A torinói leplet egy vélhetőleg téves radiokarbon vizsgálat miatt sokáig középkori hamisítványnak tartottak, de a legújabb tudományos vizsgálatok, köztük a WAXS technológia (széles szögű röntgenszórás) kimutatták, hogy a lepel valójában 2000 éves lehet. Továbbá a leplen talált pollenrészecskék arra utalnak, hogy a lepel a Közel-Keleten járt, különösen Palesztina és Törökország területén, mivel ezek a pollenek olyan növényfajokból származnak, amelyek csak ebben a térségben találhatók meg, így alátámasztják, hogy a lepel a Jézus idejében volt használatban abban a térségben, ahol keresztre feszítették.
Giulio Fanti, a Padovai Egyetem Ipari Mérnöki Tanszékének kutatója „New Insights on Blood Evidence from the Turin Shroud Consistent with Jesus Christ’s Tortures” című tanulmányában részletesen bemutatja a leplen található vérfoltok elemzését. Makroszkopikus szinten megállapították a vérfoltok irányát és elhelyezkedését, amelyek a keresztre feszítés során elszenvedett sérülésekre utalnak. A mikroszkopikus vizsgálatok három különböző típusú vért azonosítottak, amelyek közül némelyek pre-mortem (halál előtti), míg a többi post-mortem (halál utáni) vérzésre utalnak.
A tanulmány említést tesz továbbá a kreatinin részecskékről, amelyeket a vérrel szennyezett szálakon, például a csukló és a farizom résznél levő területeken találtak. Ezek a részecskék – ferritinnel együtt – a Jézus által elszenvedett súlyos kínzásokra utalnak, mivel a magas kreatinin-szint a veseelégtelenség és a vérlemezkék romlásának jele. Ez összefüggésben állhat a korbácsolás okozta sérülésekkel. A tanulmány szerint Jézus súlyos urémiában szenvedhetett, ami a vesekárosodás következménye lehetett. Ez a betegség „mikrocitás anémiát” okozhatott, ami súlyosan megnehezítette az oxigéncserét és nehézlégzést eredményezett.
Fontos részlet a hemoglobin sejtek zsugorodása, amely dehidratációra, vagyis extrém szomjúságra utal – ez összhangban van a Szentírás azon részével, ahol Jézus a kereszten ezt mondja:
„Szomjazom.”
(János 19:28).
A leplen található tüdőből származó folyadék nyomai arra utalnak, hogy Jézus valószínűleg fulladás következtében halt meg, amely szintén összhangban áll a keresztre feszítés során tapasztalt orvosi jelenségekkel. Ezt megerősíti a János evangéliumában (János 19:34) található leírás is:
„...és az ő oldalából vér és víz folyt ki.”
A kutatók feltételezése szerint ez a "víz" nem csak vérsavó volt, hanem a tüdőből származó folyadék is, amely a keresztre feszítés során fellépő tüdőödéma következménye lehetett.
„Egy még nem publikált előzetes vizsgálat, amelyet Christian Privitera mérnökkel közösen végeztek, rávilágított arra, hogy az oldalsó seb vérfoltjainak vérfoltjainál a ruhaszálak közötti résekben egy szinte átlátszó anyagot találtak. Ez az anyag, tekintve az eredetét, és összhangban más, az oviedói leplet elemző tudósokkal, a tüdőödéma által termelt félig áttetsző folyadék lehet”
– írja a tanulmány.
A tanulmány azt is kiemeli, hogy a mintákban különös sugárzási jelenségek figyelhetők meg, amelyek a kutatók szerint összefüggésben lehetnek egy "ismeretlen energiaforrással", és a feltámadás eseményével.
A vörösvérsejtek szerkezete és a lemez fluoreszcens aktivitása megerősíti, hogy a lepel egy erőszakos halált halt személy testét takarta. A vizsgálatok során megfigyelték a vörösvértestek összetapadását, ami a vérkeringés hirtelen leállásának következménye lehetett.
A leplen található sérülések, a vérminták elhelyezkedése és a vizsgálatok eredményei mind megerősítik, hogy a lepel egy keresztre feszített személy temetési ruhája lehetett. A töviskorona, az ostorozás és a kereszthordozás nyomai egyértelműen arra utalnak, hogy az illető, akit a lepelbe burkoltak, olyan kínzásokon ment keresztül, amelyek úgy tűnik, megegyeznek a bibliai leírásokkal Jézus Krisztus szenvedéseiről és haláláról.
(OFI)
