A Happy Day mai adásában:
- 00:00 Megvallás Németh Sándorral
- 02:58 Bibliaolvasás EFO: II. Királyok 18-20. rész
- 25:46 Az egyház, mint menyasszony - Németh Sándor prédikáció részlet
- 26:57 F. F. Bosworth: Krisztus, a gyógyító - 5. fejezet, 3.rész
- 41:29 Harmath Mihály és Ágnes története
Az adás gépi átirata alább olvasható:
[Szignál]
Kezdődik a Happy Day. A Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.
Happy Day. Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten igéjét most a Hit Rádióba.
[Németh Sándor]
Kérlek, benneteket a következő igéket mondjátok velem együtt. lehetetlen dolog hit nélkül Istennek teszeni.
[Németh Sándor]
Hiszem, hogy ő létezik, és megutalmaz engem, mert én őt keresem. Mert a hit az nem látó dolgokról való meggyőződés, reményed dolgoknak a valósága. És én nem látás szerint járok, hanem hit szerint.
És hiszem, hogy ez én hitem, amely legyőzte világot, mert az Úr Jézus Krisztus legyőzte világot. És én Jézus Krisztusba hiszek. Hiszem, hogy ő az Istenek a fia.
Ő az, aki halott volt, de feltámadott a halálból, és él örökkön örökké. Hiszem, hogy ő, ami közvetítőnk, közben járunk. Ő a mi főpapunk, az engesztelő áldozatunk.
Ő az alfa és az omega, kezdet és a vég. Aki testében vitte fel a bűneinket a golgotai keresztfára, és az ő sebeiben meggyógyultunk. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus átokká tette magát én életem is, hogy Ábraham áldását helyezze az életemre.
És ezért hiszem, hogy megszabadított minden átoktól, fizikai, anyagi, szellemi átkoktól, generációs átkoktól, hogy Isten áldásában tudjak járni, élni és szolgálni őt. Hiszem, hogy a názati Jézus Krisztus gazdag lévén szegényítette magát én életem, hogy az ő szegénysége által meggazdagodjak. És hiszem, hogy elvette tőlem a bűneimet, vétkeimet és az ő vérjébe vetett hit által megigazultam.
És nincseni már semmi károztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok, és nem test szerint járok, hanem szellem szerint. Hallelujah! Hallelujah!
Ámen! Foglaljatok helyet!
[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.
[Diószegi Dávid]
Királyok második könyve. 18. rész Hóséja, Élá fia, Izrael királya uralkodásának harmadik évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júdakirályának fia.
Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abinak hívták, Zekarján leánya volt. Azt tette, amit az örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.
Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az aserooszlopokat. Összetörte a részkígyót is, amelyet még Mózes készített, mivel a nép abból is bálvány csinált. Nehustánnak nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.
Mivel Ezékiás bízott az örökkévalóban, Izraelistenében, Júdakirályai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. Teljes szívvel ragaszkodott az örökkévalóhoz és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.
Ezért vele volt az örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt. Lelázta magáról Aszírja királyának igályát, és nem szolgálta többé. Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt.
Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig. Ezékiás király uralkodásának negyedik évében, amely Hóséja, Éláfia, Izrael királya uralkodásának hetedik éve volt, Sálmaneszer, Aszírja királya, Izrael ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát. Három év múlva el is foglalta.
Ez tehát Ezékiás király uralkodásának hatodik évében, vagyis Hóséja, Izrael királya uralkodásának kilencedik évében történt. Ekkor esette el Samária. Ezután az Aszír király Izrael népét számüzetésbe húrszolta Aszírjába, és letelepítette őket Halákban, meg a hábor folyó mentén, Gózán környékén, valamint a Médek városaiban.
Azért történt ez Izrael népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük az örökkévaló szavának. Mindannak, amit szolgálja, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem a szerint cselekedtek.
Ezékiás király uralkodásának 14. évében, Szán Hérib, Aszírja királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsállám kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba.
Beismerem, hogy védkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám! Csak vonulj vissza!
Az Aszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az örökkévaló templomából és a királyi kincstárból is. Még a templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágni az aranyborítást, és mindezt oda kellett adni az Aszírja királyának.
Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be aranyjal. Az Aszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét, akik a legfontosabb tisztségeket képviselték, a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az Aszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három Aszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a felső tavat táplálja, közel az úthoz, amely a ruhamosók mezelyére vezet.
Azután hivatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki. Eljákimot, Ilkijjáhú fiát, a királypalota udvarmesterét, Seblát, a király titkárát és Joáchot, Ászáff fiát, a krónikaírót. A kormányzó ezt mondta nekik.
Üzenetet hoztam nektek Aszírja királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak. Azt mondja a nagy király, Aszírja királya.
Ugyan, miben reménykedsz? Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés.
Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nátszál.
Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered. Bizony ilyen a fáraú. Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak.
Vagy talán azt mondod, Istenünk az örökkévaló az, akiben bízunk? De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiást leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a Jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot? Akkor hát kösd fogadást urammal, Aszírja királyával.
Ajándékba kapt tőle kétezer lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni. Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?
Azt hiszed az örökkévalót tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat. Akkor Ezékiás követei, Eljakim, Sebna és Joák azt mondták a kormányzónak, kérünk, beszélj velünk, szolgálj idd arám nyelven, mert megértjük.
Ne héberülj, szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik. De ő így válaszolt. Uram, nem csak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mind azoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak.
Hiszen ő rájuk is az a sors vár, mint ami rátok. Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ülléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok. Akkor a kormányzó odállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven.
Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, a szíria királya! Ne adjátok, hogy ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből. Ne higgyetek ezékiásnak!
Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az örök kévaló biztosan megszabadít benneteket. És ezt a várost nem adja a szíria királyának a kezébe. Ne hallgassatok rá!
Inkább a szíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni. Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, és mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek.
És saját kutatok vizét ihatjátok. Azután majd eljövök és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok.
Ott bővében lesztek minden jónak. Gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér- és szőlőföldje, olivaolaj- és méztermőföld. Ne adjátok magatokat becsapni!
Ezé kiás félre vezet azzal, hogy maga az örökkévaló fog megszabadítani benneteket. Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszírja királyának kezéből? Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei?
Megmentették-e Samáriát a kezemből? Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?
De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak és semmit sem válaszoltak erre, mert ezé kiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóva az ellenséggel. Ezután ezé kiás követei, Eljákim, Hilki Jáhúfia, a királypalota udvarmestere, Sebna, a királytitkára, és Joách, Ászáffia, a krónikaíró, visszatértek ezé kiáshoz megszaggatott ruhában, és átadták a kormányzó bizenetét. 19.
rész Amikor ezé kiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsák ruhába öltözött, és az örökkévaló templomához ment. Azután elküldte néhány emberét Ézsajás profétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei.
Eljákim, a királypalota udvarmestere, azután Sebna, a királytitkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsák ruhába öltöztek, majd elmentek Ézsajáshoz, és ezt mondták. Királyunk, ezé kiás vizeni neked.
Ó, jaj, ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk. Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszűlje.
Istenünk az örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Aszírja királya azért küldött ide, hogy az élőisten gyalázza. Talán meg is bünteti őt az örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsajás, imádkozz és könyörögd népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.
Amikor Ézsajáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt. Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az örökkévaló, ne ijedj meg attól, amit Aszírja királyának szolgái mondtak, és amelyel engem gyaláztak.
Figyel csak meg, mit teszek vele. Egy szellemet küldök az Aszír királyhoz, és amikor a király rossz híreket hal, visszatér országába. Ott pedig Kardérre juttatom.
A saját földjén fogják meggyilkolni. Rapsaké hallotta, hogy Aszírja királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rapsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királyjal.
Azután az Aszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká, Etiópia királya a seregével ellene vonul. Az Aszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki.
[Diószegi Dávid]
Ne így istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálamet Aszírja királyának kezébe esni, mert becsap téged.
[Diószegi Dávid]
Magad is láttad, hogyan pusztították el Aszírja királyai az összes országot.
[Diószegi Dávid]
Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből? Elődeim, Aszírja királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Talasszárban. Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Aszírja hatalmától.
Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvák királyainak.
[Diószegi Dávid]
Ezékiás átvette a követettől az Aszír király levelét és elolvasta. Majd fogta a levelet és fölment az örökkévaló templomába. Ott az örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset és így könyörgött hozzá.
Ó örökkévaló, Izráel istene, aki a kerúbok fölött ülsz királyi trónodon, te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül. Egyedül te vagy a föld összes királyságainak istene. Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet.
Kérlek, örökkévaló, hallgass meg engem, figyelj rám és lásd meg ezt a levelet. Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amelyel az élőisten gyalázta. Mert igaz, örökkévaló, hogy Asszírja királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, azok isteneit pedig elégették, de azok az úgynevezett istenek csak emberikész kőből és fából készült alkotásai voltak.
Ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt isten. Ezért hát, örökkévaló isten, szabadíts ki bennünket az Asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az örökkévaló, és nincs rajtad kívül más isten.
Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel. Ezt mondja az örökkévaló Izrál istene, mivel hozzám imádkoztál Szanhérib Asszírja királya miatt, válaszul ezt mondja az örökkévaló Szanhéribnek. Bizony, Sion szűz leánya, ki csúfol téged?
Jeruzsálem leánya, ki gúnyol téged? De te, Asszírja királya, kit gúnyoltál ki? Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel? Kit gyaláztál és káromoltál? Izráel szentjét, bizony ellenevét kezdtél.
Szolgáid által az urat gyaláztad és káromoltad. Ezt mondtad, rengeteg harci szekeremmel felmentem a hegyek tetejére, még a Libanon csúcsára is. Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat, kivágtam a legszebb sudár fenyőket, behatoltam a legsűrűbb erdőkbe, a legtávolabbi zugokba.
Ha akartam, idegen földön is kutatástam, hogy vizet igyak belőle. Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam egyébként a minden folyóját. Az örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszírja királya.
Hát nem hallottad, hogy mindezt én határoztam el réges régen? Nem tudtál róla, hogy én terveztem ezeket az ősidőkben? Most csak véghez vittem, mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat, és romhalmazzá rombold váraikat.
Ezért, hogy védőikereje elfogyott, megrémültek tőled, szégyent vallottak, s olyanok lettek, mint a mezőn a gyenge fű, mint a háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad, még kalász sem hoz. De én jól ismerlek téged, Asszírja királya. Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz.
Tudom, mikor indulsz, vagy térsz vissza. Látom, hogyan forralott haragod ellenem. Ellenem tomboló haragod miatt, és elbizakodott kevésségedért, mert hallottam minden szavad.
Orrodba akasztom horgomat, zablámat szájadba teszem, és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton, amelyen jöttél. Azután az örökkévaló így folytatta. Neked pedig ezé kiás, megerősítésű jelt adok, hogy biztos legyél benne, én mondtam ezt neked.
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vedhettek és arathatjátok majd a gabonát.
Sőt, szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökere terezt a földben és bőséges termést hoz az ágain. Mert a nép maradéka, Jeruzsálemből kiindulva, ismét benépesíti a földet.
Akik megszabadultak, a Sion-hegyéről rajzanak szét. Az örökkévaló, a seregek ura féltékeny és erős szeretete az, amely ezt véghez viszi. Ezért hát az örökkévaló ezt mondja Aszírja királyáról.
Benem teszi a lábát Jeruzsálembe, még egy nyilveszőt sem lő a városra, fegyvereit sem fordítja ellene, meg sem ostromolja, hanem visszatér országába, azon az úton, amelyen jött. De nem jön be a városba, mondja az örökkévaló, mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért és szolgámért, Dávidért. Ezután még azon az éjjelen az örökkévaló angyala kijött és 185 ezer katonát megölt az Aszírok táborában.
Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holt esteit. Szanhérib, Aszírja királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe és ott is maradt. Egy napon Szanhérib éppen imádkozott Istenének, Niszoróknak a templomában, amikor két fia, Adrameleg és Száreczer karddal meggyilkolta, majd elmenekültek Ararád földjére.
Ezután a Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Aszírja királya. Abban az időben Ezékiás megbetegedett és már halálán volt. Ézsaiás, Ámúdsz fia meglátogatta és azt mondta neki.
Ezt mondja az örökkévaló, rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz. Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult és így könyörgött az örökkévalónak. Ó örökkévaló, kérlek emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád és teljes szívemmel azt tettem, amit helyesnek látsz.
Így könyörgött a király és keservesen sírt. Ézsaiás elment a királytól, de csak a palotta középső útvaráig ért, amikor az örökkévaló ismét szólt hozzá. Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, népen vezetőjének.
Ezt üzeni az örökkévaló Dávidnak, ősapádnak istene. Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az örökkévaló templomába.
Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálement asszírja királyának kezéből. Megvédem ezt a város saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért. Ezután Ézsaiás ezt mondta.
[Diószegi Dávid]
Hozzalak egy csomó aszaltfügét és tegyék a fekéjre.
[Diószegi Dávid]
Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből. Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól. Mi lesz a jele, hogy az örökkévaló meggyógyít engem és három nap múlva fölmehetek az örökkévaló templomába?
Ézsaiás ezt felelte. Kapsz jelet az örökkévalótól, hogy biztos lehes benne, ő beteljesíti, amit ígért. Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előre menjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?
Ezékiás így válaszolt. Könnyi az árnyéknak előre menni, inkább térjen vissza tíz fokkal. Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.
Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt. Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit, ezüstöt, aranyat, drága köveket, illatos olajokat és drága fűszereket.
Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt. Azután Ézsaiás prófét a Ezékiás királyhoz ment és megkérdezte tőle. Honnan jöttek és mit mondtak ezek az emberek?
A király ezt felelte. Egy távoli országból, Babilóniában jöttek hozzám. Ézsaiás tovább kérdezett.
Mit láttak a palotádban? A király ezt válaszolta. Mindent, megmutattam nekik az összes kincsemet, nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.
Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak. Figyelj rám, ezt mondja neked most az örökkévaló. Bizony eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban, mindazt, amit elődeid egyik gyűjtöttek, mindent elfognak vinni innen Babilóniába.
Semmi sem marad itt, sőt még utódait közül is elvisznek egyeseket és udvari szolgák lesznek a Babilóniai királypalotájában. Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak. Jó az örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.
Magában ugyanis azt gondolta a király. Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz. Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe, mindezt följegyezték a Júdakirályainak történetéről szóló könyvben.
Azután meghalt Ezékiás, és eltemedték ősei mellé. Utána fia, manassé követte Júdat rónyján.
[Németh Sándor]
Nos tehát, ugyanez van, látjuk a Bibliában, hogy a jegyesség most nem mennyegző van, hanem az egyháza és Jézus Kisztus között jegyességi viszony áll fönn. Kettő korintus belejelkezét levél, tizenegyedik verszak. Tehát látjátok, eljegyzés, azt mondja pálapostól, ő, mint ugye kerítő, zelota szemvedélye, itt az eredetibe zelota szerepel, szemvedélyesen kell szolgálni az Urat.
Itt az Evangélium hirdetésére vonatkozik, hogy a mennyei elhívást tolmácsoljuk, közvetítjük, azért, hogy az emberek elfogadják az emberek által kipostázott Isteni elhívást. De Isten embereknek a száját használja, Evangéliumon hirdető embereknek, vagy a bizonyságtevő embereknek a száját használja, és hidd el, a te szádat és szívedet is tudja erre csodálatos munkára használni Isten.
[Tóth Géza]
Most is a témánk a Krisztus a gyógyító című könyv, Boszfors Evangélistának híres klasszikusa. Ugye a XX. században gyógyító mozgalom indult el a XX.
évek kor, a XX. évek elején, amikor is nagyon nagy hatású szónokok léptek fel a gyógyításnak az üzenetével, a Bibli alapján, és óriási csodák és jellek történtek olyan előadás sorozatokon, Isten tiszteleteken, amelyeknek a keletiben az emberekért imádkoztak. Ezek az emberek, nem azt mondom, hogy a Boszfors volt talán a leghíresebb, vagy a legkiemelkedőbb, bár ő rajta keresztül is számtalan isteni gyógyulást történt, de a gyógyításnak a teológiáját ő foglalta össze talán a legfrappánsabban, és a legvilágosabban és tisztábban, az ő könyvéből merítettek a későbbi évtizelekben fellépő, szintén nagy hatású gyógyító szolgálatok.
Tehát ezért a Fészluse gyógyító egy karizmatikus klasszikusnak tegyíthető, ahová érdemes visszanyúlni, az ebben taglalt igazságok nem veszítették el az érvényességüket. Most a második részsel fogunk folytatni. A múltkori adásban is elmondtam, hogy egy fejezetet veszek végig három hét alatt, az ötödik fejezetet, amelyet felvállaltan a szerző azért írt le, mert az ötödik fejezetben foglalja össze a könyvnek a magvas üzenetét és a lényegét, az eszenciáját azért, hogyha valakinek olyan súlyos problémái, egészségügyi problémái vannak, hogy nem tudja az egész könyvet végigolvasni, akkor az ötödik fejezetben taglalt igazságok eléggé nagy hatással az életére befolyást gyakoroljanak, és ki tudjon jönni abból az egészségügyi problémából, amelybe vele került. Tehát az ötödik rész három lépést tartalmaz.
Az első lépéssel foglalkoztunk a múlt hétem. Ennek talán a lényege az az, hogy Isten azt akarja, hogy megértsük, hogy ő akarja az embereknek az egészségét, ő nemcsak tud gyógyítani, hanem akar is gyógyítani, ő ebben szenvedélyes, erről tett tanúbizonyságot akkor, amikor megtestesült, és mindent, beteget meggyógyított, akik őhozzá jöttek, és azért a Mártia Evangélium nyolcadik részének tanulsága szerint azért, hogy beteljesedj a Nézsonyás Profitának a proféciája, hogy ő vette el ami bűnénket, és ő hordozta ami betegségeinket, azért minden embert meggyógyított, hogy ez a profécia be tudjon teljesedni, tehát nem szelektált, nem diferenciált, nem különböztette meg az embereket, hanem mindazokat az embereket, akit őhozzá jöttek, azokat meggyógyította. Az előző résznek a tartalmához még egy adalékot szeretnék felolvasni, és utána rátérek a következő lépésre.
Az első fejezetben olvasható, nagyon találó ez a hasonlat, ezért nem szeretném kihagyni, tehát ez még mindig ahhoz a gondolat körböz csatlakozik, illetve kapcsolódik, hogy Isten meg akarja gyógyítani az embereket. Ha valaki azt mondja, hiszem, hogy az Isten meg tud gyógyítani, de nem tanulta meg az igépől, hogy Isten meg is akarja gyógyítani, az olyan, minthogyha egy földműves azt mondaná, hiszem, hogy Isten akkor is tud nekem termést adni, ha nem vetem el a magot, és nem is öntözöm. Isten senkinek nem tud üdvözséget adni, ha az ember nincsen teljesen meggyőződve arról, hogy ez Isten akarata, mert az üdvözség hit által, vagyis az Isten megismert akaratába vetett bizalom által van.
Meggyógyulni pedig annyit tesz, mint üdvözülni fizikai értelemben. Tehát még egyszer ezt a hasonlatot, a lényege az, tehát ha valaki azt mondja, hogy hiszi azt, hogy Isten meg tudja gyógyítani, de nem, nincs meggyőződve arról, hogy Isten meg is akarja gyógyítani, az olyan, minthogyha egy magvető azt mondaná, hogy hiszem, hogy Isten akkor is tud termést adni, ha nem vetem el a magot, és nem öntözöm azt. Térjünk rá a második lépésre.
Ez a könyv 98. oldalától olvasható. Második lépésként biztosnak kell lenned abban, hogy az Istennel való kapcsolatod rendezett, mert a megváltás áldásai feltételesek.
Miután hallottuk az evangéliumot, és tudjuk, hogy mit kínál számunkra, Jézus azt mondja, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Csak az Istennel rendezett kapcsolatban élők képesek követni ezeket az utasításokat. Miközben a test gyógyulását keressük, nem szabad kompromisszumot kötni lelkünk ellenségével, hiszen ő minden betegség szerzője is.
Lehet, hogy Jézus akkor is lerombolja az ördögmunkáját a testünkben, ha miközben rogaszkodunk az ördögmunkájához a lelkünkben, de erre ígéretet soha nem tett. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sokesebben bűnös embereket is meggyógyított Jézus, például a tíz leplással, hogyha gondoltok, de azok közé megmenték, hogy a tíz leplással csak az ördögünk a védelmezt jelent, És nagyon sok esetben azt mondta a meggyógyult embereknek, hogy eredjenek el, és ne védkezzenek, hogy rosszakból ne legyen dolguk. Tehát a betegségüknek a megőr, illetve az egészségüknek a megőrzését, azt ahhoz a feltételhez kötötte Jézus, hogy engedelmeskedjenek Isten akaratának, és erjenek lázadó módon.
Nehéz hitet gyakorolnunk abban, hogy az ördög munkájának egy részétől megszabadulunk, miközben megengedjük, hogy a másik, rosszabb rész továbbra is bennünk maradjon, megint csak úgy a betegséget és a bűt hasonlítja össze. Amíg az ember nem néz nyíltan szembe a kérdéssel, és nem hoz szilárd döntést az Istennek való engedelmességre, addig nem a hit talaján áll. Jakab azt mondja a Jakab Levél 5.
részének 16. versében, Isten akarata az, hogy mindenben jól legyen dolgunk, és legyünk egészségesek, amint jó dolga van a lelkünknek, ez pedig a 3. János Levélben olvashatjuk, tehát a lelkünknek az egészsége, vagy a bűnvacsánat, az kihat a testünknek az állapotára.
Majd egy másik idézet, ezeket az idézeteket majd úgy olvasom fel, hogy mindig jelzem, hogy idézet következik, és elmondom, hogy melyik ige-helyen találhatjátok meg, ha esetleg utána szeretnétek nézni, tehát a következő idézet, amely szintén erre vonatkozik, ha havisságra néztem volna a szívemben, nem hallgatott volna meg az én uram. Ez pedig a Zsoltárok könyvében található. Csak akkor lehet bizodalmunk Isten felé, ha a szívünk nem vádol minket.
Az a felszólítás, hogy a betegek hívják magukhoz a gyülekezett véneit, eredetileg a szent szellemmel betöltekezett keresztényeknek szólt. Mindig valami baj van, ha valaki jobban kívánja az áldást, mint azt, aki áld. Az írgalmasságot inkább, mint őt magát.
Nem helyes könyörletességét folyamodni Istenhez annak, aki megveti az akaratát. Ne akarj egy kis áldást, ha közben elutasítasz egy nagyot. Mert a bűnbocsánathoz, vagy az örök élethez képest be kell látnunk a gyógyulás, a fizikai gyógyulás, egy kis áldást.
Tehát ne akarj egy kis áldást, ha közben elutasítasz egy nagyot. Lehetetlen egyszerre elvenni és elutasítani Isten áldását. Isten kész arra, hogy azt mondja a sátánnak is, és a betegségnek is, mint annak idején, amit a fáraónak mondott, hogy bocsánsd el az én népemet, hogy szolgáljonak engem.
A legfőbb szempontunk mindenben, még a testi egészségünk helyreállításának kérdésében is, az Isten dicsősége kell, hogy legyen. Az Isten szolgálatához való erő lehet az egyetlen megfelelő cél, ha valaki az ő kezéből várja a gyógyulást. A betegek olajjal való megkenése önmagában is, az elkötelezettség és az odaszállás szimbólóban.
Ugye ezt a részt nem olvastam föl, mert nem idézi a könyv, de a Jakab Levélben olvasható rész, hogy hívja magához a gyülekezett véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén olajjal az urnak nevében, és a hitből való imádság megtartja a beteget, és a bűnt követett él megbocsájtatik neki. Ez tehát a betegeknek az olajjal való megkenésére utal, és itt a szerző visszautal arra, hogy ez nem egy új szövetségi találmány. Különösen azért érdekes ez, mert a Jakab Levél zsidó keresztényeknek íródott, tehát olyan keresztényeknek, akik zsidó háttérből tértek meg, és születtek újjá, zsidó keresztényeknek íródott, akiknek nagyon sokat jelentett az olajjal való megkenés az ószövetségi törpények alapjá.
Tehát erre utal vissza, hogy a betegek olajjal való megkenése önmagában is az elkötelezettség és az odaszállás szimbóluma, azért kell akarnunk meggyógyulni, hogy ezzel is Isten dicsőségét szolgáljuk. Mit jelent tehát a megkenetés? Lapozzunk a Mózes III.
könyvének 8. fejezetéhez, a 10. és 12.
versekhez, és megkapjuk rá Istennek a válaszát. Irézet következik újra. Az az elválasztotta azokat Isten számára.
Az olajjal való megkenés az Úrnak nevében az odaszállás és az elkötelezés aktusa volt, amely azt jelentette, hogy a felkent teljesen alárendeli magát Istennek. Hogy a keze ő érte és csak is ő érte fog munkálkodni. Hogy a lába ő érte és csak is ő érte fog lépni.
A szeme, ajka, szüle őre áll és csak is ő érte fog látni, szólni és hallani. És hogy egész teste a szent szellem temploma lesz. Tehát a jakabnak a gyakorlata, viszont a gyülekezetnek a vénei megkenték a beteget olajjal, azt fejezte ki, hogy a beteg a gyógyulásának az érdekében újra teljesen elszánya magát, elkötelezi magát Isten mellett.
És a felkenetéssel, tehát az olajjal való felkenetéssel elkötelezi magát arra, hogy a szemét, a száját, a fülét, a kezeit, a lábaid teljesen Isten akaratának rendeli alá, és ennek a célnak az érdekében keresi a gyógyulást. Erre látunk egy nagyszerűnk példát a Máti Evangélium 8. részében, hogy meggyógyította Jézus Krisztus Péternek az anyósát, és ahogy meggyógyult az asszony Péternek az anyósa egyből fölállt, és szolgálni kezdett az asztal körül, tehát kiszolgálta Jézust és a tanítványait, nyilvánvalóan azért, mert a gyógyulásában is ez volt az első számú cél, hogy visszanyerje a képességét, az erejét, hogy aztán utána újra Jézus Krisztusnak a szolgálatába állítsa azt.
Újra következik a 3. Jánostól származó idézet, szereted barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és legyél egészséges, amint jó dolga van a nelkednek. A Szent Szellem először azt mondja nekünk, hogy rendeljük magunkat alá Istennek, és csak azután mondja, hogy álljunk ellene az ördömnek.
Ugye egy Péter apostoltól idéz, az idézet így szól, engedelmeskedjetek Istennek, és álljatok ellene az ördögnek, és elfogd tőletek. Senki sem tud eredményesen ellenállni az ördögnek, amíg nem rendelte magát alá Istennek. Ha viszont így állunk ellene az ördögnek, akkor ő nem csak egyszerűen elmegy, hanem a szószoros értelmében elfog futni.
[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a stúdióban a Patmos Café mai vendégeit, Harmat Ágit és Misi-t, és ez nagyon vicces, hogy mindig fordítva mondom, hogy nem igazából Ági neked, de a Misi-ről kaptad a Harmat nevet, igaz?
[Harmath Ágnes]
Így van, így van. Ez az én abszolút nevem.
[Petrőcz Katalin]
Igen. És mégis azért, Misi, téged ez zavar, hogy általában Harmat Ágnézt szoktak emlegetni?
[Harmath Mihály]
Nem, ez így megtiszteltető.
[Petrőcz Katalin]
Megtiszteltető? Mert mégis kórusvezetőként, énektanárként, tehát a te neved van benne a gyerekeknek a köztudatában, ilyen módon a szülőkében, meg a tanárokében, ugyanakkor hát ez nyilván a férjednek a neve. Így van.
És hát aztán talán nem árulok el titkot, hogy nagyon régi az ismerettségünk.
[Harmath Ágnes]
Igen.
[Petrőcz Katalin]
Gyakorlatilag a megtérésünk, ott is megyünk egymást. És még egy gimnáziumba is tanítottunk. Igen.
Ez mikor is volt, Ági?
[Harmath Ágnes]
Hát 90-ben tértünk meg, és 91-től tanítottam a Szilágyi Erzsibet gimnáziumba, és úgy kérte meg Misi a kezem, hogy a tanítás végeztével elém jött egy nagy csokor virággal, és akkor annan indult a dolog.
[Petrőcz Katalin]
És akkor az összes gimis lógott ki az ablakon, és mondta, hogy ilyen romantikát nem láttak még.
[Speaker 10]
Azért egy utcávalódébb történt. Nem közvetlenül az iskola előtt.
[Petrőcz Katalin]
És mennyire volt meglepetésszerű. Mert akkor ezek szerint 90-ban megtértetek, 92-ből százasodtatok. Igen.
Tehát akkor minden nagyon gyorsan zajlott, utána a gyerekek. Abszolút gyorsan.
[Harmath Mihály]
Abszolút gyorsan.
[Petrőcz Katalin]
És mi tartozik még a történethez, szülők?
[Harmath Mihály]
Hát egyik részre a házasságunkhoz tulajdonképpen a gyorsaság az egyik, amit kiemelnék, és utána jönne a szülők. Mert egy nyári táborszerűségben találkoztunk, ahol egyetemist házi csapatban tértünk meg mindketten, és egy ilyen társasággal voltunk Assa mellett nyaralni, és ott ismerkedtünk meg. Ez volt egy augusztus időszak.
Októberben volt egy olyan összejövetel, egy ilyen kis fényképp nézegetés, amivel Ági szüleinél, ahol tulajdonképpen már valami pecsét került erre a dologra, és januárban volt a lánykérés, és áprilisban az esküvő.
[Petrőcz Katalin]
Nem szereted vesztegetni az idődet, Misi?
[Harmath Mihály]
Éretten kerültünk már ebben a helyzetben.
[Petrőcz Katalin]
Mennyire éretten?
[Harmath Mihály]
Hát olyan 26-27 éves, tehát hogy életkorban éretten, tehát már ott...
[Harmath Ágnes]
Már ott voltatok, hogy ez már a kiházasulandókor.
[Harmath Mihály]
Abszolút.
[Harmath Ágnes]
Számomra az volt az érdekes, hogy én abban a táborból úgy jöttem el, hogy hát itt biztos nem volt az, aki majd lesz, és azért is mertem meghívni az egész társaságot hozzánk, hogy hát mivel itt úgy sincs az, aki majd lesz, hát teljes lelki nyugalommal láttam veddégül a társaságot.
[Petrőcz Katalin]
Kösztük a Misi-t is.
[Harmath Ágnes]
És amikor egy kávés csészét kivettem a kezéből, hogy hát ne, hogy ő mosogassa el, hanem én, és akkor úgy látszik itt kielentést tettem Misi, hogy akkor meg ilyen asszony kell.
[Petrőcz Katalin]
Hogy akkor kényelmes életed lesz, mondta akkor Misi. Vagy ezt már eldöntötted a táborban?
[Harmath Mihály]
Ahogy említettem, október között azért volt már egyfajta célirányosság az én szívemben, elkemben, de...
[Petrőcz Katalin]
Amiről az Ági mit se tudott, nem?
[Harmath Mihály]
Amiről semmit nem tudott, de nekem az volt egy óriási kielentés ebben a mosogatás jelenetben, hogy többen Ági abban az időszakban a színpadon énekesként szolgálta a dicséretben. És az, hogy egy olyan személy, aki kivantéve egy ilyen nagy jövánosság előtt, és szépen énekel, és minden ilyen tulajdonsággal rendelkezik, az kiveszi a kezemből a mosogató előtt, és képes elmosogatni. Tehát egyszerűen egy olyan kerekszemélyiséget ismertem meg ebben a pillanatban, ami meggyőzött.
[Petrőcz Katalin]
Tehát akkor ez tényleg egy pecsét volt.
[Harmath Mihály]
Tényleg, tényleg. Valami megváltozott, elkezdett izzani a levegőt.
[Petrőcz Katalin]
És ebből te mit érzékeltél, Ági?
[Harmath Ágnes]
Hát érdekes, mert ott úgy kezdtünk el beszélgetni, hogy úgy megnyílt egy ilyen tága perspektíva, és még aznap este nagyon sok dicséretet énekeltünk ott nálunk. Sok zenész volt ott, volt Borbé Józsi, akkor éppen Mennyasszonya volt még Rita, és olyan töményen ott volt a szent szellem jelenléte, hogy aznap este kapott Misi egy álmot, én pedig az Ézsaiás 62-ből, hogy nem neveznek többé elhagyottnak, hanem földet férjhez adatik. Tehát ez aznap este volt, utána már egyértelműen haladt a dolog ebbe az irányba, de az egy nagyon érdekes este volt ebből a szempontból.
[Petrőcz Katalin]
Érdekes volt ez az egész időszak, azol a sok kijelentése, amit akkor szerintem mi nem is érzékeltünk, hiszen nem tudom, hogy ti milyen háttérből jöttetek, remélem mindjárt elmesélitek, de sokan sokféle háttérből, és mégis rengeteg olyan kijelentés jött, ami így elrendezte a sorokat. Mindenki megtalálta hozzáillő párt. Ti milyen készültséggel érkeztetek a gyülekezetbe?
Ági, neked volt valami elő ismereted a hitről?
[Harmath Ágnes]
Hát engem a teista, materialista módon neveltek a szüleimet, ez annak a kornak volt a természetes állapot a 80-as években. Igen, ez elég általános volt. Hát kamasz koromban barátaim elvittek Erdélybe, egy ilyen katolikus társaság, és ott az annyira megragadott engem, hogy én kértem 17 évesen, hogy kereszteljenek meg.
A szüleim tudta nélkül persze.
[Petrőcz Katalin]
Mert akkor felháborodtak volna?
[Harmath Ágnes]
Hát valószínűleg nagyon nem tetszett volna nekik. És te ezt így bevállaltad? Ezt abszolút bevállaltam, úgyhogy 17 évesen az én saját kérésemre katolikus kerescsékbe részesültem.
De az volt az érdekes, hogy próbáltam olvasni a Bibliát, mert azt kaptam akkor a paptól, egy Bibliát, és elkezdtem olvasni, és az volt nagyon furcsa, hogy olvasom-olvasom, de nem értem. És nem is volt igazán, aki meg tudta volna magyarázni. Hallottál már akkor konzervatóriumból jártál, és műveletnek lehet volt?
Ez még gimnazista éveim alatt volt.
[Petrőcz Katalin]
De azért gondolom, csodálkoztál, hogy egy szöveget nem ért az ember.
[Harmath Ágnes]
Igen, igen. És teltek múltak az évek, gondoltam, hogy majd csak egyszer megértem, vagy majd csak egyszer megmagyarázza valaki, de nem változott semmi. De egy nagy égség lett a szívembe, hogy annyira szeretnék egy olyan társaságba bekerülni, ahol van, aki megmagyarázza nekem, de közben meg nem néznek le azért, hogy én ezt nem értem.
És amikor becsöppentem ebbe az egyetemist a házi csoportba, az Attila úti pincébe, és Hak Márti volt ott, Péter éppen ma már parlamentben volt, csak azért nem volt jelen, meg Nasinszky Péter, és néztem, hogy ilyen korombéli fiatalok mennyire értik, meg mennyire világos, meg mennyire...
[Tóth Géza]
És egy centílítség kapott el?
[Harmath Ágnes]
Hát nem, hogy ezt kell nekem. Ez az, amire nekem szükségem van. Na és ez volt a megtérésemnek a napja, de hogy igazából ez volt nekem a vízválasztó, hogy van ahol olvassák, de nem értik, és van ahol olvassák, de értik, és egyből a megváltásről is olyan hirtelen megvilágosodott megértettem, hogy miről is van szó.
És hogy kerültél át egyik társaságból a másikból? Hát volt egy csoporttársam, az már a Zeneakadémián volt, aki előtte nagyon depressziós volt, és mi katolikusként próbáltuk neki mondani, hogy olvassa a Bibliát, de nem volt rá hajlandó. És egyszer csak néztem, hogy valami nagyon megváltozott, mert állandóan fülig ér a szája, boldog, és néztem, hogy olvassa a Bibliát.
És összepüggés láttál a kettő közöbb? És egyszer csak, hát egyik épületből át kellett sétálni a másikba, és útközben elkezdtünk beszélgetni, és így ömlöttek belőle az igék, és látszott, hogy érti is. Akkor kérdeztem, hogy te hová jársz?
És nem volt hajlandó elárulni, csak azt mondta, hogy majd megkérdezi, hogy elmehetek-e oda, mert ő is még nagyon fiatal keresztény volt. És aztán ő vitte el engem másnap ide az Attila úti pincébe, a Magpéter házicsoportjába, és akkor ott azonnal meg is tértem. Nem volt kérdés számodra?
[Petrőcz Katalin]
Nem, nem.
[Harmath Ágnes]
És ezt már elárultad a szüleidnek? Hát, amikor elmondtam, nagyon megijedtek, mert attól tartottak, hogy hát esetleg ott hagyom a zeneakadémiát, meg hogy mikor tönkre megy az életem, de aztán látták, hogy nem, úgyhogy anyukám is néhány hónap múlva követett, ő is megtért. Hát apukámnak kellett még egy fél év, mert ő, hát így a zsidószármazása miatt neki ez nem volt ennyire egyértelmű, hogy ő keresztényé váljon, de aztán ő is, ő is megtért rövid időn belül, néhány hónapon belül.
[Petrőcz Katalin]
Akkor tényleg a gyorsaság nagyon-nagyon keresztény volt. Igen, igen. És te honnan érkeztél, Misi, ebbe a körbe?
[Harmath Mihály]
Hát én már kicsit később érő típusként, nem középiskoláskor, mert egyetem alatt, tehát az egyetemi éveknek a keresési stádiumában voltak olyan a nyolcvanas évek közepen, második feleszintén. Voltak olyan élmények, amik részben a gyűlökezethez kötöttek, de utólag derült ez csak ki, mert voltak olyan személyek, akik az egyetemen megtértek ebben az időszakban.
[Petrőcz Katalin]
De ugye hitről tudtál már valamit, vagy olvastál bibliát?
[Harmath Mihály]
Nem, az a helyzet, hogy nem.
[Petrőcz Katalin]
De is ugyanígy ilyen ateista neveltetésből?
[Harmath Mihály]
Vidéki, tehát egy ilyen kevert, mert volt annak egy károli bibliája szépen, hogy ki volt a nagyszülő, kik a gyerekek, tehát beleírva a hátuljába, de azon kívül semmi konkrét élmény nem volt. Ilyen biblia oktatásra az evangélikus paphoz elvittek a szülők, de a pártítkár letiltott, tehát két-három alkalom után nem lehetett tovább menni. Tehát falu helyről van szó, mindenki mindenkit ismert, és mindenkinek az életébe belekeresett.
Tehát egyetemi évek voltak azok, amikor így igazán neből keresőként, de nem a biblia irányába. Tehát mindenféle vallásfilozófia, kelleti vallások, mindent fogyasztottam, mindenütt kerestem. És volt egy keramikus kollega, szintén az egyetemen tanult, egy-két éve volt fölöttem, aki hozzátett egy beszélgetés után, hogy tedd hozzá a bibliát, és nagyon szép okosakat mond az, de olvasd hozzá a bibliát, és hogy akkor úgy talán kerekebb lesz.
És ez nagyon beütött. Kértem is utána a szüleimtől születésnapra egy bibliát, és igazán neből ez volt, 24 éves koromba az a vízválasztó, ami utána biblia irányába ment a dolog. Mellette volt pár-egy-két olyan élmény, ami keresésre ösztönzött.
Tehát egy kis önmeghasonlás.
[Petrőcz Katalin]
Ezeket most nem részleteznéd, de ezt úgy mondtad.
[Harmath Mihály]
Egyet lehet, hogy elmesélnék.
[Petrőcz Katalin]
Milyen egyetemre jártál?
[Harmath Mihály]
Az Iparművészeti Főiskolára.
[Petrőcz Katalin]
Mert akkor most itt áruljök el immediászra, hogy te mivel foglalkozol?
[Harmath Mihály]
Keremikus iparművészforma tervezőként dolgozok azóta is. A kályhaz? Cserépkályha műfajban.
[Petrőcz Katalin]
És ez a zene a füleinknek? Természetesen neveked mennyire áll közel a zene ezek szerint?
[Harmath Mihály]
Intuitív nagyon. Képzettségében nem, de megtudtok találni a közös nevezőt.
[Petrőcz Katalin]
Igen, aztán az eredménye láttán, ez nem olyan nagy kérdés, csak úgy kíváncsi voltam, hogy hogyan jön össze. De hát nyilván nem ugyanazt a mesterséget kell minden áron két embernek hűzni, hogy megtalálják a közös nevezőt. De hát milyen pillanatok voltak az egyetemévé delatt?
[Harmath Mihály]
Hát az a helyzet, hogy általános fiatalokkori keresés és önmeghasonlás szerintem mindenki átmegy ugye a huszonéves korában. Szerinted mostani?
[Petrőcz Katalin]
Most is?
[Harmath Mihály]
Szerintem most is, talán még lehet, hogy még inkább. De ebbe volt egy, ami nagyon szívenítődött, és ami külön kapcsolatot jelentett ágés közöttünk utólag. Egy olyan élmény, amikor egy ismerősömnek, egy iparvédelmi kollégának a családjában a nagyszüleivel találkoztam.
És a beszélgetés során kiderült, hogy a nagyszülők, bár tudtam róla, hogy zsidószármazású a család, de hogy a nagyszülők megjárták a holokausznak a poklát. Nem tudom pontosan melyik táborból jött vissza a nagymama, és a karján ott volt a sorszám. És ahogy ezt mesélte el, ott voltam 1989-ről beszélünk, tehát konkrét időpont jelen, és egyszer csak összecsúszott bennem két időség.
A holokausznak az az időszaka, amikor szinte érzékeltem, hogy mennek emberek, vizik el az embereket, és olyan volt, mintha én lettem volna ott abban a korban, és olyan félelem szállt rám ettől a sorszámtól, és az egész történettől, hogy én érzékeltem azt, mintha a szüleim, a nagyszüleim korosztálya ott annak idején megélt, ami miatt elfordította a fejét. És igazán, hogy volt bennem ez egy akkora meghasonlást okozott, hogy én megéltem azt a jelenben, amit a múltban cserben hagytak embereket. Lehet, hogy a szülők nagyszülők, nem tudom pontosan, mert nincsen történet erről a múltban, de egyszer ez a két időség egybetolódott, és az én lelki és egyéb önértékelésem teljesen megroppant.
És ez egy olyan istenkeresés irányába lökött engem, hogy hogy lehet az, egyik rész, hogy az ember ennyire istenkeresőként, jó embernek tartva magát, ennyire törékeny, hogy egy ilyen szituációban milyen könnyű egy félelem, egy rettegés, hogyha rászáll az emberre, akkor teljesen megtörni és meghasonlódni az addigi önmagával. Másik részről meg, hogy hogy történhet meg ilyen, úgymond, ha van Isten, és hogy hogy van ez az egész. Ez egy nagy erőteljes lökés volt, ami egy év múlva már a megtéréshez vezetett.
[Petrőcz Katalin]
Tehát volt egyébként saját magaddal kapcsolatba lett kérdés, hogy te hogyan viszonyultál volna ehhez a saját törékenységedet érezted meg?
[Harmath Mihály]
Az a helyzet, hogy én úgy éltem meg, hogy száz százalék biztos, hogy elbuktam volna a 44-es szituációkban. Tehát teljesen ez volt a két időségnak a egybe csúszásával a konklúzió.
[Petrőcz Katalin]
Tehát ez nem is volt kérdés számodra?
[Harmath Mihály]
Nem. Tehát én poraimba zuhantam, hogy nem bírtam volna megállni.
[Petrőcz Katalin]
És úgy érezted, hogy ehhez a törékenységhez szükséged van egy erősebb Isten?
[Harmath Mihály]
Nem, hanem, hogy mi ez? Tehát, hogy miért van ez? Miért ennyire törékeny az ember?
Művészeti intézményben arra treníroztak 14 éves koromtól kezdve, hogy mint művész én meghatározzak valami dolgot, hogy példaként legyen az ember a tevékenységével, társadalommal ölt emberekkel. Tehát ilyen nagy és kicsit messianisztikus elvárások, és ebbe még kontrasztusabb volt a törékenység.
[Petrőcz Katalin]
Hát ez az, micsoda az ember.
[Harmath Mihály]
Igen, igen.
[Petrőcz Katalin]
Ugye, ahogy énekeljük is, de egyébként talán a te kórusoddal is énekelték, hogy micsoda az ember. Érdekes, hogy ennyire mélyen át tudja ezt élni az ember, és ez valójában Isten felélőként. De akkor ezek szerint fel sem erült, hogy az Istentől eltávolítson.
[Harmath Mihály]
Nem, az Isten keresésben éppenhogy megerősített, és az egészben a természet feletti terelgetést ott érzékelem még inkább, hogy, ahogy Ágival megismerkedtünk, pont egy olyan házasságot sikerült megkötni, ahol tulajdonképpen az, hogy a közös gyerekeinknek a zsidósága milyen szinten van, azt, hát, igen. Apusomék szintén holokausztúlélőként olyan testközelből hozták be, személyessé téve ezt az egészet, ami pont az ellenkező oldala lett annak az élménynek, ami a megtérés előtt bennem konfrontált.
[Petrőcz Katalin]
Az erő?
[Harmath Mihály]
Hát, igen. Tehát az, hogy én nekem föl kell vállaljam azt, hogy keresztényként is, meg azzal, hogy mint családomban befogadva, én belekerülve egy személyessé válva, egyé válva, közösségre kerülve a zsidóságnak azokkal a tagjaival, akik megélték a holokausztot annak különböző szegmességben, de mindenféleképpen kisgyerekként. Ez egy teljesen más dipenzióba vitt be.
Tehát pont az ellenkező, tehát egy ilyen beteljesedés, hogy azt föl lehet vállalni, föl kell vállaljam, és ezt önben Krisztusban tudott, tehát a megtérésen mell tudott egy teljes és egy egészséges, egy olyan jó helyre kerülni.
[Petrőcz Katalin]
Tehát ezt az elbukásnak az élményet most volt a képet, hogy teljesen átfordította.
[Harmath Mihály]
Igen, igen, igen, igen, igen, igen, személyessé lett, és belülről egy teljesen más, szóval, hogy kárpótot azért az élményért, amit ott megroppantam.
[Petrőcz Katalin]
És a te szüleid is megtértek?
[Harmath Mihály]
Hát tulajdonképpen itt is meg volt a gyorssaság, mert én, ahogy említettem, ez volt 89-90-ben egy évre rá megtértem, és még ugyanazon a nyáron az édesanyám és a húgom, és a következő év februárjában pedig az édesapám. Tehát ilyen módon teljesen függetlenül egymástól párhuzamosan ugyanazt az életpályát éltük meg családilag. Tehát a szülőket is beleértve, mindkettőnknél ugyanaz a helyzet, ilyen tükörszimetria.
[Petrőcz Katalin]
Igen, igen, teljesen. Ez abszolút illik a művészeti pályához.
[Harmath Mihály]
De még annyira tükörszimetria, hogy a házasságkötésünkön derült ki, hogy mind a kettőnk akkor 30-adik évüket, házasság, évfordulózat.
[Petrőcz Katalin]
30 éves házasság voltak mind a kettőnk szülei, amikor mi összeházassuktunk. Ez egy abszolút művészi dizájnernek is.
[Harmath Mihály]
Ez megtervezett, ezek nem véletlenek. Itt valami tervező van a háttérben.
[Petrőcz Katalin]
Itt valami tervező van. Most már ezt nem vonhatjuk kétségben. És akkor az összestöbbi momentumára az életeteknek is ez a gyorsaság jellemző szerintetek?
[Harmath Ágnes]
Igen, mert az első gyermekünk nászutas gyermek, tehát a házasságkötésünk után 9 hónapal meg is született. Az első fiú gyermekünk, és honnan nagyjából két évente követte a második, harmadik, illetve a negyedik fiú gyermekünk. Igen.
Emlékszem, hogy nekünk egy háromig együtt haladtunk. Igen, aztán mi folytattuk, még bár úgy egyeztünk meg a házasságkötéskor, hogy hármat mindenképpen szeretnénk, és aztán majd meglátjuk. Hát a negyedik fiúk lett az, és aztán majd meglátjuk.
Az ő születése az némi izgalommal járt, úgyhogy ott már nem voltunk biztosak a folytatásban. Aztán lett egy kisbabánk, aki nyolc hetesen elment, és elég szomorúak voltunk emiatt. Már a terhesség.
Igen, tehát rögtön az elején, de ott az a szülésznő, akihez kerültünk, megtért ő a rejzerági. Úgyhogy utána kértünk kárpotlást az úrtól, és aztán kaptunk még egy kislányt. Úgyhogy ő pedig a rejzeráginnál született, tehát aki megtért.
[Petrőcz Katalin]
Tehát ő egy olyan vigasztalást adott nektek, ami újra erőre kaptatok tőle?
[Harmath Ágnes]
Igen, igen.
[Petrőcz Katalin]
Tehát ilyen pillanatokban nagyon számít, hogy ki van az ember mellett.
[Harmath Ágnes]
Úgyhogy hát így lett aztán öt gyermekünk.
[Petrőcz Katalin]
Igen, a harmadik után nekünk is mondták, hogy hát a negyedik biztos leny lenne, és akkor rátoknéztem, és láttam, hogy a negyedik is fiú. Ezért ezt nem érdemes kísérletezni, vagy az ember vagy vállalja, vagy nem. És milyen izgalom volt, ami ilyen bizonság lett bennetek?
[Harmath Ágnes]
Hát az volt az izgalom, hogy az első három fiúgyermekünk születésével semmi probléma nem volt, tehát tökéletesen rendben ment minden. És a negyedik alkalom is így volt, hogy tökéletesen problémamentes terhesség volt, és hát 1999. december végére voltam én hitelesítve, és akkor éppen Szentpál Akadémiára jártunk, és egy konzultáció volt akkor, amin érdekes módon pont Rúf Tibor arról tanított, hogy a bölcsesség és az értelem, hogy úgy illusztrálta, hogy az értelem olyan, mint egy orvosi kés, ami egy műtét során elválasztja a dolgokat, és az orvos kiveszi azt, amit ki kell, tehát hogy ezzel illusztrálta, és az volt a nagyon érdekes, hogy pont 24 órával később történt meg velem az, hogy ilyen módon kellett a fiunkat belőlem kiszedni, azért, mert egy ilyen atóniás vérzés elindult, teljesen váratlanul derültékből, ami hát közvetlen életveszély elsősorban a csecsemő számára, de az anya számára is az lett volna. És ezt érzékelték, vagy te rosszul lettél, vagy valami műszerrel kellett kimutatni? Egyáltalán nem lettem rosszul, hanem hirtelen olyan erős vérzés indult el, hogy minden fájdalom és előzmény nélkül, tehát teljesen furcsa volt, de hát anyukám orvos, úgyhogy ő pontosan tudja, hogy ez megállíthatatlan, és olyan erős volt, hogy ott perceken belőle lehet vérezni, és megfulathat a baba.
És az volt benne a fantasztikus, hogy Misi nélkül nem volt otthon, de akkor már volt móbilunk, és haza tudtuk őt hívni, úgyhogy nagyon hamar hazaért, és kimondott egy mondatot, hogy Jézus vére kifolyt, több vérnek nem kell kifolyni, és azonnal elállt a vérzés. Szóval ez akkora döbbenet volt, hogy mire kiértek a mentők, és bevittek, ott már nem is értették, hogy nekem mi a bajom.
[Petrőcz Katalin]
Addigra annyira jól lettél, és elállt a vérzés?
[Harmath Ágnes]
Addigra elállt a vérzés, de az is nagyon érdekes volt, mert azért ezt így nem lehetett hagyni. Én azért imádkoztam, hogy a legjobb orvoshoz kerüljek, aki az intézményen belül létezik, és jött a bárány doktor. És a bárány doktor vette ki a Dávid fiunkat, és hát ilyen vérzés során bármi előfordulhatott volna, tehát maradandó sérülés lehetett volna, és tökéletesen egészséges.
A kis, hát most már 16 éves, aki akkor született, és hát Dávidnak hívják, és nagyon szereti énekelni, nagyon szereti dicsérni az urat. Úgyhogy ez nekünk egy életre szóló bizonyság volt arról, hogy Jézus fére, milyen munkát végzettel értünk.
[Petrőcz Katalin]
Innen fogjuk folytatni a történet, folytatódik, maradjatok velünk!
