Happy Day - 2024. 04. 08.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Izrael istene egy, és rajta kívül nincsen más isten. Ő a világ mindenség teremtője, ő teremtette a mennyet és a földet. És ő az, aki elküldte az ő egyszülöttjét, a Krisztust, aki a názati Jézusban lett emberré.

Azért, hogy engesztelő áldozatul adja oda mindannyiunkért önmagát, és ő a vérét kiontotta Jeruzsálemben, a Golgothai keresztfán, hogy az ő vérével kifizesse adóságunkat, hogy eltörölje mindazokat a cselekedeteinket, védkeinket, bűneinket, amivel az élő Isten ellen védkeztünk. Hiszünk, hogy Jézus vére, az új szövetségnek a vére, amely kiontatott a bűneinknek a bocsánatára, és ez a vére a szövetség vére, amely által én is Istennel szövetségbe kerültem, és közösségem van az Atyával, a názati Jézus Krisztussal és a Szentlélekkel. Hiszem, a názati Jézus Krisztus az Atyának a jobbján foglal helyet, és egészen addig kell az égnek, a mennynek magába foglalnia, amíg újjá nem pered mindent Isten.

És hiszem, hogy ő visszajön, dicsőséggel és erővel, és mindent újjá tesz, és mindent betölt az ő hatalmával, erejével, és eltörli a birodalmakat, hatalmakat, és végül az Isten utolsó és ember utolsó ellenségét, a halált is eltörli. És megszűnik a pokol, megszűnik a halál, és mindaz, aki Jézus Krisztusban hisz, az által ment a halálból az életre. Ezért hiszem, hogy az úr Jézus Krisztusban örökkéleten van, mert meg van írva, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkározik.

Ámen! Ámen, ámen! Hallelujah!

[Diószegi Dávid]
29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Avijjának hívták, aki Zechariahulajánya volt. Ezékiás király az örökkévaló tetszése szerint uralkodott, ahhoz hasonlóan, ahogyan őse, Dávid király is tette.

Uralkodásának első évjében, az első hónapban kinyitotta az örökkévaló templomának kapuit, és kiavította azokat. Azután összehívta a papokat és a lévitákat a templomtól keletre lévő udvarban, és ezt mondta nekik. Hallgassatok rám léviták!

Készüljetek fel a szolgálatotokra, és szentejétek meg magatokat! Tisztítsátok meg a templomot! Hordjatok ki a szent helyről minden utálatos báványt és tisztáltalan dolgot!

És szentejétek meg a templomot is, őseitek istenének, az örökkévalónak házát! Elődeink védkeztek, és azt tették, amit Istenünk az örökkévaló gonosznak tart. Elhagyták őt, elfordították arcukat az örökkévaló lakóhelyétől, hátat fordítottak neki, bezárták a templom kapuját, kioltották a szentében a mécseseket, nem égettek illatos tömjént, sem égő áldozatokat a szent helyen Izraelistenének.

Emiatt haragudott meg az örökkévaló Júdára és Jeruzsálemre. Emiatt büntetett meg bennünket. Ezért lettünk rémületes és megdöbbentő példává más népek számára.

Emiatt gúnyolnak bennünket. Mindezt magatok is jól tudjátok, és saját szemetekkel láthatjátok, hiszen az apák a harcban estek el, feleségeiket és fiaikat pedig rabszolgának hurcolták el. Most azonban elhatároztam, hogy az örökkévalóval, Izraelistenével szövetséget kötök, hogy fordítsa el rólunk haragját.

Fiaim, most hát ne legyetek felelőtlenek, hiszen maga az örökkévaló választott ki titeket, hogy jelen létében álljatok, szolgáljátok őt, hogy valóban az ő szolgái legyetek, és jó illatú tömjén tárdozzatok neki. Ez a népsora azoknak a lévitáknak, akik hallgattak a királyszavára, és hozzáadtak a munkákhoz. A kehátiak közül Mahat, a Mászai fia, és Joel, az Arjáhú fia, azután a meráriak közül Kis, Abdi fia, és az Arjáhú, Jehállelél fia, azután a kérsóniak közül Joách, Zimmá fia, és Éden, Joách fia, azután Elitzáfan fiai közül Simri, és Jehiel, azután Ászáf fiai közül Zekarjáhú, és Matajáhú, azután Hémán fiai közül Jehiel, és Simei, azután Jedutun fiai közül Semajá, és Uzziel.

Ezek összegyűjtötték a rokonaikat, azután valamennyien megszentelték magukat. Majd a király parancsa szerint, amely megegyezett az örökkévaló szavával, neki fogtak, hogy megtisztítsák az örökkévalóházát. A papok bementek az örökkévalóháza belsejébe, hogy megtisztítsák azt.

Kivittek onnan az örökkévalóháza udvarában minden tisztátalan dolgot, amit bent találtak. A léviták pedig mindezt elhordták a Kidrompatak völgyébe. Az első hónap első napján kezdték el a kitisztítás és a megszentelés munkáját, és kívülről befelé haladva a nyolcadik napon jutottak el a templom bejárati részéhez, az Oszlopcsarnokhoz.

Azután nyolc napon át a templom épületében végezték ugyanezt a munkát. Az első hónap tizenhatodik napján fejezték be az örökkévalóháza minden részének megtisztítását és megszentelését. Akkor ezékiás király elé álltak, és jelentették neki.

Teljesen megtisztítottuk az örökkévalóházának minden részét, az égőáldozatok oltárát, a hozzátartozó eszközöket, a kenyerek asztalát és annak eszközeit is. Amikor álház király hűtlen lett az örökkévalóhoz, félrehányta a templomi eszközöket. Most azonban ezeket is megtisztítottuk, megszenteltük és a helyükre tettük.

Ott vannak az örökkévaló oltára előtt. Másnapkor a reggel ezékiás király összegyűjtötte a városi vezetőket, és együtt felmentek az örökkévaló templomához. Áldozati állatokat is vittek magukkal.

Bikákat, kosokat, bárányokat és bakokat. Mindegyikből hetet. Ezékiás király megparancsolta a papoknak, Áron leszármazottjainak, hogy áldozzák fel ezeket az állatokat az örökkévaló oltárán bűnért való áldozatú Júda királyságáért, a Szenté megtisztításáért és Júdanépéért.

Akkor a papok levágták a bikákat, kosokat, bárányokat és felfogták a vérüket. Majd a vért az oltára hintették. Azután a hétvétek áldozatra szánt bakot oda vezették a király és az összegyűlt főemberek elé, akik rátették a kezüket a bakok fejére.

A papok ezután levágták a bakokat, és azoknak vérével bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron Istennek. A király parancsolta nekik, hogy égő áldozatot és bűnért való áldozatot mutassanak be egész Izrael népéért. Ezékiás király parancsára a léviták odaálltak a helyükre az örökkévaló templomában a hangszereikkel.

Cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal. Úgy, ahogyan az Dávid király, Gád proféta és Nátán proféta még régen elrendelte. A dicséretnek ez a rendje az örökkévaló profitén keresztül valósult meg, de valójában az örökkévalótól származott.

A léviták tehát a helyükre álltak, a kezükben Dávid király hangszereivel, és a papok is kezükbe vették a trombitákat. Akkor ezékiás király parancsot adott, hogy kezdjék el az égőáldozat bemutatását az oltáron. Ugyanekkor a papok megfújták a trombitákat, és a léviták is elkezdték az örökkévaló dicséretét.

Énekeltek, és a hangszereiken játszottak. Ezeket a hangszereket még Dávid, Izrael királya készítette a templomban való használatra. Az egész gyülekezet imádta az örökkévalót.

Az énekesek énekeltek, a papok fújták a trombitákat egészen addig, amíg az égőáldozat bemutatását befejezték. Ezután a király és mindenki más is leborult a földre, és imádta az örökkévalót. Majd ezékiás király és a vezetők mondták a lévitáknak, hogy Dávid király és Ászáv próféta énekeivel dicsérjék az örökkévalót.

A léviták pedig nagy örömmel és szívvel lélekkel dicsérték az örökkévalót, azután ők is leborultak, és imádták az örökkévalót. Azután ezékiás ezt mondta. Most már oda szenteltétek magatokat az örökkévalónak.

Jöjjetek hát, és hozzátok be az örökkévalóházába a véres áldozatokat és hálóáldozatokat. Az emberek behozták ezeket az áldozatokat, sőt, akinek a szíve készséges volt, még égőáldozatra való állatokat is hozott. A nép ennyi égőáldozatra szánt állatot hozott.

70 bikát, 100 kost és 200 bárányt. Mindezeket feláldozták az örökkévalónak égőáldozatul. Ezen kívül még az örökkévalónak szenteltek 600 ökröt és 3000 juhat is.

A papok azonban túl kevesen voltak ennyi állat levágásához és megnyúzásához. Ezért rokonaik, a többi léviták segítettek nekik mindaddig, amíg a többi pap is megszentelte magát. A léviták ugyanis komolyabban vették, hogy megszentejék magukat, mint a papok.

Nagyon sok égőáldozatra szánt állat összegyűlt, meg rengeteg zsíros rész a hálááldozatokból, és bőségesen volt italáldozat is az égőáldozatokhoz. Így hát az örökkévalóházanak szolgálati rendje helyreállt, és a szolgálatok ettől kezdve rendben történtek. Ezékiás király és az egész nép nagyon örült annak, hogy az örökkévaló ezt helyreállította népe számára, mert mindez igen rövid idő alatt történt.

1. rész Ezékiás király kihirdette egész Izrálben és Júdában, sőt még leveleket is küldött Efraim és Manassé törzsének, hogy mindannyian jöjjenek Jeruzsálembe, az örökkévalóházába, és ünnepeljék meg az örökkévalónak, Izraelistenének ünnepét, a páskát. A király tanácskozott a vezetőkkel és az egész jeruzsálemi gyűléssel, és úgy határozott, hogy ez alkalommal a második hónapban tartják meg ezt az ünnepet.

Ugyanis a megszabott időben, az első hónapban ez nem volt lehetséges, mivel a papok nem szentelték meg magukat időben és kellő számban, és a nép sem gyűlt össze időben Jeruzsálemben. Ezt mind a király, mind a gyűlés helyeselte. Elhatározták, hogy egész Izrálben kihirdetik Bersabától Dánig, az egész nép gyűljön össze Jeruzsálembe, és együtt tartsák meg az örökkévalónak, Izrálistenének ünnepét, a páskát, mert a néptöbbsége már régóta nem ünnepelte meg ezt a törvény szerint.

A futárok tehát mindenhová elvitték a király és a vezetők levelét egész Izrálben és Júdában, és kihirdették a királyi parancsot. Izráel fiai, térjetek vissza az örökkévalóhoz, Ábraham, Izsák és Jákob istenéhez! Akkor ő is visszatér hozzátok, akik még megmaradtatok és megmenekültetek Aszírja királyának kezéből.

Ne legyetek olyanok, mint elődeitek vagy testvéreitek, akik hűtlenek kérlettek az örökkévalóhoz, őseik istenéhez. Hiszen látjátok, hogy emiatt az örökkévaló kiszolgáltatta őket a pusztulásnak. Ti ne legyetek olyan keményfejűek és nyakasok, mint őseitek, hanem készségesen engedelmeskedjetek az örökkévalónak, és jöjjetek el a templomába, amelyet örökre megszentelt, és ott tiszteljétek és imádjátok őt.

Akkor elfordul rólatok az örökkévaló súlyos haragja. Mert ha ti visszatértek az örökkévalóhoz, akkor fogvatartóik megkönyörülnek testvéreiteken és gyermekeiteken, akik így majd hazatérhetnek a fogságból szülőföldjükre. Hiszen Istenetek az örökkévaló, irgalmas és kegyelmes, nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá."

Ezt a futárok városról városra haladva mindenhol kihirdették Efraim és Manassé földjén, egészen Zebulon törzsének vidékéig, de az emberek kinevették és gúnyolták őket. Mégis voltak néhányan Áser, Manassé és Zebulon törzséből, akik megalázták magukat és elmentek Jeruzsálembe. Júdában azonban Isten hatalma következtében mindenki egy szívvel lélekkel engedelmeskedett a király és a vezetők felhívásának, amely az örökkévaló szava volt.

Így hát a második hónapban nagyon sokan feljöttek Jeruzsálembe, hogy együtt tartsák meg a kovásztalan kenyerek ünnepét. Nagy sokaság gyűlt össze, amely először nekifogott, hogy Jeruzsálemet megtisztítsa az idegenistenek oltáraitól. Minden ilyen oltárt leromboltak és eltakarítottak a városból, még azokat is, amelyeken tömén tégedtek a báványoknak.

Ezeket a kidrompatak völgyébe szórták, a szemét dombra. Azután a második hónap 14. napján levágták a páskabárányt és megtartották a páskát.

A papok és a léviták elszégyelték magukat, és most már idejében felkészültek az örökkévaló szolgálatára. Azután égőáldozatokat vittek az örökkévalóházába. Valamennyien a saját feladataikat végezték, úgy, ahogyan azt Mózesnek, az Istenemberének törvénye meghatározta.

Az áldozati állatok vérét a léviták a papok kezébe adták, akik azt az oltára hintették. Sokan voltak az összegyűltek között olyanok is, akik előzőleg nem szentelték meg magukat. Ezek helyett a léviták vágtak le és készítették el a páskabárányt, a törvény előírásai szerint.

Sokan voltak, különösen Efraim, Manassé és akár Rizabullon törzséből, akik előzőleg nem szentelték meg magukat, mégis ettek a páskabárányból annak ellenére, hogy ezt a törvény szerint nem lett volna szabad. Ezékiás király azonban imádkozott értük. Örökkévaló!

Te olyan jóságos vagy! Kérlek, bocsáss meg mindenkinek, aki szívét felkészítette és odaszánta Isten jelenlétének keresésére. Az örökkévalónak, ősei Istenének imádat ára, még akkor is, ha nem szentelte meg magát a szentség szabályai szerint.

Az örökkévaló pedig meghallgatta Ezékiást és megkímélte a népet. Így senkinek nem esett bántódása. Így hát, akik Izrael népéből összegyűltek Jeruzsálemben, nagy örömmel megtartották a kovásztalan kenyerek ünnepét 7 napon keresztül.

A léviták és a papok az ünnep mindennapján teljes erővel dicsérték az örökkévalót hangszereikkel és énekükkel. Ezékiás király a szívére beszélt a lévitáknak, akik járatosak voltak az örökkévaló szolgálatában, és bátorította őket. A nép pedig örvendezve ünnepelt és lakomázott 7 napon át hála áldozatokat vittek az örökkévalónak és dicsérték az örökkévalót, őseik Istenét.

Azután az egész közösség tanácskozott és elhatározták, hogy még 7 nappal meghosszabbítják az ünnepidejét. Ezért 7 napig nagy örvendezéssel folytatták az ünneplést. Ezékiás, Júda királya pedig gondoskodott róla, hogy a gyülekezetnek legyen mit lakomáznia.

1000 bikaborjút és 7000 juhot ajándékozott nekik. Hasonlóképpen a főemberek is adtak a gyülekezetnek 1000 növendékbikát és 10.000 juhot. A papok is nagy számban megszentelték magukat a szolgálatra.

Így örvendezett és ünnepelt Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az Izraelből az ünnepre érkezett vendégek és azok, akik Izraelből már korábban átköltöztek Júdába és jövevényként laktak ott. Igen nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salomonnak, Dávid fiának, Izrael királyának ideje óta nem volt ehhez hasonló nagy ünnep. Mégül a papok és a léviták felálltak és megáldották a népet, és a szavuk meghallgatására talált Istennél, imádságuk feljutott a mennybe, Isten szent lakóhelyére.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Nyilván a Szent Háromsárnak a harmadik személye, hogy belép az életünkbe, és mi is belépünk a jelenlétébe, ez egy óriási nagy pozitív változás, nem is lehet túlértékelni ennek a szelemi jelentőségét, de meg kell érteni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy az Uralom, az Istennek az Uralma, az tartósan megvalósul az ember életébe. A Szentlélek van személy, és világosan tudja, hogy amikor beköltözik az életünkbe, hogy még különösen friss keresztények ilyen állapotban vannak, és mi is ilyen állapotban voltunk, bizony, akár szelemi szinten, akár lelki szinten, gondolkozásunkban, akaratunkban, érzelmünkben, voltak olyan dolgok, amivel a Szentlélek egyáltalán nem vált vállalközösséggel, sőt, mi után kikerültünk egy olyan összevetelről, ahol a Szentléleknek a vételéről volt szó, vagy a kiáradásáról volt szó, utána visszazuhantunk a természetes állapotunkba, és többnyire a sorsunkat, döntéseinket, gondolkozásunkat, az döntötte el, és az dominálta, és határozta meg, ami volt a szívünkben.

És ezért utána lett feladatunk különösen, amikor keserű élményekben részesültünk, hogy azonnal nem lettünk szentek a Szentlélekkel való betörtekezés után. Persze, Isten ilyennek látt égedet a mennyei perspektívából, de egészen más, hogy ő, mivel, hogy ő mindenható, örökkévaló, az ő látása mindig az örökkévalóságban van, és az örökkévalóságban tudod, hogy nincs jelen, nincs múlt, nincs jövő. Ő egyben látja a jelenünket, jövőnket, és az örökkévalóságot.

Ő azonnal látja, hogy mi leszünk. És ő tudja nagyon jól, hogy azért leszünk olyanok, amilyennek minket ő lát, mert rendelkezésünkre bocsátja mindazokat a kegyelmi ajándékokat, amelyek által olyanok tudunk lenni majd, aminek lát bennünket.

[Sárosi Renáta]
Közben másféle aggodalmak is felütötték a fejüket. Dél-Kalifornia valamennyi tejgazdálkodója válsággal nézett szembe. Mivel rengeteg állatorvos a hadseregben szolgált, a tuberkulózis előfordulásának aránya megnövekedett az állatállományokban.

Havonta jöttek az állami és megyei egészségügyi hatóságok munkatársai megvizsgálni az állatainkat. Az innekciót az állatok farktövénél található sima, szőrtelen bőrfelületen adták be. Ha a bőr három nap elteltével is sima maradt, az állat nem volt fertőzött.

Viszont ha egy ceruzaradír méretű duzzanat keletkezett, az állatot a fertőző kategóriába sorolták, még kisebb duzzanat esetében fertőzőgyanusnak minősítették. Ha a fertőző és a gyanús állatok előfordulása elért egy bizonyos szintet egy adott csordán belül, a törvény értelmében az összes jószágot le kellett vágni, az egészségeseket épp úgy, mint a fertőzötteket. A szomszédos megyékben több csordát levágtak már, amikor az első beteg tehenek a mi állományunkban is megjelentek.

Apámmal természetesen imádkoztunk értük. Sőt, a kilenc éves Richard is imádkozott értük, amikor iskola után kijött az istálókba segíteni. A kór éppen a bizalom háromban, vagyis a mintagazdaságunkban ütötte fel a fejét.

Közel száz állatról állapították meg, hogy fertőző, kétszázról pedig, hogy fertőzőgyanús. Amennyiben az ellenőrök bármilyen növekedést tapasztalnak a számokban a következő látogatáskor, ami úgy tűnt sajnos elkerülhetetlen, mind az ezer tehenet le kellene vágni. Amikor ezt megtudtuk, az esti fejés után még sokáig maradtunk apámmal a bizalom háromban, lesújtva ültünk az egymással szembefordított íróasztalainknál.

Egyetlen olyan gazdaságnak sem sikerült még megmentenie az állatait, ahol ez a betegség felütötte a fejét. Hogy kicsit jobb kedvre derüljünk, apám bekapcsolta az Angelus Templom éjszakai rádió műsorát. A gyászos hangulatú szobát hirtelen betöltötte dr.

Kelsey Glover kellemes hangja, arról beszélt, hogy Isten bármilyen betegséget képes meggyógyítani. Az asztalok felett a tekintetünk összetalálkozott. Másnap kora reggel felhívtam dr.

Glover-t. – Uram, amikor azt mondta, hogy bármilyen betegséget, abba a teheneket megtámadó betegségeket is beleértette? – kérdeztem tőle.

Hosszas csend következett a vonal túlsó végén, amíg a Berkeley Egyetemen végzett teológus a válaszon gondolkodott. – Igen, bármilyen betegséget – válaszolta végül. – Legyen szó akár állatról, akár emberről.

– Ez esetben hajlandó lenne, uram, ezer Holsteinért imádkozni? Még ma? Majd tüzetesen felvázoltam előtte a bizalom háromban kialakult helyzetet.

Dél előtt 11.30-kor érkezett a gazdaságba, majd együtt kimentünk a karámokhoz. Mindegyik bekerített területen hatvan állat volt. Legtöbbjük az etető előtt állva a szénát ette, a karám túlsó felén.

De amint dr. Cleverrel átléptük az első kaput, abba hagyták az evést és körénygyültek, ahogy a tehenek szoktak, kisélögdösve egymást. Habár a nap épp delelt és közvetlenül a fejünk felett sütött, dr.

Clever levette kalapját. Majd én is lekaptam az enyémet. – Úr Jézus!

– kiáltott. – A barmok az ezernyi hegyeken, a tieid. A te nevedben, uram, hatalmat veszünk a tuberkulózist okozó baktériumok felett, amelyek megtámadták a teremtményeidet.

A tehenek a fülüket hegyezték. Fénylő, fekete szemükkel komolyan néztek dr. Cleverre.

Három órába telt végig járni az összes karámot. Aggódtam a nap ereje miatt, mivel dr. Clever már nem volt fiatal, ám amíg imádkozott, nem volt hajlandó feltenni a kalapját.

És valóban a sílók és az itatóvájuk körül szokatlanul nyugodtá vált a légkör. A munkások is észlelték. Többnyire idősebb férfiak voltak, túl öregek ahhoz, hogy fegyvert fogjanak, vagy hadi üzemekben szolgáljanak, akik évek óta dolgoztak a gazdaságban, így volt idejük hozzászokni az örménypünkös dieg szokásaihoz.

Ám ezúttal úgy láttam, hogy dr. Clever módszere nagy benyomást tett rájuk. Amikor megdorgálta a betegséget, szinte látni lehetett, ahogy a baktériumok sarkonfordultak és fejvesztve menekültek.

Már alig vártam a következő vizsgálatot, ami most is ugyanúgy zajlott, mint az előzőek. Az egészségügyi szakemberek komor arccal a feladatokba teljesen belefeledkezve járkáltak fel-alá a tehenek között. A teszteket a fejű istálóban végezték, miközben az állatok a fejű állásokban álltak.

És csak annyira álltak meg, hogy minden injekció után alkohollal letöröljék a kezükben lévő tűt.

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Magyary Ferenc]
Köszöntöm a hallgatókat is, és örömmel vágunk bele mai témába.

[Balogh László]
És lesz is, miről beszélünk, hogy itt a könyv népében minden olyan témát előveszünk, ami az életünket érint, és ezt a Bibliával összefüggésbe hozzuk, és majd nagyon-nagyon különleges témát veszünk elő, mégpedig az, hogy a Biblia milyen hatással volt a magyar irodalomra, a magyar nyelvújításra és a magyar nemzettudatra. Ugye, mindannyiunknak vannak adottságai, mindannyian megszületünk férfiak vagy nőnek, mégha ezt némelyek el is vitatják, de ez így van, mindannyiunk születünk egy bizonyos országba, mi ugye Magyarországon van egy érdeklődésünk, van egy életkorunk, és hát ezekből a sajátosságokból ugye az ember nagyon nem tud megváltozni, ez Isten adottságai az ő életében, és mi pedig magyarnak születünk, ebben az országban élünk, és hát ezért én most a mai adásban ezt a témát választottam, és köszönöm, hogy elfogadod a meghívást. És akkor rögtön föltenném az első kérdést, a Biblia, annak minden tanítása, nyelvezete, üzenetei, milyen hatással voltak a magyar történelmre, iratonomra, kezdjünk ezekről beszélgetni.

[Magyary Ferenc]
Igen, egy óriási nagy kérdés ez, az adásban biztos, hogy nem tudjuk föltárni minden összefüggését, ez biztos, de az se biztos, hogy ezek a kérdések annyira benne vannak a köztudatban, sőt, általában nincsenek. Ennek az oka az az nagyjából, hogy annak a kérdését, hogy keresztény nemzet, ez mindenféleképpen kényes kérdéseket vet föl. Tehát részben kényes kérdés ez teológiai szempontból, hogy van-e keresztény nemzet, vagy lesz-e keresztény nemzet.

Most ezt a kérdést teológiai szempontból nem tudjuk végigbeszélni, és ugye azt is elmondhatjuk előjáróban, hogy nincsen keresztény nemzet, de a biblia alapján bizonyos nemzetek keresztény nemzet célját el fogják érni valamikor, ugye az ezer éves királyságban, tehát éppen ezért ez a jelen állapotot tekintve, és a magyar nemzetnek a történelmét tekintve, idei szempontból, vagy teológiai szempontból értelmetlen keresztény nemzetnek nevezni a magyar nemzetet. Mint ahogy értelmetlen az amerikai nemzetet, és ha bár szeretik magukat keresztény nemzetként bemutatni, vagy... Vagy eddig szerették?

Hát igen, eddig szerették, vagy az egyik részen továbbra is szeretné, lehet, hogy az ottani keresztények szeretik így megközelíteni, ez teljesen természetes, de annak sincs sok alapja egyébként, tehát ilyen szempontból nem nevezhetjük keresztény nemzetnek. Másik szempontból ugye társadalmilag, vagy politikailag, vagy polgári jogi szempontból is keresztény nemzetnek nevezni egy nemzetet, az nyilvánvaló kényes dolog, kényes kérdés, mert hát bizonyos más világnézetű emberek akkor úgy érezhetik, hogy ők akkor kimaradnak ebből a nemzetből, és akkor így keresztény nemzetnek nevezni, e miatt sem túl okos, vagy túl taktikus 2021-ben. Politikai szempontból sem érdemes keresztény nemzetnek nevezni, mert nagyon sokszor aki keresztény nemzetnek nevezik, akkor ott nem biztos, hogy a kereszténységnek, az erkölcsés szellemi követelményeinek meg tudnak felelni, tehát több szempontból nagyon kényes ez a kérdés, úgyhogy jobb is elkerülni alapvetően, de ugyanakkor meg egy olyan világban élünk, amikor kezdenek fölrémleni olyan dolgok.

Eddig teljesen természetes volt az, hogy az európai kultúrát a kereszténység meghatározta, teljesen természetes volt az az európai műveltségnek az alapja, a zsidókeresztény felfogás, illetve az anti-görög-római, és viszont olyan fajta törekvések vannak, amik ezeket az alapokat próbálják fölszámolni. Már ott tartunk, hogy nemcsak a zsidókeresztény alapokat, hanem már igazából a görög-római alapoknak is bőven neki mennek. Tehát ilyen szempontból viszont, amikor akárhogy közelítjük meg Európát, azért az európai közerkölcsnek az alapjai azért mégis kereszténységhez, zsidókeresztény világ felfogáshoz köthetők.

Tehát amikor lehet látni, hogy ezeket az erkölcsi alapokat, ezeket a szellemi és kulturális alapokat olyan szinten támadják, akkor utána az ember elgondolkozik, hogy talán mégis van ennek értelme, vagy mégis van ennek jelentősége. És valamilyen szempontból igen. Mert ami nekünk eddig nem volt evidens, hogy egy keresztény kultúrába születünk bele, ami azt jelenti, hogy egy keresztény műveltség helyel közzel kis nagyobb módon azért mindegyik családban az egész Európára vonatkoztatva.

És igazából amikor a történeteinket fogalmazzuk meg, vagy az üzenetünket fogalmazzuk meg, akkor igazából a nyelvezet is alapvetően a kereszténységből jött létre. A képrendszereket, a jelképeket, a kulturális kódok a keresztény meghatározottsággal. Tehát alapvetően mégis azt lehet mondani, hogy van értelme, és van értelme megnézni azt, hogy például a magyar történelemre, a magyar nemzetgondolkozás módjára milyen hatást gyakorolt konkrétan a kereszténység, de ugye azt beszéltük meg, hogy leginkább a bibliai hatásokat fogjuk megnézni.

Tehát nem a rituális kereszténységnek, nem a katolicizmusnak azt a részét, ami nem a bibliai alapú része, hanem a bibliának a hatását. Úgyhogy ilyen szempontból van értelme ezen gondolkozni, hogy mit is jelent az, hogy egy nemzetnek a keresztény jellegzetessége, ha nem is mondjuk így ez ki egyenesen a keresztény nemzet.

[Balogh László]
Hát igen, ennek a műsornak az állandó főszereplője és elsőszámú vendége az ige a biblia, és én azt látom, hogy más nemzetek életében is a biblia nagyon meghatározóan hozta ezeket az értékeket. Ugye a Gruz, az Azeri vagy az Őrmény ABC az Meshropnak köszönhető, aki keresztény volt és a bibliafordítás miatt kénytelen volt elkészíteni ezeket a nyelvtani szabályokat, nyelveket, ABC-ket, hogy egyáltalán az emberek tudjanak bibliát olvasni. Ugyanez volt ugye Wolfiánál is, aki a Gót ABC-t elkészített, a Rúnairást, vagy egy cirilés metóda legismertebb, ilyen szereplő, aki a szlárd népek felé szolgált.

És akkor Magyarországon mi volt az első olyan, amikor a biblia hatása a nemzettörténetében, szövegekben, kultúrában, nyilatkozatokban, bármilyen formában fölmegy?

[Magyary Ferenc]
Ez egy nagyon jó kérdés, amit föltettél, de még egyelőre, még az előzőhöz csatolnék vissza. Tehát, hogy a keresztény kultúra, illetve a keresztény műveltség, illetve a keresztény kulturális kódrendszernek a kérdés. Ez egy óriási kérdés alapvetően, olyan szempontból is, hogyha úgy közelítjük meg, a megtérés szempontjából, és igazából itt külön kell választani, az Istennek az élő és ható beszédét, ami Szent Szellem által hirdetett, és az Isten igényének az élő és ható teremtő ereje benne van, ami ugye Jézus Krisztusban ez az igaz testélet, tehát akinek a hirdetése tudja Istenhez vezetni az embert, tehát alapvetően ez az evangéliumnak a lényege.

Ha a keresztény kultúrát vizsgáljuk, akkor ilyen fajta élménnyel, vagy ilyen fajta tapasztalattal nem biztos, hogy gazdagabbak leszünk. Tehát igazából nem ez a jelentősége, hogy Istenhez kapcsolja a kultúra, az embert, illetve a keresztény kultúra, bár lehetnek olyan igei elemei, ami mégis hat ilyen irányba, de inkább valahogy arról van szó, hogy ha egy nemzetben van egy keresztény kultúra, akkor azért azt lehet mondani, hogy valamilyen módon a maguk el vannak vetve. És ugye lehetett látni ilyen természetfilmeket, nem tudom, talán a Kalaháriról volt ilyen film, hogy a félsivatagokban, ha néha jön egy eső, akkor hirtelen azok a maguk, amik egyébként ott vannak a talajban, de nem hajtottak ki, hirtelen azok a maguk aztán ki tudnak hajtani.

És valahogy a keresztény kultúrának is lehet ilyen hatása, hogy valóban a lelki ismereteket, hogyha nem kijelentésből, meg nem a Szent Szellem Kenete által vannak feltárva különféle bibliai történetek, de akkor is lehet ennek egy olyan hatása, ami a lelki ismeretre egy olyan hatást tud gyakorolni, ami végül is, hogyha megérkezik az eső, akkor a lelki ismeretben lévő ezeket az éppen csírázás előtt táló magvakat egyszerűen ki tudja növelni.

Tehát nagyon sokszor a szentségről, a tisztaságról az embereknek onnan van képük, hogy lehet, hogy gyerekkorában hallotta Jézusnak a történeteit, és akkor még komolyan vette, mint ahogy később, aztán nem nagyon, és akkor viszont elképzelhető, hogy a hirdetettige, Istennek az élő és ható beszéde ezeket meg tudja elevenetteni, mert jön az eső a magukra. Tehát ilyen szempontból alapvetően érdekes a keresztény kultúrának a kérdése. Olyan szempontból is érdekes, hogy például egy nemzet az hogyan tud gondolkozni magáról.

És hogyha a nemzetről szóló fogalmakat alapvetően bibliai inspirációkra jöttek létre ezek a fogalmak, akkor ez például elő segítheti azt, hogy a későbbiekben, a továbbiakban jó döntéseket tudjon hozni egy nemzet. Most még annyit a kereszténységet is és a nemzetet is. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy körülbelül egy olyan 140-150 éve azért már egy rendkívül komoly támadás érte.

Részben a magyar nemzeti gondolatra is igaz ez, illetve arra is, hogy egy nemzetnek a jellegzetességére. Tehát, hogy ha nem is keresztény nemzel, de azért elképzelhető, hogy tényleg keresztény képekben, fogalmakban, kódokban fejezi ki magát. És ezt a nyelvezetet, ezt a megnyilvánulási formáját, egy nemzetnek a szimbolikus megnyilvánulási formáját, ami keresztény szimbolumokat alkalmazhat vagy használhat, az nagyon sokszor éri olyan támadás, ami pont arról szól, hogy ez ebből az identitásból kibillentség a nemzetet.

Most kettőt szeretnék megemlíteni ezen a területen. A kettő, tehát például az egyik dolog, ami a nemzeti gondolatot támadja vagy támadta az elmúlt években, létrejött egy alternatív nemzetfogalom. Ez körülbelül, ennek több forrása van, tehát részben ugye a Habsburgoknak voltak ilyen törekvéseik, hogy a magyarokat a nemzeti identitásuktól megfosszák, hogy ezeket a rebellis magyarokat valahogy sikerüljön betagolni egy jól nevelt, jól fésült Habsburg Európába.

Tudjuk, hogy ez mit jelent, ezzel kapcsolatosan lesz majd egy-két érdekes szövegünk. Ez az egyik érdekesség. Egyik támadása mi jött, aztán utána igazából az egész emberi kultúrát érő, vagy az egész keresztény kultúrát érő legerősebb támadás azért a szabadkülműességtől, meg a marxizmustól érkezett.

Valamilyen módon ezeket meg kell említeni, ez konkrétan a magyar történelemben, ugye most csak a szociáldemokratákon keresztül érkező ilyen marxista beütésekről beszélvek, azért a szociáldemokratákat említem, mert azt már tudjuk minnyájon, hogy a kommunistákhoz fúj az egy csúnya dolog. De az, hogy alapvetően ezek a nemzetet és az egyházakat, illetve nyilvánvalóan egyházakat érhette kritika régebben is, meg manapság is érheti kritika, de amikor eleve az egész társadalmi szerepüket úgy, ahogy van, megkérdőjelezik, illetve a kereszténységnek a társadalmi jogosultságát megkérdőjelezik, ezek a támadások konkrétan a szociáldemokratáktól érkeztek kezdetben. És alapvetően két olyan fogalom van, ami tökéletesen alkalmas a kereszténységnek meg a nemzetnek a támadására.

Az egyik ilyen fogalom, a szociáldemokraták még az 1890-es években, ezt a népszava különféle számait meg lehet nézni, megalkották egy ilyen alternatív hazafiságnak a fogalmát. Most nem a valódi hazafiságról beszélek, az egy létező kategória. Nemzeti gondolkozás, hazafiság összekapcsolódó létező kategóriák, és ebben még az is belefér, hogy valakinek adott esetben kettős identitása legyen.

Tehát például egy magyarországi svábnak, vagy a zsidósságnak, az teljesen elképzelhető, hogy kettős identitása van, magyarnak is tartja magát, svábnak is, zsidónak is. Ez egy teljesen természetes dolog, de amikor a szociáldemokrata hazafiság létrejött, az gyakorlatilag arról szólt, hogy úgy tartsanak engem a nemzet részének, hogy én viszont nem tartom magam annak. És ezzel a jelenséggel...

De ez hogy? Talán láttunk ilyet az elmúlt években is, hogy olyan emberek, akik egyébként kielentik magukról, hogy nem érzik magukat magyarnak, hogy őre mást mondja, hogy nem része a magyar nemzetnek, akkor rendkívül nagy sértődések tudnak lenni, miközben ő maga kifejti, hogy nem érzi magát magyarnak. Ugye a magyar nemzeti felfogás az arról szól, hogy az a magyar, aki magát magyarnak vaj, az egyik legnyitottabb nemzeti felfogás, de ebbe az már nem fér bele, hogy ő nem vaj a magát magyarnak, de mi mégis tartsuk őt magyarnak.

És azért láttunk ilyet az elmúlt években, hogy valakik úgy akarnak magyarok lenni, hogy minden ponton a saját magyarságukat tagadják. Másik ilyen fogalom ez az ideológia-mentességnek a fogalma. Ezt a marxizmus találta föl az ideológia-mentességet, konkrétan azért, hogy a kereszténységet szorítsa ki a társadalomból, illetve a nemzeti gondolatot szorítsa ki a társadalomból.

Ez hogy lehet? Hát alapvetően a kereszténység nem ideológia. Tehát azt lehet mondani hitnek, lehet mondani vallásnak, lehet mondani sok mindennek.

Van ennek teológia, sajt többi több minden van. Ideológiai része is lehet, hogy van, de nem az a domináns része. Tehát alapvetően nem az a fő tartalma a kereszténységnek, hogy ideológia, de mégis ez ellen használták a marxisták, illetve a másiknak a nemzet.

Most a nemzet az szintén nem ideológia, mert a nemzet az a Sir Isaiah Berlin nevű liberális filozófus szerint, a nemzet az egy természetes létállapot. Az nem ideológia.

[Balogh László]
Viszont a legideológia... Az adottság, amiben vele születünk, nem? Így van, így van, pontosan.

Így születten valaki, Afrikába, Ázsiaba, és ide, hogy...

[Magyary Ferenc]
Pontosan, magyarul beszélünk, ez a kultúránk, ezt nagyon nehéz pontosan megfogalmazni, mert mi, akik benne élünk, azt tudjuk, hogy mi ez. Igazából ezt nem akarjuk másokra kényszeríteni, de azt sem akarjuk, hogy ettől megfosszanak minket természetesen.

[Balogh László]
Nyilván az embernek az a lényege, hogy önmagával azonos legyen. Igen. És ott, ahol nem kell változni, Isten ígéje szerint, ott nyugodtan lehet önmaga.

Ahol pedig kell változni, ha pont attól lesz önmaga, de ez egy másik kérdés, akkor mi ezzel a baj? Hát én megszülettem, van apukám, van anyukám, vannak testvéreim, egy településsel lakok valakivel, szurgolok egy foci csapatnak, van kedvenc ételem, és magyar vagyok. És ekkor, ebben az állapotban legalábbis nálam, meg nagyon sok hallgatónál nálad is belépett az evangélium, és mi elhittük az Isten irántunk kimutatott és kimondott szeletetét, és megtértünk.

De ettől én, megtérés másnapján új természetem lett, de mégis önmagammal azonos maradtam, nem?

[Magyary Ferenc]
Hát hogyha már itt tartunk, itt tartunk én a magyarságomat, megtérés után fedeztem föl jobban, mint megtérés előtt, akkor is voltak ennek természetes, de megtérés után, nekem a nagyon hamar, egy-két hónap után jött az a kijelentés, hogy a föld, amit a talpom érint, azt az úr nekem adta. Vagyis ez azt jelenti, hogy én nem vagyok kitagadható a magyarságból, nem vagyok kitagadható erről a földről, és ez Istennek az ajándéka. Tehát valamilyen módon ez a természetes identitás is, a természetes létezésnek a része, ez valamilyen módon ajándékt Istentől ez is, hogy ide született az ember, és alapvetően itt tud bekapcsolódni ebbe a munkába.

Ez tulajdonképpen az elhívások is konkrétan, a mennyei elhívások is konkrét területekre szolgálnak, konkrét szolgálati területekre, konkrét nemzet, konkrét földrajzi egység, stb. Úgyhogy ez egy teljesen természetes dolog. És igazából az az érdekes, hogy önbe ez az ideológia mentesség, tehát úgy, hogy a marxizmus az kijelenti magáról, hogy a marxizmus nem ideológia.

Tehát a legideológikussabb filozofiai és politikai irányzat ez kitalálta magáról, hogy ő nem ideológia, mert mi a marxizmus? Az egy egzaktudományosság által bizonyított rendszer, ugye a tudományos szocializmus. Éppen ezért, mivel a létezés eleve bizonyítja a marxizmusnak a létjogosultságát, éppen ezért ezt nem kell igazolni.

Mert a létezés igazolja, éppen ezért ez ideológia mentes, éppen ezért stb. Tehát magyarán mondva, és ennek a célja alapvetően az volt, hogy a nemzeti meg a vallási jellegzetességektől a társadalmakat megfosszák. És ehhez kapcsolódik az gyakorlatilag, amit látunk a világban, és itt ez egy nagyon lényeges dolog, ezt ki szeretném mondani, a történelmi tudatnak az eltüntetése.

Ez egy nagyon határozott, tudatos cél. Egy rakás ponton megjelenik. Brüsszelben...

De mert ez is a Habsburgoktól kezdődött, nem? Hát alapvetően igen, csak nem minden... Tehát azért, mert a Habsburgoknál volt egy ilyen, az nem azt jelenti, hogy ami most van, az is az ugyanaz, mint a Habsburgoknál volt.

Nem teljesen ugyanaz, de amikor az van, ezt ugye többen megdöbbenve látták, aki járt Brüsszelben, aki jár arra egyáltalán, persze, de... Egyszerűen már voltam. Igen, feleségem is eljutott, és hazajött, és akkor döbbenve mesélte nekem, hogy Brüsszelben az Európa Múzeum, az úgy néz ki, hogy mit gondolok, hogy mikor kezdődik az európai történelem a Brüsszeli Európai Múzeum szerint, az 1789-ben.

Most nem akarok szintén ezekbe így belekalandozni, tehát 1789 előtti dolgok az nem Európa. Illetve aki ismeri például, ugye tanárként az ember megemlíti. Nagyon sokszor vannak olyanfajta tantárgyi törekvések, hogy egyszerűen a régi, arhaikus dolgokat pakoljuk ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy a felvilágosodás előtti dolgokat szeretnék kipakolni, ne legyen kronológikus oktatás. Nem tudatosan, tehát nem tudják ezek az emberek, hogy mit tesznek. A németeknél, vagy nyugat-európában általában az ilyen felvilágosodás előtti irodalmat elegánsan kihagyják, utána tematikusan, beleteszik kronológikusan.

Ami nagyon jó pofának tűnik, hogy állítólag jobban értik meg a diákok. Alapvetően nem így van, hanem egyszerűen a kronológikus felfogás, tehát az időrendi felfogás, az fölépít egy történelmi tudatod, és alapvetően van egy logikus képe a társadalomról, a világnak az eseményeiről, mert a logikát leginkább az események egymás utáni sorából lehet tapasztalni, a okokozati összefüggéseknek a megértéséből. Ha ezt fölbontod, ezt a logikát, nem azt mondom, hogy abszolút, és mindig ezt kell alkalmazni, de alapvetően, hogyha ezt eleve kiveszed, mondjuk akár lehető természetesen tematikus irodalomoktatás is, de ha eleve ezt kihúzod belőle, akkor az jön létre, hogy ilyen mozeaik-szerű, egymás mellé rakott dolgok, ami ugyanolyan érvényességűnek mutat egy olyan lányregényt, amit a hetedikes kislány szívesen elolvas, és adott esetben kosztolányinak az édesannáját, mert valamilyen módon a gyereknek az milyen értéket, tehát egy abszolút szubjektív megközelítést alkalmaz. Az az időrendi, kronológikus felfogás az egy objektív megközelítést, hogy mi az, ami érték volt Dante-nál, mi az, ami érték volt Horácius-nál, mi az, ami érték volt akár Walter von der Vogelweide-nál, és ezek hogyan kapcsolódnak össze.

Ennek van egy tanulsága, tehát az, hogy a történelem az élet tanítómestere, az egy elcsépelt mondás, de valóbiában ennek nagyon sok ilyen gyakorlati, tapasztalati része van, hogy igenis a történelmet meg kell érteni. És a történelemnek a megértése, a történelmi tudat az alapvetően válaszokat ad egy adott helyzetre. Magyarországot most kormánypolitikától függetlenül azért nem lehet belegyalulni.

Egy migráns befogadó országgá azért nem lehet alakítani Magyarországot, mert van egy egri csillagokunk. Illetve nagyon erőteljesen bennünk van az, hogy két pogány közte egy hazáért omlik ki vére, és ilyen szempontból van óriási jelentősége annak, hogy milyen elemekből épül fel a történelmi tudatunk, mert adott esetben a leszűrt történelmi tapasztalatokból, hogy miért kell ragaszkodni bizonyos igazságokhoz, miért kell ragaszkodni erkölcsi értékekhez, miért kell ragaszkodni nemzeti értékekhez, kulturális értékekhez, illetve a jóra nyitottságot is kialakíthatja. Nem az önkényes választásomtól függ minden, nem attól függ nekem, hogy ez tetszik vagy nem tetszik, hogy azért olvasok valamit, mert az rendkívül szórakoztató, hanem azért választom azt, mert értékalapú választás. És adott esetben keresztényként nézve, hogyha egy értékalapú döntésre neveljük az ifjakat, akkor alapvetően ez az értékalapú döntés elvezethet a megtéréshez.

Nem nyomhatom rá nyilvánvalóan ezt a döntést, mert ez egy személyes döntés, mert úgy van értéke. Ezért rendelte az úr azt, hogy hit legyen, hit alapján történjen a döntés, mert akkor van értéke az egésznek, a hitbéli döntésben kifejeződik ez, és ezért kell ehhez egy szabadságnak lennie. De ugyanakkor meg benne kell lennie azt, hogy egy értékrend felé legyen.

Ha mindig azzal foglalkozom, hogy mi, hogy tetszik, kinek tetszik, akkor nem az értékrendről szól, hanem az önkényességről, a fogyasztásról. Akkor nem izét fogunk olvasni Móricz Zsigmondot, hanem a csipszeknek az összetételét. Mert az a legizgalmasabb.

Tehát ez így röviden az egész elé, ezt a rövid kis bevezetőt gondoltam, egyszerűen azért, hogy lássuk, hogy ennek mi az értelme. Tehát miért érdemes ezzel foglalkozni. És még egy fontos dolog, hogy nyilvánvalóan, hogy a helyén kell kezelni a dolgokat, mert nyilvánvalóan az, hogy ami a 12.

században, vagy a 11. században üzenet volt, abban a korban az nekem nem lesz élő üzenet, mert nekem ma kell meghallanom, ma kell meghallanom az ő szavát, ma kell meghallanom Istennek az igéjét. Ma kell az élő és ható beszédhez, a feltámadott élő Jézus Krisztushoz, a Szent Szellemhez, ma kell kapcsolódnom, nyilvánvalóan.

De ami akkor kapott kisebb világosság, hogy beszűrődött az ajtón egy kicsit, vagy az ajtó alatt beszűrődött egy kevés, mert láthatunk itt olyan szövegeket, hogy azért izgalmas, mert iszonyú sötét volt a kor. És abban az iszonyú sötét korban ezek óriási kijelentések voltak. Most viszont nekünk meg ne, az a világosság az nyilvánvaló kevés.

Nekünk ma kell azt a világosságot, amit Isten ad, ma kell azt abban járnunk. Tehát éppen ezért arra is figyelni kell, hogy ne kapjon el ennek a történelem felfogásnak egy igézete. Ha bár hozzátartozik, ott még nem tartunk, hogy akkor a nagy kísértés lenne a fiatalok számára, hogy annyira belebóduljanak a történelmi korokba.

Úgyhogy ahogy Adi mondja, egy régmúlt irága, aki illata bódít szerelmesen, tehát itt nem tartunk persze, de bele lehet szippantani, tehát nyilvánvaló, úgyhogy ezért ez a másik oldal, hogy erre is ilyen módon érdemes odafigyelni.

[Balogh László]
Nagyon szépen köszönöm ezt a kerekválaszt és ezt a felvezetőt, és akkor itt csatolódnék vissza ahhoz, amit már szintén elkezdtünk kifejteni, hogy te mondtad, hogy a bibliai ezeket a magokat elvetettek, később használtad azt a szót, hogy értékek meg érték alapú választás, hogy itt konkrétan milyen dolgokra gondolsz, hogy jelentek meg ezek a bibliai üzenetek a magyarságnak a történetében, mert ezek viszont örök érvényűek, tehát minden században, minden embernek tud aktuálisan szólni.

[Magyary Ferenc]
Így van, alapvetően, ha olyan is a helyzet, hogy ezt lehet látni, hogy nincs teljes világosság, ugyanakkor tényleg rá lehet bukani egy-egy olyan érdekes kincsre, ami adott esetben szólhat. Most a legelején kezdjük, és akkor innentől kronologikusan haladunk tovább. Érték alapúan.

Érték alapúan és kronologikusan. Még annyit akarok elmondani, hogy egy teljes képet nem tudunk adni, és nem is akarunk. Ez hadd legyen egy kicsit önkényes, olyan szempontból, hogy ami nekünk tetszik, vagy ami érdekel minket.

Most ellent mondok az előbbi saját magamnak, de hadd legyen egy ilyen döntés, vagy amit ilyen relevánsnak tartunk, olyannak, ami akár ütős ebben a korban, vagy akár olyan, ami nem nagyon ismert. Most egy ismert ebből fogjuk kezdeni, de azért szerintem keresztényként erre, ha ránézünk, akkor ez eléggé ütős. Itt a Szent István intelmeiről beszélek.

[Balogh László]
Kezdjük ott, mert egy nagyon érdekes menüt állítottunk össze a hallgatóknak, és akkor kezdjük el a kóstolást. Kezdjük Istvánnál. Happy day!

[Speaker 8]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day! Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.