Happy Day - 2024. 03. 26.

[Diószegi Dávid]
Oh, happy day!

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day! A Hit Rádió napi hitéleti válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant.

Happy Day!

[Petrőcz László]
Oh, happy day! Az a Happy Day!

[Szignál]
Hitvallás, megvallás!

[Németh Sándor]
Mondjuk ki közösen isteni géjét most a Hit Rádióba! Tehát mondjátok velem együtt, hiszem, hogy ez a könyv az Isten beszédének az irod formája, és meg van írva, hogy az ég és a föld elmúlik, de az ő beszéde megmarad örökké, mert az ő beszéde élet, az ő beszéde szellem, az ő beszéde olyan, mint a szikla zúzó pöröly. És hiszem, hogy az ő beszéde megerősít a mai napon is, mert nem csak kenyérel él az ember, hanem Istennek minden beszédével, amely Isten szájából származik.

Hiszem, hogy a Szent Szelem az, aki megeleveníti Istenek a beszédét, mert meg van írva, hogy a Szent Szelem elvezet minden igazságra, és megeleveníti Istenek a beszédét. És hiszem, hogy bennem van a Szent Lélek, és a testem a Szent Léleknek a temploma, és nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van. És a mai napon is veszek erőt, mert eljött rám a Szent Lélek és Jézus Kisztusnak.

A tanulja vagyok, és hiszek a názeti Jézus Kisztusban, és ezért által mentem a halálból az életre. Mert hiszem, hogy a názeti Jézusban az örök élet jelent meg a világban, és hiszem, hogy ez az örök élet legyőzte a halált, legyőzte a sötétség erőit, és ez az örök élet enyészhetetlen erővel rendelkezik. És hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus ez életre által támadott föl a haláltból, és engemet is megelevenített, és föl fog támasztani az Istentől rendelt időben.

Ámen!

[Szignál]
Olvasd velünk a Bibliát ma is! Következik a Szentírás egyszerű fordítása Diószegi Dávid tolmácsolásában.

[Diószegi Dávid]
Krónikák második könyve. 23. rész.

A hetedik évben Jójádá főpap felbátorodott, és szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal. Ezek a következők voltak. Azárjáhú, Jeróhán fia.

Azután Jismáél, Jehóhánán fia. Azután Azárjáhú, Obed fia. Azután Maszéjáhú, Adájáhú fia.

És Elisáfát, Zikri fia. Ezek a parancsnokok összehívták Jeruzsálembe Júdavárosaiból a lévitákat és a nemzetségfőket. Valamennyien összegyűltek az örökkévaló templomában, és szövetséget kötöttek a gyermek Jóás királlyal.

Jójádá ezt mondta nekik. Látjátok? A király fia fog uralkodni, ahogyan azt az örökkévaló megígérte Dávid leszármazottjairól.

Most pedig ezt tegyétek! A papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat. Másik harmadrészük álljon ört a királyházánál, a harmadik rész pedig a Jeszót kapunál.

A nép maradjon az örökkévaló temploma udvaraiban. A templom épületébe senki más ne menjen be, csak azok a papok és léviták, akik éppen szolgálatra vannak beosztva. Ők bemehetnek, mert szentek, de a többiek tartsák tiszteletben az örökkévaló törvényét, és ne lépjenek be oda.

A léviták szorosan vegyék körül a fiatal királyt. Mindenkinek kezében ott legyen a fegyvere, és ha valaki más be akarna menni a templomba, azt öljék meg. A léviták maradjanak a király mellett, amikor ő bemegy a templomba, vagy kijön onnan.

A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata.

Jójádá vette azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak, azóta ezeket az isten templomában őrizték, és szétoztotta a parancsnokok között. Azután minden embert a maga fegyverével a kezében a helyére állított. A templom jobb oldalától a bal oldaláig, azután az oltár mellé, és a király mellé.

Azután előhozták a király fiát, fejére tették a koronát, és kezébe adták a törvénykönyv tekercsét, így tették királyá. Jójádá és fiai felkenték a királyt, és ezt kiáltották. ÉLJEN A KIRÁLY!

Amikor Atalja meghallotta a néplármáját, amint a templomba futottak, és a királyt éltették, ő is az örökkévaló házához ment a tömeg között. És akkor meglátta ott a királyt a templombejárata mellett, az oszlopnál, és mellette a hadsereg parancsnokait és a trombitásokat. Az egész nép örvennezve kiáltozott, a papok fújták a trombitákat, az énekesek pedig hangszereitkel vezették az örökkévaló dicsérő éneket.

Akkor Atalja megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltozta. ÁRULÁS! ÁRULÁS!

Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak. Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le kardal! A papok figyelmeztették a katonákat, hogy Atalját ne az örökkévaló templomának területén belülöljék meg.

Így utat nyitottak Ataljának, hogy kimehessen, és amikor a királypalota mellett a lovak kapujához ért, ott tölték meg. Azután Jójádá szövetséget kötött a királyjal és az egész néppel, hogy valamennyien az örökkévaló népévé lesznek. Majd az egész nép a Baát templomába tódult, és az oltárokkal és báványszobrokkal együtt az egészet földig rombolta.

Az oltárok előtt megölték Mattánt, a Baát apját is. Jójádá kijelölt egyes papokat és lévitákat, hogy felügyeljenek az örökkévaló templomára annak megfelelően, ahogyan régen Dávid beosztotta őket a szolgálatra. Hogy bemutassák az égő áldozatokat az örökkévalónak mózes törvényeszerint, és hogy örvendezve dicsérjék az örökkévalót, amint az Dávid elrendelte.

Kapuőröket is kijelölt az örökkévaló temploma kapuihoz, hogy aki bármilyen módon tisztátalan, az ne mehessen be a templom területére. Azután Jójádá maga mellé vette a századosokat, a vezetőket, a népfejedelmeit, és az egész sokaságtól kísérve a felső kapunk keresztül lehozta a királyt az örökkévaló templomától a királyi palotába. Ott Jóás királyt a trónra ültették.

Az egész nép együtt örült ennek, és a város nyugodt maradt annak ellenére, hogy atalját fegyverrel ülték meg. Jóás 7 éves volt, amikor király lett, és 40 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a Bersebából való cibiá volt.

Amíg Jójádá főpapélt, Jóás mindig az tette, amit az örökkévaló helyesnek tartott. Jójádá megházasította Jóást, két feleséget szerzett neki, akiktől a királynak fiai és leányai születtek. Ezután Jóás elhatározta, hogy felújítatja az örökkévaló templomát.

Összehívta át a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik. Menjetek, járjátok be Júdavárosait, és gyűjtsétek be azt a pénzt, amit egész Izraelben mindenkinek évről évre fizetnie kell. Fordítsátok Istenetek házának kiavitására.

Rajta legyetek, hogy ezt hamar elvégezzétek. De a léviták nem igyekeztek teljesíteni ezt a feladatukat. Ezért a király hívotta Jójádát, a főpapot, és felelősségre vonta.

Miért nem követelted a lévitáktól, hogy begyűjtsék Júdából és Jeruzsálemből azt az adót, amelyet Mózes, az örökkévaló szolgája és Izrael közössége megállapított a szent sátor számára? Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai, előzőleg kirabolták Istenházát, és a bahálok tiszteletére fordították mindazt, ami az örökkévaló házának volt szentelve. Akkor a király parancsára készítettek egy ládát, és elhelyezték azt az örökkévaló templomának a kapuja elé.

Majd kihírtették egész Júdában és Jeruzsálemben, hogy mindenki hozza be és dobja a ládába az örökkévaló számára azt az adót, amelyet Mózes, az isten szolgája parancsolt Izraelnek még a pusztában. Ezt a rendelkezést minden vezető és az egész nép is örömmel fogadta, behozták az adó pénzt és beledobták a ládába, amely egészen megtelt. Amikor a léviták látták, hogy már sok pénz van benne, bevitték a ládát a király tisztviselőjéhez.

A király írnoka és a főbap egyik szolgája kihűrítették a ládát, amelyet azután visszatettek a helyére. Ezt napról napra így folytatták, és sok pénz gyűlt össze, amelyet a király és Jójádá átadott a templom felújításával megbízott vezetőknek. Azok pedig kőfaragókat, ácsokat, vas és bronzműves mestereket bíztak meg az örökké való háza javításával.

Így hát a mesteremberek keze alatt jól haladt a felújítás munkája. Istenházát az eredeti formájában állították helyre és erősítették meg. Amikor a munkát befejezték, a maradék pénzt visszahozták a király és Jójádá elő.

Ők pedig abból a szertartásokhoz szükséges eszközöket csináltattak az örökké való házába. Ezüst és aranykanallakat, tálakat és poharakat az áldozatokhoz. Amíg Jójádá élt, folytonosan végezték az égő áldozatokat az örökké való házában.

Azután Jójádá főpapa megöregedett, és az élettel betelve, 130 éves korában meghalt. Dávidvárosában temették el, a királyok sírja mellett, mert életében sok jót tett Izrál népével, és sokat tett Istenért és az örökké való templomáért. Miután Jójádá meghalt, eljöttek Jóáshoz Júda vezetői, és meghallgattak a király előtt, aki hallgatott rájuk.

A király és ezek a vezetők nem törődtek az örökké valónak, őseik istenének házával, hanem bálványokat imádtak, és az aseraoszlopokat tisztelték. Ezek miatt a bűnyeik miatt az örökké való megharagudott Júdára és Jeruzsálemre. Azonban mégis profétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítse őket.

A proféták figyelmeztették őket, de azok nem hallgattak rájuk. Ezután Isten szeleme rászállt Zekarjára, Jójádá főpapfiára, aki kiállt a nép elé, és ezt kiálltotta. Ezt mondja Isten!

Miért védkeztek az örökké való parancsa ellen? Nem válik ez a javatokra! Mivel ti elhagytátok az örökké valót, ő is elhagyott titeket!

Erre az emberek összefogtak Zekarjá megölésére. A király kiadta a parancsot, hogy Zekarját kövezzék meg. A nép pedig az örökké való házak dvarában valóban meg is kövezte.

Jóás király nem törődött vele, hogy mennyi köszönettel tartozott Jójádának, aki szeretettel bánt vele, hanem megölette Zekarját, Jójádá fiát. Zekarjá már halálán volt, amikor így kiáltott. Látja ezt az örökké való, és számon kéri!

A következő évelején Arám hadserege megtámadta Jóás országát. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, megölték a vezetőket, és a hadizsákványt elküldték Damaszkusba, a királyuknak. Bár az Arám hadsereg nem volt nagy, az örökké való mégis kezükbe adta Júda seregét, amely pedig nagyobb volt.

Így tudták az Arámok legyőzni őket. Azért történt így, mert Jóás és népe elfordult az örökké valótól, őseik istenétől. Így hajtották végre az örökké való ítéletét Jóáson az Arámok.

Amikor az Arám sereg elvonult, Jóást súlyos betegen hagyták hátra. Jóás ellen ekkora szolgái összeesküvés szőttek, és meggyilkolták a királyt a saját beteg ágyán. Így álltak bosszút rajta Jójád elfői papfiának, Zekarjának a haláláért.

Azután eltemették Jóást a Dávid városában, de nem a királyok sírkamrájába. Az összeesküvők ezek voltak. Zábád és Jehózábád.

Az előbbi egy ammani asszony, Simeád fia, az utóbbi pedig egy moábi asszony, Simríd fia volt. Jóás fiainak története, Jóás ellen szóló nagy proféciák, és az Isten házának helyreállítása mind meg vannak írva a királyok könyvében, és annak magyarázataiban. Jóást a halála után a fia, Amaciák követte a trónon.

[Németh Sándor]
Oh happy day Oh happy day Nagyon fontos ma a Szentlélekkel való betöltekezés. De nézzük az elsőt, tehát a bűnnel kapcsolatosan az, amit a Szentlélek, mint eljárás bizonyítani akar, a bűnnel áll összefüggésbe. Itt a nyolcadik verszak, hogy azt utaltam rá, hogy amikor eljön a Szentlélek, megfedi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.

A Szentlélek természetesen a názati Jézus Kiszosnakban hívő emberek számára adatik. Ez egy világosát teszi, hogy nem a világnak adja a Szentlelkem, hanem azoknak, akik a názati Jézus Kiszosban hisznek. De ezért tehát csak a hívőkön keresztül működő Szentlélek az, amely a világgal kapcsolatosan ezt az eljárási folyamatot fenntartja, és egészen az időknek a végéig ezt folytatja.

És ma, amikor a kereszténység keresztúton áll, ugye egyértelműen látni ezzel talán nem mindenki van tisztában, de világméretekben egyértelműen sokan látják, hogy a kereszténység bajban is van, meg útkeresésben is van. Mondanám, útkereszteződésben van. És alapvetően látni többféle irányzat zárlik, és sokszor úgy tűnik, mintha teljes anarhia fele menne a keresztényvilág.

De alapvetően az, amire érdemes odafigyelni, tudomásul venni, mert ez fontos, ezeknek az ismerete fontos a döntéseinkhez, meg ahhoz is, hogy hogyan állunk kapcsolatban Istennel, és hogyan éljük meg az úrral való közösségünket. Az első, az úgynevezett liberális kereszténység, amelynek a lényege az, hogy látják a válságot, a problémát a kereszténységben, hogy a tartalék kifolyt, a kút kiüresedett, a ház üres, nagyon sok probléma van az üres házban, és ebből azt látják, hogy ezt a helyzetet csak úgy tudják megoldani, a házat úgy lehet megmenteni, most képletesen mondva, hogyha világhoz igazodunk, és a világnak bizonyos elvárásának alárendeljük magunkat.

Ugyanis, ha szentlélek vezetése hiányzik a kereszténys életből, és magából a kereszténységből, akkor a világ fogja vezetni a keresztényeket, és nem az egyház fog világító torony lenni a világban. Jézus pedig mit mondott az egyházról, hogy milyen az egyház a világban? Mint egy épp magassan álló hegyen lébő város, vagy máskor meg lámpásnakhoz hasonlítja, amelyet gyertyatartóba tesznek, és azért, hogy világítsa mindenki számára.

Tehát a názati Jézus Kisztus egyértelműen a világ világosságaként rendelte az egyházat. De ha nincs a szentlélek, akkor ezt nem tudja betölteni.

[Tóth Géza]
HANGOS KÖNYV Következő valószín, hagyjuk fel a rabszolgamentalitásra. Az izraelitákkal számos csoda történt. Látták, hogy Isten felszabadította őket a rabszolgaságból és egyiptomra mért természetfeletti csapások által.

Szemtanúi voltak, miként szabadította meg őket az óra páraótól és seregétől a veres tengernél. Látták, hogy hogyan látja őket Isten mannával, és fakasz vizet a kősziklából a pusztában. Azt hihetnénk, hogy amikor az igérezd földjének határához érkeztek, akkor tele voltak hittel készen állva arra, hogy elfoglalják a megígért földet.

Amikor azonban a tízkém meglátta, hogy mekkora emberek élnek azon a vidéken, így szóltak Mózeshez, sose győzzük le őket. Túlságosan nagyobb, sokkal hatalmasabbak mindig. Menjünk vissza Egyiptomba, és legyünk inkább rabszolgák.

Olyan hosszú ideig éltek rabszolgaságban, és olyan sok igazságtalanságban volt ezelőtt részük, hogy csak rabszolgaként tudták magukat elképzelni. Nem hitték el, hogy élhetnek egy magasabb színvonalon is. A hozzáállásukban azt tükröződött, hogy mi csak szegény, öreg rabszolgák vagyunk, sosem lesz szerencsénk az életben.

Isten ugyan kihozta őket a rabszolgaságból, de a rabszolga mentalitással nem tudtak felhagyni. Talán sokan vannak, akik már hosszú ideje küzdenek életük bizonyos területén. De ne korlátozzuk Istent.

Ahhoz, hogy növekedhessünk, hagynunk kell, hogy beavatkozzon. Az egész a gondolkodásmóddal kezdődik. Az nem működik, hogy rabszolgaként tekintünk magunkra, és közben élvezünk a fiaknak nyújtott áldásokat.

A szegénységben, nélkülözések közepette, vagy egyszerűen csak egy középszerű környezetben nőttünk fel, ne engedjük, hogy ez a szellem gyökeret verjen az életünkbe, vagy hogy bennünk maradjon. Tudatosítani kell magunkban, hogy én nem ilyen vagyok. Meg kell törnünk ezeket az átkokat, és átformálni a gondolkodásmódunkat.

Isten kész rendelkezésünkre bocsájtani az anyagi forrásokat, az előléptetést, az ötleteket és a lehetőségeket. Legyen látásunk a növekedésről. Tekintsünk magunkra Isten gyermekeként, aki egyre magasabbra jut.

A nagyság magvai bennünk vannak. Ne korlátozzon a neveltetésünk, ne korlátozzon a családi hátterünk, vagy az évek során elszenvedett hiányok. Nem vagyunk a nélkülözés rabszolgái, se a depressziói, se a félelemé.

Az ellenség verességet szenvedett. A küzdelmek, a betegségek, a magány napjai hamarosan véget érnek. A küzdelmek, a betegségek és a magány napjai hamarosan véget érnek.

Isten valami újra készül. Megtöri az igákat és a családunkat generációk óta sújtó problémák helyébe, jót készít a számunkra. Az izraeliták tíz generáción keresztül rabszolgasorban értek.

Elnyomást és igazságtalanságokat kellett elszenvedniek. Így ment négy száz éven át. Rabszolgának születtek, és nem is számítottak rá, hogy egy napon ez megváltozhat.

Isten azonban egyszer csak megelégelte a helyzetet, és természet fölötti módon kihozta őket Egyiptomból. Megszabadította kétmilliós népét a rabszolgasorból, azonban az események mégsem az ő tökéletes akarata szerint folytatódtak. Ezek az emberek sosem jutottak be az ígéret földjére, mert továbbra is rabszolgaként tekintettek magukra.

Isten ennek ellenére sem mondta róluk, és nem mondta azt, hogy elegen van belőlük. Negyven év elteltével aztán bevitte a gyerekeiket a megígért földre, mivel a következő generáció már más hozzáállást tanusított. Hiszem, hogy a most élő generáció bemehet az ígéret földjére.

Nem szükségszerű, hogy megbénítson minket az, ahogyan az elődeink éltek. Vagy hogy befolyásoljon, hogy mit vétettek az életünkben. Olyan házakban élünk majd, amelyeket nem mi építettünk.

Szőlőket művelünk, amelyeket nem mi ültettünk. A lehetősége soran nyílik meg előttünk. Például olyan előréptetést kapunk, amit talán meg sem érdemeltünk.

Megmagyarázhatatlan áldások jönnek, és minden képzeletet felülmúlóan megtapasztaljuk Isten kegyelmét az életünkbe. Figyeljünk oda, hogy ne beszéljük ki magunkat ezekből az áldásokból. Ez nem rám vonatkozik.

Ennél többre én nem vagyok képes. A családom is egyfolytában nehézségekkel küzd. Remélem, nem így beszélsz.

Ne így gondolkodjunk. A rabszolgamentalitás helyett irányítsuk gondolatainkat a bővölködő életre. A minket elnyomó ellenség verességet szenvedett ugyan, de még most is a hazugságait szajkolza a fülünkbe.

Azt mondja, soha nem leszel áldott, mindig is a függőségek labja maradsz. Tulajdonképpen ezzel azt mondja, hogy fogadjuk el, hogy rabszolgák vagyunk. Nem, nem, rossz helyen kopogtatsz, vágjunk vissza ilyenkor.

Nem rabszolga vagyok, hanem Isten gyermek. Áldott vagyok. Semmiben nem szenvedek hiány.

És olyan ember vagyok, aki körül megváltoznak a dolgok a jó irányba. Egy új korszakot nyitott a családom életében, és bemegyünk az ígéret földjére. Pontosabban egy új korszakot nyitok a családom életébe, és bemegyünk az ígéret földjére.

[Szignál]
A BEST OF HIT RÁDIO Válagatás spirituális műsorainkból. BEST OF HIT RÁDIO

[Petrőcz Katalin]
Nyilván abból is fakad ez a fajta nehézség, hogy ezzel jövünk be a világból, amit most leírtál, és ezt gyakorlatilag először le kell tenni, abból kell hagyni, át kell nevelni magunkat, és ennek ez egy folyamat, átfedések van, amikor még itt is gyakorol olyasmit bent az ember a testben, amit már nem lenne szabad, akkor a test többi tagja azon telháborodhat, tehát hogy ez valóban egy állandó forgást jelent, gondolom ebben.

[Petrőcz László]
Hát ez egy állandó szűrés és megtisztulási folyamat is, amikor a szívünk gyakorolja a hitét Krisztusban, ezért benne van az öröm, és ezt a lelkünknek is át kell adni, hogy az folyamatosan ennek a megújító erejében éljen és formál ugyanalakuljon, hogy a lelkünk is eljusson ugyan erre az üdvözségre. Tehát olyan szinten tisztuljon ki a sértődések, érzékenységekből, követelőzésekből, akkor a haragból, az indulatokból, hogy az teljesen már ne tudjon működni, de ehhez kell az orgalom, erre kell az embernek odaszállnia magát nap, mindnap. Tehát kemény mindent, mint ha a testedszést írnád le.

Katt bevisszük az egymással való kapcsolatba is, hogy ráengedjük állandóan, mint a testedszés, így, hogy rugalmassá tesszük. Például egy reggeli húzóckodással, kis sporttal az ember az egész testjét rugalmasabbá teszi, és feloldja azokat a körcsöket, azokat a feszültségeket, amik a testben kialakulnak mondjuk éjszakai akár egy alvástól, vagy egy nem pihenéstől. Tehát egy testedzés is erre jó, hogy feloldja ezeket a feszültségeket.

Na most a lelkünket ugyanúgy fel kell oldani nap, mindnap, hogy ne legyen egy ilyen begörcsölt valami, ami állandóan minden egyes kis sértésre, nagyobb sérelemmel válaszol, vagy egyre nagyobb sérelemmel, vagy közönyer érdektelenséggel, mert szerintem a cinizmust, az közönyt, az érdektelenséget, ez egy kötelességünk minden egyes hívőnek, hogy nap, minden nap mossuk le a lelkünkről, szelemünkről, ahogy imádkozunk, ahogy dicsérjük az urat, ahogy hálát adunk el, hogy megszűnjön ez az érdektelensége Isten fele, megszűnjön egymás fele, megszűnjön az Isten igéje fele, az embertársaink fele is, akik pontosan nem, tehát még annyit sem tudnak adni természetesen, mint a testvéreink, az gyűlökezetből valók, de sokaknak olyan alacsony ez a szint, hogy még az igazi szeretetre is érzékenyen reagálnak, tehát rossz értelemben érzékenyen reagálnak.

Tehát akkor hogy reagálunk a világnak a szeretetlenségére és az érzéketlenségére, tehát ez egyre inkább fokmérőjévé válik a lelkünknek, hogy hol állunk. Kisztusban vagyunk tényleg? Már azon az úton haladunk, amelyen haladnunk kell?

Már a kisztusi természet lakozik bennünk, vagy pedig még egy kicsit egy ilyen nem elfogadható minőség Isten szemébe?

[Petrőcz Katalin]
Hogyha ezekről a sértésekről, szavakról, ítélkezésekről beszélünk, akkor nyilván azt az oldalát is el kell kezdeni gyakorolni, és nem egyszerű, mivel ezzel, tehát nem csak a sértődéssel, hanem magával a sértésekkel is jövünk be a világból, megszoktuk, hogy megvan a véleményünk, például szokták, tehát nyilván ez kultúránként változik, mi maradjunk a magyar kultúránál, tehát azért nálunk nagyon dívik az, hogy véleményem van, tehát vagyok, tehát ez egy alapállás, hogy minderről kell, hogy legyen véleményem.

Ezt hogy lehet megnevelni a testem belül? Mert ugye ez csak gerjeszti tovább ezteket a folyamatokat, amiket pont le kéne állítani. Hogy tudjuk a szavainkat megregulázni?

Vagy hát a gondolatokkal kell kezdeni?

[Petrőcz László]
Most próbálok bibliai példákat idézni, hogy ez mennyire család is tud lenni, és amennyire fontos figyelni, például a semeinek a példája ott eszembe akia David, de a kapcsolatban ismerjük ezt a példát, amikor ugye Abszolón már átvett az uralmát a fia, akkor a semei, amikor menekült Dávid az embereivel. Ugye mindkettő iszraeli emberről beszélek.

[Petrőcz Katalin]
Tehát itt is beszéltünk arról, hogy egy üvé tartoztak.

[Petrőcz László]
Egy üvé tartoztak, és ez a semei ugye elkezdett kiamálni hogy csufondárosan Dávidra és az embereire, és kővel dobálta őket, és azt kihabálta, hogy te vérszopó ember, aki elvetted a hatalmat a Saúl házától, és hogy megölted őket, de megbertégedett az Isten, mert a hatalmat elvette tőled, és odaadt a absolúnnak. Tehát ez egy...

[Petrőcz Katalin]
Hát ez aki meríti a rágalomfogalmát.

[Petrőcz László]
Nem csak a rágalomfogalmát, hogy egyszerűen begyünk, tehát ahogy Isten például beszél Dávidról, hogy a szívem szerint való férfi. Nyilván ez a helyzet, amiben Dávid belesodródott, ez egy ítélet volt. Ezt tudjuk.

Dávid azért is mondta az embereinek, akik azt mondták itt ebben a helyzetben, hogy ezt eltűrjük, hogy ez az ember így beszél rólunk, mert igazságtalan dolgokat mondott.

[Petrőcz Katalin]
Hát Saul nem ölte meg.

[Petrőcz László]
Nem csak, hogy nem ölte meg, hanem Saul akarta folyamatosan megölni őt. Az absolúnnak az, hogy most az úr adta át a hatalmat, ezt tudjuk, hogy ő vette el, tehát ő vette el ezt a hatalmat. De ez tény az is, hogy kiszolgáltatott helyzetben volt Dávid, és ezért volt ő, és ezt kell megtanulnunk, hogy lehetnek ilyen helyzetek, amikor meg kell érteni az embernek, hogy nem véletlenül van, hanem akkor meg kell változnom, meg kell térnünk például egy vezetésnél is, ez előfordulhat mindegyikünk életében, amikor változtatnunk kell a stíluségeken, változtatnunk kell a magatartásunkon, akár egy családban egy vezetésben például, hogy változtatni kell, oda kell figyelni, és erre kell az a fajta inspirált figyelemisten fele, hogy vajon mi a gond, mi a baj.

Nem csak a fájdalmamat tárom, hogy ez egy igazságtalanság, mert mondjuk mi a baj. És ugye Dávid egyből megértette, hogy ezt tudja, hogy ez nem véletlen történik vele, mert ezt ugye a Nátán Profita elmondta, hogy a fiaival kapcsolatban, amikor ugye mindegy, most ebben nem menjünk bele, de az a lényeg, hogy ez egy ítélet volt az ő életén, és ezért mérték tartó volt ebben a dologban, tehát nem engedte, hogy ez a fajta indulatoskodás benne is a keserűségen keresztül felszíren jöjjön és bosszút álljon egy ilyen helyzetbe, és ezért tudta, hogy mit kell tenni, de ez a lényeg, hogy ennek a sémelyének a magattartása, és ezt kell megtanulni az egyházban, hogy nem lehet érzelmekre alapozni. Ugye ő mondjuk a Benjamin házából való volt sémelyi, tehát Shaulnak a törzséből, és ez is fontos, hogy amikor sérelmeket szenved el valaki, akkor ne a sérümei alapján ítéljen igazságtalanul, hanem igazság alapján, és legyen rálátása.

Például ugye a családtagokkal kapcsolatosan is legyen egészséges ítéletünk magunkban, hogyha valaki hibát követett el, az akkor az hiba. Attól nem lesz nem hiba, mert az én családtagom, hanem az egy hiba mindenkire nézve. Tehát nagyon fontos, hogy részrehajlás nélkül legyen bennünket ítélettétel.

És nem, például ne familiárisan, vagy azért, mert engemet érint, vagy mert a szeretteimet érinti, ettől ne veszítsen már a fejemet, hanem akkor is tudjon az ember igazság alapon haladni tovább, amit ugyanúgy megbocsátani, elengedni, ugyanúgy elfedezni, tehát nem szabad megengedni, hogy az ember elveszítse a fejét. Az igazságtalanságokon keresztül, igen.

[Petrőcz Katalin]
Tehát ez az egyik, amikor az ember nem véletlenül, de egy ember hajtja végre gyakorlatilag ezt az ítéletet, vagy ő is részese, akkor egyrészt igazsághoz kell visszatérni az érzelmek helyett. Tehát, hogy meg kell tanulni, valóban külön választani, mert, ahogy mondtad is, fontosak az érzelmek, de nem az igazság helyett.

[Petrőcz László]
Így van.

[Petrőcz Katalin]
Tehát és akkor, hogy az ember, hogy reagálj, Dávid, vagy hogyan lehet akkor egy ilyen helyzetből úgy kikeveredni, hogy akkor az igazság megálljon.

[Petrőcz László]
Nagyon érdekes volt Dávidnak ebben a szerepen, egyrészt itt lecsendesítette a katonáit, és eltűrte, elszenvedte, tehát tudta, hogy ez miért történik. De az is érdekes, hogy mivel ez a magatartása ennek az embernek a természetét elárulta, hogy ki ő. És nagyon érdekes, később az életének a végén ezt megemlíti Márshalomonnak, hogy bölcs vagy, és meg tudod, hogy hogy kell majd ezt a dolgot rendezni.

És megint nem akarok belemenni ebben, mert utána Salomonnak volt erre egy nagyon bölcs látásra, hogy adott egy határt, hogy mit nem lehet áthágni. Tehát maradjon Jeruzsában, mert nem hagyhatja el ez a sémei a várost, de szabadon életet és gazdálkodhatott és mindent. De ha elhagyja, akkor ítélet alák fog kerülni, és akkor ez történt.

Mert ugye az a helyzet, hogy ezekből a magatartásból, ebből a lelkületből meg kell térni az embernek, mert így nem lehet ez egyházban tartózkodni. Tehát ugyanis nem lehet tudni, mikor jön újból és újból felszíjre az ilyenfajta gonoszság és gonosz ítélet, ítélkezés, és ez jel mindenki számára az egyházból, hogy meg kell tanulni, az embernek őszintén bennmaradni a testvéri kapcsolatokba, például a vezetőink fele való tiszteletadásban. Nem lehet az, hogy valaki állandóan kijön belőle és felturbozza magába a lázadást, az engesztelhetetlenséget, a gyűlölködést, a bosszóállást.

Ez mind olyan dolog, ami az embert kizárja Krisztus testéből, így nem lehet megmaradni az igazak között, mert kiveti magát. Maga pont a gonoszsággal veti ki magát az ember az egyházból.

[Petrőcz Katalin]
Ez azért is érdekes, mert ez válasz arra is, hogy hogyan nem lúzerség ez, hiszen erre Dávidnek is oka volt eltűrni, Sémeinek is oka volt ebből megtérni, tehát hogy Isten valóban mindegyikre gondot visel, de én nem keverhetem ugye az igazságosztóval magam össze.

[Petrőcz László]
Hát így van, és például arra egy nagyon érdekes, nagyon nagy jel, hogy hogy lehet ugyanabban a környezetben egész máshogy látni a dolgokat, mint ahogy Isten látja. Mert mindentől függetlenül, hogy hogyan vétkezett egy ponton Dávid, és hogy került egy ítélet alá, meg egy rendezés alá is, ez egy dolog. Megint más dolog, hogy Isten hogy látta őt, és Isten nem úgy látta őt, ahogy Sémei látta.

A Sémei a sátán szemével látta Dávidot. És ezért ez már egy akkora, ez már egy szellemi vétek is volt, mert amikor az ember jót rossznak mondja, és a szent szellemet például, aki mi rajta van egy Isten emberén, azt káromolja, az egy súlyos, az olyan szinten súlyos vétek, aminek meg lesz a következménye hosszú távon.

[Petrőcz Katalin]
Mert így értelmet nyer, ugye az is, mint halálos bűn, hogy a szent szellem káromlása. Tehát, hogy ez mert az Isten szeméjét, vagy hát gondolom, emiatt.

[Petrőcz László]
Ez egy jel arra, hogy ezt nem lehet kikerülni. Ha valaki nem változtat, és nem tér meg ebből, és nem fordul vissza, de hát ugye az a baj, hogy ebbe az állapotba bele sem szabad kerülni, mert tudjuk, hogy pont a szent szellem káromlás az nem az a terület, amiből meg lehet térni.

[Petrőcz Katalin]
Hogy még a nyelvünkről még annyi időnk van, hogy hogyan lehet akkor még azt egy kicsit hát regulázni, gyeplődteni rá, hogy az ember leszokjon arról, hogy mindenről véleménye legyen, mert ha mindenről véleménye van, az biztos, hogy bele fog kerülni olyan ítélgetésbe, vagy cinizmusba, és eszembe jut, hogy ugye meglepett engem is, hogy ez a szó eleve abból a kutya szóból származik a kárnéből. Tehát ahogy magyarul is mondják, hogy mit ugac, ugye így eszlenkbe, hogy ez egyfajta ilyen hozzáállás, és mégis ezt olyan kicsit olyan intellektuálisan, izgalmasnak szoktuk találni a cinizmust. Holott kikezdi a másikat.

[Petrőcz László]
Igen, igen. Tehát minden szabad, de nem minden használ, tehát én annak az elvén vagyok, és a bübré ezt hangsúlyozza, hogy az embernek persze lehetősége van mindenre, mert pontosan a szabadság az tesz nemessé, hogy a szabadságunkat mire használjuk, és nekünk, kristusi embereknek nekünk arra kell használnunk, hogy építésére legyünk a testnek, építésére legyünk egymásnak. Tehát a nyelvünkkel különösen kell figyelni, ugye Jézus is mondta, hogy minden hivalkodó beszédért számot kell adni.

[Petrőcz Katalin]
És itt a hivalkodást mire értheti?

[Petrőcz László]
Hát sok minden lehet, lehet kérkedés, lehet kevésségből, gőgből, büszkeségből megfogalmazott dolgok, de abba ugye tudjuk, hogy minden, amink van, az Istentől van, és pontosan kegyelem által élünk, és az embernek ezért nagyon is meg kell gondolnia, hogy mit mond ki. Minden egyes ítélkezés a testemberül, tehát a testvérek emberül, a biblia elveti, ha csak nem megfelelő ítélet, tehát megfelelő környezetből származik, mert például egy prédikált ige is megítéli az embernek a szellemét, a lehetőségét.

[Petrőcz Katalin]
De ez két különböző dolog.

[Petrőcz László]
De két különböző dolog. Amikor valaki plegykágat, susáról, olyan háborúságot szerez az atyafiak között, amiből megosztás jön létre, szakadások jönnek, árulások jönnek, ezeket megítéli az Isten. Tehát a gyűlöli, ez már ugye az ószövetségi szinten is már egy gyűlöl cselekedett volt, amikor háborúságot szerez.

[Petrőcz Katalin]
Tehát háborúságot elmondom a véleményemet valakiről, hogy szerintem ő milyen, akkor az is megharagszik rá, ilyenekről gondolsz?

[Petrőcz László]
Hát például ilyen. Tehát ami kifejezetten gyújtóbeszédek, amik ellenségességet szülnek. Én ugyanilyen helyzetben azt szoktam tenni, hogy leszoktam ezeket csendesíteni, ha ilyet hallok, mert ezeknek egyrészt a természetéből fakadóan tudja az ember, hogy semmiféle pozitív haszna nem lesz.

Tehát ez nem építő egyáltalán, hanem kált okoz, valamilyen szinten mérgett víz bele a testbe, és a méreg tudjuk, hogy az mérgez, és kifejezetten fájdalmakat és szenvedéseket, gyötrelmeket hoz létre, és mindegyikünknek olyan védőnek kell lenni, olyan angyalnak kell lenni ilyen helyzetben, vagy küldöttnek kell lenni, amikor megtanuljuk ezeket lecsendesíteni, elnémítani, mert ezek kált okoznak a testbe. A test építésére, ami való, az azok, amik vagy fogja be az ember száját, és nem mondjon ki olyan dolgokat, és ezt is meg kell tanulnunk, hogy nem kell nekünk mindent kiengednünk a szánkon keresztül.

[Petrőcz Katalin]
Van is ilyen idea, hogy tán gondoltam is, de nem mondtam ki.

[Petrőcz László]
Gondoltam is, nem, vagy Dávid mondta, hogy závárt tett az ő szájára, hogy ne védkezzen, vagy pedig, hogy egy eleve azt mondja, hogy a szent szelemet meg tudjuk szomorítani trágá, rundog, gonosz beszédekkel, gyalázatos beszédekkel, csufolásokkal is. Tehát vannak dolgok, amiket az embernek eleve tudatosan nem is szabad engedni. Ez olyan, mint a gondolati szinten.

A gondolatba se engedek bele gonosz gondolatot, mert még a testvéred ellen se gonosz, se gondoljál. Tehát a gondolatokat is az embernek szabályozni kell. Aztán utána a nyelvet kell szabályozni.

Tehát nagyon fontos, hogy ezeken a pontokon ne tudjonnak olyan ilyen mérgek felgyülemleni, mert a nyelv is, ugye pont Jakab mondja, hogy egyrészt a gonoszságnak az összessége fel tud gyújtani egy egész világot, és meg tud háborítani, és ilyet tudunk is. Sok embert meg tud ölni a nyelve, de ezt a nyelvet mindenképpen féken kell taltani, ugye nyilván ezt ember erre önmagában nem képes, de pontosan mi a szent szellem által erre képesek vagyunk, mert először is a gondolatokon keresztül, hogy azokat nem engedjük be, ezeket a negatív gondolatokat egy más ellen. A gondolatod?

[Petrőcz Katalin]
Tehát van hatalmam fölötte?

[Petrőcz László]
Meg is kell, és van hatalma. Nem ilyen, hogy jön, és nem tehetek róla, hogy eszembe jön. És az érzelmeim se ilyenek, hogy csak úgy jön, és csak úgy engednem kell, és a beszéd sem ilyen, hogy csak úgy jön, és csak engedjek, mert ha ez így lenne, akkor milyen hatalom van a véletünkben.

Jézus Kisztus azért jött, hogy ezektől megváltson, és ezektől megmeneküljünk, ezeknek a kapcsolat, ebből fakadó ítéletből is megmeneküljünk, ez az kell, hogy megállítsuk ezeket a pontokat, és ne engedjük. Ettől vagyunk mi Krisztusiak.

[Petrőcz Katalin]
Tehát van a szellememben ezek szerint, amit eddig nem említettünk, mert ugye a világi pszichológia sem említi csak a gondolatokat, az érzéseket, de a szellememben van annyi erő, hogy azt mondjam, hogy ezt most megállítom ezt a gondolatot, ezt megállítom ezt az érzést.

[Petrőcz László]
Hát azért is kell az embernek sokat olvasni az ígét, mert nagyon sok ige, ugye felszére jön ilyenkor, pont egy ilyen szituációban, mondjuk a háborúsághoz az árad, és azt úgy tudjuk leállítani, hogy az egyik ember befogja a száját, és nem folytatom azt a veszekedést, hanem leállítom. Sőt, próbálom a másikat is lecsendesíteni, hogy nyugodjon le. Hát veszekedés, ez minimum két emberkel.

Ez két emberkel, és nagyon nagy károkat okoz, mert például szintén Dávidhoz visszatérve, amikor a Dávid katonái, Joáb vezetésével, és az Abner, az ő a Saúl királyságából megmaradt hadvezér volt-e, és ezek ebben az időben még, amíg nem egyesült a két királyság, csak volt a Dávid királysága Ebromba, és a Saúl királysága Izrael fölött, tehát az megmaradt-e, de nem Saúl vezetésével, hanem ugye akkor az Abner volt a hadvezér, és a Isborset, a Saúlnak a fia vezetette.

Isborset. És ebben az időben ugye volt egy harc közöttük, tehát a Dávid királysága és a Abner királysága, de nagyon érdekes, hogy mennyire nem volt építő, hiszen ez egy név volt akkor is. És ebbe az egy névbe, amikor mondjuk egy helyen találkoztak, azt írja az igel, és elkezdtek vetekedni, versengeni egymással, ki az erősebb, és felvetődött, hogy akkor bálasszunk tíz férfiat, és akkor küzdjenek meg egymással.

Nagyon érdekes, hogy ebben a helyzetben is egy pillanat alatt megölt a tíz, megfogták egymás fejét, átszúlták egymást, és egyből-e meghalt ugye húsz fiat, ifjú, tehát ez egy óriási fájdalom egy ilyen szituációban versengés, és ez a fajta törtetést.

[Petrőcz Katalin]
Testvérháború.

[Petrőcz László]
Testvérháború. Tehát nagyon nagy fájdalmat jelent, és ugye itt még nem is állt meg, mert elkezdték egymást üldözni, és nagyon érdekes, ugye itt az Abner hívta ki először a harcra a jó ábot, és érdekes, hogy azt kiszámoltam, hogy körülbelül húszszorosan volt a vesztesége az Abner csapatában, mint a Jóább csapatában, de mégis egyszer csak az Abner állt meg már egy ponton, miután megölte sajnos a Jóábbnak a testvérjét is, mert ez meg nem akarta leszakadni róla is, mindenáron üldözte, üldözte, üldözte, kétszer szólt neki, és akkor is üldözte, és akkor kénytelen volt megölni. És utána, ahogy összegyűlt egy Abner egy pár emberével, és akkor kiabált rá Jóábbra, hogy meddig kell ennek a csatának tartani, hogy nem látott, hogy nagyon nagy veszteségei vannak, és akkor leállították.

Tehát az a helyzet, hogy minden ilyenfajta versengésnek és veszekedésnek, és ugye ezt Jézustól tanultak, amikor vetekedtek a tanítványaik egymással, hogy ki a zerősebbe, vagy ki a nagyobbe, akkor ugye arra tanította őket, hogyha aki nagy akar lenni, azt tanulja meg a másikat szolgálni, a legkisebb legyen, és attól lesz az ember a legnagyobb. Amikor tud a másikért élni, és tud a másikért akár szenvedni, a másikat építeni, erősíteni, tehát ez a nagy tanulság, hogy nem lehet belemenni ezekbe a harcokba is. Szóharcokba ugyanúgy mások előtt, mert ezeknek komoly kárt szenvednek a hallgatók is, és akik látják is.

Mert ahol a testvéreknek az egység odaküld áldást az Isten, tehát ezt meg kell tanulnunk ebben például. Ezeket, ha ismeri az ember, akkor megtanulunk mindig leállítani, hogy nem engedjük, hogy például egy háborúság jöjjön éltre, mert vannak már Isteni példáink, már vannak olyan igazságok, amik bennünket fegyelmeznek, hogy nem mehetünk azon az uton, mert erről már van kijelentésünk. És ezért nem tud az ember már kereszténként tudatlanul élni.

Mert ott van az írás, ott van az ismeret, amiben az ember fel tudja ismerni, hogy mi az jó és mi a rossz, és tudjuk arra szabályozni a mi szívünket és a mi lelkünket.

[Petrőcz Katalin]
Hát remélem, sikerült sokaknak ehhez kedvet csinálni, és elvenni a kedvet a harcolástól, és akkor joggal mondhatjuk azt, ahogy Izraelbe is köszönnek, hogy Sálom, békesség. Nagyon köszönöm, Laci, hogy itt voltál.

[Petrőcz László]
Köszönöm, hogy itt láttam.