A Jeruzsálem közelében, egy sivatagi barlangban talált ősi magból nevelt fa gyantája lehet annak az orvosi balzsamnak a forrása, amelyről a Biblia is említést tesz – állapította meg egy új tanulmány.
A különös, körülbelül 2 cm hosszú magot az 1980-as évek végén fedezték fel a Júdeai-sivatag egyik barlangjában, és 993 és 1202 közötti időszakra datálták. Évekig tartó kísérletezések után a kutatók azonosították a „Sheba” névre keresztelt csemetét.
A DNS-vizsgálatok azt mutatták, hogy a fa a Commiphora család egyedülálló fajához tartozik, amely Afrikában, Madagaszkáron és az Arab-félszigeten terjedt el, és amely aromás gyantáinak köszönheti hírnevét.
A kutatók azt gyanítják, hogy az „Sheba” fa lehet a „júdeai balzsam” vagy „Júdeai balzsamfa” egyik jelöltje, amelyet kizárólag a dél-levanti sivatagi régióban termesztettek bibliai időkben.
A júdeai balzsamról széles körben beszámolnak a hellenisztikus, római-bizánci és posztklasszikus korszak irodalmában a Kr. e. 4. század és a Kr. u. 8. század közötti időszakban.
"Menj föl Gileádba, és végy balzsamot (tsori) te szűz, Egyiptomnak leánya: hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra." (Jer 46:11)
A fa gyantáját, amelyet „tsori”-nak neveztek a bibliai szövegekben, nagy becsben tartották az ókorban, és az egész Római Birodalom területére exportálták. Korábbi kutatások azt sugallták, hogy illatszerként, tömjénként, szürkehályog kezelésére szolgáló gyógyszerként, valamint balzsamozásra és méreg elleni szerként használták.
Annak ellenére, hogy nagy értéket képviselt, a júdeai balzsam úgy tűnik, hogy a 9. századra eltűnt a Levant térségéből.
Az új DNS-vizsgálat arra utal, hogy az „Sheba” fát valószínűleg a bibliai időkben alanyként használták, amelyre a legendás parfümfát, a júdeai balzsamfát oltották.
Felfedezték, hogy a csemete levelei biológiailag aktív vegyületeket tartalmaznak, amelyek gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek.
„Az ’Sheba’, egy ismeretlen Commiphora faj egyedi genetikai ujjlenyomattal, egy olyan valószínűleg kihalt taxont képviselhet, amely valaha őshonos volt ezen a területen, és amelynek gyantája, a ’tsori’, amelyről a bibliai szövegek is említést tesznek, értékes volt, gyógyító hatással bírt, de nem írták le illatosként”
– mondták a kutatók.
A csemete még nem hozott virágot és gyümölcsöt, amelyek a kutatók reményei szerint segítenének abban, hogy a fát össze tudják hasonlítani a modern rokon fajokkal.
Feltételezik, hogy a környezet, ahol most növekszik, nem kedvez a virágzásának és szaporodásának.
„E korlátok ellenére a júdeai sivatagból származó ősi Commiphora mag csírázása először mutat bizonyítékot arra, hogy ez a faj körülbelül 1000 évvel ezelőtt jelen volt ezen a területen, és valószínűleg azonosítható egy olyan őshonos fával vagy cserjével, amelynek értékes gyantája, a ’tsori’, gyógyászati célokra szolgált a Bibliában”
– mondták a kutatók.
A legújabb kutatások arra is rávilágítanak, milyen fontos lehet az olyan fajok újjáélesztése, amelyek valószínűleg nagy jelentőséggel bírtak az ősi kultúrák számára – tették hozzá.
