Happy Day - 2024. 04. 23.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Köszöntelek benneteket. Mondjuk közösen Jézus Krisztus, Jézus Krisztus, tegnap ma, tegnap ma, és mindörökké ugyanaz, és mindörökké ugyanaz, hiszem, hogy ő, szent lélekkel, szent lélekkel, és tőzel keresztel, mert ő az Isten egyetlen fia, egyszülött fia, egyszülött fia, aki lement helyettem, aki lement helyettem, a mészségben, és feljött unnék, és fölment a mennyekben, foglyogat vitt magával, és ezzel is nyilvánvalóvá tette, hogy a földtámadásnak az első zsengéje megtörtént.

És hiszem, hogy a második szakaszban én is kaptam elhívást, mert legnagyobb pecsételve a Szent Szelem által a teljes váltságnapjára. Ezért szeretem az Urat, mert ő előbb szeretett engemet, és erre hatalmas, végire mehetetlen szeretetre válaszolok, teljes szívemből, lelkemből, minden erőmből, szeretem az Urat, és az Atya Istent örökkön örökké. És köszönöm a Szent Szelem jelenlétét, amely a testemben lakozik, és szellememmel együtt ez bizonyságot ad, hogy Isten gyermeke vagyok.

És nem a félelem szellemét kaptam, hanem a fiusák szellemét, aki által Isten atyám lett, én pedig Isten gyermeke. És Isten örökköse, nem kiskorú, hanem nagykorú örökköse. És ezért hatalmam van, hogy Isten fiábá váljak.

Ámen! Hallelujah!

[Diószegi Dávid]
Ezek Círus a Perzsa-birodalom királya uralkodásának első évében történtek. Az örökkévaló arra indította a királyt, hogy egy rendeletet adjon ki. Ez szóban és írásban is kihirdették az egész birodalmában.

Mindez azért történt, hogy az örökkévaló szava, amelyet Jeremias klófétá által mondott, megvalósuljon. A rendelet így szólt. Ezt mondja Círus, Perzsia királya.

Az örökkévaló, a mennyi istene, a föld összes királyságát nekem adta. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki Jeruzsálemben, amely Judeában van. Ezért hát, akik közületek az ő népéhez tartoznak, szabadon felmehetnek a júdiai Jeruzsálembe.

Legyen veletek istenetek az örökkévaló. Menjetek és építsétek fel ott az örökkévalónak, Izraelistenének templomát, annak az istennek a házát, aki Jeruzsálemben lakik. A többiek pedig, akik úgy döntenek, hogy továbbra is lakóhelyükön maradnak, segítsék azokat, akik Jeruzsálembe mennek.

Ajándékozzanak nekik ezüstöt és aranyat, házi állatokat és egyéb szükséges dolgokat. Adjanak önkéntes ajándékokat Isten Jeruzsálemi temploma számára. Ezt hallva mindazok, akiknek a szellemét az örökkévaló erre indította, elkezdtek készülődni, hogy hazamenjenek Jeruzsálembe és ott felépítsék az örökkévaló templomát.

Voltak közöttük papok, léviták és családfők Júda és Benjamin törzséből. Szomszédaik mind segítették őket. Ezüstárgyakat, aranyat, házi állatokat és különféle szükséges dolgokat ajándékoztak nekik azon felül, amit a templom számára adományoztak.

Cyrus, a perzsa birodalom királya is előhozatta az örökkévaló templomának az eszközeit. Ezeket még Nebuchadneszar király vitte el Jeruzsálemből és helyezte el a saját isteneinek templomában. Cyrus parancsát követve Midredát, a kincstárfelügyelője pontos leltár szerint át is adta ezeket Sésbakkárnak, Júda fejedelmének.

Ezek szerepeltek a leltárban. Aranytányérok, 30 darab. Ezüstányérok, 1000 darab.

Kések, 29 darab. Aranyserlegek, 30 darab. Ezüstserlegek, az előbbiekhez hasonlók, 410 darab.

Egyéb edények, 1000 darab. Mindösszesen 5400 aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt vitt magával Sésbakkár, amikor a száműzöttek Babilonból Jeruzsálembe hazatértek. A júdea tartományából származó száműzöttek közül a következők tértek haza.

Őket, illetve elődeiket még Nebuchadneszar, a Babiloni birodalom királya hurcolta száműzetésbe, Babilóniába. Most pedig visszatértek Jeruzsálembe és Júdavárosaiba, minden család a maga eredeti lakóhelyére. Ezek azok, akik Zerubbá bellel együtt jöttek.

Jésua, Nehemjá, Szerájá, Re'elájá, Mordokaj, Bilsán, Mizpár, Bigvaj, Re'um és Báná. Az izrel népéhez tartozó hazatért férfiak száma, nemzetségeik és eredeti lakóhelyük szerint Parós leszármazatjai 2172, Sefatja leszármazatjai 372, Árak leszármazatjai 775, Pahatmoáb leszármazatjai Jésua és Jóáb családjából 2812, Élám leszármazatjai 1254, Zattu leszármazatjai 945, Zakkai leszármazatjai 760, Bánin leszármazatjai 642, Bébaj leszármazatjai 623, Aszgád leszármazatjai 1222, Adónikám leszármazatjai 666, Bigvaj leszármazatjai 2056, Ádén leszármazatjai 454, Átér leszármazatjai Hiszkiák családjából 98, Bécai leszármazatjai 323, Jóra leszármazatjai 112, Hásúm leszármazatjai 223, Gibbár leszármazatjai 95, Betlehemből 123, Netófából 56, Anatódból 128, Azmávedből 42, Kirjatárimból, Kefirából és Bejródból összesen 743, Rámából és Gebából összesen 621, Mikmászból 122, Bételből és Ajból összesen 223, Nebóból 52, Makbísból 156, A Másikelánból 1254, Hárimból 320, Lótból, Háditból és Ónóból összesen 725, Jerikóból 345, Szenából 3630.

A papok közül ezek tértek vissza. Jedajá leszármazatjai Jésua családjából 973, Imér leszármazatjai 1052, Pashúr leszármazatjai 1247, Hárim leszármazatjai 1017. A léviták közül Jésua és Kadmiel leszármazatjai Hódavia családjából 74, Az énekesek közül Assáff leszármazatjai 128, A templomkapujörségéhez tartozók közül Saldúm, Átér, Talmón, Akkúb, Hatita és Sóbaj leszármazatjai 139, A templomszolgák csoportjából a következő családokba tartozók tértek vissza.

A cihá, a szufá, tabáót, kérósz, sziahá, pádón, lebáná, hagábá, akkúb, hágáb, samlaj, hánán, giddél, gahar, reálya, recin, nakódá, gazzám, uzza, pászéjáh, bészaj, aszná, meúnim, nefúszim, bakbuk, hakufá, harhúr, baclút, mehídá, harsá, barkósz, sziszerá, temach, neciach és hatifá családjába tartozó leszármazottak. Salamon királyszolgáinak leszármazatjai közül a következő családokba tartozók tértek vissza. A szótaj, haszóferet, perúdá, jalá, darkón, giddél, sefatjá, hattil, pókerethacebáim és ámi családba tartozó leszármazottak.

A templomszolgáknak és Salamonszolgáinak leszármazatjai közül összesen 392 férfi tért haza. Akik feljöttek Babilóniából, azok között voltak olyanok is, akik nem tudták biztosan, hogy melyik nemzetségből származnak, ezért bizonytalan volt, hogy valóban izrel népéhez tartoznak-e, vagy sem. A következő városokból jöttek.

Télmelach, Télharsa, Kérúb, Adán és Imér. Ők Delája, Tobíja és Nekoda leszármazatjai voltak, összesen 652 férfi. A papok között is voltak olyanok, akiknek a származása bizonytalan volt.

Hóbajja, Hakkócz és Barzilaj leszármazatjai. Az utóbbiak őse, a Gileádi Barzilaj egyik leányát vette feleségül, ezért a felesége családjához tartozónak számított. Ezek keresték a családjuk nevét a papok névjegyzékében, de nem találták.

Emiatt átmenetileg kitörölték a nevüket a papok névjegyzékéből. A kormányzó úgy határozott, hogy ők mindaddig nem ehetnek a papok számára fenntartott szentételekből, ameddig a főpap szolgálatban nem lép, és akkor majd ő dönti el a származásuk ügyét az úrim és a tumim segítségével. Az egész közösségben, amely Babilóniából hazatért, összesen 42.360 férfi volt. Ezen fölül 7.337 férfi és női rabszolgáljuk, meg 200 férfi és női énekes is velük jött. Ami az állataikat illeti. 736 lovat, 245 összvért, 435 tevét és 6720 szamarat hoztak magukkal.

Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az örökkévaló templomához, a családfők közül egyesek szabad akaratukból ajándékot adtak az Isten temploma számára, hogy azt ismét felépítsék az eredeti helyén. Anyagi erejük közmérten adakoztak az újjáépítés költségeire. Összesen a következőket adták.

61.000 aranydrachmát, 5.000 mina ezüstöt és 100 zöldözett ruhát a papok számára. A papok, a léviták, a templomi énekesek, a templomi kapujerség tagjai, a templomszolgák és mások is Jeruzsálemben és a környezővidéken telepettek le. A többiek, Izrael népének nagy része, mind a saját eredeti lakóhelyeikre tértek vissza.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Nem az azon múlik, hogy mennyi pénzed van, hanem a lelked és a szíved milyen állapotban van. Erős vagy nem is. Ezt nem fogja más megcsinálni helyetted, ezt neked kell megcsinálni.

És tudod, mennyire hasznát fogod venni később? Mert fiatal korban a biológiai élet, az nagyon dusszat. Hát ugye ezért az egyik legnagyobb probléma a világban a biológiai életnek a kérkedése.

És a biológiai élet bizonyos korig olyan erős az emberben, hogy nem érzékeli és nem tudja fölfogni a létezésnek a lényegét. Sokszor ugye az ember akkor fogja, amikor megtörik a biológiai létezése. Ugye Pál sokszor beszél erről az ellentmondásról, hogy a külső embere gyenge, hogy azt mondja minden nap a halál révén állok.

És beszél a külső emberének a romlásáról, leépíléséről, gyengeségéről. De azt mondja, a belső embere napról napra megújul. Miért újul meg a belső embere?

Mert folyamatosan közösségbe volt az ő megváltójával, a szabadítójával, akitől jött állandóan az élet. Állandóan jött az erő, állandóan jött a hatalom. Mi olyanok vagyunk, mint a fagyi.

Hamar megromlunk. Állandóan kell valami konzerváló erő. De az se elég, hanem állandóan kell új, friss élet kiáradni.

Az életet ne úgy nézd, hogy kaptál a papádról, a mamától, a megfületéskor életet. Olyan lehetőségünk van a názeti Jézuskészos földtámadása által, hogy állandóan meríthetünk új életet. Az igében mi van?

Élet van. A szentszelemben mi van? Élet van.

Tehát az Isten igéjéből, szentszelemből állandóan gyűjthetjük. És olyan, úgy olyan szorgalmasan kell gyűjteni, mint a méhecskéka megtárt. Akarod, hogy erős életed legyen?

Akkor a szellemedre figyeljél. Tartsd meg, amit Jézus mondott. Éber légy és imádkozz át.

Az éberség az, hogy ne engedd azt, hogy a test leuralja a belső emberedet. Ne engedd azt, hogy a testkívánsága, a szemkívánsága, a biológiai élet harsánysága, kérkedése, hivalkodása leuralja a belsőt. Ahogy mondtam nektek, a látható világban is nem a külső tömeg a lényeg, hanem az, ami élteti a fát.

Ha a fában nem lenne az az élet, nem lenne az a szellem, amitől megújul, abból csak egy élettelenbb anyag lenne. Ugyanúgy az állatokra, ugyanúgy mindenre, amit látsz körülötte, minden egy láthatatlan élet. Láthatatlan valóságban származik az élet.

A szellem szervezi a tömegben az életet. Sajt a testedben is a szellemet szervezi az életet.

[Sárosi Renáta]
A megérkezésünk óta először történt meg, hogy abban a pillanatban elaludtam, ahogy a párnára hajtottam a fejem. Reggel arra ébredtem, hogy Newman nővér dörömböl az ajtón. – Lement a láz!

Normális a hőmérséklete! Jöjjenek gyorsan! Nézzék meg!

Newman nővérrel, Rózzal és Gerivel együtt a kiságy köré gyűltünk. Steve még mindig a hátán feküdt, sápat volt és fáradtnak látszott. De nagy barna szemében halványan ismét felcsillant a régi szikra.

– Sütit akarok! – mondta. Amikor elindultunk a délutáni összejövetelre, már ülve falatozta az elérakott egész doboz kétszer sültet.

Másnap reggelre pedig semmi nyoma nem volt a betegségnek. Amíg beteg volt, alig gondoltunk az üzleti válságra, nem is beszélve az olyan apró cseprő dolgokról, mint például az elveszett karóra keresése. – De most – mondta Rózzal da reggel – újra ne kilátok a karóra keresésének.

Már ebből rájöhettünk volna még a legelején, Demosz, hogy az egész felfordulás mögött a sátán áll a maga olcsó piti trükkjeivel. Mindannyian bekapcsolottunk a keresésbe. Átkutattunk minden egyes fiókot, minden szekrénybe, zsebbe és ingújba belenéztünk.

Ám a karóra sehol. A malomról szóló hírek sem voltak túlságosan bíztatóak. A Gabonár esése nem egy piaci bal szerencse volt csupán, hanem a felvásárlási kedv általános az egész országra kiterjedő hanyatlásáról tanúskodott.

A malom több ezer dollárveszteséget termelt naponta. Amikor édesapám elhozta Ricsárdot azon a hétvégén, látszott rajta, hogy nagyon aggódik. Ez nem mehet így tovább, Demosz.

Ha a mostanihoz hasonló hetek állnak előttünk, hamarosan búcsút mondhatunk az üzletnek. Szombat dél előtt volt, és elvittem édesapámat és Ricsárdot a Fresno megyei vásárra. Egy tehenésznek az okozza a legnagyobb boldogságot, ha szép teheneket láthat, és reméltem, hogy ez segít néhány órára megfeletkeznünk a pénzügyi nehézségekről.

Sajnos túl hamar elérkezett a hazaindulás ideje. Készülődni kellett a délutáni istentiszteletre. A vásártér kiáratánál Ricsárd megállt, elbűvölve nézett egy férfira, aki kicsi zöld és barna gyíkokat árult egy dollárért.

– Apa, kaphatok? – Ne butáskodj, fiam! Szívrohamot akarsz hozni anyádra azzal, hogy beviszel egy ilyen nyálkás valamit a házba?

– Kérlek, apa! Kérlek, nem is nyálkás! Azzal felkapott egyet, és finoman megsimogatta a mutató ujjával.

– Kérlek, apa! Megdöbbenve bámultam Ricsárdra. Egyáltalán nem rávallott, hogy ennyire kitarcson az akarata mellett.

Azt pedig még jobban meglepett, hogy apám belenyúlt a zsebébe, és odaadott neki egy egydollárost. – Hadd vegye meg a fiú azt a gyíkot! – hordott le apám.

Sóhajtozva másztam be a kocsiba. Édesapám sosem volt ilyen engedékeny velem gyermekkoromban. A G-streeten Ricsárdhoz fordultam.

– Nos, Ricsárd, szabadon kell engedned azt a micsodát a fűben. Nem akarom, hogy az egész ház sikoltozó nőkkel legyen tele. – Rendben, apa, de Gerinek azért megmutathatom.

– Szólsz neki, hogy jöjjön ki. Rémületemre azonban nyúlmennővér jött ki. Belenézett Ricsárd kezébe, majd kedvesen elmosolyodott.

– Egy kaméleon! – kiáltotta. – Ó, milyen aranyos kis teremtés!

– Keressünk neki egy dobozt, amiben beletehetjük. Oda sietett a járda szegélyen rakásban rendezett hulladékokhoz, ami a szombat délutáni szemétszállításra várt. Tehát egy kaméleon.

Nyúlmennővér egy darabig a kidobott kartondobozok között kutatott. – Ez túl nagy. – Nem, magasabb falúra van szükség.

– Megvan, ez éppen jó lesz. Levette az egyik cipős dobozt tetejét. A dobozét, ami valamivel később egy kukásautó hátuljában zötykölődött volna.

Benne feküdt a gyémántokkal kirakott karóra. Így nyerhetett a családunk azon a napon bepillantást abba, hogy Istennek az életünk legapróbb részleteire is gondja van. És persze egy nagy népszerűségnek örvendő gyíkkal is többek lettünk.

Ahogy eme rendkívüli összejövetel sorozat harmadik hetéhez értünk, ahol a tömeg estéről estére csak nőtt, és ahol egyre másra történtek a csodák azon a bizonyos kék szőnyegen, azon kezdtem gondolkozni, vajon megmentenie Isten a malmunkat is. Egy hanyatló félben lévő örlőüzem biztosan nem jelent számára nagyobb problémát, mint egy elveszett emléktárgy, és az ő segítsége nélkül biztosan elveszítjük. Még mindig a tavaly téli magas árat fizettük a gabonáért, miközben napról napra egyre kevesebbért tudtuk értékesíteni.

Ám teltek a napok, és a helyzet nem változott, kivéve, hogy rosszabb lett. Rendkívüli időszak volt. A délutánonként tartott bibliai skolákon újonnan megtért keresztények százai erősödtek meg a hitükben.

Esténként pedig több százal jöttek előre, hogy átadják az életüket Jézus Krisztusnak, hogy meggyógyuljanak, vagy elnyerjék a szent szelemkerestséget. Pedig minden reggel hosszas telefonbeszélgetéseket folytattam gabonáért ékesítőkkel és felvásárlókkal, tanácskozva velük a több ezer dolláros vesztesség ügyében. Ez a szituáció a legelső sátras összejövetelünkre emlékeztetett a Gudrics bulvárdon, amikor is az evangelizációban átütő sikereket értünk el.

Ám a műtrágya üzembe belebuktam. Uram, ha azt mondod nekem, hogy ezek az emberek itt Fresno-ban fontosabbak, mint a malmom, tudod, hogy azzal nem tudok vitatkozni. Csak nagyon jó lett volna, ha figyelmeztetsz, mielőtt megrendeltem azt a temértek gabonát.

A G Street-i házkonyhájában ücsörögtem. Gyönyörű, késő októberi reggel volt, mindenki elment ügyeket intézni. És ott, a csendes házban, csupán a hűtőszekrény zúgásának társaságában, egy fáradt és kisé döbbent hangot hallottam.

Én szóltam neked, Démosz. Kényelmetlenül fészkelődtem a keményszéken. Ez igaz?

Isten tényleg már az elejétől kezdve figyelmeztetett erre apámon keresztül. Ami magát a malmot illeti. Hallottam valaha is tisztán Istentől, hogy az a Sakarján családra vonatkozó tervének része lenne.

Vagy az én ragyogó ötletem volt csupán. Részben logika, részben kapzsiság, esetleg afféle birodalomépítő tevékenység egy olyan férfi részéről, akit Isten már eddig is sok mindennel megáldott. Most, amikor először kérdeztem meg őt tudatosan és szándékosan az örlőüzemről, a válasz hangos és tisztán érthető volt.

Ez nem neked való, Démosz. A spekulatív üzletelés teljes munkaidőt igényel, és én soha nem fogok teljes munkaidőt adni neked egyetlen üzlethez sem. Akkor is ott térdre borultam, kezeimet a szék ülésére téve.

Úr Jézus! Bocsáss meg, hogy nélküled rohantam bele egy olyan üzletbe, amire sosem hívtál el. Valahol, Uram, él egy olyan ember, akit erre a munkára választottál ki.

Egy olyan személy, aki vezetni és felvirágoztatni képes ezt az üzletet. Küld előtt most hozzánk, Uram! És Uram, kis bűntudattal néztem körbe, de teljesen egyedül voltam, és értelmesen volt elrejtenem Isten elől, ami a szívemben volt, hiszen ő minden piszkos sarkocskáját jól ismerte.

Uram, add, hogy jó árat ajánljon érte!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Petrőcz Katalin]
Folytatom tehát a beszélgetést Márk Tiborral és Klaudiával. Már az autóban együtt ülünk a dugóban, én is átérzem azt, ahogy ez időt ad az embereknek arra, hogy hát mert az időre mindig szükség van erről a mai adásban is volt már szó, hogy az embereknek el kell csendesedni egy ponton, akkor tudják gondolni, hogy mit is akar, és hát akkor veletek ez a dugóban történt meg. Most arra lennék kíváncsi, hogy nyilván átfordult ez egy ponton, és akkor mégiscsak szerelem lett, erről is nagyon szívesen meghallgatlak titeket, de esetleg azt is megemlíthetnétek, hogy hogyan lehet egy ilyen nagyon-nagyon törött háttérrel, amikor nincsen képetek igazából arról, hogy hogyan is kell élni.

Mégis nagyon jó családapa lett a Tiborból, belőle nagyon jó családappá lett.

[Márk Tibor]
Na, és itt a legfontosabb lesz, hogy a személyt, amit elmondtuk, az, hogy meg tudtok elérteni, hogy a személyt el tudnak ellenére tenni, hogy hát olyan, így az életemben. Ez minden területen, amerre megyek, járok, kellek, így látom, hogy működik. Látom a visszantzást a gyerekeimben.

Ugye nekem nagyon rossz kapcsolatom volt, inkább nem is volt kapcsolatom apámmal. Ebbe van egy automatikus már csak azért is a gyerekeimre odafigyelek.

[Petrőcz Katalin]
De ez elég? Ez a dac, hogy csak azért is? Vagy akkor egyáltalán miért akartál gyerekeket?

[Márk Tibor]
Hát az is egy ilyen. Na, hát akkor először is az a lényeg, hogy ugye megtértem. Elmentem a vizkerira, a vizkerettsége az volt, pálapostó kárnak szemétnek kitért mindent.

Hazamentem, és egyszerűen gatyára, pólóra kidobtam mindent, tehát mindent, semmit nem tartottam meg. A múltamból mondtam, itt a végén engem nem érdekel semmi. Jó, utána elmentem a Lacihoz, elmondtam a bűnéimet, hát sok az, és szépen jól összeirogattam, és amikor kijöttem.

[Petrőcz Katalin]
Akkor már nagyon őszinte voltál magaddal.

[Márk Tibor]
Akkor már tudtam, hogy igazából, amikor az van, hogy az ember bűnös, én nem mentegetőztem, hogy hát az kis bűn, nem variáltam. Tudtam, hogy a legalja, minden a legalja, láttam a forgásokat, embereket, és tudtam, hogy tök mindegy, ez bűn, ez biztos, hogy bűn, és ez nekem nem kell. Kijöttem a Lacitól, és olyan volt, mint egy ilyen hélium lufi, és akkor láttam meg.

Akkor láttam meg.

[Petrőcz Katalin]
Az úgy mosolyog, vagy repül, vagy csinál.

[Márk Tibor]
Repül, mosolyog, ilyen távboltom, a spirálfüzetet, amit összeírtam, ilyen távbolt dobtam be, tudod, a kukámban rá, és nem is fönti palánkos, hanem oldalpalánkos személy. Szóval, és akkor láttam meg a Klaudiát, és akkor tudtam, hogy ő lesz a feleségem.

[Márk Klaudia]
Így ránéztél, és akkor tudtad.

[Márk Tibor]
És csonnélkül tudtam, hogy ő lesz a feleségem.

[Márk Klaudia]
És egymással néztünk, és onnantól kezdve, mert nem volt kérdés, olyan, én nem is tudom, egy pillanat alatt megváltozott a kapcsolatunk minősége, tehát szerelem lett egy pillanat alatt, addig, ameddig így haverok voltunk. Ami egyébként nagyon érdekes, és ugye én is a Lacihoz mentem annak idején a Tibiről így kérdezni, hogy hogy legyen, mint legyen. És akkor a Laci...

Amikor már szerelmet éreztél?

[Petrőcz Katalin]
Még előtte?

[Márk Klaudia]
Nem, ez előtte. Hogy egyáltalán most én tekintély alá akartam vinni, hogy én egy világi fiúval beszélgetek sokat, és együtt vagyok. Tudja a telefonszámom, tudja, hogy mi van velem, bár kevés információt adtam meg magamról, mert úgy voltam vele, hogy az nagyon belevinne egy lelki kapcsolatba.

Elég volt csak, hogy ő információkat osztott meg. Én nagyon bezártam így, tehát mindig róla beszéltük meg az úrról. És akkor elmentem a Lacihoz, és megkérdeztem tőle, hogy mi legyen.

És mondta, hogy szabjunk neki egy intervallumot, egy időt. Ez volt szeptemberben, és akkor megbeszéltük, hogy januárig, hogyha a Tibi nem tér meg, akkor én így lezárom ezt a dolgot, hogy ne legyen belőle egy... Negyen végtelenített szalag legyen.

Negyen nyúlós nyálas valami, ami aztán olyan lesz, hogy akkor visz magával, és akkor a Tibi január 13-án megtért.

[Márk Tibor]
Gratulálok, hogy sikerült bennem maradnod!

[Márk Klaudia]
Hatodikán, amikor először találkoztunk a munkahelyen, én már lezártam. Akkor mondta, hogy viszont ő szeretne megtérni. Ah, mondtam, jó, azt lehet.

És akkor utána odamentem megint a Lacihoz, hogy megtért, és akkor esetleg egy fiatal embernek, egy erős keresztény fiatal embernek bemutatnám, és mondta Laci, nem, nem, te kalauzold a gyűlökezetben, mondom, de biztod? Igen. És ez így konkrétan gondolom egy vezetése volt a Lacinak, mert lehet, hogy nem így alakult volna az életünk, és amikor lejött a bűnvallásáról, akkor tényleg egymással néztünk, és ott egy pillanat alatt így átfordult a dolog, és tudtuk.

[Márk Tibor]
De addig nem volt semmiféle ilyen. Jó, jó, jól el voltunk, ökörködtünk, mentünk esküvőre, meg volt egy pár ilyen közös projektünk.

[Márk Klaudia]
Az még a megtérésed előtt volt az esküvőre.

[Márk Tibor]
Mindegy. Na, mindegy. A lényeg az, hogy hát igen, itt az időknek azért, itt az úrnap kellett azért egy jó három és fél év mire egyáltalán magamra találtam, hogy egyáltalán én most hol vagyok, mit csinálok, és mi történik.

Csak én közben már ilyen gyorsló a paló, tehát az a lényeg, hogy akkor ez egy háromnapos összejövete volt talán. A lényeg az, hogy ahogy akkor ott egymással néztünk, és akkor meg is lett az egyesség, gyakorlatilag mentem is, talán még aznap meg is beszéltük, talán egy pár nap múlva mentem a Lacihoz, Lacikám, akkor ha te is azt mondod, akkor odacsapunk neki. Laci nagyon támogatta.

Egyről rólógatott, miért, de mikor? Hát augusztus. De hát májusban, nem baj.

[Márk Klaudia]
És tényleg elvetted augusztusban?

[Márk Tibor]
Igen.

[Márk Klaudia]
És összeházoltunk, de úgy állandó. Akkor tudni kell, hogy egy évvel azelőtt mi már így ismertük egymást. Persze.

Ilyen, hogy az ismerkedés része az. Abszolút. Napról napra együtt voltunk, meg ami tudni kell az az, hogy amikor a Tibi megtért, akkor neki nem egy folyamat volt a megtérésen, hanem hétfőn ő már nem dohányzott, nem kábítószerezett, nem ment a lányokkal bulizni, azonnal mindentől megszabadult.

[Petrőcz Katalin]
És ez itt láttad rajta?

[Márk Klaudia]
Hát nem csak én, hanem oda jött a főnöknöm, és azt mondta, hogy maga mit csinálta Tiborra, mert hogy nem káromkodik ez az ember. És hogy mi lett vele? És hogy bejött időbe a munkahelyre.

És mondtam, hogy nem én csináltam, hanem Jézus volt az. Tehát innen azért volt közben, mert a megtérésnek a gyümölcsei, azok olyan szinten jelentkeztek, hogy egyszerűen ettől nem lehet csak így megszabadulni a drogoktól, hanem kell hozzá az úrnak az ereje. Hát persze.

Ennél különösen.

[Petrőcz Katalin]
Vigyeledményben akkor az előző kérdésemre is ez a válaszatok, hogy az úr megtanított benneteket jó családdat alapítani, vagy van-e esetleg olyan nehézség, amit szívesen megosztotok, nem azért, mert hogy most problémákról szeretnénk beszélni, hanem hogy a józanság kedvéért, hogy miből áll egy életnek a felépítése?

[Márk Tibor]
Hát szerintem sok lemondás. Én azt látom, hogy például én simán a munkaidőmet is föláldozom a gyerekeimért. A feleségem fölhív, hogy figyelj, valami van a gyerekkel, akkor ott hagyok csapott papot, és elmegyek a gyerekkel, már viszem horgászt, elmegyünk sétálni, beszélgetünk, ilyesmi.

Akár a munkaidőt kell, mert előfordul olyan, hogy akár ez az anyagi szinten is meglátszik esetleg, mert egyszer azt mondjuk, hogy ezt mi bevállaljuk, mert tudjuk, hogy nem. Hát tudjuk, hogy ez újra gond is előtt. Tehát igazából most nem megyek be dolgozni.

Persze nyilván most nekem ebből a szempontból könnyű, mert nem alkalmazott vagyok.

[Petrőcz Katalin]
Megválaszthatod, hogy melyik napon dolgozol.

[Márk Tibor]
Igen, igen, tehát hogy ennek van egy ilyen szabadsággal.

[Petrőcz Katalin]
De volt valami tudatos fordulat, hogy eldöntöttétek, hogy hogy kell felépíteni az életet, miről kell lemondanotok?

[Márk Klaudia]
Egyben biztosak voltunk, hogy úgy, ahogy mi nőttünk föl, ugyan mi gyerekeink nem. És nagyon, én sok könyvet elolvastam, gyereknevelésről rengeteget, amit a gyűlökezetben lehet kapni, azt mind, mert ugye nem tudtam volna nekik mit adni. Arról nem beszélve, hogy ezért a Híd gyűlökezetében olyan tanításokat hallunk, amik nagyon-nagyon segítenek a családban a gyereknevelésben, szóval azokat a látásokat olyan értékesek, ugye én 16 éves voltam, és tulajdonképpen engem a gyűlökezet nevelt meg.

Tehát ott, amit kaptam a Szekeresgitától, azt a sok törődést, támogatást Sándoréktól, a Petroc családtól, ugye Leventélyéktől, Julikájéktól, Lacitól, szóval meg tőletek is, hát szóval elképesztő volt számomra, meg ugye van egy látás, figyel az ember, figyeli a környezetét, hogy hogy csinálják. Nagyon sok helyen voltam gyerekre vigyázni, és hál' Istennek nagyon jó családokhoz rakott be az úr, ahol jól nevelték a gyerekeket, következetesek voltak, nagyon szeretetteljesek, de kellett szigorúak, meg voltak a határok, volt nem, volt igen, volt ajándék, volt tényleg minden, és akkor ott azért ezt tanulja, az ember meglátja, de azért nekem például van olyan, amikor a gyerekem szól hozzám, és meg kell állítanom magamat, hogy ne úgy szóljak vissza, mint anyukám.

Hál' az úrnak, hogy van ennyi, és akkor elfordulok, számolok ötig, és mondanak, hogy mondja drágám. És nem úgy, hogy mi van, hanem nagyon, de tudatosság. Szóval szerintem tudatosság nélkül házasságban élni, gyereket nevelni nem lehet, mert akkor jön a zsigerből az, amit kaptunk, az meg pusztító, úgyhogy oda kell figyelni, meg tanulunk, folyamatosan beszélgetünk, hogy hogy csináljuk, mindig tanácskozunk, a Tibinek tényleg hál' az úrnak nagyon jó látásai vannak, és akkor nagyon jól csinálja a gyerekekkel, és tőle is nagyon sokat tanulok, de azt gondolom, hogy őnála például biztos, hogy egy kenet is van ehhez, hogy így az úr vezeti, mert a gyerekeknél mindig tudja, hogy hogy kell megfordítani. Például a kisfiam rákta a körmét, és akkor tudta, hogy most több idő kell neki, és befejezte a körömrágást.

A feszültségei eltűntek belőlről. A kislányom szopizta az ujját, és akkor én meg többet őt vittem el, foglalkoztam vele, beszélgettünk, abba hagyta. Tehát, hogy oda kell figyelni a gyerekekre, ez nem olyanok, mint a gyomok, hogy nőhetnek, hanem sajnos, illetve nem sajnos, mert ez egy örömteli feladat, foglalkozni kell velük.

És nem lehet arra hivatkozni, hogy te se kaptál semmit, nem nincs mit továbbadnod.

[Petrőcz Katalin]
Nem.

[Márk Tibor]
Egyszerűen azt látjuk, hogy ugye ezt így csináljuk, azért nagyon fontos hozzá tartozik, hogy azért kegyelem, jó?

[Márk Tibor]
Tehát azért a legfontosabb a kegyelem.

[Márk Tibor]
Én még van, hogy hőbölgök, meg néha még így előjön, néha ilyen hülye, gyors reakcióba.

[Petrőcz Katalin]
És akkor azt hogy oldod meg?

[Márk Tibor]
Úgy oldom meg, most például múltkor pont volt, na, nagyon fölbosszantottak a gyerekek, de valami, az a tudod, az, amikor így mondtam, hogy na, ezt nem, és ilyen kajabátal minden, beütettem a kocsiba őket, még ott puffogtam egyet, és utána megkérdeztem tőle, hogy oké, semmi gond, tehát el lehet dönteni, hogy ilyen apu legyek, vagy legyek az a jófej, megyünk játszani, bulizunk, meg minden, és egyszerűen el kell dönteni, hogy melyik.

És akkor olyan, tudom, legalább egy percig, nagy név a csend, meg minden, és akkor utána, hogy apa, persze, hogy a jófej apu-t akarjuk, meg mi egyszerűen, hogy igen, igen, urálj, minden, és aztán mentünk tovább, és akkor utána mondja a film, és az iszonyúan nagyon kellett, és nagyon jó volt, az igazából ez a mondata volt, amit helyre rakott, így mondta, hogy olyan jó, hogy megbékültünk újra, apa. És ez nekem annyira olyan volt, hogy így egyből, hogy na, ez az. De viszont az is fontos, hogy ugye nagyon sokat, ahogy a feleségem is felsorolt itt neveket, én is ugyanígy az öregeket mindig faggatom, hogy na, és mégis hogy, de nem csak az öregeket, hanem a fiatalokat is, hogy és akkor mihogy mi, és ugye az ára a szemben a jövőért, ez pontosan az a generációk közötti szakadékot próbálja növegyengetni, és egyre jobban tanulmányozzuk ezt, tehát amit csinálunk, azt tanulmányozzuk is, és közben más körökben is nézzük, hogy hogyan alakulnak, és igyekszünk tanulni a más hibájával, mint egy okos ember, és nagyon sokat imádkozunk a kegyelemért, hogy legyen meg egy, nekünk a házasságunknak azért egy nagyon fontos alapilére az az volt, hogy nagyon sokat voltunk együtt, jó barátság köttetett, és igazából ezt, amikor mi megtaláljuk, ugye akkor az van, hogy egységbe lakoznak az atyafiak, ott jön az áldás, és talán az egész életünk így az úrban, legalábbis amióta én benne vagyok az ővébe, meg ő az enyémbe, akkor igazából talán ezt látom, hogy ez az egység, amikor ez megvan, akkor mindig jön egy ilyen nagyobb áttörés, amikor egy kicsit valami miatt, az ügyek miatt, egy kicsit elhúzódik, akkor megint egymásra kell találni, akkor megint gyorsan egy kicsit így beletekerünk a bringába, és valahogy így én így látom ezt.

[Petrőcz Katalin]
És az a neurologikus pont az édesapáddal, hogy ugye már még a megtérésedkor is ez kérdés volt benned, hogy meg tud-e békülni, ahogy a kisfiád is mondta, neked ezt meg tudtad végül is tenni?

[Márk Tibor]
Igen, ha levittem, akkor hát akkor már az a baj, hogy az idők.

[Márk Klaudia]
Akkor megtértél már is.

[Márk Tibor]
Én megtértem, te már mennyi asszony vagy? Nem, nem. Nehogy jöjjön, nehogy is.

Csináltam olyanokat, hogy nekem ugye Claudia nagyon jó barátom volt, mondtam, lemegyünk Dunajúvárosba, megtérítünk mindenkit, hajnali háromkor részegen a motorház tetőn ülvöltök, hogy Jézus, szerettiteket, és ez még a kezdeti evangélium hirdet, és nem volt túl sok gyümölcs belőle, de a lényeg az, hogy elkezdődött, és akkor...

[Petrőcz Katalin]
Akkor Claudia gondolom lebeszélt erről a remek akciót.

[Márk Klaudia]
Igen, hazafelé mondtam, hogy ez volt az utolsó.

[Márk Tibor]
De ennek ellenére lementünk, én fölhívtam apámat, nyilván megtértem, éreztem az úrnak a szeretetét, valóságát, működött, és akkor mondtam, hogy na, akkor lássuk ezt valóságosan, ugye, itt megyünk, apámat fölhívtam, és akkor halló.

[Petrőcz Katalin]
Tehát egy tékozló fiúnak a törzsénet, ezért mégis csak.

[Márk Tibor]
Ugye nem úgy volt, hogy hazamennem, hanem mobiltelefont. Szevasz, apám, mit akarsz? Hát mondom, tudod, beszéljünk, vagy valami.

Nem, nem, meg így rendőrség, házkutatás, hallani nem akarok róla. És mondtam neki, hogy figyelj ide, ha most mondasz nekem egy témát, amit te meg én átvesésztünk, én most leteszem, és megígérem az életbe többet nem hívlak fel. Jó, gyere.

És akkor mondtam, hogy na gyere, mondom, anyám, még megtérni. Ott volt egy olyan tipikus család, szülinap, karácsony, névnap, húsvét, minden együtt az egész család, nagyítóval néztek minden léptemet, mikor megyek vécére, kanállal, mikor szívok, mikor milyen. Nyilván már ismerték a reakcióimat, és akkor ugye mondja az apám, hogy mondja a Klaudia apámnak, hogy mondja apám a Klaudianak, most azonnal menj el innen, felejtsd el ezt a politis lépjét, le is törőd ki a számát, felejtsd el, mert tönkretesz, kicsoda, Tibibe megváltozott a Tibi.

És mondta apám, hogy ez az ember, ez a életben nem fog tudni megváltozni, úgyhogy inkább próbálj meg újra kezdeni. És miután elmondta neki a feleségem, hogy albérlete van, és munkahelye és számlát fizet, és ott volt el, és láttad, hogy ez az ember a saját pénzén befizette a csekket a postán, és mondta, hogy igen, és akkor leszakadt a kőszíve, hogy ő volt a kőszíve emberém, meg a fia, és akkor így leszakadt nála, és akkor apám, fiam, csicsicsics, és akkor valóban ott is volt egy nagy rendezvény, és akkor egy nagy bulit csaptunk.

[Petrőcz Katalin]
Igen. Hát azért ez egy nagyon fontos pont. Azért amikor azt kérdezem tőletek, hogy mire lehet egy életet felépíteni, ez például egy olyan kőszikla megbocsátása, amire el lehet kezdeni építkezni.

És akkor ezek szerint úgy ment tovább, hogy tanultatok, illetve azóta is tanuljátok, illetve továbbis adjátok ezzel az alapítványjal. Van olyan tapasztalat, amit a szülőként be tudsz építeni?

[Márk Tibor]
Hát maximálisan így hajlok le. Ugye a történet happy end lett apámmal, viszont egy négy spídes gyerek nem figyelte a stop-táblát, és bele durrantottak úgy az autóban, hogy négy sávot röpölt apám intenzív, meg be tudta fogadni az urat, viszont elköltözött, és iszonyú nagy fájdalmam volt az, hogy megbékült, visszakaptam apámat, és mégis, mégis, és ezt próbálom, ezt próbálom, az üzenetnek egy elég nagy mélypontja ez, hogy lehet, hogy nem tökéletes apu, lehet, hogy kicsit másképp viselkedik otthon, mint mondjuk esetleg a gyűlibe, vagy ilyesmi, de attól függetlenül ő is egy ember, akinek még lehet, hogy vannak gondjai, bajai, még nem a szeplő és sömörgözés nélkül álló.

[Petrőcz Katalin]
De nincs belőle több.

[Márk Tibor]
De nincs belőle több, és ezt az értéket próbálom fölnagyítani, és ugyanígy fordítva a szülőknek is, a gyereket, hogy ez egy utalom ajándék, egy sávfárságra való feladat, ami elsűlhet akár jól is, és ebből látunk nagyon sokat, és ezt a szívhangot próbálom igazából üzenni nekik, hogy mi nem egy ilyen hétköznapi drogpreventorok vagyunk, akik elmondjuk, hogy milyen drogok vannak, hanem inkább ezt a szívre próbálunk beszélni, hatni, elgondolkodtatni, ugye a példa beszédekben mondja azt, hogy a meggondolás adására, hogy a naivak a fiatalok nagyon, és a pattársak nagyon jó húzóerők, meg ilyesmi, de közben, ha valaki szerintem elmondja neki, hogy azért van egy más szemszög is, szemlélet, akkor elgondolkodik rajta, és ha már szerintem valaki elgondolkodik, akkor azon fog majd a jövőben még találkozni ezzel a gondolattal, és hát ezt próbáljuk a zárral szemben a jövőért bevésni.

[Petrőcz Katalin]
És akkor ezek szerint Klaudiának azért van egy komoly szellemi munka háttere is, tehát ahogy elmondtad, hogy könyveket is olvastál, illetve mind a kettőn elmondtátok, hogy tanultok másoktól, amit de aztán a Tibor hozhatott, hogy kegyelem, a kegyelemhez gondolom sok-sok szellemi munka is hozzá tartozik.

[Márk Klaudia]
Természetesen. Tehát hogyha látunk hibát, vagy látunk a gyerekünkbe valami olyasmit, akkor például bőjtőlünk értük meg, imádkozunk értük meg, beszélgetünk velük. A legnagyobb probléma egyébként így a környezetemben azt látom, hogy van nagyon sok jó család, de van olyan család, akinél nem látom ezt a nagyon nagy törődést.

Tehát hogyha hazamegy az iskolából, az óvodából a gyerek, és mondjuk hisztizik, akkor nem az az első, hogy elfenekelem, hanem megkeresem, hogy vajon mi történhetett vele, mert én mindig azt látom a gyerekeinnél, hogy valami történt vele, és megpróbálom vele azt a kapcsolatot, hogy tudjunk bizalmasan beszélgetni, és akkor elkezdi elmondani, hogy igen, azt mondta az XY-on, hogy nem leszek a barátod. És akkor én elmagyarázom neki, hogy akkor erre hogyan kell reagálni, azonnal jön a mosoly. Tehát hogy a gyerekeink mellé álljunk be, és ne csak a szigor legyen, hanem szeressük őket, és úgy szeressük őket, ahogyan nekik kell.

Tehát nem ahogy mi gondoljuk, hanem vegyük észre, hogy hogyan kell őket szeretni, mert mind a három gyerekünket másképp kell szeretni. Azt látjuk, hogy mind a háromnál másképp működnek a dolgok, tehát az egyiknél, én hiába magyarázok, amikor ő abból érzi, hogy nagyon szeretjük, hogy kap egy pici apróságot, és beszélgetünk vele. A másiknak az apróság az ott hagyja, de ha elkezdem ölelgetni, puszilgatni, akkor rögtön kinyílik.

A harmadik gyerekünk ugye, illetve a középső, a Leo, ő neki meg a beszélgetés, hogy apával elmenne ketten horgászni, vagy velem eljön vásárolni, és utána úgy jön haza, hogy egy hétig teljesen kezelhető, amíg nem éri esetleg valami megint. Tehát, hogy foglalkozni kell a gyerekekkel, nem szabad őket otthagyni. A tanulságunk az, ami életünkből az az, hogy nem foglalkoztak velünk a szüleink, úgy, ahogy kellett volna.

Az úr kipótolta, megadta, de ha vanná lehetőségünk, hogy a gyerekünkre ne hét percet, meg nyolc, meg tíz percet szálljunk egy nap.

[Petrőcz Katalin]
Ami az átlag.

[Márk Klaudia]
Akkor szálljuk rájuk azt a egy-két órát, mindegyikre külön-külön, tudom, hogy kemény munka, mi is csináljuk, és néha veszünk még levegőket, de nem muszáj. Isten azért adta őket, hogy úgy neveljük meg őket, hogy ezek erős fiatal emberek, erős hölgyek legyenek, akik az Istent követik, és jó mintát is kell nekik adni, úgyhogy az is nagyon fegyelmez minket nagyon sokszor, hogy arra gondolunk, hogy te jó ég, nézz rát minket. Rólunk veszik a mintát, és hát tényleg rólunk veszik.

[Petrőcz Katalin]
És a könyveken kívül gondolom, a ti természeteteken is, vagy hát szóval a háttérből adódó nehézségeken is szellemi segítséget is igénybe vettetek ezen kívül.

[Márk Klaudia]
Hát a folyamatos szabadulás az első három évben az én esetemben. Én konkrétan három éven keresztül a folyondár utcában, az építőkben, a színpad előtt állandóan Sándor mamuton ahhozzátok, már megint szabadul. Három éven keresztül folyamatosan, és utána egyszer csak azt éreztem, hogy na, akkor megvan az önmagam.

[Petrőcz Katalin]
Hogy tényleg másik ember lettél, vagy hát önmagad lettél.

[Márk Klaudia]
Így van, tehát hogy azok a kötelékek, azok a sok elutasítottság nagyon-nagyon mélyről kiszedte ezt az ura azt, és hogy megértettem, hogy Isten szeret, és csak úgy tudunk csatornái lenni annak, hogy szeretünk valakit, hogyha megértjük, hogy Isten szeret minket, és így tudjuk a másiknak átadni. Szóval ezeket nem szabad ilyen gyomos területeket hagyni, hogy elutasítottság, hogy félelem, ez az, ami ki kell gyomlálni. Tehát keresni kell a szabadulást.

[Petrőcz Katalin]
A gyerekektől várni, hogy majd ők szeretnek minket.

[Márk Tibor]
Érdekes lesz, hogy nálam ott a protokollban ilyen zenészeknek, pásztoroknak hordtam mindig az ételt, nekem viszont ott volt egy folyamatos, egy három és fél éven keresztül egyfolytában szabadultam, gyógyultam, álltam úgy helyre, hogy igazából nem is voltam nem is voltam nem tudom bárkivel is kapcsolatba, de mégis ahogy elindult egy fajta ilyen helyreállás. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy mit tudom én egy hal Péternek vihettem egy levest, vagy egy Balogh Ferrynek egy valamit, vagy ilyesmi, és egyre jobban fel tudott erősödni az, hogy ezek iszonyú értékes emberek, és hogy én is ennek a tímnek vagyok a része, és akkor nyilván egyre jobban alakult ki ez a test, és ami nekem viszont nagyon-nagyon fontos volt, és amit igazából így hirdetünk is, hogy nekem például, ha nem beszéltem volna az úrról soha, akkor nem is értem meg, ugyanis én nem voltam sosem ilyen olvasós ember. Tehát a gyereknevelés mindig mondtam az azt, hogy ne fordítsd le az én jelvezetemre gyorsan, hogy én ezt értsem, és akkor igyekeztünk úgy eljárni.

Viszont a szent szellemet minden egyes alkalommal megtapasztaltam, amikor bizonyosságot tettem, megtértek, vagy sírtak, vagy csak éreztem az úr jelenlétét, és nekem igazából ez segített nagyon sokat abban, hogy úgy menjek előre, hogy igazából ez vitt így leginkább előre, és a gyerekeimnél is ezt látom, hogy ezeket az imákat, meg ezeket a közösségeket, ezeket a dolgokat, ők is.

[Petrőcz Katalin]
Tehát most azt akarod mondani, hogy mást felüdítettél, akkor így történt.

[Márk Tibor]
Igazából szerintem a keresztényiségnek ez a lényege, hogy ne ott üljek, nem tudom, mindenhol, és akkor csak üljek. Hétvégén elmegyek, meg szerdán is elmentem, hallelujah, de jó. Tehát tényleg az, hogy amióta elkezdtünk így embereknek segíteni, jó, sok munkánk volt, befogadtunk embereket az otthonunkból, meg kaja, meg pénz, meg ruha, meg minden, utána megtért egy srác, és annyi volt csak, hogy el kellett műnni egy fociedzésre, és lőtt egy gólt, és helyreállt, olyan hálás volt, ami végre nem a mínuszokból kell fölépíteni, de a lényeg az, hogy igen, hogy ezt ennek szerintem ez az egész keresztényiségnek a lényege.

Megosztom azt, amit én megkaptam, bentartogatom, meg én is ízében vagyok, hogy most akkor van, vagy nincs, hanem abban a pillanatban, hogy bizonyságokat teszek, abban a pillanatban megértettem, hogy van, és az pedig, hogy onnantól kezdve elkezd működni, vannak eredmények, csak annál nincs nagyobb dolog.

[Petrőcz Katalin]
Hát nekünk nagyon nagy élmény volt, gondolom, most a hallgatók nevében is mondom, köszönöm, hogy minket is felüdítettetek.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.