Happy Day - 2024. 04. 11.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok, hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus az Istenek a világossága, aki azért jött, hogy megszabadítson bennünket a sötétségnek a hatalmából. És hiszem azt, hogy a názati Jézus Kisztus lefegyverezte a fejdelemségeket, hatalmasságokat, legyőzte a sátránk és hierarhiáját, és mindezeket alárendelte a lábai alá. Mert az Atya fölmagasztalta őt, és Urrá, Krisztussá kente fel őt, és mindent alárendelt neki.

És hiszem, hogy ugyan most nem látható, de eljön az a nap, amikor mindent férj meghajol neki, és mindennyel meg fogja vallani, hogy ő az Úr az Atya Isten dicsőségére. Én a mai napon is megvallom, hogy a názati Jézus Kisztus az én megváltom, szabadítom, gyógyítom Istenem, és hiszem, hogy ő az én főpapom, engesztelő áldozatom, akinek a vére ott van az Isten dicsőségében. És ez a vér rólam is azt mondja, hogy megvanak a bűneim bocsátva, és megvagyok váltva, és megszabadultam a sáplá hatalma alól.

És mindezeket az igazságokat újra birtokba veszem, és megerősítem magamat az Úr Jézus Kisztusnak az erejében és kegyelmében. És veszek a mai napon is erőt, mert eljött reám a szent szellem. És hiszem, hogy az Úr hatalmat adott nekem arra, hogy kigyókon, skóriókon tapassak az ellenség minden erején, és semmi nem ártat nekem.

Hatalmat adott nekem arra, hogy ellenálljak az ördögnek, és megvan írva, hogy ha ellenállok az ördögnek, elfutasz tőlem, és az Úr Jézus nevében sátán. Én ellened megyek a Jézus nevében, és megparancsolom neked most, hogy távozz tőlem, távozz erről a helyről, távozz ennek a csarnakra az atmoszférájából, a Föld felszínéről is, a názerti Jézus nevében, ki kiáltjuk a názerti Jézus Kisztus győzelmét, diadalmát, minden jelenlevő sötét erő fölött. És hiszem, hogy ez a mai napon az Úr kijelenti magát, ismételte, és megerősíti a belső emberemet.

És ezért ujjongok, örvendezek az én Uramban, megváltomban, Jézus Kisztusban, mert mindenre van erőm, a názerti Jézus Kisztusban, ki minden erővel megerősít engemet, és a mai napon is az igazság által erős leszek, és az úr örömeivel is megerősítem magamat, mert meg van írva, hogy az úr öröme az én erősségem. Hallelujah! Amen!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás Egyszerű Fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Németh Sándor]
Krónikák második könyve. Huszonnegyedik rész. Jóás 7 éves volt, amikor király lett, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Annya a Bersebából való cibijá volt. Amíg Jójád áll főpapélt, Jóás mindig megváltozott. Mindig azt tette, amit az örökkévaló helyesnek tartott.

Jójádán megházasította Jóást, két feleséget szerzett neki, akiktől a királynak fiai és leányai születtek. Ezután Jóás elhatározta, hogy felújítatja az örökkévaló templomát. Összehívta át a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik.

Menjetek, járjátok be Júdavárosait, és gyűjtsétek be azt a pénzt, amit egész Izraelben mindenkinek évről évre fizetnie kell. Fordítsátok Istenetek házának kiavitására. Rajta legyetek, hogy ezt hamar elvégezzétek.

De a léviták nem igyekeztek teljesíteni ezt a feladatukat. Ezért a király hívotta Jójádát, a főpapot, és felelősségre vonta. Miért nem követelted a lévitáktól, hogy begyűjtsék Júdából és Jeruzsálemből azt az adót, amelyet Mózes, az örökkévaló szolgája és Izrael közössége megállapított a szent sátorszámára?

Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai előzőleg kirabolták Isten házát, és a baállok tiszteletére fordították mindazt, ami az örökkévaló házának volt szentelve. Akkor a király parancsára készítettek egy ládát, és elhelyezték azt az örökkévaló templomának a kapuja elé. Majd kihírtették egész Júdában és Jeruzsálemben, hogy mindenki hozza be és dobja a ládába az örökkévaló számára azt az adót, amelyet Mózes, az isten szolgája parancsolt Izraelnek még a pusztában.

Ezt a rendelkezést minden vezető és az egész nép is örömmel fogadta, behozták az adó pénzt és beledobták a ládába, amely egészen megtelt. Amikor a léviták látták, hogy már sok pénz van benne, bevitték a ládát a király tisztviselőjéhez. A király írnoka és a főbap egyik szolgája kihűrítették a ládát, amelyet azután visszatettek a helyére.

Ezt napról napra így folytatták, és sok pénzt gyűlt össze, amelyet a király és jójádá átadott a templom felújításával megbízott vezetőknek. Azok pedig kőfaragókat, ácsokat, vas és bronzműves mestereket bíztak meg az örökkévaló háza javításával. Így hát a mesteremberek keze alatt jól haladt a felújítás munkája.

Istenházát az eredeti formájában állították helyre és erősítették meg. Amikor a munkát befejezték, a maradék pénzt visszahozták a király és jójádában. Ők pedig abból a szertartásokhoz szükséges eszközöket csináltattak az örökkévalóházába.

Ezüst és aranykanallakat, tálakat és poharakat az áldozatokhoz. Amíg jójádá élt, folytonosan végezték az égő áldozatokat az örökkévalóházában. Azután jójádá főpap megöregedett, és az élettel betelve, 130 éves korában meghalt.

Dávidvárosában temették el, a királyok sírja mellett, mert életében sok jót tett Izrál népével, és sokat tett Istenért és az örökkévaló templomáért. Miután jójádá meghalt, eljöttek jóáshoz júdavezetői, és meghallgattak a király előtt, aki hallgatott rájuk. A király és ezek a vezetők nem törődtek az örökkévalónak, őseik istenének házával, hanem báványokat imádtak és az asereoszlopokat tisztelték.

Ezek miatt a bűnyeik miatt az örökkévaló megharagudott Júdára és Jeruzsálemre. Azonban mégis profétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítse őket. A proféták figyelmeztették őket, de azok nem hallgattak rájuk.

Ezután Isten szeleme rászállt Zekarjára, jójádá főpapfiára, aki kiállt a népelői, és ezt kiáltotta. Ezt mondja Isten! Miért védkeztek az örökkévaló parancsa ellen?

Nem válik ez a javatokra! Mivel ti elhagytátok az örökkévalót, ő is elhagyott titeket! Erre az emberek összefogtak Zekarjá megölésére.

A király kiadta a parancsot, hogy Zekarját kövezzék meg. A nép pedig az örökkévaló házak dvarában valóban meg is kövezte. Jóás király nem törődött vele, hogy mennyi köszönettel tartozott Jójádának, aki szeretettel bánt vele, hanem megölette Zekarját, Jójádá fiát.

Zekarjá már halálán volt, amikor így kiáltott. Látja ezt az örökkévaló! És számon kéri!

A következő év elején Arám hadserege megtámadta Jóás országát. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, megölték a vezetőket, és a hadizsákmányt elküldték Damaszkusba, a királyuknak. Bár az Arám hadsereg nem volt nagy, az örökkévaló mégis kezükbe adta Júda seregét, amely pedig nagyobb volt.

Így tudták az Arámok legyőzni őket. Azért történt így, mert Jóás és népe elfordult az örökkévalótól, őseik istenétől. Így hajtották végre az örökkévaló ítéletét Jóáson az Arámok.

Amikor az Arám serege elvonult, Jóást súlyos betegen hagyták hátra. Jóás ellen ekkora szolgái összeesküvés szőttek, és meggyilkolták a királyt a saját beteg ágyán. Így álltak bosszút rajta Jójád elfői papfiának, Zekarjának a haláláért.

Azután eltemedték Jóást a Dávid városában, de nem a királyok sírkamrájába. Az összeesküvők ezek voltak. Zábád és Jahózábád.

Az előbbi egy ammani asszony, Simeád fia, az utóbbi pedig egy moábi asszony, Simríd fia volt. Jóás fiainak története, Jóás ellen szóló nagy proféciák és az Isten házának helyreállítása mind meg vannak írva a királyok könyvében és annak magyarázataiban. Jóást a halála után a fia, Amacia követte a trónon.

Amacia 25 éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddának hívták, és Jeruzsálemből származott. Amacia azt tette, amit az örökkévaló helyesnek tart, de mégsem teljes szívvel.

Amikor uralma megerősödött, kivégeztette azokat a szolgákat, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták. A gyilkosok gyermekeit azonban nem bántotta, mert megvan írva Mózes törvényének könyvében, hogy az örökkévaló megparancsolta, az apáknak nem kell meghalniuk gyermekeik bűne miatt, sem a gyermekeknek apáik bűnéért, hanem mindenki a saját bűneiért fizessen halálával. Amacia összegyűjtött Jódából minden húsz éves vagy annál idősebb, harcra alkalmas férfit, és besorozta őket a hadseregébe.

Jóda és Benjamin törzséből családjaik szerint osztotta be őket századosok és ezredesek vezetése alá. Az így felállított hadseregben háromszázezer válogatott harcos szolgált, akik pajzsal és dárdával voltak felfegyverkezve. Ezen kívül Száztalentum ezüstért Izraelből is felfogadott százezer válogatott és erős zsoldos katonát.

Azonban Isten egyik embere a királyhoz ment és ezt mondta. Királyom, ne menjem veled a harcba az Izraelből felbérelt sereg. Az örökkévaló nem lesz Izrael-lel, az Efraim törzséből valókkal.

De ha mégis magaddal viszed őket, jába készülsz a harcra, mert Isten földre terít téged az ellenség előtt. Tudd meg, hogy Istennek van hatalma győzelemre segíteni, vagy elbuktatni a harcban. Amacia ekkor azt kérdezte Isten emberétől.

De mi legyen azzal a Száztalentum ezüsttel, amit már kifizettem az izraeli katonáknak? Isten embere azt válaszolta. Az örökkévaló annál sokkal többet tud neked adni.

Így hát Amacia külön választotta az Efraimból jött csapatot és hazaküldte őket. Azok pedig megharagudtak rá és Júdára és felháborodva tértek vissza. Amacia pedig felbátorodott és seregét a Sós vagy bevezette.

Ott megütközött a szelyéri sereggel és levágott közülük tízezer harcost. Ezen kívül Júda serege fogyulejtett tízezer ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe, így ölték meg valamennyit. Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacia hazaküldött és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samáriától Béthoronig, megölt háromezer embert és sok zsákmányt rabolt.

Amikor Amacia az Edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe. Ott felállította és úgy tisztelte azokat, mint a saját istenei lennének. Meghajolt előttük és tömjén tégetett nekik.

Emiatt az örökkévaló nagyon megharagudott Amaciára és egy profitát küldött hozzá, aki ezt mondta. Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből? De a király közbevágott.

Ki tett téged a király tanásadójává? Hallgass el, különben meghalsz! Akkor a profita elhallgatott, de még hozzátette.

Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted és nem hallgattál tanácsomra. Azután Amaciá, Júda királya tanácskozott a vezetőivel és követeket küldött Jóáshoz, Izrael királyához ezzel az üzenettel. Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől szemben!

Jóás, Jóakász fia, Jéhú unakája volt. Jóás, Izrael királya ezt válaszolta. A Libanon hegyen nőtt kis bogányskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak.

Add feleségül leányodat a fiamhoz! Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat?

Erre vagy annyira büszke? Miért keresnél magadnak bajt? Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában.

Júdával együtt! De Amacján nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá is népe edomisteneit imádta. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai bécsemesnél csatarentbe álltak egymással szemben.

Jóás, Izrael királya, és Amacjá, Júda királya. A csatában Júda vereséget szenvedett Izraeltől. Amacjá katonái hazafutottak, őt magát pedig Jóás, Izrael királya elfogt a bécsemesnél, és Jeruzsálembe vitte.

Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóák ház unokája volt. Azután Jóás lerombolt a Jeruzsálem falainak egy részét. Az Efraim kaputó a Szöglet kapuig 400 kenyak hosszan.

Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt, és a templomi eszközöket az Isten templomából, melyeket addig Ovededom őrzött, valamint a királypalata kincseit is. Rúzokat is szedett, és így tért haza Samáriába. Amacjá, Jóás fia, Júda királya még 12 évig élt, miután Jóás, Jóák ház fia, Izrael királya meghalt.

Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izrael királyaink könyvében. Amikor Amacjá elforrult az örökkévaló követésétől, összeesküvés szőttek ellene Jeruzsálemben, ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját.

Majd a holtestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávidvárosába, ősei mellé.

[Németh Sándor]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napjúzenete.

[Németh Sándor]
Az Éroszsal kapcsolatosan vannak különbségek. Van, amikor a vágyakozás fölött tud az ember uralkodni, vagy pedig ugyan domináns meghatározója lesz az emberi lélekszellemnek az orientációnjának, és ami azt jelenti, tehát, hogy amikor vágyakozik az ember, akkor kilép magából, és arra a vágyakozásának a tárgyát kezdi el lelkileg birtokolni, és teljes mértékben az irányultsága gondolatai ebbe az irányba mennek, és meghatározza ilyen módon az embereknek a gondolatait. Ezért rendkívül fontos, hogy a vágyakozásra és a kíványságokra figyeljünk. A bibliában, a szellemi életben ez rendkívül fontosságú, mert nagyon sok rendetlen vágy tud létrejönni az emberben, és ha ezeket az ember nem szaggatja ki a rendetlen rendellenes vágyakat, akkor természetesen a személyiségében látványos erkölcsi és szellemi romlás áll be.

Mert a vágy, hogyha nem uralkodunk fölötte, az gyilvánvalóan cselekedetbe fog manifestálódni, és általában a rendelenes cselegvések bűnt szülnek az ember életében. Ahogy ezt Jakab leírja a kísértésnek a menetében, hogy először mindig jönnek a vágyak, és a vágyakat az ember akár akaraterővel, akár intellektuális erővel nem tudja magába megfeszíteni, uralma alá vetni, akkor az megvalósul, és a bűn jön ennek következtében létre az emberben, vagy bűnkövetel az embert, a bűn meg teljeségre jutván, halá nemz.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Mindig meglepett, ahogyan dr.

[Sárosi Renáta]
Price közölte a proféciákat. A mi gyülekezetünkben a profétai kielentés, az isteni jelenlét egy rendkívül különleges megnyilvánulásnak számított. Amikor valaki profitálni kezdett, kihúzta magát, felemelte a hangját, ünnepélyes csendet teremtve ezzel a hallgatóság körében.

Ám dr. Price még a legmeglepőbb kielentéseket is ugyanazzal a hanghordozással tette, mint ahogy elkérte a sót. Az egyetlen szerep, amit én ebben vállalhatok, az, hogy támogatom a hozzád hasonló evangelistákat, válaszoltam neki.

Nem így fog történni, rászta a fejét. Nem hivatásos prédikátorok által, minden testre, mondja ézsai es proféta. Spontán módon fog megtörténni, szerte a világon, hétköznapi férfiakkal és nőkkel, bolti eladókkal, irodai és gyári munkásokkal.

Én már nem élek olyan sokáig, hogy láthassam. Te viszont, igen. És amikor meglátod, Démosz, tudni fogod, hogy Jézus visszajövetele, nagyon közel van.

Azokban a napokban dr. Price sokat beszélt Jézus földre való visszatéréséről. Beszélt saját, közelgő haláláról is, bár még csak 62 éves volt.

Ellenkezni kezdtem, de ő felemelte a kezét, hogy elcsendesítsen. Ne érzelgősködjünk, drága barátom. Egyszerűen vannak dolgok, amiket tudok.

Körülbelül még egy éven van. És aztán, Démosz, abban az óriási megtiszteltetésben lesz részem, amire egy keresztény leginkább vágyik. Az én uramhoz mehetek.

Sosem tudtuk meg, hogyan kapta el Karolina az influenzát. Mindössze annak a tényét, hogy 1945 márciusában sok influenzás beteg volt Los Angeles szerte. Dr. Haygood akkor már nem élt, dr. Stier pedig, aki átvette a praxisát, biztosított minket, hogy otthon jobb kezelést kapna, mint amit a kórház tudna nyújtani a háború okozta nővér és felszerelés hiány miatt. Ám a 24 órás ápolás ellenére sem mutatkozott javulás az állapotában. Úgy tűnt, a fertőzés erőteljesen megtámadta a melkosi részeket.

Egyre nehezebben tudott levegőt venni. Amikor március 21-én este bevittük a kórházba, egyszerű, ám annál szörnyűbb diagnózist állapítottak meg, kétoldali tüdőgyulladás. A következő 12 órában Róz egy percre sem hagyta el a kortermet.

Én is csupán azért mentem el, hogy felhívjam azokat, akiknek az imájára feltétlenül szükségünk volt. Imádkozott a család, a gyülekezet. Dr. Price bejött a kórházba, és abból az emlékből kiindulva igyekeztünk felépíteni a hitünket, amit Florence-zel cselekedett Isten néhány szobával arrébb, évekkel korábban. Ám ez alkalommal Dr. Price nem mondta, hogy érezné a vállára nehezedő melegséget, és amikor elhagyta a szobát, tekintete komor volt. Minden olyan meglepően gyorsan történt. Március 22-én reggel hétkor éppen otthon zuhanyoztam, amikor megszólalt a telefon.

Az egyik nővér volt az. – Betudnék-e menni a kórházba? – kérdezte.

– De még mielőtt megérkeztem volna, tudtam, hogy a kisbabánk elment. Másrészről hetekig, sőt hónapokig tartott, mire felfogtam a történteket. – Karolin, ez a majdnem öt hónapos csöpség, akiben szinte túláradt az élet.

Hogyan tudott ennyi ragyogás és szikra ilyen egyszerűen kihúnyni? A ravatalozóban láttok utoljára. Hihetetlen mozdulatlansággal feküdt a kis fehér koporsóban.

Hosszú szempillái, gömbölyű arcocskáján pihentek. Természetesen addigra már valamennyi családtag megérkezett. Szinte meg sem lehetett mozdulni a házban, annyian voltak.

Ráadásul a szomszédos nagyházat is meg kellett nyitnunk, hogy mindenki elférjen. Hosszú estéken át ültek velünk, elegettéve a Családi Egység és Állandóság ősi törvényének. A temetést követően a gyülekezetben láttuk őket vendégül egy vacsorán, melynek során többek részvét nyilvánító beszédet mondtak, amiket a szív addig tárol, míg végre majd az elme is képes lesz fogadni.

Ám furcsa mód, a legnagyobb segítség két idegentől érkezett a temetést követő első héten. Egyik délután Charles Price látogatott el hozzánk, és vele jött két hölgy is. Harmincas éveig közepén járhattak, és mindketten Paszadénában éltek.

Az autóban akarták dr. Price-t megvárni, de Rose ragaszkodott hozzá, hogy bejöjjenek. Kis idő elteltével dr.

Price félrehívott az előszobába. Nagyon jól ismerem ezeket a hölgyeket, kezdte. Az a ritka és csodálatos képességük, hogy érzékelik az angyalok jelenlétét, akikről a Biblia is mondja, hogy olykor ellátogatnak a Földre.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a Hit Rádió Patmos Café című műsorának hallgatóit, és ismét szeretettel köszöntöm a stúdióban dr. Hakk Pétert.

[Hack Péter]
Szervusz Kati, köszöntöm a kedves hallgatókat, jó szombatot kívánok mindenkinek.

[Petrőcz Katalin]
Így van, és bármikor is hallgatják, arra a napra is jó napot kívánunk, hiszen reméljük, hogy ezért ez van olyan jelentőségű téma, a tíz parancsolat, amiben belefogtunk, hogy akár többször is végighallgatható, hiszen ez a családi magazin, tehát a családi életalapját is képeszi, de azért képezi a családi életalapját, mert különben nem lehetünk keresztények, hogyha ezt nem éljük meg a családunkban is, és hát ezért nyilván a szülők mindenképpen felelősek, hogy valahogy ebben a szellemben tudják felnevelni a gyermekeiket. Tehát a 9.

parancsolatnál tartunk, ami ugye úgy szól, hogy ne tégy a te fele barátod ellen hamis tanúbizonságot. Nem tudom, hogy így prédikáció közben hol szokták ezt először megkérdezni, hogy akkor a fele barát, az kicsoda, és a hamis tanúbizonság az azt jelenti el, hogy hazugság, és az csak mondjuk egy perben lehet mondjuk végrehajtani. Tehát kell ezt lefordítani a mai nyelvre?

[Hack Péter]
Le lehet, és le is kell fordítani, amit egyszerűen úgy lehet fordítani, hogy ne hazudj. Tehát ezzel az egy szóval lefordítható. Szerintem abba, hogy itt pontosan a fele barát mit jelent, ugye az eredeti értelme a szónak, a Hébert kifejezés az barát, bizalmas barát, kebelbarát, társ, de a embertársra is vonatkozik.

Gondolom, hogy ez árulást jelentené. Ilyen értelemben tulajdonképpen senkivel szemben ne tégy hamis tanúbizonságot. Ide tartozik ugye három nagy kategória is ennek a bűnnek a témájához.

Az egyik a hamis tanuskodás, ami kifejezetten perben vagy vitában való tanuskodás. Ugye nyilvánvalóan elsősorban bíróság előtti hamis tanuskodás, de bármilyen vita helyzetben is, amikor emberek között vita van, és a vita eldöntésére tanukat vesznek igénybe, akkor itt tilos a hamis tanuskodás, erre majd még visszatérhetünk, de ide tartozik a rágalmazás is, és ide tartozik a hazugság is. Ugye a Biblia az emberi beszédről egészen máshogyan gondolkodik, mint ahogy mi gondolkodunk, ezt annak idején a harmadik parancsolat kapcsán is említettük, hogy annál, hogy az úr nevét hiába valóan ne vegyük fel, hogy a Biblia a beszédről nem úgy gondolkodik, ahogy a magyar közmondás vagy szólásmondás nem is annyira közmondás, szólásmondás szokta mondani, hogy a szó elszáll, az írás megmarad, és azt implikálja ez a mondás, hogy amit mondunk, az nem érdekes, az úgyis eltűnik, az írás az, aminek van jelentősége.

[Petrőcz Katalin]
Akkor ez egy nagyon veszélyes mondás.

[Hack Péter]
Ez a bibliai alapon egy veszélyes mondás, mert a Bibliában azt látjuk, hogy az apostoli levelekben is többször visszatérnek erre, de maga Jézus is erről beszélt, hogy nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön, és ami a szájon kijön, az a szívből származik, és a szívből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosságok, paráznasságok és minden más gonoszság. Ugye utána azt mondja a jakab levélben, hogy az áldás vagy az átok származik az embernek a szájából, tehát kijöhet áldás is, és átok is. Arról is beszél a biblia, hogy az ember a beszédével tudja, a beszéd életet vagy halált tud eredményezni az ember számára, tehát hogy ki, hogy beszél, úgy alakul a sorsa.

Erről ugye annak idején is beszéltünk, hogy amikor bűnökről beszélünk, szolgálatok közben, például bűnvallás felkészítésnél, vagy tanításoknál is, bibliaiskolai tanításnál, azért, hogy ne maradjon ki véletlenül se egyetlen bűn, se szoktunk bűnkategóriákról beszélni, és a legsúlyosabb és a legisten szemében a legnagyobb bűnt jelentő kategóriák közé tartoznak, ugye az úgynevezett okult bűnök, tehát az idegen isteni mádás, bálványi mádás, hogy külön kategóriába szoktunk beszélni.

[Petrőcz Katalin]
Gondolom, ez egybeesik az első parancsolattal.

[Hack Péter]
Ez az első két parancsolattal egybeesik, illetve a harmadikkal is, és bizonyos értelme a negyedikkel is, első kőtáblán lévő parancsolatokkal, akkor külön szoktunk beszélni a szexuális bűnök kategóriájáról, ami a hetedik parancsolat, és ahhoz kapcsolódó nagyon sok minden, aztán szoktunk beszélni az értelmi bűnökről, érzelmi bűnökről, és a nyelv bűneiről. Ugye a hamis tanúbizonyság az így a nyelvi bűnök közé tartozik, aminek egy része, ugye ezek mesterséges kategóriák, tehát nyilván például az Isten nevének a hiába való felvétele az egyszerre okult bűn is, és a nyelv bűne is, tehát az, hogy Isten nevét hiába valóan, vagy különösen káromlásra használja valaki. De ugye Isten, az Isten szemében az embernek a jó hír neve az egy fontos érték, és az elmúlt alkalom akkor nagyon hangsúlyoztuk azt, hogy a tíz parancsolattal Isten nem elsősorban tilalmakat fogalmaz meg, hanem védelmet ad az ő általa adott jó védelmére is.

Az egyik ilyen jó, amit Isten az embernek ad, és ezen a területen is nagyon máshogy gondolkodik a Biblia, mint ahogy mi gondolkodunk, az az emberi jó hír név. A példabeszédek könyvében, ha megnézzük a példabeszédek, 22. fejezet első verse egy nagyon megdöbbentő, tehát a mi gondolkodásmódunktól idegen dolgot mond, de ez Istennek a gondolkodása, azt mondja a Károli fordításban, hogy kívánatosabb a jó hír név nagy gazdagságnál.

Ez az első fele, ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. Tehát egy jó hír névről úgy beszél a Biblia, hogy az emberi jó hír neve az nagyobb érték, mint a vagyon. A Szentpál fordítás az úgy fordította ezt le, hogy többet ér a hír név a nagy gazdagságnál.

És ha egy picit belegondolunk, akkor azt látjuk, hogy valójában ezen a területen is belátható, hogy Istennek van igaza. Valóban a történelem is mutatta, hogy voltak emberek, akik minden vagyonukat elvesztették, és utána újra tudták szerezni, sőt, jóval több vagyont szereztek, mint amit elvesztettek. Ugye a holokausz tragédiája után sok zsidó család mindent elvesztett, és utána nulláról elindulva még nagyobb vagyont tudott felhalmozni.

De a jó hír név az olyan dolog, aminek az elvesztése nagyon nehezen korrigálható. Találó az a magyar kifejezés, amit szoktak mostanában használni, hogy karaktergyilkosság. Tehát, hogy valakinek a jó hír nevét, a jellemét, a személyiségét rombolják.

És ezen a területen azt szeretném mondani, hogy iszonyú nagy mértékű romlás lehet tapasztalni, különösen a közösségi média és a névtelen kommentelés, névtelen, arctalan kommentelés megjelenésétől, ami rendkívül veszélyes. Tehát keresztényként, ha valaki ebből a háttérből jön, hogy kommentekben gyalázott, szidalmazott, hátkozott embereket, ebből nagyon komolyan meg kell térni, ezt meg kell bánni, ha egy mód van rá korrigálni kell. Ugye itt majd, ha lesz rá időnk, érdemes visszatérnünk arra, hogy a beszéddel okozott sérelmeket is kell orvosolni.

Tehát az mindenki számára magától értetődő, hogyha valaki ellop valakitől pénzt, és utána ezt megbánja, megtért belőle, akkor a dolog nincs azzal rendezve, hogy azt mondom, hogy sajnálom, de megtartom a pénzt, hanem azt vissza kell juttatni. Most ugyanígy, ahogy az ellopott dolognál vissza kell adni azt, amit lopott valaki. Ugyanígy igaz az, hogyha valaki például hamis hírt hozott, hazugságokat, rágalmakat terjesztett más emberekről, akkor azt jóvá kell tenni, de talán erre később visszatérünk.

Ugye a 2 Mózes 23-ban szintén beszél a Biblia a rágalmazás ellen, tehát ez még mindig a törvény, ahogy láttuk, a 10 parancsolatban egy-egy szóval, vagy egy pár szóval az, amit Isten igéje, és utána pedig részletesebben kifejti. A 2 Mózes 23 első versétől azt olvasjuk, hazug hírt ne hordj, ne fogj kezet a gonoszsal, hogy hamis tanú ne légy, ne indulj a sokasság utána gonoszra, és peres ügyben ne vajj a sokassággal tartva annak elfordítására. Szegénynek se kedvez az ő peres ügyében.

De ugye az főleg az első két vers az érdekes. Ugye azt a parancsolatot adja Isten minden Isten szerető és Isten félő embernek, hogy ne hordjunk hazug hírt. Ugye a hazugság az nemcsak a szándékos tudatos rossz akaratot jelenti.

Tehát ugye a hazugságnak az az esete, az egyik esete, és ez a súlyosabb esete nyilvánvalóan, amikor valaki pontosan tudja, hogy amit állít, az nem igaz, ennek ellenére valótlanságot állít más emberről. A másik eset, amiről itt a hazug hírt nem mondjál, az is lehet hazug hírmondása, amikor azért hordunk hamis hírt, azért híreztelünk valamit valótlanul, mert nem győződtünk meg róla, hogy mi az igazság.

[Petrőcz Katalin]
Tehát mondjuk a másodkézből valló hírek, most hát nyilván el fogunk jutni a pletykáig is, de amikor én valakiről állítok valamit és megkérdezik, hogy honnan tudom, és akkor azt mondom, XY mondta.

[Hack Péter]
Így van. A Bibliában van egy nagyon fontos alapelv, hogy két vagy három bizonyságon áll meg valami. És ugye, ha belegondolunk, a sajtóetikában nagyon hosszú ideig egészen a kereskedelmi televíziók megjelenéségig és a kereskedelmi televíziók versenyének a megjelenéséig, a sajtóban el volt ugye a legendás BBC meg a Reutersnek az elvei közé tartozott, hogy két vagy három egymástól független forrásból meg kell erősíteni egy hírt.

A mai hírversenyben ez abszolút nincsen. Már az igénysincs. Abszolút nincsen.

Mire megjelenik, majd legfeljebb updatoljuk, majd legfeljebb korrigáljuk menet közben. Egy oldalon leírjuk a hazugságot, és a végére odaírjuk, hogy hát ez az egész nem igaz. Midőközben megszerzett információ, de a Bibliának a követelményei nem változtak meg sem a kereskedelmi tévék versenye sem az internetvilág következtében.

Tehát ahhoz, hogy valamit bizonyossággal állítsunk, ahhoz elég alaposan meg kell győződni arról, hogy az a dolog igaz-e vagy sem. Ugye én egyetemen tanítok jogászokat büntető eljárás jogra, és általában azt szoktam csinálni, hogy az első órákon, amikor elkezdem őket tanítani, elmondom, hogy milyen kockázatai vannak a rossz ítéleteknek, a hibás ítéleteknek, hogy milyen okai lehetnek a hibás ítéleteknek, és az hibás ítéletek okai között kiemelten a nemzetközi szakirodalom kiemelten kezeli a tanuk tévedését, a tanuk általi hibás felismerést. És ugye a joghallgatóknak, leendő bíróknak, ügyészeknek, ügyvédeknek ezt úgy szoktam demonstrálni, hogy a második órán felteszek nekik néhány kérdést az előző órán elhangzottakkal kapcsolatban, illetőleg néhány olyan kérdést is, ami nem elhangzott, hanem például olyan, hogy milyen színű cipő volt az előadónak, az előző órán milyen színű nyakkendő volt, ugye másfél órán keresztül ott van az előadó előttük, és hát nagyon nagy százalékban rossz válaszokat adnak, és az az érdekes, hogy ezeket az embereket, akik rossz válaszokat adnak, kezdve attól, hogy olyat nem volt még, hogy nem volt rajta cipő, de olyan, hogy nem volt nyakkendő, vagy olyan színeket, aminek a közelébe se volt, tehát még csak az sincs, hogy... nem ilyen definíciós kérdés, de egészen valótlanok.

Most ezekben az esetekben az ilyen emberekre, ha rákötnek egy hazugságvizsgálót, az semmit nem mutat, mert ő nem hazudik, hanem egyszerűen nem emlékszik, és valamit kitalál, és ezt mondja. És az az érdekes, hogy nagyon-nagyon ritkán mondják azt az emberek, hogy nem tudom.

[Petrőcz Katalin]
Ez rossz érzés? Vagy azért valami megjelenik a fejébe, és azt mondja?

[Hack Péter]
Ennek van egy hosszú pszichológiája, és biztos, hogy hozzáértő pszichológusok nagyon sokat tudnának erről beszélni. Ugye az emberekben van egy olyan érzés, hogy hát az elvárható tőlem, hogy ezt tudjam, és nem akarok megszégyenülni azzal, hogy nem tudok, ezért hajlandó vagyok azt mondani, mondani egy rossz választ.

[Petrőcz Katalin]
És ez a másodperc tört része alatt lezajlik az emberkörében.

[Hack Péter]
És utána már ragaszkodik ehhez a rossz válaszhoz. És ugye az igazságszolgáltatás, a kriminalisztika története tele van ilyen esetekkel, amikor embereket teljesen tévesen ismernek fel, egy 190 centis nagy darab vörös embert összetévesztenek egyszer, 170 centis, tehát 20 centivel alacsonyabb, nagyon vékony, sötét barna hajú emberrel, és az egyiket elítélik ártatlanul, miközben hát évtizedekkel később kiderül, hogy a másik volt az elkövető. És ugye azt is lehet tapasztalni, hogy a másik része annak, amit felolvastam az igéből, az ugye az volt, hogy a sok ne indulja sokasággal a gonoszra, hogy sokszor egy ilyen tömeghangulat is befolyásolja az embereket, hogy a második világháború után amerikai szociálpszichológusok csináltak vizsgálatokat, próbálták megfejteni, hogy az egyébként nagyon iskolázott, nagyon kultúrált németek hogyan lettek olyan szörnyetegek, amilyenek lettek. És az egyik kísérlet az arról szólt, hogy három vonalat mutattak meg a kísérleti alanyoknak, A, B, C vonalat, és azt mondták, hogy hát a kísérletben azt kell megmutatni, hogy egy külön lapon felmutatott X vonal, azaz A, B vagy a C-vel azonos. És ez egy, ugye így rádion keresztül ezt nehéz bemutatni, de a kísérlet nagyon egyszerű volt, mert teljesen egyértelműen világos volt, hogy csak az egyik, tehát még csak közel se voltak egymáshoz, az egyik sokkal rövidebb volt, a másik sokkal hosszabb, mint a tényleges.

Első ránézésre a kísérleti alanyok nem is értették, hogy mi ebben a feladat, hiszen annyira magától értető, hogy melyik a jó válasz. Többen nültek benne a kísérletnél, a kísérletvezető oda megy az első kísérleti alanyhoz, mondjuk, hogy a B volt a jó válasz, az első kísérleti alany azt mondja, hogy C. A második is azt mondja, hogy C, a harmadik is, mert minden ilyen beépített emberek voltak, és azt vizsgálták, hogy mire a tényleges kísérleti alanyhoz elértek, milyen arányban hajlandók az emberek, jobban inni a többieknek, mint a saját szemüknek.

És az derült ki, hogy nem meg több, mint 60 százaléka a tömegnyomásnak engedve, tehát amiről a Biblia beszél, hogy ne menjet sokasággal ilyen dolgokban, ne menje sokaság utána gonoszra, és a peres ügyben ne valja sokasággal tartva, hanem arról beszéljünk, amit tudunk. Most ez a mai kultúránkban egy alapvető változást igényelne arról, hogy az ember miket mond ki, mit mond ki a szájával, miről mondja azt, hogy erről tudom, és ugye még egy dolgot meg kell nézni ez az átok és az áldás beszédek kapcsán, hogy milyen célal, milyen szándékkal mondom el. Nagyon sokszor, amikor csak tovább adok egy információt, ugyanolyan felelősségem van, mint egy ápolónak, aki nem győződik meg arról, hogy amit felszívott gyógyszer, az nem mérege, hanem automatikusan továbbadja az orvosnak, aki besvecskendezi azt, ami halált okoz.

Ilyenkor mind a két személynek a felelősségét megvizsgálják. Azt kell látnunk, hogy Isten előtt, azt mondja a Biblia, hogy mindenki számot ad Isten előtt a hiába való beszédekért, és minden hazug beszédért is számot kell adni.

[Petrőcz Katalin]
Hát a beszéd akkor sokkal nagyobb jelentőségű, tehát nem egyszerűen beszélyes ez a mondás, hogy a szó elszáll, hanem a lényegét téveszti el.

[Hack Péter]
Pontosan így van. A lényegét téveszti el, mert tulajdonképpen a kimondott beszéd a sokkal több kár tud okozni sokszor, mint fizikai cselekedet.

[Petrőcz Katalin]
Lehet, hogy a materializmus írta ezt felől elsősorban?

[Hack Péter]
Nyilván a materializmus is. Ugye, ha belegondolunk, például a magyar büntetőtörvénykönyben, a hatályos büntetőtörvénykönyben, az, ha valaki másnak a vagyoni értékeit ellopja, odamegy kirabolja a lakását, ez sokkal súlyosabb megítélés alásik, ha a becsületét csorbítja, mint ha valaki trágalmaz, vagy a becsületében megsér. Ugye az előbb említett részben, a kettőmúzes 23.7-ben az is van, hogy a hazug beszédtől távol tarts magad, és az ártatlant is az igazat meg ne öld, mert én nem adok igazat a gonosznak. Tehát ugye ezeknek a beszédeknek a kimondása az Isten előtt problémát okoz. Természetesen előfordulhat az, hogy az ember tudatlanul vagy félreérthetően fogalmaz, vagy elmond valamit, amit másoktól hallott, és az is előfordulhat, hogy akaratlanul mond valamit, ami nem úgy van. Ezekből meg lehet térni, meg lehet.

Tehát lehet korrigálni magunkat. Abszolút lehet korrigálni magunkat.

[Petrőcz Katalin]
Ezek szerint óriási különbség van a között, hogy valami tudatosan történik, tehát különbséget tesz a Biblia is a tudatos hazugság között, és a között, amikor az ember valamit, hát az sem könnyű, az egy másik kategória, amikor jóhiszeműen állít valamit.

[Hack Péter]
Így van, így van. A Biblia világosan beszél arról, például, hogy a sok beszédben elmaradhatatlan a véteg, tehát Isten igéje tisztában van azzal, hogy vétkezhet az ember beszéd közben. Ugye például azt mondja, hogy ne sokan legyetek tanítók, mert aki a nyelvűben nem vétkezik, az tökéletes ember.

Ez ugye a számunkra annyi tanulsággal jár, hogy egyfajta nyilván azokat az eseteket, amikor abszolút tudjuk, hogy valami nem úgy van, és mégis azt állítjuk, hogy ezt el kell kerülni. A többi esetben pedig óvatosan kell véleményt formálni. És nyilvánvalóan a Biblia sem tiltja a véleményt, és nyilvánvalóan a Biblia sem várja az embertől azt, hogy tévedhetetlen legyen.

A Biblia alapján egyetlen ember sem tévedhetetlen, kivéve Jézus Krisztust, aki emberként megjelent, de ő az Istennek a fia. Emberek tévedhetnek, tévesen vélemény nyilváníthatnak, de ez inkább arra ind bennünket, hogy legyünk óvatosak. Az információk továbbadásával is nagyon figyeljünk arra, hogy információt kinek, miért, milyen céllal, milyen motivummal adunk tovább.

Én azt mondja az ige, hogy ha azt mondom, hogy ints meg a hitetlent, és nem inted meg, akkor tőled kérem számon utána a vérét. De ez is benne mondja, hogy ha azt mondom, hogy ints meg. Tehát figyeljünk arra, hogy mikor szól hozzánk Isten.

Ha látunk egy olyan jelenséget, ami visszás, látunk valakit védkezni, akkor kinek szabad erről beszélni. Szerintem a jó megoldás, hogyha annak beszélünk, aki ezen az ügyön valamit tud segíteni, tehát látunk egy testvérünket úgy cselekedni, ami az ígével ellentétes, akkor ha vele olyan viszonyban vagyunk, hogy tudunk erről vele beszélni, akkor vele kell erről beszélni. Ha nem vagyunk olyan viszonyban, akkor azt a szemét kell megkeresni, aki az illető felé szolgál.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez már magába hordozó, hogy nem öncélú az, amikor valamiről beszélünk.

[Hack Péter]
Így van. Az igazán kártékony dolog, és ami rendkívül mértékben rombolja a testvéri közösségeket, hogyha valamilyen negatívumot látunk, és mindenkivel megosztjuk. Ennek is van egy pszichológiai háttere.

Ugye az a pszichológiai hátter, hogyha az ember lát mást védkezni, akkor azt mondja, hogy hát ennél az én is külön vagyok, ugye a Bibliában Jézus is elmond egy ilyen példázatot, amikor a farizeus és a vámszedő ott van az oltár előtt, és a farizeus azt mondja, hogy milyen jó, hogy nem vagyok olyan, mint ez a vámszedő, míg a vámszedő megalázza magát, és Jézus egyértelműen azt mondja, hogy ő a jobb példa. Tehát anna azt a pszichológiát, hogy a magam védkeit azzal mentegetem, hogy lám mások is védkeznek, ez egyébként nagyon rossz védelkezés Isten előtt. Ugye Mátyány mondja a Bibliához, hogy mindenki a saját urának áll, vagy bukik, tehát mindenki maga tartozik számot adni Istennek, és az, hogy a testvérem, vagy a gyülekezetben sokan, szokták annyira, hát én az első sorban ülőkről is mi mindent tudok, ez egy sunyi, önfelmentő szöveg.

A Bibliáról beszél, hogy a háló sokféle összefog, és majd a végén válogatja ki az angyalok, hogy kik a halak, és kik a lukas cipők. Akkor még van időnk jobbá válni. Pontosan, és mindenki, azt gondolom, hogy a megtérése úta mindenki változik, nem az egy illúzió, hogy abban a pillanatban, hogy megtér valaki, vagy alámerítkezik, akkor alámerítkezik egy bűnös ember, és a következő pillanatban egy makulátlan szent, aki soha többet semmiben nem védkezik.

Csak az, hogy megvan bocsátva a bűnök. Törekednünk kell arra, hogy ne védkezzünk. Ugye az ige például tanít arra is, hogy ne egymás ellen ne hazudjunk, és tanít arra, hogy a beszédünkkel vigyázzunk.

Ugye a predikátor könyvében azt mondja, hogy Isten jelen létében jobb hallgatás véget menni, mint bolondok módja szerint beszélni. Arról is beszél az ige, hogy van olyan, hogy Isten felháborodik az emberek beszédén, és elveszti a kezemunkáját. Tehát ezért tulajdonképpen ennek a parancsolatnak a kapcsán a legfontosabb tanulság, amit szintén mond az ige, hogy legyünk gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra.

Tehát amikor látunk valamit, vagy hallunk valamit, akkor nagyon gondoljuk meg, hogy erről kinek, és mit nyilvánítunk véleményt. Ugye ebből a szempontból is ez a Twitter világ, meg Facebook. Hogy óriási nyomás van, hogy rögtön mondjunk véleményt, és ugye annak is van pszichológiája, hogyha mondtunk egy véleményt, akkor ahhoz ragaszkodunk, még ha minden más cáfolja is a vélemény.

Nagyon-nagyon nehezen nehéz beismerni embereknek, hogy tévedtek, vagy nem volt igaz, amit mondtak, vagy rosszul tudtak valamit. Tehát a Biblia arra tanít bennünket, hogy inkább várjunk, inkább gondolkodjunk. Veszélyét is jelzi, hogy Isten fel tud háborodni valakinek a beszédén, és a kezemunkáját tönkre tudja tenni.

Tehát emberek komoly anyagi bonygondokba kerülhetnek, csak a beszédek miatt.

[Petrőcz Katalin]
Az össze-vissza beszéd miatt, vagy ezeken a hazugságok miatt? Mi az, amin már felháborodik Isten?

[Hack Péter]
És nyilvánvalóan az első az átkozódó beszédek, amik mindennek, tehát a kárt okozó átkozódó beszédek is. Ezek az átkozódó beszédek. Itt is a sokanknak a fejébe az áll, hogy az átkozódó beszéd az, amikor ilyen boszorkány jelmezben egy üveggöm följött átokszövegeket.

Már nekik is vannak, akik ezt is csinálják, tehát ez létező dolog, meg vudubabákat szurkáló boszorkányok is vannak, de tulajdonképpen bibliai módon minden rontást, romlást kívánó beszéd az átokbeszéd. Tehát amikor egy gyereknek azt mondják, hogy soha nem leszel boldog, ha így leszel, semmire nem fogod vinni, nem lesz jó házas társad, főzni, főzni. Féget senki nem fog elviselni.

Ezek mind átokbeszédek, és különösen a szülőknek vigyázni kell, hogy ilyen beszédeket nem mondjanak ki. Ugye a modern pedagógiában arra ösztönzik az embereket, hogy inkább beszéddel korrigálják, és ne tettel a gyerekeiket, de a biblia alapján ez sokkal kártékonyabb. És ha a kedves hallgatók egy pillanatra belegondolnak ezt, én sokszor elmondom a Szentpál Akadémia óráimon is, és a prédikációkban is, amikor ez szóba kerül, hogy tulajdonképpen mindenki visszemlékszik arra, hogy különösen fiúk esetében az embereknek van egy csomó sérülési nyomheg, amiről nem is emlékszik, hogy hol szerezte ezt a sérülést.

De vannak olyan beszédek, amikor a tanítónéni indulatból mondott, vagy a szülő mondott valami, amit pici korunkba beütött, és egy soha bele nem gyógyuló, vagy nagyon nehezen begyógyuló, sebbé vált az embernek a lelkébe. Sokszor ezekből szabadulni kell az embereknek az ilyen beszédekből, meg meg kell törni ezeket az átkokat, hogy évtizedekre házastársak egymásnak mondott mondatai évtizedek távlatában jönnek elő, mert ezek olyan súlyos beszédek. Szóval ezek a legsúlyosabbak.

Tehát különösen indulatból kimondott, hártószándékú, rosszat kívánó beszédek. Ezt mondja Jakab, hogy egy szájból jöhet ki édes és sós, és ez nem kellene így lenni, hogy a szájból áldás is, hogy az emberek is jöjjön, hogy a szánkat oda kell szántani, hogy áldást mondjuk.