Happy Day - 2024. 04. 19.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a happy day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba! Hallelujah!

[Németh Sándor]
Hiszem, hogy Jézus Kisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy ő a főpapom, aki fölment tulajdon vérével, az Atyaisten dicsőségében, a Szentek szentjében, és megnyitotta a dicsőségnek az útját, az ő vére által, mindazok előtt, akik hisznek ő benne, és segítségül hívják az ő nevét. Hiszem, Jézus a Krisztus.

Ő a királyok királya, uraknak az ura, aki szent szellemben, tűzben meríti alá azokat, akik hozzámennek és veszik a szent szellemet, és ő pedig fölkeni őket, szent szellemmel, a karizmáival és gyümölcseivel. Én is veszem a szent szellemet, mert hiszek a szent szellemben, hiszem, hogy a szent szellem Isten úr, személy, mindenható, mindenütt jelenlevő, örökkévaló, és hiszem, hogy a szent szellem bennem van, és a testem a szent szellem temploma. A mai napon is veszek erőt, mert eljött rá a szent szellem, hogy még hatékonyabb, gyümölcsözőbb tanúja legyek a názeretének, aki meghalt mindannyiunkért és föltámadott a halálból, hogy Istenek az igazságát hitáltal átadja, akik segítségül hívják a nevét.

Ámen!

[Diószegi Dávid]
Nem az tette, ami az örökkévaló megítélése szerint helyes. Áház Izrál királyainak útján járt, sőt, még öntött bávány szobrokat is készítetett a baáloknak, az idegen Isteneknek. A báványok tiszteletére tömyén tégedett a Ben-Hinnom völgyben.

Még saját fiait is képes volt áldozatul megégetni azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket az örökkévaló kiűzadt erről a földről, Izrál népe elől. Áház tömyén áldozatokat mutatott be a báványoknak a magaslatokon, a dombokon és minden zöld fa alatt. Emiatt Istene az örökkévaló Áházt Arám királyának a kezébe adta, aki legyőzte Áház seregét és sok fogyat húrszolt magával Damaszkuszba.

Hasonlóképpen Pekah, Ramal-Yahu fia, Izrál királya is nagyvereséget mért Júdára. Egyetlen napon 120 ezer bátor júdai harcos esett el a csatában. Azért történt ez, mert az örökkévaló Áházt és seregét Izrál királyának kezébe adta, mivel Áház és népe elhagyták őseik istenét, az örökkévalót.

Egy Efraimból való harcos pedig megölte a csatában Marszél-Yáhut, Áház fiát és Azrikámot, a királyi palota felügyelőjét, valamint Elkánát, aki rangban a király utána második volt. Amikor Izrál királya legyőzte Áház seregét, a győztesek Júdabeli testvéreik közül 200 ezer asszonyt és gyermeket fogajként húrszoltak magukkal Samáriába, ezen kívül pedig nagy hadizsákmányt is szereztek. Azonban volt az örökkévalónak egy profétája Samáriában, név szerint Ódéd, aki kiment a városhoz közeledő hazatérő sereg elé, és ezt mondta.

Nézzétek! Mivel őseitek istene az örökkévaló megharagudott Júdára, kezetekbe adta őket. Ti azonban gyilkos dühötökben, amely szinte az égig ért, sokakat megöltetek.

Most még ezt azzal akarjátok tetézni, hogy ezeket a júdiai foglyokat, asszonyokat és férfiakat rabszolgálytokká teszitek. Nem féltek, hogy ezzel védkeztek istenetek az örökkévaló ellen? Hallgassatok most rám!

Engedjétek szabadon azokat, akiket a saját testvéreitek közül fogságba ejtettetek! Különben az örökkévaló heves haragja súlyt rátok! Akkor Efraim törzséből néhány főember szembeszállt a hazatérő izráli hadsereggel.

Ezek a következők voltak. Azar Jáhú, Jehóhánán fia, azután Berek Jáhú, Messi Lémót fia, azután Jehisz Ki Jáhú, Sallun fia és Amásza, Hadlaj fia. Azt mondták a katonáknak.

Ne hozzátok ide a fogjaitokat, mert anélkül is elég sok bűn terhel már bennünket. Ha mégis megtennétek, azzal tovább növelnétek bűneinket. Pedig már így is védkesek vagyunk, és az örökkévaló tüzes haragja fenyeget bennünket.

Akkor az említett vezetők gondjaikba vették a fogjakat és a zsákmányt. Akik a fogjak közül ruhátlanok voltak, azokat felöltöztették és felsarúszták a zsákmányból vett holmikkal, ételt és idalt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengélkedőket Szamarakra ültették és Jerikóba vitték, a Pálma fákvárosába, ahol a testvéreik gondjaira bízták őket.

Azután az Efraimból való vezetők hazatértek Samáriába. Abban az időben az Edomiak megtámadták Júdát, legyőzték Áház hadseregét, és mikor hazatértek, Júdából foglyokat hurcoltak magukkal. Ezért Áház követeket küldött a Szíriak királyához azzal a kéréssel, hogy segítse meg ellenségeivel szemben.

A filiszteusok is betörtek Júda délé részére és a Domb vidékre. Megtámadták az otthani városokat, és elfoglalták Bédsemest, Aljálónt, Gedérótot, Szókót, Timmát, Gomzót és ezeknek falvait. Le is telepettek az elfoglalt területeken.

Az örökkévaló megalázta Júdát Áház király miatt, aki megalázta Júdát és súlyosan vétkezett az örökkévaló ellen. Ezért Tiglath Pileszer, a Szíriak királya Júdá ellen támadt a helyet, hogy segítette volna. Pedig Áház kihozta az örökkévaló templomából a kincseket, és összegyűjtött mindent, amit csak tudott a királyi palotából és a főemberektől, és mindezt a Szíriak királyának adta, aki azonban ennek ellenére sem segített rajta.

Áház még a nagybajban sem fordult az örökkévalóhoz, hanem még inkább eltávolodott tőle. Azoknak az idegenisteneknek mutatott be áldozatokat, akiket az arámok Damascusban tiszteltek, és akik Áházra vereséget mértek. Áház így gondolkozott.

Mivel az arám királyokat megsegítették isteneik, én is ezeknek az isteneknek áldozom, hát ha engem is megsegítenek. Pedig valójában éppen ezek az idegenistenek okozták Áház és egész Izrael vesztét. Áház tehát kihozta az örökkévaló templomából a felszerelést és az eszközöket, azután ezeket összetörte és szétvágta a templom ajtaját és a kapukat bezárta.

Ugyanakkor Jeruzsálemben szinte minden utcasharkon oltárokat készítetett, amelyeket ő maga használt. Hasonlóképpen Júda minden városában is magaslatokat emelt, ahol több ilyen áldozatokat mutatott be az idegenisteneknek. Így haragította magára őseinek istenét, az örökkévalót.

Áház egyéb tetteit és viselt dolgait elejétől végig megírták a Júda és Izrael királyainak könyvében. Azután Áház is meghalt, mint minden őse, és Jeruzsálemben temették el, de nem a királyok sírkamrájában. Utána fia Ezékiás követte a trónon.

Ezékiás 25 éves volt, amikor trónra lépett és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták, aki Zechariahulajánya volt. Ezékiás király az örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.

Uralkodásának első évjében, az első hónapban kinyitotta az örökkévaló templomának kapuit és kiavította azokat. Azután összehívta a papokat és a lévitákat a templomtól keletre lévő udvarban, és ezt mondta nekik. Hallgassatok rám léviták!

Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szentejétek meg magatokat! Tisztítsátok meg a templomot! Hordjatok ki a szent helyről minden utálatos báványt és tisztáltalan dolgot!

És szentejétek meg a templomot is, őseitek istenének, az örökkévalónak házát! Elődeink védkeztek, és azt tették, amit Istenünk az örökkévaló gonosznak tart. Elhagyták őt, elfordították arcukat az örökkévaló lakóhelyétől, hátat fordítottak neki, bezárták a templom kapuját, kioltották a szentében a mécseseket, nem égettek illatos tömjént, sem égő áldozatokat a szent helyen Izrálistenének.

Emiatt haragudott meg az örökkévaló Júdára és Jeruzsálemre. Emiatt büntetett meg bennünket. Ezért lettünk rémületes és megdöbbentő példává más népek számára.

Emiatt gúnyolnak bennünket. Mindezt magatok is jól tudjátok, és saját szemetekkel láthatjátok, hiszen az apák a harcban estek el, feleségeiket és fiaikat pedig rabszolgának húrcolták el. Most azonban elhatároztam, hogy az örökkévalóval, Izrálistenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját.

Fiaim, most hát ne legyetek felelőtlenek, hiszen maga az örökkévaló választott ki titeket, hogy jelen létében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjént áldozzatok neki. Ez a népsora azoknak a lévitáknak, akik hallgattak a királyszavára és hozzáálltak a munkákhoz. A kehátiak közül Mahat, a Mászaj fia és Joel, az Arjáhú fia, azután a Meráriak közül Kis, Abdi fia és Azarjáhú, Jehállelél fia, azután a Kérsóniak közül Joách, Zimmá fia és Éden, Joách fia, azután Elitzáfan fiai közül Simri és Jejjél, azután Ászáv fiai közül Zekarjáhú és Mattajáhú, azután Hémán fiai közül Jejjél és Simei, azután Jedutun fiai közül Semajá és Uzziel.

Ezek összegyűjtötték a rokonaikat, azután valamennyien megszentelték magukat. Majd a király parancsa szerint, amely megegyezett az örökkévaló szavával, neki fogtak, hogy megtisztítsák az örökkévalóházát. A papok bementek az örökkévalóháza belsejébe, hogy megtisztítsák azt.

Kivittek onnan az örökkévalóháza udvarában minden tisztátalan dolgot, amit bent találtak. A léviták pedig mindezt elhorták a Kidrompatak völgyébe. Az első hónap első napján kezdték el a kitisztítás és a megszentelés munkáját, és kívülről befelé haladva a nyolcadik napon jutottak el a templom bejárati részéhez, az Oszlop csarnokhoz.

Azután nyolc napon át a templom épületében végezték ugyanezt a munkát. Az első hónap tizenhatodik napján fejezték be az örökkévalóháza minden részének megtisztítását és megszentelését. Akkor Ezékiás király elé álltak és jelentették neki.

Teljesen megtisztítottuk az örökkévalóházának minden részét, az égőáldozatok oltárát, a hozzátartozó eszközöket, a kenyerek asztalát és annak eszközeit is. Amikor Áház király hűtlen lett az örökkévalóhoz, félrehányta a templomi eszközöket. Most azonban ezeket is megtisztítottuk, megszenteltük és a helyükre tettük.

Ott vannak az örökkévaló oltára előtt. Másnapkor a reggel Ezékiás király összegyűjtötte a városi vezetőket és együtt felmentek az örökkévaló templomához. Áldozati állatokat is vittek magukkal.

Bikákat, kosokat, bárányokat és bakokat. Mindegyikből hetet. Ezékiás király megparancsolta a papoknak, Áron leszármazottjainak, hogy áldozzák fel ezeket az állatokat az örökkévaló oltárán bűnért való áldozatú Júda királyságáért, a Szenté megtisztításáért és Júdanépéért.

Akkor a papok levágták a bikákat, kosokat, bárányokat és felfogták a vérüket. Majd a vért az oltára hintették. Azután a hétvétek áldozatra szánt bakot oda vezették a király és az összegyűlt főemberek elé, akik rátették a kezüket a bakok fejére.

A papok ezután levágták a bakokat és azoknak vérével bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron Istennek. A király parancsolta nekik, hogy égő áldozatot és bűnért való áldozatot mutassanak be egész Izrael népéért. Ez ékiás király parancsára a léviták odaálltak a helyükre az örökkévaló templomában a hangszereikkel.

Cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal. Úgy, ahogyan az Dávid király, Gád proféta és Nátán proféta még régen elrendelte. A ticséretnek ez a rendje az örökkévaló profitáink keresztül valósult meg, de valójában az örökkévalótól származott.

A léviták tehát a helyükre álltak, a kezükben Dávid király hangszereivel, és a papok is kezükbe vették a trombitákat. Akkor ezékiás király parancsot adott, hogy kezdjék el az égő áldozat bemutatását az oltáron. Ugyanekkor a papok megfújták a trombitákat, és a léviták is elkezdték az örökkévaló dicséretét.

Énekeltek, és a hangszereiken játszottak. Ezeket a hangszereket még Dávid, Izrael királya készítette a templomban való használatra. Az egész gyülekezet imádta az örökkévalót.

Az énekesek énekeltek, a papok fújták a trombitákat egészen addig, amíg az égő áldozat bemutatását befejezték. Ezután a király és mindenki más is leborult a földre, és imádta az örökkévalót. Majd ezékiás király és a vezetők mondták a lévitáknak, hogy Dávid király és Ászáv profita énekeivel dicsérjék az örökkévalót.

A léviták pedig nagy örömmel és szívvel lélekkel dicsérték az örökkévalót, azután ők is leborultak, és imádták az örökkévalót. Azután ezékiás ezt mondta. Most már oda szenteltétek magatokat az örökkévalónak.

Jöjjetek hát, és hozzátok be az örökkévalóházába a véres áldozatokat és hála áldozatokat. Az emberek behozták ezeket az áldozatokat, sőt, akinek a szíve készséges volt, még égő áldozatra való állatokat is hozott. A nép ennyi égő áldozatra szánt állatot hozott.

70 bikát, 100 kost és 200 bárányt. Mindezeket feláldozták az örökkévalónak égő áldozatul. Ezen kívül még az örökkévalónak szenteltek 600 ökröt és 3000 juhat is.

A papok azonban túl kevesen voltak ennyi állat levágásához és megnyúzásához. Ezért rokonaik, a többi léviták segítettek nekik mindaddig, amíg a többi pap is megszentelte magát. A léviták ugyanis komolyabban vették, hogy megszentejék magukat, mint a papok.

Nagyon sok égő áldozatra szánt állat összegyűlt, meg rengeteg zsíros része a hálááldozatokból, és bőségesen volt italáldozat is az égő áldozatokhoz. Így hát az örökkévaló házának szolgálati rengje helyreállt, és a szolgálatok ettől kezdve rendben történtek. Ezékiás király és az egész nép nagyon örült annak, hogy az örökkévaló ezt helyreállított a népe számára, mert mindez igen rövid idő alatt történt.

[Németh Sándor]
A bűnöknek van árnyéka is. A minden cselekedetnek van árnyéka, emberek. Még az apádnak és a nagyszüleidnek is, cselekedeteinek is van olyan árnyéka, amelyet rád vetülhet.

Hadd emlékeztesselek tégedet az tíz parancsolatra, ahol azt mondja a Biblia, hogyha idegen istent bálványimádó volt a nagyszüleid, annak a tevékenysége egy olyan árnyékot hozott létre, amely árnyék harmad, negyed, izéglen tart. Az árnyék alatt meg mit kell érteni? Egy sötét szellemi falat.

Egy sötét szellemi felhőt, ami akadályoz tégedet abban, hogy az Úrral való kajzösséget, kapcsolatot a igazságon, békességen, örömön alapuljon. És ezért ezeket az árnyékokat is, ezeket a sötét szellemi befolyásokat is. Azt akarja Isten, hogy megsemmisüljön az életedben, ki tudjál jönni belőle, hogy teljesen más szellemi millióbe kerüljél, mint amilyen családba megszülettél.

Minden családnak van szellemi milliója. Minden nemzetnek, társadalomnak, városnak van szellemi milliója. És azt akarja Isten, hogy mi az Isten országának a milliójébe éljünk.

Ez ad nekünk biztonságot, ez ad erőt, hogy erkölcsileg és szellemileg és ne bukott keresztényként éljünk, hanem a bűnöktől el tudjunk szakadni, el tudjunk távolodni, és igazságcselegző emberek tudjunk lenni. De nem sikerül másképpen, nekem se sikerülne, és sok másnak nem sikerülne, ha nem fizettük volna ki az árat.

[Sárosi Renáta]
Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából A város központjában volt egy nagy csarnok, a Memorial Auditorium, ami sokkal kényelmesebb lenne, mint a sátor. Sűrűnek ígérkeznek a következő hónapok Demos, szólított meg Floyd Hawkins lelkész, amikor meglátott a kocsin felé sétálni. Biztosan sokat lesz majd távol az irodától.

Őszintén remélem, hogy jól megy az üzlet. Jobban nem is mehetne, Floyd – mosolyogtam rá megnyugtatóan. Jobban nem is mehetne.

Egy bútorozatlan, favázosházat béreltem a G Street-en, csupán öt házt tömnyire a Memorial Auditoriumtól. A bebútorozás nem jelentett problémát. Amikor eljött az idő, egyszerűen felpakoltam az egyik nagy dízelmotoros széna szállítóra mind azt, amire szükségünk volt – székeket, asztalokat, ágyokat.

És a mosógépet is – emlékeztetett Rose – nem győzném nélküle a pelenkákat mosni. A ház ahhoz is elég nagy volt, hogy az evangélisták megszállhassanak nálunk, ahogy otthon Downy-ban. Ám most minden hétre más prédikátort kértünk felszolgálatra.

Öt hetes rendezvényt terveztünk, Rose-zal már egy héttel korábban ott akartunk lenni, utána pedig általában tíz napra volt még szükség a rendezvény teljes lezárásához. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem jelenthet gondot a kilenc éves Geri-nek, ha abban a néhány hétben Fresno-ban jár iskolába. Viszont az akkor nyolcadik osztályos Richard-dal kapcsolatban azt láttuk jobbnak, ha nem hiányozna az órákról.

Ez egy kielégítő megoldást jelentett arra a helyzetre, amivel mindenki tisztában volt. Mégsem mondta ki. Nem tehettük meg, hogy mindannyian elmegyünk, és egyedül hagyjuk apámat.

Édesanyám halála óta apám magánya szinte kézzelfogható volt. Így hát eldöntöttük, hogy Richard a nagyapjával marad, és a hétvégeken mindketten csatlakoznak hozzánk. Tervünkhöz a végső áldást az a hír jelentette, hogy Mrs. Newman nővér, aki a gyermekek megszületésekor segítkezett nálunk, velünk tart, így Róz zongorázhat majd az összejöveteleken. Egy októberi hétfő reggelen azzal a megdöbbenéssel a szívemben látogattam ki a malomhoz, hogy Isten valóban benne van a szervezésben. Szerettem volna még néhány ügyet elintézni, mielőtt másnap Fresno-ba utazom. Meglepetésemre a könyvelünk Maurice Brunanch fogadott a bejárati ajtóban.

Az arca pontosan olyan színű volt, mint a finom liszt, ami a malomban mindenre rátelepszik. Megtörtént démosz, mondta néhány papírlapot tartva a kezében. Mi történt?

Az árplafon, a csikágói árutős, de nélküle nyitott ki ma reggel. Feloldották. Ez nagyszerű Maurice.

Ez volt, amire... De Brunanch arckifejezését látva az volt az érzésem, jobb, ha nem folytatom. Csendben követtem őt az irodába, és leültem egy székre, amit nagyon jól tettem.

Attól tartok, hogy ez egyáltalán nem nagyszerű démosz. Úgy értett, hogy az árak nem változtak? De változtak.

Leestek. Azzal ránézett a kezében lévő papírra. A jelenlegi készletünkkel számolva 10.500 dollárt veszítettünk. Csak hogy minden nap kapunk újabb szállítmányt. Nincs helyünk, hogy ennyi gabonát elraktározzunk. Folytatnunk kell az eladást, ám mostantól minden egyes ügylet nekünk kerül pénzbe.

Kivettem a papírokat Moris kezéből. Az Árutősde szabályzata egy maximumban határozza meg, hogy mekkora lehet az áru csökkenés egy adott időszakon belül. A mai nyitást követő néhány percen belül, ahogy láttam, a gabona ára ezzel a maximális mértékkel csökkent.

És nekünk természetesen azt a legmagasabb árat kellett továbbra is fizetnünk, amire hónapokkal korábban leszerződtünk. Ennek az áru csökkenésnek még nincs vége, Démosz. Ha a piac tovább esik, te…

akár csődbe is mehetsz. Kábultan hagytam el a malmot. Ez őrültség.

Ez képtelenség. És mégis megtörtént. Ráadásul épp akkor kördült be egy újabb takarmányszállító tehervagona felhajtóra, miközben az autómhoz baktattam.

Buskomoran számoltam ki, hány dollárt veszítek csak ezen az egy szállítmányon. Másnap keddenreggel felpakoltam róz mosógépét néhány más butorral együtt a szénakocsira, és útjára bocsátottam. Amikor visszaértem a házba, megcsörrent a telefon.

Moris Brunáncs volt az. Újra megtörtént démosz. Közölte.

Amikor a tűzsde kinyitott Csikágóban, a gabona ára ismét minden előrejelzés ellenére a megengedett legmagasabb értékkel csökkent. Kevesebb, mint egy óra alatt több, mint tízezer dollárt veszítettünk megint. Nagyon sajnálom a Fresno-ba tervezett utazást.

Folytatta Moris. Tudom, milyen sokat jelentett volna nektek ez a rendezvény. Jelentett volna?

Nos, most nem igazán mehetsz el, démosz? Ott vagy? Hogyne hallottam volna minden szavát.

Ám gondolatban egy három és fél évvel korábbi ígéretemhez kanyarodtam vissza, amikor az Isten ügyét tettem a legelső helyre az életemben. A család elé, és a világon minden más elé. Folytatnom kell, Moris, válaszoltam.

Nézd, nagyon különös ez a nagy árcsökkenés. Minden egyenesbe fog jönni. Telefonon, tartsuk a kapcsolatot.

Ám a Fresno-ba vezető úton egész végig egy halkhang azt suttogta a kerekek nyikorgása mellett. Csődbe fogsz menni. El fogod beszíteni a malmot.

Csődbe fogsz menni. Délután a G Street-i házban éppen Steve kiságyát állítottam fel, amikor egy kiáltást hallottam a konyhából, ahol Róz és Newman nővér az edényeket pakolták. – Az órám!

– jajbeszékelt Róz a létra tetejéről. – Nincs a csuklomon! Beviharzottam a konyhába, és Rózra néztem, visszaemlékezve arra az estére, amikor átsétáltam Gabriellék nappaliján, és a legjobb tudásomat beleadva küszködtem, hogy rákapcsoljam a csuklójára.

– Biztos, hogy rajtad volt? – Persze, hogy biztos. Emlékszem, hogy ránéztem, amikor kiszálltunk a kocsiból.

Így hát darabokra szedtük a konyhát. Még az autóhoz is kimentem, és végignéztem a járdát egészen a házig. Róz emlékezett, hogy Geri szobájában is kipakolt néhány dolgot, de még mielőtt ott is elkezdtünk volna kutakodni.

Newman nővér áthívott mindkettőnket a hálószobába, ahol Steve-et öltöztette pizsamába. – Nézzék a homlokát! – mondta.

– Nem hiszem, hogy ma önmaga volt. Egész úton fészkelődött a kocsiban. Megmérem a lázát.

Mindhárman csendben álltunk abban az idegen kis szobában, ahogy a lázmérőt a kék ernyős lámpa felé tartotta. Kikerekedtek a szemei. – Közel negyven és fél fokos!

Az egyik fresznói lelkéztől megkaptuk egy orvos nevét, ám amikor kiérkezett, ugyanazt tudta csak megerősíteni, amit Newman nővér már megállapított. Azt javasolta, folytassuk az alkoholos borogatást, amit Newman nővér már el is kezdett alkalmazni. Szivacsos mosdatás, jegelés, aspirin.

Egyik sem vitte le a lázát. Reggelre Steve tekintete üvegessé vált, a bőre tapinthatóan kiszáradt. Újra eljött az orvos és írt egy rakás receptet.

Könyörögtem Rose-nak feküdjön le egy kicsit, de úgy tűnt, hogy ezt meg sem hallja. Miután még estére sem javult Steve állapota, hazatelefonáltam, hogy megkérjem édesapámat és a gyülekezetet, hogy imádkozzanak. Egyúttal arról is tudomást szereztem, hogy a Gabona ára egy újabb katasztrofális napot élt meg a tőzsdén.

Rose végül a kimerültségtől elaludt, és Newman nővérrel felváltva bírasztottunk a kis ágynál.

[Titze Debóra]
Nagyon nagy szeretettel köszöntöm itt a Pásztor Válaszszolban, a kedves házaspárt, akik ma válaszolni fognak a kérdésekre. Joób Gergely és felesége Viki, sziasztok!

[Joób Gergely]
Szia, Debi, és mi is köszöntjük a kedves rádióhallgatókat.

[Titze Debóra]
Elkezdjük az első kérdése, mert vegyes témákban érkeztek, de akkor az elsőz lehet, hogy a Gergelynek szólna majd. Először is nagyon örültem, írja a kedves hallgató, hogy lefordították a Bétel számot, a King of My Heartot. Nagyon jó lett, és az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehet megújulni a dicséretben?

Hogy mond, megunja az ember a sokszor játszott dicséreteket. Tudom, hogy a Szencelem mindig meg tudja újítani egy-egy dalt, de van-e esetleg ennek valami taktikája? Köszönöm.

[Joób Gergely]
Én azt szoktam mondani erre, hogy általában érdemes a dalokat úgy énekelni, hogy az ember tudatosítja, hogy mit énekel. Tehát gondolja át a szöveget, és átgondolva, ahogy szokták mondani, és megrágóval, megőrölve, tehát így gondolkozni rajta a dalok szövegén is, és akkor az út meg tudja újítani a dal szövegét, és sokkal jobban át is tudja érezni az ember. Amikor érti az ember a szöveget, és tud vele azonosulni, akkor sokkal nagyobb lelkesedéssel tudja énekelni.

Nyilván, hogyha már ez sem segít, akkor érdemes talán azt csinálni, hogy egy dicséret alatt, amikor jön az a dal, mondjuk, amit már az ember kicsit un, akkor csak egyszerűen átadja magát az úr jelenlétének, és nem feltétlenül kell, hogy énekeljen, csak lehet akár nyelveken is énekelni közbe. Tehát így vannak ilyen taktikák, ahogy a kedves kérdező mondja. Tehát erre ilyen általános recept nincs, hogy kinek újul meg a dicséret.

Általában, hogyha egy dalt már nagyon sokszor éneklünk tényleg, és évek óta énekeljük, akkor valóban maga a dal is meg szokott tudni fáradni. Ilyen esetben egy picit azt szoktuk, hogy félretesszük a dalt, tehát nem énekeljük, akár hónapokig, vagy olyan is van, hogy évekig, és amikor újra előveszi az ember a dalt a dicséretben, akkor kap egy újabb lendületet, és sokkal nagyobb intenzitással és lelkesedéssel tudja ezeket a dalokat énekelni az ember.

[Titze Debóra]
De van annak célja, hogyha egy dalt mondjuk sokszor játszotok direkt?

[Joób Gergely]
Hát új daloknál szoktuk általában ezt alkalmazni, hogy amíg nem tanulják meg a testvérek, akkor nyilván többször kell énekelni, hogy mindenkinek rögzüljön, de utána célszerű azért úgy beosztani a dalokat, hogy ne kerüljön nagyon sűrűn pont azok miatt rá a választás, hogy az emberek ne ujjják meg, ne legyen elcsépelt maga a dicséret, hanem legyen friss, legyen újszerű, és általában az a tapasztalat, hogy egy dalt olyan, hát talán lehet azt mondani, hogy három hetente minimum. Tehát két-három hetet érdemes várni, még újra előjön az a dal.

Egyébként egy dalnak a jellege attól is fűk, hogy mondjuk a dicséretnek melyik szakaszában van, vagy melyik dal van előtte. Tehát számtalan variációs lehetőség van egy dalnak a elineklésére, és mondjuk, hogyha egy dal egy gyors dal után következik, más a jellege, mint hogyha mondjuk egy lassabb dal után következik ugyanez a dal. Tehát a maga dalnak a jellege változik meg, illetve tud érdekesebbé válni.

[Titze Debóra]
Hát reméljük, hogy majd ennek a fényében fogja a kedves hallgató innentől kezdve a dicséreteket hallgatni, hogy tényleg valóságosan újabb értelmet nyerjen a számára. Akkor itt egy következő kérdés. Gyakran azt hallani, hogy a fiatal keresztény élet rengeteg lemondással jár.

Te, illetve hát ti, akik a gyülekezetben nőttetek fel, hogyan látjátok ezt a kérdést?

[Joób Gergely]
Hát ugye lemondás. Meg kell.

[Titze Debóra]
Volt neked ilyen a személyes életedben, hogy valamiről le kellett mondanod, mert keresztényként nőttél fel?

[Joób Gergely]
Hát pont azt erre akarok rávilágítani, hogy a keresztény életben mit nevezünk lemondásnak. Tehát általában azt nevezük lemondásnak, amitől az ember úgy szomorú lesz, nehezére esik nem megcsinálni, nehezére esik mondjuk elmenni egy olyan helyre, ahol jól érzi magát. Tehát mondjuk, hogyha én el szeretnék menni egy klasszikus koncertre, de mondjuk van olyan cél az életemben, hogy az keresztül húzza a számítást, tehát mondjuk nem tudok elmenni, akkor az nyilván lemondással jár, hogy nem megyek el arra a koncertre egy más cél érdekében.

Tehát itt most meg kell állapítani, hogy mi a cél az embereknek az életében, és azt szerint állapítjuk meg, hogy ahhoz képest mi a lemondás. Most az én életemben speciál, hát voltak nyilván ilyen dolgok. Amikor iskolás voltam, akkor mentek az osztálytársaim buliba, meg voltak ilyen közös bulizások, meg együttlétek, de tudtam azt, holott hát nyilván még gyerekként azért ezt másképp éli meg az ember, mint felnőtt fejjel, felnőtt fejjel már sokkal tudatosabb ez a dolog.

Gyerekként még azért nagyobb a vonzás a baráti társaságnak, az ismerősöknek, az osztálytársaknak, és szívesebben vonzódik az ember ezekhez, de ugyanakkor a szüleimtől meg azt hallottam, hogy nem jó, hogyha ehhez a társasághoz csatlakozok, számtalanszor hallottam azt, hogy jó erkölcsöt is megrontanak gonosz társaságok, és ez valahogy így beívódott az életemben. Volt olyan persze, amikor elmentem, és láttam azt, hogy hát jóg lett volna, hogyha nem megyek el. Na most a lemondástra visszatérve, az ember életében az a lemondás, amit mondom, szomorúsággal él át, de a kereszény életben ugye a bűnök felé való, bűnök felé való vonzódás, az nyilván nem elfogadható, és egy kereszény életben ez, tehát a lemondás az nem olyan fajta lemondás, mint a világban lemondás.

Mert mi kereszények vagyunk, tudjuk az isteni értékrendet, bibliai értékrend alapján élünk, és számunkra az, hogy nem követünk el bűnöket, nem kerülünk olyan társaságokba, ami bennünket elválasztana az istentől, ez nem lemondásként éljük meg, hanem az úrhoz való ragaszkodásként, és ezzel mi nem leszünk kevesebbek, hogy lemondunk bizonyos dolgokról, annak érdekében, hogy az üdösségünket, az úrhoz való kapcsolatunkat megtartsuk, erősítsük, hanem ez bennünket arra ösztönöz, hogy igenis ne menjünk el olyan társaságokba, ne kövessünk el olyan bűnöket, ne kövessünk el bűnöket, olyan cselekedeteket, amelyek távol tartanak bennünket az istentől, ezért mi ezt nem lemondásként éljük meg, hanem védelem.

Védelem, szabadöntés és védelem.

[Titze Debóra]
Viki, te hogy élted ezt meg? Vagy hogy élted ezt át?

[Joób Viktória]
Mielőtt válaszolnék, először a hallgatókat szeretném, én is sok szeretettel köszönöm. Egyébként én is abban látom ennek a lényegét, hogy ugye mi miakhoz számára a lemondást, tehát hogyha egy bűnről akar lemondani, ő így éli meg, hogy egy olyan dologról, ami igazából nem jó, vagy pedig természetes mindennapi élethez kapcsolódó dolgokról, ugye ezt nem tudom, a kérdésből ez nem derül ki. Azutóbb teszem be, hogy ugye a sportolók is, hogyha egy fiatal odaszállja magát arra, kitűzi, hogy például ő olimpiai bajnok szeretne lenni, vagy egy olimpián részt venni valamikor, hát rengeteg lemondással jár, napi két-három edzésen vesznek részt, és ezek a fiatalok, vagy ezek a gyerekek gyakran ugye magántanulók lesznek, egy rendkívül szűk közekben mozognak nap, mindnap, mert van egy célja, ki tüzött egy célt maga elé, hogy ő például olimpikon lesz futásban, vagy labdarúgó, vagy stb. Tehát mondhatnék.

[Titze Debóra]
És nagyon tudnak ragaszkodni ez a célhoz.

[Joób Viktória]
Így van, hát akkor mennyivel inkább nekünk keresztényeknek, amikor a célunk az üdvösség, az Isten dicsőségében való bejutása cél, és nyilván kisebb gyerekeknél ugye az ember próbál példákon keresztül nekik magyarázatot adni, hogyha esetleg valami olyat szeretne tenni, ami számára jó gyümölcsöt, vagy jó eredményeket nem hozna, hogy ne azt élje meg, hogy én most állandóan őt tiltom, hanem próbálom, hogy megértse, hogy milyenak a következménye, milyenak a mozgatorugója, amitől esetleg én szeretném őt megóvni, hogy ne tegye meg.

Egyszer hallottam valakitől, hogy még mikor gyerekek voltak, ha kommunizmus volt Magyarországon az utolsó éveibe, de ugye akkor még volt az, hogy kisdobossá, meg úttörővi avatták az iskolásokat, és ugye akkoriban a keresztények között ez köszulott volt, hogy se kisdobossá, se úttörő gyerek nem lehet, ennek a rendszernek így úgymond nem hodolnak be, és akkor a gyerekeknek ezt úgy magyarázták meg otthon, hogy azzal, hogy te nem leszel úttörő, az egy nagyon vagány dolog, hogy lehet, hogy egyedül maradsz, de tök vagány dolog, és ezt tök jó vállalni. És annyira büszkék voltak erre, és mondja, hogy az osztályban mindenki más úttörő volt, viselte a kék nyakendőt, de ő nem is büszkén vállalt, hogy egyedül, igen, bátran meri vállalni, hogy ő keresztény.

[Titze Debóra]
Egyébként ti a saját gyerekeiteknél, ugye ők már harmadik generáció, hogyha jól tudom, náluk tapasztaljátok ezt, hogy azért lassan most már előjön, hogy ők is látják a világot, látják azt, hogy nem mindent csinálnak meg ők, vagy más emberek, akik mondjuk esetleg nem keresztényként élnek, másképpen cselekszenek, tehát, hogy ezt így tapasztaljátok náluk, vagy hogyan tudjátok? Mondtad, hogy próbálod megértetni velük, de hogyan?

[Joób Viktória]
Hát ez mindig az adott helyzettől függ, hogy éppen mi az, ami akkor aktuális kérés, de az a helyzet, hogy nyitottak is arra, tehát szeretik mindig megkérdezni a véleményünket, a nagyobbik fiunk, ő most már 12 éves lesz, és sosem úgy hoz döntést nagyobb dolgokban, hogy ne kérdezni meg a véleményünket, úgy ad erre. És Gergő is, én is igyekszünk azt elkerülni, hogy ne mondjuk arra rá valamire konkrétan, hogy már pedig nem. Mert a tiltással általában csak lázadást szül az ember, hosszú távon én szerintem nem kifizetődő, hanem ha meg is csinálja, akkor meg ugye ott van az, hogy megtapasztalja, megtanulja a saját bőrjén, hogy amit mondtam, az igazából tényleg úgy kellett volna csinálni, de úgy sokszor hagyni is kell, hogy úgymond a falig menjen, vagy ne kiütködzen a falnak.

[Titze Debóra]
Az élet szülőként nem lehet egyszerű hagyni.

[Joób Viktória]
Nem egyszerű, de nyilván nem minden dologban, tehát ami nagyon komoly dolog, akkor megpróbálok mindent megtenni, hogy lebeszéljem róla. De olyan dolgokban, ami kétes a kimenetele, vagy érzem azt, hogy nem jó, ha megteszi, de olyan nagy kártya okoz magának vele, de viszont tanul belőle, akkor meg lehet, hogy jobb engedni.

[Joób Gergely]
És itt még, ahogy a Viki mondta, a tiltás. Tehát ha látjuk, tehát a Bibliában is azt látjuk, hogy Isten törvényei, Isten parancsolatai, azok első látásra tiltások. Ugyanakkor azt kell megérteni, hogy ezek mind, minden parancsolata Istennek az életvédelmét szolgálja, és az ember úgy fogja fel az összes parancsolatot, hogy ez nem valamitől akar engem távol tartani, illetve nem valamitől meg akar fosztani, valami jótól, hanem ez egy védőkorlát.

A szakadék szélére sem azért tesznek védőkorlátot, hogy az emberi szabadságot korlátozzák, hanem hogy megvédjék az embereket annak érdekében, hogy ne essenek le. Nyilván, hogyha valaki ezt átlépi, az ő felelőssége, de Isten sem azért állított fel parancsolatokat, hogy nekünk árt okozzon, vagy nekünk elgáncsoljon, hanem az életet védelmezi mi bennünk, és ezt, hogyha az ember eljut erre a bölcsességre, hogy ezt felismeri, és Istennek a törvényét, parancsolatait, igényét így dolgozza fel, akkor azt hiszem, hogy Isten igénye alapján helyesen tudja berendezni az életét.

[Titze Debóra]
Meg érdekes, hogy ez talán egy bizalom is, hogy bízik a gyermek, mondjuk a szüleiben, vagy mi emberek Istenben, hogy amit a tesz, azt azért teszi, hogy megvédjen.

[Joób Viktória]
Tehát ez tényleg hozzá, vagy nézőpontkérdés, amit melyik szemszögből közelítem meg?

[Titze Debóra]
De látjátok, én is most így 20 éves fejjel gondolkodom el ezen, akkor nem annyira tetszett, hogy tiltottak fiatalként, de hát azt mondták, hogy most még nem tudom, később majd megértem. Most nem jutok odáig, hogy kezdem megérteni. Következő kérdés, az így hangzik.

A régi keresztények, mikor megtértek, elhagyták a bűnös életüket, és megszentelődés útjára léptek. Tizenhét éves fiatal vagyok, keresztények a szüleim, semmi durva bűnt nem követtem el, mégis úgy érzem, hogy nincs élőhitem, és nagyon vallásos módon járok a gyülekezetbe. Szerintem semmiben nem különbözök a katolikusoktól.

Szeretném, hogy élőhitem legyen, de eddig bármit csináltam, nem sikerült. Mit tanácsoltok?

[Joób Gergely]
Hát ugye ez egy olyan dolog, hogy ebben nem szabad. Szóval ki kell tartani. Tehát azt tudom mondani, hogy Isten igéje igaz, és Isten mindenkihez akar szólni.

Tehát Isten tiszteleteken, az Isten igéje szól, ha nyitott szívvel hallgatja, egyszer csak lesz egy pont az életében, amikor úgy betalál az ige, hogyha tényleg nyitott szívvel hallgatja, hogy lesz egy személyes megtapasztalása ennek a fiatal kereszténynek, és azt szeretném még itt hangsúlyozni, hogy attól még, hogy semmi durva bűnt nem követett el, ezt egy kincsnek kell tartani. Tehát egy keresztény fiatalnak az egy óriási nagy kincs, egy előny, egy nagyon nagy lehetőség az, hogy nem volt a világban, nem követett el olyan bűnöket, amelyek hát sok esetben halálos bűnök, az Biblia szerint, és ezt nem kell szégyelni. Igazából Jézus Krisztus a legjobb példa erre, hiszen ő semmi bűnt nem követett el, és nem azon síránkozott, hogy miért nem tudtam megtérni nagy-még bűnből.

[Joób Viktória]
Miért nem volt valami nagy katarzis az életemben? Igen, na majd erre térjünk ki.

[Joób Gergely]
Hanem hirdette Isten igényét. Neki az volt a bizonsága, hogy ő volt Isten fia, és itt a Földön hirdette az igényt, és tértek meg az emberek nyilván. Neki úgymond könnyű volt, de ez mindazok számára is hát egy feladat, akik úgy nőnek föl, hogy nem voltak a világban, nem volt az életükben bálványimádás, paráznosság, házasságtörés, nem rontották el az életüket.

Ez egy óriási nagy előny egy keresztény fiatal számára, és nagyon nagy kincs az, hogy olyan példákat lát az ember maga előtt, akár a szüleit, akár másokat, hogy tényleg Isten félelemben élik le az életüket, Isten félelemben cselekszenek, olyan módon élnek, hogy az bizonság mások számára, és ezt őrizni kell, és hát ezt a kincset, ezt ápolni kell, és igenis nem arról kell bizonság, nem csak az a bizonságtevés, hogy ilyen és ilyen bűnből tértem meg, hanem az is óriási nagy bizonság, hogy az Isten megtartott engem tisztán szentül az ő jelenlétében, és azokról a jó dolgokról lehet beszélni az embereknek bizonságképpen, amit a Biblia leír, vagy másokkal lehet esetleg példálozni, de még egyszer mondom, ez egy óriási nagy kincs, és várni kell az úrnak az érintését, hogy tudjon szólni hozzánk az úr.

[Titze Debóra]
Nektek volt a személyes életetekben egyébként ilyen dilemma? Hogy mondjuk ti is, én bevallom őszintén nekem volt olyan, amikor láttam a nagy bizonyságokat, hogy a pont nekem a szüleim generációja az, akik ugye ilyen nagyon frissen megtértek akkor a gyülekezetbe, és mindenkinek volt valami személyes nagy megtapasztalás, a bizonyság, a kijelentése, és olyankor rá gondolkodtam, hogy nekem még azért ilyen nem volt, és akkor, hogy most én ezt várjam-e, vagy nem? Nektek volt esetleg ilyen dilemma?

[Joób Viktória]
Ugye én tínédzserként ismertem meg az urat. Nekem talán nem is ez jelentette a nagy dilemmát, hanem egy óriási nagy baráti társaságot hagytam ott, úgymond a világban. Nagyon szerettem mindig így emberek között forgolódni, nagyon szerettem emberek társaságába lenni, és ez egy nagy küzdelem volt nekem, és nem is rövid folyamat eredményeképpen jutottam el arra a felismerésre magam előtt is, hogy a kettő együtt az nem fog menni, tehát választanom kellett éreztem egy idő után belül magamban, hogy vagy az urat, vagy pedig azokat a társaimat, barátaimat választom, akikkel addig egy társasághoz tartoztam, de azt hagyd mondjam el, hogy amikor 96-ban a gyülekezet először volt Jeruzsálemben, akkor úgy alakult a helyzet, hogy én is, illetve a húgom is kitudtunk utazni a szüleimmel, és én ott kaptam egy olyan érintést az úrtal, amit utána soha többet nem volt kérdő számomra. Tehát valami belül úgy megváltozott, olyan történt, hogy onnantól kezdve tudtam, hogy itt innen már nincs visszahúzva.

[Joób Gergely]
Meg nálam még az volt, hogy én is sokszor kerestem azt, hogy az úr mindegy lórugást tud, hogy érintsem meg, és szerettem volna azt az érintést, amit látok embereken, hogy úgy elhasol meg, hátraesik meg, ilyesmi, és valahogy nem jött. És sokszor az embernek vannak ilyen saját elképzelései, hogy most az úr hogyan avatkozzon be az életébe. És holott igazából arról elfeledkezünk, hogy ez a szülőknek egy nagyon nagy felelőssége, és nagyon hálásak lehetünk a szüleinknek, hogyha ezt láttuk, hogy olyan értékrendet, egy bibliai értékrendet állítottak elénk, ami nekünk a biblia és a bibliai értékrend az természetes.

Tehát látjuk a világból megtért embereket, hogy évekig, évtizedekig kell nekik magyarázni, hogy mi Isten akarata, Isten terve egy bizonyos dolgokkal kapcsolatban, és ezt most nem nagy képűségből mondom, de tényleg az van, hogy sok területen mi egy olyan bibliai értékrendet kaptunk a szüleinktől, ami által ezek a dolgok nekünk teljesen evidencia, és természetes dolgok, és ez egy óriási nagy dolog, hogy nem kell azon agyalnunk, hogy most bizonyos dolgot, hogy hogy akar az úr, vagy hogy nem akar, vagy mi az úr akarata, vagy hogyan kell ezt megcsinálni, hanem már eleve tudjuk, és hát mondom, ez egy óriási nagy kincs. És még egy dologot hozzáteszek, hogy szóval nem cselekedetek által kell ezt megszereznünk az úrnak az érintését, hanem hittel kell az úrhoz folyamodni, és a hit pedig tudjuk azt, hogy nem egy valami érzés vagy gondolat, hanem hittel ráállok arra, hogy az úr akar szólni hozzám, meg akarja érinteni a szívemet, és ha ezt elfogadom, és hittel megyek az úrhoz, ha nem is érzem, akkor is tudom, hogy az isteni igény igaz, ezt megígérte számomra, és meg fog valósulni az életemben. Azt nem tudom, hogy mikor, de egyre tudok, hogy meg fog valósulni, és az úr pedig hűséges, és ezt biztos, hogy megadja számunkra.

[Titze Debóra]
Meg igazából lehet, hogy ez az érzés, vagy hát így nézője, ebben érzés, ez folyamatosan ott van az ember életében, csak nem ismeri fel, mert mondjuk az első generációnak azért elég erős kontraszt volt a kettő között. Azért egy második, harmadik generációt már lehet, hogy kíséri ez az érintés, úgymond az úrtól.

[Joób Gergely]
Meg aki kér, ugye ezt kap. Aki keres, azt talál. Azt mondja az igény, hogy aki zörget, annak az úr megnyitja az ajtókat.

Tehát állhatatosan, ha nem mindig, nem is mindig könnyű, de folyamatosan kell keresni az urat, az úr jelenlétét, és biztos vagy benne, hogy előbb-utóbb át fog törni, és meg fog mutatkozni az úrnak az ereje, hatalma.

[Joób Viktória]
Így legyen. Két rövid megjegyzésem lehet. Az egyik az, hogy már keresi szerintem az a kegyelem működésének a bizonyítéka az életén, tehát hogy van benne nyitottság és keresés őszintén Isten felé, hogy neki is most már személyes kapcsolat, személyes közösségkel az úrral.

Ez szerintem egy óriási dolog már, és a másik lehet, hogy segítséget nyújthatna például az, hogyha vannak hitben erős vagy jó keresztény barátai, ismerősei, hogy esetleg az ő bizonságukat meghallgatja, hogy ők hogy kaptak személyes érintést, és ezzel is erősödik a hite abban, hogy ez az ő életében is meg fog történni.

[Titze Debóra]
Hát reméljük, hogy így lesz a kedves hallgató életében, és eljön az a pont, amikor úgy tényleg az úr megérinti, és markánsan tudja utána őt szolgálni. Következő kérdés, az úgy hangzik. Ti mennyire tartjátok a kapcsolatot a testvéreitekkel?

Érdemes eltávolodni, vagy a családalapítás után is megmaradhat a jó kapcsolat?

[Joób Gergely]
Válaszoljak én?

[Joób Viktória]
Mind a kettem, hogyha kérhetem. A nagyobb családosok előnyben.

[Joób Gergely]
Hát ugye mi hatan vagyunk testvérek, úgy nőttünk föl, hogy gyakorlatilag rengeteget voltunk együtt, sokat játszottunk. Nyilván gyerekként a testvéreivel teljesen más a kapcsolat, mint amikor már felnőttként átalakul. Tehát a kapcsolat jellege változik meg.

Egy haveri viszonyból, vagy hát egy testvéri viszonyból inkább egy megbecsült, hát tisztelettudó kapcsolat lesz, ugyanúgy, ahogy az apa-gyereke kapcsolatból egy ilyen baráti kapcsolat jó esetben. Nyilván most én el tudom mondani, hogy ez így van nálunk. Egy ilyen kapcsolat alakult át, tehát nem úgy tekintenek ránk a szüleink, hogy édes kisfiam, és akkor így.

Tehát, hanem tisztelettudóan, tényleg egy baráti, és...

[Joób Viktória]
Egészséges távolságtartással.

[Joób Gergely]
Igen, igen. Tehát egy partneri kapcsolat. Tehát, hogy egyenrangúfelekként nézünk egymásra.

Nyilván a tisztelet az továbbra is megvan teljes mértékben, de ez odavisszaérvényes. Tehát ugyanígy ők is tisztelettel viszonyulnak felénk. A testvéreinkkel kapcsolatban pedig, tehát ahogy a Viki is mondta, egy egészséges távolságtartás, ami nem jelent természetesen elutasítást, mert nagyon szívesen találkozunk velük, családjaikkal, és ez mindig öröm számunkra, amikor főleg nagy család összejön, és hát több tucatan vagyunk ilyenkor.

De ugyanakkor az is jó, hogyha vége van ennek a családi találkozónak, ahogy egy zsidó mondást szokta mondani, hogy két nagyon jó dolog van egy nagy szülő életében, amikor megjönnek az onokák, meg amikor elmennek. Tehát jó a nagy család, jó a közösség, de az is jó, hogyha utána mindenki megy a saját dolgára, és végzi a maga dolgát. Itt még a család összejöveteleknél azért fontos tudatosítanunk, hogy vannak olyan családi erők, úgymond családi szellemek, amelyek a családfát így kísérik.

És attól, hogy mi megtértünk, attól ezek a családi erők, ők nem tértek meg, hanem folyamatosan akarják a családot, a család befolyását érvényesíteni, illetve a család fölötti befolyásukat érvényesíteni. Na most ezeket az erőket kell tudatosan nekünk, főleg akkor, amikor így összejövünk, esetleg nagyobb, tehát több család, ezeket így résen lenni, hogy ne ezek az erők uralják le a találkozást, ne a gondolatainkban ne jöjjenek föl olyan dolgok, amelyek a családra negatív értelemben jellemzőek, hanem a vérségi természet helyett a szellemi természet erősödjön meg ilyenkor a találkozókkor, és akkor, hogyha erre mindegyik családtok figyel, akkor békesség lesz, akkor áldás lesz a találkozás. Volt olyan tapasztalatunk is, amikor erre nem figyeltünk oda eléggé, és az a helyzet, hogy ilyenkor jobban becsúsznak olyan dolgok, amelyet előre nem szerettünk volna, tehát ingerült ebbe az ember, ilyen rossz érzések bejönnek, akár házastársak között is. Tehát amikor a saját családunkból kilépünk másik családjába, és nincsenek ezek a dolgok, szellemileg lerendezve, meg harcolva, akkor bejöhetnek ilyen feszültségek a házastársak közé, de az a tapasztalat, hogyha ezek megvannak olyan módon harcolva, illetve kezelve, akkor ezek az erőségek háttérbe tudnak szorulni.

[Titze Debóra]
Érdekes, amit mondasz, mert pont rá akartam kérdezni, hogy hát biztos könnyebb a keresztény családokban, mint mondjuk esetleg abban a családban, ahol mondjuk az egyik család az megtért, újjeszületett keresztény, és a többi nem, de hát akkor így, ahogy mondtad, mindenhol.

[Joób Gergely]
Nem tudom, hogy könnyebben egyébként olyan, illetve hogy nehezebb. Tehát nem mondanám, hogy nehezebb, mert hogyha tényleg, ha mindenki erre tudatosan készül, tehát tudatában van ennek, akkor egy nagyon kellemes, nagyon jó hangulatú családi összeletelek tudnak.

[Joób Viktória]
De nyilván nem úgy megyünk a másikkal találkozni, bocsánat, hogy tehát most itt a családi szelemeket meg démonokat keresünk, csak az ember inkább úgy szemfülesen jár kell. De talán egy világi hozzátartozónál ott meg az ember ennek jobban tudatában van, hogy mivel szemben kell fölvennie a harcot esetleg egy személyes találkozásnál. Viszont még annyit hagymondjak el, hogy amikor például Gergőnek a testvérei is házasodtak, azért arra mi is, mert azok a testvérek, akik családban éltünk, meg úgy vettük ész, hogy a szülők is hagyták a fiatal párt úgy eltávolodni mindenkitől egy egészséges módon egy időre, hogy ők ketten megtalálják, el tudjon indulni a saját életük, összekovácsolódjanak, kialakuljanak, tehát erősödjenek kettejük között a kötődés, a vonzódás, és azért, ahogy ugye aztán születnek a gyerekek, meg ők is már többével házasok, úgy talán egy kicsit nagyobb az egyik mindegyik őjükben arra, hogy aztán a családi kapcsolatokat is ápoljuk egy természetes és egészséges módon. Tehát, ha például valakinek segítsége van, szüksége, fölveszi a telefont, megkérdezi, ez vagy az van, tudsz-e segíteni.

Tehát, hogy így ilyen távolságtartása, de teljesen egészségesen. Egészséges távolsága.

[Titze Debóra]
Csak úgy lazán. Hát igen, reméljük, hogy ezért az mindenkinek ennyire lazán fog menni.

[Joób Viktória]
Nem mondom, hogy nem kell ehhez munka. Tehát ezt munkálni kell nyilván, ez egyik napról a másikra nem megy. Meg ugyanaz is nagy segítség ebben, hogy hasonlóan gondolkodunk mindannyian ebben, hasonló az értékrend ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Az én családomban is, meg Gergőjében is. Ez egy jó dolog.

[Titze Debóra]
Hasznos. Még egy kérdés, és reméljük, hogy még majd fog beleférni, mert érkeztek azért itt visszajelzések, de erre szeretném, hogy reagáljátok. Mi a véleményetek arról, ha egy gyülekezetben felnővő 18 éves lánynak elkezd udvarolni egy bűnözői háttérből jövő 28 éves fiú?

Érdemes ismerkedni, vagy eleve offoljuk az ilyet?

[Joób Viktória]
Érdekes az is, hogy benne ez a kérdés fölvetődik, tehát valószínűleg van benne bizonytalanság a hőtben.

[Titze Debóra]
Akkor kérdezek egy dolgot. Szerintetek számíta az, hogy mondjuk egy ismerkedésnél és megtért emberekről beszélünk, számíta az, hogy ki milyen háttérből jön, milyen a múltja, első vagy második generáció se? Mert gondolom, hogy ezek okozzák a legnagyobb dilemmát.

[Joób Gergely]
Szerintem mindenképpen számít, és tehát én nem, ahogy az előbb is mondtam, hogy nem mindegy az, hogy ki mit lát otthon, mi a családi háttere, hanyadik generációs, milyen kapcsolata van az úrral, tehát nem lehet összehasonlítani. Persze nyilván az úr nem személyválogata, tehát nem személyválogata az úr, de azért vannak bizonyos törvényszerűségek, amelyeket figyelembe kell venni, és most nem mondom az, hogy értékesebb valaki attól, mert második vagy harmadik generációs annál, aki most ért meg az úrhoz, de vannak, mondom, olyan dolgok, amiket az ember le kell, hogy vetkőzön magáról. Tehát van egy folyamat, amíg az ember megszentelődik, megváltoztatja a gondolkozás módját, kitisztulnak azok a dolgok, amelyek őt a világhoz kötötték az agyából, a szelleméből, a lelkéből.

És most visszatérve a kérdésre, nem tudom, hogy egy 18 éves hölgy, aki a gyülekezetben nőtt föl, ő úgy nőtt föl, én gondolom, hogy a szülei is vigyáztak rá, mint egy kincs. Tehát egy gyöngyszem, akire vigyáztak, akit óvtak mindentől. Nyilván lehetnek az életben olyan dolgok, amik nem várt dolgok, de mégis azért az értékrend, a bibliai látásmód biztos vagyok benne, hogy a hölgynek az életében be van ágyazva.

Na most egy 28 éves fiú, aki bűnözői háttérből tért meg, gondolom, hogy első generációs, tehát hiszen baleszínű bűnöző volt. Ezek a folyamatok egy ilyen emberben úgy gondolom, hogy hosszabb időt vesz igénybe, hogy a gondolkozásmódja, az értékrendje ráhangolódjon Isten igényére, és nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen ember, akinek ilyen, hát most itt lehet beszélni szociális érzékenységről, meg ilyen dolgokról is, tehát ez kényes téma, mert az úr meg tud változtatni egy pillanatról a másikra egy embert, de azért a tapasztalat azt mutatja, hogy két különböző hátterű embert sokkal nehezebb összehangolni egy házasságban, mint egy hasonló értékrendet képviselő, hasonló hátterű embert.

Tehát itt ezzel én óvatos lennék, ezzel a kérdéssel. Hát nem tudom, hogy mit lehet tenni.

[Joób Viktória]
Jó lenne tudni, hogy ez a fiatal ember, mikor adta át az életét az úrnak, mennyire erős a hite, mennyire kötődik az úrhoz, mennyire elkötelezett. Most azért egy nőnek szerintem az egyik legfontosabb igénye, az a biztonság iránti igénye. Ugye egy kislánynak, egy gyereknek ezt egy jól működő családban az apai tekintélye adja meg.

Amikor meg férhez megy, akkor meg nyilván a férje. Na most hogyha ezt szerintem egy lánynak hasznos átgondolnia, hogy egy picit előre tekint a jövőbe, és hogy tudja abban a szemében látni azt, hogy ő egy rendkívül stabil embere lesz Istennek, rendkívül stabil, hűséges házastárs lesz, apa lesz, férj lesz, el fogja tudni tartani tisztességesen a családját. Tehát ezek olyan dolgok, amikkel szemben nem lehetünk vakok, meg nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert ez igenis a mindennapjainkat szervesen érintő kérdések.

Igen, igen.

[Titze Debóra]
Még az a kérdés merült fel bennem, hogy szerintetek a korkülönbség azt számít-e? Mert ugye itt is a korkülönbség van meghatározva?

[Joób Gergely]
Igen. Látunk jó példákat is, meg rosszakat is.

[Joób Viktória]
Szerintem embere válogatja, személy válogatja.

[Joób Gergely]
Tehát hogyha például ez a 28 éves fiú még nincs azon az érettségi szinten, mint akinek, aki egy 28 éves férfi érettségi szintjén. A 18 éves lány pedig már mőven túl van a 18 éves érettségi szinten. Nyilván ilyenkor, tehát össze tudnak passzolni.

[Titze Debóra]
Összetalálkoznak.

[Joób Gergely]
Igen, de van olyan is, hogy a fiú fiatalabb, és a lány idősebb. Tehát de ez nem akadály szerintem. Ekkora korkülönbség sem mindig akadály, tehát mondom, vannak mellette is érvek, meg ellenes érvek, tehát itt tényleg a személyeken múlik ez, hogy el tudja elfogadni a hölgy azt, hogy egy tíz évvel idősebb férje van, vagy nem.

Tehát ez személyel válogatja.

[Joób Viktória]
Sőt, szerintem még az is fontos, hogy például a fiatalemberről a környezetének a gyülekezetben milyen bizonsága van. Mi a véleményük arról a szeméről? Most itt nem fűfának a véleményére, de érett személyekre, megbízható személyekre, pásztorra, későtleg vele foglalkozik, tartja a kapcsolatot vele.

Nagyon fontos, hogy mi a véleménye. Jó, ha sok tanácsos van, és nyilván ezt a lányt is biztos, hogy segíteni szeretnék abban, hogy az igazit találja meg, és egy sikeres házasságba tudjon belépni, mert egy házasságból utána kiút nincsen, tehát azt egyszerűen nagyon jól meg kell gondolni.

[Titze Debóra]
Ilyenkor, amikor mondjuk ilyen dilemmák merülnek fel, de lehet, hogy mondjuk a fiú részéről egy nagyon egyértelmű közeledés van, akkor szerintetek mi a megfelelő reakció erre mondjuk a lány részéről?

[Joób Gergely]
Hát szerintem a lánynak a szüleinek a véleménye is nagyon sokat számít. Főleg ilyenkorban, amikor 18 éves korban általában még otthon lakik a hölgy. Fontos a szülőknek a véleménye.

Én nagyon-nagyon sokat adnék arra, hogy az apa hogy látja, az anya hogy látja a helyzetet, és ha ők ellenzik, akkor én nagyon meggondolnám azt, hogy érdemese ebbe az ismerkedésbe csak bele is menni. Ha támogatják a szülők, nyilván akkor hát lehet gondolni. Meg hát itt azért van a személyes vonzalom is, tehát itt azt is figyelembe kell venni, de elsősorban én úgy gondolom, hogy ami döntő, az a szellemi érettség, illetve szellemi állapot.

Tehát úgy nem lehet belemenni egy házasságba, hogy majd, ha összeházasodunk, akkor majd megváltozik, majd jobb keresztény lesz, ez bizonytalan. Mert mi van akkor, hogyha én nem feltételezek rosszat, de mi van akkor, hogyha ez a 28 éves fiú, bűnözői háttérrel rendelkező fiú elveszi ezt a lányt, megígéri, hogy tényleg megtisztul, megszentelődik, megtér teljes mértékben, elveszi, megtörténik a frígy, és utána hát mégse úgy alakul a dolog. És az már nagyon kellemetlen.

Tehát először legyen egy stabil keresztény, legyen róla jó bizonság, legyenek olyan megbízható személyek, akik tudnak érte felelőséget vállalni, de akik pásztorolják, és ha tényleg jó bizonság van, akkor utána lássuk meg, hogy milyen gyümölcsöket hoz, és úgy érdemes belemenni a házasságba, hogy már van egy jó bizonság, akár szolgál valahol, és hűséges, kipróbált ember, ilyenekre van szükség a házasságban.

[Titze Debóra]
Így van.

[Joób Viktória]
Újratosan.

[Titze Debóra]
Igen, igen, hát nagyon fontos, ez az egyik legfontosabb döntés az ember életében. Gyorsan így a végére egy reakcióról, és hát egy kérdés ez is, de akkor röviden meg kérlek titeket, hogy válaszoljatok. Fiatal keresztény vagyok, nagyon szeretném venni a szent szellemet, és nagyon vágyom rá.

Mit kell tennem, hogy Isten szelleme úgy áradjon rám, mint a többi keresztényre?

[Joób Gergely]
Hát ez is, itt is a hit a lényeg. El kell fogadni, hogy Isten igénye mit mond, hogy vegyetek szent szellemet, és várni kell, tehát akik várják Isten szellemét, és kérik Isten szellemét, azokra az Isten ráárassa. De ez is, mondom, nem érzés, hanem egy hitbeli cselekedet, és el kell kezdeni nyelveken szólni.

Vannak ilyen összejövetelek egyébként, az Isten tiszteletek, ahol külön van ima azokért, akik még nem vettek szent szellemet, érdemes ilyen összejöveteleken részt venni, és kérni esetleg segítséget is, akik tudnak imádkozni az emberért, hogy tudja venni a szent szellemet, illetve segíteni őt abban, hogy a szent szellemebe tudjon teljesedni, töltekezni, és ennek nyilván meg vannak a gyümölcsei, nyelveken szólás, nyelveken éneklés. Én nagyon szeretek akár nyelveken szólni, de énekelni is nyelveken, mert ez egy plusz, külön nagyszerű dolog.

[Joób Viktória]
Igen? Hogy fiatal keresztény, akkor azért azt tisztázzuk, hogy meg kell, hogy legyen ugye a megtérése, a bűnvallása, aztán alá kell merítkezni vízben, tehát ezek alapvető a keresztény életnek az alaplépései, és szerintem ez az út vezet ahhoz, hogy utána Istennek a szellemét is venni tudja.

[Titze Debóra]
Minden esetre kívánjuk a kedves hallgatónak, hogy ez minél hamarabb megtörténjen.

[Szignál]
Így van.

[Titze Debóra]
És mindenkinek reméljük, hogy sikerült válaszra találnia. Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek és segítettetek a kérdésekben. Reméljük, hogy jó gyümölcsöket fognak ezek a válaszok teremni.

És a hallgatóknak megköszönjük szépen, hogy velünk tartottak ezen a mai középponton. Mi most itt elköszönünk, én Tice Debora voltam és Vána Vódia volt a szerkesztőm, de következik a csillagok háborúja, majdnem mást mondtam helyette, de érkezik Nagy Teodora és Kuliffai Máté, és ők fognak segíteni egy picit elingazodni az európai parlamenti választások előtti politikai hercehúrcákban. Úgyhogy hallgassátok azt is, mindenkinek nagyon szép délutánt kívánunk!