Happy Day - 2024. 03. 13.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, Isten, hogy a názeti Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, de harmadik napon föltámadott a halálból, és felült az atyának a jobbjára, és ő az én engesztelő áldozatom, ő az én főpapom, aki most is közbenen én érettem, és hiszem, hogy az ő beszéde igazság, és ő megígérte, hogy bármit kérek az atyától, az ő nevében meghallgat engem. Ezért a mai napon is hittel állok az ő jelenlétében, és hiszem azt, hogy az úr meghallgatja a szívemnek a kibántságait, a kéréseimet, és betölti a szívemet, lelkemet, testemet az ő örömével, javaival, áldásaival, mert elhívott engemet, hogy ne a bűnnek éjek, hanem az igazságnak. És Jézus halálával, eltebetkezésével, föltámadásával pedig egyé váltam a kereségben, s ezért a régiek elmúltak, s íme újjá lett minden igazságban, valóságos szentségben teremtett újjá engemet az úr.

Új ember vagyok, mert a régi ember meghalt Jézus Krisztussal együtt, megfeszítetett, és ezért élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van, és a mai napon is veszek hatalmat és erőt, hogy kigyókon, skorpiókon tapossak az ellenségnek minden erején, és meg van írva az is, hogy egy ellenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés, mert mindazokat a nyelveket, átkokat, szidalmakat, rágalmakat kárhoztatok a názati Jézus nevében, amelyek perelnek velem, mert az Úr velem kicsoda ellenem, és kicsoda vádol az engemet, Isten az, aki megigazított, kicsoda az, aki kárhoztat, Jézus Krisztus az, aki közben jár, én érettem. Hálelúja!

Hálelúja! Ámen!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás Egyszerű Fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
KRÓNIKÁK MÁSODIK KÖNYVE KIDENCEDIK RÉSZ Salamon bölcsességének híre eljutott Sába királynőjéhez is, aki eljött Jeruzsálembe, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye Salamont. A királynő nagy kis érettel érkezett, és tevéi drága illatszereket sok aranyat meg drága követ hoztak. Amikor találkozott Salamonnal, beszélt vele mindenről, amit kigondolt.

Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a királynő kérdéseire. Mindegyikre meg tudott felelni. Sába királynője látta Salamon bölcsességét, megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített, látta, hogyan étkezik a királya főembereivel, elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon, látta, mint a király áldozatot mutat be a templomában, és mindezek láttán szólni sem tudott a csodálkozástól.

Majd ezt mondta a királynak. Amit országonban hallottam bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult, de nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Bizony a felét sem mondták el a valóságnak, annyira fölülmúlod a híredet.

Boldogok az embereid, a vezető tisztségviselőid és szolgáid, akik jelenlétedben élnek, hogy hallhatják bölcsességedet. Áldott legyen Istened az örökkévaló, aki kedvét leli benned, és trónjára ültetett téged, hogy Istened az örökkévaló királya legyél. Istened királyát tett téged Izrael fölött, hogy igazságosan uralkodj és az ő tetszése szerint cselekedj.

Azért tette ezt, mert szereti Izraelt és mindörökre meg akarja erősíteni. Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak. 120 talentum aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket.

Senki más nem ajándékozott ilyen illatszereket és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő. Hirám királyszolgái, Salamon szolgáival együtt nem csak aranyat, hanem almukfát és drágaköveket is hoztak Ofirból. Salamon ebből lépcsőket készítettett az örökkévaló templomába és a királypalotába, ezen kívül az énekesek számára hangszereket is.

Hárfákat és lantokat. Ilyet még soha nem láttak az előtt Judában. Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt vagy kért tőle, de más dolgokkal, mint amelyeket a királynő hozott ajándékba.

Ezután Sába királynője a kísérletével együtt visszatért országába. Salamon kincstárába évente 666 talentum arany érkezett, azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat és ezüstöt.

A királynőknek a királyt nagyméretű és 300 kisebb vert aranypajzsot, ezek egyenként 600 illetve 300 sékel aranyból készültek. A pajzsokat a palota Libanon erdélye termében helyezték el. Salamon megrendelésére és számára készült egy nagy királyi trón és elefántcsontból, amelyet aranyjal borítottak be.

Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek a zsámolja is aranyból készült. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt. Összesen tizenkettő.

Ehhez hasonlót nem készítettek az előtt sehol máshol. Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota Libanon erdélye termében az összes eszköz. Abban az időben az ezüstöt nem sokra becsülték.

A király minden harmadik évben Hirám királyszolgáival együtt hajókat küldött Tárziszba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak. Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát. Ezért minden király igyekezett Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amelyet Istentől kapott.

Amikor meglátogatták, évről évre rengeteg ajándékot hoztak Salamonnak. Ezüst és aranytárgyakat, dízes ruhákat, fegyvereket, illatszereket, füstörőszereket, lovakat és összvéreket. Salamon állandó hadseregében 12.000 harcos szolgálta harci szekereken. A hadseregnek 4.000 istálója volt a lovak és a harci szekerek számára. Ezeket külön városokban, a szekerekvárosaiban állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot. Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra az Euphrates folyótól a Filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.

Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a szétrusvágó készült épület, mint a vad függe a síkságon. Ebben az időben Salamon számára Egyiptomból és az összes többi országból is hoztak lovakat. Salamon király egyéb tettei elejétől végéig meg vannak írva más könyvekben is.

Nátán prófét a könyvében, a sílói a hiá prófétciájában és jedó prófét a látamásaiban, amelyeket Jeroboámmal, Nebátfiával kapcsolatban látott. Salamon király 40 évig uralkodott Jeruzsálemben, egész Izrael királyaként. Azután meghalt Salamon, akárcsak ősei.

Apjának Dávidnak városában temették el, és utána a fia, Roboám követte a trónon. Egész Izrael összegyűlt Sikenvárosába, hogy Roboámot királlyá tegyék, tehát Roboám is oda ment. Jeroboám, Nebátfia még régebben Egyiptomban menekült Salamon király elől.

Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból. A nép üzentje Roboámnak, és hívták, hogy ő is jöjjön Sikenbe. Így hát Jeroboám és az egész nép Roboám elé járult, és ezt kérték tőle.

Roboám, apád Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket. Akkor szolgálunk téged is.

Roboám így felelt. Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek. Az emberek ekkor elmentek.

Roboám király tanácskozott azokkal az idősebb tanácsadókkal, akik Salamon idejében szolgálták a királyt. Megkérdezte őket. Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?

Ők pedig ezt mondták. Ha jó indulattal bánsz a néppel, elnyered bizalmukat, és ha teljesíted kérésüket, akkor szolgálni fognak téged örökké. De Roboám király nem fogadta meg az idős tanácsadók tanácsát, és azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkabb környezetéhez tartoztak.

Őket is megkérdezte hát. Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek, amely azt kéri tőlem, hogy gönnyítsön meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra. Ezek az ifjiak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak.

[Diószegi Dávid]
Ezt feleld nekik! Nekem a kis ujjam is vastagabb, mint apám dereka. Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba.

Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket.

[Diószegi Dávid]
Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult Jeroboám és az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik. Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak, hanem a vele egykor új fiak tanácsa szerint válaszolt.

[Diószegi Dávid]
Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba. Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket.

[Diószegi Dávid]
Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói ahíjától mondott Roboámnak, Nebát fiának. Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak.

[Diószegi Dávid]
Ugyan miközünk van Dávid családjához, miközünk van nekünk Isai fiához! Térjen haza mindenki az otthonába! Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!

[Diószegi Dávid]
És ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament. Ettől kezdve Roboám csak azoknak maradt a királya, akik Izrael népéből Júdavárosaiban laktak. Roboám mégis kiküldte Izrael népéhez Hadó Rámot, aki a királynak járó elrendelt munkák felügyelője volt.

Az izraeliek azonban köveket dobáltak Hadó Rámra, és így megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan. Harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe.

Így történt, hogy Izrael népe fellázott Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.

[Németh Sándor]
Ahogy látjuk, hogy milyen ravasz az ördög, hogy nemcsak, hogy az világiakat köti meg, különösen felé van figyelmeteket, most látnia közel az elmúlt időben is, különösen a járvány ideje alatt, hogy a keresztény családok nagyon erőteljesen támadja, különösen a gyerekeket, és kiválaszta a családon belül gyerekeket, akiken keresztül meg akarja szégyeníteni a szülőket, mintha nem lennének hiteles keresztények, stb.

stb. És ugye erre igazából nincsenek felkészülve a keresztények, milyen gonosz, konkój, perjevető az ellenség, és ne felejtsétek el, a konkój, perjevetése az nem a világban zajlik, hanem a keresztények közösségében, családokban. Ez nem azt jelenti, hogy paranoljás légy, hanem nagyon vigyáza szeretteidre, nagyon vigyáza a házastársadra, mert az ördög, mint Orito Oroszlán keresi, kit tud elnyelni.

És szomorú dolog, hogy amikor a gyerekeket olyan szélsőséges lázadásba viszik, Isten ellen, akkor nyilvánvalóan Istenfélő szülők kettménységesen letöri, frusztrává teszik, úgy érzik, hogy több évtizedes erőfeszítéseik nem voltak sikeresek, de ezek a problémák sajnálatos módon a huszonéveseknél jönnek ki. És ez felhívja a figyelmeteket, hogy ezt többen is jelezték, hogy az elmúlt két év alatt sokkal nagyobb depresszióval, pszichikai problémával küzdenek a fiatalok, mint előtte bármikor. Tehát ezeket a sebezhető pontokat az ellenség nagyon kegyetlenül kezdi kihasználni, és éppen ezért, különösen ott, ahol nem imádkoztok a család tagjaitékotokért, nem jártok közve, kérlek, változtassatok ezen, védelem alá helyezzétek a családtagókat, mert az ördög azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.

És ezt meg kell akadályozni. Van hatalmad erre. Légy a családodnak királya, papja, profétája.

És húzzál fel egy olyan szelemi vasfalat a gyerekeid számára, hogy az ördög ne tudja elvenni, vagy akár a házastársadat. Mert látható módon, hogy nagyon sok ember keresztényt lever. Nem csak Magyarországon, látom világ méretekben is, hogy mennyire megtörni az Isten szolgáit, amikor a saját gyerekeik kerülnek bajba, belecsúsznak kábítószer élvezésbe, rossz házasságba, vagy lányok házasságon kívül liek, terhesek lesznek stb.

Sajnálatos módon ez nagyon felerősödött, és ezért hívom fel a figyelmeteket, hogy nyilvánvalóan, hogy enn mögött is ott van az ördög, a programja, és a leleplezők ellenállunk, és több a közben járóim, nagyobb a szellemi erő, akkor egészen biztos, hogy ezen a területen is vissza lehet szorítani az ördögöt.

[Sárosi Renáta]
Sikere azért is volt az átlagosnál figyelemreméltóbb, mert mindez az 1930-as évek első felében, a nagy gazdasági válság idején történt. Édesapám mostanra egy kisebb csordát bízott rám, hogy boldoguljak vele. És máig emlékszem, hogy a tanár, aki a könyvelést segített megtanulnom, sóvárogva tudatta velem, hogy a 30 marhámmal többet keresek, mint a legtöbb tanár a Downey-i gimnáziumban.

Az otthonunk vonzotta a politikusokat, üzletembereket és különböző közösségek vezetőit, így édesanyámból, a szerény, kistermetű örménybevándorlólányból, a befolyással bíró prominens személyiségek számára rendezett vacsoraestek háziasszonya lett. Méghozzá heti rendszerességgel. Valóban nagyszerű szakács volt, és az általa készített dolma, kufta és katach egész Dél-Kaliforniában híressé vált.

Az anyám ételkészítésével kapcsolatban leginkább arra emlékszem, hogy mindig ugyanazzal a szívvel főzött. Nem számított, hogy ki a vendég. Vándorok is gyakran megfordultak nálunk azokban az időkben, és ugyanabban a bánásmódban részesültek, mint Downey polgármestere.

A legjobb porcelámból ettek ezüst villával és késsel, az asztalra pedig a legszebb terítő került. Ha nem volt készen főtt étel, gyorsan készített valamit. Húst, zöldséggel és házisüteményt, miközben tört angoljával noszogatta a vendéget.

Ülni, ülni, nem siet, enni! Miközben azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban veszem az irányt egy bizonyos ház felé. Amikor csak Kelet-Los Angelesbe vitt az utam, valami elintézni való véget a gazdasággal kapcsolatban, mindig találtam kifogást, hogy elsétáljak Sirakán Gabriellian rosszant, krémszínűre festett háza előtt, ami a Union Pacific sugárút 4311-es szám alatt állt, abban a reményben, hogy a lánya ne talán váratlanul feltűnik az udvaron.

Nem, mintha beszélgethettem volna vele, ha ott lett volna, a fiúk és lányok közti beszélgetés, ha csak nem jegyes párról volt szó, még mindig ismeretlen volt az örményközösségem belül. Ám már maga a tudat, hogy a közelemben van, leírhatatlan boldogsággal töltött el. Aztán ott voltak a vasárnapok, amiket mindig alig vártam, a vasárnapok, amikor Rósz Gabriellian a többi lányjal ott ült a terem nőknek fenntartott felében.

Ő volt a legszebb lánya szobában, akit lopva követett az összes fiú tekintete. Édesapja keresztneve Sirakán volt, ami örményül azt jelenti kedves. Ez nagyon tetszett.

Akárcsak az én apám Sirakán Gabriellian is a semmiből kezdte. Végül valahogy sikerült száz dollárt összekaparnia, amiből, ahogy édesapám is, vásárolt egy lovat és egy szekeret. Sirakán azonban gyümölcs és zöldségszállítás helyett hulladékszállításra használt a felszerelését.

Közvetlenül a századforduló után meglehetősen nagy volt az igény erre a szolgáltatásra Los Angelesben, így hamarosan venni tudott egy második lovat és szekeret, majd később egy harmadikat is. Sirakán és családja örményortodoksz volt. Azonban közel lakott a Glastreeti gyülekezethez, és miután hétről hétre hallotta nyitott ablakon kiszűrődő örömteli hangokat, elhatározta, hogy nyomozásba kezd.

Nem sokkal később aztán csatlakozott a gyülekezethez, ami majdnem az életébe került. Sok ortodoks örmény szemében ugyanis a pünkös dieg az ősi hit meggyalázói voltak. És látni azt, hogy valaki közülük a gyűlölt csoporthoz csatlakozik, tulajdonképpen egyet jelentett azzal, mintha meghalni látták volna az illetőt.

Így hát elhatározták, hogy eltemetik. Egy nap, amikor sírákán az összegyűjtött hulladékkal megállt a városi szemétlerakónál, ortodoks hívők egy csoportja várakozott rá. Kezét és lábát megkötözték, majd ahhoz a gödörhöz cipelték, amit előzőleg ásztak a homokos talajban.

Beledobták, és már több tízcentínyi földet hánytak rá, amikor egy pünkös diegkel teli autó érkezett, és egy csetepatét követően sikerült sírákánt kiszabadítaniuk. Szerettem hallgatni, ahogy erről mesélt. Azt is szerettem, amikor a házasságáról beszélt.

Amikor sírákán huszonegy éves lett, édesapja úgy határozott visszatér Örményországba feleséget keresni, mivel sírákán édesanyja évekkel korábban elhúnyt. Sírákán szemétszállító vállalkozása addigra már virágzott, így megkérte apját, hogy neki is hozzon feleséget. A kereső utat mindkettejük számára siker koronázta.

Fia számára egy bájos, tizenhárom éves Tirom Marderosian nevű lányt választott. Az Egyesült Államokba való beutazását megkönnyítendő, még Örményországban lebonyolították az egybekelést távházasság útján, majd nekivágtak a hosszú útnak, hogy a lány találkozzon soha nem látott férjével. Csak később ismerték fel az időzítésben rejlő gondviselést.

Néhány héttel később a törökök megtámadták Örményországnak pontosan azt a részét. A két mennyasszony volt az utolsó, akik élve hagyták el a falut. Bizton állíthatom, hogy olyan egyedülálló fogadtatásra, mint amilyenben Tiron részesült Los Angelesben, azóta sem volt példa a fiatal feleségek körében.

Sirákán egy nappal későbbre várt a édesapja és a két nő érkezését. A városi szemétlerakóból arra tért haza, hogy a nappaliban egy ilyet tekintetű kislány áll. Hirtelen feleszmélt, hogy a lány csak is a felesége lehet, és hogy ő tetőtől talpig sáros és piszkos.

Maradj itt, kiabált a lányra, maradj pontosan itt, mintha a szegény lánynak lett volna hova mennie. Azzal elrohant a ház hátulsó részébe, majd fél óra múlva, megmosakodva, megfésülködve, a kelleténél jobban bekölnizve megjelent és Sirákán kedves Gabrielián megtartotta formális üdvözlőbeszédét a láthatóan megkönnyebbült fiatalhölgynek.

[Petrőcz Katalin]
Már is kezdődik a mai Hitköznapok, és hát igyekeztük tartani a pontos időt, hogy időben el tudjuk kezdeni, hiszen a mai témánk pont az idő lesz. Itt van velem már a kedves vendégem a stúdióban, Bohágy Zoltán. Szervusz, Zoli.

[Bohács Zoltán]
Szervusz, köszöntöm a hallgatókat.

[Petrőcz Katalin]
Az időről nagyon sokféle mondásunk van, legtöbbször az, hogy nincs rá időm, vagy el kifolyik a kezem közül, vagy hát ha megcsinálnám, ha lenne rá időm, most akkor van idő, vagy nincs idő? El tud tűnni az idő?

[Bohács Zoltán]
Igen, érdekes ez, hogy nagyon gyakran érezzük azt, hogy valami olyan valósággal állunk szembe az idő kapcsán, amit vagy le kell gyűrni, vagy valahogy bánni kell vele, vagy valahogy törődni kell vele, tehát ezt is mutatja, hogy...

[Petrőcz Katalin]
És csak úgy magától.

[Bohács Zoltán]
Így van, ez is azt mutatja, hogy mennyire egy olyan valóságról van szó, ami az életünket, legalábbis itt a földi életünket, milyen erőteljesen meghatározza, és sokszor milyen kihívást is jelent igazából, ezzel bánni, és ebből igazából a legjobbat kihozni.

[Petrőcz Katalin]
Milyen valóságban élünk benne? Tehát egyáltalán mit jelent az, hogy idő?

[Bohács Zoltán]
Hát én azt gondolom, hogy ugye teljesen sokkal teológiai megközelítésből nézzük a dolgot. Én azt hiszem, hogy ami a legjobban leírja és a legjobban megközelíti, az a görögségnek, vagy a görögvilágnak az időszemlélete, amit igazából a Biblia, az Új Szövetség is átvesz. Annyira, hogy pálapostol mondja is, hogy nektek nem kell az időkről és az alkalmakról írni, mert ezzel tisztában vagytok.

Ugye ott a kétidő fogalmat írja le pálapostol, vagyis az, hogy a korabeli hívőknek világos értelmezése volt, és látása volt az idővel kapcsolatosan, tehát ezt nagyon nem kellett nekik magyarázni.

[Petrőcz Katalin]
Itt nem csak az önnepnapokról van szó?

[Bohács Zoltán]
Nem, nem, nem. Ugye a Kájrosz és a Kronoszról is beszélt itt ezen a helyen pálapostol. Tehát, hogy a korabeli embereknek volt egy olyan koncepciója, volt egy ilyen világos értése az időről, amiről azt mondja a pálapostol, hogy ezt nektek nem kell magyarázni.

Mai embernek viszont igen, tehát a mai nyelv, vagy a nyelv és a gondolkodásunk sem igazából adja vissza azt a fajta szemléletmódot, amit mondjuk a görögök ezzel kapcsolatosan tudtak, és ami az új szövetségben is megjelent. Ugye a két alapvető fogalom ezzel kapcsolatosan a Kronosz, ami az idő mennyiségére utalt, tehát egyfajta olyan objektív valóság, hogy ugye itt a földi dimenzióban ez határozza meg tulajdonképpen az életünknek, meg a létezésünknek az alapját, és ezt ugye a Biblia egy ilyen, és a görögöknek az értelmezése, ez egy ilyen mennyiségi megközelítésben, egy ilyen objektív megközelítésben adja meg. Nagyon gyakran szerepel például az új szövetségben is különböző jelzőkkel az idő, hogy sok, vagy kevés, vagy utolsó, stb.

Tehát, hogy ez mindig látszik, hogy valamilyen mennyiséggel, fogalmakkal körül írható valóság.

[Petrőcz Katalin]
Tehát a Kronosz az még csak-csak ismerős, ugye a kronológiából, főleg a történelemből nem kedves barátunk egyébként, hiszen a történelemben is pontosan ezeket az időket, időpontokat szokták felhánytorgatni a tanároknak, hogy hát csak erről szól a történelem, tehát nyilván a történelem sem csak erről szól, csak nehéz megfogni, hogy akkor mitől változnak az időszakok. A Kairosszal viszont egyáltalán nem vagyunk tisztában, talán nem is ismerős nyelvileg sem.

[Bohács Zoltán]
Igen, még visszatérve, még egy pillanatra, egy gondolat erejéig a Kronoszra, ugye ebből adódik rögtön, tehát ez a fajta időfogalom, ebből adódik rögtön egy olyan felelősség is tulajdonképpen, amit általában mi hívők is, és nem hívők is érzünk, meg pedig azt, hogy mindannyiunknak egy bizonyos meghatározott mennyiségű idő áll rendelkezésére.

[Petrőcz Katalin]
Amit ráadásul nem tudunk előre.

[Bohács Zoltán]
Így van, nem tudunk előre, hogy mennyi, igen.

[Petrőcz Katalin]
Ilyen nehéz beosztani.

[Bohács Zoltán]
Igen, de mindenképpen azt érezzük, hogy a dolog véges, tehát és ebből adódik egyfajta felelősség az ember életével vagy sorsával kapcsolatosan. Én azt gondolom, hogy a maga Kronoszból ez adódik, vagy ez szólít meg igazából bennünket, hogy ugye tisztába kell lenni azzal, hogy itt a földi életben egy meghatározott mennyiségű idő áll rendelkezésünkre, és ráadásul ami elmúlt, az elmúlt, tehát azt nem lehet igazából visszahozni, a mai napból nem lesz újra mai nap, ez egy ilyen egyszeri és megismételhetetlen.

[Petrőcz Katalin]
Volt egy ilyen dal régen, hogy ma van a tegnap, holnapja.

[Bohács Zoltán]
Így van, így van, így van. Tehát, hogy ez igazából ezt érdemes így bekalkulálni az emberi életben, és a döntéseinknél ezt így tudatosítani, sokszor ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, mert annyi mindennel foglalkozik az ember, de ez a fajta meghatározott mennyiségű idő, ami a rendelkezésünkre áll, ebből kell kihozni tulajdonképpen lehetőleg a maximumot.

[Petrőcz Katalin]
És akkor nyilván az olyan kifejezések, mint az időtöltés, vagy időpazarlás, ugye az már elég egyértelmű, de maga az időtöltési is, az már nem ehhez tartozna, hiszen nem kitölteni kell valahogy az időket.

[Bohács Zoltán]
Igen, akár akarjuk, akár nem az időt töltjük.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem kell külön időtöltéseket hobbiként behozni.

[Bohács Zoltán]
Igen, igen, ez nagyon fontos, meglényeges, hogy az ember ezzel tisztában legyen, és igyekezzen a saját számára egyénileg és személyesen rendelkezésre álló időből lehetőleg a maximumot kihozni. Ez a földi életnek tulajdonképpen a nagy feladata, és a nagy lehetősége is egyben, mert szerintem egy óriási lehetőséget kaptunk mi emberek Istántől is, meg egyáltalán létezéstől, meg az élettől, hogy ebben a rendelkezésre álló fizikailag megfogható időből kihozzuk a maximumot. És nyilván az a csodálatos ebben, hogy ráadásul itt, amit ebben a földi időben teszünk, azoknak az értékét és azokat a valóságokat, azokat átvisszuk magunkkal a következő korszakba, a következő világkorszakba, jót is, rosszat is, és ez egyben egyfajta felelősség is az ember oldalán, hogy a rendelkezésre álló idő idejét jól használja ki.

És egyébként nagyon érdekes, hogy a jelenések könyvében pontosan erre utal a János Rapostól, hogy idő, amit ugye Károli úgy fordít, hogy idő nem lészen, ott a kronosz szerepel, tehát hogy kronosz nem lesz. Tehát az örökké valóságban az időnek ez a fajta fizikai objektív jellege, ez meg fog szűnni, a károszról viszont nem mondja, a kronoszról mondja azt, hogy nem lesz.

[Petrőcz Katalin]
Akkor már is rátörötünk a károszra. De ez nagyon érdekes, és nyilván a sávfárságra az idővel kapcsolatban még azért érdemes visszatérnünk, csak hogy legalább legyen tiszta az, hogy akkor a bibliai szempontból az kétféle idő szemléletből a károsz, az mit jelent.

[Bohács Zoltán]
Igen, a károszt azt szokták ilyen szubjektív időnek is, vagy rendelt időnek is mondani. Ezek, én azt gondolom, hogy ezek olyan, egy olyan fajta időszemlélet, olyan megközelítés, ami mindig egy bizonyos cselekvés megtételére, vagy egy bizonyos dolognak az elvégzésére kirendelt idő.

[Petrőcz Katalin]
De ez sincs felírva sehova, hanem ezt is valahogy meg kell érezni, rá kell jönni.

[Bohács Zoltán]
Így van, ez természetesen ezt a Józan hétköznapi bölcsesség is érzi, hogy nem elég bizonyos dolgokat megtenni, hanem az sem mindegy, hogy bizonyos dolgokat mikor teszünk meg. És igazából itt van a károsznak a jelentősége. Ugye csak gondoljunk például Mózesnek az elhívására.

Tehát Mózes, ezt valószínűleg ő már fiatal korában érezte, vagy tudta, hogy őt Isten elhívta arra, hogy Izrael vezetője legyen, és kivigye őket Egyiptomból, és aztán, amikor ő hozzálátotta ennek a megvalósításra, akkor ennek csúfos kudarc lett a vége, meg meneküléssel kellett menekülni Egyiptomból, mert egyszerűen nem volt ott az az idő, nem volt meg, tehát nem abban az időben kellett azt tenni, amit ő megtett, hanem aztán, amikor eltelt 40 év, és amikor a csipkebokorba találkozott az úrral, és megtörtént az elhívása, akkor volt az a rendelt idő, amikor azt meg kellett tenni.

De ugyanezt látjuk a messiás születése körül, hogy mennyire precízen pontosan volt annak az időzítése. Ugye maga Jézus is úgy kezdte a szolgálatát, hogy betelt az idő, bárhogy talán a kronoszra utal, de mindenképpen azt jelzi, hogy az a kijelölt idő elérkezett, amikor ő a szolgálatát elkezdte. És igazából ez is az emberi életben egy nagy kihívás, hogy az életünkben mi mennyire tudjuk megragadni azokat a pillanatokat, mennyire tudjuk megragadni azokat az időket, amit az Isten valamilyen dolognak, vagy feladatnak, vagy ügynek a megtételére rendelt a számunkra.

[Petrőcz Katalin]
Talán ez tűnik az egyik legnagyobb feladatnak, és ehhez, ahogy Mózes példáját is mondtad, nem elég emberileg legalább azt tudni, hogy valamit el kell végeznem, hanem azt is, hogy mikor, ehhez viszont nem az emberi erőmet kéne azonnal bevetni, hanem van egyfajta kommunikáció Istennel, aki ezt az egészet rendelte, ehhez is egyfajta csendesebb élet kellene, amikor ezt a hangot meg tudjuk hallani, és ráadásul még ellent mond az örök fiatalságnak is, hiszen van, amit egy kicsit idősebb korba jön el az ideje, tehát hogy nem lejár az időnk, ahogy most magyarul szokták mondani, hogy már így bizonyos kor fölött lejárt az ideje, már ez nem az én időm, hanem Isten akkor az egész életünkben tervez ilyen pontokat, de ezt ő le lehet ezek szerint csak megtudni.

[Bohács Zoltán]
Igen, én azt gondolom, teljesen így van, sőt, én azt is megfigyeltem, hogy bizonyos dolgok, például ugye házasságkötés két embernek az életében, az a bizonyos rendelt idő, amikor az éppen az ő számára személyesen az ő életében az üzenet, vagy eljött az ideje, az például teljesen másként lehet két hasonló korú, vagy két hasonló helyzetben lévő ember számára van, akinek ez hamarabb jön el, van, akinek később. Tehát itt ilyen módon, és ugye nagyon gyakran esünk abban hibába, hogy figyeljük a körülöttünk élő embereket, az ő élethelyzetüket, sorsukat, és akkor ezek miatt időről időre nyomás alá kerülünk, ugye sokszor a fiataloknál is lehet ezt látni, hogy már az én osztálytársam is, és a barátnőm is, és a barátom is férjehez ment, vagy már mennyi asszony.

[Petrőcz Katalin]
És akkor előről kezdődik a kis baba lesz, hogy az én gyerekem már fölállt, már puh, már beszél a másik ember.

[Bohács Zoltán]
Így van, holott igazából ez, ugye szokták mondani, hogy ez új lenyomatunk mindenkinek, 7 milliárd embernek mindenkinek abszolút egyedi, tehát nincs két hasonló. Szerintem ugyanúgy az emberi sorsában, életében annyira mások vagyunk a hátterünket, a neveltetésünket, a kultúránkat, elhívásunkat, illetően, hogy én azt gondolom, hogy mindenkinek sokkal többet kéne a saját szumitív idejére és a saját kájrosszára figyelni, mint sem arra, hogy éppen a kortársak vagy a környezetében ülő embereknek ez hol van, és arra figyelni, hogy az ő életében mikor jön el az ez idő, amikor éppen meg kell házasodni, vagy éppen vállalkozást kell indítani, vagy munkahelyet kell váltani, vagy bizonyos szolgálatba beállni. Tehát, hogy ezek adódnak, ezek jönnek az ember életébe, pláne, hogyha hívő az ember, mert ugye Istennek a jelenlétében vagyunk, meg az úrban vagyunk, tehát az úr pedig ezeket adja az ember életébe, csak hogyha az embernek a figyelme meg a fókusza mindig más emberekre irányul, a barátokra, az ismerősökre, a szomszédra, vagy bárkire, akkor az ember könnyen beleesik abba a hibába, hogy nem veszi észre, hogy az ő személyes életében ez hogy működik.

[Petrőcz Katalin]
Ezt hogyan lehet észrevenni? Nyilván vannak azért életfeladatok is, például a megházasodás, most nem mondom, hogy túlig, de hát valójában azért van az életnek egy ilyen felosztása is, hogy az ember kisgyermek, nyilván most a bébikkel viccelődtem, de tényleg szokták ezt így hasonlítgatni, de nekik is megvan az a tól íg, amikor azért csak föláll, elkezd beszélni, tehát hogy ezen belül kell akkor megtalálni?

[Bohács Zoltán]
Igen, igen, igen. Tehát igen, ahogy mondod, ez valóban így van, hogy az emberi élet azért minden szakaszokra osztható is, minden szakasznak megvan a maga feladata, megvan a maga dolga, és erre is kell figyelni, hogy ezeket az ember kihasználja. Tehát például a tanulásra, vagy az egzisztencia teremtésre való fölkészülésnek az időszak, az ugye nagyjából, most hogyha az embernek a felnőtt korát nézzük, akkor mondjuk 18 és mondjuk 28 év között van nagyjából lehetőség arra, most egy ilyen normál helyzetet véve, az élet persze speciális dolgokat tud.

De nagyjából ez a 6-8, maximum 10 év áll rendelkezésre arra, hogy mondjuk az ember tanuljon, vagy egyetemre járjon, vagy nagyobb végzettséget szerezzen. Aztán utána már azért az a tapasztalat, hogyha ebből valaki kicsúszik, még utána is lehet ezt természetesen pótolni, de akkor már sokkal nagyobb áldozatokkal, meg sokkal nagyobb feladatokkal, vállalásokkal jár. Tehát erre érdemes odafigyelni, hogy az ember életében, vagy például gyerekvállalásnak az időszaka, az ugye nagyjából megint olyan 20-as évek elejétől, közepétől mondjuk maximum 40 vagy 41 néhány éves korig tart.

[Petrőcz Katalin]
Tehát gondolom az ember biológiájával, szervezetével van.

[Bohács Zoltán]
Persze, így van, ezt meghatározza, illetve a kultúra is, mert például ugye az ókorban sokkal korábban mentek a hölgyek férjhez, tehát most ez inkább már kitolódik, vagy még jobban kitolódik a modern korban, tehát ezt egy kicsit a kultúra is meghatározza. De alapvetően azért ezek megvannak, ezek az időszakok, és ezeket érdemes figyelni erre, és érdemes az ember életében, például, tehát nem, mert sokszor beleesünk abba a hibába is, hogy sietetjük, vagy akarjuk sietetni a dolgokat az életünkben. Minden életkornak megvan, vagy korszaknak megvan a szépsége, megvan a feladata, megvan az áldása, és ezeket érdemes kihasználni, és nem folyton arra várni, hogy ú, mikor lehet a következőben, amikor persze mindegy gyerek szeretne felnőtt lenni, de alapvetően ki kell igazából élvezni azt a korszakot, mert mindegyik korszaknak megvan a maga szépsége.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor ez némi fogódzót azért ad az embernek, bár az elhívásához képest, ugye ez egy másik időség, tehát van ez a fajta kronosz, tehát ilyen kronológiai sorrendben mennek az életünkben a dolgok nagyjából, és akkor ezen túlmen, ebbe van fogódzó, a károszba talán kevésbé van fogódzó.

[Bohács Zoltán]
Igen, igen, nyilván az nem túl valószínű, hogy ezeket az emberi életnek ezeket a fajta beeső jobbára biológia meg a kultúráta meghatározott törvényszerűségeit nagyon a szubjektív idő átlépi, tehát nem valószínű, hogy mondjuk 12 éves korban az az üzenet, hogy valaki megházasodjon, vagy vállalkozást indítson.

[Petrőcz Katalin]
Bárha már mindennap próbálkoznak. De régen is csoda gyerekekkel, de ezek szerint nem ez a célány mutató.

[Bohács Zoltán]
De ezen belül az, hogy tényleg ez a bizonyos károsz, vagy a szubjektív idő az ember életében, hogy működik, ez abszolút egyedi. És itt általában mindig két hibába szoktunk beleesni. Az egyik az, hogy amit ott ugye Mózesnál is említettünk, hogy az ember túl hamar akarja, tehát hogy valamit esetleg tud, hogy az meg lesz csak az időzítés nincs még a helyén, vagy a másik, hogy elszalasztunk bizonyos lehetőségeket az életben.

És ugye a görögök károszt, amikor ábrázolták, akkor ugye érdekes módon úgy ábrázolták, hogy hátul kopasz volt, nem volt haja, vagyis hogyha elmegy az ember előtt, akkor már utólag nem lehetett megfogni, vagy nem lehetett belekapaszkodni. És ezt érezzük is, hogy egyszerűen, hogy szoktuk mondani, hogy elmegy a vonat, tehát hogyha bizonyos lehetőségek adódnak, vagy megnyílnak az életünkben, és azokat valamilyen okból nem használjuk ki, vagy nem élünk azokkal, azok egy idő után becsukódnak, és utána már hiába szeretné az ember, már nem igazából tudja, vagy hogyha nagyon-nagyon görcsösen akarja, vagy erőlteti, akkor abból meg nem áldás lesz a vége, hanem esetleg probléma. Tehát hogy erre azért kell figyelni, hogy egyrészt, hogy túl korán se ragadjon meg, vagy ugye a Biblia mondja, hogy a korán elvette áldás az igazából nem áldás, hanem átok az ember számára, és ugyanígy arra is kell vigyázni, hogyha a bizonyos lehetőségek adódnak, vagy megnyílnak az életben, akkor azokat meg ragadjuk is tökön, mert hogyha elmegy előttünk, akkor utólag már nem tudjuk megfogni.

[Petrőcz Katalin]
Tudsz erre esetleg olyan példákat, most nyilván a másik példa, Dávid jutott eszembe, aki meg nagyon szépen kivárta azt a megígért királyságot, és nem akartam megragadni mindenáron, hogy ezt az időbe hogy lehet úgy belehelyezni, hogy lehet azt úgy megfoghatóvá tenni egy picit, hogy hogyan lehet várni, honnan tudhatta Dávid, hogy ez ennyire biztos, és akármeddig kell rá várni, akkor is meg lesz.

[Bohács Zoltán]
Hát ugye amíg Saul király volt, addig nyilvánvaló, hogy az ő ideje még nem jött el. Én igazából az ő esetében a Hebróni 7 évet tartom nagyon érdekesnek, amikor ugye Saul meghalt, és a Judaháza királya, illetve Judaháza fölkente őt királya maga fölött, ő viszont meg tudta azt tenni, hogy 7 évet várt Hebronban, mert látta azt és érzékelte azt, hogy a Saul halála után a 10 törzs, az Izrael többi törzseiben még nem érett meg, nem alakult ki bennük az a fajta meggyőződés, hogy Dávidot elfogadják királynak.

És ő képes volt ezt a bizonyos 7 évet kivárni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem csak a saját Káiroszát, hanem az övékét is?

[Bohács Zoltán]
Tulajdonképpen igen. Tehát itt egy olyan speciális helyzet volt, hogy nyilván Dávidnak az elhívás az egyértelmű volt Isten részéről, viszont az embereknek egy jelentős része, Izrael 10-11 törzse, ezt nem ismerte föl, vagy ugye annyira ők abban gondolkodtak, hogy Saul vagy Saulnak valamelyik leszármazottak el, hogy király legyen, hogy el kellett annak jó pár évnek, ugye 7 évnek el kellett elni, amíg megértették ők is, hogy valóban igen, Isten nem a Saul házából rendelt királyt, hanem Dávidot rendelt a királynak. És Dávidnak megvolt az a türelme, ki tudta várni azt, amíg ennek eljött az ideje, mert egyébként kirobbanthatott volna a polgárháborút is, tehát erőszakkal is megragadhatta volna hatalmat, szerintem erre minden lehetősége megvolt, katonai ereje is megvolt, képessége is megvolt, de akkor egy ilyen erőszakkal ragadta volna meg a tront, és nem pedig az embereknek a hite és a meggyőződése és az elfogadása tette volna őt királyát.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért még egy plusz szint ad neki, hogy van az idő, meg vagyok én, aki jól sápárkodom vele, de vannak olyan elhívások, amihez másoknak a meggyőződése is kell, és csak akkor áll össze az egész.

[Bohács Zoltán]
Igen, igen, és ebben egy nagyon nagy bölcsesség nyilatkozott meg a részéről, pedig fiatal ember volt, és ennek ellenére vissza tudta fogni magát, ő bízott abban, hogy Isten, aki őt elhívta, ha őt királyá rendelte, akkor őt királyá is fogja tenni, igazából ez nem az ő erőfeszítéseim múlik csak.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem kell átgázolnia senkinek ennek érdekében. Ebből te milyen tanulságot tudsz levonni így a saját mindennapi életünkre, mert nyilván a hallgatókban is felmerül, hogy oké, az én életemben vajon ez hogy áll össze?

[Bohács Zoltán]
Mindenképpen azt, hogy nagyon tudatosan kell, hogy éljük az életünket. Nagyon kerülni kell azt, hogy túlságosan is a kultúra, vagy ahogy említettem is az ismerősök, a barátok a közösségnek a befolyása alá kerüljön. Az ember nagyon kell hinni abban, hogy Isten vezet bennünket, hogy Istennek terve van az életünkben, hogy Isten nem csak úgy véletlenül pottyantott ide bennünket a világra, hanem ha megszülettünk és kaptunk életet, benne vagyunk Istennek a tervébe, és mindenkivel kapcsolatosan van az Istennek terve.

Én azt gondolom, ez nagyon fontos, hogy az ember, mert nagyon sokan küszködnek olyan gondolatokkal, hogy értelmetlen az élete, értelmetlen a sorsa, nem senkinek ez a bibliában egyértelmű, hogy senkinek nem értelmetlen az élete és a sorsa, és ugyanakkor nagyon fontos, hogy az emberben legyen egy erős hit azzal kapcsolatosan, hogy Isten vezeti az életét, és ugyanakkor oda kell figyelni nagyon a körülményekre, oda kell figyelni azokra a lehetőségekre, amik adódnak az életben.

Életünkben, amilyen ajtókat Isten megnyit, mert ugye mondja a biblia, hogy amit az úr megnyit, azt ugye senki be nem zárja, szóval ha az úr bezárja, akkor meg senki nem tudja kinyitni többet. Tehát, hogy Isten folyamatosan az életünkben nyitja ki az ajtókat, ahogyan megyünk előre, és természetesen az életkorunkból bizonyos ajtókbe is zárodnak egy idő után, de emiatt az embernek nem kell frusztrátnak lenni, meg nem kell elkeseredetnek lenni, hanem egyszerűen tudomásról kell venni, hogy ez a földi élettel együtt járó dolgok, hanem mindig azokra kell figyelni, azokra az ajtókra, amiket Isten pedig megnyit az ember életében, és az még idős embereknél is ez természetesen működik, de azok már más jellegűek nyilván, mint 20 éves vagy 30 éves korban.

[Petrőcz Katalin]
Ez nagyon fontos lenne, hogy az egész életünket egy ilyen vezetés alatt látni, hiszen akkor valóban a kultúráltal diktált örök ifjúságora nem törekednénk, hanem azokban a korában, vagy későbben kinyílt ajtókra is oda tudnánk figyelni. Gondolom ez a sávfársággal kapcsolatban egy fontos kérdés lenne.

[Bohács Zoltán]
Igen, abszolút, és ahogy mondod, nagyon így van, hogy ez ma világon egy nagyon torz megközelítés, hogy ilyen módon a fiatalságot ilyen mértékben állítja piadesztára. Nagyon érdekes volt egyébként pont most csak egy ilyen aktualitás. Ugye vasárnap volt a Superbowl Amerikában, és ugye a győztes csapatnak a vezetőjegyzője az már egy ilyen 60 év fölötti ember, és nagyon érdekes, és elolvastam az élettörténetét, hogy nagyon-nagyon sok kudarcon, nagyon sok nehézségen ment át, és több, mint elmúlt már 60 éves, amikor igazából a csúcsra jutott, és nagyon érdekes, hogy ennek ellenére őt tartják az egyik legkreatívabb edzőnek az NFL-ben, tehát egyáltalán nem magától értetődő az, hogy csak 30 évesen vagy 40 évesen lehet csúcsra jutni, 60 év fölött is a csúcsra lehet jutni, és ennek pont az Andy Reid egy jó példája.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem érdemes a közepén föladni, hogyha eddig nem jött el az én időm, akkor már soha.

[Bohács Zoltán]
Így van, így van, nagyon sokan gondolhatták azt, hogyha 40 évesen, 50 évesen valaki nem ér el a csúcsrát, akkor már neki kész lejárt az ideje, de úgy tűnik, hogy az ő esetében valahogy a sorsában az életében úgy alakult ez a szubjektív idő, ez a kájrosz, hogy neki 60 évesen jött el, és nem is tudom, talán már 18 éve vezető edző, tehát nagyon-nagyon sok időt eltöltött, és mégis nem adta föl, és mégiscsak eljött az a pillanat az életében, amikor csúcsra tudott jutni, az ő szubjektív ideje ez így alakult.

Tehát ez a mai kultúrának ez a megközelítése, ez egy igen, igen, igen, igen, torz megközelítés.

[Petrőcz Katalin]
Igen, Isten nyilván fönntartja ennek a szuverenitását, hiszen a Bibliában is mondolját is, hogy ne tekintsenek a fiatalkolodra, sem, tehát a másik véglettel sem lehet lesöpörni az azt arról, hogy hát túl fiatal vagy ehhez, hogyha eljött a kájrosz, és hát túl idős sem lehet hozzá, hogyha erre rá szeretnénk állni, akkor mik azok a gyakorlati dolgok, amit az ember az idejével tud kezdeni, és érdemes kezdenie?

[Bohács Zoltán]
Hát úgy említettük azt, hogy vannak az életben bizonyos a biológia meg a kultúráta meghatározott korszakok meg időszakok, például azt mindenképpen, hogy ezekből az ember hozza ki a maximumot. És ez természetesen, hogyha szülőként is ezt támogatni kell, tehát hogy nem jó az, hogyha a gyerekek azok legyenek gyerekek, éljék meg a gyerekkorukat, a hároméveskort, az ötéveskort, a tízéveskort, mert igazából nem véletlen, hogy az embernek van egy biológiai fejlődése, van egy lelki fejlődése, van egy szellemi. Így van, tehát az embernek ezeket ahhoz, hogy egészségesen, egészséges emberré tudjon válni, ahhoz szükséges, hogy ezeket a korszakokat, ezeket az időszakokat a maga teljességében megélje.

Hogyha az ember ezeken átugrál, akkor azok lelkileg, pszichésen nyomot hagynak azért az embernek az életében. Tehát különösen a gyerekkornál ez lényeges meg fontos, de aztán a későbbi koroknál is ez lényeges. Természetesen az egy más kérdés, hogyha valakinek anyagi vagy egyéb okokból például nincs lehetősége tanulni, és ilyen módon egy kicsit másképp alakul az élete vagy egy sorsa, az egy más helyzet, de hogyha van lehetősége, akkor érdemes ezeket a korszakokat, ezeket az időszakokat kihasználni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát például a tanulásra. Beleszámítja, amit mondtál az előbb, hogyha akkor nem volt, akkor nem az volt, hogy ő saját hibájából nem használta ki, akkor ki tudja, akkor nem ment el a vonat, akkor még neki jön.

[Bohács Zoltán]
Így van, így van. Tehát, hogy a tanulásra idő szánt időt. A tanulásra használja az ember, aztán ugye a család alapításra, megalapozásra szánt időt, arra a gyerekvállalásra szánt időt, arra a munkára való időt.

Ez a rendelt időknek. Így van, így van. Tehát ez egy alapvető.

Ehhez nem kell nagy természet fölötti vezetés és természet fölötti bölcsesség, de ezen belül is, én azt gondolom, az emberi sorson belül mindig adódnak olyan személyes, olyan egyénre szóló lehetőségek, megnyílnak olyan ajtók, akár a munkában, akár a vállalkozásban, amire oda kell figyelni, hogy mi az, ahol én vagyok személyesen ilyen szempontból megszólítva. Sokszor például ezeket körülmények is hozzák létre. Tehát például, hogyha Józsefre gondolunk, József belekerült egy olyan körülménybe, amit nem ő választott.

De azt kivakzott. Igen, igen. De többfüggetlenül ő beleállt.

Így van, beleállt ebbe a dologba, és egyébként ő pont az ellen példára, hogy ő például nagyon fiatalon tudott a csúcsra jutni, és ez is az úrtól volt. Tehát ha már itt az endirigdel példáloztunk, akkor olyanra is van, például, hogy valakinek ez nagyon korán sikerül az Isten a karatából.

[Petrőcz Katalin]
Ilyen módon a gyerekkorát.

[Bohács Zoltán]
Így van, így van.

[Petrőcz Katalin]
És ez mégis a javára fordul. Tehát ez egy érdekes.

[Bohács Zoltán]
Így van, tehát pont, ahogy mondott, hogy az ifjú korának egy jelentős részét ő börtönben, meg egyéb helyen töltötte. Ennek ellenére Isten beavatkozott az életében, és egész komoly, és gyakorában egészen egyedülálló karriert tudott elérni Isten a karatából. Tehát olyan is van, hogy egyszerűen a körülmények alakulnak úgy, hogy az embernek ez nem maga választja ilyen módon a sorsát, hanem belekerül valamibe, de ebből is ki lehet Isten kegyelméből a maximumot hozni.

[Petrőcz Katalin]
És sajátjává válhat a sorsa. Tehát úgy ellopni lehet azért az ember sorsát, idejét, vagy pedig attól függ, hogy mondjuk lehetősége van irányítani, és jól irányítja, vagy nincs lehetősége irányítani, és mégis jól irányítja.

[Bohács Zoltán]
Hát ez kortól is függ, abszolút el lehet lopni az emberektől a sorsot, tehát meg az időt. Tehát ez minden további nélkül lehetséges, és benne van, és ha ilyen van, vagy ilyen korszak van, vagy ilyen időszakok vannak, akkor igazából ez csak Isten kegyelme, tudja az embert ebben kárpótolni, vagy tudja ezt helyretenni. De hát az emberi történelem pontosan példa arra, hogy emberek millióitól, vagy tízmillióitól, vagy százmillióitól lopták el a sorsot, lopták el az életet, és taszították.

Minden gyilkosság tulajdonképpen ez. Tudomképpen a gyilkosság az nem más, mint hogy elvesznek az ember életéből erőszakkal éveket, elveszik azt a sorsot, elveszik azt az időt, azt a kronoszt, amit Isten megadott neki arra, hogy élje az életét. Holokauszt is ezért egy tragédia, hogy rengeteg embernek vették el ilyen módon ezt a fajta lehetőségét, és ezt a kronoszt az életéből.

[Petrőcz Katalin]
És mégis nagyon sokan felemelkedtek utána. Tehát erre akkor Isten kegyelme a válasz?

[Bohács Zoltán]
Igen, abszolút. Igen. Tehát persze ez nem az Istennek az akarata, hanem Isten nyilván azt szeretné, ha Földön olyan kormányzás lenne, meg olyan országok lennének, olyan társadalmak lennének, ahol az emberek ezt a fajta beléjük teremtett lehetőségeket, képességeket meg tudják élni, de hát sokszor nem mindig így jön össze.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor egyrészt vannak a rendelt idők, amiket jó követni, és jó kihasználni, ami a rendelkezésünkre áll, és akkor vannak azok a helyzetek, amikből akkor mégiscsak az ember és Isten együttműködése, az, ami valamit mégis megfordítholott, nem törvényszerű a bekövetkezése.

[Bohács Zoltán]
Igen, igen, és talán még egy dolog, amiről annyit nem beszéltünk, ami az elhívás. Ami viszont az, hogy ami a személyes életünkre Istentől kapott elhívás, mert az ugye nagyon sok mindent fölül tud írni, és egészen más sorsot tud az embernek adni, és egészen más sorsba, vagy életbe tudja az elhívás az embernek az életét belehúzni, vagy belevonni, mint hogyha csak egy idézője ebben mondom ezt mindig, hogy átlagos emberi életet élne valaki.

[Petrőcz Katalin]
Mindenhogy ilyen nagyon nincsen.

[Bohács Zoltán]
Igen, igen. Igen, tehát pontosan a Dávid életében lehet azt látni, hogy amikor Istenüt ugye elhívta a Betlehemi Jóaklok mellől királynak, akkor ugye Dávid sem sejtette, hogy ez mennyire az élete, és a sorsa meg fog változni. Tehát, hogy egy pillanatok alatt belekerült iszonyatos konfliktusba, éveken keresztül menekülni kellett menteni az életét, a sorsát, aztán külföldre is elmenekült.

Tehát, hogy egy egészen más, szinte minden a feje tetejére állt az életében egy pillanat alatt. Nyilván egy Isten szemszögéből nagyon értékes élet lett volna az is, hogyha jött Betlehemben, terelgeti a jókat, megnősül, és éli a júdai embereknek az életét. De Dávidnak az életén volt egy elhívás, ami miatt más lett az élete, és más lett a sorsa.

És akiket esetleg Isten elhív, azoknak érdemes erre figyelni, hogy az életüket viszont ilyen szempontból ne az átlaghívőkhoz mérjék, hanem figyeljenek arra, próbálják megérteni azt Istentől, hogy mi az, amire Isten őket elhívta, és ezek beálljanak bele ebbe a dologba, és kövessék ezt az elhívást az életükben.

[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor a maguk részéről itt is bele kell tenni azt az időt, ami viszont nem csak úgy automatikusan meg lesz, hanem neki is. Tehát ha Dávid példáját vesz, ő ki ellenfejlődés, de akár József példáján is személyiségét alá kellett ennek rendelni, vagy fel kellett nőni a feladathoz.

[Bohács Zoltán]
Így van, pontosan, mert ugye Isten látta előre, hogy Dávidnak milyen a jelleme, milyen a karaktere, és tudta nagyon jól, hogy mi kell ahhoz, hogy ő jó király legyen. És tudta nagyon jól, hogy egy bizonyos iskolán végig kell Dávidnak menni, végig kell menni, végig kell csinálni bizonyos időszakokat, megpróbáltatást, nélkülözést, stb. És ugye tudjuk, hogy itt se sikerült tökéletesen az iskola, mert azért Dávid csinált hülyeségeket királyként az életében, de pontosan azt célozzák sokszor ilyen szempontból ezeknek az elhívott embereknek a fölkészítése, és vagy azok az időszakok, amiket Isten a fölkészítésre szám, hogy előkészítse őt azokra a feladatokra, és azokra a kihívásokra, amikkel majd az elhívása együtt fog járni.

Csak sokszor ilyenkor ezekben az időszakokban az a nehéz, hogy az ember nem tudja, hogy mi az az elhívás, csak érzi azt, hogy Isten keze rajta van az életén, és sokszor nem könnyűek ezek a felkészülésnek, a szolgálatra való felkészülésnek ezek az évei, vagy ezek az időszakai. Ezek sokszor feszültségekkel, nehézségekkel, érthetetlen eseményekkel, dolgokkal teli, sokszor sok-sok szenvedéssel, megpróbáltatással járnak ezek, csak mondjam, Mózes esetében is így volt, Dávid esetében is így volt, és sokszor a legtöbbször nem érti az érintet, hogy egyszerűen neki, miért nem tud egy átlagos embernek az életét élnie? Miért nem úgy jönnek az életébe a Kronosz, meg a Kájrosz, ahogy jönni kéne?

Ezeket tapasztalja, ezeket átéli, de közben Istentől mindig kap azért kegyelmet arra, hogy ezeket hittel végig tudja csinálni, ezt Dávidnál is láttuk, hogy a kritikus percekben, vagy pillanatokban mindig ott volt az úrnak a kegyelme rajta, és ki tudott ezekből jönni, meg tudott erőt meríteni, és aztán a végén azt látjuk, hogy milyen kiváló király lett belőle, ugye a botlások ellenére is.

[Petrőcz Katalin]
Tehát az életünkben nagyon részen kell lenni ezek szerint. Tehát semmi nem következik be automatikusan, de vannak rendelt idők, amiket jó, hogyha követünk és kihozzuk a legtöbbet belőle, tehát az idő ezek szerint egy nagyon nagy kincs.

[Bohács Zoltán]
Abszolút, abszolút, és a Föld élet egy ilyen szempontból egy fantasztikus dolog, különösen, hogyha ezt az ember Istennel éli és Istennel járja ezt az utat, mert valódi az Isten mindig gondoskodik arról, hogy az ember számára az egyéni életet, vagy az ember számára a Föld életet annyira egyénivé és különleges és áldássá tudja tenni, és ez minden hívőre igaz, akik itt a Földön vannak, de kétségtelenül ez az életben az, hogy az időnkkel hogy bánunk, az időnkből mit tudunk kihozni, ez kétségtelenül a Földi életnek az egyik nagy, vagy talán a legnagyobb kihívása.

[Petrőcz Katalin]
Ezért is foglalkoztunk vele ma méghozzá, nem is akárhogy, nagyon sokrétűen sikerült megvilágítanod, nagyon köszönöm Zoli, hogy itt voltál velünk.

[Bohács Zoltán]
Én is köszönöm a meghívást.

[Petrőcz Katalin]
Tehát Buhány Zoltánnal beszélgettem ma hitköznapokban az időről, és hát eljött a középpont idejének is a vége, legalábbis mára. Megköszönöm minden kedves hallgatónak a figyelmet. A mikrofonnál Petrusz Katalin-t hallottátok, a szerkesztő Váne Vódia volt a főszerkesztő Szobota Zoltán, a technikusunk pedig Kamer Jonathan.

Mindenkinek nagyon kellemes napot kívánok, és maradjatok továbbra is hitrádió közelben, hiszen folytatódik tovább a műsor.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hitrádió napi hitéleti válogatása.