Happy Day 2024. 02. 12.

A Happy Day mai adásában:

• Megvallás Németh Sándorral 
• Bibliaolvasás EFO: II. Királyok 23-25. rész
• Működj együtt Isten helyreállító kegyelmével - Németh Sándor prédikáció részlet
• F. F. Bosworth: Krisztus, a gyógyító - 5. fejezet, 6.rész
• Hogyan kerüljük el a csapdahelyzeteket? - Szobota Zoltán

Az adás gépi átirata alább olvasható:

Németh Sándor: megeleveníti Isten igéjét, és beülteti a szívünkben. Mert Jézus Kisztus halálával, eltemetkezésével, föltámadásával egy év álltam, és a régiek elmúltak, és új ember vagyok, új teremtés vagyok.

És nincs kőszívem már, hanem hússzívem van, amelynek a táblájára Isten törvénye be van írva. És hiszem, hogy az új szövetség nem a betűnek a szolgálata, hanem a szellem szolgálata, mert a betű öl, de a szellem elevenít. És hiszem, hogy a Szent Szellem az, aki mai napon is megeleveníti a szívemet, lelkemet, testemet, hogy Istennek a beszédét meg tudjam érteni, és meg tudjam cselekedni a Jézus nevében.

Amen. Kélek benneteket, hogy foglaljatok helyet az Úr Jézus neve. 

Diószegi Dávid: József-től az egész nép kicsintől fogva nagyig mindannyian felmentek az örökkévaló házába. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a szövetségkönyvét, amelyet az örökkévaló házában találtak. Azután a király az oszlop mellé állt, és szövetséget kötött az örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel lélekkel az örökkévalót fogja követni.

Megtartja az ő parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, És teljesíti a szövetségigéit, amelyek abban a könyvben vannak. Akkor az egész nép fölállt, és csatlakozott ehhez a szövetséghez. Megparancsolta a király Hilkiá főpapnak, és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az örökkévaló templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok, baál, asera és az ég sereget is szeretével kapcsolatos.

Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe. Korábban Júdakirályai bálványpapokat állítottak szolgálatba, hogy a Júdavárosaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére.

Baálnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálványpapokat Jósiás elzavarta. Az örökkévaló házából Jósiás kidobta az asera bálványpapát, mert szobrott, És Jeruzsálemen kívül a Kidron patak völgyében elégette. Hamuját és maradványait porrát örték, és a király parancsára szétszórták a köznéptemetőjében.

Leromboltatta az örökkévaló temploma közelében lévő házakat is, amelyekben a férfi prostituáltak laktak, és ahol az asszonyok szőnyegeket szőttek a serának. Abban az időben a papok nem Jeruzsálemben laktak, és nem ott mutatták be az áldozatokat az örökkévaló templomának oltárán, hanem szerteszét az országban, Júd a minden városában.

Az égő és füstölő áldozatokat a papok a városok közelében lévő magaslatokon mutatták be. Ilyen áldozó magaslatok az országban mindenhol voltak, Gebától Bersebáig. Jósiás azonban leromboltatta, és rituálisan tisztáltalanná tette az összes áldozati magaslatot, a papokat pedig Jeruzsálembe költöztette.

Jeruzsálem közelében is voltak ilyen áldozati magaslatok, Jehústú a város parancsnok kapuja mellett, a bal oldalon. Jósiás ezeket is leromboltatta. Az áldozóhalmok papjai azonban Jeruzsálembe való költözésük után sem végezhették az áldozatok bemutatását az örökkévaló templomában, csupán a kovásztalan kenyereket ehették meg a többi pappal együtt.

A Benhinnum völgyben volt egy bálvány áldozati hely, amelyet Tófetnek hívtak. Itt molok bálványistenét tisztelték az emberek olyan áldozatokkal, amelyeknek során a saját gyermekeiket égették meg a tűzben. Jósiás király ezt a Tófetet is leromboltatta, és tisztáltalanná tette, hogy ott soha többé ne áldozzanak fel moloknak gyermekeket.

Jósiás eltávolította azt a harci szekeret és lószobrokat, amelyeket Júdakirályai a napisten tiszteletére fölállítottak az örökkévaló templom a kapujának közelében, Netán meleg egy magasrangú tisztviselő szobája mellett. A szekeret elégette. Leromboltatta azokat a bálványoltárokat, Amelyeket Júdakirályai Aháppalotájának tetőteraszán emeltek, meg azokat is, amelyeket Manassé építettett az örökkévaló templomának két udvarán.

Darabokra törték ezeket a kőoltárokat, és a törmeléket beleszórták a Kidron patakba. Salamon király még régen áldozó magaslatokat épített a Jeruzsálemtől keletre emelkedő Olajfákhegyének déli oldalán. A következő bálványistenek számára készültek ezek. Astóret, a szidóniak utálatos bálványa, azután Kemós, a moábiak förtelmes bálványa, és Milkom, az ammóniak undorító bálványa.

Jósiás király leromboltatta és tisztáltalanná tette ezeket a bálványoltárokat is. A kőoszlopokat összetörték, az asara oszlopokat kivágták, s a helyükre sírokból kiantolt emberi csontokat szórtak, így tették a helyet tisztáltalanná. Leromboltatta a bételben emelt áldozóhalma, és nagyoltárt is, amelyet még első Jeroboám, Nebát fia, Izrael királya készítetett, s amelyel bűnbe vitte Izrael népét.

Az áldozóhalmot lerombolták, az oltár darabokra törték, és a fából készült asarószlopokat elégették. Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegy oldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron, így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az örökkévaló előre megmondta az istenembere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen.

Azután Jósiás észrevette az istenemberének a sírját, és megkérdezte. Kinek a síremléke ez? A városlakói így feleltek. Ez az istenemberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most vékezvittél a Bételi oltárral kapcsolatban. Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait, parancsolta Jósiás, így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak.

Az istenemberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai proféta csontjaival együtt, akit mellé temettek. Azután Jósiás samária városait járt a sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izrael királyé építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az örökkévalót magukra haragították.

Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette. Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holtestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozó halmoknak. Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe. Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a páska ünnepét az örökkévalónak, ahogy az megvan írva a szövetségkönyvében.

Sem Júda, sem Izrael királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izrael népét vezették. Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben. Jósiás kiírtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halott idézőket, jövendőmondókat, házi bálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban.

Azért tette ezt, hogy beteljesítse a törvényigéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkiá főpap talált az örökkévaló házában. Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel lélekkel. Teljes erejével az örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes törvénye szerint járt volna el mindenben.

De azóta sem támad hozzá hasonló király. Az örökkévaló lángoló haragja mégsem csendesedett le, mert annyira megharagudott Júdára Manassé miatt, aki sok gonoszt tettével őt haragra ingerelte. Ezért azt mondta az örökkévaló. Ahogyan Izraeltől elfordítottam a tekintetem, úgy bánok Júdával is. Eltaszítom Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam.

Eltaszítom azt a templomot is, amelyről pedig azt mondtam, hogy nevem ott fog lakni. Jósiás egyéb dolgait és összes tettét feljegyezték a Júdakirályainak történetéről szóló könyvben. Az ő uralkodása alatt történt, hogy Egyiptom királya, Néko Fáraú, elindult seregével az Eufrates folyó felé, hogy segítséget nyújtson a Szíriak királyának.

Jósiás kivonult, hogy szembeszálljon Nékóval, aki azonban megiddónál, megölte Jósiást. A király holtestét egy harci kocsint vitték megidóbb a Jeruzsálembe, ahol Jósiást eltemették a saját sírboltjába. Az ország népe ezután Jósiás fiát, Joachást emelte trónra. Felkenték, és apja után őt tették királyá.

Joachás 23 éves korában lépett trónra, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutálnak hívták, aki Jírmejáhú leánya volt, Libnából. Joachás olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart, egészen úgy, mint ősei. Nékófáró azonban Riblában, Hamát földjén, fogságban vetette Joachást, hogy ne uralkodhasson tovább Jeruzsálemben.

Ráadásul súlyos hadisarcot vetett ki Jódára. Száz talentum ezüstöt, és egy talentum aranyat. Ezután Nékófáró Eliákimot, Jósiás másik fiát tette királya Jódában, hogy uralkodjon apja trónján. Még Eljákim nevét is megváltoztatta, Jójákimnak nevezte. Az előző király pedig fogolyként magával hurcolta Egyiptomba, Jóákház azután ott is halt meg.

Jójákim király adót vetett ki Gyúd alakosságára. Mindenkit megadóztatott a vagyona szerint, hogy a fáraónak megadhassa, amit követel tőle. Így gyűjtötte össze a szükséges ezüstöt és aranyat, és kifizette a hadisarcot a fáraónak. Jójákim 25 éves volt, amikor trónra került, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Anyját Zebuddának hívták, aki pedályán leánya volt Rumából. Jójákim is olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart, egészen úgy, mint ősei.

Jójákim, Júdakirálya idejében vonult fel Júda ellen Nebukadneszár, Babilónia királya, akinek Jójákim három évig adó fizetett. Jójákim, Jójákim három évig adó fizetett. Három év múlva azonban fellázadt ellene. Az örökkévaló ezután Babilóniából, Arámból, Moab és Ammon országából küldött rablócsapatokat Júdára, hogy pusztítsák az országot, ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a proféták által.

Bizony, mindez az örökkévaló parancsára történt, mert ő el akarta taszítani Júda népét magától. Manassék gonosz tettei és bűnei miatt határozott így, és az ártatlanul megöltek vére miatt, hiszen Manassék szinte egész Jeruzsálemet bemocskolta az ártatlanok vérével. Ezért nem akart az örökkévaló megbocsátani.

Jójákim egyéb dolgait és minden tettét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. Azután meghalt Jójákim és eltemették ősei mellé. Utána fia Jójákint követte Júda trónján. Ettől kezdve Egyiptom királya nem vonult ki hadseregével többi az országából, Mert Babilónia királya Egyiptom patakjától az Eufrates folyóig minden területet elvett tőle.

Jójakin 18 éves korában lépett trónra, és csak három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nehustának hívták, Elnáthán leánya volt Jeruzsálemből. Jójakin egészen apja példáját követte, és ő is olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart. Ebben az időben Nebukadneszárnak, Babilónia királyának a hadserege fölvonult Jeruzsálem ellen, és ostromolni kezdte a várost.

Azután maga Nebukadneszár is megérkezett Jeruzsálem alá. Ekkor Jójakin, Júdakirálya kiment a Babilóniai királyhoz anyjával, udvari embereivel, főembereivel és tisztségviselőivel együtt, és megadta magát. Babilónia királya pedig, uralkodása nyolcadik évében fogjulejtette őt. Ugyanakkor Nebukadneszár elhurcolta Jeruzsálemből Babilónba az örökkévaló templomának, És a királypalotának az összes kincsét.

Összegyűjtött és darabokra tört minden aranytárgyat a templomból, amelyet még Salamon, Izrael királya készítetett. Bizony úgy történt mindez, ahogy azt az örökkévaló előre megmondta. Elhurcolta Nebukadneszár Jeruzsálem egész lakosságát, minden főembert és gazdagpolgárt, minden mesterembert és kovácsot, összesen tízezer foglyot.

Senkit nem hagyott ott, csak a nincstelen szegény népet. Fogságba hurcolta Jójakin királyt, a király anyját és feleségeit, az ország főembereit és előkelő vezetőit. Elvitte a gazdagokat, összesen mintegy hétezer férfit, azután ezer mesterembert és kovácsot, meg az összes hadrafogható férfit. Mindezeket Babilóniába hurcolta.

Ezután Nebukadneszár, Matanyját, Jójakin nagybátyját nevezte ki Jeruzsálembe helytartónak, és nevét Citkiára változtatta. Cidkijá 21 éves korában kezdett uralkodni, és 11 évig volt helytartó Jeruzsálemben. Anyját Hammutának hívták, aki írmejáú leánya volt, Libnából. Cidkijá is olyan dolgokat tett, mint Jójakim, amelyeket az örökkévaló rossznak tart.

Bizony, mindez az örökkévaló haragja miatt történt Júdával és Jeruzsálemmel, s végül egészen eltaszította magától őket. Cidkijá ezután föllázott Babilónia királya ellen. 25. rész Emiatt Nebukadneszár, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijá uralkodásának 9. évében, a tizedik hónap tizedik napján érkezett a sereg a város falai alá.

Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték. Az ostrom egészen Cidkijá uralkodásának 11. évéig tartott. Abban az évben, a negyedik hónap kilencedik napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott. Ezen a napon az ostromlók részt jutottak a kőfalon.

Emiatt azonban az éjjelent citkijá és összes katonája megpróbált elmenekülni. Éjjel lopózkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapunát és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost. A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utalérték és foggyülejtették citkiját, aki mellől katonái szétfutottak.

Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadnecár, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte. Citkijának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták. Nebukad Neszár, Babilónia királya uralkodásának 19. évében, az 5. hónap 7. napján, seregével együtt bevonult Jeruzsálemben Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka.

Felgyújtotta az örökkévaló templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok körös körül lerombolták Jeruzsálem falait is. Az után Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak.

Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhajükön hagyta, hogy műveljék a földeket és gondozzák a szőlőket. Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék általában, mindezek bronzból készültek.

Elvitték a többi bronzeszközt is, a hamú kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérjének felfogására szolgáló edényeket, a töménező tálakat és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak. Hasonlóképpen elvitték a parástálakat és csészéket, meg az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.

Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készítetett, a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdó medencék állványai mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak. Az üreges oszlopok magassága 18 könyök volt. A két oszlop fő is bronzból készült, három könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen köröskörül gránatalma formájú díszek fügtek.

A két oszlop teljesen egyforma volt. Nebuzaradán elhúrszolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket. A két oszlop teljesen egyforma volt. Szerája főpapot, Szefanyá másodrendű papot, a templom három kapuölét, a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még hatvan közembert, akiket a városban találtak.

Az egész fogolcsoportot Hamád földjére, Ribla városába vitték, és odaállította őket Babilónia királya elé, aki halára ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így húrszolták el Júda népét a fogságba és számüzetésbe. Ezután Nebukadnecár, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.

Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak, Ismáél, Natanyá fia, meg Jóhánán, Káréjak fia, Meg a Netófai Szerájá, Tanhumet fia, meg Jázanyjá, Malkáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Mitzpába.

Gedaljá megesküdött ezeknek a bújdosó katonáknak. Esküszöm, hogy nem kell félnetek a Káldeusok tisztjeitől. Maradjatok ezen a földön és szolgáljátok Babilónia királyát. Akkor jó dolgotok lesz. Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél, akinet anyjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júd a királyi családjából származott, tíz emberével együtt meglátogatta Mitzpában Gedalják kormányzót.

Meggyilkoltatta őt is, meg vele együtt azokat a júdiai és Káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Mitzpában találtak. Ezután az egész nép apraja nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett és Egyiptomba menekült, mert féltek a Káldeusoktól. Abban az évben, amikor Evil Merodak babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jóiakinnak, Jugda királyának, és kihozatta a börtönből.

Ez Jóiakin fogságának 37. évében történt, a 12. hónap 27. napján. Evil Merodak kegyelmesen bánt Jóiakinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén babilóniában töltötték számüzetésük idejét. Kicseréltette Jóiakin rabruháit, és ettől kezdve Jóiakin egész életében a király asztalánál létkezett.

Ellátásáról halálanapjáig gondoskodott a király.

Németh Sándor: Még visszatérve az Efizus 2-höz. Negyedik verszak, ez az első alapvető feltétele, hogy valaki újjá tud születni, hogy a valaki felé Isten irgalmas és szeretettel van, az az alapja az újra születésnek, vagy az Istentől való születésnek. Tehát az Isten nélkül ez nem megy. A megtérés és az újra születés az nem más tehát, mint egy megtért ember felé kifejezi Isten az irgalmát és a nagy szerepetét.

Az Isten kegyelmet adott a pogányoknak az életre, hogy az Istenek a kegyelme által tud valaki megtérni, ha nem kap kegyelmet, akárhogy is akar az ember, nem tud megtérni. Ez most ne ijedjél meg! Hogy te neked nem adott Isten kegyelmet arra a megtérésre, hanem inkább nézd meg, hogy valóban Tehát együttműködök-e hitáltal, Isten igével olyan szinten, hogy el tudtam-e hagyni a testi cselekedeteket, a bűnöket, vagy pedig még nem.

És erre tedd a hangsúlyt, hogy nézd meg, hogy hol vannak azok a pontok, ahol ez az együttműködés hiányzik, vagy hézagos az  életedben, és ezen a területen változtass meg magadat. Mert egészen biztos, hogy nem az állapotoddal van feltehetőleg probléma, tehát hogy már nem testi ember vagy állapotod szerint, mert azt mondja Róma 8, hogyha ti már nem testiek vagytok, mert Krisztus szelleme van bennetek. A lényeg az, hogy az állapotában megtörtént a változás, hogy a szelleme él, de ez nem azt jelenti, hogy az ember még nem testi módon él, élhet testi módon. De utána neki van egy feladata. Hogy a testi dolgokat, a testi életvezetést, a testi gondolkozást, a testi dolgokat levesse. De egészen biztos, hogyha valaki elkötelezi magát erre a megszentelődésre, ezen a területen is, tehát életvitel, életgondolkozás területén is, megkapja mindig Istentől azt a kegyelmet, amelynek következtében meg tudja változtatni az életet, és nem csak az állapota lesz szellemi, hanem a testi dolgokat is elhagyta és szellemi módon tud élni, vagyis a szentleg vezetése szerint tud élni.

Tóth Géza: Isten ígérete, például Igen Ábrahám, Isten ígéreteivel ellentétesnek látszott, Isten ígéretére és nem saját meddőségére tekintve nyert előtt sára, hogy időskorában anya lehesse. Ezek az emberek minnyájan semmi másban, csak is Isten beszédében bízva hitték, hogy elnyerik, amit ő megígért. Minden egyes esetben ugyanígy történt.

Jónás tünetei nagyon is valóságosak voltak, amikor még bent volt a hal gyomrában, és ő ezt nem is togatta. Viszont hogyan értelmezte? A kábeli fordításban úgy olvassuk, hogy hiú bálványoknak, de helyesenben hazuk hiába valóságoknak nevezte a körülményei tények, De hazug hiába valóságok. Más szavakkal, mindazokat a tüneteket, amelyek kétséget támasztanak bennünk a felőbb, hogy Isten nagy írgalmasságú mindazokhoz, akik hozzá kiáltanak, hazug hiába valóságoknak kell tekintenünk.

Jónás azt mondta, akik hiúbálványokra ügyelnek, akik hiúbálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat, vagy egy más fordítás szerint, akik hazug hiába valóságokra figyelnek, lemondanak az írgalomról. Ahelyett, hogy a sátánra hallgatnánk, és a tüneteinkre figyelnénk, Isten munkatársaiként kell cselekednünk, aki gyógyít azáltal, hogy elküldi és meg is tartja a szavát.

Együtt kell tehát működnünk vele, mégpedig olyan módon, hogy nem azzal foglalkozunk, amit az ördög mondt, Hanem azzal az igével, amit a gyógyításunkra kiküldt. Bízom benne, hogy ezek a felolvasott szakaszok is, ilyen üzenetek, ilyen maguk, ilyen igyék a betegek számára. Következő alcím, a tünetek makacskodhatnak.

Mikor végre is hajtjuk a hit cselekedeteit, tehát végre hajtjuk a hit cselekedeteit, a tünetek gyakran nem tűnnek el azonnal. Miután ezékiás meggyógyult, még három napnak kellett eltelnie, míg elég erős lett ahhoz, hogy fel tudjon menni az Úr házába. A János Evangélium 4.52-ben a királyi ember hit a szónak, amit Jézus mondott neki.

És amikor a szolgájéval találkozott, rögtön azt kérdezte tőlük, Hogy a halálán lévő gyermeke mikor könnyen vedett meg. Itt ugye megtudjuk, hogy erre a válasz az volt, hogy abban az órában, amikor Jézus szólt, tehát abban az időben, abban az időszakban, tehát nem biztos, hogy azonnal, de rövidesen meggyújtott a gyermek.

A Biblia különbséget tesz a gyógyítás ajándékai és a csodatevés ajándékai között. Krisztus például nem tudott csodát tenni Názáretben, azoknak a hitetlensége miatt, de meggyógyított néhány beteget. Ha mindig mindenki azonnal és teljesen meggyógyulna, akkor nem volna helye a gyógyítás ajándékainak. Akkor csak csodákról beszélném.

És megint egy fontos mondat következik. Sok ember csak azért nem gyógyult meg, Mert megpróbálja Isten tevékenységét csak a csodákra korlátozni. Krisztus ígérete viszont az, hogy meggyógyulna. De azt nem mondja, hogy azonnal. Egy fában az életi jelei még akkor is mutatkoznak egy darabig, miután a fát kivágják.

Hát ha ne törünk egy ágat, egy fáról, a nevelei azonnal nem hervadnak el, hanem nagyon sokáig még zöldek. Vagy a vágott virágot, hogyha valaki visz a feleségének, vagy feleségkét kapott, akkor nagyon jól tudja, hogy egy ideig még ugyanolyan gyönyörűen zöldelnek, illetve virágoznak a virágok, mint hogyha belen lennének ültetve a talajba.

De aki már kapott virágot... És van tapasztalata, az tudja, hogy ez csak időleges. Lassítani lehet a folyamatot a víz gyakori cseréjével, vagy tápoldatokkal, de megváltoztatni nem lehet. A világ hamarosan el fog száradni. Így kell tehát hozzáállni ahhoz is, hogy a tűntek még egy ideig makacskodhatnak az ima után, de ezeknek el kell száradni.

A hit azt jelenti, hogy biztosak vagyunk abban, amit remélünk. Biztosak vagyunk abban, amit remélünk, és megvagyunk győződve arról, amit nem látunk. Hát ez egy fordítása a zsidó 11-ben. Azért lehetünk meggyőződve, mert Isten szól, és ő soha nem hozódik. Ez tökéletesen kellegendő ok a hitre. A hit tehát a legmesszebb menőkig racionális.

A hit racionális, észszerű. Nem arról van szó, mint ahogy sok ember elhamorkodottan gondolja, ez gyakran vád a keresztények ellen, hogy minden alap és minden bizonyíték nélkül hiszünk. Nem, ellenkezőleg. A lehető legteljesebb bizonyíték Isten beszéde miatt hiszünk, amely örökké megmarad a mennyben. Jakab apostol ezt mondja, Cselekedeteimből megmutatom, miben áll az én hitem.

A hit tehát nem más, mint hogy annyira megvagyunk győződve Isten Bibliában lejegyzett kielentéseinek abszolút igazságáról, hogy mi azok alapján cselekszünk. Következő alcím, a hit racionális és biztonságos. Mi lehetne ennél racionálisabb, és mi lehetne ennél biztonságosabb és bizonyosabb? Köszönöm, hogy megnéztétek!

A hit abban áll, hogy Isten írott ígéretét közvetlenül nekünk szóló üzenetként kezeljük. Mintha közvetlenül nekünk hangzott volna el. Ez a hit. Úgy tekintünk az ígéretére, mintha személyesen megjelent volna nekünk, és bejelentette volna, hogy meghallgattam az imádat. Isten beszéde pontosan ugyanúgy élet a testünk számára, mint ahogy élet a lelkünk számára is, feltéve, hogy hiszünk az ígéretében.

És most megint Boszforc evangélistának egy több évtizedes tapasztalata. Ismertem olyan embereket, akik 40 éven át imádkoztak gyógyulásért, anélkül, hogy megkapták volna. Ezzel most egy kicsit gondolkozunk el. Aztán pedig, hogy elmagyaráztuk nekik, hogy hogyan kell az áldást, átvenni. A gyógyulás sokszor azonnal bekövetkezett.

Nem kell 40 évet, de még egy hetet sem imádkozni azokért az áldásokért, amelyeket Krisztus alig vár, hogy kiáraszson az életükről. Könyörületes, együttérző szíve sokkal inkább kívánkozik meggyógyítani bennünket, mint ahogy azt mi magunk kívánni tudjuk. Mégis várnia kell. Még el nem jutunk arra a hitre, amely hallásból van, és cselekszünk is a hitnek alapján, mert Isten soha nem fog csalni a sakban.

És nem fog akkor lépni, amikor nem ő következik. Miután meglátjuk ezt, hogy Jézus nem csak a bűneinket, hanem a betegségeinket is elhordozta kereszten, Az egyetlen igei módszer következő lépése az, hogy hitáltal át is vesszük a gyógyulásunkat. 

Az az igazság, hogy Isten az örökségünknek ezt a részét, a gyógyulást, már majdnem kétezer évvel ezelőtt megadta, és azóta csak vár.

Várja, hogy mikor fogjuk végre hitáltal átvenni az áldásainkat. Ő már kétezer évvel ezelőtt eltörölte a bűn. Kétezer évvel ezelőtt minnyájunk védkét Krisztusa vetette. Már majdnem kétezer éve, hogy a betegségjeinket ő viselte, és a fájdalmainkat hordozta. Isten a várakozó sakjátékos, aki alig várja, hogy ráébredjünk, hogy hogyan kell átvennünk azt az áldást, amit ő már régen megadott.

A 2. Péter levél 3.90. Köszönöm, hogy megnéztétek! Nem késik az Úr az ígérettel, hanem hosszan, tűr, értünk. Vagy ahogy a Weymond fordítja, nem késlekedik az Úr az ígéreteinek beteljesítésével, hanem türelmesen elvisel bennünket. Más szavakkal, nem ő késlekedik az ígéretével, hanem mi késlekedünk, ő pedig türelmesen vár.

A legtöbbünk már legalább pötével korábban is megtérhetett volna, mint ahogy végül rászánta magá. Nem ő váratott bennünket, mi váratott ő. Ugyanez a helyzet a gyógyulásunkon is. Mikor imádkozunk, nem pedig utána. Ez tehát a következő alcim, egyben a Az utolsó része ennek a lépések. Jézus a Márkevangélium a 11.24-ben pontosan elmondja, hogy hogyan kell elvenni az ő halála által megszerzett áldásokat.

Megígérte, hogy minden szükségünket betölti. Azt mondja, amit könyörgésetekben kértek, vagy amit kívántok, amikor imádkoztok. Tehát, amit könyörgésetekben kértek. És ami most következik, az nem 20 év múlvára vonatkozik, tehát nem az imádkozás után 20 évvel, nem is akkor, ha már jobban vagytok, hanem amikor még betegek vagytok, amikor még imádkoztok, higgyétek, hogy mindezt megnyeritek, és meg lesz nektek.

Ahhoz tehát, hogy megkapjuk Istentől, amit kérünk, Hinnünk kell, hogy meg is kapjuk, amikor imádkozunk, és például meggyógyulunk az ő így élete szerint. Más szavakkal, hogyha gyógyulásért imádkozol, Jézus Krisztus felhatalmaz arra, hogy úgy tekintsd az imádat, mint amire már meg is jött a válasz, hasonlóan ahhoz, amikor ő is a Lázár sírjánál állva ezt mondta, hogy atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, még azelőtt, hogy Lázár ki jött volna a sírból.

Mikor gyógyulásért imádkozunk, ő arra int minket, hogy mondjunk, ki hittel, mondjuk, ki hittel, atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Még mielőtt az imánkra adott választ szemeinkkel meglátnánk. Mikor Isten beszéd. Az egyetlen okunk arra, hogy higgyünk. Megvan a válasz az imákra, míg mielőtt látnánk, vagy tapasztalnánk.

Ez a hit. Máshol, aki úgy fogalmazott, amint az a Krisztus köntösét megérítő asszony esetéből is világosan kiderül, a gyógyulás sorrendje mindig, hagyj mutogassak itt, hogy szemléletesebb legyen, tehát a gyógyulás sorrendje mindig hit, tény, érzés. És Isten soha nem tér el ettől. Ha viszont mi térünk el ettől a sorrendtől, akkor sem a hit, sem a tény, sem az érzés nem olyan lesz, mint amilyennek szeretnénk.

Mert nem olyan, mint amilyennek Isten szeretnék. A Tessza Odikaiakhoz írt első levél 2.13-ban ez áll. Az Isten beszéde munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek. Amikor Isten beszéde meggyőz bennünket arról, hogy az imánkra megkaptuk a választ, még mielőtt meglátnánk, ez a beszéd kezd munkálkodni bennünk.

Isten beszéde mindig cselekszik azokban, akik fenntartás nélkül fogadják, mert az ilyen hívők nem engedik, hogy a kételkedés leuralja a tapasztalataikat. Isten minden áldását a hitnek adja meg, így egy sem marad, amelyet a hitetlenségek adhatna. Mikor az emberek azzal jönnek hozzám, hogy nem tudom, hogy Isten akar a te, hogy meggyógyítson, azt szoktam kérdezni.

Szerinted Isten akar a te, hogy megtartsa az ígéreteit?  Jó kérdés.Ha megfelelő kapcsolatban állunk Istennel, akkor ugyanúgy kell ezt az ügyet tekintenünk, mint amikor... Emberek tesznek ígéretet nekünk. Tehát nem úgy, hogy van-e rá hitem, hanem úgy, hogy becsületese az illetőszenyű. Ha valaki neked valamit ígér, akkor nem kezded ezt vizsgálgatni, hogy van-e rá hitem.

Ha becsületesnek tartod, akkor biztos vagy benne, hogy az ígéretét meg fogja valósítani. Tehát nem az számít, hogy mit érzünk, hanem a tények. Ha a már említett példaveli kislány másnap megbetegszik és rosszul érzi magát, ennek semmi köze nincs ahhoz az ígérethez, hogy az édesanyja új ruhát vesz neki. A Bibliában ez áll, ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghalvad pinket.

Ez igaz vagy nem?

Válaszol Isten az imákra? Hogyha szivárdan hiszed, hogy megnyered a választ az imádba és hittel cselekszel, feltétlenül meggyógyulsz. Bár nem biztos, hogy azonnal. Isten mindig csak akkor lép, ha már mi is léptünk. Azaz kifejeztük azt a teljes bizonyosságot, amit kizárólag az ő ígérete hozott létve bennünk, mielőtt még szemeinkkel láthattuk volna a választ az imáinkra.

Mint hogy a gyógyulás hitből van, viszont a hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt, hogy Isten csak aztán kezdi el a gyógyítást, ha mi elkezdtünk hittel cselekedni. És bár egy adáson ezelőtt azt mondtam, hogy most a harmadik részt be fogom fejezni, de a harmadik lépés az ötödik fejezeten belül annyira hosszú, Hogy fénytelen voltam ezt két külön szakaszra bontani, tehát itt most befejezem.

És az utolsó mondat, tehát az volt, hogy Isten csak azután kezdél a gyógyítást, ha mi elkezdünk hittel cselekedni, hogy mi az a hit cselekedete, amely minden betegség esetében Istennek a hitbizonyítékaként számítatik be, vagy ő azt a hitbizonyítékának számolja. Ezzel fogok folytatni egy hét múlva, tehát jövő héten kedden, 19 órakor várlak benneteket nagyszeretettel.

A folytatással köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenkinek további szép estét kívánok, visszatlátásra!

Szobota Zoltán: És nagyon fontos, hogy nem csak prédikált igény keresztül lehet kijelentést kapni, hanem az írott ige olvasása során, vagy hangos biblia hallgatása során is. És akkor az ige magyarázat nélkül a nettó igéből elevenít meg a Szentlélek valamit. A megelevenítés az azt jelenti, hogy beugrik. Kint van, és beugrik a bensőnbe, és mivel az ige élő lény, ezért onnantól kezdve már bennem él tovább.

És bennem alakítja a folyamatokat, és a meggyőződésemet, és mindent a Isten akarata szerint. És van egy harmadik formája a rémának, amikor imádkozik az ember, és úgy kap kijelentést, hogy kimondja. Nem is tudta, hogy azt fogja imádkozni, hanem szent lélek által, de most nem nyelveken szólásról beszélek, hanem értelemmel imádkozik, de inspiráltan imádkozik, intuitívan, és egyszer csak kimond valamit, amiről abban a pillanatban érzi, hogy ez Isten üzenete, és általában ez igék formájában, vagy megvallás formájában válik elevenni számára.

Fekete Rita: Itt az előbb kimondtad azt a szót, hogy intuitíve, akkor egy kicsit beszéljünk erről is, hogy mi az intuíció, és ez mennyire azonos például a belső bizonyossággal, vagy ez egészen más? 

Szobota Zoltán: Hát ez nem könnyű kérdés. Biztos, hogy vannak, akik erre egzakt dolgot tudnak válaszolni. Én nem tudok annyira egzaktat, mert...

Mert annyira sokféleképpen lehetséges ez. Az intuíció az az emberi szellem egyik tulajdonsága vagy képessége. Három alapvető nagy képessége van, vagy három nagy területre csoportosulnak az emberi szellemnek a képességei. Az egyik az intuíció, a másik a lelkiismeret, a harmadik meg a koinóniára való képesség, tehát hogy közösség teremtésre, alkotásra vagy abba való részvételre való közösség másokkal, de ez nem egy vacsora asztalról van szó itt, hanem spirituális koinóniáról együtt, összhangzásról, egy harmóniáról, szinfóniáról.

És ezek olyan képességek vagy tulajdonságok, amelyeken keresztül érthetővé válik egy láthatatlan részünknek a működési struktúrája. És ezek közül az intuíció az, ami a...

Nagyon sokféleképpen lehetne megfogalmazni, talán legérthetőbben úgy lehetne, hogy megragadja valakinek a személyiségének a lényegét, vagy egy körülménynek a lényegét, vagy egy szellemi lénynek a lényegét úgy, hogy közben nem telik el idő, tehát nem időnek van alárendelve ez a folyamat, és nem intellektuális a folyamat, hanem spirituális.

És két centruma van az embernek, az egyik a fejébe van, az a pszichikai, az intellektuális centruma, és van egy a szellemében, ahogy mondtuk, hogy az epicentrum az a csonnélküli részekben van, és ott egy másik centrum van, és ez egy másik valósághoz köti az embert, és abban a valóságban a tájékozódást segíti az intuíció.

És belép az ember egy szobába, ülnek ott öten, beszélgetnek, és azonnal van egy benyomása, vagy találkozik valakivel, és azonnal van egy benyomása, vagy van egy istentiszteleti helyzet, és megért egy dolgot, ami az egésznek a mozgató rugója, hogy az miért alakult úgy. És ez sokszor leleplez valamilyen szellemi valóságot, de mindenképpen olyan, mint egy lenyomat, olyan, mintha egy koromseket szobába lennénk, és egy vaku villanásnyi pillanatra minden világos, aztán újra sötét lesz.

De az a villanás elég volt arra, hogy tudjam, hogy merre van az asztal, meg a szekrény, ne essek hasra egy székbe, és segít eligazodni és tájékozódni. Egy ilyen beleérzés, megérzés, megragadás, lényegmegragadás, akár személyi, akár helyzeti, akár körülményi. Ez az intuíció. És ez a képességünk az, ami a Szentlélek ajándékaival együtt tud működni, vagy inkább úgy mondanám, hogy ezen keresztül tud a Szentléleknek az ajándéka megnyilvánulni.

Több ilyen karizma is van, amihez az intuíció, tehát ez a kép emberi szellemnek ez a képessége szükséges. Illetve van egy nagyon érdekes és titokzatos kijelentés Istennek a szelleméről, amikor azt mondja, hogy Isten hét szelleme, tehát milyen kenetek vannak a Szent Szellemben, a személyiségének mi a hét lényegi tartománya, és erről beszél ugye Ézsajász 11-ben a Biblia, de a jelenések könyvében is, amikor a krisztust látja, a feltámadott, megdicsőlt krisztust látja János Apostol, A szellemi lényegét, valóságát a jelenések könyvében, akkor egy bárányt lát, egy leölt bárányt lát hét szemmel.

Zakariás egy követ lát hét szemmel. A menúra hét ága is a mécsekkel ugyanezt. Tehát, hogy ez végigvonul a Biblián, hogy Isten szellemében hét kenet van, hét tartomány, talán így lehetne, vagy működési terület. És itt is van olyan, a tanács is, a bölcsesség, amik az intuitív képességével használják az embernek, amikor ez a szellem, vagy ez a kenet munkálkodni akar egy emberen keresztül.

Ezeken kívül, amiről már szótejtettünk, a belső bizonyosság, a réma, illetve az intuíción kívül van még olyan szellemi, Isten szellemnek a vezetési formája, amely úgymond általános, vagy mindenki számára elérhető? 

Szobota Zoltán: Igen, a kirentés és a belső bizonyosság a leggyakoribb, És ez nagyon szubjektív, és meg kell tanulni.

És van még egy, ami nagyon fontos, mielőtt a karizmatikus élmények irányába mennénk, és ez a tanácsadás. Nagyon sokszor a Szentlélek más embereken keresztül vezeti az embert. Azt nagyon meg kell nézni, hogy kinek szavaz az ember bizalmat. Ez nem úgy, hogy oda jön hozzám valaki az utcán, vagy ad abszurdum a gyülekezetbe, és azt mondja, hogy így szól az úr.

Azzal óvatosnak kell lenni.

De minél éretebb az ember, annál inkább rájön arra, hogy kiszolgáltatott. És amikor már nincs ez a biológiai optimizmusa, és sokszor elrontotta már a Szentlélek vezetését, tehát nem figyelt a Szentlélekre, és bajba került, akkor az óvatosságból is következik, de egyébként egyszerűen a józan krisztusi magatartásból, hogy kérünk tanácsot olyanoktól, akiknek elfogadunk szellemi, Akiknek a szellemi vezetését elfogadjuk, a szellemi tekintéjét, vagy tudjuk, hogy azon az adott területen, ahol nekünk tanácsra van szükségünk, és az úr vezetésére, ők bizonyítottak az életben.

Olyan gyümölcsöket teremtek, ami hitelesíti őket, hogy azon a területen, ha tanácsot kérek, mivel ők azon a területen megtanulták a Szentlélek vezetését, el tudják mondani, hogy ők mit csinálnának, ők az én helyembe, hogy döntenének, és nagyon sokszor miközben ez a beszélgetés zajlik, közben megjön a kijelentés, megérkezik, megérti az ember, hogy mit semmiképp ne tegyen, vagy mi az, amit mindenképpen tennie kell, és ez azért érdekes, mert ez is végig gondol a Biblián, hogy a tanácsosok, gondoljunk csak arra, hogy a Mózesnek az apósa adta azt a tanácsot, hogy hogyan lehet a Mózes tehermentesíteni, hogy ne legyen hadirokkanta, mire bevonulnak az ígéret, tehát földjére.

Mert akkor a munka teher volt rajta, és már egy idős ember volt. De hát nagyon sok példa. Ugye a példabeszédek könyve is mondja, hogy a tanácsosok sokasága által van a megtartatás. Nagyon sok igét tudnék most mondani erre vonatkozóan, csak a példabeszédekben van majd tíz erre vonatkozó. De a lényeg az, hogy egy bizalmi kapcsolatban egy olyan érett embertől tudunk tanácsot kérni, amely tanácsban meg tud nyilvánulni a Szentlélek vezetése.

Ő, amikor tanácsot kérünk tőle, nem mondhatja meg, hogy mit tegyünk, hanem azt mondhatja meg, hogy mit tenne ő a mi helyünkbe, mert a szabad akaratunkat továbbra se számolja föl. Emlékezz arra, amikor a pál megy föl Rómába, és minden állomásiánól megáll, kijelentik neki a Szentlélek által, hogy mi vár rá. És akkor ott könyörögnek a tanítványok, hogy ne tegye el.

És mondja pár, hogy ne keserítsétek a szívemet, ne mondjátok már meg, hogy mit csináljak, köszönöm, hogy ugyanaz van én bennem, a szellememben, amit ti elmondtok. És éppként ez a szentlélek vezetésénél nagyon fontos, a kielentésnél is, a belső bizonyosságnál is, meg a tanácsadásnál is, hogy az emberben van már egy derengés, egy sejtés, egy majdnem teljesen körvonalazható meggyőződés, és aztán kap erre egy megerősítést.

És például az lehet egy ige, lehet egy tanács, és a belső meggyőződésnél nagyon sokszor van a belső bizonyosságnál, hogy valahonnan még érkezik egy megerősítés, és ami tulajdonképpen az, amit mond az ige, az az elf, hogy két vagy három tanúbizonságra áll meg minden, onnantól hiteles a dolog. És akkor van az emberben egy meggyőződés, és kap még valahonnan egy feedbacket az úrtól, És a kettő együtt már egy olyan döntéshelyzetbe hozza őt, hogy akkor már nem kell aggódnia, hogy elrontja.

Úgyhogy ez a tanácsadás, ez pásztoroktól, olyan szellemi emberektől, akik valaki, tehát aki szellemi, már ezt nem így mondom, tehát hogy olyan embertől nem kérek anyagi téren tanácsot, aki le van égve, és ő már ötször kellett nulláról felállnia, és újra gombolni az életét. Mert nem nincsenek gyümölcsök, de aki sikeres, akár házasság, anyagi téren, vagy spirituális kérdésekben, bőjt, vírasztás, bármiben, tudom, hogy működik nála, akkor amikor tőle tanácsot kérek, akkor egy olyan tanácsot fogok kapni, ami megerősíti a bennem kielakult meggyőződést.

Fekete Rita: Éppen ezt akartam kérdezni, mert kicsit már beszéltünk arról, hogy ne csapjuk be magunkat, tehát hogy hogyan lehet elkerülni a csapdahelyzeteket, de akkor ezek a fajta vezetési módok egymást is ellenőrizhetik, 

Szobota Zoltán: úgymond. Igen, mert ugyanaz a szellem végzi, pont ez a jó benne, hogy ha kioltanák egymást, akkor le kell állni gyorsan, és akkor meg kell nézni, hogy mi a baj.

De például ez úgy is lehet, hogy az embernek van egy meggyőződése valamiről, és olyantól kap tanácsot, akitől nem kért, csak az illető úgy érezte, hogy ő neki ezt feltétlenül közölnie kell, és az szembe megy azzal, ami a meggyőződésem, és akkor el kell gondolkodni, hogy ez a fogadatlan prókátor, ő most ez van az úrtól, és ez megment engem valami drámától, vagy éppen egy elbizonytalanítás, hogy ne engedelmeskedjek Isten akaratának.

Ezért kell vigyázni a profétálásnál. És hála Istennek, hogy a gyülekezetünkben ezt nagyon józanul kezeltük mindig is. Hogy nem mentek ezek a sarokba profétálások, vagyis hát elkerülhetetlenül megtörténtek időközönként, de azért kaptunk olyan vakcinákat, szérumot, ami segített nekünk, hogy ne szolgáltassuk ki magunkat önjelölt hamis profétáknak, akik megmondják, hogy kit vegyek feleségül, hova költözzek, milyen munkahelyet válaszszak, úgyhogy senki nem kérte őket erre, illetve nem szólt az úr.

Csak ők vindikálták a jogot maguknak, hogy valami szelleminek ható kinyilatkoztatást tegyenek, és ez általában mind vagy sérült emberek, vagy valami önmegvalósítás van benne, nem az Isten szellemének a szava, és sokszor akik elfogadják ilyen hamis profétáknak az általi vezetését a Szentléleknek, úgymond, tönkre megy az életük.

Vagy akkora sors proféták, akik problémába kerülnek, tehát a sorsuk olyan Kátyuba fut, hogy csak nagyon nagy nehézségek állán tudja onnan kikormányozni az élete szekerét. 

Fekete Rita: Van egyébként ilyen szelemi sérülés vagy defekt, ami megakadályozza abban, hogy ezek közül a vezetési formák közül bármelyikben az ember el tudjon 

Szobota Zoltán: igazodni?

Ez nem könnyű kérdés, mert mi ugye teológiai szempontból szét tudjuk választani a testet a lélektől és a szellemtől, és a szellemet is és a lelket is egymástól, de azért ezek a mi személyiségünkben elválaszthatatlanok tulajdonképpen. És azért vannak átfedések és vannak részhalmazok, részterületek, és például lehetnek olyan sérülések az ember sorsában, hogy amikor a szentlélek vezetését keresi, akkor állandóan megcsaladtatásba kerül.

Ezek lehetnek traumák, tragédiák. Lehet olyan... Egy vallási háttér, vagy olyan befolyás alatt levés, elnézést, hogy így fogalmaztam, ami nem azt mondom, hogy kizárja, de nagyon kérdőjelesé teszi, hogy az illető meg tudja hallani a Szentlélek vezetését. Ott gyógyulási folyamatokra van szükség, szabadulásra, érési folyamatokra, illetve inkább akkor a tanács általi vezetést, vagy a körülmények általi.

Azt nem is mondtam, a körülmények általi vezetés is nagyon fontos. Vannak olyan hívők, akik így a belső bizonyosságot nem tudják megragadni, és szerintem ez egy teljesen kóser dolog, hogy azért imádkozik, hogy az úr a körülményeken keresztül vezesse. De akkor viszont arra nyitottnak kell lenni, hogy vezeti.

Tehát akkor ott ugyanúgy felmerül az engedelmességi kérdés, és akkor kialakul egy helyzet, nem is gondol bele az illető, hanem csak öntudatlanul részt vesz egy jelenetben, és egyszer csak Megérti, lesz egy a vakú, villan a sötétben, hogy ez a helyzet, ez az Úr vezetése. Most kell megragadni valamit, most kell valaminek történni, vagy ki kell mondani valamit, vagy elfogadni egy mondatot, mert a körülményeket úgy alakították az angyalok, vagy az Úr szelleme, hogy azon keresztül felismerje az ember a Szentlélek vezetését.

Egyszer csak három év szünet után felhívja egy régi ismerőse, és mond valamit. És beszélgetnek, és tök jó, meg hogy volt, meg mint volt, és egyszer csak mond egy mondatot, és kapcsol az ember, hogy ez az. Erre vártam. Ő nem tudhatja, csak önfeledten beszélgetünk, és közben, és lehet, hogy egy világi ember, tehát nem az, hogy egy ilyen történjen, ez nem kell bemerítkezni senkinek, hanem egyszerűen bárki.

Ha egy szamarat tudod használni az Úr, meg egy kakast, Meg egy kukacot, akkor minket is, vagy bárkit tud használni, hogy az életünkben üzenetet fogalmazzon meg. 

Fekete Rita: De most erről jutott eszembe az úgynevezett gyapjúzás, ugye van egy ilyen fogalom, hogy ez hova 

Szobota Zoltán: tartozik? Ez nem egy általános, érvényű, mindenkire vonatkozó, tudom, hogy nem véletlenül szerepel a Bibliában, de azért eseti jelleggel szerepel.

Három-négy ilyet nem látunk még bárhol máshol, sem az Ó szövetségi, sem az Új szövetségi kinyilatkoztatásban, de ebben az esetben úgy tűnik, hogy a Gedeonnak szüksége volt egy olyan megerősítésre. Talán ez feleltethető meg annak, hogy többféle kielentésből az egyik megvan, és akkor van egy feedback, egy megerősítés egy másik frontról.

Kapott egy kielentést az úrtól frontálisan, és utána még kellett egy visszacsekkolás, és akkor értette meg, hogy mi az Úrvezetés. Akkor fogadta el? Nem akart bizonytalanra menni. Az egész helyzet kritikus egyébként, úgyhogy azt is mondhatnánk akár, hogy jól tette, hogy nem bízta a véletre, nehogy valami megcsaladtatás áldozata legyen.

De ennek megfeleltethető ez, hogy van egy belső bizonyosságom, és egy tanácsadás során kapok rá egy megerősítést, vagy egy igjét egy prédikációból, vagy egy biblioolvasás során. 

Fekete Rita: Amikor ugye eddig beszéltünk, azok általánosan mondhatjuk azt, hogy minden szent szelemmel betöltekezett hívő számára elérhető vezetési formák, és ezt kérhetjük, illetve tanulhatjuk az idők során.

Van olyan, amit viszont nem jó, ha az ember erőltet, vagy kívánja, hogy olyan módon szóljon hozzá Isten? 

Szobota Zoltán: Vannak karizmatikus élményeken keresztüli vezetések, típusok a Szentlélekben, A látomás, az álom, a profécia, elraggadtatás, kb. ezek szoktak elhangozni. Mert ugye úgy kérdezted, hogy nem jó, ha kívánja az ember.

Az nem baj, ha kívánja, az a baj, hogyha nem tiszta motivumból kívánja, és ezzel valamilyen hatást akar gyakorolni másokra, vagy magát akarja igazolni valamilyen kapcsolatban. Tehát mindenképpen a Jakab Apostolnak az az igéje kívánkozik ide, hogy kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy a gerjedelmeitekre költsétek.

És ilyenkor a Szentlélek egy kicsit hátrébb lép, mert nem szeretné azt, hogy kiszolgálja egy emberi egónak a vágyát, mert igazából a karizmatikus élményt az illető azért szeretné, hogy befolyásolhat egy enszert mások fölött, vagy magát igazolja. Úgyhogy amúgy pedig az, hogy az ember vágyik arra, hogy karizmatikus élménye legyen, és hogy a karizmatikus élménye legyen, És ez nem válik számára kokainnál, nem lesz függő tőle, hanem tudja, hogy egy szuverén Isten a saját akarata szerint adja vagy nem adja, úgy szerintem rendben van.

De azok, akiket a Bibliában látunk, hogy álmot láttak, ők nem akartak álmot látni. A József, vagy a Dániel, vagy a Jézus apukája József, vagy a Pál, a Makedon népviseletbe öltözött félfiregondolj, vagy akik elragadtatásba részesültek, ővelük ez olyan spontán történt meg, hogy csak utána kamilláztak, hogy mi is történt, hol vagyok, testben vagyok, vagy szellemben vagyok.

Utána még nekik is fel kellett dolgozni, meg értelmezni kellett, hogy mi történt velük, és nem az volt, hogy három hete azért böjtöltek, hogy valami rendkívüli dolog történjen. És pont ez a jó benne, hogy Isten szuverén Úr, és ha szeretne valami természetfölötti módon szólni, Valamilyen karizmatikus élményen keresztül, akkor megteszi, ha meg nem, akkor nem, és nem az ember akaratán múlik.

Fekete Rita: Igen, éppen erre gondoltam, hogyha valaki ugye erőlteti, vagy nagyon azt szeretné, hogy egy bizonyos módon kapjon ő Istentől üzenetet, akár egy párválasztási kérdésben, vagy ilyesmi, tehát ezekhez nem jó azért így ragaszkodni, gondolom. Nem, de 

Szobota Zoltán: ha ez tiszta motivumból van, és tényleg van benne egy Isten félelem, és az a célja, hogy ne roncsa el az ember, és az Isten akaratát megismerje, és semmi más célja nincs, és ezért egy alázatos tisztelettel kéri Istentől ezt a típusú vezetést, az szerintem kóser.

Az nem azt jelenti, hogy meg fog történni vele, de nem lehetetlen, hogy megtörténik vele. De ugyanakkor például az általában említett élethelyzetben is sok más módon is vezetheti Isten az embert, ő... Nem kell karizmatikus élmény ahhoz, hogy a társamat ki tudjam választani, vagy el tudjam dönteni, hogy vele szeretném-e leélni az életemet.

És nagyon fontos, hogy mikor a Szentlélek vezetéséről beszélünk, akkor azért hangozon el, hogy a józan eszünket is az Úrtól kaptuk. És van ilyen is, hogy józanság szelleme, ugye ezt a Timóteusnak írja a pál. Tehát az fontos, hogy az ember megmaradjon normálisnak, meg életszerűnek, és józan döntéseket hozzon.

És ahhoz, hogy ha térdigérő hó van, akkor a buszmegállóig mezítláb menjek el, vagy csizmába, ahhoz nem kell a Szentlélek vezetése. Egyszerűen csak a józan eszünk kell hozzá. És azok viszik el ilyen spirituális irányba mindig, akik valahogy már elszakadtak a valóságtól, és egy olyan... Nem ismeret alapján, hanem valahogy bigott módon ragadták meg a lényegét, vagy nem a lényegét, hanem a Bibliának a bizonyos kijelentéseit, és olyan szubjektív módon értelmezték, amiből ilyen életszerűtlen helyzetek jöttek létre.

És ez fontos, amikor az ember kéri Isten szellemének a vezetését, hogy a józan eszét ne veszíts el. Az ott marad velünk mindig, az is Isten ajándéka, nem csak a két kezünk és a két lávunk. 

Fekete Rita: Nagyon szépen köszönjük, hogy a vendégünk voltál. Szobota Zoltán a Híd Gyülekezettel elkész, a Szentpál Akadémia oktatója volt a vendégünk, és a Szent Szelem vezetéséről beszéltünk az elmúlt egy órában.

Szobota Zoltán: Köszönöm én is a lehetőséget. Sziasztok!