Háború előtt? Nyugati csapatok gyülekeznek Tajvan partjainál - Kusai Sándor

[Nagy-Bato Jonatán]
Tisztelettel köszöntöm a kedves nézőket és hallgatókot a mikrofon mögött Nagy- Bato Jonatán. Ez a világnézet, a mai vendégünk Kusai Sándor, volt pekingi magyar nagykövet, Kína szakértő, a Pázmány Péter katolikusogyetem címzetes docentse. Üdvözlöm, köszönöm, hogy elfogadtál meghívásunkat.

[Kusai Sándor]
Jó napot kívánok! Köszönöm a meghívást!

[Nagy-Bato Jonatán]
És hát miről másról beszélgetnénk, mint Kínáról, Tájvánról, Ázsiáról? Telefonon egyeztetett Xi Jinping és Vladimir Putin a tegnapi napon, február 8-án. Itt arról beszéltek, hogy meg kell erősíteni az együttműködést Oroszország és Kína között, illetve mindketten elutasítják az Egyesült Államok befolyásolási kísérleteit.

Milyen a kapcsolat most Oroszország és Kína között, és milyen gyakorlik az ilyen egyeztetések a két fel között?

[Kusai Sándor]
A kapcsolatot összességében rendkívül jónak lehet minősíteni. A tavalyi évben a két oldalú kereskedelem szárnyalt, ebben természetesen ludasak egy kicsit az amerikai és európai szankciók is Oroszország iránt, hiszen egyik részről egy sor technológiai terméket fogyasztási cikket Oroszország inkább Kínából szerez be, ahogy az európai piacoktól meg a pénzügyi rendszertől elzárták. Másik részben viszont Kína rendkívül ügyes módon részt vesz abban, hogy a nagy energiatermelők, a közel-keleti nagy energiatermelők, illetve Oroszország a nyugati kőolaj és földgáz szankciók során valójában elcserélték egymással a piacaikat.

És Kína most a példátlan mennyiségben importál kőolajat és földgázt Oroszországból, korábban a legnagyobb szállítója a Szaudarábia volt, mivel Európa korlátozza a vásárlásait Oroszországtól, ezért Szaudarábia és Oroszország tulajdonképpen megegyezett. Ami olaj eddig Európába jött Oroszországból, annak nagy része most már Kínába megy, ami szaudi olaj eddig Kínába ment, annak nagy része most Európába megy. Tulajdonképpen a szankciók így vallottak kudarcot, hogy a két nagy olajszállító ugyanígy Katar és Oroszország a gáztekintetében szépen elcserélte egymással a piacait, ráadásul mind a kettőnek az árak emelkedése miatt megnyőtte ezen közben a bevétele.

Tehát a kínai, hogy visszatérjünk, a kínai-orosz kereskedelem tavaly 220-30 milliárd dollár értéket tett ki, ennek egyébként 90%-át már nem dollárban számolták el, hanem Yuanban és Rubelben, tehát itt már ebben a kereskedelemben már szinte eltűnt a dollár, mint közvetítő pénz, és ez jelentősen meghaladta azt, amit terveztek, hiszen kb. 200 milliárd dollár terveztek a tavalyi évre, úgyhogy itt jelentős az eredmény. Jelentős az eredmény egysor olyan katonai együttműködésben, amiről nem tudunk, abban is jelentős, amiről tudunk, hiszen folyamatosak a közös hadgyakorlatok, mind a stratégiai fegyverek, stratégiai haderők, mind a flották, mind a szárazföldi haderők között.

A közeljövőben, márciusban lesz közös orosz-iráni-kínai haditengerészeti gyakorlat a Pezsőbőlben, ahogy a legközelebbit mondjam. Nagyon jó az együttműködés a katonai téren abban az értelemben, hogy a közelmúltban az új kínai védelmi miniszter néhány napja videókonferencián tárgyalt az orosz védelmi miniszterrel, és ez volt a kínai védelmi miniszternek az első, azóta, hogy kinevezték, az első közvetlen kontaktus a külföldi katonai vezetőkkel. Tehát bőven megvolt annak az alapja és gesztusértéke, hogy Putyin elnök pont a kínai holdi új év előtt, a kínai tavaszünnep előtt hívta föl Xi Jinping elnököt, és gratulált neki, jó kívánságait adta át, és közben megtárgyalt dolgokat.

A két ország szorosabb együttműködését, ugye Oroszországban elnök választásra készülnek, ebbe a külső szereplők, mindenek előtt az Egyesült Államok, minden eszközzel, ami rendelkezésére áll médiával egyébként igyekszik befolyást gyakorolni. Kínában vannak gazdasági problémák, Kínában napirenden van, március közepetáján vagy elején a parlamenti ülésszak, ahol az idei év vonatkozó döntéseit kell állami szinten meghozni. Lehet, hogy előtte lesz központi bizottsági ülés, hiszen az tavaly november óta húzódik, tehát valamikor akár meg is tarthatják.

És láthatóan az amerikai befolyásolás a közvéleményben és más módokon itt is megjelenik. Ebből következik az, hogy a két elnök arról is tárgyalt, hogy hogyan kell a külső befolyást, a külső beavatkozást a belső folyamataikba korlátozni. Ebben közös az érdekük.

Na azért, hogy ne legyen ilyen rózsás a kép, mert ez így gyönyörűnek hangzik, a stratégiai a közös együttműködés szintjén, a közös törekvések szintjén nagyjából tényleg ennyire szép a kép, de azért a kínai-orosz együttműködésben vannak mondjuk úgy, hogy kisebb zöggenők, kisebb problémák is. Például pont most a kínai hosszú munkaszünet, hiszen a holdújéli időszak az Kínában egy nagyjából két hetes totális munkaszünetet jelent, amikor az országot gyakorlatilag bezárják. Nem működik, csak a turizmustár, csak a szolgáltatás működik, Kínában nincs egyéb tevékenység gyakorlatilag ebben a két hétben.

Éppen ezelőtt az amerikai pénzügyminisztérium határozott szankciós nyomása miatt néhány kínai bank, amely korábban nagy szerepet játszott, úgy értem, hogy decemberben is még, januárban is, nagy szerepet játszott az orosz-kínai kereskedelem pénzügyi kiszolgálásában, azaz a fizetések és más egyebek intézésében, az leállította ezt a tevékenységét, hiszen az amerikai pénzügyminisztérium azzal fenyegette meg, hogy akkor az amerikai üzleteit leállítja, letiltja. Na most ez, amennyire én a hírekből látom, okozott némi gondot orosz vállalatoknak, amelyeknek ezeknél a kínai bankoknál vezetett számláit zárolták.

Ez pénzügyileg okozott gondot, főleg úgy, hogy most Kínában a következő két hétben nem is fog történni semmi, tehát itt megoldás sem fog történni. Ha egy orosz exportőrnek ott a számlán ott van mondjuk két-három milliárd juhannya, amit most bezárolta, akkor ez neki itt az európai üzletmenetben, az orosz üzletmenetben okozhat komoly gondokat. Én teljesen természetesnek tartom, nem lepődnék meg, ha erről például a két elnök beszélt volna.

Ha Putyin elnök megkérte volna a Xi Jinping elnököt, hogy Bájoskodjon szólni a pénzügyminiszternek, meg a jegybankelnöknek, hogy fegyelmezzék meg a kínai bankokat, találjanak megoldást az ilyen problémákra, hogyha már a két ország ilyen szoros, stratégiai barátságban van. Természetesen erről a kiadott közleményekben nincs szó, de ha az ember tájékozódik és széles körűen nézi a konkrét fejleményeket, akkor biztosra veszi, hogyha az értesülések szerint több mint egy órás beszélgetésen az orosz elnök az ilyen kérdéseket felvetette. Én úgy gondolom, mivel itt...

Vagy aztán nem csak jó kíványságok voltak? Nem csak jó kíványságok, nyilván más kérdéseket is átbeszéltek, az ukrajnai helyzetet nyilván az orosz elnök tájékoztatta a kínait arról, hogy mi van a fronton és milyen tervei vannak nagyjából tovább az orosz hadvezetésnek, a kínai elnök nyilván elmondta Tajvannal kapcsolatos kérdéseit, nem véletlen, hogy benne van a találkozó, vagy a telefonbeszélgetésről kiadott közleményben, hogy Oroszország teljes mértékben támogatja kínait a jövön politikáját.

Tehát itt elhangzottak más kérdek is, de szerintem az ilyen konkrét gazdasági, pénzügyi, egyéb ügyekről is, már azokról, amelyek országos kiadás volt, arról biztos beszéltek a felek. Majd meg fogjuk látni a holdújévén, napután, ha figyeljük a pénzügyi és egyéb fejleményeket, hogy sikerült-e megoldaniuk az ilyen problémákat. Ez mindig a jövője.

Két nagyhatalom között a felhőtlen viszony mindig úgy felhőtlen, hogy itt-ott a láthatáron vannak azért kisebb-nagyobb gomoly felhők. Ez a természetes jelenség.

[Nagy-Bato Jonatán]
Hallani arról, hogy a kínai kommunista párt a 2030-as évek közepére egy olyan hadsereget szeretne felalítani, még képes talán meg is előzni, vagy vetekedni az Egyesült Elemag hadseregével, ön szerint erre képes Kína?

[Kusai Sándor]
Természetesen, miért nem ennek képes? Itt van egy sor érdekes illúzió a világban, amely abból indul ki, hogy az Egyesült Államoknak van valami olyan gigantikus előnye, ami a mennyekből érkezett, és örökre őválla van. Az egész emberi történelem arról szól, hogy ilyen helyzet nincs.

Ha ez így lenne, akkor ma is virágozna a római birodalom, és mi itt békésen Pannoniában lennénk római alatvalók.

[Nagy-Bato Jonatán]
És akkor beszélgetnénk a Cézáról.

[Kusai Sándor]
És a Cézáról beszélnünk. Tehát ez nem történt meg. Láttunk felemelkedni globális hatalmakat, láttunk azokat kontrollálni a világot, vagy annak egy nagy részét.

Aztán láttuk azt, hogy ez idővel véget ér. Aminek kezdete van, annak vége is van. Tehát az, hogy az Egyesült Államok katonai dominanciája nem maradt fenn a végtelenségig, az teljesen természetes.

Az is teljesen természetes, hogy Kína, amelynek vásárlóerőparitáson számolva ma már több mint 15%-kal nagyobb a nemzeti öszterméke, mint az Egyesült Államoké, annak megfelelő eszköztöblete, pénzügyi, ipari és egyéb többlete van ahhoz, hogy ha a haderejét fokozott ütemben fejleszti, és a tervek azt mutatják, hogy igen, ez a terv, akkor bizony a haderő minden fontos elemében előbb-utóbb minimum paritásba kerül az Egyesült Államokkal, de valószínűbb az, hogy megelőzi azt. Itt azt szokták sokan mondani, erre még hattérjek ki, hogy az Egyesült Államok technológiai előnye az olyan nagy, és jaj meg izé. A technológiákról, főleg a katonai, fizikai, ipari technológiákról van egy nagyon fontos dolog, amit tudni kell.

A technológiák mindig a tudomány által feltárt természettudományos összefüggéseken alapulnak. A félvezetők azok az elektromos és az atomtudomány eredményeinek gyakorlati megvalósításai. A tudományos eredmények azok nem titkolható kell, és innentől kezdve az, hogy egy ország képes-e önálló technológiát kifejleszteni, az egyetlen dologtól függ.

Mennyi erőforrást fordít erre az ismert természeti törvényszerűségeket, hogyan alakítja át konkrét technológiai eredményekké, és hogyan fordítja át iparilag alkalmazható eredményeké. Ez valójában kizárólag pénzkérdése. Egyrészt pénzkérdése, hogy mennyit költünk a kutatásra, mennyi kutatólaboruertóimot fejlesztünk, azokban milyen eszközök állnak rendelkezésére, de még a humántényező is pénzkérdése, ez arról szól, hogy mennyi agyat veszünk meg.

Az Egyesült Államok például ebben járt élen az utóbbi évtizedekben, hogy a világ összes rendkívül okos mérnökét, fejlesztőjét importálta, ezt hívjuk ugye agyelszívásnak. Manapság, ezt látjuk Kínában is, Kína is csinálja, úgyhogy előbb-utóbb technológiai szinten is Kína utól fogja férni az Egyesült Államokat beleértve a haditechnológiákat is, hiszen itt a fejlődés felgyorsítása az valójában politikai döntés kérdése, annak a politikai döntésnek a kérdése, hogy mennyit fordítunk kutatásra, fejlesztésre, mennyi energiát koncentrálunk erre, és az utóbbi néhány évben Kína ezen a téren is versenyre kelt az Egyesült Államokkal, jelenleg a kínai nemzeti öszterméknek több mint kétszázalékát fordítják kutatás fejlesztésre, ez nagyjából azonos azon, amit az Egyesült Államok fordít. Ha belegondolunk, hogy a kínai nemzeti ösztermék vásárolóerőparitása ma már nagyobb, mint az amerikai, akkor a nagyobbnak a kétszázaléka az nyilvánvalóan nagyobb, mint a kisebbnek a kétszázaléka. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a kínaiaknak jó esélyük van, hogy ezt a célt elérjék.

Ha egyéb problémák ezt a tendenciát nem torpantják meg Kínában, egyenlőre nem látszanak olyan problémák, amik ezt megtorpantanák, bár a kínai gazdaság helyzete azért nem felhőtlen.

[Nagy-Bato Jonatán]
Tajföld és Kína március 1-től vízunmentes korszakba lép. Mit jelent ez, hogy vízunmentes korszak, illetve milyen Kínának a regionális politika? Hiszen látjuk, hogy az Egyesült Államok 1823 óta ugyanazt a dokninát, ugyanazt az elvet képviseli, hogy Amerika az amerikai, aki semmilyen más hatalomnak nincs joga bevatkozni Amerikaterületén.

Mi Kínának a regionális politikája?

[Kusai Sándor]
Kína a 2014-ben Xi Jinping elnök szájával fogalmazta meg a saját regionális politikájának kulcsmondatát, ez egy kicsit parafrázisa az amerikai regionális politikát meghatározó mondró elvnek, ugye, amit ön is idézett, Amerika az amerikai, aki. Ez ugye akkoriban, amikor megfogalmazták a 19. században, ez azt jelentette, hogy európai hatalmak tessék eltakarodni Latin-Amerikából, mert azt majd mi intézzük.

Az, ami hátsó volt. A kínai elnök 2014-ben egy ázsiai biztonsággal foglalkozó konferencián mondta azt, hogy Ázsia képes a saját biztonságát garantálni. Ez tulajdonképpen a mondró elv megfogalmazása, kicsit más szavakkal, de azt jelenti, tehát kína célja az, hogy Ázsia biztonságát, nemzetközi érintkezési viszonyait, azt ázsiai országok határozzák meg.

Ha ezt lefordítjuk, mivel tudjuk, hogy az Egyesült Államok nagyon kis mértékben ázsiai ország, annyira kicsi mértékben, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem az, ebből azt következik, hogy ez egy nyilvánvaló üzenet volt már 2014-ben, hogy Kína olyan ázsiai politikai, geopolitikai, stratégiai, biztonsági szerkezetet képzel el, olyan felé halad, amelyben az Egyesült Államoknak nem osztottak lapot. Azóta is a kínai regionális politika ezt a nyomvonalat követi, természetesen, fokozatosan, répésről lépésre. Kína befolyása az ázsiában, főleg délkelet-ázsiában és kelet-ázsiában nem annyira a katonai bázisokon, vagy katonai erőkifejtésen alapul jelenleg, sokkal inkább a gazdasági befolyáson.

Amit említett a tajföldi kínai vízumbentesség, az például ennek egy nagyon fontos elősegítő formája, ma is Tajföldön a legtöbb turista, hiszen Tajföld gazdaságában a turisztikai ágazat rendkívül fontos, már ma is a legtöbb turista az kínai. És az üzletemberek is vízumbentesen tudnak egymáshoz látogatni, a tőke mozgás is fölgyorsul, az emberek egymással való érintkezése és utazása fölgyorsul. Tehát ez nagyon világosan mutatja azt, hogy a kínai befolyásépítés délkelet-ázsiában, az ma is elsősorban gazdasági eszközökkel folyik.

Amit viszont látunk, és azt nem tudom megmondani, hogy ez így marad-e nagyon hosszú távon, hogy nem lesz nekem más eszközök is használatba véve, az a folyamat, hogy az Egyesült Államok egyre erőteljesebben igyekszik gátolni kína befolyását délkelet-ázsiában, visszaszorítani kína befolyását délkelet-ázsiában. Ezt nem annyira gazdasági versennyel, hanem geopolitikai befolyással igyekszik elérni. Ennek az egyik példája az, hogy például Mianmarban, a korábbi Burmában az utóbbi két-három hónapban különböző lázadócsoportok és a katonai vezetés között konfliktus konfliktus után jelenik meg.

Emögött nagy valószínűséggel angolszáz, amerikai és brit törekvések is meghúzódnak. Nem mondom, hogy titkoszolgáltakciók, de még akár az is lehet. Kína számára a Burma kulcsfontosságú.

A Burmán, illetve Mianmaron átvezető szállítási útvonalak, azok lehetővé teszik Kína számára, hogy elkerülje a melakkai szorost a kereskedelemben, amit a melakkai szorost az amerikai flotta bármikor el tud zárni Kína elől. Burmán keresztül a kínai árúk ki tudnak jutni közvetlenül az indiai óceánra. Ki lehet kerülni a délkínai tengeren át a melakkai szoroson vezető hajózás és szállítási útvonalakat.

Nem véletlen, hogy a Kínával igen jó viszonyt ápoló burmai jelenlegi kormányzattal szemben az utóbbi hónapokban föltámadtak a belső ellentétek, hiszen ez ezt a szállítási folyosót akár el is vághatja Kína számára. Nem véletlen az sem, hogy a kínai diplomácia nagyon aktívan dolgozik a burmai feszültségenyítésén, megoldásán, hiszen Kína számára stratégiai fontosságú, hogy a termékei eljussanak az indiai óceánra és onnan tovább tudjanak hajózni. Afrika, Európa, Ázsia, egyéb részei felé.

Úgyhogy itt nagyon komoly küzdelem van kibontakozóban dél-kelet-ázsia befolyásolásáért az Egyesült Államok és Kína között. És ez a következő hónapok, évek egyik legfontosabb geopolitikai küzdelme lesz. Ez alatt értsük azt, hogy Tajvantól, levégig délen az Aszán országoktól, a melakkai szorosan át burmáig folyik ez a küzdelem, nagyon sokféle eszközökkel, és ez a folyamadban lévő második hidegháborúnak az egyik legfontosabb regionális küzdelme.

[Nagy-Bato Jonatán]
Tehát ugye azt például képzelni, hogyha mondjuk Majdanhoz hasonlóan, Myanmarban is lenne egy ilyen púcs, ahol az Egyesült Államokhoz közeli erő kerülne hatalomra, ami azt mondaná, hogy mi a csatlakozzunk a Nyugathoz, csatlakozzunk talán még a NATO-hoz is, akkor Kína katonailag beavatkozzon ebbe a kérdésbe?

[Kusai Sándor]
Nagyon kélezett helyzetben, akár még azt is el tudom képzelni, bár nem tartom valószínűleg, hogy közvetlenül a kínai hadsereg avatkozna be, hogy Myanmarban jelenleg egy katonai kormányzat van, amely katonai kormányzat minden szükséges támogatást, minden körülmények között meg fog kapni Kínától, fegyvert, kiképzést és mindenféle fegyvert, már most is Kína a fő fegyverszállítója ennek a kormányzatnak, hogy egy esetleges, mondjuk majdantípusú felkelésre ne nyámnyilán reagáljon, mint majdan esetében az akkori ukrán elnök Janukovics, hanem megvédje magát minden lehetséges eszközzel. Amikor ezt halljuk a nemzetközi életben, hogy minden lehetséges eszközzel, akkor mindig arra tesik gondolni, ez a diplomáciai tolvajnyelvben annak a kifejezése, hogy lőni és ölni fogunk.

Csak mi a diplomáciában ilyen csúnya dolgokat nem mondunk, hanem azt mondjuk, hogy minden lehetséges eszközzel. Ez azt jelenti, hogy ha kell, ha nem fogadtok szót, akkor lövünk, bombázunk, és így tovább.

[Nagy-Bato Jonatán]
Tajván körül ismét forró a helyzet. A Fülöp szigetek megnöveli katonai számmat a Batanesz szigeteken, melyek csupán 200 kilométre vannak Tajvántól. Ezzel párhuzamosan Japán és az Egyesült Államok hat gyakorlatokat tart.

Ugye itt azt szimulálják kimondottan és nyíltan, hogy mi lenne akkor, hogyha Kína megtámadná Tajvánt, hogyan védenék meg Tajvánt. Ezekre hogyan reagál Kína?

[Kusai Sándor]
Hát először arra válaszolnék, hogy hogyan védenék meg Tajvánt. Sehogy. A katonai realitás az az, hogy jelenleg sem a Fülöp szigetek, sem Japán, sem az Egyesült Államok garantáltan megvédeni Tajvánt.

Nem tudja. Az Egyesült Államoknak minimum 4-6 ezer kilométerről kellene Amerikából szállítani a lőszert, a katonát, mindent ahhoz, hogy Tajván körül egy háborút folytasson, vagy hogy partra szálljon Sankhájban, elfoglalja Sankhájt, hiszen csak úgy lehet garantálni, hogy Kínát megverjük, hogy elfoglaljuk egy darabját. Ehhez az amerikai hadseregnek 6 ezer kilométert kell hajóznia.

Bármilyen nagy is az amerikai flotta, nem 6-szor akkora, mint a kínai hadsereg. Kína meg ott van, közel, 160 kilométerre van Tajvántól, a szárazföld. Tehát az, hogy fölteszünk tankokat hajóra és elvisszük a 160 kilométeren egy bizonyos ideig tart, 6 ezer kilométerről meg sokkal nehezebb, anyagultabb és hosszabb.

Egyébként az Egyesült Államok ezért fejleszti kapcsolatáit, építi bázisait a Fölöpszigeteken, mert az azért közelebb van, illetve Japánt is ezért vonják ebbe bele, mert Japán is közelebb van. Úgyhogy itt, amit az előbb mondtam, hogy Dél-Kelet-Ázsia dominanciájáért folyik a küzdelem, ennek az egyik alesete a Tajván körüli helyzet. Kína nem fegyveres erővel akarja egyébként Tajvánt visszaszerezni, visszacsatolni az anyaországhoz, elsősorban politikai, gazdasági eszközökkel, de a fegyveres nyomást sem szünteti meg.

Említette, hogy vannak Fölöpszigeteki katonai báziskiterjesztések, fejlesztések, van japán-amerikai közös hadgyakorlat, ennek megvan az ellentételezése kínai oldalról, ez a magyar médiában nem nagyon jött át, de gyakorlatilag a kínai hadiflotta a Tajván körüli vizeken most már állandó jelenlétet tart fenn, közel tíz kínai hadihajó folyamatosan járőrözik Tajván körül a nemzetközi vizeken, amire joga van. Tehát ha Amerikának joga van, akkor Kínának is joga van, a nemzetközi jog már csak ilyen.

Következésképpen ez azt jelenti, hogy Kína olyan katonai kapacitást alkalmaz a térségben, amely bármely pillanatban napirendre tűzheti Tajván blokkágyát. Azt, hogyha egy Szigetországot blokkád alavesznek, azt az 1960-as évek a kubai blokkád ügyeiről emlékszünk rá, az közvetlen világháborús veszélyt szokott jelenteni, úgyhogy ezt a kínaiak nem ketftelésből csinálják, viszont egyértelmű jelei vannak annak, hogy az üzenet elment az Egyesült Államokba, elment Japánba, hogy bizony, ha túlfeszítitek a húrt, akkor jöhet egy kínai blokkád, és ennek a felkészültsége is ott van reálisan.

Ez azért nagyon fontos, mert az, hogy bejelentem, hogy én akár blokkádot is csinálok, de ennek a technikai részét, hogy vannak-e ott hadihajóim, azok járőröznek-e? Mit tudom, két havont az egyik hajót leváltjuk-e a másikkal, és így tovább. Ha ezt nem csinálom meg, akkor ez a figyelmeztetés, mondjuk így diplomatikusan, durvában fenyegetés, ez nem reáls.

De ha ennek megteremtem a konkrét technikai kivitelezhetőségét, és azt láthatóan mindenki számára megmutatom, akkor ez a fenyegetés, vagy mondjuk úgy, hogy figyelmeztetés, hirtelen reálissá válik, és ezt szerint kell gondolkodni. Amit nem szoktunk mi észrevenni, még ezt az egy mondatot, ha tegyem ezt hozzá, az ukrajnai konfliktus most nagyon éles. A közel-kelleti konfliktus nemcsak Gázában, de az egész közel-kelleten folyamatosan növekszik és éleződik.

És a harmadik nagy globális konfliktusszóna, ez kínai, dél-kelet-ázsiai, Tajvantól, ahogy mondtam, egészen Miamári térség, ez folyamatosan éleződik, még nem vált konkrét forró háborúá, de bármelyik pillanatban azzá válhat, ha bármelyik fél egy kicsit is kalandorlépéseket tesz. És itt nemcsak a kínaiakról van szó, itt szó van a tajvaniakról, azok is provokálhatnak ki valamit, szó van a Japánokról, a Fülöpszigetekről, és magáról az Egyesült Államokról is, úgyhogy én nagyon óvatosan kezelném ezt a térséget, vagy vigyelném ezt a térséget, mert ez egy nagyon fontos, bármikor berobbanható feszültséggutat.

[Nagy-Bato Jonatán]
A nyugati lapok arról írnak, hogy megcserélődik kína és india szerepe a tőzsdén, hiszen Kínából vonják ki a nyugati támogatásokat, a nyugati tőkét, míg indiába ez áramlik be. Arra számítanak nyugaton, hogy ennek következtében Kína hamarosan össze fog omlani, mint gazdasági hatalom, India meg fel fog emelkedni. Látom már az arcán is, hogy mi a vélemény erről, de kíváncsi vagyok, hogy mit gondol erről a nyugati vállalkozásról.

[Kusai Sándor]
A nyugati agytröstökben, Amerikában is, Európában is, illetve a nyugati médiában van egy nagyon fontos politikai befolyásoló eszköz. Ezt úgy hívjuk szakmailag, hogy önt beteljesítő jóslatok. Néha ezek előfordult már, hogy ezek részben sikeresek voltak, de többnyire ezek nem szoktak beválni.

Mert arra törekszenek, hogy most például elmondják, hogy a kínai tőzsdén gond van, menekül a külföldi tőke, ettől az többé befektető és megijed, és ilyen lavina-szerűen zajlik ez a menekülés. Ezzel az egész teóriával, elmélettel van egy fundamentális baj. Ez a baj az abban nyilvánulnek, hogy ez a geopolitikai, geookonomiai elmélet ez azon alapul, hogy kína gazdasága az ugyanolyan, mint nyugat-európa vagy amerika gazdasága, a szerkezet ugyanolyan, tehát ha a tőzsde zuhan, akkor a gazdaság összeomlik.

Pont ezt láttuk, hogy Amerikában 2008-ban a tőzsde megroppant, ennek következtében a reál gazdaság is elkezdett zuhanni. Ugyanez volt Európában, vagy az 1929-32-es válság idején, az is, mint a tőzsdén kezdődött, és végiggyűrűzött az egész gazdaságot. Itt van egy fontos különbség, amit nem szoktak figyelembe venni.

A kínai gazdaság működésében a tőkepiacok, a tőzsdék sokkal-sokkal kisebb szerepet játszanak, mint a nyugati gazdaságok működésében. A kínai gazdaságban az állami tulajdon aránya sokkal nagyobb, mint a nyugati gazdaságokban. A befolyása a gazdasági folyamatokra a kormánynak, az állami tulajdont működtető államnak sokkal nagyobb szerepe van, mint nyugaton.

Ez egyszerűen azzal függ össze, hogy a kínai gazdaság úgynevezett parancsnoki magaslatai, az energiaellátás, a szállítás, a legnagyobb pénzügyi szolgáltatások, a legnagyobb bankok, a telekommunikáció, az internet szolgáltatás, tehát minden olyan gazdasági tényező, a gazdasági ágazat, amely meghatározza a többi gazdasági szereplő működésének feltételeit, az kínaiban állami tulajdonban van. A tősdén jegyzett vállalatok, azok elsősorban a feldolgozóiparban tevékenykednek, tehát ha a tősbe zuhan, attól még egy feldolgozóipari vállalat, például a Huawei, csak hogy egyet mondjak, az nem feltéten roppan össze, hiszen az energiát, a termeléshez szükséges feltételeket és a piacot, a hitelt, ő az államtól is megkapja. Nem csak a tősdei kapitalizációtól függ a vállalatsikeressége, hanem az állami szektorral való együttműködéstől is.

Kínában, és hogy ezt mi bizonyítja, az, hogy Kínában az utóbbi három évtizedben 5-6 tősdeválság volt. 5-6-szor is zuhant a kínai tősde, a Sankái és a Hongkong is. Volt olyan év, amikor több mint egyharmadot zuhant a Sankái tősdeértéke, ugyanabban az évben a kínai gazdaság növekedése meghaladta a 8%-ot.

Ha ugyanezt történne Európában, és a tősde egyharmadot zuhanna, 30%, akkor itt semmilyen növekedés nem lenne. Ez mutatja a szerkezeti különbséget. India gazdasága sem olyan egyszerű egyébként, ugyanis India gazdasága sem tisztán a nyugati mintát követi.

Az indiai gazdaság is egy fejlesztő állam, masszív állami tulajdonnal és állami befolyással a folyamatokra. Tehát a külföldről bejövő tőke ott is elsősorban a feldolgozóiparban áramlik, és az alapvető ellátó funkciói a gazdaságnak, a kulcságazatok, ott is jelentős állami befolyás alatt vannak. Ezért amikor beáramlik a tőke Indiába, akkor ott is hatékonysági javulás történik, ennek előnyei vannak, de az indiai gazdaság növekedése nem csak ettől függ.

Épp most láttam a napokban a Nemzetközi Valótaalap legfrissebb elejőrejelzését az idei évre. Ez szerint India idei növekedése az valahol 7% körül vagy a fölött lesz, Kína növekedése az valahol 5,5-6% között lesz. Ez nem akkora különbség, ami miatt itt a kínai gazdasági összeomlástól kéne tartanunk.

[Nagy-Bato Jonatán]
Vagy egyrészt ugye Kína nagyobb is.

[Kusai Sándor]
Kína GDP-je az most körülbelül 2-2,5 szerese India GDP-jének. Ez a realitás. Na most, ha ezt kiszámoljuk, akkor mondjuk a két és félszer vagy kétszer akkora számnak az 5%-a az nagyobb, mint a fele akkora számnak a 7%-a.

Tehát Kína növekedésének abszolút értéke az idén nagyobb lesz, mint India növekedésének abszolút értéke. De ezzel ilyen apróságokkal a médiában önbeteljesítő josslatokat terjeszteni igyekvők nem szoktak törődni, hiszen az átlag közvélemény, akit ők befolyásolni akarnak, ezekre a különböző átgondolásokra, műveletekre, értelmezésekre nem nagyon ér rá, mondjuk úgy. Az embereknek bemondják, elolvasák rajtás, azt mondtak, Kína összeomlik, India fejlődik, hú de jó, kész.

Hogy e mögött mi van és mennyire igaz vagy nem igaz, ezt az átlagember nem szokta, és az ilyen propagandának mindig az átlagembere a célja elsősorban, vagy a kisvállalkozó, kivel kössön üzletet a magyar kisvállalkozó, Kínában kössön üzletet, vagy Indiában kössön üzletet. Erről szól ez a történet. Szóval én ezt nem értékelném túl, nem hangsúlyoznám túl ezt a kérdést.

India is nagyon jól fejlődik. A Kínában esedékes, strukturális gazdasági változásokhoz képest Kína is elég jól fejlődik. Én nagyon szeretném, ha az Európai Unió átlagos idei növekedése csak a kínai térnél.

Nem kell az indiai 7%. Nekem elég lenne, ha a mínusz 2% helyett plusz 5 lenne itt Európában. Ha Magyarországon sikerül elérni a kitűzött cél 3,5-4%-ot, akkor már nagyon-nagyon jól járunk.

Ezt csak úgy ahhoz teszem hozzá, hogy az ilyen dumzdé, ez a végítéletórája teóriák ezek a kínai gazdaságról, amióta én Kínával foglalkozom, 1979 óta, az ugye most már 41-néhány év, az alatt ezekből a teóriákból én már 10-20 teóriát hallottam, és valahogy úgy történt, hogy soha egyik se vált be. Úgyhogy ideje lenne a közgazdászoknak, világgazdasággal foglalkozóknak abba hagyni a végítéletnapi teóriák gyártását, azzal foglalkozni, hogy a valós helyzetet elemezük, ugyanis Kínában vannak gazdasági problémák, és azok elemzését nem lehet megspórolni. Azt érteni kell, hogy miért vannak, hogy vannak, és hogy fog hatni a helyet, hogy ilyen varázslatos, holnap összeomlik című szövegeket nyomunk.

[Nagy-Bato Jonatán]
Tong Chao, a Washingtoni Carnage Endowment for International Peace kutatója szerint, Kína azért fejleszti a nukleai és a arzenáját, és azért fejleszti a hadseregét, hogy az Egyesült Elemok komolyan vegye, és hogy Kína nem akar igazából egy másféle világrendet megalkotni, hanem azáltal, hogy kazanai potenciát, gazdasági potenciát mutat, hogy ő képes erre, képes arra, azáltal az Egyesült Elemok kvázi elismerjült és engedményeket tesz a jelenlegi világrendbe. Ön mit gondol arról, hogy tényleg Kína nem szeretne semmi más létrehozni, csak az Egyesült Elemok világrendjébe beépülni és jó pozíciókat kiarcolni?

[Kusai Sándor]
Biztosan vannak Kínában olyan politikai erők, olyan társadalmi csoportok, amelyek ezt így gondolják. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a kínai vezetés és annak tüntő többsége is így gondolja. Nekem úgy tűnik, hogy a kínai főirányvonala a politikának, a politikai vezetésnek az nem erről szól.

Az arról szól, hogy az Egyesült Állam a globális dominanciáját megszüntetni. Nem arról szól, hogy alárendelt szereplőként abba beilleszkedni, hanem arról szól, hogy a globális dominanciáját az Egyesült Államoknak megszüntetni, több pólusú világot létrehozni. Az egyik pólus értelemszerűen ebben Kína.

De a kínaiak például a külpolitika általános szintjén nem ellenkeznek, nem azzal, nem berzenkednek az ellen, hogy India is egy önálló pólus legyen. Ők Indiát nem egy alárendelt, fontos, de alárendelt szereplőnek gondolják, mint ahogy az Egyesült Államok, hanem egy potenciális önálló pólusnak, amely a világ dolgaiban a saját érdekei szerint vesz részt, nem pedig valakinek a, mondjuk úgy, hogy a másodhegedűseként. Abban viszont ennek a kutatónak, ez is egyébként egy kicsit ilyen önbeteljesítő jóslatnak van számba, de abban ebben ennek a kutatónak valószínűleg igaza van, hogy Kína stratégiai erőlének, főleg a nukleáris fegyverzetének a gyorsított fejlesztése, az azzal is összefügg, hogy szeretnék, ha az Egyesült Államokban tudatosodna, hogy Kína egy egyenlő hatalom.

Ugye ezt úgy értelmezi az említett szerző, hogy ezzel fölhívják a figyelmet, így Amerika odafigyel Kínára, elismeri, hogy jó, te is erős vagy, és Kína viszont alkalmazkodik Amerika elképzeléseihez. Na ez az utolsó rész, ami nem áll fenn, hanem Kína katonai erőjének, főleg a nukleáris erőjének a fejlesztésével bekíván kerülni, most urvát fogok mondani, a valódi nukleáris klubba.

[Nagy-Bato Jonatán]
Oroszország és az Egyesült Államok.

[Kusai Sándor]
Indulj! Ma az igazi nukleáris klub a világban, az két országból áll. Ugyanis két ország képes arra, annyi nukleáris fegyvere van, 5-6 ezer robbanótöltet, ami rendszerben van, és másik 7-8 ezer, ami tartalékban van, hogy az egész világot megsemmisítse.

Kínának jelenleg bizonyos számítások szerint kb. 5-6 száz robbanófeje van. Ez egyébként már kétszer annyi, mint amennyi Franciaországnak, vagy Angliának, vagy Indiának, vagy Pakisztánnak van.

Tehát már ez is egy másik kategóriába helyezi Kínát, mint ezek az országok, de még nem teszi első rendű nukleáris hatalomát. Amiről az információk szerint, bár persze az ilyen információk valójában mindig titkosak, tehát egyáltalán nem biztos, hogy amit mi gondolunk, az úgy is van, de amiről az információk szólnak, az az, hogy ezt néhány éven belül ezeknek a robbanófejeknek a számát, és a célba juttató eszközök, rakéták, repülőgépek, stb. számát, Kína meg akarja duplázni.

Az már majdnem az első kategóriás, az nagyjából a küszöbb, ahol belehet lépni az első kategóriába. Úgyhogy ez inkább arról szól szerintem, hogy egyértelművé kívánja tenni Kína az Egyesült Államok számára, hogy globális szinten paritásos viszony van. De most, ha ezt sikerül elérni a kínaiaknak, akkor az Egyesült Államoknak másként kell viszonyulni Kínahoz, mint ahogy most viszonyul.

Ez a tényező, ez megvan. De az, hogy ez kínaiakat simán kiellégíteni, és akkor maradna az amerikai hegemónia továbbra is, és Kína ezt lelkesen eljösszállni, erről szó sincs. Kínának az egész világrendát alakítása célja, ebben többféle eszközt használ, gazdaságit, befektetésit, kereskedelmit, regionális befolyásépítést, az előbb beszéltünk Tér-Kelet-Ázsiáról, egész Ázsia biztonságáról, az ázsiaiaké gondolatról, és természetesen katonait, diplomáciait.

Kína példátlanul aktív az ENSZ-ben, a diplomáciában, korábban soha nem volt ilyen aktív a közel-keleti kérdésben. Mindenben Kína keményen hangoztatja az álláspontját, és szavazásaival ezt be is mutatja. Úgyhogy itt azt látjuk, hogy nagyon jó lenne Amerikának, ha Kína azért fejlesztené katonai potenciáját, azért fejlesztené gazdasági befolyását, hogy Amerika kegyeskedjen odafigyelni, és majd utána Kína jó kis fióként beáll a sorba.

Ez nyilvánvalóan tetszene Amerikának, ha én lennék Amerika, én is, nekem is nagyon tetszene. De ahogy én most meg tudom ítélni, ez inkább vágyállom, mint valóság, és van még egy fontos tény ezre, amit figyelembe kell vennünk. Kína tényleg azt képzeli, az a célja, hogy több pólusú világot lehet csinálni.

Az amerikai gondolkodás ezt nem képes elfogadni. Amerika folyamatosan azért ütközik Kínával, mert azt vélelmezi, hogy Kína lecserélni akarja Amerikát. Most Amerika a globális hegemon, Kínáról azt feltételezik, hogy le akarja váltani Amerikát, hogy ő legyen a globális hegemon.

Jelenleg nincs ennek igazi jelei, jelenleg annak vannak jelei, hogy Kína az amerikai hegemóniát akarja megszüntetni úgy, hogy Amerika maradjon az egyike, nyugodtan maradhat az egyike a sok hatalmi pólusnak, háromnak, ötnek, ki tudja mennyinek. Tehát nem arról szól a történet, hogy Amerikát megtörni és megsemmisíteni, arról szól, hogy másokkal egyenlővé tenni. Legalábbis most erről van szó, hogy húsz év múlva mi lesz, vagy harminc év múlva mi lesz, azt nem lehet előrelátni.

Azt majd meglátjuk.

[Nagy-Bato Jonatán]
Ez volt a véleményzet Kusa és Sándorral. Viszontlátásra, viszonthallásra.