A képernyő nem pótolja a szülővel együtt töltött időt - figyelmeztet a Bethesda Gyermekkórház főorvosa
Bár a képernyők már egészen kicsi korban körülveszik a gyerekeket, a valódi fejlődés kulcsa továbbra is a szülők kezében van. Dr. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkórház főorvosa és tudományos igazgatóhelyettese rádiónknak nyilatkozva hangsúlyozta: az első években nincs szükség digitális eszközökre, hiszen egyetlen alkalmazás sem pótolhatja a szülőkkel együtt töltött időt.
A szakértő szerint fontos különbséget tenni a túlzott képernyőhasználat és a valódi függőség között. Míg az utóbbi addiktológiai kategória, amelyben a képernyő kiszorít minden más örömforrást, sokkal gyakoribb jelenség, hogy a gyerekek egyszerűen nem tudnak maguknak határt szabni. Ezért elengedhetetlen, hogy
a szülők állítsanak fel világos korlátokat.
Dr. Nagy hangsúlyozta: a gyerekek nem fogják maguktól azt mondani, hogy „elég volt”. A felelősség a szülőkön van, hogy meghatározzák és be is tartassák a szabályokat. A fejlesztő alkalmazásokkal kapcsolatban szakértünk külön kiemelte: ne higgyünk semmilyen reklámnak: kisgyermekeknek nincsen szüksége ilyen applikációkra a fejlődéshez.
„Az a kicsit lehet, hogy kellemetlen, de azért mégiscsak jó hír, hogy igazából a gyerekek az első három évben attól fognak fejlődni, ha a szülő játszik velük.”
A szakmai ajánlások szerint a kisgyermekeknek nincs szükségük képernyőre, sőt, túl korai használatuk az önkontroll és az érzelemszabályozás fejlődését is hátráltathatja.
„Ennek a káros hatásai, hogy nem tanulta meg az önkontrollt, és az érzelmek szabályozását, ezek majd később derülnek ki (…) amikor egy hisztis, nehezen kezelhető gyerek lesz belőle.”
A tapasztalatok szerint a képernyő gyakran kerül elő „tűzoltásként”, amikor a gyermek nyűgös vagy feszült. Ha azonban mindig eltereljük a gyermek figyelmét a feszült helyzetekről, úgy
megfosztjuk őt a tapasztalattól, hogy megtanulja kezelni az érzelmeit.
„Olyan, mintha valaki úgy akarná lefutni a maratont, hogy egyetlen percet sem edzett előtte.”
– részletezte a főorvos.
Véleménye szerint az is kulcsfontosságú, hogy a szülők jó példát mutassanak:
„Nem lehet azt várni a gyerektől, hogy ő tegye félre a telefonját, ha tőlem is azt látja, hogy állandóan a telefonomat nézem.”
A szakértő szerint éppen ezért tudatosan kell „képernyőmentes zónákat” és időszakokat kialakítani – és erre nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is szüksége van. Egy közös vacsora telefon nélkül, vagy egy óra lefekvés előtt képernyőmentesen már jelentős változást hozhat.