Pszichológiai kutatások szerint, ha elmondjuk céljainkat másoknak, az esetek 95 százalékában nem érjük el azokat. Peter Gollwitzer pszichológusprofesszor kísérletekkel igazolta, hogy a környezettel megosztott tervek szinte soha nem valósulnak meg - számolt be az Index.
Sokan tapasztalhattuk már, hogy ha vágyunk valamire, álmodozunk valamiről, és ezt elmondjuk másoknak is, a terv, a vágy és a megvalósítás lehetősége semmivé foszlik. Olyan, mintha „elpechelnénk” a projektet, a kívánságot. De miért történik ez? Valamiféle szómágia állhat mögötte, vagy az univerzum esküszik össze ellenünk, ha nagydobra verjük, mit szeretnénk? - írja az oldal.
A lélektani kutatások szerint négy dolog motiválhat minket arra, hogy megosszuk valakivel vágyainkat, célkitűzéseinket. Az egyik az elszámoltathatóság. Azt hisszük, ha elmondjuk, akkor követnünk is kell a célt, vagy csalónak és hazugnak tart majd a környezetünk. De ez nem igaz, a legtöbb ember nem törődik annyit a másikkal, hogy odafigyeljen rá, a cél felé tartó úton jár-e.
A másik ok a céllal való dicsekvés: a ránk szegeződő csodáló pillantásoktól, a hízelgő szavaktól, a figyelemtől jól érezzük magunkat.
De lehet, hogy jóváhagyást szeretnénk kapni, mert bizonytalanok vagyunk a célban, nem tudjuk, nem túl nagy kihívás-e, elfogadja-e a környezetünk. Arra várunk, hogy méltassanak, megerősítsenek a szándékunkban.
Dr. Peter M. Vishton szerint ha elmondjuk terveinket, idő előtti befejezettség érzése keletkezik az agyban, a szándék és a viselkedés közti szakadék megnő, miközben élénk mentális képek születnek fejünkben a fényes jövőről.
Olyan dopaminlöket keletkezik az agyban, mintha sikerrel el is értük volna célunkat.
Homályossá válik, hogy mit kell tennünk, mert az elmondástól már kezdjük jól érezni magunkat, mintha célunk egy részét már elértük volna, de ez csak egy hamis sikerélmény. Amikor a barátaink és családunk gratulál a még csak verbálisan létező projekthez, az agyunk már úgy értelmezi, hogy sikert értünk el, és ez az önbecsapás gátolhatja a valódi sikert.
