Happy Day - 2024. 02. 27

Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.
Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióban!

[Németh Sándor]
Halleluja! Mondjátok, hogy mindenre van erőm a názet Jézus Krisztusban, aki minden erővel megerősít engemet. Mert eljött reám a Szent Szellem azért, hogy a mai napon is vegyek erőt.

Mert hiszem, hogy a Názáreti Jézus Krisztus megnyerte a teljhatalmat. Hatalma van minden fölött, a mennyben és a földön is. És hiszem, hogy a názet Jézus Krisztus legyőzte halált, a pokolt, a sátánt, az alvilág minden erejét, és ezek fölött uralkodik.

És nekünk is hatalmat adott, hogy uralkodjunk mindezek fölött az erők fölött. És ezért az Úr Jézus nevében hatalmad veszek minden gonoszsáplani erő fölött, nyomás fölött, kárhoztatás fölött, bádlás fölött, félelmek, rettegések fölött. És parancsolom nektek a názeti Jézus nevében, hagyd el a lelkemet, hagyd el az érzelmeimet, sátánt, mert Jézus Krisztus vére által meg vagyok váltva, és nem az ördögé vagyok, és nem a bűn uralkodik rajtam, hanem az Úr Jézus Krisztusé vagyok, és a kegyelem uralma alatt állok.

Ezért a názeti Jézus nevében hatalmad veszek, hogy kigyókon, skórtiókon tapossak az ellenség minden erején, és semmi nem állhat nekem, mert hiszem, hogy Isten fegyverei erősek az erősségeknek a lerontására. Ezért fölveszem az Úr Jézus nevében az üdvözség sisakját, a reménységnek a sisakját. Fölveszem a szellem kardját, ami az Istenek az igéje.

Fölveszem az igazság melvasát, fölveszem az igazság szellemét, a szent szellemet, és betöltekezek vele, és befogadom a szent szellem gyümölcseit, ajándékait, és hiszem, hogy a szent szellem a szellememmel együtt tesz bizonságot arról, hogy Isten gyermeke vagyok, Jézus Kisztus megváltott engemet, az ótermészetem meg van feszítve, és új természetem van, amelyet Isten igazságban, és valóságos szentségben teremtett.

Fölveszem a békesség saruját, az evangélium hirdetésének a készségét, nyitott vagyok, kész vagyok minden embernek hirdetni Isten országának az evangéliumát. És felszólítani őket, és megkérni őket, hogy béküljenek meg az élő Istennel. Fölveszem a hit pajzsát, amivel megoltom az ördög minden tüzes nyilát, mert egy jelenem készült fegyver sem lesz jó szerencsés.

Mindazokat a gonosz jelveket, beszédeket, amelyek perbeszállnak velem, sértenek, vádolnak, kárhoztatnak, elnyomni akarnak, azok fölött uralmat veszek a Jézus nevében. Megsemmisítem ezeket a beszédeket, kárhoztatom ezeket a beszédeket, megtaposom ezeket a beszédeket, és ezeket energizáló gonosz szellemeknek is megparancsolom, hogy távozzanak itt, mert nem tűröm a názati Jézus nevében a jelenlétüket, nem kísérhetnek engemet, mert az úr angyalai vesznek körül engemet, és tábort járjanak körülöttem. Hallelujah!

S fölveszem a dicséret köntösét, és dicsérem Isten, testemmel, lelkemmel, szellememmel, most is mindörökké! Hallelujah! Hallelujah!

Hallelujah! Hallelujah! Hallelujah!

Amen!

[Diószegi Dávid]
Azon az éjszakán azonban Isten megszólította Nátánt, és ezt mondta. Menj és mondd meg Dávidnak, a szolgámnak! Ezt mondja az örökkévaló.

Ne te építs nekem ezt a szolgámat! Én nem lakóházat, Dávid. Attól kezdve, hogy Izrelt felhoztam Egyiptomból, mind a mai napig sohasem laktam házban, hanem egyik sátorból a másikba, és egyik szentéből a másikba költöztem.

Miközben Izrael népével együtt költöztem. Mondtam-e valaha is Izrael bármelyik vezetőjének, akiket én bíztam meg, hogy népemet pásztorolják, hogy miért nem építenek nekem cédruspalotát? Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak!

Ezt mondja az örökkévaló, a seregek ura! Én emeltelek fel téged a juhok aklából, és én hívtalak el a nyáj mellől, a legelőről, hogy népemnek, Izraelnek a fejedelme légy. Én vagyok veled azóta is.

Akárhová mentél, veled voltam, és minden ellenségedet kiírtottam előled. Olyan hírnevet fogok szerezni neked, amilyen a földi uralkodók közül csak a legnagyobbaknak van. Helyet is készítettem népemnek, Izraelnek, és elültettem őket.

Békeségben és nyugalomban élhetnek. Senki sem fogja háborgatni őket többé. A gonoszok sem fogják őket szorongatni és elnyomni int eleinte, és mint a bíráknapjaiban, akiket népem, Izrael fölé állítottam, hogy vezessék őket.

Ezen fölül én fogom lábad alávetni minden ellenségedet. Sőt, én mondom, hogy az örökkévaló fog neked házat építeni. Amikor majd életed ideje betellik, és őseidhez csatlakozol, akkor fel fogom támasztani az egyik leszármazottadat, a fiaid közül az egyiket, és az ő királyi uralmát megerősítem.

Ő lesz az, aki majd házat épít nekem, én pedig mindörökre megerősítem a trónját. Apja leszek, ő pedig a fiam lesz. Űséges szeretetem nem fogom visszavenni tőle, mint ahogy visszavettem attól, aki előtted volt, hanem mindörökre megerősítem őt a házamban és királyságomban.

Örökre megerősítem, és állandóvá teszem a trónját. Nátán az egész éjjeli látomást és ezt az üzenetet szóról-szóra elmondta Dávidnak. Ekkor Dávid király elment, és az örökkévaló előtt leült.

Ezt mondta. Örökkévaló Isten, ugyan ki vagyok én, és micsoda az én családom, hogy ennyire megtiszteltél engem. Sőt, Istenem, ezen felül még a családom jövőjéről is szóltál.

Úgy bántál velem, mint valami magasrangú személlyel. Ó, Istenem, örökkévaló! Mit mondhatna erre Dávid?

Hiszen te annyira megtisztelted szolgádat, és jól ismered őt. Örökkévaló, szolgált kedvéért, és szíved szerint jelentetted ki, és vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat. Ó, örökkévaló, nincs senki hozzád fogható, nincs Isten rajtad kívül.

Soha nem hallottunk senki másról, aki ilyen csodálatos dolgokat tett volna. Van-e a földön még egy nép, amely népethez, Izraelhez hasonló lenne? Ki hallott valaha is olyat, hogy Isten a Maga számára megváltson egy népet, mint ahogy te megtetted ezt Izrael-lel, hogy hírnevet szerez magadnak hatalmas tetteiddel?

Történt-e valaha olyan, hogy Isten más népeket űzött el a helyükről, hogy helyet készítsen a saját népének, amelyet kiszabadított Egyiptomból? Így tetted népedet, Izraelt mindörökre valóban a saját népeddé, te pedig örökkévaló, így lettél mindörökre istenünké. Most pedig örökkévaló, szavaidat, amelyeket szolgádról és annak családjáról mondtál, erősítsd meg mindörökre, és vidd véghez mindazt, amit mondtál.

Igen, te beteljesíted, amit mondtál, és felmagasztalod nevedet mindörökre, mert ezt fogják mondani, az örökkévaló, a seregek ura, Izrael istene valóban istene lett Izraelnek. Szolgádnak, Dávidnak a családját pedig erősítsd meg, és tedd állandóvá. Istenem, te fülem hallatára kijelentetted, hogy szolgádnak házat építesz, ezért merészelt szolgád így imádkozni előtted.

Örökkévaló, te vagy az Isten, te mondtad szolgádnak mindezeket a jó dolgokat, és megáldottad szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké. S mivel te áldottad meg, áldott is lesz mindörökké. 18.

rész Ezután Dávid győzelmet aratott a filiszteusok fölött, és ulalma alá vette őket. Gátvárosát a környező falvakkal együtt elvette tőlük, és a saját birodalmához csatolta. Ugyancsak legyőzte a moábiakat, és adófizető szolgáivá tette őket.

Hamátvárosa mellett legyőzte Hatadézernek, Cóbák királynak a seregét, aki ki akarta terjeszteni uralmát az Eufrates folyóig. Dávid nagy hadizsákmányt szerzett. Zsákmányul ejtett ezer harciszekeret, és sok hadifogyott szerzett.

7 ezer lovast, és 20 ezer gyalogost. A harciszekereket, száz szekér kivételével, mind szétrombolta. Damaszkuszból egy arám sereg jött, hogy Hatadézert, Cóbák királyát megsegítse Dávid ellen.

Dávid azonban legyőzte az arámokat is, és 22 ezer katonát megölt közülük. Ezután helyőrséget létesített arám fővárosában, Damaszkuszban, s ettől kezdve az arámok Dávid adófizető szolgái lettek. Az örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

Dávid gazdag hadizsákmányt is szerzett. Hatadézer vezéreinek az arany pajzsait, amelyeket én Ruzsálembe vitt, azután igen nagy mennyiségű bronzot is Hatadézer városaiból, Timhádból és Kúmból. Ezekből készítette később Salamon király a templom oszlopait, a víztároló medencéket és a különböző templomi eszközöket.

Amikor Tói, Hamád királya meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hatadézernek, Cóbák királynak az egész seregét, elküldte a fiát, Hadó Rámot Dávidhoz, hogy üdvözölje, és hogy köszönetet mondjon neki. Tói ugyanis ellenséges viszonyban volt Hatadézerrel, és harcoltak egymás ellen. Hadó Rám ajándékú hozott Dávidnak mindenféle arany, ezüst és bronztárgyakat, amelyeket azután Dávid az örökkévalónak szentelt, és a templomban helyezettel a hadizsákmányból származó arany és ezüstárgyakkal együtt, amelyeket a hadjáratai során szerzett az Edomiaktól, Moábiaktól, Ammoniaktól, Filiszteusoktól és az Amálekiektől.

Abisai, Ceruljá fia vezetésével Dávid serege legyőzte az Edomiakat a Sósvölgyben, és 18.000 harcost megölt közülük. Ezután Abisai helyőrséget állított Edomba, és ettől kezdve az Edomiak Dávid szolgái lettek. Az örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

Így hát Dávid egész Izrael fölött uralkodott, mint király. Egész népét igazságosan kormányozta, helyes döntéseket hozott, és azokat véghez is vitte. Seregének a fő parancsnoka Joáb, Ceruljá fia volt, Jehó Sáfád, Ahilúd fia pedig a krónikás.

Cádók, Ahitúb fia és Abimelek, Ebiátár fia voltak a papok, Savsá pedig az írás tudó. Dávid testőrségének, a kerétiek és pelétiek csapatának a parancsnoka, Benája, Jehójádár fia volt. Dávid fiai pedig a király mellett voltak, mint elsőrangú vezetők.

[Speaker 6]
Következik Németh Sándor napjúzenete.

[Németh Sándor]
Jegyez meg, hogy az Isten elé a bűneidet mindig is az ördög oda viszi. Ha te nem viszed, akkor ő oda viszi. Ha te oda viszed, és bocsánatot kérsz, akkor az úr eltörli.

De akkor viszont az úr tudja nagyon jól, hogy milyen kötelezettsége van irántad, hogy elkötelezte magát számodra, hogy megbocsátja a bűneidet, és visszafogad tégedet. Tehát akkor viszont esélyed van a győzelemre. De ha nem bánod meg a bűneidet, nem térsz meg a bűneidből, és nem viszed oda az úrhoz, akkor a sátán úgyis oda viszi.

Úgyhogy értelmes ember inkább oda viszi a bűneit, és megbánja, és kér az Istentől bumbocsánatot, és nem akarja, hogy az ellenség okkal múszerolja őt állandóan Istennél. Mert ha nem adunk okot, akkor is állandóan szidalmaz, és rágalmaz. Ha okot adunk, akkor a rágalmazása is a szidalma sajnatos módon megül.

És ennek súlyos szellemi, morális, anyagi, egyéb következményei vannak a közösségeknek, embereknek az életére is. Tehát az, jegyezd meg, hogy mindig az ellenség nem csak titulációt mond, hanem elsősorban olyan bűnöket visz az Isten elé, amit elkövetett az ember, ez az egyik csoport, a másik, hogy olyan bűnöket visz oda az Istenhez az ellenségünk, amelyeket már Isten megbocsátott. Az utóbbit meg tudjuk nyerni.

Az előzőnél mondtam, hogy meg tudjuk változtatni a helyzetünket, hogyha, ahogy mondja János Apostol, ha megbánjuk a bűneinket, és megvalljuk Istennek a bűneinket, akkor az úr megbocsát, és ilyen módon a rágalmazása, szidalmazása oka fogyottá válik. Tehát értsétek meg, hogy van Isten, és van ördög. És az ördög figyeli az embereket, különösen azokat figyelteti a szolgáival, démonokkal, akik elfogadták Jézus Kisztust, föl vannak írva az életnek a könyvébe, ezekkel az emberekkel kapcsolatosan.

A célja folyamatosan az, hogy ellehetetlenítse őket, lehetetlenít tegye őket abban, hogy betöltsék a feladatukat. A másik célja, hogy megfossza őket az örök élettől, az üdvözségtől, és visszataszítsa őket abban az állapotban, amiben megtérés előtt voltak, vagy abban a helyzetben, állapot és helyzet is ez, mert abban a helyzetben ő, neki az uralma alatt álltunk mindannyian, amíg a názati Jézus Kisztust nem fogadtuk el, megváltónknak és szabadítónknak.

[Sárosi Renáta]
Demos Chakarian, a Föld legboldogabb emberei. Kiadta a Patmos Records 2016-ban. Fordította Cseré Donatella és Jobb Viktória.

Ajánljuk ezt a könyvet szüleinknek, Izsák és Záhúri Chakariannak, valamint Sirakán és Tíron Gabrieliánnak, akik megosztották velünk azt az örökséget, aminek köszönhetően mi is a Föld legboldogabb embereivé válhattunk. 1960-ban történt, egy szürke decemberi napon, amikor Atlantic City-ben a Prezident Hotel előtt az utolsó előtti szabad helyre leparkoltuk a kombinkat. Majd pár másodperccel később egy kaliforniai rendszámú rozoga Cadillac gördült be mellénk, amiből egy megtermett férfi szállt ki, fején széles karimájú Stetson kalappal.

Demos Chakarian vagyok, mondta készfogásra nyújtva nagy munkától érdeskezét. Majd a kocsi másik oldalához lépve egy csinos, sötéthajú nőnek nyitotta ki az ajtót. Ő pedig a feleségem, Róz.

Elmondtuk nekik, hogy a Guideposts magazin újságírói vagyunk, akik a nyelveken szólás jelenségének vizsgálatára kaptak megbízást, majd gyorsan hozzátettük, hogy csak megfigyelni jöttünk. Alaposan körülnéztünk. A Prezident Hotel szolgált helyszínül a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nemzetközi Szövetsége elnevezésű szervezet azon a héten tartott regionális gyűlésének.

A szervezet alapítója és egyben elnöke Démosz volt. A keleti part minden részéről ezre kérkeztek Atlantic Citybe. Egyesek azért, hogy találkozzanak ezzel a sztetszón kalapos, nabbarnított férfival, mások azért, hogy megosszák egymással, mit cselekedett a Szent Szellem az életükben, és akadtak olyanok is, köztük például mi, akik csupán megfigyelni akartak.

Ugyan egy kicsit félve, és egy kicsit szkeptikusan. Az érzelmi megnyilvánulásokra figyeljetek. Figyelmeztettük egymást.

Kiabálásokra, karlengetésekre, heves bizonyságtevésekre. Ezekre az idejétmúlt technikákra, amelyekkel gyorsan izgatott állapotot lehet előidézni egy ilyen nagy tömegben. Mi pedig figyeltünk.

De semmi ilyesmire nem került sor. A szálloda Báltermének egyik végéből vezette Démosz a találkozót olyan áhítattal, hogy úgy tűnt egy olyan hangra figyel, amit mi nem hallhattunk. A várva várt fejetlenség helyett, fegyelmezett és nyugodt öröm uralta a gyűlést.

Habár előre felkészültünk az esetleges atrocitásokra, ám a szeretettel szemben, amelyel végül szembe találtuk magunkat, nem volt védelmünk. Azon a helyen, több száz emberrel együtt mi is elkezdtük a szentszellemben való járást. Az azóta eltelt 15 év során folyamatosan figyelemmel kísértük a püngösdi mozgalmat a világ számos pontján, mert úgy gondoljuk, ilyen helyeken találhatók meg az igazán jó történetek.

Az izgalom, a megváltozott életek, a mai egyház valósága. Ám miközben ezt tettük, egy érdekes dologra lettünk figyelmesek. Bárhol is beszélgettünk élő hitű emberekkel, férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel és idősekkel, római katolikusokkal és mennonitákkal, történetük rendszerint ember rendkívüli üzletemberekkel kezdődött, és egy Downyban élő tejgazdákodóval, akit Demos Sakariannak hívtak.

Hogyan lehetséges, tettük fel magunknak újra és újra a kérdést, hogy ez a félénk, halkszavú ember, finom és kedves mosolyával, aki sosem siet és akiről sosem lehet tudni másnap, hol bukkam fel, ilyen nagy hatással van több millió emberre. Hogy ezt kiderítsük, elhatároztuk, hogy interjút készítünk vele. Csakhogy ezt eldönteni könnyebb volt, mint kivitelezni.

Sosem lehetett tudni, hol tartózkodik Demos éppen, Bostonban, Bankokban vagy Berlinben, sőt, nemigen válaszolt az üzenetekre sem. Ennek ellenére számos alkalommal sikerült találkoznunk vele az elmúlt négy év folyamán. Először Demos és Róz utaztak hozzánk keletre, majd egy barátunk svájci nyaralójában találkoztunk.

Aztán tovább folytattuk a munkát Monakóban és Palm Springsben. Autókban, reptereken és meg annyi amerikai étteremben beszélgettünk. Ám a legnagyszerűbb az az idő volt, amit Demos és Róz otthonában töltöttünk Downyban, ugyanabban a pici házban, amit első gyermekük születésekor építettek 1934-ben.

A mellettük lévő ház Demos édesapjáé volt, ami a halála óta üresen állt. Az sokkal tágasabb, és szobája is több van, ám Demos és Róz, nos bizonyos emlékek, ahhoz a kisebb házhoz kötik őket. És a náluk eltöltött idő alatt szép lassan elkezdtük megérteni Demos titkát.

Ennek egy részét még a családja hozta magával Örményországból. Ez a legrégebbi keresztény nemzet szenvedett legtöbbet a hite miatt. Ám a sok szenvedés felnyitotta a szemüket.

Ez olyasfajta bepillantást nyújt, amely nagyobb minden népcsoportnál és nemzetnél. Ez egy olyan titok, amit mindannyiunknak meg kellene ismernie. És ha megismerjük, ahogy Demos mondja, nem számítanak a Földön minket körülvevő állapotok.

Mert mi minden körülmények között a világ legboldogabb emberei leszünk. 1975. novembere, John és Elizabeth Sherrill, Chosen Books, Lincoln, Virginia.

[Speaker 6]
Best of Hit rádió.

[Fekete Rita]
Kis István a hitgyülekezeten elkész a tikvaszolgálat vezetője, a vendégünk, és arról fogunk beszélgetni most, hogy hogyan forgolódjunk úgy Krisztus testében, hogy áldást tudjunk jelenteni a közösség számára. Köszöntelek, István.

[Kiss István]
Én is köszöntelek, Rita, és köszöntöm a kedves hallgatókat, sőt, ahogy tudom, nézőink is vannak, őket is köszöntjük, hogy legyenek ők is részesei ennek a mai műsornak.

[Fekete Rita]
Így van, nagy szeretettel köszöntjük a nézőket is, és hát buzditunk mindenkit, hogy akinek kérdése akad, az nyugodtan küldje el, majd fogunk rá válaszolni időben. Most az a téma jött elénk, és ezzel fogunk foglalkozni, hogy napjainkra jellemző a fogyasztói életmódnak a terjedése, és sajnos ez az egyházra is kihatással van. Hogyan tudjuk ezt a jelenséget az egyházban visszaszorítani?

[Kiss István]
Hát kezdjük azzal, hogy mit gondolnánk ezen a fogyasztói életmódon, ugye itt már elhangzott az elmúlt időszakban, pár hétre visszamenőlek, hogy nomád keresztény, vagy esetleg ilyen konferenciára járó, vagy csak áldást kereső keresztény. Ugye az az izgalmas a fogyasztói társadalomnak a kategóriájában, hogy itt vannak a bevásárló központok, és az orrunk elé dugják, hogy ezt vedd meg, ezt vedd meg, ezt vedd meg, és olykor a keresztények úgy gondolják, hogy a keresztény pályafutáson is meg kell keresni ezt az akciós terméket, amihoz most hozzá lehet gyorsan jutni, és akkor hüde jó dolgunk lesz. Aztán ha jól meggondoljuk a sok akciós termékkel becsapott emberek, most a becsapás nem feltétlenül abszolút pejoratívnak, de úgy gondolom, hogy egy kicsit mégis félrevezetett emberek sok-sok mindent tartanak otthon, amit megvettek akcióba, és aztán tulajdonképpen nem sokat használták.

Nevezzük így a dolgot. Keresztény pályán is lehet így bespájzolni, hogy az ember innen-onnan összeszed ezt, azt a maszt, és akkor nem sok mindenre használja. A múltkor ennek a témának a magyarázatára a hitműhelyben ott prédikáltam és mondtam a fiataloknak, hogy tudjátok, ez olyan, mint amikor valaki mindig tortát akar enni.

És csak a torta kell, és akkor jár házról házra, és a tortát megeszi, és a többit meg próbálja kikerülni. De hát amikor mi a gyermekeinket neveljük és etetjük, akkor minden egészséges ételt is adunk, természetesen adunk tortát is, amikor itt az ideje, meg a finom érezze jól magát a gyerek, és nőjön nagyra, de kell hozzá főzelék, kell hozzá hús, kell hozzá a megfelelő tápértékkel és megfelelő rostokkal, stb.-vel teli étel, és ha csak tortát eszik valaki, akkor már nem is nagyon tudja, hogy mi a másikban a finomság továbbá, még az a veszélye is fenyegeti, hogy belebetegszik. És ez a fogyasztói keresztény magatartás, ez azt jelenti, hogy igazándiból én csak fogyasztani akarok, én csak áldást akarok kapni, ne várjanak tőlem semmit, sőt, hát ugye azt mondjuk, mivel a Dónakeszi gyülekezet egy csapata rendszeresen hajléktalanok felé is szolgál ételosztással, hát büszkölkedjek ezzel, és kívánom más helyen is az ilyen jellegű karitatív tevékenységet, végzők életére Isten áldását. Ugye mi már megtapasztaltuk az úgynevezett hajléktalan evangéliumot, ami úgy szól, hogy te azért vagy, hogy engem kiszolgáljál, és hogy hozd nekem az ételt, én pedig nem kell, hogy csináljak semmit, csak ülök, fekszek a padon, és te neked a dolgot, hogy velem jót tegyél.

Na, ez a hajléktalan evangélium, ez is egy furcsa, és ugye ez teljesen jellemző arra a felelőtlen fogyasztói társadalomra, aki nem akar más, csak fogyasztani, fogyasztani, fogyasztani.

[Fekete Rita]
És hát halljuk, hogy az ember már nem is szívesen segít, amikor ezzel a hozzállással találkozik.

[Kiss István]
Pontosan így van, és még azt sem mondhatnám, vagy azt sem mondanám, hogy akkor emiatt az embernek lelkiismeredt furdalása kellene, hogy legyen, ugyanis az illető, aki csak fogyasztani akar, az elfelejtkezett arról, hogy ami ilyen területen Isten megáldotta őt, azt nem azért adta, hogy ő lenyelje, bespályozója üljön rajta, hanem azért adta, hogy áldássá legyen. Éppen a mai napon, bocsánat, most ilyen friss élményeim vannak, ugye hitoktatásból jövőképpen, és az Eszter királynő történetével foglalkoztunk, és ott van azon bizonyos nevezetes gondolat, amikor Márdókeus beüzen a királynőnek, hogy talán pont emiatt a dolog miatt kerültél királynéságra, hogy megmentsd a népünket. És valójában mindannyian olyan helyzetbe kerülünk, Isten helyezel bennünket olyan helyzetbe, hogy jót tudjunk tenni.

De aki már részesült ebből a jóból, annak van muníciója arra, hogy ő is ezt a helyzetet, amiben Isten beletette, jót tudjon tenni. Ahogy egy másik helyen elhangzik, hogy én te mellét helyeztem azokat, akiknek te jobbá teheted sorsukat. Tehát, és te nem véletlenül áld meg volna kit, és nem véletlenül kap olyan áldást, mert ugye arról beszéltünk, hogy keresztényfogyasztó, hogy akkor, ha kereszténynek mondjuk, akkor az azt jelenti, a mi megnevezési rendszerünk szerint, hogy újjászszületett, megtért és bemerítkezett, jobb esetben már szent szellemmel is betöltekezett személy, csak az a gond, hogy ezen a területen elfelejtkezett arról, hogy micsoda áldásban részesült, hiszen ez az egész emberi létnek egy óriási minőségi ugrást ad a keresztény pályafutásban, hogy nem abban a mezőben, nem azon az úton kell járni, ami a biztos pokkolba vezető út, a világi emberek ugye rossz néven veszik, ha mi ezt kimondjuk, de hát ez az igazság, hogy aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, Jézus így mondja, tehát ezek a személyek, akikről most beszélünk, ők ezen túl vannak, és megvan az üdvözségük, akkor immáron az a feladat is van, mert ez pedig minden kereszténynek a feladata, az egyik, hogy közben járjon másokért, a másik, hogy az evangéliumot hirdesse. Na most, aki csak mindig megy és adjátok az áldást, még így nem hallottam, de jó helyen jártam, most különlegeset hallottam, és mit csinálsz vele?

Tehát kezdesz-e vele valamit? Lesz-e ebből valami áldásgyümölcs? Hiszen Isten úgy adja az áldását, mondja Zsolyás 55-be is, hogy mint az eső és a hó, ami leszáll az égből, és nem tér vissza oda üresen, hanem megcseleksi.

Ugyanígy az ő beszéde is. Hát azért adja Isten, hogy meglegyenek a következményei, a gyümölcsei az ő áldásának. Na túlbeszéltem magam, most kérdezéli kell.

[Fekete Rita]
Abszolút nem. Azt jutott eszembe, amikor beszéltél, hogy nem tudom, mi a tapasztalatod, de hogy azok az emberek, akik így nem vesznek részt az egyház körüli szolgálatokban esetleg, tehát így tevékenyen nem tesznek, ide tartozik ugye a bizonyoságtevés is, azok egyáltalán tudják maguk kéne kérezni ezt a munkát? Vagy mint kívülvállók maradnak?

[Kiss István]
Ez egy jó kérdés, hogy mondjam, találkozom én olyan személyekkel, akik elkötelezett keresztények, és ezért az élem azért nem kapcsolódnak egy-egy közösséghez, de az a tapasztalat, hogy hosszú távon, ha nem gyökerezzik meg, akkor nagyon nehéz a pályafutása az életőnek. Tehát ugye, érdekesség, ugye az eklésia az a kihívottak közössége. Jézus, amikor imádkozni tanít bennünket, akkor nem azt mondja, hogy én atyám, hanem azt mondja, hogy mi atyánk.

Tehát ezek, és még több ige van, ami jelzi, hogy Isten abban gondolkozik, hogy a keresztények közösségben legyenek. Persze, tudom azt is, hogyha ketten vagy hárman egyben gyűlnek Jézus nevében, akkor jót van közöttük. Tehát ez már egyfajta közösség, és tulajdonképpen visszatérve az előző alapvető feladatra, a bizonyságtevésre, az természetes, hogy kétszemély vonatkozásában is áll és működőképes.

Még ott talán annyit, hogy milyen bizonyság az, hogyha valaki ezt a fogyasztói magatartást tanúsítja, és csak az áldás kell, és csak akkor megyek, ha neves szolgáló jön, és csak akkor veszek részt az Isten tiszteleten, ha valami nagyot ígérnek, ha ez a másik személy, aki most tért meg, vagy közel áll ahhoz, hogy megtérjen, és ezt látja, hogy hát ez csak hasonló leső. Ezt mindig csak azzal van elfoglalva, hogy neki jó legyen. Valójában az történt, hogy itt még az illető az önzésből, tovább megyek az infantilizmusból, a kisgyerekes hozzáállásból nem tért meg.

Sokan vannak olyanok, akik nem veszik ezt észre. Nem azért, én távol legyen tőlem, hogy elítéljem őket, inkább azt gondolom, hogy olyan nevelési, meg szociális ható közegben vagyunk, hogy az emberek kiskorúsítása nagy üzembe folyik. És emiatt az egyházban nem csak arra kell nekünk figyelni, hogy valaki megtér hallelujah, üdvössége van.

Hát hallelujah, ha a hónap már itt az elragadtás, akkor rendben van, de ha itt még van dolog, akkor a jellemének is éretnek, fejletnek kell lenni. És nem véletlenül beszél a Biblia felépítésről, érett korról, Krisztusi természetről, amiknek ki kell formálódni, alakulni.

[Fekete Rita]
Így van, és ugye kell maga hozzáállás is, hogy egyáltalán egy keresztény akarjon áldás lenni, akár a családja számára, de hát most a nagyobb közösségről beszélünk a gyülekezet számára. Ez szerinted mindenkiben benne van? Vagy ez, ha aki ezt nem érzi, ennek a szükségességét hogyan lehet ezt kialakítani magában, hogy úgy gondolkodjon magáról, hogy ő igenis tudna áldás lenni?

[Kiss István]
Hát azt gondolom, hogy itt egyrészt ezt ki nyilvánítani és értelmit, tehát kognitív szinten is lehet közölni, hogy figyelj, te egy áldás vagy. Egy jó keresztényközösség rögtön érzékelteti a belépővel, hogy ő is Isten gyermeke és értékes. Ha valaki ezt érzi, akkor mindjárt másképpen áll ahhoz hozzá, hogy akkor ő tényleg így is viselkedjen.

És a másik pedig az, hogy ha megérti az ember, hogy mit kapott Istentől, akkor könnyebben jut a következtetésre, magattartásra, hogy akkor én adni is akarok. Ugye nagyon sokan vannak, akik hát ilyen tessék-lássék módon kerülnek be a kereszténypályafutásba, és szinte könnyörögni kell nekik, hogy csináljanak valamit. Na most ez sem szerencsés, hogyha csak azért csinálja, tehát ha nem szívből csinálja.

Tehát a szolgálat, az egy szellemi töltést igényel, hogy én akarok jót tenni. Hadd mondjak két példát. Megyek a nagygyülekezetbe a folyosón, szembe a folyosón egy papírzsepkendő fekszik a földön.

Szembe jön Petrősz Levente, a gyülekezet egyik alapítója, Pásztor Preszbiter, lehajol, fölveszi a szemetet, és kidobja a szemetesbe. Ezt megelőzően nem tudom hányan mentek el a ledobott papírzsepkendő fölött. Egy másik példa teljesen friss a mostani hétvégéről.

Ülök a hátsó részen, mert a tikvásokat ott szoktam gardírozni, és a dicséretnek vége van, és jön Balogh Feri, hogy egy kicsit kimenjen cellőztetni, nem tudom, ilyen dolgokat intézni, és ugye ott van ez a szalagfüggöny. Meglátja, hogy jön egy kismama a babakocsival, Balogh Feri, aki mostanáig énekelt, és teljes odaadással, teljes mindenféle bedobással küzdött, ugrik, hogy kihajtsa a szalagfüggönyt, hogy ez a kismama, akiről ő azt se tudja, hogy kicsoda, ki tudjon menni a babakocsival. Ez szellemi van.

Érzed most? Én érzem, hogy itt az úr, hogy bizonságot tegyen a dolog mellett, és hála Istennek, hogy ilyen példaképeink vannak, és nyilván még sokan mások, hogy a szolgálat, az egy szolgáló szellem.

[Fekete Rita]
Egy hozzáállás.

[Kiss István]
Hozzáállás az egy lélektani kategória, attitűd, mondják, de nyilván ebben nyilvánul meg, de rájön az ember, hogy én szolgáló, tehát én nekem is szolgálnom kell. Múltkor olvastam egy ilyen kicsit vicces dolgot, engedtessék meg, hogy elmondjam. A kutya, a kiskutya felfedezi, hogy az ember őt eteti, itatja, becézi, simogatja, hajlékot készít neki, akkor biztos az ember az Isten.

Mondja a kiskutya. Jön a kismacska, az mondja, az ember az engem etet, itat, simogat, becéz, hajlékodat, biztos én vagyok az Isten. Csak mert mondtad a hozzáállást.

[Fekete Rita]
Igen, igen, igen.

[Kiss István]
Tehát, hogy vannak ilyen eltérések, vannak, hogy az ember döbbenjen rá, hogy hol vagyok, ki vagyok. Jó, hogy Isten szeret, jó, hogy fiává fogadott, jó, hogy megmentett, de hát azért mégiscsak ő az Isten. És mi az ő munkájába kapcsolódtunk be, és csak úgy tudunk ezen a pályán jól előre haladni, ha ebben van egy olyan odaszállás, ami nem kényszerből, hanem egy ilyen önkéntes alapon mondott hozzáállás, lehet ilyen szavakkal illetni, mondom én, hogy szellemi valóság, egy látás, egy identitás, hogy tudom, hogy én is arra vagyok, hogy szolgálj.

Tehát mindannyian erre vagyunk, hogy szolgáljunk. Ki itt, ki ott, ki amott.

[Fekete Rita]
És hogy olvassuk a Bibliában a leveleket, meg szerintem, akiben az a szellemben, de van az érzés, hogy igazából ez egy megtiszteltetés, hogy az ember Isten munkájához bármit hozzátehet.

[Kiss István]
Óriási. Hát tulajdonképpen ennél jobb nincs. Ezeknek most a vezetőszolgálóknak utána leszünk ennek a ma esti programnak, amikor ez elhangzik, ez az adás.

És hát ezek a nagyszolgálók, akik Istennek neves szolgálói, iszonyatos fáradtságokat, terheléseket hordoznak, azért, mert tudják, hogy ez az Isten munkája. És közülük nagyon sokan olyan szerények és olyan alázatosak, hogy az ember így nézi, hogy igen, ez Isten embere.

[Fekete Rita]
Így van, és akkor most szérjünk egy kicsit a gyakorlati oldalára rá, meg a szolgálatnak. Beszéltél a gyermekségről, meg az infantilizmusról. Amikor egy fiatal keresztény megtér, akkor nyilván nem az az első lépés, hogy beállítjuk egy szolgálatba.

Viszont mit gondolsz, hogy mi az az optimális idő, vagy érettségi szint, amikor már jó lenne, hogyha esetleg ő is tudna szolgálni, illetve a gyülekezet hogyan integrálja be őket?

[Kiss István]
Őket kinek, mikor mi. Ez nagyon egyénfüggő gondolom. Nagyon egyéni, ugyanis amikor valaki megtér, becsatlakozik egy közösségbe, hogy ott mit tud csinálni úgy, hogy azt ő jókedvvel, jó szívvel hozzáértően tegye, az egy kérdés, és nyilván érvényesül ezen a folyamaton belül az az alapigasság, hogy aki kevesen hű, az sokon is hű az.

Tehát kipróbáljuk a gyülekezetben, a szolgálók, hogy valaki hűséges tud-e lenni a kevesen. Emlékszem olyan szolgálóra, amikor én megtértem, aki elmesélte, hogy milyen boldog volt, amikor megengedték neki, hogy cintányérhozzon a dicséretbe, akkor még ilyen kézi összeverős cintányér volt, illetve magam esetéről tudom, hogy egészen fiatal keresztény voltam és összejövetel volt a GANZ-ba, vagy darabig jártunk a GANZ-ba, és amikor megkértek arra, hogy amikor szólnak, az ablakot nyissam és csukjam, mert nem volt más szellőzés, hogy boldog voltam, hogy ilyen feladatom van. Miközben most bocsánat, és senki ne vegye büszkeségnek, tehát akkor is már két diplomám volt, és akkor diplomás ablak csukkogható, de nem, mert ez egy más területe az életnek, és itt az Isten munkája zajlik, és itt nem a diploma számít, hanem az számít, hogy tudjak hozzátenni az Isten munkájához, hogy tudjak örömet szerezni azoknak, akik ott vannak, azzal, hogy most jön a friss levegő például, vagy hogy most, ha hideg van, akkor becsukjuk már az ablakot.

Tehát ezek óriási lehetőségek, hogy ilyen egyszerű természetes tevékenységekkel sikerüljön valakit kipróbálni, és aztán nyilván lehet tovább haladni a szolgálatokban, hiszen hát én is végül is a pásztorságig jutottam. Így is mondhatnám, hogy egy ablaknyitóból pár pásztor lettem. Tehát.

[Fekete Rita]
Add hagyjuk ezt a címet a videónak esetleg.

[Kiss István]
Igen, hát nem, de ez megy, hogy kipróbálni, és ugye hamar kiderül, mert mindeneket megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok, mondja Péter. Tehát nyilván lesz olyan, ami valakinek nem fekszik, valamilyen szolgálat, de az is egészen biztos, hogy nem a csúcson lehet kezdeni, hanem a hűséget Isten, a másén, a kevesen, és hamison próbálja, ki kerestem a három kategóriát, ugye ez van. Tehát ki próbálja Isten, hogy az ember képes-e arra, hogy hűségesen megálljon.

És hát nekünk is, akik szolgálatba próbáljuk az embereket bevonni, ez a dolgunk, hogy ilyen kisebb dolgokkal próbáljuk meg az embereket, hogy na ezt meg tudja-e tenni, jól csinálja, lelkesedik, satöbbi. És hogy ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos dolog a sikerélmény, ami ugyan nem bibliai kategória, de lélektani kategória, és azért nem akarjuk az embereket megfosztani attól, hogy sikerük legyen az egyházban, csak fontos az, hogy a sikerélmény ne legyen fontosabb, mint az úrral való közösség, vagy az úrnak az akaratának a teljesítése.

[Fekete Rita]
Na és mit tudsz javasolni azoknak a keresztényeknek, akik már nem fiatal keresztények, de még mindig úgy érzik, hogy nem sikerült megtalálni azt a területet, ahol ők tényleg hasznosak, konstruktívak tudnak lenni az egyház számára?

[Kiss István]
Hát először is, aki keres, az talál. Tehát tulajdonképpen ne nevezzük őket fogyasztóknak az előbbi felsorolás nyomán, hogy a fogyasztói keresztény, de nevezhetjük őket majdnem fogyasztóknak. Ugyanis az a helyzet, hogy van egy ilyen emberi kényelem, hogy hát jó, ez így, majdha szólnak, akkor csinálok valamit.

De lehet jelentkezni is, hogy én szeretnék valamit csinálni. És ugye itt van egy átlépés, hogy kilépek a konfortzónámból, vagy már mint olyan értelemben, hogy eddig ültem, és most csinálok valamit, és vállalom azt is, hogy akkor most nem itt fogok ülni, hanem például át kell mennem a gyerekekkel az iskolába, és gyerekfelügyeletet, vagy biztonsági szolgálatot vállalni, vagy kint állni a parkolóba, és az autókat segíteni, hogy betaláljanak a megfelelő parkolóhelyre, és hát számtalan szolgálat van még, akik nem biztos, hogy bent vannak az Isten tiszteleten, és ez mondjuk átmenetileg hátrányt jelent, idézőjelben hátrányt. Jaj, nem vettem részt az is, egész szolgáltam.

Ez látszólag áldozat csak, én nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen típusú távolléteket Isten mindig megjutalmazza. Egy, és akkor teszek egy pontot, egy dologra azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy átfordulhat ez egy olyanba, hogy valaki már csak akkor érzi ol magát, ha szolgál, és képtelen arra, hogy leüljön, és végre nyugodtan meghallgassa Isten igéjét. Van ilyen szolgálata gyülekezetben, ezt most nem akarom mondani név szerint, mert szolgált vezető, aki, amikor megjelenik valaki a szolgálatra, megjelent valaki a szolgálatra, megkérdezte tőle, mikor ültél benne az Isten tiszteleten?

És mondta, hogy hát az elmúlt három hétben mindig szolgáltam, akkor te ma bemész és leülsz. Hogy erre is szükség van. Tehát ne az legyen, hogy a szolgálat egyfajta ilyen menekülő uttá válik, és ilyen önfelmentési, hogy akkor én már jó vagyok, már nekem nem kell csinálni semmit.

Mert mi közben szolgálunk, másik oldalról táplálkozunk. Tehát ugye kell az Isten táplálékát felvenni, az Isten beszédét, a kijelentést, a szellemet, a kenetet, azt szeretnénk azért mégiscsak felvenni. Nem az a baj, ha valaki ezután vágyik, hanem az a baj, ha valaki mindig csak ennek a krémjét akarja, ha a fogyasztóira nézünk, és azt is mindig szert teszél, megkeresve, hogy mi van.

És egy egészséges egyensúlyt kellene tartani a szolgálat, és sőt, továbbmegyek nemcsak a szolgálat, tehát a szolgálat, a táplálkozás, és továbbmegyek, mert itt aztán van egy másik oldala a területnek, ez pedig az egyéb civil feladatuk, és dezavadta mondjuk a családot. Tehát az sem szerencsés, ha a család kárát vallja a szolgálatnak.

[Fekete Rita]
És ehhez kell egy bölcsesség, hogy legyen egyensúlyban.

[Kiss István]
Nagy bölcsesség kell, és hosszú tűrés a család részéről is, mert vannak olyan, hogy mondjam, személyes kapcsolatok, amelyekben ez nehezen realizálódik, hiszen te vagy az én férjem, feleségem, hova mész már megint, a práné gyerekeknél, és hát ez nem egy könnyű dolog, de igyekezni kell rajta, hogy sikerüljön a bölcs megbadás. És akik pedig ezen a területen a feladat elosztással foglalkoznak, ők pedig erre figyelnek.