2025. 02. 05. - Happy Day

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a halhatatlant. Happy Day!

Itt vallás, meg vallás. Mondjuk ki közösen Isten igényt, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Mondjátok velem együtt, hogy hiszem, hogy Isten szellem, és olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják őt. És én vettem szent szellemet, és fiúság szelleme lakik bennem, aki által Istent atyámnak hívom. És nem testi ember vagyok, hanem szellemi ember, mert a szellemem él az igazságért.

És a mai napon is fölgerjesztem a bennem lévő kegyelmi ajándékokat, hogy Isten szellemének az uralma alá kerüljön. Az elmém, akaratom, érzelmem, fizikai testem, hogy a szent lélek vezessen engemet erőről, erőre, dicsőségről, dicsőségre, hogy azon a boldog napon testvéreimmel együtt meg tudjak állni a Krisztus dicsősége előtt. Aki úgy szeretett engemet is, hogy meghalt én érettem, hogy el ne veszek, hanem örök életem legyen.

Hálelúja! Ámen! Kérlek benneteket!

[Nagy József]
24. fejezetétől Olvasni Isten Igéjét Két nap múlva pedig Húsvét volt, a kovásztalan kenyerek ünnepe, és a főpapok és az irástudók tanakodnak, hogy salárdsággal mi módon fogják meg és öljék meg őt, mert azt mondják, ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön. Mikor pedig Betániában a poklossimon házánál volt, amint asszalhoz ült, egy asszony ment oda, akinél alabástra medény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és letörvén az alabástra medényt kitölti azt az ő fejére.

Némelyek pedig háborognak maguk között és mondának, mire való volt az olajnak ez a tékozlása, mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek, és zugulódnak ellene. Jézus pedig monda, hagyjatok békét neki, miért bántjátok őt, jó dolgot cselekedett én velem, mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindenkor veletek. Ő, ami tőle telt, azt tette, előre megkente az én testemet a temetésre, bizony mondom nektek, valahol csak prédikálják ezt az evangélimot az egész világon, amit az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

Akkor Júdás, az iskariótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és ígérjék, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig keresi, hogy mi módon árulhatná előtt jó alkalommal.

És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják, mondának neki az ő tanítványai, hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megezsd a húsvéti bárányt? Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nekik, menjetek el a városba, és egy ember jö előtökbe, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt. És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának.

A mester kérdi, hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt. És mutat nektek egy nagy vacsorálóházat berendezve készen, ott készítsétek el nekünk. Elmenének azért az ő tanítványai, és jutottak a városba, és úgy találták, amit nekik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

Mikor pedig este lett, odament a tizenkettővel, és amikor leültek, és esznek, mond a Jézus. Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik. Ők pedig kezdének szomorkodni, és neki egyenként mondani, csak nem én, a másik is, csak nem én, ő pedig felelvén monda nekik.

Egy a tizenkettők közül, aki velem együtt márt a tálba. Az embernek fia jól lehet, elmegy, amint megvan írva felőle, de jáljanak az embernek, aki az embernek fiát elárulja. Jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

És mikor ők evének, vévén Jézusa kenyeret és hálákat adván megtöré, s adánékig mondván, vegyétek, egyétek, ez az én testem. És vévén a poharat és hálákat adván adánékig, és ivának abból, mint nyájan. S monda nekik, ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

Bizony mondom nektek, nem iszom többi a szőlőtőnek gyümölcséből, mint a ma napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában. És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére. S monda nekik Jézus, ezen az éjszakán minnyáján megbotránkoztok bennem, mert megvan írva, megverem a pásztort, és elszílednek a juhok, de feltemadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.

Péter pedig monda neki, ha minnyáján megbotránkoznak is, de én nem. S monda neki Jézus, bizony mondom neked, hogy ma ezen az éjszakán mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Ő pedig annál inkább erősíti, ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged.

Hasonlóképpen szólnak a többiek is. És menjének a ma helyre, amelynek Gecemánia neve, és mond az ő tanítványainak, üljetek le itt, amíg imádkozom. S magam ellé vette Pétert és Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni.

És mondának nékik, szomorú az én lelkem, mint halálig. Maradjatok itt, és vigyázzatok. S egy kevési előre menvén a földre esett, és imádkozik, hogyha lehetséges, mújjék el tőle ez az óra.

És monda, abba, atyám, minden lehetséges neked. Vidd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Azután visszatért, és aluva találá őket, s mond a Péternek, Simon, alszol?

Nem bírtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértetben ne jussatok. A lélek ugyan kész, de a test erőtelen.

És ismét elmenvén imádkozik, ugyanazon szavakkal szólván. Mikor pedig visszatért, ismét aluva találta őket, mert a szemeik megnehezettek, s nem tudták, mit felálljenek neki. Harmadszor is jöve, és monda nekik, aludjatok in már, és nyugodjatok.

Elég. Eljött az óra, íme az embernek fia bűnösök kezébe adatik. Kejetek föl, menjünk.

Íme elközelget, aki engem elárul. És mindjárt, még mikor ő szólt, eljött Júdás egy a tizenkettő közül, s vele együtt nagy sokasság, fegyverekkel, botokkal, a főpapoktól, az irászudóktól, és a vénektől. Az ő elárulója pedig jelt adott nekik mondván, akit megcsókolok majd, ő az.

Fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal. És odajutván azonnal hozzáment, és mond a mester, mester, és megcsókolá őt. Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

De egy az ott állók közül az ő szabjáját kivonván a főpap szolgájához csapa, és levága annak fülét. Jézus pedig felelvén monda nekik, mint egy rablóra úgy jöttetek-e rám, fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem. Naponta nálatok voltam, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem.

De szükség, hogy az írások beteljesedjenek. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának. Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcsink takarta, és megfogák őt az ifjak.

De ott hagyva az ingjét, mesztelenül elszaladt tőlük. És vivék Jézust a főpaphoz, és oda gyűlínek mindnyájan a főpapok, a vének és az írás tudók. Péter pedig távolról követé őt.

Be egészen a főpap udvaráig, és ott ült a szolgákkal, és melegszik a tűznél. A főpapok pedig és az egész tanács bizonságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt, de nem találtak. Mert sokan tesznek ugyan hamis tanúbizonságot ellene, de a bizonságtételek nem voltak megegyezők.

És néméjek fölkelének, és hamis tanúbizonságot tettek ellene, mondván. Mi hallottuk, mikor ezt mondta, én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott. De még így sem volt egyező az ő bizonságtételük.

Akkor a főpap odállván a középre, megkérdél Jézust, mondván. Semmit sem felelsz-e? Miféle bizonságot tesznek ezek te ellened?

Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és monda neki, te vagy éj a Krisztus, az áldott Isten fia. Jézus pedig monda, én vagyok, és meglátjátok majd az embernek fiát ülni a hatalomnak jobbján, s eljönni az ég felhőivel.

A főpap pedig megszaggatván ruháit monda, mi szükségünk van még tanukra. Hallottátok a káromlást, mi tetszik néktek? Azok pedig halára méltónak ítélték őt minnyájan.

És kezdik őt némelyek köbdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani neki, profétáj. A szolgák pedig arculcsapdosák őt. Amint pedig Péter lent volt az udvarban, odajött egy a főpap szolgálói közül, s meglátván Pétert, amint melegszik, rátekintvén monda, te is a názareti Jézussal voltál.

Ő pedig megtagadá mondván, nem ismerem, s nem is értem, amit mondasz, és kimenne a tornácra, és a kakas megszólalt. A szolgáló pedig meglátva őt kezdi ismét mondani az ottállóknak, ez közülük való. Ő pedig ismét megtagadá, de kevés idő múlva az ottállók ismét mondják Péternek, bizony közülük való vagy, mert Gölyöbeli is vagy, és a beszéded is hasonló.

Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni, hogy nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek, és másodszor szólt a kakas, és Péternek eszébe jutott a beszéd, amelyet neki Jézus mondott, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem, és sírva fakadt.

[Szignál]
Következik Németh Sándor napi üzenete.

[Németh Sándor]
Második nagy áldás az emberi életnek a védelme, és az emberi élet méltóságának a védelme, hogy miért nem lehet megölni egy embert, azért mert Isten képére, hasonlatosságára van teremtve. Ez is egy új áldás az emberiség számára, annak ellenére, hogy az emberek ezt nem kapcsol, nem tartják be, sajnátos módon, de mi lett volna akkor, hogyha Isten ezt az igazságot nem hozza be, hogy az emberi élet fölött csak Isten a teremtől rendelkezhe, de embertársának az életét nem oldhatja ki, csak abban az esetben, hogyha az embertársa véront, nyilván szándékos vérontásról van szó. Szintén azt látjuk, hogy ez egy óriási áldás, és a mai nap is a jogrend például nem véletlenül, hogy már az ős babilomba kialakult a jogrend, szóval dolgoztak a jogrenden, mert szintén egyrészt a természetnek a stabilitása, másrészt pedig a természetnek a megújulása az egy külön téma, hogy a végén, a nyolcadik fejezet végén, Isten azt mondja, hogy amíg a föld tart, addig lesz vetés és aratás, lesz hideg, meleg, lesz nyár, tél, vagyis az évszakoknak a változása, a természetmegújulás, ez szintén hatott azokra a dolgokra, a tényelzőkre, amiről beszélek, hogy létre tudott jönni a kultúra, a civilizáció, mert az emberek megértették azt, hogy a természetnek a megújulása, a körforgalma, a sziklikus megújulása biztosítja számunkra a stabilitást. Emberek, ez nem magától jött létre, nem az anyagnak a fejlődése következőben jött létre, hanem Isten hozta létre ezt az emberiség számára, és a mai napig is az emberek ezeket az áldásokat élvezik, mert ezek egyetemes áldások.

Mi lenne, ha nem lenne eső? Mi lenne, ha nem lenne napfény? Erre úttal az új szövetségben, Pálapostól is, hogy Isten eledelt adott termékeny időt adott nektek, hogy legyen eledeltek, tudjatok gazdálkodni, fejlődni, stb., ahogy említettem, így tudott létrejönni a kultúra, a dicsőség az Úrnak. Tehát a Noé-val haló szövetségből is nagyon sok áldás érkezett meg a Földre, és a mai napig is ez érvényes. A többek között ennek az lenne a gyümölcse és a célja ennek az ige hirdetésnek, hogy tudják hálát adni Istennel, hogy ez különböző szövetségen keresztül olyan áldások jött, akiknek a Földre, aminek te is a haszonérvezője vagy. Szeretném lerombolni a pessimista világképet, hogy nincs semmi jó, dehogyis nem.

Nap, tél, tavasz, évszakok gyönyörűek. Az emberek megfigyelték az évszakokat. Nem is jött volna létre művészet, költészet az évszakok nélkül.

Zene nem tudott volna létrejönni évszakok nélkül. Egészen más az embereknek az életérzése. Te éled nyáron, ősszel, tavasszal, meglátjuk, hogy a különböző nemzetek között milyen kulturális termékeket hozott létre, milyen kulturális termékeket befolyásolt.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének megmérgezve, méreggel ezek a dolgok, illetve bűnnel. Megvan mérgezve, de most az alapdolgokat beszélek, fundamentális dolgokról beszélek, hogy alapvetően az áldások a szövetségen keresztül érkeztek meg az emberiség életébe, és ezeket ma mi élvezünk.

[Szignál]
HANGOS KÖNYV HANGOS KÖNYV Válogatás a karizmatikus klasszikus irodalom legjavából.

[Hangoskönyv]
HANGOS KÖNYV Most Joel Osteen Képesfagyrák című könyvéből hallhattok egy részletet. Nagyon fontos, hogy derülátók legyünk. Minden nap eldönthetjük, hogy milyen hozzáállást választunk.

Határozhatunk úgy, hogy örülni fogunk, és mindennek a jó oldalát nézzük. Jót várunk, és hisztük, hogy megvalósíthatjuk az álmainkat. Hogy borulátók leszünk, a problémáinkra koncentrálunk, és azon tépelődünk, mit nem sikerült elérnünk, aggodalmaskodva és csüngkedve töltve a napjainkat.

Ezt a döntést saját magunknak kell meghoznunk. Senki nem kényszeríthet rá, hogy egy bizonyos életszemléletet tegyünk magunk kávé. Minden sokkal jobban megy annak az embernek, aki úgy dönt, derülátó lesz.

A győztes a boldogság mellett teszi le a voksát reggelente. Jót fogjuk meglátni a dolgokban, és a lehetőségekre irányítjuk a figyelmünket. A jó hozzáállást viszont nem automatikusan jön.

Aki nem hozza meg tudatosan ezt a döntést, annak a gondolkodása nagy valószínűséggel negatív irányba sodródik, és így fog gondolkodni. Nincs kedvem munkába menni, annyira sok akadály tornyosul előttem, nem látok semmi bíztatót a jövőmet illetően. A negatív hozzáállásnak azonban van egy komoly hátulütője, mégpedig az, hogy korlátok közé szorítja az életünket.

Fontos, hogy szoktassuk rá magunkat a derüláltú gondolkodásra. Aki ennyire pozitívan gondolkodik, legyőzhetetlen, akármi áll és az útjába lerázza és halad tovább előre. Az élet olyan, mint egy autó, van benne egy előre menet és hátra menet, mi döntjük el, merre szeretnénk haladni.

Semmivel nem kerül több váratságba előre haladni, mint hátrafelé menni. Aki úgy dönt, hogy figyelmét a jóra szegezi, gondolkodás módját pedig a lehetőségek meglátására állítja be, az előre fog haladni, növekedésben és áldásban lesz része. Ám aki a sikertelenségeken, szerencsétlenségeken mélezik, a problémáira és a hiányaira koncentrál, illetőleg arra, hogy mennyire lehetetlennek tűnik az álmai, az olyan, mintha rükvercbe állítaná az autóját, vagyis hátrafelé fog elindulni.

Minden azon múlik, hogy hogyan döntünk. Elemezhetjük azt, hogy milyen hibákat követünk el, ugyanígy azt is, hogy mi ott tettünk, latolgathatjuk azt, hogy milyen messzire kell eljutnunk, de ugyanígy számba vehetjük, milyen messzire jutottunk már el. Minden helyzetnek vannak jó és rossz oldalai, és megfelelő hozzáállással mindig megtalálhatjuk a jót.

Fontos, hogy győzelmet várjunk. Talán észre sem vesztük, hogy így teremtjük meg a vereség, a bukás és az egy vacak nap alapjait. Az első teendő tehát, hogy szabjunk helyes irányt a gondolataink számára.

Sok emberben azért nincsen elég erő, öröm, látás, illetve lelkesedés, mert elméjük a negatív dolgokra koncentrál. Olyan régóta vannak ebben az állapodban, hogy másmilyet nem is ismernek. Számukra ez a normális.

Mást se csinálnak egész nap, csak várják a gondok felbukkanását, a kedvezetlen fordulatokat, a küszködést és az emberek irányukba tanúsított rossz indulatát. Mörfi törvénye szerint élnek, ami azt mondja, ha valami elromolhat, az is elromlik, mégpedig a legrosszabbkor. Hát erre azt kell mondanunk, hogy ez tovább fog tartani, mint gondolnánk.

Nehezebb lesz, mint ami ennek látszik. Mivel elmulasztották behangolni az elméjüket, rossz dolgokat várnak, nem értik, miért vannak rossz paszban és miért nem juthatnak előrébb. Nos, mivel berességet, sikertelenséget és kudarcot várnak.

Úgyhogy szabaduljunk meg ettől a boruláltú mentalitástól és várjuk a győzelmet, a növekedést, a sikert, azt, hogy a terveink megvalósulnak, a győzelemek megvalósulnak, és azoknak a szükségeknek lesznek velünk. Egy szóval, hogy eredményes nap elében nézzünk.

[Petrőcz Katalin]
Szeretettel köszöntöm a Hitköznapok nézőit, hallgatóit, illetve egy rendhagyó beszélgetésre hívtam egyrészt a kolléganőmet, Fekete Rita-t. Szervusz Rita! Köszöntöm a hallgatókat és titeket is.

Köszöntök mindenkit a podcastokról, így is ismerhetnek. Szia Máté!

[Gesztesi Máté]
Sziasztok!

[Petrőcz Katalin]
És Petrőc Jordánt, aki a visszapillantó műsor vezetője is. Szia Jordán!

[Petrőcz Jordán]
Üdvözlök mindenkit!

[Petrőcz Katalin]
De most abban a minőségetekben vagytok itt beszélgető partnerként, hogy mind a hárman végzitek, végeztétek a Szentpál Akadémiát, ahol ugye most zajlanak a felvételi vizsgák, és mind a hárman valószínűleg, mint ahogy mindenki, aki jelentkezik, más-más motívumból kerültetek oda, lehet, hogy talán a leendő hallgatóknak is segítünk abban, mármint Szentpálos hallgatóknak, hogy mit is lehet ott találni, amikor az ember nem is tudja pontosan, hogy mit keres. Rita, te milyen megfontolásból jelentkeztél?

Te ugye már évekkel ezelőtt végeztél, sőt az ötös szakdolgozatodat be is mutattad itt a rádióban egy-két évvel ezelőtt.

[Fekete Rita]
Igen, talán több három nép is volt.

[Petrőcz Katalin]
Igen, mert még az előző stúdióban volt.

[Fekete Rita]
Így van. Hát én rögtön egyébként az érettségi után jelentkeztem a Szentpál Akadémiára. Volt egyébként más egyéb elképzelésem, tehát nem az volt, hogy semmi ötletem, vagy jobb ötletem nincs, és akkor na menjünk a Szentpál Akadémiára.

[Petrőcz Katalin]
Erre majd visszatérünk erre a jobb ötletem nincsre.

[Fekete Rita]
Hanem a sok-sok jó ötlet közül úgy gondoltam akkor, hogy itt szeretném elkezdeni a tovább tanulást, és majd tovább megyek innen azok felé a jó ötleteim felé, amit kigondoltam.

[Petrőcz Katalin]
És volt ennek a sorrendnek valamilyen megfontolása akkor, hogy miért ezzel kezded?

[Fekete Rita]
Nem igazán. Tehát egyszerűen több helyre is jelentkeztem, és úgy éreztem, hogy most itt kell elkezdeni. Tehát, hogy ez egy jó döntés, jó választás.

[Petrőcz Katalin]
És utána folytattad is, hiszen nem csak műsorvezető, vagy hanem kommunikáció szakot is véheztél. Tehát valóban voltak ötleteid.

[Fekete Rita]
Így van, voltak. Tegnap volt az áronvizsgáló egyébként, úgyhogy tegnapról vagyok.

[Gesztesi Máté]
De milyen kommunikáció? Ez mi?

[Fekete Rita]
Szerkeztő, újságíró műsor.

[Gesztesi Máté]
De milyen suliban?

[Fekete Rita]
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

[Gesztesi Máté]
Wow! Azta, és az három éves?

[Fekete Rita]
Nem, ez egy postgraduális képzés volt ráépülve az előző diplomára.

[Petrőcz Katalin]
És akkor mindjárt az ájjal lehet ki is nyithatjuk, ugye Szentpál Akadémia például erre is jó, hogy lehet folytatni, és ez már beleszámít mondjuk egy másik egyetemen.

[Fekete Rita]
És egy mesterképzéses diplomát ad, ami rendkívül sok pontszámot jelent egyébként. Tehát, hogy szinte én bárhova mehetek, majdnem, hogy fölvesznek bárhova, így másod egyetemen.

[Petrőcz Katalin]
Postgraduálisra. És akkor ez így most be is vált, hiszen neked akkor ez már egy kerek dolog.

[Fekete Rita]
Majdnem, de...

[Petrőcz Katalin]
Már olyan értelemben, hogy... Ja, értelemben. Ja, bocsánat.

[Petrőcz Jordán]
Van még iskola, amit el lehet végezni.

[Petrőcz Katalin]
Van még. És akkor hát nem tudom, hogy szabad-e reklámot csinálni annak, hogy egyébként más funkciód is van, tehát több gyerekanyukája vagy.

[Fekete Rita]
Igen, egyéb funkcióim is vannak. Igen.

[Petrőcz Katalin]
Ezt ráadhagyom, hogy ebből mennyi tárószer.

[Fekete Rita]
Szentpál Akadémia elkezdése után születtek a gyerekek. És én úgy fejeztem be, hogy megvolt már az ötödik gyermek is, ha jól emlékszem. Tehát azoknak is jó szívvel tudom ajánlani, akik gyermekvállalás előtt vannak, vagy közben.

Ugyanis a levelező tagozaton ugyanolyan értékben el lehet végezni ezt a sulit. Legalábbis én nekem nem okozott akkora nagy, bár a család lehet másmondani, de megterelést, hogy én ezt megcsináljam, a szakdolgozatot, az árovizsgát, a szigorlatokat. Tehát, hogy jól illeszkedett ehhez az otthon lévő időszakhoz egyébként.

[Petrőcz Jordán]
Még annyit, mert én is levelező szakon végeztem el a Szentpál Akadémiát, hogy azt kiemelném, ha már ez itt szóba jött, hogy azért nagyon sok egyetem van, amit az ember úgy tud elvégezni, hogy azért idézebben elég sok szabadideje van, mert mondjuk úgy van összpontosítva az egyetemnek a nagy része, hogy van egy erős vizsgaidőszak, de amúgy évközben kicsit, hát most nyilván a mondjuk legtöbb ember, aki nem hívja az a bulizásra használja azt az időt, és akkor a vizsgaidőszakban próbálja összeszedni magát. Vannak kivételek, nyilván olyan egyetemek, amik egész éppen nagyon kemény, de a legnagyon soknál nem.

És éppen azért mellette egy levelező szakon egy Szentpál Akadémia, szerintem teljesen kivitelezhető. Ha mondjuk valaki friss, egy gimnázium után akar egyetemre menni, akkor például én is úgy csináltam, hogy ösztönözve magamat arra, hogy jobban beosztom az időmet, hogy volt egy nappali dolgozat, és mellette a levelezőn a Szentpál Akadémia, és igazából ez egy felüdülés volt, mert a, hát hogy mondjam, nyilván a legtöbb egyetemi szak az már egy kiépült ilyen szakmai egyetemi szak, több száz diákkal, vagy hát nagyon nagy évfolyamokkal, és tömegoktatás, és nem is biztos, hogy mindegyik annyira hasznos a tantárgyak közül, és akkor a Szentpál Akadémia mindig havon, tejj, péntek, szombat, az nagyon intenzív, és teljesen más lékkölt, teljesen más hangulat, tehát igazából gondolom, a többiek is meg tudják erősíteni, azokan a konzultációkon, amik péntek, szombaton van, meg úgy alapból az összes Szentpálos órán, az nem úgy van, hogy akkor na most alszunk, aztán a következőn talán lesz valami értelmes, hanem gyakorlatilag annyira be van osztva mindegyik hasznos, hogy tényleg tele van rejedzett elő mindenkinek a füzetet, tehát nem az van, hogy akkor most ezt túléljük, ezt a két órát, utána jön egy hasznos, hanem mindegyik hasznos, és amikor este kilenc, akkor kijön valaki, akkor kb.

egy könyvtárat kéne így hazacipelnie.

[Speaker 9]
A fejébe.

[Petrőcz Jordán]
És nagyon színesíti így, szerintem egy fiatalnak is azt az időszakát, ha meg valaki dolgozik, akkor meg végképp nagyon hasznos, hogy havonta csak egyszer kell ezzel foglalkoznia.

[Petrőcz Katalin]
És hát azért a történelem szakma mellett neked nem volt mindegy, hogy máshonnan is, és ugye a Szentpál Akadémia most akárhogy nézzük is, de mi úgy fogadjuk el, hogy a valóságot tanítja, és hát mondjuk a történelmet meg olyanok írták, akik azt mondják, hogy ugye a győztesek, tehát akkor ez egy teljesen más szempont. Így enked össze kellett rakni akkor a kettőt.

[Petrőcz Jordán]
Hát igen, meg hát teljesen más abbal a szemléletből olvasni szövegeket, hogy az a életértelmét akarja megmutatni, mint az, hogy valami csak azért van leírva, hogy legyen annak egy nyoma a történelemben, de nem is biztos, hogy így helyes nyoma van, mert lehet, hogy úgy van megírva, hogy utólag derül ki, hogy ezt egy király megrendelésére lett írva, vagy utólag van meg, hogy egy párt megrendelésére van, vagy egy ember, stb. Még mondjuk a bibliai szövegek azok így idézelbe kortalanok, nyilván van egy történelmi időszakuk, tehát minden egyik szereplőnek megvan, hogy mikor élt, és hogy az ott is el lehet képzelni, hogy az milyen történet lehetett, de igazából, amire van írva, a biblia mondja, hogy ez a tanulságként van leírva, tehát 2022-ben ugyanúgy alkalmazható, és hát ezért teljesen más, ezt sajnos nem tudjuk elmondani, mint az árpádházi királyok valamelyik történetére, ha olvas az ember, hogy akkor ebből most így rögtön

[Petrőcz Katalin]
tudsz tanulni. Valami van, csak úgy azt ki kell nyomozni. Máté, te úgy csöppentél bele egyszerre mindenben, a hitbe, akkor a tanulásba, legalábbis ebbe a teológiai szintű tanulásba.

Neked ez most így mennyire volt mély víz, vagy hogy úszol ebből? Úgy úszol ebben, mert te még benne vagy.

[Gesztesi Máté]
Hát igen, én most pont tegnap előtt lett talán vége a negyedéves vizsgáknak, szigorlatok, mit tudom én, mindennek. Hát az a helyzet, hogy én olyan típusú karakter vagyok, aki szeretek a dolgoknak a mélyre ásni, hogyha valami értékes vagy érdekes dologgal találkozom. Ez kötődhet személyekhez, illetve máshoz is, de főleg személyekhez, és Istennek a személye is egy olyan személy, akit nagyon izgalmasnak találtam, és nagyon szeretett teljesnek, és a vele való találkozásnak ez egy nagyon fontos eleme volt egy olyan kapcsolat, ami kicsit szóval nem olyan, mint egy emberi kapcsolat, hogy így beszélgetünk egymással, ahogy most mi, hanem az ember csinál valamit, és akkor arra egyszer csak kap valamilyen választ valahonnan, tehát engem az érdekelt legjobban, amikor elkezdtem a Szentpál Akadémiát, hogy egyrészt ugye Ruf Tiborral, akkor már egy éve, vagy nem tudom, fél éve sokat beszélgettem ezekről a kérdésekről, én is a Jordihoz hasonlóan mindig szeretek mindent megkérdezni.

Ezért vagytok jó rádiósok. Igen, de egyébként ezen nem gondolkodtam, te biztos, hogy gondolkoztál pontosan azért, hogy amikor azt mondják Jézusnak a végén, a János tizenhét körül, hogy most már tudjuk, hogy mindent tudsz, mert nem is kérdeztünk semmit, és úgy is elmondod. Szóval az okos kérdések szerintem kellenek ahhoz, hogy az emberből kijön a tudás.

[Petrőcz Jordán]
Vagy te ezt hogy értelmezél? Hát én mindig úgy értelmeztem meg így, azokat is tartottam példaértékűnek, akik mernek kérdezni. Nekem nagyon zavaró volt, hogy a Szentpálon kívül, mondom most, egyetemi órákon vagy egyetemi kurzusokon az volt a bevett gyakorlat, és nem a tanárok részéről, hanem ez valahogy kialakult a hallgatóság részéről, hogy kérdezni csak azt kérdez, aki mutat, tehát aki nem tudja, és aki nem kérdez, azzal mutatja, hogy ő mindent tud.

[Petrőcz Katalin]
És mindenki akarja mutatni, hogy ő mindent tud.

[Petrőcz Jordán]
És mivel mindenki akarja mutatni, hogy ő mindent tud, érdekes módon, akkor miért nem jár egyetemre? De mindegy, tehát az egész olyan furcsa hangulat, de ezt szerintem más szakon járó egyetemi stályok szeretnék mondani, tehát hogy nincs kérdés, mert hogy nyilván okosak, tudják, meg amúgy is mindent értettek elsőre, ezek ilyen tökéletes robotok mindenki. És akkor emiatt nem mernek kérdezni, mondvá, hogy azzal úgymond vállalják azt, hogy ők ezt nem is tudták, és ezért kérdezik meg.

És én szerintem, és aztán utána az is, mert szerettem mindent megkérdezni, mert engem ezt a hamis imaget sem akartam magamba se felépíteni, meg utána már később sem gáz, hogyha mondjuk nem kapsz olyan jó jegyet. Szerintem azért az meg furcsa, hogy nem kérdez semmit, mindent tud, de aztán meg megbukik a vizsgán. Tehát ahhoz képest én kaptam egy hármost, akkor mondtattam volna, hogy hát én próbáltam magamat fel megkérdezni mindent addig, és ennyire erre jutottam, de tényleg a kérdések szerintem kellenek, hát szerintem a pedagógiában és ez egy olyan alapel, hogy a gyereket hagyni kell kérdezni, igaz, hogy egy idő után vicces, mert a gyerekben beakadnak ilyen kérdések, főleg a miért kérdés, és akkor azt csak lehet, hogy egy évig vagy nem tudom melyik időszakban folyamatosan mind erre, és még arra is, hogy jó iszakát, arra is miért.

[Petrőcz Katalin]
Neked is így volt mind az, hogy gyerekedne ez a miért korszak?

[Fekete Rita]
Volt ilyen gyerek, nem mindegyik. Nem mindegyik volt.

[Petrőcz Jordán]
És akkor hogy hagyni kell, szerintem, mert attól még kérdezze meg, meg nyilván ameddig az ember bírja, addig válaszol is, addig válaszol is, de ez azért kell, szerintem, mert minden emberben ki kell, hogy fejlődjön az, hogy legyen benne egy nyitottsága tanulásra, mert szerintem ez mutatja, hogy az embert megtanul kérdezni, van benne nyitottsága tanulásra, és valóban a tutómmal a rabbik is, meg a tanárok is, meg a professzorok is úgy tartják, hogy igen, egy jó kérdés mutatja, hogy jó irányba tart-e az ember, mert egy ilyen kukán ülő emberből nem lehet tudni, hogy most mit csinál, sőt, lehet, hogy egy pszichopata gyilkos, és nem. De ha viszont kérdezem, akkor tudja igazgatni, és akkor szerintem az Jézus korében is így volt, hogy ha rosszat kérdeztek, akkor most például az a vicces helyzet, amikor ilyen deliriumban vannak a apostolok, és akkor kérdezik, hogy a jó hely ez, hogy nem csinálunk-e még három hajlékot, tehát mondjuk három szentét így Jézusnak is, Mózesnek is, Illésnek is, és akkor szerintem Jézus is mondta, hogy ez a kérdés annyira nem volt jó, és akkor így lehetett igazgatni. Mert hogyha csak úgy ülnek magukba, és pár év múlva jönnek rá, hogy ezt már akarják csinálni, és Jézus meg nem mondotta arra semmit, mert nem kérdezték meg, akkor még az is lehet, hogy úgy gondolhatják, hogy ez az inspiráció.

Nem kérdezték, ezért Jézus tudta mondani, hogy ez nem, és még benne is a Bibliából mondta, hogy ez nem.

[Gesztesi Máté]
A tanítványságnak része az szerintem, amit mondasz, hogy ez nem csak az, hogy ülsz egy padban, és akkor hallgatod, tehát nem csak befogadsz, hanem a tanítványság a rabiknál is, ahogy mondtad, hogy van az a történet, biztos ti is hallottátok, hogy elment egy rabi egy másikhoz, és akkor az a másik, de hogy akkor még nem az volt, hogy a YouTube-ra beírta, és akkor meghallgatta tíz perc alatt a lényeget, aztán egy következőt, hanem utazott hetekig, és akkor összegyűjtötte rá a pénzt, a család, meg nem tudom, és akkor tíz évig annál a cégmesternél, vagy rabinőt, teljesen másmilyen lehetett. És akkor elkezdte neki mondani talmud ilyen magyarázatokat, és mondta, hogy nem, nem ezért jöttem, én azért jöttem, hogy azt nézzem meg, hogy te hogy kötött be a cipőfűződet.

És a tradíció, tehát a trádára az átadás, az átadás, és az életnek is az átadása, és szerintem a tanítványságnak igenis része a megaláztatás, mert a tanítványok is hányszor kérdeznek hülyeséget, meg ott is van olyan az egyik résznél, hogy pont mikor lejönnek ebből a szitúból, és utána Jézus elkezd beszélni arról, hogy meg fog halni, és fel fog támadni, és hogy nem értették, és hogy nem merték megkérdezni. Szóval igenis én is a Tibortól bevállalom, hogy a legnagyobb baromságot megkérdezem, mert én nem értem, és lehet, hogy más se érti, és igenis van egy ilyen pozíció, hogy ezt teszem.

És akkor a Tibor csomószor leolt, hogy mekkora hülyeséget kérdeztem. Persze olyan finom van a maga módján, de ezt csinálja, és ez nagyon helyes, hogy ezt csinálja, mert nézzétek meg a kung-fu filmeket is, hogy hányszor a kispádávának Inkább nem, ezt inkább kihagyjuk, pláne így a szent párló párhuzatban. Tehát ugyanaz a metód, tehát a tanítvány, mester-tanítvány viszony, most mindig ilyen.

[Petrőcz Jordán]
Mert aki nem kérdez, az eljátszó, hogy tudja, majd utána elmegy, és nem azt csinálja, és akkor úgymond a mestere mondhatja azt, hogy minek voltál ott, nem is csinálod azt, és nem is kérdezted meg, és akkor csinálsz valami teljesen mást. Tehát ilyen színjáték állapul akkor a oktatás, és a egyetem, és a képzés.

[Petrőcz Katalin]
Igen, meg akkor így hivatkozunk emberekre, miközben az nem ezt tanította.

[Gesztesi Máté]
Igen, és a filozófia szemináriumon ott pont az a lényeg, hogy mi adjuk elő, tehát el kell olvasni a filozófusokat, akiket Gyula bácsi mond, és akkor előadjuk, és ő pedig mint egy jó karmester közben mondja, hogy hagyjuk az anekdotákat, meg mintha emlékszem, hogy így mondta, hogy nem tudom, ilyen bizonyos szavakra, hogy ezt magyarázd el, hogy micsoda, és így közben így formálja az előadás módunkat is, és aztán persze ő maga kiegészíti végtelen nagy tudásával, és nagyon színvonalasan.

[Petrőcz Katalin]
Egyébként ez is egy nagyon megindító dolog benne, hogy ez mekkora tudás. Most nem tudom, Rita, nyilván te, hogyha érettségi után kezdted, akkor még úgy az elején voltál, tehát lehet, hogy ez az alázat eleve benned volt inkább, nem? Hogy nem érezted még azt, hogy te már mindent tudsz, hanem azzal a hozzáállással, hogy hát azért szeretnél tanulni valamit.

De azért az emberben van ez, nem? Pl. a hitről van szó, hogy hát azt én is ugyanúgy tudom, mint a másik, aki hisz.

[Fekete Rita]
Nem tudom, nekem a leg olyan, tehát a legkedvesebb tantár, hogy így az első években ez a fundamentális teológia volt. Tehát ami pont az alapokról szól, arról, hogy mi az, hogy hit, mi az, hogy megtérés, mi az, hogy keresség. Én ezt nem kérdeztem.

[Petrőcz Katalin]
És hogy ezt nem szabad így lesöpörni, hogy erre mondom, hogy ehhez is kellett az az alázat, hogy hát az ember nem azt mondja, hogy de hát ezt már végig csináltam, megtértem, megkereszelkedem, most mit tanuljak erről.

[Fekete Rita]
Igen, de szerintem meg jó tisztába lenni, mert amikor ez történik az emberrel, akár a megtérés, akár a keresztelkedés, attól függ, milyen életkorban persze, de tehát akkor az úgy megtörténik, és nem biztos, hogy értjük annak a mélységét, így van, vagy azt, hogy most pontosan milyen alapokon van, és akkor ezeket, ezt a hitet meg is lehet újítani, hogy én ezen átestem, de akkor még nem tudtam, hogy egyébként ez hogy-s mint, és tehát ebben meg lehet erősödni.

[Petrőcz Katalin]
Azzal, hogy ezeket az alapokat. Igen, mert ez lenne a kérdésem, tehát hogy ti is biztos, és ez egy korszellem, és mi egyben a korban élünk, tehát ezzel a szellemmel találkozunk, hogy jó, hát hinni a templomba kell, lehet szerűsítve, tehát, hogy adnak mi köze ennek az ismerethez. Hogy ti ezzel küzdöttetek magatokba, hogy most ezt minek tanulni, mert hogy úgy is hiszem, vagy pedig hol törtöz át, hogy ehhez kell ismeret, és ezt igenis lehet tanulni, és ezt a hitet, ahogy Elita is megírtál.

[Petrőcz Jordán]
Részemről úgymond elég egyszerű volt, mert igazából hinni is abban lehet, amit először hallottál, és megérteszted, megtanultál, tehát, hogy így úgy voltam vele, hogy ameddig mondjuk nem ismerek rengeteg dolgot, tehát akár az Ósz-szövetség nyilván az így Európai embernek sokszor az sokkal nagyobb fehér volt, mert hogy úgymond az Újszövetséget könnyebben elolvassa az ember, meg soha többi, de átközben az Ósz-szövetségre épül, és nem vehetlen kétszer annyi is, hosszában, vagy több, és hogy azt azért úgy ismerni kéne, arról nem beszélve, hogy ez rengeteg dolgot befolyásol, az a könyv is, tehát gyakorlatilag a zsidókkal való viszonyt, és azért az nem mindegy, hogy megértjük-e, hogy az elődeink, tehát akik meg úgymond hittársaink, tehát úgy egy Istenbe hisz a zsidóság és a kereszténység, aki igazán a Bibliát követi, tehát emiatt ezt meg kell ismerni ahhoz, hogy, és az meg egy tudomány is, tehát hogy arról nem beszélve, hogy szerintem ez egy ilyen nagyon rossz tradíció, hogy így szétválasztani, hogy van tudomány, meg van valamilyen teológia, tehát a Biblia is információkra épül, tehát történelmi pontokra, hogy mikor volt a kivonulás, mikor volt özönvíz, hogy volt, és mi volt előtte, mert nyilván, ami előtte volt, az érdekes, mert hogy annak a következménye lett az özönvíz, ami meg az özönvíz után volt, azt meg nem lehet elfelejteni, hogy azok az emberek már úgy élnek, hogy tudják, hogy egyszer özönvíz pusztította el a Földet, és akkor a kivonulásba, és nyilván úgy van megtanítva, tehát azt mondja a Biblia is, hogy azt mondta Isten a zsidóknak, hogy mondd meg gyerekeidnek, tehát nem az, hogy és ez nem egy ilyen szeánsz volt, hanem hogy mondd el, hogy értsék azt, hogy miért jöttünk ki Egyiptomból, és hogy értsék azt, hogy miért kell felfestetni a vérta a falra, és miért kell leülni, és miért kell megenni a páskabárányt, és miért úgy kell megenni.

[Petrőcz Katalin]
Hogy az összes miértre tudjam válaszolni.

[Petrőcz Jordán]
Igen, tehát hogy értsék, hogy mondja el, hogy ne csak egy generációig maradjon meg az, hogy én ott voltam, láttam, hanem a 100. dédunoka is tudja azt, hogy amikor kijöttünk, akkor ezt csináltuk. És azt őrölt csinálják most.

[Petrőcz Katalin]
Úgy mondja el, hogy mi ezt csináltuk, tehát akkor ez majdnem olyan, mintha ő is ott lett volna.

[Petrőcz Jordán]
Igen, és most is így van. Hát nyilván, hogyha van egy ilyen személyes kapcsolat, hogy az apja mondja el, akkor gyakorlatilag tudja, hogy ez a családja úgy felfelé, és így volt.

[Petrőcz Katalin]
És akkor az abban, miben ő is bele tartozik.

[Petrőcz Jordán]
Igen, és ezt például szerintem ilyen módon a keresztényeknek is meg kéne tanulni, hogy ne csak egy generáció átjel valamit, és akkor te is jelj át valamit, és akkor azt vidd be a kereszténységedbe, hanem így ezt össze lehetne kapcsolni, és akkor ez egy ilyen fontos láncolat lenne.

[Petrőcz Katalin]
Máté? Te neked meg mi? Itt vagy, jelen vagy.

Vagy ez egy olyan óra, amin elaludt?

[Gesztesi Máté]
Vagy az ismeret és a tudás.

[Petrőcz Katalin]
Mert mindannyian azért, tehát egyrészt egy korszellemben élünk, de azért nagyon különböző hiedelmeket hozunk a családunkból ezzel kapcsolatban, tehát én is tudnék erről mesélni, hogy mit kellett ahhoz legyőzni, hogy ezt én tudománynak érezzem. Mert az elfogadás, az nyilván megvan a megtéréstől, de az, hogy ezt ugye át is éljem, ahhoz ebbe bele kellett mélyen ásni magam. Neked is van egy nyilván másmilyen családi háttered, mint amilyen a Jordánnak vagy a Rita-nak.

Neked mi volt az, amitől ez így áttört, és azt mondtad, hogy igen, nem elég, ha csak átélem, ahogy a Jordán mondta, hogy most átéltem az Istennel való találkozást, hanem erről tudni akarok. Most azon kívül, hogy szeretsz kérdezni, amit az előbb mondtál.

[Gesztesi Máté]
Szóval végül is, amit az elején mondtam, és aztán nem is fejeztem be talán, hogy miért jelentkeztem az akadémiára, az összefügg egyel, tehát én ezt nem egy tudásnak élem meg, vagy nem egy... Tehát, ahogy te mondtad, hogy a kettőt így szétválasztani analitikusan, szerintem nem biztos, hogy szóval, hogy az már tükröz egy olyan gondolkodást, ami kicsit ilyen elidegenedett a személyiekkel való beszélgetéstől. Tehát, ahogy Istent az ember egyre jobban megismeri, vagy van egy vonzás, az tényleg olyan, ahogy Jézus mondja, hogy vacsorára van egy meghívásod, és akkor elmész egy barátodhoz vacsorázni, és megmondja is a Laodice jelentőben, hogy veletek vacsorázok.

Tehát akkor az azt jelenti, hogy leülünk, együtt eszünk, és beszélgetünk. És egész sokáig, akár lehet, hogy ott is alszik, aztán másnap reggelizünk is, aztán kimegyünk a mezőre, stb. És akkor szóval, hogy kicsit én úgy éltem meg, szóval az ember minél inkább, ugye van az a példázat, amikor arról van szó, hogy növeld meg a hitünket, mondják a tanítványok.

És akkor arra Jézus elmondja, hogy látszólag összefüggéstelen, vagy nem értjük, hogy miért ezt választ, hogy van a szolga, aki kimegy a rétre, aztán hazamegy, és még vacsorát csinál, és csak aztán ülhet le ő is a vacsorához. És hogy a hit az valahol tényleg ott kezdődik, amikor az ember a kötelességeit teljesítette. És amikor kilép egy olyan tartományba, ami túl van az alapadottságaim, vagy túl van az alap dolgokon, amik elvárhatóak az embertől.

És amikor azon túl tud lépni, ott kezdődik a hitnek az időszaka.

[Petrőcz Katalin]
Addig csak a kötelességét teljesítette.

[Gesztesi Máté]
Igen, mert addig minden kiszámítható volt, és addig nagyjából én is tudom, hogy mire vagyok képes, és azt megteszem, de amikor már mint az Indiana Jones-ban, amikor rálép a láthatatlan hídre, és kiderül, hogy van ott egy híd, ott kezdődik a hit, amikor nem tudom, hogy mi lesz. És pontosan ez történt, hogy engem az érdekelt, egyrészt volt egy nagyon nagy vonzás bennem, hogy az akadémián mindig szerettem ott lenni, vagy nem tudom, hogyha ezt a lehetetlen dolgot, hogy nem tudom, miből fogok megélni, nem tudom, hogy hogy lesz erre időm, de bevállalom, hogy én ezt most elkezdem, arra Isten vaja, mit fog válaszolni. Ez biztos tetszeni fog neki, valami ilyesmit gondoltam.

És ezért a tudást, én nem tudásnak élem meg, hanem egy beszélgetés, folytatásának.

[Petrőcz Katalin]
Ami sokkal mélyebb beszélgetés ilyen módon, vagy több időt szántál rá?

[Gesztesi Máté]
Igen, és azért is mélyebb, mert a Rúgási Gyulától kérdeztem meg még elsőben, hogy ő mit mond erről az egész intézményről, és mi a véleménye, és stb. A dolognak a lényege az volt, hogy tanuljam meg a nyelveket. És szerintem a beszélgetés attól tud esetleg elmélyülni, vagy attól is el tud mélyülni, hogy az ember a kinyilatkoztatás nyelvén olvassa a kinyilatkoztatást, mert a Héberben aztán végtelen mélységei vannak, tehát amit a jó bír, hogy hogyan bányászunk ki a bölcsességet, és hogy ott vannak a tárnák, és hogy azoknak a mélységei, és tény, hogy ott az is le van írva, hogy az ember magányos, mert egyedüllóg, és az elfeledettek, mint láb nélküliek lógnak a tárnákban, és az a föld, amiből kinő a kenyér, viszont annak a belsejében tűz van. Tehát ez a kettő egyszerre van, és minél inkább az ember szerintem ebben a beszélgetésben előre halad, ez valamiképpen ebbe az irányba indul el, vagy halad, vagy nem tudom. Tehát, hogy egy kicsit én azt gondolom, ez nem tudás.

[Petrőcz Katalin]
Igen, erre valószínűleg más szó kellene. Lehet valamilyen eredeti. Hát bölcsesség.

Lehet, hogy bölcsesség. Nem tudom.

[Petrőcz Jordán]
Mert a tudomány is valamiért olyan fogalomá vált, hogy ha valaki csak úgy érzésből csinálja, vagy ért hozzá, hát ez nem tudomány, ezt meg kell tanulnod, és akkor úgymond minden szakákhoz tart az emberbe, belevernek olyan tudományokat, amikkel majd ők lobogtatják, hogy én ezt megtanultam, holott azokat nem is biztos, hogy használja majd ahhoz a szakemberi mi voltjához, de hát mivel ezt van elvárva, ezért azt is meg kell tanulni, és szerintem Isten ennél valóban sokkal bölcsebb, tehát ő nem belédver infókat, hogy utána azt lobbálja, hogy ezt tudod, és aztán teljesen máshogy csinálod, mert, ahogy szokták mondani, sok egyetemist, hogy az egyetemet megtanulja, a szakmát pedig majd begyakorolja egy munkahelyen, tehát hogy ez így, miért így van, nem? Tehát ez a pont a teológiánál meg nem így van, tehát nem azért, hogy járunk a Szentpál Akadémiára, hogy bemagoljunk kétezer oldalat, majd kimenjünk az utcára, és ott tanuljuk meg, hogy mit is jelent a hit, hanem hanem ez a kettő együtt van.

[Petrőcz Katalin]
És igen, ez a fantasztikus benne egyébként, hogy igazából lehet hinni, tehát te is elmondtad, Rita, hogy át lehet élni, anélkül, hogy ezt pontosan tudnám, hogy mi, tehát hogy Isten nem egy ilyen, tehát ez nem egy olyan beavatási dolog, hogy ha ezt nem tudod, akkor nem is lehetsz jó hívva, hanem lehetsz, hanem ez egy választás, hogy mi erről többet szeretnénk tudni, meg így szeretnénk tudni, meg onnan szeretnénk tudni, vagy hát nem tudom, hogy te ezt hogy élted meg, Rita, mert azért nagyon sokat tanultál, és nagyon jól végezted el az akadémiát végül is, hogy ez hogy állt össze benned, hogy mire volt való?

[Fekete Rita]
Hát ugye itt nagyon érdekes szempontok hangoztak el, némelyikben egyébként bele se gondoltam még eddig, hogy tényleg ez így van. Hogy ugye én úgy voltam vele, hogy amit mondott Jordán is, hogy azért nekünk európaiaknak a Bibliának a világa, meg az, hogy értsük, hogy ott egyáltalán miről van szó, sokkal idegenebb, mint akár a közel-keleten szerintem, vagy egy másik kultúrában.

[Petrőcz Katalin]
Ott viszont a kereszténység idegen.

[Fekete Rita]
Éppen ezért, ha az ember olvas, tehát nagyon-nagyon fontos nyilván, hogy olvassuk egyáltalán azt a kírást, és ugye a hitünket így tápláljuk, de mégis van egy felszín, ami alá nem biztos, hogy mindenki be tud látni, vagy lesni, hogyha nincsen mögött egy megalapozott tudás. És én inkább magam részéről ezt érzékeltem, hogy egy picit így a felszín alá lehet látni, és sokkal megalapozottabban tudom akár a hitemet gyakorolni abban az adott dologban, ha jobban értem, hogy miről van szó. És én például nagyon nem, így észrevettem magamon azt, hogy nagyon sokszor vannak olyan igeversek, amiket így megtanultam, elolvastam, de valaki megkérdezi, és ez mit jelent?

Akkor nem biztos, hogy tudnám akár, hogy a teve, a tűfokán hogy megy át, meg hogy miért nehéz a gazdagnak bekerülni, ha menjek országába. Szerintem a keresztények között rengetegen ismerik ezeket az igéket, de nehéz, hogy nem is értik, hogy mi van, tehát hogy miről van pontosan szó.

[Petrőcz Katalin]
Már pedig úgy nehezebb gyakorolni.

[Fekete Rita]
Hát így van, meg ha valaki egyszer megkérdezi, akkor az emberben összeomlik minden, hogy jé, tényleg, hát én nem is tudom. És évek óta ismerem, és olvasom, és közben meg valaki, mondjuk egy ember megkérdezi, vagy egy gyereket megkérdezi, hogy miért? És bennem fel sem erült, hogy tényleg ez most mi.

És azért jó ezekre a kérdésekre is tudni válaszolni, bár nyilván a hittől ez valóban olyan szempontból talán picit független, hogy ettől még én tudok hinni, hogy nem tudom bizonyos kérdésekre a választ, de egy nagyon jó alap szerintem a tudás ahhoz, hogy mi biztosabbak legyünk.

[Gesztesi Máté]
Hát a gyökérzet, ahogy mondott, hogy mitől lesz valaki a kősziklába mélyebben, hogy ez szerintem gyökéreresztés, hogy a föld alatti részekbe is belefúródik, a kősziklába még mélyebben fúródik bele, és láttam ilyen fotókat, ilyen lehetetlen helyeken megjelnek a fák, és tényleg így átmennek a sziklákon, átfúrják a gyökereiket, és ez szerintem is az nehezebb, és az olajgyűjtés meg mit tudom én, hogy most akkor utolsó idők vagy nem utolsó idők, de hát az biztos, hogy ha elmész a mekibe, és akkor ott eszel négy sajtburgert, az tök jó, de jó, hogyha otthon is tudsz burgert csinálni.

[Petrőcz Jordán]
Meg amit én még akartam mondani, ezt is azért meg lehet tanulni a zsidóktól, hogy ott is a ilyesmi változók nem arról szólnak, hogy valaki az egyszer kijárja, tudtom már nem így van, hogy egyszer kijárja és vége, hanem gyakorlatilag egy életen át, tehát van 95 évesen, folyamatosan jár, és lehet, hogy ő már 100 millió modikra olvassa, de hogy pont, hogy ezt folyamatosan művelni kell, mert hogyha, tehát most Izraelben már gyakorlatilag ez látszik, hogy azért vannak olyanok, akik nem vallásosak, de viszont azért valamit mégiscsak tartanak belőle, de hát azok a felszínnek csak olyan, mintha villával kaparnák a földet, és vannak azok, akik pedig folyamatosan művelik ezt, és akkor értik, hogy mit csinálnak egyáltalán.

Ezt a keresztények is gondolom akarták csinálni, amikor szerzetesek is, ilyesmi volt, csak azok egy ilyen szűk körré nőttek, de a zsidóknál ez azért jó, mert oda ilyen sivába, tudtom már mindenféle hátterű és munkát végző ember csatlakozhat, és hát ezt kéne, hogy legyen a keresztényekben is, hogy mindegy, hogy mit dolgozol, vagy honnan jössz, de hogy ezt viszont így idézelbe tanulni kell a hitnek a mélységeit, mert különben magától ezek így nem épülnek be. Tehát azért, mert valaki megtér elmondja a megtérémát, és utána néha olvas bibliát, meg imádkozik, tehát az olyan dolgoknak a magyarázat, hogy amúgy ez miért így alakult ki, vagy miért, az úgy szerintem elég nehezen fog valakiből kialakulni.

[Petrőcz Katalin]
Hát ő magától biztos nem is amiről beszéltek, hogy jó, most ezt akadémiának hívjuk így a kornak ezen a pontján, de igazából ez egy olyan mély biblia ismeret, amit régen, hogyha hagyásivákat hozott, vagy nyilván vannak olyan régi, akár csak ahogy a zsidók továbbadták, ahogy az elején is mondtad, hogy a fiainak-féjének az azt jelenti, hogy rendszeresen olvasták, többiről hegyire, újra meg újra, tehát gyakorlatilag az akadémia is erről szól, hogy elkezdjük a legelejétől, mert például az, hogy most van egyház, az az Ószövetségből lehet megérteni, hogy Isten eleve eltervezte, hogy legyen egyház, és az hogy volt az először titok, de azért mégiscsak bizonyos értelme, hogy nyílt titok volt, mert hát egy csomó kijelentés van az Ószövetségben, csak nem volt egyháznak nevezve, de erre a korra, tehát hogyha az ember én emlékszem, hogy a megtéréssem kor, megnéztem meg, tehát akkor voltam pont benne ebben a folyamatban, hogy teljesen átértékelem a világnézetemet, és megnéztem egy filmet, ami Mózesről szólt, és ahogy szétválasztotta a tengert, és ugye ott emberek szerepelnek benne, és akkor én rájöttem, hogy én ehhez az Istenhez tartozom. És ez egy ilyen hihetetlen érzés volt, hogy egy örökkévalóhoz sikerült.

Nem egy szimbólumhoz, nem egy 20. századi, nem a 21. századi problémáimra ez a megoldás, hanem itt egy örökké valóságban kapcsolódok be.

Aki íme, és hirtelen korban is nagyon közel éreztem magam ehhez. Hirtelen nem volt már ott az a X ezer év, ami egyébként elválaszt. Tehát ez az a személyes kapcsolat, amit te is mondtál már tényleg.

[Gesztesi Máté]
Ez a Charlton Heston-os Mózes vagy, ez a nagyon klasszikus.

[Petrőcz Katalin]
Nagyon klasszikus volt, de megmondom, őszintén nem jegyeztem meg. És utána van egy-két ilyen dolog, ami akkor így kvázi üzenetként jött, és utána nem találtam meg sehova. De akkor ott nagyon jól jött.

És ezt is egy gondviselésnek élem meg egyébként. Tehát, hogy valóban az, hogy a hit meg a tudomány így külön van választva, ez egy mesterséges dolog, nem? Tehát talán, ha tudunk a reklámot csinálni az akadémián, akkor kérdődjük, hogy ez a kettő szervesen összetartozik.

[Petrőcz Jordán]
Hát, hogyha nagyon durván fogalmaznék, meg politikailag inkorrektül, akkor ez az ateista, materialista felvilágosodás utáni szétválasztás, mert előtte a középkor, amit szerintem megméltatlanul sötét középkornak hívnak, ott az emberek nem választották szét, hogy Isten, meg a jelenlegi életem, meg a hitem, meg a munkám, meg a sajt többi, hanem amit élt, és akkor nyilván mostani ateista tudósok meg kinevetik azokat az embereket, akik megijedtek, amikor mondjuk jött a pap, és azt mondta, hogy a pokolra fog jutni az, aki megcsalja a feleségét, és akkor ő ezt és akkor nyilván tömegek ott, lehet, hogy még sírtak is, mert mondták, hogy nem akarok a pokolra jutni. Azért, mert ő nem úgy fogta föl, hogy én élem az életemet, csinálom a dolgaimat, és hogyha olyan kedvem van, bemegyek egy épületbe, ahol elmormogok egy imát, és akkor a kettősség így megy az életembe, vagy amúgy vagyok egy ember, meg egy másik időszakomban vagyok egy keresztény, hanem ez együtt volt.

És ekkor volt összefüggés akkor, hogy mit csinálok, és mi lesz a következménye, és hogy ez amikor volt a felvilágosodás, akkor az ész lett, az agy lett, szó szerint a rációnak lett egy ilyen szobor emelve, és az lett az Isten, és onnantól kezdve már nincs az, hogy mibe hiszel, mert amit tudsz, az van, minden más, az meg egy ilyen legenda, szimbólum.

[Petrőcz Katalin]
És amit mondtál a történelemről, hogy néha nem úgy, meg én is mondtam, hogy nem abból a szempontból nézzük, ahogy igazából a valóságban van. Középkort nevezik sötétnek, ami egyébként is két görög humanizmus közötti időszak volt, attól közép, nem attól, hogy sötét, és utána, hogy felvilágosodtak az emberek, de igazából besötétült.

[Petrőcz Jordán]
Tehát teljesen köszönöm, mert onnantól kezdve megszűnt az az európai hozzáállás.

[Petrőcz Katalin]
Ez a tartomány besötétült, hogy Isten és a valóság között milyen a kapcsolat.

[Petrőcz Jordán]
Igen, mert onnantól kezdve lett elválasztva az a abszurditás, ha belegondolunk, hogy van Isten, meg van a valóság. Tehát közben a lényeg az az lenne, hogy amit élsz itt a földön, az a valóság, és az Istenhez is kapcsolódik, vagy ha nem kapcsolódik, akkor Isten eszembe mész, és akkor annak lesz következménye. De azóta ez így megalapozódott, és 2022-ig eljutottunk oda, hogy valaki azt mondja, hogy ez is olyan furcsa, hogy nyilván persze hiszünk Istenbe, de hogy valaki elmondja, hogy Isten szerint ez így van, és akkor valaki erre meg azt mondja, hogy én meg szerintem meg nem így van.

De régen ez így nem volt, mert régen aki nem hitt, az azt mondta, hogy akkor én azt nem fogadom el, vagy úgymond nem érdekel. De nem azt mondta, hogy nem úgy van, hanem őt nem érdekli, és akkor is rabolni fog, vagy lopni fog, vagy bármit fog csinálni. A mai világban azt mondják, hogy te neked ez a hóbortod, nekem meg az a hóbortom, hogy az ufókkal szeretnék kommunikálni, nekem meg az a hóbortom, hogy spagetti bolygó van, és azt imádjuk, és a többi.

[Gesztesi Máté]
És oda spagetti bolygó, és azt imádjuk.

[Petrőcz Jordán]
Igen. És akkor így nyilván el van választva a valóság a tudománytól, meg a hit a tudománytól, mert így meg sem értem. Tehát így tényleg lehet így levenni valamit a polcos, akkor én ebben hiszek, és akkor.

[Gesztesi Máté]
Hát ez az egyik, hogy ez teljesen így van társadalmi szinten, de szerintem az emberben sincs ez ilyen évesen. Tehát ez az aristotelianus ilyen Szent Tamás által Aquinói Tamás által tovább vitt ilyen teologizálás, hogy az embernek a, mert jó, hogy a Biblia szétválasztja, meg mi is tanuljuk antropológiából, hogy van az embernek. De hogy most a lélekben, hogy most értelem, érzelem, akkor jó, ez egyre, ez egy platóni rendszer, de van még arisztotéisznek is egy teljesen más.

Tehát a lélek is egy ilyen gyűjtő fogalom, amiben ezer-egymillió dolog van, és a lélek sem válik el élesen a szellemtől, meg a szívtől, ezeket csak a megértéskedvéért húzunk ilyen határokat, de valójában az egész folyik, és élet van. Tehát ennek is.

[Petrőcz Katalin]
Egyébként még a Görög órán tanultuk a Szent Szellem gyümölcsei, hogy nem, az egy gyümölcs, tehát nem lehet csak jó szívű, de egyébként mértéktelen, hanem, hogy ugye ez egybelem.

[Petrőcz Jordán]
Külszinte, de amúgy szeret rabolni is.

[Petrőcz Katalin]
Mondja, Drita.

[Fekete Rita]
Igen, még itt a Szentpál Akadémiára visszatérve, ugye sokaknak, vagy lehet félelme az, vagy én hallottam ilyen ellenérvet, hogy a tudás felfualkodottát tesz, és akkor most minek, tömítele az ember az agyát, akár ilyen teológiai tudással, vagy attól félnek, hogy maga a teológia az olyan tudomány, vagy olyan tudást jelent, ami aztán a hitre károsan halt később. És hát szerintem, hogyha az emberben van egy jó, alapvetően egy jó attitűd, akár a tanulással kapcsolatban, akár reálisan látja saját magát, akkor minél többet tud annál, inkább rájön arra, hogy még mindig nagyon kevesebb. Tehát, hogy az ember azt tapasztalja, hogy minél többet tanul, és ahogy telik az élet, vagy az idő, annál több olyan terület van, ami viszont tök homály, és teljes ötlétség.

[Petrőcz Katalin]
És milyen jó lenne még azt is tudni, igaz?

[Fekete Rita]
Ugye az ember egy, nem tudom, egy villamosmérnökkaron is fel tud fualkodni, tehát, hogy nem kell ahhoz szerintem teológia.

[Petrőcz Katalin]
Igen, ez a felfualkodottság, tehát jó, hogy ezt is felhoztad, mert valóban ez is egy érv tud lenni, és ezt egyébként soha egyik tanár sem mondta, hogy mi attól jobb hívők leszünk, hogy ezt tanuljuk, mert a hit az valóban a szívben kezdődik, a szíve pedig mindenkinek van, és ezért nem zárta el Isten. Inkább azért boncolgatjuk csak ezt, hogy ez a gyökér ereztés, meg még mélyebbre, hogy ha viszont érdekel, akkor hagyd tanuljam, mert az jó, hogyha az ember ezeket összetudja magába rakni, de Isten tehát ugye a hit az valóban egy ilyen csodálatos dolog, hogy ez egy ajándék, hogy megszólít Isten, és én meg elhiszem, hogy ő szólt hozzám. És tudom, hogy az ő személyét hiszem el, hogy ez milyen fantasztikus, hogy ez működik mindenféle tudás nélkül is, és hogy ezért boncolgatjuk azt, hogy most akkor ez a tudás mit jelent, és hogy valóban ne azt jelentse, hogy ez most felfuhalkodott át ezt, mert az már, hogy néz neki?

[Gesztesi Máté]
Hát meg szerintem ez a befogadáson is múlik, tehát amit mondatok, hogy a tudás az felfuhalkodott át ezt, és a szeretet az megépít, de hogy te tudásként fogadod-e Istennek a személyét, vagy pedig szeretetként fogadod, mert például csomó infó van, mondod, hogy fundamentális teológia, meg csomó ilyen tárgy van, és egyszerűen most bemagolhatod az egészet, meg bemagolhatod az erőszóló tanításokat, de én ezt.

[Petrőcz Katalin]
Jobb ember attól nem leszek.

[Gesztesi Máté]
Meg hogy szerintem nem is lehet, vagy legalábbis én az ideje már azt a taktikát követem, hogy végignézem, nem igyekszem megtanulni, de ami az emberben úgymond így benne is marad, meg leülepszik, és úgyis ott marad, tehát részévé válik a személyiségének, mert ez olyan, minthogyha egy ilyen, nem tudom, sörétes puskával egy sorozatot kapnál, és ami benned marad, az oké. De egy csomó meg nem ér el.

[Petrőcz Katalin]
Igen, nagyon érdekes. Máshoz mondja, hogy az a tiéd, amit megeszel, tehát az, amit beléd lőnek, ilyen, hogy benned ragad.

[Gesztesi Máté]
Igen, és az nem véletlenül ragad beléd.

[Petrőcz Katalin]
De ezt nem fogjuk elfelejteni.

[Gesztesi Máté]
De hogy érteg, mint mondok.

[Petrőcz Katalin]
Vagy életé válik benned, vagy teljesen fősleges.

[Petrőcz Jordán]
Meg azért az egy jó tradíció, hogy a keresztély között az épült, hogy ez egy szokás, és úgy mond, hogy jó, hogy tudod ezt a történetet, jó, hogy ezt olvastad, de hogy neked mi az üzenet ebből, hogy ezt szokták kérdezni. Tehát nyilván egy egyetemben nem kérdezik meg, hogy neked mi az üzenet ebből a szakmai folyóiratból, vagy ebből a szakmai tanulmányból, mert nem érdekel senkit. Mondjad vissza azt, amit ő akkor mondott, mit tudod milyen hányba.

[Speaker 9]
És lehetsz rossz ember is mellesleg.

[Petrőcz Jordán]
És akkor nyilván nem úgy csinálod, vagy nem úgy gondolod úgy, de megtanultad, akkor okos vagy, mert akkor ezt a szakember. De hogy a keresztésében még az is lehet, hogy aki tegnap télt meg, de elolvas egy biblia fejezetet, és megkérdezi tőle a társa, hogy mi az üzenet neked, és lehet, hogy neki abból van egy üzenet. Tehát hogy így.

[Petrőcz Katalin]
És professzori szinten el tudja mondani.

[Petrőcz Jordán]
Meg Isten üzenni akar, tehát nem csak ezt a vastag könyvet elé tesz, és akkor ezt így tanul meg, mint egy ilyen használati utasítás, és akkor ott van néha, és előveszed, hanem hogy kommunikálni akarna velünk, és mindegy, hogy az valaki ötven éve télt meg, vagy tegnap, hanem így.

[Petrőcz Katalin]
Nagyon izgalmas volt az a helyzet, hogy kezd lejárni az időnk, de mindenki még azért egy mondatot tegye hozzá.

[Gesztesi Máté]
Már tétekeztél bele a mondatot. Igen, hogy szerintem a súlya is lesz annak az információnak. Tehát akik Jézus lenitványainak szegődnek, nem azt látjuk, hogy utána nagyon kellemes sorsuk lesz feltétlenül, hanem rengeteg nehézség, rengeteg mindent hátra kell hagyni, rengeteg mindenből ki kell jönni, és hogy mondjam, tehát ha minden jobban megismersz valakit, most a Jordival még, akivel egyébként szerintem sokat beszélgettünk már, de mondjuk együtt töltenénk egy hetet, akkor megismerném egy idő után a vívódásaidat, azokat a mélységeidet, amikről csak nagyon keveseknek beszélsz, stb., és nyilván én is ezáltal, hogy empatikus vagyok, rám is rakódna a te élet terhet bizonyos szempontból. És akkor onnantól mondjuk már barátok is lennénk.

És ugyanígy, tehát Istennek a barátai, mondjuk Ábraham, az a barátság az abban fejeződött ki, hogy a fiát föltette a sziklára, és egy kést kellett előrántania. Tehát a legmélyebb mélységeig Isten, és ezért mondtam Jézust is, mert a legmélyebb rétegekig meg akarja magát ismertetni, hogyha téged ez érdekel. És az az egész életedben bemutatódik, és hogyha ilyen módon életmódoddá válik, a vele való ismerkedés, hogy tényleg évekig csak ez a fő lényeg, akkor annak úgymond terhe is van ilyen szempontban, és talán ezért is a teher szót is használják a profitálásra is.

[Petrőcz Katalin]
Sőt, a szentség is terhet is jelent. Ja. És ezt is a Héber órán tanultuk meg.

Rita?

[Fekete Rita]
Én még egy picit visszanyúlnék oda, amiről beszéltünk, akár ez a gyökérereztés, hogy amit mondjuk én a munkám, a gyerekeim, stb. mellett lehet, hogy száz év kéne konkrétan ahhoz, hogy én arra rájöjjek a biblióolvasásom során, hogy milyen felszín alatti mélységei vannak egy adott igének. Azt nekünk kigyűjtik, ott van, megkapjuk rendkívül jó, vagy zseniális szakemberektől, most ezt lehet így mondani, és tehát ugye ez egy lehetőség azok számára, akik a Szentpál Akadémiára mennek szerintem, és akiket ez érdekel, hogy nem kell száz évig várni arra, hogy ő arra rájöjjön egyedül otthon, egy jogában.

A másik meg, hogy én egy kicsit ilyen pragmatikus gyakorlati részét is hadd emeljem ki, hogy az a tudás, amiről most itt beszéltünk végül is, és amit át is adnak a Szentpál Akadémián, az egy olyan tudás, amit az ember a magán életébe, a saját életébe bele tud fektetni. Tehát nem egy olyan, hogy fölteszem a polcra, és akkor majd ha, tudom, disszertációt tartok, leveszem, hanem az ott van.

[Petrőcz Katalin]
Bekeretezem, kirakom.

[Fekete Rita]
Nagyon okosan bölcsön a hölgyek is a házasságukba, a gyereknevelésükbe, a szolgálatukba, az életükbe bele tudják építeni.

[Petrőcz Katalin]
És ettől egyedülálló. Jordi?

[Petrőcz Jordán]
Én elmondtam ott előttem, úgyhogy köszönöm szépen.

[Petrőcz Katalin]
Én pedig mindegyik ötötnek nagyon köszönöm, nagyon értékes beszélgetés volt. Én ezt ugyanabban sorba tudom állítani, mint amikor egyébként az ígéről elmélykedünk, hogy nekünk ez mit jelent. Nekem is ez most sokat jelentett, és remélem a hallgatóknak is, ezért megköszönöm Fekete Ritán, Gesztesi Máténak és Petrőc Jordánnak a beszélgetést.

[Speaker 9]
Köszönjük. Köszönjük.