Happy Day - 2024.04.04

[Szignál]
Kezdődik a Happy Day, a Hit Rádió napi hit életi válogatása. Hallhatóvá tesszük a hallhatatlant. Happy Day!

Hitvallás, megvallás. Mondjuk ki közösen Isten Igéjét, most a Hit Rádióba.

[Németh Sándor]
Ezért mondjátok, hogy hiszem, hogy régen haraggyermeke voltam, de Isten a názeti Jézus Kisztus által megszabadított, és a szellememet, amely halott volt, megelevenítette, és felültetett engemet a mennyekbe, megáldott minden mennyei áldással, és hiszem, hogy a názeti Jézus Kisztus halálával, eltemetkezésével és öltámadásával egy év váltam a vízkerességben, és ahogy megvan írva, felszabadultam a bűnnek az uralma alól, és kegyelemnek az uralma alá helyezett engemet ingyen, hitáltal, kegyelemből, hogy az ő ismeretét és jelenlétét hordozza ebben a jelen való világban.

És hiszem azt, hogy az Úr Jézus Kisztus szent szellemben és tűzben merít alá, mindazokat, akik hisznek ő benne és veszik a szent szellemet. Én hiszem, ki Jézus Kisztusban, mind az én főpapomban, aki mai napon is szellemel és dicsőséggel, tűzzel, tölt be engemet, mert éhezem és szomjazom az igazságot, és megvan írva, hogy aki éhezik és szomjaz az igazságot, az megelégítetik. És hiszek a szent szellemben, és hiszem, hogy a szent szellem úr, Isten, személy, és hiszem, hogy a szent szellem bennem van, és a testem a szent éleknek a temploma.

Ezért dicsőítem Isten testemmel, lelkemmel, szellememmel, most és mindörökké, és vetem magamtól minden megkörnyékező bűnt, az atmoszférámból minden gonosztisztáltalan szellemet, a názeti Jézus Kisztus nevében, hogy az Úrnak a szelleme rám szálljon, betöltsön, körülvegyen, elárosszon, és megújítson engemet a mai napon is, mert megvan írva, hogy test nem használ semmit, szellem az, amely eleven itt, a Jézus nevében. Amen! Halleluja!

[Diószegi Dávid]
Amacia pedig felbátorodott, és seregét a Sósvagybe vezette. Ott megütközött a szejéri sereggel, és levágott közülük tízezer harcost.

Ezen kívül Júda serege fogyulejtett tízezer ellenséges katonát, akiket felhajtottak egy magas kősziklára, majd onnan ledobtak a mélybe, így ölték meg valamennyit. Az Efraimból jött csapat, amelyet Amacia hazaküldött, és nem vitt magával a harcba, rátört a júdabeli városokra Samariától Béthoronig, megölt 3000 embert, és sok zsákmányt rabolt. Amikor Amacia az Edomiak legyőzése után hazatért, a bálványaikat magával hozta Jeruzsálembe.

Ott felállította, és úgy tisztelte azokat, mint a saját istenei lennének. Meghajolt előttük, és tömjén tégetett nekik. Emiatt az örökkévaló nagyon megharagudott Amaciára, és egy profitát küldött hozzá, aki ezt mondta.

Miért imádod azokat az isteneket, akik a saját népüket sem tudták megmenteni a te kezedből? De a király közbevágott. Ki tett téged a király tanásadójává?

Hallgass el, különben meghalsz! Akkor a profita elhallgatott, de még hozzá tette. Látom, hogy Isten elhatározta a vesztedet, mivel ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra.

Azután Amaciá, Júda királya tanácskozott a vezetőjével, és követeket küldött Jóáshoz, Izrael királyához, ezzel az üzenettel. Jöjj ki, ütközzünk meg szemtől szemben! Jóás, Jóáhász fia, Jehú unakája volt.

Jóás, Izrael királya ezt válaszolta. A Libanon hegyen nőtt kis bogányskóró azt üzente a hatalmas libanoni cédrusnak. Add feleségül leányodat a fiamhoz!

Azután egy arra járó mezei vad letaposta a bogáncsot. Azt gondolod, hogy már dicsekedhetsz, mivel legyőzted az edomiakat? Erre vagy annyira büszke?

Miért keresnél magadnak bajt? Maradd csak otthon, hiszen csak elesnél a csatában, Júdával együtt. De Amacjá nem nyughatott, mert Isten elhatározta, hogy Júdát ellenségei kezébe adja, mivel Amacjá és népe edomisteneit imádta.

Így hát a két sereg felvonult, és a júdai bécsemesnél csatarendbe álltak egymással szemben. Jóás, Izrael királya, és Amacjá, Júda királya. A csatában Júda vereséget szenvedett Izraeltől.

Amacjá katonái hazafutottak, őt magát pedig Jóás, Izrael királya elfogta bécsemesnél, és Jeruzsálembe vitte. Amacjá, Júda királya Jóás fia, Jóák ház unokája volt. Azután Jóás lerombolt a Jeruzsálem falainak egy részét.

Az Efraim kaputó a Szöglet kapuig 400 kanyak hosszan. Ezen felül elvitte az összes aranyat, ezüstöt, és a templomi eszközöket az Isten templomából, melyeket addig Ovededom őrzött, valamint a királypalata kincseit is. Rúzokat is szedett, és így tért haza Samáriába.

Amacjá, Jóás fia, Júda királya még 12 évig élt, miután Jóás, Jóák ház fia, Izrael királya meghalt. Amacjá uralkodásának eseményeit elejétől végéig megírták a Júda és Izrael királyainak könyvében. Amikor Amacjá elfordult az örökkévaló követésétől, összeesküvés szőttek ellene Jeruzsálemben, ő pedig elmenekült Lákisba.

De oda is utána küldtek embereket, akik megölték Amacját. Majd a holtestét lovakon visszahozták Jeruzsálembe, és eltemették a Dávid városába, ősei mellé. Azután Júda egész népe a 16 éves Uzziát tette királya apja, Amacjá helyett.

Uzziá építette fel Élatvárosát, és ismét Júdához csatolta. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették. Uzziá király 16 éves korában lépett trónra, és 52 évig uralkodott Jeruzsálemben.

Anyját Jekoljának hívták, és Jeruzsálemből származott. Uzziá azt tette, amit az örökkévaló helyesnek látott, akárcsak apja, Amacjá. Istent kereste és követte, amíg Zekarjá élt, aki arra tanította a királyt, hogy tisztelje az örökkévalót, és engedelmeskedjen neki.

Mindaddig, amíg Uzziá az örökkévalót kereste, Isten mindenben sikeressé tette. Hadjáratot vezetett a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód város falait. Ugyanakkor újvárosokat épített Asdód közelében, és máshol is a filiszteusok földjén.

Isten megsegítette Uzziát a filiszteusok, a meóniak, és az arabok ellen, akik Gúrbálban laktak. Uzziá urálma annyira megerősödött, hogy híre egészen Egyiptomig eljutott, és az ammoniak is adót fizettek neki. Jeruzsállemet is megerősítette.

A városfalon örtornyokat épített a Szöglet kapunál, a Völgy kapunál, és ott, ahol a fal fordul. A pusztában is épített örtornyokat, és sok ciszternát vágatott a sziklába, mert sok nyája volt mind a síkságon, mind a dombvidéken. Uzziá nagyon szerette a földművelést.

Számos földműves, gyümölcskertés és szőlés gondozta földjeit és kertjeit a termékeny dombvidéken és Kármelen. Uzziá hadserege képzett harcosokból állt, akiknek fővezére Hananiáhú, a király egyik főembere volt. Hananiáhú vezetésével Jejjiel, a királyi írnok, és Maséjáhú királyi tisztüselő osztották be csapattestekbe a sereget.

A hadseregben 307.500 harcképes katona szolgált 2.600 parancsnok vezetése alatt, akik egyúttal a nemzettségek vezetői voltak. Ez a sereg nagy erőt képviselt a király szolgálatában, ha az ellenséggel kellett szembenézni. Uzziá jól felszerelte a hadseregét.

Pajzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyával. Jeruzsállám falait megerősítettek különböző hadigépekkel, amelyekkel nyilakat és nagyköveket lőhettek az ostromlókra. Ezeket a gépeket ügyes mesteremberek készítették, és az őrtornyokon és a bástyákon állították fel.

Uzziá minden vállalkozásában csodálatos módon segítséget kapott, és nagyon megerősödött, s ennek a híre messzeföldre eljutott. Miután azonban királyi hatalma így megerősödött, elbizakodott, és büszkesége a vesztét okozta. Ugyanis elhatározta, hogy ő maga akar tömjén tégetni a templom szentéjében a füstölő oltáron.

Ezért bement az örökkévaló templomába, és ezzel védkezett Istene az örökkévaló ellen. Azarjá főpap és vele együtt az örökkévaló papjai, 80 bátor és erős férfi, azonnal utána mentek, és nem engedték a királynak, hogy megtegye, amit akart. Így figyelmeztették.

Uzziá, nem a te dolgod, hogy tömjén áldozatot mutasd be az örökkévalónak. Ez csak árul leszármazottjai, a papok tehetik, akiket erre felszenteltek. Menj ki a szentéből!

Azzal, hogy beléptél ide, védkeztél! És ez nem válik dicsőségedre az örökkévaló Isten előtt. Uzziá ott állt a füstölő oltár mellett, kezében a füstölővel.

Amikor a papok figyelmeztették, annyira megharagudott rájuk, hogy szinte magán kívül volt a dütöl, ekkor azonban a humlokán hirtelen megjelent a lepra. Ott, az örökkévaló templomában, a papok szemelátára Uzziá egyik pillanatról a másikra leprás lett. Amikor ránéztek, az Arjá főpap és a többi pap is azonnal látták, hogy a király leprás lett, mert a humlokán lévő folt ezt nyilvánvalóan mutatta.

Ezért azonnal kiküldték a templomból a királyt, de ő maga is sietett kimenni, mert tudta, hogy az örökkévaló verte meg ezzel a csapással. Uzziá király haláláig leprás is maradt, egy külön házban élt és nem léphetett többi a templom területére. Fia jótám kormányozta a királyi palota és az országügyeit, és gyakorolta az ítélethozatalt.

Uzziá többi tettét elejétől végéig megírta könyvében ézsaiás proféta, Ámóc fia. Azután meghalt Uzziá, akárcsak ősei, és eltemették a királyok mezelyén, de nem a királyok sírkamrájába, mivel leprásként halt meg. Utána fia jótám követte a trónon.

[Németh Sándor]
Tényközben a fiú esetében is az atya, hogy elveszett, de megtaláltatott. Halott volt, de földtámadott. Tehát értsétek meg, hogy az Isten így néz bennünket, mindegyikünket így nézett.

Ez nem azt jelenti, hogy lemondott rólunk, hanem azt jelenti, hogy keresett bennünket, kereste a lehetőséget arra, hogy megszólítson bennünket. De mi Isten szemébe halott emberek voltunk. Ebből a halál állapotból csak az újjászületés által tud az ember megszabadulni.

Amikor valóságosan újjászületik, és a szentileg ereje behatol az emberbe, és a szelemét kiragadja, és létrehozza az ember szelemében a Krisztusnak az életét. Ez az újjászületés. Ha nem így történt nálad, jobb, hogyha visszamész erre, és hittel ezt tudod pótolni.

De rendkívül fontos, hogy ezt megtedd, mert a természetedben óriási nagy változás tud megtörténni. Le tudod vertni a testi dolgokat. Ugyanis, hogyha az állapotod megváltozik, akkor meg tudod változtatni a testi szokásaidat.

Ha ez valóságosan megtörténik az emberben, és a szelleme megkicserülődik, akkor egészen biztos, hogy nem egy bugdácsoló keresztényként él, nem állandóan visszaesik a bűnbe, majd utána kijön belőle, hanem tud egyenessel járni az Úr Jézus Krisztusra. És az apostolok leveleiben is azért ez a minta, és többnyire erre buzdítják a keresztényeket, hogy érjék el ezt a szellemi erkölcsi szintet. El kell érnünk, emberek, ha élni akarunk, és azt akarjuk, hogy jövünk legyen, akkor nagyon fontos, hogy ez megtörténjen, és az életünket ne a romlodvágyak, ne a testi gondolatok, a testi döntések határozzák meg, hanem az új ember, a szent léleknek a vezetése.

[Sárosi Renáta]
Fordította Cseri Donatella és Jobb Viktória 5. fejezet Menj, Béli kapaszkodó 1941-et írtunk. December volt, és az amerikai Egyesült Államok háborúban állt.

A Pearl Harbor elleni támadás másnapjára Los Angeles a folyamatos védelmi intézkedések központja lett. Napközben az autóutakat előzönlötték az olajzött hadijárművek, éjjel pedig a kísérteties vaksötétségben sietett a város elvégezni a tendőit. Mi is úgy fejtük a teheneket hajnalban, hogy az istálók ablakaira sötétítőket szegeltünk.

A közelünkben lévő, méretét tekintve jelentéktelen észak-amerikai repülőgépgyár rohamtempóban nőtte ki magát egy szöges dróttal körbekerített gyáróriássá, melynek kapuin a nap huszonnégy órájában özönlöttek ki és be az autók és teherautók. Róz bánatára, ám a hétéves Richard nagy örömére a légvédelmi létesítményeket majdhogy nem a kerítésünk tövében állították fel. Mivel a tejgazdaságokat a létfontosságú iparák kategóriájába sorolták, a gazdákat nem sorozták be.

Ám hamarosan az alkalmazottaink és beszállítóink jelentős része vagy a harctérre kapott behívót, vagy a védelmi állomásokon teljesített szolgálatot. Így az időm legnagyobb részét hol a borjukarámokban, hol a tehénistálókban töltöttem, attól függően, hogy hol volt éppen a leginkább szükség több munkás kézre. Valamint rendszeresen felkerestem a különféle felhasználást és elosztást szabályozó irodákat, hogy a folyamatos működés érdekében üzemanyagért, takarmányért, gumiabroncsért és járműalkatrészekért kuncsorogjak.

A legégetőbb problémát az állatok egészségi állapota jelentette. Mind a gyógyszerek, mind az állatorvosok száma rohamosan csökkent. Édesapámmal először mindig az imádkozást választottuk, amikor valamilyen betegség fenyegette a csordáinkat.

Most a védelem szempontjából gyakran ez jelentette az első és az utolsó lépést is. A háború évei alatt sem hagytuk abba a sátoros összejövetelek szervezését a nyári időszakban, követve a kelet Los Angeles-ben kidolgozott módszert. Keresni egy tehetséges prédikátort, valamint elvégezni a többi olyan teendőt, amelyek megtételére mi magunk is alkalmasnak bizonyultunk, vagyis rávenni egy adott térség gyülekezeteit, hogy működjenek együtt felszerelést bérelni, és kézben tartani az apró cseprő intéznivalókat.

Majd miután valamennyi jelentős költséget kifizettünk, minden további felajánlást arra a bankszámlára tettünk, amit a résztvevő gyülekezetek közösen kezeltek, hogy az összejövetel sorozat befejeztével az együttműködés ne érjen véget. A mi gyülekezetünkben néhány Presbyter továbbra is egyre csak azt kérdezte, vajon mi hasznunk származik ebből az ideó darohangálásból. Ám amikor 1942.

júliusában Florence a biceg és legapróbb nyumai nélkül sétált az összegyűltek elé, és énekelt el a csodálatos megnyitó dicséretet, Rose és én tudtuk, hogy az életünkben tett összes erőfeszítés sem lenne elég ahhoz, hogy kifejezzük hálánkat Istennek. Az öröm másik forrását a Charles Price-sal való egyre mélyülő barátság jelentette azokban az években. Szerettem hallgatni, ahogy ékes szóló stílusban, amit William Jennings Bryan szárnyai alatt fejlesztett tökéletesre, prédikált.

De még ennél is nagyobb örömet jelentettek a személyes találkozásuk. 1941 és 1946 között csaknem minden héten ellátogatott Downy-ba, és együtt mentünk a kedvenc olasz éttermébe. Beültünk egy hátsó boxba, és az egész délutánt azzal töltöttem, hogy hallgattam az általam valaha ismert legbölcsebb embert.

Dr. Price, mondtam egy alkalommal. Az a legcsodálatosabb dolog a világon, amit ön tesz. Látni, ahogy ezrekre gyakorolnak nagy hatást az ön szavai, látni, ahogy az emberek megtérnek és meggyógyulnak, valamint érzik Isten erejét mozogni önön keresztül.

Dr. Price hirtelen felhagyott a spagetti villára tekerésével, és furcsa, kissé rossz halló tekintettel nézett rám. Egyáltalán nem olyan, mint ami ennek leírod, szólalt meg végül. Sokkal inkább egy háborúhoz hasonlít.

Azzal körbe mutatott a teremben, majdnem mi voltunk ott civilek egyedül. Hol halnak meg a katonák? A frontvonalon, ahol a legközelebb vannak az ellenséghez.

Ugyanez a helyzet az evangéli zálásban is Demosz folytatta. Ez háború, ugyanolyan életveszélyes, mint amilyen jelenleg a Guadalcanalnál zajlik. A prédikátor, aki támadást intéz az ellenség területe ellen, ösztűz alá kerül.

Megsebesül Demosz. Néhányunknak teljesen tönkre is megy az élete. Majd rájelemző szerény nevetés közben azt mondta.

Az emberek olykor azzal bókolnak, hogy milyen remek szónok vagyok. Ez azonban semmit nem jelent számomra. Tegnap este viszont egy hölgy elmondta nekem, hogy a családja naponta imádkozik értem.

Ez a legcsodálatosabb dolog Demosz, amit egy prédikátor halhat az életben. Bólintottam, komolysága ámulatba ejtett. Ám az általa elmondottak realitását a 40-es évek elején még egyáltalán nem értettem.

[Műsorvezető]
A ma esti témánk a vádlásnak és a kárhoztatásnak a témája. A keresztények gyakran beszélnek a vádlás és kárhoztatás érzésről, mint egy ötrő életérzésről, amit sajnos sokszor át is élnek keresztényként. Mit akar pontosan a vádlás és a kárhoztatás kifejezés a bibliai értelemben, a biblia alapján?

[Surjányi Csaba]
Először is magáról az érzésről, tehát hogy miért tapasztalja ezt az ember. Az ember szellemében van egy olyan ítélő képesség, amit hétköznapi szóval lelki ismeretnek nevezünk, és ennek az a feladata, funkciója, küldetése, hogy Istennek az emberről alkotott képét, véleményét hordozza, és ilyen módon egy igazodási pont legyen. Tehát tulajdonképpen ez a lelki ismeret az, amiért Ádámnak és Évának Isten nem akarta engedni, hogy szakítsanak a jó és a gonosz tudásának a fájáról, mert nem külső törvények alapján, hanem a szív alapján, a lelki ismeret alapján akarta őket irányítani abban, és akarja mai napig is az embert, hogy jól döntsenek, és ne rosszul döntsenek.

Na most ez a lelki ismeret az egész emberi szellemel együtt válságba került sajnos az eredendő bűn következtében, ezért meg lehet zavarni. És tulajdonképpen, amikor szellemi erővel nyomást gyakorolnak rá, akkor el tud bizony tanodni, vagy megtelik olyan tartalommal, amit nem Isten helyezett oda, viszont az ember meg nagyon komolyan veszi. Még akkor is, ha egyébként nem hisz Istenben, mert valahogyan a lelki ismeretéből meríti az identitását, a bátorságát, az erejét.

És hát ennek a következménye, hogyha például valakiről csúnyán beszélnek, rosszul beszélnek, és nem rendelkezik olyan szellemi és lelki erővel, hogy ezt visszanyomja, lenyomja magáról, akkor a lelki ismerete elkezd téves jelzéseket leadni. Különösen kereszténynél lehet ez problémás, akik megpróbálnak a belsejükből vezérelt és jó emberek lenni, és ha az ember próbál jó ember lenni, akkor nagyon érzékenyen érinti, ha ez nem sikerül, pláne még ha ezt a fejéhez is fagdalják, tehát nagyon össze lehet zavarni a keresztényeket. A vádlás, a kárhoztatás tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember tetteiről, szavairól, viselkedéséről negatív kritikát fogalmaznak meg, tehát a vád azt jelenti, hogy van panasz rád, van ellenet felhozható dolog.

A kárhoztatást nagyjából szinonímaként mondhatnánk, de annyi különbséggel, hogy talán nem mindenki tudja, hogy ez egyfajta ítélethozatalt tartalmaz, a kárhoztatás a magyar szó a kárt hozó ítéletnek az összetömörödött maradványa. Tehát amikor valakinek a kárára ítélnek, talán magyarosabban vagy modernebb szóval azt mondanánk, hogy elítélik. Tehát a kárhoztatás az az elítélés.

A vádlás, a vádak megfogalmazás, a kárhoztatás elítélés az pedig az, amikor már ítéletet is mondanak.

[Műsorvezető]
Tehát akkor ezért van, hogy a keresztények átélik ezeket a negatív érzéseket, hogyha negatívan beszélnek róluk, holott nem is követtek el bűnt.

[Surjányi Csaba]
Igen, világiak is átélhetnek ilyet, de gyakran ilyen szempontból erősebb, vastagabb a bőr, vagy erősebb a lélek, mert nem akarnak feltétlenül megfelelni, hanem egoistább az életszemlélet. Ez nem jó, de ebből a szempontból hasznosabb, hogy nem lesz olyan könnyen elbizonytalanítható valaki. Éppen ezért a keresztényeknek nagyon fontos megtanulni, hogy ne legyenek elbizonytalaníthatóak.

A lelki ismeretükben nem helyezhet el akárki üzenetet, hanem ott az Isten véleményének kell megjelenni, ezért meg kell tanulni, hogy a vád az Istentől jön-e, vagy az ellenségtől, és az ellenségtől jövő vádnak nagyon erőteljesen ellene kell állni, ugyanígy az ellenség ítélethozatala is irreleváns, mert nem ő a bíróm.

[Műsorvezető]
És hogyan tud az ember különbséget tenni a között, hogy azaz adott ítélet vagy vádlás az Istentől származik-e, vagy pedig az ellenség az, aki szól rajta kerülszről, és most keresztényekről beszél?

[Surjányi Csaba]
Igen, egy egyszerű, de nem tökéletes módszer az, hogyha az ember elkezd önvizsgálatot tartani, bele lehet ebbe gabajodni, mert azért az ember cselekedetei nem tökéletesek, de Isten nem is vár el feltétlenül tökéletességet, hanem főleg inkább engedelmességet. Tehát hogyha azt tettem, amit Isten mutatott, akkor jó lelkiismeretem lehet, de ha a tetteimet nézem, mindenkibe van valamennyi gyarlóság, tehát ez egy jó módszer, de bele lehet gabajodni. Sokkal jobb módszer az, hogyha az ember a szellemét megerősíti.

Tehát hogyha intenzív, minőségi, tartalmas szellemi életet él, sokat olvassa a Bibliát, sokat imádkozik, akkor a szelleme épül, erősödik, és egyszerűen a lelkiismeretnek az esetleges megtámadását vagy eleve visszaveri, vagy pedig ha van egy átmeneti bizonytalanság, egyszerűen a szívnek, a kuttyából talán ahhoz lehetne hasonlítani, ahogyan egy kutat fúrnak, és akkor a talajban a hajszál erekből feltelik a kút vízzel, és így szívja igazából az Istennek a látását az ember magába, és bele dobtak a kutamba egy döglött macskát, de jön a tiszta víz Istenből, és azonnal látom, hogy ez nem Istentől van, hanem ez az ellenség támadása, és ezt azonnal kidobom az életemből.

Tehát a szellemi életben egy jó jártasság, nagy segítség tud lenni, hogy az ember a hamis vádakat, az ellenség vádjait már eleve vagy kizárja, vagy könnyen ki tudja dobni.

[Műsorvezető]
Tehát akkor egy nagyon nagy különbség van aközött, hogyha vádlásérzéséről beszélünk, hogy a lelkiismeret azért vádol valakit, mert büntkövetett el, és jogos ez a vádlásérzés, mert a lelkiismeret, lelkiismerete jel az az embernek, vagy pedig aközött, hogy valaki negatívan beszélt róla, vagy esetleg nem tetsző dolgokat nem feltétlenül büntkövetett el, de mégis átéli ezt az érzést. Tehát, hogy az embernek egy idő után, egy bizonyos szellemi érettség után azért differenciálnia kell a kettő között.

[Surjányi Csaba]
Igen, meg talán még egy indikátor tudnék mondani, hogyha Isten vádol, mert van ilyen, hogy Isten vádol, akkor az sohasem úgy hangzik el, hogy bűnös vagy, és kész, hanem, hogy bűnös vagy, de térd meg. Tehát mindig van benne egy reménysugár, egy megoldás, egy kimenekedési útvonal. Ha valaki olyan vád alá helyezi magát, vagy olyan vádat érzékel magán, amiből nincs kiút, csak az, hogy húzd be magad a vécén, vagy nem tudom, akkor ez eleve kizárt, hogy Isten tőljön, mert ő nem szokott így beavatkozni.

[Speaker 7]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Műsorvezető]
Folytatódik az igeidő. A vendégünk ma este Súrjányi Csaba lelkész. Az előző részben szó volt arról, hogy mi is az a vádlás és a kárhoztatás, és hogy miért élik át a keresztények is ezeket az életérzéseket.

Most folytassuk a Róma 8-szal, mert egy nagyon pozitív üzenete van ennek az igének, hogy nincseni már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Jézus Krisztusban vannak, akik nem te szerint járnak, hanem szellem szerint. Illetve van ebben a részben kicsit később egy olyan igény, hogy kicsoda az, aki vádolja az Isten választottait. Isten az, aki megigazít, kicsoda kárhoztat, Krisztus az, aki meghalt, sőt fel is támadott, aki az Isten jobbján van és esedezik, értünk.

Ugye nagyon gyakran megvallják a keresztények ezeket az igéket. Mit jelentenek ezek az igék pontosan?

[Surjányi Csaba]
Hát csak remélni tudom, hogy gyakran megvallják, mert nagyon fontos igék és hozzá tartoznak a krisztusi identitásunkhoz. Alapvetően azt jelentik, nem teljesen azt, amire a te általad is említett keresztények meg szokták vallani. Gyakran, tehát elsősorban az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik, hogy vád alatt voltunk a bűnök miatt, de Jézus a bűneinket magára vállalta, és a saját bűntelen igaz állapotát rendelkezésünkre bocsátotta.

Ezért, aki ő benne van, arra nem érvényes az a vád, ami egyébként a bűnös emberére vonatkozóan jogos, mert kiemelt Isten bennünket, újjá szült, mi már nem az az ember vagyunk, és az új ember, az krisztusi ember az ellen nincs eljárás, tehát nincs ellene károztatóítélet. Ez nem azt jelenti, hogy nem szidalmazhatják, erre utalok, hogy így szoktuk mondani, nincs semmi károztatásom. Ez nem erre vonatkozik, hanem arra vonatkozik, hogy Isten nem vádol.

Nincs Isten részéről ellenünk bűnhető eljárás, mert ez már le van folytatva, és a mi javunkra történt az ítélet, igaz embernek vagyunk nyilvánítva, és Isten lezárta az ügyet, nem foglalkozik többet ezzel a kérdéssel. Ha a sátán újra és újra elő akarja hozni, akkor el lehet hallgattatni ezzel az igével, hogy nincsen károztatásom, nincsen ellenem Istennek elítélése, mert Jézus feltámadt, és a Isten jobbján van, és közvetíti az Isten kegyelmét felém. Tehát a kérdésed lényegi része arra vonatkozott, hogy Isten vádol-e, vagy a sátán vádol-e.

Isten valóban vádolja a bűnös embereket, de a keresztények már nem ebben a kategóriában tartoznak, tehát Isten alapvetően nem vádol. Ha egy keresztény elbukik bűnben, akkor arra az egy bűnre vonatkozóan a vádlás újra érvénybe lép, ezért rá kell szokni, hogy az ember nem húzza-vonja sokáig a bűnös állapotát, hanem gyorsan visszamegy Istenhez, gyorsan lerendezi, és megint visszakerül a kárhoztatás mentes állapotba, és Jézusnak a közben járó szolgálata, a főpapi szolgálatának a hatály alá újra bekerül. Azonban szoktuk ezeket harcosan használni, olyan értelemben is, hogy például valaki megfogalmaz rám vonatkozóan egy kritikát, és akkor azt mondom, nincs kárhoztatásom.

Igazából egy picit így ellövünk a cél mellett.

[Műsorvezető]
De ez nem ide vonatkozik, ez a...

[Surjányi Csaba]
Nem erre vonatkozik, bár erre is vonatkoztatható, vagyis ezzel kifejezhetjük egy embernek, hogy te most olyat csinálsz, amit Isten nem csinál, de nem mindig olyankor szokták ezt némelyek megvallani, hanem elhallgattatás céljából. Tehát, hogy ne fogalmazzunk meg például a vezetők feléük kritikát, ne mondjuk azt, hogy mondjuk parázna állapotban, hát nem járhatnak úgy a gyűlökezetbe, mintha minden rendben lenne, hanem esetleg meg kéne térni, akkor azt mondják, nincs kárhoztatásom. Ez így már nagyon-nagyon torz.

[Műsorvezető]
Igen. A Jobb történetéről beszéljünk egy kicsit. Említetted a bírósági eljárást, hogy mi kaptunk egy felmentő ítéletet, ami ugye egy nagyon jó hír a számunkra.

A Jobbnak a története is egy ilyen bírósági eljárást ír le, ahol a sátán bevádolta Jobbot. És van itt egy rész, ahol Jobb konkrétan kéri Istent, hogy a mindenható felelje meg nékem és írjon könyvet ellenem, az én vádlom. Tehát ez azt jelenti, hogy a sátán, ugye itt a sátán vádolta Jobbot.

Tehát készít a sátán feljegyzéseket a hívőkről is, és megy Istenhez és vádolja őket, és ezért ő Krisztus ott Istennek a Jobbján, és közben jár érettünk. Így van.

[Surjányi Csaba]
Teljesen pontos. Így van. A Jobb könyvének pontosan ez a jelentőség.

Érződik az egész könyvből, hogy Jobbnak nem volt annyira tiszta képe erről, hanem az ígből jövő nyomást azt valahogyan Istenne elkapcsolta össze, és ezért mond olyanokat, hogy hát még annyi időt se hagysz, hogy a nyálamat lenyeljem, stb. Tehát, hogy miért monitorozol állandóan, miért jársz a sarkamba, miért figyeled minden kis hibámat, Jobb ott tévedett, hogy ezt nem Isten csinálja, hanem a sátán csinálja. Istennek is egyébként megvannak a feljegyzései, de az ő figyelme, az tulajdonképpen ebből a szempontból észrevehetetlen az ember számára, amit viszont tapasztalunk, hogy ha valamit hibázunk, vagy nem is kell néha hibázni, de már is rászakad az emberre a rossz lelki ismeret, ezt a sátán próbálja előidézni.

Tehát pontosan, ahogy mondtad, megvannak a feljegyzései, ő egy ügyész, egy vádló, és folyamatosan készíti a vádiratokat. A jelenések könyve egyenesen úgy fogalmaz, hogy éjjel-nappal vádolja a testvéreket Isten előtt. Tehát folyamatos éjjel-nappal, üzemmódban ő ezt gyakorolja, és pontosan ezért kell Jézusnak a szolgálata, hogy a vérét folyamatosan fenntartsa, hogy ezek az emberek az én vérem hatája alá esnek, és még ha van is objektív alapja vádlásnak, akkor is el van hallgattatva, ha meg nincs, akkor meg végképp el van hallgattatva.

[Műsorvezető]
Jobb történetével kapcsolatban van szintén egy érdekes dolog, hogy azt mondja Istennek, hogy ne kárhoztas engem, ha tudtomra, miért perelsz velem. Tehát kárhoztathatja el Isten az embert.

[Surjányi Csaba]
Igen, ezt már részben érintettük, hogy bűn esetén Isten elindít eljárás, de ennek nincs az a terhe, hogy kilátástalan lenne, hanem úgy mondja pálapostor, az Isten szerint való szomorúság, az megbánhatatlan megtérésbe vezet, vagyis mindig benne van ebben az Isteni kárhoztatásban, hogy ezt és ezt tetted, ez nagyon rossz, de. Tehát mindig benne van a megmenekülésnek, a megoldásnak az útja. Ahogy utaltam rá még egyszer megismétlen, hogy jobban a zavart az okozta, hogy amit mi elolvasunk az ő könyvében, azt ő nem olvasta.

Tehát ővele csak történt az esemény. Nem tudta, hogy őt a sátán vádolja, hanem csak azt érzékelte, hogy a természet fölöttinek a viszonya megváltozott hozzá, és azt gondolta, hogy Isten most ilyen szigorúba átment, és most szórakozik vele, és hát ezért megy a tiltakozása, a sikitozása, és aztán Isten nagyon bölcsenszépen elkezd vele beszélgetni, és akkor jobb megérti, hogy semmi probléma nincs az Istennel való kapcsolatommal, hanem valahonnan máshonnan jöttek ezek a vádok, és aztán miután már megszületett a könyve, most már minden hívő tudhatja, hogy pontosan honnan jönnek a vádok.

[Műsorvezető]
Folytatódik az ígédő, a vendégünk továbbra is Súrjányi Csaba, a témánk pedig a várlás és a kárhoztatás. Beszéltünk arról, hogy az első részben, hogy miért élik át ezt a keresztények annak ellenére, hogy nem követtek el bűnt, hogy ennek milyen okai vannak. Viszont keresztény és keresztény között is van különbség.

Egyes keresztények jobban, könnyebben. Hajlamosabbak a vádlás és kárhoztatás, hogy átadják magukat ennek az életérzésnek. Mások nem annyira, hogy ez lelkialkadt kérdése-e?

[Surjányi Csaba]
Felszínesen mondhatjuk lelkialkatnak, de valójában inkább talán az ember szellemének a tradícióiról van szó, a neveltetésről, illetve családi háttérről. Olyan ember, aki szeretetteljes, elfogadó közegben élt, könnyebben elfogadja az Isten szeretetét. Olyan ember, aki előtt inkább a követelmények álltak, esetleg teljesíthetetlen követelmények, és állandóan ezzel kellett küzdenie, hogy kétszer annyit, tízszer annyit kell produkálnia, mint másnak, és még akkor se veszik észre.

Az ilyen helyzetből kialakul egy olyan lelki karakter, amely nagyon könnyen rá rezonál egy elégtelenségérzésre. Tehát bizonyos hátterek, hogy konkrétabban megfogalmazzuk, például ha olyan vallási háttere van a család olyan, hogy nagyon erősek a vallási törvények, bizonyos katolikus irányzatok nagyon törvénykezőek, de mondhatnánk akár reformátust is, aki hát tulajdonképpen más, nem teljesen bibliai a képük, a megigazulásról, és tulajdonképpen egész életében gyarló marad az ember, csak hát Isten mégis elfogadja.

Tehát az ilyen vallási hátterekből például aki jön, vagy aki gyakorló judaista, tehát a törvény alá próbál kerülni, és a cselekedetei alapján próbál jó ember lenni. Az ilyen embereknél általában megvan ez a hajlam, hogy a ingyen kegyelemből való megigazulást nehezen fogadják el, ha el is fogadják, könnyen elveszítik ennek a tudatát, vagy átélését, de ha arról van szó, például egy prédikátor azt mondja egy közösségbe, hogy vannak itt többen, akik bűnben élnek, akkor azon a magárvántja a szekrényt, hogy csak én lehetek. Senki más nem lehet, csak én, és a legapróbb kis rezdüléseit, hogy nem jobbra-balra, hanem balra-jobbra kavarta a kávét, ezt már úgy érzi, hogy talán ettől már a világ renge felborult, tehát egy ilyen úgymond lelki alkattal, de valójában ez egy szellemi tradíció, ez így könnyen összekapcsolódhat.

Egy másik, hogyha például olyan volt a családi közeg, hogy nem szerették, nem kapta meg azt a szeretetet, viszont követelmények meg voltak, és akkor mondták neki, hogy se viszed semmire, nem lesz belüled semmi, ő meg elhatározta, hogy bebizonyítja, hogy deigen is, és próbálkozott egy nem létező, vagy vélt elválásnak megfelelni, tehát az ilyen emberek sokkal hajlamosabbak. Arra, hogy például, itt azelőbb csak a sátánról beszéltünk, de egy kicsit fogjuk esetleg gyakorlatilisabbra, a sátán gyakran embereken keresztül valósítja meg a tervét, tehát például emberek alul értékelnek, rosszakat mondanak, félreértenek, nem értenek meg. Vagy kritizálnak.

Indulatosan beszélnek, kritizálnak, hibákat vélnek felfedezni, amelyek lehet, hogy nem is léteznek, de ők úgy látják egy erős, egészséges lélek, erről ez lepattan. Nagyon szemléletes számomra úgy látni az emberi szellemet, ahogyan a görög pneumának nevezi. A mai világban a pneumatikus, az azt jelenti, hogy sűrített levegővel feltöltött, tehát például egy gumi abroncs egy autóban, hogyha az nem lapos, akkor tonnákat elbír, mindenféle terhelést elbír, de hogyha lapos, akkor mindenféle zöggenő, mindenféle nyomás deformálni tudja.

Tehát, hogyha az embernek a szellemi állapota jó, erős, feszes, akkor az ilyen jogtalan vagy részben jogos vádak is lepattannak róla, mert egészséges az identitása az illetőnek, és tudja, hogy ezt lehet, hogy egy jogos észrevétel, de nem veled kell megbeszélnem. Köszönöm, hogy szóltál, majd elgondolkodom rajta, majd, ha lesz időm, imádkozom felőle, de nem kerül azonnal alá a nyomásnak. Hogyha nem ilyen egészséges az emberi szellem, akár háttér, vagy tradíció miatt, vagy a szellemi élet elhanyagolása, vagy hasonlókok miatt, akkor viszont nagyon könnyen egy kis fuvallat, egy kis ferdenézés, egy kis eljne-beljne már ki tudja borítani az embert.

[Speaker 8]
Nem köszönnek a folyosón.

[Surjányi Csaba]
Hát akkor egyből nézi, hogy hát biztos tudnak róla majd, amit én se tudok. És elkezdi keresni magában a hibát.

[Műsorvezető]
Tehát azok, akik ilyen háttérből jönnek, ahogy említetted, hogy esetleg törvénykező elvárás.

[Surjányi Csaba]
Igen, törvénykező várási háttér, vagy egy szeretetlen, úgymond elvetet elutasított.

[Műsorvezető]
Tehát nekik különösen meg kell erősíteniük a szellemüket, ezen a területen?

[Surjányi Csaba]
Hát nekik nagyon jó a Róma 8-1, hogy nincsen én már semmi kárhoztatásuk. Tehát, hogy Isten nem a kárhoztatás, a hibáztatás anyanyelvén beszélget velünk, hanem inkább az elfogadás, a bátorítás anyanyelvén. Természetesen, ha hibázunk, az objektíven, tényszerűen a kapcsolatnak a részét fogja képezni, de a helyreállítás szándékával ezt valahogy nagyon-nagyon erősen be kell vésni a szívbe, a szellembe.

[Műsorvezető]
Jobb történetére visszakanyarodva egy gondolat erejére.

[Surjányi Csaba]
Igen, ez megkerülhetetlen történet.

[Műsorvezető]
Hogy az ő esetében, tehát a barátai részéről rendkívül erős vádlás, kárhoztatás érte, tehát a mai képben gondolkodunk, elmentek beteget látogatni a kórházba, úgymond ott feküdt a fejétől a talpáig.

[Surjányi Csaba]
Itt a virágot is, meg narancsot, stb.

[Műsorvezető]
Hát, de borzalmas állapotban volt jobb.

[Surjányi Csaba]
Igen, és elkezdték vigasztalni.

[Műsorvezető]
Hát, sajnos nem.

[Surjányi Csaba]
És mikor nem hagyta magát vigasztalni, mert azt mondta, hogy de értsétek meg, hogy itt van egy probléma, akkor a vigasztalás hamarosan átment.

[Műsorvezető]
Vádláskárhozatásban is az oldalokon keresztül olvassa az ember, de jobb, nagyon ragaszkodott az ő igazához. Tehát őt nem tudták elbizonytalanítani azzal, hogy ő bűnt cselekedett.

[Surjányi Csaba]
Nem akart egy primitív megoldásba belemenni. Jó, akkor elismerem azt is, amit nem csináltam meg, csak már lépjünk túl a dolgon. Emberi konfliktusokban is némelyek így próbálják feloldani.

Jó, akkor bocsánatot kérek. Tehát ez bocsánat, de ez nem bocsánatkérés. Tehát hogy lehet a bocsánatkérést elhallgattatásként is alkalmazni.

Jó, akkor bocsánatot kérek, jó, akkor megtérek, jó. Ne haragudj, ha valamivel megbántottalak, ezzel mit fejezek ki, hogy igazából én szerintem nem bántottalak meg, de te olyan hülye vagy, hogy te azt hiszed, jó, akkor legyen úgy, játsszuk úgy, csak már szálljál ki az életemből. Ez nem megoldás.

[Műsorvezető]
Tehát ebből a szempontból jobb egy példaszámunkra, hogy az embernek kell, hogy legyen egy erős identitás, hogy ne engedjen ennek a vádlást.

[Surjányi Csaba]
Igen, annak ellenére, hogy nem volt tökéletes szellemi világossága, és kicsit Istent a sátánnal összekeverte. Ez durvának tűnik, de ez abban az ütvtölteni korban még nem felróható, mert kevés kijelentés volt még. Ahhoz képest nagyon erős identitással rendelkezett, és nagyon nagy példa, hogy folyamatosan hangoztatta, hogy nem védkeztem.

Pedig már elege volt az életből, és akkor is azt mondta, de hát emlékeznék rá, hogyha valami rosszat tettem volna, nem így van, más, más okból kerültem ebbe a helyzetbe. A barátai pedig ehhez képest egy primitív szemléletet képviseltek, hogyha rosszul érzed magad, vád alatt vagy ítélet alatt, hogy ennek csak egy joga lehet tuti, hogy bűn van benne, csak nem akarod bevallani.

[Speaker 7]
Ön a Hit Rádió archívumát hallgatja.

[Műsorvezető]
Folytatjuk a beszélgetést, Úr Jani Csabal elkészzel. A témánk a várlás és a kárhoztatás. Vagy egy pozitív üzenetel fejezzük be a mai igeidőt.

Beszéltünk arról, hogy az ember átélheti ezt az érzést, mert mások a szájukra veszik őt, hogy jogosan vagy jogtalanul kritikákat fogalmaznak meg. Hogyan küzdjön az ember ezzelen az életérzés ellen, hogyha ez jogtalan vádak miatt származik?

[Surjányi Csaba]
Azért tartottam nagyon fontosnak az előző témát, mert az embernek be kell mérnie, hogy körülbelül hol tart, hol helyezkedik el ezen a területen, és hogyha ilyen háttere van, akkor ezzel ellen tudatosan el kell kezdenie harcolni, és az Istennel való kapcsolatát olyan értelemben erősíteni, hogy az elfogadottságot, az identitást, a stabilitást megerősíteni. Tehát itt nem csak a konkrét konfliktus helyzetekre gondolok, hanem azoktól elvonatkoztatva, mintegy az immunrendszert erősíteni, felerősíteni az emberben önmagában azt a szellemi erőt, ami egyrészt a nem jogos vádlásokkal szemben stabilitást ad, másrészt pedig a jogos vádlásoktól sem törik úgy össze az ember, hanem azonnal keresi, jó, ezt elrontottam, de ezt ki tudjuk javítani, és megmarad a hibája ellenére és a pozitív életszemlélete.

Enélkül, hogyha rossz adottságai vagy rossz lelki alkata van, ilyen szempontból, ahogy mondtad, akkor enélkül nem nagyon lehet eredményesen felvenni a harcot. Tegyük fel, hogy ez már jól megy, vagy jó irányba halad, akkor a konkrét helyzetekben pedig meg kell próbálni, ha már egyszer nem jobb korában élünk, hanem egy jóval több kijelentéssel megáldott korban, akkor szétválasztani, hogy mi az, ami ebből jogos, mi az, ami nem jogos, mi az, amit Isten akar üzenni, vagy nem ő akarta az egészet, nem őtőle van az egész hitu, de ki lehet használni egy isteni nézőpontból arra, hogy a rosszból jól jöjjön ki. Tehát érdemes azt a fajta érzékenységet az embernek magában fejleszteni, hogy a vádakon keresztül valami objektívet leszűrjön. Talán nem véletlen.

Ez így, ahogy mondják, nem igaz, de azért van valami bennem, ami lehet, hogy irítál, olyat kivált, amit lehet, hogy nem jól fognak meg, nem jól fogalmazzák meg. Ilyenkor ezt nyilván megtéréssel, vagy változtatással, önmagunknak a más irányba terelésével lehet kezelni. Konkrétan pedig azt a rossz érzést, hogy az ember senkinek, semminek, ronytnak, patkánynak, stb.

érzi magát, ezt nem szabad elfogadni. Tehát isten soha nem lép úgy fel, hogy féregnek érezzük magunkat. Épp ellenkezőleg a Zsajás könyvében egy nagyon fontos csatabárd a károszhatással szemben, hogy Isten azt mondja, ne félj, férgecske, Jákob.

Tehát a férgecske az nyilván az ellenségnek a beszéde miatt kialakult életérzés, és Isten pedig ezt egy ilyen viccesen megközelíti, hogy te nem vagy ez, ne félj, élj, húzd ki magad, te nem féreg vagy, hanem te ember vagy, te az enyém vagy, én szeretlek téged, törődöm veled. Tehát ezeket a nagyon pozitív isteni viszonyulásokat tudatosan keresni kell, és tudatosan befogadni. Tehát összességében az lenne az üzenetem a kedves hallgatóknak, hogy ne adják meg magukat a rossz beszédek, verbális nyomás, gyakorlások, vádlások, hibáztatások, károsztatások nyomásának.

[Műsorvezető]
És a testvéri kapcsolatokból, családi kapcsolatokból, emberi kapcsolatokból hogyan tudjuk kiszorítani a vádlás, károsztatás érzését. Sokszor esetleg az ember elvárásokat támaszta az embertársával, szemben is, ha az nem teljesül, akkor vádolja, károsztatja.

[Surjányi Csaba]
Nagyon fontosak ebből a szempontból a bocsánatkérés és megbocsátás módszerei, tehát meg kell tanulni, ez egy bibliai kultúra, civilizáció, annak az elemei, hogy az ember, ha hibázik, tehát valahogyan a hibázáshoz való jogát, kicsit csúnya szóval, tudomású kell vennünk és biztosítanunk kell, hogy én nem vagyok tökéletes, ezt nem szabad elvárnom a másiktól sem. Nyilván vannak olyan súlyú védkek, amit nem tudunk tolerálni, de a bocsánatkéréseket mindig el kell fogadni, és mindig kell bocsánatot kérni, tehát a saját hibáinkat ne a vádlástól való félelem miatt, mert ilyen is van, hogy vádlástól való félelem, emiatt ne relativizáljuk, takargassuk, hanem merjünk bocsánatot kérni. Igen, ezt elrontottam, bocsánat.

És az ember ezt mikor először megteszi, akkor lehet, hogy még a torkában dobog a szív, hogy most mi lesz, és akkor azt kapja, hogy semmi baj, és akkor elcsodálkozik, hogy ennyi volt, ettől rettegtem. Tehát meg tudjuk egymást gyógyítani, vagy legalábbis tudunk segíteni a gyógyulásban azzal, hogy megbocsátunk. Ha meg is fogalmazunk határozott véleményeket, ha a másik azt mondja, jó, de látom, bocsánatot kérek, jó, megbocsátok.

Tehát ez nagyon sokat tud segíteni.

[Műsorvezető]
És hívőként azért tudatosan kellene arra törekednünk, hogy ne az ördögnek a szekértolói legyünk azzal, hogy vádunk, károztatunk másokat. Ebben hogyan tudunk megerősödni, hogy olyan emberek legyünk, akik nem vádolnak és károztanak.

[Surjányi Csaba]
Igen. Isten szemszögét kell nagyon elsajátítani, hogy Isten megkülönbözteti a bűnt és a bűnöst. Tehát, hogyha egy rossz cselekedet fel is háborít bennünket, azt meg lehet tanulni úgy megfogalmazni, hogy ne maga a személy legyen leírva, hogy igen, mert te ilyen vagy, hanem más szavakat kell használni, ezekből meg kell térni.

Az olyan berögzült kifejezéseinkből, amelyek az egész szemét így elsöprik és ágyúval lövünk verébre tulajdonképpen, hanem azt kell, hogy ezt a viselkedést nem tudom elfogadni. Így ne viselkedjél velem. Esetleg érdemes megerősíteni, hogy én tisztellek és elfogadlak téged, de ezt a viselkedést nem tudom elfogadni.

Tehát valahogy ezt magunkban is és a kommunikációnkban is hangsúlyozni kell, hogy egy személynek a potlását nem azonosítjuk magával az egész személlyel, hanem megadjuk neki a jogot a változásra.

[Műsorvezető]
Meg akkor megfontoltabban is fogalmazzuk meg az esetleges észrevételeinket.

[Surjányi Csaba]
Igen, hát ez megint lelkialkot, vagy vérmérséklet kérdése, hogy valaki nyuszi módon még azt sem mondja ki, amit ki kéne mondani, más meg annyira vehemen sem fogalmaz, hogy tulajdonképpen leeli a parókáját is a másiknak. Tehát kell változni mindenkinek.

[Műsorvezető]
Nagyon szépen köszönjük Súrjáni Csabának, hogy a vendégünk volt ma este itt az igényidőben. Köszönöm, hogy itt lehettem.