Happy Day 2024.02.05

A Happy Day mai adásában:

• 00:00 Megvallás Németh Sándorral 
• 02:22 Bibliaolvasás EFO: II. Királyok 12-14. rész
• 17:20 Állj Isten beszédének az oldalán - Németh Sándor prédikáció részlet
• 19:30 F. F. Bosworth: Krisztus, a gyógyító - 5. fejezet, 1.rész
• 34:55 Régészeti bizonyítékok az Újszövetség - Dr. Grüll Tibor

Az adás gépi átírata alább olvasható:

[Bemondó]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás! Mondjuk ki közösen Isten igéjét, most a Hit Rádióba!

[Németh Sándor]
Mondjuk közösen, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden beszédével, amely Isten szájából származik. Mert hiszem, hogy Istennek a beszéde élet, szellem olyan, mint a tűz és mint a szikla zúzó pöröly. Megvan írva, hogy az ég és a föld elmúllik, de az ő beszéde megmarad örökké.

És hiszem, hogy az Isten igéje testé lett a názeti Jézus Kriszusban. Ő az Istennek a fia, aki halott volt és föltámadott. És az atyának a jobbján foglalt helyet.

Ő az én főpapom, ő az én engeztelő áldozatom. És hiszem, hogy ő az, aki közben jár én életem. Ezért ki az, aki vádol engemet, mert Isten az, aki meggazított.

És kicsoda, aki kárhoztat, Jézus Kriszus az, aki közben jár én életem. És ha Isten velem, kicsoda ellenem. Mert hiszem, hogy nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van.

És a mai napon is fölgerjesztem Isten kegyelmi ajándékát, amely adatot nekem. Mert az én testem a Szent Szelem temploma, mert Isten Szeleme lakok én bennem. És a régiek elmúltak, s én elújjállett minden.

És nincseni már semmi károztatásom, mert Krisztus Jézusban vagyok. És az ő életének szelemi törvénye megszabadított engemet a bűn és a halálnak a törvénye alól. És hiszem, hogy a szelemem él az igazságért.

Ámen! Dicsőség Istennek.

[Diószegi Dávid]
Jóás annyát Szibjának hívták, Bersebából származott. Jóás azt tette, amit az örökkévaló jónak tart, mert jójádál a főpap volt a tanítómestere. Azonban az áldozati magaslatokon nem szűnt meg az áldozatok bemutatása.

A nép továbbra is ezeken a helyeken mutatta be az áldozatokat. Jóás azt mondta a papoknak. Gyűjtsétek össze azokat a pénzeket, amelyeket az örökkévaló templomába szent áldozatként behoznak az emberek.

A népszámláláskor, egyéni fogadalom esetén és önkéntes ajándékként. Minden egyes papa az egyik kincs tárnoktól kapja kezéhez a pénzt, és használja azt a templom javítására, ahol és amikor szükséges. Teltek az évek, de még Jóás uralkodásának 23.

évig sem végezték el a papok a templommal szükséges javításokat. Ezért Jóás magához hivatta Jójádá főpapot és a többi papokat, és kérdőre vonta őket. Miért nem végeztétek el a szükséges javításokat a templomban?

Ettől kezdve a papok ne kapjanak pénzt a kincs tárnoktól, hanem fordítsák azt a pénzt közvetlenül a templom javítására. A papok beleegyeztek, hogy a néptől nem fogadnak el pénzt a maguk számára, és többé nem ők maguk végzik a templom javítását. Ezután Jójádá főpap fogott egy fadobozt, és nyílást vágott a tetején, majd elhelyezte azt az oltár jobb oldala mellett, az örökkévalóháza bejáratának közelében.

Ettől kezdve azok a papok, akik a templom ajtajában őrt álltak, ebbe a dobozba tették mindazt a pénzt, amelyet az emberek behoztak az örökkévalóházába. Amikor látták, hogy a fadoboz megtelt, a királyirnóka és a főpap együtt kivették belőle a pénzt, megszámolták, majd zacskókba kötötték. Azután átadták a munkavezetőknek, akik ebből fizették a mesterembereket, akik a javításokat végezték.

Az ácsokat, kőfaragókat, kőműveseket és építőmestereket. Ebből vették a javításhoz szükséges anyagokat, a gerendákat, faragott köveket és minden egyebet, amire csak szükség volt a templom javításához. A fadobozban összegyűlt pénzből csak a templom épületének javításán dolgozó munkásokat fizették.

Ebből nem készítettek az örökkévalóháza számára ezüst vagy aranyeszközöket, tálakat, késeket, edényeket vagy trombitákat. Akikre rábízták a pénzt, azoknak nem kellett később elszámolni vele, mert hűségesek és megbízhatók voltak. A jóvátételi és vétek áldozatok esetében a pénzt nem vitték be az örökkévalóházába, hogy bedobják a fadobozba, mert az továbbra is a papok járandósága maradt.

Abban az időben történt, hogy hazáél, a rám királya fölvonult Gátvárosa ellen és el is foglalta. Azután elhatározta, hogy megtámadja Jeruzsálement. Ebben a szorult helyzetben Jóás király összegyűjtötte az örökkévalóházának kincstárából, amit csak ott talált.

Ezeket a kincseket Jóás elődei, Józsefát, Jórám, a hazjá és maga Jóás is sok éven keresztül gyűjtötték össze és szentelték oda az örökkévalónak. Ezen kívül összeszedett a királyi palot a kincstárából és minden aranyat. Majd az egészet elküldte hazájélnek, a rám királyának, aki erre elvonult Jeruzsálem alól.

Jóás egyéb dolgait és mindazt, amit tett, följegyezték a Júdakirályainak történetéről szóló könyvben. Jóás ellen udvari emberei sződtek összeesküvést és meggyilkolták őt Bétmilló mellett, ami a szillába vezető úton fekszik. Ezek voltak, akik meggyilkolták.

Józákár, Simeád fia és Jehózábád, Somér fia. Jóást ősei mellé temették a Dávid városában. Fia, Amaciák követte Júd a trónján.

Jóás, a hazjá fia, Júdakirálya uralkodása 23. évében Jóákház, Jehú fia lett Izrael királya. 17 évig uralkodott Samáriában.

Olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart. Ragaszkodott Jeroboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel ő bűnbe vezette Izraelt. Ezektől Jóákház sem tért el.

Emiatt az örökkévaló nagyon megharagudott Izraelre, és kiszolgáltatta hazájelnek, meg Benhadadnak, hazájelfiának, Arám királyainak. Akkor azonban Jóákház könyörgött az örökkévalónak, aki meghallgatta és segített rajta, mert látta Izrael nyomorúságát, és hogy Arám királyai mennyire sanyargatják őket. Az örökkévaló szabadítót küldött Izraelnek, aki megbentette őket az Arámok hatalmából, hogy Izrael népe nyugodtan lakhasson otthonaiban, mint az előtt.

Ennek ellenére Izrael népe mégsem szakított azokkal a bűnökkel, amelyekbe Jeroboám és utódai vezették őket, hanem Jeroboám útján jártak, és az aserooszlopok is megmaradtak Samáriában. Arám királya úgy szétszórt a Jóákház seregét, mint csépléskor a polyvát a szél. Annyira elpusztította őket, hogy Izraelben mindössze 50 harci szekérbe fogható ló, 10 harci szekér, és 10.000 gyalogos katona maradt. Jóákház egyéb dolgait, hős tetteit, és mindazt, amit tett, feljegyezték az Izrael királyainak történetéről szóló könyvben. Azután meghalt Jóákház, és eltemették Samáriában ősei mellé. Fia Jóás követte Izrael trónján.

Jóás, Jóda királya uralkodásának 37. évjében lett Jóás, Jóákház fia Izrael királya, és 16 évig uralkodott Samáriában. Olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart.

Ragaszkodott Jereboámnak, Nebát fiának bűneihez, amelyekkel bűnbevezette Izraelt. Ezektől ő sem tért el, hanem folytatta azokat. Jóásnak, Izrael királyának egyéb dolgait, mind azt, amit tett, meg hős tetteid, amikor harcolt Amacjá Jóda királya ellen, följegyezték az Izrael királyainak történetéről szóló könyvben.

Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izrael előbbi királyai mellé. Izrael trónján a fia Jereboám követte. Elizeus megbetegedett, és később bele is halt ebbe a betegségbe.

Jóás, Izrael királya meglátogatta Elizeust, és ráborulva siratta. – Atyám, atyám, Izrael harci szekerei és lovai! Elizeus ezt mondta neki.

– Vedd a kezedbe íjadat és nyilaidat! Jóás így is tett. Majd ezt mondta a királynak Elizeus.

– Feszítsd meg az íjat! Amikor Jóás megfeszítette az íjat, Elizeus rátette kezét a király kezére, és azt mondta.

[Diószegi Dávid]
– Tárd ki az ablakod kelet felé!

[Diószegi Dávid]
Majd miután a király kinyitotta, szólt neki. – Most lőd ki a nyilat! A király ellőtte a nyilveszőt, és akkor Elizeus így szólt.

– Látod? Ez az örökkévaló szabadításának a nyila, amely megszabadítja Izraelt arámtól. – Mert megsemmisítő győzelme taradsz az arám sereg fölött, a fék mellett!

Majd még ezt mondta a királynak.

[Diószegi Dávid]
– Most fogd meg a nyilveszőket, és üss a földre!

[Diószegi Dávid]
Jóás fogta a nyilveszőket, és háromszor a földre ütött velük, de azután abba hagyta. Isten embere megharagudott, és ezt kiáltotta.

[Diószegi Dávid]
– Miért hagytad abba? Ötször vagy hatszor kellett volna a földre ütnöd. – Akkor a teljes megsemmisülésig megverted volna arám hadseregét, de így csak háromszor fogod legyőzni őket.

[Diószegi Dávid]
Ezután Elizeus meghalt, és eltemették. A következő tavaszon – szokásuk szerint – moábi rablócsapatok portjáztak Izrael területén. Éppen akkor egy férfit temettek, s hirtelen meglátták az egyik moábi rablócsapatot.

Emiatt a holtestet sietve betették Elizeus sírkamrájába. Azonban, ahogy a halott teste hozzájött Elizeus csontjaihoz, a férfi életre kelt, és talpra állt. Joágház uralkodásának egész idején hazáél, arám királya sokat szorongatta Izraelt.

Azután az örökkévaló az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségre való tekintettel megkönnyörült Izraelen, és kegyelemmel fordult feléjük. Mind a mai napig nem akarta teljesen elpusztítani őket, és nem lögte el őket magától. Hazáél, arám királya meghalt, és a fia Ben-Hadad követte a trónon.

Ezután Jóás, Jóágház fia visszafoglalta Ben-Hadadtól, hazáél fiától mindazokat az izraeli városokat, amelyeket az arámok háborúban vettek el Jóágház királytól. Háromszor aratott győzelmet Jóás az arám sereg fölött, és visszafoglalta a városokat. 14.

rész Jóás, Jóágház fia, Izrael királya uralkodásának második évében lett király Amatziá, Jóásnak, Juda királyának a fia. 25 éves korában lépett trónra, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddánnak hívták, Jeruzsálemből származott.

Olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló jónak tart, de nem annyira, mint ősapja, Dávid király, mert mindenben apjának, Jóásnak a példáját követte. Az áldozati magaslatokat még ekkor is használták, és a nép ott mutatta be áldozatait. Amikor Amatziák királyi hatalma megerősödött, megölette azokat az udvari embereket, akik apját, Jóás királyt meggyilkolták.

Azonban a gyilkosok fiait nem végeztette ki, mert így van megírva Mózes törvénykönyvében, amelyet az örökkévaló elrendelt. Ne ítéljék halára az apád fia bűne miatt, se a fiút apja bűnéért. Mindenkit csak a saját bűne miatt lehet halára ítélni.

Amatziák volt az, aki legyőzte az Edomiak tízezer fős seregét a Sósvölgyben vívott csatában. Szell a városát megostromolta és elfoglalta, azután elnevezte jogtejének, és ezt ma is így hívják. Ezután Amatziák követeket küldött Jóáshoz, Izrael királyához ezzel az üzenettel.

Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől szembe! Jóás, Jóásház fia, Jéhú unokája volt. De Jóás, Izrael királya ezt válaszolta.

A Libanon hegyen nőtt kis bogáncs kóró azt izente a hatalmas libanoni cédrusnak. Add feleségül leányodat a fiamhoz! Azután egy arra járó mezeivad letaposta a bogáncsot.

Az Edomiakat valóban legyőzted, emiatt bíztad el magad. Elégedj meg ezzel a dicsőséggel! Miért keresnél magadnak bajt?

Maradj csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában, Júdával együtt. De Amaciá nem hallgatott rá. Így hát a két sereg felvonult, és a júdai Bécsemesnél csatarentbe álltak egymással szemben.

Az egyik oldalon Jóás, Izrael királya, a másikon Amaciá, Júda királya vezette a seregeket. A csatában Júda feleséget szenvedett Izraeltől. Amaciá katonái hazafutottak, ő magát pedig Jóás, Izrael királya elfogta, és Jeruzsálembe vitte.

Amaciá, Júda királya, Jóás fia és Jóák ház unokája volt. Azután Jóás lerombolt a Jeruzsálem falainak egy részét. Az Efraim kaputól a Szöglet kapuig 400 könyög hosszan.

Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt és a templomi eszközöket az örökkivaló házából, valamint a királyi palotakincseit is. Túszokat is szedett, és így tért haza Samáriába. Jóásnak, Izrael királyának egyéb dolgait, mindazt, amit tett, meg hős tetteit, amikor harcolt Amaciá, Júda királya ellen, feljegyezték az Izrael királyainak történetéről szóló könyvben.

Azután meghalt Jóás, és eltemették Samáriában Izrael előbbi királyai mellé. Izrael trónján Jóást a fia, Jeroboám követte. Amaciá, Jóás fia, Júda királya még 15 évig élt, miután Jóás, Jóalkház fia, Izrael királya meghalt.

Amaciá uralkodásának többi eseményét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. Amaciá ellen összeesküvés szőttek Jeruzsálemben, ő pedig elmenekült Lákisba. De oda is utána kültek embereket, akik megölték Amaciát.

Majd a holtestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és őseimellé temették a Dávid városában. Azután Júda egész népe a 16 éves Uzziát tette királyák apja Amaciá helyett. Uzziá volt az, aki felépítette és ismét Júdához csatolta életvárosát.

Ez azután történt, hogy Amaciák király meghalt, és őseimellé temették. Amaciá, Jóásfia, Júda királya uralkodása 15. évében II.

Jeroboám, Jóásfia lett Izrael királya. 41 évig uralkodott Samáriában. Olyan dolgokat tett, amelyeket az örökkévaló rossznak tart.

Követte I. Jeroboámnak, Nebát fiának összes bűnét, amelyekkel ő bűnbe vezette Izraelt. II.

Jeroboám király volt az, aki helyreállította Izrael eredeti határait a Hamádba vezető úttól, ahol tengerig. Ez pontosan úgy történt, ahogyan az örökkévaló, Izrael istene mondta szolgája, a Gáthéferből való Jónás proféta, Amittaj fia által. Mert az örökkévaló látta Izrael népének, a szolgáknak és a szabadoknak egyaránt keserves nyomorúságát, és látta, hogy nincs aki megszabadítsa őket.

Az örökkévaló nem akarta eltörölni Izrael nevét a földről, ezért megszabadította őket II. Jeroboám, Jóásfia által. II.

Jeroboám, Izrael királya visszafoglalta Damaszkust és Hamádot Izrael számára, mert ezek a városok egykor Judához tartoztak. Mindezeket és II. Jeroboám többi dolgait, mindazt, amit tett, meg a hős tetteit följegyezték az Izrael királyainak történetéről szóló könyvben.

Azután meghalt II. Jeroboám, és eltemették elődei Izrael korábbi királyai mellé. A trónon fia, Zekarjá követte.

[Balogh László]
I.

[Bemondó]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Bizonyos emberek, akik keresztényeknek mondják magukat, bizonyos kardinális területen a világnak az elvárásait normáit, követelményeit fogadják el és elengedik az Istennek a beszédét. Tehát nem az Isten beszédé oldalán állnak, hanem a ellenkező távra, a másik csapatnak a világnak az oldalára állnak. Ezek a liberális keresztények.

A másik irányzata, mely látja ezt a problémát, az úgy gondolja, hogy a tradíciót kell megerősíteni. Nyilván benn van a tradícióban Isten igéje, és a tradíciónak a megerősödésével ki tudunk, túl tudjuk érni ezt a hatalmas nagy kihívást, ami előtt és amiben benne van az egyház. De elfeledkezzünk arról, hogy az egyháznak a válsága nem csak most kezdődött, hanem régebben, és ebben nagyon nagy szerepet játszottak azok az egyházi tradíciók, amelyek ellentétesek Istennek az igéjével.

És nincs értelme minden tradíciót megmenteni, hanem nagyon fontos, hogy a szokásokat, a tradíciókat az Isten igéjéhez mérjük, és az Isten igéjének alárendeljük, és ami nem felel meg az Isten igéjének, azt el kell engedni, ki kell engedni a kézből. Ne felejtsétek el a názati Jézus Kisztusnak a földi életében is ugyanek az irányzatok megvoltak. Judaizmuson belül megvolt ez a liberális irányzat, megvolt ez a tradicionális irányzat, amely az Isten igéjét erőtlenné tette, különböző emberi rendelésekkel, tradíciókkal, és ugye hát maga a szombat körüli vita is ezzel állt összefüggésbe.

Az evangéliumból egyértelműen következik, hogy semmi olyan tradíció, amely az igét erőtlenné teszi, ami az igét kitörli az embereknek a szívéből, lelkéből, semmi olyan tradíció, amely az ige helyett középpontba kerül a hívőknek az életébe, az a tradíció nem alkalmas arra, hogy megújulás legyen abból a keresztények számára.

[Tóth Géza]
Szeretettel köszöntöm be neteket! Ez a Csak ülök és olvasok című sorozat első adása, Tón Géza vagyok. Tehát, Boszfors Evangélista, Krisztus a gyógyító című könyvének 5.

fejezetét fogom olvasni. Hogyan vegyük el a testi gyógyulás megváltásért, szövetség jáldását, megjegyzés. Ebben a fejezetben egyebek mellett az előző részek főbb megállapításait is át is vételjük azért, hogy ez az egy fejezet önmagában képes legyen megvetni a gyógyulásra való hit alapjait.

Azok érdekében tesszük ezt, akiknek olyan sürgős szükségük van a hit gyógyító imájára, hogy nincs idejük elolvasni az egész könyve. Tehát nézzük az első lépést. A gyógyulás felé vezető első lépés pontosan ugyanaz, viszont üdvözség vagy bármely más Isten által megígért áldás felé vezető első lépés azaz, a beteg személynek pontosan tisztába kell lennie azzal, hogy mit tanít a Biblia, vagyis, hogy Isten akarata a gyógyulás.

És mindaddig, amíg az illető személy végignem járja a számára kijelölt életpályát, az legalább 70 vagy 80 év, a Zsoltárok könyve 90. rész 10. verse szerint, minden szenvedőnek személyes meggyőződésre kell jutnia a felől, hogy a gyógyulása Isten tökéletes akarata.

Lehetetlen ugyanis igazán hinni a gyógyulásban, amíg akárcsak a legcsekélyebb kéte is felmerül a felől, hogy valóban ez szerepele a mennyei Atya akaratában. Lehetetlen hitáltal bátran elvenni azt az áldást, amerről nem is tudjuk biztosan, hogy Isten valóban felajánlotta, ugyanis az ő erejét csak akkor igényelhetjük, ha az akaratával tisztával vagyunk. Például szinte lehetetlen volna rávenni egy bűnös embert arra, hogy higgyen a megigazulásban, vagy higgyen a bűnbocsánatban, ha csak teljesen meg nem győzzük őt arról, hogy a megtérése Istennek a határozott akarata.

A hit az Isten akaratának megismerésével kezdődik. Ez annyira fontos, hogy megismétlem. A hit az Isten akaratának a megismerésével kezdődik, és csak is Isten megismert akaratán alapulhat.

Nem pedig, ami kívánságainkon és vágyainkon. Nem ez a hit. Az eredményre vezető hit nem abban hisz, hogy Isten valamire képes, hanem abban, hogy Isten valamit kész, készséges megtenni.

Akik azt állítják, hogy hisznek a gyógyulásban, de minden mellette kimondott szóval szemben tíz szót szólnak ellene, alig ha tudnak eljutni a gyógyulásba vetett hitre. A következő alcím a hit elvárja, hogy Isten cselekedjen. Mikor Isten arra szólít fel bennünket, hogy imádkozzunk a betegekért, akkor úgy érti, hogy hittel imádkozzunk.

Itt engedjetek meg egy megjegyzést. Annak idején, amikor elvállaltam, hogy ezt a könyvet felolvasom hangzó könyv formájában, döbbenetes módon, számomra döbbenetes módon, a könyvolvasása közben döbbentem rá arra, hogy nagyon sok esetben, amikor betegek fordultak hozzám azért, hogy imádkozzamért, ők kértek segítséget, nagyon sokszor, sőt ez volt az általános gyakorlat, miután imádkoztamért ők, mondtam nekik, hogy de nagyon fontos, hogy egyénienek is gyakorolják a hitüket, sőt építsék a hitüket, ajánlottam nekik ezt a könyvet, vagy más ezzel a témával kapcsolatos jó könyveket, hogy tegyenek annak érdekében, hogy meggyógyuljanak, mert lehet, hogy a jelenlegi hitük, ami éppen az ima pillanatában történt, nem elégséges.

De ennek a könyvnek az olvasása közben döbbentem rá arra, hogy amikor ilyen tanácsokat adok azoknak, akiknek gyógyulása van szükségük, akkor magamnak is meg kellene ezt fogadnom, mert én magam is tudom építeni a hitemet, hogy milyen hittel imádkozzak az emberekért, és rájöttem arra, hogy az én készülékemben is lehet hiba, és nem mindegy, hogy mekkora hittel imádkozok azokért, akiknek gyógyulása van szüksége, és még egy lelkészszer is előfordulhat, és szerintem sok esetben elő is fordul, hogy amikor imádkozik egy betegért, akkor nincsen százszázalékosan meggyőződve arról, hogy annak a betegnek a gyógyulása Isten tökéletes akarata, tehát ezért fontos, hogy mi, akik ebben a szolgálatban benne vagyunk, is erősítsük a hitünket, tehát nem csak azoknak ajánlom a könyv tanulmányozását, akiknek gyógyulása van szükségük, hanem azoknak is, akiknek ezt feladatuk az életben. Tehát még egyszer, mikor Isten arra szólít fel bennünket, hogy imádkozzunk a betegekért, úgy érti, hogy hittel imádkozzunk.

Ezt pedig nem tudnánk megtenni, hogyha nem ismernénk az ő erre vonatkozó akaratát. Ha viszont nem ismerjük Isten akaratát, ha nem ismerjük az Isten akaratát, a hitünknek nincs alapja, mert a hit azt várja el, hogy Isten megtegye, amiről egyébként tudjuk, hogy meg akarja tenni. Ha hitünk van, nem nehéz Istent rávennünk arra, hogy megcselekedje az ő saját akaratát.

Hogyha tudjuk, hogy egy bizonyos dolog az ő akarata, akkor nem nehéz hinni abban, hogy azt meg is fogja tenni. Amiről biztosan tudjuk, hogy meg is akarja tenni. Amikor megtértünk, pontosan ezen a módon tapasztaltuk meg az újjánszületésnek, még a gyógyulásnál is nagyobb csodáját.

Csak úgy tudjuk hitáltal elvenni az áldást, ha az evangéliumból tudomán szerzünk arról, hogy az Isten elkészítette számunkra. Az egész Szentírás leginkább hangsúlyozott tantétele, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozata mind az üdvösséget, mind a testi gyógyulást megszerezte számunkra, és Isten akarata az, hogy az övéit megszabadítsa a betegségtől, és, ahogy idéztük a 90-es Zsoltárt, napjai számát teljesít tegye. Illetve ez egy Mózes kettőben van benne.

A Mózes harmadik könyve 14 és 15. fejezetében található előképekből, erről majd később lesz szó, megtudhatjuk, hogy a betegek meggyógyulása kizárólag az engesztelésen keresztül volt lehetséges, Mózes törvénye alapján is. A Máté Evangélium a 8.

fejezetének 17. verse pedig egyértelműen azt állítja, hogy Jézus is az általa bemutatandó, később bemutatandó engesztelő áldozat alapján gyógyított meg minden betegséget. Ugye ez így szól, ez nincs a könyvben felírva, de úgy emlékszem, hogy miután Jézus meggyógyított sokakat, akkor utána Máté azt mondja, hogy beteljesedjen az írás, amit Ézsajás mondott, hogy ő vette el a mi betegségeinket és ő vette el a mi erőtlenségeinket, vagy gyengeségeinket, tehát itt az Ézsajás 53-ra utal Máté ebben a részben, ahol a megváltásról van szó, hogy a bűneinket a testében vitte fel, a fára és az ő sebeiben gyógyultunk meg. Ebből a versből, tehát az előbb említett versből az derül ki, hogy Jézus Krisztus éppen az engesztelő áldozatra nézve nem tett soha különbséget ember és ember között, hanem mindenkit meggyógyított az őt körülvevő sokaságban, mivel az engesztelést az egész emberi nemért elvégezte, beleértve engem és téged is. Tehát ugyanúgy, ahogy az engesztelő áldozat minden ember számára megszerezte a bűnbocsánatot, ugyanúgy az engesztelő áldozat minden ember számára megszerezte a gyógyulást is.

Ahogy újra és újra nagy tömegek zsúfolódtak össze, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből, az evangéliumokban mindenütt azt olvassuk, hogy minnyájukat meggyógyította. Soha nem tett különbsége. Miért nem?

Azért, mert a hamarosan elvégzésre kerülő engesztelő áldozata során ő viselte a mi betegségeinket, mivel ő a mi betegségeinket hordozta, ezt a profíciát csak úgy lehetett betölteni, hogyha mindenkit meggyógyított. Isten szándékosan nagyon pontosan fogalmazott, hogy véreszendül se lehessen félreérteni, és senki se gondolhassa magáról, hogy ő ebből kivon rekeszve. A Golgothán megszerzett áldások mindenki számára elérhetőek.

Isten a lélek üdvözítésében, a test meggyógyításában és minden másban, amit meg akar cselekedni, ugyanazt a módszert követi. Kiküldi az igéjét, vagy igéretét, majd mindenütt, ahol az igéret hitted hoz létre, az de is tartja. A gyógyítás isteni eljárásából a következőket olvashatjuk.

1. Zsoltár. Kibocsájtotta az ő szavát, és meggyógyította őket, és kimentette őket az ő vermegyből.

Isten igéje, amely munkálkodik is azokban, akik hisznek, az egész testüknek egészség. Éppen úgy, ahogy egy kislány hite arra, hogy megkapja régállított új ruhát, abból származik, hogy az édesanyja megígérte neki, hogy a jövő szombaton megveszi. A mi gyógyulásba vetett hitünk is abból származik, hogy halljuk Isten erre vonatkozó beszédét, igéretét, hogy itt egy a könyvben, az előző fejezetekben hoz fel egy példát, erre utal vissza, hogy egy kislánynak az anyukája megígéri azt, hogy jövő szombaton új ruhát kap, és amikor ezt az ígéretet hallja a kislány, akkor semmiféle szkepticizmus nincsen benne, nem mondja azt, hogy majd meglátja, hanem kimegy, és a társasainak, a barátainak egyből elkezd dicsekedni, hogy hé, a jövő éten kapok egy új ruhát, mert készpénznek veszi azt, hogy amit az anyukája ígért, azt meg fogja kapni még akkor is, hogyha ez a jövőre vonatkozik, elkezd vele dicsekedni, és már azt az örömet érzi, amit valószínűleg akkor fog érezni, amikor majd birtokba is fogja venni a ruhát, tehát előre örül neki, ez az előre vetített öröm, vagy az előre átélt öröm a hitek a legnagyobb bizonyítéka. Ezt a példát ismétli meg tehát itt az evangelista.

[Balogh László]
Oh, happy day.

[Bemondó]
Best of Hit Rádió. Válagatás spirituális műsorainkból. Best of Hit Rádió.

[Balogh László]
Új műsorunk egy mini jubiléumhoz érkezett, ez most már a tizedik adás, és sorrendben a harmadik adás, amikor nagyon kedves vendégem itt a stúdióban, szemben nagy mosolyal, prof. dr. Grüll Tibor úr, Szentpál Akadémia és a Pécsi Tudományegyetem Tanszékvezető Tanára. Szerbusz Tibor, köszönjük, hogy harmadjára is itt vagy a műsorban.

[Dr. Grüll Tibor]
Szerbusz Laci, tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kedvenc hallgatókat.

[Balogh László]
Köszöntünk sok szeretettel mindenkit még egyszer, és ugye akik követték az eddigi adásokat tudják, hogy a bibliai régészetről beszéltünk. Eddig volt egy adásunk, amikor a régészet általános tudományos kérdéseiről beszéltünk, sok izgalmas dolog előjött, és volt egy olyan, amikor szinte egy étlapról válogattunk az Új Szövetséget megerősítő történelmi leletek és szövegek között, és ezt szeretnénk folytatni az Új Szövetséggel, ugye legutóbb ott fejeztük be, hogy Keresztelő János volt az Új Szövetség utolsó nagy profitája, és az Új Szövetség első nagy profitája. Meg a kumráni tekercsek. Meg a kumráni tekercsek, amik ugye még reméljük, hogy sok jó hírt fognak tartogatni nekünk.

Hát, nem tudom. Nem, én se.

[Dr. Grüll Tibor]
Elvileg már az összeset publikálták, és ugyan vannak még olyan töredékecskék, amiket még nem sikerült megfejteni, de hát azt mondják szakemberek, hogy olyan túlságosan nagy szenzációról már ne számítsunk. Persze most jöhet az összeesküvés elmélet, nem?

[Balogh László]
Legalább kettő.

[Dr. Grüll Tibor]
Hogy mi az, amit a Vatikán elrejtett, és mi az, amit nem akarnak közé tenni, és a többi. De ezekről én sem tudok semmit. Mert elrejtett.

[Balogh László]
Egyszer láttam egy olyan rajzot.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen?

[Balogh László]
Megjött a két ember a zajthoz, és ki van írva, hogy világ összeesküvés elméletek világkongresszusa. És az egyik be akar nyitni, a másik meg lefogja a kezét. Vigyázz, lehet, hogy csapda.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, ez nagyon jó.

[Balogh László]
De akkor az új szövetségi utazásunkat folytassuk. Egy picit akkor menjünk bele az első század történeti íróiba, és ugye itt rögtön Josephus Flavius, vagy Josip Ben Martityahu neve előkerül, ha jól emlékszem a nevekre.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, jól emlékszem rá, Joseph-nek hívták eredetileg, az édesapja Martityahu, tehát Mátyás, és ha kettőt összerakjuk, akkor valóban Josip Ben Martityahu lesz. Hogy lesz azonban Josip Ben Martityahu-ból az általa dermített Josephus Flavius, vagy pontosabban fordítva kéne mondani, Flavius Josephus.

[Balogh László]
Betű szerint ezt akartam megkérdezni, és a nagyobb tudástár nálad van.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, köszönöm szépen, hogy visszadobtad. Sokkal nagyobb. Miután én vagyok az egyetlen, aki máig monográfiát írtam ebben a témában, és akkor hadd legyen ez a reklám helye, Áruló vagy Megmentő címen 2010-ben a Kaligran kiadó adta ki ezt a több mint 300 oldalas monográfiát, ami Josephus Flavius életéről szól.

[Balogh László]
És Áruló vagy Megmentő, neked mi a véleményed?

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, hát ugyanezt írta nekem egy levélben Komoróci Géza professzor, hogy már áruljam el, hogy most akkor végül is mit gondolok, és erre visszaírtam neki, hogy professzor úr, tisztességgel kérem, hogy olvassa el a könyvemet, és talán ki fog derülni belőle. De azért a hallgatóknak most nem akarom elütni a kérdést, és azzal válaszolok, hogy szerintem is-is, és inkább Megmentő, tehát azt te is tudod, hogy hogyan lett ő áruló, saját népjének az árulója, az első zsidóháborúban hogyan állt át ő a rómaiak oldalára, holott ő volt korábban a galilei felkelő seregek főparancsnoka, egész fiatalon egyébként, 30 éves korában körülbelül nevezték ki erre a fontos posztra. És aztán átállt a rómaiakhoz, elkerült Rómába, ahol megírta a népjének a történetét, illetve a háborúnak a történetét, és írt még azon kívül egy önéletrajzot is, meg írt még azon kívül egy zsidóságot apologizáló, mentegető kis munkácskát, aminek az a cím, hogy apión ellen.

Melyikről beszéljek, mit szeretnéd?

[Balogh László]
Kezdjük a zsidóháborúval. Ugye ez az új szövetség idejébe beleesik, és ami a zsidóháborúval és a templom lerombolásával megváltozott, az új szövetségre is hatott. Még ekkor is keletkeztek ezután levelek, új szövetségi művek, tehát szerintem fontos, hogy megértsük ezt.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, bár tegyük hozzá, hogy ez már a diasporaban keletkezik, tehát a Jeruzsálemben addigra már nem maradnak keresztények, legalábbis a keresztény hagyomány szerint Pellába menekülnek el. Ez a Mai Jordánia területén található, a Decapolishoz, az a tíz városhoz tartozó város volt, és oda menekülnek el a keresztények Jeruzsálemből Jézus proféciájának szavai szerint. Márhogy fussatok a hegyekre.

[Balogh László]
És ha körülveszik a város, akkor?

[Dr. Grüll Tibor]
És ha körülveszik a város, körülsáncolják egész pontosan, tehát Jézus nagyon pontos proféciában leírta, hogy mi fog történni Jeruzsálemmel körülbelül 40 évvel azelőtt, hogy ez valóban bekövetkezett volna, 70-ben, Krisztus után 70-ben, megérkezik Titus a csapataival, és körülveszi a várost, és mintegy több hónapos, tehát több mint fél évig tartó ostrom után elpusztítják Jeruzsálemet, lerombolják a templomot.

[Balogh László]
És akkor erről szól a zsidóháború célű könyv.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, pontosan. De ezt a könyvet már Józsefus Flávius írja, mégpedig Rómában, és az a döbbenetes dolog, hogy először nem is görögül, hanem arámi nyelven írja meg, és az volt a kifejezett kérése az új dinasztiának, a Fláviusoknak, hogy ebben adja elő azt a fajta történeti látást, és az eseményeknek egy olyasfajta magyarázatát adja, amivel majd megnyugtatják az eufrátészen túlélő hatalmas, több mint kétmilliós zsidó diaszpórát.

[Balogh László]
Hát a babiloni diaszpórát.

[Dr. Grüll Tibor]
Így van. Tudnik, ez az időszak a római kor, én ezt mindig a Szentpál Akadémián is a hallgatóknak úgy szoktam jellemezni, hogy kb. olyan volt, mint a hidegháború idején, amikor szemben állt két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, és mind a kettőben több milliós zsidó lakosság élt.

Sőt, tudod, hogy volt egy aranyos vonzata ennek, hogy mind a két külügyminiszter az időben zsidó volt, Grómikó és Kissinger. Aranyos, nem?

[Balogh László]
Milyen nyelven beszélhettek vajon?

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, meg hogy miért nem lett ebből forró háború, azért ezt a kérdést is tegyük fel, amikor két zsidó összehajol, ugye, ha már itt a vicceknél tartunk.

[Balogh László]
Igen.

[Dr. Grüll Tibor]
Tehát valami hasonló dolog lehetett, illetve valami hasonló dolgot akartak így kezdeményezni a Fláviusok. Megírja Józefus Flávius, aki egyébként a nevét is ettől az új dinasztiától kapja, és elküldik ezt keletre. Sajnos az a baj, hogy ebből azonban semmi nem maradt fenn.

Nagyon izgalmas lenne, hogyha egyszer előkerülne ennek az arámi szövegelmet, akkor összetudnánk vetni azzal, hogy mit írt később ugyanerről Görögül. Gyanítom, hogy azért nem teljesen átfedésben lennének a szövegek egymással. Minden esetre Görögül is megírja a zsidó háború történetét, hétkönyvben, és ebben is főként érezhetően az a célja, hogy a rómaiakat felmentse a háborúnak a bűnei alól, a templomrombolás ódiuma alól, és mindezt egyetlen zsidó csoportra, az úgynevezett zélótákra tolja át.

Ugye ezek voltak a forradalmárlázadók, akik közül egyébként még Jézus tanítványai között is akadte egy, ez volt Simeon a zélóta, akit Kananeusnak fordít, valamilyen oknál fogva a károli fordítás, de valójában a zélótára vonatkozik, tehát zélóta volt a tanítványa. És ilyen módon aztán megírja az egész háború történetét 70-es évek elején, valamikor 74-75 körül publikálják ezt Rómában Görögül.

[Balogh László]
Viszont ő írt a zsidónért történetéről is követ, és ezt, hogyha a Bibliával összevetjük, akkor mire juthatunk.

[Dr. Grüll Tibor]
Ez egy nagyon-nagyon fontos könyv, ami sajnos magyarul, bár ezt kevesen tudják, teljes fordításban még nem elérhető. Bizonyos részek vannak meg magyar fordításban. Az volt a célja, a zsidók története ugyan ennek a címe, ennek a könyvnek.

Az eredeti cím viszont az, hogy a zsidó régiségek, talán így lehetne legfontosabban lefordítani, végigveszi a Bibliatörténeteit a teremtéstől egészen a saját koráig, és egyrészt visszaadja azokat a bibliai történeteket átírásban, amiket mi is olvasunk ma a szentírásban. Itt már nagyon érdekes, hogy mi az, amiről ír, és mi az, amiről nem. Mi az, amit pontosan ír le, és mi az, amit picit elfordítva ír le.

Biztosra vehetjük azt, hogy a görög-római olvasóközönség ízlésének akart megfelelni Józefusz. Tehát vannak történetek, és egészen speciálisan a messianizmusra gondolok. Tehát a messiás kérdése, ami az egész ószövetségnek egy vezér fonala, ezt ő teljesen kihagyja a könyvből.

Abszolút kimarad az egészből.

[Balogh László]
És akkor hogyan értékeljük azt a későbbi, sokat emlegetett, és tényleg eltartított írását, amiben Jézus messiásnak nevezi?

[Dr. Grüll Tibor]
Igen. Én éppen erről most írok könyvet. Tehát ahogy innen kimegyek a stúdióból, haza megyek, írom a könyvemet róla, és itt a helye a reklámnak megint, ha megengedhet, hogy a Studia Biblica, magyarul Bibliai Tanulmányok című folyóiratot hadd reklámozzam, amit a Szent Pál Akadémia Tudományos Folyóirataként adunk ki most már tavaly óta. Ez a második száma, ami megjelent a nyár elején, és ebben van egy 55 oldalas tanulmányom erről a bizonyos Testimonium Flavianum-nak nevezett szöveghelyről, ami egy nagyon rövid, mindössze 98 szóból álló szövegrész, ami Jézusról szól, és amit Flavius Zöldfussz könyvében találunk. És akkor most beszéljem el, hogy mit is írok róla, ugye?

[Balogh László]
Valamit, előleget kérünk tiszteletre.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, hát egy előleg akkor. Háromféle elképzelés él ezzel a szöveggel kapcsolatban. Az első elképzelés, biztosan kitalálják többen, akik az eddigi adásokat hallgatták, ezek főként a XIX.

században, maguk is hívő keresztények voltak, akik ezt mondták, hogy az egész szöveg úgy, ahogy van, ez eredeti. De jött ez a fránya biblia kritika, meg minden, ami így összekeveri a dolgokat, és akkor kitalálták, hogy nem, ebből egy szó sem igaz, kereszténybetoldás. Emlékszünk az előadásra?

Beszéltem a Tacitusról, hogy ott is az kereszténybetoldás, ugye? Tehát ez lett, aztán a másik vég lett. És akkor jött valamikor a 70-es-80-as években egy katolikus író, úgy hívják, hogy John P.

Meyer, ő a legismertebb katolikus teológus Amerikában, Észak-Amerikában, aki leírta, hogy se nem ez, se nem az. Hanem van ebben a szövegben három mondat. Az egyik, talán ez a legfontosabb, és csak ezt emelném ki, hogy ő volt a Krisztus.

Ugye, az előbb saját magamat idézem, ez csak a legnagyobbaknak adatik, mert ha saját magukat idézzék, ez most irónia volt, tisztelt közönség. Tehát arról beszéltem, hogy nincs benne messianizmus az antikvitátézban, a zsidó régiségekben, teljesen kihagyja ezt a témát. És akkor egyszer csak a 18.

könyvben felbukkan ez a szövegrész Jézusról, akiről megállapítja, hogy ő volt a Krisztus. Így, szó szerint. Ő volt a Krisztus.

Na most emiatt a Meyer azt állította, hogy ez se nem eredeti, se nem teljesen hamisítvány, hanem vannak bizonyos mondatok, és például ilyen az ő volt a Krisztus mondat, amit utólag keresztények toldottak bele a szövegbe. Most amiről én írok, röviden, az az, hogy ez biztos, hogy nem így van. Semmifajta betoldást nincsen a Józsefusz eredeti kézirataiban, ezt nem lehet semmivel igazolni.

Amikor ez a szöveg felbukkan, egyrészt Euzébiusznál, másrészt Origenésznél már benne van ez a bizonyos inkriminált mondat, hogy ő volt a Krisztus. Ráadásul az összes fordításában arab örmény és szír fordításában benne van, tehát mi maradt hátra? Azt, hogy megnézzük szóról-szóra ezt a 98 szóból álló kis szöveget, és kiderült számomra, ez tavaly végeztem el ezt a vizsgálatot Jeruzsálemben, a Nemzeti Könyvtárban jutottam ki, és ott minden könyv, tehát kezemre át, és abszolút egyértelműen ki lehet mutatni, hogy minden egyes szó az Józsefusz Fláviusz stílusára jellemző, semmi nincs, ami kilógna belőle, és ez az újdonság nem csak Józsefusz Fláviusz saját műveire jellemző, hanem még az új szövetségre is. És akkor mi következik ebből?

Az következik, hogy az egész szöveg eredeti, biztos vagyok benne most már, hogy az egész szöveg eredeti, kimerem jelenteni azt is, amit csak eddig a 19. századi kutatók, a Feköré és mások jelentettek ki, hogy talán Józsefusz találkozott Lukáccsal is Rómában. Talán lehettek ott Rómában olyan keresztények, akikkel el tudott beszélgetni a kereszténységről.

És én nem gondolom ugyan, hogy maga Józsefusz Fláviusz keresztényé vált volna, mert erre vonatkozóan vannak olyan korai egyházatják, akik ezt teljesen tagadják, köztük Origenész és Euzébiusz is, hogy ő soha nem volt keresztény. De például érdekes lenne azt a kérdést is ide vonni, és most éppen erről is írok, hogy hogy van az, hogy keresztelő Jánossal viszont háromszor annyit ír, mint Jézussol, ugyancsak rendkívül pozitívan ír keresztelő Jánossal Józsefusz, ugyanúgy, mint Jézussol egyébként, és még valami Jakabról is ír Jézus testvéréről.

[Balogh László]
Jakab az igaz.

[Dr. Grüll Tibor]
Jakab az igaz, az igazságos, akit kivégeztek Anán főpap idejében, és ott is szerepel, tudod, mi az érdekes, hogy ott is szerepel az, hogy Jakab a Jézusnak a testvére. Jakab a Jézusnak a testvére. Tehát mi jön ebből az egészből?

Én azt szeretném megvizsgálni, és ilyen szempontból újdonság az, amiről én írtam a stúdia biblikában is, írni fogok majd egy könyven is, az az, hogy amikor ezt a könyvet kiadja Józsefusz Fláviusz, az 93-94-ben Domitianusz idejében történik. És ki lehet mutatni más egyéb forrásokból, kortárs görög és római szerzőktől, hogy ebben az időben a messianizmus és különösen a kereszténység óriási téma volt Domitianusz udvarában. Tudunk arról, hogy ki végeztetett keresztényeket, tudunk arról, hogy volt keresztény üldözés, és arról is tudunk, hogy ezt élete végén visszavonta.

[Balogh László]
Ő volt ez a császár, aki Jánost papposzra küldte?

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, ez a hagyomány, de kapaszkodj meg, arról is tudunk, hogy Domitianusz kivizsgáltatta a Dávidnak a leszármazottait, mert kapott egy füleszt valószínűleg, hogy ők a messiások, ő tőrük lesz a messiás, és találtak Galiléában három földművest, akikről azt írja Euzébiusz, hogy Jézus rokonai voltak, és Dávid házából származtak. Három földművest fölvitette Rómába államköltségen Domitianusz, rendezette egy kihallgatást a számukra, és a kihallgatás nagyon aranyosan zajlott, elmesélhetem?

[Balogh László]
Igen.

[Dr. Grüll Tibor]
Azt mondta, hogy gyertek ide, hogy a tróntermet képzeljük el, a hatalmas tróntermet, ott ül a császár a trónon, és bejött három zsidó földműves Galiléából. És azt mondja neki a császár, nyilván tolmácsot használt, hogy gyertek ide. Mennyi pénzetek van?

Milyen gazdagok vagytok? Ez volt az első kérdés. És egymásra néz a három vitéz, és gondolkoznak, mondják, hát felséges császár olyan, kb.

hatezer drachmánk van. És mondja, de hát ez kevés. Mire hozzáteszik, hogy ráadásul ez nem készpénzben van nekünk, hanem földünk van Galiléában, és azt a földet műveljük.

És akkor azt mondja nekik, ingatlanjuk van, és azt mondja, hogy jó, mutassátok a kezeteket. Mind a háromnak oda kell menni, a kezét megmutatja a császárnak, mind a három, és azonnal elküldte őket vissza Galiléába. Azt mondja, hogy tűnjetek a szemem elől.

Tudod miért?

[Balogh László]
Nem volt veszélyes.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen. Mert azt látta, hogy kérges volt a tenyerük.

[Balogh László]
Igen.

[Dr. Grüll Tibor]
Tehát nem hazudtak, kérges tenyerük, márpedig, aki kérges tenyérrel földet művel, az nem lesz veszélyes a római császár számára. Tehát valószínűleg azt történt, hogy beadták neki ezt az infót, hogy jön egy zsidó messiás, egy király, aki le fogja taszítani a római császát a trónyáról, és ha belegondolsz, a proféciák alapján így is lehet értelmezni a messiás kérdést. Véleményem szerint emiatt, hogy Domitianusz udvarában ez egy mindennapi aktuális politikai kérdés volt, hogy ki a messiás, mindennapi aktuális kérdés volt, hogy ki a Krisztus, stb.

Emiatt volt az, hogy egyrésztről a zsidók történetéből száműzte ezt a témát József Husz, mert nem akarta, hogy a... Tudod, mit nem akart József Husz? Azt, hogy a Bibliát kezdjék elvádolni.

Tehát én azért gondolom megmentőnek végső soron József Huszt, hogy az eredeti könyvemben föltett kérdésre válaszoljak, mert ő a Bibliát és a zsidóságot akarta mindenáron megmenteni. Mert ne felejtsük el, hogy azért a római korban is többször volt olyan helyzet, hogy akár a rómaiak dönthettek volna úgy, hogy ki végzi, ki írtják gyökerestül az egész zsidóságot. Már ami az ő területükön van.

Tehát egy holokausz lehetőség az benne lógott a levegőben, Rómában. Különösen az olyan zsarnok császárok alatt, mint Nero, Domitianus, vagy Hadrianus és mások döntettek volna így.

[Balogh László]
Igen. Hát akkor ezek nagyon hiány pótló információk.

[Dr. Grüll Tibor]
Hát képzeld el, hogy Domitianusról ugye megjelentek monográfiák már eddig angolul és főleg Amerikában. Hát ott már azt is tagadják, hogy egyetlen Domitianus korában volt kereszti nyűldözés. Leírták, hogy nem volt.

És kész. És ettől kezdve ezt így kell tanítani az egyetemeken, hogy nem volt. És akkor jön a valaki, aki azt mondja, hogy de volt.

Ez a valaki az én leszek.

[Balogh László]
Jó, hát akkor Flávius-t meg tudtuk így beszélni. Nagyon szépen köszönöm ezt a rengeteg új információt. Ezeket így nem ismertem.

Én sem bevallom őszintén, és gondolom a hallgatók közül is tudtunk újakat mondani. És akkor térjünk rá egy másik személyre, akinek már két adással ezelőtt egy picit a régészeti örökségét beszéltük. Ugye ez Pontius Pilátus, ez a tödik helytartó.

És hát amiről én tudok, az a Czizerei felirat. Erről már egy-egy mondatba utaltunk, de talán most többet is el lehet mondani róla. Találtak egy Pilátus gyűrűt, ami jelentőségében sokkal kisebb, illetve engem már évek óta ez az Akta Piláti érdekel.

Ugye ez nem a régészeti, lehet, hogy jól tudom, mert ez így nincs meg. Viszont nagyon érdekes, hogy nagyon sokan utalnak rá.

[Dr. Grüll Tibor]
Hát sokkal kortosabban van egy Akta Piláti, de mindegy, akkor elmondom, hogyha kíváncsi vagy rá.

[Balogh László]
Én nagyon.

[Dr. Grüll Tibor]
Tehát akkor melyikről beszéljek?

[Balogh László]
Kezdjük az Akta Pilátóval, mert ez érdekel a legjobban bevallom.

[Dr. Grüll Tibor]
Jó. Tehát azt tudjuk, hogy amikor egy-egy komolyabb per volt a provinciákban, és már pedig azért azt lehet mondani, hogy Jézusnak a pere az egy komolyabb per volt, akkor erről, és egyébként is ezeknek a helytartóknak valószínűleg minden évben jelentést kellett felküldeniük Rómába. Van egy Tertulianus nevű kórai egyházatja a III.

században, aki utal arra az apológiájában, hogy egyébként pedig Jézus peréről ott vannak a ti levéltáraitokban azok a jelentések, amiket Pilátus küldött, és ezeket is úgy nevezi ő, hogy Akta Piláti, vagyis Pilátus akták. Tehát van egyszer egyrésztről magának a helytartónak a jelentése, amit ő erről a perről, meg mindenféle más az ő időszakában végzett dolgokról küldött fel kötelező módon Rómába. És ugyanakkor van egy apokrif irat, amit szintén úgy hívnak, hogy Akta Piláti, és ennek a története szintén nem lényegtelen.

Az elmúlt adásban beszéltem arról, hogy volt olyan kitalált személy, ez a tűanai Apollónios, akinek felépítettek, tudatosan felépítettek egy ellen evangéliumként szolgáló életrajzot, és ezt terjesztették az egész római birodalomban. Ugyanígy volt az Akta Piláti nevű irat, amit tudjuk azt, hogy Szeptimius Szevérusz nevű császár idejében írattak, és ezt terjesztették, mint keresztény ellenes iratot. Tehát egyfajta, ahogy most téged idézzelek, nagy embereket idézzünk ebben a mai adásban, téged idézzelek, Laci, hogy ez egyfajta ilyen Cion bölcseinek jegyzőkönyveként szolgált.

Igen, tehát ez az Akta Piláti, ez egy másik irat, ami 5. századi. Dig maradt fenn.

[Balogh László]
Mi lehetett az eredetében? Mit tudod volna?

[Dr. Grüll Tibor]
Az eredetében, hát nyilvánvalóan volt egy jegyzőkönyv erről a kihallgatásról, aminek a kivonatát az új szövetség is tartalmazza, a Pilátus döntése, a döntésnek az indokolása, tehát gondolom, hogy egy ilyen jogi formula lehetett benne. De ezt igazából nem tudjuk, mert maga Tertulianusz sem idézi, csak arra utal, hogy belehet menni a levéltárban, és ott megtaláljátok a Akta Pilátit, vagyis a Pilátusnak a jegyzőkönyveit.

[Balogh László]
És csak Tertulianusz utal rá?

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, erre csak ő. Tudni kell Tertulianuszról, hogy ő Rómában végzett, egyébként ügyvéd volt, és Rómában végzett, Rómában tanult, és aztán lett ő keresztény, előbb katolikus, majd pedig utána montanista keresztény lett.

[Balogh László]
Értem. Akkor folytassuk a gyűrűvel, mert arról még nem sokat beszéltünk.

[Dr. Grüll Tibor]
Hát, még a feliratról sem sokat beszéltünk, csak annyit elmitettem az előző adások valamelyikében, hogy 1961-ben előkerült egy felirat Cézareában a színházban. Ez egy jó nagy kőtöm, ilyen 300 kilós kőtöm, és szerepel rajta Ponciusz Pilátusznak a neve, akit egyébként nem Pilátusnak kell mondani, hanem Pilátusznak. Mert hogy az i betűt így aranyosan fölhúzta, hogy ezzel is jelezze, hogy Pilátusz, és nem Pilátusz, tudod, mi a különbség közte?

[Balogh László]
Nem.

[Dr. Grüll Tibor]
Az, hogy a Pilátusz rövid ível, azt jelenti, hogy kopasz. Pilátusz pedig annyit jelent, hogy dárdás. Ugye sokkal maszkulin, sokkal férfiasabb ez az egész.

Pilátusz, mint a Pilátusz. Tehát nyugodtan sértegessük tovább akkor Pilátuszt továbbiakban.

[Balogh László]
Megérdemli ezt a marketinget.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen. A Pilátusz gyűrű, ami, ha jól emlékszem, két vagy három éve került elő Heródionban, ez is egy elég érdekes dolog, egy részgyűrűről van szó, ami rajta van egy edényforma, és körülötte pedig görögül a Pilátú, vagyis Pilátusé szó szerepe rajta. Mivel részből készült az egész, és ilyen eléggé rossz minőségű, ezért azt gondolják, hogy ez biztos, hogy nem magáé Pilátusé lehetett, hanem talán ebben az időben működött a Heródionban egyfajta valamiféle kancellária, és ott használta egy valamilyen tisztviselő, hogy a Pilátusnak a nevét rátegyék pecsétekre ezzel a gyűrűvel.

Egyelőre ennél többet nem tudnak róla egyáltalán.

[Balogh László]
Tehát ez egy ilyen napi bélyegző lehetett.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, bélyegző lehetett, minden bizonyjal.

[Balogh László]
Értem. Tehát, ahogy te is mondtad, Poncius Pilátus, aki just is legyen köztünk csak Pilátus, központi szerepet játszott Jézus perében, és sajnos nagyon negatív jellemtelen szerepet és ítéletet vállalt el.

[Dr. Grüll Tibor]
De úszták a csőbe.

[Balogh László]
Beúzták a csőbe, ő meg hagyta. Ő meg hagyta. Ő meg hagyta.

De sajnos nem az egyetlen negatív figura, hanem talán Kajafás zsidó főpapot is nyugodtan ide lehet sorolni.

[Dr. Grüll Tibor]
Hát olyannyira, hogy Jézus azt mondja, hogy nagyobb annak a bűne, aki a kezetekbe adott engem.

[Balogh László]
Pontosan. És most őt is ugye így a régészet szempontjából vizsgáljuk. Tehát Kajafásról maradtak-e fönbibliai, vagy biblián kívüli forrásokból, csak így akartam mondani.

[Dr. Grüll Tibor]
Egy Vassziliusz Czaferisz nevű izraeli régész sétálgatott a Békeerdőben, Jeruzsálem külterületén 1990-ben, amikor hirtelen beszakadt alatta a föld. Ez eléggé gyakori ott Jeruzsálem külterületén. Tudni, hogy rengeteg sír van, amiket szikla boltokba vágtak a zsidók, és időnként ezek beszakadnak.

És ott bepottyant egy ilyen családi sírboltba, amiben körülbelül ilyen tucatnyi sírládika. Ezek a sírládikák ilyen 50-70 centi hosszú, mézkőből faragott, nagyon egyszerű ládikák voltak. Amelyiken díszítés van, az már azt jelzi, hogy az abba temetett illető az már valamilyen előkerülség volt.

Na ebben a sírboltban előkerült egy ilyen nagyon előkerülő valakinek a sírládikája, gyönyörű rozettás díszítéssel, és az oldalára volt vésve egyszerű szöggel bekarcolva, még a szöget is megtalálta a porban, az, hogy Kajafás József. Teljesen megdöbbentő volt, az egész világ szinte azt mondanám, hogy felhördült, és egy picikét ez még úgy be is került a lapokba, hogy hát azért mégse akárkinek találták meg itt a családi sírboltját. Egyértelmű, hogy szadduceus család volt, egyértelműnek tűnik, hogy főpapi családról van szó.

Egyébként előkerült egy másik, valószínűleg a lánya lehetett, egy Miriam nevű lánynak a sírja, akinek a koponyájában találtak pénzeket, ami azt jelenti, hogy vagy a szemére, vagy a szájára helyeztek pénzeket, tehát magyarul görögmódra temették el. És ugye ez is abszolút összevág azzal, amit a szadduceusokról tudunk, hogy a szadduceusok abszolút elgörögösödöttek voltak, tehát ők a hellén hagyományt sokkal többre tartották, mint akár a zsidó hagyományt is. És ez bizonyú kajafás családjában is benne volt.

De hát, mi tudjuk az új szövetség szempontjából, azért ez nem adott okot olyan nagy büszkesére. Hát nem, ennyi azért volt, sikerültetlen. De olyan érdekes dolog nem, hogy Jézus perével kapcsolatban sok olyan szereplő, akiről előkerült valamilyen külső informácia.

És hadd mondjak el még egyet, hogy Eliezer Schuckenig, aki a Héber Egyetem egyik első régész professzora volt az 50-es években, tehát ez még Izrael megalakulása után nem sokkal történt, a Kidron völgyében talált egy olyan osszáriumot, ami valószínűleg annak a személyének az osszáriuma lehetett, aki a Márk evangéliumában van említve, és ez pedig nem más, mint a Czirénéi vagy Kürénéi Simon.

[Balogh László]
És akkor neki is megtalálták a csontládikáját.

[Dr. Grüll Tibor]
Nem, nem az övét, hanem a fiáét. És itt jön egy érdekesség, hogy sosem értettem igazából, hogy a Márk miért említi meg, hogy ott volt a Kürénéi Simon, akinek ugye Jeruzsálemen kívül volt a birtoka, jött vissza Jeruzsálembe, miután gondolom dolgozott, és ő a Rúfusznak és Alexandernek az apja. Hogy érted?

Tehát hogy egyszerűen a semmiből jön valaki, és megemlíti, hogy ő a Rúfusz és Alexander apja. Hát erre valószínűleg azt mondják a bibliakutatók, teológusok, hogy a későbbi egyházban, a korai egyházban ez a Rúfusz és Alexander, ők valakik lettek, és amiat került említésre, ugye ez a dolog. De ennek az Alexandernek, meg az ő családjának a sírboltját megtalált a sukenik Jeruzsálem mellett.

Az óriási. Óriási, és itt is az történik, hogy ezt publikálja a sukenik, és azóta csend van, semmi. Igen, oké, megjelent valamikor 54-ben ez a publikáció, és azóta kész, ennyi.

[Balogh László]
És ezt meg lehet tekinteni kint? Nem. Tehát gondolom akkor...

[Dr. Grüll Tibor]
Ez valahol az izraeli régészeti hatóság rommemai raktárába lehet, ha jól sejtem. Valahol annak a raktárnak a legmélyén. Au.

Au, bizony. Au, és hát vannak azért nem túl jó dolgok ezzel kapcsolatban, tehát azért nagyon sok, több mint ezer darab ilyen osszárium, vagy csontládik a kerültelő Jeruzsálem környékéről. Ebből látjuk azt, hogy minimum kettő, de valószínűleg három, vagy annál is több vonatkozik Jézusra.

Hát, ha már az előbb említettem a jakabot Flávius Idefus kapcsán. Ugye tudjuk, hogy a legnagyobb érdeklődést kiváltó, és egy 7 éves, bírósági pert okozó osszárium, azt tudod kié? Hát az a jakabé.

Mert, hogy előkerült 2002-ben az Odette Golan nevű Tel Avivi műkincskereskedő raktárából egy olyan osszárium, ami egy teljesen egyszerű, kis lapos, hétköznapi osszárium volt, de rá volt vésve az oldalába, hogy ez jakabé József fiájé Jézus testvéréjé. Ezt így add össze? Tehát jakab, József fia, Jézus testvére.

[Balogh László]
József volt, sok jakab és sok Jézus, de ez a három együtt.

[Dr. Grüll Tibor]
Mindenki ezt mondja, de ez a három együtt. És ráadásul van még egy dolog, amit az André Lömer, egyébként a Szorbonnak a semitológus professzora, fedezte fel az Odette Golannak a raktárába, és mondta neki, hogy te nem is tudod, hogy neked mit van. Hát ez valami világszenzáció.

Mert, hogy tudod miért? Mert, hogy azt, hogy kikinek a fia, kikinek a lánya, kikinek az unokája, ezt rendszeresen feltüntették az osszáriumokon, de azt, hogy kikinek a bátja, az soha. Tehát, ha ott szerepel az, hogy Jézusnak a bátja, akkor az a Jézus, az nem akárki lehetett, ha ezt odaírták az osszáriumra.

És ugye Lömer, amikor ezt publikáltak 2003-ban, világszenzáció lett belőle. Mi lett a következmény? Azon nyomva letartóztatták Odette Golánt, és egy 7 éves proceszusnak lett kitéve, amelynek a végén, egyébként a bíró az egy magyar származású volt, úgy hívják, hogy Aharon Farkas, és meghallgattak 140 szakértőt a világ minden részéről.

És mi lett a következmény? Mit gondolsz? Az, hogy nem tudják, hogy eredeti-e.

Úgyhogy visszaadták a Odette Golántnak a birtokába, van jelenleg is ez az osszárium, tehát nem látható sehol, mert magántulajdomban van, de a bíróság felmentette őt a hamisítás vágyja alól, azért, mert nem lehetett bizonyítani. Én nagyon sokáig kételkedtem abban, hogy ez vajon eredeti-e? Bevalom őszintén.

Amikor megtudtam, hogy oda hívták a bíróság elé tanúságot tenni Ada Yardenit, Ada Yardeni ma az izraeli kutató, aki a legjobban ért az ókori írásokhoz. Tehát ez abszolút bárki aláírja neked. Amikor Ada Yardenit meghívták tanúskodni erre a bíróságra, a következőt mondta.

Ha ez hamisítvány, akkor én kiszállok. Vagyis azt jelenti, hogy Ada Yardeni szerint ez abszolút hiteles írás. És amikor ezt elolvastam, akkor esett le nekem, hogy azért így megint micsoda erők mozdultak meg hirtelen.

Amikor előkerült, egyébként meg kell mondanom neked, hogy ez a Jézusra vonatkozó legkorábbi biblián kívüli tanúbizonság lenne, hogyha ez valóban eredeti. Tehát most képzeld el, hogy micsoda erők mozdultak meg, hogy annak érdekében, hogy minimum azt a pecsétet ráüsssék. Ez egyébként egy szokás, hogyha valami nem tetszik, akkor ráütjük azt a pecsétet, hogy ellentmondásos.

Controversal. És attól kezdve már, hát igazából bárki bármit mond róla zárójelbe tehető, mondván, hogy hát azért ezt nem tudjuk, hát azért ez ugye a bíróság előtt volt az egész ügy, satöbbi, nem tudjuk.

[Balogh László]
Akkor még maradva a híres síroknál, ugye szintén nem olyan régi felfedezés, hogy a Heródionba megtalálták nagy Heródes sírját, és most a nagyocsok. Azért az már 13 éves. 2000 évesképest.

[Dr. Grüll Tibor]
Igen, igazad van. Hogy kimásztam, mi? Igen.

De megtalálták. Megtalálta. Megtalálta Ehud Nezer.

Ehud Nezer. Képzeld el, hogy én 2005-ben jártam ott a Heródionban, mégpedig egy angolkém vitt ki a kocsiján. Ez egy külön történet.

Igazi Cambridge-i angolkém volt szerintem. Ordított róla, egyszerűen minden. És lerakott engem ott, tehát majdnem egy egész napom volt, hogy a Heródionbe járjam, és a Ehud Nezer nevű professzornak volt a kezemben a bédekkere.

És Ehud Nezerről azt kell tudni, hogy addigra már ő 25 éve tárta fel ezt a helyet, és az volt a fő célja, hogy megtalálja benne Heródestnek a sérját. Ugyanis a ma már többször idézett Flávius Fözefusz azt írja, hogy Heródest Jerikóban halt meg, de nem oda temették, hanem Heródionba temették, abban a várban, ami Jeruzsálemből is látható. Ott építettek neki egy mauzóleumot.

Na most el lehet képzelni ugye Nezer professzort, hogy 25 évet rászán arra az életéből, hogy keresztül kasul felásta az egész helyet, de nem találta meg a Heródestnek a sérját. Azt kell mondanom neked, hogy mondom én egész nap ezzel a bédekkelről a kezembe mászkáltam, hogy sütött belőle a szomorúság, szinte minden lapjáról sütött, hogy én nem találtam meg a Heródestnek a sérját. És akkor két év múlva, tehát erre két évre, 2007-ben, ezt utólag egy filmben láttam, elmesélte, hogy lenézett a várból, és észrevette, hogy a hegyoldalban, ahogy a nap ment le, ugye súrlófényben érte a hegyoldalat.

És olyan anomáliák mutatkoztak a hegyoldalban, ahol ő még korábban soha nem kutatott, hogy azt mondta, hogy érdemes lenne megkutatni, és másnap megtalálták. Tehát ott keresték, 25 éven át, ahol nem volt. A Heródionnak van egy hatalmas kiterjedt alsóvárosa, meg van fönt a hegyen egy erőd, amit egyébként Heródes maga tervezett.

És kiderült, hogy nem ott van, sem fönt, sem lent, rossz helyen keresték, hanem a hegy oldalban volt, egy kis színház, és a kis színház mellé épített egy mauzóleumot, úgy helyezte el, hogy ezt Jeruzsálemből a zsidók láthassák, és oda temetkezett. Egyébként előkerült egy Egyiptomból származó vörösgránit szarkofág, sajnos nem volt rajta írás. Tehát itt is előjön az, amiről beszéltünk az első adásban, hogy az írásnak, az epigráfiának milyen fontos szerepe volt.

Nem volt viszont takarhatatlan, hogy azért egyiptomi vörösgránitba nem akárki temetkezhetett Judeában. Azt ugyanis oda kellett szállítani, ráadásul ekkor még talán nem lesz királyi bíbor, mert ugyan Nerótól kezdve a vörösgránitot kizárólag a császarok használhatják, ez ilyen a bíborral is összefüggő dolog, de Herodesnek elképesztő pénze volt, ezt tudjuk, tehát ő oda szállíthathatta ezt a szarkofágot.

[Bemondó]
Ez volt a Happy Day, a Hit Rádió napi hitéleti válogatása.