Happy Day - 2024. 02. 20.

[Szignál]
Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióban.

[Németh Sándor]
És Isten azért hívott el bennünket, mondjátok velem együtt, hogy áldások legyünk és áldás mondjunk, mert a názati Jézus Krisztusban az Isten minden ígérete, igenné és ámenné lett. És hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus az én főpapom és engesztelő áldozatom, aki az igazi szentjében, a szentek szentjében tartozkodik most is, hogy Istenek a javait, áldásait reámáraztja. És én hittel a mai napon is keresem az ő jelenlétét, mert meg van írva, hogy lehetetlen hitt nélkül Istennek tetszeni.

Hiszem, hogy Ő létezik, és megjutalmaz engem, mert én Őt keresem. És a mai napon is fölgerjesztem az Úrnak a kegyelmi ajándékát, ami a bennsőmben van, és megerősítem magamat az Úr Jézus Krisztusban, hogy ellenálljak az ördögnek, mert meg van írva. Álljatok ellen az ördögnek, és elfutaszt tőlepek.

És hiszem azt, hogy hatalmat adott az Úr nekem is, hogy kigyókon, skorpiókon tapossak az ellenség minden erején, és semmi nem ártat nekem, mert nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. És ezért az Urat magasztalom, dicsérem, az Úr velem van, ezért kicsoda ellenem. Hálelúja!

Hiszem, hogy az élő Isten a názeti Jézus Krisztusban a diadalra vezet engemet is. Ámen!

[Diószegi Dávid]
Kronikák első könyve. Tizedik rész. A filiszteusok megtámadták Izraelt, és harcoltak ellenük.

Izrael harcocsai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa hegyen. Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Saul-t és a fiait. A harc egyre hevesebb lesz Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonathan-t, Abinath-t, és Malchishuát, Saul három fiát.

A filiszteusok iászai megsebesítették Saul-t, aki ezt mondta a fegyverhordozójának.

[Diószegi Dávid]
Fogd a kardodat, és te szúrj le! Nehogy ezek a körülmet életlenek öljenek meg! Belőlem ne üzzenek gúnyt!

[Diószegi Dávid]
De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledölt, így halt meg. Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dölt.

Így halt meg Saul és három fia, egész családja egy napon pusztult el. Azok az izraeliek, akik a bölgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat.

A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepettek bennük. A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izraeli harcosokat. Gilbólhegyén megtalálták Saul és a fiai holtestét is.

Saul holtestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a báványaiknak és az egész népnek. Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomába tették kösszemlére.

Jábezs-Gilead lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saul-lal. Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holtestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábezs-Gileadban. Majd hét napon át böjtöltek, így jászolták őket.

Saul tehát meghalt, mert védkezett az örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halott idézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. Mivel Saul nem az örökkévalót kereste, az örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.

Első rész: Azután Izrael egész népe Dávidhoz gyülekezett Hebromba. Azt mondták neki, Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk.

Már Saul királysága idején is te vezetted Izrael seregét a harcba, és te szerezted a győzelmeket. Istened az örökkévaló mondta ezt neked. Te leszel a pásztora népemnek Izraelnek, te fogsz uralkodni a népem Izrael fölött.

Összegyűltek hát Izrael összes vezetői a királyhoz Hebromba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az örökkévaló előtt. A vezetők akkor királyelkenték Dávidot, pontosan úgy, ahogy azt az örökkévaló Sámuel által előre megmondta.

Ezután Dávid vezetésével egész Izrael Jeruzsálam alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a Jebúsziak laktak, akik kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak. Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!

Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát, és ez lett Dávid városa. Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak. Aki elsőként vág le egy Jebúszit, az lesz a seregem fővezére.

Joáb, Cerúlya fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér. Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik az Dávid városának. Kiépítette a várost is, amely a vár körül terülel, Millótól a várfalig.

Joáb pedig újjáépítette a város többi részét. Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az örökkévaló, a seregek ura vele volt, és segítette. Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői.

Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izrael-lel együtt ők tették Dávidot királyá, amint azt az örökkévaló előre megmondta Izraelről. Ezek voltak Dávid kiváló vitézei.

Az első volt a Hakmóni Yesbál, a különleges csapatkapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg. Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzettségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Eleázár Dáviddal együtt volt Efesdammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak.

Volt ott egy Árpaföld. Az izraeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől. De Eleázár az embereivel megállt az Árpaföld közepén, megvédte azt és megverte a filiszteusokat.

Így az örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon. Történt egyszer, Arhatás idején, amikor Dávid még az Adullán barlangban táborozott, hogy a különleges csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refaim völgyben vert tábort.

Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél. Dávid nagyon megszomjazott és felkiáltott. Ó, bárcsak ihatnék a Betlehem kapuja melletti kútvizéből!

Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a Betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték. Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kijöntötte az örökkévaló előtt.

Azt mondta, Istenem, hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte! Ezért nem akarta meginni. Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőst tetteket vitvékhez.

Azután Abisai, Jóáb testvére, aki a különleges csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga, háromszáz ellenséges harcos tölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.

A különleges csapatban Abisai-nak nagy tekintéje volt, ezért is lett a vezérük, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé. Benája, Jójádál fia, aki Kapcejélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Egy hatalmas hőst tettet vitvékhez.

Ő győzte le és ölte meg a Moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verenbe és megölt egy oroszlánt. Pár viadalban legyőzött egy hatalmas termető egyiptomi harcost, aki öt könyök magas volt.

Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezében a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét. Benája sok ehhez hasonló hőst tettet vitvékhez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

A különleges csapatban nagy tekintéje volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérjének. Ezek voltak a legbátrabb harcosok.

A pirátóni Benájá, a nálégási Húrai, az arbai Abiel, a baharúmi Azmábet, a salbóni Eljakbá, a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia, a harári Ahiám, Szákár fia, Elifál, Úr fia, a mekérai Héfer, a pelóni Ahiá, a kármeli Heczró, Nárai, ezbaj fia, Joel, Nátán testvére, Miphár, Hagri fia, az ammoni celek, a béróti Nahraj, Joábnak, Cerulja fiának a fegyverhordozója, a jeteri Irá, a jeteri Gáréb, a hettita Uriás, Zábád, Ahlaj fia, Adiná, a rúbeni Sízá fia, a rúbeniek egyik vezetője és még vele együtt harmincan, Hánán, Malká fia, a mitni Jósafát, az asterái Uzziyjá, az aróéri Hótám két fia, Sáma és Jeliel, Jediel, Simri fia és Jediel testvére, a tíci Jóhá, a mahabémi Eliel, Elnáam két fia, Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá, Eliel, Óbed és a meczóbájájász jel.

[Speaker 7]
Oh, happy day!

[Szignál]
Oh, happy day!

[Németh Sándor]
Ádám, Évának van két fia, az egyik azt mondja, gonoszszor származik, a másik pedig egy természetes ember, akinek Isten adott kegyelmet. Begvagyok róla a győzőbe, Ádám és Éva is ez, én a könyve utol erre, hogy egészen meg voltak döbbenve, hogy ez hogy létezik. Ugye, mert ők, nekik még nem volt tapasztalatuk a sátán működésében, a bűn következményeit még nem látták, csak az utána lévő generáció látta.

Meg voltak döbbenve, hogy a mi fiunk, a mi vérünkből való ember, a mi csontunkból való csont, ami lelkünket hordozza, és ezt meg tudja ölni azt, aki szintén a mi vérünket, a mi testünket, a mi lelkünket hordozza. Az ember már mindig az a nagy veszély, ami lakik a szívébe, a gonosz lakik. És az emberek általában ezt rejtik.

Nem értik meg, hogy ez csak akkor megy ki a szívből. Hogy az ember megtér, és átadja a szívét az Istennek, mert csak az Isten tud mindegyikünket megszabadítani a gonosz hatalmából. Nincs ember ott a rejtőzködő labirintusban, mert az emberi szív az egy labirintus.

Hiába tanult pszichológiát, hiába tanult pszichiátriát. Nincs olyan lámpás, nem ad a tudomány olyan lámpás, hogy az emberi léleknek a labirintusába be tudjál úgy hatolni, hogy ki tudjál jönni belőle, győztessem. Jézus Kisztus képes erre csak.

Azt mondja Jeremias, gonosz az ember szíve. És ezért van szükségem nekem védelemre. Ezért van fontos, hogy Jézus vérének a pecsétje legyen a szívemen, mert Istenem látom, hogy rossz gonosznak lenni, és ráadásul pokolba fog jutni, és Istennek az ítélete alá kerül az ember.

És semmiféleképpen nem akarok az Isten ellenségének a táborába lenni, és nem akarom az ellenségnek a szélját szolgálni az életemben. Megértettem, mi a begtérésnek a lényege. Amikor megtértem ezzel, akartam szakítani.

Nem voltam olyan túl gonosz, csak romlott. De tudtam nagyon jól, hogy ebből a romlásból, ha nem térek meg, gonoszság lesz. Megérik bennem a gonosz, és learatják.

És megijedtem a szívemtől, a lelkemtől, hogy ennyi gonosz, ennyi vad dolog lakik bennem. Azt hittem, jó ember vagyok, stb. De az Isten igények a világosága, a szent éleknek a fénye megvilágította.

Az Úr beletette egy kis ellenlámpát a lelkembe, beletaláltam nézni, és azt mondtam, nincs bennem semmi jó, semmi jó. A gonoszságnak még a rüggezései, hajtásai voltak bennem, igazából még nem volt nagy termés. De hála Istennek, hála adok Istennek, hogy nem kellett megvárnom, hogy termésse legyen, érett termésse legyen annak a rossz nap, ami a szívembe lakozott.

És ezért folyamatosan, örökkön örökké magasztalom Istent, hogy megmentets. Magamtól és a pokoltól.

[Szignál]
Hangos könyv. Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából. Hangos könyv.

[Tóth Géza]
Higgyük el azt, hogy Isten oldalán mi a többséget képviseljünk. Nem kell, hogy mindenki mellettünk álljon. Nem kell, hogy mindenki támogasson bennünket.

Nem kell, hogy mindenki bátorítson. Arra az egyetlen személyre van szükségünk, aki fontos. Ő pedig a mindenható Isten, aki képes elővozdítani az ügyünket.

Később, amikor az izraeliták más városokba mentek, az ottani seregek meg akarták támadni őket. Azonban a vezetőik így szóltak. Gedeon láttuk, hogy az Istenet hogyan cselekedett a midianitákkal.

Nem Gedeontól féltek tehát, hanem a Gedeon istenétől. Tudták, hogy az Úr vele van. Isten győzelmet akar adni nekünk, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, hogy ő az oldalunkon áll.

Lehet, hogy gyerekként nem kaptuk meg azt a támogatást, azt a bátorítást és azt a stabilitást, amire szükségük volt. Lehet, hogy csupán egyetlen statisztikai szám voltunk a sok közül. De most itt vagyunk.

Szember az árul. Jót hagyunk hagunk után és túlszárnyaljuk mindazt, amit valaha is képzeltünk. Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy az Úr velünk van. Lehet, hogy az orvosi vélemény azt mondta, hogy nem éljük túl. De most essék, itt vagyunk erősen egészségesen, mert az Úr támogatott.

Talán nagy esély volna rá, hogy az apánkhoz hasonlóan függővé váljunk. Vagy a nagyapánkhoz hasonló nehézségeken menjünk keresztül. De itt vagyunk szabadon és tisztán.

Meg lehet törni az átkot. Meg lehet törni az átkot. Lehetséges új normákat szabni.

Hogy miként? Úgy, hogy Isten mellettünk áll. A következő alcid ne hagyjuk a körülményektől félre vezet tenni magunkat.

Amikor megpróbáltuk megvásárolni az egykori Compact Center épületét, mindenhozzáértő azt hajtogatta, hogy nem kaphatjuk meg, mert a város nem bocsájtja azt a gyülekezett rendelkezésére. Látszólag minden ellenünk szólt. Mi azonban megértettünk egy alapelvet.

Ha nem látjuk a kiutat, mert azt érezzük, hogy túlerővel állunk szemben, ha az óriások nagyobbnak tűnnek, mert több a források és nagyobb a tapasztalatuk, mint nekünk, az csupán annyit jelent, hogy Isten készül valamit. Ahogyan Gedeonnál láttuk. Velünk kapcsolatban is arra készül, hogy a következő szintre emelj.

Isten ezután olyan dolgokat tett, amit mi sosem lettünk volna képesek, és a korábbi ellenlávasaink közül egyesek, akik azt mondták, hogy sosem kaphatjuk meg azt az épületet, ma a leglelkesedt támogatóink közé tartozva. A városvezetés egyik tagja, aki ellenünk szavazott, és hangosan ellenállt, később elmondta, Joel, a politikai karrierem során akkor követtem el a legnagyobb hibát. Ma már minden vasárnap nézem a műsorát a tévében, és embereket hívok az Isten tiszteletre.

Nem tudom akkoriban hová tettem az eszem, mondta tehát ez a politikus. Nem árultam el neki, de ő is az előkészületek része volt. Isten arra használta őt, hogy előre vigyen bennünket az ellenállásáról.

Mózes második könyvében olvassuk, hogy Isten megkeményítette a fáraú szívét, hogy aztán nagy dicsőséget szerezzen a fáraú által. Isten szólt Mózeshez, hogy mondja meg a fáraúnak, engedd el a népemet. Isten jól tudta, hogy a fáraú nem fogja őket elengedni.

Megkeményítette a fáraú szívét, és úgy alakította a dolgok menetét, hogy minden az izraeliták ellen dolgozzon, hogy ezáltal megmutathassa az ő jósáját. Ehhez hasonlóan lehet, hogy mi sem örülünk annak, amikor egyes emberek vagy a körülmények ellenünk fordulnak. Lehet, hogy igazságtalanságot kell eltűrnünk.

Isten mégis megengedi. De nem azért, hogy akadályt gördítsen elénk. Nem is azért, hogy verességet szenvedjünk, hanem hogy megmutassa a jóságát az életünkben.

Ne panaszkodjunk tehát tovább, hogy mi az, ami nem úgy történt, ahogy szerettük volna. Hogy mi az, ami nem úgy történt, ahogy elképzeltünk. És ne kérdezzük, hogy miért kell ezekkel az óriásokkal szemmelézni.

Ha megmaradunk hitben, akkor kizárólag időkérdése, hogy Isten mikor fordítja a jogunkra a látszólagos akadályt. És használja ezeket arra, hogy előmozdítsa az ügyünket. Ha látszólag minden ellenünk szól, az csak is azért van, mert Isten dicsőséges dolgokat akar cselekedni az életünkben.

Azt akarja, hogy jó példák legyünk mások számára. Olyan emberek ki akar formálni, akiknek az életében megmutatkozik az ő jósága. Emlékezzünk csak vissza arra a történetre, amikor három hével fiatal sidrák, visák és abednégó nem voltak hajlandók meghajulni a király aranyszobra el.

Aki pedig annyira tűrős lett emiatt, hogy tüzes kemencébe dugatta őket. Megparancsolta az embereinek, hogy hétszer olyan forróra evítsék föl a kemencét. Mi volt erre Isten reakciója?

A lehetetlennek tűnő helyzetből valami még nagyobbat hozott ki. Ő tudta, hogy ez a tűz nem a három fiatal koporsúja lesz. Még csak meg sem sérültek.

Megengedte, hogy még forróbbá evítsék a kemencét, hogy aztán még nagyobb csodát miessen végbe. Amikor a három héber fiatal kijött a tűzből úgy, hogy még csak hűszagú sem lett a ruhájuk, senki sem vonta kétségbe, hogy Isten nekik volt. Sőt, ugyanaz a király, aki tűzbe dobta őket, így szól, áldott ezeknek Istene, a sidrák, misák és abednégó Istene.

Ha úgy tűnik, hogy minden ellenünk van, ha a tűz hétszer erősebben ég, ha a fáraú nem akar elengedni, akkor se esjük kétséget, ne hagyjuk el magunkat. Isten célja mindezzel, hogy előkészítse a terepet és felkészítsen arra, hogy megmutassa önmagát. Bizonyságát akar tenni minket a környezetünk számára.

Olyat kíván tenni, amit senki sem tavadhat le. És ami által nyilvánvalóvá válhat mindenki számára, hogy az Úr velünk van. Egy férfi elmondta, hogy egy alkalommal megvágta a kezét és súlyosan elfertőződött.

Napokig próbálta helyrehozni és remélte, hogy meggyógyult, de csak egyre rosszabb lett. Belázasodott és az állapota egészen addig romlott, hogy már enni sem dírt. Végül elájult és eszméletlenül vitték be a sürgözségére.

Az orvosok közölték a családjával, hogy toxikus sokkot kapott. És csupán 50% az esélye a túlélésre. Meg kellett találni a megfelelő antibiotikumot a kezeléséhez, és minden egyes megfelelő kezelés nélkül eltelt órával 5%-kal csökkentek az esélyeid.

Óráinként 5%-kal csökkentek az esélyeid. Az orvosok azt mondták, hogy ha nem találnak valamit a következő pár órában, valószínűleg nem éli túl, vagy ha mégis, akkor vegetatív állapotban kerül.

[Király Tamás]
És el is kezdődik az igeidő. Szervusztok, kedves hallgatók! Nagy szeretettel köszöntöm a stúdióban, Grósz Istvánta, Balaton Füredi és a Székesfehérvári Híd gyűlökezette pásztorát.

Szervusz! Szeretettel köszöntelekén is és a kedves hallgatókat is! A mai témánk pedig egy mondat, aztán majd eljutunk, attól remélhetőleg zségajalfától omegáig, a teljes íres istentől ihletet, de különböző személyiségű hátterű emberekre bízta az úr.

Nagyjából így lehetne összefoglalni azt, amiről fogunk beszélni. De talán kezdjünk akkor magával azzal, hogy mi is Istennek az igéje. Ugye ezt nagy rendszeresen halljuk meg mondjuk így kereszténykörökben, de gyakorlatilag miért van arra szükség, hogy legyen Biblia?

Miért nem az van, hogy mondjuk Isten folyamatosan szól és belül halljuk?

[Grósz István]
Hát több oldalról meg lehet közelíteni nyilván ezt a kérdést, de az Istennek az igéje az maga Isten, ami számunkra. Ilyen módon tudunk leginkább Istennel kapcsolatot tartani, természetesen mindannyian mi hívünk, és tapasztaljuk minden nap az életünkben, hogy az ige valóban szól hozzánk és segít nekünk. Pontosan abban az idében, amire utaltál azelőbb, benne van az a kifejezés, hogy hasznos ami számunkra Istennek a beszéde.

Tehát tanít bennünket, akár felelősségre de von, ha arra van szükség, nevel, jobbít, javít és nevel az igazságban. Tehát Isten igéje, ami számunkra egy olyan csodálatos időzelben mondva eszköz, ami megtartja az életünket, segít bennünket és a mi utunkon tanácsol bennünket. Ez egy óriási nagy kiváltság, ugyanis az ember, amikor még nem Istennel járt, akkor egy másik embernek volt a tanácsaira és a véleményére hagyatkozva, mikor erre szorul, de az a tapasztalata magam életéből mondva, hogy nemigen hallgattunk más emberekre.

Én magam legalábbis főleg tinédzserkoromtól fogva eléggé el voltam magammal telve, és mondhattak valamit akár a szülők, vagy akár a tanárok, akikre amúgy felnéztem, nem volt jellemző, hogy elfogadtam volna az emberetnek a véleményét. Meghallgattam illedelmesen, de aztán csináltam mindent, hogy ahogyan én gondoltam. Viszont az Istenhez adott érés után egy fantasztikus fordulat történt az életemben, nem csak az, hogy a bűnőből megszabadultam, hanem az is, hogy könnyű szívvel alá tudtam magamat vetni egy olyan tekintélynek, ami Istennek az igéje, és hát tapasztalom az életemben a mai napig is azt, amit előbb mondtál a kérdésedben, hogy Isten igéje az Istentől van valóban, és segít nekem az életemben és minden területen.

[Király Tamás]
Nagyon érdekes dolog, hogy mindazok, akik kritikusak mondjuk Isten igéjével szemben, azt mondják, hogy jó-jó, de honnan tudjam, hogy ez igaz, mert hát végül is a Bibliát is emberek írták. Mi, akik hívők vagyunk, nyilvánvalóan úgy, hogy kapunk élők jelentéseket és rémákat Istentől, a Szent Szelemtől, ezeket nem is nagyon kell magyaráznunk. De azt egy kicsit tegyük helyre, hogy tulajdonképpen mit jelent az, hogy valaki leírta.

Mert tényleg ugye van valamit, amit nem tudom, hogy miért sorolhatnánk, ezeket emberek írták.

[Grósz István]
Igen. Hát azért az első mindenképpen az, hogy mi is az, hogy igaz. Én nem hiszem arra, hogy egyik olyan kijelentés, vagy egyik olyan mondat a Bibliából, amit rendszeresen hallottam a megtérésem előtt is már, amikor bizonyságot tettem, illetve a megtérésem után is, az mindig az volt, mindig mondták nekem, hogy gyümölcséből ismered meg a fát.

Ezt nekem mindig mondták, ezt nagyon meggyegyeztem. És valóban én abból következtettem, hogy az a beszéd, az az üzenet, ami az életemben eljut, hogy az igaz-e, és Istentől van-e, hogy milyen gyümölcsötterem az életemben, és azt mindig tapasztaltam, hogy Istennek a beszéde az életemben jó gyümölcsötterem, hogyha időnként voltak nyilván olyan pillanatok, amikor nem volt kellemes az embernek változnia az Istennek az igéje alapján, de aztán az ember mindig rádöbbent arra, hogy de jó, hogy hallgattam Istennek a beszédére.

Tehát a számomra leginkább a gyümölcsök bizonyították Isten igéjének az igazát, és Isten igéjének a valódisságát, hogy azt ő leszármazik, mert Isten az nekem mindig jót akar, azt akarja, hogy fejlődjek, virágozzak, kitejesedjek, és soha olyat nem olvastam a Bibliában, ami ennek az ellenkezője lett volna az életemben.

[Király Tamás]
Ugye Isten igéje a definíció szerint élő és ható. Ez az egyik dolog, ami eszembe jutott. A másik, hogy mert ez egy ilyen nagyon szép természeti kép, úgyhogy te biztosan értékelni fogod, hogy mert mint leszáll az esély, és a hó az égből, és ott van egy nagyon fontos mondat, hogy oda vissza nem tér, hanem megöntözi a Földet.

Igen, igen, igen.

[Grósz István]
Ugye Izaljás Róféta mondja ezt az 55. fejezetben, hogy mint az eső meg a hó, olyan Istennek az igéje. Ennek az az üzenete, az a legfontosabb üzenete a véleményem szerint, hogy Isten beszédének van következménye az ember életében.

Tehát amikor a mag vizet kap, esőt kap, vagy havat kap, akkor az a mag gyökere tereszt, kihajt, szár a szökken, aztán levelet hoz és gyümölcsöt terem, és Isten igéje azt akarja, ami életünkben elérni, hogy a mi életünkben is ilyen hatása legyen az ő beszédének. Egy másik helyen hasonlót mond Istennek a beszéde a Zsoltárok könyvében, a 33. Zsoltárban, hogy ő szólt és meglett.

Tehát gyakorlatilag Istennek a szava, Istennek a csodálatos beszéde az emberek életében létrehoz valamit. És itt van egy nagyon fontos kulcs dolog a véleményem szerint, hogy igenis, amikor mi azt állítjuk a teremtés könyve alapján, hogy Isten képmására lettünk teremtve, ezt sokszor úgy elmondjuk, és hirdetjük fennhangon, és nagyon helyesen, akkor arra is kell gondolni, hogy bennünket, ami beszédünket is Isten az ő képmására teremtette. Tehát amikor mi beszélünk, akár az igét mondjuk, vagy egyszerűen csak beszélgetünk egymással, mint férfi a férfival, akkor azt alaposan át kell gondolnunk, és meg kell gondolnunk, hogy annak lesznek következményei, és törekedni kell arra, hogy olyan következményei legyenek, amik az emberek életében jó gyümölcsét teremnek, mint ahogy az ige, az eső és a hó a magnak az életében.

Tudunk ugyanúgy beszélni, mint Isten? Hát törekszünk rá. Én azt gondolom, hogy lehet, bár az egy nagyon érdekes dolog a hívők életében, hogy Isten az egyféleképpen szól hozzánk, de mi mégis többféleképpen hangozunk vissza az ő szavát.

Nekem ez egy nagyon fontos megértés volt a Bibliában, ameddig azt akartam, hogy embereket úgymond utánozzak, hogy Istenről hogyan beszélnek, attól igazából nem voltam boldog. Volt ilyen korszak? Hát szerintem a legtöbb ember életében van ilyen korszak.

Viszont akkor lettem igazából boldog, amikor úgy éreztem, hogy úgy beszélek Istenről, ahogyan én őt megismertem, és hogyan ő szól én hozzám. Tehát így tudtam magamat úgymond hitelesíteni Isten szolgájaként is az emberek előtt, de a baráti kapcsolataimban és a egyéb helyeken is. Tehát azt gondolom, Isten szól hozzánk, tudunk úgy beszélni, hogy Isten szól hozzánk, törekszünk arra, hogy beszéljünk úgy, mint Isten szól hozzánk, de arra figyeljünk, hogy mindannyian máshogyan szólunk Istenül.

[Király Tamás]
Igen. Elmegyünk zenélni, és utána innen fogjuk folytatni. Rengeteg kérdésem van még.

Folytatódik az ige idő, és továbbra is Grósz István a vendégünk egy nagyon izgalmas témába kezdtünk bele, még hozzá az Isten beszédével foglalkozunk, és ott fejeztük be, nem is fejeztük be, hanem függesztettük fel a zene előtt, hogy beszéltél arról, hogy számodra az egy nagyon komoly pont volt, amikor rájöttél, hogy úgy tudsz Istenről beszélni, meg Istenül beszélni, ahogy te magad ismered, meg látod az Urat. És eszembe jutott az, hogy hát ez a szentírásban is azért egy egész nagy kihíves, hiszen ha megnézzük, hogy kik írták a Bibliát, akkor közöttük van a világ egyik legokosabb embere, van köztük halász, orvos, és még sorolhatnánk, pásztor, és nyilván ezeket te lehet, hogy jobban el tudod mondani, de hogy mellette mindannyian Isten beszédét írták le.

Hogy hogy van ez, hogy mikor olvasuk az egyes részeket, akkor mennyire kell nekünk belekalkulálnunk azt, hogy mondjuk Dávidnak a Zsoltájrait, az bizony egy pásztorból lett király írta.

[Grósz István]
Szerintem bele kell kalkulálni, de az a véleményem, hogy Isten tud úgy szólni a szent szellem által mindegyik szerzőn keresztül hozzánk, hogy valahogy nem vesszük észre azt, hogy ő éppenséggel pásztor volt-e, vagy király volt, vagy éppen valamilyen más háttérből érkezett, tért meg az úrhoz, vagy hát járt az úrral másféleképpen, hanem valahogyan ez nem tűnik fel, mert az üzenet a lényeg, hogy mindegyik az élő Istent és Jézus Krisztust akarja megmutatni az emberek számára.

Egyébként, ahogyan mondtad is, a Bibliát több mint 40 ember írta a teljes szentirást, és valóban a leg-leg-legkülönbözőbb hátterű emberek volt közöttük, amelyik proféta volt, mondjuk mint Izaiás, voltak papi háttérből emberek, mint Ezékiel, vagy Jeremiás, de hát voltak ugye pásztorok is, mint például Ámos proféta. Új szövetségszerzőjét jobban ismerjük, ugye ott vannak a halászok, az orvos, és ott is a vámszedő. Tehát a legkülönbözőbb hátterű emberek voltak.

És én azt gondolom, ez a mai kor keresztényei számára egy óriási nagy kihívás, hogy mi, akik itt 2018-ban, vagy hát a 21. században szerettünk egymással esetlegesen rivalizálni, egymással valamilyen formában szembeállni, különbséget tenni, én el szoktam gondolkozni azon, hogy Isten, vajon miért nem egy emberrel iratta le a Bibliát? Miért nem mondta azt, hogy Mózes kezd el a terentéstől, és fejez be a jelenések könyvében?

Mert miért mondta ezt több, mint 40 embernek? Vagy az evangeliumot is miért nem mondta azt, János írd le az egészet? Miért adott hozzá még másik három szerzőt?

És a véleményem szerint az, mert igenis az ő számára pontosan nem negatív dolog volt az, ami a mi mai fejünkkel néha negatív, mert egyik így, a másik úgy, és szeretjük szóvá tenni emberek között, hanem pontosan egyfajta bizonyítéka volt Isten szerzőségének a Bibliak kapcsán, hogy nem egy emberi mű, amit egy ember végig, hanem egy teljesen más oldalról, más szempontból megközelített alkotás, amit ő ikletett. És bármilyen hátterű emberről beszélünk, bármilyen személyiségi egyetemében emberről beszélünk, bármilyen forralalkozási emberről beszélünk, a lényeg, az mindig kijön, a fő üzenet, hogy Jézus Krisztus, nem tudom, Tamás, te emlékszel-e arra, életem meghatározó élménye volt nekem az, amikor Marilyn Hickey először volt Magyarországon, 1989-ben. Én akkor még nem jöttem.

Nem jöttél? Bocsánat, ez nem. Egy évvel később, mert igen.

Nem erre akartam kiugrani, itt akarom, hogy nem jöttél. De ő neki az előadásának az volt a cime, hogy Jézus Krisztus felfedezése a Biblia 66 könyvében. Ez egy rendkívül jó üzenet volt, ugyanis azt mutatta be a Teremtés könyvétől kezdve az utolsó bibliai könyvig, hogy mindenben Jézus Krisztus jelen van, és igazából ő a főszereplő.

Gondoljunk csak az Ős Evangeliumra, az Egy Mózes 3-ból, vagy gondoljunk a profétákra, gondoljunk a zsoltárokra, amikor ugye a messiási zsoltárok voltak, vagy több olyan szakasz, amiből egyértelműen ki lehet mutatni Jézus Krisztus, de épp az evangeliumokban is, és a levelekben mindenütt az a lényeg, hogy Jézus Krisztus föl legyen magasztalva is. Igazából ott nem volt kérdés az, hogy ezt a könyvet milyen hátterű, milyen személyiségű ember szerezte, és igazából azért az emberek nem is adtak le, nem érezték a kényszert magukon, hogy ők mondjuk mezzatazasági munkás létjükre úgy próbáljanak felléteni, mint egy orvos, vagy mit tudom én, egy pap létjére úgy próbáljon beszélni, mit tudom én, mint egy vámszedő, hanem bátran vállalták azt, amit ők maguk, mert Isten valahogyan úgy akarta, hogy ők mondják el, és ezzel mi is mindig szembenézünk, szerintem szolgálatesvéred, de minden hívő, elgondolkozunk azon, hogy vajon miért engemet?

Tehát amikor egy embert mondjuk megtalálnak azért, mert hogy ő úgy beszél, mint egy mit tudom én, mint egy svandorakán negatív jelzőt, akkor az a személy, akit mondjuk megtalálnak, ő érzi leginkább purán magát, hát én nem tudom, hogy miért én. De hát engedjétek meg, hogy szolgáljam az urat, hogyha ennyi Isten engemet elhívott. És pont a Bibliában van több ilyen eset.

Pont igen, igen, és ez Istennek a bölcsessége, hogy legkülönbözőbb embereknek rámutasson ezeken az embereken keresztül, mert a Földön most hétmilliárd ember él. Hogyha összeadnánk hány ember élt már eddig, én nem tudom hány ember élt eddig a Földön, azért sokféle ember élt. Tehát igyekezni kell, minél inkább megtalálni az emberekkel a hangot, azt gondolom.

[Király Tamás]
Az jutott még eszembe, hogy ugye van az az ige, hogy a teljes írás Istentől ihletet. És itt az ihletet szó, az nem tudom, hogy az eredetiben mi van, de szerintem nem is az a feladatunk, hogy megfejtsük, de hogy ez egy tökéletesen jó példája ennek, hogy mellette viszont annyi fajta ember szemüvegén keresztül.

[Grósz István]
Igen, igen. Hát az a mondat, hogy úgy folytatódik, hogy a teljes írás Istentől ihletet, és hasznos erre, arra, marra, de ezt úgy is lehetne folytatni, hogy a teljes írás Istentől ihletet, de ő különböző személyiségű, különböző kultúrájú emberekre bizta, hogy átadják az özenetet az emberek számára.

[Király Tamás]
Ez egyébként hogy van szerinted, hogy a biblia tanulmányozás közben, amikor mondjuk egy halász vagy egy mostani horgász ember olvassa mondjuk azokat a dolgokat, amik mondjuk azzal kapcsolatosak, akkor az lehet, hogy jobban behatol a szellemébe és jobban megérti?

[Grósz István]
Hát gondolom, jobban megérti. Hát nyilvánvalóan a példázat is. Hát gondoljunk a Jézusnak a példázataira, az Úr Jézus példázataira, amikor a mezőgazdaságból, vagy pénzzel kapcsolatban, vagy valamilyen példát mondott, hát nyilvánvalóan célal mondta ezeket, hogy az a réteg ezt megértse.

Hát te is azon kapod magadat, mert ilyen is a hétköznapi beszédben is, hogy mindjárt példát mondasz.

[Király Tamás]
Mert pont ez jutott eszembe, hogy ilyen szempontból viszont nagyon zseniális a biblia, hiszen szinte az élet minden területére találunk valamit. No, akkor ismét zenélünk, és utána innen folytatjuk. Folytatódik az ige idő, és továbbra is Grósz Istvánnal beszélgetünk, nagyon mélyen beleástuk már magunkat a témába.

Arról van szó, hogy Isten beszéde, az hány és hány fajta emberen keresztül tud megjelenni a bibliában. Ha csak a bibliára gondolunk, akkor több mint 40 szerzője van. Az írott igét értem, ezt szerintem egészen jól megbeszéltük, de beszéljünk egy kicsit arról, hogy hát nyilvánvalóan Istennek a beszédét azt hirdetni is lehet.

És szerintem a mai embernek óriási kihívás, hogy miközben egyrészt a médiából rengeteg impulszus éri, másrészt mondjuk ha csak keresztényekre gondolunk, ma már a világhálónak köszönhetően több ezer házi pásztort vagy házi pedigátót választott magának, hogy hogyan kell ehhez az egészhez hozzáállnunk, és hogyan fogadjuk mondjuk azt az ige hirdetőt, aki adott esetben nem feltétlenül a mi gondolkodásunknak megfelelően hirdeti Isten beszédét, de nyilván igazságot mond.

[Grósz István]
Én sokat gondolkozom ilyen dolgokon, és leginkább ugye a saját magam szolgálata miatt is, mert hát az ember ugye mindig szembesül vele, hogy ő maga alkalmasa a szolgálatra, hitelesen tudja képviselni az evangeliumot. Ha belegondolsz abba, hogy a különböző proféták, Istennek a szent emberei is, ezért komolyan küzdöttek magukban, de még a Timótausnak is mondta ugye az a pálapostol, hogy ő nem mond, hogy fiatal vagy, hanem bátran hirdesd az idét, de ezt az országválsági profétáknál is. Tehát én magam is ezzel sokat gondolkoztam, hogy én úgy, ahogy vagyok, vagy miért lettem én mai szóval mondanám felkérve egyfajta szolgálatra, vagy hát a régebbi bibliai kifejezésekkel élve, tehát miért engem választott ki az úr, miért nekem kell mondjuk adott lakóhelyen Isten igényvel előállnom az emberek elé.

[Király Tamás]
Ez most személyes lesz, de a te életedben ez ilyen evidenciákból adódott, vagy te erre mondjuk készültél, vagy teljesen meglepődtél, vagy hogy volt ez nálad? A szolgálatra való felkérdés?

[Grósz István]
Hát az a tisztába voltam, mikor megtértem, sőt én még nessem tértem, én már szolgáltam. Tehát innen már megértek, nem is értettem nagyon a missziós testvéreket, hogy hogyan gondolják, hogy szervezzek evangelizációt, amikor még nem voltam keresztély, és még úgy mondtam is, hogy azért várjál. Hát nincs ideje beugró, nem kéne valahogyan ezt újra embetenni, hogy azért már a közé tett tartozom.

Tehát a szolgálat az egyből a számomra az evidens volt, hogy közösségi emberként én mindent meg fogok tenni a közösségnek. Az egy más kérdés, amire te utaltált arán a kérdésedben, hogy ez a beszédszolgálata, pásztali szolgálata, a predikálás, hát az abszolút nem volt. Csak egy példát elmondott, egy bizonyságot, hogy én rendkívüli módon hadartam például.

Tehát én, amikor egy társasában elkezdtem beszélni, sorszor komikussá váltam, mert egyszerre valaki egyszerre akar mindent elmondani, és megtörik a nyelve, és nem tudja elmondani. Tehát én nem voltam annyira beszédes, inkább ugye a tettekben voltam otthonos, és amikor egy öt év után, amikor már az urval jártam, és az a felvertés, felmerült az a gondolat, hogy én lennék a gyülekezetnek a pásztora, és ráadásul, hogy teljes időben tehetem mindezt, akkor gyakorlatilag én bennem lehet, és akkor nem gondolják, de ez futott át legelőször, hogy fogok én beszélni.

[Király Tamás]
Mert addig nem is beszéltél egyébként? Beszéltem. Mert hogy predikálni nem tudod.

[Grósz István]
Maximum annyit beszéltem, hogy a lányom született, és örömmel bejelentettem, vagy mit tudom én, hogy kiálltam alkalom végén, hogy a csődörés van, hogy segítene valaki megcsinálni, de olyasmiket semmit, hogy bibliából meg ilyenekről. Tehát, hogy ez nagyon-nagyon... Tehát én izgultam ettől, tehát nem volt evidens, viszont amikor meg ugye fölkértek szolgálatra, és így beállítottak, és a gyülekezet esetben támogatott, akkor elkezdtem ezen én úgymond munkálkodni sokat, hogy legalább beszélni tudjak.

Gyakoroltál? Hát a legelső gyakorlásom az annyi volt, hogy bizonyos szavakat kiírtottam a szótáromból, már nem a bibliából, hanem amit én tudtam, hogy nem tudok kimondani. Most ezt nem fogom itt elismételni, mert azzal fognak csüfolni akkor, de tudtam azt, hogy ha innét közelítem meg, ha honnét közelítem meg, mindenképpen belegabajodok, és a szinonimáit kezdtem elhasználni a szavaknak, mert aztán elkezdtem utána szépen gyakorolni, tehát ilyen 10-20 perceket beszélni, és a végén már aztán.

Most már azért érthető, hogy nyilván nem vagyok egy tordigéza, vagy nem tudom, egy színész, de viszont nagyon-nagyon szeretek az embereknek beszélni, és nagyon szeretek ilyen módon embereknek Jézus Krisztusról beszélni, és tehát amiről szó volt, hogy ez nekem komoly.

[Király Tamás]
És neveg, az folyamat volt, amíg megtaláltad úgymond a saját hangodat, és hogy a saját identitásod alapján, és saját élményeid, és látásod alapján tud interpretelni ezt az egészet.

[Grósz István]
Nekem inkább az volt ebbe, ami önemek legjobban erősített, hogy azok a személyek, akik fölkértek erre a szolgálata, vagy megbíztak, ő bennem tökéletesen megbíztam. És úgy voltam velük, hogyha ők úgy gondolják, hogy ezt meg tudom oldani, akkor ez biztos így van. Tehát én valószínűleg így jó leszek.

Persze törekedtem arra, hogy mondom a stílust, meg egy-egy dolgot az ember változtat, és akkor próbál javítani, tehát kozmetikázni, de a legfőbb szempont nem az volt, hogy szerintem jó-e, amit csinálok, hanem az, hogy az emberek bíztak bennem, és nagyon hálás vagyok az úrnak, hogy ez a bizalom már jó régóta töretlen, és így könnyű úgymond szolgálni.

[Király Tamás]
Tehát visszatérve oda, ahonnan elkanyarodtunk, hogy az ember tulajdonképpen kit hallgat, és milyen szívvel hallgatja, hogy szerintem az Isten beszédének a hallgatása, az abban különbözik attól, hogy minden mást hallgatunk, hogy ez egy teljesen kétirányú dolog. Igen, igen, igen, igen.

[Grósz István]
Tehát ugye az előbb mondtuk azt, hogy sok bibliai könyvbet különböző emberek írták, és ha csak ráfokuszálunk az evangeliumokra, ezt a kedves hallgatót valószínűleg többen tudják, de el lehet mondani azt, hogy négy evangeliumot négy teljesen különböző karakterű ember írta. Hogyha a Márkot vizsdáljuk meg, hogyha a Mátét, ha a Lukácsot és a Jánost, mindegyikről lehet látni, hogy teljesen más személyiségű, teljesen más hátterű, teljesen más felfogású ember volt, és ezért az üzenete is úgymond teljesen más köntösbe volt beleburkolva. Viszont az mindegyiknél teljesen evidens és egyértelmű, hogy Jézus Krisztusnak a személyét magasztalták fel, és nem tudom, hogy belemenjünk esetleg abba, hogy melyik evangelista, milyen módon.

[Király Tamás]
Ez nem érdemes lehet.

[Grósz István]
Igen, örömmel csak, hogy esetleg belemenjünk ebbe. Tehát ugye a Márk írta az első evangeliumot. Az az evangelium, az, amit legelőször lejjeztek, és a Márk azt pogányoknak írta, és nagyon érdekes módon az ő számára nem számított az, hogy mondjuk a zsidók mit szeretnének úgymond hallani.

Máté nála ez nem volt érdés, Máté meg gyakorlatilag sokan csújtett arra, hogy a zsidóknak a törvényel kapcsolatos kérdéseire választ adjon. Tehát Márk egy olyan módon mutatja be az Úr Jézus Krisztust az ő természeténél és az ő szemisérénel fogva, hogy ő egy olyan személy, aki a mindenkinek a szolgája. Ugye azt írja a Márk evangeliumában, a tizedi fejezetben Jézus Krisztus az evangelista, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon mindenki felé, aztán majd életét adja minnyájunkért.

Tehát a Márk úgy mutatta be az Úr Jézus Krisztust, mint aki a szolgálatát folyamatosan védzi. Ez azért nagyon fontos, mert ha belegondolunk abba, hogy közöttünk is vannak olyan hívők, akik az Úr Jézus Krisztussal gyakorlatilag úgy beszélnek le többször, hogy milyen jó Isten szolgálni, erre vannak emberek, akik esetlegesen nem pozitívan reagálnak, mert próbálják hangsúlyozni azt, hogy Isten szolgálata, az nem ugyanaz, mint Jézus Krisztus. De meg azt mondom, ha valakit azért érintett meg Jézus Krisztusban, hogy ő a szolga, aki azért jött, hogy mindenkit szolgáljon, mindenki felé szolgáljon, és ilyen módon ez egy embert levesz a lábáról, oda láncol Jézus Krisztushoz, akkor szerintem, ha az ember ebben találja meg az Úr Jézus Krisztust, ahogy beszéljen arról, hogy Jézus Krisztus egy szolgáló személy.

Tehát is ilyen értelemben az ő evangeliuma, Márke evangeliuma, az egy ilyen eseményeknek a sorozata, le van írva mindenhol, hogy mikor, hol szolgált és mit csinált, és ha belegondolunk, a mi baráti körünkben és testvérek között is, rendszeresen találkozunk olyan emberekkel, akik egyfajtában képesek mondani, hogy milyen jó volt szolgálni az urat. És én nekem ebből az jön le, hogy milyen jó Jézus Krisztus. Pedig semmilyen omagasztós dolgot nem mondott, csak beszámol a sok mindenről, sok jó bizonyságról, és ez miatt Istent jobban szeretem utána.

[Király Tamás]
Igen. Zenélünk, és utána folytatjuk a többi evangelistával. Az ideidő befejező részéhez érkeztünk, Grósz Istvánnal beszélgetünk, és ott függesztettük föl, most már megtanultam ezt a szót a beszélgetést, hogy a négy evangélium is teljesen más szemszögből mutatja be Krisztust, Márkról ott Márkot megbeszéltük, akkor haladjunk tovább szerintem.

[Grósz István]
Igen, és azért mutatja be, főleg más szempontból, mert más emberek írták. Tehát nem egy ember írt ugye négy evangeliumot, hanem hogy négy különböző személyiségjegyekkel rendelkező ember írta meg, és mind az előzőhöz annyit tennék hozzá Márk evangelistához, hogy amikor arról beszélünk, hogy ő szolgalként mutatja be az Úr Jézusra, Jézus mindenkinek a szolgáját, akkor a hívők ezt olvasva időnként fel kell, hogy tegyék a kérdést maguknak, hogy én vagyon szolgálom-e az Urat? Mert hiszem azt, hogy egy hívőnek előbb-utóbb meg kell találnia a szolgálatban a helyét.

Tehát én azért azt nem gondolom, hogy úgy lehet járni évekig, vagy egy életen át Istennel, hogy ismerem Isten, szeretem Istent, megbocsátotta a bűneimet, de nem szolgálom őt. Tehát ez nagyon fontos föltenni ezt a kérdést.

[Király Tamás]
Én is Krisztus testének a része vagyok, de még nem tudom, hogy pontosan hol.

[Grósz István]
Igen, ez elég érdekes. Igen, igen, igen, igen, ez így van. Egyébként egyszer egy barátommal átolvastuk úgy a Bibliát, már nem úgy együtt kiolvastuk, csak olyan részeit, ahol az egyház szó szerepel, és úgyis átolvastuk, hogy helyi gyülekezet.

És detto ugyanúgy vonatkozik. Tehát ha egy ember az egyházhoz tartozik, az elvileg tartozik egy helyi gyülekezethez is, tehát azért az idősságok éppen úgy vonatkoznak a helyi gyülekezetre is, és a helyi gyülekezetben pedig az ember megtalálja a szolgálati helyét, én abban biztos vagyok. Az ember addig nem találja meg, ameddig úgy lebeg úgymond az egyházban valahol, és hát akkor nem tudja ezt a szolgái szerepet fölvállani.

Máté pontosan másféleképpen mutatja be az úr Jézus Krisztust, ő úgy beszél róla, mint a királyról, tehát ugye Márk, mint a szolgáról, Máté pedig a királyról. Ő mindig a mennyei királyságról beszél. Tehát az, amikor arról beszél, hogy el fog jönni, vagy hát eljött a király, aki a király lesz a messiási korban, és mindörökké uralkodni fog.

Ugye van is egy történet, az egyik történet, amikor a két vak kiálkozik az úr után, hogy Dávid fia könyörű rajtunk, ebből a Dávid fiával azt sevetkezik, hogy a Dávid fia az a király. Egyébként nem tudom, hogy azt tudod-e, hogy a Máté elvonalumában 32-szer van megírva az, hogy menjek királyságra, az összes többiben pedig kétszer. Tehát a Mátének ez egy nagyon fontos üzenete.

[Király Tamás]
Ez az ő hátteréből is adódik, hiszen ezért egy állami hivatalnok szerű valami volt.

[Grósz István]
Ilyen beálltatságú volt. Hát nézd, el tudom képzelni, mert most lehet, hogy most a kérdésed is olyan volt, de csak így tudok igazából viccesen válaszolni, hogy nem tudom, tudod-e, hogy voltak olyan szakmák abban az időben a Jézus korában, ami olyan nagy tisztességet élveztek, hogy nem kellett fölállniuk, amikor egy méltóság elvonult előttük. Főleg ilyen kézművesek voltak ezek, ott ők csinálták a dolgukat továbbra is.

Viszont a Vámszedő nem ilyen volt. Tehát ő lehet, hogy tisztában volt azzal, hogy ő tudta, hogy mi az, hogy.

[Király Tamás]
Felállni is. A Vámszedő kifejezetten gyűlölt szakma volt abban az időben.

[Grósz István]
Hát igen, hát nem csak abban az időben, de mondjuk én elfogadom azt, hogy szükség van a különböző ilyen dolgokra, de nyilván valami mértékkel nagyon kell vigyázni. Tehát itt pedig azt a kérdést kell fölteni az embernek magának, hogy nem az, mint a Márknál, hogy szolgálem az Urat, hanem hogy Uralkodik a Krisztus az életemben. Tehát ugye az Ur akarja, hogy egyrészt szolgáljak, de amúgy mert azt is fölismerje magamban, hogy a Krisztus Uralkodik bennem is, ezt szerintem meg lehet látni, mert egy ember, ha őszinte önmagához, akkor meg tudja azt kérdezni önmagától, hogy én rajtam Uralkodik-e, és ezt meg tudja úgy látni, hogy van az életében olyan dolog, egy, kettő, három, vagy akár sokkal több, amikor tudja, hogy ezt a döntést nem ő hozta be, hanem ezt a döntést Isten igéje miatt hozta meg. Tehát vannak olyan emberek, szerintem, akik Istenvel járnak, de az életükben még nincsen olyan élmény, amikor átengedték a döntést a királynak az életében, hanem mindig a maguk belátása szerint döntöttek, szerintem el kell jutni idáig az embereknek. És hát Lukács Evangelium szintén más oldalról közelíti meg ugye Jézus Krisztus-t, ő az emberről beszél az ember fiáról, és nagyon érdekes az, ugye őnek az volt a célja, hogy úgy mutassa be az urat azoknak az embereknek, akik az emberi oldalról próbálják őt megismerni, hogy az, amiben a hívők hisznek, az történelmi tényeken nyugszik.

És ő szépen összerakta az Evangeliumot, mondja a Bibliók gondosan utána járt, hogy az Evangelium hogyan áll össze, és gyakorlatilag megnyugtató lehetett az emberek számára, akik érdeklődtek Jézus Krisztus után.

[Király Tamás]
Hogy egy orvos ilyen magas színvonalú.

[Grósz István]
Így van, és hát ugye ebben az Evangeliumon szerepel az a mondat is többek között, hogy az ember fia azért jött, hogy megkeresse azt, amit elveszett. És gyakorlatilag ez azért nagyon értékes mondat, úgy mond, és fontos üzenet, mert ebben kijön az, ami az ember számára nagyon fontos, hogy az Úrnak fontos az, ami neked fontos. Tehát ő nagyon magas szinten tud együtt érezni teveled.

Arra gondolok, hogy gondolja Lukácsi Evangelium 15. részére, amikor az elveszett pénzt kereste az asszony az otthonában, vagy az elveszett báránykát kereste a pásztor, vagy a tékozdó fiú, és most semmi más nem történt, mint az történt, hogy az asszony megtalálta a pénzt, mondja az ige, összehívta az asszonybarátait, együtt örvendeztek. Most ez egy nagy dolog igazából?

Nem olyan nagy dolog, de az úr olyan magasságba emelte ennek a személyének a személyes problémáját, olyan szinten együttérzett ő vele, hogy ez gyakorlatilag olyan értelmet kapott, hogy az egész Bibliába lejegyezték, mert az úr együttérző, és ő tud az emberekkel együtt érezni, és ez nagyon fontos, hogy egy emberséges Isten. És hát ugye János pedig, aki az Isten fiaként mutatja be Jézus Krisztust, és az a helyzet, hogy ő pedig hát ugye arról beszél, ő nem beszél Jézusnak a születéséről, nem beszél arról, hogy Jászokban született, hogyan mentek Szamárháton Betlehembe, nem mond ilyeneket, hanem ő onnét kezdi, hogy ő testéletileg, felmerül a testéletele előtt időről beszél, és arról, hogy ő a vagyok, ő a hatalmas Isten, akinek minden lehetséges.

[Király Tamás]
Egyébként, ha már a János evangéliumen eltartunk, akkor ez a nagyon klasszikus kezdetben volt az iges a többi. Az honnan jött János ne? Tehát az Isten diktálta le neki?

[Grósz István]
Hát, azt mondja. Én is voltam egyébként Patmos szigetén, és egyszer, egy pár évvel ezelőtt a feleségemmel, Mariannal, és ott direkt azért mentem el, hát jó, most nem innéd mentem azért direkt, de ha már ott vagyok a közelben, azért mentem odafelé, mert annyira kíváncsi voltam, hogy a János hol írta ezeket a, honnél vettek jelentéseket, és hát valóban, ha az ember oda felmegy egy hegytetőre, ott van egy ilyen emlékmű is, ahol ő írta a leveleket, vagy hát a jelenésekönyvét, hogy ott simán el tudom képzelni azt, amit érdeztél, hogy Isten ott szólt hozzá, és akkor gyakorlatilag papírral vetette, hát nem tudom konkrétan.

[Király Tamás]
Na hát akkor az evangéliumokat is szépen megbeszéltük, és lassan egyébként lejár a műsoridőnk is, de így összegzésként egyébként, hogy látod, az embernek a személye, akár a küldő, akár a fogadó oldalon, bár nyilván mi már nem írunk evangéliumokat, amikor olvassuk az igét, akkor tulajdonképpen az a legfontosabb nem, hogyha hallgatjuk az igét, és hogy kinyissuk a szívünket, és ezeket az előítéleteket, ezeket lefejtsük magunkra.

[Grósz István]
Hát így röviden összefoglalva én a legfontosabbnak azt tartanám a mai témában, hogy egymásban az Úr Jézus Krisztust meg kell látni. Hogyha az ember meglátja a testvérjében az Úr Jézus Krisztust, akkor gyakorlatilag legyen az, ahogy te mondtad, vagy ahogy én is mondtam, bármilyen hátterű ember, az üzenete, ami számunkra át képes jönni. De ugye vannak előítéletek emberekben, bizonyos emberektől úgy gondolja, hogy nem tudja átvenni az üzenetet.

Ez egy alap, hogy amikor az ember Istenhez tér, akkor rájöjjön arra, hogy rajta kívül még kb. egy vagy két milliárd ember hasonlóképpen Jézus hordozza a szívében. Tehát ez a hallgatásnál nagyon fontos, hogy ugye mi Balatonon élünk a családommal, Balaton-Füreden, és ugye rendszeresen látogatnak el hozzánk külföldről, meg Magyarország különböző pontjairól nyaralók.

És mindig elmondják, pedig én tudom az én helyemet, tudom, hogy nem vagyok, nem tudom én egy nagynevű ember, de mégis elmondják, hogy olyan öröm volt nekik hallani egy olyan régióból egy olyan embernek a szolgálatát, ami a számukra valamifajta új és üdítő. De ez azért tudják, hogy elmondani, mert ők egy pozitív előítélettel vannak, hogy tudják, hogy én is Jézus Jézusban hiszek. Tehát ez nagyon fontos a fogadásnál, az átadásnál, mert szerintem az nagyon fontos, hogy az ember önmagával legyen tisztába, hogy valóban tudom azt, hogy Isten hívott el engemet, Isten választott ki, és ez nem csak a predikátori szolgálatban, nem csak a pulpitustól, hanem egymást között is nagyon fontos, hogy az emberek úgy beszéljenek egymással, hogy legyenek fele tisztába, hogy igenis ők Istennek a személyesen elhívott szolgái, és amit mondanak, annak következménye lesz, és ezt használják ki, és felelősséggel tegyék.

[Király Tamás]
Hát nagyon szépen köszönjük ezeket az útmutatásokat. Én köszönöm. Tanulságos volt.

Ez volt már a Heat Live. Búcsúzunk a kedves hallgatóktól. A mai adást Tamás Csilla szerkesztette, a hírszerkesztő Kántor Fanni volt, a technikus Kamer Jónatán a főszerkesztő Szobota Zoltán.

További jó rádiózást is boldog keddet kívánok!