Az öröbefogadásról tabuk nélkül - Nagy Ármin és Szantina

A gyermekvállalás vágya a legtöbb pár életében jelen van. De mi történik akkor, amikor a várakozás hosszú évekig tart, és minden próbálkozás ellenére sem érkezik a gyermekáldás? A Hit Rádió műsorában Nagy Ármin, és felesége, Szantina mesélték el személyes történetüket.

Ármin és Szantina már a házasságuk elején elhatározták, hogy fiatalon szeretnének gyermeket vállalni. Több éven át próbálkoztak, de egy idő után érezték, érdemes kivizsgálni, nincs-e egészségügyi akadálya a gyermekáldásnak. Az orvosi vizsgálat megerősítette a gyanút: természetes úton szinte esélytelen, hogy gyermekük szülessen. Az orvos akkor így fogalmazott:

„Orvosilag nem mondhatom, hogy nulla százalék, mert bármi megtörténhet, de valahol nulla és egy százalék közötti az esély.”

Szantinát már évekkel korábban is foglalkoztatta az örökbefogadás lehetősége. A Várva Várt Alapítvány egyik koncertje után döntötte el, hogy egyszer majd ő is szeretne örökbefogadni.

„Akkor én azt mondtam a koncert után, hogy én nagyon szeretnék örökbefogadni”

– emlékezett vissza.

A meddőség lelki terhe mellett a környezet, rokonok, barátok, ismerősök nyomása is megnehezíti a meddőséggel küzdő párok helyzetét. A „Mikor jön a trónörökös?” típusú kérdések – Szantina szerint – sokszor a legrosszabb pillanatokban érik az embert.

„Ez egy párnak a legbensőbb magánügye”

– fejtette ki véleményét.

Amikor a klinikán szembesültek a rossz hírekkel, Isten vigasztalása Ármin szerint szinte azonnal érezhető volt:

„A Szent Szellem egy nagyon intenzív és nagyon hatékony és nagyon szelíd vigasztalást végzett bennünk... soha nem tapasztaltunk még ilyet.”

Ebben az időszakban megerősödött bennük az örökbefogadás iránti bizonyosság.

„Mindkettőnkben létre jött egy bizonyosság azzal kapcsolatban, hogy ez jó lehet.”

A nehézségek ellenére egy pillanatra sem gondolkoztak el azon, hogy külön folytatják az utukat.

„Világiak azt kérdezték, hogy akkor miért nem váltok el?”

– mesélte Szantina. Ők azonban úgy döntöttek, hogy a házasság elsőbbséget élvez minden körülménnyel szemben. Az örökbefogadás folyamata szerintük Magyarországon nem túl bonyolult. A legfontosabb – mondta Ármin –, hogy „ne szűkítsük le” Isten munkáját az általunk elképzelt forgatókönyvre.

„Ez a nyitottság megmaradt bennünk, hogy az Úr úgy adjon áttörést, ahogyan azt ő képzeli el. És ez is megerősített abban, hogy az örökbefogadás lesz a mi utunk”

– részletezte Ármin.

A vizsgálati eredmények után szinte napra pontosan egy év telt el, amikor megcsörrent a telefon.

„Van két kislány, akikről úgy gondoltuk, ti lennétek a megfelelő szülők”

– emlékezett vissza Szantina.

Ma már nem kérdés számukra: Isten időzítése, és az Ő terve szerint szülővé váltak.

„Ez nem egy pótlék, nem egy B-terv, hanem Istennek ugyanúgy a csodája.”

Véleménye szerint az örökbefogadásra nagy szükség van.

„Isten szeretne Istenfélő szülőkre gyermekeket bízni, és ezáltal is Isten országát növelni létszámban.”

A beszélgetésben szó esett az örökbefogadási folyamat gyakorlati részleteiről is – hogyan zajlik a felkészítés, milyen érzelmi és gyakorlati lépéseket jelent egy-egy döntés, és hogy milyen volt az első találkozás a gyermekekkel. Ármin és Szantina őszintén meséltek az örömteli pillanatokról és a kezdeti nehézségekről is: az ismerkedésről, a beilleszkedési kihívásokról, valamint arról, hogyan formálódtak fokozatosan igazi családdá.