Happy Day - 2024. 03. 01

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a hallhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
De hívjuk segítségül az Úrnak a nevét, mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy aki az Úrnak a nevét segítségül hívja, az megszabadul. Mert megvan írva, hogy bármit kérünk, az Atyától az Úr Jézus nevében meghallgatja azt. Mert Jézus Készos az én főpapom, aki a tulajdon vérével, miután magát föláldozta és föltámadott, felment a mennyekbe, az igazi szentélybe, és bemutatta örökkévaló szelem által az ő hibátlan, feltetetlen vérét, amelyben van az én bűneimnek a bocsánata, amely által megigazultam ingyenkegyelemből a názati Jézus Készos föltámadásába vetett hitáltal.

És hiszem, hogy Jézus Készossal együtt megelevenítettem, föltámadtam, fel vagyok ültetve Jézus Készossal együtt a mennyekbe, hogy ne a bűnnek, ne az ördögnek, hanem Jézus Készossal együtt éljek új életben. Ezért az én ótervészetem megvan feszítve, romlott vágyaival, kíványságaival együtt, és élek többé, nem én, hanem él bennem a Krisztus. És nincseni már semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok.

És Jézus életének szellemi törvénye megszabarított a bűn és a halálnak az uralma alól. Ezért nem vagyok testi ember, hanem szellemi ember, és a szellemem él az igazságért, és a szellemem a szent szellemmel együtt tesz bizonságot, hogy Isten, hogy Isten gyermeke vagyok. Hallelujah!

Hallelujah! Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Diószegi Dávid]
Krónikák első könyve. 23. rész.

Amikor Dávid megöregedett, és életének ideje beteljesedett, királyát tette Salamont egész Izrael fölött, és összehívta Izrael minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat. Összeírták és megszámolták a 30 évesnél idősebb lévitákat, 38.000 férfit. Ezek feladatait Dávid így határozta meg.

24.000 fő az örökkévaló templomával kapcsolatos tennivalókat végezze, 6.000 fő bíráskodjon és különböző tisztségeket viseljen, 4.000 fő őrizze a kapukat, 4.000 pedig dicséri az örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket erre a célra készítettem. Azután Dávid csoportokba osztotta a lévitákat, a szerint, hogy lévi melyik fiának voltak a leszármazottjai, Gérsónnak, Kehátnak vagy Merárinak. Gérsón utoldai voltak Ladán és Simei.

Ladánnak három fia volt, az első Jehiel, azután Zétám és Joel. Simei három fiai, Selomit, Haziel és Harán. Ezek voltak Ladán nemzetség fői.

Simei négy fia, az első Jahat, a második Zizá, azután Jeús és Beria. Mivel Jeúsnak és Beriának nem volt sok fia, ők mindannyian egy csoportba tartoztak. Kehátnak négy fia volt, Amrán, Yitzhár, Hebron és Uzziel.

Amrán fia Áron és Mózes. Áron és a fiait örökre külön választották és felszentelték, hogy ők foglalkozzanak a legszentebb dolgokkal. Hogy füstölő áldozatot mutassanak be az örökkévaló előtt, hogy az örökkévalónak szolgáljanak, és hogy az örökkévaló nevében megáldják az embereket.

Mózesnek, az Isten emberének a gyermekeit Lévi törzséhez számították. Két fia, Gershom és Eliezer volt. Gershom elsőszülött fia, Sebuliel.

Eliezer első és egyetlen fia, Rehabial, akinek utódai nagyon megszaporodtak. Yitzhar első fia, Selomit volt. Hebron elsőszülött fia, Yeriyahu, a második Amaryá, a harmadik Yahaziel, a negyedik Yekamám.

Uziel első fia, Mika, a második Yishiyah. Merári fiai, Makli és Músi. Makli fiai, Eliezer és Kis.

Eliezernek nem volt fia, csak leányai, akiket a saját rokonaik, kisfiai vettek feleségül. Músi három fia, Makli, Éder és Jerémót. Ezek voltak a húsz éves idősebb léviták, családjaik szerint felsorolva, és ezek voltak a családfők, név szerint feljegyezve.

Ők voltak az örökkévaló házának a szolgái, ők végezték a templommal kapcsolatos szolgálatokat. Dávid ezt mondta. Az örökkévaló, Izráli Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsállemet választotta ki örök lakóhelyéül.

Ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a szent sátrat, sem a többi felszerelést. Tehát Dávid utolsó rendelkedése szerint számba vették és összeírták a húsz évnél idősebb lévitákat. A léviták feladata volt, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak az örökkévaló templomával kapcsolatos szolgálatokban, és hogy gondot viseljenek a templom udvaraira, kamráira, és mindenféle szent eszközök tisztán tartására.

Az ő felelősségük volt többek között a szent kenyerek elrendezése, az égő áldozatokhoz szükséges finom liszt és kovásztalan kenyerek előkészítése, az áldozati lepények sütése, az olajjal kevert áldozatok előkészítése, és a szükséges anyagok mennyiségének pontos kimérése. A lévitáknak minden reggel és este ott kellett állniuk a templomban, hogy dícsérjék az örökkévalót, és hálát adjanak neki. Amikor a papok égő áldozatot mutattak be az örökkévalónak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, a lévitáknak a rendtartás szerint meghatározott számban állandóan ott kellett állniuk az örökkévaló előtt.

Így hát a léviták feladata volt, hogy a szent sátor és a templom körüli tendőket ellássák, valamint hogy segítsenek áron leszármazottjainak, amikor ők a szolgálatukat végzik az örökkévaló templomában. 24. rész Áron leszármazottjait, a papokat a következő csoportokba osztották.

Áronnak négy fia volt. Nádáb, Abihu, Eleázár és Itamár. Nádáb és Abihu még áron életében meghalt, de fiaik nem voltak.

Így Eleázár és Itamár viselték a papi szolgálat tisztségét. Dávid külön csoportba osztotta be a papi szolgálatra Czádók vezetésével Eleázár leszármazottjait, és Ahimélek vezetésével Itamár leszármazottjait. Eleázár utódai között 16 családfő, Itamár utódai között pedig csak 8 családfő volt.

Mindkét nemzettségből sorsolással jelölték ki a családfőket, mert mindannyian a szenti és Isten fejedelmei voltak. A sorsolást a király, a főemberek, Czádók főpap, Ahimélek, aki Ebiátár fia, valamint a papok és a Léviták családfőjének a jelenlétében tartották. Kihúztak egy nevet az egyik családból, azután egy következőt a másikból.

Amikor valakinek a nevét kihúzták, Semajá, az írástudó ezt azonnal fejegyezte. Semajá, Netanél fia, maga is Lévita volt. A sorsolás eredménye a következő sorrendet alakította ki.

Jehójárib lett az első, Jedajá a második, Hárim a harmadik, Szeorim a negyedik, Malkyjá az ötödik, Míjámin a hatodik, Hakkócz a hetedik, Abíjá a nyolcadik, Jésú a kilencedik, Sekanjáhú a tizedik, Eljásib a tizenegyedik, Jákim a tizenkettedik, Huppá a tizenharmadik, Jesebáb a tizennegyedik, Bilgá a tizenötödik, Imér a tizenhatodik, Hézír a tizenhetedik, Happitszéc a tizennyolcadik, Petachia a tizenkilencedik, Jehezkér a huszadik, Jákin a huszonegyedik, Gámul a huszonkettedik, Delájáhú a huszonharmadik, és Mazjáhú a huszonnegyedik.

Ennek a sorrendnek megfelelően végezték a szolgálatukat. Ők mentek be az örökké való templomába, hogy ott elvégezzék azokat a szertartásokat, amelyeket ősapjuk Áron rájuk bízott, úgy, ahogy az Izrál istene az örökké való Áronnak megparancsolta. Ez a név sor a lévi többi leszármazottjának.

Amrám utóda volt Súbáél, ennek utóda Jedejáhú. Rehabjáhú legidősebb fia volt Jisíjá. Jíczhár utóda volt Selomót, ennek utóda Jahat.

Hebron fiai az első Jeríjáhú, a második Amarjáhú, a harmadik Jahaziel, a negyedik Jekamám. Uzziel fia volt Mika, ennek utóda Sámír. Mika testvére Jisíjá, ennek utóda Zekarjáhú.

Merári utódai Mahli és Músi, valamint Merári fiának Jazíjáhúnak a leszármazottjai. Ezek is Merári utódai voltak Jazíjáhú ágán. Sóhám, Zakkur és Ibri.

Mahlitól származott Eleázár, akinek nem volt fia. Kisfia volt Jerachmél. Músi fiai, Mahli, Éder és Jerimót.

Ezek voltak a Léviták családfői családjaik szerint. Őket is ugyanúgy sorsolással osztották be a szolgálatra, mint a rokonaikat, áronutódait. A sorsolásnál jelen volt Dávid király, Cádók és Ahimelek, valamint a papok és a Léviták családfői.

A sorsolásnál nem tettek különbséget a családfők és a család egyéb férfitagjai között.

[Németh Sándor]
Aki hisz, az megmenekül. Tehát nincs vége Isten munkájának. Féjedjetek meg, és ne féljetek az ellenszéltől, a sátván erőitől, mert ezek az erők mindazok, amelyek esetleg holnap támadnak, vagy holnap után támadnak, azok már vereségre vannak.

Eleve már ítélve, közel kétezer év óta soha ne nézd az ellenségedre úgy, mint aki legyőz tégedet. Ha az úrban vagy, nem tud legyőzni, mert nagyobb az, aki benned van, mint aki a világban van. Hitált tartulsz erőt nyerni, hogy legyőzd a rossz természetedet.

Hitált tartulsz erőt nyerni, hogy legyőzd a bűneidet, és elszakadjál azoktól a nyomorúságoktól, kötelékektől, amivel az ellenség megkötözött. Ha hiszel, ezek a kötelek elfognak szakadni az életedből, és eltűnnek az átkok rólad, és Ábrahamnak az áldása lesz azon a helyen, ahol eddig olyan nyomorúságod, a küzdködést tapasztaltad meg. Mert Isten nem ember, hogy hazudjon.

Ő az ígéretét a te életedbe is meg fogja valósítani. De lehetetlen dolog hit nélkül Istenek tetszeni, érted? Ezért mai napu is az a kihívásunk, hogy ne legyünk hitetlenek, hanem a hitemberei legyünk.

Mert az igaz ember nem a hitetlenség által és a szepticizmus által él, hanem hit által, Isten igéjébe vetett hit által. A hit az mindig Isten igéjére áll, még akkor is, hogy a látható dolgok ellent mondanak Isten igéjének, akkor is az Isten igéjében lévő hatalom, erő fölszabadul, hogyha én a két lábammal rajta állok a kősziklán, Isten igéjén, nem távozok el tőle. Meglátom akkor, hogy az ellenségeim már meg vannak kötözve.

Az ellenségeim a názati Jézuskészös fogjai. Sőt, az ellenségeim az igazi egyháznak is a fogjai, dicsőség Istennek, mert az egyházat is használja arra Isten, hogy a féle bölcsességét kielentse a fejedelemségeknek, hatalmasságoknak, mert kik által tudja Isten ma nyilvánvalóvá tenni a názati Jézuskészös diadalát. Pontosan azért vonul vissza Jézuskészös, hogy helyettesítői tegyék nyilvánvalóvá az ő győzelmét.

[Sárosi Renáta]
Az oroszok nyelveknek nevezték ezt az eksztatikus megnyilvánulást, és úgy vélték ez a bizonyítéka annak, hogy a beszélőben jelen van a Szent Szellem. Azon az éjjelen nagymama is megkapta a Szent Szellem kerességet. Családunk életében ez a nagy változások kezdetét jelentette.

Az első változások közé tartozott, többek között a leghíresebb karakallai lakos felé irányuló hozzáállás megváltozása. Szerte a környéken a gyerekprófétaként ismerték ezt a szemét, habár az ökörfejjel történt incidens idején már 58 éves volt. A férfi valódi neve Efim Gerasemovics Klubniken volt, a története pedig igen figyelemre méltó.

Orosz felmenőkkel rendelkezett, és a családja azon első pünkös dieg közé tartozott, akik a határon átkelve karakallában telepettek le véglegesen. Efimen már kicsi kora óta megmutatkozott az imádkozás ajándéka. Hosszú bőtöket tartott, és a napjai nagy részét imádkozással töltötte.

Ahogy az karakallában közismert volt, Efim 11 éves volt, amikor az úr egy újabb imádkozással töltött virrasztásra hívta. Ekkor 7 napon és éjszakán keresztül imádkozott álhatatosan, amely idő alatt egy látomást kapott. Önmagában véve semmi különös nem volt ebben.

Hisz elvégre, ahogy nagyapa is megjegyezte zsémbesen, aki ilyen sokáig nem eszik és nem alszik, szükségszerűen elkezd látni bizonyos dolgokat. Ám amit Efim az alatta 7 nap alatt csinált, nem volt olyan könnyű megmagyarázni. Efim sem olvasni, sem írni nem tudott.

Ám amikor ott ült a karakallai kiskunyhóban, térképeket és egy gyönyörű kézírással megírt üzenetet látott. Efim tollat és papírt kért, és 7 napon keresztül a családi étkezések helyéül szolgáló csiszolatlan deszkaasztalnál ülve szorgalmasan másolta a szeme előtt megjelenő betűk és ábrák formáját. Amikor végzett, a kéziratot odaadták olyan falubelieknek, akik tudtak olvasni.

Kiderült, hogy ez az írás tudatlan gyerek orosz betűkkel vetett papírra egy sor utasítást és figyelmeztetést. A fiú írása szerint egy jövőbeni, meghatározhatatlan időpontban minden karakallai keresztényre szörnyű veszély fog leselkedni. A feljegyzés egy az egész környéket érintő, kimondhatatlanul borzalmas tragédiáról szólt, amikor férfiak, nők és gyerekek százezreit fogják brutálisan meggyilkolni.

Olyan idő jön, figyelmeztetett, amikor minden kereszténynek el kell hagynia a vidéket és egy tengeren túli földre kell menniük. Habár még sosem látott földrasszkönyvet, a gyerek proféta lerajzolta annak a területnek a térképét, ahova keresztényeknek menekülniük kell. A felnőttek nagy meglepetésére a térképren lerajzolt vízzelborított terület nem a közeli Fekete-tengert vagy a Kaszpi-tengert, mégcsak nem is a kicsit távolabbi Földközi-tengert ábrázolta, hanem a messzi és elképzelhetetlen Atlanti-óceánt.

Semmi kétség nem volt efelől, sem pedig afelől, hogy melyik földrészt rajzolta az óceántúlpartjára, a térkép pontosan az Amerikai Egyesült Államok keleti partját ábrázolta. De ne ott telepedjenek le a menekülésben levők, folytatódott a profécia. Az új föld nyugati partjáig kell folytatniuk az utazást, ahol, érte a fiú, Isten megállja és bővölködővé teszi őket, és a magjuk áldást fog jelenteni a nemzetek számára.

Valamivel később Ephim egy második proféciát is lejegyzett, de mindenki tudta róla, hogy az egy még távolabbi jövőre vonatkozik, amikor az embereknek még egyszer menekülniuk kell. Ephim megkérte szüleit, zárják egy borítékba azt a proféciát, majd megismételte az ezzel kapcsolatosan kapott utasításokat. A látomásban azt az utasítást kapta, hogy csak egy jövőbeli proféta, akit az úr választ ki a feladatra, nyithatja ki a borítékot, és olvashatja fel a proféciát a gyülekezet előtt.

Aki idő előtt kinyitja a borítékot, meghal. Nos, az emberek többsége csak mosolygott karakallában ezeken a kisfiús képzelgéseken. Ám a természet feletti írásra mégiscsak kell, hogy legyen magyarázat.

Talán titokban megtanult egyedül írni és olvasni, hogy rászedje a falut. Vélekedtek. Mások viszont elkezdték Ephimet gyerekprofétának szólítani, és egyáltalán nem arról voltak meggyőződve, hogy az üzenet nem megbízható.

Amikor csak újabb politikai konfliktusokról érkeztek hírek, az ararátott körülvevő nyugodt hegyekbe újból elővették az addigra már megsárgult papírlapokat, és felolvasták. A török-muzulmánok és az örmény-keresztények közötti ellentét egyre mélyülni látszott.

[Speaker 8]
Oh, happy day!

[Király Tamás]
Na de majd teszünk róla, hogy ne legyen az. A közösségi médiának a kihívásaival fogunk foglalkozni, ez egy örökző téma. Itt a Hit Rádióban is többször beszéltünk róla, úgyhogy beszéltetek róla, mert hozzám sosem jött éledig.

[Szobota Orsolya]
Én is beszéltem róla, próbálom magam nem ismételni, de tényleg olyan téma, hogy körbejárjuk alul-felül oldalt mindenhogy.

[Király Tamás]
Én azon gondolkodtam a napokban, hogy letörlöm magam mindenhonnan, és engem aztán semmilyen impulzus ne érjen, éppen így is elég, az jó megoldás.

[Szobota Orsolya]
Szerintem ideiglenesen abszolút jó megoldás, illetve kétféle megközelítése van ennek a témának, vagy egyáltalán az ember nem lép be. Tehát vannak ezek az úgynevezett virtuális kirekeztetek, vagy számkivetettek.

[Király Tamás]
Virtuális hajléktalanok.

[Szobota Orsolya]
Hát igen, tehát ők nincsenek jelen ebbe a virtuális, vagy a szószormédia világában, és teljesen meg tudom érteni, tehát abszolút én aki jelen vagyok, én teljesen meg tudom érteni, hogyha valaki egyáltalán nem szeretne, ez az ő döntése. Boldogtudatlanság gyakorlatilag, és több ideje van minden más normális dologra, ami nem virtuális. Illetve hát van aki pedig a másik megoldást választja, hogy jelen lét, tehát jelen van ezen a fronton is, ami szerintem szintén lehet pozitív, hogyha az ember tudja, hogy hogy használja.

[Király Tamás]
De szerinted a jelen napjainkban azt meg tudjuk oldani, hogy nem vagyunk jelen?

[Szobota Orsolya]
Egyre nehezebb. Tehát gyakorlatilag kizárja magát az ember egy óriási nagy faladból, vagy egy nagy szeletéből, hát valóságnak, mert a virtuális valóság is valóság, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy például a tini generáció, vagy az én 10-20 éves generációnak olyan szinten jelen van az életében, például mondjuk az Instagram, hogy szintén jobban meghatározza a lelki világát, vagy a gondolkodás mondját, mint ami valójában napközben történik vele.

[Király Tamás]
Pont ezzel gondolkodtam, hogy ugye járnak a diákok iskolába, ahol tanulnak olvasni, számolni, meg információkat szerezni, ami egyébként mind felelhető az interneten. Hogy minek? Az olvasni, meg az írni azt értem, mert ugye az kell ahhoz, hogy tudják ezeket a termékeket fogyasztani, de amúgy minek?

[Szobota Orsolya]
Hát most már teljesen jogos ez a kérdés, tehát régen, amikor nem volt ennyire könnyen elérhető az a sok info, meg tudástár, ami van, de növekszik, gyakorlatilag most már nem tudjuk követni. Tehát valaki emlékszem, pár éve mesélt, hogy akkor hagytottam össze ki egyetemet, amikor fel kellett készülni egy vizsgára, és az volt a tanka, hogy a Wi-Fi a jövő ígéretes technológiája. És akkor mondtam, hogy micsoda, akkor hagyjuk az egészetet, ennek így nincs értelme, és teljesen megértem, és ezt így nyomtatásba látni, hogy a Wi-Fi a jövő ígéretes technológia.

Tehát gyakorlatilag már nem tudja követni az oktatást, olyan alapkészségeket, alapdolgokat mindenképp át tud adni, ami fontos, elrengethetetlen. Én speciál a Pitágora sztétált az érettségi óta nem használtam.

[Király Tamás]
Én sem, és még tudnék pár ilyen példát mondani.

[Szobota Orsolya]
És még van egy-két, itt Kovalens kötéssel se sokkal találkoztam így.

[Király Tamás]
Ha egy kicsit elvigyük spirituálisabb irányba, az jutott eszembe, hogy amikor az ember megkísértetett, akkor a sátánis információt ígért az embernek. És akkoriban ez nem is valósult meg, ha begondolunk, olyan formán, mint most a napjainkban.

[Szobota Orsolya]
Hát ez most futja be, tudod, amiképpen a pályafutásának a teljességét, hogy így mondjam, igen, ez teljesen igaz.

[Király Tamás]
Na most a másik kérdésem az, hogy szerinted egy keresztény ember, akinek alapvetően több dimenzióban kell, hogy működjön azaz, hogy személyes kapcsolata legyen Istennel, és ez ne csak egy ilyen elmélet legyen, hanem valóság. Az a sok információ, ami éri az embert, és szerintem megsokszorozódott az információ, ami éri, ez mennyire választja el Istentől az embert?

[Szobota Orsolya]
Hát szerintem elválasztja, tehát hogy ez érzékelhető, a saját magamon is érzékelem, illetve akivel beszélgetek, aki ugye, mondjuk tíz évvel ezelőtt ti bibliaolvasás igényességéhez, vagy az eltöltött idő mennyiségéhez hasonlítjuk a mai napjainkat. Tehát állandóan rohanunk, persze mindenhova, de egyrészt a felületesség, tehát hogy annyira ráneveli az embert a felületességre, csak így végigpörget, például egy Instagramot végigpörget, az ember pár másodperc, tized másodperc jut egy képre, maximum, ha nagyon szép, akkor még egy másodpercre így megáll és megnézi. De egyszerűen annyira felületesség irányába elmentünk, hogy az igét meg úgy lehet olvasni, hogy az ember leül, csöndben van, és figyel, és úgy át és át olvassa, és átgondolja.

Tehát mindenképp negatív hatással van, ez biztos, de ebben nagyon nagy önuralomon kell, nagyon nagy önuralmat kell gyakorolni mindenkinek, aki ezeken a felületeken jelen van.

[Király Tamás]
Mert elsősor, ha a bibliát megnézzük, akkor az úr azért nem a hajtásban tud szólni, ugye Mózesnek a pusztában szólt például, az elég inger, szegény környezet volt.

[Szobota Orsolya]
Hát az ókor eleve a sivatag, Ábrahám is ott üldögélt a Mamré törgyessében, megjöttek a vándorok, a látogatók, akkor maradjatok, még egy kicsit levágjuk a borjút. És akkor levágták, megsütöttek pogácsát. Én ezt végig gondoltam, hogy ez mennyi idő, tehát még egy borjúval mondjuk.

[Király Tamás]
Amíg az levágják, meg sül, ez egy fél nap.

[Szobota Orsolya]
Hát körülbelül, tehát ugye ott üldögéltek, nézelődtek, beszélgettek, gondolkodtak, rengeteget merengtek, ami szintén ma már alig van.

[Király Tamás]
Hogy Ábrahámnak, hogy számolt meg az ég csillagait, meg minden. Tehát, hogy az nem az a verzió, mint az, hogy az Insta-sztorit pörgetjük. És hogy ha viszont...

[Szobota Orsolya]
Kihetetlen mennyiségű információ, impulszus érje a lehekünket. Az idegrendszer tisztente mennyit kikészíti.

[Király Tamás]
Akartam kiukadni, hogy ha vajon nekünk erre van most, mert hát nagyon csúnyos szóval élve, de ilyen korszerű evolúciósan válva a szerkezetünk. De igen, mert ugye azt mondják, hogy már nagyobb a gyerekeknek az.

[Szobota Orsolya]
Mármint nem a hüvelykúlya, hanem a hozzátartozó agyiterület sokkal nagyobb és aktívabban.

[Király Tamás]
Igen, és én azt olvastam, hogy a most születő gyerekeknek meg is van nagyobbodva. Fizikálisan is, komolyan. Mert hogy már úgy van felkészülve a szervezete.

Na de mi, akik még azért, ugye én most 29 éves leszek idén, tehát hogy én még éltem abban a korban, amikor örültünk a betárcsázós internetnek. És olvastam végig nyarakat.

[Szobota Orsolya]
Még jobban, amikor még nem volt internet.

[Király Tamás]
Én is, még volt valahol az elején. És nekünk például nem volt tévénk, tehát hogy egyszer volt, akkor tévéfüggő lettem, és akkor újra levítették a pincébe. De mellette viszont rengeteget olvastam.

De most én magamon is érzékelem, hogy korábban az, hogy egy nap mondjuk egy-kétszáz oldalas könyvet elolvassak, az nem jelentett problémát. Most már egy 30-40 oldal után elámosodok, fáradt vagyok, már nem kötletes. Ez egy nagyon-nagyon érdekes...

[Szobota Orsolya]
A nem kötle a hosszú szöveg, és ez óriási módon átformál.

[Király Tamás]
Pont most egy rész, hogy azok a regények, amiben akció van, az még igen, de amik már ilyen leíró jellegű, vagy egy kicsit... Tehát, hogy nem tudok figyelni rá.

[Szobota Orsolya]
Én, ha már egy kicsit aktualizáljuk a párizsi Notre-Dame című regényt, az ember elkezdi olvasni, és mikor a Notre-Dame-nak a homologzatát írja le, ki tudja hány oldalon keresztül. Én is akkor érzékeltem saját magam, amikor ezt újra elkezdtem olvasni, hogy én ezt most nem bírom. Pedig igen is az embernek kéne, hogy bírja, de egyszerűen azok után, hogy végig pörget, nem tudom hány oldalat képeket, ahhoz képest ülni az embernek a fotelbe, és olvasni húsz oldalon keresztül a homologzatról, az egy komoly megpróbáltatás.

[Király Tamás]
Én már pont a napokban elhettem újra a nyomorultaknak, ha már pár éves. És ott meg a lélektani reszdüléseknek a leírása, hogy annyira idegesített egy első köröd, és rájöttem, hogy bennem van a hiba. És ez pedig azért megmondom őszintén, hogy én nem feltétlenül vagyok szerintem a kort terseimhoz képest, mert nincs is annyira időm rá, mint mondjuk másoknak, de még így is.

Na most, hogyha mi így vagyunk ezzel, akkor mi van azokkal, akik meg ennek a legmélyében vannak?

[Szobota Orsolya]
Tehát akinek még nem volt olyan korszaka, hogy tudott még a fenekén ülni és olvasni. Hát ez szerintem katasztrofális.

[Király Tamás]
Ugye látom azt, hogy gyerekek már kezelik az okostelefont még mielőtt beszélni tudnának, mesével nyugtatják le őket, de ők maguk tudják váltogatni. Szóval továbbra is az a kérdésem, hogy szerinted ezzel együtt, viszont ebből már szerintem nincs visszaút, tehát az az acik, hogy hogyan tudunk úgy felkészülni erre, hogy mellette megmaradjon az a fajta spirituális érzékenységünk, amire azért szükség van?

[Szobota Orsolya]
Tehát mindenképp az ellenszereket meg kell találni erre. Van egy olyan ide, amit ugye a 2. Timoteus 3 beszél arról, hogy az utolsó időkben az emberek megváltoznak, lesz egy minőségi romlás a természetükben, illetve ez mindig is jelen volt az emberek természetében, de ez most megerősödik, és szerintem ennek a képi világnak, ennek a dumpingnak nagy szerepe van ebben.

Ugye a magukat szeretők, a kérkedők, mértéktelenek, ezeket teljesen rá lehet húzni erre a social medias egyéb képi világra. Szelfi kultúrát, még az én generációm még nem tud szelfizni, egyszerűen képtelenek vagyunk belemosogni egy kész tülékbe. Tehát hogy ha valakire ránézek, de hogy én magam, ez még mindig nem megy legtöbbünknek, másik generációnak már ugye teljesen evidens.

Tehát, hogy nagyon oda kell figyelni, ezt ellentsúlyozni kell az, hogy az ember mindenképp az idejét megpróbálja úgy menedzselni, hogy jusson idő a könyvolvasásra, a közösségi programokra, az élő kapcsolatokra, az élő beszédre. Ugye az a baj, hogy már családokban is az emberek úgy ülnek le vacsorázni, hogy ott a telefon nyomkodják.

[Király Tamás]
Vagy van családcsoport a messenger is?

[Szobota Orsolya]
Van egyébként, tudom, nálunk is van ilyen. Ebből webcsalád, mindegy, vannak ennek használni.

[Király Tamás]
Az Uli nincs benne, gondolom.

[Szobota Orsolya]
Az Uli nincs benne, neki nincs semmi. Ugye ő tudatosan nem használja a Facebookot. Igen, ezért én nagyon tisztelem egyébként.

[Király Tamás]
És tud egyébként ennek ellenére minderről, amire szükség van. Hát, hogy nincs ez a probléma.

[Szobota Orsolya]
Igen, és azért vannak több olyan gyűlökezeti ismerősöm, aki szintén ezt választott. Tehát sokkal könnyebb így egyébként bele masírozni, hogyha kell az apokalipsz is be, hogy az embernek vagy el kell dönteni, hogy vagy része akarok maradni a rendszernek, és akkor óriási kompromisszumot ad abszurdum, fenem ad bélyegét fel kell venni. Vagy pedig elengedem az egészet, és akkor megyek ki a rétről virágot szedni, meg vatkacsát lőni.

[Király Tamás]
Igen, és csencselni a különböző élő termékekkel. Igen, csak tényleg megdöbbentő, amit te is mondasz, hogy most már van egy olyan generáció, aki tényleg ebben él. Ebben ölt fel, ez az evidens.

Ez az evidens neki, mert azért mondjuk lehet, hogy az én generációnak a tévénézés volt az evidens. Én is ilyen UFO-nak számítottam, mert soha nem tudtam felsorolni egy barátók közt szereplőt sem, meg egyet meg, de abból még úgy ki tudtam maradni, mert mellette újságot olvastam, akkor hírekkel tisztában voltam, tényleg ilyen nagyon...

[Szobota Orsolya]
Hát ha már itt tartunk a fake news például, tehát amit egy nyomtatott médiában, egy nyomtatott sajtótermékben az ember elolvas, azért az nagyon meg volt szűrve, meg most is azért nagyjából meg van szűrve, tehát az nem jön le úgy nyomdában, hogy ne lenne kétszer-háromszor átelenőrizve szerkesztők, főszerkesztők, stb. által. Ma pedig köpi magából a social media ezeket a butábnál butáb álhíreket, vagy ezeket a hoaxok és egyéb...

[Király Tamás]
Ezre lesz a külön iparág szakosozó terve, tehát pont most olvastam egy cikkben, hogy Oroszországban van egy nagyon nagy épület, ahol az egész világot elletjek fake news-zal.

[Szobota Orsolya]
Tényleg?

[Király Tamás]
Igen, és egyébként ezt egy orosz titkosszolgált... Hát, gondolom, hogy... Különböző országok kormányai vásárolják választási kampányok alatt, meg így ilyen eseményekkor, ott ülnek az emberek, és gyártják a teljesen abnormális semmi köze a valósághoz.

Magyarországon is azért látjuk ezeket, egyébként elsősorban az egyik radikális párt volt Magyarországon, elő ez az elhírgyártás, és nagyon elhiszik az embereket.

[Király Tamás]
A másik ilyen, ami, a Magyarországon a hírcsárda, ráadásul vállaltan egy vicc kapt el, és akkor ott pár hónappal ezelőtt kijött hírként, hogy Orbán Viktor fia veszi át a Vidán vasárnapot, és a felház fogja ezt közemeltetni, és ezt az emberek elhitték. Az emberek többsége elhitték, és még az én normális ismerősöm is kérdezték, hogy most akkor tényleg ez lesz is.

[Szobota Orsolya]
Elképesztő.

[Király Tamás]
Pedig az egy vállaltan vicc dolog volt.

[Szobota Orsolya]
Igen. Tehát, hogy leszoktatja az embereket a gondolkodásról, meg arról, hogy legyen bennük egy egészséges veszélyérzet a hülyességgel szemben, ami egyébként mindenkiben már kell, hogy legyen. Tehát, hogy ezt valahogy az új generációnak is meg kell tanulnia, hogy nem szabad mindent.

[Király Tamás]
Igen, csak az új generáció ráadásul nem olvas. Tehát pont ezt akarom mondani, hogy az új generáció legalább, ez nem jó szó, hogy legalább, de hogy alapvetően már nem érdekli feltétlenül ezek a hírek. De én azt látom még kicsit, és elnézést kérek minden olyan hallgatótól, tényleg nem őket akarom megmenteni, de hogy az idősebb generáció, mivel hogy nem természetesen csöppent ebbe bele, de most már minden korosztály használja Facebookot, csak nem tudják használni, és ők tényleg tisztelet a kivételnek, és rengeteg kivétel van, de nagyon sokszor elhisznek mindent.

[Szobota Orsolya]
Igen, de úgy hisznek el, hogy egyébként amúgy nem hinnének el mindent, de amit a közösségi médiában olvasnak, vagy elküldik nekik, vagy megosztják, az sokkal nagyobb nyitottsággal fogadják.

[Szobota Orsolya]
Ez számomra is kérdés. Van egy nagyon jó indexcikkelről, hogy ne a gyerekeinket, hanem a szüleinket féltsük a Facebooktól, és ez a különböző kormánykorára, a különböző kormánykorára, most már lassan, hogy nyugdíjasokat, vagy idősebb generáció tagjait, akik egyébként asztali gépeken kőkeményen használják. Nagyon több, 10 posztolás, meg egyéb napon, tehát 15.

[Király Tamás]
És sokszor nézem a, nem sokszor, de nézem a különböző, ilyen élő közvetítéseket, Az egy külön misét megér, szerintem.

[Szobota Orsolya]
Egyébként az a gyülekezeti tagoknak is nagyon szól.

[Király Tamás]
Beszéljünk erről, szerintem.

[Szobota Orsolya]
Beszéljünk erről, mert ez egy elképesztő fontos dolog, hogy ha már az ember lenyom egy betűt, vagy hozzászól, úgy érzi, hogy van mit mondani-e. Én nagyon-nagyon tudafigyelek arra, hogy mikor szólok valamihez hozzá. És meg szinte soha.

Szinte soha. De ha már az ember kinyitja a száját, úgymond, vagy hát ugye bepötyög valamit, akkor azt legyen szíves nézze meg nyelvtani szempontból, helyesírás szempontjából. Vagy inkább ne nyomja le zentert, akkor törölje ki, visszakozzon.

Mert annyira le lehet égetni saját magáról, nem is beszélved a gyülekezetet, ezt az egész közösséget, hogy buta, meggondolatlan, helyesírási hibáktól hemzsegő hozzászólásokat. És ugye sajnos ilyenkor nincs meg az a megfontoltság, ami pedig indokoltabb lenne.

[Király Tamás]
Illetve sokszor azok nem szólnak hozzá. Pont azért, mert olyan nelvált a közeg.

[Szobota Orsolya]
Igen, igen, tehát hogy erre mindenkit nagyon figyeljen, erről mindenkit nagyon intünk, óvaintünk, hogy ne gondolja azt, hogy esetleg, hogy neki mindenképp hozzá kell szólni a témához. Legyen el mindenkiben egy önmérséklet.

[Király Tamás]
Igen, a másik, ami eszembe jutott, ha már így keresztén körről beszélünk, hogy Pátkai Mihály, aki egyébként egy kivelló közösség, szerintem nagyon jól használja a közösségbédét.

[Szobota Orsolya]
Nem is tudom, miért nem őt hívtad.

[Király Tamás]
Hívtam én, mert többször ő is ígéret tette. Ő írta azt, hogy ámen egyenlő, like-el. Itt a rádióban is rengeteg jelölközvetítést nyomunk.

Nagyon érdekes, hogy ráadásul ez ilyen láncreakciószerűen működik, hogy szinte minden gyűlökezeti posztalat, vagy kereszténységhez köthető posztalat megjelenik 20-30 ámen.

[Szobota Orsolya]
Ámen, hallelujah.

[Király Tamás]
Igen, és ezt mondjuk élő szóban értjük is. Meg ott van is helye. De ugye azok, akik nem ismernek minket, de innen szereznek kívülállóként tudomást, ezeknek szerint ez fura?

Vagy hogy állnak ehhez?

[Szobota Orsolya]
Hát biztos úgy, mint az ilyen csodabogarakost.

[Király Tamás]
Tehát érdemes inkább like-olni.

[Szobota Orsolya]
Abszolút. Tehát ezt mindenkit szeretettel felszólítunk. Hogyha tetszik valami a közösségi médiában, akkor nyomjon egy like-ot, de nem kell ámentírni.

Tehát azt a szívében kimondjam, hogy ott...

[Király Tamás]
Kerem azt a Misi, hogy azt mondja ki.

[Szobota Orsolya]
Mondja ki otthona, hogy miközben a like-ot megnyomja, de nem kell leírni. Tehát, hogy itt is meg kell tanulni a műfajnak a helyes használatát.

[Király Tamás]
Ugye ez a legnagyobb dolog, és tényleg hangsúlyozzuk, hogy nem azért beszélünk erről, hogy megbántsuk a hallgatókat. Mi nagyon örülünk egyébként mindenkinek, aki aktívan hallgat minket. Én azt így tudom is mondani.

És a kommenteknek is örül az ember, abszolút. Csak a kommentek legyenek, matricák, ámenek szoktak időnként, és akkor először ebben az is veszély, hogy amikor meg tényleg egy jó komment van, vagy fontos, akkor elvonja róla a figyelmet, vagy lecsúszik, meg egyébek. És nagyon nehéz ezt egyébként behatárolni, mert látom, hogy egyébként ők teljesen jó szándékú emberek.

[Szobota Orsolya]
Itt szó sincs arról, hogy valaki rossz szándékkal tenni.

[Király Tamás]
Igen. Egyébként hogy látod? Nem értelme annak, hogy akár azok az emberek, akik idősebben kezdik el, vagy nem ismerik annyira ezt a műfajtok, tanfolyamra járjanak, vagy tanuljanak, vagy utána olvassanak ennek?

[Szobota Orsolya]
Mindenképp. Én azt mondom, hogy amikor az ember egy olyan területre téved, ami számára új, akkor csendbe figyeljen. Hallgasson, és figyeljen, és tanuljon.

És ez nyilván egy idősebb embernek, vagy egy olyan, aki már úgymond megett a kenyerejávát, ez lehet, hogy esetleg nem egyből evidens, mert az ember megszokta a rutinból, hogy ő már ezt tudja, hogy hogy kell az életet, hogy kell így forgolódni, de nagyon érdemes szép csendbe végig pörgetni, nézegetni, hogy ki hogy szól hozzá, milyen reakciók vannak. És akkor az ember így szép csendben megtanulja, hogy mi itt a dörgés, hogy így mondjam, hogy kell ezt jól, intelligensen. Nagyon fontos az intelligencia szerintem.

Kommunikációban is minden más.

[Király Tamás]
Ilyen, mert ha meleg gondoljuk, hogy az utcán sem kiabáljuk feltétlenül azt, hogy ám ennek az ember megtanul viselkedni. Még akkor is, ha ez van a szívünkben, meg nyilván örülünk, hogy nem csinálhatunk a kereszténységből hülyét.

[Szobota Orsolya]
Így van. Tehát ez is egy virtuális terepe az ember életének, amere jár kell, ahogy él. És itt is egy lenyomatot hagyunk magunkról is, meg a közösségünkről is.

Tehát nagyon nem mindegy, hogy ez milyen stílusban történik. Illetve a másik, hogy annak sem szabad, tehát abban a csapdában sem szabad beresni, hogy túl sok időt, vagy túl sok teret töltsön ki az ember életéből, mert egyszerűen nagyon aszimetrikussá válik.

[Király Tamás]
Na és ezt hogyan tudjuk beszélni?

[Szobota Orsolya]
Maga egy nagyon aszimetrikus világ az egész.

[Király Tamás]
Igen, én ezt akartam az előbb is kérdezni, hogy régen ugye ez úgy működött, hogy volt egy számítógépünk otthon, a lakás közepén. Ott mindenki sorszámot húzott, hogy elintézze a dolgait. Vagy amikor még el sem volt, akkor mondjuk eljártak az emberek internetpontokra, meg könyvterrel, én még ilyetről is hallottam.

Most meg az van, hogy ott van az okostelefon, korlátlan internettel, vagy wifivel, vagy nem tudom, és gyakorlatilag órákon keresztül rendelkezésre kapjuk az értesítéseket. Hogyan lehet ezt a gyakorlatban megoldani, hogy mondjuk akik ilyen jellegű információfüggőségtől szemben, mert szerintem lehet, hogy tudatlanul is, de az. Én őszintén akkor nyilvános bűvállást teszek, hogy én küzdődtem ezzel teljesen öntudatlanul.

[Szobota Orsolya]
Igen, ezt szerintem mindenki elmondhatja.

[Király Tamás]
Amikor ültem a buszon, vagy mentem az utcán, vagy bármit csináltam, akkor elkezdtem pörgetni a Facebookot, és semmi értelme nem volt, hogy azt néztem, de pörgettem, és olyan jó volt.

[Szobota Orsolya]
Hát, ha az ember belebotlik valami érdekesbe, de nagyon nagy idő rabol.

[Király Tamás]
Nem is kerestem, hanem hogy olyan jó volt, hogy mondjuk, ha egy nagyobb közegben voltam, de nem akartam senkivel beszélgetni, akkor úgy jött.

[Szobota Orsolya]
Ez a szemnek a popcornja igazából, vagy hogy mondjak, mit mondjak. Tehát ez a felesleges, teljesen nem tudom, vagy meg csipsz, nem tudom, mit mondjak.

[Király Tamás]
Igen, tehát hogy egyrészt, hogy tudjuk felismerni, hogyha ezen a területen már nem átlagos felhasználók vagyunk, hanem függők vagyunk, és én tényleg megmerem azt kockáztatni, hogy ez nagyon sok keresztény embert is éri.

[Szobota Orsolya]
Igen, így van, így van. Tehát, hogy ezt az emberek folyamatosan figyelnie kell önmagát is, meg őszinténne kell lennie önmagához, és azt nem gondolnám, hogy azt szerintem nem szól az ember szívemben. Én saját magam el tudom mondani, amikor túl sokat néztem, vagy túl sokat kommunikáltam, vagy túl sokat foglalkoztam virtuálisan, közösségi oldalakkal, akkor egyszerűen éreztem a szívembe, hogy szól hozzám, azt szerintem, hogy ezt most már hagyjam abba.

[Király Tamás]
De az a jó, hogy te még meghallottad.

[Szobota Orsolya]
Hát illik, vagy nem tudom.

[Király Tamás]
Igen, csak hogyha nagyon elhomályosítja az infót.

[Szobota Orsolya]
Az ember ne csavarja le a hangját. Lenémítja, igen, a lelkismeretének.

[Király Tamás]
Lecsendesítém és elnémítám a lelkemet. Én szerintem ez nagyon jó ide vágó.

[Szobota Orsolya]
Igen, igen.

[Király Tamás]
Mint az elválasztott gyermek az anyjánál.

[Szobota Orsolya]
Ez teljesen ide vág, igen.

[Király Tamás]
Tehát, hogy akkor időnként csekkoljuk magunkat, nem? És tartsunk önvizsgálatot, hogy mennyi időt veszel az életünkből.

[Szobota Orsolya]
És többeket, én magam is szoktam ezt gyakorolni, és többeket hallottam már, hogy amikor az ember érzi, hogy ez most már sok, akkor letörli magát, vagy azt mondja, hogy most két hétig, vagy egy hónapig, vagy valameddig, akkor föl sem megyek, nem érdekel. Mert az az érzés, hogy kimaradok valamiből, és hogy részt akarok venni ebbe a pörgésbe, ebbe a folyamatban. És tényleg a 10-20 éves generáció tényleg nagyon-nagyon aktív, és én magam speciál, többek közt ezért is vagyok, főleg az Instagramon.

Igen, van akivel már csak Instagramon keresztül kommunikálok, vagy messengeren keresztül.

[Szobota Orsolya]
Igen, hieroglifákkal, igen. Mert az ember már lusta bepötyögni valamit, és akkor nyom két kifejező smiley-t. Ez is sajnos szomorú, mert a közlési képességeinket nagyon butítja lefelé, de az tény, hogy a böjtnek ez is része, hogyha nem Instagramozik az ember például, vagy nem Facebookozik.

[Király Tamás]
Szerinted ez elmehet ugyanolyan őrült, és durva irányba, mint hogy valaki kábítószer, akkortografiafizit.

[Szobota Orsolya]
Igen, nem én vagyok a jó szakember erre, de azt olvasom, és nagyon sok ilyen cik megjelent már, hogy ez gyakorlatilag mint a kábítószer függőség olyan. És nem önmaga, gondolom azért, de, bocsánat, korrigálom magam, tehát, hogy maga már úgy van kialakítva az Instagram felülete is, a Facebook is, ezen nagyon sok komoly szakember dolgozik, hogy ráncsa be minél jobban az ember. Tehát minden a színek, az egésznek minden ezért van.

[Király Tamás]
Én egyébként partnerek egy vendég egyszer, aki kicsit pszichológiai dolgokba közelítette meg őt. Mondja, hogy amikor a Facebookon ott megjelenik a földgömb mellett az a piros elejbe foglalt értesítés, az az agynak a jutalmazó központjait elkezdi stimulálni.

[Szobota Orsolya]
Igen, gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint a kábítószer. tehát ez nagyon fontos, nagyon fontos, hogy az ember ezt urálja. Tehát valahogy az önurálom az, ami a legnagyobb üzenet nekünk, akik használjuk ezeket a felületeket.

Illetve a másik, hogy például azoknak a fiataloknak, annak a generációnak, akik nagyon-nagyorában már kaptam be az Instagramra, egyszerűen muszáj kimozdulni. Tehát, hogy az élő kommunikáció, az a beszéd, a társas kapcsolatok, a baráti kapcsolatokban. Tehát az a legszomorúbb látvány, amikor ülnek emberek együtt, mondjuk egy kávézóban, és mind a kettő nyomkodja a telefonját, ahelyett, hogy beszélgetnének, vagy egy baráti társaság.

Én azt mondom, hogy ez most már kikerülhetetlen része, de hogy be kell szorítani a pici kis helyére, oda, hova való, vagy pici, vagy nem kinek mennyire pici, de legyen egy helye, és ott nem szabad, hogy túlterjegyen onnan, mert akkor meg már pusztít meg, meg felesleges.

[Király Tamás]
Ugye te egy fűszeri lelkész, vagy te találkozol folyamatosan fiatalokkal. Hogy lehet, hogy ez az egész virtuális világ ez segíti? Mert én nem feltétlenül értek egyet azzal, hogy innen te zombikkel vannak az emberek, hanem adott esetben megtanulhatnának jól kommunikálni ennek köszönhetően, hiszen ha valaki írásban tud kommunikálni, akkor feltételezzük, hogy szóban is tud.

Ez a tapasztalat?

[Szobota Orsolya]
Nem mindig. Tehát, magyarán, hogy ezt használ-e, vagy van-e bármilyen használ?

[Király Tamás]
Hogy lehet, hogy a mai fiatalok rosszabból mert mindig ez a sztereotíp, hogy a mai fiatalok rosszabból kommunikálnak, ez tényleg így van.

[Szobota Orsolya]
Szerintem igen. Legábbis a szobeli kommunikáció a személyek közti interpersonális kommunikáció szerintem romlott emiatt, mert egyszerűen hozzávannak szokva ehhez, hogy az ujjába nyomja, meg egy emotikont nyom be, és nem tudja magát olyan szépen kifejezni. De tisztelet a kivételnek, ez nem mindenkire jellemző, de magát a generációt érinti, az biztos.

Ugyanakkor nem tudjuk azt mondani, hogy vonulj ki teljesen, mert valamilyen szinten ott élik meg a társas kapcsolataikat, és az látszik, hogy akár egy like, vagy egy like hiánya olyan érzelmi viharokat tud, vagy olyan hatással van rájuk, nyilvánabb miatt a személy miatt, aki fontos neki. Tehát az Instagram is a személyek miatt fontos, nem a kis cicák, meg a kávék miatt. Hobbá, habár már az embernek tényleg elege van abba, hogy a frizurák, a kávék, szívecskés, kapuccino hab, és a kis cica.

És ez ennek a váltakozós, hogy egy-két érdekes poszt, vagy a ismerősünknek. Tudom képpen, amiért van értelme, meg értéke, hogy akit az ember ismer, vagy szeret, hogy fontos számára, akkor az ő úgymond, mintha képeslapot küldene neki. Ez ugye a modern képeslapküldés.

De jó, de szép helyen volt, örülök neki.

[Király Tamás]
Igen, csak pont ez a kérdés, mert hogy én is szoktam a szüleimnek mondjuk elküldeni, hogy éppen itt vagyok. Meg a barátaimnak, ha valami vicceset látok, meg egyébként.

[Szobota Orsolya]
Hát a vicces, igen, tehát van azért értelme.

[Király Tamás]
Igen, de hogy az Instagramnál, az Insta-sztorinál nem a közvetlen környezetet látja azt feltétlenül, hanem a hányan éppen követnek. És azt látom, ez tök érdekes dolog, hogy a Facebookra most már ugye nem posztolnak nagyon az én generációm sem. Szerintem elsősorban pont amiért, mert az idősek átlették el a Facebookot.

[Szobota Orsolya]
De hogy még a

[Király Tamás]
legszolidabb és a legkultúráltabb ismerőseim is időnként a magánéletüknek annyira mély és rejtett dolgait posztolják ki az Instagramra, hol voltak, mit ettek, mit láttak, és most nem akarok úgy csinálni, mint hogyha én ezt soha nem tenném, bár mondom én eltelem olyan vicces életjeleneteket szoktam,

[Szobota Orsolya]
de hogy

[Király Tamás]
mi készíteti arra az egyébként teljesen normális és szerintem egyáltalán nem exhibicionist embert, hogy ezt csinálja.

[Szobota Orsolya]
Ez számomra is talán, de ebben mindenképp kellene egy fejlődés vagy egy önuralom, hogy ne a képek szolgálata, tehát ugye azt mondja az igő, hogy ne szolgáljatok képeket. Na most ez régen ugye ne hordozd a nem tudom minek a bálványát az asztalótnak vagy egyébnek, most pedig ne azért öltözködj fel, hogy kirakd az Instagramra, ne azért reggelizél ott, ahol, és ne azért azt egyed, és ne azért készítsd el úgy a tányérre, hogy azt kiposztold az Instagramra.

[Király Tamás]
Ne azért sminkely úgy.

[Szobota Orsolya]
Ne azért öltöztess fel cukin a gyerekeidet, hogy majd azt kirakjad.

[Király Tamás]
Én láttam ilyet, hogy a gyerekeiket ilyen biodíszletként használták. Szerintem celebek is meg, de ez nagyon féleletes. Mi lesz abból a gyerekből?

[Szobota Orsolya]
Hát ezt látja, hogy ez a szemnek szolgálunk. Hogy ne szolgáljunk képeket, nem mi rendeljük magunkat talán, hogy majd kirakom az Instagramra, hanem élem az életemet, ha látok valami vicceset, érdekeset, ami az ízlésemnek vagy a bumoromnak, bárminek megfelelő, úgy gondolom, hogy ezzel most szórakoztatom egy kicsit az ismerősi körömet, akkor oké, de hogy semmiképp ne engem az motiváljon, vagy ne az vezéreljen a mindennapjaimból, hogy ez majd látható lesz. Tehát nem a szemnek szolgálunk, mindenki embereknek akar tetszeni, hanem cselekedni az Isten akaratát szellemből.

[Király Tamás]
Az jutott még eszembe, hogy és te szülő is vagy, tehát viszonyára tudsz erre válaszolni, hogy ráadásul, ugye, mint te is mondtál, hogy azért leszek ott, tiszok ott, veszem ezt a ruhát, stb. Hát hogy ez mennyire hadd frusztrálóan azokra, akik akkor éppen nem nyaralnak, hát mindenkit frusztrálóan. És akkor egyébként meg tök mű ez a világ, mert nyilván azért Magyarországon van egyfajta életszínvonal, ami oké, hogy valamennyire különbözik, és akkor vannak olyanok, akiknek több tízezer követőik vannak, kétes pénzekből élik a luxus életüket, ugye azért láttunk ilyet Magyarországon is.

[Szobota Orsolya]
Nagyon sokan meg vannak vásárolva, tehát amikor, de jó ez a Highlighter című, hát akkor az nyilván zsebben van.

[Király Tamás]
És tehát, hogy egy gyereknek a lelkére az hogyhat, hogy ő már megint nyaral itt van, ott van, ezt kap, ezt kap.

[Szobota Orsolya]
Hát az irigységet, az irigységet, most nem a saját családomról beszélek, elsősorban, hanem erről a fiatal generációról, akiha meglátja.

[Király Tamás]
Az irigységet hozza kibőlük fel frusztrációt?

[Szobota Orsolya]
Mind a kettőt, tehát ezt kinél, hogy néz ki a lelki a halkat. Vannak kinél semmit, tehát vannak normális, és erre szerintem a gyerekeinket rá is kell nevelni, hogy tök jó, hogy elment az illető Amerikába, tök jó, hogy elment Barcelonába, tök jó, hogy ezt tesszi, meg azt tisz, ha meg ilyen ruhája van. Örülünk neki, de nem, nem, semmiképp se az irigységre, semmiképp se a frusztrációra kell, hogy minket sarkaljon, hogyha ilyet látunk.

[Király Tamás]
A másikén az ugye a testkép, tehát, hogy vannak ezek a... Sőt, vannak olyan alkalmazások, amik még így le is torzítják az embert a tökéletesség.

[Szobota Orsolya]
Állandóan, hogy sugárzik a bőre és el van...

[Király Tamás]
Én nem tudom, hova vettem rajtam, az sem segített.

[Szobota Orsolya]
Majd azért mutasd meg.

[Király Tamás]
Nem, nem. Kirakjuk Facebookra ezt a poszthoz.

[Király Tamás]
De, hogy ez nem a valóság. Tehát azok, akik ott olyan jól néznek ki, azok az életben nem úgy néznek ki. De erről viszont szintén lehetett olvasni, hogy negatív komment miatt öngyilkos lett az ember.

Tehát ilyen eszméletlen dolog, hogy hogyan tudja egy keresztény fiatal magában azt tudatosítani, hogy lehet, hogy már mindenki úgy mosolyog a szelfin, és lehet, hogy mindenki azt hordja, és nagyon tökéletes, és egyebek, de nem ez a valóság.

[Szobota Orsolya]
Tehát ez csak akkor, hogyha tudatosítania kell, hogy ez egy művilág.

[Király Tamás]
De tud egy fiatal szerinted tudatosítani?

[Szobota Orsolya]
Hát, hogyha él a hétköznapokban is, akkor azért előbb-utóbb tudatosítja, hogy ül a metrón, meg ahogy bandukol, mit tudom én, Kőbánya-Kispest, vagy bármire.

[Király Tamás]
Én látok ilyen kinézetű embereket Kőbánya-Kispesten, meg a metrón is. Akik úgy néznek ki a valóságban, mint azok a szelfint. Teljesen megdöbbentő.

Szerintem ők a leg szenvedőibb ezeknek, mert ők azt gondolják, hogy így néznek ki jól, meg így kell mindig kimézni. És nekem van két hugom mesélik, hogy ilyen modelsminkben járnak iskolába lányok, akik ezzel órákat foglalkoznak naponta.

[Szobota Orsolya]
Igen, ez borzalmasan fárasztó egyébként. Előbb-utóbb kiégeti az embert. Nagyon oda kell figyelni, mert a kiégés, ezt a tempót nem lehet bírni.

Idegileg, lelkileg. Ezt a felgyorsult, iszonyatosan impulszív, nagyon nagy hatást, az ember lelkére nagyon nagy hatást gyakorol. Ebben már ki lehet fáradni, meg ki lehet égni hamar.

Nemcsak az influencereknek, tehát hogy átlagos használóknak ezért nagyon jó beiktatni szüneteket. Vagy azt mondom, hogy most nem érdekel akárki, akármit posztol, kimaradok bele, és akkor mi van? Akkor szünet.

[Király Tamás]
Hamer influencerek, így kell mondani? Influencerek. Influencer.

Influencer, én sosem tudom kimondani. Szerinted van olyan, hogy keresztény influencer?

[Szobota Orsolya]
Hát az ember próbálkozik, biztos vannak többen, akik próbálkoznak. Én arra mindenképp arra búzítanék mindenkit, aki ilyenben gondolkodik, hogy inkább minőség, mint mennyiség. Hogy akkor legyen egy értékrend alapú ez a hatást gyakorlás.

Ugye az influencer az azt jelenti, hogy aki hatást gyakorol, nagy befolyást gyakorló figurák. Tehát, hogy valós tartalom legyen, valós értékrend legyen, ne egy öncélú dolog legyen. Amit Jézus is mondott, hogy ha magam dicsőségét keresném, tehát én nem a magam dicsőségét keresem, hanem azért aki engem küldött.

Hogy ezt, hogy lehet a social mediában ezt megtalálni, hogy ez hogy működjön. Tehát nem arról van szó, hogy keresztény vagyok, de ugyanúgy posztolok, mint bárki világi.

[Király Tamás]
Pont ezt akartam kérdezni, hogy egy keresztény influencer, megint nem jól mondtam, de nem baj, majd meg tudjuk.

[Király Tamás]
Az attól jó keresztény tartalmat vagy keresztény életvitelt vállalta népszerűsít, vagy amúgy ugyanúgy posztolja a... nem akarok semmit mondani, nem, hogy bárkit megbárcsak. Mondjuk olyat mondok, ami bizony.

[Király Tamás]
Tehát, hogy szerinted mi a szerencsés ilyenkor vállaltam kereszténynek?

[Szobota Orsolya]
Magyar példákat még nem látok, megmondom őszintén, olyan igazán jókat. Keresgélés, tapogatózást, igen, próbálkozásokat. Amerikában van egy-két, nem is egy-két, elég sok, aki mondjuk akár a házasságot népszerűsíti, gyerekvállalást, betekintést ad a magánéletébe.

Mondjuk ezt felvállalni azért azért ez egy komoly döntés, hogy akarom, hogy a gyerekemet bámulja a félvilág, meg kommenteljenek róla, meg gondolkodjanak, beszéljenek róla. Mert ha az ember szelemi, az tudja, hogy minél nagyobb nyilvánosság, az annál nagyobb hatás, visszahatás is. Nem csak ő gyakorol hatást, influencer, nem csak ő hat.

[Király Tamás]
Nézd ott, hogy áll a haja. Az a gyerek nem is őszintén mosolyog.

[Szobota Orsolya]
De még a legcukibbakat is. Vannak olyan beteglelkő emberek, akik a legkedvesebb, a legaranyosabb, a legpozitívabb tartalmakat is kritizálják, és egyszerűen az effekt römlik be. Biztos hazugság ez egész.

És ez nem létezik, hogy nincs hatással az emberre. Tehát az influencerek erős, erős lelkű, erős figurák, akik bírják a visszahatást is. Mert aki nem bírja, az nem fog jönni ilyenbe, mert ki fog készülni, ki fog borulni váratlan pillanatokban.

[Király Tamás]
Igen, csak egy kicsit olyan ez, mint a sztárság. Szerintem nagyjából hasonló, hogy azért a világi közegben a sztárságot sem sok keresztényi lelke bírta el.

[Szobota Orsolya]
Nem, nem, nem. Tehát nagyon-nagyon könnyű eliszamodni, vagy érted mire gondolok? Akár el is bukni.

De mégis látok olyat, például amerikai házaspárok, hogy betekintést adnak a magánéletükbe. Cuki a kislány, Cuki a kutya, szeretik egymást, járnak gyülekezetbe, olvassák a Bibliát, és akkor ezekről adnak ilyen kis magocskákat, hullatnak, és betekintést adunk. Most megyünk, we go to church, megyünk a gyülekezetbe.

Akkor megtanítja a gyerekének azt az ígét. Cuki a gyerek mondja az ígét, most ezt csináljuk, most sütünk, most ezt csináljuk, azt csináljuk. Tehát, hogy vannak jó példák, de ugye az ember óvatosan nézi, hogy mi lesz ebből, és kicsit valahol, valahol a hátul a kis agyában azon izgul, hogy remélem megmaradtok ilyen jó állapotban, remélem, hogy nem fogtok elválni, remélem, hogy továbbra is jó bizonságok lesznek, mert hogyha egy csomó ember megismeri őket, megszereti őket, és netán jön valami bukta, annak meg sokkal rosszabb hatása van, mint az előtte felépített pozitív hatásnak, jó bizonságnak.

[Király Tamás]
Igen. Amiről, amit szerintem érdemes így a műsor vége felé közeledve beszélgetni, az pedig a különböző üzenetváltás, csetelés, ez is egy nagy téma, de szerintem szervesen...

[Szobota Orsolya]
Hát azt a műsor elején kellett volna, mert akkor ez egy egész műsortéma, de nagyon jó kérdés.

[Király Tamás]
Hozzátartozik ehhez, tehát hogy ugye két véglet van az egyik, hogy teljesen kivonul valaki, és szerintem ez a nehezebben kivitelezhető, hiszen ma már munkahelyi levelezőhározatok egyetek. A másik viszont, amikor 0-24-ben az életünk legutolsó útjányi rezdülését is átadjuk adott esetben szemünkre tök idegeneknek.

[Szobota Orsolya]
Igen. Vagy olyan embereknek, akiért csetelés következtében azt gondol, hogy közel áll hozzád, vagy nem hozzád, vagy ahhoz, akivel csetel, de közben ez egy szintén az asymmetrikus világ, nagyon-nagyon nagyot lehet csalódni például. Ez olyan, mint amikor valaki folyamatosan küldött egy amerikai sztárnak leveleket a kommunizmusban, és akkor egyszer véletlenül találkozott vele, és köszöntötte, hogy hát én vagyok, azt tudod, és megnézett.

Fogalma nem volt, hogy ki ez. Nyilván itt azért van interakció, tehát kap választ, visszaválaszt, de mégis egy csúszós terület ilyen szempontból a kapcsolatrendszerben.

[Király Tamás]
Viszont azt látom, hogy írásban nagyon bátrak az emberek.

[Szobota Orsolya]
Amit szóban nem mernének, és nem reális viszonyok jönnek létre emberek között. Egyből létre jön egy szoros lelki függőség. Egy pár hét csetelés után azt nekem senki nem mondja, hogy nem kötődik már ahhoz az emberhez.

De hogyha mi van akkor, hogyha az az ember nem csak vele csetel, hanem még másik öttel tízzel, ugyanígy, de ő azt hiszi, hogy ő az egyetlen. Na ezekből szoktak lenni a hatalmas nagy csalódások, meg kiborulások. Ezeket jó úgy megelőzni, hogy arányban van a személyes kommunikáció, meg a csetelés, illetve annyi időt elvesz, annyira sok mindentől szerintem a sok csetelés.

[Király Tamás]
Meg fárasztó.

[Szobota Orsolya]
Fárasztó.

[Király Tamás]
Bár megjegyzem, hogy például én használom a Messengert, meg a Vibert, mert hogy amikor mondjuk, hú ezt most ne hallgassátok, hallgatok, de amikor mondjuk adás közben kell gyorsan valakinek írni, akkor kulisztatitka. Így jobban meg lehet volna, mintha adás közben telefonálnék.

[Király Tamás]
Viszont az is tény, hogy iszonyatosan személytelen névelek. Mondok egy például, az elején, amikor ismerkedtünk, akkor ilyen tök technikai dolgokról elkezdtünk csetelni. De az nem ilyen érzelmi dolgokkal kapcsolatos volt.

És aztán volt egy bizonyos pont, amikor elkezdtünk telefonon beszélni, és pont azt beszéltük utólag, hogy ha ugyanezt az kört Messengeren keresztül írásban futjuk le, akkor biztos, hogy soha az életben nem leszünk egymásnak szimpatikusak.

[Szobota Orsolya]
Na hát, az érdekes.

[Király Tamás]
És akkor nyilván utána meg lett ilyen találkozás, de hogy kellett ezt hozzá.

[Szobota Orsolya]
Érdekes, hogy nektek pont a Messenger hozta volna létre azt, hogy nem lesztek szimpatikusak egymásnak. Van, akinek pont az hoz elétre, hogy iszonyú szimpatikus lesz, ad abszurdum, egymásba zúg, vagy az egyikbe lezúg a másikba, mondjuk.

[Király Tamás]
De Messengeren keresztül?

[Szobota Orsolya]
Hát, nyilván rátesz sok lapáttal.

[Király Tamás]
Tehát az ember személyiségét nem lehet megismerni, nem csak a smiley-t?

[Szobota Orsolya]
Hát ez az, hogy nem az egész személyiségét lehet megismerni, hanem egy bizonyos szeletét a személyiségének. De nem láttad, nem néztél a személybe, nem láttad, hogy milyen a mimikája közben.

[Király Tamás]
Hogyan reagál?

[Szobota Orsolya]
Hogy reagál? Sok minden benne van a személyes kommunikációban elengedhetetlen, és ha valaki sokat cset el, akkor lesz egy hamis kép arról az emberről. Sajnos.

És ebben ugye van már buktató.

[Király Tamás]
Tehát mondjuk, mert azért biztos sokan hallgatnak minket, akik testválasztás előtt állnak, meg ilyen szituációkban vannak. Mi a javasolt? Szerintem az nem ördögtől való dolog, ha valaki így veszi fel a kapcsolatot valakivel.

[Szobota Orsolya]
Én nem mondom, hogy ez gáz. Én azt mondom, hogy ennek az aránya, tehát hogyha nincs személyes találkozás, vagy nagyon kevés, de nagyon sokat csetelnek, akkor ez egy óriási nagy téveigésbe, vagy egy nagy hamis képet hoz létre a másik személyét illetően. És akkor utána lehet, hogy találkoznak, és hát nyugd megnyelősebb.

De én olyat is tudok, aki már kiválasztották egymást, hogy ők ismerkednek egymással, de úgy döntöttek, hogy nem fognak sokat csetelni, mert egyszerűen nem jó irányba vitt el a kapcsolatot. Inkább akkor találkoznak személyesen, vagy telefonálnak, de még mindig életszerűbb, és még mindig reálisabb, mint ha cseteltek volna.

[Király Tamás]
És más az, hogy technikai dolgot megbeszélsz.

[Szobota Orsolya]
Hogyne, nem is erről van szó, tehát hozd ide, ott találkozunk, mi van akkor, ha.

[Király Tamás]
Mint az, hogy hogy vagy, mit érzel éppen.

[Szobota Orsolya]
Igen, meg a cukigéfek, meg a nem tudom én, tehát, hogy jó, ez is része, tehát én is csetelek sok mindenkivel, mert sok mindenkivel sok dolgot sokkal egyszerűbb úgy megbeszélni, meg nem is tudunk találkozni, tehát nyilván hasznos. De hogy ez a személyes az ismerkedés, vagy a kapcsolatfelvétel után nem annyira jó a cset, tehát nem szerencsés.

[Király Tamás]
Egyébként ez olyan érdekes, hogy így kiöli az érzelmeket gyakorlatilag az emberekből, nem? Tehát, hogy ilyen kicsit géppivé válik az egész kommunikáció, ilyen robotizált dolog ez.

[Szobota Orsolya]
Leszűkíti, szegényesebb lesz sokkal, mert leírhatsz egy mondatot, egy vicceset, elküldhetsz egy vicces giffet. Még a giffek egész jó kis műfajóhoz képen. Jó giffek vannak.

És őket lehet rajtuk nevetni, meg kifejezőek. Ugyanakkor mégiscsak leszűkíti azt a rendkívül gazdag érzelmi reakciókvilágát, az arcon hogy fut át egy gondolat, egy ötlet, egy kedves mosoly, vagy látszik, hogy ez nem tetszik neki. Tehát, hogy ezt olyan szinten lebutítja, még akkor is, hogyha 1500 félek giffet, vagy smileyt használ az ember, elviszi egy áll világba, hogy ez nem tesz jót annak a kapcsolatnak.

[Király Tamás]
Vássuk meg, hogy sokszor pontosan a smileyk azok meg félreértést okoznak.

[Szobota Orsolya]
Külön téma.

[Király Tamás]
A mosolygó fej, a könnyes szemű smiley, és a szüvecskés szemű smiley.

[Szobota Orsolya]
Az a legdurvább. Biztos, hogy szerelmes belém, közben meg dehogy is. Ki hogy értelmez egy smileyt abban, és ki mit gondol bele.

Egy smileyben mit lehet bele gondolni.

[Király Tamás]
Éppen a sok mosolygó smileyt írok, minden mondatom végére, de nyilván nem vagyok mindenkibe szerelmes.

[Szobota Orsolya]
Nevetsz mindig miközben, azt leírod. Tehát az a sírva nevetős smiley, közben az ember ilyen merev arcban. Tehát azért huncut, és csalókkal, és nem igaz.

[Király Tamás]
Érdekesek ezek a smileyk, pont én is, ahogy így nézegettem, hogy jó érzés, amikor az ember olyan smileyt kap.

[Szobota Orsolya]
Hozzájárul nyilván a hangulatához, de nem reális.

[Király Tamás]
De nem úgy, ha nem, hogy mondjuk írsz valami vicceset, és a másik visszaküld három mosolygós szemű smileyt, vagy nem, tehát sírós, könnyes szemű, könnyes szemű smileyt, akkor az megint ez a jutalmazó központra, hogy de jó, és viccesnek talál, és egyébként, hát van mit tanulni.

[Szobota Orsolya]
Tehát tulajdonképpen az emberi kapcsolatokról van szó, mert azad úgy mond értelmet az egésznek, hogy kapcsolod vagy egy másik emberrel, mert egy géppel kéne ugyanezt megcsinálnod, ha bár biztos, hogy ez is el fog jönni már, vagy el is jött. Az már nem akkora flow.

[Király Tamás]
Az egyik kolléganunk Gyurcsány Ferenccel Csetel, aki egy robot, de rendesen értelmes válaszokat ír.

[Szobota Orsolya]
Értem. Na hát.

[Király Tamás]
És rendszeresen ír Gyurcsány Ferenc robot a kolléganunknek.

[Szobota Orsolya]
Milyen megtisztelő. De tényleg a lényeg az, hogy egy emberi kapcsolat van mögötte, vagy emberekkel kapcsolatos, személyek közötti kommunikációról van szó, még akkor is, ha egy Instagramon megnézett, hogy a barátnőd mit rakott ki, vagy az ismerősőd mit lájkolt. Meg, hogy mit lájkolunk, ez is megint egy nagy téma.

[Király Tamás]
Szerintem erről még fontos beszélni, maradt még öt percünk. És ezt én az elején akartam feltenni, csak hogy mindent az elején akartam feltenni, így músítottam.

[Szobota Orsolya]
Mert még a bevezetőnél tartunk.

[Király Tamás]
Igen, mert rövid bevezetőt érjük el. Hogy az, amit lájkolunk, azzal mi azonosulunk, ugye?

[Szobota Orsolya]
Hát valamilyen szinten igen, tehát nagyon nem mindegy, hogy az ember mit lájkol. Tehát, hogy egyszerűen ott olyan, mintha aláírnál, vagy ott letenné a névjegyét mellette. És mi az, amit az ember úgy nagy nyilvánosság előtt is vállal, hogy igen, én ezt lájkoltam, igen.

Ha itt kiállítanának akár a gyülekezetelés, azt mondanak, hogy ez az ember, ezt lájkolt, akkor nem az lenne, hogy elrohannék szégyenembe, hogy te jó ég, ezt hú, tetszik ki. Hanem, igen, nekem tetszik ez a, tudom én, micsoda, vagy szép kép.

[Király Tamás]
És szerinted mennyire álomkebben jól én csak aludanulnak, hogy az Instagramot néz, ott látjuk, hogy ki mit lájkol. És én azért időnként megdöbbenek. Tehát, hogy olyan celebeket lájkolnak, és akkor most még a kultúrája több dolgokkal beszél.

[Szobota Orsolya]
Akár maga az a celeb, hogy milyen figura, és hogy jót akár követni. Ugye Jézus úgy hívta el a tanítványit, hogy kövess engem.

[Király Tamás]
Csak ők hátrahajták a hálót.

[Szobota Orsolya]
Hátrahajták a hálót, így van. És úgy követték őt. Tehát ez a follow me, ez már elhangzott 2000 évvel ezelőtt.

Még mielőtt bárki azt gondolja, hogy feltalálta a spanyol viaszt. Jézus volt az, aki először mondta, hogy follow me. És ez ma is érvényes.

Tehát, hogy ha mi Jézus követjük, akkor ez a követés, ez kizárt sok más követést.

[Szobota Orsolya]
Azt kell, hogy mondjam, hogy akármilyen embereket, tehát, hogy madarattolláról embert barátjáról, ma már ezt át lehetne írni. Úgyhogy madarattolláról embert arról, hogy miket követ, meg lájkol. Sajnos, ebben még nagyon-nagyon sokat kell fejlődni, mert én is nézek egy-két dolgot, hogy te ezt lájkoltad, na hát.

Nem mintha ezen merengnék, meg ezt nézném naposztat, hogy ki mit.

[Király Tamás]
Nem csak ilyenkor felmerül bennem, hogy tényleg azért lájkolja, mert ez az ő úgy érzi, hogy ez a szervese része az én jének, vagy egyszerűen csak azt gondolnám. Nem, hogy felsen fogja, hogy azzal, hogy lájkol, azzal mondjuk azt mondja, hogy embert.

[Szobota Orsolya]
Aláírtam. Igen.

[Király Tamás]
Jó kérdés. Érdemes időnként. Egyébként én például csináltam azt az Instagramnál, hogy átnéztem, hogy kiket követek.

És meg is lepődtem.

[Szobota Orsolya]
Időről-időre felül kell újra bírálni, vagy újra meg kell nézni. Én azokat követem, akiket vagy személyesen ismerek, tehát akivel szoktam beszélgetni, vagy köszönök neki, vagy ismerem. Így is elég sok, tehát néha, hogy 790 vagy nem tudom mennyi ember, vagy közte van még egy-két olyan, hogy mit hashtaget követ az ember, mondjuk, ami érdeklődés köré megfelel, hogy szép otthonok, vagy francia kertek, vagy akármit.

Tehát ugye ez nyilván nem az ördögtől való része a dolognak. De nagyon nem mindegy, hogy kiket követünk, kiket nézünk, kiket figyelünk, mert hatással van ránk.

[Király Tamás]
Igen, hát kedves Orsi, nagyon szépen köszönjük, hogy mindezt elmondtad nekünk. Én is köszönöm. Szerintem rendkívül izgalmas volt, és hát arra buzdítjuk a hallgatókat, hogy ne megijedjenek, ha nem adott esetben, ha szükség van tisztításra, felülvizsgálatra, akkor ezt tegyék meg.

[Szobota Orsolya]
Nagyon is, hogy most a peszta ki kell söpörni a kovásztost, úgyhogy ez a virtuális terünkre is vanatkozik, hogy söpörjünk ki mindent, ami kovászos, csak a kovásztalan maradjon.

[Király Tamás]
Így legyen. Köszönjük, hogy itt voltál velünk.