Happy Day - 2024. 03. 28

[Szignál]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Mihály József]
Oh, happy day! Az a heti déj!

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás! Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus, az Istenek a báránya, ki elvette a világ bűneit, és megáldoztatott én érettem is. Hordozta az én bűneimet, amit fölvitt a testében a gulgotai keresztfára, és megfeszítetett, és meggyógyultam az ő sebeiben. És hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus által megjelent a romolhatatlan, halhatatlan élet.

És aki hisző benne, az által ment a halálból az életre. És hiszem, hogy ez az élet diadalmaskodott a sátán fölött, a birodalma fölött, a pokol és a halál erői fölött, sőt, a pokol királya fölött is. Mert hiszem, hogy Jézus Kisztus lefegyverezte fejedelemségeket, hatalmasságokat, és diadalt aratott rajtuk.

És az én bűneimet is eltörölte. És hiszek a vérében, hogy a vére által megbocsátott nekem is, és eltörölte a bűneimet, és megigazított engemet, ingyen, kegyelemből, érdemtelenül, és ezért magasztalom az Urat. Teljes szívemből, lelkemből, és minden erőmből, most is mindörökké az Úr Jézus nevében.

Amen. Hallelujah.

[Diószegi Dávid]
Józsefát uralkodott Júdában, aki megerősítette királyságát Izraelországával szemben. Júda megerősített városaiban csapatokat állomásoztatott, helyőrséget küldött a többi júdabeli városba, sőt, még azokba is, amelyeket apja, Ászá foglalt el Efraim területén. Az örökkévaló Józsefáttal volt, mert Józsefát azt az utat követte, amelyen régen ősapja, Dávid is járt.

Nem a baálókat vagy az egyéb báványokat tisztelte, hanem teljes szívvel, lélekkel apjaistenét, az örökkévalót kereste és az örökkévaló parancsait követte. Nem úgy élte, hogyan Izraelországának népe. Ezért az örökkévaló megerősítette a királyságot Józsefát kezében.

Az emberek egész Júdából ajándékokat hoztak királyuknak, akinek gazdagsága és dicsősége egyre növekedett. Józsefát az örökkévaló útján járt, ezért szíve felbátorodott, és egész Júdából kiirtotta a magaslatokat és az asára tiszteletére emelt oszlopokat. Uralkodás a harmadik évében kiküldte néhány főemberét Júdavárosaiba, hogy tanítsák a népet.

Ezek a főemberek a következők voltak. Benha'il, Óbadjá, Zekarjá, Netanél és Mikál Jehú. Blévitákat is küldött velük segítségül, Semajáhú, Netajáhú, Zebadjáhú, Asá'él, Semirámót, Jehónátán, Adóniáhú, Tóbiáhú és Tóbadóniá ment a főemberekkel együtt.

Két pap is velük tartott, Elisáma és Jehórám. Magukkal vitték az örökkévaló törvényének könyvét, így járták be Júdavárosait és tanították az embereket. Emiatt az örökkévalótól való félelem kerítette hatalmába a Júda körül lévő országokat, ezért nem mertek háborút indítani Józsefát ellen.

A filiszteusok közül is hoztak Józsefátnak ajándékot és adót ezüst pénzben. Az arabok közül valók pedig nyájakat hoztak, 7700 kost és ugyanannyi kecskebakot. Józsefát hatalma egyre növekedett.

Erődítményeket és raktárvárosokat épített Júdában, amelyekben nagy készleteket halmozott fel. Jeruzsálemben állandó és válogatott harcosokból álló hadsereget állomásoztatott. Nemzettségeik szerint ez a sereg a következő egységekből állt.

Júda törzséből, Adná vezér és a parancsnoksága alá tartozó 300 ezer válogatott harcos. Azután Jehóhánán, a maga 280 ezer harcosával, azután Zikri fia, Amaszjá, aki önként állt az örökké való szolgálatába, és 200 ezer harcost vezetett. Benyámin törzséből, Eljádá, maga is bátor vitéz, akinek a parancsnoksága alá 200 ezer pajzsal és íjjal felfegyverzett harcos tartozott, azután Jehózábád és 180 ezer képzett harcosa.

Ennek mind a király szolgálatára álltak, és rajtuk kívül azok is, akiket ő Júda megerősített városaiban helyezett el. 18. rész Józsefát nagyon meggazdagodott, és mindenki tisztelte.

Azután fiának házassága révén, rokonságba került Achábbal, Izrael királyával. Néhány évvel később meglátogatta Achábbot Samária városában. Achább sok juhat meg marhát vágatott le, és nagy vendégséget szerzett Józsefát és kísérlete tiszteletére.

Rábeszélte Józsefátod, hogy hadseregével együtt csatlakozzon hozzá, és együtt támadják meg Rámót-Gileád városát. Achább, Izrael királya megkérdezte Józsefátot, Júda királyát. Vállalj mi össze Rámót-Gileád ellen!

Józsefát ezt válaszolta. Én is elmegyek akárcsak te, és népem is akárcsak a te néped. Veled leszünk ebben a hadjáratban.

De mindenek előtt kért ki az örökkévaló tanácsát még ma. Így hát Izrael királya összegyűjtötte az országába a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket. Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjak le róla.

A próféták mind bíztatták.

[Szignál]
Vonulj fel, Isten a király kezébe adja azt a várost.

[Diószegi Dávid]
Józsefát mégis megkérdezte. Nincs már más prófétája az örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk? Akháb ezt válaszolta.

Van ugyan még egy, aki által az örökkévalót megkérdezhetnénk, de ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat. Mikályehú az, jémláfia. Józsefát erre azt mondta.

Ne beszéljen így, a király! Akkor Akháb szólította egyik szolgáját. Siess, és hívd ide Mikályehút, jémláfiát!

Izrál királya és Józsefát, Júda királya, mindegyik a magatrón székén, díszes ruhákba öltözve, Samária kapuja előtt ültek, előttük pedig a próféták prófétáltak. Az egyikük, Citkiá, Kenanáfia, vasszarvakat készítetett magának, és ezt mondta a királynak. Ezt mondja az örökkévaló!

Ezekkel fogod az arámiakat öklelni, amíg végleg elpusztítod őket! A többi próféta is hasonlókat prófétált. Vonulj fel Rámód Gilead ellen, és győzni fogsz!

Az örökkévaló a kezedbe adja őket. A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikályehúhoz, és ezt mondta neki. Nézd, a próféták egyhangulag mind jót prófétálnak a királynak.

Mondj te is valami jót, akárcsak ők! Mikályehú ezt válaszolta. Amilyen bizonyos, hogy az örökkévaló él!

Olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit Istenem mond. Amikor Akháphoz ért, a király őt is megkérdezte. Mikályehú, indítsunk-e hadjáratot Rámód Gilead elfoglalására, vagy mondjunk le róla!

A próféta ezt felelte. Menj el Rámód Gilead elfoglalására, győzni fogsz, kezedbe kerül. De a király rá kiáltott.

Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mond nekem az örökkévaló nevében! Akkor Mikályehú ezt mondta. Láttam Izrael egész népét szétszorva a hegyeken.

Szana szét kóboroltak, mint a pásztornélkül maradt juhok. Az örökkévaló pedig ezt mondta. Nincs már ezeknek gazdájuk.

Menjen hát haza minden férfi békében. Ekkor Izrael királya ezt mondta Jósafátnak. Na ugye!

Nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat! Akkor Mikályehú így folytatta. Halljátok az örökkévaló szavát!

Láttam az örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől. Az örökkévaló ezt kérdezte. Ki fogja megtéveszteni Akhábot, Izrael királyát, hogy Rámót Gilead ellen vonuljon, és otthalljon meg a harcban?

Erre ki ezt, ki azt mondta. Azután jött egy szellem, az örökkévaló elé állt, és azt mondta. Majd én ráveszem Akhábot.

Hogyan? kérdezte az örökkévaló. Az így válaszolt.

Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Akháb minden prófétájának szájában. Az örökkévaló pedig ezt felelte neki. Rendben van, te vezest félre Akhábot.

Menj, és tedd meg, amit mondtál. Látod, Akháb király, az örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába. De az örökkévaló magamondja kivesztedet.

Ekkor Cidkijá, kananáfia odalépett Mikályehúhoz, és pofonvágta. Igen, szóval az örökkévaló szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon? kérdezte.

Mikályehú így válaszolt. Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz. Akkor Izrál királya megparancsolta.

Fogjátok meg Mikályehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a városkormányzójához, és Jóáshoz, a királyfiához. Mondjátok meg nekik, ezt parancsolja a király. Zárjátok őt börtönbe, és tartsátok kenyéren és vizen, amíg békében vissza nem térek.

Mikályehú csak ennyit mondott. Ha valóban békességben visszatérsz, akkor nem az örökkévaló szólt általam. Majd még felkiáltott.

Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép. Azután Izrál királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak rám útgileád ellen. Izrál királya azt mondta Jósafátnak.

Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én áruhát veszek, és úgy megyek a csatába. Úgy is tett, más ruhába öltözött, és úgy indult a harcba. Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek parancsnokainak.

[Szignál]
Ne törődjetek senki mással, csak Izrál királyát támadjátok.

[Diószegi Dávid]
Amikor a csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő az Izrál királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban az örökkévalóhoz kiáltott, aki megsegítette.

Isten eltérítette az arám harcosokat tőle. Ugyanis az arám harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem ő az Izrál királya, és akkor otthagyták. Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtte a nyilát, amely azonban éppen Izrál királyát találta el egy olyan helyen, ahol rés volt a páncélján.

Agháb szólt a harci szeker hajtójának. Fordulj meg, és vigyél ki a csatából, mert megsebesültem! A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő.

Agháb, Izrál királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben. De mikor a nap leszállt, meghalt.

[Németh Sándor]
Még maradjunk a mennyekzőnél. Nyilvánvalóan a mai korban azonnal már lakodalommal kezdődik. A ismerkedés már ugyanabban az órában gyakran, vagy ugyanazon az estén.

De hát ez nem szent dolog, ez profán, istentelen dolog. A Bibliában mindig ugye van először a jegyesség, utána a jegyesség ideje alatt a felkészülés, és utána a kitüzött napon történik az egység. Tehát ez a mai kornak a romlottságát és istentelenségét mutatja, hogy az emberek nincsenek tisztába azzal, hogy kik ők.

Mert az ember nem test, hanem szellem. A szellemünk a legfontosabb részünk. Tehát a szerelmnél maradva először a szerelemben a szellem és a lélek egységének kell megtörténnie.

Ez gyakran időigényes, mert mindenki hozza a tradícióját, hozza a hátterét, és nyilvánvalóan, hogyha ez viszed be a házasságba, akkor nem lesz belőle soha egység. Mert nyilvánvalóan, tehát ezért abban a jegyesség idej alatt, asszimilálódás, a kölcsönös ráhangolódás, egybefórás a szellemnek, a szívnek és a léleknek, ennek kell megtörténnie. És meg kell tisztulni mindazoktól, amely elválaszt, azért, mert így tud az ember együtt élni.

Mivelhogy az emberek ma testtel kezdik, ezért, mint ha kártya vár, úgy omlik össze a házasság. Nem testtel kezdődik az egység, hanem szellemnel. És a szellemmi egység, az nem egy könnyű feladat.

Ráadásul nincs is az embernek uralma rajta, a szíve felett. És nagyon gyakran, amikor ilyen kapcsolatba kerül az ember, tehát amikor valakit megszeret egy fiatal ember, akkor a szíve kiemelkedik abból a természetes közökből, a szüleitől, haveroktól, barátoktól, amik eddig körülvették ők, amihez a szíve lelke ragaszkodott. Mert ha nem emelkedik ki, akkor igazából nincs szellem.

A szerelem az mindig egyfajta kiemelkedés jelent. Egyfajta eksztatikus állapotot jelent, hogy kilép az embernek a szíve abból az állapotból, amiben előtte benne volt. És utána kezdődik az orientálódásába, elkezdődik egy új orientációja.

És mivel a házasság olyan, amilyen, hogy a teljes személyiségnek az egységéről van szó, ezért úgy minden más és személyinek a jelentősége az életébe kezd átrendeződni. Ha ez nem történik meg, ez az átrendeződés, akkor újra mondom, nem jön létre valóságos szellemi és lelki egység a házasságba. És jönnek a problémák, és azonnal lehet látni, hogy nincs valóságos egység az irintettek között.

Mert ha van szellemi, lelki egység, akkor akár az egzisztenciális gond, akár indulati vagy feszültségek jönnek a kapcsolatba, simán tudják érni, mert megvan a fundamentum, amely megőrzi a kapcsolatot, és nincs olyan probléma, ami ezt a fundamentumot alá tudná ásni. És erre óriási szüksége van az embernek. Ezért ragaszkodott a Biblia, és ragaszkodik most is Isten igénye.

Ha az emberek társaválasztásáról van szó, akkor is legyen jegyesség, és legyen lakodalom, illetve esküvő, és ezek között az a készülődés, amelynek eredmények éppen mind a két fél olyan szellemi, lelki, erkölcsi érettségre tud szertenni, amely garantálja azt, hogy a házasságuk sikeres lesz, és nem szenved hajótörést.

[Szignál]
És a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából hangos könyv.

[Tóth Géza]
A következő alcím királyi sarj. Évekkel ezelőtt egy európai férfi teljes vagyonát arra költötte, hogy elutazzon Amerikába. Sok-sok hónap elteltével végre összegyűlt a pénze, megvette a jegyet az utazszállítóhajóra, és két hónapig tartó hajóuttal átkelt az óceánon, de mivel két hónapig tartott ezért, vett egy bőrönnyi sajtos krékert, mivel egyedül elreputotta a pénzédől.

Miközben a többi utas egy gyönyörű étterembe ment, ahol felszolgálták a különféle ételkölteményeket, ő elvonult egy sarokba elmajszolni egyszerű ebédjét vagy vacsoráját. Érezte az ízletes ételek illatát, és nagyon szeretett volna csatlakozni, de egyszerűen nem tehette meg. Az utazás utolsó napján aztán oda ment hozzá az egyik utas és megszólította.

Látom, hogy ő nap mint nap itt ül és kekszet vágtsál. Miért nem ül és vacsorázik velünk? Azt mondta erre az illető, minden vagyonomat arra költöttem, hogy felszállhassak erre a hajóra, de csak a jegyet tudta megvenni.

Arra nem maradt pénzem, hogy az étkezést is kifizessem, felette zavartana a férfi. A másik utas erre a fejét rászta. Gondolom kitaláltátok a történet végét.

Hát nem tudta, hogy a hajójegy ára az étkezést is magába foglalta? Egész idő alatt velünk vacsorázhatott volna. Vajon hányan vagyunk, akik szemelől téveztjük Isten tökéletes akaratát az életünkre vonatkozóan, mert nem veszük észre, hogy az étkezés ára is ki van egyenlítve.

Ott ülünk a sarokba, hogy így mondjam, akár egy szolga sajtos prékert vágcsálva, miközben Isten azt mondja, a gyermekem vagy, ülj oda az asztalhoz, mert már kifizettem az árát, ott áll a névtáblára az asztalom. Lehet, hogy követtünk el hibákat, de a bűnbocsánat és a kegyelem számlája már ki van egyenlítve. Talán történtek rossz dolgok az életünkben és ártottak nekünk emberek, de az új kezdet ára már kiegyenlítésre került.

A havu helyett ékesség vár ránk. Üljünk hát a vacsoraasztalhoz. A pénzügyeinkkel küzdünk, és a családunkból senkinek nem sikerült kitörni.

De mi ne elégedjünk meg a sajtos prékerrel, mert a bővelkedés ára ki van fizetve. A jövő pedig újat tartogat. Időnként pont azt tart vissza, hogy nem igazán vagyunk tisztában az identitásunkkal.

Átlagosnak, hétköznapjának tartjuk magunkat, pedig valójában a királyi vérvaralhoz tartozunk. A mindenható Isten gyermekei vagyunk. Amikor Isten az életét lehelte belénk, körül vett a kegyelmével és az igazságosság ruháját adta ránk.

Mint mondja, csodálatosan megkülönböztettél. Ne éljük az életünket sajtos préker mentalitással. Álljunk úgy az élethez, hogy fiak vagyunk, és semmiben sem szenvedünk hiányba.

És az utolsó alfejezet, azzal lenni, akinek Isten teremtett. A Mírák könyvének hatodik részében az angyal azt mondja Gedeonnak, hogy menjen és menjse meg Izraelt az ellenség közeledő seregétel. Nem vagyok rá képes.

A legszegényebb családból származom, és a legkisebb vagyok apám házába. Válaszolja erre Gedeon. Tulajdonképpen azt mondta, rosszul választottál.

Nem a vacsora asztalnál ülök, hanem a krékereimet rácsálom. Nem volt tudatában, hogy a király vérvonalhoz tartozik. Néhány fejezettel később olvasok, hogy Gedeon a legyőzött ellenfelekkel beszél harcos társairól, és megkérdezi tőlük, hogy hogyan nézte ki a férfiak, akiket láttak.

Úgy nézte ki, mint te, Gedeon, mint egy király fia. Felelte. Gedeon ugyan alkalmatlanak érezte magát, mint ha semmire sem volna képes, de még az ellenségre is látták rajta, hogy ő király Sari.

Talán olvasóink között is többen érzik úgy, hogy hátrányos helyzetből indulnak. Emiatt jelentéktelennek érzik magukat, és azt gondolják, hogy nem képesek megvalósítani az álmainkat. Gedeonhoz hasonlóan nem veszik észre, pedig még az ellenség is látja rajtuk, hogy királyi családhoz tartozlan.

Még az ellenség előtt is világos, hogy nagy dolgokra szól az elhívásuk. Szabaduljunk meg a kisebb rendőrségi érzéstől, és váljunk olyanná, ami ennek Isten teremtett. Nem rabszolgák vagyunk már, hanem fiak, Isten gyermekeim.

Egykor a félelem, a függőségek, a szegénység és a depresszió fogságában éltünk, de az ujjászületés által új családba születtünk bele, és új életet kaptunk. Ha olvasóimra gondolok, vagy hallgatóimra gondolok, hitáltal mesterműveket látok magam előtt. A királyi család tagjait.

Nem átlagos személyeket. Nem olyanokat, akik függőségekkel küzdködnek, betegek és gyengék, vagy szegények is nélkülöznek. Áldott személyeket látok, akik győztes és elégedett életet élnek, akár a királyi sarja.

Tegyük hát meg, ami rajtunk áll. Rázzuk le magunkról a rabszolgai mentalitást, és öltsük fel a királyi gyermekek gondolkodás módját. Ha ezt teszünk.

Hiszem, hogy minden lánc, amely még békjóban tart, hamarosan le fog hullani. Felszabadul Isten gyógyító ereje és kegyelme az életünkön. Áttörés és bőség következik.

Egyre magasabb szintre jutunk, és azzá válunk, akivé Isten teremtett bennünket. Valóban a Bibliász mondja, hogy van egy prototípusunk fent a mennyben. Hát föl vagyunk ültetve Jézus Krisztussal együttmenyei helyekre.

Isten látja, hogy mivé fogunk válni, de ez együtt kell működni az ő szellemével, a gondolkodás módunkon is. Talán sok területen változtatni kell, de az előbb elolvasott fejezetben, tehát arról volt szó, hogy milyen fontos, hogy úgy gondolkozzunk magunkról, hogy nem rabszolgák vagyunk, hanem Istennek a gyermekei, ezzel szeretném befejezni. De valószínűleg, hogy a gondolkozó című könyvének a felolvasását.

[Pásztor Tamás]
Igen, ez itt a Hitköznapok. A mikrofonnál Pásztor Tamás, és megérkezett kedves vendégünk Mihály József, a Gödölői Gyülekezet pásztora, Híd gyülekezete lelkésze. Szervusz, József!

Szervusz, és üdvözlöm a hallgatókat. És köszöntjük a nézőket is, akik Facebook, Youtube, live-on tekintik meg a műsorunkat. A bibliai siker lényege működése.

Tudjuk azt, hogy ez egy olyan nagy téma, hogy itt nagyon nehéz lesz, de megpróbáljuk a lehetetlent, hogy sikeres legyen ez az egy óra. Zanzásítani azt, amit szeretnénk itt átadni nektek. Kezdeném egy olyan gondolattal, sokat foglalkozom én és az elmúlt években ezzel kapcsolatosan.

Bab Dylan amerikai énekesnek volt egy mondása. A sikeres ember az, aki reggel fel kell este lefekszik, és ezek között azt csinálja, amihez kedve van. Tehát az első fokmérő a függetlenség.

Ez a siker első fokmérője?

[Mihály József]
Azt kell mondanom, hogy eléggé provokatívra sikerül így a kérdés, mert ugye aki egy kicsit is ismeri a szentírás, az nagyon jól tudja azt, hogy a függetlenség volt az egyik, vagy a függetlenség iránti vágy volt az emberiség bukásának az egyik fő oka. Tehát, ha maga a függetlenséget tekintjük, mint célt, vagy azt gondolják az emberek, hogy az enne a sikernek az egyik mutatója, akkor bizonyosan magával, a kudarcsal fognak szembesülni, mert maga a függetlenség az egy olyan belső vágy, ami mindannyiunkban benne van. Tehát ezt el kell ismernem, hogy nem csak a világban élő emberek többsége érzi ezt, hanem szerintem ugyanúgy a keresztények is áttélik a függetlenség iránti vágyat.

Vagy legalábbis ez az igény, vagy ez az érzés, hogy szeretnének függetlenek lenni, de a szentírás ezzel pont ellentétes dolgot állít.

[Pásztor Tamás]
Majd folytathatod, csak egy pár szempontot mondok, és ez úgyis össze fog a szentírásba folyni. A második a pénz. A zsidóknak van egy mondása, hogy egészség legyen meg pénz, mert a pénzből majd mindent megveszünk.

A siker fokmélyűre a pénz, tehát az, hogyha valakinek sok pénze van, az a sikeres?

[Mihály József]
Hát erről is akkor majd fogunk tudni beszélni. Ha belevágnék, akkor megint csak nem tudnánk a végére jutni.

[Pásztor Tamás]
Jó, akkor egy pár dolgot így feldobok, és akkor kérlek, hogy így akkor utána a Biblia tükrébe tegyük be. A gondolkodásmód, mint a sikernek a forrása. Egyesek szerint a gondolkodásban kettőfajta létezik.

Egyik létrehozza a problémákat, a másik megoldja őket. És van itt egy sztorim az ázsiai gyárról, és ezt engedjétek meg, hogy felolvassam. Egy ázsiai kozmetikai gyár hatalmas megrendelést kapott, szappanokat kellett szállítani ők Európába.

Csak hogy a vevők rettenetesen elégedetlenek voltak, mert a szállítmányokat sok üres szappanos loboz is találtak. Tehát úgyis megérkezett. Jelezték hát a gyárnak, hogyha még egyszer előfordul, akkor felbontják velük a szerződést.

A gyárvezetősége tővéről hegyire átnézett mindent, de nem találták meg a hiba forrását, ezért a csomagolásnál lévő futószalagokra beépítettek egy igen precíz érzékeny mérleget, amely a mérleg érzékelte, hogy a futószalagon lévő szappanos doboz üres, leállította a berendezést és megszólaltatott egy csengőt. A csengő hangjára a legközelebbi munkásnak oda kellett mennie és a futószalakhoz és levenni az üres dobozt és újraindítani a masinát. Az egész átalakítás millió dollárba került, tehát több millió dollárba került, de biztosította, hogy a szerződést teljesíteni tudják.

A gyártás újraindult, az üzemben folyamatosan szóltak a csengők, azonban néhány nap múlva egyszer csak elhallgattak. Akkor már jó ideje, egyetlen riasztás sem érkezett, meg is ijedtek, nem állt le egyik futószalag sem ekközben. A gyári igazgatója lement megnézni, mi történt, megdöbbenve látta, hogy a munkások egy-egy ventilátort állítottak a futószalag mellé, ami egyszerűen lefújta az üres dobozokat a futószalagról, így a mérlekhez már nem jutott el az egyetlen hibás termék sem.

Tehát a milliós problémát egy találékony pár dolláros megoldással üvereltik. Tehát a gondolkodásmód, mint olyan az ember, mint a problémák megoldására adott válasz, tehát hogy a siker kérdésében?

[Mihály József]
Már közelítünk a kérdését, ez az a helyzet. Már közelítünk nyilván ahhoz, hogy megragadjuk végsősorban az ember mitől is sikeres. Szeretném nagyon az elején igazából leszögezni azt, hogy ma egy nagyon sikerorientált, vagy sikert szerető, vagy kívánó kultúrában élünk.

Egy olyan kultúrában, amikor minden ember igazából sikerest akarna lenni, és különféleképpen fogalmazzák meg a sikernek a fokmérőit vagy a mutatóit. Ugye itt néhányat megemlítettél, és ugye a sikerfokmérője többek között nyilván a hatalomgyakorlása, a hírnév, a gazdagság, a jólét, a vagyonsa, többi. Tehát sokféleképpen mérik az emberek alapvetően a sikert, de nagyon jól látható az, hogy egyik fokmérő sem, amit most általánosságban elfogadnak az emberek, mint siker mutatója, egyik sem tudja igazából szásszázalékosan lefedni a sikerfogalmát, ugyanis nagyon jól lehet látni azt, hogy vannak emberek, akik adott esetben mondjuk a politikai karrierük jó, látsz az elmúlt hetek esemményeit, de mondjuk a családja és a személyes élete az teljes katasztrófa. Tehát erről az emberről el lehetne mondani az, hogy sikeres? Nyilván bizonyos emberek személyben akár még mindig sikeresnek tekinthető, de hogy összességében, ha az ember őszinte magával és végig gondolja, hogy akkor ő mit szeretne, én biztosan nem szeretnék egy ilyen típusú sikert, amely mögött mondjuk tönkrement család áll, tönkrement kapcsolatok állnak, tönkrement férfeleség közötti viszony, gyerek és szülő közötti viszony és így tovább.

Tehát én biztos, hogy nem tudnám elképzelni azt, hogy ezt sikernek nevezzem. Maximum rész sikernek egy élet bizonyos területén. És ennél fogva, mivel hogy ugye most az élet produkálja az ilyen típusú sikereket, hogy bizonyos dolgokban az emberek kimagaslóak, vagy mi kimagasot tudnak mutatni, de az életük többi területén nagyon silány, mondhatnám azt, hogy elért eredmény.

Tehát akkor a hatalom sem tulajdonképpen az a sikert. A hatalom, tehát önmagában a hatalom gyakorlása és valaki az, hogy hatalomban van, akármegy ideig van hatalomban, az nem föltétlenül a sikert mutatója. Amíg nyilván, amikor a hatalomban van és gyakorolja a hatalmat, a környezete és az emberek körülött sikeresnek tartják.

[Pásztor Tamás]
Egyébként, bocsánat, egy-két életérzés. Hagyj mondjak el, hogy például egy brazil író, Ensz Nagykövet, Péka Nagykövet azt írta, hogy milyen a siker, az az érzés, hogy minden nap nyugodt lélekkel feketek az ágyba. Persze, hogyha megnézzük az ő életét, akkor ő azért eléggé összekeverte a vallásokat, és okkultizmussal is itt-ott foglalkozik.

De akkor ezek szerintem a siker nem egy életérzés.

[Mihály József]
Semmiféleképpen nem. Tehát azért nyilván az emberek szeretik ezt az életérzést, és igazából keresik is, hiszen ugye maga a siker élmény az egy feldobottságot ad az embernek, egy pozitív életérzést ad, egy olyan ösztönzőt, amitől az ember aktív tud lenni, és úgy érzi, hogy a körülmények fölött uralkodik. Na most, hogyha mikor ezt mondtam, hogy a körülmények fölött uralkodik, na most már elkezdünk igazából közeledni a bibliai világképhez, és akkor én egészen visszaugranék a teremtésig, mert igazából a teremtésnél dölt el, hogy igazából mi az, ami az embernek a sikere, és mi nem a sikere.

És ugye először is azt látjuk, hogy Isten az embert az ő saját képére és hasonlatosságára teremtette meg, tehát itt a kép más, az rendkívül fontos, szempont az ember sikerének a definíciója szempontjából, valamint ugye azt is mondja, hogy milyen feladatra rendelte Isten az embert, megmondta, hogy uralkodjon a Földön lévő állatokon, levegőben, vízben, mindenhol, tehát gyakorlatilag a bioszférán uralkodjon, és ezen felül pedig megtette az embert maga képviselőjének, és hely régensének, azaz uralkodónak a Földön, mivel feltételezhetjük azt, hogy azért régens lett az ember a Földön és uralkodó, mert az úr az ő személyes jelenlétét nem kívánta folyamatosan itt tartani, ezért az ember az ember személyén keresztül kívánt uralkodni itt a Földön. Na most azért ugortam vissza, a teremtésig, hogy maga a teremtés módja, körülményei, a teremtés célja igazából meghatározza a siker fogalmát, mert hogyha ezt elfogadjuk, mert mi elfogadjuk, hogy a teremtés így történt, és ezekkel a tényekkel, bibliai tényekkel, amiket rögzít a szentírás, akkor alapvetően úgy definiálhatjuk a sikert, hogy az ember sikere az, ha betölti az Istentől életére szabott feladatot, célt.

És amikor az ember ezt valósítja meg, akkor igazából a siker az nem egy cél, hanem egy hozadéka az élet helyes irányának, a követésének. Tehát egy mellégtermék a siker? Akár mondhatjuk, mert így van, mondhatjuk akár mellégterméknek, de mindenképp egy hozadéka tehát, hogy nem ez a cél.

És egyébként ez mutatja a mai korunknak a céltévesztését, hogy az emberek a sikert keresik, és nem az életük értelmét. És mivel nem az életük értelmét keresik az emberek, ezért igazából nem tudnak sikeresek lenni. És ez a céltévesztés adja a sikertelen életérzéseknek a sokasságát, a frusztráltságnak az élményét, mert az emberek többsége olyan munkahelyre megy el, amit nem szeret, olyan emberekkel dolgozik, akikkel nem élvezi a munkáját, olyan dolgokat tesz, aminek nem örül, és miért?

Azért, mert nem azt teszi, ami az életének a feladata. Ha az ember azt teszi, ami a feladata, akkor abban jól érzi magát, akkor alapvetően kiteljesedni tud benne, akkor ott kreatív, ott olyan dolgokat tesz, ami kimagasló, hiszen azt teszi, amire alapvetően Isten teremtette. És ki kell hangsúlyozni azt, hogy Isten a Földön semmit nem céltalanul, értelmetlenül teremtett.

Ha csak szétnézzünk a természetbe, vagy szétnézzünk a teremtett világban, azt látjuk, hogy minden dolognak oka van, célja van, még a világok színének is célja van, oka van, tehát a világoknak is adott esetben azért az a színük, hogy csak bizonyos rovarokat vonzzon magához, amivel természetesen a világ önmaga megtermékenyítését és továbbélését biztosítja. Tehát még a legalapvetőbb dolgok is célból lettek megteremtve. Ha Isten a teremtett világot, tehát nem az embert, hanem csak a teremtett világot ennyire célszerűen és ennyire okszerűen teremtette meg, akkor ki tudjuk jelenteni azt is, különösen az embert, akit a saját képére és saját hasonlatosságára teremtett, hogy legalább ennyire céltudatosan teremtett meg.

[Pásztor Tamás]
Tehát akkor valószínűleg ebbe a gyárba is, aki kitalálta ezt a ventilátoros megoldást, az utána biztos prémiumot kapott meg. Remélhetőleg, remélhetőleg. Egy millió dolláros problémát oldott meg.

Tehát akkor azt szeretted volna, vagy azt üzened ezzel, hogy egy adott ember, aki ezt megoldott, az lehet, hogy a világon azért született meg, hogy ezt a problémát megoldja.

[Mihály József]
Így van. Tehát, hogy a Földön élő közel 7,8 vagy most már lassan közelülünk, tehát a 8 milliárdi ember nem véletlenül született meg a Földön. Minden embernek van egy életére, saját sorsára szabott feladata, küldetése, Istentől, számára készített.

Most az, hogy most a saját közösségében milyen feladatot kell megoldania, vagy akár lehet, hogy olyan elhívása van, hogy nemzeti, vagy nemzetközi, vagy globális jellegű feladatot kell megoldani, ez mindenkinek más és más. De hogy mindenkinek van az életére szabott feladata, az biztos. És a sikert úgy lehet alapvetően megfogalmazni, hogy valaki az Istentől, az életére vonatkozó célt, küldetést hajtja végre.

Ez adja végsősor az embernek a teljes sikerét.

[Pásztor Tamás]
Ezt kell kikutatnunk? Így van, pontosan. Tehát ha ez megvan, és ezért megteszünk mindent, hogy elérjük, nyilván nem, közben azért vannak hétköznapi meg mindenféle dolgok, akkor a siker az oldalágon bejön az ember életébe?

[Mihály József]
A siker az igazából ennek a járólékos következménye. Tehát a siker nem egy cél, hanem a siker igazából járólékos következmény. Képzeld el, tehát most képzeljünk el, mondtad ezt a gyárjért, ez is egy nagyon jó példa, de mondok egy másikat, ami még hétköznapibb.

Mi a különbség egy dzsumbúj meg egy kert között? A rend.

[Pásztor Tamás]
Nemcsak. Igen. De mitől lesz rend?

A művelés, aki gondozza.

[Mihály József]
Pontosan, a gondozó, a gondozó miatt. Így van. Tehát ahhoz, hogy dzsumbúj legyen, ahhoz nem kell senki.

És te meg nagyon jól tudjuk, és jól fogalmaztad meg, mindent, amit ő az világban teremtett, alapvetően rendezettség irányába akarja vinni. Az embert is azért teremtette meg, hogy a Földön rendet hozzon létre. És mindent, ami rábízott, a rend megvalósítása érdekében teremtette, és ezért van az, hogy egy ember a tevékenységével igazából egy dzsumbújból kertet tud étrehozni.

Egy megoldató feladatból megoldást. De mindenkinek a személyes életére van szabva, hogy kinek mi. Látjuk jól, hogy azok, akik írtenek a kerthez, azok, ha bemehetnek a kertbe és ott dolgozhatnak, az maga az öröm.

Maga az élmény. Aki pedig nem kerti ember, hanem mondjuk egy informatikus, ha megkérnék, hogy menjen ki a kertbe és ott dolgozzon, hát gyakorlatilag az első öt percben leízzad, és kétségbe esik, mert nem ért semmihez. De leülhet a számítógép elé, és elkezd egy programot írni, lehet, hogy az ad az öt perc alatt többet.

Tehát egy olyan alkot, amit egy kertés soha nem tudna megvalósítani. Tehát ezért mondom az, hogy Isten mindegyikünkre, személyes életünkre vonatkozóan adott egy olyan feladatot, amit csak és kizárólag mi tudunk megoldani. Ha mi azt a feladatot felismerjük, azt a küldetést, amit Isten ránk szabott, akkor annak a teljesítése közben igazából egyre másra a sikert produkáljuk, visszatérve az informatikushoz, aki nagyon szeret programozni, és életének a legfontosabb dolga, hogy szeret kódolni bizonyos dolgokat, megírni számítógéppel, hogy működjön.

És neki ez az életének a lényege. Ha leülhet a számítógéppel, egy rövid időn belül alkot, és valami ad tesz, ami nagyon sok embernek az életét megkönnyíti. Tehát gyümölcsötterem.

Így van, nagyon gyorsan. És igazából mi a siker? Az, hogy megoldottad problémákat, amiket más nem tudott megoldani.

[Pásztor Tamás]
Tehát mindenkit oda kell beültetni, beágyazni, ahol az ő művelési területe van.

[Mihály József]
Pontosan így van, így van. Tehát a szentírásnak a tanulsága szerint az első fejezetek pont ezt mondja, hogy ugye például a Teremtésnek a részleteit, amikor elmondja újból a második fejezetben a szentírás, azt olvassuk, hogy még semmiféle növény nem nőtt ki a Földön. Pedig azt tudjuk az első fejezetnek a beszámolóiban, a harmadik nap már növények voltak a Földön.

Még mielőtt nap, csillag, stb. nem volt, de gyakorlatilag a harmadik nap már növények voltak a Földön, de a második fejezetben pedig azt mondja, hogy még semmiféle növény nem volt a Földön, mert két dolog hiányzott, az eső és az ember, aki azt művelje. Ebből arra lehet következtetni, hogy alapvetően Isten ugye a szavával megteremtette a dolgukat, minden ott volt, lehet, hogy mag formájában vagy csira formájában, de mindaz nem, és te nem adta, hogy növekedni kezdzen, ami két feltétel nem teljesült.

És a növekedésnek két feltétele van. Egy, az ember, aki annak a feladatnak a végrehajtására rendelkezik. Kettő, az eső, ami Istennek a kegyelme, amit ad az ember feladatának a végrehajtásához.

E kettő kell ahhoz, hogy a Föld, amely egyébként dzsumbúj lenne, az ember művelése miatt kerté válik, édenné válik. Na most ez a képlet az élet összes területén működik. Tehát ha valakiben benne van ott az Isteni ajándék egy feladat végrehajtására, és ő azt csinálja, akkor Isten a kegyelmével látogatja meg, és elkezd virágzani.

[Pásztor Tamás]
Ezt hogy jön elő egyébként, hiszen egy olyan világban élünk, ahogy te is mondtad, hogy az emberek nem azt végzik, amiket amihez értenek, hanem miből pénz van. Tehát hogy kutatja ki ezt az embert, tehát hogy kutassa ki az ember magában, hiszen megkérdezem a fiamat, hogy mi szeretné lenni neki, most van egy elképzelése, lehet, hogy az már egy Isten általi intuíció egyébként, mert ugye az úr kegyelméből egy másodigenerációs keresztény, de azért van olyan, hogy beszületik valahova egy gyermek, aki újra sodródik, ahova éppen ki tudja, hogy mi lesz vele.

[Mihály József]
Nagyon jó volt a feltevésed és a kérdésed, hiszen azt kell tudnod, hogy Isten minden emberbe belehelyezte, és nagyon jól mondhat, hogy a gyermeknek már gyerekkorban ott vannak az álmok. Ezek az álmok igazából Istennek a kézlenyomatai az ember lelkében, jelezve azt, hogy mit szeretne vele végrehajtani, megcsináltatni a földi élete során. A legnagyobb probléma az, hogy a felnőttek többsége az élet kihívásai miatt lemondanak az álmaikról, és nem akarják megvalósítani, és ettől lesz olyan frusztrált és keserül az életük, mert lemondanak az álmaikról, életük megvalósításáról.

És ez adja ezt a motiválatlanok. Így van, tehát gyakorlatilag ettől van ennyi motiválatlan, frusztrált ember tömeg a földön, mert igazából a lelkükben már fiatalként, ifjukként belejelhezett álmokat elvetélték, eldobták, és nem akarnak visszatérni. A másik probléma, ami benne volt a kérdésedben is nagyon jó, hogy korunk nem támogatja azt, hogy az emberek megvalósíthassák az álmaikat.

Tehát egy olyan korban élünk, amikor alapvetően humán erőforrásra van szükség, azaz emberi rabszolgákra van szükség, és ez igazából akkor lehet megvalósítani, hogyha az emberekből ki van ölve nem csak az intúció, hanem az álmadozás, a nem önmegvalósítás egész igazából, hanem a küldetésnek a megtalálása és megvalósítása, és a jelen kultúránk, a jelen környezetünk ezt folyamatosan öli ki az emberből. Tehát az oktatási rendszerünk kimondottan ezt végzi el, tehát úgy van felépítve gyakorlatilag egy gyereknek az élete, hogyha volt is még álma hat éves koráig, amíg otthon volt a szüleivel, amire eljut az érettségig, abból szinte talán a nyomokba ha marad valami.

Ahhoz nagyon erőteljes szülei támogatásra meg vízióra van szükség, mennyei szellemi látásra a családon belül, és különösen az apának, hogy a gyerekében életben tartsa azt az álmot, azt a víziót, amit meg akar valósítani, és ösztönzi abba az irányba, hogy azt tegye meg. De ma nem ilyen támogató környezetben élünk, nincsenek az emberek támogatva abban, hogy a gyerekkorukban megálmodott valóságokat megvalósítsák, és ezért gyakorlatilag olyan frusztrált tömegek vannak, akik ugyan, és egy filozópust hadd idézzek, akik eredetiként születnek, másolatként költöznek el. Ezért másolatok az emberek az életük végére.

Tehát ez erős. Így van, és ebből fakad az, hogy bár lehet, hogy némelyek úgy gondolják bizonyos emberekről, hogy sikeresek, vagy azt gondolnák, hogy sikeresek, de ha Isten szemszögéből néznénk a dolgot, akkor lehet, hogy az életük egy teljes kudarc, mert nem azt a feladatot, és nem azt a küldetést végzik el, amit Isten rájuk szabott. Istenneke be nincs megengedő akarata egyébként?

Figyelj! Lehet. A Istennek az akarata, az mindig megengedő.

Oké. Hiszen az emberek többsége nem Isten akaratát végzi, és csinálja. Ezért az emberek jelentős része nem Isten akaratában jár.

Itt van az eső, a kegyelem, hogy azokra is kihat Istennek a kegyelme. Meg a nap fel, milyen rájuk, meg eső, hó rájuk. Tehát van Istennek kegyelme, de az egy másik dolog, hogy ők maguk megelégedettek lesznek-e?

Nem lesznek megelégedettek, hanem az életükre Istentől szabott feladatot, vagy küldetést hagyják végre.

[Pásztor Tamás]
Oké, megismertük az igazságot, megtértünk, úton vagyunk, felismertünk sok dolgot az életünkbe, a Bibliát, olvasunk ezt-azt. Az egyik az, hogy feledte hiába valóság, a másik, hogy annyit adjál, csak amennyiért. Nem utállak meg téged, vagy nem fordulok el tőled, az agúr herceg a példabeszédekben.

Tehát hogy hol a siker? Mégis az emberek keresztényeknél fogjuk meg a lényegét, hogy egy keresztény, ha ezeket, meg vannak az alapok. Ráálltam az Isteni útra, mégis valami hiányzik, hibázik.

Hol a siker? Rosszkor voltam lossz helyen, nincs minden rendben, rosszul gondolkodok.

[Mihály József]
Hát alapvetően azt kell mondanom, hogy a Szentírás nagyon hangsúlyozó őzőjel születés után az elmének a megújulását. És ugye az elme megújulásával kapcsolatosan a Róma 12-ben Obasok pálapostól mondja azt, hogy szálljuk oda, ami testeinket Istennek tetsző élő áldozatul, és újuljunk meg a mi szívünk értelmének a felfogása alapján, hogy meg tudjuk vizsgálni mi Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Ebben is nagyon jól látszik, hogy pálapostól a szív értelmének a megújulását azért tartja annyira fontosnak, hogy a hívő minél hamarabb ismerje fel Istennek jó, kedves és tökéletes akaratát az életére vonatkozóan.

Mert ha az ember Isten akaratában jár, akkor a siker az, ahogy mondtam, járólékos következménye az ilyen életvezetésnek. Tehát ha az ember ilyen módon nem céltévesztet, tehát nem a sikert keresi, hanem az életének az értelmit, és ezen belül isten akaratának a megvalósulását az életében, akkor a siker az garantáltan jönni fog. Tehát a siker az egyszerűen következménye, hogy az ember engedelmeskedik, ugye Isten igényének.

Másik fontos dolog, amit meg kell érteni a hívőknek a sikerrel kapcsolatosan. Ugye Józsué, mikor az urral találkozott az igéret földjére, való beménetel előtt, ugye azt mondta neki az úr, hogy légy bátor és igen erős. De itt nem állt meg, és azt mondta, hogy vigyázz mindarra, amit mindazokra a törvényekre, amiket én Mózesnek adtam, mert, és el ne távozom tőled, és gondolkodj el ezen éjjel és nappal, mert így leszel jó szerencsés, és boldogulsz.

Na most ugyanezt Dávid megfogalmazza az első Zsoltárban is, és azt mondja ott, hogy a sikeres embernek a lényege az, hogy az úr igényén gondolkozik éjjel és nappal, és olyan lesz, mint a folyó víz mellé ültetett fa, amely irdeje korán megtermít gyümölcsét, és minden munkájában jó szerencsés lesz. Tehát azt látható a Szent Tírásból, hogyha valaki az úrral együtt jár, megismerte Isten elhívását, a Krisztussal közösségben él, akkor az egyik legfontosabb dolog az elme megújulása kapcsán, hogy felismeri Istennek a törvényeit, amely törvények szabályozzák az életet, és működtetik az életet, és védelmezik az életet. Tehát a siker emiatt igazából kiehlenthető, hogy nem is annyira a szerencsének a műve, ahogy sokan gondolják, hogy a siker az egy ilyen véletlenszerű szerencsés eseménynek a következménye, hanem a Szent Tírásból kiderül, hogy a siker az alapvetően nem más, mint Isten törvényének a felismerése és alkalmazása.

Jézus a hegyi beszédben elmondja a sikernek a lényegét, és beszél kétféle emberről, a bölcsépítőmesterről és a bolond építőmesterről. A bölcsépítőmesterről azt mondja, hogy a bölcsépítőmester az ő házát kősziklára építi, ezért jönnek a szelek, a viharok, az árvíz, beleütközik a házba, de nem dől össze. A bolond építőmester ugyanezt megteszi csak azzal a különbséggel, hogy nem kősziklára építi az ő házát, hanem homokra, ezért összedől a vihar során.

És azt mondja Jézus, hogy a különbség a két ember között az, hogy a bölcsember nem csak hallgatja, nem csak megőrzi, hanem meg is cseleksz Istennek az akaratát, azaz Isten törvénye szerint él, míg a másik hallgatja, talán megőrzi, de már nem cselekszi meg. Tehát az utolsó lépés hiányzik az életéből, azt, hogy az Isten igének engedelmeskedik, Isten akaratának engedelmeskedik. Na most ez mutatja a siker és a kúdart közötti fő különbséget, hogy ki az, aki engedelmeskedik Isten akaratának, és ki az, aki nem engedelmeskedik Isten akaratának.

Isten akaratát pedig megismerhetjük a szentírásból, hogy mi Isten akarat az ember életére vonatkozol. Tehát a kérdésedre a válasz az, hogy egy újjelszöletett ember nem kell, hogy a sötétben tapogatózzon, hogy hogy lesz sikeres. Egyszerű.

Hallgat Isten igét, őrizd meg Isten igét, és cselekedd meg Isten igéjét. Ez a siker nyitja. De a probléma az szokott lenni, hogy az emberek ezt nem gondolják komolyan, hogy ilyen egyszerűen működne, valahogy ilyen mágikus módon gondolkoznak, hogy kimondanak igéket, és akkor majd Isten igéje meg fogja változtatni az életüket, és aztán majd befogja hozni a vagyont, meg az áldást, meg mindent, és évtizedek óta vallják az igét, és nem változik semmi, mert ők közben nem cselekszik Isten akaratát.

Tehát egyszerűen nem lehet megsporolni az Isten akaratának való engedelmességed a siker vonatkozásában.

[Pásztor Tamás]
A prédikátor azért, ugye vannak, jó, megismerjük, elolvassuk a Bibliát sokszor, megértjük azt is, hogy ugye nem elég csak az elmélet, hanem meg kell cselekedni az alkalmazott tudásra, hogy ugye a versenyszférába is erre kíváncsiak a vezetők, hogy azt, amit megtanultál az egyetemhez, miként tudod alkalmazni a mindennapjaidban. Tehát, és akkor eljutunk addig a prédikátorik, hogy minden hiába valóság és elmének gyötrelme. Tehát, hogy akkor az ember úgy egy kicsit olyan motiválatlan lesz, hogyha a nap alatt munkálkodik, végül mindegyik hiába valóság és elmének gyötrelme.

Hogy tudjuk ezt helyretenni? Vagy ugye ami sokkal jobban tetszik az említett aggur király, hogy olyan tápolálékkal táplálja engem, ami hozzám illő eledel? Hogy hogyan tudjuk ezt betenni a mi életünkben?

Honnan tudja egy ember azt, hogy neki mi a tökéletes eledel? Tehát a következő egyéb dolgokban.

[Mihály József]
Tehát a következőt kell látni, ugye ha már elfogadjuk a bibliói definíciót a sikernek, hogy a nem más, mint Isten akaratának, vagy szándékának, tervének a teljesülése az életünkben. Az a küldetés, amit Isten fogalmaz meg velünk kapcsolatosan, nem mi találunk ki, hanem ő, mivel jobban ismer adott esetben, mint önmagunk. Ezért jobban tudja azt, hogy mire vagyunk rendelve.

Tehát ha ez a zanázatosság megvan a részünkről, akkor nyilván az embernek keresnie kell, hogy ezt megtalálja. És itt van az a feszültség, ami sokszor az emberek életében elkíséri egy darabig, amíg fel nem ismerik azt, hogy mi az Istentől életükre vonatkozó terv, küldetés, feladat, életfeladat. De amikor az ember ezt felismeri, akkor azt kell mondanom, hogy az a fajta hiába valóságnak az életérzése, amit megfogalmaz a predikátor az ő könyvében, azért tűnik el, mert ugye a nap alatt való dolgok során valóban hiába való minden.

Tehát értelmetlen minden, hogyha az ember csak a nap alatt való dolgokat tekinti. Az az az időleges, a földi dolgok, amelyek elmúlnak. De azt kell tudni, hogy Isten bennünket nem időlegesen teremtett bennünket.

Nem átmeneti lények vagyunk, hanem örökkévaló lények vagyunk. Ezért a mi küldetésünk, amiről beszéltem, azon a földi pályafutásunk során, ami feladatot kaptunk, az, ha betöltjük, az bizonyos módon beállít, tehát mutatja az örökkévaló sorsunkat is. Tehát hogyha az ember befutja jól a földi pályáját, igazából az örökkévaló sorsában is a helyére kerül, és ott is igazából egy megelégedett emberként tudja folytatni gyakorlatilag az életet.

És azt látjuk, hogy Istennek az elhívottai, az emberei, akár kezdjük a pátriárkákkal, Ábrahámmal, Izsákkal, meg Jákobbal, mindegyikükről azt olvassuk, hogy ők úgy fejezték be az életpályájukat, hogy azt mondták, hogy beteltek élettel jóvénségben, költöztek el az atyáikhoz. Tehát ők úgy élték meg az életüket, hogy az életük értelmét megvalósították, tehát nekik nem volt hiányérzetük az életük végén azzal kapcsolatosan, amit megéltek. Tehát, és ezért igazából az életük és a sorsuk a semmiképp nem mondható hiába valónak, hanem pont ellenkezőleg olyan életet éltek itt a Földön, hogy mind a mai napig példaértékű, és számunkra egy vonzó mintát ad arra, hogy hogyan lehet örökkivaló céloknak élni a földi életpályán.

És úgy élték meg az földi életpályájukat, hogy ahogy olvasok a zsidókhoz írt levélbe, hogy ők is csak igazából üdvözölték az ígéreteket, nem tudták birtokba venni, csak részben vették birtokba, de szeretnénk legalább annyira részlegesen birtokba venni az ígéreteket, mint ahogy Ábrahám birtokba vette, vagy ahogy Izsák birtokba vette, vagy Jákob birtokba vette. Ha úgy birtokba vennék a hívők, ahogy ők birtokba vették, akkor megszűnne a frusztráció Krisztus testében.

[Pásztor Tamás]
Na, de hát mondhatja a hívő, hogy de pásztora, az élet az mindig változik. Van is egy ilyen angol mondás, hogy life will never be the same, life is changing. Az élet sosem ugyanaz.

Hogyan tudok én ezzel azonosulni? Hát holnap már minden más lesz. Így van.

[Mihály József]
Azért gond, hogy az emberek nem a saját küldetésükkel, saját feladatukkal, saját mondjuk úgy életcéljukkal foglalkoznak, mert ennek az a következménye, hogy sodrodókká válnak, és a külső körülmények és azoknak a változása kezdi el meghatározni a sorsukat. Na most, ha az embernek van viziója, tehát látja az életének az értelmét, akkor a változások számára nem is akkora gondok, hanem lehetőségek igazából. Tehát a változások azok mindig azért vannak, hogy az ember meg tudja valósítani az isteni célt.

Az a lehetőségek tárháza. Pontosan. Tehát az nem ellensége az embernek, hanem alapvetően a támogatójai segítsége.

Tehát minden változás alapvetően abba az irányba vinné az embert, hogyha megérteni Istenek a tervét, hogy maga a változás a saját küldetésének a megvalósításához viszi közelebb. És ez a gond, hogy ez a fajta gondolkozás azért hiányzik, és az emberekből, mert ugye a hívők jelentős része nem engedi meg, hogy megújuljon az értelme. Ezért aztán, mivel nem újul meg az értelme, nem fogja fel az életének a valódi célját.

Ha meg nem fogta fel a valódi célját az életének, akkor nem jut el arra az érettségre, amiről pár beszél, hogy képesek legyünk megismerni mi Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Ha pedig nem jut el az ember erre, akkor igazából sodródik. Mivel sodródik, alapvetően környezetek kívül állók mások határozzák meg az életét, és ez rengeteg frusztrációnak a forrása, hogy az ember nem ura az életének, hanem gyakorlatilag elszenvedője az eseményeknek.

[Pásztor Tamás]
De erre lettünk elhívva, hogy uralkodjunk az eseményeknek.

[Mihály József]
Ez a másik, amiről nem is olyan beszéltünk, hogy ugye Isten úgy teremzette meg az embert az ő képére és hasonlatosságára, és azzal a cél, hogy uralkodjon.

[Pásztor Tamás]
Ámen. Köszönöm szépen, József, nagyon elment az időnk, de még szívesen beszélgettem volna órákig erről a dologról, hiszen az volt a célunk, hogy átadjuk ennek az életérzését, ennek a szellemiségét, a sikernek, ami ugye nem a pénzben, nem a szabadságban, vagyis hogy mindenben megnyilvánul a siker. Megnyilvánul ezekben, csak ugye nem ez.

Nem ez a siker, hanem úgy minden egyben valahogy. Így van. Tehát ha hozza a pénzt, hozza a szabadságot, más gondolkodásunk lesznek, jó alapjaink lesznek.

Így van. Más életérzéseink lesznek, és hát ugye ennek a Bibliát fel kéne mutatnom, hogy itt van a használati kézikönyve, sikerhöz.

[Mihály József]
Így van, pontosan.

[Pásztor Tamás]
Köszönöm szépen, hogy befáradtál a stúdióban, és további sok sikert a szolgálatothoz, családhoz, ha már így erőbeszéltél.

[Mihály József]
És örülök a lehetőségnek, és üdvözlöm én is a hallgatókhoz.

[Pásztor Tamás]
Nagy áldás voltál Mihály Józsefvel, a Gödöli Gyűlökezet pásztorával, a Híd Gyűlökezete Lelkészével. Beszélgettünk a bibliai siker lényegéről és működéséről, és hallottátok, hogy bennetek van a siker, abban a nagyszerű lényegetekben, ahogy Isten megteremtett titeket, csak ki kell kutatni, és ez idő. Úgyhogy ennyi fért bele a mai középpontban.

Köszönöm szépen, hogy ma is velünk tartottatok.