Happy Day - 2024. 04. 16.

[Kauzál Alexandra]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Németh S. Judit]
Oh, happy day!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy az Úr Jézus nevében én hiszem, hogy az Isten egy, aki teremtette a mennyet és a földet, és nincs más Isten. És hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus az élő Istenek a fia, aki meghalt a világért, ő az Istenek a báránya, aki mindannyiunk számára föláldozta magát, hogy megváltson, megszabadítson bennünket az ellenségeink kezéből és vérével, megtisztítson minket, és igaz emberre tegyen bennünket hitáltal az élő Isten előtt. Hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

És hiszem, hogy mai napon is végzi a főpapi szolgálatát, mert szellemben és tőzben meríti mindazokat alá, akik hisznek ő benne és elfogadják az Isten szellemét és veszik azt. Hiszem, hogy a Szent Szellem az igazság szelleme, aki azért jött, hogy elvezessen bennünket minden igazságra, eszünkbe jutassa Jézus beszédeit és a bekövetkezendő dolgokat kijelentse nélkül. És hiszem, hogy az új szövetség a szellemnek a szolgálata, amely sokkal dicsőségesebb, mint a halálnak, kárhozatnak a szolgálata.

És hiszek abban is, hogy a szellem az, amely megele van itt, amely egyre több életből, Krisztusi életből részesít bennünket. Mert aki hisz ő benne, az által ment a halálból, az életre. És én hiszek Jézus Krisztusban, hogy ő az üdvözítő, ő a mesíjás, ő a szabadító, ő a világ fejedelmeinek a királya, aki lefegyverezte hatalmasságokat, fejedelemségeket és diadal menetben mutogatta őket, bennünket meg a vére által megszabalított a bűnnek a rabszolgalságából, hogy ne a bűnnek, hanem az élő Istennek éljünk szellemben és igazságban, most és mindörökké, a Jézus nevében.

Ámen! Dicsőség az Urnak!

[Diószegi Dávid]
KRÓNIKÁK MÁSODIK KÖNYVE 30. rész Ezékiás király kihirdette egész Izraelben és Júdában, sőt még leveleket is küldött Efraim és Manassé törzsének, hogy mindannyian jöjjenek Jeruzsálembe, az örökkévaló házába és ünnepeljék meg az örökkévalónak, Izraelistenének ünnepét, a páskát. A király tanácskozott a vezetőkkel és az egész jeruzsálemi gyűléssel és úgy határozott, hogy ez alkalommal a második hónapban tartják meg ezt az ünnepet.

Ugyanis a megszabott időben, az első hónapban ez nem volt ehetséges, mivel a papok nem szentelték meg magukat időben és kellőszámban, és a nép sem gyűlt össze időben Jeruzsálemben. Ezt mind a király, mind a gyűlés helyeselte. Elhatározták, hogy egész Izraelben kihirdetik Bersabától Dánig, az egész nép gyűjjön össze Jeruzsálembe és együtt tartsák meg az örökkévalónak, Izraelistenének ünnepét, a páskát, aki már régóta nem ünnepelte meg ezt a törvény szerint.

A futárok tehát mindenhová elvitték a király és a vezetők levelét egész Izraelben és Júdában, és kihirdették a királyi parancsot. Izrael fiai! Térjetek vissza az örökkévalóhoz, Ábraham, Izsák és Jákob istenéhez!

Akkor ő is visszatér hozzátok, akik még megmaradtatok és megmenekültetek Asszíria királyának kezéből. Ne legyetek olyanok, mint elődeitek vagy testvéreitek, akik hűtlenek élettek az örökkévalóhoz, őseik istenéhez. Hiszen látjátok, hogy emiatt az örökkévaló kiszolgáltatta őket a pusztulásnak.

Ti ne legyetek olyan keményfejűek és nyakasok, mint őseitek, hanem készségesen engedelmeskedjetek az örökkévalónak, és jöjjetek el a templomába, amelyet örökre megszentelt, és ott tiszteljétek és imádjátok őt. Akkor elfordul rólatok az örökkévaló súlyos haragja, mert ha ti visszatértek az örökkévalóhoz, akkor fogvatartóik megkönyörülnek testvéreiteken és gyermekeiteken, akik így majd hazatérhetnek a fogságból szülőföldjükre. Hiszen Istenetek az örökkévaló, írgalmas és kegyelmes, nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá."

Ezt a futárok városról városra haladva mindenhol kihirdették Efraim és Manassé földjén, egészen Zeburon törzsének vidékéig, de az emberek kinevették és gúnyolták őket. Mégis voltak néhányan Áser, Manassé és Zeburon törzséből, akik megalázták magukat és elmentek Jeruzsálembe. Júdában azonban Isten hatalma következtében mindenki egy szívvel lélekkel engedelmeskedett a király és a vezetők felhívásának, amely az örökkévaló szava volt.

Így hát a második hónapban nagyon sokan feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt tartsák meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Nagy csokaság gyűlt össze, amely először nekifogott, hogy Jeruzsálemet megtisztítse az idegenistenek oltáraitól. Minden ilyen oltárt leromboltak és eltakarítottak a városból, még azokat is, amelyeken töményt égettek a bálványoknak.

Ezeket a kidrompatak völgyébe szórták, a szemét dombra. Azután a második hónap 14. napján levágták a páskabárányt és megtartották a páskát.

A papok és a léviták elszégyelték magukat, és most már idejében felkészültek az örökkévaló szolgálatára. Azután égő áldozatokat vittek az örökkévaló házába. Valamennyien a saját feladataikat végezték, úgy, ahogyan azt Mózesnek, az Istenemberének törvénye meghatározta.

Az áldozati állatok vérét a léviták a papok kezébe adták, akik azt az oltára hintették. Sokan voltak az összegyűltek között olyanok is, akik előzőleg nem szentelték meg magukat. Ezek helyett a léviták vágtak le és készítették el a páskabárányt, a törvény előírásai szerint.

Sokan voltak, különösen Efraim, Manassé és akár Rizebulon törzséből, akik előzőleg nem szentelték meg magukat, mégis ettek a páskabárányból annak ellenére, hogy ezt a törvény szerint nem lett volna szabad. Ezé kiás király azonban imádkozott értük. Örökkévaló, te olyan jóságos vagy!

Kérlek, bocsáss meg mindenkinek, aki szívét felkészítette és odaszánta Isten jelenlétének keresésére. Az örökkévalónak, ősei Istenének imádatára, még akkor is, ha nem szentelte meg magát a szentség szabályai szerint. Az örökkévaló pedig meghallgatta ezé kiást és megkímélte a népet.

Így senkinek nem esett bántódása. Így hát, akik Izrael népéből összegyűltek Jeruzsálemben, nagy örömmel megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét 7 napon keresztül. A léviták és a papok az ünnep minden napján teljes erővel dicsérték az örökkévalót hangszereikkel és énekükkel.

Ezé kiás király a szívére beszélt a lévitáknak, akik járatosak voltak az örökkévaló szolgálatában, és bátorította őket. A nép pedig örvendezve ünnepelt és lakomázott 7 napon át, hála áldozatokat vittek az örökkévalónak, és dicsérték az örökkévalót, őseik istenét. Azután az egész közösség tanácskozott, és elhatározták, hogy még 7 nappal meghosszabbítják az ünnepidejét.

Ezért 7 napig nagy örvendezéssel folytatták az ünneplést. Ezé kiás, Júda királya pedig gondoskodott róla, hogy a gyülekezetnek legyen mit lakomáznia. 1000 bikaborjút és 7000 juhot ajándékozott nekik.

Hasonlóképpen a főemberek is adtak a gyülekezetnek 1000 növendékbikát és 10.000 juhot. A papok is nagy számban megszentelték magukat a szolgálatra. Így örvendezett és ünnepelt Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az Izraelből az ünnepre érkezett vendégek és azok, akik Izraelből már korábban átköltöztek Júdába, és jövevényként laktak ott.

Igen nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának ideje óta nem volt ehhez hasonló nagy ünnep. Végül a papok és a léviták felálltak és megáldották a népet, és a szavuk meghallgatására talált Istennél imadságuk feljutott a mennybe, Isten szent lakóhelyére. 31.

rész A Páska ünnep véget ért. Akkor mindazok, akik Izrael népéből részt vettek Jeruzsálemben az ünnepen, kimentek Júdavárosaiba, és lerombolták a bálványokat, az asereoszlopokat, kivágták a szentfákat, lerombolták az áldozóhalmokat és azok oltárait, egyet sem hagytak meg közülük. Mindezt hasonlóképpen megtették Benyamin, Efraim és Manassé vidékein is.

Azután mind visszatértek lakóhelyükre, a saját városukba. Ezékiás a helyükre állította a papok és léviták csoportjait. Meghagyta nekik, hogy szolgálati beosztásuk szerint lássák el feladataikat.

Az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatását, a hálaadást, az örökkévaló dicséretét a templomudvarainak kapujiban és a különböző egyéb szolgálatokat. Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az megvan írva Mózes törvényében. Hasonlóképpen megparancsolta a Jeruzsálemben lakóknak, hogy adják meg a papuknak és lévitáknak járó részt az áldozatokból, hogy bátorítsák őket azoknak a feladatoknak az erlátására, amelyeket az örökkévaló rájuk bízott a törvény szerint.

Amint a királyrendeletét meghallották, az emberek azonnal engedelmeskedtek, és bőségesen beoszták termésük első részét a gabonából, szőlőből, olivaolajból, mézből és minden másból is. Ugyancsak bőségesen beoszták a tizedet mindenből. A Júdavárosában lakó izraeliek és júdaiak beoszták a tizedet az állataikból is, a marhákból és juhokból.

Beoszták a tizedet azokból a terményekből is, amelyeket Istenüknek, az örökkévalónak szenteltek, és felhalmozták ezeket nagy halmokban a templom udvarán. A harmadik hónapban kezdték behordani a termés tizedét a templomba, és a hetedik hónapig egyre csak hozták, akkor fejezték be. Amikor Ezékiás és a vezetők látták ezeket a halmokat, áldották az örökkévalót és népét, Izraelt.

Azután Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a felhalmozott termény felől. Az Arjáhú főpap, aki cádúk saládjába származott, felelt a királynak. Mióta a nép elkezdte behozni a tizedet az örökkévaló házába, bőségesen el vagyunk látva, és még marad is felesleg, mert az örökkévaló bőségesen megáldott a népét.

Ami megmaradt, az van itt felhalmozva ezekben a nagy halmokban. Akkor Ezékiás elrendelte, hogy készítsenek raktárakat az örökkévaló házában, és odahordják be a terményeket. Így is történt.

A terményeket, amelyeket áldozatként, tizedként vagy önkéntes adományként hoztak be az emberek, mind behordták hűségesen ezekbe a raktárakba, és rábízták Kónanyáhú lévita felügyeletére. A helyettese pedig a testvére Simei lett. Ezékiás király és Azaryáhú, az Isten háza felügyelője a következő férfiakat nevezték ki, hogy Kónanyáhú és Simei vezetésével gondot viseljenek a raktárakra.

Jehiel és Azaryáhú, Nahat és Assáél, Jerimót és Józábád, Eliel és Iszmakyáhú, Mahat és Benájáhú. Az Istennek önkéndesen felajánlott adományok felügyeletével Kórét, Jimnáfiát bízták meg, aki egyúttal a kereti kapuőre is volt. Az ő feladata volt, hogy szétossza ezeket az adományokat és legszentebb dolgokat.

Éden és Minyámin, Jésúa és Emajáhú, Amaryáhú és Ekanjáhú Kóré segítői voltak. Az ő felügyeletével végezték hűségesen az adományok szétosztását rokonaik között a papok városában, a papok csoportjai szerint. Mindenkinek adtak az adományokból, a legnagyobbtól a legkisebbig.

A szétosztást a származási jegyzék alapján végezték, amelyben minden férfit feljegyeztek három éves kortól felfelé. Ezeknek szabad bejárása volt a templomba, és mindegyiküknek meg voltak határozva a napi teendői, a felelősségi köre és a szolgálati csoportja. A papokat családjaik szerint írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig csak húsz éves koruktól felfelé, a szolgálati csoportjuk és feladatuk szerint.

A léviták családtagjai, feleségeik és összes gyermekeik is részesedtek az adományokból, mert hűségesen szolgáltak a templomban és megszentelték magukat a szolgálatra. A vidéki városokban is mindenhol voltak név szerint kijelölt férfiak, akik eljutatták az adományok megfelelő részét azokhoz a papokhoz, akik áron családjába tartoztak, és a származási jegyzékbe felvett lévitákhoz, akik a templomtól távalabi vidékeken éltek. Ezeket tette ezékiás Júdában.

Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene az örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált. Amibe csak belekezdett, minden teljes szívvel lélekeltett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.

[Sárosi Renáta]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Hogy az Istennel szembeni ellennálásról mit mond az ellennálás, milyen kategóriába tartozik Isten értékítélete alapján. A engedetlenség, vagy lezadás, vagy ellennálás, a héber szó, tehát mind a három szóval vissza lehet adni, ellennálással, vagy lázadással, mert a lázadás az ellennálás is Isten igének, hogy nem fogadja be az ember a szívébe Istenek a beszédét. És elutasítás után teljesen másselekszik, mint amit Isten akar.

Az Isten ezt a magatartását az embernek, különösen hogyha tudta, hogy mi az Istenek az akarata, varáslásnak nevezi. És ellenszegülésnek, ami azonos a bálványimádással is, nyilván az ellenszegülés, vagy szembenállás, konfrontálás, varáslásnak megvan az okul szintje, amikor az emberek gonosz szellemekkel, bukott angyalokkal kerülnek kapcsolatba, és ezeknek az erejét és hatalmát használják arra, hogy befolyásolják embereknek az életét, állapotát, illetve a körülményeket, anyagi viszonyakat. Ezek az úgynevezett sámának, táltosok, varázslók, varázsló doktorok, tehát szinte minden fogány nemzetben jelen voltak az olyan emberek, akik varázslásokkal, okult alapon álló varázslásokkal igyekeztek segíteni a nemzetüknek a vezetését, illetve nemzetüknek a boldogulását.

Ugye nem csak Afrikára kell gondolni, hanem ez így volt az ősmagyaroknál is más, nemzeteknél is a kereszténység felvétele előtt. De viszont itt 1 Sámoel 15-ben, amit felolvastam, ez a lelki szinten zajló varázslástra mutat rá, hogy a varázslás az Isten igényvel szembeni ellenállás, konfrontálás, és azzal szembeni cselegvés jelent. Tehát ez egyértelművé teszi, hogy mi a varázslás, manapság szeretik, némelyek ezt a varázslást visszafordítani, és valami olyan helyzetet létrehozni, hogy a saulok támadják a Sámoeld varázslással, és így akarják a lázadásuktól elterelni a figyelmet, illetve megtéveszteni az úr népét, mintha ők kéviselnék az Isten igényét, vagy az Isten igényének való engedelmességet.

Erre is figyeljetek oda, mert ezek olcsó trükkök. Ma már annyira megbátorodtak és elszemtelenedtek a saulok, mert saul azért ilyen messzire nem ment el. Ezek a mai, úgymond ellenszegülők, feltüntetik magukat, mint Isten igények engedelmes emberek, de ugyanakkor nyilvánvaló, hogy látható módon, hogy a beszédükkel, gondolkozás mondjuk a cselekedeteikkel tapossák Isten igények, az állításait, és egyáltalán Jézus Krisztusról ugyan mondják, hogy hozzátartoznak, de nem úgy tisztelik, mint Jézus Krisztus abszolút és végső igazságot, mert az abszolút és végső igazság az egy teljes elkötelezettséget és egy szoros közösséget jelent, hogy az ember mellé áll, és mindaz, ami ezzel szemben áll, arra az ember nemet mond. Tehát a rázati Jézus Krisztus tanítfányai, követői, akik az üdvözségüket megnyerték valóságosan az úrtól, azok ilyen emberek.

[Sárosi Renáta]
HANGOS KÖNYV Valahol felettünk megszólalt egy trombita, és a hang, amely a legbensőnkig hatolt, újra és újra visszaverődött Hollywood sötéthegyeiről. Mint egy-egy tűhegy, úgy jelentek meg az egymás után meggyújtott gyertyák fényei. Majd, ahogy az emberek továbbadták a lángot, és meggyújtották a mellettük ülő gyertyáját, úgy lett a fény egyre nagyobb, és a stadion hirtelen fényárba borult, ahogy az apró lángok ezrei együtt égtek.

SEGÍTŐ Mint ha ez a szó lett volna beleírva fényesen izzó lángokba. KÖZVETÍTŐ Azaz, aki továbbadja a másik embernek azt, ami az egyiknek van. Olyas valaki, aki időpontról, helyszínről vagy lehetőségről gondoskodik annak érdekében, hogy a gyertyák összegyülhessenek.

Aki azt a kis szikrát hevíti, ami az egész világot lángra lobbantja. Annyira felkavart ez a felismerés, hogy a szemem könybelábadt. Még aznap éjjel, miután hazaértem, lázasan keresni kezdtem a Bibliában a Korintossziakhoz írt első levél 12.

fejezetének 28. verszakát. Hányszor, de hányszor tűnődtem az Istentől rendelt szolgálati ajándékok itt tolvasható felsorolásán, és imádkoztam ezzel kapcsolatban.

Először apostolokul, másodszor profétákul, harmadszor tanítókul, aztán csodatevő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait. Igen, itt van, gyámolokat. Hogyan hagyhattam figyelmen kívül ezt a szót, amely ott állt tiszteletet parancsolóan a többi között?

Gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, segítőket, kormányokat, nyelvek nemeit. Itt volt a feladatom, a munka, amire maga Isten jelölt ki engem, amiről a hollywoodi hegyek közt kaptam kijelentést. Isten elhívott engem, engem, hogy segítő legyek, és attól a pillanattól kezdve az elhívásom csodája soha, de soha nem hagyott el.

Jó volt, hogy megkaptam ezt a bátorítást, mert röviddel ezután olyan élményben volt részem, ami máskülönben örökre megkeserítette volna segítői szolgálatom örömét. Egyik összejövetelünkön egy olyan evangelista szolgált, aki a keleti portról érkezett. A legnagyobbaktól kaptunk ajánlásokat róla, ám egy evangelistához képest meglehetősen fura szerzetnek tűnt.

A szolgált, bozontos, váligérő őszhajat hordott, és műlábat viselt. Már a legelején szemed szúrt, hogy szokatlanul nagy érdeklődést mutat az adakozásokból befolyt összegiránt. Egyfolytában azt hangoztatta, hogy más helyeken az adományukat közvetlenül ő kapja meg.

Itt is így lenne, mondtam, ha olyan összejöveteleket tartana, amelyeket önrendez. Amikor egy evangelista saját stábbal dolgozik – emlékeztettem – személyzettel, akiket ki kell fizetnie, illetőleg neki kell állnia a hirdetések, az utazás és a szállás költségeit. Természetes, hogy számol azzal, hogy az adományokból mindezt fedezni lehessen.

Ilyen esetekben maga az evangelista bérli a helyszínt, és alkalmaz munkásokat az összeszerelési, valamint berendezési feladatok elvégzésére. Amikor azonban mi finanszírozzuk az összejöveteleket, az evangelistának semmi ilyesmire nincs gondja, még csak személyes költségei sem merülnek fel, hiszen a mi házunkban szállásoljuk el, és Róz kiváló főztjét eheti. A feleségemmel – mondtam neki – eddig több száz dollárt költöttünk minden egyes összejövetelsorozatra, és még csak meg sem fordult a fejünkben, hogy visszakérjük a beinvestált összegeket.

Miután minden költséget kifizetünk, az adományokból befolyt pénzt a gyülekezetek kapják meg. Egyetlen kivétellel hetente egyszer úgynevezett szeretetadakozást rendeztünk, amikor is az evangelista személyes szükségeinek fedezésére gyűjtöttünk. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy egy 6 hetes összejövetelsorozat végére elégséges pénzt gyűlik össze ahhoz, hogy az illető finanszírozni tudja a következő önálló rendezvénysorozatát.

Azért mentem bele ilyen apró részletekbe is vele, mert láttam, hogy nagyon foglalkoztatja a dolog. De még e beszélgetést követően is, egyre csak azt kérdezte az összejövetelek után, hogy mekkora összeg folyt be. Sokkal több is lehetne ennél, elégedetlenkedett.

Nem vagytok elég meggyőzőek. Az érzelmekre kell hatni, ha azt akarjátok, hogy adjanak az emberek. Mi nem akarjuk, hogy adjanak, jelentette ki Róz a vacsoránál, miközben már harmadszor nyújtotta neki a húskombócos tálat.

Legalábbis azért ne, mert mi kérjük őket. Ha a Szent Szelem indítja őket adásra, az más, és az összeget ő fogja meghatározni. Az volt a furcsa ezzel az alakkal, hogy a pénziránti túlzott érdeklődése ellenére is felkent Istentől inspirált prédikátor volt.

Soha nem találkoztunk nagyobb tömeggel, mint azon a nyáron. Soha nem tértek meg többen, mint akkor, és soha nem láttunk egyszerre több csodálatos gyógyulást. Egyik este például egy süketen született gyerek kapta vissza a hallását.

A hét végén a kezelő orvosa tett bizonyságot a gyógyulásról a színpadon. Egy másik alkalommal egy nő testéből tűnt el a kinézetét szörnyen elcsúfító golyva. Végül elérkezett a záróisten tisztelet.

Azon a vasárnap délutánon több, mint tízezer ember zsúfolódott be a hatalmas sátor alá, hogy halhassa Bob Smith – nem ez volt a valódi neve – lelkesítő záróprédikációját. Istentől kapott tehetsége van a beszédre, gondoltam, és már csak ő miatta is örültem, hogy az összejövetelek anyagi szempontból is sikeresek voltak, ha már annyit izgult ez a szegény fickó a dolog miatt. Annyi szeretetadományt kapott, hogy abból több összejövetelsorozatot is finanszírozhat majd a keleti parton, vagy bárhol, ahova megy.

Szememmel a közönség sorait pásztáztam. Láttam, hogy még mindig lényegesen több a nő. Vajon hogyan lehetne Istent személyes valósággá és élővé tenni a mai férfiak számára?

Isten gazdag áldása, mondta Smith. Szavai azonnal véget vetettek a töprengésemnek, és minden ideg szállammal ismét az üzenetére összpontosítottam. Ő csak is akkor tud adni nektek, ha először ti adtok neki.

Ürítsétek ki a pénztárcáitokat, barátaim, hogy rátokárazhassal menj hatalmas áldásait. Miért beszél ez az ember a pénztárcákról, hisz az utolsó összejövet erre egyáltalán nem terveztünk gyűjtést? Készek vagytok adni?

folytatta. A lehetőségeiteket meghaladó mértékben adjatok. Addig adjatok, amíg Isten keze fel nem szabadul arra, hogy adjon nektek.

Egy rózsaszínruhás nő jött előre a folyosón az emelvényhez. Smith kilépett a pulpitus mögül és áthajolt a cserepest növények felett, hogy elvegye, amit a nő nyújtott felé. Isten áldjon, testvér nő, kiáltotta.

Isten méltó áldásban fog részesíteni, emiatt a szeretedből fakadó jó cselekedeted miatt. A hatalmas sátor több pontjáról is elindultak az emberek a széksorok közti folyosókon. Felálltam a színpad hátsó részén levű székemről, és átmentem a másik oldalra, ahol a színpad mögött rendezők és helyi pásztorok egy csoportja gyülekezett.

– Mégis mit képzel ez? – kérdezte rózs bátyja Edward Gabriel. Rózs családja nem sokkal korábban a Gabriáliánról Gabriálre rövidítette a családnevét.

– Nincs joga ezt tenni. – Meg kell állítanunk – értettem egyet. – De hogyan?

– Az emberek érzelmi reakciója valódi volt, még akkor is, ha a prédikátoré nem. Most már sírt is, miközben az adományokat összegyűjtötte. – Köszönöm, testvérem!

– Isten megjutalmaz, testvérnő! – Isten ágyon! – És téged is, meg téged is!

– Mit tehetnénk? Ezek az emberek hetekig hallgatták, hogy ez a férfi Isten igényét prédikálta, és láttak rajta keresztül temérdekgyógyulást. Ennek eredményeképpen sokan átadták az életüket Jézus Krisztusnak.

Ha leleplezzük, azzal ne talán alássuk a hitüket. – Az biztos, hogy nem síták innen ezeknek az embereknek a pénzével, ez garantálom! – mondta Edward.

Ő volt ugyanis a rendezői szolgálat vezetője. Az orcátlan hatás gyakorlás tovább folytatódott. Gary képtelen volt egy helyben ülni olyan sokáig, így Rose fogta a sluss kulcsot és hazavitte.

Amikor visszaért az odavissza 50 kilométeres útról, bármennyire is hihetetlen, de Smith még mindig gyűjtötte az adományokat. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy az emberek nyilvánosan mindenki szeme láttára előre menjenek, ezzel bizonságát adva annak, hogy szeretik Istent. Aki másodszorra vagy esetleg még harmadszorra is előre ment, az még nagyobb odaszállásról tett tanúságot.

Megdöbbentő, de a gyűjtés két és fél órán keresztül tartott, jóval túllépve a rendezvény tervezet zárási időpontját. A közönség soraiban néhányan éppen annyira el voltak képedve, mint amennyire én is. Úgy 400-an el is mentek.

A gyülekezet döntő többségét azonban teljesen megigézte ez a színjáték. Olykor úgy tűnt, hogy a sátorban mindenki talpon van és áramlik előre, hogy pénzt helyezzen az evangelista lába elétett kosarakba. Végül, amikor már szinte egyetlen bankjét sem maradt a zsebekben és pénztárcákban, Smith befejező imára hajtotta a fejét.

Edward és rendezői csapata olyan gyorsasággal zárta körül a színpadot, mintha egy katonai manővert hajtottak volna végre. Mielőtt Smith ellenkezhetett volna, felkapták a kosarakat és elindultak az emelvény hátsó részébe. Hé, emberek, vagyis testvérek, dadogta Smith.

Én, én éppen megáldottam az adományokat. Amen visszhangozták a rendezők, azzal eltűntek a függönnyel elválasztott helyiségben, amit irodaként használtunk a színpad mögött.

[Kauzál Alexandra]
Éppen tehát a nagy ő kérdésénél tartottunk, létezik-e ilyen, és az egy nagyszerű bibliai példát hoztál fel, amely esetben igen, létezett nagy ő, Izsáknak Rebecca.

[Németh S. Judit]
Igen, tehát nem csak férfi lehet a nagy ő, hanem nő a férfi számára. Rebecca, természetesen Rebecca számára Izsák lett a nagy ő, de nem olyan módon, ahogy talán egy modern lány gondolja, és ez az egész történet egyébként nem olyan értelemben modern történet, mert hát észrevehetjük, hogy azok a házasulandó felek, akikkel aztán házasunkként találkozunk, azok egymást nem látták ebben ebben a történetben, tehát ez még az ősi bibliai házasodási mond, amely egyébként ortodox zsidókörökben azt mondják, hogy még ma sem annyira veszett ki.

Én olvasta Boták Rabinak is a könyvét, és ő is a házasságról ír, azt mondja, ezt nem kell egyáltalán követni keresztényeknek, tehát én csak elmondom, amit ő mondott, hogy nem a szerelem teremti meg a házasságot, hanem a házasság teremti meg a szerelmet. Ez tehát egy tiszteletre méltó felfogás, lehet vele vitatkozni, aki akar. Ő maga, én ha jól emlékszem a könyvére, akkor szintén úgy találkozott a feleségével, hogy nagyon keveset előtte.

A szülők hozták ezt össze, mondom, ne féljenek a hídgyűlökezeten tagjaisek, hogy bármi ilyesmi megtörténik. Nem, ilyen nem történik meg. Csak egy példa, mint érdekesség, hogy rövid idővel előtte szülők szervezték meg az ő kapcsolatukat, és szinte alig találkoztak a házasságuk előtt.

Ő azt mondta, hogy egy hatalmas szerelem bontakozott ki köztük, miután összeházasodtak. Ezt tisztelnünk kell az ő példájuk, de csak arra utalnék ezzel, hogy nem idegen ez ettől a légkörtől, vagy ettől az egész történettől, amit Ábrahamnál olvasunk, illetve azt szeretnénk mondani, hogy ez a típusú házasodás elkísért sok nemzedéket, szinte mát mondhatnánk napjainkig. És Derek Francis mondja az egyik tanításában, hogy tulajdonképpen érdekes, hogy nagyon tartós házasságok köttettek ilyen körökben, ilyen módon, de ő sem mondja azt, hogy így kell csinálni, tehát szó se róla, félértés ne essék, csak hogy a szerelem teremtie a házasságot, van eset, amikor igen, de van olyan eset, tehát hogy a szerelem az jó, ha van, de nem feltétlenül szükséges a házassághoz.

Érdekes kérdés ez. Mint előfeltétel, úgy értem, mert kell a házasságban, de nem előfeltétel. Jó, ez tőlünk nagyon távol áll.

A mai kultúrától, igen, a mai fiataloktól, ami minden az érzelmekről, érzésekről szól. Ezt meg én is szerettem olvasni a Róbájos Júliáttól fogva a világirodalomban mindezeket a szép történeteket, amiben nagyon-nagyon ki van fejezve ez a erős érzelmek. Tehát nagyszerű dolog ez, ismerek ilyen dolgot, és ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy lehet szerelemből, sőt, hát tulajdonképpen a Jákob történeténél, ha majd oda megyünk, akkor ott lehet feltételezni erősen, ha nem is írta le ilyen szavakkal a Biblia, de lehet feltételezni közöttük egy erős szerelmet a házasságkötésük előtt, ami nem jelentett semmiféle testi közeledést, de mégis megvolt érzelmileg. Tehát csak azt szerettem volna ezekkel kapcsolatban megjegyezni, hogy a Nagy Ő, az rendben van, de így is működik a Nagy Ő, ahogy ebben az ábrámi történetben, hogy nem az érzelmek hozták el a Nagy Őt, hanem egy nagyon-nagyon konkrét vezetése a Szentléleknek, és látjuk, hogy Rebecca érdekes módon ismeretlenül is igent mondott, mert itt ugye fontos volt az, mivel tudjuk, hogy a szolga hogyan szólt Istenhez imádkozott, hogyha az a személy jön, akit választott, az mondja azt, amikor inni kért tőle, hogy nem csak neked adok, hanem a tevédet is megítatom.

És akkor érdekes gondolom, be sem fejezte az imáját, már jött Rebecca, és Rebecca-tól kért vizet, és Rebecca így válaszolt, amikor adott neki vizet, hogy a tevédnek is adok, és akkor ő rájött erre, és nagyon-nagyon hálás lett az úrnak, hogy ilyen gyorsan előbe hozta, amit kért is, hogy hamar történjen ez meg, és utána ugye elkezdett vele beszélgetni, kiderült, hogy pontosan Ábrahám rokonságából volt, tehát ezt Isten készítette elő. Minden klappolt. Minden, otthon még elmondta ezt az egész történetet, ugye a meglepett szülőknek, illetve a bátyának, hogy lássák, hogy milyen megalapozott az, amit fog majd ezután mondani, vagyis azt, hogy a feleséget szeretne vinni az ura fiának, és akkor ők se tudtak erre semmit mondani, mert olyan egyértelmű volt ez a helyzet.

Én biztos vagyok benne, hogy ezt az úr azért is készítette, ez most egy egyéni vélemény, de olyan távol voltak ők, hát nem úgy kommunikáltak abban az időben egymással, mint mi, ugye interneten, meg telefon, meg minden. Távol voltak, jó sokáig nem látták egymást, és tehát egy természetfelüli bizonyság kellett Betuel-nak, illetve Lábának, az egész családnak, Rebecca-nak is, hogy bátran elmehessen ez a lány, így az ismeretlenbe. Tehát Istennek egy fantasztikus terve volt ez, ami nem egy ilyen széria gyártás, tehát nem feltétlenül minden esetben így kell működnön a házasodás.

[Kauzál Alexandra]
Ebben az esetben erre volt szükség? Ebben az esetben erre volt szükség, és erre mondhatná egy mai kereszteny, hogy hát persze az Ábraham családjánál, persze, hogy működött a természet fölötti, de mi a helyzet egy mezei hívőnél?

[Németh S. Judit]
A mezei hívőben benne van a Szentlélek, és a másikban, és mi egy jobb szövetségnek vagyunk, a tagjai, ahogy mondja az Ige, tehát nekünk nem kisebbségérzés kell, Ábraham természetesen nekünk egy megalapozó személyiség, és ősatyánk, és a legtiszteletreméltobbak közé tartozik, és lehet, hogy emberileg nem érünk soha, végig a kis ujjáig se, de azért azt a szövetségünket pedig értékelnünk kell, hogy a Szentlélek benne van az emberekben, és ugyanúgy meg tudja ezt cselekedni az úr ma, mint ahogy akkor, de nem feltétlenül kell így házasodni, azért, mert ebben a szituációban erre nagy szükség volt. De más szituációban meg nincs erre szükség, és látjuk, hogy a Bibliában sem így házasodtak állandóan.

Tehát nem feltétlenül. De ahogy megyünk tovább, hogyha látjuk Jákobot például. A Jákob, amikor...

Hát nem a nagy ő volt, ugye? Nem a nagy ő volt, és azról Jákob nem is tudott, hanem Jákob, amikor elment... Csak behozták.

Hát ez egy érdekes dolog volt, mert előtte ugye ő tévesztette meg az édesapját, és utána nem sokkal, viszont őt is egy fájó ponton érte egy ilyen átverés, és hát ebből érdekes következtetéseket le lehet volni, tehát hogy az ember vigyázzon az ilyen... A trükközéssel. Igen, de ez most egy más történet.

Tehát Jákob viszont tudjuk azt, hogy a kútnál találkozik Rahell-lel, az 1. Mózes 29-ben, amikor Rahell megérkezik az édesapja Juhaival, amelyeket legeltet, és ott, hogy meglátta, ugye mondta, hogy megitatta Juhait, megcsókolta nyilván ezt most...

[Diószegi Dávid]
Nehogy értsük.

[Németh S. Judit]
Nem, hát ott a környezetben is elképzelhetetlen volt ilyen, testvéri csokkal köszöntötte, és sírt is, tehát az örömében, de azért ebben egy nagyon erős érzelem látható, és ez már a későbbiekben is látszott, a 18. versben arról beszél, hogy megszerette Rahelt. Tehát Rahelt ő megszerette, szerelmes lett bele.

És biztos, hogy Rahel is. És az viszont nagyon érdekes, hogy azt mondja a 20-as versben, hogy 7 évig szolgált, és csak néhány napnak tetszett, az neki annyira szereti őt. Ugye egy mai világi ember azt mondaná, hogy akkor ha szereti, akkor mindjárt gyorsan legyen meg a házasság, mert ugye rögtön szeretné azt a házasságot realizálni is.

Az igazi szeretetben meg az látszott, hogy nem, hanem tudott ránézni tisztelettel, csodálattal, tudott gyögyörködni benne tisztességes módon, és tudott várni 7 évig, hogy a lánynak is az érdekei megnyilvánuljanak, mert lehet, hogy nagyon fiatal volt, meg hát egyébként is ki kellett várni egy időt, amíg ő ezt a vagyont ki tudja termelni, amivel alkalmas lesz arra, hogy már a férje legyen, és nem okozott ez gondot. Tehát az egy ilyen nemzedék volt még, és később is sokan, hogy nem a testi tűz vitte őket a házasságba.

[Kauzál Alexandra]
Tehát a szerelemhez igenis hozzátartozhat a türelem.

[Németh S. Judit]
Igen. Tehát szerelmes volt, de normálisan. Tehát nem uralták le a testi gerjedezések a szerelmet, és ez az igazi szerelem, igazából.

Aminek van egy ilyen időszaka, amikor tényleg tudja a másikat úgy nézni, mint a legjobb barátját, mint egy csodált szemét, mint olyan, aki távol van, de mégis álmodozik róla tisztességes módon, és utána szépen így beérik ez a kapcsolat, és eljön a házasodás ideje. Ez az igazi.

[Kauzál Alexandra]
Még a nagy ő kérdésre visszatérve, most nagyon le fogom egyszerűsíteni ezt a kérdést, hogy akkor ezek szerint valamilyen szinten Istennél az megvan, hogy a kis Pistához a nagymari való? Vagy azért ezt nehéz gondolni?

[Németh S. Judit]
Ez egy nehéz kérdés. Megmondom őszintén, van olyan, amire én is azt mondom, hogy nem tudom. A Bibliában sokféle, gondolom nagyon sokféle házasságban mehetnénk akár tovább, például, ha most megnézzük Jákos fiát Józsefet.

Hát Józsefet ki nősítette meg? Azt mondja az I. Mózes 41-45, hogy nevezi a fáraú József nevét Szafenát Paknáknak és adál neki feleségül Aszenátot, Potiferának, Onn-papjának leágyát.

Tehát a fáraú házasságot. Fáraú házasságot. Én nem gondolnám, hogy ezt József ilyen, hát egy olyan módon élte volna meg, mint, hogy Jákob a lábánházában.

Tehát ez egy teljesen más dolog volt. De megáldotta Isten. Még így is, mert Józsefnek ez volt az elhívása.

És tudjuk, hogy hát nyilvánvalóan tőle születhettek. Efraim Manassé is, és a többi fiai is, akiket ugye mondta Jákob, hogy szokti így legyenek.

[Kauzál Alexandra]
Tehát akkor az a lényeg, ha jól érzem, hogy valahogy az ember tényleg belekerüljön Isten elhívásába.

[Németh S. Judit]
Igen, igen.

[Kauzál Alexandra]
És akkor valahogy megáldja az úr ezt a területet, ezt a választást.

[Németh S. Judit]
És meg Mózes esetén. Azt mondja az ige, ugye az a 2. Mózes 2.

1. Tetszett Mózesnek, hogy ott maradjon-e férfiúnál, azaz ugye Rehuel, vagy Jethro, a Midian papja. És ő feleségül adta Mózesnek az ő leányá cipórát.

Fiatt szült, nevezte levét Gersugnak, mert mondja, jövevény voltam az idegen földön, és így tovább. Tehát cipóra is egy ilyen módon, hogy az apja feleségül adta hozzá. Lehet, hogy ott volt, megszerette, megkedvelte.

Ezeken részletek nincsenek benne. A Bibliában ez a megszerette, Jákobnál van leírva, hogy ő kifejezetten, tehát beleszeretett Rákelbe, és sokat várt, és így tisztelte meg azzal, hogy méltó férje legyen. De Mózesnél azt látjuk, hogy az apjával kötött egy megállapodás.

Elképzelhető, hogy megszerette közbe cipórát, de ezt nem írja le a Biblia. Tehát a nagy ő az egy olyan dolog, hogy ahogyan adja Isten. És ki tudja, ahogyan adja?

Isten az embernek az aktivitását is ebben bekalkulálja. A szabad akarat. Szabad akarat ebben, ha valamiben, akkor ebben a szabad akaratnak érvényesülni kell.

Látjuk már az ószövetségben, ókorban. Tehát Rebecca-t megkérdezték, hogy akarsz-e elmenni ezzel a férfiúval. Tehát kényszeríteni senkit soha nem lehet.

És ezzel kapcsolatban azért eszembe jut, hogy voltak olyan keresztény fiúk sajnos, akikről én hallottam, most jelenleg nem tudok ilyent, de évekkel ezelőtt voltak, akik úgymond ilyen álomra, meg mindenféle kielentésre hivatkozva állították, hogy egy bizonyos lány az lesz az ő felesége, és elkezdték azt a lány bombázni az ajánlataikkal, és amikor ő meghallani sem akart róla, akkor azt mondták, hogy ez nem az Isten akarata, hogy ő milyen nem fogadja el az úr vezetését.

Tehát ezek abszurditások, mert ez nem létezik. Hát a házasságban kétfélnek kell dönteni. És ha már az ókorban is megvolt a lehetősége a Bibliában egy nőnek, hogy döntsön, és hozzájárul, vagy nem, hát akkor az új szövetségben, az új, a mikorunkban, hogy ne lehetne meg a lehetősége arra, hogy azt mondja, hogy nem.

Most az lehet, hogy van olyan eset, amikor egy fiú tényleg őszintén szeretettel, tisztelettel közelik egy lányhoz, és a lány esetleg ideje előtt elutasítja, és rosszul teszi esetleg, mert lehet, hogy jó lett volna belőle, az egy más kérdés. De a jogait akkor is tiszteletbe kell tartani.

[Kauzál Alexandra]
Meg hogy vigyázni kell arra, nem, hogyha egy harmadik fél, akár szellemi tekintéllyel felruházva beleszól ezekbe az emberi kapcsolatokba, mert ezt a feleknek kell tudni érezni.

[Németh S. Judit]
Az borzasztó, úgyhogy én láttam ilyen fiatal keresztényként, ilyen beavatkozási kísérleteket más bizonyos csoportokban, ahol még megfordultunk, fiatal keresztényekként, hát onnan azért elmenekültek a fiatalok elég hamar, mert ezek a kérdések ilyenek. Na most az más kérdés, hogyha tanácsot kérnek valakitől, és az meg mondja, az más kérdés. De szigorúan idei dolgot kell.

Volt olyan, Kenneth Higin beszél ilyenekről, hogy ő észrevette, hogy egy keresztény lánynak egy olyan fiú udvarol, aki valójában nem tért meg, csak ott lebzselt körülötte, meg játszotta egy keresztény, úgy tudta róla mindenki, és ő szólt. Ilyenkor bele lehet szólni. Ilyenkor szólt, igen.

[Kauzál Alexandra]
Figyelmeztetni kell, ez talán kötelessége is.

[Németh S. Judit]
Most azt hiszem két esetet is elmond, az egyik esetben a lány meghallgatta, és akkor valaki más jó keresztény lett a férje. A másik esetben nem hallgatta meg, elment vele, aztán valahova is, ott talán ez a férfi be is zárta, és olyan módon éltek, hogy annál a világban sokan jobban élne.

[Kauzál Alexandra]
És mi a helyzet, amikor az egyik fél elkezd mondjuk az úr nevével dobálózni, hogy az úr szólt hozzám.

[Németh S. Judit]
Akkor ugye a tiszt parancsolatra kell emlékeznünk, hogy Isten nevét hiába ne vegyed, mert nem hagyja az úr büntetés nélkül. Aki az ő nevét hiába, ilyet nem lehet. Tehát Isten nevével terrorizálni egy embert nem lehet.

Pontosan, aki az úr nevével visszaél, arra nagyon erős ítélet vonatkozik, hát éppen ezért rossz, hogyha olyan ifjúsági mozgalmakban, ahol még tulajdonképpen meg se tértek, elkezdenek dobálózni ezzel, hogy hozzájuk szólt az úr. Nem szól az úr, mert az úr olyan edényben nem teszi az igélyét, ami nincs megtisztítva.

[Kauzál Alexandra]
Igen. Meg hát az is kérdés nekem, hogy egy olyan embernél, akinek mondjuk nincs akkora elhívása, mint mondjuk Mózesnek, vagy mondhatnék más példát is, akkor valóban az úr szól, hogy most ki legyen a házastársal? Ez mennyire jellemző, vagy gyakori eset?

[Németh S. Judit]
Hát ha ő mondogatja, akkor valószínűleg nem. Ha az úr szól, azt egy természetes módon lehet kifejezni, mert tényleg mondhatja valaki, hogy nagyon, hát de én azt gondolom, hogy az a legjobb az egyházban is, ha egy normális polgári módon beszélünk egymással. Nem kell ilyen vallásos nyelvezetet felvenni.

Mert éppen azért szektázzák le a keresztényeket sokszor, mert nem természetesen fejezik ki magukat. Tehát ilyenkor nem kell fölvenni ezt a profétai, máskor se, de a profétai attitüdöt nem kell fölvenni, hogy ezt mondta az úr, hanem azt kell mondani, hogy most ahelyett nem kell mondani, hogy megszerettelek, vagy szeretlek is. Ezt lehet, hogy szégyellik valaki kimondani, de nem ajánlanám, hogy ahelyett mondja azt, hogy ezt mondta az úr.

[Kauzál Alexandra]
Inkább az úrra kenni, mint hogy bevallja a saját kérdéseit.

[Németh S. Judit]
Ne szégyellje, mondja el, hogy nagyon sokat gondolok rád, nem tudok már ettől szabadulni, és nagyon a szívembe fogadtalak, és hát nagyon szeretnék. Egy belső érzést azt lehet mondani, nem? Ó, ezeket hogyne!

Egy belül is van biztos olyan érzésem, hogy te leszel az igazi. De ha a másik azt mondja, hogy nem, akkor álljunk le.

[Kauzál Alexandra]
Még azért a nagyőre muszáj visszatérniek, mert úgy érzem, nem beszéltük ki eléggé körül kell járni az ő kérdés. Mert van aki meg így gondolkozik, hogy hát van ABC variáció, és hogyha az A a legjobb, nem jön összemondjuk, mert mondjuk a másik fél nem tér meg, vagy ott hagyja az urat, majd akkor jön a B.

[Németh S. Judit]
Hát nem tudom, hogy B-e, meg A, de én ismertem egy olyan szemét, ezek most a gyermekkoromnak a baráti társaságához tartozó családról beszélek, ahol hát sokáig udvarolt egy egyetemista fő, egy egyetemista lánynak, végül aztán a fiú eléggé laza életet élt, finoman szólva, és ott hagyta. És a lányt rettenetesen megviselte, mert már házasságra készültek. És akkor utána volt egy olyan évfolyamtárs, aki kiváló volt, tisztességes volt, őt nagyon szerette, ő meg nem érezte, hogy úgymond szerelmes bele.

De valami érdekes filozófiaként azt mondta, mert elég közeli baráti kapcsolatba álltunk a családdal, tehát én hallottam ezt, hogy hát ha már én nem mehettem hozzá ahhoz, akit szeretek, akkor legalább az vehessen el engem, aki szeret. De hát olyan módon nyilván vonzódott már utána egy idő után hozzá, de nem volt az a nagy lobogó tűz, ami a másik fele, az aztán nyilván ki is ment belőle, mert rettenetes trómám ment így keresztül az elhagyás miatt. De az a másik fiú, az így csendesen, kedvesen udvarolni kezdett neki, ő meg nem utasította el, pedig elején nem érzett semmi hasonlót, mint az előzőn, és egy rendkívül jó, több évtizedes házasság lett belőle.

Tehát, ez nem hiszem, hogy b-változat volt, mert én szerintem, ahogy még hiszem, még kezdünk az előző időszakára, pontosan az volt a hiba, hogy annyira szerette azt a csélcsap másik embert, aki nem volt méltó hozzá, de hát ugye ezek nem keresztények voltak a bújértelemben. De tisztességes fiatalok voltak egy társadalmi értelemben, de nem újjászületett keresztények. De akkor még így működtek a dolgok, és valóban egy olyan házasságuk lett, gyermekeik születtek, hogy úgy, úgy köztiszteletbe kerültek aztán a városban.

[Kauzál Alexandra]
De akkor azért ez talán nem úgy működik, mégsem, hogy szinte bárkihez bárki jó, hanem azért Istennél csak van egyfajta terv, hogy kikihez illene, vagy illik, nem? Hát lehet.

[Németh S. Judit]
Mondom, vannak dolgok, amiket nem tudok én sem. Titkok az úréi, az, hogy hogyan működnek az egybiztos, hogy Jézus Krisztus hoz, az egyház, az valóban így kerül hozzá elhívás alapján, hogy Isten öröktől fogva ismeri az önét. De másokra nézve nem tudok semmit mondani, mert ezt az Úr tudja, hogy ez úgy működik.

[Kauzál Alexandra]
Tehát vannak például párok, akikre ránézel és azt mondod, hogy hát Isten őket egymásnak teremtette.

[Németh S. Judit]
Akik mások élnek ugyanígy házasságban, hűségben, szeretetben, egész életükön keresztül, azok is. Tehát én azért akartam ezt az előző példát elmondani, hogy most az lehetett volna B-változatnak mondani, de mégsem. Mégsem.

Mert az jött be. Az lett az igazi. De az ember néha nem tudja, hogy mi az igazi.

Ez a gond. Na hát ez az, igen. Ez a nagy kérdés.

És ezért akár fiúk, akár lányok vonatkozásában egy ha már nem az adatot úgy mond neki, ami Jákob rá kell. Tehát hogy egyértelműen. Meg van ilyen, megláttam, megszerettem.

Ilyen van. De ha nem ez adatot, akkor egy kis racionalitást nem kell kizárni az életből. A megfontolást és a józanságot.

Például bizonyos időben is. Hogy elbullak az évek. És vajon ki az, aki esetleg szeret néha.

És akkor egy kis racionalitással is lehet házasodni. Láttam ilyeneket is. Ez is nagyon jó.

[Kauzál Alexandra]
Na ha már itt tartunk, akkor beszéljünk az ideálokról. A képekről, hogy milyen képei lehetnek fiúknak, lányoknak a másik oldal iránt. És mennyire jó, hogyha mondjuk van egy lánynak vagy fiúnak ideálja a másik nemre vonatkozóan.

Beszéljünk először a lányokról.

[Németh S. Judit]
A lányoknak szokott lenni nagyon. Persze tudom, hogy fiúk is mondanak ilyen, de én sokkal több lányjal beszéltem ilyen vonatkozásban. Hát igen, az irodalomnak például nagyon nagy hatása van.

Ezt saját magam is tudom. Neked is voltak? Igen, az irodalomba voltak olyan nem feltétlenül egy személy, de olyan tulajdonságok, amiket összeszedtett az ember irodalmi hősökből, és akkor egy ilyen rendkívüli ideált fabrikál össze az ember a szellemében.

Egy ilyen hősies, és így tovább. Erre azért lehet, hogy szüksége is van valamilyen szinten a léleknek. Lehet, hogy van, mert tulajdonképpen meg lehet találni, de egy dolog nagyon nagy hiba, hogyha irodalmi hősök alapján várnak lányok.

Tehát, hogyha van egy olyan, hát ugye közismert, a Jane Austen könyv. Nevezzük nevét. És társai, és más hasonló könyvek.

Én emlékeztem, hogy egyébként csak zárójelben, hogy amikor angol szakos voltam, akkor nem becsültük sokra a Jane Austen-t, ezt meg kell vallanom, mert azok mellett az óriás Shakespeare Bronte, és a többi óriás mellett, nagyon kis egyszerűcske történetek, egyszerűcske az egész megfogalmazása, a gondolatok, és így tovább. De ezt el kell ismerni, hogy forgatókönyvek annyira beváltak ezek a történetek, és azóta már én nem is olvastam, így könyvformájában is jobban megkedveltem, de forgatókönyvként szenzációsak voltak, és olyan jó sikerültek ezek a filmösszeállítások belőlük, hogy én teljesen meg tudom érteni, hogy ezek megragadnak fiatalokat, és tulajdonképpen ezek még nézhető tisztességes filmek. Hát ez még a jobbik eset, ha ezek ragadják meg a fiatalokat.

Abszolút, tehát ezeket nem is kell tiltani, mert ezek gazdagítják az embernek az érzelemvilágát, csak egy fontos, hogy el kellene választani ezt a férfi szereplőt, meg valakinek Tehát ez olyan, mint hogyha ezt megnézed, és utána kinyitod az internetet, és a napi hírekben elolvasod, hogy hórobbantottak, vagy az iszlám államien támadásokat. Körülbelül ilyen különbség. Na most a párválasztás nyilván nem ez.

Csak a korunknak a realitása teljesen más. Tehát annak alapján ideált keresni, meg ezt a férfi szereplőt meg valakinek így magába elraktározni, mint keresendő személyt a gyűlökezetben, az képtelenség. Tehát azért mondom, hogy a racionalitást nem lehet kizárni.

[Kauzál Alexandra]
Nyilván hölgyeknél vannak jogos elvárások, képek, például, hogy egy férfi egyrészt jó kiállású legyen. De mondjuk ezt hetném a legfontosabbal, a szellemi állapot szeresse az urat, nyilván ez az alap.

[Németh S. Judit]
Ez a legfontosabb. És ebből ne is adjó le, nyilván. A rossz keresztélyhez ne menjen hozzá senki, azt én nem tanácsolom.

Tehát aki kifejezetten bugdácsol, egyszer kim van a gyűlökezetből, egyszer ben van. Mert majd megerősödik, ha én kapcsolatba kerülök vele, ezt felejtsük el. Tehát az biztos, hogy egy szellemi nő egy testi rossz keresztély mellett szenvedni fog egész életében, az biztos.

[Kauzál Alexandra]
Akkor ugye másik elvárás lehet, ahogy elkezdtem sorolni, hogy jó vágású, jó kiállású legyen.

[Németh S. Judit]
Az ízlés dolga, mert ugye vannak általánosan, hát szóval azt megszabni, hogy most csak egy bizonyos, tehát egy színész alkat, az nem azért követendő, mint ideál, mert megint a realitás az más, az élet realitása más. És azt is, hogy ki a jó képű, arról is sok mindenféle módon lehet véleményt alkotni.

[Kauzál Alexandra]
Csak sok lány úgy van vele, ha elsőre ránéz egy fiúnak, már bocsánat, és nem tetszik neki, akkor úgy van vele, hogy akkor hagyjon, és nem az én esetem.

[Németh S. Judit]
Hát, észintén szólva, Jézus ugye azt mondja, hogy egy ember a beszédéből ismertetik meg. Tehát azért valamiképpen a beszédet kell hallani valakitől, hogy a személyiségét megismerje valaki. És ezért van az, hogy előítéletek alapján ítélnek emberek.

Mert azt gondolom, hogy nem, hát van a külsőben is valami, ami nyilván kell, hogy vonzó legyen, de azért sokszor, ha egy ember elkezd beszélni, és a személyisége megnyilvánul, akkor kiderül, hogy azért egyáltalán nem az, amilyen benyomást tett esetleg az arca. Tehát én meggondolatlanak tartanám azokat a lányokat. Most van egy olyan eset, amikor valaki a belsőbe biztosan tudja, hogy nem, tehát ő vele nem szeretnék semmit, ő csak testvér, vagy távolé munkatárs, barátmarad, ez rendben van, tiszteletre méltó, ezt el kell fogadni.

De ha csak azt mondja, hogy nem olyan jóképű, meg minden, és közben pedig egy nagyon gazdag, színes, áldott személyisége van, és nem ad neki még arra se alkalmat, hogy beszéljen vele egyáltalán egyszer vagy kétszer, hogy meg tudja nyilvánítani.

[Kauzál Alexandra]
Mert lehet, hogy ránéz és azt látja, hogy szemüveges, kopasz, alacsony.

[Németh S. Judit]
Hát a szemüveges és a kopasz emberek is rengeteg. Azok a nagyszerű emberek. Azért mondom, hogy nagyon sokat ártott ez a modern kultúra a keresztényeknek is, mert olyan előítéleteket fogalmaztat, meg is hiába papolnak a liberálisok az előítéleteknek, meg a vesztésétől, vagyis a féretolásától, meg a toleranciáról, még rasszistább szinte a mostani kultúra.

[Kauzál Alexandra]
Hát mert annyira külsőséges lett.

[Németh S. Judit]
Például külső alapján osztályozza az embereket. Egy kastrendszer van. És hogyha valakinek valamilyen hiányossága van, akkor már olyan, mintha nem is lehetne alkalmas a házasságról.

És régen azért ez nem így volt. Még a 60-as, 70-es, de még a gyülekezett indulás idején se így volt. 90-es években sem.

Nem így ítélték meg az emberket. Én azért azt tanácsolnám a fiataloknak, és sokszor leginkább a lányoknak, hogy engedjék beszélni azt a szemét azért. Hagyják beszélni.

Tehát annyi alkalmat lehetne adni, akár társaságban is, nem kell vele elmenni, ha nem rokonszembes. De legalább társaságban adjanak módot arra, hogy megismerjék a beszédét. Mert egy ember a beszédéből jön ki, hogy kicsoda.

[Kauzál Alexandra]
Igen. Még akkor gyorsan a lány ideáképnél maradva, illetve az elvárásoknál maradva, sok lánynál nagyon fontos, és szerintem ez is érthető, az egzisztencia, a munkateremtés, munkahelyteremtés képessége. Vagy hogy mennyire állja meg helyét ugye a reál szvérában?

[Németh S. Judit]
Hát nézd, én nem azt mondom, hogy gazdag emberek után kell futkározni, mert az megint egy negatív emberi tulajdonság, de az, hogy milyen a viszony a munkához, azt meg kell nézni. Sajnálatos módon vannak is kereszti gyűlökezetekben szeretnek lenni olyan fiatalok, és most megint mondhatnék példákat, nem a mi házunk tájáról, hanem máshonnan, éppen amit tapasztalok, hogy se dolgozni, se tanulni, semmit létre nem hozni, hanem csak beszélni, beszélni, meg az embereket vezetni, tehát ez nem vezet sehová.

[Kauzál Alexandra]
Itt most megállunk, nagyon szépen köszönjük a tanácsokat, és bölcsességeket, és legközelebb folytatjuk a férfiak ideálképével. Köszönöm a beszélgetést! Én is köszönöm!