Happy Day - 2024. 03. 29.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjad, ezért hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus az atyának a jobbján foglalt helyet. És hiszem, hogy ma is szent szellemben és tűzben meríti alá mindazokat, akik hisznek ő benne.

Én hiszek ő benne, és szomjazik a lelkem, szívem az Úr jelenlétére, és ezért éhező, szomjazó szívvel dicsérem, áldom őt, és megyek az Úrhoz, hogy a mai napon is birtokba tudjam venni azokat a javakat, áldásokat, amelyeket elkészített számomra. Mert hiszem, hogy az Úrnak a kegyelme és a kegyelem teljessége az Úr Jézus Krisztusban jelent meg a Földön, és tőle veszek mai napon is kegyelmet. És hiszem, hogy a kegyelem megerősíti a szívemet, és megajándékoz engemet örök élettel.

Ezért áldom az Úrat, dicsérem őt szellememmel, lelkemmel, testemmel, és hiszem, hogy a mai napon is az Úr megérint engemet, és veszek erőt, mert eljött rám a Szent Szellem, hogy Jézus Krisztus melletti tanúskodást folytassam, illetve elkezdjem. Köszönöm neked, Uram, hogy fölírtad a nevemet az élet könyvében, és kérlek, hogy a nevemet pecsételd be, soha ne töröl a könyvedből a nevemet, és adj ezért kegyelmet, hogy jó előmenetelem, haladásom, fejlődésem legyen az Úr Jézus Krisztusban, az élő Istenek az megismerésében, és a Szent Szellem benvaló járásban és vezetésben, hogy mindent mindenkor a Te dicsőségedre tegyek. Amen.

Hallelujah.

[Diószegi Dávid]
József át Jeruzsálemben lakott. Onnan járt ki a népközi újra meg újra. Pejárt a országát Bersebától egészen Efraim hegyvidékéig, és visszatérítette népét az örökkévalóhoz, ősei kistenéhez.

Városról városra ment Júdában, és minden fallal körülkerített városban bírákat nevezett ki. Ezt mondta nekik. Nagyon gondosan és körültekintően ítélkezzetek, mert nem az embereknek, hanem az örökkévalónak szolgáltok a bírói hatalmatokkal.

Az örökkévaló veletek lesz, amikor ítéletet hoztok. Az örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek. Mert Istenünk az örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot.

Nála nincs személyválogatás, részrehajlás vagy megvesztegetés. Amikor visszatért Jeruzsálembe, ott is kinevezett Józsefát lévitákat, papokat és Izrael népéből való nemzetségfőket, hogy ők ítélkezzenek az örökkévalóra tartozó és egyéb ügyekben. A király nekik is meghagyta.

Az örökkévaló iránti félelemmel és tisztelettel szolgáltassatok igazságot. Tökéletes szívvel és hűségesen végezzétek munkátokat. Sokféle ügy fog elétek kerülni.

Gyilkosság, törvények, rendeletek, parancsok megszegése és hasonlók. Izrael népéből való testvéreitek fognak előttetek állni, akik valamennyien városunkban laknak, hogy szolgáltassatok nekik igazságot. Ilyenkor minden alkalommal szigorúan figyelmeztessétek és tanítsátok őket, hogy ne vétkezzenek az örökkévaló ellen.

Így nem fog rátok és testvéreitekre szállni az örökkévaló haragja. Így ítélkezzetek, és akkor nem fogtok vétkezni az örökkévaló ellen. Nézzétek!

Amar Yahú pap lesz a vezető közöttetek az örökkévalóval kapcsolatos dolgokban. Zebad Yahú, Ismáel fia, Júda törzsének fejedelme pedig a király dolgaiban lesz a vezetőtök. A léviták fognak segíteni nektek, mint írnokok és hivatalnokok.

Legyetek erősek és határozottak tisztségetekben. Az örökkévaló azok mellett áll, akik igazságosak. 20.

rész Azután hadjáratot indítottak József át ellen a moábiak, az ammoniak és velük együtt a meóniak egy része is. Hírnök érkezett és jelentette József átnak. Óriási hadsereg vonul ellened Edon felől, a Holtenger túlsó oldaláról.

Már Hacetón támár, vagyis engedi közelében járnak. József átot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtött hirdetett egész országában, Júdában.

Össze is gyűltek az emberek egész Júdából, és annak minden városából Jeruzsálemben, az örökkévalót templomának udvara előtt, hogy az örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget. József át király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott. Örökkévaló, őseink istene, nem Te vagy a mennyi istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött?

Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened. Nem Te vagy-e, aki a föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izrael elől? Nem Te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak?

Izrael azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a templomot, amelyről Te mondtad, hogyha majd bármiféle csapás ér bennünket, háború, ítélet, betegség, éhinség, és megállunk jelenlétedben, egy templom előtt, mert neved benne lakik, és nyomorúságunkban hozzád kiálltunk segítségért, akkor meghallgatsz és megmentesz bennünket. És most itt vannak ezek az Ammoniak, Moábiak és a Szér hegyvidékén lakó népek. Örökkévaló, Te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izrael, amikor Egyiptomból kivanult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.

Lásd meg, örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak és ki akarnak bennünket űzni a Te bírtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül. Istenünk, elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket.

Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk. Júda egész népe ott állt az örökkévaló előtt, kicsünyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. Akkor az örökkévaló szelleme rászállt Jahazielre, aki az összegyűltek között állt.

Jahaziel Zekarjáhú fia volt, aki Benája fia, aki Jejiel fia, aki Matanyá fia, aki Ászáf egyik fia volt és a Léviták közé tartozott. Jahaziel ezt mondta. Figyeljetek, Júda és Jeruzsálem lakói, és te is Jósafát király!

Ezt mondja nektek az örökkévaló. Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené. Holnap vonuljatok ellenük, ők majd a Cíc-hágún jönnek föl.

És a Jeruel puszta előtt a patakföld végén találkoztok velük. Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az örökkévaló benneteket. Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek.

Holnap menjetek ellenük, mert az örökkévaló veletek van. Ekkor Jósafát egészen a földighajolt az örökkévaló előtt. Azután Júda, meg Jeruzsálem népe is földre borult az örökkévaló előtt, és úgy imádták az örökkévalót.

Akkor a Keháti és Koráchi léviták fölálltak, és hangos énekszóval dicsérték az örökkévalót, Izraelistenét. Másnap korán reggel elindultak, és Téko a pusztájára vonultak. Ott Jósafát a serege elé állt, és ezt mondta.

Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe! Higgyetek az örökkévalóban, istenetekben, hogy erősen meg tudjatok állni! Higgyetek az örökkévaló profétáinak, hogy győzzetek!

Miután így biztatta a népet, Jósafát előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségéért és dicsőségéért. Odaállította őket a seregélére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték.

Dicsérjétek az örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart! Ahogy elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeirieket, akik Júdát megtámadták, és mindannyian vereséget szenvedtek. Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeiriekre, és teljesen elpusztították őket.

Majd miután a szeirieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást. Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a sziklákról körülnézett, hogy lássák hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregből.

Akkor Józsefát és serege rengeteg zsákmány gyűjtött. Az elesetteken töm érdekértékes fegyvert és kincset találtak. Sok házi állatot is zsákmányoltak.

Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindent magukkal vinni. Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt. A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak, dicsérték és áldották az örökkévalót a nagy győzelemért.

Ezért azt a helyet a mai napig Hálaadás völgyének nevezik. Azután Józsefát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek.

Jeruzsálembe érkezve az örökkévaló templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal. A környezi országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az örökkévaló magaharcolt Izrál ellenségeivel. Ezért Józsefát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik.

Így uralkodott Józsefát Júda országában, amikor király lett, 35 éves volt és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azubá volt, sírhi leánya. Józsefát azt tette, amit az örökkévaló helyes el.

Nem tért le arról az útról, amelyen apja, Ászák király is járt. De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel. Józsefát egyéb tettei, az elsőtől az utolsóig, meg vannak írva Jéhónak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izrál királyainak könyvében találhatók.

Ezek után Józsefát, Júda királyak közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izrál királyával, aki sok bűnt követett el. Közösen építettek hajókat Ecziongeberben, hogy azokat Tárziszba küldjék. Azonban a márisai Eliézer, Dóda Váhú fia ezt profitálta Józsefátnak.

Mivel összefogtál Ahazjával, az örökkévaló elpusztítja a munkádat. A hajók valóban összetörtek, és soha nem érkeztek meg Tárziszba.

[Speaker 8]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Németh Sándor]
Nos tehát, ugyanez van, látjuk a Bibliában, hogy a jegyesség most nem mennyegző van, hanem az Egyháza és Jézus Krisztus között jegyességi viszony áll fönn. Kettő Korintus belejelkezét levél. Tizenegyedik verszak.

Tehát látjátok, eljegyzés, azt mondja pálapostól, ő, mint ugye kerítő, zelota szemvedélye, itt az eredetibe zelota szerepel, szemvedélyesen kell szolgálni az Urat, amit az Evangélium hirdetésére vonatkozik, hogy a menyei elhívást tolmácsoljuk, közvetítjük, azért, hogy az emberek elfogadják az emberek által kipostázott Isteni elhívást. De Isten embereknek a száját használja, Evangéliumon hirdető embereknek, vagy a bizonyságtevő embereknek a száját használja, és hidd el, a te szádat és szívedet is tudja erre csodálatos munkára használni Isten.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Sárosi Renáta]
HANGOS KÖNYV Demos Shakarian, a föld legboldogabb emberei. Kiadta a Patmos Records 2016-ban. Fordította Cseri Donatella és Joób Viktória. 4. fejezet A férfi, aki meggondolta magát. Ahogy a következő tavasszal a melegebb időjárás kicsalogatta az embereket a parkokba, Rózés köztem újra beszéd téma lett a szabadtéri összejövetelek folytatása.

De ne csak vasárnap délutánonként, mondta. Az emberekben felkelthetjük az érdeklődést, aztán kicsivel később már össze is pakolunk, és egy hétig nem történik semmi. Mi lenne, ha esténként tartanánk az összejöveteleket?

Minden este. Ha feltudnánk állítani egy sátrat valahol, nem jelentene akadályt sem az eső, sem a napsütés. A gyülekezet telkén, mondtuk egyszerre.

Majd elnevettük magunkat, mert ismét megtörtént ez a véletlen egybeesés. A Glastreet-i épület már egy jó ideje túl kicsinek bizonyult a növekvő örményközösség számára, így a gyülekezet vásárolt akkoriban egy üres telket kelet Los Angeles-ben, a Goodrich körút és a Carolina Place sarkán, ahova építkezni szeretett volna. Ezért tehát úgy határoztunk, megpróbáljuk megszerezni a gyülekezet vezetőinek támogatását.

Ám az előző nyáron tapasztalt gyanakvás és zavarodottság ismét kiült azokon a markáns barna arcokon. Kik azok az idegenek, akik ennyire érdekelnek minket? És egyébként is, miért kellene az örménypünkösdi gyülekezetnek ebben részt vennie?

Nem csupán a mi gyülekezetünk venne részt benne, magyaráztuk nekik. Azt terveztük ugyanis, hogy a térség valamennyi pünkösdi gyülekezetét felkérjük az összejövetelek támogatására. A mi közösségünk biztosítaná a helyet a sártos számára, egy másik pedig gondoskodhatna a zenészekről és a segítőkről, vagyis összedolgozhatnánk.

Ám ennek hallatára az arcok csak még merevebbek lettek. Együtt? A Foursquare gyülekezettel, az Isten gyülekezeteivel és a pünkösdi szentségtagjaival, a maguk kétest tanításaival?

Arról már nem is beszélve, hogy néhány ilyen úgynevezett keresztény csoportban a férfiak és a nők egymás mellett ülnek. A vének ezzel lezártnak tekintették a témát, majd a nyári tervünket elfeledve számunkra másodlagos jelentőségű ügyeket kezdtek taglalni, miközben Róz és én csendben ültünk. A tények azt mutatták, hogy a pünkös szele, ami majdnem egy évszázaddal korábban Oroszországtól egészen Örményországig fújt, mostanra a többihez hasonló merev, ridegfelekezetté vált.

És ez mindig is így ment. Hányszor megtörtént, hogy a Szent Szellem minden egyes friss kiáradása rövid időn belül új vallási irányzattá merevült az emberek kezei között. A korlátokat áttörő, szabadságban és örömben útnak induló Azúza utcai nagy ébredésből például, ami pontosan itt, ebben a városban kezdődött, az 1940-es évekre nem maradt más, mint öntelt gyülekezetek tömege, amelyek még egymással sem tudtak kommunikálni, nemhogy az egész világgal.

A tragédia ebben, ahogy Róz és én láttuk, az volt, hogy olyan sokat tudtak volna adni. Mindegyik kisközösség a saját falain belül hétről hétre megtapasztalta Isten gyógyító erejét, vezetését és gondviselését, míg a világ, melynek mérhetetlenül nagy szüksége volt erre az erőre, például azok a férfiak, akikkel a hétköznapok során kapcsolatba kerültem, nem is tudta, hogy létezik. Akkor egyáltalán nem is kell részt vennetek benne, könyörögtem a vezetőknek.

Elintézem a sátrat, megszervezem a takarítást és minden egyebet, csak engedjétek használni a telket. Végül már semmi nem hatotta meg őket abból, amit mondtam nekik. Kizárólag az, hogy édesapám is felszólalt a tervünk mellett.

Az Izsák Szekaryán név súlyjal bírt a gyülekezetben. Ha Izsák támogat valamit, még ha kockázatosnak hangzik is, biztosan helyes. Így hát megkaptuk az engedélyüket.

És azonnal meg is bántuk. Mint ugyanis megtudtuk, egy sátor felállítása messze különbözik egy szónoki emelvény összeeszkábálásától. Maga a sátor kibérlése jelentette a legkönnyebb részt.

Nyilvános használatra szántuk, ezért éppen annyi előírásnak kellett eleget tennünk, mintha egy fix épületet emeltünk volna. El kellett mennem a földhivatalba, a tűzoltóságra, a rendőrségre, a közegészségügyi hivatalba, a közvilágítási és energiaszolgáltató művekhez, és minden egyes alkalommal elmagyarázni, hogy mit tervezek tenni és miért. Csak akkor kezdhettünk hozzá a sátor tényleges felállításához, amikor a kezemben volt ez a kötegnyi engedély.

Majd ellenőrizni kellett az elektromos kábeleket, a folyosókat és a kiáratokat pontos előírásoknak megfelelően kellett kialakítani, személygyűjtőkről és mobil mellékhelyiségekről kellett gondoskodni, valamint öntözőkocsiról a por megkötése érdekében. Majd ott volt az a feladat is, hogy az emberek tudomására hozzuk a rendezvényt. Rádiós reklámokat, újsághirdetéseket, kirakati plakátokat vetettünk be, megpróbáltam emlékezni mindenre, amit az autós teivonk megnyitásakor tanultam.

Mindez azonban pénzbe és időbe került. Végül még apám is türelmetlenkedni kezdett. Hetek óta alig lát az irodában – emlékeztetett.

Nem volt szükséges akár csak egy szóval is említenie azt, ami a legjobban foglalkoztatta mindkettőnket, a műtrágyaüzem, ami az első önálló beruházásom volt. Veszteséget kezdett termelni. Öt kemény éven betelt, mire gyümölcsöző vállalkozássát tettem.

Ha nem akarom, hogy csődbe menjen, most azonnal minden időmet és energiámat rá kell fordítanom. Ám attól az érzéstől sem tudtam szabadulni, hogy ezek a sátoros összejövetelek szintén nagyon fontosak. Az esti alkalmakat júliusban kezdtük, és hat héten keresztül minden nap tartottunk egyet.

Az előző nyáron megbizonyosodtam arról, hogy nem szónoknak születtem. A szívem tel is tele volt Isten csodáival és valóságával, de a nyelvem sosem találta a megfelelő szavakat. Fiatal másod unoka testvérem, Harry Muségan azonban más volt.

Mint édesapja, Aram, és nagyapja, Magadri, tiszteletet parancsoló kiállásával és ékes szólásával a székhez szegezte az embereket, megragadva a figyelmüket. Még csak húsz éves volt, de már is jobb szónok, mint ami enné én valaha is válhattam volna, így megkértük, hogy ő prédikáljon. Az emberek eljöttek, majd újra eljöttek, és ahogy teltek a hetek, a tömeg egyre nőtt.

Az öt pünkösdi felekezet, amelyek oly nagy óvatossággal voltak csak hajlandók összefogni az összejövetelek támogatása ügyében, egyre lelkesebbé lettek. Pásztoraik az emelvényen ültek rosszal, aki a zongora mögött foglalt helyet, és a gyülekezetek kórusai vezették a dicséretet.

[Balogh László]
A Bibliafordítás reneszánsza, ezzel a címmel indítjuk útjára a Hit Rádió új magazin műsorát. Szerusztok, kedves hallgatók, Benke László vagyok, és itt a stúdióban Rugási Gyula tanáróval ülök, akinek a pedigréjét és mindenféle titulusait most nem fogom elősorolni, úgyis mindenki ismeri. A műsor apropóját ugye már az adja, mint legutóbbi műsorban a Güll házaspárral kifejtettük, hogy 15 éve indult útjára a Szentpál Akadémia Bibliafordító Projektje.

Gyula, te követted el az első evangéliumfordítást, és Güllné Csalog Esztertől úgy tudom, hogy ez készült el legelőször, ugye, tehát ez már egyfajta embryó állapotban megvolt még mielőtt akár a projekt elindult volna.

[Rugási Gyula]
Én is nagy szeretettel köszöntöm a kedves hallgatók közönséget. Úgy látszik, hogy az idősebb embernek tágabb az emlékezete, én minimum húsz évre emlékszem. Valamikor a 90-es évek közepén valóban a márk már megvolt, de hát valamivel elkezdett kezdeni, egyéb érdem nem füzsödik.

[Balogh László]
Előszabadban szerepe, 95-ben indult maga a projekt, 2001-ben jelent viszont csak meg.

[Rugási Gyula]
Ez kétségtelenül igaz, már mint az új Exodusban. Máshol korában megjelent már a márk? Nem, az első korintuszi levél jelent meg egyszer, mondhatni tesztszerűen a holmi bank, de érdemes volt azt hiszem megjelentetni, kedvező visszajelzéseket kapott az ember.

[Balogh László]
A legelső új szövetségi fordításod akkor ezek szerint egy korintus volt?

[Rugási Gyula]
Nem, a márkkal kezdődött, vagy egyszerűbben szóval a márkkal kezdtem, és a korintuszi levél az csak egy későbbi stáció, meg ezen nem sokkal későbbi stáció, hiszen azok a szövegek, amelyeket én fordíthattam, nekem jutott osztályrészül, nem tudom, milyen eufémizmussal környezzem, azok nagyjából húsz éve megvannak. Persze természetesen nyers állapotban, adóta már a felismerhetetlenségig idézeljel csiszolódtak.

[Balogh László]
Felismerhetetlenségig ahhoz képest, amilyen a nyers állapotban. Igen, de ez nem baj. 95-ben lefordulta már ez a pályadnak milyen szakasz elkortáj, te Debrecenben vagy, ugye?

[Rugási Gyula]
Igen, de hát végteljére is teljesen természetes, hogy az ember köztünk szólva és zárójában mindannyian jó értelembe vett neofiták vagyunk, tehát a kezdetlendülete az egy jó ideig eltartott. És a kezdetlendülete általában az ember privát életében megint csak idézeles heroikus korszakot szokott jelenteni, és hát az ember az ügybüzgalmát, azt mindennek fölébe helyezvén, hát ezzel foglalkozott egyrészt. Másrészt pedig a Debrecen és egyéb tanítói tevékenység is szorosan összefonódott az ókeresztény korral, tehát nem kellett különösebb kitérőre hagyatkozni itt, vagy föladni egyéb tevékenységet ahhoz, hogy tökéletesen otthon érezzem magam.

[Balogh László]
Ez a kezdet nálad amúgy egy személyes megtéréssel is összefüggött? Vagy tehát a kezdetet onnan számítandó a biblioforítás munkája?

[Rugási Gyula]
Igen, hát itt ezen a helyen valamikor a tél végén, szerencsés lehetem a saját megtérésemről röviden beszélni, teljes mértékben egybeesett, akkor elmondtam, hogy kiszótároztam a 80-as években többször az új és az új szövetséget, állandó otthoni körünkben, vagyis mondjam, csak egymás között olvastuk, heti penzumra darabolva.

[Balogh László]
Ez a kapitánfi tegyei szótár? Kapitánfi féle tegyei féle szótárról van szó?

[Rugási Gyula]
Nem, nem, nem, kiszótározni annyit, hogy a saját szótár, most máig meg vannak, meg tudom mutatni. Ugye a te készítettél magadban a szótárhoz? Hogy belelkiismeretes filosztevőkénységet folytatod, soha két sort magáról a bibliáról ennem írt, csak a környezetéről.

Tehát az ókereszténykorról, az antik filozófia történetről, ókori teret körténelméről, de magáról a bibliáról nem. Semmilyen szövegéről, semmilyen aspektusáról, semmilyen üzenetéről, ha tetszik. Ehhez volt előzhetetlen lépés, vestáció, megtérés, azt hiszem.

[Balogh László]
Ami a 90 környékén következett el? Igen. Tehát a 80-as években már szótárakat készítettél saját használatra?

Hát, mint mindenki, gondolom. A gnoszticizmus iránti kutató munkád, meg érdeklődésed az mikorra datálódik?

[Rugási Gyula]
A 70-es évek végére, 80-es évek elejére, tehát az egyetem elvégzése utánra egészen pontosan. Nos, természetesen akkor csak félig-meddig mondtam igazat, hiszen a gnosztikus szövegek tanulmányozása és a gnosztikus egyszegézis, tehát írás értelmezés idézőjelben, vagy írás torzítás, az megkövetel bizonyos bibliofilológiai affinitást, illetve tevékenységet. De mondjuk így, hogy mandinájról, másodkézből, vagy szekundérmódon, nem alany érdeklődésből fakadóan.

Miért pont márkkal kezdted? Semmiféle racionális válaszom nincs. Természetesen a színoptikusok elsőbséget élveznek ilyenkor mindig.

Értendő ezen, hogy a Jánosi Teológia, János Evangélium szövegen kívül a maradék három. Most talán azért, hogy ne a Mátéval kezdődjön. Természetesen filológiaiak soha nem lehet majd eldönteni, hogy ki télet meg a Babér-Kosszúró az elsőbség, akár a hatástörténetet, akár fiktív eladatálást illetően, hogy most melyik készült a legelőbb.

Minden esetre a Márk Evangélium szövegi üzenetén túl elsősorban a technikája fogott meg, nem tudom másként nevezni, bocsánatot kérek, de a flashback technikája, vagyis olyan szédületes tempóban végigszágolt az eseményrenden. Ugyanakkor pedig a másállokat, a példázatokat nagyjából ugyanúgy közli, mint a bővek másik két szinoptikus.

[Balogh László]
Vannak kutatók, akik ezt a pörgetős technikát, ezt szegényes nyelvi készségeknek is tudják be. Mit szólsz, mert a Fintort látom, de...

[Rugási Gyula]
Hogy mondjam, a szegényes nyelvi készségek még a János levelek, vagy a jelenések könyve, vagy esetleg a János evangélium szövegének olvastán sem lenne helyes kifejezés. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ember számtalanszor hallja különösen azt, hogy ki mindenki ejti ki a száját, hogy milyen jól tud angolul. És utána az embernek, hogy vissza kell fogni a mosolyt.

Egyéb nyelvekről nem beszélve. Tudomásul kell venni, hogy a Földközi tenger keleti medencéjében, körülbelül a kereszténység születésének idején ez a basic greekess mindenki számára kommunikációs eszközül szolgált, de nem mindenki tanult az iskolában homéroszt és platont. Úgy finoman fejezem ki magam.

Ezen túl a Jánosi teológia érdekessége az, hogy minden mandat ton szinte átüt egy egészen más szintax és mondattan, és egy sémi vagy egyik másik sémi nyelvnek a jólvámbólú sajátossága. Ehhez képest márk evangélium kifejezetten differenciált és kifejezetten elegáns görögnyelvben íródott. Jó lehet persze fénnyévekre von az differenciált és elegáns görögnyelvtől.

Ezt alig ha kell mondanom.

[Balogh László]
Kezdő teológus hallgatóknak is mindig Jánosból adnak fel passzusokat.

[Rugási Gyula]
Ez alapvetően helytelen, de hát most már mit lehet tenni végtére is.

[Balogh László]
Mármint a gyakorlat helytelen.

[Rugási Gyula]
Abszolút helytelen. Közepes erősségi szöveggel kellene kezdeni. Nem csak kellene, hanem kell is.

Amennyiben az ember a saját szerint gyakorlatára gondol elfből és még véletlenül sem Jánossal.

[Balogh László]
Ha már itt tartunk, mennyire homogéna az új szövetség görögje? Tehát ez a koiné, ez egységes vagy változatos?

[Rugási Gyula]
Hát nézd, egy repülőgépről nézzük a tengert, amely hullámzik és vihardulja, akkor az zöldes massza. Ha egyre közelebb megyünk, akkor egyre inkább kiderül, hogy hát Tajfun van. Következősképpen ugyanez igaz az úgynevezett koinéra is.

Kifejezetten elegáns szöveg szakasok, Lugácstól a zsidó levélénk egyfelől, és kifejezetten idéző elbevett, szegényes görög mondattan, mondjuk a Jánossi lövörekben. De szerintem az szándékos, de most nincs idő, hogy belemegy.

[Balogh László]
Majd esetleg egy másik apropó. Ugye Ágoston, amikor az evangéliumi harmóniáját készítette, Márkot mintegy leszólta, pediszekhúsz, egy breviátormát helyi, Máté követője, ugye ez a pediszekhúsz, az aki valakinek a nyomában jár, ugye? Szó szerint a lábban nyomába szedődik, igen.

És rövidítője, tehát mintha lesajnálná Ágoston Márkot, ugye ő Mátét tartotta a legzsidósabb és az eredeti evangéliumnak. Ehhez képest a mai todomány szerint Márknak volt egyfajta elsőbsége időben, és ez bővült a szinaptikusoknál.

[Rugási Gyula]
Józan logikával követve a dolgom, és egyszer több mindent kérdeztél, úgyhogy próbáljuk meg a kérdéseket külön csoportosítani, vagy külön hántani. Az Ágostoni álláspont semmilyen szempontból nem mérvadó, akkor már korábbi evangélium harmóniákra is hivatkozhatnánk. Tati Jánoszra?

Igen, csak hogy Tati Jánosz szíról, tehát mégiscsak sémi anyanyelvű. Viszont Ágoston, amennyire tudjuk, és saját bevallása szerint is a konfessionézmén a hallomásokban, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem tudott görögül. Tehát ahogy egy művelt, filozofiai iskolákat látogató, rétori iskolákat és jogi iskolákat látogató fiatalembertől elvárható lett volna, ő úgy nem tudott.

Ez nem jelenti azt, hogy nem tudott semmit, félrejtésnehesség. Következésképpen szövegkritikai ítéletei ebből a szempontból hát legalábbis zárójelbe teendőek. Na most a másik, hogy ki élvez elsőséget és ki nem.

Ja és visszakanyarodva, bocsánatot kérek, a rövidítés kérdéséhez, az abreviáció, az abreviátum műfajához. Ez egy létezett műfaj volt tömöríteni, rövíteni, kivonatolni, úgy hívták, hogy exceptum latinul. Na most ez teljesen jogtalag vád, se nem abreviátum, se nem exceptum Marc Matejhoz képest.

És még akkor sem lenne az, hogyha egzakt módon be lehetne bizonyítani, hogy egymást követik, jelesül Marc Matej. Ezt ugye képtelenségben bizonyítani. A másik, ami a hagyományt illeti, hogy ki élvez elsőséget, Eusebiuszra hivatkoztál az imént, bár az a növezetes szöveg helyre, amely, hogy mondjam, bizonyos indirect megközelítést igényel, mert nem csak egyszerűen a Marcra és a Matej hagyományra, tehát az evangéliumok hatástörténetére vonatkozik, vagy megszövegezésének vélhető történetére, hanem az interpretáció történetre is.

Vagyis az értelmezésre. Vagyis, hogy Hierapolisi papíjász egy rövid megjegyzését, variálják ketten. Ez a rövid megjegyzés úgy hangzik, hogy...

Megengedett, hogy felolvasson? Természetesen különös tekintettel a görögöl olvasott.

[Balogh László]
Maradnék vanyú odakent magyar fordításának. Tehát papi azt idézi Eusebiusz egyhez történetében Péter kísérője volt, aki a tanítást a szükségkövetelménye szerint alakította, mármint Márk alakította a Péter tanítását, és így nem az úr mondásainak rendszerezését állította össze. Ezért nem hibázott Márk, amikor úgy írt le mindent, ahogyan ő arra emlékezett, mert egyedül csak arra fordított gondot, hogy semmit se hagyjon el azokból, amit hallott, és hogy semmiféle hamis tanítást ne kerüljön közéje.

Megengedsz egy kérdést ezzel kapcsolatban? Természetesen megengedek. Csak ezzel félbe szakítom a korábbi gondolatmenetet, de nekem úgy tűnik, mintha papi azt ide tőlege Eusebiusz ki tudja már, hogy ez mennyire ténylegesen papi azt hihagyom meg.

Erre szeretem utalni, és remélhetőleg visszakanyarodhatunk rá, igen. Mintha mentegetné Márkot, mert az a Márk, amit ő ismert, mintha nem időrendi sorrendben lenne. Ezért nem hibázott Márk, mert úgy írt le mindent, ahogy ő arra emlékezett.

Tehát mintha egy kicsit ilyen összevisszaság lenne az a szöveg, amit papi azt ismer, és ezt ő próbálja menteni.

[Rugási Gyula]
Hát a következőt szeretném ehhez hozzáfőzni elsősorban. Az iménti hagyomány, amelynek Papias, Hierapolisi Papias, tehát egy második században élt, valószínűleg János tevékenységehez és köréhez kötődő egyházatja szövegéből, vagy oldudvarából maradt ránk. Két irányban is hatott.

Az egyik, Euszébiosz, iménti egyház története, szöglete zárva el szolgáltassunk miattányos igazságot, ez nem vanyófordítás, ez Bán István fordítása, aki ragyogó greciszta is egyebek között. Tehát itt nem odakent fordításról van szó, még véletlenül sem. A lényeg az, hogy idézik ketten is, egymástól függetlenül, és időben elég nagy távolságban Papias erre vonatkozó nézetét.

Az egyik, Iréneusz, az Adversus Hérészis harmadik könyvében, ugye a Iréneusz szintén kisártyai származású, és a második század utolsó harmadában, Lugdunumban, az az, amely Lyonban folytatott prédikátori és püspöki tevékenységet. Gal nyelven, nem tudott igazán jól latinul, vörgó természetesen az anyanyelve. Ő ugye időben is lényegesen közelebb esik Papiashoz, mint ez az Euszébiusz, aki a negyedik század elején írja meg ezt a nagy hatású és nagy fontosságú művét, azon kívül pedig ízik-vérik híve Origenésznek és az alexandrei teológiának.

Ezt ugye tisztázuk. Na most másfelől ez a megjegyzés nem elsősorban arra vonatkozik, hogy kinek van elsőbsége Máténak vagy Márknak, hanem inkább arra, hogy mit tartottak lényegesnek az általunk ismert evangéliumi szövegekből. Vajon azt, amit direkt módon, közvetlenül a megváltó, tehát a názereti Jézus a száján kiállított mondat, magyarázat, vagy pedig mindazt, ami e köré szerveződik, a történetek, a háttér, nem tudom, hogy hogyan jellemez.

Én azt hiszem, hogy a felolvasott szöveg Euszébioszal talán erre vonatkozott, hogy amennyiben a jézusi példázatokat veszük, ott nem szigorúan szükségszerű egyfajta időrendi sorrend, talán elleutalt, de hát azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz eldönteni a problémát. Mindenesetre, ha jól emlékszem, onnan indultunk ki, hogy Márk bizonyos értelemben háttérbe szorult.

[Balogh László]
Most engedd meg, hogy két emelettel lejjebb vigyem a beszélgetést. Minek van négy evangélium? Miért nem írta meg egy valaki a frankót?

[Rugási Gyula]
Hát Kurt Alland neve alatt fut, úgynevezett evangélium harmóniának növeszted. Mindenkinek lehetőségében áll ezt a kérdést tesztszerűen eldönteni. Aztán megveszi az eredetinek egy kicsit megcsonkított verzióját, ha még meg lehet venni a Rádai utcában a református könyvesboltban, és elkezdi olvasni a szinoptikus, a szinoptikus evangéliumot.

És akkor valószínűleg rá fog jönni, hogy ez így alig ha megy. Egyszerűen arról van szó, hogy montírozunk egymásra néhány nagyon szimpatikus ember fényképét. A legjobb esetben is arra lyukadunk ki, hogy az illető nem lesz húsvér figura.

Hát amennyiben a szerzői szándékot, intenciót, azon kívül a tanulságtételt, amely ugye az egész rabbinikus hagyomány, vagy hát az őszövetségi hagyományban peredetűen fontosságú, amely ugye olyan, mint a pecsét és az aláírás. Egy szöveg vagy esemény hitelesítését illetel. És ha ezt kiiktatjuk, akkor nem marad más helyette csak egy fantomkép.

Levegés, ha szabad így fogalmazni. Magyarul megfosztjuk az egészet a személyiségtől, a személyiség jegyektől.

[Balogh László]
Akkor hadd kanyarodjak, ha megengeded metodikai kérdésekre, fordítástechnikai dolgokra. Ugye fordítók között honos az a mondás, hogy a fordítás, mint egy nő, ha hű, akkor nem szép, ha szép, akkor nem hű. Te melyik típusnak vagy a híve, Gyula?

[Rugási Gyula]
Hogy is mondjam, csak elmész mondásokkal, némifantáziával és tapasztalattal és nyelvikészséggel bárki szolgálhat. Hát ez is olyan elmész mondás, hogy úgyis mondjam, mint a fuvalom, vagy mint a pára, semmivé válik, semmi idő alatt. Ez nem igaz, én úgy gondolom, hogy a fordítás státusza az nem egyenlő azzal, hogy valamilyen szöveg legyen az bár a legprofánabb, hétköznapibb, mondjuk egy műszaki leírás, az úgymond szöveghű legyen.

A műszaki leírás attól szöveghű, hogy a csavarhúzó az csavarhúzó, marad és kész. Itt viszont nem erről van szó. Végtelenül jelentéssűrű és jelentéstelített világok állnak egymás mellé, és nem csak a görög szöveg valamely modern nyelvi fordítása tekintetében, hanem úgymond hipotetikusan is, hiszen az éppen a Jánossi Teológia aprópójában utaltam arra, hogy görög mondatok teljesen sémi szintax is a mondattal rendelkeznek.

Tehát nagyon sok esetben a görög szöveg mögé oda kell gondolni valamit, ha nem is betűszerint, de szituációszerűen, amelyet bizonyosan nem görögül gondoltak el. Ezentúl, és ez a leglényegesebb mondandum, az egész mögé oda kell valamit gondolnunk, amit nem is x, y és z nyelven gondoltak el, hanem nyelvül, ha szabad így fogalmazni, tehát a kinyilatkoztatás nyelvén. Magyarán a feladat az, hogy a kinyilatkoztatás üzenetét valamiféleképpen felfedjük és láthatóvá tegyük.

Ez ugye paradoxon, hiszen a kinyilatkoztatás fogalma éberül, görögül, latinul, mind-mind valami fátyolnak vagy függenynek a fellibbentésére vonatkozik, tehát vizuális metafora. Most hogyan lehet a nyelvet fölfedni? Ezzel a paradoxonnal kell birkóznunk valamilyen formában, de hát ezt évezeredek óta művelik különböző kultúrákon és különböző nyelveken, tehát abszolút nem érzem úgy, hogy a kérdés az arra irányul, hogy mennyire szószerinti és szöveghű egy üzenetolmácsolása, akkor jobb, és akkor hűségesebb, vagy szebb, és itt tovább, és itt tovább.

Vagy pedig ha elurugaszkodunk ettől a bizonyos szószerintiségtől, akkor okvetlenül hűtlennél válunk, és, hogy mondjam, megcsúnyulunk. Erről szó sincs. A nyelvű üzeneteknek a, hogy is mondjam, csak a leglényegesebb magva és töltete, az nem a szó és nem a mondat, hanem az úgynevezett idiómák.

Ez a kifejezése. A mögöttük húzódó tartalom. Hát az idiómák, a kifejezésnek tudom csak fordítani, amikor valamely nyelvi formúla, több szóból áll, csak szituáció szerint értelmezhető, mindenki tudja, hogy akármit is fordítunk bármilyen nyelvről, bármilyen nyelvre, idiómát csak idiómával lehet lefordítani.

Abba az agyit jelent, hogy a kifejezés nem lesz egyenlő, a benne előforduló szavak összegével, ha szabad ilyen exakt módon előhozakodnom.

[Balogh László]
Köszönöm szépen az eddigi figyelmet és válaszokat. Most rövid zene, és a zene után fogunk ismét találkozni. Ismét tehát a stúdióból.

Az előző adás részben Rúgási Gyula tanáróra beszélgettünk, a Márk evangéliumáról, és most velem szemben, gyors váltással, Rúf Tibor teológus. Szerettünk volna itt a rádióban egy teológusnak, nem csak egy filosznak, hanem egy teológusnak is a véleményét hallani az evangéliumokról általában, és Márkról. Hadd sokkoljalak már is az a, minek kell négy?

Miért nem volt elég egy tökéletes evangélium? Mint ahogy ugye később az Egyház történelem során előálltak Diatesszaronnal, te is a Szentpál Akadémián egy kronologikus evangéliumot olvastatsz most akkor, mire van négy darab belőle.

[Ruff Tibor]
Én is szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat. A Biblia azért más történeteket is van, hogy elmond kétszer, két különböző könyvben, már az Ószövetségben is. Van olyan is, amit háromszor elmond, kecsek kívül négyszer egyedül az evangéliumokat mondja el, négy különböző szemszökből.

Ez nyilván azt is jelenti, hogy ez a Bibliának a legdicsőségesebb történet. Amit fontosnak tartott négy különböző szempontból mondani el. De hát párhuzamba szokták ezt állítani a négy kerúbbal is, amelyek hordozzák Isten trónszékét.

Ugye mivel a názáreti Jézus Krisztus nem más, mint a testben megjelent Isten, és az ige azt mondja, illetve ő azt mondja magáról, hogy aki engem látott, az látta az atyát. Ő az Istennek a hibátlan képmása gyakorlatilag. Az Isten megszületett a Földön emberként, és megmutatta, hogy milyen az, ha ő itt van emberként közöttünk.

A teista barátaim, akik azt szokták mondani, hogy na, akkor jelenjen meg az Isten, és akkor majd elhiszem, hogy van. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ez megtörtént Jézus Krisztusban, megjelent Isten, meg lehet nézni. És ahogyan az Isten jelenlétének a trónszékét ezért jel profétálná, négy kerub hordozza, és azon van az úrdicsősége, aki egyébként ott is egy emberhez hasonlít.

Ugyanúgy a négy evangélium, mint egy hordozza a testben megjelent Istennek a kinyilatkoztatását, párhuzamot is szoktak vonni egyébként a kerubok, az evangéliumok, sőt a főpap, meg ugye a szentsátorban is négy szint használtak mindig, és azokkal is párhuzamba szokták állítani a négy evangéliumot.

[Balogh László]
Ha ugye a mesiás Isten képmása, akkor mondhatnánk, hogy az evangélium az a képmásnak a képmása. Ugye egyfajta tükröt állít Krisztus elé. Most, ha már négy van, az négyféle tükör.

De hogy látod az evangéliumok közötti különbséget? Mint ahogy ugye említetted, az egyik ilyenféle kerubok a négyféle arccal, már Ireneusznál is egy szerepel, hogy megfelel ennek a négy arcnak. Ez négy perspektíval, négy különböző történet esetleg?

Négy külön célszemély vagy célcsoport?

[Ruff Tibor]
Én két koordináta tengelyt látok. Az egyik az a király és a szolga, a másik pedig az Isten és az ember. Tehát, hogyha most úgy képzeljük el, hogy a vízszintes tengelyem egyik irányba Isten, a másik irányba az ember.

A függőleges tengely, amely ezt metzi, az pedig a király és a szolga. A négy evangélium ebből a négy aspektusból mutatja be Jézus Krisztust. A Máté evangélium elsősorban királyként mutatja be, beszédei is ebből a szempontból vannak leírva, míg a Márk evangélium viszont elsősorban szolgaként mutatja be.

[Balogh László]
Bocsánat, ez a hezikyeli ikonográfiában, ha jól értem, a Máté az oroszlán? Igen. És Márk a?

[Ruff Tibor]
A lenne a Bika. Mert ugye az a ilyen igavonó szolgálat. És akkor a János evangélium Istenként mutatja be, a Lukács viszont nagy teljesen emberként mutatja be.

Így négy épületeket szokták négy irányból megvilágítani tornyokat, hogy megvilágítja Jézus mint Istent, és Jézus mint embert, és Jézus mint Urakurát, és mint mindenkinek a rabszolgáját. Tehát ez az a négy aspektus, amit a négy evangéliumben mutatja.

[Balogh László]
Ha már Márkra szűkülünk le, említetted, hogy ő felelne meg ugye a Bikának, tehát a szolgának. És ugye ezt találtámasztják ezek a pörgős jelenetváltások, a sok káj, vagyis és. Még valami egyedi vonás a Márk evangéliumának, ami benned úgy?

[Ruff Tibor]
Mindig az erő és a cselekvés között, hogy a tanításokat relatíve a legrövidebben tartalmazza, gyakorlatilag a hegyi beszédet egyáltalán nem tartalmazza, amit tartalmaz nagyobb tanításokat, azokat a lehető legtömörebben tartalmazza. Viszont Jézusnak a csodáit meg ő írja le a legrészletesebben, és ő tér ki olyan kis részletkérdésekre, hogy mit tudom én, Jézus úgy érezte, hogy erő árad ki belőle, vagy hogy észrevette a szellemével, hogy azok mit gondolnak, tehát így időnként, vagy hogy köpött például a gyógyítás közbe, tehát mintha a csodatevésnek egy ilyen gyakorlati részletes tanítása lenne. Egyébként ugye azt is mondják, hogy a Márk volt Péternek a latintolmácsa, egy római szolgálata során, Péter a levelében hivatkozik is Márkra, és azt is tudjuk, hogy Márk, akinek ugye maga ez a neve is latin név, tehát nyilvánvalóan ő római polgárjoggal rendelkező zsidó fiú volt, és nyilvánt ott latinul, és a korai hagyomány megerősíti azt, hogy ez tulajdonképpen a Péter által Rómában hirtetett evangélium, amit Márk lejegyzett, és mivel a római embereknek is általában hatékonyság, a hatalom, az erő, a cselekvés volt a fő motiválójuk, nem úgy, mint a görögöknek például, vagy akár a zsidóknak, ezért a Márk evangélium erősen hangsúlyta a hatalom, a cselekvés, az erő, a hatékonyság, a dinamizmusra teszi, meg még egy érv van emellett, ez például az, hogy latin jövőényszavak vannak a Márk evangéliumban, ami más, tehát sokkal több latin jövőényszó van benne, mint a többi evangéliumban.

[Balogh László]
Amúgy Márk ugye a hagyomány szerint, ha jól tudom, nem a 12, hanem a 70 közé tartozhatott, és Márk, János Márk anyjának a házánál gyűltek össze a korai tanítványok.

[Ruff Tibor]
Igen, igen, ez ugyanaz a Márk.

[Balogh László]
Mégis, mintha Párol ő leszakadna, talán Cipruson, de aztán felkarolja őt Barnabás és Péter.

[Ruff Tibor]
Igen, és aztán később már Pál is úgy írja a Kolosszi levélben, hogy ha Márk, ha hozzátok megy, fogadjátok be, mert ő is egy olyan munkatársam, aki vigasztalásomra volt a Krisztusban, tehát úgy tűnik, hogy a Márknak ott volt egy megingása, a barjézussal való szellemi konfliktus hevét úgy tűnik, hogy nem bírta ki, ezzel nem is lehet annyira csodálkozni, ha az ember a helyzetbe beleéli magát. Ugye Pál akkor ez volt az első kiküldetése, az élete első csodája, a farizeus hátterű volt, az első csoda, amit tett, az az, hogy megátkozott egy embert úgy, hogy az néhány napra megvakult, és hát lehet, hogy a Márk ezt nem tudta földolgozni, magában azt gondolta, na tessék, itt ez a fiatal apostol, és farizeus hátterét nem tudta jól levetkőzni, vagy valami ilyesmi, játszódhatott le benne minden esetre, ott hagyta őket a barjézusos úgy után.

[Balogh László]
Hogyha a fordítás technikai vizekre eveznénk röviden, az érdekelne, hogy mit szólsz az olyan fordításokhoz, amelyek aktualizálják, és köznyelvi eszközökkel, hétköznapivá teszik a szöveget értemez alatt, hogy megtartsunk-e olyan arhaikús hasonlatokat, hogy könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, vagy a kötelet könnyebb átfűzni úgy a tűfokán, mint hogy az eredeti agamla ezt is jelentheti arányúl. Megtartsuk-e ezt az arhaikú szóképet, megtartsuk-e át valami modernre, teszem azt könnyebb egy Tramontal Forma 1-es versenyt nyerni, mint mit szólnál egy ilyen fordításhoz? Lenne kedved egy ilyenbe részt venni?

Van ennek értelme?

[Ruff Tibor]
Hát nekem annyira nem lenne kedvem benne részt venni, mert engem ez az oldala nem annyira inspirál, de ettől még azt gondolom, hogy angol nyelvem már kamionos bibliafordítás is van, ami kifejezetten a kamionosok szlengjére fordított a bibliát, tehát az, hogy minél több bibliafordítás legyen, ha azok egyébként viszonylag korrektek, az úgy rendben van szerintem. Amúgy agamla ügyben nem értek egyet, mert én azt gondolom, hogy az új szövetségi kinyilatkoztatás nyelve az a görög, és ezért az, ahogyan az görögre fordítva van, az a helyes. És az, hogy keresik sokan, hogy a szálka vagy a gerenda szemedben az inkább egy kútban levő gerenda, és hogy nem is a teve megy át a tűfokán, hanem a kötél és hasonlók, hogy az arámiból veszik az ötleteket.

Akkor viszont ezeket a görögszövegeket félrefordításnak és félreértésnek kellene tekinteni. Márpedig az arámi szövegek nem maradtak fönn, ez maradt fönn, ez a kinyilatkoztatás.

[Balogh László]
A másik oldal viszont az, amikor nehéz elképzelni, hogy arámiul, hogy zajlott egy szójáték, ami a görögben működik. Petrosz Petra vagy az Anotán kérdés, hogy felülről vagy újjá születni Nikodémusznál.

[Ruff Tibor]
Igen, ez is teljesen igaz. Itt én azt gondolom, hogy Jézusra rendkívül jellemző az abszurd humor. Az is, hogy buzavirágról nem szednek szőlőt vagy függéjét.

Olyan képeket használ nagyon sokszor, amik önmagába felrobbantják a gondolkodás módot, és e tekintetben végtelmodern Jézusnak a humora, az a 20. századi avantgard humorérzékenek szerintem az ős megnyilvánulása.

[Balogh László]
Akkor nem véletlenül szerepel a Monty Python fél a Brian életében egy elvetereig.

[Ruff Tibor]
Hát igen, mondjuk azok ezt az abszurd humort a végletekig felszítették. Ezek az abszurd képek. Ezekben fontos az, hogy ezek abszurdak.

Az maga is kinyilatkoztatást, tehát jelentése van annak, hogy ennyire abszurd dolgokat mond. Mond a fügefánk, hogy szakadjon ki gyökerestül, és verjen gyökeret a tengerbe, ahol aztán már tényleg az arámi alapján se tudnak kifolytatni. Hát Jézusra jellemző az, hogy tud abszurd humort.

[Balogh László]
De azzal kapcsolatban, hogy görögül működik az abszurd szójáték, hogy fordulhatott elő ez arámiul?

[Ruff Tibor]
Nem tudom, hát az arámi szövegek nem maradtak fönn. Egyébként én azt sem tudom kizárni, hogy ugye tekintettel az akkori kultúrára és életre, hogy én nem tudom kizárni, hogy ők görögül is beszélhettek egymás között. Hát azért akkoriban a legtöbb ember tudott görögül, valószínűleg Jézus is, és sőt, hát szinte ilyen második nyelvként, mint az angol beszélték azért sokan.

Meg az is lehet, hogyha mi nem tudunk valamit most visszafordítani az akkori arámi nyelvre, attól az még úgy elsülhetett. Mindenesetre azt kiinduló pontnak érzem én, hogy a kinyilatkoztatás görögül maradt ránk, és ugye a következtetés az soha nem tény. Tehát a szöveg, amit nekünk tényként adatott, az a görög szöveg.

Én nagyon sajnálnám, ha kiderülne, hogy Jézusnak nem is volt olyan abszurd a humora, mint ahogyan azt a görög szövegek egyébként egybehangzóan tartalmazzák, tehát akkor az azt jelenti, hogy az összes apostolnak félre kellett érteni az arámi mondatot, hogyha végül is mindenki rosszul írta meg görögül.

[Balogh László]
Köszönöm szépen Tibor ennyi fért a műsorunkban. Köszönöm a kedves hallgatóknak is a figyelmet. Én is nagyon köszönöm.