Happy Day - 2024. 03. 07.

[Szignál]
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Amen! Mondjad velem együtt, hogy hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus halott volt, de föltámadott. És él örökkön örökké.

És többé soha nem lesz uralma-hatalma a halálnak fölötte. Mert egyszerű áldozatával mindörökre eltörölte a bünt. És hiszem, hogy ez az egyszerű áldozata örök érvényű.

Ebben a pillanatban is érvénybe van. Ezért hittel megragadom, és befogadom az Úr Jézus Krisztusnak a kegyelmét. És hiszem, a názati Jézus az, aki szent szellemben, tőzben merít engemet is alá.

Mert vettem szent szellemet, és most is szükségem van. És ezért hálaadással lépek be az Úrnak a házába, tornácaiba, jelenlétébe, dicsőségébe, hogy vegyek szent szellemet. Mert hiszem azt, hogy mérték nélkül adja az Úr a szent szellemet.

És ezért befogadom a szent szellemet, és felfrissítem magamban az Isten kegyelmi ajándékát. Hogy ne a lelkem, hanem Isten szelleme uralkodjon rajtam. Hogy dicsérjem az Urat testben, lélekben, szellemben, és az Atyát szellemben és igazságban imádjam.

És ezért dicsérem, áldom, magasztalom őt. Hallelujah! Hallelujah!

Hallelujah! Gyerj ezt föl az Úrnak, az örömét benne. Hidd el, ha abban jön a szomorúságot, az Úrra nézel, és az Úrra dicséred, a lelkedet megáldja.

Mondjon a szomszédodnak az úr örömet, erősséget. És ismét mondom, örüljél, örvendezél. Ez a mai este sem a gyásznak a napja, hanem az örömnek a ünnepe.

Igen? Foglaljatok helyet!

[Diószegi Dávid]
Ez az a szent sátor, amelyet még Mózes az örökkévaló szolgája készítette pusztában. A szövetségláda már nem volt a sátorban, mert azt korábban Dávid felvitte kirjátjárimból Jeruzsálembe, ahol egy erre a célra készített sátorban helyezte el. A bronzoltára azonban, amelyet Becalil, úri fia, úrúnakája készített, ott volt az örökkévaló sátora előtt Gibeonban.

Ezért ment oda Salamon és a többi vezető. Ezen az oltáron, amely az örökkévaló előtt állt, Salamon király ezer égő állazatot mutatott be az örökkévalónak. Azon az éjszakán Isten megjelent Salamonnak, és megszólította.

Mit adjak neked? Kéri, amit csak akarsz. Salamon ezt felelte Istennek.

Te nagyszeretettel és hűséggel bántál apámmal, Dáviddal, és utána engem tettél királyá. Most hát örökkévaló, Istenem, teljesít be ígéreted, amelyet apámnak, Dávidnak tettél. Hiszen te tettél engem királyá oly nép fölött, amely megszámlálhatatlan, mint a porszemek a földön.

Ezért bölcsességet és tudást kérek tőled ahhoz, hogy képes legyek-e népet helyesen vezetni minden körülmények között. Máskülönben hogyan tudnám kormányozni hatalmas népedet? Isten ezt válaszolta.

Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél magadnak gazdagságot, bírtokot, hosszú életet vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét nem kérted, hanem bölcsességet kértél és tudást, hogy uralkodhass népemen, akik fölött királyát tettelek téged, ezért megadom neked a bölcsességet és tudást, amelyet kértél. Ráadásul adok neked olyan gazdagságot, bírtokot és dicsőséget is, amelyhez foghatót nem ismert egyetlen más király sem előtted, és utánad sem. Ezután Salamon hazatért Jeruzsálembe a Gibeoni magaslatról, az örökkévaló sátorától és uralkodott Izrálelen.

Salamon megerősítette hadseregét egy állandó csapattesttel, amely 1400 harci szekérből és 12.000 lovasból állt. Ezek egy része a király mellett állomásozott Jeruzsálemben, más részüket pedig az erre a célra szolgáló harci szekerek városaiban helyezte el. Salamon idejében az ezüst és az arany olyan közönséges lett Jeruzsálemben, mint a kő, és annyi volt a cédrusfa, mint a vadfüge farsíkságon.

Salamon kereskedői lovakat vásároltak Egyiptomból és Kevéből. Vásároltak harci szekereket is Egyiptomból, darabját 600 séker ezüstért, a hozzávaló lovakat pedig 150 séker ezüstért. Ezeket azután eladták a Hettiták és az Arámok királyainak.

Második rész. Ezután Salamon elhatározta, hogy az örökkévaló nevének házat épít, és a királyi udvar számára palotát emel. Elrendelte, hogy 3600 munkavezetőfelügyelete alatt 70.000 teherhordó és 80.000 kőfejtő és favágó munkás vonuljon a hegyvidékre, hogy az építkezéshez szükséges anyagokat előkészítsék. Azután üzenetet küldött Hírámnak, Tírusz királyának. Apámnak Dávidnak kitűnő cédrusva gerendákat küldtél, amelyből királyi palotát épített magának. Hasonlóképpen most nekem is szükségem van ilyen gerendákra, mert én is építkezni akarok.

Istenemnek az örökkévalónak építek templomot. Neki fogom szentelni, hogy abban jó illatú tömjénnel füstölő áldozatot mutassanak be, hogy a szentkenyerek állandóan előtte legyenek, hogy az oltáron égő áldozatokat mutassunk be minden reggel és este, minden szombaton és újhold idején, és az örökkévalónak, Istenünknek minden ünnepén, ahogyan azt mindörökre megparancsolta Izraelnek. Mivel Istenünk minden más Istennél hatalmasabb, a templom, amelyet nekiépítek, méltó kell legyen hozzá.

Nagyszerű és igen fennséges. De ki lehetne képes igazán méltó házat építeni Istenünknek? Hiszen az egész menny, még a legmagasabb menny sem tudja őt magába fogadni.

Ki vagyok én, hogy Istenünknek lakóhelyet építsek? Csupán templomot építek, ahonnan majd imádatunk jó illatú tömjén füstje száll fel Isten felé. Ezért hát kérlek, küldj hozzám egy olyan mesterembert, aki járatos az arany, ezüst, bronz és vas megmunkálásában, valamint ért a bíbor, karmazsin és kékvásznak készítéséhez, s emellett gyakorlott az ötvös munkában is.

Ő majd együtt fog dolgozni azokkal a júdiai és jeruzsálemi mesterekkel, akiket atyám Dávid gyűjtött össze. Küldj nekem cédrus és fenyőgerendákat a Libanon hegységből, meg algúnfát. Tudom, hogy szolgáid értenek a favágáshoz a Libanon hegyeiben.

Az én szolgáim pedig segíteni fognak nekik, mert igen sok gerendát kell előkészítenünk. Ugyanis a templom, amelyet építeni fogok, igen nagy és csodálatos lesz. Favágó munkásait táplálására küldök húszezer kor csépelt búzát, húszezer kor csépelt árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olivaolajat.

Akkor hírám, Tírusz királya írásban küldött választ Salomonnak. Bizony, szereti népét az örökkévaló. Tettéged a királyukká!

Áldott legyen az örökkévaló, Izrael istene, aki az eget és a földet teremtette, és aki Dávid királynak olyan bölcs, okos és értelmes fiút adott, hogy képes legyen az örökkévalónak házat építeni, és királyi palotát a saját számára. Ezért hát elküldöm hozzád az egyik kiváló mesteremberemet, Húrámot, akinek anyja Izraelből, Dántörzséből származik, apja pedig Tíruszi. Húrám jól ért az arany, ezüst, bronz, vas, kő és fa megmunkálásához.

Járatos a bíbor, karmazsin és kékvásznak, valamint a finom lembásznak készítésében. Ezen fölül gyakorlott mindenféle ötvös munkában is. Amivel megbízod, azt ő meg tudja tervezni, és el is készíti.

Együtt fog dolgozni a te mesterembereiddel és atyádnak Dávidnak mesterembereivel. Azért tehát a búzát, árpát, bort és olajat, amit felajánlottál, küld el szolgáidnak. Mi pedig annyi fát vágunk ki a Libanon-hegységben, amennyire csak szükséged lesz.

A fatörzseket tutajokon Jáfóvárosáig szállítjuk majd a tengeren, onnan pedig szolgáid vigyék fel Jeruzsálembe. Salamon megszámlátatta az országában letelepült idegen nemzetiségű lakosokat, ahhoz hasonlóan, ahogy apja, Dávid is népszámlálást tartott. 153.600 ilyen férfit találtak Izraelben. Ezek közül 70.000 férfit teherhordásra, 80.000 főt pedig kőfejtésre és favágásra rendelt a király. Ezeket a hegyvidékre küldte, hogy építkedéshez való kőtömböket és falnyagot készítsenek. 3600 férfit pedig munkafelügyelőnek osztott be melléjük.

[Németh Sándor]
És a hit az igazából meg tudja változtatni az embert, a tapasztalat nem. Tehát az érzéki tapasztalat az öt szerven keresztül, hogy látom, hallom, megtapasztalom az Isten, nem változtat meg, hát erről leginkább a pusztai vándorlás a legfontosabb bizonyíték. De az igazságnak a hite, vagy a hit igazsága, az viszont megváltoztatja az embert.

Ez azok annak emberek, de most már nem akarok nehezebb dolgokba belemenni, hogy a törvény igazsága az nem változtatta meg az embereket, de a hit igazsága által megváltoztatta az embereket. Ugye ezért mondja Pál Lapostól, hogy sajnos az Izraelnek a fiai a törvények az igazságát követték, és fölcserélték a hit igazságával, és ennek következtében megbotoltak ebben a kőbe, mert a hit igazsága által válik az ember igazzá, mert így tudja fölismerni az embert, jelen ügyszerténeti korszakban, a Krisztusnak a rejtettségét, vagy az evangéliumnak a titkát. És mert az evangélium titkát az Isten azt akartja, hogy a Szentlélek jelentse ki az ember szívébe.

És a Szentlélek akkor jelenti ki, hogyha az prédikált ígét befogadod a szívedbe, elfogadod a szívedbe, és akkor a Szentlélek bizonyságot tesz, hogy látszatra Jézus Krisztus ugyan vereséget szenvedett, de valójában ez csak a látszata, valóság az, hogy győzött. És azért tetelsz Isten, mert a hit mit csinál? A szívedet kiveszi a természetes állapotból, oda köti az Istenek az igazságához, bekerül a hited az Istenek a jelenlétébe, és az Istenek a jelenlété átalakítja, megváltoztatja a természetedet, és ennek az lesz az eredménye, hogy többé nem rossz ember leszel, hanem jó ember leszel.

Nem gonosz ember leszel, hanem szent ember leszel. Nem hazug ember leszel, bűnös ember leszel, hanem megigazult ember leszel. Érted?

Nem tudja az ember a szívét kiemelni másképpen, csak az Isten igéje által, annakkor, hogyha hallja az igét, és az Isten igéjének a hallását hittel párosítja. Ez az, ami kiemeli a szívet a bűnös állapotból, és belehelyezi Istenek a kegyelmébe, és ezért történt Isten részéről az, hogy elrejtette a názati Jézus Kisztus diadalát. És ennek következtében a názati Jézus Kisztus nem csak megvetett kő maradt, hanem azonnal szegletkő is lett azok számára, akik a názati Jézus Kisztus föltámadásába hisznek, és ezeknek az emberek közössége számára a názati Jézus Kisztus lett a szegletkő.

Ezt nevezzük minek? Egyháznak.

[Sárosi Renáta]
Édesapa másnap kivezette Jack-et a szekérrel egy kis vasúti csomóponthoz, amit Downy-nak hívtak. Akkoriban ez a terület nem külvárosi rész volt, hanem egy kisváros huszonöt kilométerre a várostól. A városba az út több mint három óráig tartott, de apám minden percét élvezte.

A tiszta, friss levegő gyógyítással töltötte be beteg tüdejét, a szívében dédelgetett áma pedig növekedni kezdett. Egy nap ő is földbirtokos lesz. Még tehenei is lesznek.

Tehenész lesz, méghozzá a legjobb teljes gazda az országban. Ám akad munkája bőven. Downyban gazdaságról gazdaságra járva, hol fejes salátát, hol gréfrútot, valamit narancsot vett fel, valahol máshol pedig répát.

Amilyen gyümölcs és zöldség idénye volt éppen. Majd miután a szekere rosskadásig megtelt az első osztályú áruval, visszahajtott Los Angelesbe. Miközben Jack fels alá baktatott a város utcáin, édesapa portékáit kínálta.

Érett eper, érett narancs, frissen szedett spenót. Jó áruja volt méltányos áron, és amikor legközelebb jött, azt vette észre, hogy a házi asszonyok már az utcán várják. Eltelt még egy év.

Apám mostanra tizenkilenc éves lett, és csinos bajuszt növesztett. A lányok hozományára szánt összeg megtérült, sőt, még gyarapodott is. Mivel az egészsége helyreállt, a vállalkozása pedig virágzott, azon kezdett gondolkozni, hogy ideje lenne saját családot alapítania.

Már ki is nézte, kit szeretne feleségül venni. Egy fekete szemű, fekete hajú, tizenöt éves lányt, akit Záhóri Jessaiannak hívtak. No, nem mintha személyesen ismerte volna őt.

Őrményszokás szerint ugyanis, a fiú egészen addig nem beszélhetett a lányjal, amíg a családjaik meg nem egyeztek a házasságról. Apám csak annyit tudott, hogy amikor elhalad a szikzt és a Glass Street sarkán álló Jessaian ház előtt, a szíve majd kiugrik a helyéről. Mivel apám édesapja meghalt, a gyülekezett egyik előjárója kérte meg hivatalosan Záróhi kezét.

Részletesen elmondta Jessaian szülőknek apám kilátásait. Amint összegyűjti az első részletnek megfelelő összeget, eladja a zöldséges vállalkozását és tehenészetet vesz. Azután jelentette ki a fiatalember, maga Kalifornia csillagos ege csak a határ.

Tehát édesapa megházasodott. Édesanyámmal együtt hamarosan négy hektárnyi földet tudtak vásárolni Downy szívében, rajta kukorica ültetvénnyel, eukaliptusz fákkal és legelővel. De a legcsodálatosabb mindezek között a három teljelő tehén volt.

Majd sajátkezőleg egy kis házat építettek megmunkálatlan deszkalapokból. Anyám mindig azt mondta, hogy azt a házat könnyű volt takarítani. A harminccentis padlódeszkák olyan szelősen voltak összeillesztve, hogy a felmosó víz egyszerűen lefolyt a földre a kis réseken keresztül.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy amíg a régi fotelben ülve a múlt emlékeim töprengtem, a narancsfák felett kivilágosodott az ég. Ám a gondolataim még mindig a múltban jártak. 1913.

július 21-én, még mielőtt apám és anyám befejezték volna a Downy-i kis deszkaházat, megszületett első gyermekük. Nagyapától eltérően, akinek oly sokáig kellett várni a fiúgyermekre, édesanya és édesapa első gyermeke, fiú lett, és a Demosz nevet kaptam. A mellettem levő asztalon álló nagy részszamováron, amit még nagyapa karakalából a hátán cipelt idáig, megcsillantak a kora reggeli napsugarai.

Odafordultam, hogy lássam, hogyan ragyog arany színben a simára csiszolt oldala. És közben azon töprengtem, vajon a szüleim azért nagyapa után neveztek el, mert úgy vélték, hogy az a titokzatos, távoli jövőbe mutató profícia az én életemben is nagy szerepet játszik majd.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a Hit Rádió lélekmód magazinjának hallgatóit, és szeretettel köszöntöm a stúdióba Pénze Zoltán családterapautát. Szervusz Zoli!

[Pénzes Zoltán]
Szervusz, és köszöntöm szeretettel a kedves hallgatókat.

[Petrőcz Katalin]
A kedves hallgatókkal azért elég szoros viszonyban vagy sokszor, főleg, hogyha családról van szó, hiszen a család mint olyan, igenis terápiára szorul. Ezt azt hiszem, hogy te vagy a legalkalmosabb, aki ezt elmondhatja.

[Pénzes Zoltán]
Hát az igazsága az, hogy többen megkerestek már bizonyos helyzetekkel, bizonyos szituációkkal, ami az élethelyzeteinkben, a fejlődési szakaszainkban, ahogy mi ezt szoktuk fogalmazva előjön. Ezeknek azért van egyfajta természetessége, ezt változásnak hívjuk, ilyen nagyon egyszerűen és nagyon magyarosan, aminek nyilván egész tudományos háttere van a mi oldalunkon, és ezt próbáljuk valamilyen szinten egy nagyon egészséges, nagyon tisztességes és becsületes látásmóddal képviselni, továbbadni életvezetési tanácsban, terápiában, ahol szükség van ránk.

[Petrőcz Katalin]
Eleve a kiindulási alap egy egészséges család lenne, és még egy egészséges család modellben is vannak olyan krizisek és fázisok, amik minimum tanácsadásra szorulnak, vagy legalább ismeretszerzésre. Akkor előbb induljunk ki abból, hogy milyen egy egészséges családnak a fázisai, vagy érdemes esetleg a családról szerintet beszélni, mint szövetségről, szövetségi viszonyról, mert talán ez is egy kicsit kezd bomlani.

[Pénzes Zoltán]
Nagyon-nagyon fontos, amit említesz. Talán egy-néhány mondatot, ha van annyi időnk, beszélnék a változásról, hogy hogyan is jelenik ez meg a családi élet szakaszokban, vagy életciklusokban.

[Petrőcz Katalin]
Lehet, hogy nincs is mindenki tisztában benne, hogy vannak életszakaszok, hiszen így ne kivágunk, és ezt egy ilyen egységes tömnek látjuk, holott nem.

[Pénzes Zoltán]
Igen, hogy miről is beszélünk végül is. Hogy a változás, mint molyan, természetesen az ember fejlődik. Ha tetszik, akkor nagyon egyszerűen, remélem senkit nem bántunk meg ezzel, öregszünk.

És az, hogy öregszünk, hogy telnek az éveink, azzal különböző életszakaszokba lépünk be. A családterápia azaz udvarlásnál indul el, természetszerűleg az előzetes hátteret is valamilyen szinten átfogja, de akik hozzánk érkeznek, aki a családterápia vonalán segítséget, vagy tanácsot kér, az nagyrészt ettől az életszakasztól kezdi el a hozzánk megérkezett helyzeteit hozni, és ez indul az udvarlásnál, majd ezen túlmenően a házasságnak a megkötése kapcsán, amikor kettecskén vagyunk, és ez egy rendkívül szép időszak.

Utána megjelenik az első gyerek, utána megjelennek a gyerekek, és így folytatjuk. Utána ezek a gyerekek járnak óvodába, iskolába, egyetemre, felnőnek, elhagynak bennünket, szülőket, ami egy nagyon természetes helyzet, élethelyzet. A szülők ott maradnak, a házaspár újra ketten maradnak, ez egy másik életciklus, és van az, amikor hátrán köszönt az időskor, amikor szintén megtaláljuk.

Igen, amikor nagymamák, nagypapák vagyunk, és az megint egy nagyon-nagyon-nagyon szép időszak, úgyhogy nem kell ezektől megijedni.

[Petrőcz Katalin]
De mégis tehozzád fordulnak bizonyos tekintetben. Akkor mi oka van ennek, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezek a szakaszok változásokkal járnak, és nem vagyunk fölkészülve a változásra, vagy milyen kérdések szoktak felmerülni?

[Pénzes Zoltán]
A változás időszakában megjelenik ez a csúnya szó, de nem kellett ön megijedni, és megint fogunk magyarázni a krízis maga. Ez is kétpólusú.

[Petrőcz Katalin]
Dehogy most rengeteg változásról beszéltél, tehát minden egyes változásnál megjelenik a krízis, tehát amikor kettecskén, egyenletként.

[Pénzes Zoltán]
Így van, így van, így van. Minden egyes ilyen változásnál. Nyilván ezt most nem lehet behatárolni, hogy ez valakinél 18 vagy 22 évesen jelenik meg.

Ez azért változó, de azért egy emberi élet folyamán ezek a szakaszok megjelennek. Igen. Nyilván ez egy másik történet, vagy másik helyzet, hogyha nem jelenik meg, vagy nem tudunk átmenni valamilyen okból kiforrólag egyik szakaszból a másikba, akkor jelenkeznek nagyon-nagyon sokan hozzánk, hogy ezt hogyan kell csinálni, hogy azért mégis ez működni tudjon.

Igen. Tehát visszatérve megjelenik a krízis. A krízis egy olyan helyzetet, egy olyan életteret, lelki állapotot, sorolhatnék még jó néhány ilyen jelzőt és kifejezést hoz létre, amit hát nagyon-nagyon nehezen, vagy időnként nagyon-nagyon nehezen tudunk kezelni.

Van az egyik szakasza, ami egy normatív krízisnek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy például egy pubertás korban lévő fiatalember, aki az identitását, vagy lány, aki az identitását keresi, mi lesz velem, hogy leszek, mi a véleménye a környezetemnek, a közösségemnek, az iskolámnak, a gyülekezetemnek sorolhatnám tovább, és sok pólusa van ennek az identitás, most pont ez jutott eszembe, keresésnek is. Ez egy természetes krízis.

Eznek nyilván lesz egyfajta eredménye, amit én megerősítek önmagamban, aki éppen ezen a szakaszon dolgozok, és van még jó néhány pár, néhány ilyen történet az életünkben, és vannak azok a krízisek, amelyek hát nem a fejlődésünkből, vagy fejlődési szakaszainkból következnek, ezeket paranormatívoknak nevezzük, ami azt jelenti, hogy bizonyos események történnek az életünkben, ez lehet egy baleset, lehet egy haláleset, vagy lehet sok más olyan tragédiával, vagy más helyzettel összefüggő szituáció, amelyek nem várt eseményekként jelennek meg, és ennek a kezelése hogyan módosítja át a család határait, a családnak a kommunikációját, és így tovább.

[Petrőcz Katalin]
És jó az, hogy tudunk erről tanácskozni, mert ezek szerint ebben sem vagyunk magunkra hagyva, részben mindenki ezt valahogy kitapasztalja, de azért nem vagyunk elzárva egymástól, és ti, akik még értetek is hozzá, talán még plusz segítséget is tudtok adni, hiszen ebbe azért a barátok is össze tudnak fogni, illetve gyűlökezeti tagok figyelhetik egymást, az is segít?

[Pénzes Zoltán]
Természetesen. A családnak, a gyűlökezetnek, a közösségünknek, a kulturális és társadalmi közösségünknek, amiben mozgunk és körülvesz bennünket rendkívül nagy szerepe van, főleg hogyha ezek pozitív impulszusokat küldenek hozzánk. Hiszen egy krízis helyzetben, még mindig itt tartunk, az ember elbizonytalanodik, nem tudja, hogy hogyan kell döntenie, hogy mit lépjen meg, egy teljesen új helyzet.

És elrendben új, hiszen nem tapasztalhatjuk ki, igaz? Nyilván egy csomó információnk van, hallottunk erről, láttunk dolgokat, stb. stb., de más az, amikor én benne vagyok abban a szituációban. És ebben a helyzetben kell megtalálnunk azt a megoldási alternatívát vagy választ, ami az életünket tovább viszi, és hát időnként ebben a helykeresésben nevezzük annak, vagy krízishelyzetben, még veszteségeink is lehetnek, de nyilván az a jó, hogyha a lehető legkevesebb veszteséggel tudunk tovább lépni egy következő fázisba.

[Petrőcz Katalin]
És akkor például ebből a gyülekezeti környezetben egy ilyen szakmai tanácsadás hol találja meg a helyét?

[Pénzes Zoltán]
Hát én itt azért szeretném megjegyezni, hogy nagyon-nagyon örülök annak, hogy mi nem vagyunk egyedül. Tehát nem a gyülekezetben egy kis szegmense, szolgálati szakaszsal, hogy így fogalmazzak, vagyunk, hanem nagyon-nagyon értékesnek tartjuk azt, hogy a pásztorénkkel együtt tudunk dolgozni. És ez azt jelenti, hogy úgy érzem, most erre nekem nincs legitimátásom, hogy ilyet mondjak, de én mégiscsak úgy érzem, hogy mindkét oldalról, mindpásztori oldalról, mindazok oldaláról, akik ilyenfajta tevékenységet végeznek, mint mi, van egyfajta ráhangolódás, egy kölcsönös segítségnyújtás, amiben a segítő vonalról mindenki azt hozza, amiben jó, vagy amit tud.

És ez azért a kérdésekre tud válaszokat adni. Értékes válaszokat, amely továbblépést tud erősíteni abban, aki éppen segítséget kér.

[Petrőcz Katalin]
De nem egy természetes beépülés, hiszen nem nagyon van erre minta, hogy egy ilyen szoros összekapcsolódás van szellemi és szakmai szolgálatok között, azt azért itt elmondtad már előzetesen. És akkor ennek nyilván ki kell taposni az útját, és ugyanakkor értékelni kell ennek a különleges boltát.

[Pénzes Zoltán]
Ez tényleg egy különleges ajándéka is tennek ez a vonal, mert az embernek, a házasságoknak szükségük van időnként egy olyan fajta, most egy olyan szót mondok, elnézést, ami nem feltétlenül ismerős, hogy szupervizióra, egy olyan fajta külső rálátásra, ami nyilván szellemi módon ez megvalósul, és ezt mi ki tudjuk alakítani. De szükségünk van időnként egy olyan fajta visszajelzésre, amit emberi módon kapunk a barátainktól, az ismerőseinktől, és azoktól, akiknek a szava számít. Aki nem azért mond valamit, hogy éppen most hát mondjon valamit, hanem súlya van a szavának.

És én azt gondolom, hogy ez a rész, nyilván sok más ilyen terület van a közösségünkben, de ez a rész ezt próbálja képviselni, hogy a lényegről beszélni, érthető, értékelhető megoldásokat adni, és ez a fajta párhuzam, amit az előbb említettem, hogy a pásztori és a mi szakszolgálatunknak az együtt munkálkodása ezt nagyon-nagyon meg tudja erősíteni, és ennek valóban van egy egyedi volta.

[Petrőcz Katalin]
Az egyedi volta, gondolom az adja, hogy ilyen szinten egyetértünk a gyölekezeten belül, tehát nem mindenki különfelé húz, hanem mindenki egy irányba húzza ezt.

[Pénzes Zoltán]
Hát azért, ha tudományokat megvizsgáljuk, akár a pszichológiát, itt nagyon sok iskola van, nagyon sok szituáció, ahol hát bizonyos módon közelítik meg mondjuk ugyanazt a témát, és ugyanúgy értékelik. Ez nem feltétlenül rossz szándéka, vagy rossz módszer, csak mire azért, ha így most egy ember, akinek éppen szüksége van némi segítségre, tanácsra, vagy akármilyen helyzettel jön. Elkezdenék az iskolák a saját egyedi verzióikat megosztani, hát ebből egy káosz lenne, és hogyha egy krízis helyzetben él, és abban van, akkor biztos, hogy ez a krízis helyzet csak növekedni, és nem a megoldások irányába tolná el.

[Petrőcz Katalin]
Meg hát ez egy tudomány lenne akkor, és valamilyen szinten, bár az embereket vizsgálja, de az emberek azért elég sokfélik, mondjuk pont annyifélik, mint a hányan vannak. Igen, igen, ez így van.

[Pénzes Zoltán]
Jó a statisztika.

[Petrőcz Katalin]
Akkor mégiscsak bele lehet ebbe így laikusként is látni. Tehát, hogy viszont az igény az egyféleképpen kezeli, és gondolom valamiféle alárendelődése a tudománynak, vagy mellérendelődése, hiszen Isten arra nekünk nagyon is adott eszet, észt, hogy megfigyeljük, összerakjuk, szétszedjük. Akkor te így határoznád meg a szolgálatnak a szellemi beágyazottságát?

[Pénzes Zoltán]
Hát nyilván, hogy a tudományos rész, a tapasztalati anyag, és mindaz, amit folyamatosan képzések, és szupervíziók, meg egyéb jellegű képzések során kapunk, és hát nyilván megválogatja az ember, hogy mibe akar belehallgatni, és mi az, ami számára fogyasztható és használható. Ez elég sok esetben kevés. Ez az én saját véleményem, és ebben a helyzetben én mindig azt látom, hogy ahol az emberi képesség, tudomány, tanultság és sok minden más, ami nagyon nagy érték, eljutunk a határainknak a végére, mert nyilván az a célunk, hogy amit meg tudunk emberi módon tenni, azt tegyük meg.

Hát aki nem így dolgozik, az hagyja abba ezt a területet, vagy ezt a szakmát, vagy nem tudom, minek nevezzem, de amikor eljutunk ide, még mindig van segítségünk, és én azt szoktam egy picit magam előtt tartani, hogy ami embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Nagyon-nagyon-nagyon sok olyan változást láttam, akkor ez a séma, vagy ez a fajta egymásra épülés hát hozott eredményt a családok életében is a változásban.

[Petrőcz Katalin]
Hát neked ez még nagyobb perspektívát, hogy egy ilyen segítőhivatásnál, ami azért nem egyszerű, most akkor egy kis zenét hallgatunk, és rátérünk ezekre az élet szakaszokra. Folytatjuk már is a családról szóló beszélgetés Pénzer Zoltán családterrapautával, és Zoli említetted, hogy mindegyik szakasz, és elég sok szakasz van az életben, egy bizonyos krízissel zárul le, vagy kezdődik el a következő. Mi, amit szeretnél erről így sorban?

Gondolom, akkor érdemes sorban haladnunk.

[Pénzes Zoltán]
Hát érdemes lesz sorban haladni, de ez egy hosszú, hát úgy fogalmazom, történet, hiszen egy emberi életet tekintünk át. Esetleg ezt felvázolnám. Több ilyen felosztott szakasz van, amit a pszichológia és a családterápia képvisel.

Talán mondok egy nevet, akinek a neve úgy általánosan megvan, ő egy elég ismert személyiség, pszichológus Erik Eriksson, aki úgy osztotta fel ezeket a családi életciklusokat, hogy elkezdi az udvarlás szakaszánál, aztán jön a házasodás, az első gyerek várása és a terhesség mint maga, ez egy másik szakasz, a család csecsemővel, a család óvodáskorú gyerekkel, a család iskoláskorú gyerekkel, a család serdülőkkel, és hát a család elbocsátja a gyerekeket, ez pedig a nagyszülőségnek a szakasza. Körülbelül ezt így fogja át, és ezekre kerültek kidolgozásra olyan pontok, ami hát egyrészt az elakadásból fakad, hogy hol jelennek meg azok.

[Petrőcz Katalin]
Akkor érdemes akkor most kibontanunk az első fázist, hogy arról halljanak a hallgatók, hogy milyen mondjuk az udvarlás szakasza? Igen, hát kezdjük az elején. Azért mégiscsak a tudománynak megvan ez az előnyög, szisztematikussá tesz minket.

[Pénzes Zoltán]
De önmagában az, hogy megfogalmazza, hogy ez a szakasz mennyire fontos az embernek az életébe. Azért nem akarok itt nagyon túltudományos, vagy nagyon önteltként megjelenni, ez a szava van most, hogy én mindent tudok, de a mai élethelyzeteinkben nem erősödik fel ez az életérzés, hogy egy udvarlási szakaszban vagyok, ahol hát nem csak úgy leszólítom a másikat, és akkor majd összeköltözünk valahol, hanem ennek van egy túlig szakasza, van egyfajta elindulása, van egy folyamata, és van egy befejezése. És miért akarunk mi ma mindent olyan nagyon gyorsan, olyan nagyon-nagyon hamar megoldani?

Értem én a késztetést, értem én a szimpátiát, értem én a szerelmet, ezek nagyon fontos dolgok. Csak hogy nem kellene ezeket a szakaszokat, ami egy picit időfaktoros elsiettetni, elhamarkodni, elkapkodni, mert előbb-utóbb úgyis, legyünk őszintén, jön a szembesítésnek az időszaka, és én szeretnék nagyon röviden egy történetet elmondani, hogy tavaly decemberben házasodott össze egy fiatal pár, és az idén februárban jelentkeztek, hogy úgy gondolják, hogy ők nem egymásnak valók.

[Petrőcz Katalin]
És akkor mit csináltak az udvarlás alatt ez a kérdésed?

[Pénzes Zoltán]
Hát ez egy hol maradtak ezek az időszakok. Nyilván az ember rákérdez arra, hogy na mi volt előtte, és akkor azt vesszük észre, azt tapasztaljuk, hogy itt azért volt egy sietség, volt egy szimpátia, még igazán szerelemnek sem lehet mondani ezt az időszakot, vagy olyanfajta érzelmi egymásra találásnak sem, ami azért tényleg értékelhető lenne. És azért rövid időn belül előjönnek azok a sarkalatos kérdések, hogy hogyan tudunk mi együtt maradni, együtt élni, hogyan folytatjuk le az életünket, ha már itt négy hónap, vagy nem is négy, két hónap távlatában megjelennek azok a kérdések, amelyek hát lehet, hogy meg szoktak időnként jelenni, de harminc év múlva, vagy húsz év múlva, hogy végiggondoljuk és átértékeljük az életünket, nem pedig egy-két hónapon belül.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez azt jelenti, hogy eleve az udvarlást megelőzi egy választási mechanizmus. Azon kívül nem biztos, hogy erre lesz időn kitérni, de eleve az, hogy az ember meggondolja magát, és egy szövetségből csak úgy kilép, belép, újrakezdi, nem veszik komolyan, az ami szempontunkból eleve nem játszik.

[Pénzes Zoltán]
Igen. Én azért azt javasolnám, vagy mondanám, hogy a meglátni és megszeretni történetből nem kellene egyből, hát olyan teóriákat, vagy tényeket létrehozni, ami azonnali lépésekre késztetne bennünket. Ezt most nagyon finoman próbálom.

Hát senkit nem akarok én megbántani, tényleg. De fontos az, hogy legyen egyfajta érzelmi ráhangolódásunk. Azt, hogy szimpatikus legyen a másik, azt, hogy el tudjam képzelni azt, hogy én egy jót beszélgetek vele, hogy egyáltalán tudjak vele beszélgetni.

Furcsa, hogy erről beszélek, de ma az emberek nem tudnak sok esetben beszélgetni egymással. És ez az időszak pont arra jó, és pont azt a célszolgálna, hogy megismerjük egy picit a másikat. És a további szakaszban, hogyha mégiscsak a megismerős útjára léptünk az udvarlás szakaszában, a nagy változásnak a kezdetén vagyunk, akkor hogy egy picit megerősödjön bennünk az, hogy mennyire tudom én elképzelni az életemet a másikkal.

[Petrőcz Katalin]
És van erre az embernek fantáziája? Nyilván provokálak, mert remélem, hogy van.

[Pénzes Zoltán]
Fantázia, az van. Van, és nem is mindig rossz. Tehát én ezt nem szeretném azért teljesen kitenni, vagy kiígtatni az emberi életből.

[Petrőcz Katalin]
Ez hozzátartozik talán az intuitív rájöjjtésnek, hogy így a képileg megjelenik előttem, hogy együtt örökszünk meg. Mennyivel ennélkül talán nem érdemes házasodni, itt ismét egy zárójelet teszek.

[Pénzes Zoltán]
Igen, így van. Azért eljutunk oda, hogyha itt tovább léptünk a megismerésnek ezen a kezdeti fázisán, ami nem fejeződik be az udvarlásnál, és nem fejeződik be a házasságkötésnek a pillanatában sem. Utána még jó néhány időszak, sőt, még nyújdias időszakban is ismergetjük egymást.

Tehát ott is vannak új szakaszok, de ne ugorjunk ennyire előre.

[Petrőcz Katalin]
De ez megnyugtató, hogy megonni viszont nem lehet.

[Pénzes Zoltán]
Igen. Tehát ez azért hoz egyfajta olyan, hát időnként krizishelyzetet is, amiben olyan helyzetek, megoldási szituációk születnek, amiben nekünk úgynevezett konfliktusokat kell megoldanunk, és ennek is különböző foka és stratégiája van. Lehet ezt jól csinálni, és lehet nagyon rosszul csinálni.

De nem vállók? De nem vállók, nem vállók, nem vállók. És én magam személyében nagyon vállás ellenes vagyok, azt látom, azt tapasztalom, hogy a vállás nem ad megoldásokat az emberek életére vonatkozólag.

Azt tudom mondani, és nem véletlen, hogy kérdés ez most is, hiszen Ír-országban most is ilyen abortusz, meg egyéb jellegű kérdések, és ezeknek a területeknek, ezek folyamatosan előjönnek a politikában, a társadalomban, de visszatérve azt szeretném mondani, hogy nem kell a megismerés szakaszem lezárni, és nem szabad ezt ilyen határok közé szorítani, hanem lehetőséget adni arra, hogy a másik változhasson. És mindig úgy szeretnénk emberek, akár egy ilyen család diszfunkcióban, ez most egy ilyen szó, amikor megjelennek krízishelyzetek vagy más jellegű megoldási szituációk, hogy majd akkor én változok, ha ő változik.

De ez így nem működik. Akkor jön a családban is, a családi kapcsolatokban is a változás viszonylag simán és zöggenőmentesen, hogyha én elkezdek, én magamon kezdem el a változást. Tehát nem a másikon munkát tudom.

Nem, de azzal, hogy magamon dolgozom ilyen intenzitással, a másikat is, hát ha tetszik, inspirálom, igen, arra, hogy ő is végig gondolja azt a szituációt, ami esetenként egy megoldásra váló feladat vagy szitu, és akkor ő is ugyanígy változik. Ez a változás egy kölcsönös, mindenki magán dolgozik, és egymáson a helyzeten, a kapcsolatunkon kezdünk el dolgozni.

[Petrőcz Katalin]
És akkor ilyen módon elkerülhető az, hogy egy konfliktust mondjuk válóknak tekintjük? Így van, meg tudjuk oldani, meg tudjuk beszélni, ahogy szoktuk ezt mondani. Igen, ez egy kicsit most itt rosszul is hangzik, hogy ezt a pszichológusok szájába szokták adni, hogy hát beszéljétek meg, és közben az ember tudja, hogy ez nem olyan egyszerű sokszor.

[Pénzes Zoltán]
Abszolút nem, hiszen itt azért olyan élethelyzetek jelennek meg, ami... Hiszen ha meg tudnánk beszélni, lehet nem is lenne ekkora konfliktus.

[Speaker 7]
Így van.

[Pénzes Zoltán]
Azért itt szeretném megjegyezni, hogy a konfliktusok vagy a krízishelyzetek pontosan a változást és azt a fajta kapcsolati kiűresedést akadályozza meg, ami egyébként az emberek életében meg tud jelenni. Amikor megkeresnek bennünket, vagy azt érzik, hogy kiűresedett a kapcsolatuk, hogy valami, valami, valami, hogy elmentek egymás mellett. Mi történt ilyenkor?

És nem is kell olyan messzire visszanyúlni, mert ilyenkor nyilván az ember az elmúlt időszakban kezd keresgélni, és ez az udvarlás szakaszára is igaz természetesen, amikor hozzuk azokat a mintákat, azokat a tapasztalatokat, azokat az állandóságokat, itt egy új szót és szituációt emeltünk be, amit mi megtanultunk és láttuk a saját családunkban. Ez az állandóság, ennek az a szava, hogy mi így szoktuk meg, így csináljuk. Akkor most mit csinálunk akkor?

És ezt általánosítjuk? Ezt általánosítjuk, mert ez nekünk így jó. Ez igaza pénzre, igaza, hogy beszélünk, és tartjuk a kapcsolatot a barátainkkal, igaza, hogy a munkahelyen kialakítottuk az élethelyzeteinket, és sorolhatnám tovább, de hát lesz egy társunk, aki legyen, és ő ugyanígy gondolkodik.

És nem a klónunk. És abszolút így van, így van. És akkor ebből a kettőből kell, ebből a két szemléletből, életfilozófiából, élethelyzetből tanult és hozott anyagból, hogy így fogalmazzak, a mi magunk életét kialakítani.

Nagyon-nagyon-nagyon nehéz helyzeteket, eredmény az az, mikor azok a mondatok jelennek meg, hogy anyám ezt másképp főzte, másképp vasalta ki az ingemet, és ehhez társuló, párhuzamos gondolatok. És esemválók. Esemválók, hanem akkor megnézzük, hogy mi hogy tudjuk kivasalni az inget, és hogy tudjuk megcsinálni a mi saját magunk ebédjét.

Ezek azért nagyon jó élethelyzeteket, vidámságot, örömet is tudnak felszíne hozni. Tudunk nevetni, és örömet, ha tetszik, generálni a butaságainkon is, mert azért ezekben az élethelyzetekben a tapasztalatlanságból kifolyólag megszületnek, vagy megszülethetnek ezek a helyzetek, ami még mindig nem baj, mert ezekből azért tanulni szoktunk, és legközelebb már a paprikás krumpli nagyon-nagyon finom lesz, más ízű lesz, nem marad ki a sóboros paprika, és sorolhatnám tovább.

[Petrőcz Katalin]
Tehát építünk egy új életet, és akkor még csak az udvarlástról beszéltünk, mégiscsak hallgatunk egy kis zenét, és utána megpróbáljuk a következő szakaszsal folytatni. A családi élet szakaszairól beszélgetek Pénzes Zoltán családteropautával, legalább hat-nyolc-tíz szakaszt soroltál föl, Zoli, ebből sikerült egyet nagyjából átbeszélni. Tehát az udvarlás szakaszát, ami ugye a választással jár, akkor egy közös életnek a kialakításába torkollik bele.

Mit szeretnél még ehhez hozzátenni, amit nem volt még alkalmad elmondani? Mielőtt átugrunk a következőre.

[Pénzes Zoltán]
Hát pont az átmenetet, hogy amikor, mert arról nagyon kevés szó esett, az, amikor egy olyanfajta szimpátia, egy olyanfajta együttgondolkodás, egy olyanfajta együttérzés jelenik meg, ami egy olyan döntést hoz, és ebben benne van az intuíció is természetszerűleg, amit említettél, hogy döntésre, döntéshelyzet elé állítja hát elsősorban a férfit, aki úgy dönt, hogy ezzel a hölgyel akarja összekötni az ő életét, ezt nevezzük házasságnak. És akkor megvárja, hogy a hölgy erre mit mondja? Igen, nyilván, hogy van egy visszválasz, és ezek sok pólusúak sok élethelyzetet teremthetnek, de ha eljutunk ide, általában azért ezek igenek szoktak lenni, és azt szeretném itt még kihangsúlyozni, hogy megjelenik a...

Megjelenik. A szerelemről szeretnék egy néhány mondatot beszélni, ami egy nagyon-nagyon fontos, nagyrészt érzelmi, persze hormonális, és biológiai, és sok minden más tényező jelenik itt meg. Egy picit, egy módosul tudatállapot, hogy azért nagyon szakmai legyek, és én nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért is kell nekünk ez az egész, amit szerelemnek hívunk, és nagyon sok mindenre kell.

Egyetlen egy aspektusát szeretném ismertetni, vagy megfogalmazni, hogy az előbb említett hozzuk a családi mintáinkat, szokásainkat, a tapasztalatainkat, és sok minden mást ahhoz, hogy a kettőből egy legyen, hiszen az ige is ezt terősíti, hogy lesznek ketten egy testék, hogy ebből valóban minden szinten egy legyen. Ahhoz azért kell egy olyan fajta átmenet, amit a szerelem tud, úgymond produkálni, vagy létrehozni pontosabban, hogy nem veszem észre a másiknak a változásból adódó hibáit, hanem tolerálni tudom. Tehát nem indulatokat gerjezt bennem, hanem egy olyan fajta elfogadó érzést, hogy igen, hát most te ezt így gondolod, aztán majd kialakítjuk, hogy hogy kellene ezt csinálnunk, és megbeszéljük.

Ezek nagyon egyszerűek, ezek a kifejezések, amit utólag mondtam, de maga a folyamat azért az... Ahhoz szerelem kell. Igen, igen.

Hát ez az átmenet a házasságba.

[Petrőcz Katalin]
Igen, és akkor házasság, ketten vagyunk. Akkor ez már egy szövetség is említett. Tehát ugye ennek nagyon sok politikai támadás alatt is van, tehát lehet, hogy ezt érdemes akkor ezen elidőzni, vagy hát kibontani.

[Pénzes Zoltán]
Hát a házasság, mondják azt, hogy intézmény, nekem egy kicsit ez a szó, hogy intézmény, ez erős, hát maradjunk akkor mégiscsak ennél. Hát nagyon nagy változás alatt van. Én most nem akarok statisztikákat mondani, a kedves hallgatók szerintem napra készen vannak a házasság statisztikájával.

Én azokról szeretnék beszélni, akik hát valóban házasságban gondolkodnak. Hogy mi áll e mögött? Hogyan gondolkodnak ezek az emberek?

Vagy hogyan ajánlott, ha tetszik gondolkodni a házasságról? Tehát a jó házasság titkáról. A jó házasság titka, igen, ugyanis nagyon, hát többen megkerestek már azzal, hogy na, Zoltán, akkor mi a jó házasság titka?

Gyakorlatilag ilyenkor a változási érzésekkel, vagy az ott megjelent érzésekkel és hiányosságokkal, ami természetes, jelennek és jelentkeznek ilyenkor a fiatalok. És én azt szoktam mondani erről. De fiatalok szoktak el?

Hát igen, nagyrészt. Akik így, hát nyilván az udvorlási szakasznak ebben a fázisában vannak, vagy eljutottak ide, hogy alapvetően a gondolkodásunkat is érdemes arra ráállítani, hogy ma a házassági statisztikák azért olyanok, mert érzelmekre épülnek, érzelmekre rakják le a párok az úgynevezett kapcsolatukat, a házasságukat, és ezt gondolom, hogy szövetségben kellene gondolkodnunk. A kettő között, a szövetség alapú és az érzelmi alapú házasság között óriási a különbség.

[Petrőcz Katalin]
És ezzel a szövetség nem zárja ki, sőt, belle tartozik az érzelem.

[Pénzes Zoltán]
Pontosan ezt akartam mondani, hogy ne, hogy félértésesség, hogy attól, hogy szövetségben gondolkodom, ez nem azt jelenti, hogy egy érzelemmentes kapcsolatba kell legyen. De az se matematika. Persze.

Az is egy terápiás helyzet, hogyha ilyen szituáció van, de nem ez, hanem amikor szövetségben gondolkodom, akkor számomra te, a párom, nem mindegy, hogy veled mi történik. Egyáltalán fontos vagy nekem, hogy hogyan jössz haza a munkádból. Mi történt veled az elmúlt x időben, amikor mi még nem találkoztunk?

Persze, vannak mindenféle lehetőségek, internetes, meg SMS értesítések, meg minden, de azok nem személyesek. Ott nem látom a hajadat, nem látom az arcod kifejezéseit, és sorolhatnék még jó néhány olyan dolgot, ami a személyes találkozásról szól. A szövetség alapú házasságban benne van a biztonság.

Benne van az, hogy számíthatsz rám. Akármilyen helyzet teremtődött, jó magyarosan, vagy vonult fel a te környezetedben, legyen az munkahelyi, egyéni, vagy sorolhatnám tovább, abban, ha tudok, segítek neked. Ezáltal megerősítem a párom, a házas társam számára azt, hogy én egy hiteles ember vagyok, akit megkereshetsz, akármilyen problémáid jelentkeznek.

Hát ebben azért van érzelem.

[Petrőcz Katalin]
Hát enélkül talán, amit az először mondtál, hogy enélkül nem is kezdene el ez az érdeklődés, meg az a fajta elfogadás, miközben hozzá kell tennem szinte a saját döntésemet, akaratomat, hogy ez szövetség lesz, és ez nem fog megváltozni, akkor sem, hogyha minden megváltozik körülöttünk.

[Pénzes Zoltán]
Így van, a szövetség mint olyan valóban kialakul, tehát eldöntjük azt, hogy nekünk azért vannak közös platformaink vagy pontjaink, ez egy nagyon jó alap arra, hogy mire építjük a mi kapcsolatunkat. Azért meg kell jegyeznünk azt, hogy hát létezik ennek a párhuzama is, vagy ellentéte, ami kifejezetten csak érzelmeken nyugszik vagy alapszik, ami hát inkább ilyen szituatív vagy pillanatnyi érzések alapján hoz döntéseket. Ezek nem hozzútávolk ezek a kapcsolatok.

[Petrőcz Katalin]
Miközben az érzelmek valóságosak, csak azt mondod, hogy erre nem lehet ráépülni. De ezt nem mondjuk kétségben, hogy valóban volt egy fellángolás, valóban volt ott valami, csak az nem alkalmas arra, hogy egy jövőben épülőépítményt megtartson.

[Pénzes Zoltán]
Ezek az érzések megjelennek. Tehát ennek a valódusságát nem, mert én meg nem is tudom, mert ezek valós érzelmek, csak hogy ezek egy házasságot nem tudnak úgy megtartani, vagy nem adnak konfliktus helyzetekben erőt, erőforrást arra, hogy ezeket meg tudjuk oldani. Miért nem?

Mert az érzelmi alapú kapcsolatok, azok kapni akarnak. És kapni akarnak, és megint kapni akarnak. És a kapcsolatrendszerünkben pedig, ha egyoldalúval állik az adás-kapás történet, azért az nem szokott hosszú távon működni.

[Petrőcz Katalin]
Tehát táplálni akarom az érzéseimet, azok a fontosak, és ezért szeretnék sok-sok pozitív impulszust kapni, és hogyha ezek nem jönnek, akkor megszűnik az érdeklődésem az életőjére.

[Pénzes Zoltán]
Igen.

[Petrőcz Katalin]
Akkor még itt van egy-két percünk, bár ez egy hosszasabb történet, de azért mégis rákérdeznék, hogy ugyanakkor erre az intézményre, a házasságra nem, egy politikai okból van szükségünk, hanem az ember lelkének van erre a stabilitásra szüksége. Jól gondolom?

[Pénzes Zoltán]
Abszolút. Egyetértek, és én is így gondolkodom ezzel, vagy ebbel kapcsolatosan. Nem gondolnám, hogy megszűnik a házasság, mint olyan.

Akármilyen elképzelések is vannak, és mindenféle teóriák és filozófiák születnek meg. Én bármilyen furcsának tűnik, én hiszek a házasságban, hiszek a jó emberi kapcsolatokban, hogy azt létre lehet hozni, ki meg lehet erősíteni, és felszínre lehet tartani.

[Petrőcz Katalin]
De szükségünk van, tehát az ember lelke úgy van kialakítva, hogy fontos neki ez, vagy eleve így van teremtve.

[Pénzes Zoltán]
Fontos, mert nem jó az embernek egyedül lenni. De és mindig mással lenni sem. És mindig mással lenni sem, mert hogyha mindig mással létet, most ez egy más téma, próbálja kialakítani valaki, mindig az elsőhez próbál visszakanyarodni.

Tehát ott van egy olyanfajta impulzus, van egy olyanfajta emlék, és hát sorozatos, hogy is fogalmazzom ezt, helyzet kialakítás, amit bele akarok vinni a második, és harmadik, és ki tudja, hanyadik kapcsolatomban, és megint egy összehasonlítási szituációban vagyok, hogy ezzel ezt a helyzetet így oldottuk, meg amazzal, meg azt. Tehát ezt a sorozatot főleg a gyerekek képtelenek követni, és ez egy hát igen nehezen élhető szituációt eredményez.

[Petrőcz Katalin]
Tehát nem véletlen, hogy Istennek az egyik legfontosabb atribútuma, hogy hűséges. Isten ezt nagyon jól tudta. És mi is nekünk is hűségre van szükségünk.

Igen, így van, így van, így van. Innen fogjuk akkor a legközelebbi adásban folytatni pénze Zoltánnal, tehát most ez a beszélgetés befejeződik, de nagyon köszönöm, Zoli, hogy legalább az alapokig sikerült eljutnunk.

[Pénzes Zoltán]
Köszönöm én is, hogy itt lehettem.