Happy Day - 2024. 03. 21.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy hiszem, hogy Jézus Kisztus feltámadott a halálból, és felült a mennyegbe, és ő a királyok királya, uraknak az ura, ő az Alfa és az Omega, a halottaknak az elsőszülöttje, ő az én megváltom, ő az én szabadítom, ő az én gyógyítom, aki testében vitte fel a bűneimet a Golgothai keresztfára, és oda szegesztette, és eltöröltette a vádiratot én ellenem. Ezért hiszem, hogy Jézus Kisztus vérébe vetett hitáltal bűnbocsánatom van. Hiszek Jézus vérében, amely megváltott engemet a sátának a hatalmából, a romlott természetemtől, atyáimtól örökölt hiába aló életből, se jelen való gonosz világból, hogy ne a bűnnek, hanem Isten igazságának éljek.

Ezért a mai napon is oda áldozom a szivemet, lelkemet, testemet az igazság fegyveréül, hogy Isten szelleme használjon engemet. Mert hiszem, hogy az új szövetség a Szent Szellemnek a szolgálata, és a szellem szolgálata sokkal dicsőségesebb, mint a kárhoztatásnak, a halálnak a szolgálata. És hiszem, hogy a Szentlélek az, aki megváltoztat engemet dicsőségről, dicsőségre, és kirajzolja bennem Krisztusnak a képmását.

És ezért hiszem, hogy azt a jó munkát, amit Isten szelleme elkezdett bennem, az be is fogja fejezni az ő dicsőséges napjára. Ezért várom az Urat, hogy sömör és szeplő nélkül dicsőségben lássam meg Őt. Hallelujah!

Hallelujah! Hallelujah! Amen!

Dicsőség Istennek!

[Szignál]
Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák második könyve. Huszadik rész. Azután hadjáratot indítottak József át ellen a moábiak, az ammoniak és velük együtt a meóniak egy része is.

Hírnök érkezett és jelentette József átnak. Óriási hadseregvonul ellened Edon felől, a Holtenger túlsó oldaláról. Már Hacetón támár, vagyis engedi közelében járnak.

József átott félelem fogta el és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtött hirdetett egész országában, Júdában. Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben az örökkévalót templomának udvara előtt, hogy az örökkévalót keressék és tőle kérjenek segítséget.

József át király pedig felállt a Júdából és az örös Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén és hangos szóval így imádkozott. Örökkévaló, őseink istene! Nem te vagy-e a mennyi istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött?

Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened. Nem te vagy-e, aki a föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izrael elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak?

Izrael azóta itt lakik és itt építette fel nevednek ezt a templomot, amelyről te mondtad, hogyha majd bármiféle csapás ér bennünket, háború, ítélet, betegség, éhinség és megállunk jelenlétedben, egy templom előtt, mert neved benne lakik és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz és megmentesz bennünket. És most itt vannak ezek az Ammoniak, Moábiak és a Szér hegyvidékén lakó népek. Örökkévaló!

Te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izrael, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket. Lásd meg örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül. Istenünk, elnézed ezt és nem ítéled meg őket?

Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk. Júda egész népe ott állt az örökkévaló előtt, kicsünyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt.

Akkor az örökkévaló szelleme rászállt Jahazielre, aki az összegyűltek között állt. Jahaziel Zechariahú fia volt, aki Benája fia, aki Jeiel fia, aki Matanyá fia, József egyik fia volt és a léviták közé tartozott. Jahaziel ezt mondta.

Figyeljetek, Júda és Jeruzsálem lakói, és te is, József ált király! Ezt mondja nektek az örökkévaló, ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené. Holnap vonuljatok ellenük, ők majd a Cíc hágún jönnek föl, és a Jeruel puszta előtt a patakföld végén találkoztok velük.

Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az örökkévaló benneteket. Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek. Holnap menjetek ellenük, mert az örökkévaló veletek van.

Ekkor József át egészen a földig hajolt az örökkévaló előtt. Azután Júda, meg Jeruzsálem népe is földre borult az örökkévaló előtt, és úgy imádták az örökkévalót. Akkor a keháti és kóráhi léviták fölálltak, és hangos ének szóval dicsérték az örökkévalót, Izraelistenét.

Másnap korán reggel elindultak, és Téko a pusztájára vonultak. Ott József át a serege elé állt, és ezt mondta. Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe!

Higgyetek az örökkévalóban, Istenetekben, hogy erősen megtudjatok állni! Higgyetek az örökkévaló profétáinak, hogy győzzetek! Miután így biztatta a népet, József át előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségért és dicsőségért.

Odaállította őket a seregélére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték. Dicsérjétek az örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!

Ahogy elkezdték az újongást és a dicséretet, az örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeirieket, akik Júdát megtámadták, és mindannyian vereséget szenvedtek. Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeiriekre, és teljesen elpusztították őket. Majd miután a szeirieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást.

Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a sziklákról körülnézett, hogy lássák hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregből. Akkor Józsefát és serege rengeteg zsákmányt gyűjtött.

Az elesetteken tömérdek értékes fegyvert és kincset találtak. Sok házi állatot is zsákmányoltak. Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindent magukkal vinni.

Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt. A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak, dicsérték és áldották az örökkévalót a nagy győzelemért. Ezért azt a helyet a mai napig Hálaadás völgyének nevezik.

Azután Józsefát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek. Jeruzsálembe érkezve az örökkévaló templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal.

A környezi országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az örökkévaló magaharcolt Izrál ellenségeivel. Ezért Józsefát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik. Így uralkodott Józsefát Júda országában, amikor király lett, 35 éves volt és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Anyja neve Azubá volt, sírhi lejánya. Józsefát azt tette, amit az örökkévaló helyes el. Nem tért le arról az útról, amelyen apja, ászák király is járt.

De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel. Józsefát egyéb tettei, az elsőtől az utolsóig megvannak írva Jéhónak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izrael királyainak könyvében találhatók. Ezek után Józsefát, Júda királya közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izrael királyával, aki sok bűnt követett el.

Közösen építettek hajókat Eciongeberben, hogy azokat Tárziszba küldjék. Azonban a márésai Eliezer, Dóda Váhú fia ezt profitálta Józsefátnak. Mivel összefogtál Ahazjával, az örökkévaló elpusztítja a munkádat.

A hajók valóban összetörtek, és soha nem érkeztek meg Tárziszba.

[Speaker 6]
A Szelgálati ajándékokról a következőt mondja az egykorintus belérkezét levél 12. fejezete, illetve a felolvasott 4. fejezete, hogy az Isten rendeli, és Jézus Kisztus adja.

Ezek nem szellemi ajándékok, de nyilvánvalóan ezek a személyeket a Szentlélek ugyanúgy, mint a hívőket is felruházhatja, különösen, hogy nyitottak rá a szellemi ajándékokra. De ezeknek az emberekről úgy lehet megismerni, hogy a személyiségükben van valami, ami más. Tehát a személyiségükben van beoltva ez az ajándék.

Tehát ezt nem úgy kapják menet közben, mint a szellemnek az ajándékai, hanem ez be van oltva a személyiségükben. Az igazi apostoloknál ugyanez van, az igazi profétáknál ugyanez van, az igazi tanítóknál ugyanez van. Nem tudja az ember akármilyen nagy tudást tud szerezni, nem tud egy úgymond tipikus, egyértelműen tanító lenni.

Erre születni kell igazából a jót. Meg lehet nyilván mindenkinek egy olyan ismerett anyagot szerezni, hogy tud tanítani, de egészen más, mint valaki ezt a tiszséget kapja Istentől, hogy egyszerűen ez egy tanító ember. Ugyanúgy az evangélistával kapcsolatosan, hogy meg lehet tanulni evangélizálni, el lehet vezetni minden hívőnek Jézus Kisztus az embereket, de egészen más, amikor egy emberbe Isten beoltja a személyiségébe ezt az ajándékot, hogy evangélista.

Tehát amikor valakiben szolgálati ajándék van, annak a személyiségéből állhat ki. Persze el lehet veszíteni, vagy alaki engedetlen és nem tud beállni ebbe szolgálatba. Tehát ezeket nevezzük igazából mi karizmatikus embereknek.

Most nem a szertélek ajándékai értelemben, hanem eleve úgy, hogy a fogantatáskora szellemükben Isten valamit belehelyezett, ugyanúgy ahogy Jeremiás mondja, szolgálatával kapcsolatosan, hogy már az anyámnak a méhében ismert engem. Tehát ugyanez Mózesre, ugyanez Illig, tehát az Ószövetségben ugyanezt látjuk Isten embereinél, hogy ezeket nem lehet utánozni. Nagyon sokszor utánozzák persze az emberek, rendben van, el is lehet érni egy szinten, de ezek az emberek mégis egészen más emberek, nem felsőbbrendűek, hanem olyan feladatuk van, amit el kell végezni nekik.

És különösen az apostoloknál látjuk ilyen személyet. Volt például Pál apostol, aki hát akárhogy is harcolt Jézus Kiszus ellen, az egyház ellen, mindent elkövetett, hogy ellentétes oldalra kerüljön, de mégsem tudott benekülni Istentől, mert maga az Úr jelent meg, és pofoszta vissza arra helyre, amit már az Isten kielődt neki az örökké valóságban, mielőtt ő megfogantatott volna. Tehát a szolgálti ajándékokról erről beszélünk, és ilyenek vannak.

Tehát ilyeneken nem lehet megtanulni, nem az iskolában képzik őket. Nyilván a képzés serkentőleg hat a bennük lévő tehetségre, talentumra, de alapvetően nem a képzés hozza létre bennünk a képességet. Ez egy kulcspontos dolog, és nem is a szentlélek karizmája hozza létre, hanem ez eleve már bennünk van.

Természetesen a szentlélekkel való betöltekezés és a fölkenetés, az aztán tud egy nagy áttörést adni. Tehát a szellemi ajándékokkal kapcsolatosan Isten adja, Jézus Kiszus adja.

[Sárosi Renáta]
Klasszikus klasszikus irodalom legjavából Hangos könyv Ám azon a nyáron beleütköztünk egy másféle ellenállásba is, ami ráadásul onnan ért bennünket, ahonnan Róz és én a legkevésbé számítottunk rá. A Glastreeti gyülekezetből. Eleinte úgy tűnt, a gyülekezet vezetői jó szemmel nézik ezeket a vasárnap délutáni kirándulásokat, a fiatalok nyári szeszélyeként tekintettek rá.

Ám, ahogy tovább folytattuk az összejöveteleket, az idősebbek tiltakozni kezdtek. Egy augusztusi vasárnap délelőttjén egy idősebb férfi szólalt fel az egész közösség nevében. Felállt az első patcsorból, és arra figyelmeztetett, hagyjuk abba, amit elkezdtünk a Lincoln Parkban.

Ez nem helyes, jelentette ki, miközben hosszú ősz szakállal remegett a felindultságtól. Ez nem örményes. Azonnal tudtam, hogy igaza van.

Magam ellé képzeltem örményországot, azt a piciny, több évszázados múltú hegyvidéki országot, amely a hódítások és mészárlások közepette is az egyetlen igazsághoz ragaszkodott. Azt az országot, amely mindig nagyobb, erősebb, hitetlen nemzetekkel volt körülvéve, erejét pedig a befelé fordulásnak köszönhetően őrizte meg. Ha Rózt és engem most arra kérnének, hogy forduljunk kifelé, azt javarészt magunkra hagyva kellene megtennünk.

Életünkben először konfliktus helyzetben találtuk magunkat a szüleink generációjával. Azonban a világ, ahogy azon a nyáron a Lincoln Parkban leterített pokrócok erdejét szemléltük, sokkal nagyobb helynek látszott, mint ami ennek korábban gondoltuk. És ugyanakkor sokkal, de sokkal magányosabbnak is.

Szeptemberben hűvösebbre fordult az idő, és a parkot is egyre kevesebben látogatták, ezért beszüntettük az összejöveteleket. A tejgazdaság amúgyis egyre több időmet foglalta le, mivel egy újfajta stratégiabevezetésén dolgoztam a tejértékesítésben. Miért ne lehetne tejivót nyitni az autósok számára, az autópálya mellett, a bizalom háromra keresztelt tehenészetünk közvetlen közelében?

Kérdeztem magamtól. Így ugyanis a házhozszállításhoz vagy az üzletekben történő értékesítéshez képest jelentősen olcsóban árusíthatnánk az üveges tejet. Hogy ötletünket a nyilvánosság tudtára adjuk, nagyszabású, nyitó ünnepséget tartottunk, nagy felhajtás kíséretében.

Hirdetéseket adtunk fel az újságokban, közleményeket fizettünk elő a rádióban, és szórólapokat dobtunk a postaládákba. A tejüzemnél pedig hirdetőtáblákat helyeztünk el, szólt a zene, és közismert előadók léptek fel. Az üzlet nagy sikerrel indult be, és ezen az úton is haladt tovább.

Rögtön álmodozni kezdtem egy ilyen elárusító helyekből álló üzletláncról Serta, Kaliforniában. Ez igazán gazdaggá tenne minket. Ám a Shakarian vagyon legmámorítóbb lehetősége az új malomüzemünkkel állt kapcsolatban.

Akkor még mit sem sejtettem arról, hogy ez a helyzet egyúttal egy időzített bombát is rejt magában. A malomiparba való bekerülés csupán a tejgazdálkodás területén elért növekedés természetes velejárójának tűnt. Egy tejelő tehén kilenc kiló gabonát és tizenhárom kiló szénát eszik naponta.

Ha ezt megszorozzuk háromezer tehénnál, mert ugyebár ez a létszám volt a reménybeli célkitűzésünk, azt kapjuk, hogy a napi széna és gabona fogyasztás eléri a 68 tonnát, ami hatalmas mennyiség. A takarmányt évekig a helyi malomokból vásároltuk, majd a gabonát egy általunk kifejlesztett recept alapján kevertük össze a megfelelő arányban, aminek köszönhetően az állatok teje szokatlanul tartalmassá vált. Tulajdonképpen annyira jó eredményeket produkáltunk, hogy a szomszédos tejtermelők kérdezgetni kezdték édesapámat.

– Mit gondolsz, Izsák, vásárolhatnánk egy keveset a különleges keveréketből? – Miért is ne? – válaszolta apám.

A vállalkozás szempontjából logikus lépésnek tűnt. Sokkal nagyobb mennyiségben tudnánk gabonát vásárolni, csökkentve ezzel a tehenészet költségeit. A megnövekedett mennyiségből önmagunk számára is tudnánk takarmányt őrölni, még tovább faragva a költségeket.

A tehenészeteknek értékesített gabonából pedig ugyan kicsi, de állandó profitra tehetnénk szert. Így tehát nagy reményekkel vágtunk bele az újbővítésbe. Megvásároltunk egy malmot az egyik gazdaságunk közelében, amihez három egyenként tizennyolc méter magas gabona tároló tartozott.

Mivel a silókban korábban kukoricatakarmányt tároltak, ezért kiürítettük és kimostuk azokat, majd új szementréteggel erősítettük meg. Csodálatos jövőt képzeltem magam elé az új vállalkozás számára. A Southeastern Pacific vasútvonal sínjei pontosan e tárolók mellett vezettek el.

A múltban mindig egy bonyolult, többszereplős rendszerben történt a gabona eljuttatása a zárt tehervagonokból a silótornyokba. Kellettek hozzá teherautók, szállítócsigák és végül kézilapátolás. A malomiparban töltött első évünk alatt azonban kifejlesztettem egy olyan rendszert, amely a gabonát óriási vákumberendezések segítségével közvetlenül a tárolókba juttatta.

A régi módszerekkel egy 40 tonnás tehervagon kiürítéséhez legalább három ember kellett, és a munka egy teljes napig tartott. Az új rendszerrel egyetlen ember képes volt ugyanezt a munkát két és fél óra alatt elvégezni. A kezelési költségeinket így 80 százalékkal csökkentettük, nagy felboldulást okozva ezzel az iparágon belül.

Nagyon szerettem kijárni a malomhoz. A gépek zúgása, a vákumberendezés búgása, a szállítmány zörgése, míg az új kedileken fényesen csillogó fekete felületére rátelepedett finom poris mind-mind mámorítóan hatottak rám. És mégis, mint már mondtam, az egész műveletben egy borzasztó csapda volt elrejtve, aminek oka elsősorban az alapanyagok természetében volt keresendő.

Az alapanyagok ára vadul ingadozik. Azok, akik a zab, búza vagy az árpa árára spekulálnak, mérhetetlenül nagy vagyonra tehetnek szert, vagy veszíthetnek el néhány óra alatt. A Wall Street-en vannak szakértők, akik kizárólag ilyen spekulációkra specializálódtak.

Ám a gazdálkodó, aki a fizikálisan megtestesülő gabonát adja, veszi. Ugyancsak spekulás. Akár tetszik neki, akár nem.

A következőképpen működik. Megveszem a gabonát, mondjuk július 1-én, őszi átvétellel. Kifizetem az aktuális júliusi árat, tudván, hogy őszre a termény ára valószínűleg változni fog.

Ha júliusban két dollárért vásárolok meg 45 kg gabonát, és őszre az ára visszaesik másfél dollárra, akkor veszítek rajta. Ha azonban az ár két és fél dollára emelkedik, akkor nyerek rajta. Egy jómalom tulajdonosnak az is a feladatai közé tartozik, hogy hatalmas mennyiségeket vásároljon fel, amikor áremelkedésre számít, illetve tartson vissza, amikor úgy véli, csökkenni fognak az árak.

1940-41 telén mindezt jól tudtam elméletben, ám azt is meg kellett tanulnom, hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban.

[Speaker 9]
Oh happy day!

[Varga Zoltán]
Üdvözöljük a Hit Rádió hallgatóit a mai Hit Köznapok adásában. Két nagyon kedves vendégül itt velünk a stúdióban, Németh Ildikó és Németh Zoltán, dr. Németh Zoltán, Paksi gyülekezet pásztoráról, pásztorairól mondhatjuk, lelkészairől beszélünk.

Egy nagyon kedves házaspár egyúttal. Szerbusztok, sziasztok!

[Németh Ildikó]
Szervusztok!

[Varga Zoltán]
Én is köszöntök mindenkit. És mondhatnám mondjuk műsorvezetőként, nagyon könnyű dologon van, mert egy olyan témát választottunk, amiről azt gondolom, ha csak a hívó szavát elmondjuk, vagy aki esetleg a közösség oldala látta, hogy ma miről fogunk beszélgetni, mindenkinek van róla szerintem véleménye, az az iricségről fogunk ma beszélgetni. Talán azt is lehet mondani, egy olyan téma, amit aztán nagyon sok aspektusból, nagyon sok fajta megközelítésből is tudnánk megközelíteni.

Ha egy kicsit azt gondoljuk, hogy kitekintünk a biblián kívüli tudományágakra, akkor a pszichológia is előszeretettel foglalkozik vele. Mégpedig talán azt lehet mondani, hogy nyilván egy humánusabb megközelítésből, minthogyha az iricségnek az érzelmi fogsága, az iricségben lévők az egyfajta rossz állapotot, ugyanazért az apostrofál, de fájdalommal azonosítja. De azért a biblia sem nékülözi ezt a témát, olyannyira nem, hogy azt gondolom, hogy szinte vissza lehet menni szinte a kezdetekhez, és aztán szinte végigkíséri.

Én próbáltam ilyen konkordanciákat és egyéb helyeken így rákeresni a kifejezésekre. Hát azért bőven lajstromozott, nem számoltam meg őszinte, megmondom hány helyen, de bőven lehetett találni helyeket, ahol a biblia ezzel a témával foglalkozik. Ha a modern oldalról közelítjük meg, akkor mennyire értetek egyet azzal, hogy ez a szó, hogy fájdalomet így megjelenik, mint pszichológiai kifejezés?

Zoltán, egyrészt, mint orvossakembert is, akkor megszólítalak először téged.

[Németh Zoltán]
Hát pontosítsuk, tehát a pszichológusok azt mondják, hogy három dolog kell ahhoz, hogy érétségről beszéljünk. Az egyikkel a másik embernek, hogy többje van valamiből. A másik területhoz, hogy nekem abból kevesebb van, vagy az illetőnek, aki feltámad az érétség, és a kettőt összeköti az, hogy az fáj nekem, vagy fáj az illetőnek, hogy a másiknak többje van, sikeresebb, gazdagabb, jobban megy neki.

Ez a három dolog megvan, ezt nevezik érétségnek, ami egyébként jó definíció, jó meghatározás, de mivel most hitköznapoknál vagyunk, és van egy nagyszerű könyv a kezünkben, a Biblia, ihletet könyv, és jó dolog ilyenkor megnézni egy ihletet jelzőt is, mert a Biblia is, ugye, ahogy mondtad, nagyon fontos területként foglalkozik az érétséggel, és van egy jelző, amit mellé tesz, ez Jakabapostolnál található, ami így hangzik, hogy keserű érétség.

Keserű érétség, ami ez a szó azt is jelenti, hogy éles, hegyes, csípős, gyötrelmes. Tehát valahogy igen, értem a fájdalomszó, csak ugye ez egy összetett kifejezés. Ez egy gonosz fájdalom.

Ez egy gonosz indulatból, fakadó, rendkívül mélyből, fogunk erről gondolom beszélni, rendkívül ősi és mélyről fakadó probléma, ami talán úgy lehetne modern kifejezéssel mondani, hogy húsba vágó, a húsába vág az embernek az az érzet, amit létrehoz, és ezt nevezzük így érétségnek.

[Varga Zoltán]
Minden esetet azért az kifejezi, hogy az, akinél ez a jelenség jelen van, azért ő nem egy jó konfortállapotban van, tehát nem egy helyén lévő emberről van szó, akár a szociális viszonyokban, tehát a emberi viszonyokban, akár saját magával, tehát önmagával szemben sem.

[Németh Zoltán]
Így van, és azért vagyunk itt, hogy kifejtsük, hogy milyen negatív módon működik az érétség, és mi az ellentéte, és hogy működik az, hogy hogyan tudunk megszabadulni az érétségből. Edikó.

[Németh Ildikó]
Még azt hozzátenném, hogy a fájdalom részemről azért nem teljesen érthető, tehát nem fejezi ki azt a, szerintem ez már a végkifejlet, a fájdalom. Az a düh, az a frusztráció van mögötte, mert hogy nagyon sok sikeres ember van, akire nem irigy az ember, de hogyha van olyan ember, akinél egy feszültséget vált ki az emberből a másik sikere, vagy elkezdi frusztrálni, bántani a másik sikere, akkor azok a jelek szerintem, hogy itt irigység merülhet föl az emberben, ami elég gyakori dolog, azért valljuk be, hogy egy olyan dologról beszélünk, ami szerintem mindenki ismeri ezt az érzést.

[Varga Zoltán]
Igen, ahogy mondtad is azt, hogy miről lehet felismerni, arról pont az jutott nekem is eszembe, hogy és még mennyi minderről fel lehet ismerni. Van-e ennek egyébként egy ilyen önfelismerő lehetősége? Tehát detektálni tudja ezt mondjuk az, akinek ez problémát jelent, hogy ír így.

Tehát akár a biblia szemszögéből láthatunk erre arra példát, hogy valaki azt mondta, hogy ebből nekem ki kell jönnöm, vagy ebből meg kell változnom. Tanít-e erről a biblia?

[Németh Zoltán]
Természetesen, talán a Galata Levélt hozzuk ide, Galata 521-et, ahol a test cselekedeteit sorolja föl a biblia, vagy egy másik ide, ahol azt mondja, hogy testiek vagytok, azt hiszem az is Jakobnál van, és ott is az irigység felsorlásban, illetve Jakobnál kimondottan az irigység szó ott van. Tehát amikor az ember irigy, akkor a külső dolgokra kezd figyelni, a külső embere a felszínen lévő, a külvilágban lévő dolgokat kezdi el kutatni és vizsgálni, és leveszi a tekintetét, a figyelmét a lényekről, és főleg most hívőkről beszélünk, keresztényekről. Ugye a világi emberek, a megtéretlen emberek, eleve vakok, eleve nem látnak, ugye szellemileg, de mi nekünk meg megvan a lehetőségünk, hogy lássunk, hogy szellemi látást kaptunk, és nem mindegy, hogy hogyan élünk.

Külső emberként élünk, vagy belső emberként élünk. Az irigy emberek, az irigség, ez kimondottan úgy működik, hogy az érzékszerveinken, a vágyakon, a kívánságokon, az érzékszerveinken keresztül bejut információ inger hozzánk, ami vágyakat generál, és hogyha az nincs meg bennem, nem rendelkezek azzal, amivel a másik rendelkezik, és egy külső embernek ez az indítatása van, akkor ez létrehozza az irigységet. Tehát ha a kérdésedre az a válasz, hogy a külső testi ember, testi természetnek a megnyilvánulása.

[Varga Zoltán]
Picit pár szót beszélgettünk még, mert elkezdtük volna a mai beszélgetést, és Gildikó is említette, hogy ő szinte visszamenne a kájhához, hogy ilyen finoman fogalmazzak, és most, ahogy beszéltél, te is erről most azt gondolom, hogy ez tényleg itt lenne időszerű, hogy mit értettél ez alatta, hogy ez kezdetek kezdetére is már rámutat az irigységnek a jelensége?

[Németh Ildikó]
A Lucifer lázadására gondoltam, ahol három területen elbukott és sátáná vált a testtermészete, vagyis hogy a szemkívánsága, testkívánság és az életkevéssége. És tudjuk azt, hogy Jézus pont ezen a három területen megkísértetett, miután a szellem rászállt, a pusztába vitetett, és mind a három területen sikeressé vált. Régen volt egy tanítás, amit a Folyondár utcában emlékszem, és nagyon mélyen belém ivódott, hogy azt mondta Sándor, hogy kétféle embertípus van, az irigy és az irigyelt ember.

Hát én ezt a két prototípust tudom szétválasztani, hogy a sátántól eredő irigy természet, vagy a Krisztusban megfeszített ótermészet, ami a kívánságait is megfeszíti. És ha megengeditek még egy ígét, Dávid is átélte ezt az irigy gondolatokat, és gondolkodott, hogy hogyan tud ezen túltenni magát, és nagyon nekem én ezt a hármasságot látom, hogy mindazok az emberek, akik viszintesen nézik az embereket, egymáshoz próbálnak viszonyulni, azok átélik, vagy a társadalom elvárásaihoz, kultúrájához, azok mind belemennek ebbe, én nekem is ugyanazt kell teljesítenem, és Dávid is ugyanezen ment keresztül, és szerintem mindannyian ezen keresztül megyünk ezen a hármasságon. Akkor felolvasni.

[Varga Zoltán]
Jó, jó, hogyne.

[Németh Ildikó]
73. Zsoltár kettes részéből, és akkor csak részeket mondanék. Már-már meghanyatlottak a lábaim, kishia, hogy a lépteim el nem csúsztak.

Mert irigykedtem a bolondokra, a kevéjekre, látva a gonoszok nyugalmát, jólétét, sikerét. Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, míg nem bementem Isten helyébe, Isten szent helyébe, megértettem azoknak a sorsát. Tehát igazából, hogyha ezt a prototípust választjuk, akkor tudunk győztesek lenni az irigységgel szemben, vagy az irigy kívánságokkal szemben.

[Varga Zoltán]
A körülbelül, hogy Dávid Zsoltára itt hoztad ide, mert egyébként az ő Zsoltáraiban ez többször visszajön, ugye, hogy az általa esetleg, vagy felszínes szemlélő számára is mondhatjuk sikeresnek mondható, de hennyélő, istentelen, nemistenfélő életmódó élemberekre mondja ezt ő, hogy hát nekik mennyivel könnyebb nekik, és ő ugyanúgy áldás alatt vannak, ugyanúgy gazdagok, vagy ugyanúgy sokabarmuk, sokajak, sokajavaik, és ugyanakkor meg azok, akik meg istenfélő életet élnek, tisztességes életet élnek, azoknak mekkora nagy küzdelem ez. Emögött a jelenség mögött is vértekti esetleg irigységet felfedezni, vagy ez inkább csak egy panasz az úr felé, hogy tegyen már igazságot?

[Németh Zoltán]
Én szerintem ez a Zsoltára, ahogy mondja Jelikó és amire én is próbáltam utalni, egy alapigasságot mutat be, és még egyszer akkor erősítsük ezt meg. Tehát ha az ember a tekintetét helyes módon nem az úrra, vagy önmagával, és az úr és az önmaga közötti kapcsolatra teszi, ez a helyes, ez a követendő, hanem leveszi a tekintetét, és elkezdi a külvilágot szemlélni, és a külvilághoz viszonyítva nézi önmagát, mindig fogunk találni olyan dolgot, amiben mi kevésbé vagyunk sikeresek, kevésbé vagyunk boldogok, vagy kitejesedettek. És azt mondja itt a Zsoltáros, hogy amíg ezt nézi, akkor felgerjed benne ez az ősi, rendkívül ősi erő.

Tehát ez hívő életben is egy nagy feladat, egy szinte mindennapos, résen kell legyünk, mert ez a tagjainkban lévő bűn, ahogy mondja Pál Apostol, rendkívül mélyen benne van az embernek a természetében, hiszen, ahogy mondta Jalikó is, a Sártánnak egy fő, egyik fő hát az elbukásának és a fellázadásának egy fő irányoltság volt. Ugye én szerintem három ilyen dolog volt, amin keresztül végrehajtotta a Sártán magát az elszakadást. Az egyik a kevésség volt.

Ugye azt állította magáról, ugye az Izsaiás 14-es, az Ezekiel 28-ban találjuk ezt, hogy tele van szépséggel, gazdagsággal. A másik az iricség volt, megkívánta Istennek a hatalmát, jelenlétét, erejét, valóban a hatalmat, a tudást, a gazdagságot, a hírnevet szerette volna, sok biblia szolidaritó szerint, ami szerintem igaz, magát a Messiás pozícióját kívánta meg, ezért van ilyen hatalmas áldászküzdelem Messiás és a Sártán között, ezért nevezi Antikristusnak a legnagyobb ellenségét, Antimessiásnak a biblia. Tehát ez egy ősi dologod belül, és ez a Zsoltár pontosan azt mutatja, hogy menjünk be Istennek a jelenlétébe, és ez már a megoldás egyben, hogy nagyszerű lehetőség van a hívő embernek, hogy önmagát felfedezze, hogy mennyire értékesek vagyunk, hogy Isten mennyire eltervezett bennünket, mindenkinek talentumokat adott.

Lehet, hogy van, akinek tizet, ötöt, egyet, de kaptunk talentumot, ne azt nézzük, hogy a másiknak mennyi van, meg hogyan van, mert akinek több adatot, attól többet is várnak, elégedjünk meg azzal, amink van, és azzal foglalkozzunk, hogy belül a belső emberünk fejlődjön, növekedjen, és az órávaló közösségben megtaláljuk önmagunkat, felfedezzük, ha ezt megtesszük, akkor nem leszünk irigy emberek.

[Varga Zoltán]
De most ezzel nem úsztátok, mert most nem fejezünk be még a műsoron, mert most már elmondtad a megoldást. Azért szerintem haladjunk tovább. Zsirdikó említette egy igazából egy felismerhetőséget, tehát, hogy mi jellemzi az irigy szemét, mi jellemzi az irigy emberre.

Arról is beszéltünk már, hogy mi okozza az irigységet. Véleményetek szerint, hogy mik azok az élethelyzetek, életszakaszok, a mindennapi életre te is utaltál, hogy mindennap erre oda kell figyelni, és ezt be kell tudni azonosítani, utaltál már az ótermészetre, hogy gyakorlatilag az ótermészet részeként vissza tud jönni, hogyha ez nincs megfeszítve. Szerintetek, mik azok az élethelyzetek, életszakaszok akár?

Én egy picit hadd kérdezzek bele akár a nevelés is, a gyerekkor kérdése is benne. És hiszen egy gyereknél akár már homokozóban előfordul, hogy oda mar a másiknak, hogy ez az enyém, meg meked miért van ilyen, nekem miért nincs, panaszkodik apunak, anyunak, hogy a szomszédnek az iskolába, vagy a tóltartójában szebb radír van, mint az enyémében. Tehát egy csomó olyan kis nüansz van, amit sokféleképpen kezehetünk.

Mondhatjuk azt is, hogy neked is majd lesz, mondhatjuk azt is, hogy ne légy irigy, de nem tudja a gyerek ezt még, hogy mi az az irigy. Tehát honnan indítanátok ti ezt az életjelenséget? Azon túl, hogy ősi?

Mert ezt már akkor detektáltuk, ilyen értemben megmondtuk, hogy ez ősi kérdésről van szó, de a mindennapjaink során ez. Hogy sző bevennünket ez az irigység, ha nem figyelünk oda erre?

[Németh Ildikó]
Te gyereknevelés részéből ugye elindítottad ezt a témát. Szerintem, mint minden másban is a példamutatás, meg a mintaadás, ami a legsikeresebb, mert ha a gyereknek azt adjuk, úgy beszélünk, úgy viselkedünk másokkal, vagy másokról úgy beszélünk, hogy a gyerek is azt tanulja meg, hogy a másiknak az értékei is fontosak, de énben nem is vannak értékek, és ezért én örülök, szeretem azt a másik embert, örülök a másik sikerének. Ha nekem kell egy radír, meg tudom kérni, tudok a szüleimtől, meg tudom indokolni, hogy nekem miért van arra szükségem, és ha szükséges neki az a telefon, akkor megbeszéljük, vegyünk egy telefont, vagy megbeszéljük azt, hogy neked még nincsen erre szükséged, és nem muszáj követni a társaidat.

A gyereknevelésben különböző élethelyzetek vannak, ahogy mondtad, mert ugye vannak az egygyerekesek például, amit át tudunk adni a gyerekeknek, tehát tulajdonképpen ezt a két nagy típuszt tudjuk megvalósítani, hogy a gyereknek megengedjük-e, hogy versenyezzen a testvérével, vagy én megversenyeztetem-e a gyerekeimet, vagy ha egy gyerekem van, van ilyen szülő, aki maga is verseng a gyerekével, vagy a gyerekét hasonlítgatja a másikokhoz.

[Varga Zoltán]
De ott akkor nem is biztos, hogy a gyereknél jelenik meg ez a jelenség, hanem a szülőnél?

[Németh Ildikó]
A szülőnél. A szülőtől tanuljuk, meg mi magunk is, amit láttunk, és hogyha ezt nem feszítjük meg, akkor a hozott mintát visszük át a saját gyereknevelésbe. Ezért egy tudatosságot szerintem, egy nagyon erős tudatos odafigyelést, és hát módszeresen magamat is kell tanítanom, hogy én magam hogyan viselkedek a társadalomban, a baráti köreimben, hogyan beszélek, milyen határokat állítok fel a kapcsolataimban.

Egy harmadik emberről mikor engedem meg magamnak, hogy beszéljek, és milyen kontextusban, és milyen célból. És ezt a gyereknek is így át tudom adni, sőt, én is megtudom fogni őt, amikor így viselkedik, hogy ezt nem kellene így átadnod. Vannak olyan helyzetek, amikor akár a nagyszülők, vagy a rokonok versenyeztetik a gyerekeket, és hát mondjuk azt, hogy nem versenylovak a gyerekeink, mindegyiknek megvan a saját értéke, hogy az egy gyereknél ez még minden figyelmét odaadja a szülő a gyerekének.

Ennek is megvan a negatív pozitív oldala. A kettő gyereknél már voltak, többször öt tanácsot kértek a szomszédaink világi emberek, hogy hát az első gyereknél még azt hitte, hogy ő tökéletes szülő, illetve a gyereke is tökéletes gyerek, hát minden szépséggel rendelkezik okossággal, de ez a második gyerek, ez rossz, buta, öcsike, és tehát hasonlítgatja egyiket a másikhoz. Itt már eleve beleneveli a gyerekébe a versengést, a rivalizálást, illetve a három gyereknél ugye azt mondják a szendvics gyerek, aki középen van, és a négy gyereknél, més azon több gyerekeknél pedig a minőségi időt, ha nem kapja meg.

Hogyha nincsen erős identitása a gyerekeknek, hogyha nem tud kifejlődni egy egészséges személyiség belőlük, amikor azt tudja, hogy őneki az értékei fontosak, lehet, hogy más, mint a másiknak, de ez nem lényeges, mert ő belőle is vagy kifejlődik, vagy ki fog fejlődni, és akkor így kell egymásra is tekinteni a gyerekeknek. És szülői oldalról pedig, ha én otthon is megfeszítem az ótermészetem, vagyis nem világi módon is ahhoz illeszkedően viselkedek, vagy beszélek, munkahelyen sem, akkor tulajdonképpen ezt fogom átadni a gyerekeknek, és a gyerekek is így fognak egymással viselkedni.

[Varga Zoltán]
Nagyon érdekes, amit mondasz egyébként, mert tényleg, ahogy most akár végignézzünk egy gyerek életpályáját egész, akár a felnőtt korig, ott kialakulnak sorban, ahogy fejlődik, növekedik a gyerek különböző társadalmi kapcsolatok, óvodal, iskola, gimnázium, vagy középiskola, akár ahonnan munkahely, de ha egyetem, főiskolára, mindegy, igazából az a lényeg, hogy egyre szélesebb lesz a társadalmi kapcsolatrendszere az embernek, ahogy így fejlődik és növekedik, és beviszi ezekre a helyekre a jót, de ugyanúgy be tudja vinni a rossz tulajdonságokat is, és ez hat. Ti hogy látjátok egyébként, hogyha valaki tartósan, tehát akár már a felnőtt korban a munkavilágában szülőként, amire az előbb te már azért utaltál, ott marad ez az irigység, mint tulajdonság, akkor ez a környezetre milyen hatással van? Hát ugye én egy kicsit, hogyha már a lelkész megszólalt Zoltán, akkor azért akár a gyülekezetre is értem ezt.

Ez a gyülekezeten belül, hogyha felismerhető egy ilyen jelenség, akkor ott arra a közösségre ott hogyhat? Tehát hogy mit tapasztalhatunk akkor, amikor azt látjuk, hogy egy irigyember van a közösségünkben, és ezt hogyan kezelhető igazából a külső szereplők részéről?

[Németh Zoltán]
Ha megnézzük, még egy tünetet hadd mutassak, hogy mondjuk be, mert az irigység, az egy picit ilyen rejtett dologot belül zajlik. Ugye a tizedik parancsolat mondja, hogy ne kívánd, és ez az egyetlen parancsolat a tíz közül, amely a belső belül zajlik az emberben, nem egy külső tett, és szinte azt lehet mondani, hogy összefoglalja a második kőtáblát, mert a második kőtáblában, ha megnézzük, ne paráznál, hogy mondja a tizedik parancsolat, hogy ne kívánd másnak a fereségét. Ez egész a kívánsággal indul el.

Ez egy rejtett dolog, de sokszor a beszéd árulkodik, és a beszéddel derül ki, hogy az illetőben az irigység a fő motivátor. Ha megnézzük az irigységgel kapcsolatos szavak, ahol megtaláljuk az irigység szót nagyon sok helyen, főleg az új szövetségben, civakodás, veszekedés, háborúság, versengés, vetekedés, szóharcok, ugyanezeket a kifejezéseket mondja. Tehát ezek a tünetei, vagy a külső megnyilvánulásai, sokszor cinikus, gúnyolódó, bántó, vagy kárörvendő magatartás, vagy beszéd jellemző, ezek nagyon romboló hatásak.

Azért mondtam ezt így el, mert ezek azok a külső tünetekjelek, amik az embert egy idő után izolálhatják, elszigetelhetik. Egyrészt elszigetelik, azért veszélyes dolog, mert elszigetelik a krisztusi egészséges emberektől, most, hogyha hívőközösségről beszélek, viszont sajnos egy negatív kohéziós erő is az irigység. Ha megnézzük a Bibliát, megdöbbentő, hogy magát Jézust és a Messiást is irigységből veszítették keresztre.

Irigységből fogták el, mondja a Biblia ezt, kimondotta a hangsúlyozza a Biblia. Csak gondoljunk bele, azon a napon lett barát újra Heródes és Pilátos, amikor Jézus Krisztusra kimondták a halálosítéletet. József testvérei rendkívül összedolgoztak, jó, ott voltak az ellentétek is, de összedolgoztak Józseffel szemben, és a Biblia egyértelműen mondja, hogy az irigység működött bennük.

Tehát sajnos azért veszélyes dolog beengedni és szabadjára engedni az irigységet, mert akkor a jótól izolálja magát az ember, azoktól eltávolodnak azok a szelid emberek, akikben nincs meg ez az irigység, mert érzékelik, hogy idegen a beszéde, sokszor hibáztató, sokszor a rágalmazó. Egyébként az irigyszem a Bibliában, vagy az irigyszáj, van egy ilyen kifejezés, az a gonosz szem, gonosz száj, irigyszem, irigyszáj összefüggésben a rágalmazással és a plegykálással is. Tehát ezeket a Biblia egyként kezeli, egy tömbe helyezi, egy csoportba helyezi.

És sajnos az ilyen emberek olyanokkal kezdenek el találkozni, a radarjuk beindul, és olyanokkal kezdenek el kohézióba kerülni, akik hasonló ilyen keserűségekben, irigységekben lesznek, ezért minél hamarabb fontos megtérni ebből, felismerni, kijönni ebből, és abba, hogy ha kell, akkor az ilyen társaságoktól is, vagy ilyen társalkodásoktól is eltávolodni, ebből is megtérni, és keresni azoknak a bölcsembereknek a társaságát, akikre nem az irigység jellemző.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.