A gyógyulás feltétele Balogh lemondása? - Gégény István, Mellár Tamás

[Longauer András]
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves hallgatókat, a mikrofonál Longauer Andrást hallhatják, a vonalban pedig nem más a vendégünk, mint Gégény István, a Szemlélek lap igazgatója, akit nagy szeretettel köszöntünk, köszönjük, hogy fogadja a hívásunkat.

[Gégény István]
Köszönöm szépen a megkeresést, és üdvözlöm, akik hallgatják az adást.

[Longauer András]
A mai adásunk tematikája természetesen a sokport kavart Nová Katalin körüli kegyelmi ügy, illetve az ezt követő Balogh Zoltánt, illetve az ő nyilatkozatát, különböző kérdésekre adott válaszait kövező kérdések. Ennek kapcsán kérdezném, tehát azonnal is öntől, hogy elégedett volt-e Balogh Zoltán válaszával, illetve hogyan látja ön Balogh Zoltán megnyilvánulásának a különböző aspektusai?

[Gégény István]
Én azt gondolom, hogy vannak a Balogh Zoltán megnyilvánulásaiban olyan aspektusok, amikre nagyon vártunk, és hálás vagyok én személy szerint, hogy ezek elhangzottak. Nagyon vártunk arra, hogy tisztázódjon, hogy ő milyen szerepet vállalt abban a döntésben, ami a közösség elnök lemondásához vezetett, és tisztázódott, hogy ő valóban saját szavaival ismerte el, hogy javasolta ennek a bizonyos személynek, K. Andrew-nek a kegyelmi kérdényében a pozitív döntést.

A barátadöntést nem ő hozta, de javasolta. Szerintem ez jó, hogy ebben világosan látunk. Azt gondolom, hogy két fontos kifejezés is szó elhangzott.

Az egyik az, hogy ő beismerte, hogy hibázott, és kimondta azt, hogy bocsánatot kérek. Ezek gyógyító kifejezések. Hamarabb is jöhettek volna, de szerintem legyünk ezért hálásak.

Viszont gyakorlatilag ennyi az, ami a pozitív oldalán serpenyőben van a vérlegnek, és sajnálatos módon egyrésztről az, hogy ő nem hozta meg azt a döntést, ami ebből az evidenciából származna, tudnék, hogy méldatlan és alkalmatlan arra, hogy vezesse a Magyarországi Reformáltus Egyházat, ezért lemond. Ezt én hiányolom, de én nem vagyok tagja a Reformáltus Egyháznak, tehát én ezt kívülállóként állapítom meg, hogy nekem ez a véleményem. A másrészre pedig azok a magyarázkodások, amikor ő olyan dolgokban mentegeti magát, amiket senki nem állított, tehát senki nem állított, hogy ő terjesztette föl a kérdényt, ezek nem passzolnak ahhoz a szentírási alapelfez, hogy a ti szavaidok legyen igen-igen, a nem pedig nem, hanem ez egy kicsit olyan mellébeszélés.

Úgyhogy összességében szerintem hiányjelek vannak minden jóérzésű emberben, Balogh Zoltán megszólalását követően, de vannak benne olyan elemek, olyan morzsák, amikért én hálást tudok lenni.

[Longauer András]
Ahogy Anisa elmondta, voltak olyan dolgok, amikre már nagyon vártak, és amit örömmel fogadtak, és ennek ellenére is viszont nem elégedett a végeredménye, tehát azzal, hogy nem mondott le. Miért, hogyha mégis fontosnak, hogy lemondjon, miért nem elég mondjuk az adott válasz, ugye ennek bizonyos pontjait érintette, de összességében miért ragaszkodna mégis ahhoz, hogy lemondjon?

[Gégény István]
Tudja, ha távolabbról nézzük, akkor ugye itt nem az történt, hogy valaki kiállt a nyilvánosság ele, és elmondott valamit, amit nem is sejtettünk, nem is tudtunk, hanem a magyar újságírói közösség, a valódi újságírók, akik igyekeznek propagandával a tevékenységet folytatni, kiderítettek dolgokat, és ez nagyon megzavarta a magyar társadalmat, és joggal zavarta meg a magyar társadalmat. Egy krízis, egy erkölcsi válság telepedett rá a magyar emberekre, a magyar nemzetközösségére. És azon túl, vagy azok után, hogy Balogh Zoltán elismerte a híresztelésekkel kapcsolatban azt, ami rávonatkozóan felmerült, tehát megerősítette azt, hogy ő is közreműködött tanácsadóként, és úgy működött közre, hogy ez a híresztelésekben szerepelt.

Ezek után keresztényemberként számomra evidencia, hogy elfogadhatatlan, hogyha ez valóban így történt, akkor ő, aki mondjuk így lebokott. továbbra is képviselhesse, vezethesse, korporatív személyiségként megjelenthesse bármelyik keresztényközösséget. De gondoljunk bele, hogyha egy bélyeggyűjtő klubnak a vezetőjéről lenne szó, ha egy horgászegyesületnek a vezetőjéről lenne szó, és ez kiderülne róla, szerintem evidencia, hogy akkor sem maradhatna az adott közösségnek a vezetője.

És itt ráadásul egy keresztény erkölcsi biztos pontot jelenteni hivatott közösségről van szó. Tehát kivillállóként továbbra is, tehát hogy én nem szeretném lemondatni, eszem ágában sincs, hogy belszóljak a Református Egyház belügyeibe bármelyik tisztségviselőjüket, de keresztényként számomra érthetetlen, és megértem azoknak mondjuk a felháborodását, akik tüntetést szerveznek, és halljuk, hogy a Református Egyházon belül is egyrészt halljuk, mármint hogy a közösségi médiában, meg mondjuk egy püspöktől tudjuk is, hogy ő is a lemondást tartaná a helyes útnak, de a mellett hozzám eljutnak olyan információk, hogy nagyon-nagyon súlyos belső válságban van nem csak a társadalom, hanem a Református Egyház. Református lelkészek vannak lelkileg összetörve, van, akinek fogalma sincs, hogy néhány nap múlva, a következő vasárnapon ő hogyan álljon ki a hívei elé, és mit mondjon nekik a szószékről.

Egy olyan meghasonlás állapotában van mindaddig a Magyarországi Református Egyház, amik Balogh Zoltán a vezetője lehet, vagy bármilyen szerintem, nem csak a vezetője, hanem bármilyen tisztségviselője a közösségnek, aminek a megoldásnak a kulcsa az ő kezükben.

[Longauer András]
Itt kérdeznék arra az aspektusra rá, hogy említette a Református Egyházon belüli folyamatokat, és itt érdekelne azt, hogy hogyan látja ön az ott kialakult reakciókat, mennyire elégedett mondjuk az ott kialakult reakciókkal, mennyire tartja vonalasnak, kemény vonalasnak mondjuk az onnan érkező reakciókat. Ugye egy csak mindent lehetne említeni, amikor egyébként fekete Károly levelét is például. Ön hogy látja ennek a körképét?

[Gégény István]
Én is egy keresztény felekezett nemzeti közösségének a tagja vagyok, és a saját katolikus egyházamon belül is azt tapasztalom, hogy mind a világegyházban is, de akár ide Magyarországra fókuszálva csak, vagy leszűkítve a közösséget. Ez nem egy homogén massza, ez nem egy tömeg. Itt emberek vannak, az embereknek személyes hit élményeik, Istenhez kapcsolódásuk van, és az egyházhoz is valamiféleképpen kapcsolódnak, és ez egy egészen széles skála, mondjuk így a megengedőbtől, a konzervatívig, a szoros kapcsolattal, a lazakapcsolatig, és én azt feltételezem, sőt meggyőződésem, hogy a református egyház sem írható le két mondattal, hanem nagyon sokféle ember tartozik a református egyházhoz, és nem is azt mondanám, hogy elégedett vagyok-e, hanem hogy szerintem hitelesen tükrözik mind a megszólalások, mind a meg nem szólalások azt, hogy mind akár a vezetői, tehát a lelkészi, presbiteri, elöljárói, vagy úgymond egyszerű hívő oldalról, ki az, aki ilyenkor nyilvánosságra hozza a bármilyen véleményét, akár támogató, akár mondjuk a lemondás mellettől, hangosztató véleményét, vagy ki az, aki azt mondja, hogy ő ezt most nem szeretné a világ elé tárni. Úgyhogy én most szeretném támogatni a református, hívő református testvéreimet abban, hogy függetlenül attól, hogy ők mit éreznek helyesnek, akár a nyilvánossággal, akár mondjuk az illető személyre vonatkozóan, vegyik kezükbe a szentírást.

Olvassák annak a szentírásnak az üzenetét, mert abban szerintem közös ami hitünk, katolikusoknak, reformátusoknak, és szerintem mindenkinek, aki elkötelezett keresztényként Krisztust kívánja követni, és szerintem ez a nagybőjti idő most ebben egy kicsit ilyen challenge-el minket, ilyen kihívást ad számunkra, hogy vajon mit tenne Jézus ebben a helyzetben. És léteznek, én meggyőződésre szerint léteznek jó keresztény válaszok, Jézus biztos, hogy nem tolná el magától ezt az ügyet, hanem valamit lépte, valamit mondana, valamit cselekedne, és nyilván más tennivalója van mondjuk egy püspöknek, egy preszsbiternek, mondjuk egy zsinati küldöttnek, egy zsinati talácsosnak, és más küldetése van egy faluban szolgáló lelkésznek, vagy egy egyszerű hívőnek. Nem tudom, mert én a saját életemért felelek, és a saját keresztény kapcsolatomat, Isten kapcsolatomat próbálom helyesen megélni, de meggyőződésem, hogy egy folyamatot látunk kívülről, akik nem reformátusok vagyunk, és ennek van egy belső aspektusa, amiben nem vagyunk kihilhetékesek beleszólni egyik oldalról.

Másik oldalról viszont van egy társadalmi aspektusa elvitathatatlanul ennek a krízisnek, nem csak azért, amit sokan szoktak emlegetni, hogy mennyi-mennyi közpénz árad a reformátusok felé. Én ezt nem tartom magam illetékesnek, hogy ebben bármit mondjak, hanem itt azért égbe kiáltó bűnök elkövetéseiről van szó, amik szerintem teljesen jogosan a jóérzésű, tehát a rossz érzésű embereknek én nem tudok semmit találcsolni, csak bízom benne, hogy majd lesznek jóérzésék. A jóérzésű emberek felháborodása megalapozott, és ott olvasjuk a Szentírásban, hogy jaj, annak, aki egyet is megbotránkoztat a legkisebbek közül, és most nem folytatom ezt az igét.

Én szerintem ebben a helyzetben van most Magyarország. Itt valakik, és nem csak egy személy, hanem valakik, és lehet, hogy egy jó részét még nem ismerjük ennek a mondjuk egy elkövetői vagy motiválói körnek, megbotránkoztatták nem csak a kicsinyeket, az egész társadalmat. Egy megbotránkozott állapotú országban érünk most, és én szeretném azt elősegíteni, és vágyom is rá, és fohászkodom érte, hogy vérjen véget ez a megbotránkoztatottság, és mindenkit tegye meg saját dolgát, ami az ő dolga abban, hogy ebből az állapotból kikerüljünk, és gondolom, meggyőződésünk azzal, hogyha eljutunk majd arra a pontra, hogy Balogh Zoltán nem lesz vezetője a Magyarországi Református Egyháznak, azzal nem lesz elvégezve a feladat, ez egy krízis, és a pölti időszak az nagyszerűen tanít minket arra, nem csak arra, hogy aki áll vigyázzon a jelenesség, és nagyon óvatosan kritizáljunk mi másokat, tehát mindenki próbálja saját dolgát tenni, hanem arra is, hogy a Jóisten néha azért adja a szárazságot, a sivatagot, hogy megtisztuljunk, és levessünk olyan dolgokat, amelyek akadályoznak bennünket, hogy megvalósítsuk azt a tervet, amit a Jóisten szeretne rajtunk keresztül megvalósítani, és nagyon sok olyan krízisről tudunk, akár csak emberileg is, a pszichológia is, de a Szentírásból is, amikor átmentve azon a sivatagon, megújulva, megerősödve, és még inkább Krisztusibban folytatja az útját az a személy, vagy az a közösség. Én azt kívánom a Református Egyház közösségének, a Magyarországi Református Egyház közösségének, hogy a Jóisten segítségével minél kevesebb sebet szerezve haladjon végig ezen a mostani krízisen, és utána egy még szebb és még hittenesebb egyházként végezzük a szolidálatokat.

[Longauer András]
Említette ennek az ügynek a társadalmi kihívásait is, és ennek kapcsán kérdeznék egy igen nagyportkavart aspektusra még rá. Korábban ő említette azt, hogy a közélet erkölcsísége romukban hever, és azt is említette sajtónyilatkozatban, hogy Balogh Zoltán református büspöknek sok mindent, amit kell tisztáznia, és a beszélgetést talán arra is kitért, hogy többen boncolgatták Balogh Zoltán és Novák Katalin olyan kapcsolati szálait, amelyekről már hallomásból értesült, és az lenne a legjobb, ha már úgyis a házasság hetének védnöke és Novák Katalin is férje, ha Balogh Zoltán és Novák Katalin is tisztába tenné azt, hogy mi történt.

És ugye, ha már említette a társadalmi aspektusokat, természetesen a házasság hete, illetve az ezt övező különböző programok, illetve hát önreflexiók és más aspektusok is fölmerülhetnek kérdésként, és ahogyan is említette ebben a sajtónyilatkozatban, ez is nagy kérdőjeleket vet fel. Ön szerint a büspök úrtól érkezett válaszok bármelyikre is szolgált olyan kielégítő válaszszal az ön által felvetett kérdőjelekre, amivel ön elégedett lenne, vagy ez még mindig egy megoldatlan kérdés?

[Gégény István]
Én etéren, hogyha kihagytam volna a felsorolásból, akkor most beleveszem. Tisztelettel köszönöm Balogh Zoltánnak ezúton is, hogy hajált itt hozzá az információ, hogy nem került-e meg ezt a kérdést. Én úgy emlékszem, hogy a videójában kifejezetten úgy fogalmazott, hogy jó munkakapcsolat és jó emberi kapcsolat van közt el és Novák Katalin között.

Ez szerinte egy nyilvánosságra tartozó dolog. Ezzel elismerte azt, hogy nem csupán főnöke volt annak idején ő a Novák Katalinnak, hanem nagyon jó emberi kapcsolat van köztük. Én azt gondolom, hogy ennél tovább a nyilvánosságnak nincs tennivalója.

Független attól, hogy kicsi kívül eljutottak hozzám is plegykák, és mondjuk a Telex, a Direkt36 cikkében különböző exotokus utazások is szerepeltek. Minden személynek joga van a magánélet védelméhez, és szerintem semmi közünk hozzá, hogy miatt bontszolgassuk azt, hogy bármiféle ezen túl, amit ő említett, bármiféle kapcsolat ménységben van köztük. Házasság hetére azért kitérnék annyiba, hogy én úgy tudom, hogy már nem szerepel a házasság hetel, most is zajló házasság hetel honolapján fővédnőként Novák Katalin és férjének a neve, tehát nem tudom azt megerősíteni, hogy mióta, akkor amikor még ezt nyilatkoztam, akkor a fővédnöke volt a Novák Katalin és a férje a házasság hetének, hogy ez így van-e.

Viszont az joggal érdekelheti a társadalmat, hogy főleg azok után, hogy amikor saját magáltal elismerten tanácsot adott Balogh Zoltán mondjuk úgy püspöki minőségében, ki tudja milyen minőségében Novák Katalin-nak, mint aki a köztesség elnökeként a népakaratot, hivatot megjelenítené és a nemzetegységét, akkor még nem létezett az a tanácsadó testület, amelynek Balogh Zoltán is a tagja, hiszen a tanácsadó testület az 2023.

május 9-én vagy 10-én alult meg, a pápolátogatás az 2023. április 28-30 között volt, és a kegyelménykérvényről ez előtt született döntés. Tehát azért itt jókal érdekel bennünket, magyar embereket, hogy hogyan ad tanácsot egy református püspök a köztességi elnöknek, amirál adásul olyan tanács, ami ilyen.

Tehát, hogy itt azért nem kell ezt másorolni, mert mindenkinek a könnyökén jön ki, hogy egy pedofil elítélt bűnsegítjének a felmentését vagy a kegyelméről szól ez a történet, amely tényleg hát hátborzongató és elborzasztó, hogy ez megtörténhetett. Szóval nem az érdekel bennünket, hogy ők milyen viszonyban vannak, hanem az a kérdés, hogy a köztességi elnök, mondhatnám, hogy Novák Katalin felé is ez egy kérdés. A köztességi elnök milyen alapon fogad el tanácsokat Balogh Zoltántól, fogadott nyilván múltidőben, tőlem is el fogadna tanácsokat?

És milyen súlya lesne adva? Tehát ezért érdekes az, hogy esetleg elhomályosíthatott-e bármiféle döntési megalapozottságot Novák Katalinnál azt, hogy éppen pontosan Balogh Zoltán tanácsolta neki azt, amit. Ebben azért bennem már azért nincsen sok kérdés, inkább azt gondolom, hogy ez is ott van az asztalon, ez a dilemma, és ezért is hordozniuk kell a felelősséget azoknak, annak is, aki tanácsolt, meg annak is, aki a döntést hozta.

És én ebben a tekintetben Novák Katalint sokkal gerincesebbnek érzékelem, főleg azért, hogy kiállt, elmondta, hogy hibázott, és aztán lemondott. Én még azt is gondolnám keresztényemberként, hogy nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Novák Katalinak le kellett volna mondania, abból az aspektusból legalábbis, hogy szerintem minden országnak, és így Magyarországnak is másra szint szüksége, mint olyan közéleti képviselőkre, tehát akik a társadalom tagjait képviselik, akik képesek hibázni, ezt képesek beismerni, képesek nyilvánosságan őt felvállalni, hogy néha rossz döntéseket hoznak, és ebben a megtörtségükben, nem pedig a tökéletesség és a tévedhetetlenség látszatának a köntösében vagy köpenyében próbálnak bújkálni, és eljátszani valamit, most benne van a közbeszéd, ez elbábozni valamit.

Tehát sokkal nagyobb szükség lenne hiteles vezetőkre, mint tévedhetetlen vezetőkre. Én Novák Katalinra ebből az aspektusból felnézek, és javaslom például Balogh Zoltának is, meg még jó pár embernek, ahogy ezt már megtettem, hogy merítsenek erőt abból az erőből, ami Novák Katalinban megvolt.

[Longauer András]
Végezetek pedig egy rövid kérdést tennék még fel az azásunk végéhez érve. Ugye említést tett gyógyulási folyamatról, illetve reflexióról, és erre kérdeznék rá, hogy viszont akkor ön továbbra is ennek a gyógyulási folyamatnak helyén való részének érzi azt, hogy a püspökot lemondjam.

[Gégény István]
Én nem tudok elképzelni olyan egészséges folytatást a magyarországi reformáltos egyház részéről, ahol Balogh Zoltán bármilyen tisztséget viselhet. Ez összefügg azzal, hogy ebből azt következik, hogy neki talán le kéne mondani, de én nem szólítom föl őt, hogy mondjon le, nem szólítok föl senkit arra, hogy mondassa le őt. Én nekem az evangéliumból azt következik, hogy egy ilyen ember nem állhat egy keresztény közösségnek az élén, és nem képviselhet hitelesen keresztényeket.

A saját hitével ő majd elrendezi a tükör, meg a szentírás, és majd a végső számadás esetén azt, amit neki el kell rendeznie, de súlyos károkat okozna, ha ő maradhatna a magyarországi reformáltos egyháznak bármilyen képviselője. Nem tartom kizártnak öttől még, hogy ő maradni fog, de szerintem bízom a reformáltos testvéreimnek a Krisztus közelségében, és bátorítom őket, hogy tényleg a szívükre hallgatva hozzák meg azokat a döntéseket mindenki, ahogy elmondtam, amit most a következő időszakban meg kell hozniuk.

[Longauer András]
Nagyon szépen köszönjük a részletes válaszokat, Gégeny István, a szemlélek lapigazgatója volt az elmúlt percekben a vendégünk. Köszönöm szépen!

[Mellár Tamás]
Köszöntöm a Hit Rádió kedves hallgatóit, a mikrofonnál Jakab Balázs, és ezt pedig itt a Kontraszt, ahol a legforróbb témákról hallatnak ütköző véleményeket, és köszöntöm a vonalba Mellár Tamás tországgyűlési képviselőt.

[Gégény István]
Jó napot kívánok én is!

[Mellár Tamás]
Kezdjük Balogh Zoltánnal, hiszen ebben az ügyben a református egyházban való kilépéssel ön is érintett. Azzal, hogy nem mondott le Balogh Zoltán, új lángra lobbantotta az emberek dühét, és nehezebb helyzetbe hozta a kormányt.

[Gégény István]
Igen, én azt gondolom, hogy pontosan ez történt, hiszen Balogh Zoltán elismerte azt, hogy ő járt közben a köztárságjelenek asszonynál azért, hogy ez a pedofil védőember, ez kegyelmet kapjon, és ennek ellenére nem mondott le, mint csak bocsánatot se kért, se az áldozatoktól, se a református egyház tagjaitól, se egyébként az egész magyar társadalomtól, hanem olyat mondott, hogy majd valakitől, akire tartozik, attól bocsánatot fog kérni, de hát ez az ő dolga, és egyébként pedig nem mond le.

Ezek után egyébként maga a református egyháznak a legfelsőbb vezetése sem kényszerítette arra, hogy mondjon le, hogy hagyja ott ezt a hivatást, mert mértatlanná vált erre. De ezek után én azt gondolom, hogy nekem, hithő református embernek itt nincs keresni való neve a gyülekezetbe, mert itt nagyon rossz inányban mennek a dolgok. Tehát tulajdonképpen a református egyház vezetése az a beállta pedofilt védő mögé, és a rossz oldalra állt, hogy miért ezen lehet gondolkodni, hogy vajon mi indokolja ezt, de én ezt nem tudom elfogadni, és erkölcséleg nem tudok azonosulni ezzel a dolgokkal, és ezért döntöttem úgy, hogy kilépek a református egyház kötelékeiből, pedig egész kiskoromtól fogva református voltam, reformátusnak neveltek, de hát így alakult a helyzet.

[Mellár Tamás]
És ebben a döntésben szerepe lehet Orbán Viktornak, hiszen többen úgy értelmezték az eddigi eseményeket, hogy Orbán Viktor Novák Katalin-t beáldozta az ügy lecsengése érdekében, és akkor ez alapján miért nem áldozta be például Balogh Zoltánt, vagy volt ebben önálló döntése Balogh Zoltánnak?

[Gégény István]
Igen, ez egy érdekes kérdés, mert valóban a történet arról szól, hogy Novák Katalin és Forgó Juditnak a beáldozás, azt gondolta valószínűleg a miniszterelnök, hogy ez elég sikös lesz ahhoz, hogy a dolgok lecsengjenek, és ez a nagy felháborodás lecsituljon, de hát nyilvánvalóan ez nem történt meg. És én nagyon csodálkoztam azon, hogy ezek után Balogh Zoltán miért nem mondott le, mert itt nemcsak arról van szó, hogy akkor talán lecsitultak ma a dolgok, hanem sokkal inkább az egész református egyháznak a hitelességéről van szó, és azzal egyébként, hogy Balogh Zoltán nem mondott le, ennek még van egy másik folyománya is egyébként éppen a miniszterelnökkel szembe, az, hogy ha Balogh Zoltán nem mondott le, és a miniszterelnök nem tudta erre készíteni, vagy erre kényszeríteni, akkor az is elképzelhető, hogy talán a miniszterelnök volt az, aki az igazságügyi minisztert arra utasította, hogy akkor mégiscsak ellenjegyezze ezt a kegyelmi kérelmet.

Ez azért most fölmerült ez a kérdés az események után.

[Mellár Tamás]
Egy másik nagyon égető kérdés, hogy okozhat-e egy bizalmi válságot ez a kormányban, hiszen itt is arról beszélünk, hogy milyen törések jöhettek létre akár Balogh Zoltán, akár Novák Katalin között, azzal, hogy Novák Katalin vállalta a felelősséget és lemondott még úgy tűnik, hogy Balogh Zoltán nem, okozhat bizalmi válságot a kormányon belül ez a helyzet?

[Gégény István]
Hát én azt gondolom, hogy olyan komoly bizalmi válságot nem, ami mondjuk a miniszterelmetnek a székébe kerülne, de az kicsit kívül igaz, hogy ebből a történetből hiába szeretett volna élintetlenül kijönni a kormány, már nem fog tudni kijönni ebből a történetből, tehát bizonyos részben ez a kormányra is ráégett ez a pedofilvédő. Ez egy történeti dolog és valószínűleg itt a maga a kormány és a Fidesz is népszerűségvesztést fog elszenvedni, de még ennél is jelentésebb és fontosabb, hogy a református egyház is ugyanerre a sorsa jutott, hiszen amikor én a Facebook bejegyzésemet megtettem, azóta nagyon-nagyon sokan jelentkeztek és egyetértettek velem és sok református testérem mondta azt, hogy ők is hasonlóan gondolkodnak és ők is vagy fontolgatják, vagy már megtették, vagy meg fogják tenni azt, hogy ők is ki fognak lépni a református egyházba.

De ilyen időszakban ugye, amikor egyébként a vallásnak és a vallásosságnak nincs nagy népszerűsége, hiszen a népszámállásnál kiderült, hogy jelentősen csökkent minden felekezetnek a támogatói köre, a tagsága, egy ilyen szituációban szerintem ez egy életveszélyes lépés. Nem is értem magát a református egyházat se, hogy ha már Balogh Zoltán nem méltóztatott lemondani, pedig hát neki mindenképpen el kellett volna mondani, akkor maga az egyházi vezetés miért nem tudta ezt megtenni, miért nem tudta ezt elérni. És mindaddig, ameddig ez a dolog így marad, az tulajdonképpen rontya a reformátusoknak, a református egyháznak a hírnevét, és egyre több és több tagot fog veszíteni.

[Mellár Tamás]
Vizsgáljuk meg picit a miniszterelnöknek is a szerepét, hiszen Orbán Viktor szinte teljesen néma, annyit tett ki, hogy munka van és hogy a kormány dolgozik. Mi az oka ennek a tőle meglehetősen szokatlan hallgatásnak az ügyben?

[Gégény István]
Hát pontosan az egyébként, hogy most bármit mondanak, tulajdonképpen neki arról kéne beszélni, hogy az mégis hogy, tessék mondani, mégis az hogy lehetett, hogy az igazságügy miniszter ezt aláírta, ezt a kegyelmi kérvényt. Mert ugye Magyarországon egy gyenge köztársági elnök van, ami azt jelenti, hogy önmagában a köztársági elnök azt mondja, hogy nem tudott volna kegyelmet adni, hogyha az igazságügyi miniszter ezt nem ellejjegyzi. De most az igazságügyi miniszter pedig akkor jegyezheti ezt ellen, ugye ezt a kegyelmi kérvényt, hogyha itt kormányzati oldalon egyetértés van ebbe a dologban, már pedig a kormányzat fejjel, az Orbán Viktor.

Tehát következésképpen, ha a köztársági elnök azt mondja, hogy nem tudta volna ezt az egész dolgot megtenni, akkor hogyha nincs ennek egy kormány jóváhagyása, és nyilván, hogyha az Orbán megszólalna, akkor nagy valószínűséggel egyre több ember bevárulná fel, hogy tessék mondani, miniszter elnök úr, miért nem próbált ezt megakadályozni, hiszen meg tudta volna jogilag akadályozni, csak azt kellett volna mondani az akkor igazságügyi miniszter asszonynak, hogy ne jegyezze ellen ezt a határozatot.

[Mellár Tamás]
És befejezésről fontos, hogy beszéljünk még Magyar Péter kijelentéseiről. Egyáltalán minek köszönhető az, hogy ő most elkezdett kitállalni a médiában, és számít-e több ilyen megszólalóra most, hogy talán egy megrendült állapotban van a kormány és a kormányhoz közeli nyilvánosság?

[Gégény István]
Én azt mondom, hogy nagy alusztánséga annak köszönhető az, hogy Magyar Péter látta azt, hogy itt van egy olyan ügy, amiben egyébként két férfi ember, a Ludas és felelős Balogh Zoltán és Orbán Viktor is ehhez képest egy olyan helyzetet hoztak elő, amiből az jött ki, hogy ennek a két hölgynek kellett lemondani, tehát őket áldozta be, és ezért is fogalmazott úgy, hogy szoknyák mögé bújtak a férfi emberek, és valószínűsíthetően ez verhette ki nála a biztosítékot, és ezért kezdett el nyilvánvalóan beszélni, de azt is valószínűsítemben sok mindent mondottja abban a nyilatkozatában, hogy azért ez már egy hosszabb folyamat volt, egy jelenlési folyamat, amiben azért látszott az, hogy nincs oda vagyunk koncentráció megy végbe, és hogy milyen emberek kerültek ilyen pozícióba, persze gyengíti az ő földépését az, hogy jó ideig azért ő is haszamelvezője volt ennek a történetnek, pedig ezt azért már hamarabb is látni lehetett volna, tehát hogyha ő nagyon erős erkölcső alapokon át von, akkor az egészben nem is kezd bele, illetve pár hónap után felismerhette volna, hogy miről szól a történet, és akkor ki kellett volna ebből az egészből lépnie. Így most, hogy később lépett ki, ez nyilván gyengíteni fogja az ő érvelését, de mindenképpen nagyon fontos, hogy olyan dolgokról beszélj, amit nagyjából a közönyelmünk tud, de most egy belső ember mondott el hasonló dolgokat, akinek közvetlen primér információja vannak az egész rendszernek a működéséről, és ez bizony komoly jelentősége. És nem véletlen, hogy ilyen nagy nézettsége van ennek az egész interjúnak, mert pontosan ez megerősíti azt, amit nagyjából már mindannyian tudunk, hogy ennek lesz-e folytatása, hogy lesznek-e még új emberek, akik elkezdenek beszélni.

Az attól is függ majd, hogy kerülnek emberek olyan vagy olyan szituációban, hogy ők beáldozásra kerülnek, hogy a hatalom továbbra is tudjon működni, és akkor ez egy sérelmet fog jelenteni számokra. Vagy a másik, ami legalább ennyire fontos, hogy ebben a gazdasági osztoszkodásban egyre kevesebb lesz az elosztható vagyon, egyre kevesebb lesz az Európai Uniós forrás, amit ki lehet osztani, és azok, akik majd nem kapnak ebből, azok a ner lovagok, azok talán majd megfognak sértődni, vagy legalábbis egy részük, és akkor ők is elkezdenek majd kibeszélni. Tehát ez a dolog is elképzelhető, de hogy ezt mikor is, hogyan történik meg, arra valót különbözően én nem mertnék semmit fajta jóslapba bocsátkozni.

[Mellár Tamás]
Mellár Tamásnak köszönjük szépen, hogy fogadta a hívásunkat. Köszönöm szépen én is a lehetőséget. Viszonthallásra!

Viszonthallásra!