Happy Day - 2024. 03. 05.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjad velem együtt, hogy hiszem, hogy az Isten elküldte az ő egyszülött fiát, mert úgy szerette világot, hogy az egyszülött fiát adta oda életre, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Én hiszek Jézusban, hiszem, hogy ő a Mesias, az élő Istennek a fia, aki halott volt, de harmadik napon feltámadott a halálból, és felőttetett az atyának a jobbjára, és megkoronáztatott dicsőséggel és tisztességgel, és Isten úrrát tette a kezei munkája fölött. Ő az Úr, az Atyaisten dicsőségére.

És hiszem, hogy a názati Jézus Kisztus a királyok királya, uraknak az Ura, ő az Alfa és az Omega, kezdet és a vég, első és az utolsó, és az ő kezébe van a halálnak és a pokolnak a kulcsa, mert legyőzte a feltámadás által a halálnak a gonosz angyalát, pokolnak az angyalát, és az Urát, a sátánt is, és mindezeket lefegyverezte, és lábai alá vetette. És hiszem azt, hogy ővé minden hatalom, a mennyben és a földön. És hiszem, hogy aki hisző benne, befogadta őt, azonosult vele, az ő halálával, eltebetkezésével, feltámadásával, az felszabadult a bűn uralma alól.

És a mai napon is, mivel hiszek Jézusban, ezért veszek erőt, és veszek hatalmat, hogy ellenálljak az ördögnek. Mert hiszem azt, hogy Jézus Kisztus olyan hatalmat adott, amely kigyókon, skorpiókon taposásra tesz alkalmazsák képessé, és semmi nem ártat nekem a Jézus nevében. Ámen!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák első könyve. 27. rész Ez a népsor a hadsereg vezetőinek, az ezredeseknek, századosoknak és a többi tisztnek, akik a királyszolgálatában álltak.

A hadsereg 12 csapattestből állt, és mindegyikben 24 ezer férfi teljesített katonai szolgálatot. Mindegyik csapattest évente egy hónapig állt szolgálatban. Az első csapattest 24 ezer harcosból állt, és az első hónapban szolgált.

Ekkor Jasobám, Japdél fia töltötte be a vezértisztségét. Ő Pérec leszámazottja volt. A második csapattest 24 ezer harcosból állt, és a második hónapban szolgált.

A vezetője Miklót volt. Ekkor az Ahóhi Dódaj töltötte be a vezértisztségét. A harmadik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a harmadik hónapban szolgált.

Ekkor Benája, Jójádál főpa fia töltötte be a vezértisztségét. Ő volt Dávid 30 fős különleges csapatának, a 30 hősnek az egyike, és egyúttal a vezetője. A csapattest parancsnoka Benája fia, Ammi Zádáb volt.

A negyedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a negyedik hónapban szolgált. Ekkor Aszáél, Jóáb testvére töltötte be a vezértisztségét. Aszáél után a fia, Zebadjá töltötte be ezt a tisztséget.

Az ötödik csapattest 24 ezer harcosból állt, és az ötödik hónapban szolgált. Ekkor a Jízráhi, Samhúd töltötte be a vezértisztségét. A hatodik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a hatodik hónapban szolgált.

Ekkor a Tekóai, Jirá, Iki is fia töltötte be a vezértisztségét. A hetedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a hetedik hónapban szolgált. Ekkor a Pelóni, Hélec töltötte be a vezértisztségét, aki Ephraim törzséből származott.

A nyolcadik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a nyolcadik hónapban szolgált. Ekkor a Húsái, Szibbekai töltötte be a vezértisztségét, aki Zerach családjából származott. A kilencedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a kilencedik hónapban szolgált.

Ekkor az Anátóti, Abiezer töltötte be a vezértisztségét, aki Benyamin törzsébe tartozott. A tizedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a tizedik hónapban szolgált. Ekkor a Netófái, Machrai töltötte be a vezértisztségét, aki Zerach családjából származott.

A tizenegyedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a tizenegyedik hónapban szolgált. Ekkor a Pirátóni, Benája töltötte be a vezértisztségét, aki Ephraim törzséből származott. A tizenkettedik csapattest 24 ezer harcosból állt, és a tizenkettedik hónapban szolgált.

Ekkor a Netófái, Heldaj töltötte be a vezértisztségét, aki Otniel leszármazottya volt. Izrael törzséjének vezetői a következők voltak. Eliezer, Zikri fia volt Rúben törzséjének a fejedelme.

Sefatiahu, Malkath fia volt Simeon törzséjének a fejedelme. Hasabjá, Kemuel fia volt Lévi törzséjének, a Lévitáknek a fejedelme. Czádók volt Áron leszármazottyainak a fejedelme.

Elihu, Dávid testvére volt Júda törzséjének a fejedelme. Omri, Mikael fia volt Isakár törzséjének a fejedelme. Ismajáhú, Óbadjáhú fia volt Zebulon törzséjének a fejedelme.

Jerimót, Azriel fia volt Naftali törzséjének a fejedelme. Hósiel, Azazjáhú fia volt Ephraim törzséjének a fejedelme. Joel, Pedaljáhú fia volt Manassé fél törzséjének a fejedelme.

Jiddu, Zekarjáhú fia volt Manassé másik fél törzséjének a fejedelme Gileádban. Yasiel, Abner fia volt Benjamin törzséjének a fejedelme. Azariel, Jeróhán fia volt Dán törzséjének a fejedelme.

Ezek voltak Izrael törzséjének a vezetői. Dávid elhatározta, hogy népszámlálást tart Izraelben. De a 20 évnél fiatalabb férfiakat nem vette számba, mert az örökkévaló megígérte, hogy úgy megsokhasítja Izrael népét, mint az ég csillagait.

Joáb, Cerúlya fia elkezdte a népszámlálást, de nem fejezte be, mert emiatt Isten haragja sújtott Izraelre. Ezért ezt a létszámot nem jegyezték fel Dávid király krónikájában. Ez a népszóra a királyi tisztuselőknek, akik a király birtokait és vagyonát kezelték.

Azmávet, Adél fia volt a királyi raktárok felügyelője. Jehónátán, Uzziyahu fia volt a felügyelője a vidéki falvakban, a városokban és az erődítményekben lévő raktáraknak. A földművesek felügyelője Ezri, Kelúb fia volt.

A szőlők felügyelője Rámai Simei volt. A szőlők termésének és a bortárolásának a Sefemi Zabdi volt a felügyelője. Az olajfaligeteknek és a fügefáskerteknek, amelyek Sefélában, a nyugati dombvidéken voltak, a Gádéri Boáhánán volt a felügyelője.

Az olivaolaj raktárainak a felügyelője Jóász volt. A sáronsígságon legalő szarvas marhák felügyelője a Sároni Sitraj volt. A völgyekben legalő szarvas marhák felügyelője Sáfát, Adlai fia volt.

A tevék felügyelője a Ismáéli Óbil, a szamaraké a Merónóti Jedejáhú volt. A júnyjájak felügyelője a Hagari Yaziz volt. Ezek viseltek gondot a király vagyonára.

Jonatán, Dávid nagybátyja bölcs tanácsadó és írástudó volt. Jehiel, Hakmóni fia a király fiainak a nevelője volt. Akitófel a király tanácsadója volt.

Az Arki Húsai volt a király barátja. Akitófel után Jehójádál, Benájáhú fia és Ebjátár lettek a király tanácsadói. A király hadseregének a parancsnoka Joáb volt.

Dávid összehívta Jeruzsálembe Izrael összes vezetőit. A törzsek fejedelmeit, a király hadsereg csapat testejének a parancsnokait, az ezredeseket és a századosokat, a királyi birtokok és nyájak felügyelőjét, a király fiainak nevelőjét, a királyi udvartiszt viselőjét, a különleges katonai egység tagjait és minden egyéb fontos tisztségviselőt. Amikor mind együtt voltak, a király felállt és beszédet mondott.

Testvéreim, Izrael népe, hallgassatok meg engem! Az volt a szándékom és tervem, hogy én magam építek az örökkévaló szövetség ládájának. Istenünk lába zsámajának olyan házat, ahol megállapodhat, hiszen nem kell többé helyről helyre vándorolnia.

Mindent elő is készítettem az építéshez, azonban Isten szólt hozzám. Nem te fogsz az én nevemnek házat építeni, mert sokat hadakoztál és sokakat megöltél. Az örökkévaló Izrael istene apám egész családjából mégis engem választott, hogy örökké Izrael királya legyek, mert Júda törzsét választotta, hogy első legyen Izrael törzsei között, Júda törzséből apám családját.

Az apám fiai közül pedig jónak látta, hogy engem tegyen királyá egész Izrael fölött. Az örökkévaló sok fiút adott nekem, de valamennyi közül Salamon fiamat választotta, hogy az örökkévaló királyságának trónjára üljön és uralkodjon Izrael fölött. Az örökkévaló azt mondta nekem, Salamon a fiat fog nekem házat építeni, és ő építi fel udvaraimat is, mert őt választottam, hogy fiammá legyen, én pedig apjává legyek, és örökre állandóvá teszem királyi uralmát, ha a jövőben is állhatatosan és hűségesen vékezt viszi, amit parancsolok neki, és ha kitartóan engedelmeskedik törvényeimnek, mint ahogy ma állhatatos és engedelmes.

Most pedig figyeljetek rám, egész Izrael az örökkévaló népek közösségének a szeme láttára, és istenünk füle hallatára mondom nektek, keressétek az örökkévalónak, isteneteknek az akaratát és engedelmeskedjetek parancsainak, akkor továbbra is tiétek lesz ez a jó föld, és állandó örökségül hagyhatjátok az gyermekeiteknek. Ezután Salamonhoz fordult. Te pedig fiam, Salamon, törek egy egyre jobban megismerni atyád istenét, és szolgáld őt teljes szívvel lélekkel, engedelmességre készséges lelkülettel.

Mert az örökkévaló szüntelen vizsgálja a szíveket, és tökéletesen átlátja a gondolatok és szándékok célját és mozgató rugóit. Ha te átkeresed őt, és kutatod akaratát, akkor meg is találod. Ha pedig elhagyod őt, és hátad fordítasz neki, akkor ő is hátad fordít neked örökre.

Értsd meg hát, hogy az örökkévaló téged választott, hogy házat építs neki, szent helyed ahol lakozzon. Légy erős, és határozott, és épíst fel. Ezután Dávid átadta Salamonnak, a fiának a szent hely tervét és mintáját, amelyeket korábban a szellemtől ihletve kidolgozott.

Ezek a tervek a következőkre vonatkoztak. A templom épülete és annak homlokzata, a kincstárak, a felső szinten lévő kamrák, a templom belső részei, a szentek szentje, vagyis a szövetség láda helye, a templom körüli udvarok és az Istennek szentelt ajándékok raktárai. Továbbá átadta a papok és a léviták szolgálati beosztásának és csoportjaiknak a tervét, azután az örökkévaló templomában végzendő szolgálatok és tennivalók leírását.

Átadta a templomban végzendő szertartásokhoz szükséges minden eszköz és berendezési táj tervét és leírását. Az aranyból és ezüstből készítendő tárgyaknál a tervek megjelölték a hozzájuk szükséges nemesfő mennyiségét is súlymérték szerint. Ugyanígy tartalmazták az aranyból illetve ezüstből készítendő mécs tartókat, rajtuk lévő mécseseket és a hozzájuk szükséges nemesfő mennyiségét is súlymérték szerint.

Hasonlóképpen a szentkenyerek asztalait, az ezüst asztalokat, a színarany villákat, edényeket, kejheket, tányérokat, az ezüstkejheket és a hozzájuk szükséges nemesfő mennyiségét is súlymérték szerint. Ezen kívül a legtisztább aranyból készítendő füstölőoltárt, az aranykerub szobrok hordozóját, vagyis a szövetségláda fedelét és a hozzájuk szükséges fő mennyiségét is súlymérték szerint. Ezek azok az aranykerubok, amelyek kiterjesztett szárnyaikkal betakarták az örökkévaló szövetségládáját.

Dávid azt mondta. Mindezeket a terveket úgy készítettem és írtam le, hogy az örökkévaló keze rajtam nyugodott. Ő mutatta és magyarázte el nekem, hogyan készüljenek ezek.

Azután Dávid ezt mondta Salamonnak. Fiam, légy erős és határozott, és fogj hozzá és fejezd is be ezt a munkát. Ne félj, és ne hagyd magad elbizonytalanítani, mert Istenem, az örökkévaló Isten veled van.

Ő nem hagy el téged, sem nem hagy cserben, amíg be nem fejezed az örökkévaló házának építését és a templomi szolgálatok megtervezését. Nézd, veled vannak a papok és a léviták szolgálati csoportjai, hogy az Isten templomának minden szolgálatát elvégezzék. Itt vannak és rendelkezésedre állnak mind a mesteremberek, akik mindenféle szükséges szakmunkát készek elvégezni.

Veled vannak mind a vezetők, és melletted áll az egész nép, mindannyian a rendelkezésedre állnak.

[Speaker 7]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Németh Sándor]
Nagyon fontos, hogy az embernek a szelleme az Isten igényével kapcsolatba kerüljön, és az igazság motiválja és erősítse a szellemünknek a működését. Mert a szellem vigyáz a lelkünkre, és minden cselekedetünket vizsgálja. Ez az alapja a változásnak.

Ahogy Isten igénye mondja, hogy Isten igénye olyan, mint a kétélű kart, élő is ható. Elhat a szív a léleknek a megosztásaik, sőre a csontbelők és az izeknek a megosztásaik. Megítéli a szívnek az indulatait.

Abban az esetben, amikor alárendeljük magunkat Isten beszédének, és tisztába vagyunk azzal, hogy Isten igénye az Istentől származik, és úgy tiszteljük Isten igényét, mint magát az Isten szeméjét. Ez egy alap az életünkben a szentileg tudjon folyamatosan munkálkodni. Nem akarja Isten, hogy megmaradjál testi emberként.

És ezért azt sem akarja, hogy becsapjad magadat. A mérőzsinort nem mi adjuk. Isten elénk adja a mértéket, a mérőzsinort annak kell megfelelni.

És ha így nézzük objektívan magunkat, akkor világos, hogy ahol létrehoz bennünk az igazság, szeretete, egy olyan ösztönzést, hogy nem akarunk megmaradni kiskorúságban, hanem szeretnénk fejlődni. Ahogy a természetes szinten, ugye nagyon boldogok vagyunk, amikor látjuk a fejlődést a kisgyermekeinknél, érettséget már a nagykorúja gyermekeinknél, hogy kezdenek érettek lenni, felnőttek lenni. Hát Isten ugyanígy néz ránk.

Nem örül, hogyha 30 éves keresztény vagy, és még azt mondja, hogy kiskorú vagy, bébi vagy, gyűlöled van az életedben, harag van, irigy vagy, vetekszel, féltékeny vagy, az emberi kapcsolatokban megosztó vagy, mérgező vagy, manipulálod az embereket, hogy még több problémát jelenjen meg az életükben, és így tovább. És akkor még nem beszéltem a szexuális erköstelenséghez, meg ilyen hasonló dolgokról, amikről egyértelműen jelzik, hogy a természetednek mi a minősége. Ha ilyen dolgot cselekszek, akkor nyilvánvalóan még nagyon sok feladaton van, hogy a bébi korból kilépjek, a kiskorúságból, és felnőtt korba lépjek.

Mert amíg testi dolgokat cselekszek, addig kiskorú vagy. Ha a testi dolgokat abbahagy, akkor kezdesz a kiskorúságból átlépni a felnőtt korúságba. Ma ugye a szellemi ember azért fehér holló, mert annyira a kulturánk letaszította az állapotunkat, hogy az embereknek a döntő többsége szarkasztikus állapotban van, kizárólag a testi érzéki vágyak vezetése alatt áll a gondolkozásuk, az akaratuk, az érzéseik, a döntéseik, a választásaik, az életvezetés.

[Sárosi Renáta]
Nagyapam minden reggel elment a munkaközvetítőkhöz, és minden este valamivel nehezebb léptekkel tért haza, mint előző nap. Ám minden héten volt néhány óra, amikor minden aggodalmat félretettek. A vasárnapi istentisztelet.

A Boston Street-i háznak volt egy nagy társadalgója, ami hamar a közösség találkozó helyévé vált. Az istentisztelet a karakallai házi gyülekezetek szokásaihoz híven zajlott. A központban egy méretes asztal állt, rajta egy nyitott bibliával.

A szoba egyik oldalán, ahogy az mindig is lenni szokott, a nők foglaltak helyet, méghozzá életkor szerint. Az idősebb férfiak továbbra is teljes fekete szakállat viseltek, habár alkalmanként egy-egy fiatal ember mindenki megdöbbenésére csak bajúzt növesztett. És azt is elvárták, hogy a gyülekezetben, ha egész héten nem is, a férfiak fényes színű tunikát viseljenek, a nők pedig hosszú, hímzett ruhát és kizzelhorgolt fejkendőt, melyeket egyik generáció örökölt a másiktól.

Micsoda végasztalást nyújthatott nagyapának eme kereszténycsoport szellemi támogatása. Sok dolog történt, mióta megtanulták, hogy Isten ma is szól hozzájuk, közvetlenül a biblián keresztül. A munkára való szükséggel a szévében nagyapa gyakran letérdelt arra a kis keleti szőnyegre, amit még szülőhazájából hozott magával, hogy kijelentést kérjen.

Ekkor az egész gyülekezet elkezdett csendesen imádkozni, gyakran ismeretlen, eksztatikus nyelveken. Végül a közösség egyik prezsbitere a bibliához lépett és véletlenszerűen rámutatott egy igerészre. Úgy tűnt, az ige mindig egyenesen a szükségben levőkhöz szól, akár az úr hűségéről, akár az eljövendő bőség napjairól olvastak, amit a gyerekprófita is előrejelzett.

Nos, a kis örményközösség kitartóan várta azoknak a napoknak a beköszöntét. Amíg azonban a jólét váratott magára, legalább a testvéri közösségben megélhettek szép pillanatokat. Egy napon aztán másfajta bátorítás is érkezett.

Úgy történt, hogy nagyapa és sógora Magadrich Mushegan, ugyanaz a férfi, aki izsák születését megjövendőlte, a Los Angeles-i San Pedro Street-en sétáltak munkát keresve a béristállókban. Ahogy elhaladtak egy Azusa Street nevű mellékutca mellett, megálltak egy pillanatra. A lovak szagával és a bőrszerszámok illatával együtt a szél félreismerhetetlen hangokat hozott.

Emberek nyelveken dicsérték Istent. Nem tudták, hogy szerte az Egyesült Államokban is élnek olyan emberek, akik úgy dicsérik az urat, mint ők. Oda siettek ahhoz az átalakított istállóhoz, ahonnan a hangok jöttek és bekopogtak az ajtón.

Nagyapa addigra már megtanult néhány szót angolul. – Tudunk bejönni? – kérdezte.

– Természetesen! – hangzott bentről a válasz, és az ajtó hirtelen kinyírt. Bent testvéri ölelések fogadták őket, és magasba emelt kezeket láttak mindenfelé, ahogy az emberek magasztalták és dicsérték az urat.

Nagyapa és maga Drich azzal a hírrel tértek vissza a Boston Streetre, hogy a pünkösd még erre a távoli, tengeren túli helyre is elérkezett. Akkor még senki nem tudta, hogy az Azusa Street név hamarosan híres lesz. Abban a régi Béristálóban egy olyan ébredés zajlott, amely világszerte rengeteg helyen belobbantotta a karizmatikus megújulást.

Nagyapa számára ez a közösség azonnal Isten ígéretének, mi szerint valami újat és csodálatosat fog véghez vinni Kaliforniában, megerősítését jelentette. Ám ő maga már nem láthatta meg ezt a nagyszerű új dolgot. A várva várt állandó munkára rátalált ugyan, de tragikus vége lett.

Egy nap 1906-ban nagyapa jókedvűen sietett haza. – Munkát találtál? – kérdezte nagymama.

– Igen. Erre a család apraj a nagyja, nagyapa köré gyűlt, miközben elolyságolta a nagyszerű hírt. Fent Nevada-ban, ami egy másik állam Kalifornia szomszédságában, magyarázta, egy vasútépítő vállalat munkásokat keres.

Nagymama arcára azonnal ráfagyott a mosoly. – Hallott már Nevada-ról. Abban a sivatakban akár 50 celsiusz fokig is emelkedhet a hőmérséklet, és a símpárokat fektető munkások holtan esnek össze a nagy forróságtól és kemény munkától.

– De ne felejtsd el – válaszolt nagyapa –, hogy földműves vagyok. Hozzá vagyok szokva, hogy a napon dolgozzam. Emellett Gólysár, egyetlen fiam édesanyja.

– Van más választásunk? Így hát nagyapa összehívta a gyülekezetvéneit, hogy megkapja tőlük a szokásos, utazás előtt elmondott áldást. Majd egy pokrócba tekert váltásruhával elindult a sivatakba.

A postás hamarosan pénzküldeményt kézbesített heti rendszerességgel a Boston Street-i házba. Majd egy nyári estén megérkezett a távirat, amitől nagymama mindig is úgy rettegett. Egy forró napon nagyapa összeesett, miközben a vonalon dolgozott.

Holt estét vonattal szállítják haza. Így nagyapa halálával édesapámra izsákra várt az a feladat, amire még egyáltalán nem állt készen. Tizennégy évesen ő lett a családfeje.

Édesapám több hónapon keresztül újságot árult Los Angeles belvárosának egyik utcasarkán. Havonta közel 10 dollárt keresett meg ezzel, ami értékes kiegészítés volt, még nagyapa élt. Arra viszont már alig ha volt elég, hogy édesanyját és hat testvérét eltartsa.

Még a nagy médiatörténeti események után eladott lapszámokból származó jövedelme is, mint például az 1906-os szánfranciszkói földrengés, amikor hat köteg extrást adott el egy órán belül, csupán néhány pohárral több tejet hozott a konyhára. Édesapám nem fogadta el azt a pénzt, amiért nem dolgozott meg. Az évszázad első éveiben az aranyérmék még mindig forgalomban voltak.

Az öt dolláros aranypénz mérete körülbelül akkora volt, mint az ötcentesé. Egyik nap egy vásárló sietve odanyomott apám kezébe egy pénzérmét, és eltette a hárompennyi visszajárót. Majd tovább ruhant az utcán.

Apám éppen bele akarta csúsztatni az érmét kék újságáros kötényébe, elején a Los Angeles Times felirattal, amikor lepillantva észrevette, hogy a kezében lévő ötvencentes valójában egy öt dolláros érme. – Uram! – kiabált édesapám.

Ám a férfi már egy háztömnyire járt tőle. Apám nehezéket tett az újságokra, és utána futott. Egy villamos csöngetett mellette.

Apám gondolkodás nélkül felugrott rá, saját megkeresett pénzéből kifizette a viteldíjat, és vette a férfit. Amikor végül utolérte, leugrott a szerelvényről. – Uram!

– a férfi végre megfordult. – Uram, ez nem ötszentes! – kérdezte apám tört angoljával.

Azzal kinyújtott a kezét, és az aranypénz megcsillant a napfényben. Gyakran eszembe jut az a férfi, aki a köszönet jeleként morogva vette vissza a pénzét. Szeretem azt képzelni, hogyha látta volna minden este éhesen várakozó arcokat a Boston Street 919 szám alatt, azt mondta volna az újságáros fiúnak, hogy tartsa meg a pénzt.

[Ruff Tibor]
Mondok még egy példát, ez egy nagyon erős és könnyen érthető példa. Tehát hogyha például valaki szerelmes valakibe is udvarol neki, egy fiú egy lánynak, és akkor mondjuk a lány ilyen típusú kérdésekkel reagálna, hogy tehát mondjuk mit olyan a fiú, mit olyan azt mondja neki, hogy te olyan vagy, mint a völgyek lilioma, mondjuk az énekéből, és akkor erre a lány mondjuk megkérdezni, hogy érted ezt, miben hasonlítok én egy liliomra, hiszen én nem fehérszínű vagyok, és mit tudom én nem olyan alakú, és az illatom se olyan, és nem is vagyok növény.

Hát erre ugye párszor így reagálna a lánya a fiúnak a romantikus közeledésére, akkor a fiúban az a kép alakul neki, hogy ez a lány ez a hideg értelemmel akar megérteni valamit, ami olyan, hogy lényegénél fogva nem lehet hideg értelemmel megérteni. Az Isten ugyanez, hát ő emésztő tűz, tehát amikor őt így racionálisan fel akarom térképezni, mondom, még egy ember számára is sértő. Tehát ha nekem valaki azt mondaná, hogy Tibor, én téged teljesen ismerlek, egyszerűen tudnám, hogy ez képtelenség.

Hát én magam se ismerem magamat teljesen, és minden ember személyiségében van egy végtelen lehetőség éppen a szabadságából, szabad akaratából fakadóan. Hogyan ismerhetne engem bárki is az Istenen kívül teljesen? Ugyanígy miért is gondoljuk azt, hogy nekünk az Istennek ezeket a magán gondolatait, amiket ahogy múlt beszéltünk róla, hogy az atya az időket és az időszakokat a saját hatalmába helyezte, és még a fiú se tudja, meg a szellem se.

Akkor hogyan láthatnék én bele az ő időtlen állapotába és az ő időtlen gondolkodásába is? Tehát ez teljesen másfajta gondolatok azok, tehát. Na jó, nem ragozom tovább.

[Fekete Rita]
De akkor ezért van az is, hogy a proféciákat nehezen értelmezzük időnként, mert hogy az is az örökkévalóságból egy szelet. Most eszembe jutott ugye János, aki a jelenések könyvét írta, hogy azért ő valamilyen szinten többet látott az örökkévalóságból, mint egy villanás. Illetve a Nézsai Ás ezékkiel proféciákban is többet kapunk, ebből legalábbis üzenetszintjén.

És azok is, ha jól tudom, azért úgy vannak, hogy ott sem lehet az idő többre ráhúzni azokat a szövegeket, vagy üzeneteket.

[Ruff Tibor]
Igen, hát a profétai szövegeknek egyik fő sajátossága az, hogy az időben össze-visszaugrálva mondják el a történeteket, tehát egyetlen versen belül akár több évezrednyi különbség lehet a vers elsőfele, meg a második felének a beteljesedések között. Például Jézus fölolvasta a názáreti zsinagógában az Nézsai Ásból azt a szöveget, hogy az Úr szelleme van rajtam, mert fölkent engem, aminek ugye az utolsó mondata az, hogy elküldött, hogy hirdessem az ő kedves kegyelmének idejét és az ő bosszúállása évét. És itt például Jézus ugye elküldött, hogy hirdessem az ő kedves esztendejét, vagy a kegyelmi idejét, pont.

És nem fejezte be a mondatot, a mondat második felét, hogy és bosszúállásának évét, esztendejét, az már nem mondta el, mert ugye az az ő második eljövetelé lekor fog beteljesedni, és a kettő között kétezer év van. Tehát a mondat első fele és a mondat második fele között a beteljesedést tekintve kétezer év van. Mégis a proféta egy mondat, egyetlen mondatba összekapcsolja, mert ugye a proféta az örökkivaló szellemben van, amikor profétál, és emiatt az időérzékét elveszti.

Tehát ő belenéz a történelemben, és mindent lát a történelemben, de mindent egymásra vetítve lát, tehát azt nem látja, hogy mi van előbb és mi jön utána. Tehát láthat tankokat fölvonulni, vagy láthatja a holokaosztot előre olyan részletességig, hogy mit tudom én, gyerekeket égetnek el kemencékben, meg mondjuk láthatja akár ugyanebben a képben egy erre vetülve Jeruzsálem pusztulását időszámítás szerint 70-ben, hiszen úgy mondom, ugyanaz a szellem működött Jeruzsálem 70-es elpusztításában, mint amelyik a holokaosztban, és mivel a proféta a szellemet látja, ezért amit az a szellem csinál, azt mindent lát ő, nem tudom érthető, ahogy mondom, tehát így a történelemben látja azt, ahogyan ez kibontakozik, de hogy ez milyen időrendi, sorrendben történik, és az egyes lépések közül melyik van előbb és melyik van később, azt nem látja, csak egymásra vetítve látja mondjuk a zsidóságnak a nagy történelmi pusztulásait. És akkor például azt mondja az ízsajjás, hogy amelyik napon a Babilon elesik, akkor az nap elsötétedik, a hold véré válik, és a csillagok leesnek az égről, és hát Babilon elesett, az a Babilon, amiről ő akkor beszélt, az elesett 538-ban, amikor Cyrus elfoglalta a Babiloni birodalmat, viszont a nap és a hold nem sötétedett el, meg a csillagok se hullottak le az égről, hanem az majd akkor fog történni, amikor a Babilon egy másik nagy megtestesülése, hogy úgy mondjam, a parázna asszony a jelenések könyvében, amikor az ítélet alá kerül, akkor viszont tényleg el fognak sötétedni a nap, a hold és a csillagok.

Tehát ott is azt látjuk, hogy a profécia egyetlen sorában, a sor két felek között is több ezer éves időtartam, telik el. Ott gyakorlatilag szüken számolva is 2600-700 éves időtartam.

[Fekete Rita]
Igen, tehát akkor, ha az ember szeretné megérteni a proféciákat, akkor mindenképpen, hát hogy mondjam, egy értelmi alázattal is kell hozzálni, hogy ezzel tisztábbal együtt.

[Ruff Tibor]
Meg az nagyon fontos, hogy látni kell. Tehát először talán nem érteni kell, hanem látni. Az értés is egyfajta látás, azért is használjuk azt a szót, hogy belátás.

Például a matematikai tételeket, a matematikusok úgy mondják, mikor valaki megérti a bizonyítást, hogy most beláttuk a pitagorasztételt. A belátás az azt a megértést jelenti, ami látásszerű. Tehát egy lényeglátás, hogy a dolog lényegét egyetlen pillanatban, vagy egyetlen ilyen, úgy mondják, mozzanatban átlátom.

Na most ugye nem véletlen, hogy a Biblia nem elvont fogalmi nyelvet használ, hanem képesbeszélet. Mert a képesbeszéd, az úgynevezett analogiás gondolkodásmód, ami nem definíciókban és logikai következtetésekben halad, hanem képekben halad, az tudja a szellemi valóságot igazából leírni, mert az analogiás, a hasonlító gondolkodásmód, a képi gondolkodásmód az jobban meg tudja ragadni a természet fölött itt, mert ez a szellemvilágnak is a nyelve. A racionális, fogalmi, logikai következtetéses tudományos-elméleti gondolkodás az ugye egy teljesen más gondolkodási módszer, gondolkodási forma, abstrakció van benne, elvonatkoztatás, és bár ellentmondásos rendszert eredményez, de nem lehet vele a dolgok lényegét úgy megérteni, mint a belátással, tehát a lényeglátással.

Ez, hogyha most még jobban részletezzük, ugye a görögök sokféle értelemről beszélnek, és ez a fajta intuitív lényeglátó képesség, ez a nousz nevű értelemnek, a szellemi értelemnek a sajátossága, míg a görögök dianoinjának nevezték azt a fajta analitikus értelmet, amivel például az ilyen kérdések születnek Istenről. A természet fölöttiről, a transzcendenciáról igazán hatékonyan csak példázatokban lehet gondolkodni. Nem véletlen, hogy Jézus is mindig példázatokban tanít róla, nem véletlen, hogy a profiták álmokat, látomásokat, tehát mindig képeket látnak.

És ezért mondom én, hogy nem a dianoiával, az elemző analitikus értelemmel kell elsősorban ezek a transzcendenciát fölfogni, mert az szétdarabolja, széthasogatja az elemzéssel, tehát hiába szedek szét egy békát gyerekkoromban, hogy megnézzem, hogy hogy dobog a szíve, meg hogyan mozoga a bele, miközben ezt így kielemzem, tehát megnézem, a közben a béka megdöglik. És a legnagyobb probléma, hogy akármilyen jól megértem, hogy hogy mozog, hogy működött a béka, mégse tudok békát nem tudom életre kelteni, mégse. A legmagasabb tudományos színvonalon sem, hogyha egyszer szétszintáltam, nem tudom még egyszer életre kelteni.

Pont ez a lényege, hogy az analitikus értelem, az mindent szétszed, mindent kielemez, és az, tehát mondjuk teszem azt az előbb említett udvarló fiút, azt a halálba lehet kergetni azzal, ha a lány mondjuk minden ilyen szép költői képre visszakérdez, hogy ezt pontosan hogy érted. Örültnek kellene néznünk azt a lányt, aki erre így reagál. Tehát tulajdonképpen ugyanilyen értetlenség van a mögött, amikor Isten ilyen racionalisztikus módon akarjuk mi fölfejteni.

Ez talán még sírtő is egy kicsit számára, vagy legalábbis lehet, hogy menekülésre készteti, mint ahogyan az udvarló fiút is menekülésre fogja késztetni, ha a lány így analizálja az ő szintézisben lévő érzelmeit.

[Fekete Rita]
És lehet, hogy akkor ez igaz lesz arra a témára is, hogy szétszállazzuk, hogy próbálkozzunk ezzel a tökéletes és a megengedő akaratát Istennek. Ugye ez a másik témánk, ami így a kérdések után vár ránk.

[Ruff Tibor]
És szorosan összefügg az előzővel.

[Fekete Rita]
Így van, úgyhogy igyekszünk akkor ezt analitikusan megközelíteni, de hát ebben a te segítségedet kérem, hogy akkor ez hogyan?

[Ruff Tibor]
Hát itt megint az van, hogy ugye maga ez, hogy megengedő akarat és tökéletes akarat, ez már is megint két elvont fogalom. Tehát ha elvont fogalmakkal esünk neki a dolgoknak, akkor ne várjunk mást, mint hogy akkor elvont fogalmak nyelvén lesz a válasz, vagy nem lesz. Tehát ugye először is azt rögzítsük le, hogy a Bibliában ez a két kifejezés nem szerepel.

Tehát maga az ige ezt a két kifejezést nem használja. Ez a két kifejezés, ez két teológiai abstrakció. Tehát amikor a teológusok, mint tudósok, tudományos eszközökkel ellentmondásmentességre törekedve, logikai következtetéseket alkalmazva, definiálva, azaz meghatározva a fogalmakat.

Mert ne felejtsük el, hogy a Biblia nem nagyon definiálja a fogalmakat, és ráadásul rugalmasan használja a fogalmakat, tehát úgy, hogy egy fogalom változik, miközben a Biblia beszél. Tehát a mondat elején az a szó, hogy megbán, meg a mondat, vagy két versen elejébb ugyanaz a szó, hogy megbán, bár nem ugyanazt jelenti, mert közben elmozgott a fogalom. Rugalmas az egész dolog él.

Na most ugye a tudomány mindig úgy kezdi, hogy definiál fogalmakat. Azért kell eleve definiálni, mert a tudomány nem engedheti meg, hogy a fogalomnak a terjedelme, az elmozogjon a kutatás közbe, vagy az érvelés közbe, mert akkor ellentmondásokba fogunk bonyolódni, és akkor a rendszer nem lesz logikus. Ezért eleve megmerevíti minden fogalmát, mert a definíció az megmerevíti a fogalmat, akkor már nem tudjuk olyan lazán használni.

Tehát most mondjuk megint egy példát, elmegyünk kirándulni, van egy nagy fatönk, ami kiválóan megfelel arra, hogy rátegyük a kenyeret, meg a szalonnát, meg a hagymát, meg a többi dolgainkat, és valaki azt mondja, hogy na most ez lesz az asztal. Na most, ha erre ott a kirándulótársaságba valaki azt mondja, hogy hogy mondhatsz ilyet, hiszen ez nem asztal, hát ez egy fatönk, ami liszintes felületűre van kivágva, de nem asztal. Hát az asztal az egy butor, azt emberek csinálják.

Akkor hülyének néznénk ezt a kirándulótársunkat, hogy mit kötözködik. Pedig valójában ő nem kötözködik, hanem ő csak ragaszkodik ahhoz, hogy az asztalfogalmát ne bővítsük ki most átmenetileg erre a fatönkre is. A természetes életben viszont állandóan bővítgetjük a fogalmakat.

Állandóan ruganyos fogalmakkal dolgozunk. Ezért keletkeznek például a természetes életben ellentmondások. Valaki azt mondja egy vitában, hogy te mindig ezt szoktad csinálni.

De ez biztos, hogy nem igaz. De ha a másik erre azt feleli, hát nem igaz, hogy mindig, mert volt olyan eset, amikor nem ezt csináltam, akkor ugye a másik joggal mondja azt, hogy jó van, na már nem így értettem, hanem úgy értettem, hogy nagyon gyakran. Ugye én nem tudom már melyik műsorban, vagy órán, vagy hol vetődött ez föl, hogy amikor összegyűlik az egész nép, amikor az a bizonyos lévita földarabolja az ágyasát tizenkét darabba és szétküldözgeti, és akkor azt olvasott, hogy összegyűlt az egész nép, mint egy ember.

Utána olvasott, hogy az egész nép tanácskozást tartott, mint egy ember. Aztán azt olvasott, hogy az egész nép felállt, mint egy ember, és azt mondta, hogy most pedig háborút fogunk indítani Benyámin ellen. Emiatt, a dolog miatt.

Utána pedig kiderül, ugye, hogy egész Benyámin törzse nincs jelen. Utána kiderül, hogy a többi törzsekből is, egy csomó városból nincsenek jelen. Akkor miért mondta a történet elejétől mindig azt, hogy az egész nép, mint egy ember összegyűlt?

Hol ott egy egész törzs hiányzik, és a többi törzsből is hiányoznak egész városok. Tehát itt látszik, hogy a Biblia, ezt úgy szokták mondani, hogy a Tóra emberi nyelven beszél, ez egy zsidó mondás, hogy a Biblia az nem tudományos nyelvet használ, hanem hétköznapi nyelvet használ, és a hétköznapi nyelvnek az a sajátossága, hogy a fogalmai rugalmasak. Tehát amikor azt mondja, hogy az egész nép, akkor nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy mindenki ott van, még azt se feltétlen jelenti, hogy minden törzs ott van, hanem valami olyasmit jelent, hogy egy határozatképes többség gyűlt törzs.

De ezt a Biblia így mondja, hogy az egész nép. Tehát nem használ egyfajta olyan jogi vagy tudományos, ilyen letisztított, definiált, megrögzített, halálpontos, abstrakt, elvont nyelvezetet, hanem emberi nyelven, a hétköznapi ember nyelvén beszél, és a hétköznapi ember az szokott olyat mondani, hogy te mindig ezt csinálod, holott az illető nem mindig csinálja ezt, vagy szokottunk olyat mondani, hogy na most ez a tönk lesz az asztal, és mi nézzük Bolonnak azt, aki ezen kötözködni kezd, pedig logikai értelemben neki van igaza, mert igazából mi most nem a megszokott módon használtuk az asztalt. Na most ugye, tehát az egész, ezt azért mondom, mert ha a nusszal, a szívértelmével nézünk ezekre a dolgokra, jó, mindegy, visszatérek inkább a megengedő és tökéletes akarathoz, hogy ez tehát két abstrakt és definiált teológiai fogalom, melyek mint szavak sem szerepelnek ebben a szóösszetételben a Bibliában.

Tehát ez egy teológiai, tudományos, elméleti konstrukció. Na most, mihelyt ezt elkezdjük alkalmazni a centírás egészére, azonnal megint kaotikus viszonyok és állapotok közé jutunk, mert például mondok egy példát, hogy világosan megmondja Isten Sámuelnek, hogy a királyságintézménye, államformája az nem Isten tökéletes akarata, mert ő inkább a bírói rendszert támogatja, sőt Isten azt mondja, hogy ez olyan, mintha őt utálták volna meg, mint királyt. Majd pedig, ugye ez is nagyon érdekes, hogy amikor viszont a nép, akinek ezt elmondja Sámuel, és mégis az egész nép, a kahal, az Izrael egész közössége úgy dönt, hogy ők mégis királyságot akarnak, akkor Isten támogatja őket, és a Szent Szellem által kiválasztja először Saul-t, majd szintén a Szent Szellem által kiválasztja Dávidot, majd szintén a Szent Szellem által kiválasztja Salamont.

Na most akkor, ha az egész királyság nem a tökéletes akarata. Ugye ez már önmagába fantasztikus, érdekes kérdést vet föl, hogy hogy lehet az, hogy amikor a nép úgy dönt mégis, hogy legyen királyság, akkor Isten együtt működik velük, tehát föladja a saját eredeti, és kimondottan tökéletes akaratát, és vezetést ad a Szent Szellem által arra, hogy konkrétan ki legyen a király. Most, ha ezek után felteszem azt a kérdést, hogy Dávid életében Isten tökéletes akarata volt-e, hogy király legyen, és erre valaki azt állsz, hogy persze, hogy igen, de kérdezem én, hogyha maga a királyság Istennek nem a tökéletes akarata, akkor ebből az jön ki, hogy a Dávid életében az volt az Isten tökéletes akarata, ami az Isten megengedő akarata volt, hogy tudnélek legyen király.

Érthető, amit mondok?

[Speaker 7]
Érthető.

[Ruff Tibor]
Na most mi történt? Megint rögtön belebonyolódtunk, mihelyt a Biblia konkrét valóságára, vagy akár az élet konkrét valóságára elkezdjük alkalmazni. Például a tökéletes és megengedő akaratnak a fogalampárját, mint absztrakt fogalampárokat, már megint egyből paradoxomba futunk.

Teszem azt. Egy keresztény férfi és egy nő összeházasodnak. Megkötik a szövetséget az úr előtt, de nem figyeltek a szentlélekre eléggé, és ilyen ugye előfordul, és ezért valójában nem Isten tökéletes akarata volt, hogy ők összeházasodtak.

Lehet, hogy Isten mindegyiküknek más valakit tartott volna fönn a tökéletes akarata szerint, de ők most egy tévedésből fakadóan, mint ahogy mondjuk a Józsó éj megesküldött a gibeonitáknak, tévedésből, de visszavonhatatlanul. Ők most hoztak egy téves döntést, és összeházasodtak. Kérdezem én utána, akkor most ők a tökéletes vagy a megengedő akaratban vannak.

Ha például utána előkerülne esetleg az, aki Isten az eredeti tökéletes akarata szerint nekik tervezett, akkor mi az üzenet? Váljanak el, és gyorsan állítsák helyre a tökéletes akaratot azzal, hogy összeházasodnak a másik kakkal? Egyértelműen nem.

Vagyis például a házasságkötésnél is kimondhatjuk, hogyha előtte esetleg nem is Isten tökéletes akarata volt, de a szövetségkötés pillanatától fogva már az az Isten tökéletes akarata. És ezt a szövetségük változtatta meg? A gibeonitákról most mit mondjunk?

Tökéletes akarata volt Istennek az, hogy ők behazudták magukat csalással a Józsuéval való szövetségkötésbe? Becsapták a Józsuét, és a Józsué megesküdött az Úr nevében. Hát ez biztos nem volt tökéletes akarata Istennek, mondhatjuk, mert hát a gibeoniták kanánita nép voltak, akiket ki kellett volna írtani, így viszont már nem lehetett őket kiírtani, sőt, ugye itt is megint paradoxom van, mert utána már Isten a gibeonitákért harcol, hogy őket megmentse, azokat a kananeusokat megmentse, akikről úgy rendelkezett a Tórában, nem is olyan régen, még nincs 40 évese, hogy az összes kananeust űzzék ki, vagy írtsák ki. Most akkor a Józsué tévedésből tett esküje miatt, a gibeoniták nemcsak, hogy nem lesznek kiírtva, de innentől kezdve még Isten is őket támogatja, és az Ószövetség legnagyobb csodája, a nap és a hold megállítása az a gibeoni csatánál történik, ami az egész csata arról szól, hogy a gibeonitákat mentik meg az izraeliek meg Isten együtt, tehát Isten harcol azokért a kanánita emberekért, akiket nem régen még kiírtani rendelt el, mindezt azért, mert a Józsué nem figyelt a Szentlélekre, és tette egy esküt. És ez még Isten viselkedését is megváltoztatta. Most akkor, és a Saul, amikor nem tudom hány évvel később, úgymond vissza akart írni ebben a kérdésben az Isten, tökéletes a karatához, és ezért elkezdi írtani a gibeonitákat, akkor Isten három év éhénységet bocsátt Izraelre büntetésből, hogy írtja a gibeonitákat, majd pedig a Dávidnak nem tudom, hét embert vagy mennyit föl kell akasztani Saul házából, hogy Isten haragja, kiengeztelődjön Izrael iránt, amiatt, hogy a Saul a gibeonitákat írtotta. Tehát itt is azt látjuk, hogy az Isten eredetileg megengedő akarata, amit még tilalommal is megpróbált elhárítani, ez a megengedő akarat átfordult tökéletes akaratba. És ugye azt is szokták a teológusok mondani, hogy a megengedő akaratot a görög búlémának nevezi, a tökéletes akarat a telémának, de ugye ez megint olyan, itt kicsit most pikírt is leszek már, mert engem ez kicsit föl is háborít, hogy ugye a teológusok nagy része nem tud héberül, meg görögül, hanem csak a szótárakba nézegeti a szavakat.

De egészen más a szótárakba nézegetni a szavakat, meg egészen más egy nyelved beszélni. Igazából te csak akkor érted a szavak jelentését, amikor azt a nyelved beszéled. A szótár az ehhez kevés.

És akkor azt mondják, hogy a teléma az az úgynevezett objektív akarat, tehát az az, amit Isten mindenképpen meg is valósít. A búléma, az pedig az a szubjektív akarat, amit úgymond szeretne Isten, de nem feltétlenül valósul meg. Például szeretné, hogy mindenki megtérjen, de nem fog mindenki megtérni a szabad akarat miatt.

Ez az úgymond szubjektív akarat, hogy Isten akarja, hogy mindenki megtérjen, de mégis lesz, aki nem tér meg, mert Isten nem presszionálja minden körülmények között ki a megtérést, csak szeretné, hogy mindenki megtérjen. Na most akkor ez ugye mind nagyon szépen hangzik így, csak megnézed a görög szöveget, és pont ott annál az igénél, ahol az ige azt mondja, hogy Isten szeretné, hogy mindenki megtérjen, vagy akarja, hogy mindenki megtérjen, ott pont a teléma szerepel, ami a teológusok szerint az objektív akaratot jelenti, tehát ha ez így lenne, akkor minden ember mindenképpen üdvözülne, mert akkor Isten ezt meg is valósítaná ezt az akaratát.

És akkor kiderül, hogy a görögben valójában a teléma, meg a buléma nem ezt jelenti, hanem a teológusok csináltak egy abstrakciót. Tehát én azt gondolom, hogy ez, hogy megengedő, tehát az objektív akarat, szubjektív akarat, és azon belül még a megengedő és a tökéletes akarat, ez megint nagyon bemegy a transzcendenciába, mert megint például akkor fölteszek még egy kérdést. Tökéletes akarata volt Istennek az, hogy a sátán fellázadjon, és az egész univerzumot válságba és diszharmoniába döntse?

Hát biztos nem volt Isten tökéletes akarata. Közben ugyanakkor azt olvassuk, hogy a világ teremtetése előtt már a messiás eleve elrendeltetett engesztelő áldozatul. Akkor ezek szerint viszont engesztelő áldozatra csak akkor van szükség, hogyha történt bűn.

Vagyis akkor ez azt jelenti, hogy azt mondjuk, hogy a világmindenség bűnbeesése az nem volt Isten tökéletes akarata, de az, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozat legyen, az viszont Isten tökéletes akarata volt. Na de én meg inkább azt mondanám, hogy Lucifer lázadása óta az egész világmindenség egyfolytában a megengedő akaratban van, hiszen a tökéletes akarat azaz a tökéletes világmindenség lett volna, ami akkor lett volna, ha a Lucifer nem lázott volna föl. És akkor megint ugyanott vagyunk, ugyanannál a paradoxonnál is egy kicsit, mert ugye itt megint az a probléma, hogy az Isten mivel az örökkévalóságban létezik, nem az időben, ezért az, hogy az Isten akarata, az nem egy olyanféle fajta akarat, mint az ember akarata, mert az ember akarata az az időben való akarat, az időben bontakozik ki, vagy az időben valósítja meg az akarat a célját.

Az Isten akarata, az nem tud így értelmezni. Úgyhogy én azért nem akarnám teljesen purig lerombolni ezeket a hivatalos teológiai tanokat, csak azért figyelmeztetek erre, mert nagyon itt is, ha az ember merev a gondolkodása, akkor konkrét sors problémába is kerülhet, mert például, ha valaki, ugye ilyen szokott lenni, hogy X év házasság után elbizonytalmadik, hogy az az úrtól volt-e, akkor elkezd ingadozni abba, hogy az a tökéletes akarat volt-e, hogy ő összeházasodott, utána esetleg éri egy külső kísértés, vagy volzás, mondjuk abban, ami beérzelmileg bele szalad, akkor ugye már úgy fogja érezni, hogy ez lenne az Isten tökéletes akarata, és akkor így hivatkoznak a vállásoknál arra, hogy rájöttünk, hogy nem volt Isten tökéletes akarata, hogy összeházasodnunk, ezért most mással kell összeházasodnunk, hogy az Isten tökéletes akarata valósuljon meg. Na, de valójában ez a szövetségszegésnek és a hűtlenségnek az ideológiájává válik így, hiszen valójában azt kellene mondaniuk, hogyha nem is volt Isten tökéletes akarata, amikor összeházasodtunk, de miután a szövetséget megkötöttük és kimondtuk az esküt, utána már az az Isten tökéletes akarata, hogy abban maradjunk benne. Na, de ha erre meg valaki azt mondaná, hogy de hát ezt így nem lehet akkor fölfogni, hogy akkor most hogy működnek itt, hogyan fonódik itt össze ilyen hálózatszerűen össze-vissza a tökéletes, meg a megengedő, meg az objektív, meg a szubjektív akarat, akkor ugye meg kell mondani, hogy hát az egész azért bonyolódott össze, mert már megint abstrakt, elvont teológiai, tudományos fogalmakkal próbálja valaki feltérképezni személyeknek a döntéseit, Istenét, meg emberekét.

És ezek nem így működnek. Hát egyszer valaki mondja, hogy ugye van az a József Attila vers. A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréjegy ülnek szeliden és nézik, nézik a csillagok.

Most ugye erre mondhatjuk, hogy ez micsoda baromság. Hát mi az, hogy a semmi ágán? Hát eleve nincs is semmi.

A semmi az nincs. De ha lenne is semmi, ami lehetetlenség, mert hiszen semmi, akkor annak biztos nincs ága, mert az nem egy fa. A szívem, az nem tud a semmi ágán ülni, és ha esetleg a szívem így belőlem kivévekülön így ülne is esetleg a semmi ágán, az se vacogna, mert meghalna, ha kivennék belőlem.

És hát a csillagok nem szoktak köréjegy ülni senkinek, mert azok mozdulatlanak, és így tovább. Tehát, ha racionálisan állok ezt hozzá, akkor ez a vers, ez egy értelmetlen, ez egy teljes értelmetlenség. De közben meg mégis van egy olyan szervem, a szívem, ami azt mondja, hogy nem, ez a vers egyáltalán nem értelmetlen.

Ennek én minden szavát értem. De ez nem racionális nyelv, ez képesbeszéd. És a szívem minden szavát érti, és hogyha az eszem elkezd akadékoskodni, akkor az az eszem problémája, nem a szívemé.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.