Happy Day - 2024. 04. 09.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Szignál]
Oh, happy day! Az a heti déj!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Izrael istene egy, és rajta kívül nincsen más Isten. Ő a világ mindenség teremtője, Ő teremtette a mennyet és a földet, és Ő az, aki elküldte az Ő egyszülöttjét, a Krisztust, aki a názati Jézusban lett emberré. Azért, hogy engesztelő áldozatul, adja oda mindannyiunkért önmagát, és Ő a vérét kiontotta Jeruzsálemben, a Golgothai Keresztfán, hogy az Ő vérével kifizesse adóságunkat, hogy eltörölje mindazokat a cselekedeteinket, védkeinket, bűneinket, amivel az élő Isten ellen védkeztünk.

Hiszünk, hogy Jézus vére, az Új Szövetségnek a vére, amely kiontatott a bűneinknek a bocsánatára, és ez a vére a szövetség vére, amely által én is Istennel szövetségbe kerültem, és közösségem van az Atyával, a názati Jézus Krisztussal, és a Szentlélekkel. Hiszem, a názati Jézus Krisztus az Atyának a jobján foglal helyet, és egészen addig kell az égnek, a mennynek, magába foglalnia, amíg újjá nem peredt mindent Isten. És hiszem, hogy Ő visszajön, dicsőséggel és erővel, és mindent újjá tesz, és mindent betölt az Ő hatalmával, erejével, és eltörli a birodalmakat, hatalmakat, és végül az Isten utolsó és ember utolsó ellenségét, a halált is eltörli, és megszűrik a pokol, megszűrik a halál, és mindaz, aki Jézus Krisztusban hisz, az által ment a halálból az életre.

Ezért hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztusban örökkéleten van, mert megvan írva, hogy aki hisz, és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkározik. Ámen! Ámen, ámen!

Hallelujah!

[Diószegi Dávid]
Az asereoszlopokat, kivágták a szentfákat, lerombolták az áldozóhalmokat, és azok oltárait egyet sem hagytak meg közülük. Mindezt hasonlóképpen megtették Benyamin, Efraim és Manassé vidékein is. Azután mind visszatértek lakóhelyükre, a saját városukba.

Ezékiás a helyükre állította a papok és léviták csoportjait. Meghagyta nekik, hogy szolgálati beosztásuk szerint lássák el feladataikat. Az égőáldozatok és hálaáldozatok bemutatását, a hálaadást, az örökkévaló dicséretét a templom udvarainak kapujiban, és a különböző egyéb szolgálatokat.

Ezékiás elrendelte, hogy a saját vagyonából rendszeresen vigyenek áldozatra való állatokat az égőáldozatokhoz, a reggeli és esti áldozatokhoz, azután szombat és újhold ünnepére, meg a többi megszabott ünnepre aszerint, amint az megvan írva Mózes törvényében. Hasonlóképpen megparancsolta a Jeruzsálemben lakóknak, hogy adják meg a papoknak és lévitáknak járó részt az áldozatokból, hogy bátorítsák őket azoknak a feladatoknak az erlátására, amelyeket az örökkévaló rájuk bízott a törvény szerint. Amint a királyrendeletét meghallották, az emberek azonnal engedelmeskedtek, és bőségesen beoszták termésük első részét a gabonából, szőlőből, olivaolajból, mézből és minden másból is.

Ugyancsak bőségesen beoszták a tizedet mindenből. A Júdavárosában lakó izreliek és júdaiak beoszták a tizedet az állataikból is, a marhákból és juhokból. Beoszták a tizedet azokból a terményekből is, amelyeket Istenüknek, az örökkévalónak szenteltek, és felhalmozták ezeket nagy halmokban a templom udvarán.

A harmadik hónapban kezdték behordani a termés tizedét a templomba, és a hetedik hónapig egyre csak hozták, akkor fejezték be. Amikor Ezékiás és a vezetők látták ezeket a halmokat, áldották az örökkévalót és népét, Izraelt. Azután Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a felhalmozott termény felől.

Az Arjáhú főpap, akit szádók saládjából származott, felelt a királynak. Mióta a nép elkezdte behozni a tizedet az örökkévaló házába, bőségesen el vagyunk látva, és még marad is felesleg, mert az örökkévaló bőségesen megáldott a népét. Ami megmaradt, az van itt felhalmozva ezekben a nagy halmokban.

Akkor Ezékiás elrendelte, hogy készítsenek raktárakat az örökkévaló házában, és odahordják be a terményeket. Így is történt. A terményeket, amelyeket áldozatként, tizedként, vagy önkéntes adományként hoztak be az emberek, mind behordták hűségesen ezekbe a raktárakba, és rábízták Kónanyáhú lévita felügyeletére.

A helyettese pedig, a testvére, Simei lett. Ezékiás király és Azarjáhú, az Istenháza felügyelője a következő férfiakat nevetett, hogy Kónanyáhú és Simei vezetésével gondot viseljenek a raktárakra. Jehiel és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliel és Iszmakjáhú, Mahat és Benájáhú.

Az Istennek önkéndesen felajánlott adományok felügyeletével Kórét, Jimnáfiát bízták meg, aki egyúttal a keleti kapuőre is volt. Az ő feladata volt, hogy szétossza ezeket az adományokat és legszentebb dolgokat. Éden és Minyámin, Jésúa és Emajáhú, Amarjáhú és Ekanjáhú kóré segítői voltak.

Az ő felügyeletével végezték hűségesen az adományok szétosztását rokonaik között a papok városában, a papok csoportjai szerint. Mindenkinek adtak az adományokból, a legnagyobbtól a legkisebbig. A szétosztást a származási jegyzék alapján végezték, amelyben minden férfit feljegyeztek három éves kortól felfelé.

Ezeknek szabad bejárása volt a templomba, és mindegyiküknek meg voltak határozva a napi teendői, a felelősségi köre és a szolgálati csoportja. A papokat családjaik szerint írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig csak húsz éves koruktól felfelé, a szolgálati csoportjuk és feladatuk szerint. A léviták családtagjai, feleségeik és összes gyermekeik is részesedtek az adományokból, mert hűségesen szolgáltak a templomban és megszentelték magukat a szolgálatra.

A vidéki városokban is mindenhol voltak név szerint kielölt férfiak, akik eljutatták az adományok megfelelő részét azokhoz a papokhoz, akik Áron családjába tartoztak, és a származási jegyzékbe felvett lévitákhoz, akik a templomtól távalabi vidékeken éltek. Ezeket tette Ezékiás Júdában. Minden dologban helyesen járt el, és azt tette, amit Istene az örökkévaló helyesnek, jónak és hűségesnek talált.

Amibe csak belekezdett, minden teljes szívvel lélekkeltett, és minden sikerült is neki, akár Isten háza szolgálatában, akár a törvény és az Isten parancsainak teljesítésében kereste Istenének az akaratát.

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
A Szentlélek az egy természetparti szellemi lény, akit elküldött az Atya és Jézus Krisztus, és a kiküldetse akkor várt legitimvá, amikor a názati Jézus Krisztus megjelent a mennyekben az ő vérével, bére minőségi ellenőrzés alá került. A minőség ellenőrzést a szeráfok és a kerübok végezték. Megnézték, és kerestek benne egy kis pici hibát, de egy pici hibát sem találtak benne.

És ezért az Atya kijelentette, hogy érvényes a megváltás, érvényes az emberek számára az ígéreteinek a megvalósulása. Megszerezte egy új áldást a názati Jézus Krisztus, hogy megadja mindazoknak az embereknek a Szent Szellemet, akik a názati Jézus Krisztusnak nemcsak a föltámadásába hisznek, hanem abban is hisznek, hogy egy nagyon ártatlan, nagyon tiszta, ilyen vérrel jelent meg mindannyiunkért az Atyanál, és ezzel már megváltozott mindazoknak a helyzete, akik az életükben elfogadják a názati Jézus Krisztusnak a engesztelő áldozatát föltámadását. Ez az elfogadás döntés általabb a pillanatban, hogy az Isten fölkeni az embernek a szellemét és a lelkét, és ebben a vérben annyikor erő van, amit az Isten igényel mond, és nem annyi, amennyit te érzel.

És ha abban hiszünk, amit Isten igényel mond Jézus vérérből, akkor egészen biztos, hogy a lelkedben és a szellemetben sokkal nagyobb változás fog beállni, mint eddig bármikor. A vért, amikor Jézusnak a véréről beszélünk, akkor ne a magad vérét vet is ki Jézus vérébe, hanem az Istenek az igényét, kijelentéseit fogadd el Jézus vérével kapcsolatosan, és világossal fog válni számodra, hogy egy vérrel, Jézus vérével fölken szellemed és a lelked van, amely lehetővé tette azt, hogy a Szent Élekkel egyrészt az első a Szent Élek kijáratgyon rád, másért a Szent Szellemmel a szellemed egyesüljön.

A harmadik dolog, hogy a Szent Élek meg tudja nyilvánulni rajtad keresztül különböző ajándékai által.

[Szignál]
Válogatás a Karizmatikus Klasszikus Irodalom legjavából Ezek az emberek tudták a legjobban, mennyire pusztító ez a járvány.

[Sárosi Renáta]
Három nap elteltével aztán újra eljött két orvos Kalifornia államból, illetve a megyei egészségügyi hivatal vezetője, hogy megnézzék, miként reagáltak az állatok az injekcióra. Nem beszéltek sokat, miközben felhúzták a gumi csizmájukat. Ez volt a munkájuk legnehezebb része, hogy közöljék a gazdával az állományra váró halálos ítéletet.

A Bizalom III-ban egyszerre 120 tehenet fejtünk, soronként 30 fejű állásban. Az első két sor végén összetalálkozott a két állami orvos. Közelebb léptem, hogy hallhassam őket a fejőgépek zajától.

Ez nagyon furcsa, mondta egyikük. Egyetlen fertőzött állat sincs az egész sorban, de még fertőző gyanús sem. Abban a sorban sincs, amit én ellenőriztem, pislogott a másik orvos a csodákozástól.

Az istáló 120 tehenek közül egyik sem mutatta a betegség jeleit. Mire a második csoportot is megfejtük, és már 240 tehén tuberkulózis tesztje lett negatív, a munkások is kezdtek az istálóba gyűlni. Az eredmény ugyanaz lett a harmadik csoportnál is.

A délelőtt végére több mint ezer tehenet fejtünk meg, és egyiküknél sem állapítottak meg tuberkulózist, vagy találtak arra utaló jeleket. Még azoknál az egyedeknél sem, amelyek tesztje előzőleg pozitív volt. A kormány részéről érkezett szakemberek úgy vélték, nincs rá orvosi magyarázat, és nem is volt még példa ilyesmire.

Az egyetlen lehetséges válasz, amit ott, az akkora már túrzsófoltállett istálóban mondani tudtam, az volt, hogy dr. Klábőr imádkozott, Isten pedig válaszolt. De nem csupán erre, a háború idején fellépő szükséghelyzetre válaszolt.

A tejüzemünk még további 20 évig működött ezen a területen, egészen addig, amíg Downy annyira beépült, hogy az egész tejgazdaságot Los Angeles éjszaki részére kellett áttelepíteni, ám a Bizalom 3-ban nem volt egyetlen tuberkulózisos, vagy tuberkulózis gyanús tehén sem. Szerintem édesanyám volt minnyájunk közül a legizgatottabb, amikor rózzal megtudtuk, hogy ismét kisbabánk lesz, várhatóan 1944. novemberében.

Geri óvodás lett, és az egymással szomszédos telkeken fekvő két ház túlságosan csendes lett édesanyám számára. Természetesen más unokái is voltak, ám a hugaim legalább másfél kilométerre éltek tőlünk a családjukkal, ami örmény mércével nézve gyakorlatilag áthidalhatatlan távolságnak számított. De volt valami különleges oka is annak, hogy ennyire örült a hírnek.

47 évesen daganatot állapítottak meg nála, ráadásul egy gyógyíthatatlan formáját. Az imádkozás, ami az istállókban oly hatékonyan működött, otthon erőtlennek bizonyult. De megláthatom a második kislányotokat is, Démosz, mondta Boldogan.

A családban egyszerűen mindenki biztos volt benne, hogy az új jövevény kislány lesz. Amennyire a feljegyzések visszanyúlnak, a Sákárián család egyetlen generációjában sem született, egy fiúnál több. Édesanyám egyszerűben rózsaszín ruhácskákat és fodros sapkácskákat kezdett varni.

1944 nyarán történt, hogy a sátoros összejövetelek alatt kezdtem rátapintani egy olyan lényeges jelenségre, ami addig csak a gondolataim legmélyén motoszkált. Az emelvényen ültem, miközben az evangelista beszélt, és a zsúfolásig megtelt sátrat figyeltem. Pasztelszínű és virágmintás ruhák.

Sok férfi egyenruhát viselt, és a hölgyek közül is néhányan. Apropó! Hölgyek!

Hirtelen azon kaptam magam, hogy a gondolataim elkalandoztak, és csak erőfeszítések árán tudtam visszaterelni őket a prédikációt. De a következő dicséret éneklése alatt ismét a közönséget fürkésztem. Vajon csak képzelődöm, vagy tényleg tíz nő jut egy férfira?

Másnap este már Rózis velem számolt. Egy sorban tizennégy szék volt, majd egy folyosó következett a Los Angeles megyei tűzvédelmi előírásoknak megfelelően. Én a jobboldali hátsó szektort vizsgáltam.

Az első sorban nyolc nő és két férfi ült. A harmadikban pedig már tizennégy nő. Három egymást követő este felosztottuk Rózzal egymás között a sátrat, és megszámoltuk az embereket.

Nem volt kérdéses. Több, mint tízszer annyi hölgy volt, mint férfi.

[Szignál]
Válagatás spirituális műsorainkból.

[Magyary Ferenc]
Best of Hit Rádió Azért érdekes ez a szöveg. Ugye, az a tűzzel-vasszal terjesztett kereszténységről van szó. Ezt tudjuk jól ebben a korban.

Ennek különféle leírásai vannak. Vannak olyan történészek, akik ezt a tűzzel-vasszal terjesztett kereszténységet leginkább Gézára értelmezik. Tehát Gézánál lehetett ezt látni, mert Géza eleve hozott egy határozott döntést, és igazából döntött, hogy a nyugati kereszténységhez tartozik, és akkor kérte erre térítőket a Quedlinburg-i találkozón, és alapvetően elkezdték tűzzel-vasszal, ezt valami krónika így írja le, és egyszerűen Géza az nem sokat cicózott.

Géza az olyan volt, mint egy ilyen mai, ilyen új gazdag vállalkozó oligarha, aki gyakorlatilag azt csinálta, amit akart. Azt mondta, hogy pogány Isteneknek is áldozott, és amikor ezt a szemére vetették, akkor mondta azt, hogy van akkora úr, hogy több Istennek áldozzan. Tehát ez abszolút jellemző, ismerjük ezt a típust.

Úgyhogy így jött be Gézával a kereszténység, de nem is igaz, hogy bejött a kereszténység, mert a kereszténység először az ortodox kereszténység jött be, és általában, úgymond az államszervező harcok körül, ugye a Gyula, az Ajtony, Koppány, a satöbbi, ismerjük ezeket a küzdelmeket. Nagy valószínűséggel mindegyik bizánci keresztény volt. És ez az Istenek irányba nem így jött le?

Nem így jött le. Koppány, ő pravoszláv, vagy keleti? Nem pravoszláv, hanem bizánci.

[Szignál]
Bizánci, bocsánat, igen.

[Magyary Ferenc]
Tehát ez nem igazolható egyértelműen, de ami a központja volt a Somogyvár, az olyan központ volt, az a terület még a bizánci kereszténységhez tartozott, Marosváron, az Ajtonynak a bírtokán, azt tudjuk, a Gyulánál meg szintén föltártak Gyulafehérváron egy olyan templomépületet, amit nem nagyon tudtak hová tenni a régészek, mert ez a fajta templomépítési típus nem volt jellemző Magyarországra, és ez teljesen megegyezett a...

[Balogh László]
Várj, várj, akkor ez korábbi épület, mint az István korabeli templom, ott a híd után, rögtön, ahogy beérünk, Gyulafehérvár...

[Magyary Ferenc]
Nem, nem, nem, az egy régebbi volt, igen. Na már most a következő, a Koppányról nem igazolt, ez az Ajtonynál meg a Gyulánál ott jobban igazolt, ez a bizánci kereszténység. Tehát alapvetően nem arról szólt az egész, hogy a kereszténységet terjeszteni, hanem a nyugati kereszténységet.

Így megnézve egy eléggé rossz ízű dolog, hogy volt egy bizánci kereszténység, amit több helyen fölvettek a magyarok, valószínűleg már a honfoglaló magyarok között is voltak.

[Balogh László]
Ismét, ha kérdezzek be, akkor a bizánci kereszténység és a pogánymagyarság együtt volt a honfoglalás óta jelent? Korábban is ez vegyes volt?

[Magyary Ferenc]
Az, hogy mik az eredete, mik az alapjai, ezt nagyon nehéz meghatározni. Van olyan följegyzés, hogy találkoztak a Cyril metóddal, és akkor azt hitték, hogy az életük rámegy a Cyril és a metód, és ahhoz képest a magyarok nagyon jól fogadták őket, nagyon türelmesek voltak vallásilag. Az, hogy pontosan hogyan és mikor jelenik meg a bizánci kereszténység, azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy a X.

század közepétől már több jele van ennek, tehát magyarán mondva a Géza féle váltás a nyugati kereszténység felé, az már egy bizonyos százalékban egy bizánci keresztény magyarság között történt. Miért döntött így Géza? Igazából én is gondolkoztam ezen, mert a bizánci kereszténységnek az volt a jellegzetessége közben, vagy azért, mert az akkori főúrak az ajtóny meg az ajtónyról is följegyezték, hogy miközben Vidimben megkeresztelkedett, utána azért nem élt igazából keresztény életet, vagy azért, mert ilyen önkényesek voltak az akkori magyar urak, de alapvetően azt lehet mondani, hogy valahogy így a bizánci kereszténység, illetve a pogány életforma az egymás mellett megvolt, lehet, hogy azért, mert annyira nem nyert teret a bizánci kereszténység, ezzel szemben vagy egyszerűen nagyobb volt a türelem, és jobban, tabadabb döntésre bízták a megtéréseket, vagy a váltásokat, de viszont azt lehetett látni, hogy a gézaféle kereszténység fölvétel az egy meglehetősen agresszív volt, tehát az nem volt kérdés, főleg azért, mert ugye a géza sem szánta otal magát teljesen, ugye ez nagyon sokszor előfordul, hogy keresztény agresszivitása akkor jön ki, amikor nem teljes a harmónia az úrral, de igazából ilyesmi helyzet volt. Istváról viszont azt írják egyébként, legtöbbször, hogy tényleg egy istenfélő módon nőtt föl, egy szelíd személynek írják le, tehát és picivel másabb jellegűvé mutatják be, ami azért teljesen másabb jellegű nem lehetett, mert igaz, hogy megvoltak István mellett a magyar urak is, de azért alapvetően a német fegyverek, amire alapozták a hatalomnak a fölépítését, az azért bőven az okozta a túlsúlyt a mérlegnek a nyelvét István esetében, tehát nagyon lényeges volt.

Ez konkrétan a vezéreinél, meg a lovagjainál is lehetett látni. Voltak magyarok is, voltak németek is, stb. Viszont ugye Istvánnál már egy nagyobb elkötelezettség van a kereszténységnél, de szerintem az inkább a további krónikáknak egy kis szépítése és csinosítgatása, hogy akkoriban már nem írják le ezt a tüzel-vasal terjesztését olyan mértékben a kereszténységnek, de ez valószínűleg továbbra is fönnállt.

Akkor miért lehetett mégis jó döntés ez, hogy kizárólagosabb nyugati kereszténység mellett döntöttek? Itt már bejön egy nemzeti szempont. Az, hogy az egységes magyar nemzet tulajdonképpen István, az, hogy a részben regionális hatalomként működő erdélyi rész, a regionális hatalomként működő ajtóny, marosvári részek, illetve a más területek, a kopányek területei, ezt az, hogy egy egységes magyar nemzet és egy egységes Magyarország létrejött, amit azért tisztázzunk előre, hogy mondjuk ezt Csíkszeredától értük az Őrvidékig, tehát sőt, akkor még az NCI körülbelül, illetve akkor már nem, mert az előzőleg volt, akkor már hátrébb szorultunk egy kicsit, mértéktartóbbak lettünk. Tehát körülbelül ez a helyzet. Ami érték volt, az egységes magyar nemzetnek a létrejötte.

Most egy ilyen helyzetben, ami azért hozzátartozik, én szerintem bármennyire kegyesen mutatjuk be ezt a kort, de azért szerintem keresztényként az embernek nem jó szívvel gondol ezekre a dolgokra, nem jó ízűek ezek a dolgok. Ez a fél hitő embereknek, vagy a hit nélküli embereknek a keresztelés behajtása, meg stb. És általában az ilyen kereszténységgel kritikus személyek ezt a korszakot rendszeresen, szívesen emlegetik föl, és ebben van is igazság.

Tehát azért akkor nem volt egy megtért magyar nemzet, az biztos azóta se, azt tegyük hozzá, de akkor se lehet azt mondani. Most ebben a helyzetben tulajdonképpen majdnem ütős a Szent Istvánok az intelmei. Tehát ezért mondtam ezt, hogy egy kicsit a kort fölidézzük, de akkor egy-két szöveget hadd nézzünk belőle, jó?

[Balogh László]
Jó, hallgassuk.

[Magyary Ferenc]
Azt mondja, minthogy a királyi méltóság rangát csak is a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el. Itt a katolikus az egyetemes, tehát ilyen értelemben. Ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.

Tehát ugye itt miről szól az egész? Arról szól az egész, hogy a király egy intelmet fogalmaz meg a fia felé, az Imre Herceg felé. Ezért valószínűleg 1031 előtt íródott ez.

Itt eleve kérdés az írás megszületésekor, hogy István király írta, vagy valamelyik korabeli klerikus. Teljesen mindegy alapvetően, mert az ő neve alatt jelentették meg. Igen, ez azt jelenti, hogy rából intott, vagy egyesztettek, vagy ő is tolba mondta, vagy leírta.

Teljesen mindegy, de biztos, hogy köthető István királyhoz valamilyen módon. És éppen ezért azt a tanácsot adja, hogy uralkodóként hogyan kell viszonyulni az uralkodásnak a dolgaihoz, mi alapján kell hozni parancsolatokat, rendeleteket, stb. Tehát azt mondja, hogy szent hitet tesszük az első helyre.

Buzgalommal, éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alatvalódnak példát mutas. És ez az a tanács, amire alaposzik a többi. Azt mondja, hogy fontos, hogy a helyes hitet kövesse.

És itt van egy nagyon fontos dolog, hogy akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljesén nem teszik fel, nem ékesítik, minthogy a hit tettek hiány meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ez szinte egy olyan fontos dolog, hogy a hitet ugye épségben kell megőrölni, és a cselekedeteket megtartani. Úgy, hogy a lyakamlevélből idéz.

Igen. Mert a lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz, itt is igei idézetek, láthatatlan és látható ellenségeid ellen, viszont az apostol ezt mondja, csak az nyeri el a babaér koszorút, aki szabályszerűen küzd. Rakás igei idézet van benne, de nem csak ez a lényeg, hanem helyesen is van hasogatva egyébként.

Hozzátartozik a hit, tehát amelyről beszélek a következő hit, erősen a Mindenható Atyaistenben, minden teremtmény teremtőjében, és az ő egyszülött fiában, a mi urunkban, Jézus Krisztusban, kit az angyal megkérdetett, ki Szűz Máriától született, az egész világ üdvösségéért a keresztfán szenvedett, és a Szent Szellemben ki szólt a proféták és apostolokban, amit az evangélisták szavával, mind egyetlen tökéletes, oszthatatlan, szerplőtelen Istenségben, és két hely hozzád ne férjen.

[Balogh László]
Nem mondom, hogy az István védőbeszéde.

[Magyary Ferenc]
Lehet, hogy az apostoli hitvallást vették át teljesen, de alapvetően ez helyes kijelentés. Lehet, hogy ugye itt konkrétan a feltámadás megemlítését azt lehet hiányolni, de alapvetően pontosan határozza meg. Azt mondja, ez a katolikus hit, amelyben miként Atanáz mondja, akárki híven és erősen nem hisz, semmiképpen sem üdvözöl.

Így van. És akkor Szent Háromságról beszél, és akkor azt mondja, hogy akik ezt nem így, azok az eretnekség fejének szolgál, azok, és nem a Szent Egyház fiai. De ezt hallgatj meg.

Az ilyeneket pedig ne gyávulisd, ne védelmezd, hogy magad is ellenségnek, bosszulónak ne mutatkozz. Az efféle emberek a Szent Egyházak nélkül rontják, szétszórják, hogy ez ne történje, különös gondod legyen. Tehát itt a hitvédelmének a feladata.

Hiszen az úr mondta Péternek, akit a Szent Egyház őrzőjövés felügyelővé emelt, Péter vagy erre a sziklára építem egyházamat. Na, itt ugye katolikus szöveg, mit várunk innentől, hogy ugye a Rómának a hitelesítését Péter, de nem erről van szó. Azt mondja, ő ugyanis önnön magát nevezte kősziklának.

Tehát Jézus önmagát nevezte kősziklának, nem Pétert. S nem ám fából vagy kőből épült egyházról beszélt, nem kőből épült egyházról beszélt, hanem az újonnan nyer tömeget, kiválasztott népet, Isten nyáját, melyet hitben kioktatatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajosztatott, hívta a saját magára épült szent egyháznak. Tehát igazából elég pontos kielentések vannak.

Most nyilvánvaló, hogy ezeket a kielentéseket, ebben azért nyilvánvaló van egy katolikus íz, most ebben nem megyünk bele, hogy hol, mi, miben, mennyire, mert ezt ma, Isten igéje alapján, ezeket pontosabban ki tudjuk fejeznétni, ezeket az igazságokat. Viszont ezt lehet látni, hogy ahhoz a korhoz képest, amilyen képünk van arról a korról, a bálványi mádásról, a mária kultuszról, amik azért tényleg benne voltak abban a korban, ahhoz képest ezek azért elég pontos kielentések. A hitben nem sorolja föl például a máriát, mint a hitnek az alapját, nem sorolja föl a szenteket, a szenteknek a tiszteletét, amik ugye azért ma alapvetően hozzátartoznak a katolikus hithez, tehát ehhez képest nagyon pontos meghatározások vannak.

És ilyen még, hogy a szeretett gyakorlással vezet el a legfőbb boldogsághoz, Salamont idézi, amikor Salamon bölcsességet kért az úrtól, hogy vezethesse a népet, stb. Tehát ilyen dolgok vannak benne. És közben pedig két olyan megállapítás is van benne, ami azért elég fontos az államvezetőjeként, hogy a mindennépet a saját szokásaik szerint kell kormányozni.

Most ez például, ez egy nagy bölcsesség, és alapvetően egy olyan meghatározó bölcsesség, ami alapvetően minden kormányzásnak az alapja.

[Balogh László]
Hagyd egyek szó kimondó, ez aktuális. Aktuális. Tehát amikor én először olvastam X-éve az intelmeket, és ugye már megtért neoprotestási hívőként olvastam, egy pici óvatossággal.

[Magyary Ferenc]
Hát az óvatosság az jogos, és fenn is tartjuk természetesen.

[Balogh László]
És vannak az Istvánnak ettől eltérő szövegei, de ugye az intelmeket én végigolvastam, most kérlek tanár úr mondja erről véleményt, nekem az jutott eszembe, hogy ez aktuális, és nagyon szó kimondó leszek, az jutott eszembe, hogy jelenleg az unióban jó lenne, hogyha ilyen elvek mentén is gondolkodnának, mert a mostan úniós politika mintha szellemileg, járkölcsileg alatta lenne nagyon sok gondolatnak, ami ebben megfogalmazódik.

[Magyary Ferenc]
Hát akkor nézzük konkrétan ezt. Például, mely görög kormányozta a latinokat görög módra? Avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra?

Semmeik. És igazából ez az univerzális katolicizmusnak a korában, mert ugye a középkor az egy ilyen univerzális, egységes, úgymond római katolikus alapon nyugvó Európa volt, és igazából még itt is azt mondják, hogy, és egyébként meg fölhívja a figyelmet, hogy figyeljen a magyar hagyományokra, pont ezért, hogy ne más szokások alapján irányítsa őket.

[Balogh László]
Nekem azért eszem, hogy még a perzsa birodalomban is azt mondták, ugye az Eszter könyvében, remélem pontosan idézem, hogy minden nép beszéljen a saját nyelvén, és minden férfi legyen úr saját családjába. Tehát úgy éreztem még a perzsa elnyomó birodalom is, hogy vannak határok, tehát például a család ügyébe, vagy a népnek, a nemzetnek az ügyébe abba ő birodalomként nem szólhat bele.

[Magyary Ferenc]
Igen, és... Ma ez már nem így van. Igen, és igazából pont az történik, hogy ugye a latin agresszióval akarják a görögöket elnyomni, vagy görög agresszióval, most inkább a görög agresszióval a latinokat, tehát most körülbelül bevasoló.

[Balogh László]
Most egy hellenizáció.

[Magyary Ferenc]
Most hellenizáció. Igen, hellenizáció van, tehát hogy ugye a római világban a görög erkölcsökről beszéltek, és ma is ez történik, hogy a görög erkölcsök kezdenek uralkodni. Most a görögöktől maguktól bocsánatot kérek, de itt nyilvánvalóan nem a görögökről van szó, ha bár most egyébként pont őkkel az egyik ilyen szégyenpadra ültetett nemzet voltak az elmúlt években.

[Balogh László]
Még őket is erőszakkal hellenizálják. Igen, igen, igen. Sokat értik ezt a képzavart, hogy miért így fogalmazok.

[Magyary Ferenc]
Hát így van, mert a hellenizáció, a hellenizmus az nem a görögséggel volt egyenlő, hanem az egy szinkretikus felfogás volt. Igazából a kornak, a globális társadalmának a szellemisége volt. Igazából a globalizációt azt elsősorban ugye a nagy Sándornak, előtte nyilvánvalóbb a Babilon meg egyetek, de a korban ugye a globalizációt a nagy Sándor hozta létre, utána meg a rómaiak.

[Balogh László]
Igen, mert a Babilon meg a perzsek nem akartak egységes hallást, egységes kultúrát, egységes nyelvet, csak egy, perszolánulió volt inkább a Babilon és a Perzsa. Ugye a királyhoz kötödött, de külön tartományok, országok voltak. Sándor pedig azt akart, hogy minden le legyen gyarulva és full egységes legyen.

[Magyary Ferenc]
Tehát elkezdett működni ez a hellenizált kultúra, a helyi sajátosságokat beépítették, illetve az egészet meg univerzálissá tették, egy ilyen szinkretista kultúra volt. A másik, ami elég érdekes, hogy inti az imádtságnak a megtartására, ami a királyi üdvösség legnagyobb járuléka, tehát, hogy magyarán azt, hogy ő alkalmas maradjon az úralkodásra, az alapjának az imádtságot vette. Tehát, hogy az imád akkor, ez is a fetőenigei, teljesen természetesen minden szolgálatnak az alapja az, hogy az imádkozás azért, hogy ne legyen méltatlanná abban a szolgálatban, stb.

Tehát, hogy ez is most nagy támadás alatt áll. Igen, és itt egy óriási szeretett gyakorásra vezet el a legfőbb boldogsághoz, és ebben azt mondja, légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őriz szívedben mindig az Isteni intést, irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.

Stb. Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztoljon most és a jövőben.

Légy mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntes vagy kárhoztas. Légy szelígy, hogy sohasem harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illes.

Légy szemérmes, hogy elkerüld a bújaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét. Elképesztően jó szöveg. Egyébként nyilvánvaló, ez megfelel a kor ilyen műfajának, az intelmeknek, a kliséinek is.

De alapvetően ezt lehet látni. Ez egy elég értékes szöveg, hogyha vannak is benne olyan pontok, amit azért lehetne pontosítani, meg stb. És még egy, ami nagyon lényeges, rendszeresen, főleg liberális oldalon hivatkoznak erre a dologra, hogy a vendégek és a jövevényeket be kell fogadni.

Ezt akartam is kérdezni.

[Balogh László]
És hogy is értsük?

[Magyary Ferenc]
Hát itt világosan azt mondja, a vendégek, jövevények akkora hasznot hajtanak. Magyarán mondva, itt azokról a vendégekről, jövevényekről beszélnek, akik úgy építenek a társadalomba, úgy érkeznek, hogy integrálni lehet őket a társadalomba, és a helyi értékekhez építő módon viszonyulnak. Igazából erről szól.

Tehát abban a korban, ugye itt konkrétan a hosszpeszekről szól. Nyilvánvaló volt egy kis hazabeszédés, mert Istvánnak a konkrét kísérőinek a környezete azok németlovagok voltak, tehát ezek is biztos, hogy...

[Balogh László]
Királynékörnyezetek.

[Magyary Ferenc]
Igen, ezek is biztos, hogy benne voltak, de azért azt is el lehet mondani, hogy ezeknek a lovagoknakból nagy nemesi családok, magyar nemesi családok jöttek létre, tehát ezek alapvetően így betudtak tagozódni a magyar társadalomba, és alapvetően el tudták fogadni és a magyar társadalom értékrendjét. Egyébként pont a másikra igazolás ez, mint amire szokták idézni. Tehát pont nem arra igazolás, hogy jöjjön mindenki, aztán vigyenek el mindent, vagy pedig adjunk oda nekik mindent, aztán mi még dolgozzunk, hogy újabbat tudjunk adni majd.

Akik hasznot hajtanak. Igen, hanem arról szólt, akik hasznot hajtanak. A hospeszek is, a telepesek is úgy érkeztek, hogy olyan szakmákat hoztak be, olyanokat, akik például bányamunkások.

Azért jött nagyon sok német, vagy flamand, vagy ilyen származású, vagy olasz, vagy stb. Ezek mind az a konkrétan például elképzelhető, hogy az ácsok azok lehet, hogy oroszok voltak, tehát hogy megvoltak azok, akik különféle foglalkozások, hogy miért és hogyan hozták őket.

[Balogh László]
Persze azért a hallgatók kedvéért hozzátesszük, hogy nem haszon által mérjük az embereket, hanem minden ember nagy érték és jó dolog, de egy országot azért csak úgy lehet fölépíteni, hogyha mindannyian beletesszük.

[Magyary Ferenc]
Hát ez nyilvánvaló, hogy most társadalmakról beszélünk, nemzetről beszélünk, stb. Tehát itt nem arról szól a dolog, hogy bárkit lebecsülne az ember, hogyha és nem egy ilyen haszonhelviség alapján mérjük az emberi értékeket. Ez nyilvánvaló.

De ugyanakkor az, hogy az uralkodók kiket fogadtak be, ott azért a haszonhelviség számított, mert neki azon kellett dolgozni, hogy építse a nemzetét. Sőt, ugye a történelmek voltak olyan pontjai is, hogy meg is kérdezték azt, hogyha olyanok jöttek be, akik ilyen hasznot nem hajtottak, sőt, ilyen kártékony hatást keltettek. Ugye a bankbánnak a történetét nem...

Ez egy magyar nemzetnek egy alapkérdése egyébként, és a bankbán azért szól és üt a mai napig is, mert bármilyen időszak van, bármilyen korszak van, mert ezek a kérdések a magyar nemzeti sajátosságokhoz kapcsolódnak. Úgyhogy elég érdekes így. Tehát itt azt lehet mondani, hogy miközben történik egy tüzel-vassal fölépítése egy keresztény államnak, az államszervezéssel, az államszervezési harcokkal, és azért hozzátartozik, hogy kemény dolgok is voltak közben.

Tehát van olyan forrás, ami Tónu Zabának az élve eltemetéséről szólt, és Istvánhoz kötik, nem elfeledkezve a vazúrnak a uralkodásra alkalmatlaná tételén, szemétkiszúrva, meg megsüketítve, meg stb. Tehát ebben én azt gondolom, hogy nekünk nem az a feladatunk, semmiféle eszempontból, hogy igazságat tegyünk utólag. A kornak voltak bizonyos kérdései, amiket meg kellett oldani.

Itt igazából ez az érdekes, hogy ebben a korban lehet, hogy ezek a dolgok így iránytűként tudtak megjelenni. És alapvetően azt lehet mondani, hogy ezek jó iránytűk. Tehát hogyha nem is minden úgy működött tökéletesen, ahogy itt ez le van írva, alapvetően egy jó irány volt meghatározva, és azért ha mondjuk ezt a korszakot be akarjuk mutatni, akkor azért tudjuk, hogy ez a feudális anarchiának a kora.

Más országokban embereknek a legyilkolása, megmérgezése, orvgyilkosságok özönei stb. Tehát ez jellemző a kornak az Európájára. Humoros formában elég csak fölidézni kedves filmünket, a gyaloggaloppat, ami egy kicsit régebbi korról szól, de azért az, hogy miről van szó, azt így egy kicsit...

Te viter a soroszat? Ez egy későbbi, de az is igen. Tehát itt azért egy ilyen korról van szó, tehát azért őszintén szólva tényleg sötét volt a középkor, de ebben a sötét középkorban ez azért egy kis világító irány.

Nyilvánvaló, hogy az ember, ha épülni akar, akkor a Bibliát olvassa, meg hallgatja az Isten igényét. Tehát nem arról van szó, hogy a Biblia olvasás helyett ajánljuk, hanem arról van szó, hogy azért lehet látni, hogy bibliai értékek azért megjelennek ebben, úgyhogy ez egy érdekes írás, mi nem véletlen, hogy azért a mai napig is a magyar nemzetnek egy nagyon fontos értékének tartjuk. Ez ilyen szempontból teljesen helytálló.

[Balogh László]
Tehát, ha mérlekelni akarjuk azért az átlaktól, nem volt rosszabb? Minden hibája ellenére is? Sőt, jó.

[Magyary Ferenc]
Hát jobb volt azért nyilvánvaló. Tehát azért tényleg bizonyos értékeket azért felmutatott. És most konkrétan azt, hogy ha azt a nemzeti értéket nézzük, hogy él még nemzete hazán, meg itt vagyunk, akkor én szerintem István királynak ezt a művét, nem azt, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, biztos, hogy azon nyugszik ez.

És itt lehet látni például ebbe, hogy az Intel-mek közre játszottak.

[Balogh László]
Egy olyan alap, amire azért egy ezer éves, nem életes háza, de fel lehetett húzni. Igen, és áll. És hogy erős alapokon áll, abban a Bibliának is volt már nagy szerepe.

Igen. Hiszen itt rengeteg ó és új szövetségi összönt a szövegből.

[Magyary Ferenc]
Igen, és nem is néztük az összeset, a legjellemzőbbeket a végig. És ami azért most azért, tehát az, hogy a Mária kultusz, a Szentek kultusz, ha ezt kimaradtak ebből, ez azért könnyebbé teszi az olvasást. Nekem mindenki.

Igen, igen, igen. Tehát ez is azért meglepetés. Hát azért, hogy katolikus iratról van szó, hogy azért a kősziklát azt nem Rómával azonosítja, illetve nem Péter a kőszikla, hanem hogy Jézus a kőszikla.

Azért szerintem, ismerve egyébként a katolikus álláspontot, ezen ingével kapcsolatosan, ez szintén egy üdítő pont nekem.

[Balogh László]
Itt a katolikus sem úgy egy felekezeti jelző, ahogy ma éreztetünk. Nem, nem.

[Magyary Ferenc]
Itt egyetemes.

[Balogh László]
A 1054-es nagy szakadás előtt vagyunk, a protestantizmus előtt vagyunk, mert itt még ezt nem lehet úgy értelmezni, hogy a katolikus azok mi vagyunk, és te meg nem.

[Magyary Ferenc]
Benne van ez, mert beszélt az eretnekekkel szembeni fellépésről, nyilvánvaló, ez benne van, és nem tudjuk, hogy ezek milyen eretnekek, hogy ezek, mert... Nem tudom, mert azért hozzátartozik, az Árpád-kor azért olyan, most a következő fejezetünk, következő témánkból látszik majd jobban, az Árpád-kor az olyan, hogy csak az maradt fennírásban, amit fönn akartak tartani, tehát azért nyilvánvaló, aki túlélte, az írta a történelmet, aki túlélte, az iratta a krónikákat, úgyhogy ez azért fokozaton igaz az Árpád-korra. Mint ahogy a 20.

századra is igaz, az Árpád-korra az még jobban.

[Balogh László]
Hát akkor legközelebb talán beszéljünk erről, a mai műsoridőnk is sajnos véges. Elkezdtük Magyari Ferenccel tanárúrral, a volna-vissza Péter gimnázium szaktanárával, ezt a beszélgetést, amikor a Biblia és a nemzet, illetve a Biblia nemzetekre gyakorolt, magyar nemzetre is gyakorolt hatásairól beszéltük, és ezt elsősorban ugye most az iratdalom, a nyelvújítás és a különböző ideológiai kihatások kapcsán vizsgáltuk, és akkor jövő héttől ezt a utazást a magyar történelemben és a Biblia kapcsolatában én javaslom, hogy folytassuk. Legközelebb is várunk szeretettel, kedves tanár úrid a stúdióba, és benneteket is, kedves hallgatók, hiszen tudjátok, mi vagyunk a könyvnépe.