Happy Day - 2024. 04. 24.
A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 03:28 Bibliaolvasás EFO: Ezsdrás 3-4. rész
- 12:21 Nem vagy ura a sorsodnak - Németh Sándor prédikáció részlet
- 14:34 Demos Shakarian - A föld legboldogabb emberei: Hetedik fejezet fejezet 5.rész
- 26:11 Milyen erők befolyásolják az emberi sorsot - Nasinszky Péter
Az adás gépi leírata:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!
Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.
[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy ő az Isten báránya, aki elvette a világ bűneit és az én bűneimet is, felvette magára és földitegolgatai keresztvára oda szegesztette, hogy az ő sebeiben meggyógyuljak és Isten jelenlétében vezessen engemet és megszabadítson minden átkos örökségtől, amely engemet megnyomorított és rapságban tartott. Hiszek Jézus Krisztusban, mint szabadítómban, mint gyógyítómban, mint Uramban, Istenemben, aki meghalt, de föltámadott a harmadik napon.
És ő a Mesiás, a királyok királya, uraknak az Ura, és neki adatott minden hatalom, ha menjen a földön és a föld alatt is. És én elfogadom és tisztelem az ő hatalmát és az erejét. És a mai napon is veszek erőt, mert hiszem, hogy a Szent Szelem eljött, és bennem lakozik, és a testem a Szent Szelem temploma.
És hiszem, hogy a Szent Szelem az, amely megelemenít engemet, mert a szellem szolgálata az dicsőséges, ahogy megvan írva, hogy ahol az úr szelleme, ott van a szabadság. És hiszem, hogy Izmuskiszus az, aki megszabadított engemet, és ezt a szabadságot mai napon is. Megerősítem az életemben, és megállok ebben a szabadságban, és ellenállok az ördögnek, mert megvan írva, álljatok ellen az ördögnek, és elfutaszt tőletek.
És hiszem, hogy az ő nevében én is sikeres áldott ember vagyok, mert az úr Izmus halálával, eltebetkezésével, föltámadásával, egyévállal megszabadultam az ó emberemtől, és megszabadultam az ellenség hatalmától. És hiszem, hogy nincs hatalma, joga hozzám, mert Izmus vére megváltott engemet, és által vitt engemet halálból az életben, sötétség hatalmából, Istenek az országába. És ennek az országnak lettem a polgára, és nem a félelem szellemét kaptam, hanem a fiúság szellemét, aki által Istent atyámnak mondom, aki szellemben, igazságban, tisztelek, imádok, most és mindörökké, a Jézus nevében.
[Nasinszky Péter]
Ámen!
[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.
[Diószegi Dávid]
Esdrás könyve, harmadik rész. Elérkezett a hetedik hónap, és Izrál népe egész Júda tartományában szétszórtan lakott, mindenki a maga városában. Ebben a hónapban nagy ünnepek ideje volt.
A sátorok ünnepe és a nagy engeztelő áldozat ünnepe ekkor következett, ezért valamennyien egyemberként Jeruzsálembe gyűltek. Ekkor Jésua, Jócádák fia a többi papokkal együtt, és Zerubbábel, Seátél fia a rokonaival együtt összefogtak, hogy újra felépítsék Izrál istenének az oltárát, és égő áldozatokat mutassanak be rajta annak megfelelően, ahogyan az megvan írva Mózesnek az Istenemberének törvényében. Az eredeti helyén építették újjá az oltárt annak ellenére, hogy nagyon féltek a körülöttük lakó népektől.
Attól kezdve, hogy az oltár felépült, minden reggel és este bemutatták az égő áldozatot az örökkévalónak. Azután megtartották a sátorok ünnepét, a szerint, ahogy azt a törvény előírta. Bemutatták az előírt égő áldozatokat az ünnep mindennapján annak rendjemódja szerint, azután a rendszeres égő áldozatokat, továbbá az újholdnapján és az örökkévaló több ünnepein szükséges áldozatokat, valamint azokat, amelyeket az emberek önként adtak az örökkévalónak.
Tehát a hetedik hó első napjától kezdve mutatták be az égő áldozatokat az örökkévalónak, bár akkor még az örökkévaló templomának az újjáépítéséhez nem kezdtek hozzá. A számüzetésből hazatértek pénzt adtak össze, hogy a kőfaragók és ácsok kezdjék el a munkát. Ugyancsak összegyűjtöttek sok ételt, italt és olivaolajat a szidóni és szíruszi munkásoknak, hogy szállítsanak a Libanon-hegységből cédrusfákat a tengeren Jáfó kikötőjébe.
Mindez annak megfelelően történt, ahogy a szírusz, a perzsa-birodalom királya elrendelte. A második év második hónapjában, attól számítva, hogy a számüzetésből hazatértek Jeruzsálembe Isten templomához, Zerubbábel, Seátill fia és Jésua, Józsádák fia hozzákezdtek az örökkévaló templomának újjáépítéséhez. Segítettek nekik a saját rokonaik, a többi papok, a léviták és mindazok, akik velük együtt tértek vissza a számüzetésből.
Az építési munkák vezetésével a húsz éves vagy anná idősebb lévitákat bízták meg. Ezek a következők voltak. Jésua és a fiai, meg a testvérei, Kadmiel és a fiai, judaleszármazottjai, Henádát fiai és azoknak testvérei és fiai a lévitákkal együtt.
Ők vállalták, hogy vezetői lesznek azoknak, akik az Isten templomát építik. Amikor az építők elkészítették az örökkévaló templomának az alapját, akkor ezt megünnepelték. A papok felöltöztek a papiruhákba, kezükbe vették a trombitákat, a léviták, a szávfiai pedig a húros hangszereket, és mind a maguk helyére álltak.
Dicsérték az örökkévalót énekkel és hangszerekkel, a szerint, ahogyan az Dávid, Izrael királya a maga idejében meghagyta. Az énekesek csoportjai egymásnak felelgetve énekelték az ismerdicsőítő zsoltárokat. Jó az örökkévaló!
Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart! Az egész nép hangos örömújlangással dicsérte az örökkévalót, mivel az ő templomának az alapja már elkészült. Ugyanakkor sokan az idősebbek közül, papok, léviták és családfők, akik még látták épségben az eredeti templomot, sírtak, amikor az új alapot látták.
Azonban az idősebbek között is sokan örömökben kiáltottak. A sírás és az öröm kiáltás hangja összekeveredett, mert az egész nép hangosan kiáltott, és ez igen messzire elhallatszott. 4.
rész Júda és Benjamin törzseinek ellenségei, akik a Jeruzsálem környéki tartományokban laktak, meghallották, hogy a számüzetésből visszatértek építik az örökkévalónak, Izraelistenének a templomát. Ezért felkeresték Zerubbábert és a családfőket, és ezt ajánlották nekik.
[Diószegi Dávid]
Hadd építsünk mi is veletek együtt, hiszen mi is a ti isteneteket imádjuk. Mi is neki mutatunk be áldozatokat, amióta Észárhaddón a szíria királya ide telepített le bennünket.
[Diószegi Dávid]
De Zerubbábel, Jésua és Izrael többi családfői ezt válaszolták. Nem, istenünk templomát nem építhetjük veletek együtt. Az örökkévalónak, izraelistenének templomát egyedül mi fogjuk felépíteni, ahogyan azt Szírus, perzsia királya megparancsolta.
Emiatt megharagudtak rájuk júd ellenségei, és ettől kezdve mindent elkövettek, hogy a számüzetésből hazatérteket elbátortalanítsák, megfélemlítsék és megakadályozzák az építésben. Lefizették a perzsa-birodalom egyes tisztségviselőit, hogy tegyenek meg mindentőlük telhetőt a templom építésének megakadályozására. Ez így is történt Szírus király uralkodása alatt egészen addig, amíg Darius király trónra nem lépett.
Xerxes királynak uralkodása kezdetén júd ellenségei vádló levelet is írtak azok ellen a zsidók ellen, akik Júdában és Jeruzsálemben laktak. Később, amikor árták sraszta lett a király perzsiában, hasonló levelet írtak a királynak a zsidók ellen. Ezt a levelet Bislám, Mitredát, Tábejél és a társaik írták arám nyelven és írással.
Majd Rehúm, a királyi kormányzó és Simsaj a titkára is írtak egy hasonló levelet Jeruzsálem ellen árták sraszta királynak.
[Diószegi Dávid]
Rehúm kormányzó és Simsaj a titkára írják ezt a levelet társaikkal együtt, a bírókkal, tisztségviselőkkel, felügyelőkkel és hivatalnokokkal együtt, valamint az Erekiek, Bábeliek és Súsániak, vagyis Elámiak, meg az összes többi népek nevében is, akiket a dicső és hatalmas Asznappár király úrcolt számüzetésbe, és telepített le Samária városaiban és az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyein.
[Diószegi Dávid]
Az árták sraszta királynak küldött levélszövegének ez a másolata.
[Diószegi Dávid]
Az Eufrátesz folyótól nyugatra fekvő tartományban lakó szolgái jelentik árták sraszta királynak. Tudd meg, ó király, hogy a zsidók népéhez tartozók, akik tőled jöttek ide, megérkeztek Jeruzsálembe, és most újjáépítik azt a gonosz és lázadó várost. Megerősítik a városfal alapjait, és újra felépítik a falakat.
Márpedig, ha egyszer ez a város felépül, és a várfalakat megépítik, akkor tudd meg, ó király, a zsidók nem fognak többé semmiféle adót, vámot és egyéb hasonlót fizetni a királynak, és ezzel kincstárát megkárosítják. Mivel mi hűségesek vagyunk a királyhoz, nem nézhetjük tétlenül, hogy a zsidók felséged, dicsőségét kisebbítsék. Ezért küldjük ezt a levelet.
Egyúttal javasoljuk felségednek, hogy vizsgáltassa meg az őseid dicsőtetteiről szóló évkönyveket. Ezekben meg fogja találni, hogy Jeruzsálem mindig is lázadó város volt. Mindenkorban bajt okozott a királyoknak és a tartományoknak, és ősidőktől fogva számos felkelés történt benne.
Ezért is rombolták le. Felséges király, biztosíthatunk róla, hogy ha ez a város ismét felépül, és a falait kiavítják, akkor az Euphrates folyótól nyugatra fekvő tartományban többé nem érvényesül uralmad.
[Diószegi Dávid]
A király erre a következő levélben válaszolt. Rehum kormányzónak és simsajnak, a titkárnak, társaikkal együtt, akik Samáriában és az Euphrates folyótól nyugatra fekvő tartomány többi helyen laknak. Békesség nektek!
A levelet, amelyet nekünk írtatok, világosan felolvasták előttünk. Parancsomra megvizsgálták az előttem uralkodó királyoknak évkönyveit. Azt találták, hogy az a város régtől fogva valóban sokszor fellázadt a királyok ellen, és abban lázadások és felkelések történtek.
Azt találták, hogy Jeruzsálemben hatalmas királyok uralkodtak, akik uralmukat az egész Euphratesen túli tartományra kiterjesztették, és abban mindenféle adót szedtek. Ezért most parancsoljátok meg azoknak a férfiaknak, hogy azonnal hagyják abban a munkát, és azt a város ne építsék fel mindaddig, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik. Vigyázzatok, hogy mindezt gondosan és haladéktalanul végrehajtsátok.
Nehogy a királynak bármi kára származzom belőle. Ártás azt a király levelét felolvasták Rehúm, Simsaj és társaik előtt. Ők pedig azonnal Jeruzsálembe siettek a zsidókhoz, és kényszerítették őket, hogy hagyják abban az építést.
Emiatt szakadt félbe az Isten templomának építése Jeruzsálemben. A templom építése tehát szünetelt egészen Darius berzsa király uralkodásának második esztendejéig.
[Németh Sándor]
Vigyáznia kell, tiszta szellemben kell járni, szentélekkel tele lenni, és állandóan az embernek már amikor a rossz kezd a természetében mutatkozni, ilyen kifejletlen állapotban Istennek az igényével le kell tarolni, ki kell írtani, meg kell öldökölni, ahogy a pálapostól mondja, mert másképpen te szerint él és aki persze szerint él, az meghal. Tehát a szellem nyilvánul meg erősebb, mint az akaratod, erősebb, mint az értelmed, és sokan nem figyelnek erre, azt hiszik, hogy a külső emberük olyan erős, hogy a sorsukat, döntéseiket meg tudják tartani, urai a sorsuknak, egyikünk sem ura. Tehát ezért a legbiztonságosabb az, hogy engedelmeskedünk a szentléleknek, hogy a szentlélek állandóan uralmalat tartson bennünket, és állandóan a szellemünkbe beleültesse az Isten iránti szomjusságot, éjséget, ösztönzést, aminek következtében még akkor is elkezdünk imádkozni, ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk megszólítani Isten, egy szót nem tudunk kimondani neki.
Volt ilyen, hogy úgy érezted, hogy egy olyan szellemi millióban vagy, hogy nem tudod megszólítani Istent, és minden azt mondja neked, hogy nem, hagyd el, most nem tudsz imádkozni. Ez azt jelenti, hogy Isten és te közéd, annak a láthatatlan sötét szellemvilágnak a kéviselői ott van, előtted van. Ilyenkor pontosan nem azt kell csinálnod, hogy nem imádkozol, hanem imádkoznod kell az áttörésért, hogy az a szellemi fal, ami a názerti Jézus Kisztus szentlélek és te közéd állt, az félre legyen az útból téve.
Ilyenkor inkább tegyél fel mindent, mert valószínű, hogy ha nem teszed meg, nem távolítod el ezt a elválasztó ellenálló szellemi erőt előtted, valamiben elfogsz bukni, mert nem véletlenül keríted be az ellenség.
[Szignál]
Hangos könyv Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából Hangos könyv Arra számítottam, hogy apám örülni fog a malom eladásával kapcsolatos döntésemnek.
[Sárosi Renáta]
Amikor azonban a következő héten elmondtam neki, csak rászta a fejét. Mégis hogy számíthatsz rá, hogy vevőt találsz ilyen időszakban? Senki nem akarja bevásárolni magát a gabona üzemben mostanság, hiszen a malom minden nappal kevesebbet ér.
Egyetlen észszerű megoldás van. Megvárjuk a csődöt és lemondunk róla, így fizetve ki az adótartozást. El fogjuk adni, apa, mondtam miközben megpróbáltam magabiztosnak tűnni a kedvéért.
Méghozzá tisztességes árat fogunk kapni érte. A fresznói rendezvény sorozat harmadik hete egy teltházas vasárnapi istentisztelettel zárult. William Branham szolgált azon a héten, és amikor egy siketnéma-iker pár, két, öt év körüli kisfiú, hirtelen visszanyerte a hallását és értelmetlen hangok törtek ki belőlük, sosem hallottak ugyanis emberi beszédet.
Akkora öröm ujjongást tört ki a csarnokban, amelyet korábban még nem láttunk. A negyedik hét szerda reggelén apámtól telefonhívást kaptam Los Angelesből. Demos, kezdte.
Nem fogod elhinni, de épp az imént hívott fel Adolf Weinberg. Meg akarja venni a malmot. Mint mi, Weinberg is egy dél-kaliforniai gazdákodó volt.
Elkötelezett, vallásos zsidóember lévén nem okozott számára túlzott meglepetést, amikor egy hang, amiről úgy vélte istenhangja volt, hajnali háromkor felébreztette. Adolf, ismételt el Weinberg úr, amit a hang mondott neki. Azt akarom, hogy hív fel Izsákot, és tegyél neki ajánlatot a malma megvételére.
Engedelmeskedve a hangnak, felhívta apámat. Alig várta, hogy találkozzanak, és megbeszéljék a feltételeket. Nem fér a fejembe, ismételgette édesapám.
Most, ebben az időszakban? Mégis honnan tudhatta volna, hogy el akar lyukadni? Beszéltél róla valakinek rajtam kívül?
Nem, apa. Akárhogy is, folytatta, a lehető leghamarabb nyilbe akarja ütni az üzletet. Mikor tudsz a leghamarabb idejönni?
Apa, tudod, hogy most nem mehetek el innen. Mégis miért nem? Mert az összejövetel sorozatból még hátra van két hét, és az utómunkákat is el kell végeznünk.
Biztosra veszem, hogy pár napig tudnak téged nélkülözni az összejövetelekről. Nem légy fontosságú, hogy te is ott legyél. Nem a rendezvény miatt.
Magam miatt. Amiatt, amit Isten mutat nekem. Apa, amióta elkezdődtek az összejövetelek, valami különös dolog van folyamatban.
Valami oknál fogva ez egy próbaidő számomra. Többet jelent, mint amin eddig valaha is keresztül mentem. Ki az első?
Ezt kérdezi tőlem Isten. És én helyes választ akarok adni neki, Apa. És ha esetleg Weinberg meggondolja magát?
Ha Isten küldte őt nekünk, akkor nem fogja. A következő tíz nap során Weinberg úr majdnem minden nap felhívta apámat. Hihetetlennek tűnt számára, hogy így megváratunk egy vevőt, aki ráadásul kész pénzzel fizett, miközben a silóinkban lévő árukészletértéke naponta csökken.
Én sem értettem. Csupán azt tudtam, hogy Isten Fresno-ban akarja, hogy legyek. Elérkezett az öt hetes rendezvénysorozat utolsó napja.
A vasárnap délutáni összejövetelt fél háromkor akartuk kezdeni. Azonban fél egyre már egyetlen szabadszék sem volt a 3500-ból a nézőtéren, így elkezdtük. Délután két órára további 1500 ember állt a falak mellett, és több százan várakoztak az épületen kívül.
Elérkezett az öt óra, a délutáni istentisztelet tervezett vége. Ám a dicséret szelleme olyan erősen volt jelen az óriási csarnokban, hogy még akkor sem tudtuk volna befejezni az összejövetelt, ha akartuk volna. Este hat óra lett, majd hét, és szinte még egyetlen lélek sem hagyta el az épületet.
A legtöbben már déli tizenkettő előtt itt voltak, mégsem akart senki elmenni vacsorázni, mert attól féltek, nem tudnak visszajönni. Az estére tervezett program meghiusult, mivel a szent szellem gondjaiba vette az összejövetelt. Kelzó Glover szolgált az utolsó héten, de utólag azt mondta, hogy azon az estén az irányítás teljesen kicsúszott a keze közül.
Mint a víz, próbált a szavakba önteni. Isten ereje úgy árad azon a szőnyegen, mint a víz. Amikor rálépek, úgy érzem, térdig gázolok benne.
Az emberek elindultak a színpadhoz, de már a folyosókon meggyógyultak. Egy fiatal férfi, egy sérülésből fakadó, kínzó szemfájdalommal érkezett az Isten tiszteletre. Előző nap a barackfái alatt tárcsázta a földet, amikor a traktor kipufogója bele gabajodott egy drótból készült ruhaszárító kötelbe.
Mivel nem vette észre, továbbhajtott, még nem a kötél addig feszült, hogy elszakadt és visszacsapódott. Egyenesen a bal szemébe. Az orvos egy nagy, teljesen zárt kötéssel takarta le a sebet, de semmi bíztatót nem tudott arra vonatkozóan mondani, hogy vajon látni fog-e újra valaha is azzal a szemével.
Oka Tatám úgy jött előre, mint később elmondta nekünk, hogy szinte majdnem elájult a fájdalomtól. Amint Kelzó Glover a kezét Tatám homlokára tette, a fájdalom azon nyomban teljesen megszűnt, és az egészség hihetetlen érzése árasztotta el a sérült szemét. Tatám a jelenlévő ötezer ember szeme látára elkezdte lebontani a kötést.
Addig-addig hámozta lefelé a fejéről a kötést, amíg egy kisebb gézkupac hevert már a lába előtt. A legbeső kötést egy raktapasz rögzítette. Letépte azt is.
Két tökéletesen ép kék szemmeret hihetetlenkedve Kelzó Gloverre majd rám. Nem volt rajta heg, sem horzsolás. Tatám bal szemén még csak vér aláfutás sem látszott.
Éjfél volt, mire annak a nagyszerű összejövetelnek vége lett. Tizenegy és fél óránát tartott. Mégis miközben hazafelé tartottunk a G Street-i házba, frissebbnek éreztem magam, mint aznap délelőtt.
Róz és dr. Glover is ugyanígy érzett. Kissé kábultan és megittasulva éreztem magam, mint az a férfi, aki közelharcot vív, és hirtelen megfutamodni látja az ellenséget.
Ismét Charles Price-szavai jutottak eszembe. Harcban állunk, Demosz. Talán a győzelem nagysága és a csata keménysége összefüggésben állnak egymással.
Lehet, hogy az ellenség ott küzd a legkeményebben, ahol a legjobban fél. Már csak a pénzügyeket kellett elintézni, az utó munkának nekilátni, és kiköltözni a házból. Weinberg ismét telefonált.
Jövő hétfőn érkezem haza, Weinberg úr, ígértem meg neki. Örülnie kellene, hogy nem előbb. Amíg várunk, minden egyes nappal az árt csak csökken az ön számára.
Fél millió dollárt ajánlok készpénzben, egy veszteséges cégnek. Ön pedig húzza az időt. Nem értem a gondolatmenetét sakarján.
Hétfő délután, ígértem. Hétfő délután két órakor édesapám, Adolf Weinberg és én leültünk, hogy elkezdjünk dűlőre jutni a malmok, az emelők és a kész lett bonyolult pénzügyein. Az első megbeszélés végén 25 ezer dollár különbség volt az árajállataink között.
Ez a végső ajánlatom, közölte Adolf Weinberg. Nem tudok többet adni. Az asztal fölött édesapámra néztem.
A fejét csóválva azt jelezte, nem. Ahogyan a milyen kis Weinberg úr? Így a tárgyalás abba maradt.
Illetve azt hittük. Ugyanis másnap reggel 6-kor csörgött a telefon. Sakarian?
Itt Weinberg. Át tudnának jönni reggelire? Apámmal átautóztunk Weinberg úrházához.
A tojás rántotta fölött, elmondta, hogy Isten megint felébreztette az éjszaka közepén és ezúttal a következő utasítást adta. Fel kell hívnod Sakarianékat holnap korán reggel és megadnod nekik az összeget, amit kérnek. Így hát, itt vagyok, mondta Adolf Weinberg, a vevőjük.
Megadom, amit kérnek a malomért. Izsák, démosz, rázzunk kezet. Szeretném, ha újra zavartalanok lennének az éjszakáim.
Így vezetett át minket az úr, életünk legnehezebb időszakán. Ha jöttek is támadások a sátán részéről, Isten gondoskodott arról, hogy ne szenvedjünk igazán nagy veszteséget. Steve teljesen felépült a napokig tartó, magas lázzal járó betegségből, mi pedig kiszálltunk abból az üzletből, ami igazából sosem volt a mi területünk.
Weinberg irányítása alatt az őrlőüzem felvirágzott. Erőteljesen azt éreztem, hogy Isten azért engedte mindezt megtörténni velünk, hogy felkészítsen egy teljesen másfajta feladat végzésére. Hogy mi lehet ez a feladat?
Fogalmam sem volt. De kétségtelenül nagyon kemény lesz, ha ez a most lezáródott felkészítés ennyire próbára tett.
[Műsorvezető]
Kedves hallgatók, elérkezett az idei idő. Nasinszky Péter lelkész a vendégünk. Szervusz Péter!
[Nasinszky Péter]
Szervusz és köszöntöm a hallgatókat, szeretettel.
[Műsorvezető]
Egy nagyon érdekes témát választottunk mára. Arra szeretnénk keresni a választ, hogy milyen erők formálják az emberi sorsot, hiszen talán ez egy eléggé lényeges és fontos kérdés. A kérdés az, hogy az emberi sorsokat keresni.
Talán lehet, hogy először azt érdemes tisztázni, hogy függetlene az ember, illetve tudja a saját maga sorsát úgy alakítani, ahogy akarja.
[Nasinszky Péter]
Igen, valóban, ahogy megfogalmaztad, nagyon fontos kérdés. Ez az a téma, ez a kérdés, amivel minden ember a maga módján foglalkozik, és nem csak egyszer, kétszer, hanem rendszeresen. A vallások foglalkoznak ezzel, a filozófia ugye erről szól igazából a miért, miért vagyunk itt, miért vannak úgy a dolgok.
Sajnos ugye az okkultizmus is erre nagyon rá van állva, ugye így is talán nevezik, hogy sorselemzés, jövő, jövendőmondás, stb. És hát a Biblia is, maga Isten is igenis nagyon foglalkozik ezzel. Tehát amit kérdeztél, hogy van-e független ember, nyilvánvalóan nincs, hiszen nem Isten az ember, függő lény, ki van szolgáltatva bizonyos erőknek.
De a megváltás pontosan arról szól, hogy az ember a rapságból, ebből a fogságból, ebből a kiszolgáltatottságból át tudjon kerülni abba a világba, abba a szférába, abba a dimenzióba, ahol ugyanúgy függő lény, de jó erők függőségébe kerül. Ez ugye Isten országa, maga az Isten, és hát tulajdonképpen a sors, és hogy mondjam, alakításának a lényeget, keresztények számára, hogy hogyan tudunk állandóan vitorlás hasonlattal élve jó szelet kifogni. Egyébként nem vehetően a Bibliában a szél, a hajózás az egy alapvető szimbóluma az életnek, a sorsnak, és hát biztos emlékszel, amikor a pál viharba kerül az apostolok cselekedeteiben, hogy egy egész fejezet van erre számba, és ugye többször hallottunk erről prédikációt, én magam is már beszéltem erről, hogy biztos, hogy nem véletlen, hogy egy ilyen könyvben egy egész fejezet szól egy ilyen látszólag természetes dologról, hogy vihar, de hát ez nagyon nagy szimbólum, hogy milyen szél hajtja a vitorlát, milyen szellem, milyen erő befolyása alatt van az ember, vagyis a kapitány, van egy nagyon jó mondat, hogy azt gondolta, hogy feltett szándékának ura tud lenni, és kiderült, hogy nem. És hát ilyen az emberi élet, az emberi sors, hogy azt gondolják az emberek, hogy főleg a materialista, ateista, hitetlen emberek, hogy meg tudják oldani a dolgokat.
[Műsorvezető]
Illetve, hogy minden helyzeten urát tudnak lenni.
[Nasinszky Péter]
Igen, igen. Vagy valahogy megoldódik, vagy valahogy lesz, és van ott tényleg valahogy lesz, de van, hogy nem. Tehát vannak kérdőjelek, vannak olyan tényezők, amik meghaladják a természetes szintet.
[Műsorvezető]
Sokszor lehet hallani, amikor az emberek úgy fogalmaznak, hogy nem is, hogy nem tud urá lenni, hanem hogy összecsapnak felettem a hullámok, tehát ezt szoktuk a közbeszédben is hallani, hogy valahogy mégiscsak ezt jelzi, hogy mintha az ember nem tudná úgy irányítani feltétlenül minden pillanatban, ahogy szeretné.
[Nasinszky Péter]
Hát ez is azt jelzi, hogy az ember vezető, vezetés után kiállt most nem politikai, meg gazdasági, meg társadalmi szintre gondoltam is szempontból, hanem természet fölötti szempontból. Ugye ez azért is fontos, mert a Biblia szerint az embernek van ugye földi sorsa, evilági, természetes, térbeli, időbeli élete sorsa, ugye itt megáll a materializmus, ő csak ebben gondolkodik, és sokszor véletlennek tart dolgokat. Ezzel szemben a Biblia azt is állítja, és ez a valóság, hogy az embernek van túlvilági, vagy természet fölötti, vagy szellemi, vagy végső sorsa.
És a földi sorsot még jobban tudja az ember érdekes módon alakítani, nyilván itt meg kell jegyezni, hogy van ugye generációs áldás, akkor vannak olyan természetes vívmányok, eredmények, a nyugati kultúra egyébként zárulja a protestáns hátterű országok, a legsikeresebb országok, tehát azért ott az igének volt igenis hatása, de van egyfajta kifutási lehetősége természetesen szinten az embernek, viszont ha nincs megtérve, nem hisz Istenbe, nem fogadt el Jézust, nincs megváltva, vagy nem fogadt el a megváltást, akkor predesztinálva van, kivanszolgáltatva az örök sorsa nyilván a rossz erőknek. És ezzel szemben például a vallásos emberek, az okkult emberek, azok ugye fatalisták, tehát ők abban hisznek, hogy az emberről eleve megvan írva, úgy mond.
[Műsorvezető]
Tehát teljesen mindegy, hogy mit dönt, van egy előre elrendelt sors, és abban megy az élete.
[Nasinszky Péter]
Megvan rólad írva, és ez el van döntve, ez abszolút nem igaz, illetve részben van benne igazság, de ettől izgalmas, és ettől eredeti, és megismételhetetlen az ember élete, hogy tulajdonképpen szerepek, tervek vannak, az Istennek is van terve, az ellenségnek is van terve, nyilván az embereknek is van terve, és hát nagyon is sok múlik az emberen, hogy hogyan dönt, és itt jön be az a megjegyzés, vagy részletkérdés, hogy vannak objektív körülmények, amik meghatározzák az ember sorsát, és vannak olyan szubjektív elemek, magatartások, amik az ember oldalán vannak, tehát hogy gondolkodik, hogy cselekszik, hogyan beszél, hogyan dönt, ez ő, az ember.
De hát például a törvény, az Isten törvénye, az egy abszolutum, vagy a bűn és a következményei. Tehát ezek objektív dolgok. És nyilván összefügg a kettő.
Tehát az objektív, meg a szubjektív, de ha már mondjuk az ember megtért, újjászületett, elfogadta Jézust, akkor sem, hogy mondjam, jön a Kánaán egyből, és minden simán megy előre, hanem hitet kell gyakorolni. Meg kell változtatni a gondolkozást. Keresni kell az urat.
Jókat kell cselekedni.
[Műsorvezető]
Illetve jó döntéseket kell hozni onnantól kezdve.
[Nasinszky Péter]
Igen, mert a cselekedet is ugye magvetés, tehát az fog kikelni, amit az ember vet, és ha valaki megtérés után is nem jól cselekszik, vagy nem jól gondolkodik, vagy nem jól beszél, ez ugye gyakori, akkor nem valósul meg az a jó terve Istennek, ami elkészült róla.
[Speaker 8]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.
[Műsorvezető]
Az ige időben továbbra is Nasinszky Péterrel beszélgetünk az emberi sorsot alakító erőkről, és az előbb azt mondtad, hogy nagyon fontos az embernek a beszéde, a sorsa, amivel a megtérés után tudja alakítani az életét, hogy ne fatalista módon álljunk ahhoz, hogy van egy eleve elrendelés, hanem van erre hatásunk, de nyilván van Istennek egy terve, az ellenségnek is. Hogyan tudjuk egyáltalán azt meghatározni, hogy milyen szellemi erők irányítják az emberi sorsot?
[Nasinszky Péter]
Igen, hát a legegyszerűbb, vagy a legnyilvánvalóbb az a hatás, a gyümölcs, ugye ezt Jézus tanítja, hogy gyümölcséről lehet megismerni a fát, tehát ezt lefordítva magyarra, tehát hogy milyen hatása, milyen eredménye, milyen következménye van. És szintén Jézus mondja, hogy a szél fúj, annak zugását hallod, de nem tudod honnan jön, hová megy, viszont látod a hatását, tehát hogy a fákat melyik irányból hajlítja meg, vagy a fa leveleket hova fújja. Tehát így van a szellemi világ működése, hogy ugye fizikai szemünkkel nem látjuk, de látjuk a következményeit.
De azért ennél van egy még jobb, egy, hogy mondjam, még ideálisabb felismerési lehetőség, ez pedig nyilvánvalóan az ige, az ige ismerete, illetve a szent szellem, a szent szellemnek a képessége. Tehát az emberi szellem, ha tiszta és jó állapotban van, és élő a szelleme, akkor ugye meg tudja ítélni a szellemi ember mindent megítélhet, pontosan ez többek között erre vonatkozik, hogy milyen szellemi befolyás alatt áll az ember. Tehát az ember mindig egy hívő ember életében, ez a szellemi jó értelemben vett érzékenység.
Itt jegyzem meg zárójában, hogy erre kell törekedni, hogy a szellemi dolgokra érzékenyek legyünk, viszont a lelkis értésekre meg ne legyünk érzékenyek.
[Műsorvezető]
Ez azt jelenti, hogy egy szellemi megértés? Tehát hogy szellemben meg tudjuk érteni?
[Nasinszky Péter]
Belátás, egy szellemi ítélő képesség, a nusz, a belső ember, tenni, meg tudja ragadni, meg tudja érteni az a mi zajjuk, ami körülveszélyt, ami történik. És hát van a szent szellemnek egy karizmája, ajándéka, megnyilvánulása, a szellemek megítélése, ami ugye erről szól, hogy milyen szellem működik, mert nem mindig azonnal lehet ezt megállapítani. Lástpál, amikor a jövendőmondó lányka beszélt, igazat mondott.
Látszólag úgy tűnt, hogy igen. De a gyümölcsei rosszak voltak, és pár nem azonnal, de nyilván már az elején gyanús volt, de egy idő után, nyilván rövid időn belül a szent szellem megmutatta, hogy egy gonosz szellem beszél a lányból. De most, ha nem lett volna szellemi érzékenysége pálnak, nem lett volna kenet, nem ismerte volna az igét, akkor itt egészen nagy baj is lehetett volna, szokták mondani a prédikátorok, hogy lehet, hogy ő lett volna evangélista, vagy valaki vezető az a lány, hol ott egy gonosz szellem által beszélt.
Tehát visszatérve még egy, tehát az igére, hogy az ige ismerete is nagyon fontos, hiszen Isten nem tesz, nem akar nem igei dolgokat létrehozni. Tehát ezért fontos a Bibliát ismerni, illetve nyilván a szent szellemnek a jelenlétében járni, mert ez a két valóság nagyon is segít, hogy milyen szellem működik, és ez egy nagyon fontos kérdés. Igazából amilyen szellem hatása, amilyen szél hatása alatt van a vitorlánk, a szellemünk, a sorsunk, arra fogunk menni, arra fogunk haladni.
És hát egyáltalán nem mindegy, hogy a túlsó part a menny felé haladunk, vagy visszafele haladunk, vagy a tengeren bolyongunk, ahol kalózok is vannak, vagy zátonyok, maradjunk a képnél, vagy pedig megyünk egyenesen, ott is lehetnek viharok, ott is lehetnek.
[Műsorvezető]
Illetve nem is mondja az igen, hogy a keresztényeket ne érnék viharok, vagy ne kerülnénk viharos helyzetekbe.
[Nasinszky Péter]
Így van, ez a realitás. Tehát Pál Lapostól azt mondja, hogy sok háborúság által megyünk be Isten országába, illetve a zsidó levélben valószínűleg szintén Pál írta, hogy küzdőtér a hívő élet. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan non-stop harcolunk, és ilyen fundamentalista, dzsihadista harcosok vagyunk, de semmiképp sem egy pacifista ilyen.
[Műsorvezető]
Tehát ez nem egy ilyen humánus, vagy ilyen mindenáron.
[Nasinszky Péter]
Mert a valóság sem az. Tehát szívesen lennénk ilyen békés emberek, azok vagyunk egyébként nyilván az emberek felé.
[Műsorvezető]
Persze, igen.
[Nasinszky Péter]
De nem csak emberi világ van, hanem vannak sátani erők.
[Műsorvezető]
Illetve talán azt kell tudatosítani, hogy itt keresztényként, ahogy szokták mondani azt a hasonlatot, hogy az Isten országának vagyunk a nagykövetei, és ez egy ilyen ellenséges területre ledobott ország, vagy lehelyezett ország, és nyilván a környezet nem feltétlenül szeretné, sőt nem szeretné azt, hogy az Isten országa menjen előre.
[Nasinszky Péter]
Így van, így van. És minél inkább elkötelezett egy hívő Isten országa felé, vagy minél inkább Isten országát képviseli szolgálja, annál inkább fronton találja magát, hiszen nyilván a sátán nem örül az ilyen embereknek, és ezért kell, hogy mondja pálapostol, imádkozni értük apostolokért, vezetőkért, pásztorokért, mert ők nyilván céltáblái lehetnek az ellenségnek, ugyanakkor Istenek egy nagy eszközei az ő munkájában.
[Műsorvezető]
Isten népe az egy hadsereg is valamilyen szempontból. Tehát vannak olyanok, akik a nem tudom milyen katonai rangok vannak, tehát van aki az alett ezredes tábornok, tehát aki megmondja az irányt, vannak olyanok, akik az első frontban vannak.
[Nasinszky Péter]
És van aki a konyhán van, de ez is a hadsereg része.
[Műsorvezető]
Igen, vannak a háttérországban levők. Igen, tehát akik együtt ugyanazt a célt szolgálják, nyilván különböző szerepek vannak.
[Nasinszky Péter]
Így van, abszolút. Ezen a területen. Egyik képe az egyháznak a hadsereg, a katonaság, de nyilván más szerepe, más képe is van a Bibliának az egyházról, de ez is benne van, tehát ez kétségtelem.
[Műsorvezető]
Nem húztuk meg ezt a harcot, úgy tűnik, tehát, hogy itt a földi életben ezt akárhogy is szeretnénk, nem fogjuk tudni kikerülni.
[Nasinszky Péter]
Talán most, hogy most ezt említetted, mert ugye egy ígét is hoztam, illetve egy íge jött föl bennem, így ahogy a témára gondoltam. Nagyon szerettem ezt az ígét, ha megengedett felolvasom. A Prédikátor 8-8.
Egy ember sem uralkodhat a szélen, hogy feltartsa a szelet, és semmi hatalmaság nincs a halának napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsáltanak, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él. Ez az íge nagyon jól megfogja, Salomon nagyon jól megfogalmazza, amiről most beszélünk, a szél az a szellemvilág szimboluma, nyilván az egész könyve, a Prédikátor könyve az a megváltatlan ember, a nap alatti, tehát a természetes szinten élő ember sorsát mutatja be, hogy azért minden hiába való, mert ha a Földön sikeres is, és itt, amiről beszéltünk, hogy a földi élet az egy dolog, de utána van folytatás. És azért hát mégis hiába való, ha sikeres is volt az ember, mert utána meg mi lesz vele, ha elveszíti.
Tehát nem ér semmit. Igen. Tehát ez az egész íge is a megváltatlan emberről szól, hogy nem tud a szél fölött, a szellemvilág fölött uralkodni, csak Krisztusban, a sátáni erők fölött.
Senki nem húzza meg a halál kérdését. Néha szokták mondani, hogy jaj, hagyjál ezzel a témával, ne beszéljünk róla, ne ijeszgess engem, hát pedig tulajdonképpen jobb félni, mint megijedni. Elvalapján pont a Prédikátor könyve mondja egy másik olyan, hogy a sír almas házban kezdődik a bölcsesség, hogy igenis az ember nézzen szembe azzal, hogy szüksége van Istenre, meg fog halni, mi lesz utána, és az evangélium itt kezdődik, hogy Jézus legyőzte a halált és megszabadít a haláltól, de természetes szinten egy hajléktalan, szegény, szerencsétlen embert és a világ leggazdagabb embere, vagy a legbefolyásosabb embere is odaér a sorompóhoz. Ilyen szempontból nincs különbség. Így van, így van, és senki nem tud e fölött, hát úgy mondjam, átlépni, vagy kikerülni ezt, vagy az ütközetben senkit el nem bocsáltanak, amiről eddig beszélgetünk, hogy van olyan ember, aki kilóg a rendszerből, kivétel, független, neki nem jön be ez a téma, ő nem szeretne harcolni.
Szerinten nincs is háború. Tehát amikor vagy háborúban vagyunk, ne legyünk, hiába megy valaki egy virágszállal sétálni a mezőn, akkor közben ott lőnek egymásra.
[Műsorvezető]
Tehát meg lehet próbálni ezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyni, de ezekettől függetlenül működnek.
[Nasinszky Péter]
Igen, és a világ így próbál élni, és a mainstream média, a nyugati kultúra ezt sugalja, hogy minden rendben van, minden szép, minden jó, vagy pedig minden meg fog oldodni. Ebből semmi nem igaz. Az urban, a mennyben, a megváltottak számára lehet ez igaz, az is inkább a végkifejlett szempontjából, de ha nincs Jézus, nincs megváltó, akkor nagy bajban vannak az emberek.
[Speaker 8]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.
[Műsorvezető]
Az igeidőben továbbra is Nasinszky pértárral beszélgetünk arról, hogy milyen erők irányítják az emberi sorsot, és az előbb egy picit drámai résszel folytattuk, de hát ezt nem is lehet kihagyni, hiszen az emberi. Ez egy drámai kérdés. Keresztényként kerülhetünk nehéz helyzetbe, és ez mindig egy nagy kérdés, hogy hogyan tudjuk értelmezni ezeket a helyzeteket.
Hogy most valamiféle támadás alatt vagyunk, vagy a sorsunkat van egy olyan erő, ami megpróbálja negatívan irányítani, mi tehetünk róla, tehát mi követtünk el valamit, ami miatt most belekerültünk, vagy meg kell tanulnunk valamit az adott helyzetből, hogyan tudjuk ezt értelmezni.
[Nasinszky Péter]
Igen, hát amiket felsoroltam, azok közül mindegyik lehet. Sokféle helyzetbe kerül az ember, de talán közepe táján mondtad, és itt kell kezdeni, hogy meg kell elször is vizsgálni az embernek, hogy a lelkismerete mit mond. Egyébként pont ma mondja a Pála Timóteus levélben, hogy a némelyek a lelkismeretüket elvetve hajótörészen vettek meg én ez a kép.
Tehát, hogy nagyon fontos, hogy jó lelkismeretünk legyen. Vagyis az első, amit meg kell vizsgálni, hogy nem követtünk el bünt, vagy nem élünk-e bűnben, vagy nincsen rendezetlen számlánk idézője ebbe az Istennel, mert nyilván az első számú oka a bajnak, a problémának az a bűn lehet. De nem csak.
Tehát ez az első. Másrészt lehet támadás, ahogy már említettem is, hogy az ellenség nem örül Isten embereinek nyilvánvalóan, és különbséget kell tenni a kísértés és a próba között. Isten nem kísért.
Tehát ő nem akar bűnben elejteni.
[Műsorvezető]
Istennek nem az a célja, hogy mi elbukjunk.
[Nasinszky Péter]
Nem. Tehát meg szokott, hát nem a hídgyülekezetében, de van egy ilyen felvetés, főleg a vallásos világban, hogy Isten tanítani akar, például a betegséggel. Hát ez, hadd nem mondjak csúnya szót, de ez nem igei.
Isten nem tanít, minthogy mi se tanítjuk a gyerekeinket úgy, hogy kárt, fájdalmat, szenvedést okozzunk neki. Nyilván a elfenekelés kiskorban az egy más kategória, de az ugye nem szenvedés, hanem pillanatnyi szenvedés. Ne menjünk ebbe bele.
Tehát mi sem, nem akarok morbid, tehát nem okozunk neki betegséget, hogy megtanulja, hogy kárt. Egyébként is a szeretet a legjobb gyógyszer, meg az Isten jósága téríti meg az embert. Visszatérve a kísértésben ott a sátán van.
Ott az elbuktatás szándéka, a vereség, a bukás szaga van benne, és maga az ellenség. És ugyanígy nyilván a betegség. Tehát ami olyan egyértelmű, hogy egy támogatás.
[Műsorvezető]
Tehát nem Isten küldi az emberre a betegséget.
[Nasinszky Péter]
Ott egyértelmű, hogy ellen kell állni. Megjegyzem, nyilván van kölcsönhatás, vagy összefüggés a próba, mert ez a másik, meg a kísértés között. Tehát a próbában is a sátán megkísérthet, de a próbát Isten megengedte.
[Műsorvezető]
Tehát ha jobbra gondolunk, azért az ő életében is nagyon sok minden történt.
[Nasinszky Péter]
Tehát van a kísértés, amikor a sátán egyszerűen el akar gáncsolni, bűnbe akar ejteni, betegi akar tenni, vagy meg akar ölni. Egyértelműen ellen kell állni. Harcolni kell, hitet kell gyakorolni.
Nyilván a próba is erről szól, de ott nem ilyen direktben drasztikus elbuktatási szándékot élünk meg, hanem egy nehézséget. És ebben nagyon sok tartalom van. Tehát Isten miért engedi meg?
Nagyon sok több óka van ennek. Egyrészt, hogy kiderüljön, mi lakozik a szívünkben, nemcsak az ő számára, mert ő nyilván látja, hanem a mi számunkra.
[Műsorvezető]
Amikor szembesülünk saját magunkkal, hogy ez vagyok én egy olyan helyzetben, amiben még esetleg nem kerültünk.
[Nasinszky Péter]
Vagy például az ember hirtelen kénytelen, ha belőkik a vízbe úszni. Tehát sokszor a hitünk is kénytelen megújulni, megelemenedni, vagy még erősebbé válni, mert olyan helyzetbe kerültünk, Isten megengedte, hogy hát úgymond idézi, hogy kénytelen vagy hitet gyakorolni.
[Speaker 9]
A túlélész szempontjából úszni kell.
[Nasinszky Péter]
Jobban, nagyobbat, vagy új módon, mint előtte, mert hogy olyan helyzetbe kerültél, és ez a javadra válik, nagyobb lesz a hited utána, és mondja is pál, hogy a roma levélben, hogy a megpróbáltatás után erősebbek leszünk, és tisztul is az ember. Ugye égetéshez, kemencéhez, tűzhöz is hasonlítja. A Biblia Péter is mondja, hogy ne ijedjetek meg a tűztől, amit támadkoztatok, a próbát, és a tűzben ugye a nemes érc aranyezőstből kijön a salak.
[Műsorvezető]
Tehát akkor formálódik a jellemünk, egy személyiségünk?
[Nasinszky Péter]
Így van. Így van. Vagy például egy autót, ha piacra dobnak, vagy mielőtt piacra dobják, a gyár, a cég, a Mercedes, BMW, akármelyik autó elviszi terepre.
És akkor mindenféle akadálykon átmegy, hogy piacra dobható.
[Műsorvezető]
És mindenféle extrém körülmények közé között próbálják.
[Nasinszky Péter]
És hát Isten is ilyen módon kivisz néha minket a terepre, mert meg akar egyszeni, hogy erősebbek legyünk, és használhatóbbak legyünk. És mondom, sok, nem mondtam el az összeset, de még egy eszembe jutott, hogy tulajdonképpen, aki átél próbált, az is egy bizonyság, az is egy szabadulás, az is egy jel, csoda tulajdonképpen, vagy isteni beavatkozás, hogy túl vagy egy próbán, megharcoltad, Isten megtisztított, megszabadított, másokat is tudsz majd vigasztalni.
[Műsorvezető]
Tehát, hogyha ilyeneken megyünk keresztül, akkor ha más kerül ilyen helyzetbe, akkor egyrészt jó bizonság az, hogy én már keresztül mentem előtt, és lámit vagyok, élek, és nagyobb hittel vagyok.
[Nasinszky Péter]
És ez egy nagy áldás, és egy szolgálati lehetőség, és Isten ezt akarja, hogy egymást vigasztaljuk, bátorítsuk.
[Speaker 8]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.
[Műsorvezető]
Továbbra is az ideidőben Nasinszki Péterrel beszélgetünk arról, hogy milyen erők irányítják és formálják a sorsunkat, és az előbb arról beszélgettünk, hogy a próbák, illetve a kísértések között mi a különbség, és említetted azt, hogy Isten megenged próbákat azért, hogy egyrészt kipróbáljon, tehát meglássa, mi van a szívünkben, mi is szembesüljünk vele, hogy kik is vagyunk, illetve, hogy ezen keresztül utána mások felé is tudunk szolgálni, másoknak is tudunk segíteni, mégis akkor ezekben a helyzetekben valahogyan megértjük azt, hogy mi történt azáltal a szellem ismeret által, amit az elején említettél? Tehát úgy tudjuk értelmezni ezeket?
[Nasinszky Péter]
Igen, nyilván az egyik az, meg hát maga a megtapasztalás, az élmény az ige fényében feldolgozásra szorul, tehát feldolgozzuk és tanumányozunk az igét, imádkozunk róla, a szent szellem is tanít, tehát egy ilyen vegyes, komplex feldolgozási folyamat zajlik már a próba alatt, meg utána is, és ezt érdemes megcsinálni.
[Műsorvezető]
Ez nagyon izgalmas egyébként, és hogyha ezeket megtanuljuk és megértjük, akkor lehet, hogy az Isten ismeretben egy mélyebb szintre tudunk jutni? Tehát, hogy Istennek egy más tulajdonságait is megismerjük ilyen helyzetekben?
[Nasinszky Péter]
Igen, az Izsás 53 végén van is egy ilyen megjegyzésmondat, hogy a megpróbáltatás után sokakat az ember tud tanítani, vigasztalni, ismeretre, Isten ismeretire eljuttatni, mert a völgyben, a mélyben lehet megtapasztalni Istennek a jóságát, hűségét, kegyelmét, erejét. Söttál odáig jutott, hogy az erőtlenségeiben dicsekszik. Én még itt nem tartok.
[Speaker 10]
Én szeretnék egy olyan az Isten
[Nasinszky Péter]
erejében dicsekedni, ő már az erőtlen, mert tudta, megtapasztalta X év alatt, hogy amikor nyilván nem a saját hibája bűne miatt, hanem sátáni támadás miatt került a völgybe erőtlen állapotba stb., akkor Isten hogyan beavatkozott, hogyan mellé állt, hogyan jött, hogyan segített, és ez mekkora nagy bizonság és mekkora nagy élmény volt, és hát Pál már ilyen szinten volt, hogy tulajdonképpen nem probléma, ha bajba kerülök, mert Isten meg fogja mutatni a hatalmát.
[Műsorvezető]
Illetve most az jutott eszembe, hogy ilyen helyzetek alkalmasak arra, hogy az ember teljes mértékben az úrba helyezze a bizalmát.
[Nasinszky Péter]
Így van. Igen, pont erről is beszél Pál a Kettő Korintus levél végén, meg az elején is, hogy ne bizakodjunk magunkban, olyan helyzetbe kerültünk, hogy az életünk felől is kétségbe voltunk, de ebben a helyzetben átadtuk magunkat Istennek, hogy ne magunkban bízzunk, hiszen nem tudunk magunkon segíteni, hanem Istenben. És ez egy nagy árdás, hogy az ember Istenre hagyatkozik.
Persze ezt akkor is gyakorolni kell, hogyha minden jól megy.
[Műsorvezető]
Visszatérve még egy picit arra a témára, amiről beszéltünk, hogy az emberi sorsot alakító erők lehetnek gonosz szállamek, és lehet Isten akarata, Isten terve szerinti alakulása az életünknek, de mindenképpen az a végkövetkeztetés, hogy szükségünk van megtérésre, illetve Jézus Kisztusra, illetve az ő sorsával való azonosulása. Itt az utolsó időkben, illetve amikor halljuk a proféciákat, hogy közeledik az új visszajövetele, mit gondolsz, hogyan tudnak az emberek azzal szembesülni, vagy mi a módja annak, hogyan Isten az embereket megérinti ebben az időben, hogy minél előbb hozzák meg ezt a döntést? Mert ő lesz egy pont, amikor már nem lehet változtatni azon, hogy mi az ember sorsa.
[Nasinszky Péter]
Igen, nagyon-nagyon izgalmas kérdés. Nyilván többféleképpen az alapszint, amin eddig is volt és kezdettől volt az egyház korszaka elejétől, az a hívők aktivitása, bizonyságtevése, és azt hiszem mindenki egyetért azzal, hogy ez fokozódni fog, illetve egy olyan magas szintre fog jutni az utolsó napokra, órákra, hetekre, hónapokra, évekre, amiben lehet már benne élünk, hogy ezáltal is nagyon sokan meg fognak térni. De amikor például az izraeli hadsereg is mielőtt kénytelen volt az elmúlt években is Gázában ilyen akciókat tenni, akkor előtte ledobott szórólapokat, hogy itt és ekkor fogunk támadni, és menjenek el onnan, de persze a terroristák ugye óvodákban meg ilyen helyekre költöztek.
Na most Isten is ad ilyen szórólapokat, idézi el befigyelmeztetéseket, és igenis ennek hatására is meg tud térni az ember. A World Trade Center idején is nagyon-nagyon sokan jöttek együtt a kezedbe emlékszem, meg sokan megtértek, meg szinte az egész világ megállt egy pillanatra, vagy nemcsak egy pillanatra, és nagyon nagy téma volt, sokan elgondolkoztak ezen, és még nagyon fontos a csodák, tehát nagyon-nagyon kell kiáltani a csodákért, és hát ne hagyjuk ki maga az Isten természet fölötti kezdeményezése, hogy szól emberekhez, megérinti az embereket, tehát ezt így együtt kell látni, hogy az ítéletek is jelzést adnak, hogy csodákra van szükség, bizonyságot kell tenni, szentelem működjön, és ezáltal adjon Isten kegyelmet az embereknek.
[Műsorvezető]
Tehát kell, hogy lássák azok az emberek, akik még nem ismerik Isten-t, hogy itt van, közöttünk van az Úr, és mindenféle módon jelekkel, csodákkal az Úr bebizonyítja, persze természetesen az igény keresztül is szól, de ezekkel a jelekkel, ezeken keresztül is meg tudják látni talán az emberek azt, hogy él az Úr, és ő cselekvő.
[Nasinszky Péter]
És akkor is kell beszélni, ha nem történik csoda, persze az általában utána szokott történni, tehát nem szabad a csodához kötni, hogy majd akkor beszélek, meg csak akkor szeretnék megszólalni, ha fog történni csoda. Mert Isten az ő beszéde mellett is bizonyságot tesz.
[Műsorvezető]
Tehát hogyha bátran szóljuk az idén.
[Nasinszky Péter]
És kell. Ez kell szólni. Így van, bátran, mert hát ilyen értelemben az is egy csoda, hogy Isten megszólít egy embert.
Hát mindannyian átértük ezt a csodát. Tehát nyilván vannak bombasztikus csodák, látványos csodák, amire nagyon nagy szükség van. De ez is egy csoda.
Keresztelő János nagyon nagy kenet volt rajta, illés kenete. Az egész Izrael szinte megkeresztelkedett. Semmilyen csodát nem tett, látszólag.
[Speaker 9]
Igen.
[Nasinszky Péter]
De valójában óriási csodát tett, hogy egy egész népet, társadalmat nyilván nem száz százalékban, de visszavezetett Istenhez, és fölkisztett a népet a Messiás megérkezésére. Ez egy ilyen szellemi csoda volt. És hát ez is csoda.
[Műsorvezető]
Le kell, hogy sajnos zárjuk ezt a témát, pedig nagyon sok minden lenne még, amiről tudnánk beszélgetni. Nagyon köszönjük, Péter, hogy itt voltál velünk.
[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.