Ritka, közel 4000 éves, rovarral festett vörös textíliát találtak a Júdeai-sivatagban, amelyről a Biblia is említést tesz.
Rendkívűl ritkán fordul elő, hogy a régészek textíliákra bukkannak az ásatások során, mivel nagyon speciális körülményekre van szükség ahhoz, hogy az idő vasfoga ne tegyen jelentősebb kárt bennük.
Most azonban több száz ősi textildarab került elő a Júdeai-sivatag barlangjaiból, melyek a perzselően száraz mikroklímának köszönhetően évezredeken át fenn tudtak maradni. A ruhadarabok közül néhány nagyjából 4000 évvel ezelőtt készülhetett, és szokatlanul élénk vörös színe van.
Felmerül a kérdés, hogy milyen technikával tudták ezt az árnyalatot elérni, ha az akkoriban alkalmazott növényi eredetű pigmentekkel is csak fakóbb színeket tudtak alkotni.
A válasz az, hogy ezeket a textíliákat egy "Kermes Vermilio" nevű pajzstetűből, azaz levéltetűből készült porral festették. Ezek a darabok bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a rovart már korábban is felhasználták a textíliák festéséhez Naama Sukenik és Amir Ganor, az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársainak és kollégáinak elemzése szerint, amely a Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban jelent meg.
Valójában a "bíbor" szó a Kermes szó eltorzításából származik. Hasonló rovarokból származó festéket használtak az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is.
Száraz rovarokból származó vörös festéket említettek a mezopotámiai ékírásos kereskedelmi feljegyzésekben is, 1425 körül Kr.e.
A pajzstetveket pedig a mai napig használják bíborvörös festék előállítására a textil- és kozmetikai iparban.
A karmazsin színű festék azonban a Bibliában több helyen is szerepel. Héberül tolaat shani-nak nevezik őket, ami ugyan „bíborférget" és nem tetvet jelent, de ez annak tudható be, hogy elődeink feltehetően nem voltak etnomológiai szakértők. Rambam elmondása szerint a bíbor szín a férgek által megtámadott gyümölcsmagokból származott.
A "Kermes vermilio" elnevezésű pajzstetű kifejezetten a fákon él, és évezredek óta használják a Közel-Keleten és azon túl is, mivel rendkívül élénk vörös színt lehet előállítani belőle, így használata a Júdeai-sivatagban körülbelül 4000 évvel ezelőtt nem meglepő.
"És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínű sodrott fonálból."
(II. Móz 39:24)
Mindenesetre a „féregből származó bíbor” nem kevesebb, mint 25 alkalommal szerepel a Szentírásban az Izraeli Régészeti Hatóság szerint.
A középső bronzkorból (i. e. 1767-1954) származó, kevesebb mint 2 cm-es textil a "Koponyák barlangjában" került elő a régészeti maradványok fosztogatástól való megmentését célzó projekt keretében végzett ásatások során.
"A fontos lelet áthidalja az írott források és a régészeti leletek közötti szakadékot, és bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az ókori textilfestő ipar - már ekkor - kellően megalapozott volt az állatok felhasználásával történő festéshez"
- mondta Dr. Sukenik, az Izraeli Régiségügyi Hatóság munkatársa.
"A ritka textil a már ebben az időben működő széles körű nemzetközi kereskedelmi hálózatokról tanúskodik, és egy elit társadalom jelenlétére utal"
- tette hozzá Dr. Sukenik.
A cikkben a régészek arra is rámutatnak, hogy a festékek előállítása során különböző helyeken különböző pajzstetveket használtak. Egy kulcsfontosságú faj a Kermes vermilio volt, amely a mediterrán régióban található tölgyfákat kedveli. Azonban ott van a Kermes echinatus, valamint az örmény bíbor pajzstetű, amely a törökországi és örményországi Ararát-hegység környékén él, valamint a lengyel bíbor pajzstetű, amely Kelet-Európában honos.
Röviden, hogy valakinek ragyogó vörös, rovarok által festett ruhaszegélye legyen, nagyon gazdagnak kellett lennie.
