Happy Day - 2024. 04. 25.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day. A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day! Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjat hiszem, hogy az én Istenem, a názerti Jézus Krisztus, oda adta én életem, engesztelő áldozatul, hogy higgyek ő benne, és elnövesszek, hanem örökk életem legyen. Hiszem, hogy az Isten szeretetem, személyem iránt is ebben nyilvánult meg. Ezért Jézust elfogadtam, hiszek az ő engesztelő áldozatában, az ő vérében, amely jobbat beszél Abel vérénél.

Hiszem, hogy ez a vér eltöröl minden bűnt. És aki az ő nevét segítségül hívja, bűnbocsánatot nyer. És én segítségül hívom az úr nevét.

Bűnbocsánatra, örökkéletre, megigazulásra, gyógyulásra, szabadulásra, hogy szabadságban, és szellemben, és igazságban, dicsérjem, imádjam, szolgáljam őt, aki megváltott engemet. Ámen!

[Szignál]
EZTELŐ FORDÍTÁSA DIÓZ HEGYI DÁVID TOLMÁCSOLÁSÁBAN Esdrás könyve.

[Diószegi Dávid]
5. rész. Abban az időben két proféta, Zakariás, iddófia és Haggeus profitáltak a Júdeában és Jeruzsálemben élő zsidóknak, Izraelistene nevében, aki fölöttük volt.

Akkor Zerubábel, Sealtiel fia és Jésua, Jóczádák fia ismét hozzáláttak, hogy Isten templomának újjáépítését folytassák Jeruzsálemben, Isten profitái pedig bátorították őket. Azonban Tatenay, az Eufrates-től nyugatra fekvő tartománykormányzója, és Setarbóznay, meg a többi királyi hivatalnokok eljöttek Zerubábelhez és társaihoz, és kérdőre mondták őket.

[Diószegi Dávid]
Ki adott nektek engedélyt arra, hogy ezt a templomot újjáépítsétek és kőfalát felállítsátok? Azután megkérdezték őket. Mi a nevük azoknak a férfiaknak, akik itt építenek?

[Diószegi Dávid]
De Isten rajta tartotta a szemét a zsidók vezetőin, ezért Tatenay és a többiek nem kényszerítették őket, hogy állítsák le az építkezést, amíg jelentést írtak Darius királynak, és amíg a király írásos válasza meg nem érkezik. Így az építők folytatták a munkájukat. Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Tatenay, az Eufrates-től nyugatra fekvő tartománykormányzója, és Csatár Bóznay, meg a többi királyi hivatalnakok írtak Darius királynak.

[Diószegi Dávid]
Darius király, békesség neked, ó király! Tudd meg, ó király, hogy elmentünk Judea tartományába, a hatalmas Isten házához. Láttuk, hogy az ott lakók építik ezt a templomot, nagy faragott kőtömbökből és gerendákból, amelyeket a falakra helyeznek.

Az építkezés jól halad, és az építők szorgalmasan dolgoznak. Megkérdeztük az építkezés vezetőitől, hogy ki adott nekik engedét a templom és a falak felépítésére. Megkérdeztük a nevüket is, hogy fenyegyezzük, és tudassuk veled, király, hogy kik a vezetőik.

Ők így válaszoltak. Mi azt az Istent szolgáljuk, aki a mennyet és a földet teremtette. Most pedig azt a templomot építjük újjá, amelyet sok évvel ezelőtt Izrael egyik hatalmas királya épített és fejezett be.

De őseink haragra ingerelték a mennyistenét, aki emiatt a Káldeus Nebukadneczár, a Babilóni Birodalom királya kezébe adta őket. Nebukadneczár király leromboltatta ezt a templomot, népünket pedig számizetésbe vitte Babilóniába. Azonban Círus, Babilónia királya, uralkodása első évében parancsot adott, hogy Istennek ezt a templomát újraépítsük fel.

Sőt, előhozatta Babilon templomából azokat az aranyos ezüsteszközöket és edényeket, amelyeket még Nebukadneczár király vitte Isten templomából, Jeruzsálemből. Círus király ezeket átadta Sésbakkárnak, akit ő nevezett ki kormányzónak Jeruzsálembe. Azt mondta neki, vedd át ezeket az edényeket, azután menj és helyezd el őket a templomban, Jeruzsálemben.

Épüljön fel Isten temploma az eredeti helyén. Ez a Sésbakkár el is jött ide Jeruzsálembe, és lerakta Isten templomának az alapját. Attól kezdve mindmáig folyik annak építése, de még nem fejeződött be.

Most azért, ha a király is úgy látja jónak, rendelje el, hogy keressék meg Babilóniában. A királyi évkönyvekben, hogy valóban adott-e Círus király parancsot arra, hogy Isten templomát építsék fel Jeruzsálemben. Azután küldjen a király nekünk értesítést, hogy miként határozott ebben a dologban.

[Diószegi Dávid]
6. rész Akkor Darius király megparancsolta, hogy kutassák át a régi királyi iratokat, amelyeket Babilónban, a kincstárban őriztek. Találtak is egy könytekeltset Achmet Ávárában, médiatartományban, amelyre ez volt feljegyezve.

Királyi rendelet, amelyet feljegyeztek Círus király uralkodásának első esztendejében, Isten Jeruzsáli temploma ügyében. Círus királya következőképpen rendelkezik. Épüljön fel újra a templom, és mutassanak be ott áldozatokat.

Erős alapra építsék. A templom magassága és szélessége egyaránt 60 könyök legyen. Három sor készüljön faragott kölytömbökből, és egy sor gerendákból.

Mindezeknek a költségét a királyi kincstárból fedezzék. Isten házának arany és ezüstárgyaid, amelyeket Nebuchadnezar hozott el a Jeruzsáli templomból Babilónba, hagyják vissza, és helyezzék azokat eredeti helyükre, Isten Jeruzsáli templomába.

[Diószegi Dávid]
Most azért Tatenay, az Eufrates-től nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Shetarbóznay, meg a többi társaik, ne avatkozzatok bele a zsidók dolgába. Ezt én, Darius király parancsolom nektek. Ne akadályozzátok Isten templomának építését.

Hagyjátok, hogy a zsidók kormányzója és a többi vezetőik újjáépítsék azt az eredeti helyén. Ezennel azt is megparancsolom nektek, hogyan segítsétek a zsidók vezetőit az Isten templomának építésében. Ezeknek a férfiaknak az építéssel kapcsolatos összes költségét a királyi jövedelmekből kell fedeznetek.

Az Eufrates-től nyugatra fekvő tartományban szedett adókból fizessétek ezeket a költségeket úgy, hogy ők az építés folyamatosan végezhessék. Hagyjatok meg ezeknek a férfiaknak mindent, amire csak szükségük van. Ha áldozati állatokra van szükségük, hogy a mennyi Istenének égő áldozatot mutassanak be, hagyjatok nekik bikaborjakat, kosokat és bárányokat.

Ha a Jeruzsállami papoknak szükségük van az áldozatokhoz bózára, sóra, borra, olivaolajra, hagyjatok nekik naponta mindenből amennyi kell. Kapjanak meg mindent, hogy a mennyi Istenének jó illatú áldozatokat mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért. Ezen kívül megparancsolom, hogy aki ezt a királyi rendeletet nem teljesíti, annak házából vegyenek ki egy gerendát, azt állítsák fel, őt-magát pedig húzzák karóba rajta.

Az illető házát rombolják le, és tegyék szemét dombá a gazdája miatt. Az Isten, aki Jeruzsálemet kiválasztotta, hogy neve ott lakozzon, verjen meg minden királyt vagy népet, aki megkíséreli, hogy ezt a rendeletet megszegje, vagy hogy Isten templomát Jeruzsálemben elpusztítsa. Én, Darius adtam ki ezt a rendeletet, és elvárom, hogy pontosan teljesítsétek.

[Diószegi Dávid]
Tattanaj, az Eufrátusztól nyugatra fekvő tartománykormányzója, és Sátár Bóznay, meg a többi királyi tisztségviselő gondosan és engedelmesen végrehajtotta a királyrendeletét. Így hát a zsidók vezetői tovább folytatták az építkezést, és jól haladtak vele, mivel Haggeus proféta és Zakariás proféta iddófia profétálásukkal támogatták őket. Sikeresen be is fejezték a templom újjáépítését, annak megfelelően, ahogyan azt Izrál Istene parancsolta, és az szerint, ahogy a perzsa birodalom királyai, Círus, Darius és Ártashasta elrendelték.

A templom tehát Darius király uralkodásának hatodik évében, Adárhónap harmadik napján elkészült. Akkor Izrál egész népe, a papok, Léviták és az egész nép, amely a számüzetésből hazatért, nagy örömmel megünnepelte Isten templomának a felszentelését. Erre az alkalomra feláldoztak 100 bikaborjat, 200 kost, 400 bárányt, valamint 12 kecskabakot bűnért való áldozatul, Izrál egész népéért, Izrál törzsei szerint egyet-egyet.

Azután az Isten templomában való szolgálatra rendelték a papokat és a Lévitákat a maguk rendje szerint, ahogy az megvan írva Mózes törvényében. Az első hónap 14. napján mindazok a zsidók, akik hazatértek a számüzetésből, megtartották a Páska ünnepét.

A papok és a Léviták valamennyien megtisztították magukat és felkészültek az ünnepre. Majd levágták a Páska bárányt mindazok számára, akik a számüzetésből visszatértek, szolgatársaiknak, a papoknak és saját maguknak is. Így hát Izrál népe, amely hazatért a számüzetésből, részt vett a Páska vacsorán és elfogyasztotta a Páska bárányt.

Velük együtt részt vettek a Páska vacsorán azok is, akik csatlakoztak hozzájuk azáltal, hogy elkülönültek a tartományban élő más népektől és azoknak tisztáltalan dolgaitól. Mindezt azért tették, hogy az örökkévalót, izrálistenét imádhassák. Azután nagy őrvendezéssel megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét is, 7 napon át.

Nagy volt az öröme az egész népnek, mert az örökkévaló felejük fordította a Szíria királyának jó indulatát, aki megsegítette őket izrálistene templomának az újjáépítésében.

[Németh Sándor]
Ugye mindig a Biblia az ellenségnek a támadását várostromhoz is hasonlítja, hogy a várat körbeveszik, utána ostromolják. Tehát amikor az embert így körbeveszik ezek a sötét erők, nem érzi az ember az Isten jelenlétét, semmi nem ösztönzi az embert kívülről, hogy imádkozzon. Nagyon nehéz kimondani Jézus Krisztust is, szinte semmi nem eleven a Bibliából, meg az Isten országából, meg a keresztény életben.

Na, ekkor kell igazából Istenhez kiáltani, mert azt a szellemi erőt te igazából ha elkezdett ostromolni, azt le tudod győzni, el tudod érni az áttörést, és fel tudsz szabadulni az Isten szellemével való közösségre és kapcsolatra. Mert pontosan ebben az időben, különösen amikor ilyen sok a verbális támadások, verbális zaklatások, verbális agresszió, ami ugye látjuk folyamatosan zajlik, éjjel és nappal öntik ránk ezeket a gonosz nyelveket. És ezek a gonosz nyelvek, akár irod formában, akár élő formában gonosz szellemeket szabadítanak föl, és nem veléd mennek, hanem körülvesznek tégedet.

Nem csak éjszakai gyötrelmeket, meg más kínzásokat idézhetnek elő, meg elmenbeli zaklatásokat, hanem amint említettem nektek, hogy a Szentlélek is te közéd állnak, és egyszerűen az egész imádkozástól, a szellemi élettől elidegenítenek, és törlik az agyadból, és törlik a lelkedből, a szívedből az imádkozásra való szükséget, vagy az Isten igényére való szükséget. Ez az, amit mondtam, hogy át kell törni, mert az ördög először körbevesz, és azért vesz körbe, hogy akar nyelni, le akar nyomni, be akar szívni a szörnyetek, mindahogy Jónást is a cetthalnak a gyomrába, ugyanúgy be akar az ellenség szívni az ő erejébe, hogy démonizáljon, elcsusszál olyan dologba, vagy dolgokba, amelyen keresztül már az ellenség nem csak körbevesz, hanem be is jut a szívedbe és a lelkedbe.

Ma egy ilyen idő van, ezért akik odaszállják magukat az ima életre, azok győztesen kerülnek ki, akik pedig elfogadják, hogy most olyan ellenenő van, én nem kilódok, én azt szeretem csinálni, amíg könnyedén megy, mert laza fiú vagyok, meg laza lány vagyok, akkor hidd el, hogy átmened éjjellegű csak a kereszténységet, el fogsz bukni előbb-utóbb.

[Sárosi Renáta]
A FÖLD LEGBOLDOGABB EMBEREI Kiadta Patmos Records 2016-ban Fordította Cseri Donatella és Jobb Viktória 8. fejezet Clifton Étterem Hétköznapi férfiak és nők, üzletekben, irodákban és gyárakban dolgozó emberek. Olyan tisztán hallottam Charles Price szavait, mintha ismét az ebédlőasztal másik felén ülne.

A Bibliában előre jelzett nagy események egyikének szemtanulja leszel. Mielőtt Jézus visszatér a földre, Isten szelleme kiárad minden testre. És hétköznapi, laikus emberek, állított a teljes határozottsággal Dr. Price, lesznek Isten legfontosabb csatornái. Nem a lelkészek, teológusok vagy a nagy ajándékkal rendelkező ige hirdetők, hanem hétköznapi foglalkozást űző férfiak és nők a hétköznapi világban. Amikor Dr. Price először kezdett erről beszélni, 5-6-7 évvel ezelőtt, még a háború idején, nemigen kertette fel az érdeklődésemet. Lehetetlennek tűnt, hogy képzetlen emberek ugyanolyan hatást tudjanak gyakorolni, mint a Charles Pricehoz hasonló nagy evangélisták.

Ám, ahogy a 40-es évek vége felé közeledtünk, azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban gondolkodom ezeken a szavain. Azonban más dolgok is jártak a fejemben, például a Knathsberry Farm ebédlője, amikor bizonyos emberek arca egymás után fényleni kezdett Isten dicsőségétől, és az általuk elmondott tapasztalatoknak a hallgatóságra gyakorolt hatása. Micsoda ellenállhatatlan erőt jelenthetne, ha ilyen emberek százai, ezrei összegyűlnének azzal a céllal, hogy terjesszék ezt a jó hírt az egész világon.

És ekkor a gondolataim újra visszatértek az előttem heverő tejtermelési adatokhoz. Ám ez az elgondolás nem hagyott nyugodni. Felébreztett éjjel, elkísért az irodába, és még akkor is ott éget bennem, amikor az ősi örménydalokat énekeltem a Gudricskő úton.

Mindeközben természetesen Rózzal továbbra is szponzoráltunk evangélistákat a nyári időszakban. Úgy tűnt az összejövetelek minden nyáron sikeresebbek az előző évhez képest. Akkor tehát miért volt bennem ez a furcsa nyugtalanság velük kapcsolatban?

Az az érzés, hogy többé már nem ez Isten munkája számomra. 1951. őszén Orrál Roberts összejövetelsorozatának megrendezésében segítkeztünk Los Angeles-ben, aminél nagyobb rendezvényt a város még nem látott.

16 nap alatt több mint 200 ezer részt vevővel. És mégis. És mégis, mondtam Orrálnak, miközben egy éjszakai étkezdében pitét és kávét fogyasztottunk az egyik istentisztelet után.

Folyamatosan azt érzem, hogy az úr valami mást akar mutatni nekem. Mit démosz? Egy csoportot.

Egy férfiakból álló csoportot. Nem kivételes személyek. Csupán átlagos üzletemberek, akik ismerik és szeretik az urat, de nem tudják, hogyan mutassák meg ezt másoknak.

És mit csinál ez a csoport? Megosztják másokkal Orrál, nem teóriákat. Olyan férfiakkal osztják meg az istennel kapcsolatos megtapasztalásaikat, mint amilyenek ők maguk.

Olyanokkal, akik talán nem hinnének egy prédikátornak, még talán neked sem, viszont meghallgatnának egy vízvezetégszerelőt, egy fogorvost vagy egy kereskedőt, mert ők maguk is vízvezetégszerelők, fogorvosok és kereskedők. Orrál olyan lendülettel tette le a kávés csészéjét, hogy néhány csepp kilöttyent a csészehajra. Ez nagyszerű démosz.

Ez fantasztikus testvérem, hogyan fogjátok hívni magatokat? Tulajdonképpen, már tudtam is. Teljes evangéliumi üzletemberek nemzetközi szövetsége.

Eléggé hosszú, meredt rám Orrál a műanyag asztallap fölött. Igen, de nem látod, hogy minden egyes szava szükséges? Teljes evangéliumi, ami azt jelentette, hogy semmilyen témát nem kerülünk az összejöveteleinken, gyógyulást, nyelveken szólást, szabadulást.

Mindenki úgy fogja tudni elmondani a megtapasztalását, ahogyan az megtörtént. Üzletemberek, azaz laikusok, hétköznapi emberek. Szövetség, tehát szövetségesként kell tekintenünk egymásra.

Egy olyan társaság lesz, melynek tagjai szeretnek időt tölteni együtt. Nem egy szabályok és bizottságok által irányított közösségről van szó. Nemzetközi.

Tudom, ez a része nevetségesen hangzik, vallottam be, de Orrál, Isten folyton ezt mondja nekem. Nemzetközi. Az egész világra, minden testre kiterjedő.

Felnevettem, mert úgy hallottam magamat beszélni, mint Charles Price. Orrál azonban nem nevetett. Demosz, mondta, ebből valóság lesz, mert benne van Isten.

Van valami, amivel segíthetnék az elindulásban? Hát persze, hogy volt. Ha Orrál Roberts lenne a szónok, keresztény üzletemberek százai vennének részt a nyitó találkozón.

Orrál, ha egy szombat reggeli összejövet erre, meghívnám Los Angeles valamennyi üzletemberét. Eljönnél te is, hogy segíts beindítani a dolgot? Megegyeztünk.

Találkozó helynek a Clifton Étterem második emeletét választottuk a Broadway és a 7. utca sarkán. Ez egy óriási helyiség volt, ami hétközben csúcsidőben zsúfolásig megtelt.

De szombat délelőttönként általában nem látogatta senki. Majd felhívtam minden szentszellemmel betöltött üzletembert, akit csak ismertem, és bejelentettem a szövetség első találkozóját, melyen Orrál Roberts lesz a főszónok. Megkértem őket, terjesszék a hírt, hozzák el a barátaikat, és segítsenek, hogy sikeres legyen az elindulás.

A felház egyik sarkában állt egy zongora, és ahogy gondoltam, Róz beleegyezett, hogy eljön és eljátszik néhány dicséretet. Elérkezett a nagy nap. Nagy volt a forgalom Los Angeles belvárosában azon az októberi szombat reggelen, és sokáig tartott parkolóhelyet találni.

Így kicsit késve érkeztünk a Clifton Étteremhez. Mindhárman, Orrál, Róz és én is izgatottan mentünk fel az épület széles központi lépcsőjén. Vajon hányan várnak ránk odafent?

Három százon? Négy százon? Ahogy felértünk a lépcső tetejére, gyorsan összeszámoltam a vendégeket.

Tizenkilenc, húsz, huszonegy ember, hármunkat is beleértve. Rajtunk kívül tizennyolc másik férfit fogott el az izgalom annyira, hogy eljöjjön a rendezvényre, annak ellenére, hogy egy világhírű evangelistát kértünk fel beszédet tartani. Róz játszott néhány dicséretet az elhangolt kiszongorán, de az éneklés a lelkesedés teljes hiányát tükrözte a teremben.

Körbenéztem a jelenlévőkön. Legtöbbjük régi barát volt. Elkötelezett emberek, odaszánt keresztények, akik közül a legtöbben már így is szorgostagjai voltak különböző bizottságoknak, segély- és civil szervezeteknek.

Olyan férfiak, akik bármikor hajlandóak segíteni, ha a helyzet úgy kívánja. Ellenben nem fecsérelnek időt értelmetlen, cél nélküli kezdeményezésekre. Róz befejezte a zongorázást, én pedig felálltam.

Elmondtam, miként erősödött meg bennem az a meggyőződés, hogy Isten szelleme új csatornákon keresztül fog munkálkodni a következő évtizedben. Itt-ott néhányan az órájukat nézték. Semmi orgonajáték, semmi színesre festett üvegablak, semmi, amit az emberek vallásosnak bélyegezhetnének.

Csupán arról van szó, hogy egyik ember beszél a másiknak Jézusról. Sosem voltam mestere a gondolatok szavakba öntésének. Így most is úgy ültem le, hogy tudtam, nem sikerült megértetnem velük az elképzelés lényegét.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a Hit Rádió pszichológiai magazinjának hallgatóit, illetve szeretettel köszöntöm a vendégünket, Flaisz Endre teológus lelkész. Szerbusz, Zendre!

[Flaisz Endre]
Szeruszkat, én is szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat.

[Petrőcz Katalin]
Azt hiszem, hogyha a magyar néplélket vesszük, vagy akár a középeurópait, de nyilván ezen belül is a magyart, az, hogy mindenkit egy picit meglegyéntett valószínűleg már életében a depresszió, vagy legalábbis nem ismeretlen fogalom. De emlékszem arra, hogy miután megtértem, megkérdezték tőlem, hogy is akkor most már így nem is tudok szomorú lenni, és az jutott akkor eszembe, hogy az a nagyon mély, nagyon kilátástalan, nagyon perspektíva vesztett szomorúság, az valóban eltűnt. De mégis az emberi lélek erre alkalmas, hogy nagyon mélyre lehúzza, mint te, amikor beleugrik a vízbe, és még követ is köt a nyakára.

De van olyan a mindennapoknak a szomorúsága. És mivel te erről tanítasz az akadémián, és nem szeretném elhallgatni a hallgatók erről sem, nagyon jó lenne tudni a különbséget, hiszen valószínűleg a gyógymód is másmilyen lehet rá.

[Flaisz Endre]
Igen, hát az emberi lélekben benne van az a gyöngeség, hogy különböző problémákra, bajokra, szomorúsággal, vagy bánattal, vagy ami talán a legrosszabb, búbánattal reagál. Ugye a búbánatot szoktuk mai modern nyelven depressziónak nevezni, amit említettél. Úgyhogy ez minden emberben benne van, de valóban igazad van abban is, hogy bizonyos kulturális vonások is ezt tudják felerősíteni.

Tehát főleg az orosz ortodox kultúrának a vonzás körzetében lévő nemzetek, és ilyen a magyar is, sokkal érzékenyebbek ezekre az érzelmi, lelki dolgokra. És ami a Bibliában negatívum, tehát a bánat és a szomorúság, ha csaknem bűnbánatról van szó, ami megtérésre vezet, akkor ezek negatív dolgok a Bibliában szinte betegség kategóriába számítanak. Ellenben az orosz ortodox kultúrában, tehát gondoljunk csak Dosztoyevskének bizonyos regényeire, ott szinte erény a mélységnek, a filozofikusságnak a színonímája.

[Petrőcz Katalin]
Tehát a mély orosz lélek az valóban létezik, és akkor ilyen módon vagyunk kapcsolatba kulturálisan, hogy ezek a regények részét képezik a úgynevezett irodalmi kánonnak Magyarországon.

[Flaisz Endre]
Önernél szerintem egy picit többről van szó, tehát valahogyan ez az orosz ortodox kultúra kisugálzott a környező nemzetekre, nem csak az irodalmon keresztül. Valamilyen mértékben hasonlóan rezonál a magyar embernek a lelke is, mint az orosz emberi, és ez tükröződik ugye a magyar nótákban, a népdalokban is. Most nem akarok beleanekdotázni az interjút, de egyszer franciországból jöttek barátaim Magyarországra, és körbehordtam őket, minden nevezettességet megmutattam nekik, és a végén mondták, hogy én miért nem mutatom meg nekik Magyarországot.

Mondom, ne csináljátok, hát a gellérteittől kezdve mindenhova elvittelek benneteket, hát láttátok Magyarországot. Nem, ők nem látták, mert ők láttak egy prospektust franciországban, ahol egy csikós pattogtatostorral a lován, meg cigányzenét húznak egy étterembe, és amíg ők ezeket nem látták, addig ők Magyarországot nem látták. És akkor nagy nehezen a Vörösmarty téren találtam egy éttermet, egy pince éttermet, ahol volt cigányzene, és kérték, hogy fordítsam le a dalok szövegét.

Én oda se figyeltem, rutinból fordítottam, mert mindegyik.

[Petrőcz Katalin]
Részítképezi a kultúrádban.

[Flaisz Endre]
Így van, kultúrám része, kívülről tudtam az összes nótának a szövegét, oda se figyeltem. És így körülbelül a harmadik nóta után megszólal az egyik vendégem, hogy te a magyar, dalok mind arról szólnak, hogy szomorú és bánatos vagyok, mert elhagyott a babám. És akkor döbbentem meg, hogy ami nekem megszokott és természetes, mert része a kultúrának ez a bánat, szomorúság, a mély érzések, ez egy franciának, egy könnyebb lelkű franciának, ez megdöbbentő és egy kívülálló dolog.

[Petrőcz Katalin]
És akkor tekintettél így rá egy kicsit kívülállóként, mert valószínűleg a kultúrának ez egy picit a hátulütője, hogy benne vagyunk, és mint olyat természetesnek vesszük. Viszont, hogyha szeretnénk átlépni egy bibliai kultúrába, mert gondolom ez feladatunk a lelkünkkel kapcsolatban, hogy ezt összepasszítsuk az igével, ezt ugye magától nem történik meg, akkor ezek szerint vannak különböző nehézségi pokok ahhoz képest, hogy ki honnan jön. Hogy rádöbbenjen.

[Flaisz Endre]
Hogy rádöbbenjen, igen. Ez teljesen így van, mert ezek annyira oda tudnak kozmálni a lelkünkhöz, amiben felnőttünk és amiben szocializálódtunk, hogy sokszor nem is a megszabadulása nehéz, hanem az, hogy rájöjjek, hogy mitől kell megszabadulnom, és meg tudjam magamtól különböztetni azt, ami rossz, ami nem én vagyok. Mert annyira ezek a kulturálisan közvetített rossz dolgok beleivódnak az embernek a személyiségébe, mint amikor a tepsinek az aljára úgy odakozmál az étel, hogy már nem tudod, hogy hol van a tepsi, meg hol van az étel.

Igen. És ilyenkor ugye könnyű azt mondani a Jakab Lemél alapján, hogy belenézek az igének a tökéletes tükrébe, és akkor megigazítom az ábrázatomat, csak sokszor már eleve az igét is ezen keresztül olvassuk, tehát a lelkünkbe belekozmálódott tradíciók, meg kultúrákon keresztül olvassuk, és ilyenkor nagyon nehéz közvetlenül felismerni az igéből a problémánkat, és ilyenkor jó, ha van egy külső személy, egy kívülálló, akár egy ismerős, vagy akár egy messzebbről jött ember.

Egy turista. Egy turista, pontosan. Az nagyon könnyen rávilágít, rámutathat azokra a problémákra, amiket én nem vettem észre.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor erre nyitottnak kell valamilyen szinte lenni, vagy ha nem is nyitottnak, de mindenképpen fel kell arra készülnünk, hogy érnek majd meglepetések minket, hogyha elkezdünk beletekinteni az igetökéletes tükrébe, hogy hol is nem passzolunk össze, mert lehet, hogy valóban, ha nagyon pozitív aszociáció kötödik hozzá, hogy hiszen ez jó, a mély lélek, az jó. Hát Magyarországon azt hiszem, főleg így angolt tanítva, én is sokat hallottam, hogy az amerikaiak felszínesek, és ennél megvetőbben, arckifejezéssel szerintem kevés helyen tudják ezt mondani. Valószínűleg akkor ez is egy büszkeségből is foghat, hogy mi bezzeg mélylelkűek vagyunk.

[Flaisz Endre]
Igen, és az még így, hogy keresztény vagyok, és ráadásul tényleg valamilyen szinten tanulványoztam is ezt, amiről most beszélgetünk, meg tanítom is ezeket a dolgokat. Még így is újra meg újra megtapasztalom, hogy amikor néhány hétre elutazom egy ilyen trópusi kultúrába, ahol vidámak, energikusak az emberek. Holott semmi okok rá, ha úgy így szólunk.

Igen, ez egy másik kérdés, csak most ezt a frontot nem akarom megnyitni. És utána visszajövök, akkor mindig megdöbbenek, hogy miért olyan szomorúak az emberek, és miért van az arcukon olyan szomorúság, hol sokkal jobban élnek, sokkal jobb körülmények között élnek, mint ahol én előtte voltam. És igazából mindig ez az eltávolodás döbbent rá, hogy észrevétlenül átlengi a magyar embernek a mentalitását, a gondolatvilángát, ez a, hát nem azt mondom, hogy feltétlenül bánat, de valamiféle bánatosság, amiránt egy ilyen nosztalgiát éreznek, mintha valami nemes dolog lenne, és amikor elmegyek, akkor meg kimegyek alóla.

És valahogy én is mindig visszaintegrálódok bele, amiből mindig egy ilyen külföldi út zökkent ki.

[Petrőcz Katalin]
Az öröm akkor ezek szerint ebben a kultúrában felszínesnek tűnik, a bánat pozitívnak és mélynek, de mit mond az igel, amihez, ha végre sikerül lelapátolnunk magunkról ezt az észrevérthetetlen takarót, akkor igazodnunk kellene?

[Flaisz Endre]
Hát nehémiás, amikor felszolgált a királynak, akkor egyszer szomorú volt az arca, és mondta neki a király, hogy hát miért szomorú a te ábrázatod, csak nem vagy beteg. Tehát ezekben a kultúrákban a szomorú ábrázatról rögtön arra asszociálnak, hogy az ember beteg, vagy fizikailag, vagy lelkileg, vagy valami probléma történt vele. De ebben az ortodox kultúrához közeli kultúrákban ez a mélységnek, az elmélyültségnek a szinonimája.

Tehát ezen a ponton van egy éles különbség a Biblia és a magyar kultúra, illetve az orosz kultúrkör között, mert a Bibliában az öröm az pozitív dolog, a szomorúság és a bánat pedig amennyiben nem bűnbánat, tehát megtérésre vezető bűnbánat, annyiban a bánat és a szomorúság, vagy az aggódás, vagy a harag, ezek negatív érzelmek.

[Petrőcz Katalin]
Akkor mit érdemes tudnunk a Bibliából, hogy tényleg egyrészt különbséget tudjunk tenni, és akkor hát ha ez a megvilágosodás erejével hat, hiszen akkor beletekintünk ebbe a valóságba, ahol az öröm a megfelelő helyen van, és a szomorúság is a megfelelő helyen van, és nem színezi át egy olyan kultúra, ami idegen az Isten igényétől.

[Flaisz Endre]
Hát ugye sokat emlegettük itt a beszélgetésben a szomorúságot és a bánatot, de ezt azért érdemes egymástól szétválasztani. Tehát valóban hasonló érzelmi megnyilvánulásokról van szó, és valóban hétköznapi beszédben gyakran szinonimaként használjuk őket, de ez a kettő nem teljesen ugyanaz, és mindenek előtt érdemes éles szikével ezt a kettőt szétválasztani egymástól. A szomorúság, és most elsősorban a Bibliából indulok ki, a szomorúság az valamilyen bajra, valamilyen csapásra vagy katasztrófára adott érzelmi reakció.

Ezzel szemben a bánat nem valamilyen bajra, valamilyen csapásra adott negatív érzelmi reakció, hanem inkább meghiúsult várakozásra, csalódásra adott érzelmi reakció. Amikor valakinek van egy álma, valamivé szeretne válni, egész tinédzser korában dídelget egy jövőképet, hogy mi leszek, ha nagy leszek, és amikor telnek az évtizedek, és ez az álom nem teljesül, vagy valamilyen más nagy csalódás éri az embert, akkor általában erre a meghiúsult várakozásra, erre a csalódásra adja a lélek ezt a reakciót, ezt a válaszreakciót, amit bánatnak mondunk.

[Petrőcz Katalin]
Ez az a beteggé teszi a szívet, a halogatott reménység, erre gondol ilyenkor az ige?

[Flaisz Endre]
Igen, igen, holatt ott majd a kifejezés nem szerepel, de a leírás az illik ide, így van. Tehát ez a bánat, tehát amikor halogatott reménység beteggé teszi a szívet, amikor várakozik valaki egy dologra, de nem teljesül ez a vágya, ez a bánat, és ezzel szemben a szomorúság pedig az, amikor egy katasztrófa történik, egy csapás vagy egy veszteség, egy baj éri az embert, és erre reagál a lélek a szomorúsággal. És van sok hasonlóság a kettő között, hogy mit váltesz ki, mit idézelő, de ugyanakkor a következménye sem teljesen egyforma.

Lehet, hogy érdemes először a kiváltó okból kiindulni, és utána megnézni, hogy mit hoz létre, milyen következményei vannak. A szomorúság esetében talán a legpontosabb leírást Jézus adta saját maga a János Evangélium 16-ban, amikor hosszan beszélt a tanítványoknak a nehéz időszakokról, amik majd jönnek. És utána mondja, hogy hát eltöltötte a szomorúsága lelketeket.

Ennél jobban talán nem is lehetne összefoglalni, hogy vannak az ember életében, vagy lehetnek az ember életében olyan nehéz időszakok, amelyek fülemésztik az embernek a lelki erőtartalékait, mert a léleknek ugyanúgy van egy teherbíró képessége, mint a biológiai testünknek. És hogyha a nehéz időszak meghaladja a léleknek a teherbíró képességét, akkor a lélek erre természetesen reagál. Ebben az esetben szomorúsággal reagál.

És amikor Jézus ezt mondja, hogy a nehéz időszakoknak még a híre is, különösen ha valaki átéli, akkor a nehéz időszakok szomorúságot hoznak létre a lélekben, akkor nem véletlen, hogy pontosan ezután kezd beszélni a Szentlélekről, mint vigasztalóról. Mert amikor a Szentlélek nem mondjuk gyógyító kenettel jön, vagy nem az a kenetének a célja, hogy valaki megtérjen, hanem vigasztaló kenettel jön a Szentlélek. Akkor ennek pontosan az a célja, hogy benne tartsa az embernek a lelkét, akkor is az öröm állapotában, amikor kívülről semmi nem indokolja az örömöt, mert az ember egy nagyon nehéz időszakon megy keresztül.

Ezt a munkáját a Szentléleknek, amikor bentartja az örömben az embernek a lelkét, ezt képileg képesbeszéddel más helyeken a Biblia úgy mondja, hogy a Szentléleknek a bora. Tehát amikor a Szentléleknek a szimbóluma a Bibliában a bor, akkor az ugyanaz, mint a Szentlélek, mint vigasztaló.

[Petrőcz Katalin]
Ez kicsit ellentétes a magyar notákkal a bor szimbólumát tekintve.

[Flaisz Endre]
Igen, de ha belegondolsz, akkor logikus, mert miért lesznek az emberek alkoholisták, meg miért mennek kocsmába bort inni? Azért, mert ki akarnak kapcsolódni a bajaikból. Tehetségkabút.

Igen, és egyébként ezt úgy is szokták nevezni, hogy problémaivás. Tehát a legtöbb alkoholista nem úri passzióból lesz alkoholista, hanem nem érje elhordozni az életnek a terheit, a családi konfliktusokat, és menekül a problémák elől, mert nem tudja megoldani. Tehát nagyobb a probléma, mint a megoldó képessége.

És akkor azért, hogy a személyisége ne omoljan össze, hogy megvédje a lelkének az integritását, és ne bolonduljon meg, azért kimenekül a probléma elől a mámorba, amit a bor vagy a kábítószer okoz. És így védelmezi a saját épeszét, hogy így mondjam, tehát a lelkének az integritását. Persze tudjuk, hogy ez csapda, mert amikor elmúlik a mámor, akkor a probléma megvárja kint a kocsma előtt az utcán.

Sőt, gyakran szaporodik a probléma, mert az alkoholizmus újabb problémákat generál, és szétrombolja a kapcsolatait, meg a személyisége leépül, meg minden. Tehát nemcsak a meglépő problémák nem oldódnak meg, hanem újakkal gyarapítja. De maga az a mechanizmus, hogy miért válik alkoholistává, az nem azért van, mert szerette azt az ízt, vagy valami, hanem ki akar kapcsolódni a terhekből.

És erre adott Isten egy másik választ. Tehát ezért mondja Pál Lapustor egy helyen, hogy ne bortól részegedjetek meg, hanem szent szellemmel töltekezzetek be. Ez pont a Szent Lélek boránról szól, mint amikor a Szent Lélek vigasztalni akar, hogy a Szent Lélek képes természet fölötti örömben bentartani az ember lelkét, amikor a körülmények ezt nem indokolják, amikor mind összecsapnak az ember fölött a hullámok, amikor minden borzasztónak látszik, és mégis a Szent Lélek bentartja természet fölötti örömben az ember lelkét, kikapcsolja ezekből a bajokból.

És ami meg még külön jó, hogy a Szent Lélek az a szó, hogy vigasztal, az azt is jelenti, hogy ügyvédként problémát megold. Tehát ezért ügyvédnek is szokták mondani.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem csak a felejtést hozza.

[Flaisz Endre]
Így van, tehát nem csak annyi történik, hogy ideig óráig jól érzem magam, amíg leesek a földre, és a Szent Lélek tőle nevetek, és boldogság tőlt el, és aztán utána, amikor fölocsódok, akkor megint ott van a csőstől a rengeteg baj, hanem a Szent Léleknek az öröme, tehát amikor a Szent Lélek borától részegednek meg, az azt is eredményezi, hogy a jó lelki pozitív földobbottságom kívül a Szent Lélek megtámadja a problémáimat, és elkezd ügyvédként problémákat megoldani, és leveszi a vállamról a problémákat. Mert ugye miért fogad az ember ügyvédet? Hát, hogy az ügyvéd helyette menedzselje a problémáját, és oldja meg helyette a problémáját.

És a Szent Lélek ezt is csinálja, tehát azon kívül, hogy jó életérzéseket ad, és tényleg kikapcsolja a lelkemet a kilátástalanságból, a félelmekből, a szorongásokból, a terhekből, amellett elkezdi ezeket a problémákat lépésről lépésre felszámolni, és megoldani. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy amikor az ember nem keresi ezt, hogy átadja magát a Szent Lélek örömének, akkor visszatartja, magánáltartja a problémáit. Tehát szinte az az ige, most nem akartam ebben az irányba elmenni, de ha most ez már így szóba jött, akkor megemlíteném, hogy annak ezek az igék, hogy vessétek a terheteket az úrra, meg minden terheteket gördítsétek az úrra, meg ilyenek.

Gyakorlatilag a terheimnek az elengedése, hogy Isten átvegye, és elkezdje azokat a terheket megoldani és menedzselni, ez az átadási pillanat. Ez pontosan akkor van, amikor én a Szent Szellem örömével betöltek ezek, megrészegedek a Szent Léleknek a borától, kikapcsol a Szent Lélek a gondjaimból, és amikor elmerem engedni a gondokat, tehát mint amikor az úszáskor az ember beleveti magát a vízbe is, vagy beleugrik a vízbe is, bízik benne, hogy megtartja a víz. Tehát egy ilyen hitmozdulattal átadom magam a Szent Lélek örömének, akkor is, ha bajom van, akkor is, ha kicsúfolnak, hogy infantilis vagyok, hogy miért nevetek ilyen szituációban, amiből benne vagyok, amikor sírnám kéne.

De én mégis ezzel nem törődök, és mint egy ilyen bolond így átadom magam a Szent Lélek örömének, közben akkor veszi át az úr a terheket. Ebben a mozdulatban gördítettem át a terheket, és ebben a pillanatban indul el az ügyvéd részéről a problémának a menedzselése. Tehát, ha én mindig lerágom a tíz körmömet összeráncolt tekintettel, hogy milyen nagy az én bajom, és hogy mennyire nem bírom az én problémámat megoldani, és ebben a szituációban milyen gyerekes dolog most nevetni, meg milyen gyerekes és infantilis dolog most a Szent Lélek örömét keresni, amikor ilyen nagy a bajom, meg ilyen nagy a problémám, akkor pontosan magamhoz láncolom a problémát.

Tehát pont amitől szabadulni akarnék, na attól nem tudok szabadulni, mert ezzel az aggódással és szorongással láncoltam magamhoz a problémát, mert a problémát nem úgy, nem filozofikusan adom át Istennek, hogy na most uram, van itt egy problémám, és most összeráncolom a tekintetem, és átadom a Jézus nevében. Mert amíg belül szorongok, akkor magamhoz kötöm a problémát. De amikor viszont a Szent Lélek örömének átadom magam, Szent Lélek kikapcsol a problémából, ez egy picit ilyen gyerekes dolognak tűnik.

[Petrőcz Katalin]
De hát azt mondja az igény, hogy legyünk kisgyermegek.

[Flaisz Endre]
Ez egy bizalmi kérdés, ez egy hitkérdés Isten felé, mint egy gyerek bizom benne, és amikor megnyílok erre a bizalomra, akkor a Szent Lélek nem csak jó érzéseket épít ki a lelkemben, hanem átgördítem ezeket a problémákat a vállára.

[Petrőcz Katalin]
Hát minden esetre örülök, hogy kitértél ebbe az irányba, szerintem ez egy nagyon jó ellenszerként tudhatni. Még az lenne a kérdésem, hogy ez mind a bánatra, tehát erre csalódás, remények, elvesztés, tehát az elveszett illúziók iránt érzett bánat, és a gondok-bajok iránt érzett szomorúságra igaz-e?

[Flaisz Endre]
Nagyon hasonló a két jelenség, még ha annyit megengedsz, hogy visszatérjek a szomorúságra egy pillanatra, hogy én beszéltem a szomorúság kiváltó okáról, tehát nehéz időszakok, veszteségek, csapások, jegyevek, de nem említettem meg, hogy ennek a hatása, a megnyilvánulása, az igazából mindig fizikai, lelki fáradtság, sokszor álmosság is, sokszor az alusszékonyság mögött, és amögött, hogy az ember állandóan fizikailag, lelkileg fáradtnak érzi magát, akármennyit alszik. És összefoglalva általánosan maga a passzivitás, az ilyen passzív magatartás mögött a szomorúság van.

Mindenki ismeri azt az igét, amikor a Gecsimáni kertben a letartóztatása előtt Jézus különbönült imádkozni, néhány tanítványa meg ott maradt. És azt mondja a Lukács evangéliumban a Biblia, hogy amikor Jézus befejezte a könyörgést, tudod, amikor vért izzadt ott az utolsó nagyimájában.

[Petrőcz Katalin]
És ráadásul elaludtak körülötte.

[Flaisz Endre]
Na, pont erre akarok kijukadni, hogy visszatért a tanítványokhoz, akkor eddig mindenki ismeri az igét. De hányan gondolnak arra, hogy Lukács azt mondja itt, hogy is aludva találta őket, na, eddig mindenki ismeri az igét, de utána van egy szó, a szomorúság miatt. Tehát erre viszont nem biztos, hogy mindenki asszociál, hogy az a mély alvás most azon kívül, hogy démonikus volt, és tudjuk, hogy a szellemvilágban milyen terhek voltak ott ebben a kélezett pillanatban.

Ezen kívül a Biblia rendkívül egyszerű diagnózést állít föl, hogy mi váltotta ki ezt a kialudhatatlan fáradtságokat, hogy képtelenek voltak vérrasztani, megimádkozni. A szomorúság, tehát egyszerűen most a démoni hátteret most nem elemezve, a lelkükben ez a negatív érzés, ez a szomorúság létrehozta a fáradtságot. Tehát összefogalva a szomorúság.

[Petrőcz Katalin]
De mégis Jézus nem örült ennek, sőt.

[Flaisz Endre]
Hát ki örül annak, amikor állandóan napi szinten veszteség éri, mert nem képes a sorsát kezébe tartani és menedzselni, mert állandóan fáradt és állandóan passzív és állandóan aluszékony. Csak sokszor nem aszociálnak az emberek arra, hogy ennek azok a lelkiérzelmi terhek, szomorúságok. Tehát a szomorúság az ilyen passzivitásban, fizikai lelki fáradtságban nyilvánul meg.

És a másik negatív érzelem, amire utaltál a bánat, vagy súlyosabb formájában a bibliai kifejezéssel a bóbánat, vagy bósulás, és modern orvosi kifejezéssel pedig a depressziónak a különböző fajtái. Ez ugye abból indul ki, hogy az ember végig gondolja a boldogtalan sorsát, hogy mit nem sikerült neki elérni, és megtámadja a lelkét a buskomorság, a pessimista gondolat és a depresszió. Erről ugye beszéltünk.

De arról viszont nem beszéltünk, hogy ennek a következményét a biblia rendszeresen egyetlen szóba sűríti az enyészet, vagy esetleg senyvedés. Még ilyet is mondanak a Zsoltának, hogy senyved a bánattól, szemem, lelkem. De leggyakrabban Dávid ezt a kifejezést használja a károli fordítás alapján, hogy az enyészet, amikor enyészik az embernek az élete.

[Petrőcz Katalin]
Tehát éppen épül le.

[Flaisz Endre]
Igen, tehát fölemészti a bánat, az ember egész életét, és egy olyan passzivitásban nyilvánul meg, amikor semmihez nincsen az embernek kedve, még arra se, hogy megmosakodjon, tisztán tartsa magát, rendet tartson a környezetében, hanem minden elenyészik a környezete is, a saját élete is, és ez egy ponton túl a biológiai testét is megtámadja, és pszichoszomatikus betegségekben nyilvánul meg. Ki emeli ezek közül a Bíblia, hogy a szemidegeket megtámadja, látásoromlást okoz, meg más keringési zavarokat is ki lehet mutatni a Bíbliából, tehát valószínűleg a Dávid király öregkorában, amikor fel kellett melegíteni a testét, és keringési zavarai voltak, akkor ezt vissza lehet vezetni az egész életének a üldöztetésére, hogy egész életében harcolt tulajdonképpen a depresszió ellen, mert most gondolj bele, hogy az egész élete arról szólt, hogy volt egy ígéret, hogy király leszel, meg minden jó lesz, és ezzel szemben éveken keresztül bujkált, az életére törtek, barlangokba lakott, semmit nem látott az ígéretekből, és a Zsoltánokból kitűnik, hogy nemcsak a fizikai életéért menekült, hanem ő neki a saját személyiségében is komoly harca volt, ő neki mindennapos harca volt, hogy távol tartsa magától a buskomor gondolatokat, meg a depressziót, és ezek kikezdték a vérnyomását, a vérkeringését, vagy Izsák esetében, amikor depressziós lett törekkorában az Izsák, hogy az Ezsahú rosszul házasodott, és a feleségével állandóan azon emésztették magukat, hogy hogy teszi az Ezsahú tönkre az életét a szemük láttára, akkor kiderül, hogy megrumlott tőle a látása, tehát egy idő után ez az enyészet, ez az emésztés, hogy a depresszió és a bánat fülemészti az ember sorsát, ez nem kiméli a fizikai egészséget sem, de az ember egész lakókörnyezete is leépül, mert az ember nem ápulja magát, nincs kedve megfürödni, nincs neki kedve semmit se csinálni, tehát egy még erősebb passzivitást hoz létre, mint a szomorúság. A szomorúság inkább fáradt, tehát a passzivitást azt a fáradtság hozza létre, hogy mindig fáradt és mindig álmos, a bánatnál és a bubánatnál pedig egy olyan szintű kedvetlenség keríti hatalmába az ember életélzését, hogy semminek nem látja értelmét, semmihez nincsen kedve, és ezen keresztül az ördög megfosztja a produktivitástól és a sikertől az embert, hogy nem tud az a sikeres produktív ember lenni, aki Isten által lehetett volna.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.