Rumana a vele egykorú gyerekekhez hasonlóan minden reggel megmosakszik és megreggelizik, miután felkel. Ezután imádkozik, és Isten áldását kéri aznapra, berakja a ceruzáit és könyveit a hátizsákjába, és elindul az iskolába. Mivel szülei nem tudják finanszírozni számára a riksát, ezt a másfél kilométeres sétát egyedül teszi meg. És amikor megérkezik, senki nem köszön neki, és nem ülnek mellé az osztályteremben. Ennek oka, hogy Rumana keresztény. – írja az Open Doors.
Rumana egy muszlim többségű faluban él családjával, akik áttértek a kereszténységre. A döntésük miatt mindennapos üldöztetéssel és kirekesztéssel szembesülnek. Rumana az iskolában magányosan tölti a napjait: társai nem játszanak vele, és gyakran gúnyolják, sőt, néha fizikailag is bántalmazzák. Az üldöztetés életének szinte minden területét érinti, de ő nem hajlandó feladni a szerető Istenbe vetett hitét, és a megbocsátásról és rendíthetetlen hitről tesz tanúbizonyságot.
„Nincsenek barátaim az iskolában, mert én és a szüleim keresztények vagyunk”
– mondja.
Rumana a tanórák közötti szünetet is egyedül tölti, mivel senki nem szeretne játszani vele.
„Ők együtt játszanak, és jól érzik magukat. Én messziről nézem, ahogy játszanak, és nekem ez is örömet okoz.”
Az iskolában a gyerekek gúnyolják is Rumánát, amiért keresztény, de ő nem vág vissza.
„Amikor mondanak valamit, csak mosolygok. Így nem látják, hogy fájdalmat okoznak. Ha tudnák, még jobban gúnyolódnának. Viszont amikor egyedül vagyok, sírok.”
– mondta Ruana.
"Mindent elmondtam Istennek, és mostmár jobban vagyok”
– tette hozzá.
Társai időnként még erőszakoskodnak is vele. Egyik nap, amikor a lépcsőn ült, lelökték. Rumana védekezés helyett az Úrhoz fordul.
Néha előfurdul, hogy társai erőszakosan lépnek fel vele szemben, egyik nap például lelökték őt a lépcsőről. Ő azonban nem próbált meg visszavágni, hanem az Úrhoz fordult.
„Minden nap imádkozom értük”
– mondja.
Rumana és családja gyakran szembesül ellenségeskedéssel, amiért Jézust követik. Az egyik ilyen eset nem kis megrázkódtatást okozott. Rumana egyik nap iskolából a házukhoz érve nem látott mást, csak lángokat és füstöt. Kisöccsét a szomszédok tartották vissza, amíg édesanyjuk próbálta eloltani a tüzet. Mivel nem volt hová menniük, a kertjükben építettek egy viskót, és ott húzták meg magukat.
„Senki nem akart befogadni minket”
– meséli Rumana.
„Nem tudtunk mit felvenni, nem volt mit ennünk. Mindent elvesztettünk.”
Az erőszak és szenvedés ellenére a család továbbra is Jézusért élisz, Rumana viszont a templomba járás önmagában is veszélyes lehet számára. Rumana emlékszik arra a napra, amikor a falubeli gyerekek gúnyolódtak a hite miatt.
„Megütöttek és elszaladtak, aztán kövekkel dobáltak.”
– számolt be a vele történtekről Rumana.
De Rumana szerint a panaszkodás semmire sem vezet.
„Csak Jézus szeretetének köszönhetem, hogy eddig minden üldöztetést túléltem. Az ő szeretete vezetett engem idáig, és tudom, hogy a jó úton járok. Nagyon értékes vagyok Jézus számára”
– mondta
A karácsony az ünneplés napja Rumanának. Azzal kezdődik, hogy felveheti az új ruháját. Alig várja ezt a pillanatot. A család ezután elindul az istentiszteletre, amit Rumana édesapja vezet. Az egyszerű, hullámlemezekből készült templomot virágok díszítik. Az üldözött keresztény családok számára a karácsony olyan alkalom, amikor elfelejthetik a sok fájdalmat, amit a hitük miatt kellett elszenvedniük, és ünnepelhetik azt, aki új életet adott nekik. És ez mindenekelőtt olyan nap, amikor Rumana az öröm és ünnep pillanatát más hívőkkel együtt élheti át, noha továbbra is olyan faluban él, amely megveti őt és családját. Rumana országában hagyomány, hogy Jézus születését tortával ünneplik.
„Felvágjuk a tortát, aztán közösen esszük meg”
– mondja. Rumanának fiatal kora ellenére sokat kellett már szenvednie. Kétségtelen, hogy továbbra is üldöztetés és fenyegetések várják a hite miatt. Ám az olyan pillantok, mint a karácsony, erőt adnak neki útja folytatásához. A templomban olyan emberekkel lehet együtt, akik szeretik és emlékeztetik arra, hogy Jézus mennyire szereti őt. Nem számít a magány, amely mindennap körülveszi az iskolában: az olyan napok, mint a karácsony, megerősítik őt abban, hogy Krisztus testének tagja.
A cikk az Open Doors Magyarország közreműködésével készült.
