A szudáni keresztényeket már több mint egy éve, az embertelen polgárháború kitörése óta folyamatos erőszak fenyegeti, állandósultak a harcok, és sokukat elűztek otthonukból.
A segélyszervezetek tömeges éhínségről számolnak be, és emberek milliói kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonukat. A keresztények pedig úgy gondolják, hogy róluk teljesen megfeledkeztek. - számol be az Open Doors.
„Az egész világon Szudánból vándorolnak el a legtöbben – eddig közel 9 millió ember menekült el –, és itt a legsúlyosabb az élelmiszerválság. Más válsághelyzetekhez képest azonban nem követi akkora figyelem, és kevesebbet tesznek a válság ellen, mint kellene”
– mondja Illia Djadi, az Open Doors vezető elemzője, aki a fekete-afrikai vallás- és lelkiismereti szabadság szakértője.
Amikor Djadi 2024 májusában ellátogatott a térségbe, találkozott egyházi vezetőkkel, akik azt mondták,
„őket elfelejtették"
„A helyzet napról napra romlik, és a világ nem tesz semmit”
– mondja Djadi, aki szerint a szudáni keresztények egyre elhagyatottabbnak érzik magukat.
A polgárháború 2023 áprilisában kezdődött két katonai csoport között, az egyik a „hivatalos" nemzeti hadsereg, a másik pedig egy félkatonai csoport, amely elviekben a hadsereg szövetségese lenne. Hatalmi harc alakult ki köztük, amely olyan erőszakot szított, hogy elborzadt a világ. Még a népirtás veszélye is fennáll, felidézve a Dárfúrban történt szörnyű erőszakot a 2000-es évek közepéről.
A keresztények helyzete különösen aggasztó Szudánban. Egy többségi muszlim országban élni, amely az Open Doors 2024-es listáján a 8. helyen szerepel, már önmagában is elég nehéz, de az utóbbi hónapok eseményei még nagyobb fenyegetést jelentenek.
„Nincs biztonság, nincs védelem"
– mondja Djadi.
Eddig több mint 150 templomot rongáltak meg vagy romboltak le, egy részüket céltudatosan, a többit pedig az állandó erőszak eredményeképpen. Az otthonukból elűzött keresztényeknek gyakran több ízben is menekülniük kell, emiatt elveszítik kapcsolatukat a kis keresztény közösség többi tagjával. A legtöbbjük nem hagyja el az országot. Ezeknek az úgynevezett belső menekülteknek – hivatalosan szólva „a saját hazájukon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek (angolul „internally displaced people”, röviden „IDP”) – továbbra is
"hatalmas kockázattal kell szembenézniük"
– mondja Rachel Morley, az Open Doors munkatársa.
"Míg azok, akik átlépték Szudán határát, és elmenekültek a közvetlen veszély elől, bizonyos mértékig [nemzetközi] védelmet élveznek, az országon belül maradók („IDP”-k) ebben nem részesülnek"
– mondja, ők elmondása szerint kiszolgáltatottabbak, és a korábbihoz hasonló környezetben maradva továbbra is nagyobb veszélyben vannak.
A keresztényeket hitük még kiszolgáltatottabbá teszi. Ahol menedéket találnak, ott is előfordulhat, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket a szomszédok részéről, vagy akár kimaradnak a segélycsomagok szétosztásából.
Ennek eredményeként a szudáni egyház nagy része menekülésre kényszerül, és nem tud gondoskodni az övéiről. Vezetőik attól is tartanak, hogy az iszlám szélsőségesek a bizonytalanságot kihasználva visszatérnek a hatalomba, és visszaállítják a saría törvényt.
Egy friss beszámoló szerint az egész világon Fekete-Afrikában kellett a legtöbbeknek elhagyniuk otthonukat és közösségüket erőszak és különböző konfliktusok miatt. Míg Szudán és a Kongói Demokratikus Köztársaság együttesen közel 16 millió belső menekültet (IDP-t) tart számon, ez mindinkább jellemző olyan országokban is, mint Burkina Faso vagy Niger. Nem szabad megfeledkeznünk szudáni testvéreinkről, akik az erőszak fogságába kerültek, és ezen felül a hitük miatt is szenvednek.
A cikk az Open Doors Magyarország közreműködésével készült.
