Happy Day - 2024. 03. 06.

[Szignál]
Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióban.

[Németh Sándor]
Ahogy Isten mondja, ez a célja, mondjat, hogy hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus megváltott engemet a bűneimből, védkeimből, hogy ne a sátánt szolgáljam, hanem az élő Istent. Mert a názati Jézus Kisztus testében vitte fel a bűneimet, a golgotai kereszre, hogy az igazságnak éljek. És hiszem, hogy a sebeiben gyógyultam meg.

És hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus átokká lett én életem, hogy Ábraham áldásának örököse legyek. És hiszem, hogy Jézus Kisztus hordozza az én betegségeimet, erőtlenségeimet, hogy Isteni egészségből részesítsen engemet. És hiszem azt, hogy én, aki távolvaló voltam, a názati Jézus Kisztus megváltása által közelvalóvá váltam, és Izrael társasághoz tartozó ember lettem.

Régen reménység nélkül éltem, de most megvagyok áldva élő reménységgel, és várom az én Uramnak, názati Jézus Kisztusomnak a dicsőséges visszajövetelét. És készülök erre szellemben, lélekben, testben, és odaszállom mai napon is magamat, élő, szent, okos, Isten tiszteletű áldozatul, hogy megszentelje a testemet, és megszabadítson minden környékező bűntől, és minden nyomástól, hogy betöltsön engemet Isten szelleme, és szellemének az Uralmak kenete alatt éjek, és válasszak az életnek a dolgaiból. A Jézus nevében, amen!

Amen, amen!

[Diószegi Dávid]
Látjátok? Egyedül a fiamat, Salamont választotta Isten erre a feladatra. De Salamon még fiatal, és tapasztalatlan.

Ez az építkezés pedig igen nagy feladatot jelent. Hiszen ez a templom nem embereknek, hanem magának az örökkévaló Istennek készül. Ami engem illet, erőm szerint bőségesen szereztem és gyűjtöttem Isten temploma számára aranyat és ezüstöt az arany és ezüsteszközökhöz, bronzot és vasat a bronz és vastárgyak számára, faanyagot az épülethez, ónixot és mindenféle egyéb drága köveket az ötvös munkákhoz, és különböző színű padlóköveket és fehérmárványt.

Mivel Istenem templomának a felépítését teljes szívemből kívánom, azon fölül, amit a Szent Templom számára előkészítettem, még a saját kincstáramból is adok 3000 talentum óféri aranyat és 7000 talentum tiszta ezüstöt a templom falainak a burkolására és az arany illetve az ezüstárgyak készítésére a mesteremberek kezébe. Ki akar közületek még ma önként ajándékot adni az örökkévalónak? Akkor a vezetők is bőkezűen adtak mindenféle ajándékot az Isten temploma építésére és berendezésére.

A nemzetségfők, Izrael törzseinek a fejedelmei, a hadsereg ezredesei, századosai és a királyi tisztviselők összesen a következőket ajánlották fel. 5000 talentum aranyat és 10.000 aranydárikot, 10.000 talentum ezüstöt, 18.000 talentum bronzot és 100.000 talentum vasat. Akinek drága kövek voltak a bírtokában, az azt is az örökkévaló házakincses tárának adta.

A Gersóni Jehiel a kincstárfelügyelője kezébe. Az egész népet nagy öröm töltött el, mert bőkezűen, önként és tiszta szívvel adták az örökkévalónak mindezeket. Dávid király is teljes szívvel örült ennek.

Akkor Dávid király az egész gyülekezet előtt hangosan áldotta az örökkévalót. Áldott legyél örökkévaló, ősapánknak, Izraelnek istene, öröktől fogva mind örökké. Örökkévaló, tiéd minden nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és méltóság.

Tiéd minden, ami a mennyben és a földön van. Örökkévaló, tiéd a királyi uralom, téged illet a felmagasztalás, hiszen te vagy a forrása és a feje mindennek. Tőled származik minden gazdagság és dicsőség.

Te uralkodsz mindenen. Kezedben van minden hatalom és erő. Te teszel valakit nagyjá, és kezed erősít meg mindenkit.

Ezért most istenünk, hálát adunk neked és dicsérjük neved, mert ugyan ki vagyok én, és mi az én népem, hogy a magunk erejéből ajándékoztunk volna bármit is. Hiszen minden tőled jön, és csak abból adtunk, amit kezedből kaptunk. Mert csak átutazó vándorok vagyunk, mint őseink mindannyian.

Földi napjaink, mint az árnyékok tovatűnnek, s nincs remény maradnunk. Örökké való Istenünk! Mind ez a gazdagság, amit szent neved házának építésre gyűjtöttünk.

Örökké való Istenünk! Mind ez a gazdagság, amit szent neved házának építésére gyűjtöttünk, kezedből származik, és mind a Tiéd. Tudom, Istenem, hogy Te a szíveket vizsgálod.

Az őszinteséget szereted, én pedig tiszta szívvel, őszinte lélekkel adtam mindezt, és örömmel láttam, hogy néped is, amelyit összegyűlt készségesen és szabadon adtam mindezt neked. Örökké való őseinknek, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek, Istene! Őrizd meg néped szívében örökre ezt az indulatot, és szívüket fordítsd magad felé.

Te adj fiamnak, Salomonnak tökéletes szívet, hogy parancsod, törvényed és tanácsod szerint járjon el, engedelmesen. Segítsd meg őt, örökké való! Hogy felépítse a templomot, amelyet én előkészítettem.

Akkor Dávid azt mondta az egész gyülekezetnek. Áldjátok az örökké valót, Isteneteket! Mindannyian áldották és dicsérték az örökké valót, őseik istenét, majd földighajoltak, majd leborultak az örökké való és a király előtt.

A következő napon áldozatokat vittek az örökké valónak, azután égő áldozatokat mutattak be. Ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt, a szükséges italáldozatokkal együtt, és rengeteg egyéb áldozatot is egész ízre elért. Egész nap nagy örömmel ettek ittak az örökké való jelenlétében.

Azután másodszor is királyát ették Salamont, Dávid fiát. Felkenték a szent olajjal az örökké való fejed elmévé. Ugyanakkor cádókot is felkenték főpappá.

Így követte Salamon az apját, Dávid királyt az örökké való trónján. Sikeresen uralkodott, és egész Izrael engedelmeskedett neki. A vezetők, a királyi tisztüselők, a hadseregtisztjei és Dávid király többi fiai mind megerősítették, hogy elfogadják Salamont királyuknak, és hűségesek lesznek hozzá.

Az örökké való pedig felmagasztalt a Salamont egész Izrael nép előtt, és nagyobb királyi méltóságot és tekintét adott neki, mint az előtte lévő izraeli királyoknak. Dávid, isai fia egész Izrael fölött uralkodott. Összesen 40 esztendeig uralkodott.

Hebronban 7 esztendeig, Jeruzsálemben pedig 33 évig. Teljes életet élt, érett törekkorában halt meg, betelt az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia Salamon követte a trónon.

Dávid király uralkodásának eseményei az elsőtől az utolsóig mind fel vannak jegyezve Sámuel proféta, Nátán proféta és Gád proféta könyveiben. Ezekben megtalálható Dávid uralkodásának a története, Dávid tettei és hatalma, és mindaz ami történt vele, meg azok az események is, amelyek Dávid idejében Izraelben és a környező királyságokban történtek.

[Speaker 6]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Nyilván a Szentháromsárnak a harmadik személye, hogy belép az életünkbe, és mi is belépünk a jelenlétébe, ez egy óriási nagy pozitív változás, nem is lehet túlértékelni ennek a szelemi jelentőségét, de meg kell érteni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy az Uralom, az Istenek az Uralma, az tartósan megvalósul az ember életébe. A Szentlélek van személy, és világosan tudja, hogy amikor beköltözik az életünkbe, hogy mi különösen friss keresztények ilyen állapotban vannak, és mi is ilyen állapotban voltunk, bizony, akár szelemi szinten, akár lelki szinten, gondolkozásunkban, akaratunkban, érzelmünkben, voltak olyan dolgok, amivel a Szentlélek egyáltalán nem vált vállalközössége. Sőt, mi után kikerültünk egy olyan összövetelről, ahol a Szentléleknek a vételéről volt szó, vagy a kiáradásáról volt szó, utána visszazuhantunk a természetes állapotunkba, és többnyire a sorsunkat, döntéseinket, gondolkozásunkat az döntötte el, és az dominálta, és határozta meg, ami volt a szívünkben.

És ezért utána lett feladatunk különösen, amikor keserű élményekben részesültünk, hogy azonnal nem lettünk szentek a Szentlélekkel való betörtekezés után. Persze, Isten ilyennek látt tégedet a mennyei perspektívából, de egészen más, hogy ő, mivel minden ható örökkévaló, az ő látása mindig az örökkévalóságban van, és az örökkévalóságban tudod, hogy nincs jelen, nincs múlt, nincs jövő. Ő egyben látja a jelenünket, jövőnket és az örökkévalósánkat.

Ő azonnal látja, hogy mi leszünk. Ő tudja nagyon jól, hogy azért leszünk olyanok, amilyenek minket ő lát, mert rendelkezésünkre bocsátja mindazokat a kegyelmi ajándékokat, amelyek által olyanok tudunk lenni majd. De annyian nagy bizalommal van bennünk, hogy már az újjászületés után minket ő szentnek lát.

Valami olyasmi történik, de viszont Isten csodálatos dolgot látott benne, és tudom, hogy a Szentlélek nagyon-nagyon csodálatos jelenlétet tud megosztani velünk. Olyan gyönyörű, amikor kikapcsolódunk ebből a látható világba, benn vagyunk Isten természet fölötén erejének az uralmába, úszunk a Szentlélekkel, és alámerülünk. Nagyon csodálatos.

De ne feledkezzetek el azután a minőségi változásról, hogy ne csak az élményt, hanem hasznot is kell húzni belőle. A legnagyobb haszont, hogy nem testi ember leszel, hanem szelemi ember leszel, akkor a természetét is elfogadható. Mert az nem kérdés, hogy az atya meg Jézus készül, és elfogadja a bennünk lakozó Szentléleket.

Az nem kérdés, hogy a kegyelmet, amit adott, azt elfogadja. A kérdés az, hogy a természetemet is elfogadja az úr. És erre a válasz az, hogy csak abban az esetben, ha nem testi, ha nem pszichikai, hanem szellemi az állapotam és a minőségem, és ahogy mondja Jézus, jó fa, jó gyümölcsöt terem.

Nem lehet mérgezett gyümölcsöt, jó fa, jó gyümölcsöt terem. Tehát akik szelemi emberek, azok nem bűnbe élnek, nem bűnkövetnek el, nem uralkodik fölöttük az indulat, a harag, a gyűlölet. A haragjukat, indulatokat tudják kezelni természetesen, és különösen nem rabjai a szektuális tisztátalanságoknak, a gondolkozásmódjuk, akaratok, érzelmességük, tehát lelki szinten és teljes mértékben összhangban vannak Isten igényével, és a lelkük is Istennek az uralma alatt áll.

[Sárosi Reni]
Havi 10 dollár nem volt elég a család számára. Apám esténként munka után a munkaközvetítő irodákat járta, ahogy korábban az ő édesapja is tette. Ám ha férfiak számára kevés volt a munka, még kevesebb volt a fiúknak.

Végül tudomást szerzett egy akkor nyíló lószerszámgyárról. A bér alacsony volt, 15 dollár egy hónapra. De még így is több volt, mint amennyit az újság eladásból meg tudott keresni.

Így hát apám munkába állt a gyárban. Egyik nap a gyárból hazaérve megdöbbentő hírt hallott nagymamámtól. 1908-at írtak, és apám 16 éves volt ekkor.

– Izsák, jó hírem van – fogadta nagymama. – Az ránk fér – válaszolt apám a zsebkendőn keresztül, amit gyakran a szájához tartott. A szerszámgyárban a finom bőrből szálló por a tüdeibe került, amitől folyamatosan köhögött.

– Van munkám – újságolt a nagymama. Édesapám azt hitte, rosszul hall. Őrménynő még sosem dolgozott pénzért.

Szülőhazájukban a férfiak látták el a családjaikat. Emlékeztette nagymamát a konyhából válaszolva, miközben kimosta a port a hajából. – Te, Izsák, nem látod, hogy mit tesz veled, hogy egyedül cipeled ezt a terhet?

– Olyan sovány vagy, mint a nyárs a kebabban. – Tegnap még azt is hallottam, hogy ingerültem beszéltél Hamással. Apám elvörösödött, de tartotta magát.

– Nem fogsz munkát vállalni. – Már vállaltam. – Egy kedves családnál, a Hollembek parkban, mosás, vasalás, csak egy kis takarítás.

– Akkor megyek is csomagolni – mondta nyugodtan apám, és kiment a konyhából. Felment a szobájába, nagymama pedig követte. Megállt az ajtóban, miközben apám a néhány ruhadarabját batyuba kötötte.

– Ha te dolgozol, akkor itt nincs több érem szükség. Nagymama másnap közölte a Hollembek parki családdal, hogy végül nem fog náluk mosást vállalni. Ám a szerszámgyárban édesapa köhögése csak rosszabbodott.

Nem javult még akkor sem, amikor a következő évben megtették csoportvezetőnek, és alkalmanként távol maradhatott a gyártási területtől. Nagymama gyakran mesélte nekem, hogyan feküdt ébren egész éjszaka édesapa köhögését hallgatva. Amikor végre meggyőzte, hogy menjen el orvoshoz, ő csak megerősítette, amit a családban már mindenki tudott.

Ha apám nem hagyja ott a szerszámgyárat, nem fogja megérni a huszonéves kort. A diagnózisból pedig egyenesen következett a kérdés, hogyan máshogy tudná eltartani édesanyját és testvéreit. És ekkor, ahogy a család mindig is tett tanácstalanság idején, édesapa gyülekezethez fordult.

Az örménypünkös dieg már egy jó ideje nem a Boston Streeti háztársagójában tartották az isten tiszteleteket. Amint a férfiak találtak időnként itt-ott munkát, első dolguk egy gyülekezeti ház felépítése volt. Ez egy kicsi, négyzetalakú építmény volt a Glass Streeten, talán 20x10 méteres alapterületű lehetett.

Bent támlanélküli padokat helyeztek el, melyeket a fa mellé tolhattak, amikor az úr öröme leszállt a gyülekezetre, és az emberek táncolni kezdtek a szent szellem jelenlétében. A hagyományos asztalt a helyiség előső részében helyezték el. Szinte magam előtt látom, ahogy apám az asztalhoz sétál, ahogyan az ő apja is tette oly sok alkalommal.

Letérdelt a kis, kesztenye színű szőnyegre, és feltárta a szükségét, miközben a gyülekezetvénei mögötte gyülekeztek. Köztük volt maga, Drich, és a fia, Arám Musegán is, akiről az a hírjárta, hogy olyan erős, hogy puszta kézzel felemel egy szekeret a földről, amíg a kereket javítják rajta. Most Arám mutatott rá egy részre a Bibliában, és olvasta fel a különös, de szép szabakat.

Ádott leszel a városban, és ádott leszel a mezőben, ádott lesz a te méhednek gyümölcse, és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása. Föld, csodálkozott édesapa. Tehenek.

De Mózes 5. könyve 28. fejezetének csodálatos szavai így folytatottak.

Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben, és mindenben, amire ráteszed a kezedet, és megállt téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. És ahogy édesapa hallgatta az igét, rájött, hogy csupán egyetlen dolog van a világon, amit igazán csinálni szeretne. Méghozzá amiről a daraboló gépek mellett álmodozott egész állónap.

Tehenekkel és friss, zöld termést hozó növényekkel akart foglalkozni kint a szabadban. De a földvásárláshoz nagyon sok pénz kell. Emlékeztette magát valahányszor csak ezen ábrándozott gondolatban.

Ám most, hogy a szentírás ígéretei ott csengtek a fülében, végre elhatározásra jutott. Felmondott a szerszámgyárban, és két héten belül munkanélküli lett. És szinte azonnal észrevett valamit.

A városi üzletekben árusított zöldségek és gyümölcsök nem csupán drágák voltak egy olyan család számára, mint az övé, de nagyon gyakran aprók és szintelenek is, mintha még zölden szedték volna le őket. Mi lenne, gondolkozott, ha valóban friss zöldséget szállítaná vidékről a városba, és házról házra járva árusítaná a portékáját. Így indította be tehát édesapám saját zöldséges vállalkozását.

Los Angeles déli és keleti részén kis gazdaságok sorakoztak egymás után. Sok közülük örménykézben volt, melyek közül néhányban a világ legkiválóbb zöldségeit és gyümölcseit termesztették. Fogta apám azt a kevéske pénzét, amit hónapról hónapra tett félre lány testvérei hozományára, és két vételt csinált belőle.

Vásárolt egy lapos rakfelületű szekeret, valamint egy két éves, rosdaszínű jack névre hallgató lovat.

[Ruff Tibor]
Na most ezért ennek a tökéletes akarat, megengedő akarat dologot ezt nem szabad túldimenzionálni, hanem ez gyakorlatilag egyedül a személyes sors életvezetésben, konkrét, aktuális helyzetben, meg a pásztorlásban van ennek ilyen eszközfunkciója, hogy amikor az ember egy konkrét helyzetben van, akkor meg tudja állapítani, hogy a választható alternatívák közül melyik az, ami a szent szellem vezetése az ő számára, tehát ilyen értelemben Isten tökéletes akarata a számára, de ez relatív tökéletesség, mert ha az egész univerzum már a lucifér bukása óta a megengedő akaratban van, akkor hogyan is lehetnék én ebben az univerzumban, amelyik a megengedő akaratban van, abban én hogyan is, tehát ebben nincsen már abszolút tökéletes akarat.

Nyilván az Isten abszolút tökéletes akarata az lenne, hogy megdicső testben érdegéljek, és semmi bajom ne legyen, de hát egyelőre ez még nem valósult meg. Itt, amikor egy döntésben vagyok, akkor annyit tudok a szent szellemtől átvenni, hogy a jelen pillanatban ebben a döntésben melyik irány az, amit a szent lélek támogat békességgel és örömmel a bensőnben. Ugye ez a fő jelzése.

És akkor a helyzethez képest ez az Isten tökéletes akarata, és hogyha én nem ezt választom, hanem azt, ami nem az Isten akarata volt, tehát eltérek a szent lekvezetésértől, akkor a helyzethez képest a megengedő akaratba csúszok, de ez egyik se abszolút fogalom ilyen értelemben, hanem a helyzethez képest van egy tökéletesebb és egy kevésbé jó vagy Isten részéről csak megengedett akarat. Most ugye még egy kérdés, hogy ami aztán annyira Isten ellen való lenne, hogy ő azt már meg se engedi, tehát már a megengedő akaratba sincs benne, azt meg nem tudom megtenni. Mert tulajdonképpen azaz alternatíva ilyen értelemben létre sem, tehát nem tud létrejönni.

És ugye ezért használjuk ezt, tulajdonképpen az Isten kicsit az irgalom a kegyelemmel is összefüggesz, hogy ugye a megengedő akarattal azt fejezzük ki, hogy aki a megengedő akaratba megy át, a saját relatíve tökéletes akaratot követő verzióhoz képest engedetlenség miatt a megengedő akaratba lép árt, így egymáshoz képest, tehát relatíve és nem abszolút módon nézve ezeket a fogalmakat. Az ott ugye rengeteg bibliai példa mutatja, meg hát nyilván így is kell lennie, hogy ettől még például az az ember juthat üdvösségre, attól függetlenül, hogy az élete egy bizonyos időszakában a megengedő akaratba csúszott, mert hogy úgymond nem követett el halálos bünt, vagy ha követett is el, de nem maradt meg benne, hanem megtért belőle, akkor tulajdonképpen az Isten kegyelmétnek tulajdoníthatjuk azt, hogy van ilyen, hogy nem az ő akaratát csináljuk, és mégse pusztít el. Tehát ez az Isten irgalmának és szeretetének a megnyilatkozása, és ugye emiatt beszélünk egyáltalán olyanról, hogy megengedő akarat, de újra mondom, hogy másrészt meg az egész univerzum imáron legalább hat ezer éve, de az is lehet, hogy már tizennégy milliárd éve, a Lucifer-pukása óta minden a megengedő akaratban van, tehát az abszolúte tökéletes akarat az. Vagy például ugye Péter is mond erre egy példát, amikor az első predikációjában Pünköst kör azt mondja, hogy azt, aki az Isten eleve elvégzéséből, eleve ellendeléséből halálra adatott, ti gonosz kezeitekkel megragadva megfeszítettétek.

Vagyis itt kimondja azt, hogy ez Isten eleve eldöntött akarata volt, és ugye ez is nehéz kérdés, mert ha Jézus Krisztus engesztelő áldozata a világ teremtése előtt ellett rendelve, akkor ez biztos, hogy a tökéletes akarat. Nem?

[Sárosi Reni]
De.

[Ruff Tibor]
Hát az, hogy Jézus a kereszten meghalt, és ezzel erre azt kellene mondnunk, ez akkor a tökéletes akarat. Pláne ha ez volt legelőször eldöntve minden előtt. De hát Krisztus halálának az értelme csak azad értelmet, ha előtte a bűn is megtörténik, és az univerzum bűnbe esik.

De azt mondhatjuk, hogy akkor az is Isten tökéletes akarata volt, hogy bűnbe esett az univerzum? Hát azt meg nem mondhatjuk. És akkor megint ott vagyunk, hogy a bűnbe esése az univerzumnak nem volt Isten tökéletes akarata, de a ráadott válasz, vagyis a Krisztus halála, az viszont Isten eleve elrendelt, és tökéletes akarata volt.

És akkor ugye a Péter pedig azt mondja, hogy azt, amit az Isten eleve elrendelt, az ti a gonosz kezeitekkel megvalósítottátok, ami ugye arra utal, hogy bár Isten akarata volt a messiás megfeszítése, de azok, akik ezt végrehajtották, azok ezt nem az Isten akarata iránti lelkesültségükből hajtották végre, hanem gonosságból, de a gonosságokkal mégis beteljesítették az Isten eleve elrendelt akaratát. És ugye ezt még jobban kiélezi ezt a szintén paradoxont János Apostól, amikor azt mondja, hogy Kajafás megszólal, hogy ott a tanácsban, hogy ti az egész dogot nem értitek jobb nekünk, hogy egy ember halljon meg, mint hogy az egész nép, és akkor azt mondja János, hogy de ezt nem magától mondta, hanem prófétált, mivelhogy főpap volt abban az évben. Közben Kajafás egy gonosz ember volt, ez kiderül elég világosan a későbbiekből, mert ugye még akkor se tér meg, amikor a Péterék fölajánlják a megtérést, mert ők fölajánlják a megtérést az egész Sanhedrinnek, mert azt mondják, hogy tudjuk, hogy tudatlanságból cselekedtetek, most azért térjetek meg, stb.

Tehát azt is elutasítja Kajafás, tehát ő nem volt jó ember, de mégis a főpapi pozíciója miatt kijelentés jött rajta keresztül, ami Isten tökéletes akaratát fejezte ki, mert ő főpap volt, de ezt a Kajafás gonosságból fogalmazta meg, amiért ő viszont felelős Isten színe előtt, mert ő nem jó indulatból és az emberiség megváltása és az Isten kegyelme érdekében végeztette ki Jézus Krisztust, hanem az ő saját emberi hatalomféltése és iricsége és ambiciói miatt. És mégis Isten tökéletes akaratát tette meg.

Tehát azért mondom, hogy itt az emberi, az életnek a szövevénye az nagyon, vagy a szövete az nagyon szövevényes, tehát ott nehéz azt kibogózni, tehát lehet olyan most ebből a példából, hogy az Isten legtökéletesebb, a világmindenség kezdete előtt eleve elrendelt legtökéletesebb akaratát egy ember gonosságból valósítja meg, míg ezzel szemben olyan is lehet például, hogy valaki a legnagyobb jó szándékkal és jó lélekkel például nem találja el az Isten tökéletes akaratát, hanem valami megengedő akaratba csúszik át, de még olyan is van, hogy utána ez a megengedő akarat végül is úgymond utólag mégis tökéletesnek bizonyul.

Mert most mondok még példát. Jákobnak melyik felesége volt úgymond az úrtól? A tökéletes akarat.

[Fekete Rita]
Ráhel.

[Ruff Tibor]
Hát azért mondod ezt, mert ugye Ráhelben volt szerelmes.

[Fekete Rita]
Jákobnak ez lett volna a tökéletes akarat.

[Ruff Tibor]
A Jákob biztos így gondolta. Különben is a Leát csalással adták hozzá. Kérdezem én, kitől származott a Messias, és kitől származott Mózes és Áron?

[Speaker 7]
Lea.

[Ruff Tibor]
Mind a ketten Leától származnak. Hogy lehet akkor arra azt mondani, hogy az nem volt Isten tökéletes akarata? Akkor mondanánk, ja, akkor mégis Lea volt, na de Ráheltől meg származott József és Benjamin, és hát különösen József.

Tehát azért most mit érnénk mi József nélkül, meg Messias nélkül, meg Mózes nélkül? Semmit se. És akkor most melyik volt a Jákob esetében az úgymond az igazi?

Vagy a tökéletes akarat? Tehát, hogy a megengedő akaratba csúszik valaki, például Júda élete az például nem volt kifejezetten, hogy mondjam, egy ilyen erkölcsi szupertejesítmény, de mégis amiatt, hogy a végén előáll, és ugye a Józsefnek mond egy beszédet arról, hogy ő inkább ő lesz rabszolga a Benjamin helyett, amiben ugye egy messiási, krisztusi szellem nyilatkozik meg, mert önmagát ajánlja föl, mindig az a krisztusi szellemnek mindig az az azonosító jegye, hogy önmagát ajánlja föl más bűne helyett, hogy elviszi a balhét.

És emiatt ugye Jákob föl is ismeri, hogy a messiás az a Júdán keresztül fog jönni, meg a vérfertőzése miatt ugye kiesett az első szülöttségből. Tehát most akkor mi volt Isten tökéletes, akkor adta őt olyan gépen, kitakart eredetileg az Izrael vezetőjének. Tehát ez most emberi döntésekből alakult így ki, vagy ez eleve el volt rendelve, ugye itt jön megint a kérdés, de megint ugyanaz a válasz, hogy az örökké valóságban ez kész van, és mindig is kész volt, és kész lesz, mert nincs is olyan, hogy volt, meg lesz.

Az időben viszont mi alkotjuk meg az egészet. Nyilvánul a mi, be beleértem, Istent is, de az embert is, tehát az emberi akaratok is dolgoznak, és a vég eredményben ott lesz az emberi akaratoknak is a rengeteg gyümölcse, ami kibontakozik a történelm során, és végül az valósul meg, ami mindig is kész volt az örökké valóságban. Jó, tehát igen, megint ezt is sikerült jól összebanyolítanom, de én azért nem bánom, hogy így összebanyolítom, mert ugye, szóval többet ér, ha az ember azt mondja, hogy én nem értem a dolgokat.

És akkor a lázadban marad, mint hogyha azt mondja az ember, hogy értem, vagy hogy mindenképp, vagy hogy hogy mondjam, hogy nem nyugszom addig, amíg meg nem értem. Ez a modern nyugati ember. Miért lehetne megnyugodni úgy is, hogy nem értjük?

Ugyan már mitől jobb, hogy értünk valamit, vagy nem értünk? Tehát ugye attól még valakinek meghal a gyereke, és akkor megkérdezi, hogy miért történt ez velem, miért történt ez velem, miért történt. Beleőrülök, hogy nem értem, hogy miért történt ez velem.

És ilyen pedig, ha értené, könnyebb lenne? Ugyanolyan nehéz lenne akkor is. Miért?

Mivel jobb, ha megértik? Akik a szellem vezetésében vannak, Jézus azt mondja, hogy olyanok, mint a szél, nem tudják, honnan jönnek és hova mennek. Tehát van egy ilyen, hogy nem teljesen értik az életüket, azt sem értik teljesen, hogy honnan érkeztek, hogy kerültek ide, miért úgy alakult, ahogy alakult.

És azt sem tudja, hogy miért jönnek, nem teljesen értik, hogy hova tartanak. És miért azokat kell tennem most, amikről úgy érzem, hogy tennem kell, mert nem tudom, hogy a jövőmbe ez hova fog vezetni, csak érzem, hogy tennem kell, de nem értem. Hallom az úgását, és azt követem, de nem tudom, hogy honnan jövök és hova megyek.

Tehát ugye azért mondja Jézus, hogy a kisgyermekek értik ezeket, meg nem a bölcsek és az okosok. Mert pont azért, mert a kisgyerek az a szívével ért, és nem az agyával, és a szívvel pedig, a szívvel meg ezek tulajdonképpen nagyon egyszerű dolgok, hogyha a szívvel érti meg az ember.

[Fekete Rita]
Ugye mondtad azt, hogy például Jézusnak a keresztre feszítése az egy elvégzett, elrendelt, tökéletes akarata Istennek, és hogy azért azt látjuk, hogy van, aki ebben a jó oldalon állt, valaki a rossz oldalon. Tehát az, hogy mi mondjuk az üdv tervben, ami körülöttünk, akár mai napig is van, és nem a személyes sorsunkra gondolok feltétlenül, hanem ilyen nagyobb dolgokra, hogy melyik oldalon állunk, azt a mi akaratunk dönti el. Tehát mi az akaratunkkal ezt tudjuk?

[Ruff Tibor]
Ez igaz, bár ugye már például a megtéréshez is kegyelemre van szükség. Tehát én azért azt mondnám, hogy nem teljesen elég a mi akaratunk itten, néha elég, néha azért nem elég, tehát ott Isten is játékba lép. Igen, szóval hogy, de azt sem látjuk, hogy mi nekünk mi lesz a jövőnk, és velünk egész pontosan még mit akar Isten.

A döntéseink nem azon az alapon jók vagy rosszak, hogy mi előre látjuk már az egészet, és akkor nagyon célirányosan és céltudatosan döntünk, hanem ugye az adott élethelyzetben annak alapján döntünk, hogy mi a helyes, tehát mi a jó. Nem annak alapján, hogy mi a hasznos, hanem hogy mi a jó, mi az igaz. Az néha nem hasznos.

Tehát nyilván egy fölvállalni egy iszlám állam által elfogott kerezdény csapatnak fölvállalni, nyilvánosan azt, hogy Jézusba hisz, az nem lesz hasznos, mert elvágják a torkokat, de mégis ez a helyes. Éppen ebből látszik, hogy nem a jövőm állandó szem előtt tartása az, ami a döntéseimben leginkább motivál, hanem az kell, hogy motiváljon, és ahhoz nem kell látnom a jövőt, hogy abban az adott helyzetben mi a jó, amit tehetek. Na most, ugye, és ezen keresztül bontakozik, vagy épül ki az ember sorsa, hogy hol a jót teszi abban a helyzetben, hol meg sajnos nem a jót teszi, hanem a rosszat, és akkor ezekből áll össze a sorsa, meg hát természetesen a közösségből, amiben él.

Tehát azt se lehet mondani, hogy ugyanolyan élete van egy Magyarországon születő embernek, egy Szudánban születő embernek, meg egy a, mit tudom én, a Szilikon völgybe, vagy Szilícium völgybe születő embernek, hiszen eleme más anyagi körülmények közülindulnak, más politikai, más gazdasági, más közösségi, más hitek, más, tehát az embernek azért a sorsát nem egyedül maga az ember határozza meg, hát azért van apja, anyja, családja, nemzete, egyháza, mindenféle közösségeknek a tagja, és ezek a közösségeknek az állapota, a minősége, az az ő egyéni sorsának a minőségére rendkívül erőteljesen hat, tehát nem tud annyi pénzt keresni Szudánban, mint Magyarországon, és Magyarországon se annyit, mint Amerikában. Tehát a sors az nagyon sok szálból fonódik össze, és abban csak az egyik szál az embernek a saját döntései, amik az adott szituációban, pedig jó esetben nem úgy hoz meg, hogy a jövőről van egy szilárd elképzelése, mert akkor esetleg nem biztos, hogy jó döntéseket fog hozni. Ha például az a célja, hogy teszem azt nagyon meggazdagodjon, akkor kellemetlen, ha esetleg egy bizonyos szituációban arról hoz döntést, hogy emiatt ő most mondjuk becsap valakit, vagy kizebel, vagy kizsákmányol.

Tehát hozhat rossz döntést pont azért, mert nagyon határozott elképzelése van a jövőjéről, és ez felülírja az erkölcsi ítélőképességét. Az erkölcsi ítélőképesség az egy jobb ilyen szempontból, mert az nem kell tudnom, hogy honnan jövök és hova megyek, hogy egy adott szituációban most agyonverek-e valakit, vagy nem verek agyon, az tök független attól, hogy én hova megyek, meg honnan jövök a sorsomtól, ott az a lényeg, hogy agyonverni rossz, nem agyonverni meg jó. Tehát az ember jó esetben etikai alapon hozza meg a döntéseit, és ezért megint csak odajutunk, hogy nem tudhatja, hogy az hova fog vezetni.

Mert hogy megint mondjak, még egy ilyen radikálisabb, durvább példát. Tehát most, ha megkérdezzük, hogy a Dávidnak a házasságtörése és gyilkossága az az úrtól volt-e, akkor biztos, hogy azt fogjuk rá mondani, hogy nem. Na, de akkor utána megkérdezzük, hogy és a Betcsabétval való házassága utána az az úrtól volt, ezek után, hát erre azt kellene mondanunk, hogy nem, hiszen ez a házasságtörés, hiszen ez a házasság egy házasságtörésben és egy gyilkosságban született meg.

Na, de akkor meg hogy lehet Salomon a trónörökös, aki Betcsabéttól származik, és ráadásul utána még a messiás is Betcsabéttól származik, mert ugye Nátán és Salomon vonalán jön ugye József, illetve Mária. Tehát Jézus apai és anyai ágon egyaránt Betcsabéttól szár, nem csak Dávidtól származik, hanem Betcsabéttól is származik. Most akkor megint a kérdés, hogy akkor ez most hogy volt?

Hát nyilvánvaló, hogy a Dávid egy erkölcsileg, egy rendkívülsúlyos bűnt követett el, ami semmilyen körülmények között nem lehet követendő. Másfelől viszont ezen keresztül mégis az Isten tökéletes akarata valósult meg az örökösödésben. Tehát megint egy ugyanolyan paradoxomba vagyunk, mint a kajafás esetében, hogy a kajafás hozott egy kifejezetten gonosz és rossz indulatú döntést, amelyel megvalósította az Isten tökéletes akaratát.

Tehát ugye most ezeket megint azért mondom, hogy a dolognak a bonyolultságát és összetettségét próbálom exponálni, vagy megvilágítani azért, mert ha az ember ezekről a dolgokról sematikusan és árnyalatlanul gondolkodik, és a saját életében, meg a pásztorlásokban is sematikusan és árnyalatlanul gondolkodik, abból viszont nagyon nagy bajok lehetnek. Tehát azzal tényleg nagyon félre is lehet terelni egy sorsot, és ezért mondom, hogy ezeket a döntéseinket sem elméleti alapon hozzuk meg, hanem az adott szituációban, ha igaz módon viselkedünk, akkor arra figyelünk, hogy itt most, itt és most, ebben a helyzetben mi az én erkölcsi lelkiismereti kötelességem, mire vezet a Szent Szellem, miben van békességem és örömem, és azt kell megtennem, még akkor is, hogyha ez például rövidebb távon úgy tűnik, mintha az Isten akaratának ellene dolgozna. Mert ilyen is van, mert amikor Mózes elindul a néppel ki Egyiptomból, akkor nem a Szentföld felé mennek, hanem az ellenkező irányba. Dél felé mennek.

Egyre távolabb mennek a céljuktól. Ezen kívül egyre nagyobb sivatagba mennek, ezen kívül pedig a Vöröstenger partjára mennek. Ott a nép föl is lázad, mikor az Egyiptomiak utolérik, őket, hogy minek hoztál minket ide?

Hát messzebb vagyunk az úti céltól, mint amikor elindultunk. Végig az ellenkező irányba mentünk. Ott még volt mit enni, itt már nincs mit enni se, mert totál sivatag van.

Ezen kívül nem tudunk tovább menni, mert a Vöröstenger elállja az utunkat, és közben hátulról utolértek az Egyiptomiak. Ez mind rossz gyümölcs, mondhatnánk, és ezért a nép ugye el is kezdett Mózessel kiabálni, hogy minek hoztál minket ide. De hát ugye a Mózes tudta, meg hát egyébként az egész nép is látta, hogy a felhőoszlop vezetett.

Tehát a szent szellem látszólag az ellenkező irányba vitte őket, és látszólag távolabb kerültek a céltól, és távolabb kerültek az áldástól, és még annyi ellátásuk sem maradt, amennyi legalább Egyiptomban még volt, és még szorultabb helyzetbe kerültek, és már nem is volt előttük út, mert az út véget ért, és tenger kezdődött, és mögöttük még beszorították őket az Egyiptomiak is. Hát teljesen érthető, hogy az izraeliek ezen a ponton azt mondták, hogy na jól van, ez így már most nem értjük, hogy ez mire volt jó. És akkor ugye Mózes az úrhoz kiállt, az úr meg azt mondja, hogy mit kiabász hozzám, nyújtsd ki a botodat a tengerre, a népnek meg mondd meg, hogy induljanak el.

És ugye megtörténik a világtörténelme egyik legnagyobb csodája. Na, de ehhez egy darabig előtte a szent lélek pont az ellenkező irányba ment, mint amere az úti cél volt, meg általában a célok amere voltak. Tehát ugye ezért azért nagyon óvatosnak kell lenni azzal a dologgal, hogy mi az, hogy a szent lélek vezetése, mert a szent lélek vezetése az nem mindig az, amit az ember a fejében észszerűnek és célravezetőnek tart.

Néha a szent lélek, ugye a vitorlások például, amikor ellenszélben hajóznak, tehát olyan pontra kell eljutniuk, ami pontosan arra van, ahonnan a szél velük szembefúj, akkor ugye cikcakban mennek rá az ellenszélre, mert ugye az oldalszelet azt tudják hasznosítani energiailag így a vektorokkal, hogy előre menjen a hajó. Tehát oldalszéllel cikcakban mindig átcsapják a vitorlát, ezt luvolásnak hívják, vagy cirkálásnak, és akkor így cikcakban át el tud menni egy vitorlás úgy is, ha az úti célja az pontosan, tehát hogyha végig a széllel szembe kell mennie tulajdonképpen. Na most a szent lélek is gyakran ilyen, tehát hogy nem mindig egyenes vonalú úton akar odavinni, ahova vinni akar, hanem olyan is van, hogy ő közben ilyen mellékcélokat is beteljesít.

Miért ne csináljunk egy kis csodát a Vöröstengernél? Ennek érdekében most kicsit ellenkező irányba fogunk haladni, mint amerre menni szerettünk volna, és még szorultabb lesz a helyzet, és abból lesz a nagy csoda. Tehát azért mondom, hogy megint, ugye itt is például aki a szent lélek, ez például nagyon fontos a személyes egyéni életvezetés és pásztorlás szempontjából is, hogy a szent lélek vezetését azt nem úgy találjuk meg, hogy kigondoljuk, tehát hogy gondolattal, hogy mondjam, tehát hogy kitaláljuk, vagy kiszámítjuk, hogy az Isten hogy gondolkodik, vagy kiszámítjuk, hogy a szent lélek hogy gondolkodik.

Nem tudjuk kiszámítani, ezt el kell felejteni. Valaki egyszer azt mondta, hogyha meg tudnám érteni Istent, akkor nem Isten lenne az, akit megértettem. Mert egyszerűen, ha az Isten, a végtelen Isten megérthető egy véges tudat számára, akkor az nem is Isten.

Az Isten, hogy mondjam, a lényegénél fogva érthetetlen, és éppen ezért nem lehet gondolattal kirekonstruálni azt, hogy ő majd hogy fog gondolkodni valamiről, hanem egyedül a szívem legesleg mélyében tudok figyelni az úrimra és a túlimpira, tehát ugye, hogy igen-nemmel válaszol a bensőmben a szent lélek, hogy vagy békességet ad valamifelől, és örömöt, amikor így rágondolok, meg így felidézem, hogy ezt csinálnám, és akkor ilyen békesség, öröm és a szent lélek gyümölcsei törnek föl bennem, és akkor rágondolok mondjuk a másik alternatívára is, így az úr jelenlétében, és akkor pedig belül összeszorul a szívem, és nincs kedvem, és elmegy az élettől is a kedvem, és mit tudom én, világos, hogy az nem a szent lélek vezetése.

De viszont olyan sokszor van, hogy az, amiben a békességem, az örömöm, szent lélek gyümölcseinek az élményét érzem, abban az az út, az egy veszélyesebb, és hogy mondjam, egy olyan nehezebben megérthető út. Tehát nem egy kispolgári, vagy nem egy ilyen sematikus, ilyen moralista erkölcsi szabályok és ezek alapján megérthető út. Most a Dávid hogy merte megcsinálni, hogy a mózesi törvénynek a szent sátorra és az istentisztetre vonatkozó összes előírásait gyakorlatilag felrúgva a Fridládát hazavitte a saját házába, dicsérettel vette körül, ami nincs elrendelve a mózes törvényében, viszont a mózesi sátor, ami ott állt a Gibeoni magaslaton, ott mindent csináltak, áldozatokat, mindent, de ott meg nem volt ott a Fridláda és nem volt ott Isten jelenléte.

Hogy merte Dávid megcsinálni, hogy a mózesi törvény szigorúan szabályozott Isten tisztelti rendjét kettébontotta gyakorlatilag 40 évre úgy, hogy a Fridláda az nála van otthon, és csak dicséret van körülötte, miközben Gibeonban pedig bemutatják a legapróbb részletekig az összes mindennapi kis áldozatot, meg nagyot, meg kicsit, úgy, hogy nincs ott a jelenlét, és nincs ott a Fridláda. Hogy merte ezt megcsinálni? Hát, mert hogy ezt gondolatilag nem lehet ezt kitalálni, az biztos.

Emögött nem egy koncepció volt. Hanem hát, ha most kicsit botránkoztatóan egyszerű akarok lenni, akkor úgy mondanám, hogy ebbe volt békessége. Ebbe volt öröme.

És a Dávid meg volt olyan szellemi ember, hogy tudta, hogy amiben neki békessége és öröme van, az akármilyen furcsának néz ki, az lesz a jó.

[Fekete Rita]
Nagyon szépen köszönöm, Dr. Ruf Tibor volt a vendégünk, teológus, filozofus a Szentpál Akadémia docentse.

[Ruff Tibor]
Én is nagyon köszönöm.