Egy példátlan online esemény során a „Syrian Government in Exile” (SGE) nevű csoport vezetői figyelemre méltó párbeszédet folytattak az izraeli nyilvánosság előtt, hangoztatva a Szíria és Izrael közötti példátlan együttműködés és kölcsönös megértés vízióját.
Az online találkozót Tom Wegner, a Middle East Center alapítója szervezte, amely a Közel-Kelet különböző közösségei közötti párbeszédet, együttműködést és megértést elősegítő platform.
A felszólalók között voltak az SGE képviselői, valamint Ohad Tal izraeli MK és a Knesszet külügyi és biztonsági bizottságának tagja.
A vita középpontjában Dzsamal Szabbagh, a szíriai száműzetésben lévő kormány vezetője állt, aki méltatta az IDF-et és a Szabad Szíriai Hadsereget az iráni befolyás megszüntetésére tett erőfeszítéseikért a régióban, amelyet „terrorista milíciáknak” nevezett.
Sabbagh egyértelműen kifejezte háláját, és külön elismerte az izraeli vezetés „bölcs politikáját” és erőfeszítéseit, hogy megvalósítsa az általa „ábrahámi békét” a régióban.
A szíriai vezető mélységes vágyát fejezte ki, hogy túllépjenek a történelmi ellenségeskedéseken, hangsúlyozva elképzelésüket egy EU-szerű rendszerről az egész Közel-Keleten, ahol minden régió és közösség saját autonómiával rendelkezne, és hangsúlyozva, hogy fórumuk arra törekszik, hogy az összes szíriai népet képviselje, a kurdoktól az ISIS ellen harcoló mérsékelt szunnita harcosokig.
Amal Sharkasi, az SGE külkapcsolati ügyvivője kiemelte Szíria történelmileg sokszínű és toleráns társadalmát, felidézve egy olyan időszakot, amikor a vallási együttélés volt a norma.
Sharkasi szerint az Aszad-korszak előtt Szíria a vallásközi harmónia modelljét hirdette, többek között olyan példákkal, mint a keresztény miniszterelnök Fares Al-Khouri és az aleppói zsidó orvosok, akik minden vallású beteget ingyenesen kezeltek.
Dr. Ziad Karim, az SGE kommunikációs igazgatója hangsúlyozta, hogy ezek kritikus pillanatok az emberi történelemben, kiemelve a szereplők közös sorsát és kölcsönös felelősségét.
„Nem egy elzárt szigeten élünk, hanem egy közös sorsban”
– mondta Karim. A rombolás helyett az építésre összpontosító nyilvános diskurzus mellett érvelt, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a jövő generációit megvédjék a „szélsőségek mocsarától”. Karim megrendítően folytatta:
„Az ábrahámi béke egy útiterv a kölcsönös megértéshez és egy olyan jövőhöz, ahol a bölcsesség mindenekelőtt az emberiséget öleli át”.
Talán a legszembetűnőbb a történelmi ellentétek kifejezett elutasítása volt. A SGE ismételten baráti kezet nyújtott, olyan nyelvezetet használva, amely a rokonságot és a közös örökséget hangsúlyozta.
Úgy jellemezték magukat, mint akik „héberebbek, mint Izrael gyermekei”, és a kölcsönös tisztelethez és az együttéléshez való visszatérésre szólítottak fel, és a holokausztot is felhozták, mint az emberi történelem sötét pillanatát, amelyet a térség minden emberének meg kell tanítani, és amelyből tanulni kell.
(Jpost)
