Kommunikálhatnak-e a növények? - Grósz István
A Hit Rádió legfrissebb műsorában Grósz István, a Hit Gyülekezete lelkésze, a Vidámszüret inspiratív kertészeti oldal alapítója osztotta meg gondolatait egy friss kutatással kapcsolatban, amely a növények rejtélyes kommunkiációjáról szól.
Grósz István felidézte azokat a friss kutatásokat, amelyek szerint a növények bizonyos körülmények között hangokat bocsátanak ki. Azt azonban hangsúlyozta, hogy ezek a hangok inkább stresszjelzések – például amikor a növény vízhiánytól szenved, apró gázbuborékok pattannak szét a növény egyes részeiben, és az ultrahang tartományban érzékelhető hangot keltenek. Ezeket a jeleket egyes állatok, például a molylepkék képesek érzékelni, és ennek megfelelően változtatják viselkedésüket.
„Kommunikálnak a növények, ezt abszolút el tudom fogadni a kutatások alapján is, de ezek nem emberi értelemben vett kommunikációk.”
– fejtette ki.
A természet szerinte nem csupán az ember lakhelye, hanem önmagában is Isten dicsőségének visszatükröződése. Ahogyan vendégünk fogalmazott:
„Nemcsak az emberért van a teremtés, hanem jelentős részben azért, hogy Istennek a dicsőségét visszatükrözze.”
A növények, állatok és az egész élővilág tehát sajátos módon részt vesznek Isten dicsőítésében – a természet maga is egyfajta „néma prédikátor”.
A lelkész nem tartja kizártnak azt sem, hogy a modern ember Istentől való eltávolodása összefüggésben állhat a természettől való elidegenedéssel. Arra a kérdésre, hogy ez a kettő mennyire kapcsolódik össze, Grósz kiemelte: azok az emberek akik közelebb élnek a természethez, sokkal közvetlenebb módon tapasztalják meg az isteni gondviselést. Hiszen ha szárazság van, vagy természeti kihívással szembesülnek, azonnal Istenhez fordulnak segítségért. A modern ember viszont gyakran inkább a tudományra és a technológiára hagyatkozik, és „mindent azonnal meg akar oldani”, ezért ritkábban jut eszébe, hogy Istenhez forduljon.
„Aki egy ilyen természetes környezetben él, az annyira benne van abban, amit Isten létrehozott, hogy ott talán utolérhetetlen módon belebotlik abba, ami figyelmezteti, ha valami van, jobb lenne, ha Istenhez fordulnánk.”
A globális felmelegedés, a természeti katasztrófák és a szélsőséges időjárási jelenségek kapcsán vendégünk hangsúlyozta, hogy ezek egyrészt az utolsó idők bibliai jeleivel is összhangban állnak, másrészt azonban a hívő ember számára nem kötelező érvényűek. Úgy fogalmazott, hogy bár elfogadja ezek létezését, személyes életére nézve nem tekinti őket elkerülhetetlennek. Meggyőződése szerint a keresztény embernek feladata van: nem passzívan kell szemlélni a világban zajló negatív folyamatokat, hanem hittel, imával szabad és kell is beavatkozni.
„De hát a hívő nem azért van, hogy normálisnak tartsa a rosszat. Hanem, hogy a hitét radikalizálja ilyen értelemben, és álljon föl, és az Isten Igéje alapján nyilvánítsa ki a hitét, és imádkozzon.”
A beszélgetés kitért a teremtés bibliai értelmezésére valamint a szellem és az anyag kapcsolatára. Személyes bizonyságként elmesélte, hogyan imádkoztak a Balaton kiszáradása idején esőért, és miként tapasztalták meg csodával határos módon Isten válaszát.