Happy Day - 2024. 02. 23.
A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 02:10 Bibliaolvasás EFO: I. Krónikák 13-14. rész
- 07:37 Amikor úgy érzed nincs tovább - Németh Sándor prédikáció részlet
- 12:32 Joel Osteen: Hogyan gondolkozol? - Kihúzni a keserűség gyökerét 2.rész
- 24:07 Ne vedd fel hiába Isten nevét - Hack Péter
Az adás gépi átirata:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.
[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszek az úr Jézus Kiszusban, az ő hatalmas erejében. És hiszem azt, hogy Jézus Kiszus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. És hiszem azt, hogy ő lefegyverezte fejdelemségeket, hatalmasságokat, és diadal aratott rajtuk, és eltörölte az ellenünk szóló vádiratot.
És ezért az úr Jézus Kiszus vére által megvagyok váltva. Hiszek ennek a vérnek a hatalmába is erejében, hogy ez jobbat beszél Ábel vérénél. Ez a szövetségnek a vére, amely által közösségem van az élő Istennel, mert Jézus Kiszus vérébe vetett hitáltal meggazultam és megbékültem az élő Istennel, hogy többé ne a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljak szellemben, igazságban az Isten dicsőségére.
És hiszem, hogy nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember vagyok, mert a szellememet megszabadította az úr a halál szellemének az uralmalól, és felültetett a mennyekbe, megáldott minden szellemi áldással, és a pihuság szellemét árasztotta belém, és ezért az Isten atyám lett, én meg Isten gyermeke, hogy dicsőitsem őt, testemmel, lelkemmel, szellememmel egyaránt a Jézus levében. Amen.
[Diószegi Dávid]
Krónikák első könyve. 13. rész.
Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel, majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik. Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk az összehívja, és az örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izrael földjének minden részébe. Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak, üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk, azután keressük fel együtt az örökkévaló szövetség ládáját, és hozzuk ide Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes. Összegyűjtött tehát Dávid Izrael egész népét, az ország déli határától, az egyiptomi síhórpataktól, az éjszaki határig, a Hamádba vezető útig, hogy elhozzák az Isten szövetség ládáját Kiriath Járimból. Akkor Dávid egész Izrael-lel együtt felvonult a Júda területén lévő Balába, vagyis Kiriath Járimba, hogy elhozzák onnan a Kerubok fölött trónuló Isten az örökkévaló szövetség ládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.
Elhozták tehát az Abinádább házából, és egy új szekélyre helyezték, amelyet Uzza és Achió vezetett. Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel élekel, újongott és ünnepelt az örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.
Amikor elérkeztek a Kídón szérűs kertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a szövetség láda elmozdult a szekélyren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a szövetség ládát. Ebben a pillanatban az örökkévaló megharagudott Uzzára, és halára sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a szövetség ládához.
Így haladt meg Uzza az örökkévaló előtt. Dávid megharagudott, hogy az örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet, mint máig így, Perec Uzza.
Akkor Dávidot nagy félelem fogta el, Istentől félt. Azt mondta, hogyan is merészehetném az Isten szövetség ládáját magamhoz vinni? Ezért nem vitte tovább a szövetség ládát a saját városába, hanem a gáti Obededom házán elhagyta három hónapig.
Az örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, ami az övék volt. 14. rész Hirám, Tírus királya követeket küldött Dávidhoz.
Küldött neki cétrusgerendákat, kőműves és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek. Ekkor értette meg Dávid, hogy az örökkévaló megerősítette őt, hogy Izrael királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta Izrael népének a javára. Dávid Jeruzsálemben a meglévők mellé még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született.
Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon, Jibhár, Elisua, Elpelet, Nógach, Nefeg, Jáfia, Elisáma, Belyádá és Elifelet. A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izrael királyával, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta és kivonult ellenük.
A filiszteusok megtámadták és kirabolták a Rephaim bölgyét. Dávid megkérdezte az örökkévalót. Megtámadjam-e a filiszteusokat?
Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket? Az örökkévaló ezt válaszolta. Támadd meg őket és kezedbe adom őket.
Akkor Dávid a seregével megtámadta Baal-Perecaim városát és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a város Baal-Peracaimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta. Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat.
A filiszteusok elfutottak és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat. Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Rephaim bölgyben támadtak. Dávid ekkor is megkérdezte az örökkévalót, aki azt mondta neki.
Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket és a balzsanfák felől támadd meg őket. Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsanfák tetején. Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket.
Akkor te is támadd meg a filiszteusokat. Dávid mindent úgy tette, hogy az örökkévaló parancsolta neki és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig.
Dávid híre eljutott minden országba, és az örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.
[Németh Sándor]
Vissza tovább a János Evangélion második fejezetéhez, mert igazából ez a történetnek a legfontosabb, egyik legfontosabb pontja, és ugye erre jön a megoldást, hogy eljött az a pont, amikor bejelentették, nincs bor. Érted? Nincs bor.
Most ne a borra gondoljál, hanem nincs áldás, amikor azt gondolják az emberek, hogy kibannak üresedve, úgy gondolják vége mindennek, ez nem megy tovább. És gyakran az Isten munkájáról is gondolnak ilyeneket az emberek, azért mert olyan nehézségekbe ütköznek az emberek, csak gondoljunk ukrajnai testvéreinkre, hogy jogosan gondolkoznak el azon, hogy hogyan tovább. Továbbra is tudja a szentileg, a közösségeket helyreállítani, növelni, és lesz még ébredés.
Ezek olyan felvetések, ami nyilvánvalóan jogos kérdések. De nem csak ilyen háborús helyzetben, hanem egyszerűen más normális körülmények között is belekerülhet a keresztény olyan állapotba, amikor úgy érzi, hogy kibann üresedve. Hányan voltatok már ilyen állapotban, hogy éreztétek, hogy nincs bennetek semmi, hogy üresek vagytok?
Na, emeljétek fel a kezeteket. De őszintén, hát azt gondolom, hogy mindenkinek volt ilyen tapasztalata, a üresség. És ez rendkívül fontos állapot, és erről szól ez a történet, hogy hogyan lehet helyreállítani újra, és dinamizálni a keresztény életet és a szolgálatot egy ilyen ponton.
Amikor az üresség tártunk az emberben, és úgy érzi, hogy nincs hit, legalábbis ezt érzi, nincs remény, nincs szeretet, nem lakik bennem a szentlélek, nagyon sok rossz érzése van az embernek, rossz gondolatai vannak. Egyet, amit mondok, amit soha ne tegyél meg, hogy akármilyen érzéseid vannak, soha ne fogadd el, hogy a mennyei elhívás érvénytelen. Ez az alap.
Tehát, hogy az elhívást akkor se vesd meg, hogyha ilyen lelki, érzelmi állapotban vagy, mert a hit az nem látott dolgokról való meggyőződés, és Isten többek között azért is engedi be az embert néha vagy gyakran ilyen helyzetben, hogy megtanuljon az ember hinni, és ne az érzékszervére épüljön a hit. Mert ami a hitt az érzékszerve épül, az valójában nem hit, hanem valami más. A hit az mindig nem látott dolgokról való meggyőződés, tehát nem érzelemre épül, hanem arra épül, amit az Isten mond.
És ha nem érzek semmit se az igéből, semmit nem érzek a Szent Élek jelenlétéből, sőt, még a Sorsomba is vannak olyan események, amelyek mindenről szólnak, csak az áldásról nem, hogy kegyelem alatt vagyok. Na most ilyen helyzetekben az embernek a legfontosabb, hogy megmaradjon a hite, hogy akkor is hiszek, és nem abban hiszek, amit látok, meg hallok, amit érzek, hanem abban hiszek, mondjad, amit Isten igényen mond. És nem abban hiszek, amit látok, érzek.
És ezért bekerül az ember a pusztába, hogy a hite tudjon fejlődni. A látható és a láthatatlan világ között egy csatorna igazából, és soha nem látjuk a másik oldalt. Hogy hová dobjuk a horgunkat, a hitnek a horgonyát.
De mivel, hogy tudjuk, hogy Isten igaz, tudjuk, hogy Isten nem hazudik, tudjuk, hogy Istenek a beszédére lehet támaszkodni, két lábban rá lehet állni, ezért akkor is a hitünket megérdízzük Isten igényében, ha akár a gondolataink, akár az érzéseink, a hitünknek a tárgyát száfolják.
[Tóth Géza]
Meg kell őriznünk a szívünket, ugyanis ami a felszínen van, könnyen belekerülhet a szívbe. Önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy ki tudjuk jelenteni, nem vagyok hajlandó tovább rágódni ezen a sérelmen. Nem érek önsajnálatban, csak mert valami nem jött össze.
Vegyük figyelembe, hogy érzelmi energiáink végesek. A karaktartás rengeteg energiát emészt fel. Ráadásul egyfajtában sértettnek érezzük magunkat.
Olyan értékes energiát pazarulhatunk el ezzel, amit az álmainkra, a gyermekeinkre, a sorsunk alakítására használhatnánk fel. Figyeljünk oda a szívünkre! Ne engedjük, hogy ami kihűl van, az bekerülje.
Pálapostolnak rengeteg oka lett volna megsértő. Az ércmíve Sándor sok bajt szerzett nekem, fizessen meg az úr neki cselekedetei szerint, olvassuk a Timóteushoz írt második levélnek végén. Az érett hozzáállás tehát a következő.
Lehet, hogy valami rosszat tett velem, de nem vagyok felháborodva. Nem engedem be a keserűséget, és nem leszek sértett ember. Tudom, hogy Isten megharcolja a harcaimat, és ő tesz igazságot az ügyemben.
A következő alcim, vizsgáljuk meg a gyökereinket. Mennyire érdekes, hogy noha a fa gyökerét nem látjuk, mégis a gyökér az, ahonnan a fa az életet nyeri. Csupán azt látjuk, ami a felszínen van.
A levelek, az ágakat és a törzse. Azonban a fát a gyökér táplálja. Ha a gyökereink egészségesek, pozitívak, reménnyel teljesek, akkor élettel, erővel, bátorsággal és reménységgel telünk meg.
Ám ha keserű gyökereink vannak, nem megfelelő tápanyagot veszünk magunkhoz. És ebből származik a probléma. Csodálkozhatunk, hogy vajon miért nincs elég energiát?
Miért nem tudunk már nevedni? Miért nem álmodozunk már úgy, mint egykor? Most egyszerű, azért, mert a keserű gyökerek a keserűséget, az ősrajnálatot és a haragot táplálják.
Mindezek elszívják az életerőt, elszívják a lelkesedést és az örömet. Azzal táplálnak, ami a lényegünk. A jó híra az, hogy nem kell keserű gyökerekkel élnünk.
Kérjük Istentől, hogy mutassa meg, mi okozta a keserűségünket. Talán meg kell bocsánjtanunk valakinek. Vagy még mindig egy megvalósulatlan álom okoz számunkra nehéz lapokat.
De az is lehetséges, hogy még most is egy korábban elkövetett hibán vágódunk. Legyünk őszinténk magunkhoz. És mondjuk azt.
Akár mondhatod te is. Istenem, segíts megszabadulnom a keserűség gyökerétől. Még most is bánt, ami tíz éves korában történt velem.
Még most is rossz érzéseim vannak, ha arra a személyre gondolok, aki elhagyott. Még most is bánkódom az évekkel ezelőtt elveszített hozzátartozóm miatt. Istenem, nem akarok keserű lenni.
Szeretném visszakapni a lelkesedésemet. Szeretnék újra szeretni, álmokat szőni. Uram, kérlek segíts, hogy fel tudjak szabadulni a rossz érzések alól, és a következő szintre tudjak lépni.
Ez az első lépés ahhoz, hogy kivessük a keserűség gyökerét az életünkből. Tárjuk fel, hogy mi is az valójában. És kérjük Isten segítségét.
Magunktól nem vagyunk képesek megszabadulni. Az Úr segítségére van szükségünk ahhoz, hogy megbocsássunk a nekünk sérelmet okozónak, hogy elengedjük a keserűséget és a neheztelést. Ha ezeket a szennyező olnyagokat kivetjük magunkból, akkor nem csak megkönnyebbülünk, de örülni is képesek leszünk újra.
Megint lesznek álmai. És észre fogjuk menni, hogy milyen jó dolgokat tartogat még Isten a szám. Kivetni, ami veszenyez.
Évekkel ezelőtt komoly járvány tört ki egy aprócska afrikai faluban. Az embereket Háninger és Rosszulé gyötörte, és pár hónap elteltével többen bele is halta. A főváros és a régió hivatalnokai, amint lehetett, szakértőket küldtek az okok felputatására.
Miután a falu vízellátását adó hegyi patak vízét megvizsgálták, rövid időn belül kiderült, hogy a víz pertőzött volt. A putatók napokig utaztak, hogy a probléma forrását megtalálják, de nem jártak sikerül. Amikor régül elérkeztek a patak forrásához, a felszínen mindent tökéletesnek találtak.
Úgy határoztak, bóvárokat küldenek le, hogy a lehető legközelebb férkőzzenek a patak eredési pontjához. Meglepetésükre egy hatalmas disznót találtak a vízbe fulladva a malacaival együtt, és beszorulva pontosan a víz forrásánál. Nem csoda, hogy a kristálytiszta forrásvíz fertőzötté vált, miután keresztül folyt a döglött disznókon megfertőződött.
Miután megszüntették a probléma okát, a víz ismét tökéletesen tiszta lett. Ugyanaz az elv vonatkozik az életünkre is. Mindenkivel történek igazságtalanságok az élete során, amiket nem ért.
Ám ahelyett, hogy megbocsátanánk a sérülmet okozónak, és elengednénk a keserű érzést, a legtöbbször inkább ragaszkodunk ahhoz, ami a döglött disznókhoz hasonlóan megfertőzi a forrásunkat. Aztán megcsodálkozunk, hogy miért olyan komora hozzáállásunk, hogy miért nem működnek a kapcsolataink, hogy miért vagyunk türelmetlenek. Egy idő után olyan gondolataink támadnak, hogy én már csak ilyen vagyok.
Azonban ez nem igaz, hiszen Isten a saját képmására teremtett. Boldog, egészséges, kiteljesedett és önbizalommal teljes, nem pedig keserű, aragos és neheztelő embernek. Vissza kell mennünk a forráshoz, és megtisztítani a fertőzéstől.
Meg kell bocsájtanunk a problémákat generáló személyeknek. Egyszerűen már megsértettek. Ne hagyjuk, hogy ennek továbbra is hatása legyen rá.
Nem akadályozhatnak meg abban, hogy betöltsük a küldetésünket, ha csak meg nem engedjük neki. Nem ő miattuk gyakoroljuk a megbocsájtást. Ez a mi érdekünket szolgálja.
Ugyanis ezáltal megtisztul a saját forrásunk. Ne sóvárogjunk egy olyan álmunk után, amiről egyszer már bebizonyosodott, hogy életképtelen. Ne akarjunk lábraállítani egy bukott vállalkozást, vagy visszaállítani egy működésképtelennek bizonyult egykori szerződést.
Engedjük el ezeket. Istennek más tervei vannak velünk. Vannak helyzetek, amikor először azt kell megtapasztalnunk, hogy bizonyos ajtók bezáródnak, mielőtt más kapuk megjönnának.
Talán nem is volt igazságos, ami velünk történt, de Isten mindent látott. Ha eltávolítjuk a disznókat, ha átadjuk Istennek a terveinket, és elkezdünk újra álmokat szőni, hinni és reménykedni, Isten kipótolja mindazt, amit korábban elvesztettünk. Olyan új lehetőségek előtt nyit ajtókat, amikről még csak nem is álmodtunk soha.
Olyan embereket vezetelünk, akik kiválóbbak, mint hittük volna. Amit a jövőtartogat számunkra sokkal nagyszerűbb, mint bármi, amit valaha is elveszítettünk. A céljaink megvalósulását egyetlen nagy disznó sem akadályozhatja meg.
Ne hagyjuk, hogy a keserűség gyökere megfertőzze az életünket. Annyira felszabadító, amikor el tudjuk engedni mindazt a mi nyomaszt, és azt tudjuk mondani, hogy Istenem, megbántottak ugyan, de te mellettem állsz. Csalódtam, de tudom, hogy amivel ártani akartak nekem, az te a javamra fordítod.
Elvesztettem egy szeretett szemét, és igen, nagyon hiányzik. De nem fogom az életem hátra lévő részét keserűen leírni. Te adsz nekem új kezdetet.
A keserűséget úgy tudjuk legyőzni, ha megőrizzük a szívünket. Ha ne engedjük, hogy ami kívül van, az belülre, a szívünk mélyére kerülje. A következő alcím, ne változtassunk nevet.
A Bibliában olvasunk Númiról, aki bizony nagy csapásokat szenvedett. Moab földjén, Izraelen kívüleső vidéken élt. A férje meghalt, özvegy volt, majd néhány évvel később két nős fiát is elveszítette.
Estén esetenként úgy tűnik, hogy nem igazságos az élet, és van, akit elviselhetetlenül sokkal szerencséért. Könnyű ilyenkor megkeseredni, felhagyni az álmokkal. Azonban Isten nem engedné meg az ilyen helyzeteket, ha azok megakadályoznák életünk céljának a megvalósulása.
Igen, valóban nehéz. De Isten megígérte, hogy ő minden időben kegyelmet ad. Nem engedi, hogy nagyobb terhet hordozzunk annál, mint amit elvédünk viselni.
Amikor a keserűség közeleg, a sarkunkra kell állnunk. Ki kell mondani? Nem vagyok hajlandó abba az irányba menni.
Tudom, hogy Isten továbbra is óri minden helyzeten, és semmi kétségem, hogy jót tervez az életemmel. Talán valóban nehéz helyzetben vannak, most én megyek. Isten azonban tudja, hogy mitjént hozzon ki jót belőle.
[Szignál]
BEST OF HIT RÁDIÓ Válagatás spirituális műsorainkból.
[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a hallgatókat, és folytatódik a Tíz Parancsolatról szóló sorozatunk Dr. Hagg Péterrel, aki szerencsére itt van ismét a stúdióban. Szervusz Péter!
[Hack Péter]
Szervusz Kati! Köszöntöm a kedves hallgatókat, szép délelőttet kívánok mindenkinek, vagy aki este hallgatja. Szép estét!
[Petrőcz Katalin]
Mindenképpen akár délelőtt, akár reggel, akár este mindenképpen hasznos. Kétszeri nekifutásra az első két parancsolatot mondhatnám úgy, ahogy sikerült körbejárni. Nagyon sok mondani való van róla, de ami eddig elhangzott, abból is nagyon sokat lehet építkezni.
Most átlépnénk a harmadikra, ami úgy hangzik, hogy az Úrnak a Te Istenednek nevét hiába felneved, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az Ön nevét hiába felveszi. Ezt ugye a mindennapi életben szintén nehéz sokszor értelmezni, különög egy olyan környezetben, amikor ezt azért annyira nem veszik komolyan az emberek. Sőt, talán úgy veszik, hogy hát amikor azt mondom, hogy Ó Istenem, vagy Drága Jézus, vagy Szűzanyám, vagy sok mindenvel.
Jézus Mária.
[Petrőcz Katalin]
Jézus Mária, igen. Hát akkor ez benne van a kultúrában. Mi tartozik akkor ide, Péter?
Mi az, amit nagyon fontos erről a parancsolatról tudnunk?
[Hack Péter]
Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, hogy mit is jelent a név, és a névnek a hiába felvétele. Hadd mondjam el, és talán az előző műsorokban is szót ejthettünk erről, hogy akit alaposabban érdekel a tízparancsolattal kapcsolatos újszövetségi látás, azoknak nagyon jó szívvel ajánljuk Németh Sándor Tízparancsolat című könyvét, amit meg lehet vásárolni. Ugye most nem feltétlenül ugyanazt mondjuk el, amit abban a könyvben szerepel, de ezeken a látásokon alapul, amit mi tudunk erről, és mi gondolunk erről.
Tehát a harmadik parancsolat, az Úr nevének a hiába való felvétele. Mindenek előtt ugye a gondolkodásunkat összhangba kell hozni Isten igényével. És a Bibliam...
[Petrőcz Katalin]
Ez egy elég hosszadalmas feladat.
[Hack Péter]
Ez hosszadalmas, de megéri a fáradtságot.
[Petrőcz Katalin]
És nem szabad közben abba hagyni, mert nyilván, ha csak félig jutunk el, akkor nem tudjuk betölteni a parancsolatot.
[Hack Péter]
Pontosan így van. És ugye a Bibliám egészen máshogy gondolkodik például a névről, mint ahogy a modern, európai vagy azon belül a magyar kultúrában gondolkodunk. Ugye a Biblia szempontjából mindig tudnunk kell, hogy a név az egy szemét jelöl.
A névben benne van a személy értéke, benne van a név mögött álló személynek a tekintéje.
[Petrőcz Katalin]
Hát ennyire tényleg nem szoktuk a neveket komolyan venni, hiszen hát adunk a gyerekeknek nevet, aztán össze-vissza becézgetjük, a gyerekek az iskolában is becézgetik egymást, és sokszor ugye már utólag derül csak ki, hogy az esetleg sértő volt, de valahogy olyan lazán bánunk ezzel.
[Hack Péter]
Igen, egyfelől lazán bánunk ezzel, másfelől pedig, talán ez mondom a kelet-európai kultúrában erősebben van, hogy a név és a személy tiszteletének tiszteletével nem foglalkozunk annyira. A Biblia mai modern olvasó számára sokszor érthetetlen hosszú listákat közöl nevekről, személy nevekről, kikinek volt az apja, mind pozitív, mind negatív szereplőket megjelöl, hogy XYZ-nek a fia, és ezek a nevek benne vannak a Bibliában, abban a Bibliában, amiről hisszük, hogy itt a teljes írás Istentől ihletett, hisszük azt, hogy Isten ihlette azokat, akik leírták, és ugye sokszor nemzetségtáblákat ír le hosszan a Biblia, mert ezek mögött a nevek mögött személyek és a személyeknek a sorsai állnak, amely személyek sorsa egy folyamatos történetnek a része, egy olyan történetnek, aminek mi is részesei vagyunk.
[Petrőcz Katalin]
És ugye a holokauszt áldozatainak pontosan a közelkeleten Izraelben nem véletlen, hogy az a jádvásém azt nem is mindenki tudja, hogy abban benne van a név, tehát hogy neveket akarták megörökíteni, hogy a személy ne merüljön feledésbe, és lehet, hogy nekünk ez nem is akkora jelentőséget mutat, mint hát ahogy ez a keleti kultúra gyakorlatilag tovább tudja vinni ezt a látást.
[Hack Péter]
Így van, így van, és egyébként pontosan, ha említed a jádvásemet, a jádvásemnek a külön helysége, ugye a gyermekek, a gyermekáldozatoknak az emlékhelye, ahol naponta 24 órán keresztül sorolják azoknak a gyermekeknek a nevét, akik áldozatai lettek a népértásnak, valóban, hogy a nevük ne tűnjön el, ne felejtődjön el. Na most, tehát ahogy látjuk, hogy a név megtestésíté, a mögött álló személynek a tekintéjét, ebben az összefüggésben látunk el, hogy a legértékesebb, legfőbb tekintéj a mindenségben hát az Isten. És ugye emlékszünk rá, hogy amikor Mózesnek megjelent a csipkebokorban Isten, akkor megkérdezte Mózes, hogy ki vagy te?
Mit mondjak, ha kérdezik tőlem, hogy ki küldötted? Mi a te neved? Ez volt az a fő kérdés, és erre Isten ezt nem tartotta indokolatlan kérdésnek, hanem válaszolt, hogy mi is megmondt, én vagyok, és ez az én nevem, hogy vagyok.
És hajálmészközők mondnak, hogy a vagyok küldött enget, tehát volt egy neve Istennek, és az Ószövetségben, és ebben most biztos, hogy nincs időnk belemenni, nagyon-nagyon sok névben, különböző Isten névben, különböző tulajdonságait fejezte ki. A jakvisztikus nevek és az elohisztikus nevek mind-mind sok nevet tartalmaznak, mindegyik esetben több mint tíz különböző jelzővel ellátott nevet találunk, a jakvesammák, jakveshallom, jakvesire, tehát ezek a jakvisztikus nevek, az elohisztikus neveknél is, ezeknél a neveknél, tulajdonképpen ezeknek a neveken keresztül Isten személye és Isten valósága jelentetik ki, és a harmadik parancsolat ennek a névnek a megszenteléséről, megbecsüléséről szól.
Ugye amikor egy nevet tisztelünk, akkor a mögötte lévő szemét tiszteljük, a szemét tisztelete az pedig alapkövetelmény a vele való kapcsolatban. Itt szeretném felhívni a figyelmet nem ítélkezés szándékával, de sokszor ugye imákban is keveredik, hogy ki az úr, ki az atya, kit hogy szólítunk meg, ez nem bűn, hogyha véletlenül összekeveredik, de azért mindig jelzi, hogy valaki tudja, hogy kiről beszél, amikor tudjuk, hogy hogy szólítja meg az illetőt. A harmadik parancsolat az Istennek a nevét védelmezi a visszaírésektől, és arra szolgál ez a parancsolat, hogy Isten nevét ne használják fel, például bűnök igazolására, ne használják fel hamis vallásos kielentések elfogadtatására, ne használják fel hamis tekintéinek gyakorlására.
Én is találkozom emberekkel, akik mindig mondogatják, hogy az úr ezt mondta nekem, az úr azt mondta nekem, és utána nagyon durván ellentétes dolgokat is állítanak, és semmi problémájuk nincs azzal, hogy valamire azt mondták, hogy az úr mondta, és az nem lesz meg. Az Úrszövetségben olvassuk, hogy Isten felteszi a kérdést az igében, hogy honnan tudjuk, hogy valamit az úr mondott. Ha a proféták profétálnak, és nagyon világosan megmondja, honnan tudod, hogy az én nevembe szóltak, mondja az úr, hogy amit én mondok, az meg lesz.
Ha nem lesz meg, amit a proféta mondott, akkor azt nem általán mondta. És ugye nagyon sokan élnek vissza, és manipulálnak embereket azzal, hogy ez most az úrtól van. Vagy az úr mondta ezt nekem, miközben nyilvánvaló, hogy nem az úr mondta neki, mert például igéllenes dolgot mondták, hogy ez például az, hogy valakinek az úr mondta, hogy ő válljon el, miközben nincs bibliai feltétele, az kizárt dolog, hogy az Isten olyasmit mond, ami ellentétes az ő igéjével.
Mert ha egy ház magával meghasonlik, akkor az összeomlik, tehát ezért lehetetlen az, hogy az Isten olyasmit mondjon valaminek. De az úr nevével való visszaélés, amikor azt mondjuk olyan dolgokra, amit nem Isten mondott, hogy azt mondta az úr. Mit jelent az, hogy ne vedd fel hiába?
Ez azt jelenti, hogy ne vedd a szádra, ne mondd ki hiába, fölöstlegesen, értelmetlenül, ne mondd ki úgy, hogy nem veszed figyelembe, hogy kit jelöl a név, ki áll mögötte. Ugye az új szövetségben annyira komolyan vették a névtiszteletét, hogy ki sem ejtették az úrnak a szövetségi nevét, és helyette az adonály, vagy a hasem nevet használták, az adonály azt jelenti, hogy uram, vagy mostanában gyakrabban a hasem, kifejezetten azt jelenti, hogy a név.
[Petrőcz Katalin]
És szerinted ez nincs túlcsinálva? Tehát Isten azért szereti, ha a nevén szólítják, vagy ez az óvatosság indokolt?
[Hack Péter]
A hiába való felvétel kapcsán indokolt az óvatosság. Nyilván az, ami ebből akár a judaizmusban egy vallási szakás lett, azt nem kell átvenni. Ráadásul az új szövetség ezzel ellentétesen kifejezetten azt mondja, például Jézus is Isten neve, tehát Jézus neve is Isteni név, de azt mondja, hogy minden, amit tettek szóval, vagy tettek, azt az úr Jézus nevében cselekedjétek.
Tehát az új szövetségben igenis ki kell mondani a Jézus nevét. Jézus azt mondta, hogy az én nevemben, akik hisznek, azok az én nevemben kígyókon, skorpiókon taposnak. Tehát az én nevemben kígyókat vesznek fel, nem árt nekik, új nyelveken szólnak, betegeket gyógyítanak, halottakat támasztanak.
És figyeljük meg, hogy az abcsellítője azzal kezdődik, hogy mi után az apostorok vették a szent szellemet, kimentek és elkezdtek Jézus nevében cselekedni. Ugye a sánta embert meggyógyították Jézus nevében, a sántakoldust, aki kért tőlük pénzt, és azt mondták neki, hogy aranyom ezen stb. nincsen, de amin van, azt adom neked, a Jézus nevében kej fel és jár.
És a főpapoknak ez volt a fő problémájuk az apostoloknak. És eztől akarták eltiltani, hogy többet ne tanítsanak ebben a névben. Tehát nem az volt a problémájuk, hogy miért szekték meg a törvényt, mert ezt a tanítványokra nem tudták ráfogni, hogy megszekték volna a törvényt, hanem azt mondták, hogy követsz el normasértést, hogy Jézus nevében cselekszel.
És hogy erre mondták az apostolok, hogy el kell döntenünk, hogy Istennek vagy embereknek akarunk engedelmeskedni.
[Petrőcz Katalin]
És az erő az ebben a névben volt, ezt adta az atya.
[ Hack Péter]
Így van, és ha ezt nem mondjuk ki, ezt a nevet, tehát nem használjuk ezt a nevet, tehát ha a keresztények közében is elterjedne egy ilyen vallásos téboly, hogy nehogy véletlenül hiába ezért egyáltalán nem mondjuk ki, akkor megfosztjuk magunkat attól az erőtől, ami Jézus nevében van. Hogy amikor csodák történnek, azok nem én miattan vagy más személy miatt történnek, hanem Jézus nevében cselekszenek a szolgálók, és nem az embereknek van természet fölötti ereje, hanem embereken keresztül nyilvánul meg a természet fölötti erő, amit csak Jézus nevében tehetünk, mégpedig úgy, hogy a dicsőség Jézusra szálljon.
[Petrőcz Katalin]
Lehet, hogy itt is van a magyarázat, hogy így nem használjuk hiába. Tehát a dicsőség Jézusra száll.
[Hack Péter]
A lényeg az, hogy nem szabad profán módon használni, nem szabad olyan dolgokra használni, amikhez nincs közelistennek, tehát Jézus nevében ne tegyünk meg lottószámokat, ne kövessünk el bűnt ebben a névben, Jézus nevében ne akarjunk betörni, Jézus nevében ne akarjuk ellopni másnak a pénztárcáját, mert ezek súlyosabb bűnök, mint pusztán a lopás, vagy a betörés, vagy a szerencsejáték, mert ugye halmozottan követel bűnöket. Ugye a Máté Evangélium 6.
részében Jézus tanítja a tanítványokat imádkozni, és ugye ebben az imában egy fontos elem, hogy Istennek a neve szenteltessék meg. Tehát szenteltessék meg a te neved, vagyis azért imádkozzunk rendszeresen, hogy minden nép, minden ember tisztelje ezt a nevet. Tehát, hogy a világon olyan állapot jöjjön létre, ami most nincs meg, hogy univerzális tisztelete tekintéje legyen Istennek a nevének, és az ő neve szentként legyen jelen az emberek életében.
Ugye Jézus a János Evangélium 17. részében arról beszél, hogy az ő szolgálatának az egyik fő célja az volt, hogy kijelentse az atya nevét a tanítványoknak, és azt mondja a János 17-ben, azért imádkozik Jézus az úgynevezett főpapi imájában az atyához, hogy tarts meg őket a te nevedben, vagyis a te jelenlétedben, vagyis a te védelmedben. Amíg az atya nevében benne vagyunk, amíg Jézus nevében cselekszünk, addig nem önmagunk vagyunk.
Most ezt nagyon világosan, és talán profán módon úgy tudom érzékeltetni, hogy ugye a hétköznapi életben is vannak emberek, akiknek van tekintéje az állam hatalmán állfogva. Ilyenek a rendőrök. Ugye ha megyünk az úton, és az utca szélén valaki integet, akkor vagy megállunk, vagy nem állunk meg, mondjuk stopposnak.
De ha az egy rendőr egyenruhába integet, és jelzi, hogy álljunk félre, akkor félreállunk. Ha ugyanez az ember, aki az egyenruhába megállíthat bennünket, a nyári vakációján stoppolni akar, és rövidna a drágba strandpapusba integet, ugyanúgy nem állunk meg neki, mint ahogy másoknak. Mert amikor egyenruhába cselekszik, akkor az állam nevében cselekszik.
Ugye szokták is használni ezt a kifejezést, amikor valaki itt a rendőrség keres, hogy a törvény nevében felszólítom, hogy nyissa ki az ajtót, vagy álljon meg. Mert ugye akkor nem a személy miatt kell megállni, hanem amiatt a tekintély mögött akit képvisel. És nekünk keresztényeknek adatott egy név, amiről a Bibliász mondja, hogy mindennév fölött való név, amely névre mindent ért meghajol, ez a Jézus neve, és ebben a névben tudunk cselekedni.
Amikor ebben a névben cselekszünk, akkor nem csak a jogaink nagyobbak, mint ahogy a rendőr esetében sem, hanem a kötelességeink is nagyobbak. Tehát amikor az úr nevében cselekszünk, akkor magasabb mért szétállítunk magunk elő. Ugye a rendőröknek a személyi szabadsága nagyon sok területen korlátozva van.
Egy rendőr egyenruhában bizonyos politikai plakátot nem hordhat magával, vagy politikai véleményt nem fejezhet ki. Ugyanígy keresztényként is a névhez méltóan kell cselekednünk. Tehát amikor az atya nevében vagy az atya nevében vagyunk megtartatva, akkor az atya tekintéje alatt vagyunk megtartva.
Annak a névnek a hiába való felvétele az, hogy a teológusok szokták nevezni egyfelől okult bűnnek, tehát amikor a nevet sértjük, akkor a természet fölötti tekintéjét is ennek sértjük. Egyúttán szokták ezeket a nyelvbűneinek is nevezni. Ugye a nyelvbűneiről majd később beszélünk a netégy hamis tanúbizonyosságot kapcsán, ha az úr is akarja, és élünk.
De amikor az úrnevének hiába felvételéről beszélünk, ott is megjelenő bűnökről van szó, amik különböznek mondjuk a hamis tanúbizonyosságtól.
[Petrőcz Katalin]
Ugyanakkor, hát amit eddig elmondtál, abból az derül ki, hogy puszta védekezéssel nem tudunk ennek az igének eleget tenni, mert a névnek a használata viszont a szövetségben kötelességünk, csak itt nagyon nagy különbséget kell tenni, hogy tudjuk, hogy mit képviselünk, amikor ezt a nevet kimondjuk.
[Hack Péter]
Hogy tudjuk, hogy mire és hogyan használjuk. Alapvetően, hogy ennek a parancsolatnak a megsértése, az különféle módokon lehetséges. Ugye az első ilyen mód, amit a Biblia említ, az a káromlás vagy átkozódás.
Ugye a 3 Mózes 24. részében láttunk egy történetet, amikor a táborban van egy ember, aki egyiptomi, tehát félig egyiptomi származású, és ez az ember átkozódik. És megkérdezik az urat, hogy mit kell ezzel csinálni.
És azt mondja az Isten, hogy meg kell kövezni ezt az embert, hogy így írts ki a gonoszt a te népet közül. Tehát azt az embert az ószövetség alapján, aki átkozódó, káromló beszédeket mondott, az halálos bűnt követett el. Sőt, a 3 Mózes 5.
részében még azt is írja az ige, hogy ez ilyen, ha ilyet lát valaki Izrael fiai közül, akkor azt hát kvázi úgymond jelenteni kellett. Ugye azt olvassuk a 3 Mózes 5. rész rögtön az első versében, hogy úgy szól az ige, ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonság lehetne, hogy látta vagy tudja, ha meg nem jelenti azt, de hordozza az ő védségének terhét, ugye ilyen ember is bűnt követett.
Hallja a káromlást, és tanuskodni tudna, de nem teszi meg ilyen bűnt követete.
[Petrőcz Katalin]
Amikor Ananiás és Safira használta ezt, az ebbe a kategóriába tartozik, mert ugye nyilván a halálbüntetés ezt a komolyságát ennek a törvénynek, ennek a parancsolatnak nagyon is alátámasztja, de ugye az új szövetségben van megbánással, meg jó vátétel, a komolyságán ez mit se változtat.
[Hack Péter]
Ugye Ananiás-Safira történeténél a fő probléma az, hogy Ananiás és Safira, Isten, népét, az egyházat, azt úgy tekintette, most a mai fogalommal élve, mint egy egyesületet, amiben emberek összefognak. Ugye őnekik nem az volt a problémájuk, minden félreértést eltisztázandó, nem az volt velük kapcsolatban Istennek a problémája, nem adták be mindazt a vagyont, amit megszereztek.
[Petrőcz Katalin]
Mert senki nem is kérte itt elő.
[Hack Péter]
Mert senki nem kérte, ugye Péter apostol elmondja nekik, hogyha meg akarták volna tartani a zingatlannyukat, megtarthatták volna. Ha eladják, eladhatják, azért kapott pénzt is megtarthatták volna. És tehették volna azt is, hogy a pénz egy részét megtartják, a másik részét beadják a közösségnek.
Mindegyik megoldásra volt szabadságuk, és ha bármelyiket választják, nem kerültek volna ítélet alá. De ők ugye részint meg akarták tartani a pénzt, részint szerettek volna a közösségen belül egy olyan tekintélyre tertenni, vagy olyan elfogadottságra.
[Petrőcz Katalin]
Tehát egy prestízt akartak.
[Hack Péter]
Így van, amivel jelzik, hogy hát ők is ugyanazt teszik, mint a többiek, miközben nem ugyanazt tették. És ugye az izraeli kultúrában, az akkori kultúrában, de azt kell mondani, hogy azért mai napig is ez sokszor erőse jelen van, arra számíthattak, hogy a vételárról nem illik beszélni. Tehát az, akinek ők eladták a telküket, azok soha senkinek nem fogja elmondani, hogy nem annyiért vette, mint amennyit ők állítottak róla.
És ebben bíztak, hogy ezek emberek között titokban lehet tartani, mi történt. És ezt tulajdonképpen az ő főbűnük az volt, hogy úgy tekintettek az egyházra, mint emberi szervezetre.
[Petrőcz Katalin]
Tehát Isten kihagyták belőle.
[Hack Péter]
Így van, tehát hogy ez nem Istennek az egyháza. És hogy azt olvassuk, tulajdonképpen a történetnek igazából a folytatása az érdekes.