„Nem tudjuk biztosan megítélni, hogy a Hezbollah érdekelt-e egy Izrael elleni háborúban. De kétségtelen, hogy katonai felkészültsége és az a súrlódási szint, amelyre katonai ügynökei törekedtek a határon, bőséges okot ad az aggodalomra” – mondja Sarit Zehavi az izraeli Alma Kutatóközpont igazgatója - írta meg a Neokohn.
Sarit Zehavi, nyugalmazott alezredes, aki hírszerzőként 15 évet szolgált az izraeli hadseregben a Tablet zsidó magazinban leírja, hogy már több mint 10 éve kísér csoportokat a libanoni határra. Régebben nem lehetett látni a Hezbollah katonáit mostanában azonban egyre gyakrabban tűnnek fel.
„A Hezbollah első nagy beruházása a háború utáni években a síita falvak városi területein belüli katonai telepítés volt, a helyi civileket emberi pajzsként használva katonai tevékenységének elrejtésére. A 10 000 fős UNIFIL nem léphet be magánterületekre. Ezért a dél-libanoni síita falvakban, az UNIFIL aktív területén lévő házak gyorsan rakétaraktárakká, főhadiszállásokká és kilövőállásokká váltak”
– írja Zehavi.
A cikk megjegyzi, hogy különböző jelentések szerint a Hezbollah 2006 óta a legmagasabb készültségben van.
„A terrorcsoport állítólag kompetenciatesztet tartott a parancsnoki állásai és a katonai kommunikációs rendszere számára. A mintegy 20-30 ezer tartalékosból álló tartalékos tömbjét riadókészültségbe helyezték (de még nem mozgósították).
A Hezbollah egységeit visszahívták Szíriából Libanonba, és megerősítették a dél-libanoni műveleti egységeket. A közösségi hálózatokon a Hezbollah kampányt folytat a „csapatok mozgósítására”, felkészítve őket a háborúra, egyértelmű fenyegetésekkel Izrael ellen,
„Riasztó, hogy az elmúlt hónapokban a Hezbollah a jelek szerint eltávolította az UNIFIL-t a határtól, és közvetlenül Izraellel szemben helyezkedett el, mintegy 20 állást építve a határ mentén, a cinikus „Zöldek Határok Nélkül” nevű civil szervezet fedőneve alatt. Ezen állások némelyike hordozható építményekből áll, amelyek gyorsan kiüríthetők. Néhányat téglából építettek két-három emelet magasra” – írja a szerző.
A teljes cikk a Neokohn oldalán olvasható el.
