A kormány 2025 januárjában újra bevezette az áréréskorlátozást, amely 30 alapvető élelmiszer árát próbálja kordában tartani – ezúttal nem hatósági árral, hanem a kereskedők árrésének korlátozásával. Az intézkedést sokan gazdaságpolitikai válasznak tartják az inflációra, de Horváth Sebestyén, az Oeconomus Közösségi Kutatóalapítvány elemzője szerint a politikai szándék legalább ilyen fontos.
„Egy kormányzatnak nem feltétlenül kell letörnie az inflációt – elég, ha úgy tűnik, mintha mindent megtenne az infláció letörése érdekében.”
Ez az optikai stratégia politikailag is működhet: ha az emberek azt látják, hogy a kormány intézkedik, kevésbé érzik kiszolgáltatottnak magukat, és nem biztos, hogy őt teszik felelőssé az árak emelkedéséért – még akkor sem, ha érdemi változást nem mindig tapasztalnak.
Szakértőnk kifejtette, hogy gazdasági szempontból a mostani modell előnye, hogy nem jár közvetlen áruhiánnyal, mint a korábbi hatósági árak idején. A kereskedőknek marad némi mozgásterük – például a 10 százalékos árréshatár –, amiből legalább részben fedezni tudják a költségeiket.
„A hatósági árnál előfordulhatott, hogy a beszerzési ár magasabb volt, mint az eladási ár – ez hosszú távon fenntarthatatlan. Az árréskorlátozás viszont meghagy valamennyi mozgásteret.”
Az intézkedéshez szorosan kapcsolódik a 2023-ban indított online árfigyelő rendszer, amely nemcsak a fogyasztók, hanem a kereskedők számára is releváns eszközzé vált. A beszélgetés szerint az áruházláncok figyelik egymást, és sokszor ehhez igazítják az áraikat – így a rendszer tényleges versenyfegyverként is működik.
Hogy a lépés valóban hatással lesz-e az inflációra, az a következő hónapokban derülhet ki. Horváth szerint azonban egyvalami már most biztos: a kormány jelezni akarta, hogy nem fél újra beavatkozni a piac működésébe, ha az szükséges.
