Jonathan Rauch, aki ateistaként határozza meg magát, és a Brookings Intézet vezető munkatársa, erről beszél új könyvében, amelynek címe: Cross Purposes: Christianity's Broken Bargain with Democracy (Keresztek kereszttüzében: A kereszténység megtört egyezsége a demokráciával). A könyvben Rauch kifejti, hogy a modern egyház túl világi, tele fan félelemmel, és hiányzik belőle az igazi hit.
Rauch egy Matter of Opinion című podcastban, amelyet a The New York Times készít, foglalta össze érveit.
„Ami igazán szükséges ahhoz, hogy az országunk jobb irányba haladjon, az nem az, hogy a kereszténység szekulárisabbá vagy liberálisabbá váljon, hanem hogy igazán keresztény legyen, hogy jobban hasonlítson önmagára”
– mondta Rauch.
Rauch szerint a kereszténység „három alapelve” jól illeszkedik a „madisoni liberalizmushoz” (utalva James Madisonra, az amerikai alkotmány egyik szerzőjére). Ezek az alapelvek szerinte:
- Jézus követése,
- a félelem elhagyása,
- megbocsátás.
„Ezek az elvek nagyon hasonlítanak arra, ahogyan egy alkotmányos köztársaságnak működnie kellene”
– mondta.
Hozzátette, hogy az alapító atyák szerint a kereszténység alapvető fontosságú egy egészséges nemzet számára.
„A kereszténység a demokrácia támfala, és ezt az alapítók megmondták nekünk”
– mondta.
„Nem mondták, hogy mindenkinek kereszténynek kell lennie, de azt mondták, hogy a mi liberális, világi alkotmányunk olyan erényekre támaszkodik, mint az igazmondás, a törvényesség és minden egyén egyenlő méltósága. És azt is megértették, hogy ezeknek külső forrásból kell származniuk. Az alkotmány önmagában nem biztosítja ezeket. Az a forrás, amire leginkább támaszkodtak, a vallás volt, hogy ezeket az értékeket tanítsa, építse és továbbadja. És történelmünk nagy részében a kereszténység ebben elég jól teljesített.”
– fejtette ki.
Véleménye szerint, amikor az egyház egyre kevésbé keresztény „az emberek máshol kezdik keresni az értékeket, például a Woke-hoz vagy éppen a MAGA-hoz fordulnak”. Azonban szerinte ezek nem olyan értékek, amelyekkel meg lehetne alapozni egy demokráciát.
Rauch kifejtette továbbá, hogy úgy látja a kereszténység ma két szélsőség között mozog: a „vékony kereszténység”, amely elvilágiasodik, és fogyasztási cikké válik, és az „éles kereszténység”, amely háborút vív a környező kultúrával, és attól fél, hogy elveszíti befolyását.
Rauch azt is elárulta, hogy Tim Keller lelkész nagy hatással volt a kereszténységről alkotott véleményére. Hozzátette, hogy „az úgynevezett vallásos jobboldal, amikor a családi értékekről beszélt, valamire rátapintott.”
„Úgy gondolom, hogy csak jót tehet az országnak és a keresztény tanúságtételnek, ha a keresztények képesek újra felfedezni és kiemelni a keresztény hit azon elemeit, amelyek támogatják a demokráciát és Jézus tanításait”
– tette hozzá.
