Happy Day - 2024. 03. 04.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
De nem csak kenyérel él az ember, hanem Istenek minden beszédével, amely Isten szájából származik. És hiszem, hogy Isten beszéde, élő, energikus, elhat a szív, a lélek, csontvelők, az ízeknek a megosztásáig, és lerombol minden okoskodás gondolatokat, indulatokat. Mert hiszem, hogy Isten beszéde élet, szellem, olyan, mint a sziklazúzó pöröly.

És fölveszem a mai napon is a szellemnek a kardját, Istenek igényének a hirdetését. Mert hiszem azt, hogy az ige örökké való, az ég és a föld elmúllik, de az ő beszéde megmarad örökké. És hiszem, hogy mindazok, akik cselekszik az ő akaraták, szintén örökké élnek.

És én az uré vagyok, mert drága áron vásárolt meg engemet a bűnnek a rabszolgasságából, és a vérével fölment az atyához, és szövetséget kötött az atyával az ő vérében. És ezt a vért én elfogadtam, hogy én érettem ontatot ki a bűneimért és a védkeimért. És ebbe vérbe hiszek.

Hiszem, hogy ez a vér szent, ártatlan, tiszta és alkalmas, képes arra, hogy minden bűntől megszabadítson, és minden tisztáttalanságtól megtisztítson, és elválaszson engemet Isten királysága számára. Mert hiszem, hogy Isten országa igazság, békesség, szent nélektől való öröm. És én befogadtam Jézust, és újjászülettem szellemtől és viszttől, és hiszem azt, hogy Isten országanak a polgára vagyok, mert Isten szelleme lakozik bennem, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van.

És a mai napon is hatalmad veszek, és ellenállok az ördögnek, és megvan írva, álljatok jelen az ördögnek, és elfutaszt tőletek, és kielentem, hogy a mai napon is az ördög vesztett ellenségem, bukott ellenségem, akit a názati Jézus legyőzött, és engemet is győzelemre vezet, mert a békesség Istene megrontja a sátánt a lábaim alatt, hamar, hamar, hamar, amen. Foglaljatok helyet!

[Diószegi Dávid]
Jelölt és külön választott egyeseket Ászáf, Hémán és Jedutún fiai közül, hogy profétáljanak, énekeljenek és hangszereken, lanton, hárfán meg cintányéron játszanak. A következőket választotta ki erre a szolgálatra. Ászáf fiai közül Akkur, Jószéf, Netanyá és Aszarelá.

A vezetőjük maga Ászáf volt, aki viszont közvetlenül a királyfelügyelete alatt végezte a profétai szolgálatát. Jedutún hat fia Gedaljáhú, Ceri, Jesájáhú, Simei, Hasajáhú és Matitjáhú. Húros hangszereken játszva profétáltak, magasztaló és háladó énekekkel dicsérték az örökkévalót.

Hémán fiai Bukkijáhú, Mattanyáhú, Uzziél, Sebuél, Jerimót, Hananyá, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Rómamtiezer, Josbekásá, Mallóti, Hótír és Mahaziót. Ők valamennyien Hémán a király mellé rendelt proféta fiai voltak, Isten ugyanis megígérte Hémánnak, hogy hatalmassá teszi a családját. Tizennégy fiút és három leányt adott neki.

Hémán fiai valamennyien apjuk vezetése alatt énekelték az örökkévaló házának az énekeit, és Hárfán, Lantón és Cintányérra a zenéltek, így végezték a szolgálatukat Isten házában. Ászáf, Hémán és Jedutún közvetlenül a királyi irányítása alá tartozott. Az énekes léviták csoportja összesen 288 főből állt.

Valamennyien képzett énekesek és hangszerjátékosok voltak, akiket megtanítottak rá, hogyan énekeljenek az örökkévalónak. Az énekesek szolgálati beosztását sorsolással készítették el. A sorsolásnál mindenkit egyenlőképpen vettek számításba, idősebbet és fiatalt, mestert és tanítványát.

Mindegyik csoport 12 főből állt. Az első csoportvezetője az Ászáf családjából való Józéf lett, aki fiaival és rokonaival együtt szolgált. A második vezetője Gedayáhú lett, aki fiaival és rokonaival együtt szolgált.

A harmadik csoportot Zakkur vezette, aki a fiaival és rokonaival együtt szolgált. A negyedik csoportvezetője Jicri volt, aki a fiaival és rokonaival együtt szolgált. Az ötödiket Netanyáhú vezette, aki a fiaival és rokonaival együtt szolgált.

A hatodik csoport Bukguiyyáhu vezetése alatt szolgált, aki a fiaival és a rokonaival együtt alkotta a csoportot. Jesariela lett a 7. csoport vezetője, ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

Jesájahu vezette a 8. szolgálócsoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 9.

csoportot Mattaniahu vezette, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. Simei vezetésével szolgált a 10. csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt.

Azariel lett a 11. csoport vezetője, ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. Hasabjá vezette a 12.

csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 13. vezetője Súbáiel lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

Matitjáhu vezette a 14. csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 15.

csoportvezetője Jerémót volt, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. A 16.-é Hananiáhu lett, ő is a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. Jósbekásá vezette a 17.

csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 18. csoportvezetője Hanáni lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

Mallóti vezette a 19. csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. Elii Játá vezetése alatt szolgált a 20.

csoport, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 21. csoportvezetője Hótír lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

Gidalti vezette a 22. csoportot, amely a fiaiból és a rokonaiból állt. A 23.

csoportvezetője Mahaziót lett, aki a fiaival és a rokonaival együtt szolgált. Végül a 24. csoportvezetője Rómámtiézer volt, aki szintén a fiaival és a rokonaival együtt szolgált.

A kapuörök beosztása a következő. Kórála származottjai közül Meselemjáhú és a fiai. Meselemjáhú Kóré fia volt és Ászáv családjából származott.

A fiai, az 1. Zekarjáhú, a 2. Jedijáél, a 3.

Zebadjáhú, a 4. Játniél, az 5. Élám, a 6.

Jehohánán, a 7. El-Jehoénáj. Obededom fiai.

Semajá az 1. szülött, Jehózábad a 2. Joách a 3.

Szákár a 4. Netanél az 5. Ammiel a 6.

Jisszákár a 7. Peuletaj a 8. Isten nagyon megáldotta Obededomot.

Fiának, Semajának a fiai is vezetők lettek a nemzetségükben, mert tehetséges és vezetésre termett férfiak voltak. Név szerint a következők. Otni, Refael, Obed, Elihu és a rokonaik, Semakjáhú és Elzábad, akik erős és tehetséges emberek voltak.

Ezek mind Obededom leszármazottjai voltak, erős és bátor férfiak, készek a szolgálatra, összesen 62 férfi. Meselemjáhú fiai és rokonai összesen 18-an voltak, mind bátor és erős férfiak. A merári családból való hószáv fiai.

Az első Simri, aki ugyan nem az első szület volt, apja mégis őt tette meg a nemzetség vezetőjének. A második Hilkijáhú, a harmadik Tebaljáhú, a negyedik Zekarjáhú. Hószáv fiai és rokonai összesen 13-an voltak.

A következők voltak a kapuörök csoportjai és azok vezetői. Nekik is meg volt a maguk feladata az örökké való templomának a szolgálatában, akár csak a rokonaiknak. A szolgálati beosztást ebben az esetben is sorsolással készítették el.

Minden egyes kapuhoz kielődtek egy családot, tekintet nélkül arra, hogy az a család hány lelket számlált. A keleti kaput Selemjáhúra és családjára bízták. Fiára, Zekarjáhúra, aki bölcs tanácsadó volt, és a családjára az északi kaput bízták.

Obededómnak és a családjának jutott a déli kapu. Az őfiai öröktek a raktáraknál. A nyugati kaput Suppim és Hószá őrizték a családjukkal.

Ugyancsak ők álltak ört a Sálleket kapunál is, a felfelé vezető út mellett. A kapuörök kettesével álltak ört, egymás mellett. Minden nap hat lévite áltört a keleti kapunál, négy az északinál, négy a délinél, és a raktáraknál is kettő-kettő minden ajtónál.

A templom nyugati udvarában négyen örköttek, és még ketten az udvarba vezető útnál. Ezek voltak a kapuörök csoportjai, akik valamennyien Kórák és Merári családjából kerültek ki. A léviták felügyelték az Isten templomának a kincstárát és az Istennek szentelt árgyak kamráit.

Ladán Gerson családjába tartozott. Jehiéli pedig az egyik nemzetség vezetője volt Ladán családjának. Jehiéli két fia, Zétám és Jóel voltak az örökké való templom a kincstárának a felügyelői és őrei.

A többi felügyelőt Amrám, Jitzhár, Hebron és Uzziel leszármazotjai közül választották ki. Sebulél volt a kincsekörzőjének a felelős vezetője, aki Gersómnak, Mózes fiának a leszármazotja volt. Sebulél leszármazotjai Eliézer Ágán, Eliézer fia Rehabjáhú, ennek fia Jesájáhú, ennek fia Jórám, ennek fia Zikri és ennek fia Selomit.

Ez utóbbi volt a felügyelője a rokonaival együtt azoknak a kincseknek, amelyeket Dávid király, a nemzetségek vezetői, a hadsereg vezetői, az ezredesek és a századosok Istennek szenteltek. Amikor a hadjáratokból hazatértek, a hadizsákmány egy részét is az örökkévalónak szentelték, és a templom fenntartására és javítására fordították. Ezeken kívül Sámuel proféta, azután Saul, kisfia, meg Abner, nérfia és Jóáb, Cerúlya fiai szenteltek ajándékokat az örökkévalónak.

Mindezek az adományok Selomitra és a rokonaikra voltak bízva. Kenan Jáhut és a fiait, akik Hitzhát családjába tartoztak, jelölték ki, hogy bírók és tisztségviselők legyenek a templomon kívül egész Izrael területén. A Hebron családjából való hasab Jáhú és a rokonai, összesen 1700 bátor és erős férfi, az örökkévaló dolgait illetően királyi tisztviselők voltak Izraelnek a Jordántól nyugatra fekvő területein.

Hebron leszármazottjai közül Jerijá volt a családfő a származási jegyzék szerint. Dávid uralkodásának 40. évében megvizsgálták Hebron leszármazottjainak a jegyzékét, és azt találták, hogy vannak közöttük kiváló férfiak, akik Jazérvárosában, Gileádban élnek.

Így hát Dávid Jerijá vezetésével őket bízta meg, hogy királyi tisztviselők legyenek a Ruben törzse, Gád törzse és Manasréfél törzse fölött az örökkévaló minden dolgaiban és a királyra tartozó ügyekben. Ez a csoport 2700 erős és bátor család főből állt.

[Szignál]
Oh happy day Oh happy day Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Az első nézők meg a kána. Nem véletlenül, hogy kánában van ez a megnyegző. Kána annyit jelent, hogy nátszál, és tudjuk az egész Bibliában, hogy a nátszál az embernek a törékenységét jelképezik, amely megtörik, és ilyen az embernek az élete nyilvánvalóan a bűnnek és a halálnak az uralma miatt, hogy az emberi élet az időbe korlátozott lett, ami eredendően nem volt ilyen az embernek az élete.

Pszikai, illetve fizikai, biológiai élet maradt az ember számára. És ebből származik az embernek a törékenysége, hogy ki van szolgáltatva az időnek, ki van szolgáltatva a bűnnek, ki van szolgáltatva a bűn következményeinek, és hát nem is akarom felsorolni sok más számos dolognak. Ki van szolgáltatva minden embernek az élete, és azt látjuk mindennapos tapasztalat, hogy az emberi élet mennyire törékeny és mennyire sebezhető.

De ez pontosan arra hívja fel a figyelmed, hogy az Isten irgalmas és Isten kegyelmes. Mert pontosan a mesiástnak azért adott Isten emberi természetet, hogy átélje és végigjárja az emberi életnek az álomásait, és mindazokat a gyengeségeket, erőtlenségeket megélje, vagy legalábbis körülvegye, és nyilvánvalóan egy empatia alakult ki az igében, amikor emberi testben, husvértestben lakozott itt, és ez volt a feltétele annak, hogy főpapként el tudja foglalni a föltámadás után az atyánál a közben járó szolgálatát. Ez egy óriási reménység és nagy változás jelent, ezért ebből azt következik, hogy bármilyen törékeny vagy gyengeség van az életedben, akár a családodban, ne ijedjél meg.

Ez nem azt jelenti, hogy távol vagy Istentől, az Isten nagyon is tudta, hogy az ember mivé vált, tudja az embernek a gyengeségét, tudja az embernek az erőtlenségét, és újraismétlen, hogy pontosan ezért lett az ige emberré, hogy együtt érzésre, empatiára tegye képesre Istent. Mert ugye egy Isten nagyon nehéz az emberi életet átélnie. Nyilvánvalóan, és ezért ugye nehezen tudja az ember elképzelni, hogy amikor gyengeségbe van, erőtlenségbe van, vagy krízisbe van, hogy közel van hozzá az Isten, a mindenható, a mindentudó, az örökévaló, akinek semmilyen hiánya nincsen, és minden körülmények fölött áll mindenkor, az egész világ mindenség fölött álló Isten.

Tehát ezt a hatalmas emberi elmével fel nem tudjuk fogni Istenek a hatalmát is a nagyságán, és nyilvánvalóan ez nagyon nehezé teszi nekünk is az azonosulást Istennel, és nagyon nehezen tudjuk elképzelni, hogy különösen az emberi életnek a nehézségei, nyomásai közepette az Isten törődik velünk. Pedig ez a történet pontosan ezzel áll összefüggésben, hogy igenis törődik velünk, és pontosan ezért küldte el Isten az ő egyszülött fiát, hogy emberi természetet vegyen magára, hogy utána, amikor a föltámadás és a mennybenenet után fölmegy az atyába, akkor is tudja együtt érezni, nem felejtette el a mennyben, a názati Jézus Krisztus a földi életnek, az emberi sorsnak a gyengeségét, erőtlenségét és kiszolgáltatottságát. Ezért hívja fel a figyelmünket. A Messiás körülból véve a földi életében erőtlenséggel, gyengeséggel, ezért együtt tud érezni velünk, és pontosan az együttérzés az az alapja, amivel kapcsolatosan mi bizalommal mehetünk hozzá.

És ez a kána, ez jelenti tehát, hogy bizalommal mehetünk hozzá a gyengeség idejében is, és nyilvánvalóan tisztában volt az Úr azzal, hogy ilyen törékeny embereket, sebezhető embereket hívott meg a mennyei életre.

[Sárosi Renáta]
Nem megtörtént végül, hogy 1896. augusztusában, négy évvel az előtt, hogy nagyapa levágta a vak ökröt, egy törökökből álló tömeg lemészárolt több mint hat ezer örményt Konstantinápoly utcáin? De Konstantinápoly messze volt, és a profécia óta évek teltek el.

Igaz ugyan, hogy a Bibliában található proféciákat gyakran évtizedekkel, vagy akár több száz évvel az események bekövetkezése előtt kapták Isten emberei, mégis Karakalla lakosainak túlnyomó többsége, köztük nagyapa is, úgy gondolta, hogy a valódi profétai ajándékok ideje lejárt a Biblia megírásának befejeztével. Ám később, valamivel a századforduló után Efim bejelentette, hogy az általa majd ötven évvel korábban lejegyzett szavak beteljesedésének ideje közel van. Amerikába kell menekülnünk, figyelmeztetett.

Akik itt maradnak, mind elvesznek. Karakalla különböző pontjain tehát pünkösdi családok láttak neki a csomagolásnak, és hagyták el az ember emlékezett óta felmenőik tulajdonában álló birtokaikat. Efim és családja az elsők között mentek el.

Ahogy a pünkösdi csoportok elhagyni készültek Örményországot, az ott maradottak kikúnyolták őket. Szkeptikus és hitetlen emberek, köztük sok keresztény is, akik nem hittek abban, hogy Isten a modern kon embereinek is adhat ilyen hajszálpontos utasításokat. És az útmutatások bizony helyesnek bizonyultak.

1914-ben elképzelhetetlenül szörnyűséges időszak köszöntött Örményországra. A törökök könyörtelen intenzitással láttak neki a piszkos munkának. A népesség kétharmadát kihajtották a mezopotámiai sivatakba.

Több, mint egymillió férfi, nő és gyermek vesztette életét a halálmenet során. Köztük Karakalla minden lakója. További félmilliót pedig a falvaikban mészároltak le.

Egy olyan szervezett pogrom keretein belül, ami később Hitlernek szolgált ötletül a zsidók megsemmisítésének megtervezésében. A világ nem avatkozott közbe, amikor a törökök eltörölték az örményeket a földszínéről, emlékeztette követőit. És most sem fog.

Az a néhány örmény, akinek sikerült az ostrom alatt álló területekről elmenekülni, nagy hősiességről szóló történeteket vit magával. Elmondták, hogy a törökök olykor lehetőséget adtak a keresztényeknek, hogy az életükért cserébe megtagadják a hitüket. Egyik kedvenc kivégzési módszerük az volt, hogy keresztények egy csoportját istálóba zárták, amit aztán felgyújtottak.

Ha hajlandóak vagytok Krisztus helyett Mohamedet elfogadni, kinyitjuk az ajtót, hangzott az alkó. A keresztények azonban újra és újra a halált választották, Isten dicsérű himnuszokat énekelve, miközben a lángok elnyelték őket. Azokat, akik megszívlelték a gyerekprófétafigyelmeztetését és Amerikában kerestek menedéket, nagyon felkavarták az üldözésről szóló hírek.

Demos nagyapa a menekülők között volt. Az orosz patriarkával történt eset után többé már nem vonta kétségbe a profícia érvényességét. 1905-ben eladta azt a gazdaságot, ami generációk óta a családunké volt, bármilyen kis összeget hajlandó volt elfogadni érte.

Majd kiválogatta azokat az ingóságokat, amiket a családtagok a hátukra erősítve el tudnak vinni magukkal. A saját csomagjába került a nehéz, fatüzelésű sárgarész szamovár. Feleségével és hat lányával, Susánnal, Eszterrel, Sírónnal, Maggával, Gerhannal és Hamasssal, valamint élete büszkeségével, a tizenhárom éves Izsákkal elindult Amerikába.

A család biztonságban ért New Yorkba, ám figyelembe véve a profíciát nem ott telepedett le. A lejegyzett utasítások szerint folytatták az utazást az elképesztően hatalmas újföldön át, amíg elérték Los Angeles-t, ahol nagy örömükre egy kicsiny, ám növekvő örménynegyedre leltek, ahol már több karakallai barátjuk élt. Ezen barátok segítségével nagyapa elindult házat keresni.

A tömb volt Los Angeles legolcsóbb része, ám ennek ellenére is csak két másik újonnan érkezett családdal együtt tudtak beköltözni a Boston Street 919 szám alatt álló kocka alakú stukkokkal díszített házba. A hajóút, az Egyesült Államokon való átutazás és az új otthon árának nagyapára eső része az ősi földbirtok eladásából befolyt teljes összeget feleméztette. Így hát nagyapa azonnal elindult munkát keresni.

Sikertelenül. Az 1800-as évek végi nagygozdosági válság hatása még mindig érződött Kaliforniában. Nem lehetett munkát kapni, különösen egy olyan jövevénynek nem, aki egy szót sem tudott angolul.

[Fekete Rita]
Amúgy már köszönöm, hogy visszatértünk az Egyesült Államokon. Jó évet kívánok, köszönjük, hogy vittünk el! Egyesült államok, a Birodalomok, a Képbeződőknek a Néni Világ és a Szintpál Akadémiara választott környékei.

és filozófus szervusz.

[Ruff Tibor]
Én is nagy szeretettel köszöntöm a kedves hallgatókat is, és téged is.

[Fekete Rita]
Az előző részben ugye ezeleve elrendelés, szabadakarat volt a téma, nagyon nagy népszerűségnek örvendett ez a téma, és érkezett is elég sok hozzászólás, most csak egyet olvasok fel ezek közül, ami olyan kedves szerintem. Sziasztok, fantasztikus volt, kb. 25 ezer kérdésem lett volna adás közben, illetve maradt itt nálam.

Hát ez a kedves hallgató nem küldött nekünk egyébként kérdést, de van, aki küldött kérdést is, úgyhogy lehet, hogy ezzel kell kezdenim, és akkor utána áttérnénk a mai témára. Azt mondja, hogy nem oldaná-e fel az eleve elrendelés paradoxonait, ha a rendelésszót a normális, nem teológus nyelv szerint használva inkább utasítás értelembe használnánk?

[Ruff TIbor]
Én ezt azért nem tartanám jó megoldásnak, mert az utasítás, vagy parancs, vagy utasítás az ugye egy olyan dolog, ami felülután, tehát az egy szóbeli közlés, mely után az illetőnek még mindig van döntése arról, hogy azt megteszi-e, vagy nem. Tehát utasításnak lehet nevezni például a Bibliának a parancsait. De ugye a parancsok nem determinálnak, tehetek eltérően is, ha szabadakarattal rendelkezem, és az vitathatatlan, hogy Isten a szavával szól az emberekhez, de az, hogy valakihez szólunk, az nem fosztja meg őt a szabad akaratától, a szabad döntésétől.

Tehát ezért az eleve elrendelést ezzel nem tudjuk fogalmilag kiváltani, mert az eleve elrendelésben az van benne, hogy Isten nem csak parancsot, vagy utasítást ad, hanem döntést hoz helyettünk, és valamilyen határozott irányt, vagy eseményt hoz létre az életünkben, amit nem mi hozunk létre, hanem ő. Tehát ez a parancs által, az utasítás által ez nem történik meg.

[Fekete Rita]
Ugye akkor a rendelésben benne van Istennek az akarata. Tehát, hogy valamit ő eldönt, eltervez, és ezt a fajta akaratát végre is tudja hajtani.

[Ruff TIbor]
Igen, igen. Nem biztos, hogy a rendelés a legjobb szó, ugye mondtam, hogy görögű protészisz, a titémia az azt jelenti, hogy tesz. Protészisz azt önképpen azt jelenti, mintha hogy a protézisben is van, hogy előre tett, előtét előtett, előre megtett, előre eldöntött tett, vagy valami ilyesmit, így.

És ugye ez nem ugyanaz, mint a parancs, mert Isten nem döntötte el, hogy én ne kövessek el gyilkosságot, csak szólt, hogy ne kövessek el, és én nekem kell eldöntenem, hogy elkövetem-e, vagy nem.

[Fekete Rita]
Így van, viszont akkor az előve elrendelésnél, most ha akarsz egy ilyen példát mondani, akkor erre tudsz mondjuk, hogy mi lehet az, amit Isten előre elrendel mondjuk egy ember életében.

[Ruff TIbor]
Hát most ugye megint visszaértünk akkor ugyanahhoz a problémához, amivel a múlt héten, illetve az adásban tegnap foglalkoztunk, de úgy megint én erre megint csak azt tudom válaszolni, hogy ezt nem lehet így megközelíteni ezt a problémát, ahogy te föltetted a kérdést, mert én ezt már múltkor is mondtam, hogy az, hogy az ember ne próbálja meg elképzelni az örökkévalóságot, mivel úgyse tudja, és ezért élesen válasszuk külön az időbeli dolgokat az örökkévalóság terétől vagy dimenziójától, az ugye nehezen megy az embernek eleinte, mert mindig automatikusan összekeveri.

És az összekeverésben keletkezik az a gondolkodási hiba, amiből az eleve elrendeléssel kapcsolatos zavar létrejön. Most a kérdésedben megint össze lett keverve. Azért mondom, ez az örökkévalóságban mi nem látunk be, azt mi nem tudjuk elképzelni sem, mert nem tudunk téren és időn kívüli létmódot elképzelni, ezért megint csak azt tudom sajnos mondani, hogy maga a kérdés van rosszul föltéve ilyenkor, és arra meg csak rossz válaszatható.

Bocsánat, csak én tudom ezt, mert tanítványaimnál is így van, hogy az ilyen fajta gondolkodást, ez ugyanolyan, mint a matematika, hogy például egy matematikai tétel bizonyításának, annak egy matematikusnak azért megy könnyebben, mert megszokta azt a gondolkodási formát. Aki nem szokta meg, annak ez az erős abstrakció, ez néha nehezen követhető. Ez ugyanígy van a transzcendenciával kapcsolatosan.

Tehát mi az eleve elrendelést, ami az örökkévalóságban van, azt mi nem tudjuk fölfogni. Ezt egyszer és mindenkora meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a véges emberi értelem ezt nem tudja fölfogni, sem fölfogni, sem elképzelni. És ezért az időt el tudjuk képzelni, és ezért az időbeli létezés, az emberi élet, és a benne lévő szabadakarat, és döntések, és tettek, ezeket el tudjuk képzelni, mert ebben élünk, és a két szférát, tehát az örökkévalóságban való gondolkozást, neve is van a filozófiában, úgy hívják, hogy eternomódó, az örökkévalóság módján való gondolkozást, meg az időben való gondolkozást soha nem szabad összekeverni, az két teljesen különböző világ. Nincs értelme föltenni azt a kérdést például, hogy mi volt az idő előtt. Amikor is ugye az eleve elrendelést az emberek el szokták képzelni, hogy az az idő előtt Isten azt eltervezte, de nincs olyan, hogy idő előtt, mert az előtt az egy időben értelmezhető fogalom, és ezért az idő előtt olyan nincs, nem volt az idő előtt.

[Fekete Rita]
Világos.

[Ruff TIbor]
És ezért, amikor az ember automatikusan önkéntelen vetíti ki az időbeli tájékozódási képességét az örökkévalóságra, de ott az nem fog működni, és ebből gondolkodási hibák keletkeznek.

[Fekete Rita]
Akkor felolvasok még egy kérdést, amit egy hallgaton küldött. Az imának szabad akarat nélkül lenne-e vajon egyáltalán értelme? Hiszen ha minden megváltoztathatatlan módon el van rendelve, akkor mi értelme bármit is kérni?

Jó példa erre ugye ezékiás imája, ő konkrétan tudta, hogy mit rendelt el vele kapcsolatban. Isten mégis meg tudta változtatni ima általa dolgokat.

[Ruff TIbor]
Igen, a kérdésre egész egyszerűen igennel tudok válaszolni, tehát ha nem lenne szabad akarat, akkor az imádkozásnak semmi értelme a világon nem lenne természetesen, hiszen az imában nem csak, hogy a saját szabad akaratom szerint fogalmazom meg a kéréseimet, de ráadásul még Isten is valamiképpen befolyásolni a kérdéseimet, és nem akarom, hogy még ő is változtassa meg az akaratát, ami már önmagában is megint egy teológiai paradoxonhoz vezet, hogy vajon meg lehet-e változtatni Isten akaratát. Hát a Biblia szerint teljesen egyértelműen igen, de ezt nem tudjuk fölfogni megint, hogy hogy lehet megváltoztatni az Isten akaratát, ha közben ő mindent eleve és teljes egészében tud, és valóságként tapasztalja a jövőt is, a múltat is, és a jelent is.

[Fekete Rita]
Igen, és ide az ezékiás példájához csatlakozva kérdezi a hallgató, hogy szóval a régiek világnézete hogyan kezelt a szabad akarat és az elrendelés kérdését, gondolom, itt ezékiásra gondol.

[Ruff TIbor]
Hát egyrészt biztos, hogy a régiek világnézete nem volt annyira racionális, mint a mi világnézetünk, és ugye ezek a fogalmak, hogy szabad akarat, meg eleve elrendelés ezékiás király idejében talán nem is léteztek. Még a szabad akarat az talán esetleg igen, az eleve elrendelés az nem, de mondjuk így kifejezve, hogy szabad akarat először az új szövetségben. Bár egyébként nem, mert az új szövetségben, amikor a Dávid gyűjt, akkor ott talán szerepel a szabad, hogy szabad akaratból adakoznak.

De mondjuk az eleve elrendelés kérdése így filozófiai, vagy teológiai, vagy ilyen elvont, vagy ilyen racionális értelemmen ezek nem merültek föl. Ugye Dávidnak van egy Zsolt ára, amiben azt mondja, hogy minden napom be volt írva a te könyvedbe, még mielőtt azok a napok megtörténtek volna, de és itt tulajdonképpen az eleve elrendelést mondja ki, de ugye nem ilyen racionális módon közelíti meg, hanem a Zsolt ár szövegben inkább így érzelmileg, illetve így az egész lényével. Úgyhogy én nem gondolom, hogy ők a világnézetükben erre racionális választ kerestek volna, és ezékiás király, mert én értem a dilemáját a kérdezőnek, hogy ugye ott az Ezsajás proféta világosan megmondta, hogy azt mondja az úr, hogy nem gyógyulsz meg, hanem meg fogsz halni.

Majd ezek után ezékiás a fal felébe fordulva sírva imádkozott, és az úr meghallgatta, és adott még 15 évet, és szólt a profétához, hogy menj vissza és mondd meg, hogy adtam még 15 évet. Önmagában a történet mutatja, hogy ezek szerint Istennek már a kimondott akaratát is meg lehet változtatni ima által. Ez megint paradoxomba viszi a gondolkodást, hogy az Isten, aki mindent tud, mindent előrelátott, az egész valóság kész van számára, stb.

stb., hogy hogy lehet az ő akaratát egy imával megváltoztatni. De ezen az elvontabb világnézeti, filozofiai szinten szerintem nem merült föl ezékiás király számára, hála Istennek, mert lehet, hogyha fölmerült volna, akkor nem is tudott volna imádkozni, mert nem tudta volna logikailag megoldani ezt a problémát, és akkor azt gondolta volna, hogy úgyis mindegy, nekem már úgyis végem, az Isten megmondta, úgyhogy akkor föladom és meghalok. Hála Istennek, hogy ezékiás király, ha nem is teológiai, elvont tudományos értelemben, de a szívével nagyon jól ismerte Istent, és tudta, hogy Istent megérteni nem lehet, de befolyásolni lehet.

Tehát azt nem tudjuk megérteni, hogy ő hogy működik, amikor megváltoztatja az akaratát a kedvünkért, de hogy ilyen létezik, és hogy az Isten megváltoztatja az akaratát az ember kedvéért, arról a Biblia számtalan helyen tanusságot tesz, és ez az imádkozás alapja.

[Fekete Rita]
De egy kicsit ilyen a Ninive-nek a története is, nem? Tehát, hogy mondjuk ott céloz rá Jónás, hogy ő már sejtette, hogy meg fog az úr kegyelmezni nekik, hogyha megtérnek, de mégis elhangzik egy fenyegetés az úr részéről Ninive felé. Tehát hogy lehet úgy értelmezni, akár meg iszrányra is látjuk, hogy amikor egy ilyen fenyegetés érkezik, és megtérnek, akkor utána helyreáll.

Most így egyszerűen fogalmazva az élet. Tehát ez akkor hogy van, hogy az úr tudja, hogy megfognak térni, de mégis megfenyegeti őket?

[Ruff TIbor]
Szóval, hogy mondjam, kicsit megint ugyanod a lukadok vissza, hogy az ural való kapcsolat, tehát az úr egy személy, és a vele való kapcsolat az egy személyel való kapcsolat. Egy személy az él. Egy élő személy az nem írható le olyan, hogy mondjam, racionális elmélettel, mint egy kristály szerkezet.

Mert a kristály szerkezet az mozdulatlan rendezett, és hogy úgy mondjam, nem él. Az úr, ő egy élő személy, ő nem egy elmélet, nem is egy fogalom, és nem is egy olyan fogalom, amiről elméletet lehet alkotni. Na most ugye a másik embernek sem tudod kitalálni, hogy a következő pillanatban mit fog tenni.

Bármennyire ismersz, és bármilyen régen ismersz már egy embert, mindig meg tud lepni a válaszával, amit a kérdésedre mond, és pont ez benne a jó, hogy amiatt, hogy személy, és hogy él, amiatt van benne egy végtelenség. Egy olyan, hogy soha nem tudhatod igazából, hogy ő hogy fog reagálni valamire. Na most, ha ez az embereknél így van, akkor mennyivel inkább így van Istennél, és ezért Istennek a gondolkodása az, ami számunkra kiszámíthatatlan.

Tehát amikor az ember olyan kérdést tesz föl, mint amilyen ez az előző is, hogy ha Isten tudja, hogy ez van, akkor miért bánja meg, meg hasonlók, ezek mind elméleti kérdések. Ezek abstrakciók, elméleti kérdések. Ez nem maga Isten.

Ha én egy barátomról szeretném tudni, hogy ő hogy gondolkodik valamiről, és én azt megpróbálom otthon fejben kitalálni, hogy ő hogy gondolkodik valamiről, még egy ember esetében is tévedni fogok. Sokkal egyszerűbb, ha fölhívom telefonon, és megkérdezem. Na most ugye éppen ezért azt, hogy Isten mikor mit gondol, miről, hogyan gondolkodik egyáltalán, azt mindig csak onnan tudjuk, hogyha megszólal és megmondja.

Tehát kitalálni nem lehet. Ugye Ézsajáson keresztül mondja az Úr, hogy ahogy magasabbak az egek a Földnél, úgy magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál, és az én utaim a ti utaitoknál, az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én utaim nem a ti utaitok. Elképzelhetetlen, hogy egy ember, egy véges emberi lény a végtelen Istent ki tudja gondolatilag számítani.

Ezt felejtsük el. Még ha valaki az egész Bibliát oda-vissza fejből tudja, az összes parancsra és ígéretre és mindenre egyszerre emlékszik, és semmit nem felejtene el, az sem tudna az Isten gondolataiból egyet se kikövetkeztetni, még az ige alapján se. Mert az Isten egy élő személy, akinek saját élő gondolkodása, élő cselekvése van.

Még egy embernél sem látom át ezt egy véges emberként, egy másik véges embernél sem látom át, akkor hogy láthatnám át a véges tudatommal a végtelen és örökkévalú Istennek a gondolkodását. Tehát, és ugye nagyon emögött egy attitűdbeli kérdés is van, hogyha az embernek olyan jellegű teológiai problémája van, ami az életét, a sorsát is érinti, akkor miért kezd el gondolkozni azon, hogy Isten vajon erről mit gondolhat? Hát azért kezd el gondolkozni róla, mert nem hallja a szavát, amiben megmondja Isten, hogy mit gondol, és ha nem hallja az ember Isten szavát, amiben ő maga kijele elmondja, hogy mit gondol, akkor kénytelen vagyok okoskodni, hogy vajon mit gondolhat.

Na most ugye a veszély abban áll fön, hogyha az ember, tehát úgy tulajdonképpen be kéne látni azt, hogy az Isten gondolatait kikalkulálni a saját gondolkodásommal, kiszámítani, az egy teljességgel hiába való értelmetlen időpocsékolás és kudarcra ítélt törekvés, amire nem érdemes egy másodpercet se vesztegetni, nem kell kitalálni, hogy Isten mit gondol, hanem meg kell kérdezni, és mindaddig, amíg nem válaszol, addig egyszerűen tudomásúl kell venni, hogy fogalmam sincs róla, hogy mit gondol, tehát nem tudom ilyen a gondolkodásommal lekövetni.

Viszont mivel személyi, ezért a vele való viszonyom személyes viszony, ebben nem csak gondolatok vannak, hanem érzelem is van, akarat is van, szellem van, hit van, rengeteg, az egész személyiségem részt vesz benne, és az ő egész személyisége is részt vesz ebben a kapcsolatban. Márpedig, hogyha most ezt így nézzük, tehát például egy emberrel is, ha kapcsolatban vagyok, akkor ott nem csak ilyen hideg észszerűség jelenik meg a kommunikációban, hanem a kommunikáció az egy, hogy mondjam, az egy közös játék is, vagy egy közös alkotás, vagy közös mű most úgy értem ezt, hogy próbálok valahogy érthetően és pontosan fogalmazni, hogy hát például mosolyok vannak benne, gesztusok vannak benne, nemverbális jelek vannak benne, metakommunikáció van benne, csomó minden, amit nem tudsz fogalmi racionális úttal megragadni. Egy mondatot sokféle hangsúlyjal lehet mondani, és ugye, amikor az emberek fönnak adnak az ilyen eseteken, hogy például a Bálám, amikor másodszor megkérdezte Istent, hogy elmenjen-e hoábvéneivel, ugye elsőre Isten azt mondta, hogy ne menjen el.

De amikor másodszor megkérdezte, akkor azt mondta, hogy menjen el, de utána rögtön azt olvasjuk, hogy amikor elindult, akkor az Isten megharagudott rá, hogy elment. És akkor itt mindig mindenki fölteszi azt a kérdést, hogyha előtte azt mondta neki, hogy menjen el, akkor miért haragudott meg utána, amikor elment? Na, és itt lehet ezt megérteni, mert azt, hogy menjen el, azt nagyon sokféleképpen lehet mondani, egy emberi viszonyban is.

Tehát, hogyha nekem a gyerekem mindenáron el akar menni valahova, és már húszszor mondtam neki, hogy ne menjen el, és amikor huszonegyszer, egyetszer is megint elkezd erőszakoskodni, nagyon sokszor van, hogy egy apa azt mondja, hogy hát csinálj, amit akarsz, hát menjél. Na most, ha erre a gyerek azt mondja, na, megkaptam az engedélyt, mehetek, akkor félreértette a nem verbális részét az üzenetnek, mert lehiába, hogy a verbális az az volt, hogy menjél, de a nem verbális az az volt, hogy ne menjél, és ilyen Istennél is van Lásdabálám esetét, tehát az Istennel való személyes közösségben azt is észlelni kell, hogy az Istennek az arc, amit mond, vagy a szeme, vagy a mosolyogva mond-e valamit, vagy ő sem mond-e valamit.

Mert ez nem mindegy, a mondatok értelme ettől függ, ettől változik. Tehát ez egy személyes viszony. És ugye azért mondom, hogy amikor azt a kérdést tesszük föl, hogy vajon Isten erről és erről hogy gondolkodik, az kicsit olyan, mintha a gyerekek a gyerek szobába beszélgetnek, hogy az apjuk hogy gondolkodik, de az senkinek se jut eszébe, hogy oda menjen és vele beszélgessen.

Márpedig a gyerekek egymás között amúgy soha nem fognak rájönni, hogy az apjuk hogy gondolkodik. Meg se tudnánk érteni még egyébként a koruk miatt, mintha mi se tudnánk megérteni valószínűleg, hogy Isten hogy gondolkodik, hogyha ebbe teljes mélységébe bele tudnánk egyáltalán látni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az ezékiás nem ezen a modern módon viszonyult Istenhez, ahogy mi viszonyulunk, ez nagyon fontos, és ezt aki olvassa a Bibliát, az látja, hogy a bibliai emberek azért valamiért valahogy különböztek mégis tőlünk, a modern embertől, és az egyik legfőbb különbség az az volt, hogy nem racionalisztikusan viszonyultak Istenhez meg a világhoz, hanem inkább úgy, mint ahogy az ember a többi emberhez viszonyult, tehát hogy érzelmek is. Miért gondoljuk mi, hogy a gondolkodás fontosabb, mint az érzelem?

Tehát ha már a lélek különböző működései között szelektálunk, akkor miért van az, hogy mi mindig a gondolkodásra koncentrálunk? Miért nem beszélgetünk ugyanannyit mondjuk az érzelmi részéről, hogy az Isten mit érez, és én mit érzek vele kapcsolatba? Ugye azért, mert a nyugati civilizáció az racionalista lett, vagyis a lélek különböző működései közül a gondolkodást, azt messze fölemelte a többi fölé, és az érzelmi, akarati és egyéb tényezőket pedig a gondolkodás hatája alá rendelte.

Na most ez egy speciális civilizációs sajátosság. Ez az emberiség egészére nem jellemző. Semidőben, sem térben.

Brazíl gyerek az nem így közelíti meg például a világot, vagy egy afrikai, mert ő nem a logikus gondolkodást teszi a prioritásában az első helyre, hanem például van olyan kultúra, ahol például inkább az érzelmek kerülnek azok a meghatározóbbak, például az orosz irodalom, és ez nem kevésbé értékes? Tehát ez ugyanolyan értéket hoz létre, mintha a gondolkodást abszolút nutizáljuk így. Most az Ezékiáz, ez egy ókori símita zsidó volt.

Egészen más rúgókra járt az ő agya, mint a mi agyunk. Lehet, hogy neki ez semmi problémát nem jelentett, olyan értelemben, mert ugye egy protestáns keresztény, az arra van kondicionálva, arra van tanítva, hogy az Isten igéje az az abszolút örök és abszolút bázis és minden. Ez igaz is.

De nem abban az értelemben igaz, hogy az Isten, ha mond valamit, akkor az már nem megváltoztatható. Ebben az értelemben ez nem igaz. Amikor Isten Mózesnek azt mondta, hogy hagyjál békén, állj félre, én elpusztítom ezt a népet az aranybóriú miatt, téged meg egy nagyobb népét eszlek, akkor Mózes azt válaszolja Istennek, hogy ez nem jó, tehát gyakorlatilag elmagyarázza Istennek, hogy miért nem jó az, amit Isten mond, hogy akkor azt fogják mondani a nemzetek, hogy azért hoztak ki a pusztába Izraelt, hogy elpusztítsa, és akkor az egész egyiptomi történet a visszájára fordul, és akkor az Isten neve egy alázatot fog szenvedni. Mire Isten azt mondja, hogy jó, meghallgattalak, a te beszédet szerint cselekszem.

Tehát ugye itt, ha most a Mózes egy modern protestáns keresztény lenne, akkor amikor meghallja az igét, a nagy és megváltozhatatlan igét, hogy hagyjál békén, én elpusztítom ezt a népet, és semmi feltételes dolog nincs benne, hanem ezt kijelentő módban közli, és még az is ott van, hogy hagyjál békén. Hát erre ugye egy evangéliumi, vagy egy protestáns, vagy egy karizmatikus keresztény, az haptákba áll tiszteleg, és azt mondja, igenis uram, pusztítsd ez a te beszéded, cselekedd, mit is tehetnék én, te kimondtad, ez akkor így van. És ez nem igaz.

Tehát a Biblia ezer olyan történetet mesél el, ahol az Isten valamit kimond fixen, majd pedig utána ezt megváltoztatják az imádkozók. És az Isten az imádkozók álláspontját fogadja el, a saját korábbi álláspontját föladja, és asszerint cselekszik, amit az imádkozók mondtak. Tehát Mózes nem tudom hány alkalommal akadályozta meg ezen a módon azt, hogy Isten Izraelt elpusztítsa, többször is, de később is rengeteg ilyen eset van.

Na most ugye Ezékiás, aki a Tórán nőtt föl, neki ez evidens volt, hogy az imádkozása arra való, hogy az Isten akaratát megváltoztassa, és nem bonyolódott bele abba a kérdésbe, hogy hogy lehet egyáltalán az Isten akaratát megváltoztatni, mert nem elméleti ember volt, hanem gyakorlati. A Bibliában vannak példák rá, hogy az ima megváltoztatja Isten akaratát. Ezt akár értjük, akár nem értjük, ez tény.

A sémita ember azt mondja, hát érteni nem értem, de nem is érdekel, nem is akarom érteni, mert nem kell, hogy értsem, miért kéne, hogy értsem. Az a lényeg, hogy együtt tudok működni vele az Istennel. Nem kell értenem hozzá, mert a házastársamat se értem, mégis együtt tudok vele működni.

Egyetlen embert se értünk teljesen. Aki azt hiszi, hogy ért egy embert, az föl van fuvalkodva, és senki nem lát le egy ember személyiségének a mélyéig, csak az Isten. Az Isten még kevésbé értjük, de nem azáltal működöm együtt a barátommal, vagy a feleségemmel, vagy a szeretteimmel, mert értem őket, hanem azon az alapon, hogy megbeszéljük a dolgokat, és a megbeszélt dolgokat közösen megtesszük.

Hogy kinek mi a motiváltsága, meg a gondolkodása pontosan milyen részleteken megy közbe áll, ez nem annyira lényeges, illetve a modern keresztény, tehát a modern protestáns, racionalista keresztény számára azért lényeges, mert ő a személyes kapcsolat helyett az elméleti gondolkodásra akar támaszkodni, mert a nyugati civilizáció azt szokta meg, hogy elméleti gondolkodásra támaszkodik, ahelyett, hogy a maga egyszerűségében élné az életet úgy, hogy nem mindent ért.

[Fekete Rita]
Azért jó, hogy visszatértünk mégis azért ezekhez az eleve elrendelés témájához kicsit jobban, mert a kérdések egy része is egyébként ezzel foglalkozik, hogy próbálják az emberek megérteni, hogy az eleve elrendelés mit jelent, és a következő kérdés is erre vonatkozik, hogy milyen különbség az eleve elrendelés és az eleve elhívás között, amit a rólam a levélben is lehet olvasni, és hogy mit jelent az, hogy Isten elhívása és ajándéka megbánhatatlan?

[Ruff TIbor]
Igen. Szóval itt megint az a probléma, hogy én amit ezekre a kérdésekre, mert ezek most mindegyik körben forognak, ezek a kérdések. Én ezt mélyen megértem.

Csak újra mondom, hogy ez az az eset, amikor a kisgyerek át akar nézni a szomszéd kertbe, és emiatt ugrál a kerítés erőtt. Csak mindig, amikor a szeme fölemel, elkedik a kerítésvornala fölé, akkor egy pillanatra meglátja a szomszéd kertet, de nem tudja megragadni és stabilizálni a látványt, mert ő közben azonnal visszaesik a saját kertjébe, és akkor így ugrálva próbál átpillantani. Amikor mi megpróbálunk az Isten létezési módjába, az örökké valóságba átpillantani, az ehhez hasonlít, hogy próbál a racionális gondolkodásunk kibújni a saját bőréből, kinézni önmagán kívülre oda, aminek pont az a lényege, hogy racionálisan nem megérthető, és villanásokra értjük meg, hogy az örökké valóság milyen, de nem tudja a tudatunk megtartani, megőrizni ezt a villanást, mert a tudatunkban lévő felfogási formák vagy struktúrák azok az időre vannak tervezve, tehát az idő és térbeli tájékozódásra vannak kitalálva. Ezért az időn és a téren kívül ugye nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen a tér nélküli lét.

Nem tudod elképzelni, hogy valahol nincs tér. Azt mondom például, ami ugye a mai fizika hivatalos álláspontja, hogy a világegyetem az véges, de határtalan. Így van a hivatalos álláspont, ha jól tudom még.

Így volt, de hát most lehet, hogy változott, de én így tudom. Na most ugye ez azt jelenti, hogy a világegyetem nem végtelen, tehát valahol a téridőnek olyan módon vége van. Na most, ha mondjuk elpróbálom képzelni az egész univerzumot, mint mondjuk egy hatalmas gömböt, ami a téridőben van, és az ő létezési módja a téridő, és azt mondom, hogy mi van az ő határán túl, akkor megint az a probléma, hogy butaságot kérdezek, mert nincs olyan, hogy túl, ugyanis a túl az térben van.

És akkor mindenképpen úgy tudom, csak az univerzumot, a téridőt, mint mondjuk gömböt elképzelni, hogy ez a gömb, ez valami nála nagyobb térben van, tehát körülötte is teret képzelek. De azt nem tudom elképzelni, hogy a gömbön kívül nincs tér. És ugyanilyen módon nem tudom elképzelni, hogy az időteremtése, idézőjelben előtt, mert nem volt előtt egyébként, mert nem volt idő, hogy az időteremtése, idézőben előtt mi volt, mert nem tudok időnkívül elképzelni semmit.

De ez a tudatom korlátozottsága. Ez okozza azt, hogy nem látok be az örökkivalóságba, csak villanásnyi időre legfeljebb, és nem tudja a tudatom megragadni azt, hogy milyen a téren és időnkívüli illétezési mód. Na most ebből következőleg minden olyan kérdés, amely arra irányul, hogy valaki mondja meg, hogy mi hogy van a téren és az időnkívül, az a kérdés, mint kérdéshibás, vagy legalábbis olyan értembe hibás, hogy olyanra kérdez rá, amire szükségszerűen nincsen válasz.

Németh Csándor egyszer nagyon röviden és egyszerűen úgy fogalmazott, hogy szerintem Istennek nem akarhata, hogy a keresztények az eleve elrendelésen gondolkozzanak. Na most tulajdonképpen ő ugyanazt fogalmazza meg itt röviden, amit az Immanuel Kant megfogalmaz a tiszta észkritikájában, ami egy négy centi vastag könyv. Mert itt az a lényege a dolognak, hogyha az értelem túl akar nyúlni a saját határain, akkor olyan lesz, minthogyha én leugranék a szakadékba azzal, hogy úgy is tudok röpülni.

De hát nem fogok tudni röpülni. Tehát az értelem nem tud mozogni olyan valóságban, amely az ő határain és szemléleti formáin kívül esik. És minden kísérlete, amikor ott mozogni szeretne, márpedig minden ilyen kérdés mögött ez a kísérlet, ez a vágy van, de egyszer meg kell érteni, és meg kell látni, hogy a véges emberi tudat ezekre az Isten lényegét érintő transcendens kérdésekre nem tud ellentmondásmentes válaszokat adni.

Ez az, amit Kant a tisztelészkritikájában bebizonyít, hogy ugye ilyen esetekben mindig ellentmondásos válaszokra jutunk. Néha ugye Jézus, talán szóba is került múltkor, hogy ha használja is Jézus néha az ilyen paradoxonokat, aki elveszíti a lelkét, az megtalálja. Aki megtalálja, meg akarja tartani a lelkét, az elveszíti.

Tehát a transcendenciában csak paradoxonokban tudunk mozogni. Akár ki lehet próbálni, hogy például aki életben érti, az nem érti. És aki nem érti, az érti.

Tehát ugye ilyeneket tudunk mondani, de ezek ellentmondások, de mégis érzed azt, hogy ez rámutat valami igazságra, mert ezekkel az ellentmondásokkal legalább rátudunk mutatni a transcendenciára, de ellentmondásmentes logikai rendszerbe a transcendenciát nem lehet foglalni. Lényegénél fogva nem lehet foglalni. És ezért minden egyes, tehát most ezekre a kérdésekre nem tudok konkrétabb választ adni annál, mint ahogyan a múlt héten ezekről beszéltünk, mert ez mindegyik kérdés, ez ugyanebben a kosárba esik, és vagy válasz rá, amit én a múlt héten mondtam, nekem válasz, de azért is mondtam, hogy nem kötelező ezt másoknak elfogadni, én ezt így értettem meg, és nekem ez így ezt abszolút kezelhetővé teszi, meg azért még sokaknak másoknak, mert nyilván Imán Ölkán nem véletlen tartják sokan a világtörténem legnagyobb filozófusának, tehát...

Igen, jó, de szerintem térjünk rá más kérdése is, és akkor már, hogyha az is megint ugyan ide visz vissza, akkor már csak egészen röviden fogom jelezni, hogy ez is megint ugyanaz. Én megértem egyébként a hallgatókat, meg mindenkit, aki így kérdez, újra mondom, hogy azt megtanulni, mert azt nem tudjuk megtanulni, hogy milyen az örökkévalóság, mert azt el se tudjuk képzelni. Viszont azt tudjuk megtanulni, hogy a gondolkodásunkat fegyelmezzük abban, hogy amikor ki akar ugrani a transzcendenciába és ott okoskodni akar, ahol valójában még elképzelni se tudja a dolgokat, akkor korlátozzuk az értelemnek ezt, mert ez túlkapás, tehát ő ilyenkor olyan területre megy, ami nem az övé.

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.