Happy Day - 2024. 04. 18.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
És most szeretnélek benneteket megkérni, hogy velem együtt mondjatok el egy-két igét, mert a hittel hiszünk az igazságban, és szájjal valljuk meg az üdvösségünkre. Mert hiszem, hogy Jézus Készös meghalt az én bűneimért, és föltámadott az én megigazulásomért, és hiszem, hogy ő az én főpapom, aki fölment a mennyekbe, és az atya jobbján foglal helyet, és ő az, aki szent szellemmel és tűzben meríti mindazokat alá, akik hisznek ő benne, és veszik a szent szellemet. És hiszek abban, hogy a szent szellem eljött.

Hiszem, hogy a szent szellem úr, Isten személy, és hiszem, hogy a szent szellem, aki megelevenít engemet, mert megvan írva, hogy a test, az nem használ semmit, szellem az, amely elevenít. És hiszem, hogy Isten szelleme bennem van, ezért az én testem a szent szellemnek a temploma, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. És ezért a mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a szent lélek, és Jézus Kisztusnak a tanulja vagyok.

És hiszem, hogy mindenre van erőm, a názeti Jézus Kisztusban, aki minden erővel megerősít engemet, mert a názeti Jézus felvitte a golgotai keresztbe a testében a bűneimet, erőtlenségeimet, és megfeszíttetett erőtlenségben, de föltámadott Isten ereje által, hogy én Isten erejébe vetett hitből éljek. Halleluja! És hiszem, hogy az ő sebeiben meggyógyultam.

Ezért az Úr Jézus nevében hatalmad veszek minden betegség, minden erőtlenség, minden átok fölött a názeti Jézus nevében, és megparancsolom nektek, hogy távozzatok tőlem, hagyd el a testemet, belső és külső testrészeimet a názeti Jézus nevében. Halleluja! Ámen!

Dicsőség Istennek! És kérlek be nepeket!

[Szignál]
A Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák második könyve. Huszonhatodik rész. Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzziát tette királyá apja, Amacjá helyett.

Uzziá építette fel élatvárosát, és ismét Júdához csatolta. Ez azután történt, hogy Amacják király meghalt, és ősei mellé temették. Uzziá király 16 éves korában lépett trónra, és 52 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Anyját Jekoljának hívták, és Jeruzsálemből származott. Uzziá azt tette, amit az örökkévaló helyesnek látott, akárcsak apja, Amacjá. Istent kereste és követte, amíg Zekarjá élt, aki arra tanította a királyt, hogy tisztelje az örökkévalót, és engedelmeskedjen neki.

Mindaddig, amíg Uzziá az örökkévalót kereste, Isten mindenben sikeressé tette. Hatjáratot vezetett a filiszteusok ellen, és leromboltak Gát, Jabné és Asdód városfalait. Ugyanakkor újvárosokat épített Asdód közelében, és máshol is a filiszteusok földjén.

Isten megsegítette Uzziát a filiszteusok, a meóniak, és az arabok ellen, akik Gúrbálban laktak. Uzziá uralma annyira megerősödött, hogy híre egészen Egyiptomig eljutott, és az ammoniak is adót fizettek neki. Jeruzsálement is megerősítette.

A városfalon örtornyokat épített a szöglet kapunál, a völgy kapunál, és ott, ahol a fal fordul. A pusztában is épített örtornyokat, és sok ciszternát vágatott a sziklába, mert sok nyája volt mind a síkságon, mind a dombvidéken. Uzziá nagyon szerette a földművelést.

Számos földműves, gyümölcskertés és szőlés gondozta földjeit és kertjeit a termékeny dombvidéken és Kármelen. Uzziá hadserege képzett harcosokból állt, akiknek fővezére Hananiáhú a király egyik főembere volt. Hananiáhú vezetésével Jejjel, a királyi írnok és Maséjáhú királyi tisztüselő osztották be csapattestekbe a sereget.

A hadseregben 307.500 harcképes katona szolgált, 2600 parancsnok vezetése alatt, akik egyúttal a nemzettségek vezetői voltak. Ez a sereg nagy erőt képviselt a király szolgálatában, ha az ellenséggel kellett szembenézni. Uzziá jól felszerelte hadseregét.

Pajzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyával. Jeruzsállam falait megerősítettek különböző hadigépekkel, amelyekkel nyilakat és nagyköveket lőhettek az ostromlókra. Ezeket a gépeket ügyes mesteremberek készítették és az örtornyokon és a bástyákon állították fel.

Uzziá minden vállalkozásában csodálatos módon segítséget kapott és nagyon megerősödött, és ennek a híre messzeföldre eljutott, miután azonban királyi hatalma így megerősödött, elbizakodott és büszkesége a vesztét okozta. Ugyanis elhatározta, hogy ő maga akart tömjén tégedni a templom szentéjében a füstölő oltáron. Ezért bement az örökkévaló templomába, és ezzel védkezett Istene az örökkévaló ellen.

Azarjá főpap és vele együtt az örökkévaló papjai, 80 bátor és erős férfi azonnal utána mentek, és nem engedték a királynak, hogy megtegye amit akart. Így figyelmeztették. Uzziá, nem a te dolgod, hogy tömjén áldozatot mutasd be az örökkévalónak.

Ez csak árul leszármazottjai a papok tehetik, akiket erre felszenteltek. Menj ki a szentéből! Azzal, hogy beléptél ide, védkeztél!

Azzal, hogy beléptél ide, védkeztél! És ez nem válik dicsőségedre az örökkévaló Isten előtt. Uzziá ott állt a füstölő altár mellett, kezében a füstölővel.

Amikor a papok figyelmeztették, annyira megharagudott rájuk, hogy szinte magánkívül volt a dütöl, ekkor azonban a humlokán hirtelen megjelent a lepra. Ott, az örökkévaló templomában, a papok szeme láttára Uzziá egyik pillanatról a másikra leprás lett. Amikor ránéztek, az Arjá főpap és a többi pap is azonnal látták, hogy a király leprás lett, mert a humlokán lévő folt ezt nyilvánvalóan mutatta.

Ezért azonnal kiküldték a templomból a királyt, de ő maga is sietett kimenni, mert tudta, hogy az örökkévaló verte meg ezzel a csapással. Uzziá király haláláig leprás is maradt, egy külön házban élt, és nem léphetett többi a templom területére. Fia jótám kormányozta a királyi palota és az országügyeit, és gyakorolta az ítélethozatalt.

Uzziá többi tettét elejétől végéig megírt a könyvében Ézsaiás proféta, Ámóc fia. Azután meghalt Uzziá, akárcsak ősei, és eltemették a királyok mezején, de nem a királyok sírkamrájába, mivel leprásként halt meg. Utána fia, Jótám követte a trónon.

Jótám 25 éves korában léphet trónra, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Jeruszá volt, cádók leánya. Jótám azt tette, amit az örökkévaló helyesnek tart, ahhoz hasonlóan, ahogy apja, Uzziá uralkodott, kivéve, hogy nem ment be az örökkévaló templomába, ebben nem követte apját.

De Jódanépe továbbra is vétkezett. Jótám sokat építkezett. Újjá építette az örökkévaló templomának a felső kapuját, megerősítette az Ófelkő falát, Júdahegy vidékén városokat épített, az erdőkben pedig várakat és örtornyokat.

Hadat viselt az Ammoniak királya ellen, és győzelmet aratott. Ezért az Ammoniak három éven keresztül évente száztalentum ezüstött, tízezer kor bózált, és ugyanennyi árpát vittek adóba Jótámnak. Így vált Jótám hatalmassá, mivel az örökkévalónak, Istenének a tetszése szerint élt és uralkodott.

Az általa viselt háborúkat és egyéb tetteit feljegyezték az izrális júdakirályainak könyvében. Jótám 25 éves korában lépett trónra, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben, azután meghalt, mint ősei, és Dávid városában temették el. Utána a fia, Áház követte a trónon.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Azt gondolod, hogy csak Szamarijának van simán mágusa? Meg van Budapestnek is, meg van Magyarországnak is, meg van a te nemzetednek is. És meg kell nézned, hogy megérik?

Miért veled az ember, hogy kíváncsi legyél, hogy mit csinál, meg mit mond? Dehogyis, hidd el a legtöbbjét, ha megnézed, nem érdemes, hogy meghallgasd a gondolatait, nem éri meg, hogy odafigyeljél rá. Ez a lényege dolognak.

Ugyanis, hogyha megengeded, hogy a figyelmedet manipulálják, akkor nagyon gyakran az emberek olyan uralombefolyás alá kerülnek, hogy megakadályozza a befolyások őket abban, hogy a szent szellemmel tele legyenek, és szellemben éljenek, és szellem által legyen vezetve az életük. Nem könnyű a mai kultúrában szellemben járni. Ezért beszélek erről, hogy a szellemben való járás nélkül nincsen győztes keresztény élet.

Nem tud sikeres lenni. Ezért a szellemben való járás, ad rá való képességedet, őrizd meg. Az új szövetség a szent szellemnek a szolgálata, nem a törvénynek a szolgálata.

És a szellemnek a szolgálata figyelmet igényel. Jézus Krisztusra való figyelmet igényel. Igére való figyelmet igényel.

Szellemre való figyelmet igényel. És gyakran a szellemünkre való figyelmet igényel. És ezért a figyelmedre vigyázzál, hogy mi köti le a figyelmedet.

És ami leköti, amögött milyen szellem munkálkodik. Épp itt közel visz az Urhoz. Összönöztéged arra, hogy morális szellemi értékeket valósítsál meg az életedben, és Isten igények a követője legyél.

Vagy szétszor a személyednek az integrációját teljesen megsemisíti, és egy szétszor fegyelmezetlen életvitelre sarkart égede. Az ilyen befolyásból azonnal ki kell volni magadat, vagy ha ilyenbe voltál, először meg kell térni, utána pedig nagyon fontos, hogy elvágjad azt a szellemi árnyékokat, ami a múltadból még jelen van az életedben.

[Sárosi Renáta]
Demos Shakarian, a Föld legboldogabb emberei. Kiadta a Patmos Records 2016-ban. Fordította Cseri Donatella és Joób Viktória. Hetedik fejezet. A próbák ideje. Édesapám újra munkába állt az irodában, mivel édesanyám életének utolsó heteiben napjai nagy részét az ágya mellett töltötte.

Most azonban már újra ott ült az enyémel szemben lévő íróasztalánál, a Bizalom 3 irodájában, és a homlokát ráncolta a negyedéves jelentések láttán. Te készletezel, fiam, mondta, rámutatva a készlete lévő gabona mennyiségéről árulkodó adatokra, amelyek jóval többet mutattak, mint amennyire ténylegesen szükségünk volt az aktuális igényekhez képest. Apám sosem volt nyugodt a malmok működését illetően az árak jojószerű ingadozása miatt.

Ám a háború utáni fokozott felvásárlási időszakában úgy tűnt, ez az ellenvetése nem állja meg a helyét. 1947-48 telén az áru forgalmazással foglalkozók egy dologban minnyáján egyetértettek. Csupán a kormány által meghatározott plafonár tartotta alacsonyan a gabona árát.

A zab, az árpa, a kukorica, a gyapot és szójaliszt ára ezen az önkényes plafonáron maradt, mintha minden igyekezetével próbálna egyre feljebb törni. És abban a pillanatban, hogy a plafonárat megemelték, az árak a magasba szögtek. Jó ötletnek tűnt tehát nagy mennyiség felhalmozása, amíg a plafon érvényben volt.

Apám éles örményszeme, ez szúrta ki, miközben a táblázatokat nézte. A rossz hallása pedig csak továbbfokozódott, amikor észrevette, hogy a következő őszre több ezer dollár értékben már előre megrendelte maga a bonát az aktuális árakon. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen begyújtottam a bombadgyújtózsinórját.

A név a lehető legfurcsább pillanatokban jutott eszembe. Fresno. Miért gondolok egyfajtában Fresno-ra?

Ez egy Los Angeles-től kb. 320 km-re fekvő város volt éjszakra, amin már jó néhányszor átautóztam. Viszont senkit nem ismertem ott, és semmilyen különleges kötődésem nem volt a helyhez.

Mégis miért gondolok egyszeriben ennyit Fresno-ra? Mivel a Bob Smith ügy fullánkjának szúrása még sajgott bennünk, nem beszéltünk sokat rózzal a jövő nyári terveinkről. Valaki azt javasolta, tartsunk ismét összejöveteleket kelet Los Angeles-ben, ami valóban jó ötletnek tűnt.

Amikor egyik este hazaértem, Róz épp a kis Steve-et fektette le a hálószobánkban. Édesem, szólítottam meg, ma egész úton hazafelé egy bizonyos városneve járt a fejemben, nem tudom kiverni a gondolataimból. Róz felegyenesedett, és rám nézett.

Ne áruld el a nevét, ugyanezt történik velem is. Miután lekapcsolta a villanyt, lábúi hegyen kiosontunk a hálószobából. Az előszobában felén fordult.

Fresno, ugye? Igen, Fresno, bólogattam csodálkozva. Ám, ha azt már tudtuk is, hol akar Isten munkában látni minket?

Arra a kérdésre viszont nem tudtuk a választ, hogy hogyan. Egy árvalelket sem ismertünk ott, ahogyan maga a város is ismeretlen volt számunkra. Végül egy Los Angeles-i lelkésztől megtudtam a Fresno-ban működő Isten gyülekezetei közösségpásztorának nevét.

Felhívtam, és elmondtam neki, hogy Fresno-ban tervezünk összejöveteleket tartani a következő nyáron. Hosszú-hosszú csend következett a vonal túlsó végén. Végül abban állapodtunk meg, hogy visszahív.

Majd néhány héttel később már azon kaptam magam, hogy vele együtt 34 helyi lelkészt látok vendégül egy szték vacsorára a Fresno-é Kalifornia hotelben. A magas létszám minden valószínűség szerint annak az időpróbáját kiált örménymódszernek volt köszönhető, hogy a testet és a lelket egyszerre tápláljuk. Annyi minden esetre bizonyos, hogy nem az ügy iránti lelkesedésük hozta el őket.

Amikor beszédre emelkedtem, gyanakvó arcok tömkelege merett rám, amiben azelőtt soha nem volt részem. Meséltem a Los Angeles-ben hét nyáron át tartott sátoros összejövetelekről, melyek hatására emberek ezrei ismerték meg Istent. Csend, barátságtalan tekintetek.

Végül az egyik férfi felállt, megigazította a nadrágját és feltette azt a bizonyos kérdést, ami nyilvánvalóan mindenkit a leginkább foglalkoztatott. Milyen hasznot húz Önebből, Sakarján úr? Mit tartogat a tarsójában?

Éreztem, hogy az arcomat elönti a forróság, de uralkodtam magamon. Miért is kellene azonnal bizalmat szavazniuk egy vadidegen embernek? Bob Smith jutott eszembe, és életemben először voltam hálás azért a tapasztalatért.

Isten tudta, hogy lassú felfogású ember vagyok. Elképzelhető, hogy csakis úgy tartott a kivitelezhetőnek, hogy értésemre adjon valamit, ha jól beledörgöli az arcomba. Egy pásztornak gyanakvónak kell lennie, és kérdéseket kell feltennie, ha a rábizott gyülekezet jólétéről van szó.

Így hát részletesen elmagyaráztam annak a harminc-négy férfinak az összejövetel sorozat lebonyulításának teljes menetét. Nem kérek érte fizetséget, a személyes költségeimet én állom, amelyek egyébként is fesznóban magasabbak lennének, mint általában, mivel az összejövetelek idejére ide kellene költöznünk rózzal. Miután a főbb költségeket kifizettük, hirdetések, sátorállítás és ehhez hasonló dolgok, az összejöveteleken befolyó pénzt a résztvevő gyülekezetek közösen kapnák.

Másrészről, ha deficites lenne a rendezvény sorozat, a hiányzó részt saját zsebből fizetném ki. Hogy milyen hasznot húzok ebből? viszangzott bennem a kérdésük.

A zsebemből előhúztam egy új szövetséget, és hangosan felolvastam a Korintassziakhoz ért első levél 12. fejezetének azon verseit, amelyek oly nagy jelentőségűvé váltak számomra. Barátaim, mondtam, hiszem, hogy Isten külön-külön ajándékkal ruházta fel minden egyes szolgáját, valami olyan különleges képességgel, amivel a királysága építésén dolgozhatunk.

Hiszem, hogy ha megtaláljuk ezt az ajándékot, és használjuk, mi leszünk a föld legboldogabb emberei. Ám ha nem törődünk vele, nyomorult emberekké válunk, és nem fog számítani, mennyi kiváló dolgot vittünk véghez életünk során. Szerencsés vagyok, folytattam, mert megtaláltam a feladatomat.

Isten segítőnek rendelt, ahogy itt olvassuk is. Az én ajándékom arra szól, hogy segítsek másoknak abban, hogy azt tehessék, amiben ők a legjobbak. Segítek Önöknek együtt dolgozni, segítek felállítani egy sátrat, ahol Isten tiszteleteket lehet tartani, és segítek prédikátorokat találni.

Hogy mi hasznom származik mindezekből? Az az öröm, hogy használhatom az Istentől kapott ajándékomat. Majd behajlítottam a balkaromat, és belenéztem a zakóm újjába.

Nincs itt semmi, viccelőttem. Erre jóízű nevetésben törtek ki valamennyien, ami feloldotta a feszültséget. A terem minden pontjából érkeztek javaslatok a Fresno-i összejövetelekre.

Az Isten gyülekezetei közösségpásztorának volt egy kapcsolata a helyi rádió állomással, aki ismertségben állt az egyik nyomda igazgatójával. Az ősz, helyeseltek mindannyian, szerencsésebb lenne itt Fresno-ban, mint a nyár, októberben a szőlőszület után.

[Szignál]
Besztóf Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Besztóf Hit Rádió.

[Balogh László]
Szervusztok, kedves hallgatók! Ez itt a Biblia Fordítás Renaissance-a című magazinműsor. Benke László vagyok, és itt a Hit Rádió stúdiójából köszöntöm kedves vendégemet, Grül Tibort.

[Grüll Tibor]
Üdvözlöm a kedves hallgatókat. Szervusztok!

[Balogh László]
Abból az apróból vagyunk ma itt, hogy beszélgessünk négy páli levélnek a fordításáról, illetve magukról a levelekről, a levelek keletkezéséről, hátteréről. Nevezetesen az első műsor részben a galata és a filipi beliekhez írt levelekről, a szünet után pedig a kolossze beliekhez írt és a filemonhoz írt levelekről. Tibor ebből a négy levélből hármat teljedzel fordítóként, egyet pedig Eszter.

De ha jól tudom, ugye ezek a nyers fordítások elkészítésére vonatkoznak, amit az újek szóban a címlapon lehet olvasni.

[Grüll Tibor]
Igen, hát azzal kezdeném, hogy az nagyon-nagyon régen volt, mert valamikor 1994-ben fordítottuk a kolossze beliekhez írott levelet, és talán a biblia fordító csoport munkája szempontjából azért volt ez nagyon fontos, mert ez volt az a levél, amit Ruf Tibor a csoportvezetője kiválasztotta arra, hogy utána soronként, mondatonként, darabokra szedve a fordítást, minden egyes ilyen együttes ülésen, nagyon sokat tanulva és épülve egymásnak a hozzászólásaiból haladjunk végig az egész fordításon. Tehát mire ez a levél úgymond elkészült, addigra már egyetlen mondatot nem tudtam felismerni az én eredeti fordításomból, és azt hiszem, hogy ez így jó.

[Balogh László]
És pont te készítetted azt a legelső ilyen mintapéldányt, az állatorvosi lobozatta alkotásod volt. Eszter készítette viszont a Galatákhoz írt levélnyers fordítását.

[Grüll Tibor]
Igen, ennek az volt az oka, hogyha szabad közbeszólnom, mert az még akkor készült, képzeljétek el, amikor még az új hullám nem érkezett meg az egyházra. Tehát még a Szentilek igazán nagy kiáradása előtti időszakban is. Hát az a helyzet, hogy nagyon-nagyon kell a Szent Szellem a munkája a fordításokhoz, mert azt vettük észre, hogy egyszerűen olvashatatlanok voltak azok a fordítások, amiket még az új hullám előtt készítettünk.

[Balogh László]
Van néhány meglepő fordulat ebben a fordításban. Körülbelül előtt az előtt, hogy megvagyok döbbenve, írja Eszter, vagy a fordító, aki utóbb a fordítást elkészítette, ami szintén meglepett magában a szövegben, hogy ugye mondja egy helyenpál, hogy ostoba galácia beliek, ott leostobázza galatákat a ti fordításotokban, ott pedig az apparátus árulja el, hogy ott a nússzal összefüggőben álló anoetos ostoba szószerepel. Ez azt jelenteni, hogy nem volt lelkük, vagy értelmük, vagy hogy érteni?

[Grüll Tibor]
Igen, tehát ez nagyon fontos. Bár nem készültem arra, hogy firológiai jellegű kérdésekkel fogsz fogadni, de ez rendkívül fontos, hogy megértsük, hogy itt Pál nem butázza, vagy nem elmebeli képességeikre, fogyatékosságára utal ebben a mondatban semmiképpen, hiszen ez abszolút nem is lenne igyeileg sem elfogadható, hanem a szellemi képességeiknek a tompaságára hívja fel a figyelmét ezeknek a keresztényeknek. Tehát nem elmebeli képesség hiányára utal itt a butaság, hanem egyszerűen, vagy ostobaság, hanem a szellemi felfogó képességnek a tompaságára.

Viszont hát most ízlelgessük csak ezt a kifejezést, hogy szellemi képességeitekre nézve tompák vagytok. Tehát ezt hogy lehet berakni egy fordításba? Sajnos a másik pedig félreérthető.

[Balogh László]
Ez valamilyen nemzeti jelleg lehetett, vagy hirtelen elkapta őket valamiféle dilli hopp?

[Grüll Tibor]
Nem. Én azt gondolom, hogy itt szellemi befolyásról van szó elsősorban, és ezen a területen most, hogy picit átevezek rögtön már Galácia vidékére, tehát úgy képzeljétek el, hogy Törökország keldős közepéről van szó, hogy a Törökország fővárosa az nem Isztambul, hanem Ankara. Valahol az anatóliai félsziget mértani középpontja táján helyezkedik el Ankara, tehát a valahai egykori római provincia Galáciának hívták ezt a provinciát, ez nagyjából a mai Törökország közepén képzelehető el.

Erről a provinciáról viszont tudni kell, vagy erről a területről, hogy ez egy szellemi szempontból rendkívül vegyes, szinte azt mondanám, hogy úgy képzeljétek el, mint a hagyma héját, a hagyma héjait, hogy a legkülső héj az mondjuk valahol egy ilyen nagyon korai az emberiség őstörténetében, vagy ősködébe vesző időszakból származó kultúra, és akkor erre jöttek rá a többi kultúrák, az asszírok, aztán a babiloniak, aztán a perzsák és a médek, aztán a görögök, aztán a hettiták, aztán a lúviaiak, és még a kutyafüle tudja, hogy mi minden, és ezek, mint a hagyma héjai rétegződtek egymással. Tehát azt akarom csak kifejezni, hogy alig van a történelemben olyan terület, ami ennél sok színűbb, vagy sok rétegűbb szellemi befolyással bírna, mint ez a Galácia.

[Balogh László]
Miért nevezik ugyanúgy ezt a területet, mint a Spanyolországi Galíciát, meg a Monarchiabeli Galíciát, ugye?

[Grüll Tibor]
Igen, ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, nagyon fontos kérdés, és tulajdonképpen rávilágít arra, amit kezdtem mondani, hogy a gallokról nevezik. Ugyanis ide, erre a területre, a Krisztus előtti III. századnak a végén gallok települtek be, és olyan gallok települtek be, akik a mai Franciaország, vagy az általad említett területeken is laktak valamikor, vagy éppen a leszármazottaik laknak mind a mai napig.

Ezt még IV. században Jeromos is észreveszi, Szent Jeromosról van szó, hogy jé, hát Galáciában, vagyis Anatólia közepén ugyanazt a gal nyelvet hallom, mint amire én emlékszem fiatalkoromban, amikor Galiában jártam, hogy ott is ugyanezen a gallokkel tanjelven beszélnek az emberek. És egyébként a ruhájuk, a szokásaik és minden nagyon hasonlók voltak ezeknek a galatáknak.

Tehát ők a galloktól származnak.

[Balogh László]
Ez lehetett a Lycaóniai nyelv is, amit az apostolok cselkedeteiben is látunk, amikor rohannak Pál elé és akarnak neki áldozni, és Lycaóniai nyelven kiáldoznak.

[Grüll Tibor]
Igen, és azt hiszem, hogy ez mindjárt egy nagyon érdekes kérdést feszeget, ez amire most utaltál, hogy igazából Pál kinek címzi ezt a levelet. Tudnék, a galatáknak ez így túl tág értelem, és hát nem is csoda, hogy az egyház történetben mindjárt kétfelé váltak a biblia kutatók ebben a szempontból. Az egyik azt mondja, hogy itt a Galaták alatt a Galácia provinciában élőket kell érteni, a másik szempont pedig azt emeli ki, hogy valószínűleg Galácia északi részén a római korban még éltek gallok.

És hogy talán az ott alapított gyülekezetekre utalhat Pál, a másik felfogás szerint inkább pedig az első útján Lüsztrában, Derbében és Ikóniumban alapított gyülekezetek közösségének írhatta Pál. Minden esetre én úgy emlékszem, hogy a Suliányi Csaba ebben a kiváló tanulmányában, amit az Új Exoruszban jelentetett meg, ebben inkább az utóbbi mellett teszi le a voksát, tehát valószínűleg inkább a déli területekre utalhat Pál. De igen, eszembe jutott a kérdés.

Nagyon érdekes különbség van, hogy Lukács általában ezeknek a területeknek az etnikai összetételére utal. Tehát amikor azt mondom, hogy Műszia, az Ázsia provinciának egy része. Amikor azt mondom, hogy Lukaónia, az Galácia provinciának egy része, ahol a lukaónok laknak.

És érdekes, hogy Pál viszont a leveleiben rendszeresen a provincia nevekre utal. Tehát ez olyan, mint hogyha ma azt mondanám, hogy a magyarok, akik Európában élnek, bárhol élhetnek, Erdélyben, felvidéken, akárhol. Vagy azt mondom, hogy Magyarország, ugye, ami egy területileg behatárolt része Európának.

[Balogh László]
Tehát az egyik bibliai szerző a területi felosztást tartotta szem előtt, a másik pedig inkább az etnikai.

[Grüll Tibor]
És ez pedig lukács. Igen. Nehéz eldönteni, és éppen ebből következően a galata levélnek a datálása is például úgy tudom, hogy eléggé kérdéses dolog.

[Balogh László]
Igen, ennek kapcsán is rá akartam kérdezni, hogy te milyen állásponton vagy. Ugye a legtöbbek szerint talán már a legelső apostoli útján írhatta, vagy a másodikon, talán a tesztalónika levelekkel. Egy időben minden esetre a legkorábbi újszövetségi íratok közé sorolják sokan a galatákhoz.

[Grüll Tibor]
Igen, ebben nekem nincsen álló álláspontom, én elfogadom azt, amit a biblia tanítók ebben a kérdésben kialakítottak.

[Balogh László]
Ami a szöveget illeti még, meglepett Eszter megoldása, amit legalábbis a lábjegyzetben hoz, vagy az utóbbi szerkesztők megoldása, hogy Pál azt mondja, magára szemvedélyes elkötelezettje volt a törvénynek, és itt a zelóta szó használja a görögben, ha jól emlékszem.

[Grüll Tibor]
Igen, a zélótész az valami fajta ilyen lángoló, fanatikust, lángoló rajongót, aki állandóan ezer fokban ég, és egy folytában csak repked. Ez most egy pozitív, vagy egy negatív jelző? Mind a kettő lehet.

Igazából a zélóta az csak a későbbi korokban vált negatív jelzővé, nem utolsósabban Flávius Józsefusz munkásságnak köszönhetően, aki az egész zsidóháború minden nyomorúságát és következményét az általa zélótának nevezett zsidópártnak a nyakába akasztotta. De valójában a zélóta már Flávius Józsefusz könyveiben is azt jelenti valójában eredetileg, hogy zélótész tunomú, vagyis a törvényrajongója, a törvénynek az elkötelezettje, csak később levált belőle ez a törvény birtokkos jelző, és maradt a zélóta. Tehát maradt a rajongó.

De az eredeti értelemben ez a törvényrajongóját jelentette, tehát azt, aki fanatikus lelkesedéssel betartja a legutolsó kósersági, vagy mit tudom én, milyen törvényt is.

[Balogh László]
A levélből pedig úgy tenik, hogy Pál most már Krisztusnak a rajongója, legalábbis nagyon élesen fogalmaz, talán ez az az új szövetségi levél, amiben ennyire direktben, kertelés nélkül beolvas valakinek egy apostól.

[Grüll Tibor]
Igen, és azt gondolom, hogy ennek közvetlen oka az, azzal áll összefüggésben, amivel kezdtük a beszélgetésünket, hogy vajon mi lehetett az, ami miatt a galaták ennyire gyorsan elpártoltak attól az evangéliumtól, amit Pál Apostól hirdetett nekik. Én azt gondolom, hogy szellemi befolyás lehetett elsősorban, amit igazából, és talán Pál erre hívja fel a figyelmet, azzal lehet kivédeni legjobban, hogyha az ember rajongója Krisztusnak. Mert ez állandóan egy olyan szellemi állapotban tartja őt, a bensejét, amivel szemben az ördög nem tud ilyen tévtanításokkal nagyon sok mindent kezdeni.

[Balogh László]
Nagyon röviden a galaták esetében ez a tévtanítás, ha jól értem a levelet, az volt, hogy visszakartak térni a törvényhez, vagyis minthogy ők nem is voltak soha zsidók, át akartak térni egy törvény is megtartó keresztény irányzatra?

[Grüll Tibor]
Igen, ezt a biblia tanítók így szokták magyarázni, hogy egy judai záló jellegű tévtanítás ütött gyökeret, vagy vert gyökeret a galaták között, amelynek pontosan az a célja, hogy a Krisztusba vetett hitből inkább a törvény megtartására és a törvény megtartásából való megigazulása tegye a hangsúlyt. Na most erre mondja Pál, aki maga is farizeus hátterű, aki maga is rajongott az atyai hagyományokért, hogy emberek, ez így nem megy, mert a zsidóság maga sem tudja megtartani ezeket a törvényeket, ebből következően nem tud megigazulni, nincsen más út sem zsidóknak, vagyis zsidó hátterű keresztényeknek, sem pogány hátterű keresztényeknek, mint a Krisztusba vetett hit, és az ebből való megigazulás. A másik út egyszerűen nem működik.

[Balogh László]
Van arra vonatkozóan bármi elgondolásod, hogy miért pont Galácia gyülekezeteiben lett népszerű ez a judai záló irányzat? Ugye hasonlót nem nagyon látunk mondjuk Akhájában vagy Makedóniában.

[Grüll Tibor]
Igen, ez egy borzasztó érdekes kérdés, és szerintem egy részről azzal függhet össze, hogy Galáciában is nagyon erős volt a zsidó jelenlét, ennek pontosan tudjuk az eredetét. Harmadik Antiókosz Teós nevű Szeleukida uralkodó telepítette le ide a zsidókat, mégpedig ilyen határőr feladatokat bízott rájuk, és körülbelül a történészek szerint egy félmillió zsidót vitt át az Anatóliai Félszigetnek a déli és részaki részére, ami a Szeleukida birodalomnak volt a része legalábbis a II. század közepe előtt.

És itt a zsidók ilyen határvédő feladatot láttak el. Na most az ő leszármazottaik, ezek egy nagyon komoly zsinogóga hálózatot, zsinogóga rendszert működtettek. Ne felejtsük el, hogy Kis-Ázsiában Tarzosz, ahol Pál Lapostól születik.

Tehát Pál valahol ehhez a társasághoz tartozik, születésénél fogva. Ehhez az ázsiai zsidó diaszporához tartozik. És tehát ez a válaszomnak az egyik része, hogy rendkívül jelentős volt a zsidók befolyása, a másik pedig pont arra nyúlik vissza talán, hogy mivel ilyen nagyon sok színű etnikailag, nyelvileg, kulturálisan, nagyon sok színű volt ez a terület, hát talán ennek a nagyon egységesítő jellegű hellenizmusnak nem volt akkora befolyása ezen a területen.

Magyarul az embereknek ez az identitás tudata, ez nem állt annyira szilárd lábakon, mint mondjuk egy színtiszt a görög területen. Legyen ez akár Atén vagy akár Efezosz, tehát az ázsiai részek. Én úgy gondolom, hogy részben talán ezzel az identitás problémával is összefügg az, hogy befogadóak voltak ezzel a judai záló tendenciával szemben.

[Balogh László]
Te zsinagoga feliratokat is alaposan kutattál, hogyha itt ilyen befolyása volt a zsidó kisebbségnek, vagy vallásnak, akkor maradtak fenn ennek tárgyi emlékei is?

[Grüll Tibor]
A számomra nagyon meglepő, és ezt a szentpálos órákon mindig hangsúlyozni szoktam, hogy miért nem ásták ki még például Derbét vagy Lüsztrát, vagy egyébként Ikóniumot, tehát gyakorlatilag ezek tellek alatt vannak. A tell az egy olyan domb, ami alatt valamilyen lakott település húzódik. Tehát sem az amerikaiak, hát a törökök aztán pláne nem, de az amerikaiak végképp nem, és az európaiak sem érdeklődtek.

Most már immár 200 éves legalább a régészettudománya ezek iránt a tellek iránt, és nagyon remélem, hogy a jövőben innen többet fogunk tudni. Amire rákérdeztél, hogy vannak-e zsinagógák, talán így lehetne összefoglalni, hogy vannak-e zsinagógák ezen a területen. Ugye Pál jellemzően minden egyes városban zsinagógában kezdi a szolgálatát.

Tehát úgy történik, hogy bemegy a városba és megkeresi a zsinagógát, és ott kezdi az ige hirdetést. Most ebből következően, hát mivel azt mondtam, hogy nem nagyon történtek áshatások, nem ismerünk erről a területről zsinagógát. A legutóbbit Andriaké nevű török városban találták meg 2013-ban, ha jól emlékszem, de ezekre, hát hogy mondjam, nem nagy hangsúlyt tesznek, főleg most az Erdokhánnak a uralkodása alatt, mert ő nem nagyon szereti az iszlámkora előtti dolgokkal való foglalkozást, és nem is nagyon engedi, hogy ezekkel foglalkozzanak.

[Balogh László]
Tehát gyakorlatilag ezekről a belső török országi területekről nincsenek zsinagóg emlékeink.

[Grüll Tibor]
A belső területekről nincsenek, viszont az ázsiai városokból, tehát ami az égei tenger feléeső térség onnan vannak, sőt Szárdízból került elő az ókori világ legnagyobb ismert zsinagógája, ez egy kb. 1500 fő befogadó képességű zsinagóga.

[Balogh László]
Ez már ázsia provincia, ugye?

[Grüll Tibor]
Ez viszont már ázsia, így van. Sőt, Ázsiának az egyik legnagyobb városa.

[Balogh László]
Na, ha már Szárdízba átrutszantunk, akkor üljünk is hajóra, és evezünk át az égei tengeren. Philippibe kiköthetünk, ugye ez egy partmenti város.

[Grüll Tibor]
Philippi nem. Kavalának hívják ma azt a partmenti várost, amit az ókorban Neapolisnak neveztek, ez volt a kikötője Philippinek. Philippi az egy olyan jó 10 kilométerrel van a szárazföld belseje felé.

[Balogh László]
Ami rögtön szembetűnő az apostolok cselekedeteiből, hogy mennyire rómaiaknak tartják magukat a városlakók, mintha vernék a mellüket egy ilyen nyilvános eseménye, hogy mi rómaiak vagyunk.

[Grüll Tibor]
Ez így is van. Ez így is van.

[Balogh László]
Mennek mi azok, mitől voltak ők rómaiabbak, mint mások?

[Grüll Tibor]
Attól voltak rómaiabbak, vagy attól voltak rómaiak, egész pontosan, hogy Lukács egészen hajszálpontosan leírja azt, hogy ennek a városnak mi a jogállása. Ezt viszont rosszul fordítja a Károli, tehát szerintem ez újdonság a sokak számára, akik ezt most olvassák először a új fordításban, hogy Lukács azt mondja, hogy beérkeztünk Philippibe, amely Makedónia első részének, a fővárosa, egy kolónia. Na most ezzel mit kezd a mai olvasó?

Ehhez bizony lábjegyzetet kell fűzni. Makedónia első részének fővárosa. A rómaiak, amikor Krisztus előtt 146-ban Makedóniát provinciálvá tették, egyből négy részre szeletelték.

Úgy hívták az első részt, hogy Makedónia prima, vagyis első Makedónia volt, második Makedónia, harmadik és negyedik Makedónia, s mind a négynek volt egy külön fővárosa.

[Balogh László]
Ötletesek voltak a névadásban a rómaiak.

[Grüll Tibor]
Igen, a rómaiak abszolút így van. Még a fiúknak is azt a nevet adták, hogy első, második, harmadik, negyedik, ötödik, és a többi egészen a tizedikig. Na, visszatérve a Makedóniára.

Tehát a Makedónia első szeletének, első részének a fővárosa volt Philippi, és itt a kolónia szót is meg kell értenünk, hogy ez volt a római jogrend szerint a legmagasabb jogállással bíró település. A kolónia egyébként a klón szóval függ össze, a klónozásról gondolom mindenki hallott, tehát úgy kell ezeket elképzelni, mint az Itália közepén lévő Rómának, a birodalom fővárosának egyfajta klónjait. Minden ember, aki kolónia lakó volt, az egyben római polgár is volt, és talán itt a lényeg benne, hogy ezért voltak annyira nagyon büszkék.

Egyébként a kolónia jogállást azt Krisztus előtt 42-ben Augustus, illetve akkor még Oktávianusnak hívták, a későbbi Augustustól kapták, ugyanis itt zajlott le ezen a környéken az egyik legfontosabb ütközet a római polgárháborúban, az utolsó nagy római polgárháborúban, mikor Brutus és Cassius, akik Cézár gyilkosai voltak, vereséget szenvedtek Márkus Antonius és Oktávianus csapataitól, egyszer Németh Sándor úgy fogalmazott, hogy itt dölt el az, hogy Európa, az nem a köztársasági, hanem a császársági hagyomány felé, a császár kultusz felé fogja folytatni útját.

[Balogh László]
Azt a részét nem követtem, hogy miért lett attól kolónia, vagy miért lettek attól polgárok, hogy a közelben volt egy nagy csata.

[Grüll Tibor]
Attól, mert a csatában résztvevő több légiónak a katonáit, az úgynevezett veteránokat, azokat itt telepítették le, és mivel a légiós katonák már eleve polgárok voltak, hiszen légióban csak római polgárok szolgálhattak, ezért értelemszerűen ők egy magasabb jogállású település típusba kellett, hogy letelepüljenek, és ez volt a kolónia, vagyis Filippi az egy veteránkolónia volt.

[Balogh László]
Akkor ezt úgy kell elképzelni, mint a régi ruszki laktanyákat, hogy sok-sok épület, de mindegyikben valamilyen katonai kötődésű ember meg család lakik?

[Grüll Tibor]
Hát ezt nem tudom pontosan megmondani, mert nem ismerem, hogy az orosz laktanyáknak vagy a környezetüknek volt-e valami fajta autonomiája a magyar közigazgatás szerint, szerintem nem volt. Ez szerintem annál sokkal komolyabb dolog, tehát mikor létrehoztak egy veterándedukciós kolóniát, dedukciónak azért hívták, mert így telepíthették le a veteránokat, akkor ott bizony olyan települések jöttek létre, amelyek később, aztán nem utolsó sorban a hadsereg utánpótlását szolgálták, és hogyha bárhol a birodalomban zűr támat, akkor ezekből a kolóniákból tudtak nagyon hamar kialakítani légiókat, amikkel esetleg az ellenség ellen tudtak vonulni.

Tehát ezek stratégiailag Rómának rendkívül fontos központjai voltak szerte a birodalomban, és igyekeztek úgy elhelyezni őket, hogy ez valóban a védelmet tudja szolgálni.

[Balogh László]
Amikor kolónia alapításról beszélsz, akkor ez alatt igazából a város újraalapítását érted, nem? Hiszen ez egy nagymúltra visszatekintő város, ami Alekszandrosz apjának a nevét vizsgál.

[Grüll Tibor]
Hát a nagymúlt, az persze viszonylagos, hogy mennyire nagy. Második Filipposz valóban, ahogy mondtad, nagy Sándor édesapja, vagyis hát apja alapítja ezt a várost. Filippi, az a Filipposz névre vezethető vissza, tehát ő második Filipposz, nagy Sándor apja.

[Balogh László]
Ebben a városban talán a legmeghatározóbb lelki-szellemi-spirituális mozzanat, az a jövendőmondó lányka. És abban azt hiszem, a görög szöveg, az apostolok cserekeletében a pythonszót használja. Itt valami jósdán működött a közelben, és ehhez lehetne kötni ezt az epizódot?

[Grüll Tibor]
Igen, nem a közelben működött, a pythonszelleme az Delfoyra utal, ami nemcsak az egész görög világnak a legfontosabb jósdája volt, hanem mondhatnám, hogy az egész oly kumenének, az egész lakott világnak, hiszen tudjuk azt, hogy Delfoyt még a perzsa királyok is tisztelték és rendszeresen felkeresték, nem is szólva a rómaiakról, akik rendszeresen jártak Delfoyba a különböző jóslatokért. És itt ebben a Delfoyi Jósdában, ami tehát még egyszer az egész lakott világ legfontosabb ilyen szellemi centruma volt, az ebben működő, illetve pontosabban ennek a mitológiája, az ehhez kapcsolódó legendás történetek, ezek egy Piton nevű sárkányra utalnak, amit Apollón, a Jósdának az alapítója győzött le. Tehát ilyen Szentgyörgy és a Sárkány történet körülbelül, és ezt a Piton nevű sárkányt aztán, tehát erre utal az apostolok csedekedetei, hogy ez a Piton szellem, ez egy ilyen kígyó vagy sárkánykígyószerű szellemi lény lehetett.

Egyébként azt gondolom, hogy ez valóságosan létező szellemi lény, tehát nem valami fajta metaforáról van itten szó. Ez a lény, ami fogva tartotta ezt a lányt, és hát ezt üzte ki pál apostol belőle. Ez egy ilyen jövendőmondó szellem.

[Balogh László]
Engem még a levélben azt fog meg igazán, hogy egyik másik levelébe se hangsúlyozza pál az alázatot ennyire, hogy Krisztus is megüresítette magát, mintha ezzel akarna példát állítani a filipibeli keresztények elé.

[Grüll Tibor]
Igen, a filipibeli keresztényekről egyébként nagyon jó véleménye van pálnak. Ennek talán az lehet az oka, hogy ezt a gyűlökezetet pál alapította ugyan, de Lukács vezette először. Tehát Lukács, az Abcsel szerzője, pál apostol egyik legközelebbi barátja és szolgatársa volt az első episzkoposz vagy püspök ebben a gyűlökezetben, és például a jószívűségükre többször utalpál, hogy már például az adakozás munkájában azonnal részt akartak venni, sőt követelték Lukácstól, hogy engedje meg, hogy az adakozásnak a szolgálatában részt vegyenek.

Ez azért nagyon fontos egyébként, mert erre nem kérdeztél rá, de akkor mondom, hogy Makedónia, ahol ez a település is van, ez volt a római világnak az egyik legszegényebb tartománya. Tehát itt ebben a tartományban a szegénység az valami hajmeresztő mértéket öltött, olyan nagy mértéket öltött, hogy az emberek önként adták magukat rabszolgaságra, csak azért, hogy ne kelljen szenvednünk a szegénységtől.

[Balogh László]
Mégis róluk mondja, Pál, hogy a jószívűség gazdagsága.

[Grüll Tibor]
Pontosan így van. Tehát, hogy nem függ össze az egymással. Gondoljatok a korintószi gyülekezetről, általában nagyon gazdag emberek lehettek, ez sokkal tehetősebb város volt, viszont inkább talán problémák voltak ilyen területen.

Abszolút nincs egyenes összefüggés azzal, hogy az embernek a jószívűsége, az adakozó képessége, az mennyire abból fakad, vagy nem abból fakad, hogy gazdag vagy szegény. Mindenesetre visszatérve a kérdésedre, Pál egyébként dicséri a gyülekezetet minden szempontból, és talán nekem egy dolog tűnt fel, az alázatosság mellett, amiben biztosan igazad van, hogy a szenvedésben való részvételre, erre próbálja őket buzdítani. Mint hogyha talán ilyen félősebb lett volna picit talán ez a gyülekezet, vagy ilyen túl-túl szerény, vagy túl visszahúzott, nem tudom ezt megítélni.

[Balogh László]
Hogy csak látta Pál, hogy mi vár a gyülekezetre.

[Grüll Tibor]
Igen, az is lehetséges. Egy profétikus látás volt benne, igen.

[Balogh László]
Szabadat ne feled, Tibor, most muzsikálunk, aztán hamarosan jön a következő műsorrész. Szerusztok, kedves hallgatók! Itt ismét a stúdióból Benke László és kedves vendégem Grüll Tibor.

Ott álltunk meg egy pillanatra muzsikálni, hogy a makedónok noha a római birodalom egyik legszegényebb tartományához tartoztak, mégis az adakozásból kivették a részüket, sőt, ők tartották el Pált. A levél, amelyről az előző műsorrészben beszélgettünk, az úgynevezett börtönlevelek sorába tartozik. Nagyon megragadott Súrjányi Csaba előszava ezekhez a levelekhez, amikben egyfajta sorozatba állítja őket.

Ugye a Kolossa levélben Krisztus preexistenciájáról is szól van, aztán a Filippi levélben a kiüresítésről, a Filemon levél pedig mint egy megváltásra ad egy pár uzamot vagy mintát. Tehát így a Krisztusnak a cselekedeteinek és lényének a különböző etapjaira.

[Grüll Tibor]
És az adósság rendezésre is. A Filemon levél egy nagyon jó példa.

[Balogh László]
Várjunk is, akkor most témát a Filippi után térjünk vissza Ászia provinciába, ugye Kolossa ott található, és azért is választottam így külön ezt a két levelet a második műsorrészre, mert egy Onésimus nevű testvért, akkorai keresztényt említ mind a két levél. Úgy tűnik, hogy ővelek ült el Pál a római fogsága idején ezt a két levelet, a Kolossa és a Filemon levelet kis Ázsiába. Kolosszéról mit lehet tudni ez?

Én úgy emlékszem, hogy az apostolok cselekedeteiben nem tesz róla említést Lukács, tehát ott nem állt meg Pál egyik missziós útja során sem, sőt, mintha azt említené a levélnek, hogy a levélben, hogy hallottuk a hírét a ti hiteteknek, tehát mintha ő is kifejezné, hogy nem ő alapította ezt a gyűlökezetet.

[Grüll Tibor]
Igen, ez a város, ez Efezosztól, tehát a tengerparton fekvő Efezosztól körülbelül 150 kilométerrel beljebb, az anatóliai félsziget közepe felé terül el, vagy helyezkedik el. Különösebben nem sokat tudunk a történetéről, minden bizonyal egy ilyen mezőgazdasági jellegű város lehetett, amelyik proszperált a környéken, gondolom elsősorban az olajfaj és a bor, illetve szőlő termesztéséből. Visszatérve a gyűlökezetre, amit mondtál, valószínű, hogy a kolosszai gyűlökezetet nem is Pál alapította.

Hiszen kétszer is úgy fogalmaz, hogy hallottuk Jézus Kisztusba vetett hitetekről, illetve a szeretetük tanúbizonyságát nem közvetlenül tapasztalta, hanem epafrász nevű szolgatása mutatta be neki és társainak, majd pedig hozzátette, hogy mert szeretném, ha tudnátok, mekkora küzdelmet folytatok értetek és a laudikeakért, és mindazokért, akik nem láttak engem testben személyesen. Tehát ebben minden bizonyal beleértenők a kolosszabeli keresztények is, akik nem látták még Pál testben személyesen.

[Balogh László]
Milyenről a véleményed Pál a római börtönévei alatt, miért ír levelet olyan gyűlökezeteknek, amikhez személyesen nem kötődött?

[Grüll Tibor]
Hát ez nagyon érdekes kérdés, mert lehet, hogy ő személyesen nem kötődött, de azok az emberek, közöttük Onészimosz, akit te is említettél, lehetséges, hogy viszont személyesen kötődtek, sőt, majdnem valószínű, hogy Onészimosz a kolosszai gyűlökezetnek egyik prominens tagja volt, és lehetséges, hogy ilyen módon akart Pál leveleken keresztül pásztori tanácsokat, ha nem is pontosan, annyian szorosan a vezetésre tartozó tanácsokat adni, mint amiket a saját magától alapított és egy darabig pásztorolt gyűlökezetekben, de úgy gondolom, hogy talán ez lehet a főóka.

[Balogh László]
Lehet, hogy amikor Pál Efeszosban szolgált, vagy amikor magához gyűjtötte az otthoni gyűlökezetvéneit, egyfajta szateli gyűlökezetként mindig oda csapódtak a kolosszai.

[Grüll Tibor]
Igen, tehát lehet, hogy Pál személyesen nem járt ezekben a gyűlökezetekben, de mégis szívén viselte a sorsukat, hiszen azok a közvetlen szoros munkatársai nem egy közülük olyan gyűlökezetekből származtak, akiket ő még személyesen nem tudott felkeresni.

[Balogh László]
Felteszem, hogy erre az ásziai városra is jellemző az, amit korábban Galáciáról mondtál, hogy bizonyos fokig a régebbi misztériumvallások, romai kultuszok, talán jósdák is meghatározók lehettek, a város életében.

[Grüll Tibor]
Igen, hát kolosszairól, ahogy mondtam, nem sok minden tudunk. Valószínűleg egy ilyen mezőgazdasági jellegű település volt, és hát feltehető, hogy itt is azok a régebbi rétegek, tehát Asszír, Babilóniai, vagy még korábbi Hetita, Lúviai és egyéb más rétegek megvannak ugyan a városnak a szellemi háttereben, de én azt gondolom, hogy sokkal erőteljesebb lehetett itt már a hellenizmusnak a befolyása. Ugye a görökség egy olyan kultúrát képvisel az emberiség történetében, amelynek rendkívül erős a szellemi tartalma és az egységesítő ereje.

Nagyon-nagyon erős. És éppen ezért a görög kultúra, hát ha mást nem mondjak, még az egész római birodalmat is letudta igézni, vagy meg tudta igézni, hiszen a rómaiaknak egyébként önálló kultúrájuk, az vitatott, hogy volt-e egyáltalán, lehetséges, hogy volt valamikor az ősidőkben, de hogy a római kultúra a császárkorban és Pálapostol korában is ehhez tartozik, szinte teljes egészében görögé vált, olyannyira, hogy maguk a rómaiak is kétnyelvűek voltak. Részint a hivatalos nyelvük volt a latin, részint pedig a kultúrnyelv, és egyben a közvetítő nyelv, az görög volt egyértelműen.

[Balogh László]
Azért a görögségen belül is jelentős különbségek voltak, nem? Tehát nekem, ha Ióniát hallom, mindig egy hájas kereskedő jut eszembe, meg néhány kereskedőhajú.

[Grüll Tibor]
Nekem inkább szakállas filozófusok jutnak eszembe Ióniáról.

[Balogh László]
Szemben akhájával, ahol talán a görögségnek inkább a gerincét, vagy eszmei tartását adó gondolkodók.

[Grüll Tibor]
Igen, tehát a hallgatók is értsék, Görögország ugye ebben az időben alapvetően egyrészt a Balkán félsziget, és ez az ős Görögország, másrészt pedig Anatólia, vagyis a mai Törökországnak a nyugati része. Az ős Görögország erre az időszakra, a római császárkorra egy meglehetősen toprongyos, meglehetősen lelakott, és inkább ilyen múzeumvárosra, vagy múzeumra emlékeztető hely lett, úgyhogy az ott élő emberek gyakorlatilag óriási szegénységben vannak, és a rómaiak csak mint egyfajta ilyen egyetemeket, meg múzeumot látnak bennük. Ezzel szemben viszont Kis-Ázsiában, tehát a mai Törökország nyugati részén, az egy nagyon fejlődő, életképes, gazdaságilag is prosperáló terület volt, tehát az ott élők, azok rendkívül anyagilag is rendkívül jól álltak.

Ebben persze kivétel lehet, mondhatja bárki jogosan, Korintos, ami viszont onnan nyeri a gazdagságát, hogy átmenő kereskedelmet folytat kelet és nyugat között. Hiszen Korintos részint a nyugat felé az iontengerre, kelet felé pedig az égei tengerre néz. Ilyen módon például az egyetlen város az, ahol két kikötő van, és mind a két kikötő bevétele, az természetesen a korintossziakat gyarapította.

[Balogh László]
Érdekessége meg a kolosszai gyűlökezetnek, hogy ugye odaküldi vissza Onésimus-t. Egy bizonyos Philemon-hoz cím ez egy levelet pálapostól, és itt felvetül a rabszolgaságnak a kérdése. Keresztény ellenes hittámadók, vagy ateista hittvédők hivatkoznak arra időnként, hogy az új szövetségi szentírás is támogatja a rabszolgaságot.

Milyen embereket kell elképzelnünk, ha rabszolgákra gondolunk az ókorban?

[Grüll Tibor]
Húha. Ez egy nagyon bonyolult és összetett kérdés. Mindenesetre én semmiképpen nem értek egyet a hittámadókkal és a Biblió ellenzőivel.

[Balogh László]
De ilyen cukornádon ültetvényen robotoló Alex Haley gyökerekféle rabszolgákat kell elképzelni, vagy mint amilyen Cicero titkára volt, ugye, Tiro, ha jól emlékszem. Tiro, így van.

[Grüll Tibor]
Igazából mind a kettő. Tehát rabszolgák egyrészt robotolnak valóban bányákban, valóban robotolnak ültetvényeken. Ezekről nyilvánvaló módon nagyon keveset tudunk.

Akikről tudunk, ezek a városi rabszolgák, akit te is említettél, gyakorlatilag a cselédségnek megfelelő kategóriát jelenti ez, ha még valaki emlékszik ma arra, hogy mi is volt az, hogy cselédség. Amit tudni kell erről, szerintem az elsősorban jogi vonatkozású dolog. Római jog szerint, és ebben tulajdonképpen minden ókori társadalom teljesen egyforma volt, jog szerint létezik ilyen, hogy rabszolga, mint státusz.

És a rabszolga az azt jelenti, hogy ő tulajdonjogilag a gazdáját illeti, tehát magyarul ő egy vagyontárja a gazdájának. De azt is tudni kell, hogy ebben az időben például a római jog, sőt, augusztus óta a római jog, az tiltja a kegyetlenkedést a rabszolgákkal. Tehát magyarul nem lehet velük bármit tenni, és ebben meg kell mondanom, hogy a szoicizmusnak nagyon jelentős szerepe volt, és a szoikusok az elsők, akik kimondják, hogy a rabszolga is ember.

Ez a korábbi időszakokban nem volt ennyire teljesen világos, pláne nem az ókori keleten, ahol ez egyáltalán nem volt teljesen egyértelmű, de a római korban már igen. A rabszolga is ember. Ugyanolyan ember, mint a többi, csak tulajdon jogilag tartozik ő egy másik emberhez, pontosabban a másik ember tulajdon a de.

A római rabszolgaság abban is abszolút különbözik az általad említett amerikai dél rabszolgaságától. Ugye mostanában vannak ilyen filmek, hogy 12 év rabszolgaság, meg nem csak az Alexédi gyökerek, hanem korábban volt az Amistad, ez a Spielbergnek egy nagyon méltatlanul kevésen ismert filmje egyébként, mert szerintem nagyon jó film. Tehát abban is különbözik, hogy óriási nagy volt a mobilitás.

A rabszolgák felszabadulhattak. A rabszolgáknak lehetett saját tulajdonuk, amit úgy hívnak, hogy pekulium. Ezt a gazda gyűjtötte számukra, sőt a rabszolga tarthatott rabszolgát Rómában.

Tudunk olyan britanniai fodrász rabszolgáról, akinek saját rabszolgája volt, akit alkalmazott a saját üzemében, ami nem az ő tulajdona volt, hanem a gazdájáé, de végül is a pénzből félre tudott tenni, mire? A saját megváltására. Tehát magyarul a mobilitás azt jelenti, hogy egy rabszolga nem örökké maradt rabszolga, hanem hogyha szorgalmas volt, serény volt, a gazdájának segített, stb.

Akkor fel tudott szabadulni, és ezekből a felszabadultakból akármég, most már a második, harmadik századon utalok erről, akármég római császárok is lehettek, de szenátorok mindenképpen.

[Balogh László]
Serénység az önmagában elég volt, vagy ezt úgy értendő, hogyha elegendő pénzt tudott félre tenni, akkor abból fel tudta magát szabadítani, vagy a gazda jó indulatán múlott?

[Grüll Tibor]
Serénységet inkább csak példának mondtam. Ugye Pál is búzdítja a rabszolgákat arra, hogy ne a szemnek szolgáljanak, hanem úgy, minthogyha a Krisztusnak szolgálnának, tehát ne csak akkor, amikor a gazda látja, hanem akkor is, amikor nem látja. Én azt gondolom, ebben nagyon bölcs tanítás van.

De most a Filemon levélre, ha rátérhetünk, rátérhetünk? Parancsolj! Jó, akkor viszont szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy nagyon nagy különbség van a római és a zsidó, vagyis a törvényben lévő rabszolgasság felfogás között.

Ugye az 5 Mózes 23.16-ban meg van írva, hogyha egy rabszolga elszökik a gazdájától, és a Filemon levélben pontosan ez a helyzet, akkor nem küldhették vissza a gazdához, mivel úgy gondolom, hogy implicit módon ebben benne volt az, hogy a gazdája kegyetlenkedett vele, és emiatt szökött el a gazdájától. Na most a római jog ezzel szemben előírja azt, hogyha egy rabszolga megszökik a gazdájától, akkor vissza kell küldeni, hiszen az ő tulajdona. És Pál Lapostól tulajdonképpen abban a fura helyzetben volt, hogy megszökik ez a rabszolga a gazdájától, és ő a zsidó törvény szerint, ami mindannyiunk számára kötelező szellemi törvény, hiszen ez Istennek a beszéde, ő nem küldhette volna vissza, viszont a római jog szerint meg vissza kellett volna küldeni-e.

[Balogh László]
Mint a Mátyás mesében, hogy Szamarháton is, meg nem is. És mi Pál megoldása erre a paradoxonra?

[Grüll Tibor]
Hát mi a Pál megoldása erre a paradoxonra? Az, hogy ez az ifjú, aki úgy tűnik, hogy nem volt keresztény akkor, amikor elment a gazdájától, és nem tudjuk, hogy hogyan találkozott Pál a Rómában. És valószínűleg maga Pál volt a legjobban meglepődve akkor, amikor Onészimosz kiderült, hogy ő Onészimosznak a tulajdona, aki közben...

Filemon. Filemonnak a tulajdona, bocsánat a szóbotlásért, már egy egész napos vizsgáztatáson vagyok túl. Tehát ő Filemonnak a tulajdona, Onészimosz, így van, viszont ez a Filemon pedig keresztény.

Tehát egy keresztény volt, aki gazdája volt ennek arapszolgálnak. Na most ilyenkor mi a megoldás?

[Balogh László]
Pál egyfelől köteleszhetné, mint Apostól.

[Grüll Tibor]
Köteleszhetné, pontosan, mint Apostól.

[Balogh László]
De nem így teszi, inkább kéri, ugye?

[Grüll Tibor]
Így van, nem így teszi. Ez az ifjú megtér. Kereszténynél válik.

És mint keresztényt küldi hozzá vissza, és azt kéri a keresztény gazdájától, hogy bánjon vele, mint keresztényjel, de való igaz, hogy nem kötelezi őt a felszabadítása, viszont szeretné, hogy ezt megtenné, és kiderül egyébként az is, hogy lopott gazdájától, és arról pedig azt írja, hogyha bármi kárt okozott neked, azt nekem írjad fel. Tehát magyarul én meg fogom tírítani a károdat bármit okozott, de a legfontosabb az, hogy keresztényként él tovább, meglátjuk, aztán nem tartalmazza a történet azt, hogy mi is lesz az ősorsa, de szerintem ide vonatkozik az az előírás vagy tanács is, hogyha a rabszolgaként hívattál el, akkor élj a Krisztusban tovább rabszolgaként. Ki miben hívatott el, abban éljen tovább.

Na most, hogy ezt vátként lehet-e felhozni a kereszténységgel szemben, azt gondolom, hogy semmiképpen, hiszen a történelemben sok olyan későbbi korszak van, gondolok itt az Amerikai Egyesült Államok alapítása körüli időszakra, amikor éppen a keresztények köztük a kvékerek lesznek az abolicionizmusnak az élharcosai. Az abolicionizmus az ugye a rabszolga felszabadítást jelenti, de ebben az időszakban, az ókorban ez nem is téma. Hadd mondjam el példának azt, hogy ugye csak Róma történelemből három nagy rabszolgafelkedésről tudunk.

A legismertebb talán a Spartacus felkedés. Egyetlen egy rabszolgafelkedésnek nem volt a célja az abolicionizmus. Tehát maguk a rabszolgák nem azért kelnek fel az uraik ellen, hogy felszabadítassanak minden rabszolga felszabadítassék, hanem egyszerűen haza akarnak jutni.

Valószínűleg ez volt az összes rabszolgafelkedés mögöttes.

[Balogh László]
A Spartacus célja annyi volt, hogy vissza Trákiába?

[Grüll Tibor]
Valószínűleg igen, és mindenkivel azt akarta elérni, hogy a saját maga ahonnan ő származott, visszakerülhessen. Egyébként ez olyan kérdést is felvett, hogy honnan is jöttek a rabszolgák Rómába. A rabszolgák egyrészt talán önkéntes volt, ilyen is, ahogy utaltam rá, Görögországból nagyon-nagyon nagy mértékben, Kis-Ázsiából nagyon nagy mértékben Káriából, Lükaóniából nagyon sok rabszolga jött Rómába önkéntesen, és hát ott voltak a hadifoglyok, akiket legyőzött népek közül vittek rabszolgapiacra, talán az ő velük való bánásmód volt a legrosszabb.

Valószínűleg ezek kerültek elsősorban ültetvényekre meg bányákba.

[Balogh László]
Egyik tanulmányodban hivatkozol is arra, hogy a zsidóháború utáni zsidó rabszolgáknak mennyire nem volt értéke.

[Grüll Tibor]
Igen, mert túlságosan, ez gazdasági folyamat volt, a túlságosan sok került egyszerre a piacra, és hát tudjuk azt, hogyha valamiből túl sokat dobnak egyszerre piacra, az leviszi az értékét. Viszont a zsidó rabszolgákról hadd mondjak el annyit, és köszönöm, hogy ezt így közbevetetted, hogy a Tóra szerint kötelessége volt az helyi gyülekezeteknek, a helyi hitkösségeknek, hogyha szabad így fogalmazni, ezeknek a zsidó rabszolgáknak a felszabadítása. Tehát tudunk arról, hogy például Pompejusz után, Pompejusz 63-ban foglalják el Jeruzsálement, körülbelül 50 ezer zsidó rabszolgát visznek el, rabszolgává tesznek 50 ezer zsidót, és elviszik, eladják őket, és tudjuk, azt írja Cicero, hogy nagyon hamar ezek a rabszolgák felszabadultak, mert a helyi zsidó közösségek gyűjtéseket szerveztek arra, hogy őket felszabadítsák, tehát kivásárolják a gazdáiktól.

Ez egy elég gyakori példa. Aztán mondok még egy példát. Az előbb a szorgalmat említettem.

A hölgyek esetében nagyon gyakran előfordul az, hogy a feleségül veszi őket, és ha a feleségül veszi, akkor az felszabadítással, sőt, ha az illető férj polgár, akkor polgárjogadományozással is jár együtt.

[Balogh László]
Sajnos műsoridunk végére értünk. Nagyon szépen köszönöm Tibornak a részvételt.

[Grüll Tibor]
Köszönöm a meghívást.

[Balogh László]
Titeket pedig, kedves hallgatók, elvárlak két hét múlva, ahol egy újabb rendéget fogok köszönteni, és tovább beszélgetünk a Szentpál Akadémia készülő fordításáról.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.