Happy Day - 2024. 02. 14.

Mondjad, hogy hiszem, hogy az Úr Jézus Kisztus által meg vagyok váltva, mert az ő vére az én váltságdíjam, amely kiontatott az én bűneimért, hogy megszabadítson engemet az adósságomból, amelyel Isten ellen védkeztem, és hiszem azt, hogy a názad Jézus vére eltöröl minden bűnt, és megtisztít minden tisztáttalanságból. Hiszem, hogy Jézus vére megnyitotta előttem a mennyek a kapuját, és e vérbevetett hitáltal járulhatok a mai napon is a kegyelem királyi széke elé, mert ő megígérte, hogy megsegít, és kegyelmet ad, és hiszem, hogy a kegyelem ő benne jelent meg, és szükségem van az Úr Jézus Kisztus kegyelmére, ezért megalászkodok az ő hatalmas keze alatt, mert megvan írva, hogy az úr a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad, és hiszem, hogy jó dolog, hogy kegyelemmel erősödjön az ember szívem, és a mai napon is veszek erőt, mert a Szent Szelem eljött rám, és a Szentléleknek a temploma az én testem, mert a Szent Szelem bennem lakozik, és hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van, és hiszek, hogy Jézus Kisztusban hatalmam van, az ellenség minden ereje fölött, és ezért a mai napon is megerősítem magamat az ördöggel szembeni ellennálásban, mert megvan írva, álljatok ellen az ördögnek, és elfutasztó letek, az Úr Jézus nevében ezért sátán parancsolom, hogy távozz tőlem, az atmoszférámból, környezetemből, most az Úr Jézus Kisztus nevében.Ámen!

József, Benyámin, Naftali, Gád és Áser. Júda fiai Ér, Onán és Sélá, akiket a Káneani Bacsú álszült Júdának. Az örökévaló látta, hogy Ér, Júda elsőszülött fia gonosz, ezért megölte őt.

Júdának támártól a saját mennyéttől is született két fia, Pérec és Zerach. Júdának tehát összesen öt fia volt. Pérec fiai, Hecrón és Hámul.

Zerachnak öt fia született, Zimri, Étán, Hémán, Kalkól és Dára. Zimri fia volt Karmi, Ákán apja. Ákán igen nagy bajt okozott Izrael népének, mert elvett magának a teljesen Istennek szentelt dolgokból.

Étán fia volt Azárjá, Hecrón fiai, Jerachmeel, Rám és Kelúbai. Rám fia Aminádáb, annak fia Naxón, aki Júda törzsének a vezetője volt. Naxón fia Szalmá, annak fia Boáz, annak fia Obed, annak fia Isai.

Isai elsőszülött fia Eliáb, a második Abinádáb, a harmadik Simá, a negyedik Netanél, az ötödik Raddai, a hatodik Ócem, a hetedik Dávid. Isai leányai Cerúlya és Avigail. Cerúlya három fia, Abisai, Jóáb és Aszáél.

Avigail szülte Amászát, akinek apja az Izmel népéből való jeter volt. Káleb, Hetzrón fia volt, feleségét Azubának nevezték, aki Eriót leánya volt. Káleb fiai Azubától Jéser, Sóbáb és Ardón.

Azuba halála után Káleb feleségűvette Efrátot, aki Húrt szülte neki. Húr fia volt Úri, annak fia Becaléle volt. Később, amikor Hetzrón 60 éves volt, feleségűvette Gilead apjának, Mákírnak az egyik leányát, akitől Szegúb született.

Szegúb fia volt Jáír, akinek 23 falu tartozott a birtokához Gilead vidékén. De Gesúr és Arám elfoglalta Jáír falvait, közöttük Kenátot és a környező falvakat, összesen 60 települést, amelyek mind Gilead apjának, Mákírnak a birtokához tartoztak. Hetzrón Efrátában, Káleb városában halt meg.

A felesége, Abijál a férje halála után szülte meg Asúrt, aki Hetzróntól származott. Asúr fia Tékóa volt. Gerákmejl volt Hetzrón elsőszülött fia.

Gerákmejl fiai Rám az elsőszülött, azután Búnál, Óren, Ócem és Ahijjá. Gerákmejlnek volt egy másik felesége is, Atárá, akitől Ónám született. Gerákmejl elsőszülött fia Rám.

Az ő fiai Mácz, Jámin és Éker. Ónám fiai Sammay és Jádá. Sammay fiai Nádáb és Abisúr.

Abisúr felesége Abihájl volt. Ő szülte abhánt és múlidot Abisúrnak. Nádáb fiai Szeled és Appaim.

Szeled gyermektelenül halt meg. Appaim fia volt Jísi, az ő fia Sésán, az ő fia Akraj. Sammay testvérjének Jádánnak fiai Jeter és Jonatán.

Jeter gyermektelenül halt meg. Jonatán fiai Pelet és Zázá. Ezek Gerákmejl leszármazottjai.

Sésánnak csak leányai voltak, de volt egy egyiptomi szolgálja, Jarhá. Sésán ehhez a szolgálja hozott a feleségül az egyik leányát. Ebből a házasságból született Attay.

Attay fia Nátán, annak fia Zábád, annak fia Efál, annak fia Obed, annak fia Jéhú, annak fia Azarjá, annak fia Helec, annak fia Elászá, annak fia Szismaj, annak fia Sallum, annak fia Jekamjá, annak fia pedig Elisáma. Kálebnek, Gerákmejl testvérjének a fiai, első szülöttje Mésá, akinek Zífi volt a fia, azután Marésa, aki Hebronapja volt. Hebron fiai Kórach, Tappuach, Rekem és Sema.

Sema fia volt Raham, annak fia Jorokám. Rekem fia Sammay, annak fia Máon, annak fia Béczur. Kálebnek születtek fiai Éfától is, aki a szolgálója volt.

Hárán, Móczá és Gázéz. Hárán fiat szintén Gázéznak hívták. Jogdaj fiai Regem, Jótám, Gésán, Pelet, Éfá és Sáov.

Kálebnek a másik szolgálójától, Malkától is születtek fiai. Seber, Tirhaná, Sáov, Sevá. Sáov fia volt Madmanná.

Sevá fiai Magbéna és Gibea. Káleb leánya volt Aksza. Káleb leszármazottjai Ben Hur, az első szülöttje, akinek Efrátá volt az anyja, azután Sóbál, Kiryátjárim megalapítója, azután Szalmál, Betlehem megalapítója, azután Hárév, Bétgádér megalapítója.

Sóbál volt Kiryátjárim megalapítója. Az ő leszármazottjai, Háróe és Menuhót lakosainak a fele és Kiryátjárim családjai, a Jitriek, a Pútiak, a Somátiak és a Misráijak. Az utóbbiaktól származtak a Czórájak és az Estávóliak.

Szalmál leszármazottjai, Betlehem, Netófá, Atrót és Bétiuháb lakosai, azután Menuhót lakosainak másik fele, a Czóriak és az Írástudók családjai. Ezutóbbiak Jabéc, Tírát, Simát és Szukát városokban laktak. Ezeket nevezték Kénieknek, akik Hammad családjából származtak.

Hammad volt Bétrékáb megalapítója. Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebronban születtek. Ammon volt az első szülött, a Jezriai Ahinoamtól, azután Dániel, a második, a Kármeri Abigailtól, azután Absolon, a harmadik.

Absolon anyja, Malká, Gesúr királyának, Talmai-nak a lejánya volt. Azután Adóniá, a negyedik fiú, Haggit fia, azután Sefatjá, az ötödik, Abitál fia, azután Hitreám, a hatodik, akinek Eglá volt az anyja, Dávid egyik felesége. Ez a hat fiú született Hebronban, ahol Dávid 7 évig és 6 hónapig uralkodott.

Jeruzsálemben Dávid 33 évig uralkodott. Ott született Batshuától, a Mielle ányától ez a négy fia. Sima, Sóbáb, Nátán és Salamon.

Ugyancsak Jeruzsálemben született Dávidnak 9 további fia. Jibhár, Elisáma, Elifelet, Nógach, Nefeg, Jáfia, Elisáma, Eljádá és Elifelet. Ezek mindannyian Dávid fiai voltak.

Rajtuk kívül Dávidnak születtek fiai a szolgálóitól is. Dávid leánya volt Támár. Salamon fia volt Roboám, ennek fia Abíjá, ennek fia Ászá, ennek fia Jósafát, ennek fia Jórám, ennek fia Ahazjá, ennek fia Jóás, ennek fia Amacjá, ennek fia Uzzijjá, ennek fia Jótám, ennek fia Áház, ennek fia Ezékiás, ennek fia Marasszé, ennek fia Ámón, ennek fia Jósiás.

Jósiás fiai az első szülött Jóhanán, a második Jójakim, Cidkijá a harmadik és Sallúm a negyedik. Jójakim fiai Jekonjá és Cidkijá. Jekonját fogságba vezették.

Az ő leszármazottjai Seáltiel, Malkirám, Pedálya, Szenadszar, Sekamjá, Hósámá és Nedabjá. Padályá fiai Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai Mesullám és Hananyá, a nővérük pedig Selómit.

Zerubbábelnek volt még öt másik fia. Hasubá, Óhel, Berekiá, Haszadjá és Júsabheszed. Hananyá fiai Pelatjá és Jesálya.

Jesálya fia Refájá, annak fia Arnán, annak fia Óbadjá, annak fia Sekanyjá volt. Sekanyjá utódai a fia Semajá és annak fiai Hattús, Jigál, Bárjáh, Nearyá és Sáfát. Összesen hatan.

Nearyának három fia volt. Eljóénay, Ezékiás és Azrikám. Eljóénay hét fia Hódavjáhú, Eljásib, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delálya és Anáni.

Nagyon fontos, hogy az embernek a szelleme az Isten igényével kapcsolatba kerüljön, és az igazság motiválja és erősítse a szellemünknek a működését. Mert a szellem vigyáz a lelkünkre, és minden cselekedetünket vizsgálja. Ez az alapja a változásnak.

Ahogy Isten igénye mondja a zsidokozít levélben, hogy Isten igénye olyan, mint a kétélű kard, élő is ható. Elhat a szív a léleknek a megosztásaik, sőre a csontbelők és az izeknek a megosztásaik. Megítéli a szívnek az indulatait.

Abban az esetben, amikor alárendeljük magunkat Isten beszédének, és tisztában vagyunk azzal, hogy Isten igéje az Istentől származik, és úgy tiszteljük Isten igéjét, mint magát az Isten szeméjét. Ez egy alap arra, ahogy az életünkben a szentileg tudjon folyamatosan munkálkodni. Nem akarja Isten, hogy megmaradjál testi emberként.

Ezért azt sem akarja, hogy becsapjad magadat. A mérőzsinort nem mi adjuk. Isten elénk adja a mértéket, a mérőzsinort, annak kell megfelelni.

És ha így nézzük objektívan magunkat, akkor világos, hogy itt lehoz bennünk az igazság, szeretete, egy olyan összőnzést, hogy nem akarunk megmaradni kiskorúságban, hanem szeretnénk fejlődni. Ahogy a természetes szinten, ugye nagyon boldogok vagyunk, amikor látjuk a fejlődést a kisgyermekeinknél, érettséget már a nagykorú a gyermekeinknél, hogy kezdenek érettek lenni, felnőttek lenni. Hát Isten ugyanígy néz ránk.

Nem örül, hogyha 30 éves keresztény vagy, és még azt mondja, hogy kiskoru vagy, bébi vagy, gyűlöled van az életedben, harag van, irigy vagy, vetekszel, féltékeny vagy, az emberi kapcsolatokban megosztó vagy, mérgező vagy, manipulálod az embereket, hogy még több problémát jelenjen meg az életükben, és így tovább. És akkor még nem beszéltem a szexualis erköstelenséghez, meg ilyen hasonló dolgokról, amikről egyértelműen jelzik, hogy a természetednek mi a minősége. Ha ilyen dolgot cselekszek, akkor nyilvánvalóan még nagyon sok feladaton van, hogy a bébi korból kilépjek a kiskorúságból, és felnőtt korba lépjek.

Mert amíg testi dolgokat cselekszek, addig kiskoru vagy. Ha a testi dolgokat abba hagy, akkor kezdesz a kiskorúságból átlépni a felnőtt korúságba. Ma ugye a szellemi ember azért fehér holló, mert annyira a kulturánk letaszította az állapotunkat, hogy az embereknek a döntő többsége szarkasztikus állapotban van, kizárólag a testi érzéki vágyak vezetése alatt áll a gondolkozásuk, az akaratuk, az érzéseik, a döntéseik, a választásaik, az életvezetésük.

Az ahogyan Jézus ellene állt az ördögnek, az a harc leghatékonyabb módja. Ne is próbálkozzál mással. Helyett legyen azt mondja a Biblia, se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.

Ugye Efezus 4.20 ír. Álljatok ellene az ördögnek, és elküdd tőletek. Jakab négy hét, ha esetleg le akarnád ellenőrizni.

Egyetlen jó módszer létezik tehát arra, hogy ellenőrizzetek. Az ahogyan Jézus ellene álljunk az ördögnek még pedig az, hogy a szilárdan hiszünk, majd pedig cselekszünk is Isten ígéje alapján. Ha bármilyen más hang nagyobb befolyás gyakorol rá, mint az Isten hangja, azzal lemondtunk a gyógyulás Isten által elrendelt módjáról.

Maradhat még esetleg más. A természetes gyógymód, de az Isten által rendelt gyógymódról lemondjuk, akkor az esetben, hogyha bármilyen más hangnak nagyobb befolyást engedjük az életünkre, nyit Isten hangjának Isten ígéje. Mi okunk van tehát a kételkedésre, teszi fel a kérdést a szerző, semmivel se több, mint annak a bűnösnek, aki megtér, és a bűnei bocsánatát kéri Istentől.

Ugyanannyi okunk van elvárni, hogy meggyógyuljon, mint elvárni, hogy üdvözséget nyerjünk. Isten ígéje szól hozzád, és ha nem tudod olyan mértékben elfogadni, hogy az alapján cselekedj, akkor a hited még nagyon távol áll attól, mint ami ennek lennie kellene. Ez nem azt jelenti, hogy nincs az embernek hite, csak még nem akkora hite, ami ennek kell lennie ahhoz, hogy a dolgok megváltozzanak.

Akkor van, hogy a dolgokat megfelelő mértékű hitje az embernek a dolgok megváltoztatására, ha a hite alapján tud cselekedni is. Nem csak egy meggyőződés, nem csak szavab a szájába, hanem tud ennek alapján cselekedni. És az utolsó feljezet, a hit alapja az Úr könyörületessége.

Milyen csodálatos alap Isten könyörületessége a hitünk számára. Mivel Krisztus megválthatt bennünket a betegségeiről, szeretetében és hűségében feltétlenül bízhatunk. A kereszt biztos alap és tökéletes ok a hit gyakorlása számára.

Valaki azt mondta, ugyanúgy kell féletelni hitáltal a betegséget, ahogy hitáltal féletesszük a bűnt. Egy odaszánt keresztény egy pillanatra sem tűri el tudatosan a bűnt, mégis milyen sokan tudatosan eltűrik a betegséget. Még dédelgetik és babusgatják is a fájdalmaikat és a bajaikat, ahelyett, hogy ellene állnának, mint az pördött deszédéne.

Herjeds Bainbridge valahogy úgy fogalmaz, hogy az Úr Jézus az emberi nem minden bűnére, az emberi nem, vagy emberi faj minden bűnére, szomorúságára és fizikai szenvedésére gonatkozóan kijelentette, hogy elvégeztetett. És mindjájunk számára felajálta a Szent Szelem ajándékát, hogy képessé tegyen bennünket arra, hogy az életünkben megvalósítsuk, és élvezhessük azt a nagyszerű megváltást, amelyet Ő Maga szerzett meg számunkra. Ha kételkedés nélkül elfogadjuk, hogy Jézusnak ez a tő mondatta, hogy elvégeztetett, egy változtathatatlan tényről szóló kijelentés, akkor bizonyosan elnyerjük a szabadulást.

Ha Kígyó viszont folyamatosan megpróbálja letagadni Úrunknak ezt a hatalmas horderegyű bejelentését, és ebből nekünk szárvazik nagy károm, ahhoz hasonlóan, ahogy Éva nál is elérte, hogy elfelejtse, sőt megvesse Isten figyelmeztetését, melyet pedig olyan világosan már eltérekötődt. Ha ráébredünk arra, hogy a betegségtől való megváltatásunk teljes mértékben megtörtént, megfeszített Úrunk testében, és teljes szívünkből elhisszük, és elfogadjuk azt, amit Isten az írott igéjén erről a témáról kijelent, vagy igéjében erről a témáról kijelent, akkor a Szent Szellem gondoskodik arról, hogy személyesen megismerjük Jézus Krisztust, mint gyógyítókat. És egy lezáró fejezet, vagy mondanám epilógus az Istenbe vetett hitmai eredményei.

A Fenti utasítások betartása sok ezer ember számára hozott már egészséget, elnézést, akik korábban azt tanulták, hogy a csodák kona lejárt, és hogy Isten akarodta az, hogy az ő dicsőségére tovább hordózzuk a betegségeinket. Tehát sokan voltak ilyenek, akik ebben hittek. De miután betartották ezeket, meggyógyultak.

Vakon születtek, láttak, születésük óta süketnémák, hallanak, beszélnek, nyomorékok, épéleznek. Évek óta epilepsziában győgyföldök megszabadulnak és örvendeznek. Sokan gyógyulnak fel rákbetegségekből, és ma már mások gyógyulásáért imádkoznak, mert Isten nem személyválogató.

II. Timóteus 2-ben azt olvassuk, hogy ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. Ez nem lehet igaz ránk, ha betegen fekszünk az ágyban.

Isten az új szövetségben készségesekké tesz minket minden jóra, vagy másképp megfogalmazva, tökéletessé tesz minket minden jó cselekedetben, hogy cselekedjük az ő alkalatát. Betegen ez nem lehetséges, ugye betegségben nem tud az ember jó cselekedetekbe járni. És ez is jól mutatja Isten készségességét, sőt törekvését arra, hogy meggyógyítson bennünket.

Velünk kötött szövetségét csak úgy tudja megtartani, ha ígéreteinek megfelelően elveszi a betegségeinket, és napjaink számát teljesén teszi, mivel az ősebeiben gyógyultunk meg. Sose felejtsük el, hogy mibe került a gyógyulásunk, hanem inkább háladással és szeretettel, valamint az Isten szolgálatában való teljes odadással álljunk meg ígéreteiben, és fújjuk a kürtöt, azaz a hit és a háladás kürtjét, míg szenvedések falai be nem omlanak. És az utolsó mondat, a hit nem arra vár, hogy a falak leomoljanak, ellenkezőleg a falak a hit kiáltásától dőlnek le.

És azt kívánom, hogyha vannak betegségnek falai az életetekbe, akkor azok dőljenek le, tehát újra ajánlom a figyelmetekre, remélem sikerült kedved csinálnia ez a könyv, főz azoknak, akik még nem olvasták, illetve újra kedved csinálni azoknak, akik már tanulmányozták és olvasták. Érdemes a koronavírus járvány idején is tanulmányozni, olvasni, mert ahogy a bevezető részében is, illetve az egyik bevezetőben, mert több bevezetője van a könyvek olvasható, hogy a könyvolvasások közben többet gyógyultak meg, mint a kézrátéttel alvoló szolgálat, tehát Boszforsz evangelistának a személyes szolgálatai során, mert hitáltal birtokba lehet venni a gyógyulást akkor is, hogyha nincs emberi közvetítés, és hogyha a szívedben ez a meggyőződés létve jön, akkor ezt a csenekedeteidet elfejezd ki, ahogy a Varmai Frézben is szó volt erről, és biztos lehetsz benne, hogy Isten is meg fogja tolni a maga bábujját, a maga saklépésére számíthatsz, és meg fogod tapasztalni Istenek a űsségét. Köszönöm, hogy ebben az adásban is velem tartottatok.

Jövő héten már egy másik könyvvel foglalkozunk. Akkor is várlak benneteket nagyon nagy szeretettel mindenkinek. További szép estét kívánok, viszontlátásra! Best of Hit Rádió Válagatás spirituális műsorainkból Best of Hit Rádió Köszöntöm kedves hallgatóinkat, Kollár Leila vagyok, és a Full Contactot hallgatjátok.

Mai adásunkban egy mai fiatalokra nagyon jellemző problémával foglalkozunk, ami röviden úgy foglalható össze, hogy testképzavar. Két hete Pátkai Mihály volt Kolifai Máté vendége, és azt vizsgálták meg, hogyan tudunk úgy élni egy digitális korban, ahol ránevelnek minket a médiától való függésre. Most azonban a média egy másik hatásáról ejtünk szót.

Ez a hatás pedig a személyünkről, testünkről kialakított képet befolyásolja elsősorban. Kevés olyan ember van, akinek annyira erős lenne az önértékelése, identitása, hogy semmilyen befolyást ne gyakorolna rá a netről, plakátokról, tévéből ránk sugárzott kép. De vágjunk is bele! Sok szeretettel köszöntöm a Full Contact vendégét, Jantek Gyöngyvér pszichológust.

Sziasztok! Köszöntöm a hallgatókat! Tévedek, hogyha azt gondolom, hogy írtó nagy feladat ma a helyes önkép kialakítása és fenntartása? Nem, nem sokat téved. Nyilván az önképnek a testkép az egy szelete csak, tehát ez egy sokkal nagyobb, bugyor egy nagyobb spektrum, amivel egész életünk során dolgunk van, és nem tudom, hogy ez valaha is mondjuk könnyebb volt, nehezebb volt. Most biztos, hogy amiatt nehezebb, hogy sokkal élesebbek az összehasonlítási alapjaink.

Tehát, hogy nem az van, hogy élünk egy közösségben, látunk magunk körül embereket, hanem tudjuk azt is pontosan, hogy Amerikában, hogy néznek ki, meg a tévében, hogy néznek ki, meg az interneten, a sztárok, hogy néznek ki, Facebookon, hogy néznek ki a barátaink, stb. És emiatt sokkal többször kerülünk olyan helyzetbe, hogy mondjuk esetleg azt érezzük, hogy alul maradunk másokkal szemben valamilyen aspektusból. Egyébként miből eredhet ez, hogy az ember valamiért mindig mással akarja magát összehasonlítani? Hát társas lények vagyunk, tehát, hogy tulajdonképpen az, hogy kik vagyunk mi, abban nagyon meghatározó az is, hogy másokkal milyen kapcsolataink vannak, mások mit gondolnak rólunk.

Hogyha belegondolunk abba, hogy megszületik egy csecsömő, az ő éjjel, az tulajdonképpen nem pusztán a biológiai folyamatokból fejlődik ki, hanem az ő anyukájával, apukájával való kapcsolatból. Tehát ahogy az anyukája őt visszatükrözi, ezt így hívjuk a pszichológiában, ahogy ő reagál rá, ahogy ő kezeli őt, abból alakítja ki a kisbaba és az én képét. Tehát azt lehet mondani, hogy olyan szinten függő lények vagyunk másoktól, most elsősorban például ebben az értelemben az anyánktól, vagy a gondozóinktól, hogy az énünk sem tud kialakulni egy másik ember nélkül.

Tehát ugye ezzel kapcsolatban van néhány ilyen ritka helyzet, amikor például valamilyen gyerek állatok között nő fel, ugye ez a maugli effektus nagyon híres regény, nyilván egy fikció, de vannak ilyenek a valóságban, és hogy azok a gyerekek nemhogy énképük nincs, de hogy nem tudnak gyakorlatilag a szószoros értelmében emberré válni sem. Úgyhogy ez önmagában nem baj, hogy az én képünk valamennyire függ másoktól. A kérdés az, hogy mennyire, és hogy kiktől függ.

Tehát, hogyha jól értem, akkor a szülőknek nagyon nagy befolyása van, akár már így ilyen csecseműk kórtólára, hogy hogyan gondolkozunk magunkról, vagy a testünkről. Hát nagyon érdekes látni, hogy bizonyos szülők, és kérdezlek is, mert én ezt igazából nem nagyon értem, hogy vannak olyan szülők, akik arra nevelik a gyereküket, hogy tiszteljék a saját testüket, és takarják el az intim részéket, mindent. Bizonyos szülők pedig a köztereken is simán meztelenül viszik a pici gyereküket, három-négy éves gyereküket is.

Tehát, hogy mennyire fontos az, hogy a szülő ránevelje a gyereket arra, hogy a testét is tisztelje, és hogy ez a méltóságtudat ezzel kialakul. Hát ez nagyon fontos, de mondjuk nem biztos, hogy ez pont ezen fog eldőlni, hogy most a strandon valaki két éve-három éves gyerekkere még ad-e fűdőruhát, vagy nem ad. De, és hogy túlzásba sem jó vinni, mert a túlzott, tehát a testnek a tisztelet rendkívül fontos, és az emberi méltóság is rendkívül fontos ebben a tekintetben, de hogy átlehetes nyaló túloldalára is tulajdonképpen, a rossz oldalra is abból a szempontból, hogy mondjuk később meg abból lesz probléma, hogy képtelen, például az intimitása emiatt.

Tehát, hogy ez egy folyamatos egyensúly, ebben nyilván kulturális különbségek is vannak, hiszen mondjuk a közel-keleten, vagy akár ortodox zsidó családokat nézünk, ott más jelent például a testnek a tiszteletre, mint akár mondjuk egy karizmatikus gyülekezetben. Tehát, hogy ők azon botránkoznának meg, hogy nekünk itt van az egy csontunk, vagy hogy nincs a fejünkön paróka, vagy fejfedő. Szóval ebben azért van egy ilyen kulturális mozgástír is.

Lehet azért jól csinálni. Mind a kettő kultúrában, azt gondolom. Visszatérve a médiának a világára, a plakátokon látott modellek, az nem egy reális kép, és az az életmód, amit ők folytatnak, az megengedheti azt, hogy ők így nézenek ki.

De hogy egy átlagembernek ez nem biztos, hogy elérhető. Mindenki tudja, hogy ez nem egy elérhető dolog, de mégis rossz érzést vált ki. Ez miért van? Hát, így ezt nem biztos, hogy mindenki tudja.

Tehát, hogy én nem gondolom, hogy egy 11-pár éves lány ezt így végig tudja gondolni, hogy milyen összefüggés van mondjuk egy, nem tudom én, feszes test és az edzés és a táprálkozás között. Ez az egyik része. A másik része, hogy vannak eleve biológiai adottságok, és ténylegesen vannak olyan nők, akik mondjuk, tudom én, 180 centi szép hosszú combja van, sok munka van benne, de eleve nem hajlamos ízásra, nincsen gyereke, tehát, hogy nem is lesz gyereke.

Ezt nem mindenki gondolja így végig. És ugye mindig csak az eredményt látjuk azt, hogy ők szépen mosolyognak, hogy jól néznek ki, és hát ez nyilván az emberből első reakcióként válthat ki egy iricséget. Tehát, hogy az érzéseink azok nem mindig ennyire végig gondoltak.

Tehát megyünk az utcán, kicsit slamposan, mert nem mostunk hajad két napja, mert nem tudom, dolgozatot írtunk, vagy éppen sírt a gyerek. Fölnézünk a plakátra, és ott mosolyog valaki, aki, nem tudom én, tudjuk, hogy a tévében, hogy van neki három gyereke, de ő mindig jól néz ki, és akkor nem biztos, hogy lefuttatjuk az algoritmust a fejünkben, csak belénk hasít az az érzés, hogy ja, én miért így nézek ki. Magában ebből még nem lesz se testképzavar, se önértékelési zavar, se evés zavar, hogyha ez meg tud ezen a ponton állni, és az ember mondjuk utána egy kicsit így tudja magában realizálni azt, hogy ez most így hogy is van, mit is jelent, meg mondjuk adott esetben hazamegy egy olyan férjhez, aki megbicséri, megerősíti, vagy olyan baráti köre van, ahol ebben így segítik őt.

Tehát, hogy egy-egy ilyen érzés, vagy gondolat, ez meg nem patológiás, nem betegség, és hát nem lesz belőle baj. És akkor meddig normális az, hogy mondjuk ez ösztönöz a sportolásra, az egészséges életmódra, és honnantól beszélhetünk konkrét zavarról, ami például olyan súlyos szintet is elérhet, hogy már anorexiáról beszélünk? Ugye a bevezetődben testképzavarról beszéltél. A testképzavart így pszichológiai, pszichiátriai értelemben nem arra értjük feltétlenül, hogyha valakinek baja van a testével.

Tehát az azt jelenti konkrétan, hogy másra percepcióm, az észlelésem a saját testemről, mint mondjuk a külvilág 98 százalékkel. Tehát mit jelent ez a valóságban? Azt jelenti, hogy mit tudom én 35 kiló vagyok, és még mindig kövérnek, látom magam, vagy nincs rajtam már egy deka zsír sem, de meg mindig azt mérgegetem, hogy hogy van a combom, mint van a combom. Fordított testképzavar is van, tehát például vannak a férfiaknál, amikor sokat gyúrnak, tehát kifejezetten izmot építenek, és ott pedig az van, hogy már tök izmos, és mindenki azt látja, hogy mennyire izmos, és ő meg még mindig vékonynak látja magát.

Tehát hogy a testképzavar az ilyesmit jelent. Nyilván ennek is vannak fokozatai. Az anorexiában nem elég a testképzavar.

Tehát az a diagnosztikus kritériumnak egy diagnosztikus feltétel, azon kívül az is fontos, hogy a testsúly jelentősen alacsonyabb, mint az átlag, az elvárt. Azt hiszem, most így a fejből nem így eszem, de azt hiszem, hogy ilyen 15-17 BMI alatt van. Elmarad a menstruáció.

Most ez egy érdekes kérdés, mert most már vannak anorexiás fiúk is, ott nyilván ez nem feltétel. Vannak olyan kislányok, akik még sosem menstruáltak, tehát ilyenkor ezt úgy hívjuk, hogy priméren amenorrázs. Tehát, hogy van olyan, akinél ha elhúzódik az anorexiá, nem is jön meg évekig adott esetben.

És hát van egy csomó olyan járulékos panasz tulajdonképpen, ami az anorexiával együtt jár. Tehát ugye az alacsony testsúly miatt az, hogy száraz lesz a bőre, hullani kezd a haja, felborulhat az ionház tartása testjében. És akkor nagyon fontos még az is, hogy tudatosan akart fogyni, ugye kövérnek látja magát, és nagyon sokat megteszi azért, hogy vékonyabb legyen.

Tehát ez akár extrém sportolást jelent, szélsőséges koplálás, vagy mind a kettőt, még az is belefér, hogy időnként mondjuk meghánytatja, ha a sajt útza magát. Tehát ezt nevezzük már betegségnek. Tehát mindenképpen, hogy így összefoglaljam, tehát a súly probléma, tehát hogy egy adott súlynál alacsonyabbnak kell lennie.

Ezt érdemes szakemberrel megkonzultálni, mert a BMI az gyerekeknél nem érvényes, tehát ott másképp számolunk. Fontos a testképzavar, és fontos az, hogy kompenzáló viselkedés van, tehát fogy, tudatosan akar fogyni. Tehát, hogyha valaki ilyeneket érez, vagy erre érez készítettést, indítotást, akkor már érdemes megvizsgálnia, hogy esetleg lehet, hogy ez nem csak egy ilyen átmeneti dolog, hanem konkrét probléma? Igen, igen.

Tehát azt gondolom, hogyha... Már én azt problémásnak tartom, most fontos az egészség és életmód, azt gondolom, meg nem csak én gondolom így, hanem ez egy tény, de amikor valakinek már az egész élete elkörül forog, azt gondolom, hogy már eleve egy probléma. Tehát mondjuk még tegyük fel, hogy a súlya úgy rendben van, meg nem arról van szó, hogy Tamé már nem menstruálna, viszont mondjuk az napjának a jelentős része azzal telik, hogy tervezgeti, hogy akkor mit fog enni, mikor fog sportolni, mikor fogja leadni azt a kalóriát, amit felszedett. Nagyon sokat foglalkozik ezzel.

Nem lehet erre azt mondani, hogy anorexia, de én azt mondom, hogy ha valakinek van ebben egy ilyen jó önreflexívója, vagy van a környezetében olyan, aki ezt észreveszi, ezek már figyelmeztetőjelek, mert sokkal könnyebb ilyenkor megfogni a problémát, mint akkor, amikor már megvan a nagyobb baj. De amit mondasz, az igazából arra össztönösz, hogy esetleg, hogyha a környezetünkben is látunk olyat, aki túlságosan sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan néz ki, vagy a másokkal való összehasonlítgatás, akkor esetleg érdemes így visszajelzéseket is adni, nem? Hát akár pozitív visszajelzéseket is, igen, tehát, hogy jól néz ki, stb. Csak mondjuk egy adott pont után ez már nem biztos, hogy segít, mert hogy nem másképp látja magát adott esetben.

Megmondom azért, ez egy érzékeny egyensúly, de hogy azért nagyon sok fontos dolog van az életben. Most, hogyha abból, tudom én, a napomnak a 70 százalékában ez pörög a fejemben, hogy ajj, hogy nézek ki, mint nézek ki, akkor azért ez egy fáborult értékrend, akárhogy is nézzük, mert nem az a legfontosabb. Fontos, persze, de nem az a legfontosabb.

Innen fogjuk folytatni egy zene után. Már is itt vagyunk, és még mindig a Full Contactot hallgatjátok. Én Kollád Lajla vagyok, és Jantek Gyöngyvér pszichológussal beszélgetünk a testképzavarokról és evészavarokról.

Ha már itt tartunk, akkor mi a kettő közötti különbség? Nem minden testképzavar jelent egyben evészavart is, mert mondjuk ha az anorexiát veszünk, akkor ott négy-öt kriteriumból csak egy a testképzavar. És hogyha valakinek van egy testképzavar, de a súlya megfelelő, és nem sportolja halára magát, ez mondjuk ritkán fordul ilyen elő, hogy ez nem járjon együtt, de ha esetleg lenne, akkor az nem jelent evészavart. Viszont, hogyha például vannak más evészavarok is, például a bulémia, nervózavar, szelektív evészavar is van, meg van binge eating, tehát falászrahamokkal járó evészavar, amiknek meg nem feltétlenül része a testképzavar.

Tehát a testképzavar, ahogy a neve is mondja, ez kifejezetten a testnek az észlelési problémájára vonatkozik. Az evészavar, az pedig az evési magattartásnak valamilyen patológiás formája, aminek vagy része a testképzavar, vagy nem. Most azért elég jellemző, hogy mindenféle mentes ennivalókra ösztönöznek, hogy azokat fogyasztuk.

Gluténmentes, laktózmentes. Hát van, akinek kell, mert hogy nem tudja feldolgozni a testtel azokat a bizonyos anyagokat, de az látszik, hogy most már azok is fogyasztják ezeket, akik nincsenek rászorulva, és nem biztos, hogy jó, hogy ez van, vagy mit gondolsz erről? Tehát, hogy ez a diétási életmód, ez mennyire okozhat problémát így ebben a témában, amiről beszélünk? Abszolút okozhat, van egy olyan evészavar, ezt így kicsit így néhányan vitatják, hogy van mások, meg hutatják, aminek az a neve, vagy ortorexia nervosa, aminek az a lényege, az a magyar neve, hogy egészséges ételfüggőség. Ami arról szól, hogy elvileg olyan nagyon jól hangzik, hogy az ember csak biót, csak zöldet, csak nyerset, mindenmentes, saját maga által készített, nem tudom, tehát, hogy ilyen nagyon-nagyon egészséges ételeket eszik, csak hogy sokszor ez is az előszobája lehet például egy ilyen anorexciának, vagy ez is szinte már egy ilyen megszálló csággá tud válni, hogy mert ugye ahhoz mennyire sok energia kell, hogy az ember mindent ilyen szinten kézben tartson.

Tehát ez az egyik. A másik, hogy persze valóban, ha valaki laktózérzékeny, meg se többi, hát akkor nyilván valóan nem eszik, vagy nem iszik laktóz, tehát, hogy nem eszik mondjuk tejet. De, ugye itt sokszor többről is van szó, tehát arról, hogy például valakik bizonyos diétákban teljesen el akarnak hagyatni fontos táplálék csoportokat, vagy táplanyag csoportokat, tehát például, hogy semmi szénhidrát, vagy semmi fehérjel, vagy semmi ez, vagy semmi az.

Ezzel kapcsolatban nyilván ez valamennyire vélemény is is, hogy nagyon megosztanak ezzel kapcsolatban is a vélemények, de én azt gondolom, hogy egy kiegyensúlyozott táplálkozásban mindenféle étel teszik az ember mértékkel. Van egy program, amit így most, egy könyv, amit most fordítottam le, aki így a saját használatra, egy falásróha módból él mi a kezelésére, ott az egyik legfontosabb pont, hogy el kell hagyni a diétázást. Mert hogy azért alapvetően a hosszú távon a diétázás az nem egy fenntartható életmódot jelent, tehát ennyiből már egy életmód váltás sokkal hatékonyabb, mint ezek az ilyen bele-bele kapott diéták.

De ott is igazából ezt javasolják, hogy egyszerűen mértékkel, eleget, keveset, kevesebbet, mozgással. Most nyilvánvaló, hogy nem egészséges, finomított pékhárubból rengeteget enni. De én nem gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy mondjuk az ember ne elhetne meg egy nap pár szeletkenyeret, vagy egy kifrit, vagy valamit.

De nem azt mondom ezzel, hogyha valaki mondjuk nem eszik szénhidrát, ott az evés zavaros. Tehát ez távol áll tőlem, nem akarok ilyen drasztikusan fogalmazni. Csak szerintem érdemes itt is valamilyen egyensúlyra törekedni.

hát ez mondjuk nem könnyű a mai világban. Nehéz eligazodni ezen a sokféle diétál, meg minden, amit ajánlanak. De azért látszik, hogy ezek sokszor én hóbortok.

És akkor pár évig tilos ezt lenni, akkor utána azt kell lenni, tehát ez tipikusan a vaj és a margarin esette, hogy melyik érában éppen melyik volt az egészségtelen. És az ember szinte már nem is tudja követni, hogy akkor most mit is ajánlanak, hogy mi az egészséges. És a már említett anorexia meg bulimia előszobája lehet mondjuk egy ilyen étkezési magatartás? Igen, lehet.

Tehát az anorexia nem mindenképpen, mert ugye ott megkezdődik egy kalóriaszámlálgatás, egy megvonás, egyre kevesebb, egyre kevesebb, és akkor áteshet a ló túloldalára azzal, hogy mondjuk már csak vizet iszik, vagy az sem. Ezzel nem azt mondom, hogy minden egészségesen étkező emberből az lesz, de hogyha más lelki feltételek, családi működés beli jellemzők is fennállnak, akkor a kettő, vagy három, vagy négy, vagy öt, vagy hat tényező már együtt okozhat anorexiát. A bulimia esetében szintén igaz ez, mert ugye bulimia az abban különbözik az anorexiát, hogy például a testsúly, ez nagyon sokféle lehet.

Lehet normál testsúly, lehet vékonyabb, lehet ducibb is valaki. És akkor a lényeg az, hogy időnként falászruhomai vannak, amitől aztán bűntudata lesz, és meg akar szabadulni a bevitt tápanyagmennyiségtől valamilyen módon. Tehát sokszor önhánytatással, vagy hashajtózással, vagy ott is előfordulhat a rendszeres mozgás, de mindenképp van valamilyen purgálóviselkedésnek hívjuk ezt.

És ott pedig az van, hogy egy darabig bírja azt, hogy nem eszik semmit, és akkor, amikor meg mondjuk jön egy érzelmi hullám, és nem tudom, én be is szóltak, és teljesen üres agyomra, mert nem evett mondjuk három-negyednap semmit, akkor mit fog csinálni? Akkor kinyitja a hűtőt, és akkor aztán nagyon nagy mennyiségű ételt egyszerre megeszik. Tehát ilyen értelemben összefügg, és például a bulémia terápiának az is része, hogy egy rendszeres, vezetett naplóban megtervezett étkezések legyenek. Mert hogyha nem éhes, mert mondjuk evett tíz oraira, három, úgy tudom én evett egy almát, meg egy műzlit, vagy valamit, meg ebédet is evett, meg uzsonnát is evett, akkor ez a hatalmas éjségérzet az jóségen ritkában fog rá törni.

És egyébként mennyi idő, amíg általában mondjuk egy anorexiával, vagy bulémiával küsztő személy kijön ebből? Hát ez nagyon változó, tehát ugye ez függ attól is, hogy van mellette járulékos probléma, mert simán lehet, hogy van mellette depresszió, valamilyen szorongásos probléma, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az alapszemélyisége, nem mindegy, hogy hány éves, nem mindegy, hogy milyen a családja, mennyire tudnak neki ebben az időszakban segíteni, azt sem mindegy, hogy hány éve elfennt, tehát minél hosszabb ideig van benne valaki ebben az állapotban kezeletlenül annál valószínűbb, hogy vagy ki sem jön belőle, ugye aztán, most így nem tudom a fájból, de úgy emlékszem, hogy a 600%-os a halálozási ráta azért az elég sok. És tehát, hogy erre nehéz így válaszolni, de hosszú folyamat. Tehát az analexia terápiája az egy nagyon nehéz terápia, többnyire egy ilyen komplex megközelítést is igényel, tehát családterápia, van, ahol művészetterápia is járul hozzá, egyéni terápia, és hát ilyen fél év, év, évek változó, tehát ez most így nem tudom megválaszolni.

Ráadásul ugye az is kérdés, hogy mit nevezünk gyógyulásnak, mert mondjuk van olyan, hogy azt már elérjük, hogy a súlya mondjuk benne van a normál kategóriában, de például tünetet vált, és van is egy ilyen szemlélete az evészzavaroknak, hogy ezek ilyen körspektrumon helyezkednek el, és gyakran látjuk azt, hogy analexiából például bulimia lesz. Tehát azt a nagyon erős kontrolt már nem tudja tartani, és akkor ebből lesz egy ilyen fluktuáció, hogy akkor jó, akkor nem eszek semmit, akkor zabálok utána, viszont kihányom. Nem mindig van így, sokszor nincs így.

Csak hogy most mit jelent a teljes gyógyulás, hogy oké, már nem anorexiás, de bulimias, akkor mennyivel vagyunk mondjuk előrébb, vagy aztán, hogy már nem anorexiás, de még depressziós, úgyhogy mindenképpen években érdemes többnyire számolni. Még így utolsó kérdésként ehhez a témához, hogy az anorexiáról ez a tizenéveskor vége, meg huszonéveskor jut az embernek eszébe, de milyen éveskortól fordul elő ez a betegség? Mert gyanítom, hogy nem csak ezt a korosztályt érinti. Igen, hát ezek átlagos indulásra szokták azt mondani, hogy ez általában ilyen kamaszkor, 16, 15-16 éveskor, de ez is tolódik lejjebb.

Ugye, ahogy eleve látjuk azt, hogy hamarabb kezdenek el biológiailag is érni egyébként a lányok, tehát most erre nem tudok pontos adatokat, de ez egy tendenciai világszinten. Másrészt pedig most csak az öltözködés nézzük meg, vagy azokat a ruhákat, amiket kislányoknak árulnak, ilyen mini felnőtt ruhák tulajdonképpen. Hamar szeretnének már sminkelni, nagyon hamar áll kezdenek mondjuk nem életet is élni, ugye a fiatalok egyébként Magyarországon is.

Úgyhogy 11-12 éveskorban már előfordul, volt már a 9 éves paciens is, de az átlag azért továbbra is inkább ez a középső kamaszkor. Most hallgassunk meg ezzel is, és még jövünk vissza. Full kontaktot hallgatjátok még mindig, én Kollád Lajla vagyok, és Jantek gyöngyvérpszichológussal beszélgetünk.

Hát a full kontakt az egy tabut műsor is, úgyhogy rákérdezek néhány konkrétabb problémára. Lányoknál legtöbbször az önbizalom hiánynak azok az ilyen kismel, vagy előnytelen fenék, vagy vastag lábak, ha kicsit ducibb, mint az átlag. Fiúknál megmondjuk, hogyha túl vékonyak, vagy kopaszodnak, vagy nem nő normálisan a szakálluk.

Sokak számára ez nyilván viccesen hat, hogy miért kell ezzel foglalkozni egyáltalán, de elképesztő lelki nehézséget tud okozni, az ilyenne való együtt élés, ha belül nincs minden rendben. Mit gondolsz, hogy minek kell belül rendben lenni ahhoz, hogy az ember úgy tényleg el tudja magát fogadni? Hát azt mondom, hogy az önmagunk elfogadása az egy folyamatos munka, mert hogy a testünk is egyébként folyamatosan változik, és mondjuk ami kamaszkorban problémai mondjuk nincs mellünk, aztán utána szülés után az a bajunk, hogy túl nagy a mellünk, tehát hogy ez ez egy ilyen never ending story olyan szempontból, hogy most nem ilyen, hogy mondjam, ilyen pessimista értelemmel, hanem inkább azt mondom, hogy ez nem úgy működik, hogy egyszer megoldottam, aztán akkor kész. És az, hogy kamaszkorban ez különösen foglalkoztatja az embert, ez még valahol normális is.

Vagy minek kell rendben lenni? Hát nyilván itt is nagyon sokat számít az, hogy az ember otthonról milyen alapokat hoz. Most ezzel alatt azt értem, hogy vannak családok, ahol olyan a milliő, hogy az ember azt tapasztalja meg, hogy engem szeretnek. Jó, van, hogy rám szólnak, meg fegyelmeznek, meg nem tudom, de hogy úgy alapvetően én úgy egy rendben lévő ember vagyok, aki hibázik, meg minden, de úgy én úgy rendben vagyok.

Vannak családok, ahol viszont állandóan a hibákon, a hiányosságokon van a fókusz, nem feltétlenül egyébként a testtel kapcsolatban, de miért négyes, miért ötös alá, lehetne ez jobb is, miért nem úgy sportolsz, miért nem így mondtad, miért nem oda tetted, miért így áll a hajad, miért nem tudom, és ezek sokszor ilyen nem gondolják egyébként a felnőttek vagy a szülők, hogy ennek olyan nagy jelentősége van, viszont mégis megteremt egy olyan érzelmi atmoszférát, amiben inkább a hibák keresése, a negatív mokra való fókuszálás lesz, és lehet, hogy ő soha nem mondott olyat a gyerekének, hogy nagy a feneke, viszont egy olyan attitűdöt közvetített, hogy nem az, hogy te úgy jó vagy, ahogy vagy, és szeretünk, hanem ugye ennek az részben, hogy szeretünk, ha vagy. Persze szeretünk, de azért. Inkább így lehetne ezt lefordítani.

És akkor kamaszkorban meg, amikor a testre, meg a saját nőiességünkre, férfőségre terülődik át így a fókusz, akkor ezt a fajta attitűdöt nagyon szépen át tudjuk erre menteni. És hát persze ezt nem könnyíti meg az, hogy a saját kórtársak azért kegyetlenek tudnak lenni. És nagyon sok probléma egyébként innen is indul.

Tehát van olyan, hogy mondjuk egy nagyon jó családból jön valaki, és mondjuk sokszor beszólnak neki a suliban, az is okozhat problémákat. Csak hogyha jók az alapok, akkor mondjuk hazamegy és akkor átbeszélik, akkor könnyebb ezt feldolgozni. Még úgyis okozhat sérülést.

De talán ez az, aminek így fontos, hogy az ember, tehát ahogy kérdezted, hogy minek kell rendben lenni. Tehát azt gondolom, hogy egy ilyen alapvető belső biztonságérzetnek, hogy én egy szerethető ember vagyok, akinek persze kell dolgoznia magán meg az életén, de hogy úgy alapvetően én úgy rendben vagyok. Hogyha ez nincs így, akkor is lehet ezen változtatni, de akkor sokkal inkább felhangosodnak azok a problémák, kritikák, hogy most éppen az embernek mekkora a melles, etc.

Ez az egyik. A másik az, hogy mennyire tudjuk magunkat egy ilyen egységes egészként nézni, mint ember. Tehát oké, hogy mondjuk ez érdekes dolog, ha valakinek mondjuk az arcának a részeit így photoshop-al szétvágnánk és így külön raknánk, lehet, hogy külön az a zór, az mondjuk nem olyan szép, de hogy egyben azon az arcon olyan, ami ilyen.

És valahol ez is a kamaszkornak a dolga, hogy a különböző gondolataink, identitás részeink, hogy most én sportúló vagyok, vagy zenész vagyok, vagy mi akarok lenni, ilyen vagyok, olyan vagyok, ezeket össze kell gyúrni. És valahogy az is egy cél volna, bár ebben nem sokat segít a kultúránk sem, meg úgy semmi, hogy magunkat egy olyan egységes egészként tudjuk látni. És adott esetben elhangoztatod, hogy igen, hát sajnos nekem nem pont akkora, mit tudom én, a mellem, vagy nem olyan a combom, amire vágynék, tehát rendben van, de úgy egyébként, ez is, ez is, ez meg milyen jó bennem.

Tehát, hogy... És akkor ez egy ilyen komplexebb, integrálta a bénkép, amiben benne van az, hogy jó, hát ha én választhattam volna, akkor ez nem így lenne. Valami ilyesmi. De lehet nehéz ezt így megválaszolni, mert ez minden embernél azért elég émes.

Sok fiatal a gyülelkezetem belül is fél attól, hogy az előzőekben felsorolt tulajdonságok esetleg negatívan befolyásolják a párválasztást. Te mit gondolsz erről? Ez reális? Hát azt gondolom, hogy ha ez reális, akkor menekülni kell az elől, a partner elől, aki akinél lesz problémát jelent. Tehát, hogy pont az igazi szerelemnek, meg magának a szerelem érzésének azért nagyon fontos tényezője, hogy a másikat úgy látom, hogy milyen csodálatos, fantasztikus, és nem kezdem el elemezgetni az apróbb részeit, testrészeit, sőt, hanem azt az embert tudja, hogy van szeretem.

Úgyhogy tudom, hogy vannak ezek a félelmek, de azt gondolom, hogy ebben is az embernek erősíteni kell azt, hogy mi az igazi szerelem, mi az igazi igazán jó házasság, és mi az igazán fontos dolog ebben. És aztán, persze külön lehet valószínű, hogy vannak dolgok, amikért tehetünk. Tehát, hogyha mondjuk valaki tényleg plusz súlya rendelkezik, akkor mondjuk tehet azért, hogy ha jobban érzi magát, úgy akkor lehagyjon ebből.

De hát vannak dolgok, vagy mit tudom, befestethetjük a hajunkat, meg máshogy öltözködhetünk. De vannak dolgok, amiket nem tudunk megváltoztatni. És azokat meg muszáj, hogy elfogadjuk, mert különben nem fogjuk magunkat soha jól érezni.

De azt gondolom, hogy ez nem szabadna, hogy befolyásolja érdemben a párválasztást. Tehát akkor az nem az a szintje a párválasztásnak szerintem, ami kívánatos. Megértem, hogy vannak ilyen félelmek, mert hazudnék, ha nekem nem lettek volna, vagy nyilván mindenkinek vannak, de ezeknek szerintem fontos ellenemenni, és úgy áttenni a hangsúlyt arra, hogy mi is igazából egy jó párkapcsolat, és ott is az egészlegesség, hogy én mint ember úgy egészben ezzel az orral, ezzel a hajjal, ezzel így jó kell, hogy legyek.

Tehát akkor elfogadni magunkat, és ami van, abból pedig a legjobbat kihozni. Igen, igen. Sokszor mondják azt is jó tanácsként, hogy ne a külső legyen az elsődleges szempont, hanem fontosabb, hogy mi van az embernek a szívében.

Ez így is van, de általánosságban valamiért ezt olyan nehéz befogadni. Ez a kultúra hatása? Szerintem valószínűleg igen. Igen, tehát másrészt meg azért az is igaz, hogy a belsőnket mit tükrözi tulajdonképpen.

De az, hogy mi van belül, azt honnan tudjuk. Ugye van erre a tekintet, a viselkedés, nem tudom, de hogy maga a külsőnk is tükrözi a belső világunkat. Gondoljunk arra, hogyha valaki szomorú, depressziós, vagy bizalomhiányos, az hogyan viselkedik, az hogyan tükrözi a külsője.

És hogy most akár csak azzal is, hogy nem ad magára, nem sminkeli ki magát egy kicsit se, most csak így mondok dolgokat, vagy nem borot válkozik meg hetekig. Tehát, hogy ezt nem jó ilyen végletesen szerintem szétválasztani, mert hogy a belsőnk, maga külsőnk azért egy dinamikus egyensúlyban van egymással. És igen, a kultúra ezt egyáltalán nem könnyíti meg, és valószínűleg ezzel sokkal több feladata van egy most élő fiatalnak, mint akár egy 10-20 éve élőnek is.

Most ha csak arra gondolok, hogy mondjuk a... Én nem vagyok azért annyira idős, de mondjuk nálad idősebb vagyok. És hogy a mi gyerekkorunkban mennyire nem számított, hogy milyen ruha van rajtunk. Jó sokáig nem számított, mert nem tudom, ez nem volt fontos.

És hogy most már akár általános iskolában is milyen bántásokat él meg az a gyerek, akinek nem olyan menő az iskola táskája. Tehát, hogy ez nyilvánvalóan egy ilyen kulturális termék. Mint ahogy például anorexia az szegény országunkban egy nem létező dolog.

Említetted, hogy a belsőt sugarozzuk ki akár az oltaszkodésünkkel is. Én is látok ilyet, hogy lányok nem mernek igazából nők lenni, vagy fiúk is úgy oltaszkednek, hogy nem a férfiasságot tükrözik, hanem csak úgy vannak. Tehát ez egy ilyen önfelvállalási probléma valószínűleg.

Útolsó kérdésnek tenném fel, hogy mit tanácsolnál elsődlegesen ezeknek a személyeknek, akik nem merik felvállalni az oltaszkodésükkel sem magukat? Hát ott nyilván az is még lehet, hogy még nem tudják, hogy kik ők. Mert ugye onnantól tudom magamat egy stílusáltal, vagy egy oltaszkodés által megmutatni, vagy képviselni, hogyha már legalább úgy nagyjából kikristályosodott, azt, hogy én ki vagyok, mit akarok, mit tetszik nekem, merre akarok menni. És hogy mondjuk úgy szívesen jó értelemben úgy megmutatnám magam a világnak.

Tehát amíg megvan még ez a rejtőzködés, ne vegyen észre senki, ne nézz el nem senki, itt se vagyok, köszönöm. Hát ott még valószínűleg az, hogy mondjam, a kamaszkori születés még ott úgy folyamatban van, és akkor azt azon érdemes dolgozni. És hogyan? Hogyan? Hát szerintem ennek egyik legfontosabb formája a gondolkodás, amit szintén nehezíthetnek a kütyük, nem tudom én, nyomkorászás, mert ugye nem vagyunk magunkkal soha, keveset vagyunk.

Fontos része a beszélgetés jó emberekkel. Tehát most a jó allat azt értem, hogy inspiráló emberekkel. Nagyon fontosak a barátok is, de itt most a barátokra gondolok, nem a haverokra, meg a nem tudom én.

Fontosak a mentorok akár, szülők, pásztorok. Mert ahogy az ember beszél, úgy kimonda egy gondolatot, akkor kap rá valamilyen választ. A keresztényeknél ugyanúgy ennek a része lehet az igeolvasás, az imádkozás, és hát a türelem.

Mert hogy ez nem véletlenül egy folyamat, amin végig kell menni, mint ahogy a szülőcsatornán is végig kell menni. És hát azt gondolom, hogy így ez dióhelyében összefoglalva. És hát persze lehet segítséget kérni adott esetben, ha szükség van rá, de tényleg ez sokszor abszolút elég.

Egy jó barát, egy jó valaki, akire az ember felnéz. Nagyon köszönjük ezeket a hasznos tanácsokat. A Full Contactot hallgattátok, Jantek Gyöngyvél pszichológussal beszélgettem.