Happy Day - 2024. 02. 28.

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Az Úr jó! Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta oda érettel, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hiszem, hogy a názati Jézus Kiszosban megjelent az örök élet minden ember számára, és aki a názati Jézus Kiszos befogadja, és azonosul a föltámadásával, halálával, az fölszabadul a bűnnek az uralma alól.

És ezért én is hiszem, hogy megszabadultam a bűnnek a rabszolgaságából, és a mai napon is oda szánom a szívemet, lelkemet, testemet, az igazság fegyverének, hogy Isten használjon engemet az ő szent szellem által, akivel betöltött engemet, és mai napon is veszek erőt, mert meg van írva, hogy eljött rám a szent szellem. És hiszem azt, hogy a szent szellem megnyitotta előttem Isten természetfoté erejét és hatalmát, hogy kigyókon és korpiókon tapossak, az ellenség minden erején, és semmi nem ártott nekem. És hiszem azt, hogy a názati Jézus Krisztus elvette tőlem az erőtlenségeket, a testében fölvittek olgotai keresztfára megfeszítetett erőtlenségben, de föltámadott Isten erejébe.

Azért, hogy én Isten erejébe vetett hitből éljek, és hiszem ezért, hogy Jézus az Istenek az ereje, aki által üdvözségem van, bűnbocsánatom van, örök életem van, és ő benne, ő általa igazított meg Isten. A Jézus nevében. Amen.

Kérlek benneteket, hogy mielőtt helyet foglalkozzak.

[Diószegi Dávid]
Nahás jó indulatú volt irántam. Én is jó indulatú leszek Hánúnhoz, Nahás fiához. Ne hagyd magad félre vezetni!

Dávid követei nem azért jöttek hozzád, hogy tiszteletet mutassanak apád iránt, és kifejezzék az együttérzésüket a halála miatt, hanem hogy kikémleljék, azután pedig kifosszák az országodat. Emiatt Hánún elfogadta Dávid követeit, és megszégyenítette őket. Levágatta a szakádlukat, és deréktől lefelé a ruhájuk alsó részét, majd elküldte őket.

Amikor Dávidnak jelentették, milyen szégyen érte a követeit, eléjük küldte egyik szolgáját ezzel az üzenettel. Maradjatok Jerikóvárosában, amíg a szakállatok újra kinő. Csak azután jöjjetek vissza Jeruzsálembe.

Az Ammoniak megértették, hogy gyűlöletessé lettek Dávid számára, ezért felkészültek a harcra Dávid ellen. Hánún Arám katonákat bérelt Aram Naharaimból, Aram Malkából és Cóbából ezer talentu mezőst ért. 32.000 harci szekeret és lovasokat Malkák királya vezetésével. Ezek a segéd csapatok meg is érkeztek, és letáboroztak Médevá városa előtt. Az Ammoniak is összegyűjtötték a seregüket, és készültek a csatára. Amikor ez Dávid megtudta, Joábot küldte ki egész seregével együtt, hogy szálljon szembe az ellenséggel.

Az Ammoniak felsorakoztak a csatához a város kapuja előtt. A segítségükre jött királyok serege pedig külön állt fel a nyílt mezőn. Joáb látta, hogy elől is, hátul is közre fogta az ellenség, ezért kiválogatta a serege színejavát, és a maga vezetése alatt az Arám sereggel szemben sorakoztatta fel őket.

A többieket a testvére, Abisai vezetésével, az Ammoniakkal szembenállította csatarentbe. Akkor Joáb ezt mondta Abisainak. Ha az Arámok serege erősebbnek bizonyul nálam, akkor jöjj a segítségemre.

Ha pedig az Ammoniak szorongatnak meg téged, akkor én segítelek meg.

[Diószegi Dávid]
Erős légy, és harcoljunk bátran népünkért és istenünk városaiért. Az örök kivaló pedig tegye, amit jónak lát.

[Diószegi Dávid]
Azután Joáb és a serege rohamra indult az Arámok ellen, azok pedig elfutottak előle. Amikor az Ammoniak látták, hogy az Arámok megfutamodtak, ők is futni kezdtek Abisai, Joáb testvére elől. Bemenekültek a városukba, Joáb pedig a seregével együtt visszatért Jeruzsálembe.

Amikor az Arámok vezetői látták, hogy Izrael legyőzte őket, segítségül hívták követeik által az Euphrates folyótól keletre lakó Arám népeket, és azok el is jöttek. Seregük vezére Sófák lett, aki Habadezer seregének a vezetője volt. Dávid mikor tudomást szerzett erről, összegyűjtötte a seregét egész Izraelből, átkelt a Jordánon és felsorokoztatta a katonákat az Arámokkal szemben.

Azután megütközött a két sereg, és az Arámok elfutottak Izrael elől. Dávid vezetésével Izrael az Arámok közül megölt 7000 katonát, akik a harci szekereken küzdöttek, és 40.000 gyalogost, sőt a vezért, Sófákot is. Amikor Habadezer szolgái látták, hogy Izrael legyőzte a seregüket, békét kötöttek Dáviddal, és attól fogva őt szolgálták.

Ettől kezdve azonban az Arámok többé nem segítették az Ammoniakat. 20. rész Az esztendő elején, amikor a királyok általában elindították a tavaszi hadjáratokat, Joáb is elindult a seregével az Ammoniak ellen, de Dávid Jeruzsálemben maradt.

Izrael serege végig pusztította az Ammoniak országát, és Rabbá városához érkezett. Körülvették és ostromolták a várost, azután elfoglalták és lerombolták. Azután Dávid elvette az Ammoniak királyától a koronáját, és a saját fejére tette.

A korona, amely így Dávid fejére került, egy talentumaranyból készült, és drága kövek ékesítették. Rabbá elfoglalásakor Dávid nagy hadizsák megy vitt magával, a város lakosságát pedig rabszolgálkát tette, és nehéz munkára fogta. Fűrészsel, baszcsákányjal és fejszével kellett dolgozniuk.

Hasonlóképpen bánt el Dávid a többi Ammoni városokkal is, azután visszatért Jeruzsálembe. Ezután Izrael a filiszteusokkal harcolt Gézerben. Ekkor történt, hogy Dávid egyik vitéze, a húsai Sibbekaj, megölte Sippajt, aki a Rafa nevű báványisten szolgálatára szentelte magát.

Ezután a filiszteusok Izraeltől vereséget szemvettek. Később ismét kiújult a harc a filiszteusokkal. Ekkor ölte meg Elhánán Jair fia Lachmit, a gáti Góliát testvérét.

Lachmilandzsája olyan súlyos és hosszú volt, mint a szövőszék gerendája. Egy másik alkalommal Dávid vitézei ismét a filiszteusokkal harcoltak Gátvárosa mellett. A filiszteusok között volt egy hatalmas termetű harcos, akinek mindkét kezén és lábán 6-6 újja volt, összesen 24.

Ő is a Rafa nevű báványisten szolgálatára szentelte magát. Ez a harcos gyalázta és szidalmazta Izraelt, de jonatán Dávid bátyjának, Simeának a fia, levágta és megölte. Ezek a hatalmas termetű harcosok mind a Rafa nevű báványisten szolgálatára szentelték magukat, mind Gátból származtak, és valamennyit Dávid és vitézei ölték meg.

[Németh Sándor]
Tehát a lényeg az, hogy ismert fel azt a pillanatot, amikor nincs értelme a tisztázásnak, hanem várni kell az úrnak a beavatkozására. És az úrnak a beavatkozása úgy történik, hogy bemegyünk az úrnak a jelenlétébe, megsokasítjuk az imáinkat, odaszálljuk magunkat a könyörgésre, közbenjárásra, és most ennek az ideje van. Magyarország számára szükség van közbenjárókra.

Európa számára, világ számára, az Isten népe számára, az egyház számára, Izrael számára, Jeruzsálem számára. Isten közbenjárókat, őrállókat keres, akik bemennek az Isten sátorába, leborulnak az Isten jelenlétébe, könyörögnek Istehez, hogy az ő akarata legyen meg, és ne engedje meg, hogy a sátáni emberek megjósítsák az Istenek a célját. Tudjuk, hogy nem fogják, de mégse passzivan várjuk, hanem az Isten azt akarja, hogy könyörögjünk.

Például a Jeruzsállammál kapcsolatosan is azt mondja Izaiás proféta, hogy emlékeztessük Isten arra, hogy mit ígért Jeruzsálem számára, hogy az igazságot, mind a fákját föl fogja támasztani, mert Jeruzsálem igazsága is még a föld alatt van, az evangélium még a föld alatt van, az igazi kinyilatkoztatás, az igazi Isten ismeret még a társadalomnak a periférián van Magyarországon is, még nagyon sok minden változásnak meg kell történni a társadalomban, ami egy kicsit elkezdődött, annak még jobban erősebbnek kell lenni, és nem szabad ezeket a kis csirázó, bimbózó folyamatokat elvetélni, elengedni, hanem ezt öntözni kell, ápolni kell, dajkálni kell, hogy megerősödjön, hogy minél több ember Istenek a megismerésére jusson. Minket kizárólag ez a cél ösztönöz, és ezzel áll összefüggésbe minden társadalmi, és akár hatalommal kapcsolatos célunk.

Dráma, hogy a szemünk előtt az államhatalomnak a természete hogy változik meg világméretekben, hogy újra olyan államhatalmak vagy birodalmi hatalmak alakulnak ki, amelyek teljes mértékben ellentétesek a romaiakhoz. Mert a roma 13-ban az van, hogy a hatalomnak az isteni legitimitását az adja, hogy a jót dicséri, a rosszat bünteti. És most látjuk megint a fej tetérére állítják a dolgokat, a jót büntetik, a rosszat pedig jutalmazzák, és fölemelik, magasztalják, ünneplik.

Ez emberek, amikor elkezdődik ez, akkor tudjad meg, hogy nagy baj van. Így kezdődött minden baj a történelemben. Ezért a kulcs dolog mindig, hogy a keresztényeknek rá kell nézni, bárki bármit mond, nem véletlenül ott van a romai 13, hogy az hatalomnak a természete, hogy működik.

A jót jutalmazza, engedi, hogy jöjj el a gyülekezetbe, hogy a Bibliát olvast, hogy megéljed azt azokat az igazságokat, ami ebben a könyvben van, üldöze ezértégedet, megbélegeze ezértégedet, vagy olyan társadalmi értékrendet alakít ki, hogy közbecsülésnek örvendezel azért, mert hűséges vagy a férjedhez, azért, mert Isten félő ember vagy, azért, mert hiszel Jézus Krisztusban. Az Isten ilyen értékrendet akar kialakítani a társadalomban, hogy a tisztességes számunkra ilyen tisztességes nők és férfiak ne szégyenkezzenek, hanem ők kapják meg a társadalom részéről a tiszteletet és a megbecsülést.

[Sárosi Renáta]
Fordította Cseri Donatella és Jobb Viktória Első fejezet Üzenet a hegyeken túlról Egyik éjjel rúzzal hazafelé tartottunk, és éppen Los Angeles-en hajtottunk keresztül, amikor hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy letérjek a strádáról, és ahhoz a házhoz vegyem az irányt, amelyben Demos nagyapám élt, miután Amerikába érkezett. Negyvenkét év házasság alatt Rose hozzászokott az eféle hirtelen impulzusokhoz, ezért, ha bár éjjel egy óra volt, egyetlen szót sem szólt, amikor az egyik lehajtónál az egykor Los Angelesi síkságnak nevezett térség felé vettem az irányt. A kockallakú stukkóval díszített ház viszont már nem állt a Boston Street 919 szám alatt.

Egy percig csak ültünk a kocsiban, és néztük a régi, lelakott házak helyén magasodó állami épületeket. Majd megfordultam, és az autópálya felé indultam. Ám a meleg kaliforniai éjszakában nagypapa emlékei velem utaztak.

Tudtam, miért kellett megtennem ezt a kitérőt. Egy bizonyos profécia miatt, amit Rose-zal azon az estén hallottunk. Beverly Hills-ben voltunk a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Szövetsége egyik találkozóján, ahol valaki a következő kijelentést tette a jövőre vonatkozóan.

Teljes bizonyossággal állította, hogy Isten azt üzeni, hamarosan egy nagyszobású keresztényüldözésre fog sor kerülni a világ számos pontján, beleértve az amerikai Egyesült Államokat is. De mit tehetünk egy ilyen kijelentés hallatán? Mit tett a családom száz évvel ezelőtt egy hasonló üzenet hatására?

Mert bizony abban az időben is elhangzott egy ilyen profécia. És minden, ami a nagyapám, az édesapám életében és a sajátoméban is történt, annak az eredménye volt, hogy azt az üzenetet akkor nagyon is komolyan vették. Éjjeli kettő volt, amikor ráfordultam a kocsi felhajtonkra Downy-ban.

Túlságosan kellemes, holdfényes volt az idő ahhoz, hogy aludni menjek. Én éjszakai bagoly vagyok, róz nagy bánatára. Így, még ő aludni készült, a régi fotelt az ablakhoz húztam a nappaliban.

Ott ültem a sötétben, és hagytam, hogy a gondolataim visszarepüljenek a múltba. Személyesen nem ismertem Demos nagyapát, születésem előtt meghalt. De vagy ezerszer hallottam a róla szóló történeteket.

Olyan jól ismertem minden egyes részletét, hogy ahogy ott ültem és néztem a holdfényben ezüstösen tündöklő narancsfákat, egy másik tájkép elevedett meg előttem, egy távoli ősié. Az ilyesmi nem nehéz egy örmény számára. Ószövetségi nép vagyunk, ezért a múlt és a jelen olyannyira összeszövődik az elménkben, hogy ami száz, ezer vagy akár kétezer éve történt, ugyanolyan valóság számunkra, mint a mai nap.

Annyiszor hallottam már a róla szóló elbeszéléseket, hogy könnyen magam elé tudtam képzelni az Ararat-sziklás előhegyei magabiztosan elterülő Karakalla kicsinyfalucskáját. Erről a hegyről mondja a Biblia, hogy rajta fenek lett Megnoé bárkája. Becsuktam a szemem, és láttam magam előtt a kőépületet, a pajtákat, istálókat, és az egyszobás parasztházat, ahol Démosz nagyapa élt.

Abban a házban született nagypapa öt lánya, ám egy fia sem, ami ugyanolyan szégyenteljesnek számított az örmények között, mint az ősi izraeliták között. Elképzeltem, ahogy nagyapa az öt kislányával vasárnap reggelenként az Isten tiszteletre igyekszik. Bár a legtöbb örmény ortodox volt, nagyapa és sokan mások Karakalában presbiteriánus hítet vallottak.

Szinte láttam magam előtt, ahogy emelt fővel, de néma szégyennel az arcán keresztülgyalogol családjával a falun, ahhoz a házhoz, ahol a gyülekezett tagjai azon a bizonyos vasárnapon összegyűltek. Eme nagy szükség szemszögéből nézve a dolgokat, mindig is meglepőnek tűnt számomra, hogy nagyapa nem hitt el azonnal azt a különös hírt, amit közel ötven éve lehetett már hallani a hegyeken túlról. Az üzenetet oroszok hozták magukkal.

Nagyapa ugyan kedvelte az oroszokat, csak hogy túlságosan is megfontolt volt ahhoz, hogy a csodákról szóló történeteiket elfogadja. Az oroszok eghús szekerekből álló hosszú karavánban érkeztek. Öltözetük semmiben sem tért el a mi népünkétől.

Hosszú, magas galléros tunikát viseltek, amit derekukon rojtos zsinórral kötöttek meg. A nősférfiak nagyszakállat növesztettek. Az örményeknek nem jelentett gondot a nyelvük megértése, mivel a legtöbben közülünk oroszul is beszéltek.

A vendégek egyre másra mesélték azokat a történeteket, amelyek arról szóltak, hogyan árad ki a Szent Szellem, ahogy ők nevezték, több százezer orosz ortodox keresztényre. Az oroszok ajándékozó szívvel érkeztek. A szellem ajándékait akarták megosztani az örményekkel.

Szinte hallottam, ahogy nagyapa és nagymama éjszakában nyúlúan beszélgetnek az egyik ilyen látogatást követően. Be kell ismerni, mondhatta nagyapa, hogy amiről az oroszok beszéltek, az mind bibliai. Úgy értem, a gyógyítás szerepel a bibliában, ahogyan a nyelveken szólás és a profitálás is.

De annyi, hogy ez az egész nem hangzik örményesen. Ami alatt érthette a szabahihetőséget, a gyakorlatiasságot vagy a valóságszerűséget. És nagymama, akinek a szíve mindig is erős volt, azt mondhatta erre.

Tudod, amikor profitálásról és gyógyulásról van szó, tulajdonképpen csodákról van szó. Igen, hagyta helyben nagypapa. Ha valaha megkapnánk a szent szellemet ilyen módon, gondolod, hogy mi is kérhetnénk egy csodát?

Hogy például legyen egy fiunk? És nagymama talán sírni kezdett nagypapa kérdése hallatán. Ám azt biztosan tudom, hogy 1891 májusának egyik napsütéses reggelén nagymama valóban sírt.

Ahogy teltek az évek, több karakalában élő család kezdte elfogadni az oroszpünkös dieg üzenetét. Nagyapa Sógora, Magadrich Musegán is egy volt közülük. Megkapta a szent szellemkerességet, majd a sekarián bírtokra tett gyakori látogatásai során az életébe beköltözött új örömről beszélt.

Ezen a bizonyos napon, 1891. május 25-én nagymama több falubeli asszonyjal együtt az egyszobás porasztház egyik sarkában vart. Illetve nagymama csak próbált varni, de sírni kezdett, és a könnyei az ölében fekvő anyagra hullottak.

A szoba másik végében az ablak mellett, ahol jó volt a fény, Magadrich Musegán ült térdén a nyitott bibliával és olvasott. Egyszer csak becsapta a bibliáját, felállt, átsétált a szobán és megállt nagymama előtt. Sűrű, fekete szakálla fellehimbálózott izgatottságában.

– Gólisár – mondta Magadrich. – Az úr szólt hozzám az imént. – Igen, Magadrich – egyenese lett fel nagymama.

– Egy üzenetet kell átadnom számodra – folytatta. – Gólisár, mához pontosan egy évre fiúgyermeknek fogsz életet adni. Amikor nagyapa visszatért a földekről, nagymama emet csodálatos profécia hírével várta az ajtóban.

Nagyapa örült, akart hinni, de még mindig szkeptikus volt. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott, majd egy várántás kíséretében megjelölte a dátumot a naptárban. Teltek a hónapok, és nagymama ismét várandós lett.

Ekkora már mindenki tudott a proféciáról karakallában. Így az egész való nagy izgalommal várakozott. Majd 1892.

május 25-én, napra pontosan egy évvel a kijelentés után, nagymama egy kisfiúnak adott életet. Ez volt az első alkalom, amikor a családunk ilyen személyes módon találkozott a Szent Szellemmel. Karakallában mindenki egyetértett abban, hogy nem is lehetett volna tökéletesebb nevet választani a kisfiúnak, Izsáknak nevezték el, hiszen ő is, mint Ábrahámoly sokáig várt fia, az ígéret gyermeke volt.

[Fekete Rita]
Na és van itt nekem egy hallgatói kérdésem, amelyet egy hallgatónk tett föl, csak én fogalmaztam meg magát a kérdést, tehát így szól. Mi van azokkal, akiknek az életmódja nem teszi lehetővé az aktív szolgálatot? Például ritkában jutnak el valami miatt Isten tiszteletre.

Mégis el szeretnék kerülni a fogyasztói életmódot, milyen lehetőségeik vannak az egyház építésére?

[Kiss István]
Hát ugye a fogyasztói életmód egy hozzáállás, és nem az a probléma, hogy valaki ritkán jut el az Isten tiszteletre. Ma a technika áldása folytán óriási lehetőség van a hitrádion, az interneten, a tévén keresztül az Isten tiszteletekről, vagy élőben, vagy utólag teljes keresztmetszetben azon részt venni, vagy abból részesülni. Tehát ez nem akadály.

Amit mondtam az előbb, hogy mindenkinek két alapvető leckéje van, az egyik a közbenjárás, a másik a bizonyságtevés, nincs az az életmód, ami ezt megakadályozná. Tehát ezt akkor is megteheti, ha egyébként olyan az életmódja, a munkája, a távolsága, mert katona, mert külföldön kell lennie, mert kiküldték, mert diplomata, vagy nem tudom micsoda. Ott is közben járni, ott is tud, az kizárt, hogy ne tudna.

Azt minden közben lehet, mert közben jár közben. Ez kicsit, bocsánat. És bizonyságot tenni.

Lehet, hogy a bizonyságtevésen talán pontosítani kell, mert sokan azt gondolják, hogy csak a szóbeli evangélium hirdetése bizonyságtevés, de én azt gondolom, hogy legalább ilyen fontos, vagy talán még fontosabb az életmóddal, az életvitellel való bizonyságtevés. Mert ha valaki szóban teszi a bizonyságot, hogy Jézus így, Jézus úgy, szuper minden, és utána pedig nem olyan életet él, akkor mondják neki, hogy te miről beszélsz. És akkor mondjuk, hogy hát nekem sem mindig sikerül.

Akkor inkább legyen olyan, akinek többször sikerül jó életet élni, nyugodnak maradni, vidámnak lenni, bizalommal nézni a jövőre, mert ugye manapság ilyen problémákkal küzdünk munkahelyen, iskolába, stb., és akkor azt mondják, hogy te neked mitől van mindig ilyen nyugodban, miért nem leszel ideges? Hát nem látod, hogy mi történik? Látom, de hát van Isten az égben, megoldja, ne izgazs már föl magad.

Akkor mindjárt más, tehát van ilyen eset, amikor odaállnak keresztényekkel, és azt mondják, nekem kéne az az Isten, aki neked van. Na ez, itt az alkalom, most kell a szóbeli bizonyság, hát akkor nagyon egyszerű, gyere, fogadd el. És akkor jön a megtérés, és onnantól kezdve indul a pálya.

[Fekete Rita]
Hát akkor sok sikert mindazoknak, akik szeretnének ebben forgolódni, mert ez egy nagyon jó szolgálat.

[Kiss István]
Többeket tudok ilyeneket, akik távol vannak, külföldön dolgoznak, és például sorozatba térnek meg emberek a munkájuk mellett, mert olyan életet élnek, olyan bizonyságukat produkálnak, nem elsősorban a szájukkal, hanem elsősorban az életükkel.

[Fekete Rita]
A példaértékű életmóddal.

[Kiss István]
Így van.

[Fekete Rita]
Na és akkor szeretném, hogy picit most áttérnénk a szolgálatok területéről a testvéri kapcsolatra, hiszen az is egy nagyon fontos területe a keresztény életnek, és igazán talán úgy tudunk áldás lenni az egyház számára, hogyha konkrétan egymás számára jelentünk áldást. Mit tudsz erről elmondani, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, mint testvérekhez, hogy az Istennek tetsző legyen?

[Kiss István]
Nagyon jó. Hát ugye először is nézzük meg, Jézus mit mond erről. Arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványain vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Itt agapé szeretetről van szó, tehát nem olyan mániákus szeretetre, ami nyálas és csöpög, ami állandóan viszonzást vár, hanem a feltétel nélküli odaadó szeretetről van szó, amihez nem azért, mert én akarok az íráshoz kutatni, hozzátenni, de azt gondolom, hogy a bölcsesség is hozzátartozik. Majd mindjárt erre, ha el nem felejtem, visszatérünk rá, felejteném emlékeztessére. A másik pedig, ami szintén a testvéri kapcsolatokkal összefüggésben szintén Jézustól eredő mondás, hogy azt cselekedjétek a partnerrel, a másik testvérrel, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek.

Ez a két ige, vagy gondolat, ez meghatározza, és azt gondolom, hogy jó mederbe tudja tartani a testvéri kapcsolatokat. Visszatérve a bölcsességhez, nem feltétlenül az a szeretet, amikor valakit úgy segítünk, hogy soha nem lesz önállóvá. Tehát van visszagondolva az előzőre ez a hajléktalan evangélium, hogy neked az a dolgod, hogy te segítsél rajtam.

A pszichológiában van egy ilyen kifejezés, hogy tanult tehetetlenség, ami azt jelenti, hogy valaki megtanulta, hogyha ő tehetetlenséget mutat, akkor a környezete ezt szimpátiával, vagy a különböző empátiával kezeli, és segíteni fognak rajta. És sajnos a keresztények között is vannak, akik ezt az úgynevezett tanult tehetetlenséget nem vetették le a megtéréskor, hanem az egyházban is ezzel próbálnak érvényesülni.

[Fekete Rita]
Hiszen kényelmes.

[Kiss István]
A nagyon kényelmes. Itt vagyok én, látod, rajtam segíteni kell. Milyen szörnyű dolog történt velem, de neked van, de adjál.

Nem. Mert ha most adok neked, és nem magad mászol ki a veremből, akkor soha nem tanulod meg, hogy vigyázz magadra. Nyilván nem arról van szó, hogy éhenhalás esetén valakit nem segítenénk, hanem arról van szó, hogy amikor valaki a saját bal lépéseinek, vagy butaságainak, vagy mondjuk bibliai kategóriával hibás döntések sorozatának eredményeképpen nehéz helyzetbe került, akkor neki bizony, azzal meg kell bírkozni.

Ha soha nem bírkozik meg, mindig csak a testvérek segítik ki, akkor nem fog megerősödni, nem tanulja meg a helyzet megoldást saját magá, hanem mindig másokra számít. Úgy is mondhatnánk, bocsánat a durva kifejezéséről, hogy ez egy élősködő magatartás. De nyilván nem ez a célunk, hogy most erről beszéljünk, meg fejére borítsuk a kedves hallgatóknak a dolgot, de minden esetre erre érdemes odafigyelni, hogy amikor valamit én intézek, vagy beszélek a testvéreimmel, kérek valamit, hogy vajon ez nem arról szól-e, hogy valaki élősködik.

Elmondanék egy példát. Testvérek egymás, egy házban laktak, panelházban. És megkérdezi az egyik a másiktól, hogy átmegyhetek-e hozzátok vasalni?

Azt mondja, hogy persze, gyere, de hát adok én neked egy vasalót. Ó, hát az nem jó, mert az túl sokat fogyaszt.

[Fekete Rita]
Ez kellemetlen.

[Kiss István]
Megtörtént esemény. Istenem, áld meg ezeket a kedves testvéreket, akik nem így gondolkoznak. Vagy hogy ne így gondolkozzanak.

Azokat, akik nem így, és akik így, azok, hogy ne így gondolkozzanak. Tehát most vissza akkor a testvéri kapcsolatokra. Mert kérdezed, hogy, tehát ugye ez a két meder meghatározó, az egyik az a szeretet, ami bölcs, aki úgy segít, hogy a másik épüljön, hiszen nem az a segítés.

Szerencsére a gyerekeink olyanok, meg az unokáink, én most már ebben a kategóriában vagyok, hogy most jöttem be, itt vittem reggel az unokámat az iskolába, és azt mondja, írjuk be a GPS-be, hogy hol van az iskola. Tudom én fejéből is, de hát tudod, mit írt be. És akkor beleszóltam, mert láttam, hogy ne szújj bele, majd én tudom, hogy megcsinálom.

Tehát kell hagyni a gyereket, hogy fejlődjön. Tehát van egy ilyen része is, hogy amikor testvérek bele akarnak szólni a másiknak az életébe, mert ő jobban tudja. Hagyni kell, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa legyen, persze nem akkor, amikor bűncsinál, de az ilyen közömbös próbálkozásoknak, ha rajta csináljad, majd megtanulod, ez benne van.

Most megint ugye ez a bölcsességre egy példa, az is, hogy azt tedd a másikkal, amit szeretnéd, hogy veled tegyenek, ez pedig egy nagyon őszinte belső vizsgálatot igényel, hogy ezt az ember el tudja képzelni, hogy először is kicserélem a szerepeket, hogy mi lenne, ha én lennék az ő helyében, ha ő lenne az én helyemben, és ha ezt csinál, akkor bajon ez hogy esne? Mert akkor sokkal kevesebb pletyka lenne, sokkal jobban megértenék egymást a testvérek, és nem piszkálnák egymást azok, akik esetleg szoktak ezt, hát tudom én tudok ilyeneket, mással ez nem fordul elő, tehát hogy... Nem jött le, hogy ez vicc, jó?

Kedves hallgatók, tehát ezt értik. Az a helyzet, hogy ezt milyen át kell tudni érezni és gondolni, hogy különösen most itt szabad elkanyarodni egy kicsit, tehát ugye látunk ilyeneket, hogy alakul egy pár kapcsolat a gyülekezetben, és akkor vannak, akik rögtön ellendrukkerek, mert irigyek, mert nem, dehogy irigy, csak hát miért nem én? És ugye a vőlegény barátja örül, ezt mondja Jézus.

[Fekete Rita]
Így van.

[Kiss István]
Úgyhogy amit neked jól esne az ő helyébe, akkor úgy csináljad, hogy azt kapja tőled. Ha ehhez tudjuk tartani magunkat, akkor ez nagyon jó. Persze nem kényszerből, szívből, mert onnan indul, hogy ha őszintén szeretem, akkor jót kívánok neki, és örülök annak, hogy neki jó, és nyilván az a jó, ha én tudok örülni a másik örömének, a másik sikerének, akkor majd nekem hamarabb lesz sikerem.

Ha mindig csak azt piszkálom, hogy de miért nem nekem, hát akkor lehet legyen, sokáig kell várni, vagy ha sikerül megszerezni, akkor nem lesz benne öröm.

[Fekete Rita]
Így van, ehhez ott talán egy kulcskérdés az is, hogy nem kell annyira belemászni másiknak az életében.

[Kiss István]
Nagyon jó, amit mondtál. Ugye előzetesen beszélgettünk erről a defenzív vezetési kérdésről, életvezetési kérdésről, amelyben visszatérő téma, hogy lehetőleg egyedül manőverezzünk, soha ne legyünk dúzottan a másiknak a közelébe. Ez az, amit most mondtál, hogy belemászni a másik életébe.

Ha valaki nem tudta volna, akkor most elárulom ezt a nagy titkot, mindannyiunknak van hibája. És minél jobban megismersz valakit, annál jobban megismered a hibáit is. Ameddig idealizált a másik személye, addig ezek a hibák vagy nem jönnek elő, vagy nem tűnnek fel.

De amikor egyre mélyebben és egyre szorosabban van a kapcsolat, akkor viszont fontos lenne, hogy a hibafelismerést megelőzze az irgalmasság, hogy akkor is testvérként tudjál nézni a másikra, ha rá fogsz jönni, hogy hű, hát ezt hibázni is tud. Igen, tudunk hibázni, de ez benne a csodálatos. Jézus meg azonnal kész megbocsátani.

Csak olyan szív kell hozzá, egy feltétel, ez már a hiba és a bűn még ráadásul nem is ugyanaz, ugye? Tehát lehet hibázni úgy, hogy az ember nem követ el bűnt, mert kiöntötte a levest véletlenül az asztalra, ez önmagában nem bűn. Akkor bűn, hogyha ott volt a férjem keze is meg akartam forrázni, akkor már bűn.

Ha akartam, érted?

[Fekete Rita]
Igen, de hát csak nem. Na, ja, hogyha most...

[Kiss István]
Nem tudom, miért pont ez jutott eszembe, lehet, hogy van valaki, akinek ez aktuális, majd lesz a hallgatók közül, de tehát, hogyha valamit szándékosan rosszul csinált valaki, de soha ne felejtsük el, hogy mindannyian belül be vagyunk határolva különböző múltból, érzésekből, információkból, tapasztalatokból, jövő motivumokkal, amelyek meghatározzák, hogy bizonyos helyzetben mit fogok tenni. És ezek olykor olyan reakciók, amelyek nem átgondoltak, és ha az embernek volna ideje átgondolni, akkor nem csinálná, vagy nem úgy csinálná, és hát bizony előfordul, most maradjunk egy egyszerű dolognál, ki csúszik valakinek a száján egy nem tiszta beszéd, vagy egy szitokszó, ettől még az illető nem kell, hogy elkárhozzon, csak nyilván a fejlődési irány az ő életében az legyen, hogy nem szitkozódik és nem trágárkodik, de ugyanakkor a barátja megdöbbenhet, hogy hát ez károm.

[Fekete Rita]
Nem gondoltam volna.

[Kiss István]
Igen, ez a jó. Hű, hát ezt nem gondoltam. Ezt aztán nem gondoltam volna.

Én azt szoktam ilyenkor mondani, hogy a mit mondott csúnya szót, a mellett mond valamit. Tehát mondjuk, hogy ez nagyon. És akkor azt mondom, te, ez a nagyon, ez nagyon erős volt.

[Fekete Rita]
És akkor hátra rájön.

[Kiss István]
Abszolút rájön, és rögtön azt mondja, bocsi.

[Fekete Rita]
És ugye ennek még van egy súlyosabb fajtája, amikor az ember azt mondja, nem gondoltam volna, és még el is mondja pár embernek, hogy na, képzeld.

[Kiss István]
Na, és akkor itt jön ez, hogy ha te rólad elmondanák, akkor az jó lesne? Én most már itt rögtön megkulpázhatok, mert az előbb elmondtam néhány esetet.

[Fekete Rita]
Névnélkül.

[Kiss István]
Szerencsére. Igen.

[Fekete Rita]
És akkor ebből a defenzív vezetésből mit tudunk még tanulni a testvegély kapcsolatokra?

[Kiss István]
Nagyon sokat. Tehát ugye először is, ugye sokan tudják, hogy én a közlekedésből, autóvezetés tanításából, biztonsági iránti elkötelezettségből fakadóan érintett vagyok ebbe a dologba. Ugye van ez a bizonyos klasszikus defenzív vezetés, amelyiknek három alapszabálya van, ami úgy kezdődik, hogy a tilosad soha, a kötelezőt mindig, olykor még a megengedettet se.

Hát, hogy a tilosad soha, ugye persze mondja, valaki nem vagyunk a törvény alatt, ez igaz, de mégis igazándiból, ha a szeretet alatt vagyunk, sem fogjuk megsérteni a tízparancsolatot, maradjunk, és nem többe, csak ennyibe. Tehát, ha valami olyasmi van, hogy ne ülj, ne paráznál, hogy se többi ne lopj, akkor most lehet magyarázni, hogy a szeretet alapján, itt most más a helyzet, de az ülés, az ülés. A paráznosság, paráznosság, a lopás, lopás.

A kötelezőt mindig, tehát most mi a kötelező? Kereszténynek mi a kötelező? Hát alapvetően ez, amit az előbb mondtunk, a szeretet parancsa.

Hogy szeresd az urat, a te istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből, szerest fele barátodat, mint magadat. Ha ez a kettő megvan, akkor tulajdonképpen már valakinek nem sok bolya van, mert az, hogy Jézus is azt mondta, hogy ezen áll a törvény, és a proféták, és utána jön, hogy olykor még a megengedettet se. Vagyis van olyan helyzet, amikor valamit megtehetnék, de azért nem teszem meg, hogy másnak ebből baja ne legyen.

Mondjuk tipikus esete az, hogy te erős vagy, mondja Pál, a korintusi levélben, és megehetnéd a hús, de ha valaki arról van meggyőződve, hogy neki nem szabad hús tenni, nem azért, mert neked nem szabad, hanem az ő gyenge hite miatt ne edd meg, hogy ne legyen ebből botrány. Tehát még olykor a megengedettet se tesszük, nem azért, mert hülye nagyon félünk, hanem azért, hogy más embernek a hitébe csorba ne legyen. Tehát másokat segítünk ezzel.

Pont. És van tíz tétel, amit most nem akarok mindent felsorolni, de az egyik, az egyedül működni, és megfelelő távolságot tartani. Tehát hogy az a fajta összeforrás testvérek között, ami már fontosabbá teszi a testvért az úrnál, az nem egészséges.

Tehát ezek az úgynevezett ilyen csoportkapcsolatok, amelyekben a csoport egy önálló egységé válik, úgy is mondhatnám, hogy klikké válik, és ugye már az a fontos, hogy most elmenjünk kirándulni, és ott hogy érezzük magunkat, meg hogy az X majd viccelődni fog az Y, meg majd valamit trükköt ott bemutat, meg majd fölmászik, meg leugrik, és akkor ezt mi élvezzük, semmi gond, ha ez megtörténik egyszer, de ha ez válik fontosabbá mindennél, akkor ez bálványán ő teki magát. És ezért mondhatjuk azt, hogy az egyedül manőverezni, egyedül működni, az fontos, hogy minden embernek az egyéni kapcsolata Istennel az előrébb legyen, mint ezek a társas kapcsolatok.

Mert ez a cél. Ugye az új szövetségre vonatkozó profétai ígéretben, a Jeremias 31-ben azt mondja, hogy, és nem tanítja senki az atyafiát, mert mindjárt az úrtól tanítottak lesznek. Tehát az új szövetségnek, a kereszténységnek az egy fontos célja, feladata, hogy az emberek közvetlen kapcsolatba kerüljenek Istennel.

Ugye a régi menetben a paphoz kellett vinni mindent. Ő áldozott, ő beszélt, ő közvetített. Amikor Jézus Krisztus kereszthalála bekövetkezett, a kárpit meghasadta fölétől az aljáig, vagyis Istentől eredő a hasadás, a hasadás több értelme van, de a megnyílását jelenti a Szentek-Szentjének, vagyis most már belehet menni az Istennel közvetlen kapcsolatba lépni.

És ez az új szövetségnek egy nagyon fontos része, hogy az emberek közvetlenül kerüljenek kapcsolatba Istennel. Jó? Tehát ezért az egyedülműködés, egyedülmozgás, és fontos része az életvitelnek.

Van abban még olyan is, hogy látni és láttatni, tehát hogy vagy a mozgásunkkal és a tevékenységünkkel is nyilvánvalóvá tenni, hogy milyen irányba mozgunk, mit fogunk csinálni, ez a gyölekezetben való mozgásra, illetve az ott kapcsolattartásra is érvényes, hogy ne legyenek félreérthető, vagy félrecsúsztatható, értelmezhető mozgások, hogy én most ide megyek, én most azt csinálom, van ilyen, találkoztam ilyennel, ó, hát ez nekem kevés, én most átmegyek a másik gyölekezetbe. Most ha valaki, semmi gond, lehet ilyet érezni, hogy valakinek kevés, csak nem kell ezt hirdetni. Akkor fogd magad, azt menjél, különösen ne azért, mert olykor még a megengedettet sem.

És még egyet hadd mondjak, nem tudom az idővel, hogy állunk.

[Fekete Rita]
Igen, az lassan lejár majd az.

[Kiss István]
Még egyet, ami ilyen kora, különösen az ilyen konferenciákon nagyon aktuális, hogy azt mondja, soha ne legyünk szükségtelenül útban. Ez érvényes a természetes testi mozgásra. Szoktam mondani a kedves fiataltestvéreknek, amikor a csarnok legszűkebb helyén megállnak, hogy ott találkozanak, és megbeszéljük a legfontosabb dolgaikat, amik nekik fontosak, csak nem veszik észre, hogy emiatt még százan lassabban tudnak haladni, és ha ők nem ott állnának, hanem három lépéssel odébb, akkor teljesen jól működne a közlekedés.

Ez a természetes szintje, de van olyan, aki valaki lelki módon áll útban, vagy szellemi módon áll útban, mert nem úgy imádkozik, vagy nem az a motiváció, nem veszi észre, hogy mi az Isten akarata, és elkezd olyan dolgokkal foglalkozni, olyanokért imádkozni, ami akadályozza az Isten tervének a megvalósulását. Így is lehet útban lenni.

[Fekete Rita]
Ez legyen a végszónk?

[Kiss István]
Hát nem, az legyen a végszó, hogy ne legyél szükségtelenül útban, hanem mindig segítsd a többieket, hogy jól tudjanak haladni a szeretet medrében.

[Fekete Rita]
Így legyen. Arról beszélgettünk az elmúlt órában, hogy hogyan forgulódjunk, hogy Krisztus testében, hogy áldást tudjunk jelenteni a közösség számára. Vendégemnek köszönöm, hogy itt volt és segített ebben a témában, Kis István, a Híd gyülekezetel elkész, és a Tikva szolgálat vezetője.

[Kiss István]
Köszönöm, hogy itt lehettem, és köszönöm, hogy meghallgattátok, Isten áljon benneteket.

[Fekete Rita]
Ezennel a középpontnak is vége szakad, de ne kapcsoljátok ki a rádiót, mert továbbra is nagyon érdekes műsorokkal várunk benneteket. A mai csapatunk, amely a középpontot létrehozta, Vánevódi, a szerkesztő, hírszerkesztő Süveges Eszter, technikus Kammer Jonathan, főszerkesztő Szobota Zoltán, zenei szerkesztőnk Jambor László és a műsorvezetőt Fekete Rita-t hallottátok. További jó rádiózást kívánok!

Oh, happy day!

[Szignál]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása.