A Happy Day mai adásában:
- Megvallás Németh Sándorral
- Bibliaolvasás EFO: II. Királyok 18-20. rész
- Milyen az újszövetségi áldás? - Németh Sándor prédikáció részlet
- F. F. Bosworth: Krisztus, a gyógyító - 5. fejezet, 4.rész
- Harmath Mihály és Ágnes története (folytatás)
A Happy Day mai adásában:
Németh Sándor: Kérlek benneteket a következő igéket mondjátok velem együtt. Lehetetlen dolog hit nélkül Istennek teszeni. Hiszem, hogy ő létezik, és megjutalmaz engem, mert én őt keresem. Mert a hit az nem látó dolgokról való meggyőződés, reményed dolgoknak a valósága. És én nem látás szerint járok, hanem hit szerint.
Németh Sándor: És hiszem, hogy az én hitem, amely legyőzte a világot, mert az Úr Jézus Krisztus legyőzte a világot, és én Jézus Krisztusba hiszek. Hiszem, hogy Ő az Istennek a fia, Ő az, aki halott volt, de feltámadott a halálból, és él örökkön örökké. Hiszem, hogy ő a mi közvetítőnk, közben járunk, ő a mi főpapunk, az engesztelő áldozatunk.
Németh Sándor: Ő az alfa és az omega, kezdet és a vég, aki testében. Vitte fel a bűneinket a Golgothai keresztfára, és az ő sebeiben meggyógyultunk. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus átokká tette magát én érettem is, hogy Ábrahám áldását helyezze az életemre, és ezért hiszem, Hogy megszabadított minden átoktól, fizikai, anyagi, szellemi átkoktól, generációs átkoktól, hogy Isten áldásában tudjak járni, élni és szolgálni őt.
Németh Sándor: Hogy a názeti Jézus Krisztus gazdag lévén szegényítette magát én érettem, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjak. És hiszem, hogy elvette tőlem a bűneimet, védkeimet s az ő vérébe vetett hit által megigazultam. És nincseni már semmi kárhoztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok, És nem test szerint járok, hanem szellem szerint.
Németh Sándor: Halleluja! Halleluja! Amen!
Diószegi Dávid: Királyok második könyve Huszonegyedik rész Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefcibáknak hívták. Olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az örökkévaló kiűzött Izrael népe elől.
Diószegi Dávid: Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, Amelyeket apja Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a baálok tiszteletére, asáraoszlopot állított fel, mint Akháb, Izrael királya. Manassé tisztelte és imádta az égcsillagainak seregeit is. Még az Örökkévaló templomában is oltárokat állított fel az Idegenistenek tiszteletére.
Diószegi Dávid: Abban a templomban, amelyről az Örökkévaló azt mondta, nevemet oda fogom helyezni Jeruzsálembe. Manassé az örökkévaló templomának mindkét udvarában oltárokat építette az ég seregének a tiszteletére. Átvitte a saját fiát a tűzön. Sokféle okult dolgot gyakorolt. Varázslást és jelmagyarázást űzött, ezen kívül médiumokkal és halott idézőkkel is tanácskozott.
Diószegi Dávid: Nagyon sok gonosz dolgot tett, amellyel haragra ingerelte az örökkévalót. Manassé készítetett egy bálványszobrot Aserának, amelyet a templomban állított fel. Abban a házban, amelyről az örökkévaló azt mondta Dávidnak és a fiának Salamonnak, ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izrael törzsei közül, ide helyezem a nevemet örökre.
Diószegi Dávid: Többé nem mozdítom ki Izraelt erről a földről, amelyet atyáiknak adtam, de mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek az egész törvénynek, mindannak, amit szolgám, Mózes parancsolt nekik. De a nép nem engedelmeskedett, mert Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit, súlyosabb gonoszságokat követett el, mint azok a kánaáni népek, amelyeket az örökkévaló kipusztított Izrael népe elől.
Diószegi Dávid: Az örökkévaló ezt mondta szolgái a proféták által. Manassé, Júda királya utálatos dolgokat tett, és gonoszabbul cselekedett, mint az emóriak, akik előtte éltek. Sőt, egész Júda népét a báványimádás bűnébe vezette. Emiatt, mondta az örökkévaló, Izrael istene, hamarosan olyan csapásokkal verem meg Jeruzsálemet és Júdát, hogy még annak is belecsendül a füle, aki csak a hírét hallja.
Diószegi Dávid: Úgy fogok bánni Jeruzsálemmel is, mint Samáriával. Úgy megbüntetem, mint Akhák király családját. Bizony, Jeruzsálemmel is úgy bánok, Mint ahogy valaki egy tálat tisztára törül, és fölfordítva letesz. Marad ugyan még ezután egy kicsiny maradék a népemnek, de még tőlük is elfordítom arcomat, s nem törődöm velük.
Diószegi Dávid: Kiszolgáltatom népemet ellenségeiknek, és így összes gyűlölőiknek a prédájává. És a zsákmányává lesznek. Igen, így bánok velük, mert azt cselekedték, amit gyűlölök, és folyton csak haragra ingereltek engem attól a naptól kezdve, amelyen ősei kijöttek Egyiptomból, egészen mostanáig. Manassék király nagyon sok ártatlan embert megöletett, szinte vérrel mocskolta be egész Jeruzsálemet, egyik végétől a másikig.
Diószegi Dávid: Ezzel még csak tetézte súlyos bűnét, amelyen egész juda népét bűnbe vezette, S így mind azt tették, amit az Örökké való gyűlölt. Manassé egyéb dolgait, bűneit és összes tetteit feljegyezték a júdakirályainak történetéről szóló könyvben. Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették házakertjében, vagyis az Uzzakertjében.
Diószegi Dávid: Utána fia, Ámón követte a trónon. Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, aki Háruc leánya volt. Apjához Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló gonosznak tart. Mindenben apja példáját követte. Azokat a báványokat tisztelte, amelyeket apja is tisztelt, és azokat imádta.
Diószegi Dávid: Elfordult az örökkévalótól, ősei istenétől, és nem az ő útján járt. Ámón ellen udvari emberei összeesküvésztődtek, És a saját házában meggyilkolták. Júda népe azonban megölte azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek. Azután a nép a király fiát, Jósiás nem elte trónra. Ámón egyéb tetteit feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.
Diószegi Dávid: Azután meghalt Ámón, és eltemették saját sírboltjában, az Uzza kertjében. Utána fia, Jósiás követte a trónon. 22. rész Józsiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jeididának hívták, aki adályá leánya volt, bockatból. Józsiás azt tette, amit az örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király, s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.
Diószegi Dávid: Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt, aki acal Jáhú fia, Mesullám unokája volt, a titkárát az Örökkévaló templomába. Menj Hilkiá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló templomába, és amit az ajtóörök gyűjtöttek össze.
Diószegi Dávid: Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből füzessék a javításokat végző mesterembereket, az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is, a gerendákat és a faragott köveket. Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.
Diószegi Dávid: Egy napon Hilkiá, a főpap szólt Sáfánnak, a királytitkárának. Megtaláltam a törvénykönyvét az örökkivaló házában. Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta. Majd pedig jelentette a királynak. Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.
Diószegi Dávid: Azután hozzátette. Hilkiá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem. Majd felolvasott belőle a királynak. Amikor Jósiás király meghallotta a törvényigéit, megszaggatta ruháit. Azután ezt parancsolta Hilkiá főpapnak, és Ahikámnak, Sáfán fiának, Meg Akbornak, Mikájáfiának, meg Sáfánnak, a titkárának, és Aszályának, a király szolgájának.
Diószegi Dávid: Menjetek és kérjetek tanácsot az örökkévalótól számomra, a népszámára és egész Júda számára. Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak. Ezt tegyétek, mert súlyos az örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk. Bizony megharagudott ránk. Mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem az szerint éltek és selekedtek, ahogyan az megvan írva ebben a könyv tekercsben.
Diószegi Dávid: Ahogyan az megvan írva ebben a könyv tekercsben. Akkor Hilkijá főpap, Ahikám, Akbor, Sáfán és Asája, akiket a király elküldött, felkeresték Huldát, a proféta asszonyt, aki Sallum felesége volt. Sallum tikváfia, ez pedig harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt. Hulda Jeruzsálem új részében lakott.
Diószegi Dávid: Hilkijá és a többiek elmondták Huldának, mi történt. Hulda így felelt. Ezt mondja az örökké való Izrael istene. Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket. Bizony én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és a hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben.
Diószegi Dávid: S amelyeket Júd a királya olvasott. Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa. De mondjátok meg Jósiásnak, Júd a királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az örökkévalót.
Diószegi Dávid: Ezt mondja az örökkévaló. Izrael istene azokról az igékről, amelyeket hallottál. A szíved megindult, és megaláztad magad az örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket a hely és a hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat és sírtál.
Diószegi Dávid: Ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az örökkévaló. Őseid mellé foglak juttatni. És békességben helyeznek a sírkamrátba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet te helyrehozok. Hilkiiá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.
Galgóczi Levente: Következik Németh Sándor napi
Németh Sándor: üzenete. Óriási különbség van az Ószövetség és az Újszövetség áldása között. Az Ószövetségben az áldás azért jön, mert hallgatom Isten igéjét, megtartom és megcselekszem Isten igéjét. Tehát a cselekedetek és jön utána az áldás. Az Új Szövetségben megfordította Isten, hogy nem a cselekedetekből származik az áldás, mert az Istennek a teljes kegyelme megjelent a názati Jézus Krisztusban, és éppen ezért a kegyelmet, ez igaz a Szentlélekre is, igaz a Szentlélek karizmáira is, Isten ingyen, kegyelemből, érdem nélkül adja az embernek, de miért adja?
Németh Sándor: Azért, hogy utána a názáti Jézus Krisztust kövessük, illetve az Isten igéjét megcselekedjük, és akkor ennek az eredménye képen jön az új szövetségi hívőkre és az egyházra az Istennek az áldása. Ezt higgyétek el, hogy ez jobb szövetség, mint az Ó-szövetség, mert ott teljesíteni kellett. És ráadásul olyan magasra volt állítva a mérce,
Németh Sándor: nyilvánvalóan senki nem tudta átugorni azt a magasságot, ahogy mondja ezt Istenek az igéje, hogy mindenki a törvényt valamilyen ponton megsértette, áthátta, és ha valaki egyetlen egy törvényt is áthált, az vétkes az egészben.
Németh Sándor: És éppen ezért a törvény nem kegyelmet közvetített, hanem pálapostól kifejti halált és ítéletet közvetített. Épp ezért. Isten ezzel az volt a célja, hogy nyilvánvalóvá tegye az emberiség számára, és elsősorban Izrael fiai számára, de Izrael fiai egyébként az egész emberiség számára ilyen módon minták voltak, hogy az embernek a saját Tehát ereje és a saját képessége alkalmatlan arra, hogy Isten tudja szolgálni.
Németh Sándor: Szüksége van az embernek először is kegyelemre, és nyilvánvalóan Ószövecsi is bizonyítja, ha kegyelmet nyertünk, akkor az Istenek a kegyelmét ne bűnre használják. Ne testi dolgoknak követésére, hanem egedelmeskedjünk Isten igényének, mert ha kegyelme van az életünkben, és különösen a Szent Életnek a kegyelme van bennünk, meg örök élet van az életünkben, akkor igenis, Az Isten igényét be tudjuk tölteni, mert a szellemünkben már ott van az örök élet is.
Németh Sándor: Megvan a bensőnkben, bele van helyezve az a képesség, az a végrehajtó, erőre való képesség, amely által be tudod tölteni azt, hogy ne paráználkodjál, ne hazudozzál, ne légy bálványimádó, ne idegenisteneket imádjál, ne kívánt felebarátod feleségét, Ne lopj tisztelt szüleidet és apádat, anyádat, sorolhatnám tovább.
Németh Sándor: Tehát ezeket mind be tudod tartani, ha a szellemedben élet van, és az újjászületes szellemed, Azonosul, illetve közösségbe kerül a Szentlélekkel, akkor már ez a képességeünk megvan arra, hogy nem csak próbálkozzunk, ne csak igyekezzünk, hanem meg is tegyük az Istenek a beszédét, és ennek az eredményeképpen jön az áldás.
Németh Sándor: Tehát dicsőség az Úrnak!
Tóth Géza: A Mózes 5. könyvének 28. fejezetében felsorolt átkok, amelyekben a különböző betegségek is beletartoznak. Azért jöttek a népre, mert Istennek való szolgálatuk és engedelmességük Nem örömmel és jó szívvel történt. Ez a szívnek az állapotát jelentette.
Tóth Géza: A szívnek azon állapota, amely az ebben a fejezetben felsorolt átkokat kiváltotta, nyilvánvalóan nem lehet ugyanakkor megfelelő az átokból való megszabadulása. Ez is fontos mondat, szeretném még egyszer hangsúlyosan elolvasni. A szívnek azon állapota, Amely az ebben a fejezetben felsorolt átkokat kiváltotta, nyilvánvalóan nem lehet ugyanakkor megfelelő az átokból való megszabadulása.
Tóth Géza: Az ebben a fejezet természetesen nem a könyvre utal, hanem az 5 Mózes 28-ban felsorolt átkokra, amelyek nagyon sok betegséget is tartalmaznak. Más szavakkal. A szívnek ugyanabban az állapotában, amely az átkok megfogalmásáért felelős volt, Senki nem jöhet Istenhez az átokból való szabadulásért. Tehát az átok és a szívállapota összefügg egymással.
Tóth Géza: Ha a szívállapota nem változik meg, és úgy megy az ember az Istenhez, akkor nem fog tudni megszabadulni az átokból, ami létrehozta ezt a helyzetet. Következő alci. Isten ígéretei csak az engedelmeseknek szólnak. Isten csak azoknak adja meg szívük kéréseit, Akik gyönyörködnek az úrban, 37. Zsoltánban olvasjuk ezt a négyes versben, gyönyörködjél az úrban, és megvagyja neked szíved kérései.
Tóth Géza: Isten nem engedett ebből a követelményből a kegyenem korszakában sem. Csak az engedelmeseknek, azoknak, akik szorgalmasan hallgatnak az úrnak szavára, És azokat cselekszik, amelyek kedvesek a szemei előtt, szól az az ígéret, hogy távol tart az Úr tőled minden betegséget. Ez pedig ugye a Mózes könyvében található.
Tóth Géza: A hit nem más, mint szívünk és akaratunk egyesítése. Isten akaratával és céljaival. Tehát a hit a szívünk és akaratunk egyesítése Isten akaratával és céljaival. Ahol ez az egység nem jön létre, az eredmények is elmaradnak. Ez egy nagyon fontos szellemi törvény, amelyet manapság szánalmasan nehezen akarunk tudomásul venni, elfitt Dáfi tiszteletes idézete ez a könyvben.
Tóth Géza: Isten azt ígéri azoknak, akik félik az Urat, és eltávoznak a gonosztól, idézett egészség, vagy jéberül orvosság lesz ez, A te testednek, és megújulás a te csontjaiknak. A hit mindig megköveteli az engedelmességet. Pál azt írta az Efezosiafnak, hogy engedelmeskedjenek a parancsolatnak, hogy jól legyen nektek dolgotok, és hosszú életűek legyetek a földön.
Tóth Géza: A szíriai Naamán teljes mértékben alárendelte magát, és engedelmeskedett Isten beszédének, mielőtt meggyógyult volna. Azoktól, akik ártatlanul és becsületesen élnek, Isten nem vonja meg a jót. Megint csak egy idézet a 84. Zsoltárból, Isten nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek, ha jó az egészség.
Tóth Géza: Ezért mielőtt bármit is kérni szeretnénk Istentől, alá kell rendelni magunkat az első és nagy parancsolatnak. Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből. Mert Isten azt mondja, mivel hogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt. Itt egy újabb idézet a 91-es Zsoltárból. Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt.
Tóth Géza: Ő megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezer ízig azok iránt, akik őt szeretik. Miként a leprás is, a Bibliában dicsérettel és imádattal járuljuk elé, hogyha a gyógyulást akarunk. Napoknak hosszúsága van, a bölcsességnek jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség, ismét egy idézet a példabeszélek harmadik részéből.
Tóth Géza: Ragaszkodjunk őhozzá, ragaszkodjunk őhozzá, és tied lesz, ami az övé. A bölcsességét, mint nagylelkű királynő van ábrázolva, aki két kézzel nyújtja áldásait mindazoknak, akik hajlandók alávetni magukat irányításán. Akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak számukra, az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa nekik.
Tóth Géza: Izsvét idézett a kettő krónikák könyvének 16. részéből, ennek a fejezetnek ebben a szakaszában idézett-idézett hátán, ha megvan nektek ez a példány, és követitek is a tekintetetekkel, akkor még jobban beívódik. A könyvben található üzenet a szívetekbe, tehát csak bátorítani tudnak benneteket. Itt egyszer meg egyébként, hogy a Fatmosz gondozásába jelent meg, és meg lehet rendelni a fatmosz.hu oldalon a Krisztus a gyógyító, tehát a következő, a befejező részre, ha ezt megteszed, akkor még mélyebben Beléd ívódik a könyvnek az üzenete.
Tóth Géza: Tehát az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik őhozzá teljes szívből ragaszkodnak. Az Isten, amikor gyógyít, akkor a hatalmát megmutatja, de kiknek mutatja meg, akik őhozzá teljes szívből ragaszkodnak. A szerít szív a testnek élete, az idítség pedig. A csontoknak rothadása, ismét egy idézet a Féldaveszélyek könyvének 14.
Tóth Géza: részéből, a 30. versből. Az irítségről tudjuk, hogy bűn a tíz parancsolat, tizedik parancsolatának áthágását jelenti. Ne kivándat-e felebarátodnak, és föl van sorolva tulajdonképpen minden házát, feleségét, szamarát, stb. Tehát az irítség a csontoknak rothadása, ennek a parancsolatnak az áthágása kiváltja. A kiszolgáltatottságot a betegségre, de az ebből való megtérés viszont helyreállíthatja az embernek az egészségét.
Tóth Géza: A sérült szív rosszabb, mint a sérült gyomor. A beteg lélek rosszabb, mint a beteg test. A rendelenesen működő akarat rosszabb, mint a rendelenesen működő máj. Pál először azt mondja, hogy a test az Úrnak rendeltetett, Mielőtt azt mondaná, hogy az Úr a testnek. Megint csak egy nagyszerű ige a korintusiakhoz írt levélből.
Tóth Géza: Tehát a test az Úrnak rendeltetett, az Úr pedig a testnek. Az Úrat azért küldte el az Atya, hogy a testedet meggyógyítsa. De ahhoz, hogy a testedet meggyógyítsa az Úr, fontos, hogy te pedig a testedet az Úrnak rendeld. A Biblia azt tanítja a testünkről, hogy áron vétettetek meg. Dicsőítsétek azért az Istent, a ti testetekben és szellemetekben, amelyek az Istenéi.
Tóth Géza: Újabb idézet. Kérlek azért titeket, atyám, fiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szálljátok oda a ti testeiteket, élő áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Szálljunk tehát oda neki a testünket, ha meg akarunk gyógyulni. Csak ha már a tulajdonába került, akkor ígéri meg a testünkre vonatkozóan, hogy megjavítja.
Tóth Géza: Viszont a tulajdonába csak akkor kerül, ha mi azt nekiáltatjuk. Először járulja kereszthez megtisztulásért, ez a következő alcé. A betegek biztos útja a gyógyuláshoz először a kereszthez vezet megtisztulásért. Onnan a felső szobába a Szellem ajándékáért, majd az életünk teljes odaszállásának hegyére, és végül a Nagy Doktorhoz, a Szolgálathoz való erőért.
Tóth Géza: De ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket, Az ő ti bennetek lakozó szelleme által. Krisztusban, az igazi szőlőtőben megvan mindaz az élet, amire lelkünknek és testünknek szüksége van.
Tóth Géza: De csakis a szőlőtővel való egység vezet oda, hogy ezt az életet átvehessük és élvezhessük is. Nem tőle függetlenül, Hanem csakis ő benne vagyunk betejesedve. A helyettesítő áldozat önmagában, egyesülés nélkül nem elégséges ahhoz, hogy a szülőtőben lévő életet magunkba szívhassunk, és élvezőivé válhassunk.
Tóth Géza: Ha csodára van szükséged, bőszhangba kell kerülnöd a csodatevővel, A szőlőtőben lévő élet kizárólag a vele való teljes egységen keresztül hozzáférhető számunkra. Ha úgy akarsz meggyógyulni, hogy közben nem engeded, hogy a Szent Szellem vezessen, az olyan, minthogyha kihívnád az ácsot, hogy javítsa meg a házat tetejét, de közben nem engednéd be a házba, és akik illették vala, Minnyája meggyógyultak, szintén egy idézet az evangéliumból tömeges gyógyulásról, akik csak hozzáértek, minnyája meggyógyultak.
Tóth Géza: Nem érindheted meg őt fenntartásokkal. Ezért ahhoz az asszonyhoz hasonlóan, aki keresztül verekedte magát a tömegen, és megérintette őt, neked is. Félre kell tolnod az útból minden akadályt. Át kell verekedned magad minden önzésen. Át kell verekedned magad minden engedetlenségen. Át kell verekedned magad minden megvallatlan bűnön.
Tóth Géza: Át kell verekedned magad minden langyosságon. Át kell verekedned magad a közvélemény és az emberi tradíciók nyomásán, Az isteni gyógyítás ellenszóló írások kiváltottak kételkedésen. Megtörténhet, hogy a saját felekezeted is akadályt jelent, ha az evangéliumnak ezen a területén nincs megfelelő világosán.
Tóth Géza: Mégis át kell törnöd a kételyek falát, át kell törnöd a kétszívűségeket, Át kell törnöd a tüneteidet, és le kell győznöd a saját érzéseidet is, hogy a megváltás áldásai megvalósuljanak az életedben. Sőt, a kígyó hazugságait is le kell győznöd. A Szent Szellem, aki azért jött, hogy ezeket az áldásokat megvalósítsa, ő a vigasztaló, ő a segítő.
Tóth Géza: Kész átsegíteni bennünket minden akadályon. Hogy a szükségeinkkel megéríthessük az Urat. Isten alig várja, hogy kijönthesse ránk a Szent Szelent teljességét, aki Krisztus végrehajtójaként azért küldetett, hogy hozzánk segítsen bennünket a Golgothán megszerzett és számunkra Isten hét szövetségi és megváltói nevével elpecsételt áldásokhoz.
Tóth Géza: A mai napon is igaz. Hogy aki csak megérinti őt, meggyógyul. De hogyan lehet őt megérinteni? Úgy, ha hiszünk az ő ígéreteiben. Ez az egyetlen biztos módja annak, hogy Krisztus bármely ígéretével kapcsolatosan megéríthessünk. A megérintés módja tehát az, ha kérünk tőle, és hiszünk abban, hogy az imáinkat meghallgatja.
Tóth Géza: Kérünk tőle, de már a kérés pillanatában hiszünk abban, hogy ő az imáinkat meghallgatja. Mikor a vérfolyásos asszony megérintette őt, a saját hite volt az, ami meggyógyította. Nem maga a fizikai érintés, mivel a test nem használ semmit, a szellem az, ami megelevedi. Bűnös emberek milliói érintették már meg őt íj módon, És vették át a lehető legnagyobb csodát, az újjászületés, bizonyára ti magatok is sokan megtapasztaltátok ezt.
Tóth Géza: És az utolsó alfejezet, nem pusztánérintés, hanem egyesülés. Tehát, ahogy a betegek megérinthették Jézust, és meggyógyulhattak földi szolgálata során, ugyanúgy ma is minden embernek van lehetősége, hogy megérinthesse. Sőt, ez az érintés ma mélyebb egységet hoz létre, mint akkor. Nem puszta kontaktust tehát, hanem olyan valóságos egységet, ami a szőlővesszők és a szőlőtő között áll fenn.
Tóth Géza: Minden, ami benne van a szőlőtőben, beleértve a szelleni és fizikai élet minden területét, a miénk, Azaz a szőlővesszőké is. A hit érintése, a Szent Szellem, azaz a csodatevő teljes ellenőrzése alá tud vonni bennünket olyan módon, ahogy az nem volt lehetséges Jézus földi szolgálata során, mivel még nem volt, nem adatott meg a Szent Szellem.
Tóth Géza: Ő nem kevésbé megváltó és gyógyító megdicsőülése óta ellenkezőleg sokkal nagyobb értékben. Nem kevésbé megváltó és gyógyító a megbicsőlése óta, mint előtte, hanem sokkal inkább. Megérintésem a sokkal nagyobb kiváltság, mint amikor személyesen itt járt, mert több áldást jelent számunkra. Istennek jobbján ülve, sokkal több mindennel tud megajándékozni bennünket, ezért azt mondta, hogy jobb, Hasznosabb nektek, hogy ide elmennye, mivel a Szent Szellem azért jön, hogy kijelentse Krisztus számunkra oly módon, amúgy földi tartózkodása során nem volt megismerhető.
Tóth Géza: Most, miután elment, és elküldte a Szellemet, hogy ne közeledhetnénk hozzán legalább akkora hittel a gyógyulásban, Mint annak idején az ő szorogató tömeg. A továbbiakban annak fontosságára szeretnék rámutatni, ez pedig már a harmadik lépés lesz, hogy mennyire alapvető kérdés Istennel rendezni a kapcsolatunkat, mielőtt gyógyulásunkat kérnénk tőle.
Tóth Géza: Az Istennel voló jó kapcsolat áldása ezerszerte kívánatosabb és élvezetesebb. Mint a gyógyulás maga. Láttam már boldogságtól sugárzó testileg sérült embereket, de láttam testükben teljesen egészséges személyeket is, akik az öngyilkosságot fontolvatták. Tehát befejező gondolatként az Istennel való jó kapcsolat áldása ezerszerte kívánatosabb és élvezetesebb.
Tóth Géza: Mint a gyógyulás maga, ezt kell tehát mindenek előtt keresni, de természetesen a gyógyulás is nagyon fontos. A harmadik lépéssel fogjuk folytatni a következő héten, várlak akkor is benneteket nagyon nagy szeretettel, azt gondolom, hogy a harmadik lépés lesz talán a legizgalmasabb, a befejező lépés, amely arról szól majd, hogy hogyan kell bírtokba az endét.
Tóth Géza: Az Isteni gyógyulást, hogyan kell átvenni az embernek a testébe Istennek az egészségét, amelyet megszerzett a názareti Jézus Krisztus a volgotai keresztel.
Petrőcz Katalin: Folytatjuk tehát a beszélgetést itt a Patmos Café-ban Harmat Mihállyal és Ágnessel, akik már a gyorsasággal már ott tartunk, hogy már egy negyedik gyermekük születik meg egy óriási bizonysággal. És én azt szerettem volna még megtudni tőletek, hogy eleve ilyen házasulási szendékkal gondolkoztatók az életről, tehát ilyen családközpontúak voltatok mind a ketten.
Petrőcz Katalin: Ági talán említetted, hogy már a táborban is tartottak, Fölmerült benned, ugye megtérés után, hogy most vagy itt van az igazi, vagy nincs. Te gondolkodtál ebben. Én nem gondolom, hogy ez csak kor kérdés, lehet, hogy ez egyszerűen hozzáállás kérdés is. Persze,
Harmath Ágnes: hát én még megtérésem előtt már én nagy családba gondolkodtam.
Harmath Ágnes: Ti is nagy
Petrőcz Katalin: család vagytok,
Harmath Ágnes: vagy ez a te álmod volt? Nem, nekem csak egy testvérem van, egy bátyám van, és Misi-nek is csak egy húga van, tehát mi nem nagy családban nőttünk. Ennek ellenére valahogy én bennem, én ilyen mikrobuszos családban gondolkoztam, nem tudom miért, tehát ez nyilván felülről lett elhelyezve belém, és hát már megtéletlenül.
Harmath Ágnes: Én úgy próbáltam keresgélni a házastársat, csak hát világi fejjel valahogy úgy gondoltam, hogy majd én meg fogom találni. Aztán megtérésem után jöttem rá, hogy hát elsősorban ezt a férfiak szokták keresni a feleséget, és nem fordítva innen. Ők fognak rá találni. És hát ott azért teljesen megváltozott a dolog, de én a megtérésem pillanatától fogva imádkoztam azért, hogy jó házasság sikerüljön.
Harmath Ágnes: De hát, hogy ez ennyire gyorsan így bekövetkezett, az tényleg kegyelmi ajándék. Te is így
Petrőcz Katalin: gondolkoztál, Misi nagycsaládban, vagy ez így átragadt rád?
Harmath Mihály: Nem, az a helyzet, hogy én direktebben indultam ebbe az egész
Petrőcz Katalin: kérdésbe. Nagyon párhúzomósak voltak. Abszolút,
Harmath Mihály: ugyanis csak, hogy a közepébe vágjak, már megtaláltam.
Harmath Mihály: És utána egy nagycsaládos testvérnő, akinek hét felnőtt gyereke volt már akkor, érdeklődött, hogy na majd, hogy ha én férj leszek, mennyi gyereket szeretnénk, és lazán rávágtam, hogy ötöt. És utána egy fél év, háromnedévre volt ez a humanizmus lánykérés, ahol elkezdtük egyeztetni, hogy ki, hol, mint és hogyan áll a kérdéshez, és akkor azért egy kis Bátortalanság rám szállt, mert azt mondtam, hogy hát három gyermeket szeretnék, és még fiatalok leszünk.
Harmath Mihály: Tehát nyitva hagytam a kérdést, de... Miért megijedtél, hogy
Petrőcz Katalin: elszalad az
Harmath Mihály: ágéhoz? Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen. Volt egy kis diplomatikusság, óvatosság a rendszerben, igen. Nem mondjuk, hogy hazudtál.
Petrőcz Katalin: Nem, nem, nem,
Harmath Mihály: igazat mondtam, de nyitottam. Volt a rendszer fölfelé.
Petrőcz Katalin: És Ági, neked ezt nem volt csalódás, hiszen Misi nem tudhatta, hogy te eleve mikrobuszba gondolkodtál.
Harmath Ágnes: Nem, hát az a három, az olyan biztosnak tűnt, bár hát utólag belegondolok, az, hogy egy gyermek születik, már az is sokaknál csoda, szóval ez tényleg felülről adatik, hogy Hogy az embernek egészséges és sok gyereke tud születni, tehát ez az áldás kategóriában tartozik, úgy gondoljuk. Úgyhogy, de hát tényleg, és aztán megnéztük mind a kettőnk családját fölfelé, és több olyan ágaboga van mind kettőnk családjának, ahol öt gyermek született, úgyhogy ez valahogy ilyen.
Petrőcz Katalin: Akkor lehet, hogy ez a korszak, a holokau, a szocializmus, ez az, ami így egy kicsit... Valószínűleg az visszavetett, tehát
Harmath Ágnes: lehetett látni, hogy
Harmath Mihály: ez az időszak, ez a generáció volt, ahol nálunk is kettőre csökkent le, és utána lett egy helyreállítást az ötös sorozatban.
Petrőcz Katalin: Igen. És hát tőlem is sokszor szokták kérdezni, nem tudom, hogy...
Petrőcz Katalin: Titeket kérdeznek-e, hogy hogy lehet összeegyeztetni az embernek a... Ugye karriert szoktak mondani, ez most tényleg nem is tudom pontosan mit jelent, de maradjunk a munkánál, tehát a munkát meg a családot. És hát a ti gyermekeitek, most már mindegyik tizenéves, el lehet mondani, hogy együtt vagytok, együtt nőttnek föl, tehát ők is szeretnek gyülekezetbe járni, tehát nyilván valóan volt időtök foglalkozni vele, miközben rengeteget foglalkoztatok a munkátokkal is.
Petrőcz Katalin: Ezt hogyan lehet ezt össze... Illeszteni ezt a kettőt
Harmath Mihály: szerintetek? Részemről bizonyos szintig elvi kérdés volt ez az első pillanattól kezdve, hogy a házasságkötésünk korban nem volt egy olyan radikális változás, ami az énnek és az én akarásának, tehát a tevékenységre is vonatkoztatva egy nagy változáson ment keresztül.
Harmath Mihály: Ugyanis addig Én, mint leendő ipartművész, gondoltam el, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni, és a házasságkötéssel együtt a személyiségem úgy érzem, hogy teljesen megváltozott. Tehát az, amit a megtérésre szoktuk mondani, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, ez párhuzam válítódott a házasságra is, hogy éltem ugyan én is tovább, Bennem élt az ági, tehát az én tudatom és a mi tudatunk ilyen módon egy teljesen más átalakulás lett.
Harmath Mihály: Tehát ennek köszönhetően a személyes ambíciók, azok már csak egy részét képezték ilyen módon az egész személyiségem ambíciójának, amiben benne volt az ági, benne voltak a gyerekek, illetve benne vannak az egész család. Tudtam másként nézni, csak kompletten. És egyértelműen érzékeltük azt, hogy szükséges, hogy elsődleges legyen a család, elsődleges legyenek a gyerekek, elsődleges legyen a szülőkkel való kapcsolat, eznak a lehető legjobb átéte lehető működtetése.
Harmath Mihály: A mi,
Petrőcz Katalin: igen, tehát hogy az egyik
Harmath Mihály: legnagyobb bizonság számunkra az, ami mindkét oldalon, hogy három generációt kezelt egybeisten, lényegében időségbe összetolva egy Egyszerre az egészet. Ez is egy helyreállításnak tűnője? Igen, igen, és ezt annyira ki se tudtuk kerülni, néha akartunk kimozdulni ebből a dologból, de nem tudtunk kilépni ennek a keretein, és rá kellett jönnünk, hogy az Isten valahogy ezt egybekezeli a nagyszülőket, a szülőket és a gyerekek generációját.
Harmath Mihály: Ezeknek az összes élethelyzetével a munka, a család, az alkotás, mert mindketten, mint alkotó személyiségek, azért megvannak lejövő ambíciókkal.
Petrőcz Katalin: Hát igen, és ez általában egy magányos műfaj is tud lenni.
Harmath Mihály: Abszolút. Abszolút. Ez jó kiegészíti, de tehát lényegében Helyére volt téve bennem legalábbis, hogy első az Istenvel való viszonyunk, után, hogy a család helyén legyen, és megvoltak azok az időszakok, amikor mindketten igencsak letettük a szakmai részét a tevékenységünknek, és hosszú távon nézve döbben meg az ember, hogy a kárpótlások...
Harmath Mihály: A maga idejében bejönnek. Tehát amikor az ember hajlandó letenni akár egy időszakra maga tevékenységét, ez nem veszik el. Nem veszik el, hanem kipótlódik, és egy érettel, sőt szerintem érett ebben a helyére kerül később. Hát
Petrőcz Katalin: ez jó példa lehetne fiataloknak is, mert ugye sokszor nem látják előre ezt a hosszú távú dolgot, és hogyha hirtelen le kell valamit Tenni két-három évre, akkor az úgy tűnik, hogy az egy örökké valóság.
Petrőcz Katalin: Mi közben ti már elmondhatjátok, hogy ez nem örökké valóság. Sőt, sőt, sőt.
Harmath Ágnes: A női oldalról meg még inkább, mert én is tényleg azt értem meg, hogy zeneakadémia, külföldi turnék, koncertek, akkor végre talál az ember egy jó állást, elkezd dolgozni, elkezd pénzt keresni, és akkor hirtelen ott találja magát, hogy az első gyermekünk születésekor ez végigfutott bennem egy ilyen ijetség, és akkor így egy ige jött fel bennem, hogyha a földbe...
Harmath Ágnes: Fetett gabona, amúgy el nem hal, akkor egymaga marad. És tényleg ez, hogy lehet, hogy most úgy érzem, hogy ez most elhalt. És X ideig tényleg úgy is tűnt, mert aztán az első után jött a második, aztán a harmadik. Mondjuk a harmadik után elkezdtem a Szentpál Akadémiát, és az nagyon jó inspirációt adott. És aztán egy kicsit a Bornemiszába is tudtam tanítani.
Harmath Ágnes: Tehát akkor már úgy fejse, illetve valami, hogy talán mégse lesz teljesen vége a dolognak. És aztán megadta az úr, hogy most már tanítani is tudok, sőt, tankönyvet is lehetett írni. Énektankönyvet írtál? Vagy egy bibliai tankönyvet? Ének. Amikor, hát még gyesen meg gyeden voltam, amikor ezt a megbízást kaptam, és közben megszületett a második énekkönyvvel együtt a kislányunk is, úgyhogy az énektankönyv írás mellett úgy ringott.
Harmath Ágnes: A kislányunkat, de hogy megadta az úr azt is, aztán a kórust, aztán a szolgálatot is, és most már, hogy növekednek a gyerekek, tényleg látszik az, hogy Isten pontosan tudja előre, tehát mindennek rendelt ideje van. Rendelt ideje van a babázásnak, rendelt ideje van a... A szakmai tevékenységnek, és ha az ember mindig abban az időben csinálja meg azt, amit kell, akkor a végére kikerekedik egy teljes egész.
Harmath Ágnes: És még a végén nem is vagyunk, igazán. Hát még nem, igen. Most vagyunk a maximum között.
Petrőcz Katalin: Tehát innentől a szakmai létetek az, ami elsőbséget tud kapni, nyilvánvalóan. És milyen érzés, mis így bizonyos értelemben háttérben lenni, már legalábbis a közönség szempontjából háttérben
Harmath Mihály: lenni. Mondjuk nagyon jól kiegészítjük egymást, tehát eleve a szakmám is inkább egy ilyen introvertáltabb, az agyag és én együtt formálódunk, mint kerámikus, tehát teljes mértékben kiegészítődik ez is.
Harmath Mihály: Tehát nekem nem, abszolút nem jelent problémát azt, hogy nem én vagyok sok tekintetben elő, de hát mivel Harmat Ágnesnek hívják a feleségemet, ezért az én nevem megjelenik mindenit, ahol én személyesen nem. És ez nem
Petrőcz Katalin: zavar, hogy nem rögtön tudják, hogy ez rád vonatkozik, lehet, hogy ő nem zavar. Tehát egy férfi önérzetének ez nem egy csapás.
Petrőcz Katalin: Abszolút nem, nem,
Harmath Mihály: nem,
Petrőcz Katalin: nem, nem. Tehát tudod őt úgy támogatni, ami neked, ez nem okoz semmiféle rossz érzést. Az a helyzet,
Harmath Mihály: amit említettem az előbb, hogy nem tudom ketté választani magamban magunkat, tehát kettőnket. Ezért az összes olyan eredményes sikere, ami kint látszódik Áginak nagy közönség előtt, az személyes részem.
Harmath Mihály: Tehát nem tudom, nem magaménak érezni. Tehát a te dicsőséged.
Petrőcz Katalin: Abszolút, abszolút, abszolút.
Harmath Ágnes: És az sokat segít, Misi, például a tankönyveknél a fotókat ő állította össze, akkor ha van egy koncert, vagy van egy verseny, a plakátokat, meghívókat, mindig ő készíti el. Tehát utána a fotókat ő rendezgeti. Ki se tudom kerülni a feladatot.
Harmath Ágnes: Együtt élünk így is, hogy ő részt vesz nagyon gyakran abban, amit aztán... Aztán az én nevem alatt fut, de hát ő is nagyon sokat tesz ezekben a dolgokban.
Petrőcz Katalin: És a gyerekeket, hogy gondoltátok bevorni ebbe? Tehát volt-e ebbe egy tudatosság, vagy az egy ilyen ösztönösen jött, hogy ahogy vannak a szülőgeneráció, a ti generációtok, és akkor jönnek a gyerekek is.
Petrőcz Katalin: Ez egy természetesen belenőtt. Vagy volt erre valamilyen koncepciótok, hogy hogy kell gyereket nevelni? Szerintem
Harmath Mihály: legalábbis részemről inkább egy természetes normalitás, és arra való igény volt a szülőkhez való viszonyban is, és igazándiból, ha lehet valamit tanításnak nevezni, akkor inkább egy megélt pillanat.
Harmath Mihály: Példával, ahogyan mi igyekszünk normálisan élni a dolgokat. És úgy érzem, hogy ennek van hatása. És miből érzed,
Petrőcz Katalin: hogy van hatása? Mondjuk ránézel a gyerekeidre és működik.
Harmath Mihály: Igen, de abban is, amilyen harmóniában tud lenni a három generáció. Tehát
Petrőcz Katalin: a gyerekeken is ezt látod, hogy ez a harmónia. És
Harmath Mihály: igazán számomra például nagyon sok területen kiegészítő jelenléte volt a nagyszülőknek, akikkel szállamban egységben tudtunk lenni, és ennek a A kereksége úgy érzem, hogy egy nagyon biztos és jó hátteret tudott a gyerekeknek is adni, vagy legalábbis a lehetőségeinkhez képest a legjobbat hozta ki.
Harmath Mihály: Tehát tudnánk még hozzátenni ezt, azt, amazt, de a lehető legjobb jött ki abból, ami adottságként megvolt.
Harmath Ágnes: Ági? Én így természetes szinten is anyukám gyerekorvos, úgyhogy állandóan volt egy házi orvosunk, nem kellett a gyerekekkel rendelőbe szaladgálni. De ugye egyébként azért nagyon erősen átgondoltuk mi a gyermeknevelést, főleg már, hogy Szentpál Akadémiára jártunk, én az első szakdolgozatomat pont ebből írtam, az lett a cím, hogy beszéld el fiadnak, és mivel hát minket ateista módon neveltek, hát azt a példát mi nem követhettünk.
Harmath Ágnes: És én az ige alapján ezt tudatosan és szándékosan nagyon átgondoltam, sőt egy kérdőjével megkerestem az akkori vezetőket, akiknek már akkor tizenéves gyerekeik voltak, hogy merítsek ötleteket, ihletet, hogy mi ne kövessük el. Legalábbis hídterületén. Ami normális, azt persze követjük, de ami hídterületén nekünk nem adatott meg, azt én már ne úgy csináljam.
Harmath Ágnes: Úgyhogy azért mi ezen a területen igyekeztünk az igéhez szabnia az életünket. És hát eddig úgy tűnik, hogy működik, mert tényleg minden gyermekünk hídben van. És ez is kegyelem, ezt tudom, mert azért ez Ez sem természetes dolog, tehát ezért az úrnak vagyunk nagyon hálásak, hogy ez így van, és hát bízunk abban, hogy az úrban fognak ők is családot alapítani, most már lassan ők is abba a korba érnek, hogy nekik lesz ez aktuális.
Harmath Ágnes: De hát a ti
Petrőcz Katalin: esetetekben ez a beszéld el a fiaidnak, ez két értelemben is érthető. Így van. Ti beszéltetek, vagy hangsúlyt helyeztetek arra, hogy a nagyszülőknek az életét is megismerjék, vagy ez is magától jött, vagy erre kellett valamilyen összekötni őket, vagy inspirálni?
Harmath Mihály: Tehát az a természetesség, amit én hangsúlyoztam ki, ez az egyik oldala.
Harmath Mihály: Tehát, hogy annyira természetesen adódott, hogy egyszerűen mindannyian az igényre orientáltan éljük a három generáció az életünket, amennyire csak tudjuk, hogy ebben egy természetes dolog volt, hogy a nagyszülők és az unokák, hát épp az egyik fiam volt az, aki feldolgozta a apósomnak az életét, Tehát a menekülési időszakát, tehát a holokausz történetét, aminek köszönhetően az egész oda hajlott ki, hogy a anyósomék, akiknek szintén ilyen bújtatással kapcsolatos története volt, eljutott az anyag a Jadvasembe, világigazaiként a anyósom szüleit elismerték, és ez a kis tanulmány, amit...
Harmath Mihály: Tehát az anyósod
Petrőcz Katalin: szülei menekítették az okosodat? Nem, nem,
Harmath Mihály: de egy másik zsidó
Petrőcz Katalin: csodálatot...
Harmath Ágnes: Igen, az Pécsi Tibor hatása volt, mert ő volt a történelem tanára a legidősebb fiunknak, és ő inspirálta, hogy mind a két oldalon kutatást végezzen, úgyhogy így a szüleim történetéből ő írt egy ilyen dolgozatot, aminek tényleg ez lett az eredménye, hogy...
Harmath Ágnes: Hogy hát az anyai nagypapán még bújtattak zsidókat, és valóban ez lett a vége, hogy ezt ilyen világigaz a kitüntetéssel így elismerték. De zsidóként bújtattak másokat? Ja,
Petrőcz Katalin: jöttem az édesapád részéről.
Harmath Ágnes: Úgyhogy, tehát ők ezt teljesen feldolgozták, sőt, aztán a harmadik fiunk, ők film formájába dolgozták fel ugyanazt, úgyhogy...
Harmath Ágnes: Hát ilyen módon is. De ehhez azért az iskolának, meg Pécsi Tibornak kellett így külső inspirációt adni, mert azért ezt mi így nem... Hát egy jó tanár jó helyen. Nyilván. Igen.
Petrőcz Katalin: Ezzel te is így vagy, hiszen nem olyan régen voltál a rádióban, ezzel a tehetségkutatóban. Azt hiszem, ezt te is
Harmath Ágnes: vetted a többi gyerek életében.
Harmath Ágnes: Hát kell, igen. Ebben a tínédzserkorban kell külső inspiráció. Igen. Nem
Petrőcz Katalin: véletlen, hogy az olajfának is kell az a... Karó, ezek tudunk mi lenni. És milyen tapasztalatot, hogy mennyire szívesen beszélnek erről a szülők? Megtérésnélkül nem mindig egyértelmű ez.
Harmath Ágnes: Hát az a helyzet, hogy én nem sokat hallottam ezekről a történetekről.
Harmath Ágnes: Igazából számomra is egy Csomó dolog most derült ki, mert... Hát ők sem beszéltek erről megtéréssel. Hát nem nagyon, főleg apukám akárhányszor elkezd erről beszélni, mivel ő 11 éves volt, amikor ezek történtek. Ezek annyira mélysebek, hogy többnyire sírása a vége, mert hát és így az ember provokálni sem nagyon akarta, de azért nagyon örülök neki, hogy ez dokumentálva lett, és kiderült, mert hát kell Kell, hogy ezekről konkrét bizonságok legyen, rögzített bizonságok legyenek, hogy senki nem mondhassa azt, hogy ez nem történt meg.
Harmath Ágnes: De hogy így már megtért állapotban, így tényleg az úr ad erőt ennek a feldolgozásához, tehát hogy nem egy kétségbeesés lesz, hanem jó módon lehet ezt feldolgozni. Hát igen, nyilván
Petrőcz Katalin: nem tudsz a nevükbe nyilatkozni, csak így legalább mondd inervől, hát ha megtudunk arról valamit, hogy milyen módon tudja az úr ezeket a sebeket begyógyítani.
Harmath Ágnes: Hát biztos, hogy folyamatosan gyógyítja, bár hogy ez százszázalékosan lehet-e itt a földön gyógyítani, ez azért számomra egy nagyon nagy kérdés, mert még most is azt, most már 82 éves az édesapám, és még mindig azt veszem rajta észre, hogy igazából itt még mindig gyógyítatlan sebek vannak a mélybe, csak nagyon mélyen vannak elásva.
Harmath Mihály: Egy mondatot tehetnék, mert én azt látom, ami a példabeszédekben is van, hogy az unokák ékességei a nagyszülőknek, és ez bennem elég hamar kikörvonalazódott, és azóta is igaznak tartom, hogy bizonyos fokig ez a kérdés, Három generáció együtt, hogy a nagyszülők látják az unokákat együtt, egy vigasztaló, gyógyító hatással van.
Harmath Mihály: És bizonyosokig mi is törekedtünk erre, hogy amennyire csak lehet, az valóságá tudjon válni, hogy az, aki az édesapját elvesztette, az tudjon gyönyörködni az unokáiban.
Petrőcz Katalin: Nagyon köszönöm, hogy ezt elmeséltétek nekünk.
Harmath Ágnes: És köszönjük a lehetőséget. És köszönöm,
Petrőcz Katalin: hogy itt voltatok velünk.
