Happy Day - 2024. 02. 29.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Tehát továbbra is itt vagytok, dicsőség az úrnak. Mondjátok velem, hogy hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztus meghalt az én bűneimért, föltámadott az én megigazulásomért, hogy ne haljak meg, hanem éljek. Mert megvan írva, hogy aki hisz, az ártal ment a halálból az életre.

És hiszem, hogy a názeti Jézus Krisztusban megjelent az örök élet, és a názeti föltámadása által nyilvánvalóvá vált, hogy az Úr Jézus Krisztus diadalt aratott a halála, pokol, a sötétség, alvilág erői fölött, és megszabadított bennünket, eljelen való gonosz világból, hogy ne a világnak éljünk, hanem Isten dicsőségére. És ezt a dicsőséget magasztaljuk a testünkkel, lelkünkkel, szelemünkkel, minden erőnkbe. Hiszük, hogy Jézus Krisztus erőtlenítette magát érettünk, és megfeszítettett erőtlenségben, de föltámadott Isten ereje által, hogy Isten erejébe, a föltámadás erejébe, vetett hitáltal éljek.

Ezért hiszem, hogy mindenre van erőm a názeti Jézus Krisztusban, aki minden erővel megerősít engemet, és a mai napon is veszek erőt, mert eljött reám a szent szellem, hogy Jézus Krisztusnak a tanúságtevőjeként éljek. És hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van, mert a szellemem a szent szellemmel együtt tesz bizonságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok, mert Jézus Krisztussal együtt megelemenítettem, együtt vele feltámadtam, együtt vele felültettem a mennyekbe, hogy ne a bűnnek, ne a gonosznak, hanem Istennek éljek, most és mindörökké, a Jézus nevében. Amen.

Halleluja.

[Szignál]
SZENTÍRÁS Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Diószegi Dávid 21. rész.

Ezek után történt, hogy a sátán Izrael ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izraelben. Dávid hívatta Joábot és a seregének tisztjait, és ezt parancsolta nekik. Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izraelben.

Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Bersebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt. Joáb erre azt felelte. Az örök kivaló sokasítsa meg a népét százszorosan.

Uram királyom, ez a nép mint téged szolgál. Miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izraelt?

A király azonban nem engedett Joábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Joáb elindult, és bejárta egész Izraelt, majd visszatért Jeruzsálembe, és jelentést tett Dávidnak. Egész Izraelben összesen 1.100.000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470.000. Joáb azonban nem vette számba Lévi és Benjamin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát. Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izraelre. Dávid akkor ezt mondta Istennek. Nagyot védkeztem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást.

Kérlek, bocsásd meg szolgált bűnét, mert nagyon stobaságot követtem el. Akkor az örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt proféta volt. Menj és mondd meg Dávidnak, ezt mondja az örökkévaló.

Három büntetés közül kell választanod, s amelyiket választod, azt teszem veled. Akkor Gád elment Dávidhoz ezzel az üzenettel. Ezt mondja az örökkévaló.

Válasz! Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az örökkévaló kardja, halálos járvány és az örökkévaló angyala pusztít egész Izrael területén. Döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött.

Dávid ezt felelte Gádnak. Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem. Mégis inkább az örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az örökkévaló nagyon könyörületes.

Így hát az örökkévaló a járványos betegséget küldte Izraelre, amelyben 70 ezer ember meghalt. Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit. Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem írtja ki a város lakóit.

Rászolta pusztítóra. Állj meg! Elég ennyi!

Az örökkévaló angyala éppen a Jebúzi ornán szérűs kertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni. Dávid felnézett, és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak.

Dávid ezt mondta Istennek. Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet! Én védkeztem!

Én, a pásztoruk, követtem el gonoszságot! De a nyáj! Ők mit tettek, hogy így pusztítod őket?

Kérlek, örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kimérd meg a népedet a csapástól! Akkor az örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak, menjen és építsen oltárt az örökkévalónak a Jebúzi Ornán mezején. Dávid ezután felment oda, ahogyan Gád az örökkévaló nevében mondta neki.

Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátranézett, meglátta az angyalt, négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. Dávid éppen ekkor érkezett oda.

Ahogy Ornán meglátta, királyt, eléje ment és a földighajolt. Dávid megszólította. Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az örökkévalónak.

Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja. Ornán ezt felelte. Legyen a tiéd az egész mező, uram királyom.

Tégy vele, amit jónak látsz. Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz. A csépléshez való eszközöket tüzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak.

Mindent neked adok. Dávid király azonban így válaszolt. Nem, meg akarom venni tőled teljes áron, ahogy az igazságos.

Nem akarok a tiédből áldozni az örökkévalónak. Sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül. Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel aranyat fizetett érte.

Azután oltárt épített ott az örökkévalónak, és azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az örökkévalóhoz kiáltott, és az örökkévaló válaszolt neki. Tüzet küldött az égből az égőáldozat oltárára.

Ezután az örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére. Dávid látta, hogy az örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezeén mutatott be áldozatokat az örökkévalónak. Ugyanis a szent sátor, az örökkévaló lakhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben még Gibeonban volt, a Magaslaton.

Dávid pedig nem mehetett a Gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az örökkévaló angyalának a kivont kardjától. Dávid ezt mondta. Ez az örökkévaló Isten háza, ez az oltár Izrael égőáldozati oltára.

Ezután Dávid elrendelte, hogy gyűjtsék össze Izrael földjéről azokat a lakosokat, akik ott laktak, de nem tartoztak Izrael népéhez. Kiválasztott közülük munkásokat, akiknek azt adta feladatul, hogy a kőbányákban dolgozzanak és készítsenek faragott kőtömböket a templom építéséhez. Nagy mennyiségű vasat is szerzett Dávid a templom kapujhoz, szegek és sarokvasak készítéséhez.

Ezen kívül tömértek bronzot és cédrusgerendát is összegyűjtött. Ezutóbbit a szidóniak és tirusziak nagy mennyiségben szállították Dávidnak. Dávid ugyanakkor azt gondolta, Salamon a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan, az örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön.

Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni. Így hát Dávid még életében mindent előkészített és megtervezett. Azután Dávid hivatta a fiát, Salamont és megparancsolta neki, hogy építsen templomot az örökkévalónak, Izraelistenének.

Azt mondta neki, Fiam, én akartam templomot építeni Istenem az örökkévaló nevének, de az örökkévaló szólt hozzám és ezt mondta, Dávid, te sokat háborúskodtál és sok embert megöltél. Nem te fogsz házat építeni az én nevemnek. Mert sok ember vérét ontottad a földre, a szemem láttára.

Fiat fogsz születni, aki a békesség embere lesz, mert nyugalmat adok neki minden körülötte lévő ellenségtől. Ezért Salamont lesz a neve. Az ő idejében békességet és nyugalmat adok Izraelnek.

Ő épít házat az én nevemnek. A fiammá lesz, én pedig apjává leszek. Örökre megerősítem a királyi uralmát Izrael felett.

Így hát, fiam, az örökkévaló veled lesz, hogy sikeresen felépítsd Istenednek az örökkévalónak a templomát, ahogyan ő kijelentette rólad. Az örökkévaló adjon neked bölcsességet és értelmet, amikor Izrael fölé állít téged, hogy engedelmeskedj Istened az örökkévaló törvényének. Mert ha engedelmeskedsz a rendelkezéseknek és a törvényeknek, amelyeket az örökkévaló Mózas által parancsolt Izraelnek, és mindent a szerint teszel, akkor leszel sikeres mindenben.

Légy bátor és határozott, nem szabad soha félned, és ne engedd, hogy bármi elbizonytalanítson. Látod, sok fáradtsággal összegyűjtöttem az örökkévaló templomához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt, ezen fölül olyan rengeteg bronzot és vasat, hogy számát sem tudom. Előkészítettem építőköveket és fagerendákat is, te pedig még gyűjts ezekhez.

Bőven vannak mesterembereid is, kőfejtők, kőfaragók, ácsok és sok egyéb mester, akik elkészítik majd a szükséges eszközöket aranyból, ezüstből, bronzból és vasból. Így hát kezdj hozzá, és veled lesz az örökkévaló. Dávid megparancsolta Izrael összes vezetőjének, hogy segítsenek a fiának Salamonnak.

Ezt mondta nekik. Látjátok, Istenetek az örökkévaló veletek van. Nézzétek meg, körös körül mindenfelől békességet és nyugalmat adott nektek.

Az örökkévaló kezembe adta mindazokat a népeket, akik körülöttünk laknak, és meghódoltak az örökkévaló előtt, és népe előtt. Most hát teljes szívvel, lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az örökkévalót és az ő akaratát. Kezdjetek hozzá, és építsétek fel az örökkévaló Isten templomát.

Azután vigyétek oda az örökkévaló szövetségládáját és az Istennek szentelt szenteszközöket abba a templomba, amely az örökkévaló nevének épül.

[Németh Sándor]
Tele vannak szeretettel azoknak a szelemükben, lelkükben nyugalom van, mert Istennel meg van békülve is. Ahogy mondja Zsoltáros, hogy a lelkem csak Istenben nyugszik meg. És amikor nyugalmat talál az embernek a szelleme lelke, akkor nem azt jelenti, hogy passzivan él, de van a bennsejében egy elégedettség, egy beteljesedés, és egy beteljesedésből és a szentéleknek az ösztönzéséből cselekszik.

Nem a vágyak fogják vezetni az életét. Ha nincs az emberben romlott vágy és kívánság nem, ez motiválja egy embernek az életvezetését, tettei, döntéseit, akkor az evilág, illetve a levegőbeli hatalom, fejedelme, vagyis az örök, nem tudja a sorsát, életét befolyásolni. Ezért a vágyainkat, ahogy mondja Pál Lapostól, a romlott vágyainkat feszítsük meg az ótermészetünkkel együtt.

Ez az előfeltétele annak, hogy a szellemi gyümölcsei megnyilvánuljanak az életünkben. És a szeretet, hogy bennünk van, annak az egyik legfontosabb megnyilvánulása, hogy a lelkünk szellemivé válik. És mi, hogyan válik a lelkünk szellemivé?

Úgyhogy elkezd bimbózni először, majd virágozni, majd gyümölcsöt teremni a lelkünk, szellemi értékek jelennek meg a lelkünkben. Elménkben, akaratunkban, érzelmünkben. Milyen szellemi értékek?

Szeretet, békesség, öröm, hűség, jóság, egyenesség, türelem, hosszú tűrés, önuralom. Tehát ezek azok, ami az embernek a lelkét kiemelik a testiségből, nem az érzéki lelkünk lesz, hanem olyan lelkünk lesz, amely a szellemben, szinkronban, harmóniában, és ilyen módon a Szentléleknek a pihenése, a nyugalma, a személyiségünkben stabil, maradandó. Az érzéki lélek az elveszi a Szentléleknek a jelenlétét.

És az érzéki léleket a vágyak tartják fönn, amikor az embernek az életét, magatartását, döntését, választását a vágyai irányítják. Tehát ezért rendkívül fontos látni, hogy a két természet között, már a két ember természete között, az Ádám, és a Krisztus természete között mi a minőségi különbség. Az egyik ugye romlott a vágyak miatt, a másik romolhatatlan, szent, igaz, és a pszichi, a lélek, a nefese tele van szellemnek a gyümölcseivel.

És a szellem gyümölcseire az ellen nincsen törvény, az törvény fölött áll. És mind a kilenc szellemi gyümölcs az nem más, mint az isteni szeretetnek a megnyilvánulása. Különböző módon, különböző helyzetben, mert a szeretet az a teljesség.

És az megnyilvánul a lelkünkben. Előbb utóbb áttöri, először a szellemünkre jön a Szentlélek által Istenek a szeretete. De ha együtt működünk továbbra is Istennel, megmaradunk az úrral való közösségben, a lelkünk átalakul.

Lényegi változáson megkeresztül a lelkünk. És szellemi lelkünknek, Krisztusnak a lelke alakul ki bennünk.

[Sáros Renáta]
HANGOS KÖNYV Biztos vagyok benne, hogy Izsák megszületése után egy büszke és boldog férfi vonult családjával a gyülekezett be vasárnaponként. Ám nagyapa makacs jellem volt, mint minden örmény. Túlságosan konoknak tartotta magát ahhoz, hogy kétkedés nélkül elfogadja, hogy egy olyan természet feletti profícia beteljesedésének volt a tanúja, amelyet a Biblia is lejegyez.

Talán magad rih jövendőlése és a dátum pontosága pusztán véletlen egybeesés. Ám egy napon aztán nagyapa minden kételkedése egyetlen pillanat leforgása alatt örökre elszállt. 1900-ban, amikor Izsák nyolc, Kishuga Hamás pedig négy éves volt, hír érkezett, hogy száz orosz keresztény ekhós szekereken Karakalla felé tart a hegyeken keresztül.

Mindenki örvendezett, a faluban szokás volt, hogy lakomát rendeztek a látogatóba érkező keresztények számára. Annak ellenére, hogy nagyapa nem értett egyet az oroszok által hirdetett teljes evangéliummal, látogatásaikra mégis, mint Isten számára elkülönített időre tekintett, és ragaszkodott hozzá, hogy a vendégséget a saját háza előtt elterülő nagy síkságon tartsák. Nos, nagyapa büszke volt szép marháira, mikor megkapta a hírt az úton lévő oroszokról, kiment a csordához és alaposan megvizsgálta az állatokat.

A legszebb, legkövérebb fiatal ökröt akarta kiválasztani a különleges étkezéshez. Sajnálatos módon azonban a gulya legkövérebb ökréről kiderült, hogy fogyatkozása van. Egyik szemére vak volt.

Mit évő legyen? Nagyapa jól ismerte a Bibliát. A Mózes III.

könyve 22-20 alapján tudta, hogy az úr elé nem szabadna tökéletlen állatot áldozatul vinnie. Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé ti érettetek. Micsoda dilemma!

Egyetlen másik állat sem volt a csordában elég nagy, száz ember megbendégeléséhez. Nagyapa körbenézett, hogy lássa, senki nem figyelie. Mi lenne, ha levágná azt a nagy ökröt, a hibás fejet pedig elrejtené?

Igen, ezt fogja tenni. Így hát nagyapa az istálóba vezette a félvak állatot. Saját kezüleg levágta, majd a fejet beletette gyorsan egy zsákba, amit egy sötét, sarokban lévő, kicsépelt búzarakás alá rejtett.

Nagyapa még éppen időben volt, hiszen abban a pillanatban, hogy végzett a marha lenyúzásával, meghallotta a karakallába igyekező szekerek zörgését. Micsoda kellemes látvány! A poros úton ismerős szekérkaraván haladt lefelé.

A kocsik mindegyikét négy verejtékező ló húzta. Az első csoport kocsisa mellett ült a fehér szakáló pátriarka, aki a csoport vezetője és profétája volt. Tekintét parancsoló alakja most is, mint mindig, már messziről kitűnt.

Nagyapa és a kis izsák vendégeik elé futottak, hogy üdvözöljék őket. A falucskában mindenütt folytak a lakomára való előkészületek. A nagy ökör hamarosan a nyárson sült egy hatalmas faszénrakás felett.

Azon az estén mindenki összegyűlt. Várakozással telve is éhesen foglaltak helyet a hosszú deszkaasztalok körül. Ám az étkezés megkezdése előtt az ételt meg kell áldani.

Azonban ezek az idős orosz keresztények nem mondtak imát. Még asztali áldást sem, addig, amíg meg nem kapták, amit ők felkenetésnek hívtak. Addig várakoztak az úr jelenlétében, amíg az ő szabaikkal élve rájuk szállt a szellem.

Azt állították, amit nagyapa a bajusz alatt kikuncogott, hogy valóságosan érzik, ahogy leszáll Isten jelenléte. Amikor ez megtörtént, felemelték a kezeiket, és örömükben táncra pertültek. Mint mindig az oroszok ez alkalommal is a szellem kenetére vártak.

És valóban, miközben mindenki őket nézte, először egy valaki, majd mások is elkezdtek a helyükön táncolni. Minden a megszokott módon történt. Hamarosan aztán megáldották az ételt, és kezdetét vehette a lakoma.

De nagyapa rémületére a pátriarka hirtelen a magasba emelte a kezét, ezúttal nem áldani készült, hanem megállt parancsolt. Furcsa, szúros tekintetét nagyapára szegezte, majd ez a magas, őszhajú férfi szónélkül elsétált az asztaltól. Nagyapa tekintetével követte az idős férfi minden mozdulatát, ahogy a proféta az udvaron átkelve egyenesen az istálló felé tartott.

Egy perc múlva aztán újra előbukkant, méghozzá kezében azt a zsákot tartotta, amit nagyapa a búzorakás alá rejtett. Nagyapát reszkedés fogta el. Honnan tudhatta ez az ember?

Hisz senki nem látta őt. Az oroszok még csak el sem érték a falut, amikor elrejtette ezt a fejet. A pátriarka úgy tette nagyapa elé a zsákot, hogy az kinyílt, és mindenki számára láthatóvá vált a fej, és rajta a tejfehér szem.

– Van valami beismerni valót, démos testvér? – kérdezte az orosz. – Igen, van – válaszolt a nagyapa, még mindig remegve.

– De honnan tudtad? – Isten mondta nekem – felelte egyszerűen az öreg. – Te még mindig nem hiszel abban, hogy ő ma is ugyanúgy szól a gyermekeihez, mint a múltban?

– A Szent Szellem egy különleges célra adta nekem a tudománybeszédét, hogy te és a családod higgyetek. – Eddig jól lehet ellenálltál a Szellem erejének, de mától fogva nem így lesz többé. Nagyapa még aznap este megvallotta szomszédjai és vendégei előtt az elkövetett csalást.

Szúros szakállára csorduló könnyei közepette kérde bocsánatokat. – Mutasd meg nekem – kérte a profitát. – Hogyan tudom én is megkapni Isten szellemét?

Nagyapa letérdelt, és az idős orosz férfi a fejére tette munkától érdeskezeit. Nagyapa azonnal örömteli imában tört ki, egy olyan nyelven, amit sem ő, sem a jelenlévők nem értettek.

[Speaker 8]
Ó, happy day!

[Szignál]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Pásztor Tamás]
– Az Igeidő vendége, kedves barátunk, Mézes András, a tapolcai, az ész zalaegerszegi gyülekezet, pásztora, és a Hit Gyülekezete lelkésze. Szervusz, András!

[Mézes András]
– Szervusz, Tamás! Köszöntöm a Hit Rádió hallgatóit és a kedves nézőket is.

[Pásztor Tamás]
– Örömmel látunk újra a Hit Rádióba, és hallunk, itt a hallgatók, nézők nevében is mondhatom. Elveszett javak visszaszerzéséről szeretnék veled beszélni. Amikor feldobtad ezt a témát, én elkezdett a szellemem bizseregni szinte, hogy milyen fontos, de ugyanakkor nagy fába vágjuk a fejszénket.

Hogyan jönnek vissza az elveszett javak? Miért vannak egyáltalán elveszett javak? Miért vannak veszteség a keresztény életben?

Ezek harsogtak fel a lelkemben, amikor ezt feldobtad.

[Mézes András]
– Hát ezek nagyon fontos kérdések. Én azt gondolom, hogy aki már egy ideje az úrban van, újjá született hívő, vagy ismer keresztényeket, az szembesül azzal a szomorú tényjel, hogy sajnos vannak vesztességek a keresztény életben. Az, hogy ez miért van így, vagy hogy miért, mi okozza a vesztességeket ennek, a Biblia alapján több oka lehet.

Én egy példázat segítségével szeretnék rámutatni arra, hogy mitől is lehet, és a tapasztalatom az, mint a személyes életemben, mint mások életében, hogy talán a vesztességek legtöbbször nem kizárólag, de talán legtöbbször ezekre vezethetőek vissza. És ezek olyan alapigasságok, ami egy példázatban nagyon szemléletesen, Jézus egyik példázatában nagyon szemléletesen és nagyon világosan kijönnek, ezek az okok természetesen azzal a célral is érdemes ezt vizsgálni, hogy ezeknek a megfordítása, vagy hogyha az ember ráeszmél arra, hogy mitől vannak vesztességek, vagy mi okozhat vesztességeket, a módjában áll, már pedig ezeket az okokat meg tudja változtatni minden hívő, akkor megváltoztatva ezeket, hát vissza lehet szerezni a javakat, ezeket az elvesztett kincseket.

Nagyon jó hír. És ugye az egy különlegesen bátorító számomra, amit ebből megértettem, hogy ezek az elvesztett dolgok, javak, kincsek, bármiről is beszélünk, ezek nem semmi sültek meg, hanem ezek megvannak csak valahol, csak meg kell őket keresni. Tehát igazán a keresztény életben, amikor Jézus arról beszél, hogy ő azért jött, hogy megkeresse azt, ami elveszett, vagy aki elveszett, ez vonatkozik egyrészt az újjászületésre, az evangelizációra, hogy ő ezért jött, de ez a belső természette és ez a szolgálata Jézusnak, ez folyamatos a keresztény életben, hogy amit elveszít a hívő, az Jézus Krisztus által, Isten beszél, de Isten igazsága, szent lélek támogatása által vissza lehet szerezni. Felolvasnám azt a példázatot, amire utaltam, ez a Lukács evangélium 15. részének a 8-as versje, ami így szól, avagy ha valamely asszonynak tíz drakmája van, és egy drakmát elveszt, nem gyújt a gyertyát, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, míg nem megtalálja.

Amen. És utána, amikor megtalálta, akkor összehívja a szomszédjait, és óriási öröm van. Tehát itt egy asszonyt látunk, aki elveszítette egy drakmát.

És kiderül a szövegből, hogy ez nem volt előzmények nélküli ez a veszteség, hiszen úgy kereste meg, vagy úgy találta meg, hogy három dolgot tett. Az egyik felgyújtotta a lámpát, azaz világoságot gyújtott, ebből kiderül, hogy előtte sötét volt. A második, hogy rendet rakott, kitakarított, tehát ebből kiderül, hogy amikor elvesztette, akkor rendetlenség volt, mert hát ki kellett takarítani.

És a harmadik pedig, hogy gondosan kereste, tehát elkezdett nagyon erősen figyelni arra, hogy hol lehet. Tehát ez mutatja, hogy előtte nem figyelt erre a drakmára. Tehát alapvetően ez a három dolog idézi elő, nagyon sok esetben a vesztességet az életünkben, a sötétség, tehát hogy beengedünk az életünk bizonyos területére sötétséget, lekapcsoljuk, vagy engedjük, hogy lekapcsolódjon a villany, a második a rendetlenség, a harmadik pedig a figyelemnek a hiánya.

[Pásztor Tamás]
Figyelmetlenség.

[Mézes András]
Pontosan, ugyanis hogyha mind a hármat megnézzük, mind a három egy rendkívül fontos terület, és tényleg nem csak úgy elveszik valami, hanem az esetek túlnyomó többségében van az ember életében egy ezt megelőző időszak, ami valamilyen módon veszélybe sodorja azt a területet. Itt legyen szó kapcsolatokról, legyen szó anyagi javakról, legyen szó akár szolgálatról, vagy olyan dolgokról, amik az ember életében megvoltak és jól működtek, és örömét lelte benne, de valami miatt bejön egy zavar azon a területen, és megváltozik, és elveszik. És pontosan az a tapasztalat, hogy ezekre a területekre az igje alapján figyelve, és megváltoztatva a dolgokat, visszajönnek ezek a javak.

[Pásztor Tamás]
Nagyon jó híret.

[Mézes András]
Visszajönnek, és meg lehet őket találni. Ugye az első, az a világosságnak a hiánya, ez a sötétség, hogy az pontosan azt jelenti, hogy a világosság az Istennek a természete. Az egy olyan belső valósága az Úrnak, amit úgy mondott ki.

Így indult a teremtés, és pontosan az a világosság, amikor egy adott helyen, egy adott közegben, vagy egy adott területen, Istennek az uralma, Istennek az akarata megvalósul. Ugye ezért mondja az igje, hogy sötétségből világosságra gyok fel. Tehát Isten úgy kezdte a teremtést, hogy a világosságot kimondta, hogy legyen világosság, és utána elválasztotta a világosságot a sötétségtől.

A világosságot el kell választani a hívő életben, a sötétségtől. Ugye a probléma pontosan az, hogy a kegyelem alatt, a keresztények nagyon sokszor hozzászoknak ahhoz, hogy van világosság, de azért ott van a sötétség is. És ez a keveredés az mindig azzal jár, hogy egy adott területen sötétség lesz.

És ha az ember ezt megengedi, akkor visszaszorul Istennek az uralma óhatatlanul, és hát azonnal beáll egy olyan állapot, amiről Jézus beszélt a példázatban. Ugye Jézus példázatai nagyon-nagyon mély igazságokat tartalmaznak. Ugye azt mondja róla az igen, hogy feltárom a számat, és olyan, és rejted, amik el voltak rejtve dolgok, azokat mondom ki.

A világ teremtése óta, tehát itt olyan alapigasságokra mutat rá Jézus a különböző példázataiban, amik pontosan arra az alapigasságokra mutat, amik pontosan azokat, az a fontos fundamentumokat tartalmazzák, amikre épül az egész élet. És itt megmutatja Jézus, hogy ez az asszony, ez elkövette azt a hibát, hogy engedte, hogy sötétség legyen. Ha egy hívő megengedi, hogy az életének valamilyen területére sötétség szivárogjon be, most csak mondok egy példát, mondjuk a pénzügyi területen vállalkozásában megengedi azt, hogy ne Isten alapelvei alapján működjenek a dolgok, hanem feloldja a saját lelkiismeretét, és azt mondja, hogy hát ez belefér, és megengedi olyan dolgokat, amik az igény alapján nem megengedhetőek, amik nem Isten természetét hordozzák, és beengedi a sötétséget, akkor azzal veszélybe sodorja a jól működő dolgokat, és azonnal egy, hát veszélyezteti a tekintetben, hogy vesztesség érheti azon a területen.

[Pásztor Tamás]
Most hirtelen leszkenneltem magam itt a cégesen is. Te nyilván számtalan területe van az életnek. Tehát és nagyjából soroltál is.

Nézzük meg azt, hogy mik azok, és hogyan lesz a sötétségből világosság, hogyan lesz a rendetlenségből rend, és hogyan tudjuk ezt a vesztességből. De nyilván most majd azt a második részben bontsuk itt teljesen, inkább nézzük meg a gyakorlati részt. Tehát fedjük fel a területeket inkább.

[Mézes András]
Még annyit, tehát egyrészt ez maga a világoság, hogy a világoság, az mindig Istennek a természetét, akaratát, úralmát állítja a helyre. Tehát alapvetően úgy lehet világosságban járni, vagy a világosságot úgy lehet az életünk bizonyos területén felgyújtani a fényt, hogy a sötétséget megszüntetjük. Tehát óvatotlanul benne van a megtérés, benne van a megítélése azon a területen a sötétségnek, a stikliknek, és az ember egy olyan állapotba hozza, ami valóban feltárja azt, hogy ez így nem volt jó.

Ha az ember ezt ráébred arra, és valaki, ha felismeri azt, hogy a vesztessége, amit átélt, elvesztett valamit, hogy ezt megelőzte azon a területen, hogy beengedte a sötétséget, akkor én azt mondom neki, hogyha szeretnél visszaszerezni, akkor mindenek előtt állítsa helyre a világosságot. Mert a szellemi, a láthatatlan dolgok, a láthatatlanból áll elő a látható. És amikor beengedjük a sötétséget az életünk bizonyos területére, akkor azzal beengedjük arra a területre Istenek az ellenségét, aki a mi ellenségünk, a rágalmazót, aki azért jött, hogy lopjon, öljön és pusztítson.

Tehát ezért az embernek úgy tudja az életét, az ember védelem alájázni, ha nem engedi be a pusztítót. Ugye Jézus mondja, hogy jön a sötétség, fejedemlésben nem nincsen semmije. Tehát ő ha egy olyan védelem alatt volt, és önként adta át magát a sötétségnek a megváltás miatt.

De egyébként ő a sötétség szemben teljes védelmet birtokolt magában, mert nem volt benne sötétség. Na most ez pontosan azért egy nagyon nagy figyelmeztetés, hogyha a mi életünkben van sötétség, úgy tudjuk helyreállítani a védelmet, hogyha kiszorítjuk a sötétséget, és mindig a világosággal lehet kiszorítani a sötétséget. Ez az első oka.

A másodika a rendetlenség.

[Pásztor Tamás]
Mik a világoságnak még egy szóra a világoságnak az ellenségei?

[Mézes András]
Hát a világoság ellensége a sötétség. Tehát ebben beletartozik mindaz, ami maga a rágalmazó, természetesen az ördög, maga a...

[Pásztor Tamás]
Mondjuk egy önfejűség is lehet mondjuk a...

[Mézes András]
Természetesen lehet, tehát minden olyan dolog, ami megakadályozó, hogy Isten akaratta érvényesüljön. Tehát ez szinte minden lehet. Ugye az önfejűség is természetesen, mert akkor az ember kiszorítja Isten akaratát, és nem engedi, hogy az érvényesüljön.

Tehát itt pontosan arról van szó, hogy az ember a homájt azt az igei igazság helyreállításával tudja eloszlatni az életében, és alázattal engedelmességgel. Nem egy bonyoluló dolog ez. Tehát mondja is az ige, hogyha világoságban járunk, Jézusvére megtisztít bennünket.

Tehát ez az kell, hogy az ember ne egy elzárkozva, ne elbújdosva, hanem tényleg világoságban járjon, őszintén feltárva a dolgait, és Isten nagyon-nagyon gyorsan óriási változásokat tud az életében véghez vinni. Ugye, mint a rendetlenség, nagyon közel van ehhez. Ugye a második az, hogy kitakarított rendet rakott az asszony.

Közel van ehhez, de nem pont ugyanaz ugye maga. A rend az egy olyan dolog az ember életében, ami maga. Akkor beszélünk rendről, amikor minden a helyére kerül.

Tehát akkor van rendetlenség, ha valami vagy valaki nincs a helyén.

[Pásztor Tamás]
Tehát akár egy világosságból is következhet a rend egyébként, nem? Tehát, hogy felkapcsoljuk a villanyt, akkor látjuk, hogy mi a rendetlenség.

[Mézes András]
Pontosan. Pontosan erről van szó. És a rendrakás az mindig az, hát amikor az ember belép a szobába, ahol rendet kell rakni, hát miért van rendetlenség a szobában?

Mert a szobában sok minden nincs a helyén. És úgy rak rendet, ugye két dologgal jár, hogy mindent a helyére rak, mindent oda, ahova való, és utána pedig feltakarít. Tehát itt pontosan az a lényeg, hogy az ember az életében úgy tud rendet rakni, hogy az ige által, Isten által világosság tett helyére kerülnek a dolgok, úgy kezdenek el működni, és azokat, tehát mindent a helyére rak.

Egyébként, hogyha nincs az ember a helyén, ő sem működik jól. Tehát ezért ez egy nagyon-nagyon nagy igény kell, hogy legyen a keresztények életében, még hogyha más is az ember helye, mint amit önmagának megálmodott, akkor is csak úgy fog jól működni, és csak úgy lesz teljes az élete, hogyha ő is a helyére kerül. De az életének minden területére igaz ez, az életünknek minden.

Hogy van egy rendelt helye, egy Istentől rendelt működési szisztémája az életünk különböző területeinek, és amikor ebben zavar van, akkor probléma lesz. És úgy lehet stabilizálni a dolgokat, hogy minden a helyére kerül. Tehát ez magának a rend és rendetlenség kérdés körének a nagyon-nagyon egyszerű magyarázata, és tényleg nagyon érdekes, hogy az a szó, amit a görög használ a rendetlenségre, az olyanokat jelent, hogy csatarendben nem álló, tehát egy olyan személyt jelent, aki nem hajlandó beállni a csatarendbe.

A görög értelmezés szerint az egy rendetlen személy.

[Pásztor Tamás]
A másik az, hogy mondjuk aki a tekintély alá nem tud bemenni, mondjuk a gyűlökezetbe.

[Mézes András]
Tehát maga a tekintélyrend az a rendnek egy olyan.

[Pásztor Tamás]
Benne is van a szóban.

[Mézes András]
Így van, de ez egy olyan alapja, tehát aki nem hajlandó önmagát tekintély alatt valóként értelmezni, és nem hajlandó tekintély alatt állni, természetesen igei és igeileg támogatott, elfogadott tekintélyről van szó. Ha valaki erre nem hajlandó, az biztos, hogy egy rendetlen személy. Lehet bármilyen összeszedett az élet különböző területén, de a szellemi értelemben és az életében a gyümölcsök ezt meg fogják mutatni, hogy nélkülözi a rendet, és nélkülözi azt a kohéziós erőt, vagy azt az integráló erőt, ami az életének a gyümölcse kéne, hogy legyen.

A családban is lehet ilyen tekintélyrendelleni káosz, vagy hát rendetlenség? Természetesen, hát a családban, a kapcsolatrendszerben kifejezetten melegágya lehet a rendetlenségnek, de hála Istennek az ige nagyon világosan tanít erről, hogy a gyülekeződben is nagyon sok tanítást kapunk, és aki egy kicsit is akar rendben élni, az megkap minden segítséget. Tehát, hogyha valaki rendetlenül él, egyébként Fedi nagyon keményen az ige a rendetlen életet, az önmaga tehet erről mindennek előtt, mert ha a döntést hoz, hogy rendbe hozza az életét, és mindent a helyére tesz, még ha ez áldozattal jár, akkor is, ha ezt megteszi, utána meg nagyon-nagyon jó gyümölcsei lesznek, és mindenkinél ez megtud valósulni.

A második jelentése az az, hogy fegyelmezetlen, rendetlen. Tehát az első volt, hogy csata rendben nem álló, a második a fegyelmezetlen, rendetlen, a harmadik jelentés pedig ilyen szabálytalan, ilyen véletlenszerű. Tehát Isten pontosan azt akarja, hogy az életünkben az ő általa meghatározott rendérvényesüljön.

Egyébként ez egy óriási szabadságot ad az embernek, amikor rendben. Ez ugyanolyan, mintha belép az ember abban a szobában, amiben rend lett rakva, egészen más a közérzete, vagy ez egy teljesen felszabadító dolog, vagy az autója, amikor rendben ki lett takarítva, egészen más beülni egy tiszta autóba, mint egy nem tiszta autóba.

[Pásztor Tamás]
És ez még nem rendmánia, ugye?

[Mézes András]
Ez még nem, hát persze túlzásból lehet vinni, de van egy teljes, ez egyáltalán nem rendmánia, hanem ez az ember szellemének és az egész lényének egy teljesen természetes igénye. És szellemben is így van. Ha az ember rendet rak, utána jobban fogja érezni magát.

[Pásztor Tamás]
Nézzük a következőt, tehát, hogy a keresés és a figyelem összpontosítása volt még, ami problémás volt.

[Mézes András]
Hát maga a keresés az az, amikor az ember az életében elkezd nagyon-nagyon intenzíven figyelni valamire. Biztos járt már úgy mindenki, vagy hát gondolom, vagy hát legalább látott ilyet, hogy valaki nem találja mondjuk a súszkulcsot, és amikor nem találja az ember.

[Pásztor Tamás]
Ez meg a rendetlenségből következik.

[Mézes András]
Jó részt, igen, mert általában akkor nem találjuk a súszkulcsot, hanem a helyére tesszük, hanem csak valahova véletlenszerűen valahova lett tettük. Vagy az ember elveszíti a pénztárcáját. Ugye mindig úgy keressük meg a dolgainkat, hogy nagyon intenzíven, koncentráltan figyelünk.

És egy dologra figyelünk a különböző helyeken, amit éppen keresünk. Tehát mondjuk maradjunk a súszkulcsnál, akkor az ember, ahogy figyel, pásztázza a lakást, akkor egyetlen egy forma érdekli csak, ez pedig a súszkulcs. Tehát végignéz sok mindenen, és millió tárgyon végigfut a és helyen végigfut a szeme, de igazán egyetlen egy dologra figyel, ez pedig a súszkulcs.

És amikor megtalálja, felbukkan, akkor óriási öröm. A keresés az pontosan ez. Akár az urat keresünk, akár bármilyen más értéket keresünk, amikor az ember keresi az urat, az pontosan azt jelenti, hogy ő rá figyel.

Ezért semmi más nem köti le, hanem abban az adott helyzetben belül nagyon intenzíven, nagyon koncentráltan figyel, figyel, figyel, és egészen addig figyel nagyon intenzíven, amíg meg nem találja. Keresni így lehet dolgokat. Nem figyelmetlenül, hanem az pontosan a figyelemnek a fegyelmezése, a keresés, és amikor az ember elveszít valamit, felkapcsolja a villanyt azon a területen, rendet rak azon a területen, és annak a dolognak a helyreállásában nagyon intenzíven figyel, és akarja, hogy ez az egész megtörténjen, és megtalálja, és működőképes legyen, amikor ezt teszi, utána tudnak helyreállni a dolgok.

[Pásztor Tamás]
Nagyon tetszik, hogy egyikből következik a másik, és most, ahogy így beszélsz róla, én elhatároztam egy pár dolgot újra gondolok így az életembe.

[Mézes András]
Nagyon örülök, Tamás, hogy nem jöttem miából.

[Pásztor Tamás]
Igen, igen, remélem, hogy a többiek nincsenek itt, csak én vagyok egyedül.

[Mézes András]
Bizonyosan senki elvesztette is semmit.

[Pásztor Tamás]
Szeretném, hogy világosság legyen, és rend legyen, és figyelemmel tudjam az urat keresni, összpontosítani rá, és remélem, hogy nektek is nagyon nagy üzenet, nekem nagyon szimpatikus, hogy az András ezt kikutatta, ezt az ige helyet, és fogjuk is kutatni tovább az, hogy hát mitől lesz meg az elveszett javak, mitől lesznek meg. Az előző részben szó esett, hogy hogyan jönnek vissza, miért vannak egyáltalán elveszett javak, illetve miért vannak veszteségek a keresztényi életben, és nagyon nagy igazságokat mondtál el, András, de még inkább izgat engem az, hogy mitől lesznek meg az elveszett kincsek, az elveszett javak.

[Mézes András]
Jó, hát ugye a példázat, amit megnéztünk abból, azt a következtetés lehet levonni, ennek az asszonynak a drakmája, amit elvesztett, hogy alapvetően három dolog előzte meg ezt a vesztességet ennek az asszonynak az életében, az első a sötétség, a második a rendetlenség, a harmadik pedig a figyelmetlenség, és a keresztényi életben szintén így van, hogy nagyon sok esetben, hangsúlyozom, nem csak és kizárólag ez okoz vesztességet, de nagyon sok esetben ez okozza a vesztességet az életünkben, ha az életünk bizonyos területére beengedjük a sötétséget, engedjük a rendetlenséget, és a harmadik pedig nem figyelünk arra a területre.

Az igé alapján természetesen van helyreállás, és egy nagyszerű ebben a történetben még az, amit nem olvastunk fel, hogy az asszony utána összehívta a szomszédait, és mindenkinek az egy drakmát mutatta be. Tehát ez azt jelenti, hogyha egy keresztény az életében átélt egy vesztességet, és ezt a vesztességet akár a saját hibájából, és ezt a vesztességet sikerül megszüntetni, azaz visszatudja szerezni az elvesztett kincset, akkor utána ez az evangélizálásban, a bizonyságtevésben egy óriási eszköz és fegyvertény lesz az életében. Egyébként minden keresztény gondolom egyetért azzal, hogy a nagy fájdalom az életben nem csak az, ami nincs meg, hanem sokkal inkább az, ami meg volt, de elveszett.

És Isten igéje addig éretett arra, hogy ha megtörténik a helyreállítás az életének azon a területén, akkor a második templomnak nagyobb lesz a dicsősége, a második háznak, mint az első házé volt. Tehát egy vesztesség, ha az igei helyreállító munka megérinti az életünket, és megértjük azt, hogy mi adatot nekünk Jézus Krisztusban, és visszatudjuk azt a területet szerezni, akkor az azon túl, hogy még jobb lesz, mint régen volt, mielőtt elveszett volna, emellett pedig egy nagyon nagy bizonyság az életünkben, amivel sokaknak úgy tudunk evangélizálni azzal a területtel, ami ténylegesen Jézus halálának feltámadásának egy rendkívül stabil bizonyítéka, és sokakat vezethettünk üdvözségre, ahogy az asszony is összehívta a szomszédokat, és mindenkinek örömmel újságolta. Tehát van oka a vesztességneki így, akkor, ha meglesznek azok az elvesztett dolgok, és visszatudja az ember szerezni az életében.

Van egy nagyszerű történet erre a Királyok könyvéből, a Kettő Királyok hatodik részében, én ezt most felolvasnám, ami Elizeussal történt, a következőt olvassuk, és mondának a proféták fiai Elizeusnak, íme ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szoros nekünk. Hadd menjünk el, kérlek a Jordán mellé, hogy mindegyikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakjunk. És monda, menjetek el.

És monda egyközülük, nyugodj meg rajta, és gyere el a te szolgáiddal. És monda, én is elmegyek. És elment velük.

És mentek a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egyközülük egy fát levágna, a fejszer beesett a vízbe. Akkor kiáltott és monda, jaj, jaj, édes uram, pedig ezt is kölcsönkértem.

És monda az Isten embere, hová esett. És mikor megmutatta neki a helyet, levágott egy fát, és utána dobta, és a fejszer feljött a víz színére. És monda, vedd ki.

És kinyújtvá kezét kivette azt. Amen. Ebben a történetben is egy hasonló dolog történik, hogy valami miatt egy vesztesség éri ezt a profita fiút, és nem tudja tovább folytatni azt, amit addig tett.

Itt ez a történet az Elizeusnak a szolgálatának talán így a vége felé, vagy így az életének a későbbi szakaszában történt, és valahogy a keresztény életre is igaz ez, hogy ha a hívők nem figyelnek erre a nagyon-nagyon fontos területre, sajnos az életükben lehet néhány fejsze a saját jordányukban. Tehát ami az életükben valaha működött, és nagy lelkesedéssel, amit használtak, és vitték az életükben, és működött minden, egyszer csak egy nagy csobbanással beleesik a vízbe, és lemegy az iszap aljára. Ez egy, vagy a folyó aljára az iszapa.

És ebben az állapotban az ember nem tud tovább működni. Ha az embert vesztesség éri nagyon sokszor, nagyon kudarc élmény, egy frusztráltság vesz rajta erőt, és nem azzal foglalkozik, hogy az helyreálljon, hanem inkább elfordult tőle, és ott hagyja. És a vízben nyugodni, és ez egy óriási hiba.

Ugye itt azt mondja ez a profita fiú, hogy ezt is kölcsön kértem. Tehát a javak, az értékek, a talentumok és minden, ezek nem a mi tulajdonaink. Ezeket kölcsön kaptuk.

Mégpedig az úrtól. És ezek a javakat majd, hát vissza kell adnunk, hogyha majd ő jön, és meg fogja nézni, hogy mit kezdtünk ezekkel a javakkal. És ezért semmit ne hagyjunk bent az iszapban.

Bármi is beleesett, bármilyen kudarc élmény, bármilyen szomorúság, bánat, fájdalom is kapcsolódik hozzá, nem az a megoldás, hogy ott hagyjuk, hanem nézzük meg, hogy Isten ezt hogyan és miként tudja visszahozni. Itt egy csoda történt. Ugye, ami lehetetlen, hogy a fejszal úszik a vizen, a csoda.

[Pásztor Tamás]
Héber szó.

[Mézes András]
A héber szó egyik jelentése az a csodának, hogy lehetetlen. Fizikailag abszolút. Abszolút lehetetlen, és a csodának pontosan az a lényege, hogy ami lehetetlen, hogy megtörténjen, azt Isten megteszi, azért, hogy ő megdicsőítessen abban az egész ügyben, és világos legyen, hogy ő kicsoda.

Tehát, hogyha az ember azt mondja, hogy áll ez a területe az életemben, ami tönkre, mert lehetetlen, hogy helyreálljon. Na, akkor már éppen jó, hogy megértette azt, hogy ott tud csoda történni, ahol lehetetlen, hogy megtörténjenek a dolgok. És ami helyreállítja a vesztességet elő, vagy megszünteti a vesztességet elő idéző dolgokat, a sötétséget és a rendetlenséget az életünkben, az mindenek előtt Jézus Krisztus engesztelő áldozata.

Tehát az ő kereszt halála az, ami a sötétséget és a rendetlenséget teljesen megsemmisíti az életünkben, és felszámolja szellemben ennek a sötétségnek és a rendetlenségnek a következményeit. És ahogy látjuk, hogy ez a fiú is felismerte azt, hogy baj van, de van megoldás, és elkezdett kiáltani Elizeushoz. Elizeus, Isten felkentje, itt Jézus Krisztus jelképezi ebben a történetben.

És oda ment, és kiáltott hozzá, hogy segítsen, és azt látjuk, hogy Elizeus nem megfette ezt a fiút.

[Pásztor Tamás]
Tehát nem össze-vissza mászkált emberről, emberről.

[Mézes András]
Nem, hanem oda ment a felkenthez. És az első kérdése az volt Elizeusnak, hova esett? Hol van az a pont, ahol beleesett a vízbe a te fejszéd?

Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés a helyreállás szempontjából. Ha az ember felismeri azt az életében, hogy valami tönkre ment, aminek működni kéne, és akkor én azt tudom ez alapján, a történet alapján mindenkinek tanácsolni, hogy menjen oda az úrhoz, kiáltson hozzá, és az úr meg fogja kérdezni, hogy hol, hol és mikor ment tönkre az életedben az a terület. Nem azért kérdezi meg az úr, mert ő ezt nem tudja.

Ő tökéletesen jól tudja.

[Pásztor Tamás]
Hol tévedtél el az erdőben például?

[Mézes András]
Hogy hol volt az a pillanat? Mindenki tudja, hogy hol ment tönkre az életének az a területe. És az úr meg fogja kérdezni, hogy hol van az.

És ebben a kérdésben, ha az ember őszintén ezt úgy végig gondolja, tudni fogja, és tudja jól, hogy hol ment tönkre, és az a döbbenetes, hogy amikor az ember már tudja, hogy hol ment tönkre az életének az a területe, ott már azt is tudja, hogy hogy engedte be a sötétséget, és mi volt a rendetlenség, és a figyelmetlenség. És az úr ezt megkérdezi, és az ember pedig őszintén feltárja. Uram, itt és itt, én ezt és ezt tettem.

És ennek ez és ez lett a következménye is, és ezért ment tönkre az életemben az a terület. És amikor ezt az ember őszintén megmutatja, és őszintén elmondja az úrnak, ott már az úr megfogja a fát, az természetesen Jézus Krisztus kereszt fáját elképezi, az bele dobja ava az egész ügybe, és az ember gyakorolja a hitét, és felszabadítja a kegyelmet. A helyrálás mindig így jön.

Hol van? Mutasd meg. És az ember oda megy, feltárja, elmondja, és az úr pedig rendkívül irgalmas.

És az ember behozza Jézus Krisztus áldozatának a hatalma alá az életének azt a területét, és bekerül a kereszt áldozat, abban a tönkre ment ügybe, és fel fog jönni a víz színére. És a másik nagyon fontos, hogy azt mondja az úr, hogy vedd ki. Nekünk kell kivenni.

Nekünk kell megfogni újra azt a fejszét, és nekünk kell újra elkezdeni azt, amire adatott. Ugye azért építkeztek ezek a nagyon szimpatikus társaság, azért építkeztek ezek a profita fiúk, mert növekedés volt. Mert volt egy nagy álmuk, hogy még-még-még nagyobb házuk legyen, még-még nagyobb legyen az a hely, ami befogadja a felkent ifjakat.

És pontosan ez egy csodálatos időszak. És az úr azt akarja, hogy ebben ne menjünk tönkre. Ne esenek bele a javaink a vízbe, hanem amíg beleestek azokat, szerezük vissza a csodatevő erejét.

Ezt a rendelkezésünkre, ennek az ügynek a rendelkezésére bocsántja. És hogyha az ember őszinte, és alázatos, és az úr előtt tényleg megalázza magát, és feltárja az életének azt a területét, és kifejezi, hogy ő hajlandó a világosságot beengedni, és kiszorítani a sötétséget, ő szeretne rendet rakni az életének azon a területén, és nagyon figyelni akar, hogy érvényesüljön Isten akarata, Isten az ő erejével, az ő hatalmával felemeli a fejszéjét a víz felszínére. Akármennyi fejsze is legyen az iszabban, jó, hogyha ezeket kiszedjük, mert szükségünk lesz rá a jövőben.

[Pásztor Tamás]
Pár kult szó, azért így fennak attal rostámon, hogy erről egy kicsit beszéljünk. Ugye a kenet, tehát ugye kenettel teli ember. Sok esetben ugye keresztényeknél is, fiatal, idősebb keresztényeknél is, tehát nem megfelelő emberhez mennek oda.

Tehát ugye a pásztorlásnak is a kérdése felmerült bennem. Vagy nem hajlandóak visszamenni arra a pontra, ahol ugye bejött az űr a történetben. Gyakorlati tanácsod ugye pásztorként mit javasolsz, hogy nyilván egyszerű visszamenni oda, tehát néha, vagy hát ritkán nehéz ezt megtenni.

Mit kell ilyenkor tenni a hívem, hogyan vetküzze le ezt, hogy ezen a dolgon túllépjen?

[Mézes András]
Hát nézd, Tamás, én azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy őszinte legyen. Tehát nem tudom, bizonyára mindenkinek feltűnt, de az úrral való kapcsolatunknak a kulcsa az őszintesség. Hát ez annyira evidens, hogy ha nem vagyok őszinte, akkor ne várjak semmit attól az Istentől, aki az igazmondó Isten, aki annyira szeretett, hogy az ő egyszülött fiát adta.

Értem, hogyha én arra nem vagyok hajlandó, hogy egy olyan személy előtt őszintén feltárom magam, aki szeret, akkor én hogyan szeretem őt? És itt nem egy ilyen meglepő dolgokat fogunk neki mondani, hogy nem fogjuk őt meglepni, hogy hol esett bele. Pontosan nekünk van szükségünk arra, hogy tudatosítsuk.

Nem azért kérdezi meg, mert ő nem tudja, hanem azért kérdezi meg, hogy én kimondjam, hogy hol esett bele, és én világosan elmondjam, hogy itt és itt. Én ezt és ezt tettem. Nekem van szükségem arra, hogy ezt elmondjam, hogy ezt én rontottam el.

Erről nem, én emberek előtt más hibáztattam. Én másra toltam át a felelősségemet, de én tehetek róla. És amikor az ember ezt elmondja, igazán ott kezdődik el a kegyelem.

A kegyelem az az alázatnak a gyümölcse, és az alázat pedig őszinteség nélkül nem valósul meg. És ha nehéz visszamenni oda, hát akkor az ember, hát akkor ő vállalja azt, hogy aláírja a veszteségét. Én azt mondom, hogy menjen vissza.

Sokkal könnyebb lesz a lelke, sokkal szebb lesz az élete, sokkal felhődlenebb lesz az úrral való kapcsolata. És hogy ugye úttartál itt a szolgálatokra, hogy milyen szolgálatot vegyen igénybe az ember. Én azt mondom, hogy az józan legyen mindenki olyan személyekhez menjen, akik szintén ebben a rendben állnak bent, tehát a gyülekezet lelkéssei, és mindenkitől nem fogadjanak el tanácsot a gyülekezetben.

Olyan kipróbált életemberektől, akik átmentek ilyen dolgokon, és megoldották az életüknek, és bizonyság az, hogy ezeket a szellemi igazságokat betöltik, ők várhatóan jó tanácsokat fognak adni. De olyan emberektől, akiknek teljes káosz az életük, mondjuk, vagy az életüknek bizonyos területe, és okoskodnak, és elmondják, és megindokolják, hogy miért, és másokat hibáztatnak, akkor az őtől kapott tanács várhatóan ezt fogja eredményezni, hogy az ő életében is ez az állapot fog konzerválódni, ami abszolút nem kívánatos, tehát olyan személyektől kérjen az ember tanácsot, akik tudnak tanácsot adni, és akik az életükkel bizonyítják, hogy ezeket a területeket bizony igazi módon megharcolták, és győztek. Én azt mondom, hogy józan legyen az ember. Tehát az urat nem lehet becsapni.

Egymást természetesen félre lehet vezetni, akár jó szándékból is, de hát ez nem érdemes. Hála az urnak van helyreállás, van szabadulás, vissza lehet szerezni a javakat. Az úr segítez, őszintesség, kegyelem kell, világosság, rend és figyelem.

[Pásztor Tamás]
Az úr előtt egyébként is mezítelenek vagyunk, leplezetlenek. Tehát most lehet itt mindenfélét kitalálni.

[Mézes András]
Őt nem tudjuk meglepni. Ő tudja jól, hogy mi van velünk.

[Pásztor Tamás]
A megpróbáltatásunkat. És hogy beszéltél róla a próba, és egy kicsit eszembe jutott, hogy az is egy kicsit olyan, hogy az embernek azért kerül próba, mert vonja, édesgeti az ő kívánsága. Megváltozott a kísértés vagy próba, mert ugye még azon a területen változni kell sok esetben, és vissza kell menni oda a pontra.

[Mézes András]
Hát igen, van különbség a próba és a kísértés között.

[Pásztor Tamás]
Ez egy más téma.

[Mézes András]
Más téma. A kísértés az az ördögtől, ma az bűnbe akar vinni, a próba az pedig a jellemünket formája is az úrtól van.

[Pásztor Tamás]
Végezetül, ha megkérhetlek arra, hogy egy rövid imával zárjuk le ezt a nagyszerű témát, hogy megáld a hallgatókat, szerintem az az érzésem, hogy sokunknak van szüksége ezen a területen, hogy meglejjük azokat az elveszett javakat. Mindenkinek van valami kicsi, nagy, közepes, de szerintem mindenkinek van, és hogy ebben győztesek legyünk egy rövid imával, ha bezárhatnánk.

[Mézes András]
Köszönjük. Menjélj, atyánk, hálát adunk neked, Jézus Krisztus nevében a te szeretetedért, hűségedért. Hálát adunk azért az erőért, kegyelemért, ami a te fiatban megjelent, és köszönjük ezt az életet.

Köszönjük Istenünk, hogy te irgalmas és jó vagy, és köszönjük neked, hogy az elvesztett kincseket sem akarod, hogy eltűnjenek az életünkből végérvényesen, hanem te vissza akarod szerezni, hiszen te azt mondtad, Jézus, hogy azért jöttél, hogy megkeresd azt, ami elveszett. Istenem, én kérlek téged Jézus nevében, adj kegyelmet a hallgatóknak, hogy a te ígéd alapján itéljék meg a vesztességetért területet az életükben, és ahol sötétség van, taníts meg, minnyájunkat, Uram, hogy világosságot gyújtsunk, ahol rendetlenség van, az, hogy minden a helyére kerüljön, és adj kegyelmet, bátorságot, elszántságot, hogy mindenki rendet rakjon, és egy koncentrált, erős figyelemnek a kenetét, erejét árazd rá mindenkinek a lelkére, az, hogy a te kegyelmetből sokan megtalálják az elvesztett kincseket, és a második ház dicsősége legyen nagyobb, mint az első házé volt.

Jézus, szeretünk Téged, hálásak vagyunk Neked, és köszönjük a Te beszédedet, köszönjük a Te kegyelmedet, add, hogy minden vízbe esett fejsze visszajöjjön, és mindenki megtalálja a helyét, és győztes legyen a Te dicsőségedre. Ezért hálát adunk Neked, Urunk, Jézus nevében, Amen.

[Pásztor Tamás]
Amen. András, nagyon köszönöm, hogy ilyen nagyszerű témával megáldottad a hallgatókat, minket is, és nézőket is.

[Mézes András]
Nagyon szépen köszönöm, nagyon megtisztelő, hogy megkérdezted.

[Pásztor Tamás]
Az Úr áldja meg a munkádat, szolgálatodat, családodat.

[Mézes András]
Köszönöm szépen, hasonlóképpen. Téged is, Tamás.

[Pásztor Tamás]
Köszönjük.