Az örökölt sors és a belső ember

A Hit Rádió műsorában Surjányi Csaba, a Hit Gyülekezete lelkésze beszélt a keresztény identitás egyik meghatározó kérdéséről: hogyan tud az ember valóban azonosulni Jézus Krisztussal, és mit jelent a sorscsere a hívő életben. A beszélgetés során a generációs átkok és az örökölt minták témaköre is szóba került valamint a belső ember és a testi természet küzdelmére is kitértünk.

💡

A beszélgetés hamarosan a YouTube csatornánkon is megjelenik, de előfizetőink számára A CIKK ALJÁN már premier előtt is megtekinthető a teljes adás.

Surjányi szerint, ha az ember nem tanulja meg Jézussal azonosítani a sorsát, akkor olyan terheket is hordozhat, amelyek nem az övéi. Ezek között lehetnek generációról generációra átöröklődő átkok, berögzült gondolkodásminták, vagy éppen olyan hiedelmek, amelyek korlátozzák a hit működését.

„Ha valakinek az átokba így bele van ragadva a lelke, akkor pontosan ott lesz neki nagyon nehéz hinni, ahol szükség lenne rá.”

– részletezte.

Ez a tapasztalat meglehetősen gyakori: az ember van, hogy nem tud hittel válaszolni arra a területre, ahol leginkább áttörésre lenne szüksége. Surjányi azonban hangsúlyozta: a megtérés nem egy egyszeri esemény, hanem folyamatos életprogram, ami a feltámadásig tart. Nem lehet „félgőzzel” csinálni, mert a régi természet újra és újra próbál visszajönni.

„Senki ne gondolja, hogy ezt egy évig csinálja és minden megváltozik. Ezt nem kell sokáig csinálni, csak a feltámadásig.”

– fejtette ki.

Az új ember a keresztény identitás alapja – de ez csak akkor válik valósággá, ha valaki hit által valóban azonosulni tud Jézussal, nemcsak elméletben, hanem szívből. Elmondta, hogy sok hívő technikai értelemben ugyan újjászületett, de a mindennapi életében mégis a régi természet, a „régi én” dominál. Ez azért van, mert a hit általi azonosulás még nem történt meg, vagy csak részlegesen. Ilyenkor az ember nem tud a megváltás igazságai szerint élni, hanem a régi beidegződések, családi minták, örökölt sors alapján reagál, gondolkodik, dönt. Ahogyan lelkészünk fogalmazott:

„Nem az új én, hanem a régi én működik."

Az átkokkal kapcsolatban Surjányi azt mondta: az embereknek sokszor nem is a démonokkal van a legnagyobb problémája, hanem azzal a szellemi örökséggel, amelyet tudtukon kívül hordoznak. Ezek befolyásolják a gondolkodásukat, a döntéseiket, és akár az ember teljes életét beárnyékolhatják.

„A legtöbb kereszténynek nem az a problémája, hogy démonokkal harcol, hanem hogy átok van az életén.”

– hangsúlyozta.

Külön figyelmeztetett arra is, hogy minden, amit birtokolunk – legyen az anyagi, szellemi vagy kapcsolati érték – egyfajta kitettséget is jelent. Nem csak a hiányaink vagy gyengeségeink lehetnek támadási pontok, hanem épp az is, amiben erősek vagyunk, amit kaptunk Istentől. A gonosz stratégiája nemcsak az, hogy sebezhetőségeket keres, hanem, hogy megpróbálja eltorzítani, kifosztani vagy tönkretenni azt, amit az ember jól csinál, amit az Úrtól nyert – legyen szó szolgálatról, családról, elhívásról vagy bármilyen ajándékról.

„Ha van valamid, akkor már veszélyben vagy.”

– jelentette ki.